XD Akkor leírom:

Leilácska a hugicám, és Máriácska ötleteket ad neki, hogy reggel mire keltsen, és azt mondta hogy a kecskés dalra (Három szabó legényke) XD

David, miért vesztetted el?

Ez jobb összefoglaló XD

Ötödikben imádtam azt a dalt de... most már nem szeretem XD

Mária, hidd el, ha rajtam múlna minden reggel erre kelnél XD

King Jr David - 2018.07.08. 00:27


Tudjuk xD szerintem észre lehet venni XD

Háátt... engem már idegesííít XDD

Tanulj nyugodtan, csak engem kímélj meg a franciától, kiráz tőle a hideg! (bocsánat XD)

Leilaa ezért még kinyírlak megeszem az összes rántotthúst! (legjobb büntetés XD)

Nem, nem kellemes

Jó éjt neked is, Masa!

Leila OTT FOGOK ÁLLNI EGÉSZ ÉJJEL AZ ÁGYAD MELLETT, ÉS ÉJFÉLKOR KETTŐ ÓRAKOR BEKAPCSOLOK VALAMI METAL ZENÉT!

ÉÉÉS A TE LELKEDDEEL! ÁMEEN!

Amúgy jó tesók vagyunk <3 XD csak nem szeretem ha felkelt

Sokszor tényleg jó tud lenni *-*

Öhmm... minden reggel XD eddig Seventeenre keltett, de akkor most a kecskés dalra fog XD

XD az majd üvöltve és torzítva lesz XD
De én is megyek alcsizni, jó éjszakát!

Boldog 5 percet! XD

Boldog izéé... kettő percet! Szinte mindig lecsúszok az éjfélről :c

KIJUTOTTUNK! - (Mária), Fanni és az az Isten, aki idejönne *-*

Nagyon megkönnyebbültem, amikor a lányok kihúztam a lyukon a folyosóra. A szőke lány összeesett - remélem csak elájult - mikor kiléptünk. Még mindig fájt szinte mindenem. A sok portól köhögtem, majd mikor már azt éreztem, hogy valamennyire tudok kiabálni, elkezdtem üvölteni hogy:
   -Segíítséég! Hárman kijutottunk a portré lyukon! Egyikünk ájult! - próbáltam kapaszkodni Fanniba, ami valamennyire sikerült, így nem terültem el a földön. Már éreztem hogy mindjárt elkap a sírás, de még nem, majd később lesz időm sírni. Legalább az az áhított kijutás megtörtént...

Csak itt zuhog az eső?

Boldog éjfélt!

Rosemary

Az egyik folyosón beszélgettem Leilával, mikor elkapott a szédülés és a hányinger. Nem tudtam mi bajom volt, Leila csak annyit mondott hogy tűzforró a fejem, mert az első dolga persze hogy az volt, hogy megtapizza. Elindultam a gyengélkedő felé, Lei is jött velem egy darabig, de elküldtem. Eljutottam valahogyan a gyengélkedőig, ami majdnem üres volt. Gyógyító sehol, csak egy vörös hajú lány. Gondoltam egye fene, megkérdezem, hátha tudja merre van egy gyógyító.
   -Szia! Nem tudod merre találok egy gyógyítót? - mosolyogtam rá, és eszembe jutott az illem. - Jó étvágyat! - mindig arra tanított anyukám, (na meg az élet Japánban) hogy az illemet sosem szabad elfelejteni. Bár a japán illem nem mindenhol olyan mint a magyar. Ott például gusztustalannak tartják, ha nyilvánosan fúj valaki orrot. Vagy az, hogy ott szabad szürcsölni, de itt ha jól tudom modortalanságnak számít.

