Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem tudtam mit csinálni, mert teljesen kikelt magából Karola. Ezzel így nem sokra megyünk, a félelem, hogy elveszíthetem örökre pedig egyre jobban fokozódott bennem. Hiába kérlelt, nem engedhettem el, mert tuti, hogy előbb utóbb itt hagyott volna és csak elmérgesedik az amúgy sem éppen idális helyzetünk. Próbáltam rá hatni, de már késő, az első mondatommal a földre vittem a megbecsülését, azt meg, hogy mennyien látták csak fokozta az egészet.
- Az éttermben igen, elcsesztem! - háborodok fel az igazságon. - De a klubhelyiségben az egész hülyeség lett volna, amikor... hagyjuk - nem is értem miért magyarázkodok tovább, amikor már rég a tettek idejének kellene eljönni. Úgyhogy mindent egy lapra teszek fel, all in, és megcsókolom. Érzem, hogy megdöbben a szavaimtól és a csóktól is, de nem érdekel, amíg el nem taszít folytatom és Lóránt Bence a legszerencsésebb hülyegyerek a világon, mert érzem, hogy sikerült meggyőznöm. Végül befejezzük, én pedig szomorkásan a könnyeit törölgetem az ujjaimmal. Halvány mosoly sejlik fel az arcomon pár pillanatra, ahogy azt mondja, hogy utál. Megértem és vállalom, ha most azt mondja, hogy ennyi volt, hát megtettem mindent érte, egy szavam sem lehet. De aztán... - Ez a pillanat? - kérdezek vissza alig hallhatóan és nem bírom ki de újabb rövid csókot adok az ajkaira, hogy legyen még egy pillanat. A kezei az arcomon égetnek, jó bele tenni a fejemet, biztonságban érzem magam bennük. - Nem, nem hallottam - sütöm le a szemeimet, így azért elég más a leányzó fekvése. Már megint idióta voltam, de hát szeretem, nehogy már mást csókoljon! - Annyira egy balfasz vagyok - ölelem át szoroosan és a vállán átteszem a fejemet. - Hogy szerethetsz, amikor ilyen vagyok? És én miért kételkedtem benned, vagy magamban? Sajnálom, hogy pont egy ilyen pasit fogsz ki, de - húzódom vissza, majd összeérintem a homlokunkat és elmosolyodom. - Most már nem menekülsz - apró csókkal próbálkozom, ha pedig fogadja, akkor szépen lassan mélyítem el az egészet. Nem érdekel, hogy mit szólnak majd, az sem ha semmit, én ezt a lányt halálosan szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az elmérgesült helyzet átcsapott valami egészen másba, mondhatjuk, hogy pont az elletétébe, mert végre meghallgattuk egymást. Ehhez viszont muszáj volt lecsillapítanom őt, ha már felidegesíteni is én idegesítettem föl, ez volt a minimum. De sajnos abban a pillanatban eldurrant az agyam, ahogy megláttam másra mosolyogni és elkapott valami mérhetetlen fájdalom. Emelett megvolt az infóm a rellonosról és csak újabb problémát szült, nem tudtam magam modrálnio és megint beszültam. Valahogy jóvá kellett tennem az egészet, megragadni az utolsó lehetőséget és a már elindult hajóra még nekifutásból felugrani mint utolsó remény. - Na, ezt elhiszem neked, remélem nagyon fájt neki. Megpofozzam én is? - villanak fel a szemeim dühösen, már csak azt kell megtudnom, hogy ki volt az a barom, hogy rohadnának le a tökei. Szorosan ölelem őt, és érzem, hogy kezdek megynugodni, hogy talán még nem veszett el minden reményem, talán még ezek után is van visszaút. nagyon szeretném, mert hiába nem akarom bevallanni magamnak és nyálas azt mondani, hogy szerelmes vagyok belé, pedig ez van. És még féltékeny is rá, nagyon. Ádám elé sem merek állni, az is biztos, lassan már az egész iskola idiótának tart és még igazuk is van. Már csak abban reménykedek, hogy jön valami más balhé és elfelejtik, hogy miket műveltem.
- Hé, nem ér! - ahogy elhúzódik tőlem, én pedig még akartam az ajkait. Hát persze, hogy nem lehet ilyen könnyen az enyém, ezek után. Persze, hagyjál még lehetőséget hibázni, Karola! Á, hogy lehet ilyen? Én meg ilyen önző?
- Randizni? Jó, van kedvem - szemtelenkedek egy kicsit, miközben a kezem az övére csúsztatom. Mármint az ő kezére, nem a derékövére, hehe.
