Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az ígéret szép szó, igaz? Főleg akkor, ha emlékeznek is rá. De az a fontos, hogy bementem az erdőbe és rátaláltam Gergőre, illetve Laurára, aki ügyesen elbújt egy oszlop mögé. A hangját viszont felismerem.
- Ki más lenne ilyen fess az iskolában? Vagy másnak is ígérgetsz? - vigyorodom el, és lehuppanok az egyik kanapéra, várva őt, hogy megjelenjen élőben is, ne csak hangba csatlakozzon hozzám.
- Sehol, remélem - hirtelen a színkavalkád vörösesre válik, de, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vissza is áll. Habár a komor színárnyalat kezd eltűnni, és narancs vonalak kerülnek a szürke felhős festékcseppek közé. Végül is megtaláltam őt, már csak elő kell adnia azt, amiért jöttem. Látom, hogy valamin himbálózik, majd mérges lesz, mert nem tud leszállni. Sikerül neki, viszont a mód, amit ehhez a szoba hozzátesz, nevetésre sarkall. Hallom, ahogy puffan, egy részét látom is Launak, ahogy földet ér.
- Ez ügyes volt - nevetek, majd kicsit visszább veszek. - Nincs baj, ugye? - érdeklődöm, mert nem lenne jó, ha itt ájulna el, vagy valami komolyabb baja is történne. Mindenesetre vicces volt.
- Szóval a tabletet mára ígérted - hát ez úgy, ahogy igaz volt, mert a héten ígérte és még nincs vége, de az óráknak igen. És mi lehetne ennél fontosabb? Na, ugye!
- Meg amúgy is, mi a baj? Olyan feldúlt vagy, mint egy Mantikór - nézek rá szétdobva oldalra a kezeimet a kanapén, kényelmesen üldögélve. Persze lehet, hogy csak a becsapódás miatt ilyen az ő falrésze, meg az arca

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Meg lány is vagy, meg kell tartani az ígéreteid, az plusz szorzó - mondom neki kicsit mosolyogva és szurkálva őt. Nem hiszem, hogy zokon veszi, de bírom, amikor egy kicsit ki lehet zökkenteni Laut a saját kis rendszeréből. Egyszer megnézném azt is, hogy milyen, ha mérges. Mondjuk nem egy jégszoborként, ha lehetne.
- Tudom, láttalak már. Szerencsére ti azt nem, amikor azon szórakoztam egy délután, hogy milyen gyorsan tudok átrepülni a karikákon és beszáguldottam a nézőtérbe. Persze nyilván pont ott kellett ülni valakinek... - forgatom meg a szemeimet és mosolygok is, némileg keserédesen. Az a találkozás nem volt kellemes sem fizikailag, sem érzelmileg, de hát tisztáztam vele, amit kellett.
- Ja, és a karikán sikerült átrepülni, szóval, ha úgy vesszük sikeres volt - nevetgélek, de sajnos nem sokáig, mert kiderül, hogy a félig-meddig megbeszélt tablet-kapásom most biztosan nem fog létrejönni, mert nincs nála. Ezt a pechet, komolyan. Pedig már olyan jól belelovaltam magam.
- Ó, de kár. Elkísérjelek a Navinééig? Odaadod és mindenki örül, főleg én - de még mielőtt forgatná a szemeit, hozzáteszem. - Amúgy amikor neked jó - kacsintok a szőkére. csak kiderül, hogy miért feldúlt egy kicsit, vizsgázik jégkocka gyártásból. Hát nem tudom, szerintem tök jól csinálta.
- Miért? Szerintem nagyon jól megy. Ha az elméletben nem vagy annyira biztos, szerintem a gyakorlat simán menni fog. Nálad jobb elemi mágussal még sosem találkoztam - próbálom bátorítani, mert ez csak a fele az igazságnak. Nála rosszabbal sem találkoztam, mivel még ő az egyetlen, akit láttam ezt a mágiát használni. De magabiztos volt, szóval biztosan menni fog neki. Kicsit fura, hogy annyira fél tőlem, hogy a kanapé másik felére költözik, majd leesik szegény. Ha gonosz lennék, most közvetlen közel ülnék hozzá, de mivel nem vagyok az, csak magamban megvonom a vállam.
- Világítani tud? Amúgy meg elviszem a Kins&Kens-be, ha megengeded és tetetek rá olyan rúnát, amivel használható lesz. Persze, most jól elárultam neked, hogy hogyan kell a mugli cuccokat használhatóvá tenni néhány galleonért, de mégiscsak a tiéd a kézikészülék - mondom mosolyogva, és egy picit közelebb húzódom mégis. Csak úgy barátilag, tudjátok. Valójában a reakciójára vagyok kíváncsi, eddig nem tűnt fel, hogy mind a ketten piros, vagy kék mágnesek lennénk.
- Te amúgy mugliszületésű vagy félvér vagy? Nem mintha számítana, csak szinte semmit sem tudok rólad, mégis kedvellek, és jó lenne tudni egy két dolgot. Például, hogy milyen mugli kütyüket tudnál nekem még mutatni - nevetek fel, mert ez k*rva önzőnek hangzott, valójában az is volt. Egy kis kitétellel, hogy nem ezért kedveltem meg a riadt szemű szöszit. És nem is azért, amiért a fiúk szokták, hogy jól néz ki, az csak hozadéka a kedvelésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Különvonattal, hogy nehogy felismerjék – nevetek fel. – Hát, mert lány és a lányok jobban be kell tartaniuk az ígéreteiket, mert lányok és… kész – vonok vállat, mert szerintem ez így jogos. Nekik nagyon is be kell tartani az ígéreteiket, mert milyen világ az olyan, hogy senki sem tartja akkor be? Kiben bízzanak a varázslók, ha már a boszorkányok sem tartják be, hmm?
- Ó, hát talán jobb is, remélem azért nem lett bajod – nézek rá, mondjuk úgy, hogy végigmustrálom őt. De nem látok rajta olyan maradandó sérülést, ami indokolná a kérdésemet igazából, csak hát, meg szokták az ilyet kérdezni. Én meg nagyon jó fej vagyok, nem, de bár? Aztán elmondom én is, az esetemet, amin jót nevet. Hát nem tudom, akkor nem volt annyira nevetséges, de így visszagondolva és kívülről nézve tényleg vicces. Azért a kérdése kicsit bosszant, de nem annyira, hogy komolyan vegyem azt, hogy szórakozik velem.
- Jaj, szegény. És én? Az már nem is baj, ha egy jó barátod megsérül? – a nyelvem kicsusszan az ajkaim közül vádlón mutatva rá. Persze a szemeim és az az egész arcom mosolyba költözött, szóval látszik, hogy nem igazán sértődtem meg. – Szerencsére neki semmi baja sem lett, és én sem lettem pár kék folton kívül gazdagabb többel – vonok vállat, de, hogy ne kelljen a témába belemélyedni jobban, gyorsan az „égető” problémára visszaterelem a szót. Bizony, még vissza is kísérném most a Navinéig, de akár tovább is. még mindig furdal a kíváncsiság más házak privát részlegei iránt. Mondjuk szerintem nincs az a diák, aki még nem próbált meg belógni valahova, ami nem az övék. Szerencsére a Levitások, miután annyira feldobtam a bulijukat megengedték, hogy maradjak még pár napot. Masa pedig elvisz a tavi barlangba, vagy hova pár nap múlva, arra nagyon kíváncsi vagyok.
- Jó, hát majdcsak kibírom addig – olyan sóhajt hallatok, ami úgy tűnhet, hogy csalódott vagyok. Jó, egy kicsit igen, de, ahogy mondtam kibírom már azt a kis időt, amíg megkapom. Közben pedig kiderül, hogy azért ilyen a hangulata a fél szobának, mert vizsgázni fog. Nem értem, hogy mit parázik, ne parázzon már, ő Laura, az ügyes jégkockahajlító, vagy mi.
- Csak nem fognak megoldhatatlan feladat elé állítani. Amúgy igazad van, nem ismerek mást, de te meggyőző voltál és én bízom benned, oké?! – emelem meg a szemöldököm. Talán most jól esne neki egy ölelés, de hát az olyan béna, nem? Meg még félreérti, és mit tudom én, megijed. Nem tudom, hogy használna-e neki ilyesmi, és nem is rajta fogom kipróbálni. Majd Masát megkérdezem, hogy hogyan megy az ilyen, vele bármiről el lehet beszélgetni. Lehet ugyan, hogy a végére már másról dumáltok, de van esély arra is, hogy megtudd tőle, amit kérdeztél. Na, vissza a tabletre!
- Ö… hát jó. Azért, megnézem - vigyorgok. - Hát, akkor minek kellett neked olyan? Vagy csak úgy kaptad? Én biztos tapicskolnám egész nap… persze, ha visszaadom, megtörlöm, meg minden – teszem fel a két kezem úgy, hogy a tenyereim felé mutatnak. Most is láthatja, hogy adok a higiéniára.
- Ö… oké. Bocs, nem tudtam, hogy nem tudod, hogy anyukád ki – legalábbis gondolom azért mondta így, mert nem tudja, hogy ki az anyukája, vagy elváltak, vagy ilyesmi. Nem, akkor nem így mondta volna, még akkor sem, ha nem szeretné „apukája feleségét”.
- Ó, dehogynem. Sőt, megmutathatnád, hogy működik az áram, meg a kocsi. Szoktam ilyen videókat nézni a Magestream-en. Ott mutogatják a varázslók, hogy mi, meg hogyan, de jobb lenne élőben megtapasztalni ezeket – na, most fellelkesültem és közelebb is ülök hozzá, úgy látom, nem zavarja még. Mondjuk nem is nagyon figyelem, csak meg akarom győzni, hogy ugyan hívjon már el egy ilyen kirándulásra, akár magukhoz, akár csak olyan helyre, ahol muglik vannak, és ezt ki lehet próbálni. Hát milyen menő lenne már!
- Elmondom neked a nagy titkot! – sejtelmesen ejtem ki a szavakat, persze aztán nevetek egy jót az egészen. – Szóval gondold el, mennyire kreatívnak kell lenni varázslatok nélkül, és ők repülnek, meg mindenféle. Még a bolygót is elhagyták! – lelkesedésem az egeket verdesi, szivárványszínben pompázik az én részem. – Nem? Most tényleg. Amúgy meg nem tudom, érdekel mindenféle, ez miért ne érdekelne – már egész közel vagyok hozzá, és a szemeit bámulom. Persze nem vagyok még túl közel, hogy a barátságon túl bármit is gondoljon, de ki tudja, hogy ki mit gondol? Nézzétek meg az Edictumot!
