Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A kékek jó arcok, erről vitát nyitni nem vagyok hajlandó. – Viszont ha te nem gyakorolsz velem délutánról délutánra, úgy lemaradtam volna már rég, mint a borravaló.
És ebben teljesen biztos is vagyok. Már csak azt nem tudom, hogy ezt a sok szívességet mivel tudnám viszonozni, hisz az értékes idejéből áldoz rám. – Mikor van a szülinapod, Riri?
Bár szinte a legtöbb óránk közös volt, Asztrológián is párban dolgoztunk, mégis alig tudtam róla valamit, nem ártana egy kicsit a saját korosztályommal is ismerkedni.
Amióta Emily befejezte a sulit, kissé elveszettnek éreztem magam, és akartam is már baglyot küldeni neki, na de… pont most zavarjam, amikor kb. örül neki, hogy a saját kis világában lehet, azt csinálhatja, ami a legjobban érdekli? Miért emlékeztessem arra, hogy mennyire nem szeretett itt lenni? Vajon szóba állna velem még? Egy ilyen rosszcsont, ördögfajzat kölökkel?
Hiányzott, piszkosul, még úgy is, hogy a testvéreim is most már a faluban voltak. Átlag heti kétszer rájuk néztem. Donátot és Csillát elbűvölte a nagyra nőtt Cili cicám, és Fluffy, a golymókom. Annyira, hogy Csilla közös portrét rajzolt rólunk. Nagyon ért a művészetekhez a kiscsaj, tuti híres lesz egyszer, és én támogatni fogom, mert ő a szeretnivaló kishúgom. Még akkor is, ha néha összekapunk azon, hogy éppen ki milyen ruhát kölcsönözhet a másiktól.
- Jó lenne egy ilyen módszer. Az biztos, hogy Bűbájtan irányába mennék el, a bűbájokban jó vagyok és szeretem is őket, szóba jöhet még az ÁTV is. Az SVK se rossz, de ahhoz még edzeni kéne, és nem igen hajlik a pálcám az átkokkal való barátkozásra. Kicsi körülményes galagonyával dolgozni. Még jó, hogy nem vélahaj a magja – A figyelmem jó alaposan elkalandozott egy olyan területére a mágiának, amivel akár órákig el tudnék tütyörögni, annyira szerettem.
- Eredeti témánkhoz visszatérve, már csak az a kérdés, melyik oldószer melyikkel kompatibilis. Szerintem a tinktúra lesz az alkoholos – vágtam rá teljes bizonyossággal, és abban is biztos voltam, hogy talán vissza kéne vennem ekkora magabiztosságból, mielőtt egyből benyögnék valamit, aztán felsülnék miatta.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Na, ennek örülök. És annak is, hogy jobban vagytok. Hé, ha bármi segítség kell, csak szóljatok, bűbájtanban tök jó vagyok – ajánlottam fel rögtön a segítséget. Az mindig jól jön, és szeretek segíteni. – A Griffendélnek oroszlán a jelképe, és a testvérházunk.
Plusz infó, a Levisek amúgy is szeretnek tanulni, hadd legyen meg a boldogsága, hogy ezt is tudja. Na, jó… ez cseppet arrogáns volt. Tényleg kezdenék szörnyetegbe átváltani? Tudtommal eddig senkinek se okoztam kárt magamon kívül…
- Miauuu – utánoztam kedvenc mugli humoristámat, azt a klippjét állandóan meg tudnám nézni a duónak, nagyon poén, legalábbis nekem. Valahogy nem igazán akartam belegondolni, vajon milyen érzése lehet annak a legillimentornak, aki éppen most belekukkantana a fejünkbe. Valószínűleg soha többé nem akarná használni a képességét, ha látná, néha milyen káosz-kavalkád zajlik az én buksimban. Minimum egy hetes fejfájást kiváltó élmény lenne túrázni az én elmémben.
- Hm… szerintem kapásból leordítanám a fejed, ha van fülhallgatód, azt is túlharsognám, most egy sima, normális oroszlánra gondolva. Előbb cselekednék, azután gondolkodnék. Amúgy alapból Bika jegyben születtem. Te, Skorpió-királynő? – Na, igen. Velem vigyázni kell, különben le sem lehet lőni engem, ha nekiállok beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Mit szólnál, ha cserébe a korrepért meghívnálak szülinapodkor a kedvenc kajáldádba? – vetettem fel az ötletet. Stella rendes, igazán kijár neki a lazítás a sok prefimunka mellett, és én is szerettem volna már lenézni a faluba, de egyedül ez uncsi. Az ilyesmiket bandában szeretem, több szem többet lát.
- Az átváltoztatások nagyon klasszak, volt szerencsém jó párat már kipróbálni, és eddig ezek érdekelnek a legjobban. – Vállat vonva lezártam a témát, jobb túlesni minél előbb a GYNT nehézségein, utána annyit csevegünk másról, amennyit csak kedvünk tartja, meg időnk engedi.
Diadalittas vigyor terült szét arcomon, amint sejtésem beigazolódni látszott. A tinktúra alkoholos alapú.
- A gyökerét – Ezt az egyet kivételesen tudtam, hogy miért pont ez ragadt meg a fejemben azt ne kérdezze senki, de valahogy a krumplira emlékeztetett helyenként, és annak sem a szárát, virágát, termését rakjuk bele kajákba… hacsak nem kívánunk a vendégeknek testi panaszokat, khm. A gumója, ami a földben növekszik, na, az viszont mennyei ételek alapja, nyamm, bár én inkább rizspártinak mondanám magam, de az is tud fincsi lenni. - Azt reszelik le, és hasznosítják, de a tárolása már nem világos egészen. Hogy lehet valamit légmentesen elzárni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ez a péntek tök jó alkalomnak ígérkezett arra, hogy feltérképezzem a nem olyan hú, de régen nyílt, új pizzázót. Nyam. Kíváncsi voltam, vajon miben tér el a varázstalan változattól, úgyhogy egyből le is ültem egy helyre, miután szeletre kértem a házi sajátosságból. Vajon milyen érzés lehet, ha a kukorica popcornná pattog a számban? És vajon milyen lehet popcorn pizzával kombinálva? Biztos jó. A popcornt is szerettem, meg a pizzát is, igaz, nálam a kukoricás rizs vitt mindent, rántott karfiollal meg tartármártással. Nyami.
- Bocsi, leülhetek ide? – csak itt volt szabad hely, a diákok kitódultak a suliból falunézőbe, szórakozni, randizgatni. Remélni mertem, hogy Csanádba nem épp egy pórias pizzázóban fogok összefutni. Kellemetlen lenne, de elhatároztam, hogy nem épp egy pasi miatt fogok kiakadni, csak tizenöt vagyok, élvezzem, amíg kölyök lehetek.
A csaj jóindulatára volt bízva, hogy a padlón eszem-e meg a kajámat, vagy esetleg kint versenybe szállok egy párocskával szabad ülőfelületért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ú, köszi, Annie. Én Dina vagyok, szia! – köszöntem meg az ülőhelyet, és be is mutatkoztam, ha már ő is. – Te milyen pizzát rendeltél?
Nem ismerős a lány, de talán korombéli lehet, annak látszott.  – Még nem láttalak, új vagy a suliban?
Még épp időben haraptam rá ajkaimra, mielőtt egy csomó kérdés végeláthatatlan áradatát zúdítottam volna szegény nyakába, talán tolakodónak tűnhetek. Hm, ez lehet annak a jele, hogy kezdek felnőni? Előfordulhat, bár a nyakamat nem tenném rá.
