Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jó itt lenni, ezt nem lehet kevesebbszer kihangsúlyozni. Nem mintha nem szeretném a szüleimet, de azért nem bánom, hogy nincsenek itt. Igaz, hogy hiányoznak, de legalább nem szólnak rám folyton: "Mi ez a disznóól, Bence pakolj össze! Vidd ki a szemetet! Vidd el a játszótérre a húgodat! Ma színházba megyünk te vigyázol a testvéredre." stb. Na, meg a húgocskám sem ostromol különféle fantasztikus babás játékokkal, ahol, ha nem ő győz, akkor megy a hiszti. Persze, ha veszekedés van, én kapok ki jobban, hiszen "te vagy a nagyobb, lehetne már annyi eszed", kinek hiányzik ez? Oké, a kis turcsi orrú hisztérikát amúgy imádom, de így tökéletes most.  A nyári szünetben látom majd őket eleget, addig pedig itt ez az egész nagy kastély, a falu és a diákok. Mind-mind rengeteg felfedezni valót ad, most például ez a tó és a környéke. Ha pedig nem lenne minden hirtelen tökéletes, egy ismerős hang lágyan pengeti meg a hallójáratom húrjait. Egy kicsit elpirulok, ahogy felé fordulok és automatikusan elmosolyodok.
- Szia Nóri! Ugye nem vagyok bajban? - prefektus ám, és úgy látom, hogy Fancsin kívül eléggé betartják az erre vonatkozó szabályokat. Elvileg minden oké, de nem ismerem töviről-hegyire a házirendet. - Amúgy nem is, meg igen - válaszolok titokzatosan. A múltkorin bulin, egészen közel kerültem hozzá, még zavarba is jöttem, de csak mosolyogtunk végül egymásra, meg jól éreztük magunkat. Ő már negyedikes, és túl szép ahhoz, hogy egy elsős fiú reménykedni tudjon. Azonban én más vagyok, engem nem riaszt el a statisztika. Az is csak azért van, hogy megdőljön, nem? Amúgy meg nagyon kedves lány, miért ne akarnék a barátja lenni, mármint izé... már a  gondolataim is elpirulnak, mert biztos mindenki félreérti ezt a szót. Szerintem én nem vagyok érett még egy kapcsolatba, de ugye a statisztika...
- Felfedezem a környéket, ha már erre jártam, mert azért sok mindent nem ismerek még. Csak néhány csinos lányt, meg pár titkosabb folyosót - vigyorgok rá, majd elkapom a fejem, így is elég furán hathatnak a szavaim.
- Amúgy, ha nem mondtam volna, egészen jól táncolsz és köszi a múltkorit. Remélem lesz még ilyen, ha jössz, ki nem hagyom - jaj, elég béna szövegeim vannak, de hát ennyire telik tőlem. A lényeg, hogy most még szebb lett a környék, a pirosak prefektusa megszépíti azt a jelenlétével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hú, hát Nóri nem semmi csaj, és olyan aranyosan mosolyog, hogy... nanana, miket is beszélek? Hallottam már ilyenről, de hát a kék szemeim úgy szikráznak, mint a gyémánt, ami nem is kék, de ezzel senki se törődjön. Persze visszakérdez és persze rögtön veszélyes vizekre evezhetek.
- Dehogy is! Nem ismerem az összes szabályt még, szóval, te prefi vagy, nekem meg néha vaj van a fülem mögött - vonok vállat könnyedebben, mint gondolnám. - Amúgy meg dehogy baj, ha megjelensz, többet is megjelenhetnél - vigyorodom el, meg pirulok egy keveset. Lám-lám nem is olyan könnyű dolog ez a forró kása kerülgetése, még nekem sem, pedig én nem vagyok egy elveszett kölyök. Jó, ő meg már kész nő, és van vagy két év előnye, hiszen már negyedikes. Hmm, egészen érdekes, hogy milyen adatokat tudok róla...
- Hát izé! - lepődök meg nagyon, kissé számon kérő volt a kérdés, de amúgy jól esik. - Csak egyszer voltam egy lánnyal titkos folyosón, az is véletlen volt és amúgy sem csináltunk semmit. De amúgy jó fej lány, úgy tűnik, ide csak csinos és szép lányok járnak, persze az Eridonosok a legszebbek - próbálom menteni a menthetőt, ha van egyáltalán mit. Magyarázkodom, mintha szükség lenne rá, pedig nem is kéne, de hát Nóri olyan cuki, hogy nem akarom, hogy rosszat gondoljon rólam. Sőt, csak jót. Bár az sem lenne túl optimális, nem vagyok én olyan jó, vagy de? Gyorsan el is terelem a témát inkább a táncunkra, ami szokás szerint hasonló, mint az előző, tehát saját magammal szúrok ki.
- Szuper, mindenképpen elmegyek. Ha nem lesz valami randim titkos folyosókon - kacsintok rá, amit simán félreérthet, pedig valójában csak hülyéskedni akartam a szavain. Ami azt illeti akár találkoznék is vele titkos folyosón, csak hát ki tudja, ő mit gondol. Ekkor néz a szemeim közé, és megnyalja az ajkát, te jó ég! Nem vagyok én felkészülve ilyenre!
- Igen kérek és sütit is - mosolyodom el, de ekkor elfordul és előveszi a sütit is. Bence, te nem vagy normális!
- Úgysem ettem még itteni sütit, csak a büfében. Ott meg kergettem a kakaós csigát - vigyorgok, majd közelebb csusszanok hozzá. - De ha keveset vettél, nem kérek, nem akarom elzabálni előled. Eléggé tudok enni, ez az egyik nagy erényem - nevetgélek. - Amúgy megtaníthatnál valami szuper varázsigére, amit még nem tanulok. Te jó tanár vagy, táncolni is tőled tanultam - nézem a szemeit és nagyon úgy néz ki, hogy kezdek beleesni, kivéve, ha már megtörtént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Senki, egyszerűen senkit sem találtam. Molka szerintem beteg, hetek óta nem láttam. Falkomnak valami dolga akadt, Hédit, Dinát és Sárát sem láttam sehol. Szerintem lemaradtam valami Bagolyköves rendezvényről. Pedig egy jó kis csokibékát most úgy befalnék. A vész-vész-vésztartalékom is kifogyott már, feltúrtam az összes cuccom. Kár volt, mert így csak rendetlenséget hagytam magam után, ahogy bevágtam mindent a ládámba vissza. Remélem a tinta nem folyt ki... biztos nem. Hát nincs más hátra, mint előre, elindulok a konyha felé. Úgy hallottam, hogyha sikerül átcsusszanni az őrségen (tanárok+prefik), akkor a manók boldogan adnak valami kaját. Persze ezt egy Rellonos mondta, lehet, hogy nem kéne mindent készpénznek vennem, amit a zöldtalárosok mondanak. Legalább az útvonallal tisztában vagyok, mert már jártam arra többször is, egyszer követtem két manót. Vagy nem akartak észrevenni, vagy igazi "niddzsa" vagyok, ez ilyen mugli valami. Úgy néz ki, hogy Nóriék most máshol posztolnak, pedig ő biztos tudna segíteni is, és talán meg se büntetne. Pár perc telik el, már nagyot sóhajtva álldogálok itt a konyha előtt. Még pár lélegzetvétel és berontok, majd meg is torpanok. Egy aprót meglepődve/megrémülve fordul felém egy elsős leányzó, akit tudom, hogy nem Eridonos, mert akkor már ismernék. Szinte az összes elsős Eridonost ismerem már, szóval... Ő nem az, ha minden igaz Navinés, a nevére már nem emlékszem, de járunk közös órára. Mivel meglepődött, talán ő is tilosban jár. Habár az ide vonatkozó szabályokat nem  ismerem... a konyha tiltott terület lenne? Mindenesetre egy manó toppan elém, mielőtt köszönnék a csajszinak.
- Lóránt úrfi, de jó, hogy itt van. Kíván egy forró csokit, meg némi sütit? - csillognak a szemei, ahogy mondja. Máris elvigyorodom és finoman meghajolok.
- Kedves manó úr, mi a  neve?
- Hívjon csak ahogy akar úrfi. De ha nagyon kíváncsi, Győző vagyok, a jól főző - felkuncogok a nevén, és ő is velem, mintha valami tréfa lenne.
- Akkor kérem ezeket, amit mondtál, és a hölgyet is illene megkérdeznünk, nemde? - kérdezem, mire ő nagyon elszomorodik.
- Jaj, mit tettem - és már rohan is a lányhoz. Körbeugrálja, majd meghajol, és szégyenkezve kérdezi a lányt is.
- Mit hozhatok önnek Rashel kisasszony - no,m akkor a vezetéknévcserét elintézte a manó, szóval én is közelebb orientálódok a pároshoz.
