Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Elég nagy a zsibongás idekint, ez így igaz. Annyira, hogy mikor érkezik bentről a kiáltás, hirtelen nem is vagyok biztos benne, hogy ez nekem szólt, vagy hogy egyáltalán a tanáriból jött. Vagy hogy biztosan azt mondták-e, hogy gyere be, nem pedig azt, hogy takarodj innen. Próba szerencse, benyitok, körbepillantok a szobában és meglátom a házvezetőmet.
- Szép jó napot, Liebhart professzor - üdvözlöm zavart mosollyal.
- Thomas Middleton vagyok és... - kezdenék is bele egyből a mondókámba, azonban vagy a huzat, vagy valami mágikus erő hatalmas robajjal becsapja mögöttem az ajtót. Úgy kapom el még időben a kezemet, mielőtt odacsukná. Mellkasomhoz húzott öklökkel fordulok újra a nő felé.
- Bocsánat - emelem fel tenyerem.
- Szóval kaptam Öntől egy baglyot. Azt írta, az ösztöndíjamról szeretne beszélni - folytatom, ami félbe maradt és közben közelebb sétálok, igazítva kopott oldaltáskám pántján, ami a tankönyveimmel van tele. A torkomban még mindig ott a gombóc, ami a levél olvasása nyomán került oda.
Ugyan futtában találkoztam már a házvezetőmmel és eddigi rövid ittlétem alatt a folyosón többször összeakadtunk, de akkor is jobbnak láttam bemutatkozni. Fogalmam sincs, melyik prof mennyire jegyzi a diákok nevét. Jobb szerintem közölni, azzal sok időt meg kellemetlenséget lehet spórolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Biztos vagyok benne - vágom rá a reményére, mosolygón bólogatva, aztán torkot köszörülök és lesütöm kissé a szemem, meg nézek ide-oda. Tudom, hogy vissza kéne fogjam a lelkesedésemet, csak ez tényleg nagyon nehéz, ebben a pillanatban főleg.
Ahogy elindulunk ki az állomásról, eleinte nem nagyon tudom, mit csináljak a poggyász nélkül maradt kezeimmel. Először zsebre teszem őket, de eszembe jut, hogy az egyik nevelőm ezért mindig rám szólt, hogy illetlen, szóval utána kiveszem és csak lógatom őket magam mellett. Meg néha a bő pulcsimat igazgatom.
- Ó, hát öm... - áll meg bennem kicsit az ütő a kérdésére. Nem mintha ez egy nagyon durva vagy zavarbaejtő kérdés lenne elvileg, csak nálam az kicsit. Oké, nagyon. Az oka végtelenül egyszerű.
- Igazából mindent - mosolygok fel Liam bácsira, ahogy rám tör az őszinteség. Pedig nagyon jól begyakorolt válaszaim vannak a mi a hobbid meg a mi kedvenced kérdésekre, azonban nem érzem úgy, hogy neki hazudni szeretnék. Rendben van, hogy jó benyomást akarok tenni rá, de megjátszani nem akarom előtte magam. Végülis ő nem fog se kigúnyolni, se megverni. Remélhetőleg.
- Úgy értem... - lohad le a mosolyom, ahogy ráeszmélek, hogy sikerült vele megosztanom az igazat, amely igazsággal viszont nehéz bármit kezdeni.
- Nincs olyan dolog, amit jobban szeretnék a másiknál - húzom fel a vállaimat, és bár a kis magyarázatommal a bácsikám valószínűleg továbbra sincs kisegítve, viszont ezzel sajnos most nem érek rá foglalkozni, hiszen nagyon sok inger ér, egy egészen más ország hangulata, ráadásul megpillantom a palacsintázót. Szóval idehozott. Felragyogó arccal nézem a vidám épületet. Hát ezért kérdezte. Érdeklődő, derűs ábrázattal mosolygok fel rá, jól gondolom-e.