Gilbert

Éppen a folyosókon sétálgattam egy zacskó csípős paprikával, és abból eszegettem, mit ne mondjak lehet pár ember hülyének nézett, mikor egy tanár jött velem szembe, és megkért hogy menjek ki a kapuhoz, mert úgy érzi valaki kint maradt.
Igen, pont engem kell kiküldeni az esőbe. Úgy ahogy voltam, a fekete rövidujjúmban, ugyanolyan színű farmeremben és sportcipőmben elindultam, hogy teljesítsem a kérését.
Amikor kiértem, egyből meg is pillantottam, hogy miért lettem kiküldve. Halál nyugodtan elindultam felé, nem zavart hogy az eső úgy zuhogott, hogy az alig vállig érő hajam már olyan vizes volt, mintha az előbb mostam volna meg.
   -Szia. A tanár küldött ki hogy szóljak, be kéne menni. - mondtam szépen lassan és nyugodtan. Már párszor rám szóltak hogy hadarok, ezért próbálok úgy beszélni,  hogy mindenkinek jó legyen, de tudom hogy valakinek mindig lesz baja vagy a pici orosz akcentusommal, vagy a beszédem tempójával. A zacskó még mindig tele volt paprikával, így gondoltam egyet, és megkérdeztem. - Kérsz? - böktem a zacskó felé a fejemmel.

Vasárnaaaaaap! *-*

Leila, én voltam ott álltam melletted és vettünk egyen karkötőt és pólót <3 *-*

Az nagyon jó *-* Tesós koncertezés <3 Csak kár hogy itten a környékünkön nincsen sokat olyan koncert amire szívesen elmegyünk De nembaaj, ősszel jön Ajkára a Tankcsapda, oda megyünk *-*

Leila kivetted a számból a szót XD

Mikor még a kaszinónál laktunk pár éve, akkor nekünk még ki se kellett nyitni az ablakot hogy halljuk a TCS koncerteket XD de az már régen volt (de én akkor is szerettem, csak hét éves vótam na XD)

Én egyszer úgy elmennék Dániába *-* (nem mondom hogy élnék ott, mert a pólóm agyon üt XD)

Azt én is szeretem *-* Csak akkor nem amikor arra kelek XD

Én Arkonára alszom el XD (szerintem arra csak én tudok) Erről jut eszembe, elmegyek én is alcsizni Leila után, jó éjszakát!

   -Köszi! - éreztem ahogy elvörösödtem. Várjunk, elvörösödtem? Mi a...
Leust mindig is szépnek tartottam. Hosszú, éppen barna haja keretezte gyönyörű hibátlan arcát, amin barna szemei csak úgy sugározták a kóros boldogságot. Rózsaszín ajkai egyfolytában mosolyognak, és felvidítják az egész világot. Elég furcsa gondolatok hagyták el a fejemet. Nem a számat, a végén még hülyének néz. Mikor részvétet nyilvánított, akkor is mosolygott, és vidám volt, de egyáltalán nem a szüleim halála miatt. Ő nem olyan, hogy az ilyeneknek örüljön. Az előtte lévő mondatot értelmeznem kellett... az anyukája a gyámom? Akkor... akkor szünetben megyek vele Puszanba? Ha jól tudom ott élnek.
   -Öröm a szomorúságban. - öleltem meg. Jó érzés  volt. Reméltem hogy most nem hámoz le magáról.
   -Most hol is éltek? - kérdeztem rá, mert nem voltam benne biztos hogy Puszanban.
   -Való igaz! - végig tekintettem a ruhámon. Fekete, fekete és fekete. Alapból feketét hordok egyfolytában, de most a fehéret és a pirosat eltüntettem a ruhatáramból.
Ha az anyukája az én gyámom, akkor a testvéreimé is. De ők fene tudja hogy hol vannak. Utoljára akkor hallottam felőlük, mikor a nagypapánál voltak. Majd előkerülnek. Vagy nem.

-Miután felrobbant a torony-

Miután a gyengélkedőre lettünk szállítva, egyből bealudtam. Álmodtam. Nem szoktam. Tűz mindenhol, sikítások, és egyszer csak megjelent anyukám. Azt mondta, hogy minden rendben lesz, aztán rámesett egy könyvespolc. A kedvenc könyvem az orrom előtt koppant, majd a tűz martaléka lett.
Aprót sikítva ültem fel az ágyban. Nem üvöltöttem. Oldalra néztem, és majdnem leestem az ágyról, annyira megijedtem egy látszólag fiútól aki helyezkedett vagy valamit csinált, aztán sírva fakadtam.
Félek. Miért robbant fel a torony? Lehet direkt valaki miatt, akit meg akartak ölni? Mi van ha tovább folytatódnak ezek?