- Szia, Bence vagyok, leülünk? - kérdezem, miután megegyezett valamiben a manóval. Nagyon kíváncsivagyok, hogy milyen lesz a forró csoki... de mikor hozza már? Addig pedig szemrevételezem az uzsitársnőmet

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Azonnal elmosolyodom, ahogy kiejti a nevét. - Szóval még csak véletlenül sem Kaja, igaz? - szerintem körbeértek a fejemen az ajkaim, ahogy szépen lassan elmondom, hogy inkább én hogy hívnám. Annyira igyekezett pedig, de ezt a ziccert nem lehetett kihagyni. Apropó, mi az a a ziccer?
- Csak viccelek ám... és köszönöm Győző! - villámsebességgel érkezik a manó, a forró csoki ott gőzölög, illatozik, betelíti az összes pólusomat. Szerintem még a fülem is forró csoki illatú lesz, szívom be, mint egy izé... szivattyú, asszem. Közben én azért leülök, persze előtte elveszem az italt.
- Szóval Kaia, mi szél hozott a konyhába? - érdeklődöm, és próbálom helyesen kiejteni a nevét közben. Aztán kortyolok a forró italból. Igaz, éget, de annyira finom, hogy félő, szétégetem szándékosan a torkom és a nyelvem. - Hú, ez igazán finom! - kiáltok a közben elloholó manó után, aki kisvártatva egy nagy tál vegyes sütivel érkezik.
- Örülök, ha ízlik úrfi. Önnek is, kisasszony? - teliszájas vigyorral próbálja a bókokat kihúzni Kaiából, és ez nagyon tetszik. Azonnal lenyúlok egy pár sütit, de mintha kifogyhatatlan lenne, majdnem oldalra kell hajolnom, hogy a halomtól lássam Kaiát. A süti is nagyon finom, ha egyedül lennék, biztos kioldanám a gatyám, hogy több kaja férjen a gyomromba, és elterülhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nos, a nagy csel nem sikerült, tehát elvileg én nyertem, ha jól meggondolom, Hiszen az volt a megegyezés, hogy ha befesti a haját, akkor belépek a csapatba. Nos, ahogy azt vártam Várffy prof simán kivédte - habár leesett az állam, én is alig hallottam Dina mellől - a bűbájt. Az viszont meglep - a dorgálás után -, hogy a prof megengedi a háztársamnak, hogy végrehajtsa  a bűbájt és nem fog védekezni. De akkor meg vesztek. Amúgy meg teljesen elmebajos, hogy örül, hogy megteheti. Oké, bátor, de érzek én itt valamit, amit ő még nem. Meg lesz ennek a böjtje.
Be kéne avatkoznom, de végül mégsem teszem, mert a prof megengedte és... mégiscsak egy háztársam.
- Ez igen - bököm ki, amikor elvarázsolja Dina. Mindent jól csinált szerintem, a végeredményt pedig ki kell várnom. A pofám leszakad, tényleg, hogy a prof megengedte, még a végén irigy leszek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Én még mindig éhes vagyok - gondolkodom el, hiába itt ez a sok finomság. Valahogy úgy érzem minden kaját meg kéne most azonnal ennem, ami van. Talán beteg lennék?
- És hova igyekeztél, ha eltévedtél? - faggatom kicsit, miközben a manó meghozza sütiket is, amit mint kiderül, Kaia nem csíp. Jaj, az egészséges életmód az emberek agyára megy.
- Te mugliszületésű, vagy félvér vagy? - csakis tőlük hallottam még erről, hiszen szerintem mindenre van varázslat. Majd ha elhízok, elmegyek az ispotályba és kérek egy fogyasztós bájitalt. Így kell ezt kérem szépen! Győző viszont nagyon szemfüles, hoz egy kis gyümölcsöt és láss csodát Kaia meg is köszöni neki. Na, akkor senki sem marad éhen!
- Nem tudok amellett elmenni, hogy milyen  barna vagy. Melyik vidékről jöttél? - kérdezem és újabb falattól szabadítom meg a tálat. Kinyúlok, mint egy béka és közben halk pusmogás üti meg a fülemet. Valamin nagyon vitatkoznak a manók. Jó lenne, ha nem rontanák el ezt a délutánt veszekedéssel. gondolom az lehet a nagy kérdés, hogy egy vagy két csepp ketchupot tegyenek rá valamire, vagy valami hasonló fontos dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A helyzet fokozódik, mintha melegebb is lenne hirtelen. De ez a varázsvilágban szerintem nem meglepő, itt bármi előfordulhat. Egy rosszul elhelyezett bűbáj, és befagy a tó, aztán pedig csillámporrá válik és ki tudja még mi lehet. De azt hiszem, hogy most inkább Nóri közelsége az, ami bizonytalanná tesz, emiatt kezdek furcsán viselkedni. Még szerencse, hogy ott a beszéd, ami enyhíti a körülményeket, és a világ a kettőnk felé való szűküléséből kicsit felhagy, amikor kinyitjuk a szánkat és egy-egy pillanatra megtörjük ezt a furcsa varázst.
- Nem vagyok én még arra kész, hogy randizgassak. Még csak 15 vagyok, kinéznének a többiek - heherészek, pedig miért ne randizgathatnék. Annyi sok szép lány van, mint például ez a szép szemű itt, aki sütivel akar lekenyerezni. Jó, nem is, és a süti sem kenyér, haha.
- Meglepne, ha nem így lenne. Pedig egyszer lehetne már valami rossz is, mindig minden jó. Hogy képesek nem hibázni? - persze, ha én készítek valamit, az eléggé kétesélyes, míg a boltokban, nagyon finomakat csinálnak. Tuti van rá valami "finomító-varázs", ami még a rosszból is jót, vagy várat csinál... Hiába nem akarom elenni az adagját, azt mondja, hogy van neki négy. Hát nem tudom, ha nem éhes, nyugodtan megkínálhat végül is, hiszen a négy az még csak nem is öt. Még a végén kevesellni fogom a kóstolót. Viszont úgy látszik, hogy a sütin kívül még felajánl - nagyon trükkösen - egy kis desszertet, de előbb válaszolnom kell az általam felvetett téma helyeslésére.
- Szerintem is remek ötlet.. amúgy is én mondtam - egy kis kulturált egoizmusnak mindig bele kell férnie a mondandóba, ezt mindenki jegyezze meg jól. Nem mintha lenne itt bárki, a ki a gondolataimat olvasná - a reménykedés, az mindig ment -, szóval nem tudom kinek üzengetek. Az erkélyjelenetem után most viszont végre olyan is akarja a csókomat, aki tud róla, szóval a felajánlott desszertet ezennel el is fogyasztom. Az ajkaim lágyan tapadnak a piros ajkakra, ma én vagyok a kék mágnese. Nem vagyok ő, akit annak hívnak a háta mögött, úgyhogy improvizálok és közben a hajába túrok. A rekordom sem 15 perc, mert nincs is, szóval a mostani lehet az alapidő. Ha nem húzódik el folytatom és lehunyt szemekkel mosolygok. Ez csók közben biztos furán nézhet ki, de nem bánom, közelebb húzódok szépséges Nórihoz, ha még nem hagyott ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- A konyhában? - pillantok rá értetlenül. Na, mindegy, biztos titkai vannak, amit nem szeretne felfedni, de azért ezt az érzést igyekszem megerősíteni benne.
- Amúgy nem vagyok prefi, nem kell félned tőlem. Azt hiszem nem is leszek, az ő filozófiájuk kevésbe találkozik az enyémmel, útjaink általában ha találkoznának, gyorsan elkanyarodnak - nevetgélek és élvezem ezt a sok kaját, meg Győzőt, a "kiszolgálőt". Hát, ez nem jött össze, de egy próbát megért.
- Szóval ilyen kis világjáró vagy. A félvérség pedig csak egy adat, még simán lehetsz bárkinél jobb - vonok vállat, majd újabb süteményt zabbantok be nagy hirtelen. Csak az íze miatt, meg, hogy Kaia nehogy véletlenül mégiscsak megéhezzen. Nem vagyok én irigy, csak ami az enyém, az az enyém, hehehe.
- Én az, de az is csak egy adat. És amúgy is tudom, hogy vörös a vérem, különben már rég gazdagok lennénk. De így nem... viszont jól megvagyunk - kacsintok, és ekkor kezdődik a csetepaté. A manók összevesznek valamin, nem értem, hogy min, mert a gyűrű nem fordítja a nyelvüket, amit mindannyian kaptunk. Aztán elreppen valami mellettem, majd a falon landol, pont Kaia mellett. A ruháját belepi valami barna lötyi, én pedig felugrok és megpróbálom a tüzelési zóna alá húzni, azaz, az asztal alá. Megbillenek, és ha nem kapaszkodik meg, pont rám esik, és ez a legkisebb baj. Ugyanis jönnek mindenféle bombák: sütik, kanalak, torták és heves vitatkozások. Igaz az utóbbiak "nem sebeznek".