- Miért, te miket szeretsz? - kérdezek vissza, megemelt szemöldökkel. Közben indulhatunk is át az úton. Teljesen ki vagyok hegyezve Liam bácsi tempójára, mozdulataira, azokhoz igazodom most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy hosszú pillanatig, amikor csak pislog a feleletem után, talán vissza is fojtom a lélegzetem, ám ahogy rám mosolyog, csak mosolygok vissza rá, mint egy vadalma. Hát még amikor kijelenti, hogy jófej srác lehetek. Nem kezd hitetlenkedni, sem gúnyolódni, nem áll neki faggatni, hogy na, de ugyan, mondjak már valamit, hanem egyszerűen csak tetszik neki a válaszom. Őszintén tetszik. Ilyen pedig... nos azt hiszem, még nem fordult elő velem. Az emberek vagy megpróbáltak rávenni, hogy válasszak valamit, vagy azt hitték, hazudok, vagy elkönyvelték, hogy nincsen önálló gondolatom, önálló véleményem, ennél fogva gerinctelen és elvtelen vagyok és legjobb lesz valahogy megszégyeníteni. Meg is tették.
Csak figyelem őt, zavartan kissé, ahogy próbálom felfogni, hogy túljutottunk a beszélgetés ezen pontján anélkül, hogy megint a szokásos történt volna velem, ám megszakítom az ezen való erőlködést, hogy elérjen a tudatomig a felelete. Áhitatosan csillogó szemekkel hallgatom a felsorolást, egy percre sem próbálva leplezni, hogy mennyire lenyűgöz.
Aztán jön a kegyelemdöfés azzal, amit a kis életünkről mond. Mosolyom elhalványul, ám csak azért, hogy gyermeki arcom amolyan örömtelin elképedtbe fordulhasson. Automatikus mozdulatokkal követem őt, sétálok be a viruló palacsintázóba, tátott szájjal nézve körbe a színeken és formákon, majd helyet foglalva. Behúzódom az ülésre. Érkezik elénk a limonádé meg az étlap. Rámosolygok kicsit a tárgyakra, aztán a velem szemben leülő bácsikámra nézek.
Azért tudok hányattatott sorsom dacára mindent szeretni és mindennek örülni, mert egyszerűen ilyen a természetem és mert végtelenül naív vagyok. Hiszem, hogy mindenki jó és csak jót akar, egészen addig a pillanatig, míg azon nem kapom magam, hogy bántanak. Hogy félresöpörnek, hogy megaláznak. Olyankor meg összetörök. Viszont düh vagy bosszúvágy ekkor sincs bennem, csak mély szomorúság. Azonban mindig hamar kimászok belőle és folytatom, ahol abbahagytam, hogy aztán megint a padlón végezzem. Nem tanulok a hibáimból, lelkesedésem lankadatlan és minduntalan hiszek a jóban. Most azonban eszembe jut néhány rossz emlék, pár sérülés, a magány, a kirekesztettség és az értetlenség érzése. Hogy nem értem, mivel szolgáltam rá arra, amit kaptam. Hogy miért bánnak így velem. Erre most itt van Liam bácsi, aki nem hogy nem bánt, de mintegy szeretettel fordul felém és a közös kis életünkről beszél.
Szám megremeg, torkom összeszűkül, fiatal tekintetem könnyel telik meg. Gyorsan megragadom az étlapot, kinyitom és magasan arcom elé emelem, hogy elfedjen. Szipogok egyet és sűrűn pislogok. Fejem kicsit lehajtom és egyik kezem arcomhoz vonom, hogy gyorsan megpróbáljam eltüntetni az egy-két legördült könnycseppet. Nagyot nyelek. Lábaimat rázom a pad alatt. Össze kell szedjem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ó, ha tudnám...
Ha tudnám, mik járnak bácsikám fejében, egy részről gyorsan megnyugtatnám, hogy semmi olyasmit nem tettek velem, amit a törvény büntetne vagy amit az emberek ne intéznének el amúgyis egy vállrándítással. Csak nagyon sok volt, folyamatos és ok nélküli. Még szerencse, hogy a feléről nem is tudok. Nem figyeltem rá. A nevelőim meg nem bántottak. Mármint persze, néha talán túl szigorúak voltak vagy a megjegyzéseikkel csak adták a seprűt a többiek alá, azonban ennél több panaszom nem igazán lehet. Gondolom.
Más részről, ha tudnám, mik járnak bácsikám fejében, biztos nem tudnám ilyen ügyesen abbahagyni a bőgést... jó, nem bőgés, csak könnyezés, de ha szabadjára engedném, bőgés lett volna... szóval biztos nem tudnám ilyen ügyesen abbahagyni a könnyezést. Hiszen ölre menne értem. Már most olyan érzelmekkel viseltet irántam, amiket még soha senki nem tanúsított felém. Oké, a szüleim kisbaba koromban. De az régen volt és nem lesz már soha.