Boldog hét percet

Rosemary

   -Értem, köszönöm! - mosolyogtam. Kicsit furcsálltam, hogy próbál elbújni a ruhájába, legalábbis én így láttam. De lehet csak képzelgek. Szimpatikusnak tűnt a lány, így gondoltam egye fene bemutatkozok neki.
   -Amúgy Slivovics Lily-nek hívnak! Téged? - megint rám jött a mindenkinek bemutatkozok öt perc, de se baj. Néha az sem árt. Közben próbáltam úgy nyomogatni a homlokomat, ahogy a bátyám szokta mikor fáj a feje, de nem sikerült. Azt csak Nico tudja megcsinálni, meg apa tudta amikor még élt. Apa tanította Nico-nak, nekem meg persze nem mutatta meg hogy kell. Ez az egyik dolog amit utálok abban hogy lánynak születtem. Nem, nem nőnek és sosem fogok nővé érni. Ugyan az a kislány leszek örökre, mint aki voltam évekkel ezelőtt. Próbáltam nem visszaemlékezni a régi időkre, de ezek a gondolatok csak úgy jönnek. Nem kérik az engedélyemet, hogy az eszembe jussanak.

-Miután felrobbant a torony-

Próbáltam megnyugodni, de nem sikerült. Mikor egy lány, akit ha jól tudom Majának hívnak megszólít gondolom a mellettem lévő embert, és engem, csak bólogatok.
Aztán pár megnyugtató sor kúszik be egy Tankcsapda dalból a fejembe.
'Lazán csak kapaszkodj belém
 Tartanod nincs mitől, mer’ én  
 Azér’ vagyok, hogy óvjalak téged
 Az életed tengerén.'
Amikor féltem, a bátyám ezt mindig elénekelte. Aztán eltűnt nyom nélkül a húgommal. Remélem még élnek, én nem élném túl ha ők is meghalnának. Már inkább azért sírtam, mert nem tudom hogy hol vannak, a szüleim pedig már nincsenek ezen a világon. Sosem sírtam nagyon ez miatt, és most minden egyszerre így puff kijött belőlem könnyek formájában. Nem bírtam abba hagyni a sírást, csak sírtam és sírtam.

Leus <3
-Két héttel a játszótéri után, pár nappal a robbanás előtt-

Két hosszú hét tellett el a játszótéri találkánk után.
Rájöttem, hogy egyértelműen szerelmes vagyok Leusba. Gondoltam egye fene, elmondom neki valahogy. Azt beszéltük meg hogy a stégen fogunk találkozni. Most itt ülök a szélén, a lábamat lelógatom, és várom hogy felbukkanjon Leila.
Sütöttem neki sütit. A kedvencét. Remélem ízleni fog neki.
Öltözékem egy fekete pólóból, rövidgatyából és sportcipőből áll.
Alig várom hogy újra lássam a tökéletes arcát, a szemeit melyben mint egy labirintusban elveszhetek...

Rosemary

   -Szép neved van! - mosolyogtam. Én még mindig nem szeretem a nevemet, de senki se szereti a nevét. Kivéve aki igen. Kivételek mindig vannak, voltak és lesznek is. - Nem. Miért, neked? - kérdeztem, nem gondolva rá hogy nem szeretne róla beszélni. Én sosem jártam rendszeresen orvoshoz, vagy akárhova. Nem volt miért, és remélem nem is lesz, ez is csak egyszerű rosszullét. Nem szoktam beteg lenni, nem is emlékszem mikor voltam utoljára az.

Leus <3

Mikor Lei odaült mellém torkomon akadt a szó, vagy hogy szokták mondani. Valami értelmeset próbáltam kinyögni, amiből csak annyi lett:
   -Izééé... öö... sütöttem neked sütit! - adtam oda neki, és átkaroltam a vállát. Reméltem hogy nem fogja leszedni a kezemet magáról, olyan jó érzés volt. Mintha egy Istenhez értem volna hozzá.