- Téged mi érdekel? Hátha én is tudok olyat, amit te nem! - nézek a szőke hajkoronás lány szemeibe továbbra is. Hát de tényleg, lehet, hogy én meg a mágusvilágról tudok neki többet mondani, sőt biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nyilván meggyógyították, hiszen akkor nem igen lenne itt. Azon azért mosolygok, hogy talán túl nagy lett az ütés a fejére, és ott maradtak még problémák. Az önirónia fontos.
- Persze, mi másod lennék? - nézek felé kissé értetlenül, hiszen az az eddigi pár találkozásunk szerintem teljesen egyértelművé tették, hogy jó barátok vagyunk. Jó talán a szó többet takar, mint, ami közöttünk lehet ennyi idő alatt, de a megelőlegezett bizalmamat élvezi ő is, és a baráti kapcsolatunk is.
- Honnan tudod? Lehet, hogy vissza kellett varrni a kezem. Jó nem, mert akkor azt biztosan említettem volna – vonok vállat látványosan. Persze nyilván nem lett szinte semmi bajom, az utána következő lelki dráma volt inkább a rosszabb, mint sem az esésből eredő foltok.
- Azért nem kell ez a személyi kultusz – nevetek fel még utána. – Hát nem is tudom, lehet, hogy jobb lesz – vigyorgok, de csak húzom egy picit a fejét, és természetesen nem fizikailag értem. A nyelvnyújtásra nem kaptam választ, egy null ide, vagy mennyi már, fogalmam sincs.
- Látod, ennek én is örülök. Hülyén néznék ki a hátam közepére visszavarrt kezekkel – bolondozok, de hát szeretek, és miért nem űzném el a rossz szellemeket, vagy ómeneket, egy-egy morbidabb viccel. – Nyugi, mostanában elvetettem az ez irányú érdeklődésemet pár hónapig. Aztán ki tudja? – hát egyelőre tényleg nem igazán érdekel, hogy át tudok-e repülni még teljes sebességgel a karikákon. Szerintem egyelőre a sima manővereket is gyakorolni kéne, mert lassan itt az új szezon és még nem érzem magam annyira felkészültnek. Nagyon kíváncsi leszek, hogy élesben mennyire is megy ez nekem.
Igyekszem őt meggyőzni, hogy sikerülni fog a vizsgája, és nagyon úgy néz ki, hogy célt érek nála, legalábbis a rövid „oké” ezt mondatja velem. Az is lehet éppen, hogy nem akar vitatkozni, mert már mások is sokat győzködték, de én nem fogom feladni, biztos, hogy addig mondom neki, amíg ő is elhiszi, hogy ügyes.
- Dehogy töröm, Merlin szent szakállára! Hogy mondhatsz ilyet, nem lenne pénzem megjavíttatni, úgy vigyázok majd rá, hogy szebb lesz, mint új korában – még akkor is, ha nem így lesz. Mondjuk a Reparo már rutinból megy, mert nem csak eleget gyakoroltam, hanem rengeteget használtam odahaza. Eléggé mondjuk úgy, hogy nem vagyok túl ügyes néha, és minden ripityára törik a közelemben. Valami negatív iskolai kisugárzás lehet, mert a nyár vége felé elmúlik.
- Ezt pont karácsonykor tudtad meg? Sajnálom – húzom el a számat, és tudom, hogy én hiába sajnálom, nem igazán tudom felfogni, hogy neki mit okozhatott. Én csak annyit tudok belőle felfogni, hogy neki rossz, és az sajnálatos. Biztos, ha tudnék, segítenék neki, de nem hiszem, hogy ennyi idő után lehet.
- És él még? Vagy csak… elment? – már megint a kíváncsi pofám húz majd bajba. Miért nem hagyom az egészet. Közben közelebb húzódom hozzá, és a szoba úja változni kezd, elég rossz irányba. Akár már annyira, is, hogy kezdi elnyomni az én színeimet is, amik a vidámból a kíváncsiság felé kezd átmenni.
- Komolyan tudsz vezetni? – ámulok el, és ez egy kicsit megtöri a közeledésem. Viszont ijesztő kezd lenni a szoba, ami szintén segít, hogy ne menjek tovább. Gondolok egyet és látványosan arrébb húzódom. A fal változni kezd a pozitív irányba, és talán mintha némi vér is visszaköltözne Laura arcába. Biztos, hogy ijedt képet vágok én is, mert nem értem az egészet.
- Minden oké? Elvigyelek… izé elkísérjelek a gyengélkedőre? Nem nézel ki valami jól – mondom, majd gyorsan hozzáteszem, ameddig még merem. – Félsz tőlem? – kérdezem elhaló hangon, a végén már csak suttogom a szavakat, lehet, hogy már nem is hallja…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Vártam, hogy mit akar kihozni ebből a barátság témából. Igaz, ami igaz, hogy lehet kategorizálni a barátságot, bár valószínűleg a barátság, mint maga csak kevés személyhez köthető. A többi csak ismerettség, haverság, hogy legyünk többen és ne unatkozzunk. Bár, ha jól meggondolom, fogalmam sincs, de nálam nagyjából ez a két kategória létezik, a barátság nagy buborékján belül. Úgyhogy a végén csak mosollyal nyugtázom, amikor azt mondja, hogy barátok vagyunk. Hát már hogyne lennénk azok, hiszen most is biztosan ki fogom segíteni abban, hogy megszabadulhasson egy felesleges tárgyától, ami úgyis csak a helyet foglalná nála. Hát nem egy önfeláldozó mágus vagyok?
- Jó, hát ne az anyukám legyél, ha lehet – nevetek fel, ahogy elgondolom, hogy ott lohol utánam és mindenfélét hadovál. – Különben zsebpénzt fogok tőled kérni, de ígérem, csak jó dolgokra költöm, anyus – nevetek tovább és rázom a fejem. Ennyi képtelen ötlet már rég fogalmazódott meg bennem.
- Jó, nem na. Nem kell így kiakadni – mondom én, miután kiakadtam. De hát ez az alap, hogy megpróbálunk vigyázni a másik cuccára nem? Nálam biztos, úgyhogy kicsit feszélyezni kezd ez a visszavágás, de szerencsére rögtön áttér egy másik dologra. Hát, olyan ősrégi nincs, de vannak régebbi telefonjaim, mert eléggé bolondja vagyok az ilyesmiknek. Az a csoda, hogy tabletem nincs, mert minden baromságom van, ami mugli. Hát jó, nem baromság, de én sem hiszem, hogy ők gyűjtenék ezeket.
- Tudok adni egy régebbit, persze. Majd beleírom a számom, hogy egy kontaktod már legyen, ha valamire szükséged van Larcsi – csillogó szemekkel nézem őt, mert tényleg nagyon szeretném neki megmutatni a használatát. Igen, a telefonnak. Gyors témaváltás után már vele szomorkodom, hogy nincs igazi anyukája. Az más kérdés, hogy engem jobban megérint, mint őt láthatóan. Persze a magyarázata után már értem, hogy miért nem veszi annyira a szívére. Meglepő fordulat, magam sem tudnék mit kezdeni a helyzettel, főleg úgy, hogy én nem abban nőttem fel, mint amiben ő.
- Ó, a Cetlis lány. Sajnálatos, de úgy látom, hogy egész normális boszi lett belőled, szóval nem is tudom, talán örülök, hogy így történt. Lehet, hogy ha más anya nevel fel Rellonos lesz belőled és átkokkal kergetnél a folyosókon – vonok vállat, remélem, érzi a pozitív kicsengését a dolognak. Azért biztos nem olyan, mintha az édesanyja nevelte volna fel, de ki tudja. Lehet, akkor még másmilyenebb lenne. Na, ezt jól megaszontam.
- Akkor leszek a tesód – kacsintok rá. – Ki kéne takarítani a szobámat hugica – nevetem el magam, hogy az egész élét elvegyem a dolognak és elterelődjön a szó. De sajnos tök más történik, ahogy közelebb húzódom hozzá. teljesen elfehéredik, és lehet, hogy el is fog ájulni. Eléggé megijedek, szóval elhúzódom és egy nem is olyan kis idő után visszatér az arcába a vér. Na, most első reakcióm az lenne, hogy odamenjek hozzá, és lefektessem a kanapéra, meg vizes borogatást tegyek rá, vagy valamit csinálnék, de nem merek megmozdulni. Hiszen azzal, hogy elmentem tőle jobban lett. Szóval várok egy kicsit, mielőtt megkérdezem, hogy miért fél tőlem. A válasza megdöbbentő, és le is esik az állam.
- Ó, ne haragudj, nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ilyen… izéd van – hát gőzöm sincs mi ez. De ha jól belegondolok, tényleg nem kerültem még a közelébe, még egy puszit sem kapott tőlem, biztos vagyok benne, hogy én azt hittem, ő már kapott, valahogy kicselezhette. De hát megértem, mert ami nekem csel, az neki komoly rémület lehet.
- Ez gyógyítható valamivel? Vagy ez valami átok? Vagy van valami, ami miatt… - itt elsötétül az arcom, mert ha jól belegondolok, van egy olyan indok, ami miatt ilyesmi kialakulhat. De nagyon remélem, hogy nem az volt a kiváltó ok. – Megígérem, hogy nem kérek tőled pacsit, puszit, amíg ki nem lábalsz belőle. Oké? – nézek rá komolyan. – Még, jó, hogy nem vagyok beléd szerelmes, és egy csóktól szívrohamot kaptunk volna mind ketten. Igazi Rómeó és Júlia, modern feldolgozás – nevetek fel, hátha segít rajta is. Hű, ez nem semmi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Természetesen mindent megcsináltam – rántom meg flegmán a vállaimat, ahogy anyunak is szoktam. Ő pedig pontosan tudja, hogy ebből, ha valami is megvan, az csak a véletlen műve lehet, vagy a húgom a szobámban járt és már nem bírta látni, hogy mi van ott. Néha bírom, hogy rendezkedik, aztán bejön és jó lecsesz, hogy milyen trehány vagyok és nekem kéne példát mutatnom neki. Persze szoktam neki, de azt anyuék nem igazán csípik…
- Komolyan nekem adnád? Hát jó – csapok le az ajánlatra, mindig meg kell ragadnod az alkalmat. – Jó, de ha úgy látom, hogy nem egyezik az ár a kettőnél, majd meghívlak valamire, vagy mit tudom én. Nagyon köszi – mosolygom rá, nem gondoltam volna, hogy nem csak kölcsönadná a tabletet. Hát, ha megkapom, Lóránt Bence eltűnik pár hétre, amíg szét nem játssza az új ketyeréjét, Merlinre esküszöm.