- Ha jól sejtem, most moziba ne menjünk - somolygok, de két ujjam az az ajkaira teszem, hogy ha lehet ne dühödjön fel. - Csak viccelek, viccelek - mondom, majd gyorsan hozzáteszem. - Mondjuk legyen a... mivel nincs sok időnk, elhívlak a büfébe. Mit szólsz? - mondom, majd felcsillanó szemekkel még hozzá teszem. - Tudtam, hogy nem tetszik, de - alábújok a bal keze alá, félig legugolva, amjd a válallamra kapom őt, és elindulok a büfé felé mosolyogva. Most már enyém a lány! Persze, ha nagyon le szeretne jönni - ki gondolná? - akkor leteszem őt, a levakarhatatlan vigyorom, viszont marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mosolygok, ahogy harci üzemmódra vált, mindig is tetszett benne a külsején kívül a harciassága. Karola tényleg elég sokszínű, tud gyengéd lenni, szenvedélyes, meggondolatlan, anyáskodó, gondoskodó, hisztis, meg mindenféle. Azon kívül, hogy hirtelen felindulásból tud dönteni igazán más konkrétat nem tudnék rá mondani, ami állandó és pont ez a szokszínűsége okozza az ő rejtélyességét és vonzalmát. Mindig felveszi a kesztyűt és próbál segíteni, de ha igazságtalanságot lát, abba beleáll, még akkor is, ha tudja, hogy nem nyerhet, Ezért is voilt könnyű beleesni, tisztelni, szeretni őt, mert az én gondolkodásomhoz közel áll az övé. Persze én sokat változtam az első találkozásunk óta, de szerintem ő is pont eleget. Mondanám, hogy hirtelen felháborodni kívántam, amikor megállította a következő csókomat, de ahogy szokták mondani a muglik: most nekem kellett teperni. Amúgy ezt nem annyira értem, vagyis értem, de leteperném én, ha hagyná, de most nem hagyja. Gondolom ez olyasmi lehet, hogy bizonyítsak, vagy ezek. Persze, még figyelmeztet is, hogy olcsón megúsztam, hátmég! Kicsit fancsalivá válik a képem, és a kék szempárt figyelem, majd a mosolyogó ajkakat. Be vagyok itt indulva, és folymatosan locsolja rám a hűtővizet. Ajj, de legalább már érzem az összehangot és tudom, hogy csak nem akar tévedni, meg elkapkodni hozzá szokatlan módon. Gyorsan rájövök, hogy ma nem nagyon lesz más semmi, már lehet, hogy csak egy búcsúcsók akkor, amikor ilyen felhúzott vagyok.
- Tudtam én, jó kaja és én, mi kellene több neked? - szemtelenkedek egy kicsit, szélesre húzódó mosollyal. Még, hogy randizzunk a szünetben... mert még este nem rossz ötlet, de most... se! Sose! Majd ellógjuk az órát? Órákat... Mindegy is, ősember módjára elrabolom a szerelmemet és felkapom a vállamra. Biztosan nem érdekel, hogy ki hogyan néz ránk, én csak nevetve élvezem az egészet. Amúgy is csináltuk már ilyen hülyeségeket vele, ha nem is ennyire komoly formában, de azért nem kellett őt sok mindenre nagyon rábeszélni. Általában inkább én vonakodtam, mint a sátornál például. Na, de nem gond, viszont az ütögetésre leteszem, amúgy is már majdnem odaértünk a büféhez, hiszen nem volt messze, ezért is választottam.
- Helló, Lóránt Bence - fogadom el a kezét, és normál erővel rázom meg. - Dehogynem, már rengetegszer... - szórakozok, de akkor inkább "komolyan veszem", hiszen tepertőznöm kell, vagy mi. - ...láttalak. Például ott voltál a griffes kiránduláson, ahol három rellonos piszkált. Szerencsére valaki megmentett, ennek örültem. Kérsz valamit? - nézek folyamatosan rá, pedig legszvesebben csak átmásznék az asztalon és megcsókolnám, miközben eldőlnénk. De ha ilyen játék van, ilyen játék van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem izgultam túlságosan. Mint Repüléstan tanársegéd, nem lesz megerőltető a vizsga majd. Szóval izgalomnak nyoma sincs és kicsit bánt, hogy többet tanultam, mint segédkezem idén Volkov profnak, de őt sem lehetett túlságosan fülön csípni. Meg egyébként is elég mozgalmas évem volt mindenféle szempontból. Inkább az LLG-re feszültem rá, nem tudom, mire számíthatok Nagytól, ő különleges vizsgát említett. Különleges = meg lesztek szívatva. Az én szótáramban ez a rendhagyó, különleges, stb. nem éppen a kedvenceim voltak. Sokkal jobban szeretem a hagyományos vizsgákat, ott maximum a kérdésekben érhet meglepetés, a módszerben nem. Ráadásul könnyebb is rájuk készülni. Pont ezt magyaráztam Karolámnak, aki viszont a Reptan miatt izgult.