Valami történik Liam bácsival, azonban nem igazán tudom meg, mi, hiszen érkezik a pincér. Merlin szakállára, nekem fogalmam sincs, mit kérek! Csak alibiből volt előttem az étlap. Mivel egyáltalán nem vagyok egy zseniális cselszövő, máris kapom vissza magam elé, totálisan nem foglalkozva vele, hogy lebuktatom magam. Nem mintha ne lett volna világos, hogy takarásnak használtam csupán.
Szemöldököm szépen az égbe szökik, mikor bácsikám megszólal. Kikandikálok rá az étlap mögül. Ez magyarul volt? Vajon mit mondott? Rendelt magának? Tekintetem egyikükről másikukra jár. Úgy tűnik, rám várnak. Gyorsan kinézek magamnak valamit. Oké, a kínálat is magyar. Mármint gondolom, hogy ez magyar. De a vaníliát azért csak megértem. Még jó, hogy szeretem is.
- Vaníliás. Én... egy vaníliásat kérek szépen - közlöm bácsikámmal angolul, hátha fordítani szeretné, de közben a pincérre is felsandítok azért, ha esetleg megértette volna ő bármiféle tolmácsolás nélkül is. Ha nekem átjött, mi van odaírva, neki is világos lehetett a rendelésem.
Tényleg, így hogy fogom megérteni a többieket a tanodában? Bár elvileg nemzetközi iskola. Több nyelven tanítanak vagy fordítóbűbájokat használnak? Kicsit elkalandoznak errefele a gondolataim, és szórakozottan törlök még a szememen egy keveset, az asztalra engedve a menüfüzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ó, rendben, értem - bólogatok kissé megilletődötten, amikor a házvezetőm arra kér, szólítsam csak a keresztnevén. Vagy valami becenéven. A másik gondolom, az. Menni fog ez, bár a nevelőimet mind rangjuk szerint kellett szólítani és mindenféle más körülményességek is voltak, de el fogom engedni. Mint azt is, hogy becsapódott az ajtó.
- Köszönöm - ülök le a fura, guruló székre, amin bizonytalankodok is egy keveset. Életemben nem helyeztem még kényelembe magam ilyenen. Mondjuk lehet, most se fogom, amilyen szokatlan. Izgek-mozgok még kicsit, aztán csak figyelem a tanárnőt, táskámat az ölemben szorongatva. Mikor megvan a papírom, összerezzenek kicsit az örömére, de aztán csak mosolygok érdeklődőn. Meg persze némileg rettegve az ügytől, ami miatt idejöttem.
- Visszautasították? - kérdezek vissza jóval hevesebben, mint akartam. Mármint nyilván nem számonkérőn vagy gorombán, azonban mindenképp kissé harsányan, elkerekedett szemekkel. Nem értem az egészet.
- Miért utasították vissza? - mérsékelem hangomat meg mindenemet, próbálva lehiggadni kicsit. Persze az az elsődleges szó nem jut el a tudatomig és ezzel az sem, hogy van ám itt több esély is.
- Ez azt jelenti, hogy nem járhatok ide? - nem tudom visszafojtani, elhalón bukik ki belőlem a kérdés, miközben szomorúan pislogok házvezetőmre. Ennyit az önnyugtatásról! Máris azon gondolkozom, hogyan tovább, és szokásomhoz híven próbálom a dolgok jó oldalát nézni. Hiszen biztos oka van annak, hogy el kell menjek innen. Pedig úgy tetszik itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LIAM BÁCSI
érkezésem után a palacsintázóban | x


Nagyon jó. A pincér megértett, minden a legnagyobb rendben van. Elégedetten becsukom a menüt és lerakom az asztalra, aztán meglepetten és érdeklődőn pislogok bácsikámra a bejelentése nyomán. Izgatottan figyelem, ahogy elővarázsol valamit a táskájából. Egy kis kék doboz. Elképzelésem sincs, mi lehet benne. Ez vajon valami ajándék? Még egy? Nem mintha kaptam volna a szó szoros értelmében vett ajándékot már tőle, azonban én teljesen úgy érzem, mintha ez a sokadik lenne. És még csak alig egy órája ismerem!