- Mi lesz most? Támadjunk vissza? - kérdezem Kaia-t.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nincs mit tenni, desszertet kell enni. Nóri szemeiben a tenger kékje jelenik meg, én pedig egy kis kopott ladikként egyre beljebb hajózok benne, míg végül teljesen el nem veszem. A szemeim lecsukódnak az éj sötétjét, kellemes íz, puha érintés sejteti fel az ajkaimon, ahogy összeforrunk. A csókba belefelejtkezem, a kezem magától indul meg, hogy a hajába túrjon, én csak kellemes elszenvedője vagyok az egésznek. Egészen más aspektusba kerülnek a csókok, amiket kaptam eddig, tudok rangsorolni és át tudom látni, hogy mi miért van. Én kis naiv. Végül minden jónak meg kell szakadnia egyszer, kellemes simogatással és mosollyal érkezik Nóri szív alakú arca, ahogy kinyitom a szemeimet.
- Dehogynem - vágom rá, és máris folytatjuk, amit az előbb befejeztünk. Csókok és csókobbak jönnek egymás után, és magamhoz ölelem őt. Jól esik a közelsége, meg minden, olyan jól, hogy már majdnem(!) kényelmetlen érzés. Jelenleg ugyanis azt sem tudom, hogy hol vagyok és miért vagyok hol, csak azt, hogy kivel és milyen jó. Bármikor gyakorolnék ilyenek még, most így érzem, főleg vele.
- Adsz sütit is akkor? - vigyorgok, majd elengedem, hogy tudjon adni. Nem is tudom, hogy mit gondoljak, vagy mondjak, ezernyi gondolat kalandozik a fejemben.
- Szóval akkor most lesz rólunk cikk? - nevetgélek, és ha kapok sütit, akkor megeszem. Nem igazán vagyok most a komfortzónában, de nem is lenne száz ló se, aki el tudna húzni mellőle. Ez a szerelem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mindenki ebédel, szerintem ez a legjobb időpont, hogy büntetőmunkát végezzek el. Büntetés lesz mindenkinek, hiszen biztosan nem rám lesznek kíváncsiak, de hát ez volt Nóri kérése, hogy kaja közben mondja el, amit kívánt, hogy elmondjak. kisétálok a tanári asztalok és a négy ház asztalai közé, és egy rúnázott mikrofonba kezdek beszélni, ami felerősíti a hangomat:

Lóránt Bence - Miért kell betartani a szabályokat?! Donászi Magda verse.

Tanárok, diákok, egyebek,
Hallgassátok meg eme versemet.
Intő példa legyen előttetek,
Hogy bosszúból büntetni nem érdemes.

Nos, igen, azt nem kérte a szépszemű, hogy milyen formában és mit mondjak, szóval, nagy levegő után folytatom, ha közben nem átkoznak le.

El kell mondanom nektek,
hogy szabályt szegni nem jó,
hiszen utána nem jön más,
csak a büntetőmeló.

Az pedig macerás, ciki,
Például ha ki kell állni ide ki,
Pedig sokkal jobb lenne enni,
Mint ilyen verset kieszelni.

Tehát, ha nem akartok égni,
Vagy számít a házpont mégis,
Figyeljetek az órára,
Vagy bújjatok el, és ne kössétek ezt a prefektusok orrára.

Ja, és miért nem érdemes bosszúból büntetni?
Nem lesz nagy elégtétel, mit kaphatsz,
Csak rossz szájízt, és rövid elégedettséget,
Amit később csak megbánhatsz.

Már, ha olyan vagy mint ő,
Kinek mosolya szédítő,
Szemei gyöngyként ragyognak,
De ha lecsap, a lelkedbe kő potyoghat.

Mivel az utolsó sor már nem sikerült túl jól, csak vállat vonok és meghajolok. Aztán el is indulok kifelé, majd megeszek valami szendvicset, amit a reggeliből loptam el, mert tudtam, hogy ma az ebédet nem itt fogyasztom majd el. Kilépve azért vigyorgok, hiszen a házam nem veszít majd pontot, és majszolni kezdem a sonkás sajtos szendvicset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azért azt nem gondoltam volna, hogy ma ilyen kérdéssel találnak. Oké, Masa nem ismeretlen számomra, hiszen egy évfolyamba járunk, sokat találkozunk, még ha nem is igazán érintkezünk ezeken a kötelező körökön kívül. Plusz ugye egy fél évet nem voltam itt a betegség miatt, de határozottan emlékszem, hogy a szüleim nem váltak el közben.
- Emlék... mire? - nyitom egyre jobban ki a szemeimet, de aztán nem mondja végig. Nagyon utálom, amikor valaki elkezd valamit és nem fejezi be. Az más kérdés, hogy én is szoktam alkalmazni, de attól még utálhatom, nem? Nem Masát, csak a befejezetlen mondatát.
- Ennek én is örülök - de tényleg úgy nézhetek rá, mint egy hülye, mert halvány lila unikornispukim sincs, hogy mit hord össze és miért. Viszont egyre jobban zavarba jövök, de ahogy elnézem, ő még jobban, mert irul-pirul és összevissza beszél. Hát, nem ilyennek ismerem egyik Levitást sem - sok levitást mondjuk nem ismerek -, de úgy senkit sem.
- Hát... jó, akkor szió - hagyom őt elmenni, mert nem értem az egészet továbbra sem. Csak nézem távozó cuki alakját - mert amúgy az, csak most ruhabőröndbe zárta magát a hideg elől, és továbbra is hülyén nézek rá. Aztán rájövök, hogy nincs miért megfagyni tovább, szóval elindulok utána, de azért nem annyira gyorsan, hogy utol is érjem. Nem akarom jobban zavarba hozni még ennél is, holott Felagundnyi fordulatom sincs, hogy hogyan értem ezt el nála. De nem tart sokáig ez az egyre csökkenő bizonytalanság, mert visszafordul és olyat kérdez, hogy majdnem elröhögöm magam. Sodó Bence, persze! A mosoly azért adott, a válasz pedig hirtelen születik meg bennem.
- A fene, lebuktam. Hogy jöttél rá? - teszem csípőre a kezem vádlón egy pillanatra. Várok pár szívdobbanásnyi szünetet, mert nem akarom sokáig szívatni. A reakciójára mindenképpen kíváncsi vagyok, főleg arra, hogy pozitív, vagy negatív lesz-e.
- Amúgy el kell keserítselek. Mindig Lóránt Bencének hívtak. És most nem tudom eldönteni, hogy ez pozitív dolog, vagy elszalasztottam egy lehetőséget, vagy utálnál miatta. Szóval ki az a Sodó Bence, és miért lennék én? - teszem karba a kezem magabiztosan. Ezzel a mozdulattal, kicsúszik a kezeim közül a seprűm és sikerül úgy esnie, hogy a lábujjamra esik a nyele.
- Ó, a sellő húzzon le ötven méter mélyre - szidom a sportszert, még arrébb is rúgom picit. Magamban káromkodom, de aztán felkapom a fejem, majdnem elfelejtettem, hogy miért is vagyunk itt, a megfagyás két mintapéldányának álcázva magunkat.
- Szóval elmondod? Még meg is sebesültem, hogy tudhassam - próbálom mozgatni a lábujjamat, de tudom, hogy be fog dagadni. Az a mákom, hogy most a hidegtől majd jól átfagy, az legalább lehúzza a daganatot róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Végül eljutok arra pontra, hogy talán nem kéne feszegetni a témát, így is elég zavarban van. Szóval az a három-négy-tíz-húsz-hatvan mondat és kérdés, ami így hirtelen eszembe jut, bent maradnak a meleg agyam tekervényei között. Nem úgy meleg, csak odabent meleg van, idekint meg hideg, még mielőtt valaki rosszul olvasná a gondolataimat. Nekem szabad, másoknak nem, és remélem Masa sem legilimentor, mert akkor most biztos komplett hülyének nézne. Pedig épp most nem is vagyok az. Szóval elengedem a dolgot és hagyom elmenni, még megerősítésként el is köszönök, hogy neki is könnyebb legyen itt hagynia. Persze nem sikerül, miért is sikerülne? Más esetben nem bánnám, ha egy csini csajszi velem akar beszélgetni, de most egy picit félek a közeledésétől, hogy vajon megint mit fog mondani.