- Nem mondtam, hogy nem, de úgy nagyobb lenne az esélye. Ti Navis lányok kezdetek egyre veszélyesebbnek tűnni – fixírozom egy kicsit, még hátra is hajolok, úgy nézem meg magamnak a lányt. Mintha valóban belé akarnék látni, valamilyen mágikus szemmel. Végül is lenne rá módszerem, de nem akarom, és amúgy is ki tudná védeni, valószínűleg.
- Megoldom, hogy bejöhess… nem is rossz ötlet amúgy, a húgom amúgy is ide jár. Talán jó lenne, ha nem csak otthon unná meg a rendetlenséget a szobámban – amúgy jó tesók vagyunk mi, de itt sokkal kevesebbet találkozom vele, mint otthon. Otthon unatkozik, itt meg megvan a baráti köre és „jó lenne, ha nem jelenné meg random, csak ha megbeszéljük” kezdetű monológgal szoktunk minden évben elbúcsúzni egymástól. Jó, szóval ő tőlem. De azért néha kajálunk együtt, meg ilyesmi, de olyan sokat nem járunk össze, mint, ahogy azt egy normális családnál kellene. Otthon bepótoljuk ezeket. Ja, és ami nagyon fontos, mindig falazunk egymásnak, az alapvetés.
Miután majdnem ránk omlik a szoba, próbálom összeszedni a magam és úgy kérdezni, hogy ne sértsem meg. Hogy miért? Magam sem tudom, pedig nyugodtan kérdezhetnék élesebben is. De valahogy a jó modor még nem távozott teljesen tőlem, kapaszkodik belém rendesen.
- Nahát, az nagyon jó lenne. Mivel szívesen megölelnélek. Valahogy ezt érzem… de nem azért, ne érts félre… csak hát… elég ijesztő volt. És akkor csak rólam beszélünk, bele sem gondolok neked milyen lehetett – harapom be az alsó ajkam, hűt nem nagyon tudom feldolgozni azt az arcot. Rémálmaiban biztos őt kell majd megmenteni, hogy a gonosz sárkány ne érjen hozzá, vagy ilyesmi.
- Jó, tehát ha kipurcansz, akkor már szabad a csók, vettem – mosolygok egy jó nagyot, jó lenne, ha elmennénk erről a témáról most már. Neki biztos nagyon kényelmetlen, és mivel nekem sem a kedvenc témám valaki betegsége.
- Persze, szívesen segítek… ha nem halsz bele. Nem lennék szöszigyilkos – vigyorgok újra, majd figyelem, ahogy arrébb húzódik. Kicsit bánt, hogy tényleg olyan, mintha leprás lennék, vagy valami mágikus fertőző betegségem lenne, holott neki van valami baja. De hát, én sosem voltam az a messziről szemlélődő típus. Puszi, pacsi, haverok, vajsör. Izé, most már lángnyelv whisky sem rossz.
- Nem, egyik sem. Csak nekem csodálatos, hogy mágia nélkül mire képesek. Mondhatni felfoghatatlan. Jó, hát neked más, de olyan, mintha téged betennélek az elvarázsolt erdőbe, ahol a mókucok megfésülnék a hajad – van egy ilyen mese, lehet nem is ismeri. Arról szól, hogy egy lány elszökik, és véletlenül betéved a sötét elvarázsolt erdőbe. Ott elájul, de maikor felébred a mókucok kifésülik a haját, és minden hajszála varázslatos lesz. Ha kitép egyet, kívánhat valami nem túl nagyot, viszont a kitépett szál már nem nő vissza. Így valószínűleg öreg korára már kopasz lett, de erről nem szól a fáma és ez csak a kalandjainak kezdete.
- Amúgy most már minden oké? Hidd el, velem minden rendben – újabb mosoly, hogy a kishúgom boldog legyen. A második számú, természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Egy fagyira? Olyan komolytalan vagy – fújtatok egyet. - Drága ám egy tablet. De ha ragaszkodsz hozzá – széttárom a karjaimat, és beleegyezően sóhajtok. Hát, ha neki ennyire nem jelent semmit ez a dolog, akkor nincs mit tenni. Én mindig próbálok nagyon vigyázni minden egyes knútra, mert nem én keresem meg, viszont tény, hogy ez nem sikerül. Nem mindig tudok ellenállni dolgoknak, ezt még meg kell tanulnom. Még jó, hogy a kaja benne van a tandíjba, különben éhen maradnék.
- Azt én nagyon jól tudom, hogy nem vagytok ártalmatlanok. Dana például házat tévesztett – nevetek fel, mert az a lány inkább Rellonos/Eridonos keverék, mint Navinés. Mármint, ami a sztereotípiákat illeti. De hát, ha mindenki egyforma vagy a házra jellemző tulajdonságú lenne, nagyon unalmas élet lenne a Bagolykőben.
- Igen, mindkettőre – jó, nem szoktam róla beszélni, mert egyrészt miért hencegnék én vele, másrészt meg ő mondta, hogy ha lehet, ne híreszteljem már, mert az égő. Hogy miért, azt nem tudom, nem hiszem, hogy annyira kifogásolható báty lennék, de nem esik nehezemre teljesíteni ezt a kérését. Más kéréseit már igen.
- Te amúgy hogyan tudod egyeztetni a „törvényes” és a „becsempészni” szavakat? Az utóbbit ráadásul te mondtad így… és még ő a prefi – nevetek fel, de nem akarom megsérteni amúgy. Csak jól hangzott az ő szájából. Ő amúgy tényleg nagyon prefis, mondhatjuk ideális példája a jelvénynek. Ismerek olyanokat, akik viszont nem mindig, vagy kicsit részlehajlóbban csinálják ezt a prefiskedést. Nos, mondjuk Nóri sem kímélt még utólag sem. Persze, ha nem lett volna mérges rám, talán nem büntet meg mindenképpen. De ez már úgysem derül ki, az viszont az igen, hogy Laura sem teljesen 100%-os diák. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ő az eminensség mintapéldája, meg az ideális barát-barátnő jelölt, mert az ő élete egyenes vonalban halad a céljai felé, és abban semmi sem gátolja meg. De ez nagyon nem így van, majdnem elájul… nos, tőlem. De azért én sem vagyok olyan, hogy ebből ne akarjak viccet csinálni, oldva ezzel a keletkezett feszültséget.
- Jól van na, nem vagyok én ilyen, hogy csak úgy csókolgatok lányokat. Főleg nem az ájultakat, pláne nem halottakat – nevetek, ahogy előadja, hogy ő aztán visszatérne a sírból is, és nekem annyi lenne. Kérdem én, hogy mink jönne vissza emiatt, nem lenne elég baja? Mindegy is, egy jó poénnak tökéletes volt. Újabb nevetés, tényleg nem a varázsvilágból jött.
- Mókuc, nem mókus. Ezek ilyen meselények, nem hiszem, hogy léteznek. Amúgy nem ismerek fodrászképességű állatot, csak olyat, ami taknyot eszik, és ajánlatos használni megfázás esetén – nagyon kíváncsi vagyok, hogy ismeri-e Puffskeint, ami azért igen népszerű állat a gyerekek és az itteni diákság között is. – Szerintem hajtanácsot Danától, meg Alíztól kérj, jobban benne vannak a témában. Azt tudom, hogy vannak varázsfodrászok és persze van pár egyszerű bűbáj, amit a csajok használnak. Egyszer láttam, hogy valaki tiszta kóc volt órán, és a következőn már tök jól be volt neki fonva, pedig nem hiszem, hogy volt rá ideje, mert bájitaltanra mentünk a toronyból és hát tudod milyen az öreg… - Felagundnál rendben kell lenni, mert megjegyzi.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet Lau – nézek rá, és a színem is megváltozik. Az eddig vidám kékről, kezd besötétülni, igen nem kicsit tartok az egésztől. Még a végén tényleg miattam lesz baja.
- De ha úgy érzed, miért ne – mondom mégis, és bátorító mosollyal próbálom meggyőzni mindkettőnket. Kicsit közelebb ülök hozzá, hogy elérjem a kezét, majd normál tempóban közelítem meg a kecses praclit. Ha eddig nem ájult el, akkor megfogom és megrázom, majd viszonylag gyorsan – azaz gyorsabban, mint az illem megkívánná, elengedem. Ha kell, odaugrok és elkapom, ha elájulna, de a bátorító mosoly nem tűnik el az arcomról. Remélem, ha elájul és úgy teszem arrébb az nem káros. Mindenesetre várom a hatást…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Jól van, azért elfogadom, no, vállrángatós - huncut vigyor, mert azért tényleg szeretném. Sőt, akarom azt a tabletet. Nekem nagyon fontos, és ha túlél nálam három napot, akkor az azt jelenti, hogy nem szedtem szét és szórakoztató. Márpedig annak kell lennie, hiszen ez egy mugli t-a-b-l-e-t! Hú, de várom már, hogy a kezembe nyomja unott arccal! Annyira imádni fogom érte!
Hú, hát nem tudom, hogyan jutottunk el ilyen elméleti magasságokba, de azért még kétszer átgondolom, mire válaszolnék, amit mondani akarok igen.
- Értem. Tehát, ha te besétálsz az Eridonba, mert pont nyitva van az ajtó és szórakozunk egy kicsit, meg miegymás és nem vesznek észre. akkor nem bűn! Király - vigyorgok rá, mert természetesen az ő okfejtése is hibás. Mivel kiskorú partyra tilos bevinni alkoholt. Ha isznak belőle, ha nem. Sajátos elgondolás az övé, de igencsak tetszik. Ha lesz alkalmam, majd használom is!