Valami könyvet olvasott, rásandítottam óvatosan a borítóra: Az üvöltő szelek…
Nem voltam sose valami olvasós, örültem, ha a kötelezőt letudtam, még mugli verzióban is, inkább nyüzsögtem, amikor csak lehetett.
- Jó könyv? - kérdeztem, aztán megjött a pizzám. Előre kifizettem az árát, hogy tuti, ami tuti, a pincérhez jusson a borravaló. Sokat gürizhetnek itt, megérdemlik a pluszt.
- Jó étvágyat! – mosolyogtam rá, és nekiláttam a pizzámnak. Valami mennyei, én máskor is ezt fogom rendelni, de persze, ez még változhat. Szerettem a változatosságot, ha újdonságok vették körbe.
A sárga rikítás kicsit fárasztotta ugyan a tekintetem, ez nekem túl élénk. Lehet, Navinés volt a jelenlegi tulaj, csak tippelek, és meglehet, hogy közben tévedek. Nem lehet ezt így ráfogni, amióta ennyire vegye lett a falunép, a látogatókról és üzlettulajokról nem is beszélve, ám én ennek a változásnak csak örülök. Minding van új a nap alatt, és szomjaztam az új ismeretekre, főleg, ha új bűbájt leshettem el valakitől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kedves lány. Nem ízlett neki a pásztorpite, gondoltam, odaadhatnám neki az én popcornos pizzámat. Olyan szomorúnak látszik, egy kis kedvesség biztos felvidítja.
- Brigthmore? Hallottam a nevét, felsős Rellonos.  Ha szeretnéd, üzenhetek neki, két hétig a Rellonban laktam – újságoltam el, igaz, nem éppen dicsérni való dolog következményeként kerültem oda, de értékes a tapasztalat, amit ott gyűjtöttem. Megismertem más ház tagjainak egyéniségét, és hogy mi teszi őket közössé. Megértettem, mitől mások ők, és ez nagyon sokat hozzátett az emberismeretemhez és ahhoz, hogy fejlődni akarjak. Ambícióra és kitartásra volt szükségem ahhoz, ha jól akartam teljesíteni, mert pont ez hiányzott belőlem.
Én kicsapongó, érzelmes, lendületes voltam, és elég látványos, ami azt illeti, soha nem tudtam hosszú ideig nyugodtan megülni, valamivel mindig babrálnom kellett.
- Cseréljünk, neked adom a másik szelet pizzámat, kóstold meg, hátha az jobban ízlik, így a te pénzed se megy kárba – ajánlottam fel.
- De, az, viszont itt jól érzem magam, mert olyanok vesznek körül, akik nem néznek ki azért, ami vagyok. Nem kell titkolnom, hogy mugli származású vagyok, otthon ez fordítva van. Még az ottani legjobb barátaimnak se mondhatom el, hogy boszorkány vagyok igazából. Amióta a tesóimról is kiderült, hogy olyanok, mint én, kicsit könnyebb. Szerencsére nagyon jó mentorom volt, neki hála beilleszkedtem. Itt inkább otthon érzem már magam, és nem mennék vissza később. Utálok hazudozni. – Talán nem kéne egy idegennel ilyen nyíltan beszélnem magamról, hisz sose lehet tudni, milyen szándékkal kérdez, de jól esett, hogy őt is érdekelte, milyen vagyok én valójában. – Ha szeretnél jönni a suliba, én talán segíthetek neked. Nem ígérek biztosra semmit, de megpróbálom. Hogy tetszik a falu eddig? Mi a kedvenc helyed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ehm… mert előzőleg nyáron kimentem a tiltott erdőbe sátorozni úgy bő egy hétre, amíg más a vizsgák miatt pánikolt… - egyre kisebbre húztam magam, erre nem vagyok annyira büszke, volt még azon a sátoron mit csiszlni. – Egy hátizsákomat átváltoztattam, és kimentem letesztelni az eredményt. Van mit dolgozni rajta bőven, de elkapott a házvezetőm, és két hét rellonos büntit kaptam. Nem tartottam annak, tök jó arcok ott az emberek. Van bennük kurázsi.
Örültem, hogy elfogadta a csereajánlatomat, remélem, hogy ízleni fog neki ez a fajta. A pásztorpite nekem ízlett. – Na, milyen a kukoricás, hogy ízlik?
- Igen. Pocsék. Sőt, még közeli családtagoknak se mondhatok semmit anyáékon kívül. És ők is titoktartásra vannak kötelezve. Beszélgettünk arról már, hogy jobb lenne nekem ha teljesen elvágnám a szálakat, amik a mugli világhoz kötnek, mert nem érzem jól magam ott. Senki nem értené meg, hogy miért vagyok más, mint ők. Itt is vannak, akik megvetnek, de alapvetően befogadóbbak a mágusok – magyaráztam. Jól esett ezt valakinek elmondani, és nem úgy tűnt, mintha ez a lány valami rosszakaró lenne.
- Mit szólnál hozzá, ha egyszer bejöhetnél velem? Vagy akár tanulhatunk együtt, amikor van időm. Én szeretek segíteni – ajánlottam fel a lehetőséget. Fogalmam sem volt, miért, de úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben Vele. Olyan furcsa, korombéli, és mégis olyan, mintha egy másik világból jött volna. Egy idegen bolygóról, vagy valami ilyesmi.
Ú, legyen űrlény, legyen űrlény… tök jó lenne, ha én lehetnék az első, aki egy földönkívülit körbevezet a földön, és még barátságot is köt vele. Tiszta Kis herceg-feeling.
- Én utálok olvasni. Unalmas. A konyhát, azt nagyon szeretem, egészen megszerettem a rendes főzést, és a manók is extra kedvesek és segítőkészek, tök sokat lehet tőlük tanulni. Jobban, mint a bájitaltant – a zöld bőr-esetem után nem az lett a kedvenc tantárgyam, ez várható volt. Idén hála az égnek, megúszta a tanterem robbantásaim nélkül, és még én se borítottam magamra semmit. – És képzeld, van egy hely, ahol egy könyv szereplője lehetsz. Olyan, mint egy átlagos könyvtár, de mégse. Így másztam meg az üveghegyet, erről már kislány korom óta ábrándoztam. És te? Neked mi van a bakancslistádon, ha publikus az infó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Heh. mi ez nekem… Élesben. Megcsinálod, kisoroszlán. Miauuuu.
Mint valami arisztokrata, úgy lépek fel a buszra, egyenes hát, fej fel, s magam felsőbbrendűségének tudatában megálltam körülbelül úgy néhány lépés távolságra a buszajtótól, hogy időben le tudjak szállni, mielőtt a tankos mordori nyugdíjas-osztag megrohamozza a kapukat, khm, ajtókat.
Szép kényelmesen megkapaszkodnék, amikor valami idióta rám lép, és még csak annyit se mondd, hogy bú, vagy bá. Hát kérem szépen, hogy tehette ezt meg velem? Ártottam én neki? Különben is, én vagyok az állatok királya, rooooar. Oké, legközelebb nem hagyom, hogy akár egy haverom is Katy Perry-zenemaratonra rávegyen.
- Hé, te trampli! Mi a sz…t képzelsz? – instant kitépném a füléből azt a vackot, ami miatt nem hallja, hogy más is létezik rajta kívül a világon. – Nézzél már a lábad elé!