Egy pillanatra belemegyek abba, amit kérdez, hiszen Bodó Bence neve még csak fel sem sejlik az én emlékezetemben, tehát semmilyen körülmények által nem ismerhetem. Bodó Bence. Jól alliterál a neve és ennyi. Hiába töröm a fejem, hiába akarom, hogy valami mégis előjöjjön a név hallatán: semmi. De azért nagyon érdekel a dolog. Azért elmosolyodom a hazugságra, amit hirtelen előhúz a tarsolyból.
- Szóval "kicsit" hasonlítok, csak a nevem változott - szkeptikus pofimat tolom az övéhez, nem túl közel. Pontosan látom, hogy mi van, közeledett, a kezét is emelte, csak, amikor kimondtam a cancelt, akkor fagyott le róla szép pír. Bár van most rajta egy másik, de azért ez tényleg nem ugyanaz.
- Valaki klónoz engem, jaj! - próbálok valami hülyeséget mondani és sikerül! Ez az, nem semmi! Tetőzöm a hülyeség Csomolungmáját, a lábamra ejtem a seprűmet. Na, most már biztosan nem hasonlítok Bodó Bencére, csak egy szerencsétlen másodévesre. Ha ez nem győzte meg, akkor semmi. Persze ki is nevet, ahogy szidom a szép seprűt, ami semmiről sem tehet, de aggódik is egyben egy kicsit. Fura valakit látni nevetve aggódni, de a példa mutatja, hogy lehetséges. Azért összeszedem magam nagyjából.
- Minden oké, majd befáslizom, vagy tudja a fene - vonok vállat inkább. A legvalószínűbb, hogy lemegyek a gyenguszra kérni rá valamit, nem vagyok gyógynövénytár. Persze csak titokban, mert elég égő, na. Csak, hogy teljes legyen az egész Masa sírni kezd nevetés után. Érti ezt valaki? Bagolyban kérem jelentkezzen! Csak nem tudom, hogy ezt kinek írtam, mert a többiek már rég elmentek, mi meg, mint két szerencsétlen nevetve sírunk, meg ütlegeljük magunkat. Azért ez ám a varázsvilág legjava, nem? Végül látom, hogy nem tud mit kezdeni magával, ráadásul ki is mondja, szóval közelebb lépek és hirtelen öttlettől vezérelve átölelem és magamhoz húzom.
- Sajnálom, hogy nem vagyok a Bodó Bencéd, tényleg - suttogom a sapkán keresztül neki. Remélem abbahagyja, mert mostanában elég sok az egy Bencére eső sírós lányok per négyzetméter arány. Szóval kezdek megijedni magamtól és nem Stella az ijesztő, hanem én. Jó lenne ettől megszabadulni, mert a komfortérzetemet eléggé rontja. Na, meg a lányok vonzalmát felém, ami talán még rosszabb is. nem is vagyok önző, mi?
- De lehetek a Lóránt Bencéd. Igaz, biztos nem olyan szuper, mint a másik, de legalább el tudja törni a lábujját egy seprűvel. Szerintem egy főnyeremény, nem? - húzom el a fejem a fülétől és vigaszt nyújtó mosollyal nézek a szemeibe. Igaz, ki sem látszik szinte a sál-sapka kombóból, de azért remélem meggyőzöm ezzel. Kattogó Hebrencs csöves mézem sincs ki volt neki Bodó Bence, de ha megsiratta, akkor talán jobb is, hogy nincs itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Neeem, hogy is mondhattam ilyet - kuncogok, jót derülök rajta, ahogy a "menetszél"-re fogja. Végül is én mondtam neki, csak kapott az alkalom. Ez most öngól, vagy látszólagos öngól? Lehet erről írnom kéne egy előadást valamelyik tanárnak. Á, ennyire nem vagyok szorgalmas kisdiák. Ellenben a lábujjam továbbra is lüktet és most már biztos vagyok, hogy nem csak kis baja van. Azért, ha valaki belerúg egy szekrénybe, viszonylag hamar elmúlik, mondjuk pár perc alatt. Ez az idő letelt, szóval lehet, hogy sikeresen eltörtem a lábujjam egy seprűvel? Végül is van rá esély, de azért légyszi ne!
- Gurkó? Akkor már nem lenne fent a lábfejem - vigyorgok, kissé fájdalmasan, na jó, inkább a vigyorgás a kissé, a fájdalmas a nagy. A következőre még így is elröhhentem magam, még, hogy "ártatlannak tűnő Levitás". Masa nem is tűnik annak, de. Annak tűnik.
- Hát ö... ez talán járható út, de nem akarlak bajba keverni. Kivéve, ha vállalod, hogy bátor Eridonosokat taposol le hazafelé menet, mert nem akarsz ártatlannak tűnni - nevetgélek tovább, de ami jobban érdekel az, az, hogy hogyan is kerültem a képbe, mint Sajó Bence! Ja, nem Sajó, izé Bence... Sodó! Komolyan hálát adok mindennek, hogy nem tudja a gondolataimat olvasni, beégnék, mint zárt akolba a bárányok erdőtűznél. Figyelmesen bólogatok a fura álmon, amit nem is teljesen fogok fel, persze álom, nem tudom, hogy miért csodálkozom igazán. Legalább a fájdalomról eltereli a figyelmemet. Ehhez hozzájön az is, hogy Masa ugrándozni kezd a hóban és a lábnyomait tanulmányozom, amíg valami értelmes nem jut az eszembe, hogy kimondjam.
- Végül is jól tetted, hogy megkérdezted, mert akkor lehet, hogy harmadikig, vagy talán sohasem beszélgetünk. Pedig az hiba lett volna, nem? - nézek rá, bár a kijelentésem már korábban is elhangzott, csak meg akarom erősíteni, hogy tök jó, hogy ilyen bátor volt és előállt egy álommal. De amúgy itt mások az álmok szerintem, mint a mugliknál.
- Arról gondolkodtál már, hogy jelent-e valamit az, hogy szerepeltem az álmodban és hasonlítok a Bencére, akit ismersz? De lehet, hogy valami tanárt kéne megkérdezni, aki ért ehhez. Persze... á, hagyjuk, megengedem Sodó Bencének, hogy leüljön a helyemre az álmodban. Végül is egy jó fej srác volnék, vagy ilyesmi - bár  a hangom a végén furán elcsuklik, nem tudom, hogy miért - talán így büntet a világegyetem -, de a lényeg, hogy nem hittem volna hogy egy Levitás is tud érdekes lenni. Mindig csak azt hittem, amiket mondanak róluk, szóval kellemes csalódás. Végül visszaránt a valóságba, amikor a kapuhoz érkezünk, és persze egyből elkezdem érezni, hogy fáj a lábujjam. Király!
- Te egyre veszélyesebbnek tűnsz, nem ártatlannak Masa - vigyorodok el teljes szívemből. - Amúgy most hogy legyen? Előbb ráléptél és csak utána vágtad hozzá a könyvet, vagy csak a könyv? Nem akarom a dicsőséget elvenni tőled - vigyorgok, de komolyan mondom, lassan szaladni kéne, amíg el nem ájulok. - De gyorsan mondd, meg mert tényleg fáj, és hálás lennék, ha elkísérnél. Hátha meg tudsz menteni ebben az életveszélyes helyzetben,és mondjuk inkább hallgatlak téged, mint arra gondolok, hogy mér háromszor akkora a lábujjam, mint, ahogy azt megtervezték - sziszegem most már, és láttatom kívülről is, hogy fáj. Hesteg: de rohadt béna vagyok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Még mindig nem mentem haza, majd csak holnap indulok. Egy-két dolgot még muszáj beszereznem, egy szép varázslattal készülök az otthoniaknak, és még itt meg kell csinálnom, a Törvény miatt. Ehhez viszont a Kins és Kensből óhatatlanul szükséges pár apró bigyó, meg néhány tipp. Tudom, nem lesz olcsó, de megéri, végül is a szüleim fizetik ki maguknak, csak én leszek a futár. Persze a varázslás már én művem lesz. Ami mostanában viszont nem jutott eszembe a faluba battyogások közepette, mint most is, az az órám. Néhány hete egyszerűen eltűnt, egy mugli óra volt és nagyon szerettem. Még apa adta tavaly, azt mondta ez nem zavarodik össze, mert nem elektromosság működteti, hanem az, hogy megyek. Na, ez a mugliknál már biztosan mágiának számít. tudom, hogy voltak rugós változataik az órákból, amiket időnként fel kellett húzni, de azt apa tudta, hogy sok értelme nem lenne. Mindegy is, a lényeg, hogy máig nem jutott eszembe már egy hete, a nagy rohanásban az az óra. Most sem tulajdonképpen csak megláttam, ahogy egy kistermetű szőke csajszit elgáncsol egy srác és kineveti, majd elfut. A lányka pedig nem szól vissza, csak elkezdi szedegetni a dobozából, ami kihullott. Oda is megyek segíteni neki, de ekkor eláll a szavam. Ott az órám, biztos, hogy az enyém, éppen ebben a pillanatban teszi vissza a szőke kobold, vagy manó lányka... vagy én nem is tudom, lehet, hogy csak mélynövésű, sosem voltam az LLG mintapéldánya.