- Ilyen finnyás vagy? A golymók tök cukik és hasznosak - jó is az, ha meg vagy fázva. Sosem jutott eszembe, hogy ez gusztustalan lenne. Sosem néztem magam ilyenkor tükörben, mást meg nem vizsgáltam meg ilyen esetben. A tesóm meg is ölt volna, hehe.
- Ó, akkor te szerencsés vagy, jól néz ki a hajad. Úgy tudom a lányok ezzel többet törődnek, mint... sok minden mással -  húzom el a számat, mert nem vagyok valami nagy lány-szakértő, hogy bármi igazat mondjak ezzel kapcsolatban. Vagy hasznosat, vagy okosat. Szóval maradjunk annyiban, hogy boszorkamagazinok helyett, a srácok pletykáiból táplálkozom nagyrészt.
- Aha, jó. Remélem sokaknál volt ez - az új ötlete, miután majdnem itt halt meg és én bűnrészese lettem a halálának az, hogy próbáljuk meg szándékosan. Csakhogy én tudom, hogy mi történhet vele, és így márt nem olyan jó móka. De mivel elég elszánt - lelkesnek nem mondanám - az ügyben, szívesen segítek az újdonsült húgomnak. Jó, most már az oszt kész, nem kell ezt úgy ragozni. Márpedig milyen cuki lenne, ha egyszer megölelhetném, ha mondjuk sírhatnékja van. Tudom, hogy van hatása, a húgom is egyszer a karomba vetődött és, mielőtt megszólalhattam volna, hogy mi ez, a szemeiből azt olvastam ki: "kussolj és ölelj". Hát megtettem, de most más a helyzet. Mármint most is megteszem, de csak mert segíteni akarok. A pillantására megállítom a kezemet és rohadtul izgulok, még a falon a színek is változni kezdenek mindenfélévé kevervén önmagukat. Lüktetnek, ahogy a szívem ver az akció közben. Igen, most egy kézfogásról beszélünk basszus! Hirtelen kimegy minden vér az arcából, majd visszarántja a remegő kezét, ami egyelőre nem is marad abban.
- Jó volt? Mi lett volna, ha rossz? - akadok, ki, mint az otthoni ingaóra, amikor a kis kerti törpe beleköltözik. - De jó, végül is nem ájultál el. Minden oké... amúgy? - kérdezem elhúzva a számat, és úgy ülök ott, mint egy felhúzott rugó. Se közelebb, se messzebb menni nem tudok tőle. - Csoki? Sajnos nincs. Az jót tenne? Hozhatok, van a ládámban! - szinte felkiáltok izgalmamban, még lehet jót is tenne neki, ha itt hagynám egy kicsit egyedül. vagy nem? Izgatottan várom a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Értem, jókislány vagy - ingatom meg végül a fejem. Hát biztos, majd ötödéven jön rá a kalandvágy majd, amikor kíváncsi a többi házra, vagy mondjuk egy pasira. Láttam még már sok csodát, igaz Denis? De hát nem tudom nevetésre bírni a golymókos viccelődésemmel sem - oké, az csak félig vicc, de mindegy - de azért összeszorított félig nevetős ajkakkal végighallgatom, hogy neki undi az egész.
- Csinál ő bárkinek - nevetek fel, de végül is ezt is annyiba hagyom. Hát, ha neki nem jó, hogy nem kell összetaknyozni az egész szobát, amikor náthás, lelke rajta. De akkor meg nem elég környezetvédő, nemde? Hiszen rengeteg papírzsebkendő megy el, amíg tart a megfázás. Úgy tűnik környezet- és állatvédő lettem, mert a golymók így még jól is lakik. 2in1.
- Ezek szerint - teszem szét a kezeimet, mert tudok sok lányról, akik jó sok percet ott tudnak tölteni a tükör előtt és nekem ugyanúgy néz ki a hajuk, amikor kijönnek a toalettfrissítésről, mint amikor bementek. Szóval ja, csak meg ne tudják, még a végén Laurára azt mondják, hogy igénytelen. Én mindent ki tudok nézni bárkiből.
- Csak egy embernél? A frászt hozod rám. Nehogy meghalj nekem itt - aggódó pillanatokkal jutalmazom meg a próba után őt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lehetek valakire. Kár, hogy ez a hatás negatív volt, mert ha egy szép lány elájulna a közeledésemtől, akkor az nyilván azt jelentené, hogy mennyire menő gyerek vagyok. Pedig maximum hazamenő vagyok, szóval... Azért kicsit megnyugtató, hogy majdnem mindenkire így reagál, és némileg irigykedek azért az egy emberért, akinél viszont máshogy van. Milyen megkönnyebbülés lehet Laurának, hogy nem mindenkinél nézi meg a mettlachit közelről. Talán...
- Akkor ő a pasid, vagy ő lesz? Már akitől nem ájultál el. Kézenfekvő lehetőség, nem? - morfondírozok kicsit, mert ha még neki bejövős a srác, vagy lány... végül is nem mondta, hogy ki. Remélem nem valami rokona, mert akkor viszont szívás.
Sajnos csoki nincs nálam, szóval marad a távozás lehetősége, én már nem próbálkoznék nála még egy etappal falfehér kisasszonynál.
- Okéság van, maradunk. Innentől ezen a héten nem láttok - gondolok a tabletre, amit széjjel fogok nyúzni. De lehet, hogy széllyel, mert alig bírok a bőrömbe maradni. Fel kéne vennem a hátamra, és elszállítani, úgyis gyengébb most egy kicsit, nem? Jól van már Bence, nyugi van. De akkor is! Hol van a tabletem béjbe? Ide vele gyorsba, mert kimegyek a boltba. Azt hiszem izgulok.
- Majd szólj, ha mehetünk, igazán nem akarlak siettetni - dőlök hátra, és behunyom a szemem addig, amíg el nem megyünk a tabletemért. Igen, az enyém, a drágaságom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A múltkori kis kalandunk után - nem olyan kalandunk, oké? -, újabb adrenalinlöketre van szükségünk. Mármint nekem és Danának. Nekem ilyenkor azért, mert Masám nem ér rá, ez így a vizsgaidőszakban többször előfordul, mint általában, de hát ez van, így hanyagolnom kell arcpirosító látványát és... a  többit. Na mindegy is, megbeszéltük a Navine fő-szőkéjével, hogy megint csinálunk valami vicceset. Végül egyik nap arra jutottunk, hogy kivételesen megkíméljük a diáksereget a csínytől és lelkiismeretes jótevők leszünk. Talán az Edictumosok nem fognak neki örülni annyira, de hát ugye mindenkivel nem lehetünk rendesek, mert olyan nincs. Szóval a banya. Nem is tudom kinek az életét nem keserítette meg már, vagy valótlanságokat állítva, vagy csak olyan dolgokról tudott, ami nem rá tartozott, viszont nagyon könnyedén megszabadult tőle. Én szándékosan zöldre festett talárral, és megbűvölt házcímerrel érkeztem a helyszínre, sőt, még egy csinos kis Zorro maszkot is feltettem magamnak egy olyan folyosón, ahol nem volt festmény, aki súghatna majd a vén szipirtyónak. Nagy lendülettel léptem a folyosóra, és ott volt ő, aki soha senkitől sem fél, és még attól sem, hogy bármi rossz származhatna abból, amit bármikor is elkövet, legyen az bármi. Ha ez érthető volt, akkor jól írtam le.
- Csőőő, Erica! - vigyorgok az álnéven szólított lányra, aki egészen dekoratív, mint általában, ha szabad így mondani, de inkább a fullos buksza lenne a mai jellemzés rá, ha csak külsőleg néznénk.
- Leesett egy csomó gomb a kontrollekről és rámásztak a nadrágodra? - kuncogok, miközben odaérek és adok neki két puszit, ha akarja és hagyja.
- Itt van a delikvens, akit a kastély hősei megfelelő tárgyalás után elítélnek majd? - hát igen a megfelelő tárgyalás és az elítéljük valahogy nem fér össze, de hát már úgyis megbeszéltük, hogy mit akarunk. Közben megnézem a fotót, ahol a banya éppen most azt teteti, hogy alszik. Pedig mindenki tudja, hogy biztosan ébren van, engem nem ver át!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Zöld mi? - fintorgok kérdően Erica-ra, gőzöm sincs, hogy miről beszél. Biztos ez is egy olyan film, amit nem láttam. De most volt nemrég a Rágott-köpőcsöves vérpixie, egyelőre annak a hatása alatt vagyok. Gyorsan oda is érek hozzá, miközben a szöszke engem fixíroz, biztos nincs jobb dolga, mint kiröhögni egy ilyen nagyszerű bajtárst. Imádom ezt a csajt!
- Bocs, pedig küldtem meghívót. Ezek a baglyok ennyire megbízhatatlanok manapság? - a vigyorom őszinte a kérdés természetesen nem. Ha egy bagoly nem ér oda, azt vagy elfogták, vagy elpusztult. Más esetről nem tudok. De, ha már ő ugrat engem, én is fogom őt!
- Velem is előfordult már, Erica - vigyorgok, mert mondjuk ez a név pont nem illik rá. Szerintem a Dana tökéletes neki. Na de, térjünk át a hősi feladatra, mindenki érdekében. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék magunkról mesélni, de nem vagyok annyira beképzelt, hogy meg is tegyem. Mármint hangosan.
- A terv jó, kezdjük - vidámságom töretlen, ahogy jelenleg az összes csontom is. Felajánlom a karomat, hogy Dana belém karolhasson, ezzel is fokozva a pletykafészek örömét. Csak tudja, hogy Masa a barátnőm, máris úgy indulhat a pletyka, hogy megcsaltam őt. Azért remélem sikerül a terv, különben mosakodhatok a Levitások legszebb terelője előtt. Odaérünk így, vagy úgy, de már előtte belekezdek valamibe, majd Dana úgyis folytatni fogja, gondolom.
- Amúgy a múltkor láttam Várffy professzornál egy harmadikost. Éppen arra jártam és bekopogott hozzá. Megvártam míg kijött és képzeld, a haja tiszta csapzott volt. Nagyjából egy fél óra telhetett el, te hallottál erről? - nagyjából ekkor érünk oda a banyához, a lépteink szinte észrevétlenül lassulnak be. Érdeklődve és kicsit évődve nézem Danát, csak, hogy a szerepnek tökéletesen megfeleljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Kösz, akkor én nem vagyok az, mi? - öltök nyelvet viccelődve, de persze nem veszem komolyan a szeleburdi lányt. Egyébként sem hiszem, hogy ezzel arra akart célozni, amire én kiforgattam a szavait.