Körülbelül így tudnám elképzelni, ahogy egy oroszlán viselkedne a buszon. Közben végig követem Stella tekintetét, és remélem, hogy nagyjából eltaláltam. Kérdőn oldalra billentettem a fejem, hátha kapok valami nonverbális értékelést, hogy ha lehet, ne zavarjuk a többieket addig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Mégis mi a sz…t képzelsz, he? Van más is rajtad kívül a világon, leszel szíves a lábad elé néz… - puff. A busz nagyot fékez, csikorogva, amolyan mindjárt szétesik alattad, és a nyolcvanas évekből maradt ránk feeling lengte körbe amúgy is a járgányt. Az egyensúlyomból kibillenve estem egyet előre, de még időben megkapaszkodtam a legközelebbi oszlopba. Talán még nincs eltörve az a műanyag vacak, és megtart.

Egészen jó ez az óra. Egyelőre még nem unatkozom, bár Várkonyi prof nem arról híres, hogy hagyja unatkozni a diákokat órán fölösleges rizsázással, amely tartalmának körülbelül háromnegyede tökéletesen érdemtelen a tananyagra vonatkozóan. Ez a szituációs játék nagyon érdekes, végre a száraz elmélet mellé van valami vicces kis gyakorlat is. Persze, tudatosítottam magamban, hogy amit átélek most ebben a pillanatban, az csupán a mi színészi játékunk és az illúziómágia keltette élmények együttese.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt hiszem, ez egy új, jó barátság kezdete. Ha nem is stimmelt ezzel a csajjal minden, attól még nem egy rossz arc. Reemélem, hogy nem az ELME-ből szabadult kattant sorozatgyilkos. Azért nem árt az óvatosság.
- Ő, de az. De annyira nagyon nem tudott akkor érdekelni. Ha más is bement már, és visszajött onnét élve, akkor nem lehet nagy cucc. Sajnos pont elkaptam egy vihart, úgyhogy hamar vissza kellett mennem. Meg tanárt meg prefektust, úgyhogy erről ennyit. Túl jó a házvezetőnk – puffogtam kicsit. Nem baj, az a két hét a rellonosokkal attól még remek tapasztalat volt, sok havert szereztem onnan is, és meglepő amúgy, hogy mennyire hasonlít ez a két ház amúgy. Tényleg igaz, eléggé temperamentumos mind a kettő, de én pl. hamarabb feladom az első kudarcok után, vagy, ha nem vág a dolog az érdeklődésembe.
- Ugyan-ugyan. Ez inkább butaság volt a részemről, de legalább lesz mit mesélni a következő generációnak. Néha kell ilyen is – legyintettem. Én már rég végeztem a pásztorpitével, amit a pizzáért cserébe kaptam.
- Az meg ki? Tuti idősebb vagy minimum Mestertanonc, a nagyon nagyokat nem ismerem úgy. – Payne… Payne… ismerősen cseng a név, de nem ugrik be. Jobban is megjegyezhetném a házamba tartozó arcokat nevekkel együtt.
- El. Elegem van a titkokból, hogy nem lehetek önmagam. Jobb nekem itt, igaz, most már a tesóim is itt vannak a faluban. De attól még nem szándékozom visszamenni oda, ahol csak gyogyósnak könyvelnének el, vagy minimum sátánista megszállottnak, ha kiderülne – fintorogtam. Ami mostanában zajlott a mugli világban, az egy kész rémálom a mágusoknak.
- Mert nem vagyok tisztavérű mágus, illetve egy zabolázatlan vadmágiájú tinédzsernél nincs rosszabb. Növeli a lebukás kockázatát.  De már kaptam hozzá segítséget, hamarosan ez is megoldódik. Remélem – örülnék, ha csak annyi lenne, hogy az instabilitásom oka a kamaszkor fent és lentje, és könnyűszerrel helyre hozható, hogy egálban legyen a teljesítményem.
Meg mondjuk ahhoz ki kéne jönnöm a galagonya-pálcámmal, de néha nagyon nehéz kezelni.
- Jó. Ahogy gondolod, én most vagyok másodéves. Bár bűbájokból már nehezebbet is alkalmazok, annyira szeretem őket. Kár, hogy a pálcám nincs érte oda.
Ja. Ezt leszámítva amúgy nincs rossz életem. Voltak barátaim, viszonylag jól is tanultam, ahhoz képest, hogy alig vettem könyvet a kezembe, úgyhogy elég hálás vagyok, hogy nekem nincs ilyen gondom, hogy beleszólnak, melyik suliba menjek, kivel járhatok és kivel nem. Jobb lenne elfelejtenem azt a gyökérgyöngyöt, lehet, belekezdek valami új hobbiba figyelemterelésnek. Tizenöt évesen még nem kéne, hogy egy pasi miatt legyek kiakadva. Anya szerint is jobb lenne, ha valaki olyan után néznék, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem ütközik ennyire a jellemünk. És lenyugodhatok mellette.
- Az. Bár én jobban szeretem a klubhelyiségünk erkélyét. Vagy a konyhát magát. Odamenekülök, ha bánt valami. – Igen, mert a vadalmavigyorom és a randalírozások közepette még ilyen is előfordulhat velem, emberi, érző lényből vagyok. És addig örülök, amíg vannak érzéseim.
- De hisz ez izgis! Mármint, ember… nekem ahhoz nincs türelmem, hogy két bekezdésnél többet olvassak. Nemhogy még meg is írjak egy könyvet. Te akkor bizonyára tuti navinés lennél, és ők is jó arcok. De te hogyhogy nem jársz suliba? Vagy másik suliban jártál eddig? – Fura, hogy eddig nem kérdeztem rá erre. Talán tapintatosságból. Jaj, néha én se értem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nehéz napom volt, épp SVK óráról tódultunk ki, amikor Réty Csaba, Csanád bátyja megállított, hogy végtelenül sajnálja, amiért az öcsémre kellett pazarolnom az időmet, aki nem is illett hozzám, mert éretlen taknyos, de majd ő megvigasztal. Először csak meredten bámult ránk a diáksereg, majd ismerve engem, inkább eloldalaztak. Legjobb barátnőm, Olga próbált csitítani, de helyette inkább rávettem, hogy menjen tovább, nemsoká megyek én is, csak elbeszélgetek a fiatalúrral.
Na, ennek az elbeszélgetésnek ruhatépés, pofon, csattanás lett a vége, ugyanis nem értett a szép szóból, és a srác máris kínok közt szenvedett. Fogalmam sincs, mit csináltam vele, mit küldtem rá, de biztos, hogy pálca nélkül hajtottam végre, ismét. Ajaj, ebből még komoly bajok lehetnek, ha nem sikerül lehiggadnom.
- Kopj le… kopjatok le rólam mindketten, elegem van belőletek! – Ám a srác mintha magában beszélt volna. Pedig az öccse itt sincs, de halálra vált az arca. Ajjaj… Azt hiszem, ezt az átkot ismerem. Most jó fél óráig szenvedi fog, mert fogalmam sincs, hogy lehetne hatástalanítani az Offende Onorarét. Tényleg kezdek közveszélyessé válni.
Ráadásul kedvenc tanárom közeledése sem sejtetett semmi jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Jaj, ne. Várffy tanár úr, már csak ez hiányzott. Így igen nehéz lesz megnyugodni.