- Szóval azt beszéltük Lillával, hogy talán Nagy prof mivel még új, csak nem szivat meg mindenkit. Szerintem nem lenne bölcs egy új tanártól megbuktatni mindenkit, ilyenkor sokkal jobb először jó benyomást kelteni. Vagy te mást gondolsz, Rola? - nézek rá, fürkészvén a csodás szemeit. De most egy kicsit, mintha kitűnt volna belőle a csillogás, nem is tudom, ez mitől függhet. Lillának mostanság tökre csillog, meg másoknak is, de Karcsi mostanában olyan feszült. Pedig szerintem nincs rá oka, és minden vizsgaidőszakban tiszta ideg. Egy csomót fejlődött már mindenfélében amióta megismertem, de ez azóta sem megy, fura.
- Volkov meg nem ilyen, ismerem jól. Akármilyen szigorúnak is látszik, nem kell izgulnod. Van egy csaj, Lilla mutatta be nekem... mármint, amikor csináltuk azt a projektet, megjegyzem nagyszerű lett. Szóval ő kért tanácsot, hogy megkérdezheti e a proftól azt, hogy megmutatná neki, amit tud és hogy lenne-e esélye kviddics-ösztöndíjra. Szegényt Lilla kiröhögte, kicsit bunkó volt talán, de azért elintéztem neki a találkát Volkovval. Mármint a csajszinak. Kíváncsi vagyok, lett-e belőle valamit, nem kérdeztem utána, Lilla meg nem mondta, hogy visszajött hozzá a hír. Hmm, el is felejtettem igazából - elgondolkodok, hogy miért nem szólt egyik fél sem nekem, hogy "kösz", vagy "még egy ilyet ne", hát milyen dolog ez már. A lényeg, hogy most nem kéne izgulnia Karcsinak a vizsga miatt.
- Na, figyelj. Nem tud olyat kérdezni, amit nem tudnál. Adjak tippet? - mindentudó mosolyom elég árulkodó, hát persze, hogy láttam más évfolyamok dolgozatát. Figyelmesen várakozom a mellkasom előtt összefont kézzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tényleg mindig be van feszülve vizsgakor, és erről nem lehet leszoktatni Őt. Számtalanszor próbáltam már a múltban, amikor még nem voltunk együtt, csak barátok voltunk. De Ő valahogy hajthatatlan ebben a témában, vagy az egyszerűség kedvéért nevezzük izgulósnak. Na, de, hogy ennyi idő alatt sem tudta ezt levetkőzni egyfelől borzalmas, másfelől meg imádnivaló. Azért mindig próbálom valahogy kizökkenteni, de azt sem szabad túl sokáig csinálni, mert a végére meg tud sértődni, hogy nem hagyom békén.
- Hát, hogy Lillával beszéltük, hogy Nagy Sándor különleges vizsgát szeretne, mi meg nem. Mert, hogy egy új tanár ne most influenszerkedjen már, nem? - kérdezem meg újból, és elújságolom, hogy hátha jó pontot kaptam annál a csajszinál. Persze rákérdez, hogy ki is volt, nekem pedig erőltetnem kell a névmemóriámat.
- Balajthy Bea. Tudod, az az ötödéves levitás - nézek rá, hátha ismeri. Mondjuk neki biztos nagyobb fogalma lesz a fekete hajú csajsziról, mint nekem volt, mégiscsak egy körletben laknak nagyjából. - Ja, szerencsés, ahogy te is, hehe - nevetek fel, néha nem árt egy kis egosimogatás nekem sem. Nem tartom magam túl nagyra, de Karolának tetszem. Gondolom sok más lánynak is, talán majd megkérdezem Lillát, hogy 10-es skálán hányra pontozna be. A Rolától kapott medállal játszom közben, miközben panaszkodom, hogy nem tudom mi lett a Bea-Volkov sztoriból.
- Ez a Lilla? Másikat nem is ismerek. Van másik? - értetlenkedem egy kicsit, mert szerintem csak ő van, akivel kontaktusom van. A szépszemű, kívülre morcosságot mutató csaj, akivel egész jó barátok lettünk. Soha nem gondoltam volna. Persze megpróbálom lenyugtatni a kedélyeket, mert Karola kifakad végül, de megértem, csak az a bajom vele, hogy...
- Most mit degradálod le magad? Minden évben legalább V lettél Reptanból. Most se lesz máshogy. Mondta Lilla is, hogy szerinte simán átmész, mondjuk azt is javasolta, hogy ha ilyen izgulós vagy, akkor ne szekáljalak. De hát nem szeretem, amikor morcos vagy, és mostanában eléggé az vagy - sóhajtok a végén, hát, csak kijött belőlem az utóbbi hónapok frusztrációja. De tényleg, amióta a projekttel foglalkoztam, egyre jobban azt éreztem, hogy ez zavarja, és nem jó barátnőként viselkedik. Pedig én igyekszem szeretni őt, de hát mit csináljak, ha dolgom van? Lilla legalább türelmes velem, mostanában talán jobban is, mint Karola. Egek, és mindez a vizsgaidőszak miatt!?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Láttam, hogy nincs ott, úgy tűnik a varázsom - ha volt is - már nem elég hatékony, hogy el tudjam terelni a gondolatait. Megint más, hogy el tudnám, de az meg nem ide a terem elé való, maradjunk annyiban. A válaszából is látszik, hogy épp nem érdekli az én problémám, amikor mindjárt kezdődik az övé. Beát pedig ismeri, remek. Már csak azért is, mert tudom, hogy rólam van szó, és még mindig lehet néhány tüske Karolában a közelmúltban történt eseményekből. Persze nyilván bízik bennem, de mégiscsak esendő emberek vagyunk, és óhatatlanul is felfigyelhet egy új női névre. Lillára biztosan nem féltékeny, hiszen tűz és jég a jellemünk általánosságban, legalábbis én is így hittem. Mármint nincs félnivalója, de Lilla egy elég nagy álarcot visel, hogy távol tartsa magától az embereket, de, hogy miért, az rejtély. Mindegy végül is, az ő dolga, de ha tudok ezen kicsit segíteni, majd megpróbálok.