- Hű, még azzal is? - hülyülök tovább, de itt az ideje rátérni a hét műtrágyájára. Szerintem nagyszerű ötlettel állt elő Dana, komolyan , ha lehetne életműdíjat adnék érte előre.
- Nem vagyok én ló, vagy kentaur, hogy legyen patám - de meglepődöm, ahogy bizalmasan... nos, hozzám bújik? Na, mindegy, ezt a fantasztikus álcát én találtam ki, szóval egy szavam sem lehet. Nem mintha, annyira kellemetlen lenne, de egy apró bűntudatfoszlány felsejlik hátul a bőröm alatt Masa irányába. Talán nem fogom neki ezt az esetet említeni. Egyelőre.
De, hogy meg tudjam szokni az ál-andalgást, gyorsan megkezdjük az akciót. Dana jól lereagálja, a Banya pedig szunyókál. Na, perszeee, nyilván.
- Naaa, ne. Azért Várffy prof nem ereszkedik le a pórnéphez... szerintem - elgondolkodom, hogy mennyire lehet ez hiteles, de pletykának olyan biztos. Hiszen azt lehet tudni, hogy a professzor kapós a lányok körében, de azért ő biztosan megválogatja a hálótársait. Dana viszont csavar a sztorin, azonnal elpirulok, ahogy felém szegezi a kérdését. Hogy ez hiteles-e vagy sem, azt nem tudom, de látványos.
- Hát, hát... - a habogásom, talán nem segít, de kedvesen rámosolygok mégis! Ezt, hogy csináltam, baszki?
- Jól van, nemsokára elmondom neki - kihúzom magam és szembefordulok vele úgy, hogy ő háttal legyen a festménynek. Közelebb húzódok mosolyogva az arcához, finoman figyelve arra, hogy Dana szőke feje kitakarja és úgy tűnjön, hogy meg szeretném csókolni. Remélem azért ő is veszi a lapot! Mármint Dana. Suttogni kezdek, ahogy közeledek hozzá és lassan a zsebembe nyúlok a pálcámért, majd mosolyogva megmarkolom.
- Kész vagy? Tiéd a pofix... egy, kettő, hárooom - mondom, majd Danától ellépve, megkezdem az én varázslatomat a Banyára.
- Prohibere - nos, ez csak egy ötlet, de ha minden igaz, a vásznon lévő talajhoz ragassza a felvillanó varázs őkelmét. Most viszont nagyon mosolygok már, remélem a beszélőkéje is beragad Dana varázslata után. Szét fogom röhögni magam, ha sikerül!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A lányok nagyon kreatívak, komolyan mondom. Van, ahol a srácok jobbak, de van, ahol a lányok verhetetlenek. A kamu dumákban szerintem a csajok sokkal ügyesebben otthon vannak, és szenzációsan tudják forgatni a kitalált sztorit. Hihetően, és ha kell, még egy kést forgatnak meg benned. Sok lesz már ez a forgatás, pedig még kamera sincs nálam. Szerencsére most nem ez a helyzet, viszont, ahogy kapcsolt Dana, az valami hihetetlen penge volt. Úgy andalgunk, mint egy szerelmespár, ami számomra rohadt kényelmetlen, még akkor is, ha Danába bármelyik fiú bele tudna esni és bárki cserélne most velem. Nekem viszont most ott van Masa és szerencsére a kiülő pirosságot nem csak ez a kis szerepjáték okozza, hanem egy kis szégyenpír is fokozza. Na, mindegy, Dana csúcs csaj, szóval... hagyjuk. EBből már nem nagyon tudok kijönni jobban. Viszont elégedett leszek, hogy mikor eljátszom, hogy meg fogom csókolni, akkor azért meglepődik. Hála a magasságos Merlin agyonfésült szakállának.
- Bizony véget, vele szemben is tiszteletlenség lenne. Talán már így is az - Amit mondok ráadásul erre a szituációra is igaz kissé, bár még nem érzem úgy, hogy a határt átléptem volna. Remélem, majd, ha egyszer elmesélem Masának, ő sem fogja úgy érzeni. Megkezdjük a Bagolyköpet Las Vegasba akciónkat és... tökéletesen sikerül! Na, ez már igen! A kárörvendő vigyorom nem is lehetne szélesebb, legalább annyira intenzív, mint Dana lelkesedése. Lepacsizom vele, sőt még meg is ölelem és megpörgetem.
- Zseniális vagy Erica - röhögöm felé, majd szépen odasétálok Danába karolva a festményen szenvedő banya felé.
- Sajnálatos ügy ez, de lesz egy pár hetünk, hónapunk nyugodtan. Tudja banya, egy kis nyugalom így év elejére - aztán Dana, aki ezek szerint "józanabb", mint én, máris a terv véglegesítése felé siettet. Milyen jó, hogy itt van, nem?
- Reducio - suhintok és a kép összemegy nagyjából egy korbaeli ikon méretére. Sajnos a hatás nem tudom mennyi ideig tart, de mivel elkezd zunhanni a kép - jó, mindenre én sem gondolhatok, cselekednem kell.
- Vingardium leviosa - mielőtt lepottyanna a festmény és nem túl szimpatikus lakosa éppen elkapok és Dana kezébe lebegtetem.
- Nálad van a csomagolópapír? Meg a cím? - kérdezem a lányt, miután magához veszi a festményt. Remélem igenlő a válasz és amint elkészülünk, mehetünk a bagolyházba. vagy saját bagollyal is lehetne, de jobb az, ha egy általános viszi, ehehe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Nem úgy volt, hogy ma szép idő lesz? - fordulok Masához a nagyjából fél méter mély hóban. Nekem annyinak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy a tabletem nem ilyen időt jelzett. Erre délelőtt Masa már nyomta is az üzenetet, hogy délután mindenképpen jöjjünk ki. Végül is miért ne? Gondoltam magamban még akkor, csak hát... két pulóverben nem nézek ki valami fessnek, mert valami furcsa házilény szétmarcangolta a kabátomat az éjjel. Vagy az előző, vagy az azelőtti éjjel. A lényeg, hogy eddig nem igazán kellett ilyen meleg cucc, és a lényt sem találtam meg, hogy bosszút álljak, vagy legalább megvarrassam vele a kabátom. Így ma két pulcsiban grasszálok, még szerencse, hogy vettem egy jó csizmát valamelyik nap, mert annyira tetszett, hogy nem tudtam otthagyni. De a lényeg, hogy most, hogy majdnem térdig süllyedek a hóban - oké, a fél méter talán túlzás volt - még jobban örülök, hogy megvettem. E nélkül nem hiszem, hogy ki tudott volna rángatni a kandallónk elől. De. Én nem tudom mióta vagyunk együtt - ő az ész, őt kell kérdezni -, de ha akad alkalom, akkor máris  ugrok, ha hív. Oké, ha én hívom, ő is jön, ezért most formálok is gyorsan egy hógolyót és megdobom vele.
- Na, mi van? Elfehéredtél? - nézek rá kihívóan, majd kicsit elkezdek rohanni, hogy legyen egy kis előnyöm a következő hógolyó meggyúrásáig. Egyébként nem csak mi vagyunk ki, csak mi elindultunk az erdő felé valami miatt. De nem baj, a lényeg, hogy itt van velem, és mivel hajtó voltam, elég jól dobok, ami neki persze nem annyira jó, de hohóóó. Indul a hógolyó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Jaj, nem kell keménykedni. Valakinek könnyű volt, nekem meg még könnyebb - kacsintok és elnevetem magam. Dehogy volt könnyű, de nem is volt olyan nehéz most. Az is lehet, hogy a prefektusok így a téli időszakra engedékenyebb és a tanárok sem feltétlenül azzal szeretnének foglalkozni, hogy ki jár tilosban. A sok dolgozatot kell javítani, amit azért adtak, hogy jól berezeljünk még a szünetek előtt. Hát sikerült, gratulálok, szóval most jöhet a móka, Danával!
- Nyilván én - pattanok fel szó nélkül nevetve a járgányra és a "készen állsz?"-ra már ki is lövök, majd hagyom, hogy üldözzön egy kicsit. Megállok a "gólvonalnál", azaz az egyik oldal karikái vonalában, a középső magasságában. Remélhetőleg, előbb-utóbb odaér és felsorakozik mellém. Mondjuk nem egy hosszú sor, de mindegy.
- Az "ellenfél" karikái a cél. Mit szólnál, ha háromra indulnánk? - kérdezem, és kicsit erősebben megmarkolom a seprű nyelét, és egy kicsit ráfeszítek a lábtartóra is. A járgány megmoccan, de visszajövök vele, majd megállítom úgy, hogy egy kis mozdulattal indulni lehessen.
- Amúgy tudod, hogy ezek egyenseprűk? mondjuk így izgalmasabb, szőkeség! - mondom neki hangosabban, mint kéne. Bennem van ez a "kviddicsreflex", hogy túl kell harsogni a többieket. Szóval a végére már visszahalkítom a normális tartományba a hangomat.
- Akkor mehet? Egy, kettő, hááárom! - kiáltom és az m betűnél már ki is lövök. Remélem sikerül egy kis előnyt szereznem, egyébként is gyorsan odaérünk a célig. De azért izgalmas lesz, érzem, hogy máris ég az arcom, és izzadni kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hallom a kiáltását és széles mosolyra húzódik a szám, kár, hogy látni nem látom a meglepett fejét, imádnám! De úgyis utolér, hiszen megállok és bevárom őt.
- Dehogy jöttél! Csak én jó vagyok - cukkolom egy kicsit 1000 Wattos vigyorral a pofátlan képemen. Na, de ha már itt van, versenyezzünk egy kicsit. Nagyon felkészülök, mert nyerni akarok, ilyenkor nem számít, hogy lány az ellenfél. Mit lány, kész nő ez a bestia! Ráadásul a szemei sem állnak jól, ahogy visszaválaszolgat, de majd megmutatom neki, hogy ki a legény a gá... seprűn! Neki mindjárt annyi, én pedig átveszem az első díjat és körbemutatom a közönségnek, yeee! Egyszerre számolunk és kilövünk, talán én egy kicsivel előbb, hiszen valamennyivel előrébb vagyok. Pár másodperc és vége lesz, és akkor hátranézek... de eltűnt! Ezzel vesztek a tempómból és mire észbe kapok, már ő beér a célba felettem! A fenébe!