- Szia! Minden oké? Láttam a srácot, elég bunkó volt - először mégiscsak a segítséggel kell kezdenem, mielőtt megkérdezem, hogy honnan vette el az órámat, vagy hogyan jutott hozzá. Az egyik lábamról a másikra váltottam folyamatosan, mintha a szél fújdogálna, valójában csak ideges voltam.
- Amúgy szerintem az egyik, amit felvettél az az én órám - köszörülöm meg a torkomat. - Elloptad tőlem? - a jobb kezem már idefele jövet is a zsebembe lévő pálcámat markolta, hátha jobb belátásra ell bírni a bunkó srácot. Most viszont inkább csak a megnyugtatás a cél, persze jó lenne, ha nem törném el közben a szorításomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Sajnálom a kis termetűeket, rajtuk mindenki keresztülnéz, vagy éppen nem érdekli őket. Pedig sok apróságot ismerek, akik normálisak, sőt, sokkal normálisabbak, mint nagy cula társaik. Ezért is siettem segíteni a lánykának, akit a Rellonos srác poénból elfektetett, és a doboza tartalma pedig szerteszét hullott. Szóval bennem van ilyen hősies pofonbekapás is más helyett, de amikor megláttam az órámat, mindjárt nem tetszett annyira az egész helyzet. Persze továbbra sem tetszik, ha egy alacsonnyal kiszúrnak, de lehet, hogy visszább kell vennem a segítségnyújtási hajlandóságomból bizonyos esetekben.
- Talált tárgyak? - húzom fel a szemöldökömet, amikor a kisördög a fülem mögött megjelenik, a lánykára mutogatva, ezzel egy időben hangosan a hallójáratomba üvölti, hogy: Tolvaj! Én biztosan nem hagytam el az órámat, mert kábé le sem veszem, igen ritka, akkor is csak este, és reggel már kattintom is fel. Valahogy hozzám nőtt az évek alatt, és majdhogynem rosszul érzem magam, ha nincs nálam. Talán ennek is köszönhető, hogy nem vagyok túl jó hangulatban mostanság, na meg az erkély-jelenetnek is. De most talán javíthatok a hangulatomon. Szinte kikapom a kezéből az órámat és azonnal felteszem, valóban megnyugtató a hűvös fém érintése. Kicsit sóhajtok egyet, amikor rákérdez, hogy miért gondolja, hogy ellopta. Hát már a visszakérdés is gyanús kicsikém!
- Így egyben jó lesz? He? - nézek rá értetlenül. Az ellopott, vagy összeszedett talált tárgyait egy dobozba pakolva hurcolja? Ne már!
- Mivel sehol sem teszem le az órámat és az egyik szünetben tűnt el két óra között... Nyilván nem bemászott a dobozodba, ahol a többi tárgy van. Nyilván azok is beugráltak oda - rázom meg a fejem kétkedően, de végül is a lényeg az, hogy megvan a cucc.
- El akartad adni, vagy mi? Miért kellett neked? - kérdezek vallatónak gondolt hangsúllyal. Sok mugli filmet láttam ám, biztosan sikerül. Nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Komolyan úgy volt, hogy visszaadom neki, na! Masa odaadta az egyik könyvét, én meg el is olvastam és már megbeszéltük, hogy visszaviszem neki... de valahogy mindig elfelejtettem. Persze ez a regény, olyan Levitás... tele van fura fogalmakkal, ilyen orvosi bűntény, vagy mi, és olyan bájitalokkal, amiknek a nevét inkább átugrottam, mert összecsomózta a nyelvemet, a kimondásukkor. Már elolvasni sem volt könnyű őket, így mindig csak az első két betűjükkel jegyeztem meg ezeket, pl Mi, Pi, Li, meg hasonlók. Na, én Lóránt Bence, aki vagyok, így két hét késés után - igen, mindig látom magam előtt a vádló tekintetét, sajnálom na! - fogtam magam és a hónom alá csaptam a könyvet és elindultam felkutatni Masát. Nagy ötlet, mi? Egy másodikos okos ötlete, hogy majd úgy járva a kastélyt egymásba botlunk. Jó terv, csak a kivitelezés nem stimmel. Így aztán célirányosan kezdtem a kedvenc Levitásomat keresni, szóval odamentem kék talárosokhoz. Szerencsére prefi, így ismerték, de gőzük sincs hol lehet. "Ja Masa? A toronyban bujkál, a kutyáját keresi." Van kutyája? Nem is mondta. "A Zippzhar-t keresed? Senkit nem kapott még el, nem kell félned." Röhögött egy idősebb kék, hát ezzel sem jutottam közelebb. Talán le kéne parkolnom a bejáratuk előtt és beüzenni neki. Vagy mondjuk bagollyal elküldetni a könyvet, de az meg már túl égő lenne, ha miután a fél kastélyt bejártam, ez a remek ötlet utána(!) jutott az eszembe. Gratulálok Lóri, Troll, ülj a helyedre. Szóval elindultam a Levita felé, és akkor hallottam meg a zenét. Valami zúzós, de az énekes hangja egyszerűen irritált. Tényleg imádom a zenét, de valahogy a pasi, vagy nő, vagy én nem is tudom mi... szóval kirázott a hideg tőle. Azonnal be kell fejeznie, mert itt varázslók és boszorkányok füle bánhatja. A próbateremből jött a hang, így oda is fordultam és szinte berobbantam a terembe. Egy ismeretlen lány felől jött a zene, így hozzá suhantam.
- Ne haragudj, de kikapcsolnád ezt az éktelen... zajt? Hallgass ennél jobbakat, mert tényleg eléggé bántja a vájt fülűek... izé, fülét! Őszintén mondom, hogy ez nem nekünk való, rosszat fogsz álmodni! - mondom aggódva, de komolyan. honnan vehette vajon ezt? Rejtély! Ráadásul hallgatja is, szegény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tényleg rohanok! Hát normális vagyok én? Kimelegedek, aztán kimegyek a hidegbe. De mégsem illik megvárakoztatni valakit, vagy legyek lazább? Már tök mindegy, futok és felöltözök, lökdösődök és újra ledöbbenek. Már csak a sapkáját igazítgatja a Levitások gyöngye, komolyan mondom a durrfarkú szurcsók lőné fenéken az ilyet. Minek ennyit előre tanulni, aztán meg majd unatkozik az órán. Viszont nehogy már könnyű legyen neki az élet meg kell csikizzem. Ahogy elrohanok nevetve mellette a mai napi második piszkálása után, már hallom a nevető kiáltozását. Hah, majd utolér, ha akar! Utol is ért, csak nem ő, hanem a végzet, ami a kis átkába teljesedett ki hirtelen, váratlanul és... viccesen. Röhögnöm kell, úgy eltalált.
- Hééé, neeem érrr iiiilyeet - nevetek, közben meg mérges arcot is vágok. Orvul lecsikizni?! Nem mintha három, négy másodperccel ezelőtt nem én csináltam volna hasonlót, de én vagyok a fiú, nekem lehet, nem? A lányoktól nem ezt várom! Megállok - vagy mi - és remegve nevetek, a hasam fogom, mert már fáj. - Ezzzttt méééég tuuuuti visszakap, kap, kapoood - nevetem, felé és remegő ujjammal figyelmeztető jeleket küldök Masa irányába úgy nagyjából. Végül megkegyelmez a kékek nevető átkozója, és leveszi a varázslatot rólam. Nagyokat lihegve szedem össze magam, a térdemre támaszkodva, de azért mosolygok.
- Te orvlövész! - heherészek, majd egy még nagyobb sóhajt engedek el és felegyenesedek, ahogy annak idején elődeink tehették. Tettetett bosszús tekintettel nézem, de látszik, hogy majd el röhögöm magam, majd vállat vonok.
- Mostantól minden sarkot figyelned kell, mert LB bárhol lecsaphat majd! - elkerekedett szemekkel, "jóslástan hangon" mondom neki, hogy innentől vége van. Aztán a hangom normál Bencés lesz, amikor hozzáteszem.
- De most már menjünk, mert kilyukad a gyomrom. Eddig is lyukadgatott, de tettél róla, hogy még jobban fájjon - mosolygok, majd belebokszolok a vállába gyengéden és elindulok a pizzázó felé. Most, hogy egy kicsit kettesben vagyunk, meg is szorul a torkomban a kijönni akaró szöveg, hacsak ő meg nem töri a csendet. Tényleg barátkozunk, meg ilyesmi? Fura egy lánnyal ezt csinálni, de azért örülök neki.