- De létezik biztos, csak nem én ismerek másikat. Te igen? - kérdezek rá, mert érdekel, hogy kiket ismer még. Az utóbbi időben eléggé lefoglalt a projekt, meg az év vége, szóval tény, ami tény, jóval kevesebbet beszélgettünk. Na meg a vizsgák miatt Karola elég feszült volt, ahogy szokott lenni és inkább, ha már Lilla megnyílt egy kicsit vele beszéltem meg az ilyen semmilyen dolgokat. Persze ő sem nagyon vevő rá, mert miért is érdekelné az én témáim, de legalább nem ráz le, és láthatóan nem untatom. Ami kicsit fura is, de örülök neki, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Nem úgy!
- Kiét? Lilláét? - kérdezem picit szemtelenkedve, ez mondjuk szándékos volt, mert szeretném, ha viccként értelmezné. - Mindig ezt mondod, aztán sima liba az egész. Meg amúgy is biztos téged bámul és az már E minimum... nekem kéne féltékenykednem, nem neked - na, hogy ezt miért mondtam a végére, már nem tudom, de nem is tudom meg nem történtté tenni. - Jól van, csak viccelek. Bár nem tudom, mi bajod van vele, de tudom, hogy feszült vagy. Délután majd levezetjük valahogy jó? - lépek oda hozzá megemeve a szemöldököm és megpróbálom átölelni őt. - De aztán még van egy kis dolgom a projekttel, nem tudom, hogy miért kellett ilyen nehéz feladatot adni. Nem mintha zavarna a kihívás, csak már bele fogok betegedni, még jó, hogy... áh, mindegy - hagyom abba, mielőtt kimondanám Lilla nevét. Jó, hogy Lilla megértő és vele jó dolgozni, meg néha még vicces is. Asszem annyi lett volna nekem, ha ezt kimondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Most, hogy mondja, tényleg ott van a másik két Lilla is. Hát na, nem igazán vagyok velük kapcsolatban, hogy egyből eszembe jussanak, amúgy is mostanában a projekt, vagy Karola körül forgolódtak a gondolataim. Jó egy kicsit túlzásba estem Lillával kapcsolatban, de mostanában tényleg elég jól összebarátkoztunk és jól ment a közös projekt is. Ritkán találok olyanra, akivel ennyire egy hullámhosszra kerülünk, Karola volt utoljára és elsőre ilyen, valahogy vele mindig működtük, tök mindegy miről volt szó.
- Jól van na, nem kell mindjárt megsértődni - de mielőtt folytathattam volna, megkaptam azt a védekezést, amire nem számítottam. Tényleg féltékeny! Nevetséges, de komolyan. Kicsit rosszul is esett, mert annyi mindent megtettem már érte, mióta összejöttünk és igyekszem minden félreérthető dologból már előre kihúzni magam, mielőtt megtörténhetne. Most megint egy kicsit úgy érzem, hogy nem bízik száz százalékosan bennem, pedig... Lilla csinos, meg jó humora van, de nem járnék vele amiatt, mert közös projektünk van. Viszont a barátság már jól jön, amúgy meg mostanában már majdnem jobban érzem vele magama, mint Karolával. Hogy ez miért van, nem tudom, nyilván a körülmények, hogy felé nincs elvárásom, meg neki sincs felém, max a közös dolgozat. Könnyedebb az egész, Karola meg egy kis süni, és szurkál sokszor. Legalábbis így érzem. De ennek ellenére megmentem a helyzetet, és ami azt illetti, nem ártana levezetnünk a feszültséget az ágyban. Az sok mindenre megoldás, csak mondom. Ráadásul mostanában kevésbé van kedve, persze érthető. Nekem sincs különösebben, de most biztosan jót tenne nekünk.
- Igen, elég jó vele a "projektmeló" - még a macskakörmöket is mutatom, ahogy ironizálok. Hát, sikerült felhúznia. Persze tény, hogy elfelejtettem a randinkat, de. - Már csak pár napunk van igazád megérthetnéd, hogy most vele kell lennem - fújtatok. Még, hogy én vagyok hihetetlen. Na öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé!