Megvárom, míg bevár és odalassítok mellé.
- Szép volt! - ismerem el a vereséget, bár nem tudom, hogy hogyan csinálta. Mindegy is, szerintem mindketten jól szerepeltünk és nem mentünk neki semminek és egymásnak sem. - Most, hogy hagytalak nyerni, merre tovább? - kérdezem, mert biztos vagyok benne, hogy ez csak a bemelegítés volt.
- Mit szólnál egy fogócskához? - mondom végül azonnal a kérdésem után. - Először én próbállak meg elkapni, aztán te engem. Bárhol érinthető a másik, na? - hát így sötétben sokkal izgibb lesz ez, de szerencsére a hold viszonylagosan bevilágítja a pálya nagy részét, szóval nem vaksiként repkedünk, az milyen nagy felelőtlenség lenne! Nem úgy, mint éjszaka seprűfogócskázni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Csak legyőzött, persze egy kicsit talán tényleg hagytam magam. Semmit sem számít, neki viszont örömet okoz. Igaz, nekem is azt okozott volna, ha nyerek, szóval ez elég hülyén hangzik. De a barátokkal kedves az ember, hát még a legjobb barátokkal!
- Micsoda? Dehogy is volt az! - fordítom el a fejem sértettséget tettetve. De, hogy legyen visszavágó is, azonnal hozom az új ötletet. Mivel ő nyert, én leszek a fogó. De, hogy miért is hozom hátrányba mindig magam? Szeretek inkább üldöző lenni, mint üldözött.
- Oké, de nem kell sokáig fárasztani magad. Mindjárt megleszel - cukkolom egy kicsit, és nagyon figyelve a számolására, szinte egyszerre indultunk. Nyilván ő előbb, mert ő számolt, és cikk-cakkozni kezd azonnal, ezért most nekem kell felfelé emelkednem, jó magasan fölé szállok, lehet, hogy már nem is látszódom, ő viszont lent marad a holdfény világításában. Így próbálok meg oldal-hátulról rárepülni, hátha meg tudom érinteni őt. Remélem nem ijed meg, vagy észrevesz időben és vagy kitér, vagy... a lényeg, hogy ne ütközzünk, az nem tenne jót a móka folytatásának. A gyengélkedőn nincs olyan sok mulatság!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Izgalmas volt az este, de mégsem torkollott teljes mennyországba, bármilyen képzavar is van. A kapuig vezető úton már végigmentünk, de Szent Maki Masám végül nem engedett be és Szent Péter – mugli hitt világ, nézzetek utána - is ejnye-bejnyézett miközben előtte bevágta a kaput. Persze nem haragszom, meg is értem őt, csak hát már jó lenne, nem igaz? De igaz, és már eléggé fel voltam húzva a kis nyuszim által, hogy felnőtté váljunk? Á, nem hiszem, hogy ez tesz azzá, de tudom, hogy az évfolyamtársaink, sőt, már az alattunk járók – nem szó szerint! – is csinálják. Gondolom, annyira nem lehet rossz. Bár csalódott voltam elsőre, mégsem tudtam haragudni rá. Remélem, nem sokáig fog távol tartani ettől már, de belenéztem a fejébe és bár nem mondta ki a választ, láttam, hogy fél tőle. Pedig Lóránt Bencéről nem lehet elmondani, hogy nem úriember, meg gavallér! Az utóbbi egy mugli régies kifejés az úriemberre és megtetszett, szóval tuti használni fogom. Na, mindegy, azért az sem volt rossz, ameddig eljutottunk és tudom, hogy ez Masámnál sokkal nehezebb dolog volt, de nem láttam rajta, hogy annyira ellenkezett volna… bizonyos dolgoknál. És ez jár ébredéskor a fejemben, hát szép! A mugli interneten, pedig számos dolgot néztem meg a témában, volt olyan is, amitől majdnem behánytam, szóval nem mondanám, hogy nem voltam alapos… mégis hiányzott valami. Hát, majd legközelebb. Óvatosan nyitom ki a szemeim, én eléggé nehezen kelő vagyok – kivéve, ha egy maki ugrándozik a mellkasomon -, szóval mosolyogva néztem lassan oldalra… de Masa már felkelt. A másik oldalamra fordultam és félig lelógva az ágyról, kikotortam a pálcámat, alig találtam meg.
- Invito telefon – sóhajtom halkan, nos, a gatyám vágott pofán néhány pillanattal később, mert a jobb zsebében volt a hívott tárgy. Kikerestem és megnéztem hány óra. Még rohadt korán van! Mármint így Szilveszterezés után, ami igen jól sikerült.  Nem tudom, hogy hogyan kerültünk ide, csak arra emlékszem, hogy Masa mondta, hogy ha halkak leszünk, aludhatunk náluk, és még talán a szüleinek is bemutat napközben. A pizsamám egy kockás póló és egy alsónadrág volt, mert a fűtés rendben volt. Masa jó meleg volt, ahogy hozzám bújt, még ha fázós is vagyok, nem kellett több. Fel kell tápászkodnom, mert maximum kirobbantani lehet majd innen! Felkelek és valahogy elbotorkálok a hátizsákomig és előkeresem  a fogmosószettemet. Egy két pálcamozdulat és csak bámulnom kell magam a tükörben, ahogy a fogkefe elvégzi helyettem a mozgásokat. Hát, nem vagyok valami jó állapotban! Miután végzett, lemossa magát a fogkefe, a fogrém tubus teteje visszacsavarodik, és a kezeimbe ugrálnak.
- Köszi, jó dolgoztatok, kaptok egy sarlót – mosolyogok, persze válasz nem jön. Kicsit megmosom az arcom, majd a fésűt is ideparancsolom, aki még gyorsabban végez az egésszel, mint a fogkefe. Drága volt a színváltós, fogszélesség-váltó fésű, de megérte! Kicsit emberibb arccal indulok el, és tudom, hogy Márk szobája fent van, talán ott lehet Masa… ha WC-n lenne már itt lenne. Elindulok a szembeszobába és benyitok, ahol éppen Masa kérdezősködik, én pedig hátulról átölelem őt a derekánál, fel sem fogva, hogy miket hadovál. Reggel van még na, és imádom a hangját hallgatni. Nem csak reggel.
- Cső népek. Hogy vagy Má… Karola? Helló uncsitesó – jobbra felemelem a fejem és a bal szemmel hunyorgok, hogy jobban lássak. – Van kaja amúgy? – ez van, ha éhes az ember. Bár Karola kissé fura fejet vág, mintha rémült lenne? Aztán kitől félne, Masámtól? Az egy elég vicces feltevés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hej, hát úgy szép az élet, ha zajlik. A probléma abból adódik, ha sok-sok meglepetés ér minden résztvevőt. Az engem nem zaklatott fel, hogy Karola Márk ágyába aludt… ha aludt. Az sem, hogy Márknak nem vagyok a kedvence, mert félti a húgát.  Ráadásul most még olyan kómás vagyok, hogy teljesen fel sem fogom ennek a hármasnak – velem együtt négyesnek – a drámáját.
- Talán ő – azért felhorkanok egy pillanatra, amikor Márk le-„ezez”. Mégiscsak vannak határok, ráadásul sosem voltam bunkó vele, főleg pedig fel is buktathattam volna, amikor vak volt. Nem beszélve arról, hogy Masa elmondta neki, hogy itt alszom… szóval bátya, ésszel legyél már.
- Igen, Bence – mosolyodom el Karola felé, és belepillantok az elméjébe. Hát nagyon meg van ijedve a drága, valakinek meg kell majd nyugtatnia. Azonban Márk kiakad, mint a izé, „trakszisóra”, vagy mi az a sárga autó a mugliknál, amikor viszik az utasokat pénzért. Ráadásul még nekünk is jön, mintegy véletlenül.
- Hagyjad Masu, nem számít – persze fura volt, hogy nekem jött, de hát biztos azért van, mert itt vagyok a hálójába. Mondjuk ebben éppen egyetértek, hogy ez tiltott zóna, de hát, ha az én makim erre csámborog, mit is tehetnék ellene?
- Szóval kakaó. Megteszi egy pár percig – mondom Masa után, miközben ő elmegy ruháért Karolának. Oda is fordulok a kuzin felé, és mosolyogva karba fonom a kezeimet, miközben az ajtó mellett támaszkodom. Kettesben maradtunk egy rövid időre valószínűleg.
- Nyugi nyanya, nem hiszem, hogy Márk csinált volna olyat, amibe te nem egyeztél bele. De valószínűleg olyat sem, amibe beleegyeztél. Nem olyan családnak ismerem őket – kacsintok a lányra, aki n mindössze egy póló van, és hát bizonyos domborulatok sokat sejtetőek. Emiatt végig próbálok tartani a szemkontaktust, mikor is visszatér Masa, pont a z utolsó mondatom végére.
- Masa a megmentő!  - gondolok vissza az előző csókra, annyira jól esett, hogy ezt mind a négyen láthattuk. Illetve Masa becsukta a szemeit, de ő valószínűleg tudott róla, hogy megcsókolt.
- Ó, szeretem azt a pólód – mondom, ahogy lehelyezi az ágyra a szettet. Habár bugyi nincs, azt valahogy megértem. Közben Márk is visszatér, én pedig most már elveszem a kakaómat és bele is kortyolok.
- Ez répás? Nohát – egyből kipattannak a szemeim, majd végignézek a díszes társaságon. Aztán vállat vonok, nem igazán az én ügyem, de azért maradok uncsitesós megerősítésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Én nem tudom mi lenne velem nélküle. De komolyan. Bármikor rosszkedvű vagyok, csak rá kell nézem az asztalomon lévő fotókra - ahol bohóckodik, vagy a másikra, ahol átváltozik makivá és integet -, mindjárt jó kedvem lesz. Néha még becipelem magamhoz az ágyba is, mintha ott lenne. Jó, néha ott is van, de ez nem tartozik másra...