- Várkonyi bának most jobban örülnék – motyogtam az orrom alatt. Ő illúziómágiával el tudná hitetni, hogy nyugodt vagyok, ergo, talán így vissza is fordíthatnám a folyamatot. Remélem, hogy a Finite ide elég lesz. Általában jó vagyok a káosz kialakításában, de az elrendezésében már kevésbé. Tankönyvi pontossággal igyekszem ügyelni a pálcamozdulatra, a latin szavak megfelelő hangsúlyú kiejtésére, bár legszívesebben inkább Csabát hajítanám ki egy jó magas épület csukott ablakán… nos, Finite helyett a srác inkább a szemközti falnak repült. De legalább már nem halucinált utána, mert elég dühösen nézett rám.
- Ezért még megtéplek, sárvérűkém. Lehet, hogy az öcsém ezt hagyja, de én nem.
- Nagyon félek tőled, Réty. Ha egy másodikos képes spontán letarolni egy haluzós átokkal, nem lenne ekkora a pofám – vágtam vissza. – Nem is tudom, tanár úr, megérdemli a fiatalember, vagy visszategyem rá az átkot?  Megtámadott, én meg csak védekeztem. Azt elvileg nem tiltja semmilyen szabály.

Elegem volt ebből a két gyökérből. Nem hiszem, hogy nem vették észre, hogy nem unatkozom, bőven van elég esemény az életemben nélkülük is. Miből gondolta Csaba, hogy ha az öccse elmegy, akkor én majd ráfanyalodom? Komolyan, néha kezd az az érzésem lenni a sulival kapcsolatban, mintha minimum egy javítóintézetben lennénk, normál iskola helyett. Egyik idióta a másik után... a végén még kiábrándulok a pasikból. Merlin szent nevére, még jó, hogy ott azért nem tartok. Akkora baj azért nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Jól esett az, hogy a tanárok itt valóban törődtek velünk, nem úgy, mint a mugli iskolában. Itt valóban odafigyeltek arra, ha valakinél valami gáz történt, mert az kihat bizony a környezetére is, pláne, ha az illető olyan instabil, mint én mostanság. Általában jól tanultam, csak a fölös energiáimat vezettem le baromságokkal, de a Csanádos eset az bizony kiborított.
- Ez nem lehet kérdéses. Galagonya, 13,4 hüvelykes, sárkányszívizomhúr maggal. Eddig tök jól elvolt a bűbájokkal és átváltoztatásokkal, még jó jegyeim is lettek belőle, de most mintha minden a feje tetejére állt volna – mondhatni, a mágiám teljesen megzakkant. Oda is adtam, hogy megvizsgálhassa. Elég okos, bíztam benne, hogy találunk erre megoldást. – Köszönöm, hogy időben ideért. Ki tudja, mi lett volna, ha nem.
Tényleg hálás voltam, és a figyelemterelésnek is, mert így nem arra gondoltam, ami az elmúlt tíz-tizenöt percben történt.
- Maga szerint mit kéne tennem? Össze vagyok zavarodva. – Ez teljesen nyilvánvaló volt, de jól esett, hogy valakinek ezt ki is mondhattam. - Fogalmam sincs, hogy tudnék megint olyan jól varázsolni pálcával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Fülem hegyéig vörösödtem. Nos, Sárközi tanár úrnak erről nyilván más lenne a véleménye, mint ahogy Kedves tanár úrnak is. Garantáltan feláll a szőr, meg a toll is a hátukon, ha rám gondolnak, és/vagy meghallják a nevem.
A nyughatatlan vöröske, aki sose képes kibírni, hogy ne csináljon teljes káoszt és katasztrófát maga körül.
- A házvezetőm szerint tutira egy sült idióta vagyok, amiért ilyesmi eszembe jutott. De unatkoztam, na. És ez szórakoztatóbbnak tűnt, mint egy unalmas tankönyvet magolni – fejtettem ki véleményemet, és igen, ez inkább botorság volt a részemről, mint bátorság, és mint tudjuk, a hülyeség és a merészség között elég kicsi és vékony az a bizonyos határvonal, amit én előszeretettel léptem át újra és újra.
- Ja, a Varázslástani Alapfokú Vizsgára gondolsz? Azt hiszem, RBF nálatok, vagy mi… - pörgött az agyam ezerrel, kerestem erre a megfelelő angol rövidítést, aztán rá kellett jönnöm, hogy az angoltudásomon még bőven volt mit csiszolni.
Igen. Pontosan az előbb Annie által kifejtett okok miatt nem akartam tovább titkolózni, s Perszephonéként egyik világból a másikba vándorolni. Az ő története szomorú, az enyémnek vidámnak kell lennie. Mert én már csak ilyen vagyok, a jópofa bohóc, és nem is akarok más lenni.
Ha túl komolyan venném az életet, azt hiszem, abba én beleőrülnék. Elég kemény volt feldolgozni ezt is, hogy boszorkány vagyok. Más, mint a többiek. Kívülálló. Akinek titkolni kell, hogy milyen valójában, különben bajba kerül miatta.
Mást kellett mondani, hogy miért tűnök el az évnek minden szakaszában, és miért látnak olyan ritkán a rokonok. És ez nekem nem kenyerem.
- Lehet, nem tudom biztosra, de az is esélyes, hogy csak én nem vagyok még elég ügyes hozzá. Ezek felsőbb éves varázslatok, amik hosszú időt igényelnek, hogy tökéletesen megtanuljam, de nagyon szeretem ezt már most. Egyedül a repülés az, amit egyszerűen ki nem állhatok. Leszédülök a seprűről. A mugli repülőgépeket se szerettem soha. – Hát, a pálcák már csak olyan rejtélyes dolgok, amik fura működését szintén szokni kellett még tavaly.
- Az. Ezért is a kedvencem – húztam apró mosolyra a szám. A pite maradéka is elfogyott, ám még maradni akartam kicsit, hadd ülepedjen a gyomromban, mielőtt elindulnék vissza az iskolába. Kellett ez a kis kikapcsolódás, ez a laza nyugalom.
- Nekem ez nem megy. Az irdatlan sok leírás unalmassá teszi, akcióra, perdülésre, lendületre vágyom, ha már kezembe akad egy könyv. Inkább filmeket nézek szívesen, de itt azt nem lehet – helyette maradt a randalírozás, meg a lustán tunyulás hobbinak, unaloműzőnek.
- Ó. Szabad tudni, miért? Hm, eddigi rövid ismeretségünk alapján én azt mondanám, hogy a sárga Navinéseknél a helyed. Ők kedvesek, türelmesek és befogadóak, a legideálisabb barát-alapanyagok – Nem mondhatnám, hogy annyira jó emberismerő lennék, hisz ahhoz keveset éltem és tapasztaltam a világból, de nincs tisztán ilyen, vagy tisztán olyan ember. Mindenkiben megvannak a házaknak az értékei, és pont azért szeretem az iskolámat, mert színes egyéniségekkel van tele, abszolút nem unalmas, és nem akarnak minket egyformává nevelni. A tanároknak itt tényleg fontos, hogy valóban elsajátítottad-e az anyagot, megértetted-e, és itt nem ciki kérdezni. Jó, van, aki fújjol, meg stréberez, de hát Merlinkém, ilyen az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Hát, ha a hóemberes meg az erdős húzásom nem lett volna elég – a pálcás esetről nem is beszélve, akkor most jön még a java. Éjfél körül járt az idő, és én nem tudtam aludni, éppen ezért elsétáltam a vigadozó festményekhez egy kis bájcsevegésre, hátha megtudok ezt-azt-amazt.