- Mégiscsak féltékeny liba vagy! Sok sikert, én megyek Lillához! - szúrok vissza, majd dúlva fúlva indultam az ellenkező irányba. Hát mégis mit gondol magáról? Hátha Lilla le tud nyugtatni, mert állandóan a kapcsolatunkról kérdezget, mert szerinte olyan jó és nem érti. Hát, most már én sem értem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az imént még súlyos dolgokat vágtam Karola fejéhez verbálisan és fizikailag is, most meg úgy érzem, hogy szétrobban a mellkasom és hiába akarom felemelni a fejem, mintha két kézzel nyomják. Amint kinyitom a szemeim, kettészakad a tér és nem akar összeállni eggyé. Valami pokoli a kín, ami a fejembe hasít, - elájulhattam - ismerem fel az érzést. Még mindig kóvájgok, szép lassan kezdenek visszatérni az emlékeim és a szemeim is kezdenek megnyugodni, a fehér plafon látványa viszont nem emlékeztet a pubéra. Meg nem mondanám most, hogy milyen színű, de nem ilyen. A fejem még hasogat, a mellkasom közepe pedig fáj, nem tudom mi lehetett, talán valaki odavert nekem? Ennyire kiütött volna a pia? Táncoltam Lillával, csókolóztunk... mi? Tényleg és nem volt rossz, de nem értem pontosan miért. Aztán pont jött Ka... te jó ég! Felkapom a fejem, és rájövök valamire. Tuti mindent látott, és... még ugyanaz a nap van? A ruha ugyanaz rajta, és a szó bennragad, hirtelen nem is tudom mit mondjak. De valamit kéne!
- Kár - sóhajtok, majd inkább behunyom a szemeim, nem akarok rá nézni, már megint az én hibám minden? Kezd unalmas lenni az egész, valami nincs rendben velem. De akkor menjünk szép lassan sorjában.
- Mi történt? - nézek a barátnőm szemébe, fájdalmas képet vágva, kicsit megmozgatva magam. Szerintem detoxikáltak is, mert semmi hatását nem érzem az alkoholnak. Megpróbálok kicsit felülni és körbe nézni. Mellettem van a kis asztalon a pálcám és egy pohár víz is, így odanyökögöm magam és iszom pár kortyot.
- Sajnálom - szólalok meg végre, de mintha örök szárasságra lenne ítélve a torkom, a hangom elhalkul és nem bírom őt nézni. Mert még mindig szeretem, bármi is történt. A legnagyobb bajom az, hogy nem is értem, hogy miért és hogyan jutottunk el odáig. Lehet, hogy lesz időm ezután a beszélgetés után gondolkodni rajta. Jó sokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az ébredés eléggé meggyötört minden tekintetben. Ha a mellkasomon lévő fájdalom nem lett volna elég, a fejfájás és az, hogy Karola vádló tekintetének kereszttüzében fekszem, mondjuk úgy, nem a legideálisabb érzés, amikor felkel az ember. Azon mondjuk csodálkozom, hogy Emma még nincs itt, valahogy varázslatos erővel rendelkezik, amikor ilyen helyzetben vagyok és ott terem. Most is arra számítottam, hogy ott áll támogatólag Karola mellett és helyesel, majd ha a drága elmegy, még külön is kioszt. De legalább ez nincs, marad a szenvedés és a számonkérés, amit most nem tudok megúszni, hogy összeszedjem a gondolataimat, mert gyakorlatilag megmozdulni is fáj. Még sajnálhatnám is magamat, de az nem én lennék. Na, essünk túl rajta, meg egy pár korty vízen is.
- Sok mindenre emlékszem, csak azt nem tudom, hogy miért vagyok itt és hol van az itt - mondom nem túl barátságosan, bár nem ingerülten. Inkább beletörődött vagyok, mintsem mérges, vagy ideges. A pubban történtek felett pedig értetlenül állok, most visszagondolva. Nem is tudom, hogy miért csókolt meg Lilla, azt meg pláne, hogy miért hagytam, de azt tudom, hogy megakadályozni mégsem tudtam volna. Az egy olyan pillanat volt, aminek meg kellett történnie. Megátkoztak volna? Kétlem. Nálam ez nem így működik, mert akkor ráfoghattam volna Babunál is, na, mindegy.
- Tényleg jól sikerült és ő csókolt meg. De ez mindegy, a lényeget tekintve - fűzöm hozzám, miközben ő ingerületen folytatja a vádemelést, ahol az alperesnek nincs sok esélye. A tények magukért beszélnek, nehéz lesz bármit is kimagyaráznom...