Kinyitom a kis dobozt és eltátom kicsit a számat. Ez egy nyaklánc. Ha valaha is viseltem ékszert, az valami zsinórból font karkötő volt, vagy mondjuk virágokból eszkábált korona. Ez viszont egy fém holmi. Talán egyenesen nemesfém. Ezüst? Rajta meg egy kereszt. Kiveszem a dobozból, ujjaimon pihentetve, nézegetve, majd kérdőn pillantok Liam bácsira. Koránt sem felelősségrevonóan, sokkal inkább megilletődötten és a magyarázatot várva bármiféle előítélet nélkül. Eszembe sem jut, hogy bármit rám akarna erőltetni, arról nem is beszélve, hogy ha akarná, itt helyben megkeresztelkednék és minden vasárnap mennék a templomba.
- Váo - kerekedik el a szemem, miközben kicsúszik véleményem, miután elmondta, mi is ez pontosan. Számat csücsörítve emelem feljebb, hogy jobban megnézzem magamnak, aztán nyakamba akasztom, és rögtön fel is kapom a fejem, ahogy érteni kezdem, amit a palacsintázó népe beszél. A pincér is megjön nemsokára a finomságainkkal és immáron úgy köszönöm meg neki, hogy érti, ő pedig úgy szól hozzánk, hogy már értem én is.
- Köszönöm - fogdosom még a keresztet szórakozottan a nyakamban, bácsikámat nézve. Ez fantasztikus! Mintha hallottam már volna ilyen megbűvölt tárgyakról, azonban dolgom nem volt még velük. Most meg már van nekem is! Így aztán nem lesz gond a suliban. Noha egy percig se hittem, hogy  gyámom pácban hagyna.
Jóízűen látunk neki palacsintáinknak, amik valami isteniek. Ahogy ez az egész nap. Nem bírom abbahagyni a mosolygást. Sem, amikor végzünk, sem, miközben beszélgetünk még az asztalnál, sem, amikor elindulunk ki az étteremből. Nagyon nagyon nagyon boldognak érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ó, szóval ez gyakran megesik és nincs semmi komoly gond. Huh. Oké, jól van. Veszek pár mély levegőt, aztán hevesen bólogatni kezdek a kérdésére.
- Minden rendben. Persze, igen. Elnézést, csak megijedtem, hogy valami nagy baj van - szabadkozom mosolyogva, és még a kezemmel is hadonászok, amitől persze, leejtem az ölemben szorongatott táskát, ám egy hoppá kíséretében hajolok is le érte, hogy felvegyem. Mondjuk nem semmi mutatvány ez ezzel a görgős székkel, de megoldom.
- Igen - veszem át a papírokat átnézésre. Mivel itt lóg a nyakamban a Liam bácsitól kapott megbűvölt nyaklánc, így simán el tudom olvasni a magyar szövegeket is, nem csak értem a szavakat. Alaposan átölvasom az iratokat.
- Minden stimmel - adom vissza neki a dokumentumot.
- Az árvaságom okán kapnám az ösztöndíjat, az meg... szóval az biztos - mosolyodom el zavaromban - Mármint, hogy árva vagyok. Úgyhogy ezért is nem értettem, mi gond lehet - fűzöm tovább a szavakat, hogy házvezetőm tisztább képet kaphasson, miért is furcsállom ennyire az egészet, meg igazából a feszültségemet is levezetem azzal, hogy jártatom a számat. Hiába nyugtatott meg az imént, azért még mindig ott lebeg a levegőben az esély, hogy valami nem lesz rendjén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jó, persze. csak nekem nem. de ha neked az, akkor ha valamilyen csípős ételt ennék, kivarázsolom majd belőle a csípős részt és odaadom. mondjuk nem tudom a bűbájt hozzá, de majd utána járok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

azt is meg kell oldani, hogy messzire is el tudjam küldeni a csípőset, ha éppen távol lennénk egymástól. de a megoldás talán az, hogy mindig közel kell lennünk egymáshoz és akkor csak egyik tányérból kell átszállnia a másikba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LIAM BÁCSI
szombat reggel otthon | x


Vége az első sulihétnek. Nagyon izgalmas volt és megismerkedtem pár jófej iskolatárssal, meg úgy összességében igazán tetszik a tanoda. Tágas és igazán hangulatos. A pompás élmények ellenére viszont a napom fénypontja mindig az volt, amikor beléptem a kandallóba és hazajöttem. Haza. Egyedül azért nem érzem magam még teljesen otthon, mert alig tudom felfogni, hogy van otthonom.