- Na, itt is vagyunk. Hölgyem - ezzel a mozdulattal kinyitom neki a Félszemű Kukor Ica ajtaját és beengedem őt. Még nem tudom mit rendelek, de, ahogy belépek utána azonnal olyan éhes leszek, mint voltam, csak kétszer. remélem gyorsan megvan a pizza, mert itt fogok éhen halni.
- Te rendelsz én fizetek. Nekem kell valami innivaló is, meg süti, szóval magadnak is rendelhetsz, de tényleg. Ha sokallod, majd egyszer visszahívsz - vigyorgok, de szinte tolom a pulthoz, ha ő nem akarna odalépni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen? Na majd lesz meglepetés - próbálok a nevetés mellett komoly fenyegető arcot vágni, ami olyanra sikerül, mintha egy mustárnak mondanánk, hogy most legyél ketchup. Szóval minden bizonnyal nem túl meggyőző az alakításom, főleg, hogy utána el is nevetem magam rögtön, plusz még meg is fenyeget ímmel-ámmal ez a galád Levitás!
- Nem is fenyegettelek igazán, ez amolyan izé volt, nem kell mindent komolyan venni - bizonytalanodom el, egy kicsit, de biztosan nem gondolta komolyan Masa ezt az egészet. Persze, egy igazi Levitástól minden kitelik, lehet, hogy már az összes varázslatot ismeri, csak nem akar villogni vele. A szerénysége kétségbeejtő. Viszont a cukisága az már-már Navinés vonásokkal ruházza fel őt. Mindegy, a lényeg, hogy menjünk, mert behalok az éhségtől. Amúgy sem tudom, hogy minek kezdek elemezgetni bármilyen lányt, ahelyett, hogy a hátamra kapva rohannék veled, hogy minél előbb ehessek. Hiszen a kaját még el is kell készíteni, tehát előtte valami sütit tuti be kell nyomnom az arcomba, hogy túléljem a várakozási időt. Amúgy bírom, ahogy ugrál a befagyott pocsolyák felett. Már a múltkor is megfigyeltem, hogy szeret ugrándozni, talán el kellene mennie valamit sportolnia, például a kviddics levezeti a feles energiát, órán pedig egészen ügyes volt benne. Már amennyire az én szuper szemléletemmel meg tudok ilyesmit állapítani. Mindenesetre előreengedem, amit illedelmes lány módjára meg is köszön. Sokan természetesnek veszik ezt, pedig minden előzékenységet illik megköszönni szerintem. Vagy csak túl sok mugli regényt olvastam hősszerelmes és/vagy kalandor alakokról. Végre megcsap a sülő pizza illata, a gyomrom pedig összerándul az ízek szaglás alapján érzékelendő kavalkádjára. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy nem éppen, de az biztos, hogy jó lesz! Masával hasonlóan teszek, tehát lerántom a fejemről a sapkát és begyűröm a zsebembe, majd a kabátomat is leveszem és felteszem a helyi akasztóra. A rendelést Masa kezdi és én folytatom, felválta, ahogy azt illik.
- ... én pedig egy sonkás kukoricásat, sima kukoricával ... - mondom mosolyogva, majd a teás rendelése után megtoldom a sajátommal. - ... én pedig mondjuk valami narancslevet, meglepetéssel ... - fopgalmam sincs, hogy van-e ilyen, de az eladó, aki a rendelést felveszi mosolyogva bólint és kitesz elénk egy kis lényt, amit magamhoz is veszek. Van sok üres asztal, szóval Masához fordulok.
- Válassz helyet - mondom neki, és amint megtette elkísérem odáig. Megvárom míg leül, azt én is ledobom magam vele szembe. Az italaink szinte azonnal érkeznek - egész pontosan ordibál a kukorica lény, amit adtak - én egy "bocs, mindjár' jövök" után elrohanok értük, majd vissza.
Azonnal iszom is egy keveset, hogy nem korogjon a gyomrom.
- Még nem ettem itt, szerinted gyorsan kész lesz? Amúgy nektek is feladta Bojarski a billiwyges esszét? Én azt hittem ez reptan, nem pedig LLG - morgolódok, csak, hogy elüssem az időt. Nincs bajom a reptan tanárral, meg amúgy is van pár kártyám róla, de mit érdekel engem az a lény? Ja, hogy repül. Ennyi erővel a sárkányok hátáról is írhatnánk, mert azokkal is lehet repülni. Már ha túléli a mágus a találkozást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Persze, hogy szereti a meglepetéseket, ki nem szeretné. De az a huncut somolygás már előrevetít valamit, mi biztos, hogy a káromra fog válni. Az, hogy nem fájdalmas káromra abban biztos vagyok, hiszen Masa igazán laza, meg cuki, szóval nem hiszem, hogy túlságosan kibabrálna velem majd a jövőben. Mondhatnám, hogy a „bajusz alatti” kicsit meg is rémít, de hát csak nézzen rá bárki! Nem hinném, hogy valaha is gonosz lenne, de ha mégis kihoz belőle ilyesmit valaki, akkor annak még lehet, hogy gratulálni is fogok – miután orrba vágtam. Rábízom az asztalfoglalást, és ő a billegő kis lépteivel, valamint sasszemei segítségével kiszúr egy nekünk tökéletesen megfelelő helyet. Az más kérdés, hogy nekem bármelyik megtette volna, de legalább így nem kéredzkednek mellénk, és nyugodtan tudunk enni, meg inni és beszélgetni. Követem az ő útvonalát, majd a háta mögött most én vigyorodom el.
- Hát, nem is tudom – ha rám néz, elgondolkodó arcot vágok, és kicsit csóválom a fejemet. – Tökéletes – nevetek, aztán mivel amúgy sem fogadna el nemleges választ abból ítélve, hogy vetkőzni kezd én is hasonlóan teszek. Mivel nincs a közelben akasztó – én szeretem használni a dolgokat, amiket kitalálnak praktikus szempontokból – én is a saját székem háttámlájára repítem a kabátom. Mivel a kis bábú azonnal rikácsolni kezd, nagyon nem örülhetek a leülésnek, pedig a kis futástól már elfáradtam, kiváló kondiban lehetek. Hozom az italt, amit ő megköszöni és már be is dönti egy részét magában, de úgy látom, hogy elvan ő magában is, szinte nem is kellek neki. Most akár megsértődhetnék, hogy egy kukoricaszem-bábú érdekesebb, mint én – amúgy tényleg érdekesebb, de ez mindegy -, de a kis izé meggondolja magát és átgurul hozzám.
- Nincs mit – vonok vállat magamban, de azért a figyelmesség mindig jól esik. Én nem birizgálom a kis bigyót, inkább próbálok nem elveszni Masa szemeiben és üdvözölve fogadom a kérdésemre adott válaszát, ami a segítségemre van ebben a hatalmas feladatban.
- Mivel egyszerre rendeltünk, nem hiszem, hogy külön készítenék el, ne aggódj. Ha más nem adok az enyémből – próbálok nyugtató alternatívával szolgálni. Közben én is beleiszom az üdítőmbe, ami olyan jól eshet, mint szomjazónak a sivatagban egy pár korty víz. Csak én éhes vagyok, fene ezeket a képzavarokat.
- De jó neked. Oké, akkor megcsináljuk együtt, szuper ötlet! Főleg, mert félő, hogy egyedül nem biztos, hogy tökéletesen elkészülne, vagy nem is sikerülne befejeznem időre, a sok más tanulnivaló miatt. Még a végén te leszel a megmentőm – mosolygok, majd hirtelen hátrahőkölök, ahogy a kis kukiszem megijeszt.
- Ó, hogy enne meg valami rozsdásfogú sárkány – fújom ki a levegőt, majd felállok és elszambázok a kajáért. Kiviszem a két tányért – illetve kilebegtetem, nehogy már megégessem magam -, és az evőeszközök felét megosztom Masával. Kár, hogy egy pár villa nekem, egy pár kés neki jutott, és amikor ezt észreveszem, már a kezemben van a két villa.
- Ó a fenébe – nevetek, majd átnyújtom Masának az egyik villát. Érzem, hogy ég a fejem, de most már mindegy, mert megöl lassan az éhség.
- Jó étvágyat Masa! – adom meg a kezdő lökést, és azonnal a villámra tűzök egy kisebb falatot. Jóízűen falom be és meglepve tapasztalom, hogy milyen finom. – Azta – nyögöm ki az adag lenyelése után és csillogó szemekkel nézek hol a pizzára, hol pedig a levitás asztaltársamra. Nem igazán tudom eldönteni, hogy most melyikőjük – bocs a megszemélyesítésért pizza – a szebb.