Azt hitte, ki tudok találni valami kifejezetten szívderítőt, khm, Kedves bácsinak, mert hát folyton kihagyják szegényt minden jófajta buliból, hogy lehetnék én ilyen szívtelen? Habár, szerintem ő ezt másképp gondolhatja.
Na, lényeg a lényeg, hogy éppen Kedves vélt, vagy valós ízléséről és a szülinapjáról faggattam a festményeket, szép halkan, ám a borgőzős mámorban nem igazán érthető a gagyogásuk.
Huff neki. Megkérdezhettem volna igazából SárkiAput is, de azt most tudom, hogy őt érdemesebb egyelőre nagy ívben elkerülni, a spontán mágiámmal bőven eléggé kiakasztottam, egyelőre ő most szabadságot kap személyemből.
Hát igen, nem vagyok épp a mintadiákok előkelője, sőt. Távol áll tőlem mindenfajta stréberség, és nem is hiszem, hogy ez valaha is megváltozna. Ahhoz valami értelmet is kell lássak az egészben, hogy az én rossz kislány természetem átcsapjon angyaliba.
Eh, ezek a festmények teljesen hasznavehetetlenek, úgyhogy inkább a klubhelyiség felé vettem az irányt. Nem volt szép a HVHnktól, hogy nem jelent meg a bulin. Pedig a hóembert direkt az ő kedvéért bütyköltem össze, hogy emlékezetes legyen a karácsony. Ez van. Majd legközelebbre kiötlök valamit. Az biztos, hogy ez a terv nem lesz félredobva, és meg is valósítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Őszintén szólva, sose láttam még így kikelve magából Anti bácsit, kicsit el is szégyelltem magam, pedig lehet, nem is én bosszantottam fel annyira. Kifejezetten örültem, hogy nagyjából azonos a magasságunk, így megúszom fülveszteség és gerincsérv nélkül. Megesett a szívem szegényen, vajon mivel bosszantatták így fel?
- Oké, ki dühítette így fel? Mi történt? – Hogy nem én voltam az oka, és csak rajtam csattan az ostor, abban biztos voltam. Látni azt az emberen, ha én készítettem ki, de ezúttal nem én voltam. Mégis ki merészelte? Az idegborzolás és azon való kötéltánc művészete az enyém… Anti bácsi pedig a kedvenc áldozatom, csakhogy ezúttal elszalasztottam a lehetőséget. Hm, lehet, most kellett volna hóemberrel szambáznom? Jó, a takarítás végül is nem olyan vészes, még mindig jobb, mintha bájitalokat akarna rám bízni.
- Most nem is csináltam semmit, már amúgy is visszafele igyekeztem, csak elcsevegtük az időt a hölgyekkel – biccentettem a freskóhölgyek irányába. És most kivételesen tényleg jó kislány voltam, még. A hangsúly a mégen van, ami engem illet. Valamiért a baj rendszerint vonzott magához, vagy én vonzottam a bajt? Ezt nem tudnám megállapítani, elvégre nem én vagyok Cupido. Még jó, hogy nem. Az egyenesen katasztrófa lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha egyszer a baj úgy dönt, hogy bekopog hozzád, soha ne nyiss neki ajtót. SOHA! Különben csőstől jön, és rokonostól, és ott marad nálad, ki tudja, meddig. Ha meg kirugdalod nagy nehezen az ajtón, vissza-pofátlankodja magát az ablakon.
Ez történt mostanában velem is. Olyan szintű vukkozhatnék jött rám, hogy ott kellett hagynom a tortilla-szendvicsemet, amit kértem, és első utam azonnal a mosdóba vezetett.
A kellemetlen esetet követően kopogás hallatszott a fülke túloldaláról.
- Róka-vészhelyzet – céloztam kicsit cenzúrázottabban,  mert nem mertem esküt tenni rá, hogy ha kimondom nyíltan, akkor nem jön-e rám újra.
Mi a bánatos nyavalyát ehettem össze, amitől így kiborult a gyomrom? Szinte biztos voltam benne, hogy gyomorrontás lehet a háttérben, semmi más, mert olyan ártatlan voltam, mint a ma született bárány. És köszönöm szépen, még viruló rózsakert szeretnék maradni tizenhét éves koromig. Azon nem változtatok, az egy folyamat, amire meg kell érni, és én még nem éreztem késznek magam ilyesmire tizenöt évesen.
- Köszi a törődést, aranyos tetszik lenni – legfeljebb elhajt a sóhivatalba a magázódásért, de azt, hogy odafigyelt rám, mégis illő megköszönni. A megszólításokkal néha bajban vagyok, külső alapján nem mindig lehet eldönteni, tegezhetem-e az illetőt vagy sem. Sose tudni, hogy ki mire sértődik meg, ugyebár…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Valahogy éreztem, hogy kínos kérdések nélkül nehezen fogom ezt a helyzetet megúszni. A válaszokkal azért óvatos vagyok, sose lehet tudni, mikor nyit be kisgyerek, nem kéne idejekorán khm, infódömpingelni őket.
- Mielőtt megkérdőjelezné az ártatlanságomat, bírónő… – vicceltem el a dolgot, hogy kicsit jobb kedvre derítsem magam. A rókákat nem csak a tyúkok nem szeretik, de az emberi gyomor sem. – ...megnyugtatom, hogy az én virágoskertembe illetéktelen, mozizni való csomaggal nem lépett senki.
Csodálatos egy nap. Vicceltem. De már kezdtem hozzászokni, hogy a baj úton-útfélen megtalál, valamilyen formában. Ez van. Ezt kell szeretni, vagy nem, de az már tovább nem az én bajom. Nem mindig, pontosítsak.
- Ja. Eléggé felborult az életritmusom, ééééés szerintem valamelyik kajára gyanakodhatunk, amit mostanában megettem – egész listát tudtam volna felsorolni arról, hogy mi mindent zabáltam össze mostanában. Szeretek enni, kicsit meg is látszik így, kénytelen leszek ledolgozni, ha nem akarok pocit növeszteni. Pedig kimondottan utálok sportolni, a jóga sem épp egy leányálom. Azt azért elismerem, hogy most már könnyebb, túl a sokadik alkalmon, de attól még nem fogok szerelmi ódákat zengeni a sportághoz.
Jól van, taps-taps önmagamnak, hogy egy gyomorrontástól milyen témákig el tudok jutni. Tanács a gondolatolvasóknak: inkább ne kísérletezzenek megtudni, mi járhat egy női egyed agyában. Pláne az enyémben, különben pár darab… na jó, pár száz agysejtjüknek tuti annyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Örültem, hogy a doktornő is örült, ám a következő lépésnél egy pillanatra időt kértem, kezemmel T-betűt formálva, és szaladtam is vissza fülkébe. Csak tudnám, mitől sokallt be rám a testem… nem is zabáltam mostanában olyan… sokat. Na jó, tényleg elvetettem a sulykot, kicsit lehetnék óvatosabb is, és összeszedettebb, nem kéne idejekorán kikezdenem a szervezetem, de ha egyszer nem bírok nemet mondani a jó kajának.
Most tegye fel a kezét bárki, aki uram bocsá’ nem esett már áldozatul a kaja hívogató szirénhangjának? Nem mintha lenne olyan, de na. Ami jó, az jó.
- Hát nem éppen. Néééééha… eljárok éttermekbe is. Éééés anyáék kosztján is szoktam élni. Meg amíg élt a nagyi, addig az övén is éltem – oké, újabb adag higiénia-kör letudva. Azt hiszem, az a rendelt kaja már ott marad, ilyen állapotban biztos, hogy nem vágom be a megmaradt negyedet.