- Nem baj, egyszer hagy élvezzem ki, ahogy kipengeted a lovettát - egy csomó mugli filmet láttam már, szóval fejlődök, mint az állat mugliból. Persze nevetve menekülök és természetesen elkapom, de még természetesebben hagyom, hogy ő kerüljön felülre. Egyébként is ez az egészségesebb, mert ha jégszobrot csinálok belőle, nem annyira vicces.
- Hiába, eltanultad a mesterséget a maki énedtől, úgy könnyű - úgy csinálok, mintha kicsit bántana a dolog, holott, csak élvezem az egészet. Zihálva nevetek, ahogy mutogatja a bicepszét a terelők gyöngye. Azért még nem is számoltunk, hogy Ambrózy profot kihívta párbajozni. Nooormális? Legalább hívott volna engem is, hogy lepetrifikus-ozzam! Akkor nyerhetett volna, amúgy nem hiszem! De azért szurkoltam volna és biztosan megpróbáltam volna megverni a profot. Haha, hát értékelni kell a próbálkozást is.
- Szerintem meg maximum - nevetek és hirtelen cserélünk, amúgy sem értem, miért akar betemetni, hiszen továbbra sincs rajtam kabát és jelentősen hidegedni kezdett a hátam, ahogy elszórakoztunk. Most én vagyok felül, és csak mosolygok rá, majd lehajolok és kap egy leheletnyi csókot. Aztán felállok róla és felhúzom.
- Micsoda hóembert lehetne belőled csinálni... ijesztgethetnéd az erre járokat, imádnám! - lelkesedek be, de a hideg miatt kicsit el is megy a kedvem. - Masu, bemegyünk a faházba? Át kéne melegednem - nézek rá kiskutya szemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmosolyodom a kakaóm mögött, amikor Márk megjegyzi, hogy nem számít minden, amit Masa, ha nem hallja. Tipikus Masa és biztos vagyok benne, hogy így, vagy valami hasonló módon történhetett, ahogy „elmondta”, hogy itt fogok aludni. Nem tudom, miért védi ennyire a tesóját, hiszen nem tegnap óta járunk, és bárhol is csinálhattunk volna már bármit, ha úgy van. Igaz, itt még nem voltam, és örülök, hogy eljutottam a Masa főhadiszállására. Pont olyan, mint ő, el sem lehetne téveszteni. Amit Márk elmond, az logikus, bármennyire is nem szimpatizál velem, amennyire én ismerem, kizárt dolog, hogy egy gólyával elbánjon úgy, hogy az nem tud magáról, vagy éppen elég befolyásolható hangulatban van.
- Persze – próbálom nyugtatni, még kedvesebbik mosolyomból is küldök felé. – Jaj, ugyan, eszembe se jutott. De legalább tudlak majd zsarolni valamivel, kösz, hogy szóltál – kacsintok, de látszik, hogy csak szívom a vérét picit. Szerencsére mindenki nyugtatni szeretné Karolát, Masa pedig megjön a ruhával, majd eltakarja a lányt. Elfordulok, oldalra és nézem Márk falát, amíg tart az öltözködés, így nem látom, hogy a barátnőm engem néz. Mire vége a rituálénak, visszajön Márk, aki kopog. A saját szobájába. Ebből is látszik, hogy nem olyan, aki kihasználna másokat. Ha ez nem győzi meg Karolát, akkor mi? Közben Masa odaül a lány mellé, de feltűnik, hogy ez nem az első eset. talán a karma? Én már őket nézve kakaózom, miközben a pároshoz odaér Márk a gyógyszerrel, de Karola felpattan és elrohan a fürdőbe. Hmm, ez váratlan volt. Rövid időm beül, ketten akarnak fellökni, de semmi probléma. Masa – a Karcsit most nem kommentálom – kész lesz, és megmakacsolja magát, ő marad, mi menjünk. Nem tudom nekem, miért kéne mennem, de segítek Márknak, mégiscsak a barátnőm bátya, Karola pedig távoli uncsim. Ma nem uncsi. Sóhajtva kukkantok be Karola fejébe, hogy milyen gondolatai vannak, majd Márkhoz fordulok.
- El akar hoppanálni, de nincs nála a pálcája, gondolom a nélkül nem menne. Pánikban van – nézek a Zippzhar tesókra. A nekem kedvesebbik finoman szól, hogy küldjem Márkot, de nekem is ez volt a tervem. – Márk tiéd a pálya, szerintem le kéne nyugtatod valamivel. Elmenjünk Masával? Hátha, ha nem nézi 3 ember, nem lesz olyan nagy gond. Ja, és vidd a gyogyót – mutatok a fel nem használt fájdalomcsillapítóra. Aztán csak Masa mellé ülök és a kezébe nyomom a közben kiürült bögrét.
- Finom volt, köszi – nekidőlök, és Márk reakciójára várok, ha már az ágyán ülök. Jó lenne benézni a fejébe, de nem vagyok tapintatlan, ha nincs vészhelyzet. Kicsit félnék is, hogy mit gondol rólam, és az, ha tudom nem jobb, mintha magától fejezi ki. Masa közelsége megnyugtat, és jól esik, az illata elönti az orromat és megannyi emléket hoz fel bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Abban mi lenne a kihívás! - kiállt utána, és már indulok is. Egyelőre nem találtam fogás a Dana menekülésében, de szerencsére a pálya behatárolja a cselekedeteit, és először megfigyelem, hogy miket csinál, miközben üldözöm. A hirtelen a föld felé manőver, egy kicsit meghökkent és nagyon remélem, hogy Danának nem lesz semmi baja. Követni kezdem őt és próbálom meglátni azt, hogy merre lehet jól felhozni a seprűt anélkül, hogy becsapódás lenne a vége. Hiszen az, hogy felhúzod, még félsiker, mert jönnek a lelátók. Persze Dana vakmerő, én is, de nem annyira, hogy kockáztassak. Párszor már megjártam, és nem kívánom ezt a sormintát követni egy játék miatt. Szóval kihozom magam a zuhanásból és arra megyek, amerre szerintem érkeznie kellene a szöszke nyanyának. Nem tudom mikor jutott eszembe, hogy nyanyázzam Danát, de nagyon fel tudja húzni magát rajta és nem kell félteni, kapom az áldást. Szóval kihozom  a seprűm, majd ő is, felette vagyok jópár méterrel, és hiába forog nem lát, pont felette repülök. Ha madár lennék, biztos lepottyantanám poénból, persze úgysem találna, de a kép élénken él a szemeim előtt. Szóval itt az idő támadni, így rá is fordulok, hátha továbbra sem vesz észre. Kicsit be is lassít én úgy látom, ami nekem kedvez, és felülről rárepülök és vállon próbálom koccantani a lábammal.
- Megvagy! - kiáltom, biztos vagyok a sikerben. Ha sikerül szuper, ha nem, mehet tovább a macska-egér játék és kapom a megjegyzést. Ilyen az élet. De azért egy próbálkozásnak jó volt, szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eléggé bonyi a helyzet, de egye fene, megoldjuk valahogy. Szerintem Márkó nem béna, hogy elbírjon egy elsős lánnyal. Főleg, hogy nem csinált semmit, mégis az látszik, hogy ő van kínos helyzetben. Ejj, de bekukkantanék hozzá is, de Masára való tekintettel mégsem fogom megtenni. Amúgy is látszik, hogy zavarja, hogy van pasija a húgának, csak azt nem értem pontosan, hogy már vagy két éve járunk, és ezt miért nem lehet megszokni. Ha volt is panasz rám, szerintem azért olyan sokszor nem, és a mértéke sem volt túl nagy, és a vak is láthatja, hogy mennyire szeretem őt, az összes bolondságával együtt. Lehet, ha az átlaghoz mért normálisság lenne benne, akkor nem is jutunk el idáig, de ő egy igazi tündérmanómaki embertestben. Szóval, na, kicsit bánt néha, hogy Márk ennyire fúj rám, még ha ritkán is mutatja ki. De Masám mindig megvigasztal, elég ránéznem most is.
- Persze, ez ma eddig a legjobb ötleted a kakaó után. Habár, ha engeded, megnézném, hogy milyen fejet vágtak, amikor rájuk törtél, illetve… kedvesen ébresztetted őket. Rágondolnál? – vigyorom elég széles, és a többiek nem hallják, hacsak nem hallgatóznak felém. Ha kapok engedélyt, akkor megnézem magamnak az estet, nagyon fogok röhögni, tudom. Még az unokáinknak is ezt fogjuk mesélni, ha lesznek. Jó, ne menjünk ennyire előre, egyelőre még az utódok nemzéséhez való gyakorlás is odébb van. Kivárom.
- Csak halkan, – veszem fel a ritmust – hogy senki meg ne hallja – vigyorogva mondom a kis mondókát, csak ne nevetgélnék közben, rontja az összhatást. Végül megérkezünk a Zippzhar konyhában, és üresen találjuk, legalábbis szülők nélkül. Nem mintha bármiféle gondom lenne velük, eddig nagyon kedvesek voltak velem. Csak néha kapok pillantásokat „te ezt, hogy bírod?”, de csak egy „bárhogy” a válaszom, mást nemigen tudnék mondani. Masát ha elfogadod, szerintem nincs nála jobb társ/barátnő/maki a világon! Én pedig élvezem ezt a kitüntetett figyelmet, amit rám fordít és a szerelmét is. Na, mindegy, kezdek kicsit szentimentális nyálas lányba átmenni, de szerencsére a kajaötlete kizökkent a naplemente összebújós nézéséből.
- Oké, és mi mit eszünk? – nevetem el magam. - Annyira bírnám, ha mi valami olyat ennék, amire ők vágynak. Mi Márkó kedvence? Meg tudjuk csinálni? Ha nem, mi is ehetjük ezt a PiRá ala Masa-t – nevetek és nem tudok nem odamenni, megölelgetni őt. Még meg is pörgetem, és a végén adok neki egy apró, rövid répakakaós csókot.  Bármi is lesz, nagyon szívesen és lelkesen segítek neki az elkészítésében, szóval jáhá, kezdjünk neki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Felhőtlen nevetésük szerintem minden környéken lévőt elriaszt, ez a lány egyszerűen csodállatos, kreatív és még sorolhatnám, ha nem halnék meg a röhögésben. Szerintem ezért nem hízok meg, mert annyit nevetünk, hogy fáj tőle a hasam és nem tudok enni olyan sokat. Mondjuk, erről lehet, hogy más lenne a havat pergető szőkének a véleménye itt rajtam.