- Tényleg be lehet menni a farsangotokra? – jut eszembe egy nemrég fél szemmel olvasott hirdetés. Tuti be fogok menni valahogy, hiszen tök izgalmas lehet más házba bepillantani egy kicsit. Úgyis nemrég kellett renoválni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Én nem értem, hogy hogyan lehet ilyesmit élvezni. A nő-férfi hang továbbra is felállítja a szőrt a hátamon, a kezemen és odapillantva látom is, hogy nem csak beképzelem magamnak az egészet. Emiatt érzem úgy, hogy ki kell kapcsolnom, amikor meglátom a próbateremben a lányt, aki ilyen táncosruhaféleségben van. Ráadásul még táncol is  erre. Oké, hogy szinte mindenre lehet táncikálni, na, de erre? Ez valami rockzene féleség lehet, de az énekes teljesen elrontja az egészet. Persze, ha a zenére koncentrál az amúgy csinos csajszi, akkor úgy-ahogy meg tudom érteni őt, pedig az sem olyan kiemelkedő. Talán valami szorgalmi projekt lehet, mert magától élő ember ilyet nem hallgat. A lánynak nem egyezik a véleménye az enyémmel, bár a tekintetéből kiindulva nem süket. Ja, de, mert ilyeneket hallgat.
- Vagy csukd be az ajtót, vagy vedd halkabbra ezt gyenge zenét. Rosszul lesznek mások tőle, még ha neked ilyen kifacsart is az ízlésed. Lelked rajta - állok bele, mert, ha venné a fáradságot és ránézne a karomra, még mindig lúdbőrözik. Egyébként nem kiabálok, meg semmi, úgyis meghallja, tök nyugodt vagyok, pedig legszívesebben magam végezném el a feladatot, és ha lehet egy kalapács segítségével. Csak állok vele szemben lúdbőröző karba font kezekkel és értetlen képet vágok továbbra is, hogy miért nem engedelmeskedik azonnal, sőt, miért is van kezdete ennek a történetnek egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Na, jó, kijelenthető, hogy nem vagyok egészen normális. Ki a fene kezd el ilyenkor seprűlovagolni, hmm? Hideg van, meg egyébként is sok házi van, lassan itt az év vége, jó lenne bepótolni néhány dolgot, nem beszélve az elmaradt beszélgetéssel a HV felől. Nehezményezték a kékek, hogy picit megrajzoltam a falukat, amikor a farsangra elmentem hozzájuk. Pedig szerintem igazán cuki főnixet rajzoltam, ahogy egy szfinx feje tetején üldögél. Jó, talán a póráz nem kellett volna, de úgy volt vicces, anélkül unalmas lett volna az egész. Na, mindegy… Ráadásul csak Dennissel – igen Brightmore – sikerült összefutnom, aki végül is nem tudni miért, de megszórta valami melegítőbűbájjal a ruhám. Igaz, azóta viszket, mint a fene, úgyhogy gondolom miért nem kért ellenszolgáltatást. Egyelőre nem zavar annyira, mint amennyire melegít a ruha, úgyhogy nagy lendülettel fordulok be a kviddicspályára. A jól SEP-R9-es ugyan nem a legújabb seprű a világon – van vagy 6 éves a konstrukció, de az enyém! -, de ide pont elég lesz. Szóval az történt, hogy Bojarski beszólt reptanon – észrevettem ám, hogy állandóan őt emlegetem, talán nem véletlen?! – hogy a repülési sebességem hagy némi kívánnivalót az életkoromhoz képest. A fordulóim pedig egy balra hátrafelé betolató csigához hasonló, nemigen fogok valaha is a piros segítségére válni. Nem-e? Na, majd megmutatom, hogy ki a csiga, miszter! Látok egy darab emberkét üldögélni a lelátón, mintha olvasna valamit, de innen nem látom jól, szóval tök mindegy, zavarni csak nem fog. Ráülök a seprűre, majd felreppenek, és elmegyek „vendég” gyűrűkig, finoman átrepülve a középsőn. Jó kicsit viszem a szélét, de nagy gondot nem okoz. Aztán teljes sebességgel, ráfeküdve a seprűre húzok a ”hazai” körök felé. Élvezem, ahogy tépi a szél az arcomat, hunyorítva üzemeltetem a vékonynak tűnő, de nagyon felszerelt seprűmet. Azt merészelem kigondolni, hogy átmegyek a karikán, így csutkagázzal és lesz, ami lesz. Ahogy közeledik a karika, egyre nagyobb hülyeségnek tartom, de nekem senki ne mondja, hogy béna vagyok, még ha burkoltan fogalmaz is. Legnagyobb meglepetésemre sikerül a manőver, viszont sokáig nem tudok neki örülni, mert kirepülök a térképről. Nagyot fékezek és sajnálattal konstatálom, hogy elhagytam a pálya területét. Ugye felfelé végtelen, de oldalra már nem. A lelátót ki tudtam kerülni, de kisodródtam. Visszasietek és megpróbálom újra, mert amúgy rohadtul tetszett. Majdnem szültem egy barna elefántot, de megérte, mert pörgök tőle, mint a… ami nagyon pörög, úgy! Szóval újra ráfeszülök a hosszúkás sportszerre és rákapcsolom a maximumot, újra sikerül, de most már figyelek a fékezésre is. Sajnos jobban kéne, mert most elkerülhetetlen lesz az ütközés a lelátóval.
- Vigyázz! – kiáltom el magam, bár nem tudom, hogy meddig jutok el benne, amikor belecsapódok az azóta máshova ülő boszorkány – hosszú haja volt, így lánynak képzelem – karjaiba. Szerencsére azért végig fékeztem, de gyakorlatilag ráesek. Azonnal odébb gurulok és össze-vissza ütöm magam, mert hát a lelátó nem éppen egyenes útból van. Nyögök és érzem, hogy biztos lett némi bajom, de azonnal a másik felé pillantok. Mivel kettőt látok belőle, így nem tudom, hogy ki az, de mivel még nem átkozott le, talán szerencsém van.
- Minden oké? – kérdezem a kettős jelenség közepébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Komolyan mondom eláll a szavam, amikor ez a pöttömci ártatlan képpel magyarázkodik nekem. Nem szoktam levenni az órámat órán - hehe -, szóval nem igazán hiszem, hogy ő az alacsonysága miatt "talál" ilyen dolgokat. Az is furcsa, hogy mostanában az a alacsony lányok társasága vesz körül: Masa, Nóra, Lorin, Sára, Annabella és most izéke, aki még nem mutatkozott be. Ez is gyanús nem? Jó, én sem, de most nem én vagyok a hunyó, ipi-apacs, volt itt egy gyógyító apacs. Kicsit túlságosan is rászállok és próbálom megtörni, de úgy látom, hogy vagy nagyon profi hazudozó, vagy tényleg ártatlan. Szóval továbbra is ott vagyok, ahol a Diffindo szakaszt. Ajj, mit csináljak most ezzel a törpe tolvajjal?! Igen, még nem győzött meg.
- Na, jó, végül is nem árullak be, mert visszaadtad önszántadból - simítok rajta végig, hiszen régi családi örökség, és nagyon értékes. A fenét! Tavaly kaptam, de szeretem és kész!
- Akkor egyébként nem értem, hogy miért csórsz el dolgokat, ha mindened megvan. Bár az órát nem látom a karodon... - mutatok a bal alkarja felé kissé szkeptikusan. Fura, hogy említi, hogy van órája, de nem hordja, hiszen, akinek van, az általában nem veszi le, csak ha nem vízálló. De mivel általában ide muszáj rúnáztatni, egy kis plusz pénzért azt is ráteszik.
- Persze úgy könnyű csórni, hogy ilyen kis ártatlan cuki pofid van, ki hinné, hogy ragadós a kezecskéd? - hát ez elég béna. Próbálom oltani, de még egy kis átkot, vagy kócbűbájt sem kapott tőlem. Nem vagyok én az a kemény, fasza gyerek, akinek hiszem magam. Jó lenne ezen változtatni, persze nem most, egy védtelennel szemben, aki láthatólag próbálja menteni a menthetőt. Ez sem valami fair dolog tőlem, de ezt már nem tudom visszaszívni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kellett nekem keménykedni. Legalább megtudtam, hogy nem vagyok még elég pro ahhoz, hogy ilyenekkel próbálkozzak. Pedig milyen szépen indult! Az első próbálkozásom olyan tökéletes lett, hogy el is hittem, hogy milyen egyszerű is ez. Vajon mi lehetett a hiba? Szél, vagy látási viszonyok? Nyilván az, hogy még nem vagyok tökéletesen ura a seprűnek.Szegény lányból meg palacsintát csinálok, így nem csak én kerülhetek be a gyengélkedőre, hanem más is. Mindig a vétlen áldozat szívja meg jobban, ez esetben a szerencse kivételt tett. kezd helyreállni a látásom, miközben felhúz Nóri. Mert hát persze, ki más is lehetne? Én már nem hiszek a véletlenekben, és a fülem nem sérült meg, nagyon is emlékszem a hangjára, főleg a legutóbbi beszélgetésünkre az erkélyen. Mondhatnám, hogy nem volt kínos, de nem igazán szoktam hazudni. Azóta nem is találkoztunk és nem is volt lehetőségünk sem beszélni. Igaz, valahogy nem is akartam, mert úgy jobb, ha nem zaklatjuk a másikat, ha már én voltam az, aki miatt az egész helyzet kialakult.