- Ez most először. Eddig még nem lett bajom egy kis kaja-kollázstól. Biztos, hogy tudni akarja, miket ettem az utóbbi időben? – vontam fel a szemöldököm. – Jobb, ha van hozzá Pulizer-pennája, ha le is jegyzetelné.
Eh, lehetne jobb is a modorom, de most egy ilyen helyzetben az agyam nem igen képes arra is energiát fordítani, hogy mézes-mázos legyen a hangnemem. Mélyeket lélegezve próbáltam nyugtatni magam.
Jó, talán most már minden rendben lesz. Remélem.
- Sima gyomorrontás, talán, ha kipihenem, és két-három hétig diétán tartom magam, elvileg nem lehet gond, mi a véleménye? Jó lesz így, vagy esetleg inkább mást javasolna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Álmatlanul vergődtem az ágyamban, egész addig, amíg úgy nem döntöttem, hogy inkább járok egyet, és kockáztatva azt, hogy lebukjak, kiszellőztetem a fejem. Túl sok minden kavargott az agyamban. Egyfelől a vizsgák – éljen, megbuktam LLG-ből, ha-ha. Vicc volt, marhára nem örülök neki, túl sokat vállaltam egyszerre talán. Pár nem kötelező tárgyat biztosan le kell adnom, ha azt akarom, hogy még jövő év végéig egy darabban és ép elmével megmaradjak.
Arról nem is beszélve, hogy az állatkáim, a testvéreim is igényeltek a szabadidőmből, most meg már Evgenij is, igen, rávett arra, hogy megtanulja legalább alapszinten korcsolyázni, ha versenyezni nem is akarok kimondottan. Ahhoz kissé vénlánynak éreztem már magam. Emellett még a jóga és a különórák Bűbájtanból is befigyeltek.
Tuti, hogy ennek köszönhettem a most már két hete kínzó hülye érzetemet, mintha valaki azzal szórakozna, hogy bökdös, amikor elalszom. Rém kellemetlen érzés, eleinte a barátaimmal kóbor szellemre gyanakodtunk, de egyre sanszosabbnak látom, hogy a szellemi kimerültség az oka, némi fizikaival párosítva. Tényleg össze kéne szednem magam most már, de fogalmam sem volt, hogyan kéne kezdenem, hogy jól is működjön.
Az egyik ablaknál támaszkodtam meg, nagyot szippantottam a friss tavaszi levegőből. Örülök, hogy túl tudtam magam tenni Csanádon, é beláttam most már, hogy amúgy sem tartott volna ez a kapcsolat túl hosszú ideig. Ahhoz mindketten önfejű kamasz gyökérgyöngyök voltunk, hogy ez működjön, és talán túl fiatalok is. Hogy miben másabb Evgenijjel? Talán a távolság, hogy nem vagyunk nap mint nap egymás sarkában, é ő valamivel higgadtabb természet nálam. Nem egy fontoskodó alak, és nem is olyan lobbanékony, mégis eleven és energikus is tud lenni. Kissé ellentmondásos, tudom, de na, néha még számomra is kész rejtély ez a legény. De annyi biztos, hogy szeretem, és szívesen vagyok vele. Mellette még a bénázásom a jégen sem tűnik olyan kínosnak.
- Legyen már év vége, könyörgöm – nyöszörögtem kicsit halkan, a fejemhez kapva. Nem ártana kialudnom magam, de bármit csináltam, éjfélkor jött az a bugyuta érintés-érzet, amitől minél hamarabb meg kell szabadulnom.
A lélekszobába vettem az irányt, már ismertem eléggé a helyet, hogy tudjam, az lesz a gyógyír a bajomra. Remélhetőleg. Az első dolgom volt levágódni a kanapéra, lábam félig lelógott, én meg arccal egy díszpárnába temetkeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már csak ez a tanári hang hiányzott, de úgy komolyan. Még szerencse, hogy nem Tati néninél buktam meg, különben azt hiszem, hogy most rosszul állna a szénám.
- LLG-ből van pótvizsga is, minek ugranék azért, az a nyavalyás meg jó helyen van a Drumstangban, nem kell érte se. Tériszonyos vagyok, nem mentek el nekem otthonról. Csak rosszul vagyok – nyögtem ki a probléma okát, amiért nem a takaró alatt húztam a lóbőrt, ahogy szoktam. Eeegen, még mindig a hangos horkolók táborát erősítettem.
Öngyilkosságra… én? Hogy képes ilyet feltételezni rólam a tanárnő? Perpillanat még ahhoz is hulla voltam, hogy egyáltalán sima gyilkosságot kiterveljek valaki ellen, nemhogy magamat eltegyem láb alól. Mások eltávolításához valamivel jobban értek, és nem kell hozzá még a kezemet se bemocskolni. Elég kinyitni a számat. Tudom, nem kéne rá büszkének lennem, de, végső soron, ez is olyasmi, amihez tehetség kell. Ha valaki baromságra készül, legalább csinálja jól.
- Nem tudok aludni – amennyit ki bírtam okoskodni, biztos a fáradtságtól nem sikerül az alvás-projekt, pláne ilyen energiatúltengésben szenvedő alanynak, mint nekem, sok gondot okozhat még a jövőben. – Van valami jó trükkje álmatlanság ellen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Jó, annyira vészesnek nem vészes a helyzet. De mindenképpen meg kéne találnom az egyensúlyt, mer ezzel hosszú távon csak ártok magamnak.
- Egyelőre passzolok. Még nem találtam ki igazán, mi szeretnék lenni. Szemezgetek pár szakkal, de nem tudom, melyikhez mi kell. Azt tudom, hogy mesterképzésre itt maradnék – feleltem arra a kérdésre, hogy az LLG fontos-e a tanulmányaimhoz. Tényleg el kéne döntenem év végéig, de ez, be kell látnom, egyedül nem megy.
- Maga mit tenne a helyemben? Hogy találjam meg a tökéletes álomszakmát? – vetettem fel a kérdést, ha már itt a lehetőség. Abban nem voltam biztos, hogy bünti nélkül megúszom ezt a csatangolást.
Ez a szoba kész lélekdoki. Halk, lágy, nyugtató zene szólt, és citromfű illat lengte be a teret. Ez a hely tényleg tudja, mi kell az alváshiányosnak.
- Már próbáltam, de inkább csak szomjas lettem tőle. Ez a szoba viszont felér egy pszichológusi terápiával – jegyeztem meg, mélyet szippantva a citromfűtől illatozó levegőből.
- Maga szerint hogy tudnám úgy csoportosítani a tevékenységeimet, hogy közben ne tegyem el magam láb alól? – Vállaljuk fel a gyengeséget, nem szégyen segítséget kérni. Már eljutottam arra a pontra, hogy belássam, érdemes jobb irányba változni, hogy ne csak egy idióta, felelőtlen libuskának tartsanak.
Már nem vagyok az a kisgyerek, akinek mindent elnéznek.  Jó, a viccelődés verbális változatáról továbbra sem voltam hajlandó lemondani, kell a humor az ember életébe, de az egyensúlyt is meg kell találni. Tudom, hogy menni fog, képes vagyok rá.
Van miért, van kiért megváltozni, és ez a legjobb az egészben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szombat volt, és jobb ötlet híján addig rimánkodtam Nórinak, hogy jöjjön le velem a faluba a Barlangfürdőbe, amíg bele nem ment. Nem, tényleg nem zsaroltam meg semmivel, esküszöm. Addig járattam a szám, amíg kénytelen nem volt beleegyezni, és egy kis szórakozás neki is elkél, szünidő van, nem ártana, ha lazulna.