Dünnyögve adom jelét, hogy ébredezni kezdek. Laposakat pislogva nézek rá az órára a kisasztalomon az ágyam mellett, és egy pillanatra talán meg is ijedek, hiszen már 8 óra, suliban kéne lennem. Aztán rájövök, hogy szombat van. Elégedetten nyújtózom hát egyet, majd felülök, ledobva magamról a takarót és fel is kelek. Rajtam egy nagy póló meg egy bő melegítőnadrág pizsamaként. A régi adományholmijaim az árvaházból, ám ezeket mostmár csak így itthon hordom. Liam bácsival egyik délután elmentünk pár ruhát venni, ahogy ígérte. Nagyon klasszakat kaptam. Mind új és mind az én méretem. Kell ennél több? Azt mondta, majd veszünk még továbbiakat is. Meg bútorokat is szerzünk még a szobámba. Egyelőre van egy ágyam meg egy éjjeliszekrényem meg egy kis szekrény és ennyi. A falak üresek és nem igazán van semmilyen cuccom a ruháimon meg tankönyveimen kívül, azonban nekem már így is tökéletes.
Ásítok egyet, majd kilépek az ajtómon és körbenézek, bácsikám után kutatva szűk szemeimmel. Helyette azonban valami szőrmókot pillantok meg az ablakpárkányon. Valamiféle állat, viszont meg nem mondom, mi. Érdeklődve közelítem meg mezítlábas lépteimmel és arcomra lassan, de biztosan mosoly szökik, hiszen egészen nyugodt kis lénynek tűnik. Fel sem merül bennem, hogy esetleg ne lenne itt keresnivalója. Olyasmik ugranak be, hogy talán valaki itt hagyta Liam bácsinál megőrzésre a kis kedvencét meg hasonlók. Nem mintha nagyon igyekeznék azon, hogy ész érvekkel támasszam alá, mit csinál itt a sötét szőrű szerzet.
- Szia! Hát te? - hajolok le hozzá és simogatom meg gondolkodás nélkül. Tényleg barátságosnak látszik, szóval miért ne? Jó ég, nagyon aranyos. Mindjárt megeszem! Derűsen simogatom, leguggolva az ablak előtt, hogy egy szinten legyek vele.
- Nem tudod, hol a bácsikám? - teszem fel a költői kérdést, miközben kicsit körbenézek a nappaliban. Nem várom, hogy a tasmán ördög válaszoljon nekem. Nem mintha tudnám, hogy ő egy tasmán ördög. Azt meg végképp nem, hogy a bácsikám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

VÁRFFY SÁRA
délelőtt a Mugli- és Mágusismeret tanteremben | x


Felnézek a tanárnőre, amint visszacsúsztattam a levelet. Figyelek az órára, mígnem érkezik a válasz. Mosolyogva húzom el a lánytól és látok neki olvasni, aztán már nyomom is a penna végét a papírra, hogy feleljek. Még a nyelvem is kidugom kicsit írás közben,ahogy koncentrálok a betűk kanyarítására, hogy olvasható legyen.

Jól van, nem aggódom. A felajánlásodat pedig köszi, lehet, élek majd vele alkalom adtán. Igen, szép méretes ez a kastély, jó darabig el fogok még tévedni benne szerintem. Ó, szóval még te se barangoltad be teljesen? Az nem semmi! Ha gondolod, felfedezhetnénk majd együtt valami új helyet. Mármint ami számodra is új. Számomra tuti az lesz.
Teszek pontot utolsó mondatom végére. Ez a válasz sem éppen rövid. Dehát annyi baj legyen! Felnézek a profra és szépen oldalra csúsztatom a pergamendarabot, aztán próbálom felvenni a fonalat. Tetszik ez az iskolásdi. Egészen más, mint ahogy eddig tanultam az otthonban. Az is jó volt mondjuk. Ott kisebb csoportok voltak. Mindegyiknek megvan a maga előnye.