- Megmaradok. Örülök, hogy neked nem lett komolyabb bajod - mondom őszintén, de nem sokáig őszintézhetek, mert megsimítja az arcomat. Természetes, hogy elpirulok, ég a Bence ég, főleg, hogy még a szemeimbe is fúrja a tekintetét.
- Komolyan minden oké - talán azt nézi, hogy hazudok-e, pedig igen. Eléggé fáj sok helyen, de a szívem jobban szorít most, minthogy a fizikai részeimmel komolyabban tudjak foglalkozni. Aztán olyat kérdez, hogy megáll az a bizonyos ütő a szívemben. Ha ez nem lenne elég, még megfogja a kezeimet is, így esélyem sincs mondjuk gyorsan elrohanni. Nyilván ez lehet az oka a kézfogásnak is, gondolom.
- Márhogy izé, úgy? - őszintén megmondva az igazat, az utolsó eset óta én nem gondolkozom már kettőnkben. Elég pofátlanság lett volna mondjuk másnap odaállítani részemről, hogy "akkor minden oké, igaz?". Sóhajtok egy hangosat és lassan kihúzom a kezeim az övéi közül.
- Hát, a múltkori után én úgy voltam, hogy lezártuk és már nem akarod, amit tökre megértek, de lehet, hogy tévedtem? - harapom be most már én is az ajkaim. Ekkor eszembe jut Masa, hogy talán, ha ő itt lenne, biztos ki tudna segíteni okos dolgokkal, meg tanácsokkal. Jaja, ő még a lyukat is kibeszéli a fekete lyukból és csak egy fekete... marad. Most jó lenne, ha itt lenne, de még jobb, ha én nem lennék itt. Biztos jól el tudnának beszélgetni egymással. Karba fonom a kezeimet és szomorúan nézek Nórira.
- Szerintem nem lenne jó ötlet folytatni, vagy ilyesmi, én nem tudnék teljesen felszabadulni az előzmények miatt. De szerinted van értelme? Vagy csak miattam kérdezed? Biztos van már egy csomó pasid, olvastam az Edictumban valami ilyesmit... - vonok vállat és terelek, mint egy nagyon skilles juhász. Olyan menő juhász, aki három falu juhait egy kutyával terelgeti libasorba. Szóval nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Mondjuk azért, mert nem jellemző a tolvajokra és a helyükben én pont ugyanezt mondanám - magyarázom meg neki, kissé felemelt szemöldökökkel. Nem semmi ez a lány, most vagy ilyen naiv, vagy ennyire hülyének néz. harmadik variáns egyelőre nem jut szemebe, a véletlen lopásban nem igazán hiszek.
- Persze, te nem - vonok vállat szkeptikusan, de amúgy tényleg. Ha egy ilyen csinos törpicsek kérne dolgokat, még lehet, hogy oda is adnák neki. Oké, az órámat nem.
- Szóval bókolni is tilos neked - ingatom meg a fejem, pedig ez legalább szokott menni, ha más nem is nekem.
- Hjaj, ne, szó szerint értettem - csapok a homlokomra és húzom le az ujjaimat az arcbőrömön. Ez fárasztó volt. - De ha viccnek szántad, tetszett - még ha nem is azt mutattam ki. Azért ez most övön aluli találat volt, KO-val végződött.
- Tényleg válogathatok? - ez most megdöbbentett, mert eszem ágában sincs más cuccai között... legalábbis nem láttam semmi olyat, ami tetszene.
- Amúgy Bence vagyok és nem haragszom már - vonok vállat, de azért kitudakolom tőle a nevét. - A te neved mi és melyik házban vagy, és... máskor, ha kell kölcsönadom inkább - mosolyodok el, miközben meglóbálom előtte az órát, majd elsüllyesztem a zsebembe.
- Meg később, ha van kedved dumálni, nyugodtan megkereshetsz - na, hogy ezt miért mondtam, még magam sem tudom, hiszen tolvaj törpivel van dolgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Hát persze, hogy nem az, nem tolvaj. Csak egy csomó ember elveszti a tárgyait, amit ő meg megtalál. Kezdek kételkedni a szavaiban, valahogy nem áll össze az egész. Most akkor tudja, hogy tolvaj, de nem direkt, vagy mi? Emiatt nem tolvaj? A világ egyik bíróságán sem hinnék el ezt, hacsak nincs erre valamilyen hatósági papírja. Na, mindegy, majd figyelek a szőke legközelebbi közeledésére, és jól elzárok előle mindent. Vagy néha felkeresem és megérdeklődöm, hogy nála van-e az elveszett Bagolyház, ehhehe. Az, hogy visszakérdezget, már meg sem lep, inkább nem magyarázok, mert örülök, hogy meglett az óra.
- Ja, vagy úgy. Akkor nem kérek semmit, másom nem tűnt el, amiről tudok - vonok vállat, de azért még jól kifaggatom. Elvigyorodok a nevére, majd, hogy ne nézzen teljesen hülyének neki is elmondom, az éppen támadt gondolatomat.
- Akkor, ami a kezedben van az Pandóra szelencéje? Azért remélem nem veszélyes - vigyorgok, és nem is akarom megbántani, csak eszembe jutott. Szerencsére a fura ajánlatomat egy nagyon nagyszerű lépéssel lépte át, amiből bármi is kisülhet majd. végül ott hagy, én pedig egy rövid elmélkedés után szintén elindulnék, ha nem szólalna meg mögöttem a csilingelő hangja.
- Igen, pont arra. Elkísérjelek? - ajánlottam fel neki hirtelen, bár kezd úgy tűnni, mintha nem akarnám elengedni. Szó sincs róla, csak túl kedves vagyok sokszor, ami biztosan a káromra válik egy idő után majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Most nem azé', de tényleg. Laura azt mondta, hogy sőt(!), megígérte, hogy megmutatja nekem azt a mugli ketyerét, a izét. A minekhívjákot. Tablet! Azaz, azt mondta, hogy ő kapott valamikor olyat, de nem használja, mert... arra már nem emlékszem, hogy  miért, de majd megmutatja. Olyan, mint a mobil, csak nagyobb, érted?! Naaagyoooobbb! Hát azon már filmeket lehet nézni! Beviszem mágiatörire és alvás helyett filmet nézek. Persze csak is a témába vágóan! De előbb biztos azt is meg kellene rúnáztatni, az meg pénz. Hát ilyen nehéz a diákélet... Masának meg már így is tartozok vagy tíz galleonnal, szóval, ha jövő héten megjön a zsebpénz, máris spórolnom kell. Hiába na, kezdek falán lenni, és az meg pénz. Na, meg ilyen olyan hülyeségeket is kell venni, aminek utána semmi haszna, de akkor biztosan kell, mert ha nem szerzi meg az ember, akkor ott hal meg! Én mondom!
Szóval most kéne az a tablet, és hátha kölcsönadná nekem Larcsi az övét, ha úgyse használja. A másik, amit nagyon remélek, hogy nem értettem félre és tök más dologról beszélt, mert az űbergáz lenne. Viszont éppen nem tudom merre jár, az utolsó óra után láttam elrohanni - komolyan ilyenkor már minek rohanni bárhová is? -, szóval jobb ha kérdezősködöm. Azt is teszem, és egy jó fél óra keresgélés után - na meg kapom az érdekes kérdéseket és fejvágásokat, mert egy LÁNYT keresek - megtudom, hogy a lélekszobába látták bemenni. Az előző öt tipp nem jött be, de ez az utolsó szalmaszál, ha nem ott lesz... akkor sírok! Jó nem, de feladom mára a keresgélést. Gyorsan odaérek a faajtóhoz, majd be is lépek, de... senki!
- Ó, a p*csába már! - horkanok fel, és a szoba mintája sötétszürkévé kezd változni. Csakhogy! Egy másik színnel kezd el keveredni, tehát van itt valaki.
- Itt vagy Larcsi? Ne bujkálj! Megígérted! - mondom hangosan, és már csak akkor lesz égő, ha nem ő lesz az, aki... hát elbújt, vagy nem tudom, hogy hol van, egyelőre nem látom.