Néha a prefiknek is kijár az ilyesmi.
- Nem fogod megbánni – biztattam. – Azt mondják, klassz hely.
És nekem azt feltétlenül le kell tesztelnem, amire itt azt mondják, hogy a legjobb hely erre, vagy arra az időtöltésre. Na, jó, a sikátorokat messzire elkerülöm, azért elmeháborodott még nem vagyok, csak szeretem a jó tréfákat. Más kérdés, hogy kinek jó. Úgyhogy képzelem, milyen készültség lehet, hogy vajon mivel rukkolok most elő a sátor, a páncélok és a hóember után. Na, most jön a true buli, mert egész kis tervsorozattal álltam elő, de pszt, úgyse fogom senkinek se elárulni, mire készülök. Kár is kutakodni a koponyámban.  Ez valódi meglepetés lesz, az garantált.
- Ja, és gratulálok a felvételidhez, mestertanonc-képzésre – tettem hozzá, miközben elmerültem nyakig a jóféle vízben. Tényleg jó ez. Érdemes volt addig nyaggatni kedvenc prefimet, amíg bele nem ment. Bár sanszos, hogy nem leszünk túl jóban. A sátoros zicceremmel eléggé kihúztam nála a gyufát, nem csoda, hogy nem bízik bennem annyira. Pedig eskü nem vagyok priuszos gyilkos. De tényleg. Én maximum csak a környezetem idegszálait szoktam gyilkolászni az akut hülyeségeimmel, különösen akkor, ha az unalom nevű szörny átveszi felettem az uralmat. Na, akkor van aztán világvége-hangulat! Vagyis, csak volt, mostanra úgy érzem, lehiggadtam annyira, hogy ne akarjam kicsapatni magam, ha már eljutottam, kisebb botlással ugyan, de a harmadik évemig. Nem most kéne elrontanom.
- Ha éhes vagy, szólj, és akkor átnézhetünk az éttermi részbe is, de a táskámban vannak rántott sajtos szendvicsek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Na, egyelőre úgy festett, a gyomrom kibírja, míg visszaérek a suliba, és a gyengélkedőig el tudok vánszorogni valami gyomornyugtató főzetféléért. Nem akarok kiesni a lendületből, mert utána baromi nehéz behozni a lemaradásomat, ráadásul egyszerre két suliban is helyt kell állnom. Még jó, hogy a mugli suliban csak magántanulóként vagyok jelen.
Azt csak a szüleim kedvéért teszem, hogy megnyugtassam őket, minden esetre van megoldás-végzettség. Viszont annyira bejön a varázsvilágbeli lét, hogy nem kell félniük attól, hogy egy nap a küszöbön látnak agyongyötörten szál bőrönddel, állatokkal-gyerekkel felpakolva.
Ennyire vagyok óvatos.
- Húha, ezt hogy lehet betartani? – hüledeztem, mert eddig még nem nagyon került sor diétára nálam. Legutoljára kiskoromban estem túl ilyen dolgokon, de azt is könnyen kihevertem, nem voltam egy nagyon betegeskedő kölyök, a kicsikkel ellentétben.
- Rendben, mindenképpen felkeresem, ha nem javulna a helyzet. Ettől még járjak órákra, vagy inkább egy-két napra offoljam-e magam? – Ezt azért jó tudni, biztonsági esetre.
Egyelőre reménykedem benne, hogy ez csak simán kaja-túladagolás volt, és nem valami vírusos izé, de egy gyengélkedős látogatás és rögtön kiderül, hol van a kis ördögfióka elásva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Rendeltem egy jóféle pásztorpite-pizzát, ezúttal nem volt kedvem lemenni a faluba érte, túl sok lecke és egyéb feladatok hárultak a nyakamba. Igen, azt hiszem, idén is túllőttem a célon, de na, olyan csábítónak hangzottak az új tárgyak, párat felette közülük, csak úgy kíváncsiságból. Ha nem tetszik, legfeljebb leadom őket.
Ezúttal farmer van rajtam, meg egy lenge, de ízléses kék felső. Igen, az időjárás már van olyan jó, hogy ne kelljen a nagykabát, hála Merlinnek, és az a jó benne, hogy azon ritka alkalmakkor, amikor találkozni tudunk Evgenij édesemmel, akkor igazán csinos tudok lenni. Mellette muszáj is adnom magamra, és a ő kedvéért igen, képes voltam megváltozni, hogy a médiában ne jelenhessen meg róla botránycikk a barátnőjével kapcsolatban.
Ez kihatással lenne a sportkarrierjére, és túl jó ahhoz, hogy én ilyen tegyek vele. Ma még a Nagyterembe se ruccantam le kajálni, annyira lekötött a lecke, de na, a muglik világára kíváncsi voltam mágus szemszögből. Jó ez a tárgy, és Béres tanárnő is jól tanít, ha még engem is le tud kötni az óráján.
Jaj, csak jönne már az a kaja, kegyetlenül éhes vagyok. Figyelem, ki sétál be egy hatalmas pizzásdobozzal. Biztos, ami biztos alapon borravalót is tettem hozzá az árhoz, ha már kihozzák ide, akkor legyen jutalma a futárnak.
Pláne ilyenkor, este hét óra tájban.
Ahw, éhes vagyok. Tereld a gondolataid, Dina, legyél most jó lány, bírd ki türelemmel! – mantráztam magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ééés igen, megtalált a pizzás futárlány. Nem kellett hevese lóbálnom a kezem, az éhségtől kopogó szemem elég volt hozzá. Na, jó, annyira nem gáz a helyzet, csak egyelőre a leckék mellől nem akartam felemelni a hátsóm kajáért, úgyhogy félig-meddig lustaságból felhozattam mással.
De nem vagyok smucig alak, megfizetem az árát ám.
- Szia, ide! Ó, már kóstoltam, tudom, hogy milyen, de köszi a megerősítést. Csüccs le pár percre, ha van időd, csak nem harap a boss – paskoltam meg a mellettem levő széket az asztalnál, ahol ültem. Kényelmesebb volt itt tanulni.
- Itt is az összeg, ez pedig a borravaló – a pizza árát és az emlegetett kis pluszt a markába nyomtam. Öt galleon, ennyit még rá tudok áldozni a zsebpénzemből így, hó végéhez közelítve. Aztán spórolnom kell, ha nem akarok totál lenullázódni. – Mi újság, hogy vagy?
Érdeklődtem, mert az udvariasságot nem hanyagolom el. Természetesen még tartottam ezt a jó-gyerek üzemmódot, de nem ringatom sokáig abban a népet, hogy nyugalom van és csönd. A-a. Tervezek, méghozzá igen érdekeset. Csak úgy, hogy lehetőleg Kedves ne csapasson ki utána, mert nem olyannak ismerem, aki elfelejtené, amit beígért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Juhhé, medenceparti! Szokott egyrészes dresszemben, meg egy térdig érő halványlila habszoknyában libbentem le a rétre elsős mentoráltam, Boldog Nara társaságában. Szívesen elvállaltam, így legalább nincs időm unatkozni és bugyuta tréfákon agyalni, a vezetőség legnagyobb örömére az énekléses esetem óta egyetlen stiklim sem volt. Leszámítva a mostanit, hogy örömömben Sárközi bácsi nyakába ugrottam.