- Hol lehet fizetni hóval, te? – kérdezem, majd indulhat a kergetőzés. Nem sok kell hozzá, és máris újra megnézzük, hogy milyen a szuper hideg hó, pompás. Ha nem vele lennék, már biztos hisztiznék, de lehet el sem jöttem volna kabát hiányában…
- Még a végén elbízod magad, ha igent mondok, szóval nem! – hazudok, és ez tökéletesen látszik, amikor nyelvet ölt rám. Ezt nem hagyhatom megtorlatlanul, így alám kerül, én lettem a győztes szerintem. Ez volt a nagydöntő, a mindent eldöntő döntő döntője! Kész passz, bárki bármit is állít!
- Oké, imádnám! És ha ne adja Merlin, auror leszel, szeretném, ha egyszer így jönnél hozzám… haza – vörösödöm bele az ötletbe, lehet, hogy a lányok szoktak a házasságról gondolkodni, de nekem sokszor eszembe jut, hogy milyen is lenne felnőttként együtt. Oké, életkor szerint már ott vagyunk, de az más. Az biztos, hogy bármi is lesz velünk, soha nem fogom elfelejteni ezeket az éveket. De azért jobb lenne fojtatni, amíg a kaszás el nem választ minket. Ügyes vagy Bence, még egy ilyen cuki képzelgést is el tudsz rontani. Remélem, nem most néz a fejembe!
Felkelek, miután lekászálódik rólam és elindulunk a faház felé. Közben végignevetem vele a komédiáját, néha túlságosan is mulatságos. Kiegészítem, hogy ha pedig piros havat lát, akkor az nem annak a jele, hogy egy kívánság teljesült, hanem meneküljön, mert vérfarkas járhat a környéken. A faházban ugyan nincs nagy meleg, de sokkal jobb idő van, mint odakint, és a mi a fontos, van egy csomó pokróc, ezek szerintem nemrég kerülhettek ide. Összeszedek párat és leülök Masa mellé, miközben ő ráfekszik hassal a lábaimra, én pedig betakargatom magunkat úgy, hogy a kis drága feje látszódjon csak ki. Kérdése meglepő, de nekem nem elsősorban a tanulás jut eszembe. Oké, rám férne, és miért ne, úgysem fogunk mindig tanulni – ezt csak félve gondolom egy Levitás mellett, még akkor is, ha Masám az -, talán megmutatja nekem a környéket is és mókázhatunk sokat.
- Ez meghívás?! Naná, hogy megyek, megbeszélem az ősökkel és ott leszek. Szerintem nem lesz akadálya, hogy elmenjek hozzátok. Ugye nálatok sem? – a kérdés költői, de nem akarok ajtóstul rontani Masalakba, és a kérdés elsősorban Márkra vonatkozik egyébként, gondolom, tudja ő is. Ha nem, akkor majd lopott pillanataiban fürkéssze meg a fejemet.
- Te gondolkodtál már azon, hogy jövőre végzünk és akkor utána mi lesz? Hogy mit szeretnél tanulni, vagy világot akarsz-e látni, ilyesmi – gondolkodom, és a jobb kezem mutatóujjával cirógatni kezdem a haját, vagy az arcát, attól függően merre néz. Kicsit elkomolyodtam volna? Meglehet, csak hiányzik egy kis tea, vagy valami, hogy Masával kettesbe lehessünk. Szerintem nagyon ritkán van ez, hogy nem zavarnak. Persze még most is beléphet egy Rellonos, hogy jöttünk felgyújtani a házat, maradtok? Á, a Rellonosok sem ilyenek, de na, most jól érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Masában feltétel nélkül megbízom, ami nem csak nálam, hanem másnál sem feltétlenül van meg. Az emberek nem szeretik kitálalni legféltettebb titkaikat, így aztán a legilimentorok sok olyan dolgot megtudhatnak, amit a legilimentor alanya nem szeretne, hogy megtudjon más is. Nálam ilyen nincs, illetve biztos, hogy van, nem is kevés, de nem érdekel, ha Masa megtudja, legfeljebb elpirulna ezen-azon, ha megtudná néhány fantáziámat, ami tulajdonképpen róla szólnak, bizonyos helyzetekben. Tudna tudományos munkát végezni, ha nagyon akarna, hogy mi tetszik nekem, meg mi nem, milyen vágyaim vannak. Mondjuk, azt lehet, nem bánnám, mert akkor legalább megtudnám én is. Jelenleg attól parázok, amit már korábban a faházban mondtam neki… gőzöm sincs, hogy később mit akarok csinálni, csak annyit, hogy ő benne legyen. Majd lesz valami… viszont megérzem az kutató szándékát és nem állok ellen. Azonnal egy alacsonyabb perspektívába vált „kép” és látom, érzem, érzékelem, ahogy Masa bemegy Márk ajtaján és akkor meglátom őket. A kezem a számhoz kapom, ahogy röhögni kezdek, és utána még jobban, ahogy szegény Karola leesik az ágyról. A fal felé fordulva röhög, befogott szájjal hangosan, a kezeim viszont egész jól hangszigetelnek szerintem nem hallatszik. Még röhögnék egy sort, miután Masám távozik a fejemből – megjegyzem tökéletes volt a projekciója -, de megoldjuk azzal, hogy távozunk a helyszínről. Felveszem a Masmas ritmusát és leninjázunk a lépcsőn, majd jöhet a reggeli. A kajaötleteitől általában mindig félek, ne tudjátok meg, hogy milyen pizzákat szokott enni a Félszeműben. De mindig kérek kóstolót, és vannak olyan konstellációi, amik egészen meglepően finomak. De ő mindent megeszik, amit kitalált és soha sem panaszkodik… vagy legalábbis nem mondja. Szóval azért a pillecukor-rántotta nekem kicsit sok a répás kakaó után, de mivel Masa édesszájú, nem annyira csodálkozni való. Próbálkozom elterelni a gondolatait, mindenfélével, meg amúgy imádom is, szóval a kettőt összekötni nem egy bravúros dolog. Csak bólintok, úgyis ismer már annyira, hogy mennyire rajongok az ötletért, de én lennék az utolsó, aki egy kérés után le akarná beszélni. Hátha jó lesz… Kapom a nevetős-csókot, amit szintén nem cserélnék le semmire. Hú, Bence, te nagyon bele vagy zúgva ebbe a lányba! Megfogom az alapanyagokat, és bár felhúzom a szemöldököm a ketchupra, de szerencsére az visszakerül a helyére, így ő visszakapja a mosolyom. Odaviszem a pultra őket és várom, hogy mi lesz belőle, de nagyon nagy lelkesedéssel kezd bele.
- Ó, persze, hol… á, oké – mosolygok vissza a fejbiccentés-iránymutatásra és kikeresem a dobozkát. Elég magasan van, de szerencsére minden rendezett, így könnyedén emelem le polcról, majd teszem a keze ügyébe. Még puszit is kapok érte, szóval megérte.  Masmas mögé osonok és kibontom a pillecukor doboz tetejét és egy cukorkát belőle a drága szájába nyomok.
- Kell a kóstolás, nehogy romlott legyen – susogom a fülébe és hátulról átkarolom a derekát. Figyelem, ahogy ügyködik, egészen magabiztosan csinálja. Közben adok pár puszit a nyakába, ha nem hesseget el, én kiélvezem ezeket a pillanatokat, a vállát pedig nyakpárnának használom, amíg el nem készül a nagy mű.
- Végül is, nem is néz ki rosszul – mondom, majd beledugva az ujjamat, az ajkaira kenek egy kicsit, a maradékot pedig leszopogatom. Hát mit ne mondjak… nem rossz, de olyan édes, hogy még a szerelmünkön is túltesz. Látványosan tettetve esek hanyatt, a hasamra fogom a kezemet és Masám szemeibe nézek.
- Cukormérgezés, cukormérgezés – mondom nevetve és ha tudom,magamra rántom őt. Mindenesetre megpróbálom. Szóval meg kell gyógyítania valahogy, mert itt halok meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szokás szerint Dana túl merész, én úgy látom, hogy ilyen lányokat ismerek csak! Jó, Laura mondjuk nem tenné, szóval ez sem igaz, de egyébként szerintem csak olyanokat ismerek. Mondjuk nagyrészt kviddicseseket ismerek, így aztán nem értem már én sem, hogy miért csodálkozom. Viszont én egy esti hajszánál nem fogom megkockáztatni, hogy bajom legyen - nem érdekel, ha gyávának tartanak -, inkább megoldom okosba az egészet. Szerencsém is van, sikerül elkapnom Danát, a mosolyom már csak kés által lehetne szélesebb, meg az elégedettségem mutatója is a maximum skálát verdesi.
- Köszi, de te is ügyes voltál, és volt némi szerencsém is - nem akarom elvenni a kedvét, ha egyáltalán lehet ilyet csinálni vele. Szerintem nem nagyon, csak ha megbántják, ő mindig vidám... úgy általában. Mellérepülök és tényleg örülök, mert ez igazi elismerés egy baráttól, és egy bűntárstól egyben. Érdeke,s hogy egyelőre még mindent megúsztunk, persze, hogy mivel már prefektus Dana, így nem lesz probléma ezzel sem... csak ha egy tanár kapna el, de arra azért kicsi az esély.
- Cin-cin - nevetek, majd elrajtolok. Először is megvárom, míg elkezd üldözni, majd elindulok merőlegesen a lelátó felé, középtájt. Hasonló dolgot akarok csinálni, mint ő tett, de nekem négy irányom lesz menekülni, így nehezebb kiszámítani az egészet. Jó, fel és a le túl kockázatos, de a bal vagy a jobb bőven játszik. Először enyhén balra húzom, mielőtt nekimennék a páholynak, majd hirtelen rántom jobbra, de azért hagyok bőven helyet. Egyrészt azt sem szeretném, ha Dana meglátogatná a páholyt, másrészt én sem szeretnék a gyenguszon aludni. Szóval jobbra rántom, aztán felfelé, és megyek a páholyok mentén. Hátrapillantok, és a karikák felé veszem az irányt.