A tanárnő kéri, hogy nyissuk ki a tankönyvünket, szóval magam elé veszem, de valami teljesen más oldalon lapozom fel, mint amit ő említett, úgyhogy jó ideig homlokráncolva nézem, hol tartunk, majd átlesek Sára kötetére és meglátom, hogy tök más helyen vagyok. Korrigálom a hibámat szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szőrcsomó a kérdésemet követően leugrik a párkányról, kicsúszva kezem alól. Felállok és érdeklődve figyelem, mit csinál. Mintha értette volna, amit kérdeztem és tényleg meg akarná mutatni, hol a bácsikám. Persze, ezt csak úgy magamban állapítom meg szórakozottan, nem is sejtve, hogy tényleg erről van szó.
- Bocs, nem akartalak megzavarni a... - állnék neki szabadkozni amiatt, hogy valószínűleg kizökkentettem a pihenéséből azzal, hogy barátkoztam vele; ám mondandóm közben az állat formálódni kezd. Mármint először nőni, aztán közben formálódni. Mozdulatlanná leszek és így figyelem, mi történik. Számat lassan, de biztosan eltátom, ahogy valami emberi alak kezd kibontakozni. Nem tagadom, kicsit meg is ijedek. Azonban, amint felismerem bácsikámat, nagy kő esik le a szívemről, csodálkozásom viszont nem múlik. Elképedt ábrázattal figyelem őt.
- Jó... jó reggelt - hebegem, próbálva összerakni magam.
- Igen, kérek szépen - bólogatok, elhaló szavaim közben. Azt hiszem, ha most azt kérdezte volna, szeretnék-e reggelire egy kis durrfarkú szurcsók müzlit sárkánypikellyel ízesítve, arra is ugyanezt válaszoltam volna.
- Liam bácsi, te animágus vagy? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, dehát muszáj. Hiába egyértelmű, soha nem láttam még ilyen átalakulást és nem is ismertem egy hasonló képességű embert sem. Vajon milyen meglepetéseket tartogat még nekem gyámom? Ügyvéd, harcművész és még szőrmók is.
- Milyen állat? - csúszik ki belőlem további érdeklődésem egy egyszerű tőmondat formájában. Nem, még tőmondatnak is gyenge. De az hülyén hangzana, hogy milyen állat vagy. Azt mondjuk kérdezhettem volna, hogy milyen állattá tudsz változni, azonban jelen körülmények között igazán szép tőlem, hogy ennyit ki tudtam nyökögni. Bár meglepődöttségem lassan végleg átfordul teljes csodálatba, miközben lépdelek bácsikám után a konyha felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Figyelmesen hallgatom a házvezetőmet a problémákat illetően.
- Persze, hazamegyek és aláíratom - pillantok le a papírra és a hiányosságra. Ilyenkor is előnyös, hogy nem lakom a suliban, hanem minden nap szépen otthon termek a kandallón át, mert így simán aláfirkanttatom ma a lapot és holnap hozhatom is vissza. Különben nem hiszem, hogy ezt a bácsikám rontotta volna el. Valószínűbbnek tartom, hogy nem adták oda neki ezt a pergament vagy ilyesmi. Ő ügyvéd, nagyon sok irat forog a kezei között és nem hiszem, hogy ilyen hibát ejtene. Mondjuk mindegy is, kin csúszott el a dolog. A lényeg, hogy igazán könnyen orvosolható.
- Ó, oké. Rendben. Köszönöm - bólogatok hálás mosollyal arra, hogy a másik gondot ő majd rendezi az igazgatóval. Annak főleg örülök, hogy hamar meg fog oldódni ez az egész és nem kell tovább ezen izguljak.
- A gyámom, Liam bácsi itt él Budanekeresden - állok neki a magyarázatnak.
- Nemrég találtak rá. Ezelőtt nem tudtak élő rokonomról. De szerencsére ráakadtak és megkérdezték, vállalná-e a gyámságom. Ő különben nem pont a bácsikám, távolabbi rokon, csak... annak nehéz meg hosszú lenne nevezni, ami. Hogy a valakim valakijének a valakije - ered meg a nyelvem, ahogy immáron derűsen és felszabadultan ecsetelgetem, mégis mit keresek én itt. Lehet, ilyen részletekbe menően nem feltétlen akarta ezeket tudni Rea, de talán bajnak se baj, hogy az orrára kötöm.