- Köszönjüük! – hálálkodtam, némileg sipító házimanó beütéssel, tekintve, hogy a hangom rémes. Nem én leszek a karaoke-partik királynője, maradjunk ennyiben, de annyira nem is bánom.
Van kismillió más, amiben jó vagyok, az újságírás is egyre jobban megy, a korcsolyázás is, és úgy érzem, a nyárra a sok sportnak köszönhetően fogytam, és kimondottan elégedett vagyok az alakommal. Jó befektetés volt hagyni magam Evgenij unszolásának, igaz, én csak hobbiból koriztam, versenyről a sulik mellett hallani sem akarok.
Ahhoz eléggé elkéstem korban, hogy versenyszinten űzzem, tudom, hogy nem olyan az alkatom, már nem vagyok olyan hajlékony sem, nem kockáztatok ekkorát.
- Menjünk! – értettem egyet Narával is közben, és megindultunk a sárkányos csúszda felé, mielőtt még igen kedves és nagylelkű HV bácsim letolhatna a szeretetkitörésem miatt (is).
Én mondom, ez az év szuperül sikerült, és eszméletlenül örültem, hogy végre visszakaptuk a szállásunkat, és nem kellett a négy háznak egy szűkös légtérben összezsúfolódnia. Kíváncsi vagyok, vajon hányan éltük túl a zöldekkel való együttélést? Akarom mondani, területfoglalást… na, jó, nem ám, csak vicceltem.
Az ember lánya sose lehet elég óvatos a gondolataival, pláne, ha egy legillimentor pedagógus is tartózkodik a közelben.
A csúszdán előre engedtem az elsőskét, hadd próbálgassa a főnixszárnyait. Én nem leszek semmi jónak sem elrontója.
- Na, most már én jövööööök! – És csússz! Ez atomkirály. Ettől jobb nem is lehetne. De. Egy jóféle grillpartival mint tavaly. Nyamm. De a kaja most ráér, fő, hogy nyakig merüljek a hűs vízben.
A vicc az egészben az, hogy sárkányos a medence, és mi főnixek rendezzük ezt a partit, képzelem, hogy örülhetnek a zöldek.
- Na, hogy érzed magad, milyen eddig az Eridonban? – faggattam az újonc lánykát, amint felszínre bukkantam mellette a medencében.
Szerencse, hogy vörös loboncomat ezúttal alaposan felkötöttem, szép lenne, a még a hajamat is köpködhetném csúszás után.
Annyira nincs válság, hogy a hajamat legyek kénytelen enni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sárki prof hajborzolása után bele is vetettük magunkat Narával a medencébe. Ujjé, ennél jobb nem is lehetne ez a nyár. Ú, olyan jó volt csobbanni egyet a hűs vízben, és jó hangosan nevettem, miután felbukkantam Nara mellett a vízből.
Örültem, hogy Narának sikerült beilleszkednie, és a szobatárai sem macerálták, próbálták volna meg, kaptak volna érte. Igaz, most már benőtt annyira a fejem lágya, hogy nem kezdenék rögtön önbíráskodásba, mint egy-két éve tettem volna. Idén már tizenhat… nem viselkedhetem egy idióta kölyökként, mintha az az egyes ott se lenne a hatos mellett.
- Melyik szobába kerültél? – faggatóztam tovább, hátha többet is megtudok. Mint mentora, kötelességem odafigyelni rá, hogy minden sínen legyen, körülbelül úgy , mintha egy plusz testvért kaptam volna. Csillára és Donátra is odafigyeltem. Öcskös kimondottan jól beilleszkedett a Navinébe, az előző héten bemutatta a barátait is. Helyes. Éljen csak közösségi életet, az úgy is hamarabb viszi előre az életét, mint a túl sok tudás. Az csak árt, meg nem értetté tesz, és magányossá, úgyhogy örültem neki, hogy nem voltam valami túlzottan okos, igaz, az idén már lényegesen jobban odafigyeltem a jegyeimre, pusztán azért, hogy lássák anyáék, komolyan veszem ezt az egészet.
Igazából még mindig nem, elvégre ki szeret egy besavanyodott komor pofát, aki semmin se tud nevetni?  Evgenij jó hatással volt rám, komolyodtam, de a humorérzékem az, amiről soha, de soha nem akarok lemondani.
- Ú, de aranyos anyukád van! Naná, a házi kajának nincs párja – kacsintottam. Mennyire tudsz jól úszni?
Bár a repülésnek nem lettem nagy mestere, az úszás egész jól ment, mert kötelező volt anno általánosban úszásoktatáson részt venni.
Igaz, ezt a kérdést korábban is feltehettem volna, de hát, én Bodza Dina vagyok, aki előbb cselekszik, aztán gondolkodik… a legtöbb esetben, néha azért akadnak kivételek.
A kérdésre, amit Nara felvetett, hogy trollá változtat-e Anti bá, ha nem sikerül a vizsgát ÁTV-ből, beledőltem a vízbe a nevetéstől rajta. – Nézd drága, nem tudom, ki az a kukoricacímeres idióta, aki ilyeneket terjeszt, de Anti bácsi nem ilyen. Tök jó arc, de most komolyan. Egyet tegyél meg, engem ne emlegess előtte, és még boldoggá is teheted vele, khm, tavaly kicsit elintéztem az idegeit.
Hát igen, az ámokfutó korszakom úgy néz ki, hamarosan véget ér, és a nosztalgikus emléktárba kerülhet.
Nem baj, már rég letettem a tökéletesség-hajszolásról. Egyszerűen csak élvezem az életre kapott esélyemet, hogy itt lehetek ennyi klassz ember között, és ezen a bolygón, az itt és mostban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Két vizsga között leívtam a stégez piknikezni az egyik szerkesztőtársamat, Zayday-t, mert rettenetesen untam már állandóan bent tölteni az időmet. Az Önismeret és a Varázsháztartástan vizsgákon már túl voltam, nemsokára a Mugliismeret lesz soron. Az fix, hogy jövőre leadom a tárgyat. Nem abba az irányba megyek, és minden fölöslegeset lepasszolok, kissé túlvállaltam magam. Már tudom, hogy mi szeretnék lenni, legalábbis a terület tiszta: vendéglátás felé akarok menni, és amikor apu ezt a hírt meghallotta, senki sem lehetett nála boldogabb. A kicsik még nem igen tudják, mi érdekli őket, de majd megtalálja Donát és Csilla is a maga útját. Jut eszembe, Donát a Navinében igazi kis baráti kört alakított ki magának, ezt is megírtam anyáéknak. Nem kell félteni az öcsköst.
Csilla visszahúzódóbb, neki jövőre lesznek gondjai, úgyhogy fél szemem rajta fogom tartani. Nem igen látom, hogy barátkozna, ami nem túl szerencsés. A Levitában jó helye lenne ilyen szempontból, fohászkodom, hogy oda kerüljön, ott tök befogadók meg barátságosak a kölkök.
- Szia! Ugye hoztál magadnak naptejet is? – üdvözöltem Zay-t, amint megláttam. – Ha nem, nem probléma, nekem van, tudok kölcsön adni.
A piknikkosarunkban pedig a manó jóvoltából gyümölcssaláta, szendvicsek minden jóval megpakolva, és limonádék, hőhűtő bűbájjal ellátva természetesen. Mivel Zay is „betoppant”, már nyugodtan mertem elővenni az egyik téli szalámis-főtt tojásos-paradicsomos szendvicset, és elkezdtem majszolni.
Csak szép lassan, nyugodtan, nem sietünk ma sehova.