- Nézd, nem tudom miért történt, ami történt. Változtatni nem tudok rajta, és én sem értem, hogy mi ütött belém. Még csak azt sem mondanám, hogy érdekel ő, mint nő. Bekerültem egy olyan érzésbe, ami oda vezetett, és örülök, hogy megérkeztél. Sajnálom, amit csináltam, csináltunk, megmagyarázni nem tudom és tök fölösleges is lenne, ha tudnám. Téged szeretlek, a látszat ellenére és nem akarok Lillától semmit, maximum a barátságát. Túlléptünk egy határt a pillanat hevében? Fogalmam sincs és nagyon zavar, hogy nem tudom azt mondani, hogy azért, mert mondjuk, szerelmes vagyok belé. Az legalább logikus lenne, de nem így van, téged szeretlek. Akkor is, ha fájdalmat okoztam megint. Úgy tűnik, erről nem tudok leszokni. Pihennem kell - mondom és lehunyom a szemeimet a szomorú arcomra, ami végig jelen van a beszélgetésünk során. Magamban is csalódtam és megmagyarázhatatlan ez az egész, hogy eddig elfajult. Jobb is, ha alszom egy kicsit, addig sem kell a tükörbe néznem. Most biztos nem tudnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Oh - nyögöm a válaszára, nem gondoltam, hogy ilyen messzire kell elvinni. Ezek szerint nagyobb a baj, mint gondoltam, azt hittem, hogy mondjuk a sokktól ájultam el, vagy a sokktól és a csóktól egyszerre. Szóval nem volt elég a kastély gyengélkedője, és a falu ispotálya sem, hanem egy komolyabb intézménybe kellett hozniuk. De lám, élek, még ha nem is nézek ki fényesen, szóval biztosan megérte idáig utazni velem. A hárító beállás semmi jót nem feltételez Rolától, de mégis megpróbálok elmondani mindent, amit csak tudok. Tudom, hogy ma ezt úgysem lehet igazán megbeszélni, de valamit mondani kell, nem hagyhatom kétségek között. A ráförmedésre azonban nincs mentségem, egyszerűen akkor úgy éreztem, hogy védekeznem kell, és el kell mondanom, amit érzek. Pedig figyelni szoktam, hogy ha el is mondok mindent, próbáljak kedves maradni. Na, ott a pubba nem hogy nem sikerült, hanem csak úgy törtek ki belőlem a szavak, mintha egymásba kapaszkodtak volna és az egyik húzta volna ki a másikat belőlem. Aztán fájdalmas emlék a medál letépés is... tényleg pont ott volt, ahol fáj, csak nem hatott rám ez az egész lelkileg és testileg is? Valószínűleg csak beképzelem az utóbbit és csak szorít a szívem, ahogy nézem Őt, tele bűntudattal.
- Őszinte vagyok, nem tudom, hogy hogyan jutottunk el oda, amikor nem is szeretem, sőt nem is akartam tőle semmit. Akkor talán igen, úgy, ahogy mondtad. De én nem akartalak sem megbántani, sem lecserélni, sem eltávolodni tőled. Sőt most már kezdem azt sem tudni, hogy miért is lógtam vele annyit. Persze jó fej, meg minden de... mindegy - rántok egyet a vállamon, és láthatóan bűntudat mardossa a lelkem, ami kiül a képemre. Rendesen zavarban vagyok, mert nem tudom megmagyarázni az egész szitut, egyszerűen értetlenül állok az egészhez. Mármint emlékszem a pillanatra és jó volt és akkor azt kellett tenni, de hogy az egész folyamat hogyan jutott el idáig rejtély. Még egy kicsit tetszett is Lilla vagánysága és taszított Karola nemtörődömsége és visszautasításai, de most az egész, mintha bagatel lenne. Miért ne tanulhatna ő, miért vettem addig a szívemre ennyire, hogy ilyeneket vágjak a fejéhez? FuckA picsába.
- Nem, nem kellett volna így beszélnem veled és nem is értem, hogy hogyan és miért csináltam. Úgy éreztem, hogy ki kell adnom magamból, de máskor is volt már ilyen és soha nem akartalak ennyire megbántani. Most akartalak, de nem tudom, hogy miért, mert egyáltalán nem érzem jogosnak ezt a stílust. Sajnálom, nem tudom mi ütött belém - nem kérek elnézést, mert nincs értelme. Vagyis biztos van, de hogy lehetne elfogadni? Majd máskor, amikor normálisabb állapotba leszek, megpróbálom kiengesztelni, ha még lehet. Azért elég durva jelenetet rendeztem, nem lepne meg, ha inkább szakítana velem. Hát rohadtul gáz vagyok, fájna és kurvára megérdemelném.
- Rendben, köszönöm. Nem, nincs, nem kell semmi - csak te, tenném még hozzá, de nem lehetek ennyire önző. Apró mosolyt próbálok kihozni magamból, ahogy felé nézek hálásan. - Köszönöm, hogy megmentettél - bágyadtan intek felé, nincs merszem elköszönni szavakkal, nehogy az utolsó legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Na, ide nem kerülsz te be sosem Lóránt - sóhajtok egy nagyot, miközben az iskolaelsők vitrinjét nézegetem. Az a sok mosolygós fiatal... ki tudja már hol lehetnek. Nekem meg még mindig botsódzik a hátam a visszatéréstől. Kaptam egy jó lehetőséget az egyik romániai rezervátumban, hogy eltöltsek ott pár hetet, én pedig nemcsak, hogy elfogadtam, de túl is lőttem vele két héttel. Így ugyan szünetem nem nagyon volt, de legalább elmenekülhettem Karola elől. A fülembe jutott, hogy lefeküdt az egyik rellonossal és olyan mondta, akinek hiszek. Ráadűsul páran még ezzel szórakoztattak is, nekem meg még ott volt a Lillás bűntudatom is az átkozott medállal. De hát ha ő ezt így vezette le, hát tessék, mégsem illettünk össze, ezek szerint, vagy csak így tudta elfogadni a "megcsalás" gondolatát. Úgyhogy kapóra jött, csak hazaszóltam, hogy hol leszek, meg elbúcsúztam Lilitől, akivel véletlenül összefutottam indulás előtt. Elmondtam a bánatom, ő vigasztalt és tök sokat leveleztünk, amíg távol voltam. Azóta meg... nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan belehabarodok valakibe, de úgy látszik, hogy Lili személyisége csak rádobott egy lapáttal az egészre, meg arra, hogy ne kelljen Karolával találkoznom. Valahogy eddig sikerült is elkerülnöm, és őszintén nem is vágyok a találkozásra. Már csak azért sem, mert nem tudom, hogy mit kéne mondanom, vagy tennem. Abban sem vagyok biztos, hogy nem szeretem már, az pedig Lilire nézve gázos. Elmosolyodom, ahogy Riza rámnéz felvont szemöldökkel a képről, a kettővel ezelőtti tanév iskolaelsője. - Jól van tudom, te megmondtad - öltök rá nyelvet, majd átvándorolok inkább a kviddics szekcióhoz. Na itt aztán van mit nézni! Ja, egy-két nevet felismerek és magamat nézve gondolok vissza, hogy milyen jó is volt. Kivéve az egyik év vége, de azt meg hagyjuk is. Van egy rövid kis összeállítás tanáér-diák mecsről, mennyire király lehetett! De jó lett volna azt látni! Teljesen elveszek a meccsben és a trófeákban, még azon is jót mosolygok, hogy az egyik tanévben a Navine tizenhétezer ponttal nyert. Azt a rohadt! Na, így dőlnek meg tipizálások, hogy nem a Levita érte el. Visszamegyek a kviddicsesekhez és nézem tovább a felhozatalt. Az a Palarn elég híres lett!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Ez a Szelniczky meg pár éve még itt volt, kérni kellett volna tőle egy autogramot. Hát most már mindegy, lehet sokat ért volna. Jók ezek a régi képek, a rellonosok menő arcoknak tűntek, de volt egy félóriás is basszus, azért az sem kispályás! Hallom, hogy közelít valaki, azt hiszem egy prefektus lehet, mert már takarodó után van. Szerencsére nem büntethet meg, bár kérheti, hogy menjek a hálóba, ha végeztem. Mennyivel másabb az egész, mint amikor aggódni kellett, hogy elkapnak-e és ha igen, milyen büntetőmunkát kapunk. Tényleg egy prefektus volt, a aarfümje pedig túlságosan összetéveszthetetlen, ahogy a hangja is. Karola.
- Szia. Igen, vissza - mondom zavartabb hanggal, mint gondoltam. Igazából közölni kellene vele, hogy már amúgy szakítottunk, csak nem voltunk a bírósgokan a papírokkal. Kisértetiesen hasonlított a helyzet a Masával való szarkofágépítésre, ahol nem nagyon tudtuk miket mondjuk egymásnak. De akkor legalább tudtuk azt, hogy együtt kell dolgoznunk.
- De, csak már lejárt sajnos a hosszabbítás is. És neked a rellonos ágyában? - pillantok rá először kérdőn, de valójában nem tudom, hogy miért kezdtem így. Hát ha neki az a srác kell, és nem én, legyen vele boldog. Persze, most, hogy rápillantottam elöntöttek az érzelmek is, mert még mindig egy nagyon szexi lány, ráadásul tök jó vele beszélgetni még most is, hogy éppen kérdőre vonom. Persze visszavághat, hogy nekem meg Lillával, de azért az vékony jég, hiszen meg voltam átkozva. Vele is kéne egy rövidet beszélgetni, hogy mi van vele, végül is nem rossz fej ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nem gondoltam, hogy ez pont ma fog megtörténni, de ha már így esett, hát lássuk mi lesz belőle. Kettős érzelmeim vannak, mert amúgy szívesen megölelném, meg el is löknémmagamtól, meg aztán ki is osztanám, hogy mindig ő papolt a hűségről, meg ilyesmikről. Végül is mindegy már, csak ő még nem tudja, kicsit sajnálom is miatta, de most kivételesen nem az én hibám az egész.
- Persze, gondolod nem jöttek hozzám ezzel? Mondjuk nem tudtam elképzelni, de ezek szerint nem hazudtak - húzom el a számat, mert ugye pletykák eddig is voltak, de, hogy melyik igaz, melyik nem, csak a résztvevők tudhatták. Valamennyire még a rellonost is irigylem, jó csajt kapott meg, de... nem tudok józanul gondolkodni, telhjesen elszomorít az eset. Persze védekezni kezd, hogyivott és ez egyébként jó érv lenne, csak most nem érdekel. Tudom, hogy akkor nagyon befolyásolható és igazán elengedi magát, a srác meg biztos kihasználta ezt. De most akkor ezt fogadjam el, őt meg vissza? Akkor soha többé nem ihat, mert bármikor megtörténhet. Persze nem tudom a teljes sztorit, de ettől még igaz az okfejtésem, nem? De.
- Ha nem tűnök el, nem feküdtél volna le vele? Utána tűntem el, hogy több helyről visszahallottam. Persze megkérdezhettelek volna, de akkor most hol állnánk? - teszem szét a kezem, és érzem, hogy vörösödök a csalódástól. Lemondóan és szomorúan nézek a kékjeibe, ahogy ő is teszi. Csalódott vagyok, de ő is az lesz nemsokára. Valahogy mégsem érzek eziránt se igaz, sem pedig kárörömöt.
- Én is - a nyakamba kapszkodik és majdnem megemelem a kezem, mert szívesen vigasztalnám. De nem köphetem szembe magam, hogy pont ebben nyújtok vigaszt neki. Hibázott, elismerte, de megbocsájtani most biztos nem fogok. Főleg, hogy azóta van más az életemben. Aztán elhúzódik, talán jobb is így, nem fáj annyira.
- Mit kell még ezen megbeszélni? Egyszeri alkalom volt? Vagy most nekem kéne megbocsájtást gyakorolnom? Szerintem nem ugyanaz a helyzet, mint korábban és van még más is - sóhajtok, de kitörlök egy könnycseppett a szeme alól. Mégis hozzáértem, hogy lehetek ennyire gyenge?
- Lilivel összejöttünk - mondom ki a szavakat, amik furcsán hatnak. Tényleg összejöttünk volna? Úgy gondolom igen, és örülök neki. - De nem bosszúból, vagy ilyesmi. Én nem akarlak szándékosan bántani - ez még rosszul is hangozhatott, de mit tegyek? Ez igaz volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nem tudtam nem elmondani neki Lilit. Azért az mégiscsak nagy szemétség lett volna tőlem, ha eltitkolom, vagy máskor az orra alá dörgölöm. Ez van, így alakult, vagy bármi más baromság. Persze ő próbálta menteni a menthetetlent, amikor még nem mondtam ki a fő okot, hogy miért nem lehetünk együtt. Nagyon furcsa, mert a vonzódás, főleg úgy, hogy itt van mellettem, teljesen megmaradt. De ez nem újdonság, máskor is éreztem már ilyet korábbi barátnőimnél.Gondoltam, hogy nem fog szó nélkül elmenni, pedig talán az lett volna a legjobb az ő szemszögéből. Inkább visszatámad, hogy még fájdalmasabb legyen mindkettőnknek. Az összefogott kar és a vádló szempár ismerős volt már korábbról, de most mégis súlytalannak tűnt.
- Még te mersz ilyet kérdezni, hogy hogyan tehettem ilyet? - emelem fel a szemöldököm, de a csalódottság továbbra is megmaradt. Hogy szeretem-e Lilit? Biztosan, különben nem jövök össze vele. De ez a gyönyörű nő most szépen összezavarja az érzéseimet. Amíg nem találkoztunk, minden olyan egyértelmű volt, most... nem tudom. Persze kitartok Lili mellett, hiszen aranyos, kedves és valójában tényleg szeretem. De nem fogom ezt most kimondani neki... talán nem volt elég a fájdalom? Nekem már nagyon. A szemeimet újra a vitrinre szegezem, amíg összegyűjtöm a gondolataimat, majd újra ránézek.
- Egy ideje, komolyabban egy hete, de nem hinném, hogy magyarázattal tartozom. Nem érzem magam hibásnak, mégis szarul érzem magam. Legalább tudom, hogy mit érezhetett Babett. Szerintem hagyjuk ezt abba és egymást is egy darabig. Mennem kell, késő van. Szia - mondom, és azonnal elfordulok, majd el is indulok a levita felé. Mégsem bírtam ki arcomon érzem a könnyem, de nem törlöm le, amíg el nem tűnök egy olyan folyosón, ahol már nem láthat. Hát ez rohadt gáz volt, beszélnem kell Lilivel is. Most nagyon hiányzik az ölelése és nagyon sajnálom, hogy Karolával szakítani kellett. Ez sem normális, ahogy én sem vagyok az, számtalanszor biznyítottam már. Megszaporázom al épteim és amilyen gyorsan csak tudok elrohanok a levitába, ahol legalább egyedül lehetek. holnap pedig felkeresem Lilit...sőt, írok neki mindjárt. Talán tud majd valami okosat mondani, remélem.