- Szóval Ő itt lakik, úgyhogy a hozzáköltözésemmel magától értetődő volt egy itteni suli. De különben más ismerősöm nincs itt. De mostmár lesznek - vonok vállat a megannyi diákra gondolva, akikkel együtt koptatom mostantól a padokat a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

ZSOMBI meg a többi jelenlévő
Levita galiba avagy jöttünk lábatlankodni | x


Éppen a klubhelyiségben üldögéltünk az egyik háztársammal, amikor ez a hatalmas robaj megrázta a kastélyt. Zsombi felvetette, hogy megnézhetnénk, mégis mi volt ez. Részemről ugyan már készültem haza Budanekeresdre, azonban engem is érdekelt, ez meg mi lehetett. Kiváncsian robbanunk hát ki a Navine körletből és indulunk meg, hogy kiderítsük, mi a helyzet. Nem lehet eltéveszteni, hol a fő esemény, hiszen többen is arra tartanak és egyre nagyobb a hangzavar, amerre megyünk. Mint kiderül, a Levita toronyban történt valami.
- Azta - véleményezem a látványt, amint elém tárul, milyen állapotban van a kékek birodalma. Eltátott szájjal pislogok. Soha még csak hasonlót sem láttam közelről. Semmilyen katasztrófát, balesetet... semmit. Földbe gyökerezett lábbal állok és csak nézek ide-oda. Van mit nyomon követni, hiszen megannyi tanár és diák csoportosult itt össze, próbálva megoldást találni, összefogva segíteni. Pár méterre állunk tőlük. Nem messze néhány tanár meg prefektus elkezdi felszólítani a mezei bámészkodókat, hogy ha nem tudnak segíteni, menjenek minél messzebb, ne legyenek itt útban. Hiába hallom, amit mondanak, csak nézek ki a fejemből. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy sokkban vagyok, de annyi biztos, hogy magamnál sem vagyok teljesen. Letaglózva. Ez a jó kifejezés talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

a végkifejletet nem láttam még, csak hullottak lefelé égő kőtömbök belőle és nagy volt a fejetlenség. mindenki rohangált mindenfele. de talán ma megálmodom a végét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Akkor se kapok még teljesen észbe, amikor már nem csak hogy kérnek minket arra, hogy ne legyünk útban, de kezdenek tolni is minket távolabb. A számat azért lassan mostmár becsukom, viszont -azt hiszem- akkor ocsúdok csak fel valamelyest, amikor Zsombi felém fordul az ő nagy ötletével.
- Én nem... - kezdek neki hebegő válaszadásomnak.
- Nem hiszem, hogy kéne. Mármint... - próbálom összeszedni a mondandómat.
- Szerintem itt csak a felnőttek meg az idősebb diákok tudnak inkább segíteni. Mi csak plusz teher lennénk. Aggódhatnának értünk is - közlöm vele álláspontomat, lassan már egész összeszedetten. Különben pedig nem is hiszem, hogy annyira kicsik lennénk. Ennyire nem.
- De ha gondolod, kérdezz meg egy tanárt, tudunk-e segíteni valamiben - bökök a fejemmel az egyik intézkedő prof felé, hiszen nem is akarom letörni a lelkesedését, főleg nem akarok a bátorsága útjába állni. Részemről inkább a háttérbe húzdom. Nem azért, mintha ne akarnék segíteni, csak fogalmam sincs, miben tudnék. Leginkább semmi érdemlegesben. Legfeljebb abban, hogy nem bámészkodok itt, mint most is teszem. Figyelem, ahogy egy csapat megindul rendezni a helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

REA
délután a tanáriban | x


Én aztán észre nem veszek ilyeneket, hogy ki milyen jóllakott napközis, meg kinek milyen a tartása, hogy áll a ruhája és a többi. A legkevésbé sem figyelek az ilyenekre, ami különben nyilván hátrány is lehet bizonyos helyzetekben, azonban igazán sok előnye is van annak, ha az ember annyira nem ad az efféle külsőségekre, mint én. Érdekes, még soha nem gondoltam ebbe így bele, de komolyan nem foglalkoztatnak ezek a dolgok. Az annál inkább, milyen kedves a tanárnő. Vagyis hát Rea.
Komolyan figyelve bólogatok a javaslatára, azonban mondani nem mondok rá semmit. Ezt meg kell kérdeznem Liam bácsitól. Már ha emlékezni fogok rá, mit is akartam kérdezni. De különben nem gond nekem az, hogy minden ilyen apróságra az áldását kérjem. Bár igaz, talán könnyebbség lehet neki, ha nem kell ezzel is foglalkoznia.
- Nagyon nagy öröm - vágom rá csillogó szemekkel és látszik rajtam, hogy tényleg oda meg vissza vagyok. Nehéz? Dehogy! Soha nem volt még ilyen könnyű és jó.
- Nagyon jól megvagyunk - bólogatok mosolyogva.
- Hát... akadnak páran, akikkel többet beszélgetek. Igazán kedves mindenki. Tanárok közül sem tudnék senkit kiemelni, nekem mind tetszenek - vonok vállat. Tőlem ez a válasz egyáltalán nem meglepő.
Különös lehetne egyébként egy magamfajta 15 évest fiúcskának titulálni, azonban a helyzet az, hogy ez a kifejezés nagyon is helytálló. Eszméletlen naív, túl lelkes és sokszor kifejezetten esetlen vagyok ahhoz, hogy méltán elutasíthassam ezt a titulust. Bár eszem ágában sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

LIAM BÁCSI
szombat reggel otthon a konyhában | x


- Azta - ámuldozom még egy kicsit, ahogy szóban is megerősíti, hogy bizony ő egy animágus. Egyik kezem a konyhapultra teszem, ahogy ácsorgok mellette mezítláb a hűskonyhakövön. Nem, nem láttam még tasmán ördögöt soha. Rajzfilmen semmiképp, hiszen egyáltalán nem láttam még semmilyen rajzfilmet vagy más filmet. Vagyis csak érdekességként megmutattak nekünk egyszer valamilyen mozgóképi alkotást. Állatok életét mutatta be és egy kellemes hangú mugli narrálta. Jópofa volt. De nem a tasmán ördögök életéről szólt. Elefántos volt.
Ábrázatom kissé aggódóvá válik, ahogy arról beszél, hogy ez egy veszélyeztett faj. Nem akarom, hogy bármilyen faj kihaljon. Főleg nem ez. Aztán elgondolkozva vonom össze a szemöldököm, mikor a furcsaságot kezdi ecsetelni. Valóban különös lenne, ha egy már nem létező állat képét venné magára. Azonban egyúttal talán szép is, hiszen így őrzi az emléküket. Elmerengésemből az zökkent ki, ahogy tovább szövi szavait és még be is mutatja őket. Csakhamar elvigyorodom, így figyelve dínókarú ténykedését, mígnem mulatásom jóízű nevetésbe fordul.
- Segítsek, Liam bácsi? Vegyek elő mondjuk tányért nekünk? - kérdezem aztán, az előtte lévő dolgokra nézve meg körbe. Azonban nem az ügyetlenkedése miatt érdeklődök, hanem úgy egyáltalán. Mindig megcsinál meg előkészít nekem mindent. Szeretnék én is tenni valamit azon kívül, hogy egyébként a szobámat tök rendben tartom meg úgy mindent. Többek közt ezt is beléd verik egy árvaházban, hogy ne hagyd szét a dolgaidat. Dehát ezt bácsikám tudja. Ahogy talán azt is, hogy nem véletlen tűzöm a hozzá fűzött mondandómba ennyiszer a nevét. Oké, egy részről nagyon jól esik megszólítani, másfelől pedig az otthonban mindig túl sokan voltak körülöttünk ahhoz, hogy megengedhessük azt a luxust, hogy a szavainkat ne egy bizonyos valakinek címezzük meg nagybetűkkel. Főleg, ha a nevelőnknek akartunk mondani valamit.
- Mióta tudsz ilyen ördöggé változni? - kérdezgetem aztán tovább, közben pedig amennyiben kapok feladatot, akkor végzem azt, ha nem, akkor meg csak álldogállok tovább mellette a konyhában, néha túlzottan közel hozzá és sokszor kifejezetten az útban. Ez akkor is igaz, ha feladatot kapok. De aztán mindig észreveszem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő