Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éreztem én, hogy nem feltételenül kéne Ivettet szóba hozni. Az a csaj mindenkit megindít, vagy beindít. Olyan laza, hogy majd szét esik, és mindenkinek tetszik, még ha nem is az ízlése. Olyan igazi kis szépség, akinek bármit meg tudsz bocsájtani, vagy ilyesmi. Ja és mindenképpen ágyba akarod vinni. Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben, mert hazudnék, viszont ő nmem igazán az én stílusom. Túlságosan is félnék, hogy bármikor elvesztíhetem, bármit is csinálok, mert hajtja a vére. Nem, nem egy ribanc, de nem hiszem, hogy vele meg lehet nzni egy filmet együltő helyében. Babuval viszont igen, meg sok minden mást is, és szerintem a választásom tökéletes lett, igazán ő illik hozzám.
- Ó, olyan vagy - pirulok el egyből, ahogy rájövök, hogy mire utalgat. De, ha ő így ... - amikor egyedül voltam, néha igazán megvigasztalhatpott volna a maga módján - emelgetem fel a szemöldökömet. - Jól van csak vicc ám! - mielőtt valamiért túlgondolná a viccet Babett. Gondolom megkapom majd a minden viccnek van alapja kártyát, de ez nem érdekel. Persze, hogy van alapja, de nem elég erős, hogy ez bekövetkezhetett volna. Amúgy sem hiszem, hogy annyira bejönnék neki, szerintem vannak nálam sokkal jóképűbb és belevaló srácok itt. És akkor itt jön a közös csillagnézés témája is. Gőzöm sincs, hogy Ivettnek ez mennyire lenne kényelmetlen, de az még jobban érdekel, hogy nekem mennyire lenne az. Nem voltam még így sehol, Márk sem lógott rajtunk, sőt.
- Igen? És miért örülne kifejezetten nekem? - érdeklődve hajolok elé, hogy jobban lássam a türkiz lélektükröket. Még a csók is megtörénik, amit én kezdeményezek, csak kár, hogy nem mindenkinek tetszik. Pedig tényleg nem igazán szeretnék elszakadni tőle, mintha a testem és lelkem csakis szimbiózusban lehetne vele. És akkor még nem beszéltem arról, milyen jó lenne ágyba vinni. De nem sietek - talán jobban fogok azért, mint Masánál vártam -, fogalmam sincs, hogy mit akar, és még nem kutakodtam a fejében. Az elrontaná a meglepetéseket velem kapcsolatban. De hát ez is elsimul, pedig még beszólnék neki, hogy Miskával vigyáznék a helyében, mert tudom, hogy szeretne vele dugványozni. És ennyit szeretne csak, a csaj meg ahogy nézem, többet. De ennyi, kimásztam a fejéből.
- Hát, ha fiú lennél, meleg lennék érted, az tuti - kuncogok fel, ezzel remélem megválaszoltam a kérdését. - vagy biszex... azért a lányokat nem kéne kizárni az egyenletből - vakarom meg az államat. Csak hülyülök, remélem ezt ő is tudja. Szerencsére nem fiú és nem is szeretném, ha az lenne, bármennyire is vannak bizonyos dolgok mostanában. De, hogy ne rajtam csámcsongjuk elterelem a témát megint Ambrózy és Masa cikkére az Edictumban. Nem mondom, hogy első olvasásra nem esett szarul, főleg, amikor rájöttem a dolgokra, de azért nem vetettem le magam a toronyból.
- Már felnőtt Masa, nem ütközik szabályzatba. De hát ez van. Onnan tudom, hogy... - hopp itt megállnék egy kicsit, mert nem biztos, hogy el kellene mondanom minden részletet. Még a végén... hajj. - ...amikor Masa szakított velem megmutatta, hogy kire gondol, miközben megcsókolt. De csak egyszempár volt és most már tudom, hogy kié - ennél egy kicsit több volt, és csak elferdítettem a teljes igazságot, viszont nem hazudtam. De vannak olyan dolgok, amire nem szívesen emlékszik vissza az ember, és ez gondolom ki is ül az arcomra egy rövid időre. - Na, de mindegy is, szerencsére én sokkal jobban választok, mint Ambrózy. Amúgy az Edi is megírta  - és ezzel "úgymond" le is leplezem magam, hogy az előzőt csak kitaláltam. Legalábbis jó lenne, ha ezt hinné Babu. Nem akarom átverni, de ez egy rossz elképzelés, hogy én mindenkinek belenézek az elméjébe. Nem így van, de én is gyanakodnék valószínűleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit izgat egyébként, hogy tekintenek ránk. De tényleg, olyan finoman izgalmas az egész, ahogy mustrálnak, vagy elkapok egy-egy pillantást. Persze, akik velünk szemben ülnek próbálnak úgy tenni, mintha ők mindenről tudtak volna, vagy éppen rohadtul nem érdekelné őket. Egyeseknél biztos így is van, de nem hiszem, hogy mindenkinél. Én örülök, hogy ha van némi kitűntetett figyelmünk, a csókkal pedig eloszlatok minden kételyt és pletykát is remélem: Babett hozzám tartozik, én pedig hozzá. A játékos érintések pedig csak növelik a körm gyűlő rózsaszín felhőt, amit én nagyon nehezen tudok kordában tartani. Egyszer már engedtem, hogy szétterüljön és magával ragadjon az édes érzés, azóta már óvatosabb vagyok. Tudom, hogy milyen a varázslók és a boszorkányok, az ösztönök a varázslónépi kíváncsiság. De azért talántúl komolyan hangzik, valójában ez egy vékony fonál, a vastag kötél, pedig többszörös csomóval köt össze Babuval.
- Mégiscsak pasi vagyok - vonok vállat túl könnyedén, de mosolytalan arcom hazugságot sugall. Még neki is észre kell vennie, akármennyire is szikrázik a fény a türkiz szemein. Azért tagadni nem tudom, hogy nem fordult meg a fejemben Ivett, de már mint mondtam, nem volt komoly, csak olyan fiús vele is lefeküdnék cucc. nyilvánvaló, hogy néhány sráccal beszélgetünk ilyenekről, és hogyhogynem egyik sem felejti el megemlíteni őt. Mondjuk Babett sem szokott kimaradni, így végül is én vagyok a szerencsés körülök. Szerintem nagyon sok közül, hiszen Ő az enyém.
- Ó, oké. De ha mégsem élvezné annyira a társaságom, én szóltam - kap egy apró csókot Babum a beharapott ajkaira. - Ezt meg ne csináld nagy nyilvánosság előtt, mert még a végén nem tudom ellenállni - susogom felé, már csak azért is, mert most is érzem, hogy a vérem kezd kimászni az agyamból a földszint felé. Egyébként nem akarom kivonni magam, csak... hát én ilyen vagyok, nem szeretek a zavaró körülmény lenni. Persze lehet, hogy Ivett tényleg örül majd nekem, és csak én látom ennyire szkeptikusan az esetet. Úgy legyen. Na, de hogy pikánsabb legyen az egész egy kicsit elviszem a gondolatot a szexualitás irányába. Menetrendszerűen kapunk néhány pillantást és morgolódást, ami ugyan nem bántó, de érzékelhető belőle, hogy talán ilyen baromságokat nem itt kéne megbeszélnünk. Az angyali arc egy pillanatra fúriaként változik a brokkolis srác irányába, majd alakul vissza, mikor már felém néz. Nem kell féltenem Babut, meg tudja védeni magát, ezt nagyon szeretem benne. Ezt is.
- Akkor nem lesz hármas, értettem - kuncogok fel hangosabban a végén, mint illene. De csak húzom az agyát, nem is akarnék még egy másikat, pontosan elég lesz ő is majd. Talán ezért szeretne magához elhívni? Fiús gondolat, úgyhogy elvetem.
- Szóval akkor csak Babett, hát... nem bánom - vigyorgok még egyet, megadván magam "nagy nehezen" a lehetőségeimnek. Bár még szórakozni akartam vele egy kicsit, hogy ha x=b, az lehet Bíborka, Boglárka, ha a, akkor Andrea, Alíz stb. De mindent a határon kell tartani, hogy senki sem akarjon kételkedni a másikban. Babuban megbízok, ahogy Masában is tettem, talán ő érettebb nála, ha mégis lesz valaki más, akit... egyáltalán miért gondolok ilyen faszságokat most? Szörnyű vagy Bence, baszki! Nem bírom jobban pofánverni magam ilyenkor, pedig szeretném. Még alig járunk, de már a rosszat keresem, holott még semmiről sem éehetek meggyőződve. Csak arról, hogy ő legalább annyira szeret engem, mint én őt. Terelésként jöhet az Ambrózy-Masa páros, és ahogy kell meg is lepem vele Babut. Előveszem az edictumból kitépett oldalt, és elé teszem, ahol leírják, hogy felvállalták egymást.
- Hát ez van - a hangom inkább tárgyilagos most, mint érzelmekkel telt. - Igen, megcsókolt úgy, mint, ahogy a másikat... szokta? - itt elég sok értetlenség feszül ki arcom vitorlájára, mert gőzöm sincs, hogy ez egy csók volt, vagy már rendszeres. Ekkor esik le Babunak, hogy vannak képességeim is az elárultakon kívül. Nem szoktam reklámozni, és nem is nagyon használom, csak ha muszáj.
- Igen. De a kezed nem állítana meg. Viszont tudd meg, hogy anélkül is beléd estem, hogy használtam volna rajtad - igen, és mindenkit Merlin ments, hogy Theon bele tudjon nézni bárki fejébe. Szegény áldozatok! - Tudod, tartozik hozzá egy etikett, és ezt illik betartani - az más kérdé, hogy az illik, az nem a nemnek a szinonímája. Azért nagyon ritkán használom, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Akkor??? - fordítom kicsit félre a fejem, mert tökre nem tudom, hogy most éppen meg akar fojtani, vagy huncutul mosolyog. A lányoknál ezt sosem lehet tudni. A szívem hevesen ver, mert egyébként ha azt mondaná, hogy "akkor hetente egyszer" nem biztos, hogy örülnék neki, vagy nem hinném. Inkább amásodik, de valószínűleg szétvágna az ideg, hogy milyeneket kérek tőle, és ő miért megy bele ilyenekbe miattam. Tökre fingom sincs, hogy mi lenne a jó válasz, bár persze nyilván inkább fojtson meg, hogy ha más lányokat képzelődöm oda még mellé intim helyzetekbe, minthogy bizonytalanságba tartson és mondjuk kiderüljön rólkam, hogy milyen álnok vagyok, vagy lehetek. Á, nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy mit akarok kinyögni gondolatban. Persze, sok pasi álmodozik édeshármasról, de a valóság más. Főleg Babuval, akit tisztelek annyival minimum, hogy csak vele, ha ott van. Hahaha, mekkora egy paréj vagy Lóránt Bence - ezt most Babus hangsúllyal hallom a fejemben -, mikor itt ez a tökéletes lány neked, te meg többet akarsz, mint kéne. Hiába na, nem olyan egyszerű dolog a buta gondolatoktól megszabadulni. Végül megkegyelmez nekem, mert elnapolja a témát, amiért hálásan sóhajtok felé és megcirógatom a bal arcát, mert valamit tennem kellett, amivel levezethetem a kínok közötti szenvedésem a válaszig. És ha már ilyesmivel le tudom vezetni, az mindig jól jön.
- Nem - zárom le mosolyogva, így a legegyszerűbb és leghatásosabb, na meg a legigazabb is. Pontosan jó nekem az x=Babett, szóval nincs mit ezen túlragozni innentől. Persze az ajakba harapással tudom, hogy ingerelni akar - ami azt illetti remekül sikerül is neki -, de az ebédlőben vagyunk drága, nem pedig kettesben egy szobában! Korábban nem néztem meg ennyire őt, mint mostanában, és nem tudom miért, de egyre jobban tetszik, sőt minden percben jobban tetszik, mint az előzőben, tök sok mindent felfedeztem már rajta. Kis mosolygödrök, vagy éppen mikor és hogyan emelei meg a szemöldökét, vagy nyalja meg önkéntelenül az ajkait. Merlinre, az ajkai! Tudom, hiú remény, vagy nem is tudom mi, de minden bölcs ember azt mondja, hogy úgyse maradtok együtt örökre! Azért én reménykedem ebben! Nem csak az ajkai miatt.
- Szerintem emiatt szakítottunk, igen. De, mint, ahogy a példa is jól mutatja: én jártam jobban - mosolyom elszélesedik, mint ahogy az Alföld elterül a tájon, és remélem belepirul a bókomba. Mostanában igen, szórakozom ezzel, mert annyira édes, ahogy belevörösödik ezekbe. Szerencsére ő nem legilimentor, mint én, mert akkor pirulósabb emlékeket magáévá tehetne.
- Egyelőre meg - simítok végig az orrnyergén. - Nem látok gondolatokat, csak emlékeket. Persze mivel ilyen kis titokzatos vagy, lássuk csak - behunyom a szemeim, mintha ez kellene hozzá. Kíváncsi vagyok a reakciójára, amikor is tovább kérdez erről.
- Van legilimencia szakkör, egy ideje eléggé elhanyagoltam, pedig tök jó. Harmadikban kezdtem Sárközi bá-nál, de amióta elment nem voltam. Lehet, hogy visszatolom a képem, hogy még jobban megismerhesselek - vigyorgom felemelgetve a szemöldököm, amikor eszembe jut még valami, ami a számára is fontos lehet. - De ha félsz ettől, lehet tanulni okklumenciát, és akkor a legtöbb ilyen támadás ellen tudsz védekezni. Denis Brightmore félék ellen nem is annyira elvetendő az ötlet - az a fiú nem volt egyszerű, azt sem tudom, hogy hol van most, de nagyon keményen tolta a legilimenciát. Közben bekapok még pár falatot, és végig őt nézem. Szándékosan tolom túl ezt is, sosem voltam igazán hivalkodó alkat, de most jól esik a féltékenységek és irigységek keresztüzében létezni valakivel, akit szeretek és ő is szeret engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Talán rendben van, hogy akkor Masa szakított velem. Igaz, nem volt egyszerű túltennem rajtam, de formált engem végül is. Megköszönni mondjuk sohasem fogom ezt neki, mert eléggé összetörte az én akkor még azt hittem valódi világom. Az ő részéről mindenképpen indokolt volt, és most így visszagondolva, talán már én sem éreztem úgy magam a kapcsolatban, ahogy kellett volna. De az is lehet, hogy csak elhittem, hogy ez a legjobb kapcsolat, ami lehetséges, pedig Babettel szerintem sokkal jobb. Ez köszönhető annak is, hogy idősebbek vagyunk, meg valahogy ő jobban szeret engem, mint Masa szeretett. De lehet, hogy ez a kép csalóka, hiszen ami most van közöttünk, az nagyon intenzív és az emlékek pedig megfakulnak. Az viszont gáz, hogy hasonlítgatom őket egymáshoz, úgyhogy, ha hallotok, akkor bocs mindkettőtöktől. Csak valahogy el kell terelnem a gondolatimat az éppen megcsókolt ajkakról, és jó lenne, ha nem bámulgatnék lejjebb sem. Pedig akárki akármit mond, van mit nézni az én drágámon. És akkor ez még csak a teste, pedig ami odabenn van, az még inkább szeretnivaló. Az, hogy ő mit szeret bennem, még nem tudom, de nekem minden okom meg van rá.
- Hát, már régen volt – vonok vállat könnyedén, mert tényleg igaz, hogy akkor megszenvedtem az egészet, de azóta már a fájdalom emléke is elhalványult, nem beszélve arról, hogy inkább nem akarok visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket fájdalmamban csináltam. Viszont nagyon sokat tanultam belőle, amit egyelőre nem tudok hova tenni, mert ugyanúgy fejest ugrottam a következő szerelembe, ahogy biztosan sokan óva intettek volna. De ha valamit csinálsz, akkor tedd szívvel-lélekkel és most a szívem, lelkem kiteszem ennek az édes lánynak, ha már ő is ezt adja cserébe.
- Persze, hogy tudom, drága – vigyorgok, és nem veszem zokon, nem is értem félre, ahogy ő azt hitte, hogy igen. Azért tudom én, hogy pontosan mit gondol, és esze ágában sincs beszólogatni, vagy ilyesmi. Ha pedig van, akkor azt csak kedvességből, szúrkálódásból tenné, de a jóféle módon. A legilimenciára pedig nagyon aranyosan reagál, imádom, ahogy eltakarja a kezével a homlokát. Nincs nálam kés, hogy felvágjam és turkálni kelljen benne, de ezért már megérte elmondani neki.
- Van ám. Flóribá tartja és igen tehetséges. Azt mondják a többiek – hát igen, mivel még mindig nem toltam be a képem oda, így csak a hallomás maradt. – Nem is baj, jobb azt a srácot minél jobban elkerülni, nem éppen egy jófej. Bár egyszer megszállhatta valami, mert tanított és rendes volt – mosolygok, miközben Babunak újabb ötlete támad.
- Induljunk is. Köszi a figyelmet – hajolok meg sután, hiszem az egyik karomban, már édes égetőn ott van a barátnőm karja, így a mozdulat picit béna lett, de biztosan nagy örömet okoz majd a többiek. Mármint az, hogy végre nyugodtan ehetnek. Aztán hirtelen odafordulok és hosszan, szenvedélyesen megcsókolom Babut.
- Hagyni kell itt nekik valamit desszertre. De… miféle érdekességről beszéltél? – kérdezem, ahogy elindulunk kifelé. Remélem csók lesz benne, az sem baj, ha kicsit több is. Fene, már megint ezen jár az agyam…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Lassan itt a vizsgaidőszak, nekem meg már tele volt a hócipőm. Mostanában Babettnek is megvoltak a maga bajai, ém pedig lazulni vágytam és egy kicsit bulizni, mert már elegem volt a sok megsavanyodott levitásból. Mindenki be volt feszülve a vizsgáktól és az év végi hajtástól, és már nem bírtam tovább. Azt hallottam, hogy ma este lesz valami kis buli a csárdában, és mivel mestertanonc vagyok, nemigen kellett arra engedély, hogy végre kikapcsolódhassak. Mire leértem, már javában tartott az este, valami kisebb zenekar játszott, egészen táncolható zenéket. Mivel még tök józan vagyok, ez nem járja, úgyhogy jobb ha beállok a sorba, mert porzó vesével nem tudok rendesen táncolni. körbenézek, hogy van-e valaki ismerős, de természetesen nincs, meg elég nagy a félhomály, csak a zenekar mágikus fénylámpái adták meg az egész este hangulatát. Addig ütemesen doboltam a pulton, valami csajszi mögött, legalábbis a vonzó fenék csak lányhoz tartozhatott.
- Diussss - ismertem fel, amikor feljebb emeltem a tekintetem,és még így félhomályban is felismertem a színes hajzuhatagot, ami az egyetlen és megismételhetetlen pompomlányhoz tartozott. Egy darabig Dia látogatott minket és egy csomószor adott jó tanácsokat, meg persze lekötötte a figyelmünk. Mindig is bírtam, mert igazi laza csaj volt és bevállalós. Sosem néztem le őt, nem tudom miért, belőle ez természetesnek hatott. - Rég találkoztunk, minden okés veled? Mire hívhatlak meg? - kérdezem vigyorogva, már látom, hogy jó lesz az este, mert ahol Eszterházy Dia megjelenik, bendul a party. Kíváncsi vagyok, hány másodperc múlva jön oda valaki lenyúlni, de addig felpörgetjük a partyt. Másodpercek alatt fel lehet egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A kviddicsidény lagymatossága az izmaim kárára váltak, ideje volt egy kis edzésnek, és őszintén hiányzott már. Szóval gyorsan átöltöztem eddzőscuccba, meg tettem a sporttáskámba váltócuccot, törölkőzőt és a többit, amjd szépen lejöttem ide. Épp az ajtóban állok, ugyanis megállított egy csapat leányzó, akiknek szintén ma jutott eszébe, hogy sportolniuk kéne. Nos hát na, nyilvánvalóan a látányuk állított meg pár lélegzetvételre, mert azért ritkán látni télen ilyen lengén őket. Hogy ne bámuljak tovább gyorsan szedni is kezdem a lábaim, az egyik kondigép mellé - ahonnan persze jó rálátás nyílik a teremre, egészen véletlenül - és felteszek pár súlyt. A pálcámmal beállítom a visszahúzás erősségét a leírás alapján, majd az arra kitalált tárolóba helyezem a mágikus varázseszközöm. Te jó ég, mi van itt. Jobb lesz, ha gyorsan elfoglalom magam, mert túl szűk lesz a nadrág, ha ennyire pofátlanul nézelődök tovább. Erről eszembe jut Babett és Dia is, és valahogy le is lohasztja a nagy lelkesedésem a lányok iránt. Dolgozni kezdek végre és hülyeségeken jár az eszem. Miért, én nem hibázhatok, tökéletes vagyok, vagy mi? Biztosan nem, de egyelőre nem áll szándékomban senkinek sem elmondani a dolgot és azt sem, hogy megtört bennem valamit. Miközben ezen filózok, újra visszatérek a lányokhoz és az egyik biciklin felismerem Karolát. Anyád, de jó... jól néz ki. Háttal van nekem, ami azt jelenti, hogy pont oda látok, ahová nem kéne, illetve nézőpont kérdése. Annyira elbambulok, hogy hirtelen azon veszem észre magam, hogy leszáll a bicajról, majd letörli az arcáról az izzadságot. ~Ó, hogy izzasztanálak meg én is.~ kapom fel, majd el a tekintetem, mert miután eddig nem éppen a szemeibe néztem, nem vettem észre, hogy ő is észrevehetett. Próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna, majd pár mozdulat után kénytelen vagyok abbahagyni az egészet, mert rohadtul elkezdtek sajogni a bicepszeim. Jó lenne, ha inkább arra figyelnék, amit csinálok. Miután levergődök a gépről, nyújtok párat és inkább egyszerűbb dolgok után nézek. A futópadot választom és szép lassan elkezdem a könnyített futóprogramot. Később majd biztos feljebbveszem, sőt még a pálcámért is visszamegyek majd, ha már otthagytam. Szétnézek lopva, merre lehet Karola, aki valami eszméletlenül néz ma ki, főleg így kevésbé felöltözve. Fura dolog, hogy ha mondjuk fehérneműben kapsz el egy csajt, azonnal szégyenlős, de ha meg falat bikiniben, vagy ilyen edzőcuccban, az tök rendben van. Miért lehet ez? És hova tűnt Karola? Addig keresek még valakit nézegetni, hogy renbde jöjjön a lelki egyensúlyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem gondoltam volna, hogy ismerőssel is találkozok. Az megint más kérdés, hogy miért nem gondoltam erre Bogolyfalván egy bulin. Szórakozott vagyok, meg egy picit csalódott a mostanában alakuló életemmel, és igen zavar, hogy nem foglalkozik velem az, akinek kéne. De Masa után megfogadtam, hogy magamra is gondolok majd, nem csalk mások érzéseire, ezért is szántam el magam most már, hogy egy kicsit kilazulok. Meg amúgy is közeledik a vizsgaidőszak és talán most kéne még egy jó nagyot bulizni. Esetleg kettőt, vagy hatot. Mondjuk ha már buli, akkor a színeshajú csajok legvadítóbbikával kell találkozni és tuti, hogy mellette nem lesz unalmas a parti sem. Igaz, nem ismerem elég mélyrehatóan Diát, de a pletykák és amennyit találkoztam már vele bulikon pontosan tudható, hogy ma nagyon ki fogom engedni a gőzt.
- Én sem, de örülök, hogy jöttem. Tök rég nem láttalak, hiányoztál, most jövök csak rá - mondom őszionte örömmel és vigyorral az arcomon. Tényleg ő az egyik olyan ismerősöm, aki fel tud vidítani, és általában nem érdekli, ha rossz kedvem van, vagy bárkinek, úgyis addig szórakozik, amíg ki nem csal belőled valami pozitív érzést.
- Gekkó! Ú, egyszer megmutatod? A gekkót - kacsintok rá hülyéskedve, és egyelőre még nem volt bátorságom hozzátennem, hogy "is". Tudom, hogy venné a poént, de valahogy nem éreztem olyan jófiúsnak, amihez hozzászokott. Nem akartam elriasztani semmivel, mégiscsak idősebb nálam, nekem meg ma szükségem van arra, hogy felvidítson és egy hatalmasat bulizzunk. Majd meghálálom. A lovagiasság kiveszőfélben lévő erény, úgyhogy gyorsan meg is hívom valamire. Tudom, hogy fullos, és nem lenne szüksége erre, de tényleg pofátlan leszek ma és vele maradok. Amúgy is rohadt jó csaj, meg laza, mint a rizsalánc, vagy mi. Ahogy megtapogat, egy pillanatra meglepődök, de aztán befeszítek neki, hogy lássa, nem puhultam el teljesen. Mindezt persze röhögve és majomkodva. Közben sorra kerülünk, a pultos pedig kedvesen megkérdezi, hogy mit kérünk.
- Minden koktélból és rövidből egy-egy lesz - tárom szét a kezeimet, majd gyorsan körbepillantok. - Arra az asztalra, légyszi - mutatok egy üresre, ami ugyan tele van pohárral, de nem ül ött senki. Valószínűleg azért üres. - Najó, elég lesz 5-5 minden koktél és rövidből mégis - vonok vállat, majd várok egy kicsit. Az első rövid megérkezik, a pultos nt, hogy a többit kiviszi.
- Hát, mondjuk a régi barátságokra? - emelem fel a közelebb lévő poharat koccintásra. Bár nem mondanám magunkat barátoknak, de haveroknak sem, inkább valami több. Tök tudja. A szemeibe nézve véromhogy koccintsunk és belevessük magunkat az estébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Karola felbukanása nem kicsit borította fel a nyugodt edzésre való terveimet. De végül is bámulni őt, nem volt rossz ötlet, és ha már nem vagyok mégsem olyan jó fiú, mint azt sokan gondolják, adjuk meg a lehetőséget ezen tábor támogatóinak is. Én komolyan nem értem, hogy nem vitték még el ezt a csajt, mert annyira jól néz ki, hogy behalás, és amúgy meg rádfekszik éjszaka akaratlanul. Ha iszik, meg elengedi magát és nagyon szexy lesz, illetve még szexibb. Na, most ezen gondolatok mentén a feszülő fenekét bámulva, ahogy biciklizik, lehet, hogy nagyon sok oda nem illő gondolat fut át az agyamon. Vagy hát ki tudja? Nem tudom minek gondolkodom így, miért nem csak simán élvezem a látványt, amit Karola és a vele, vagy mellette edző lányok adnak. De aztán csak átmászok a futópadra, hogy ha lehet, ne fedezzen fel, meg nem kell egyből szétedzeni magam. Csak szép fokozatosan. De hiába vesztettem el Karcsit, azért maradt pár lány, akit lehet nézni. Ahogy feszülnek az izmaik, vagy épp behajolnak, és a térdükön támaszkodva pihennek... hát basszus. Lehet, hogy nem az edzőterembe jöttem?
- Mi? Ja! Helló! - ijedek meg, majd mosolyodom el egymás után, ahogy karola rám hozza a frászt. Még egy kicsit el is ügyetlenkedem a futást, de sikerül visszaállnom a tempóra. Azért ott vannak még azok a reflexek, baby!
- Jó messzire innen, de nem haladok, látod - mosolygok rá, majd letörlöm az izzadságot a homlokomról, ami viszketni kezdett. - Te elég jó formában vagy, láttalak a bicajon. Én biztos nem bírnám addig - vallom be, persze csak bókolok. valószínűleg sokkal tovább bírnám, mégiscsak pasi vagyok, nem. Viszont a szemeim alig tudom az övéin tartani, néha elkalandoznak, de próbálom tartani a szemkontaktust. - Amúgy meg, le akarsz fáarsztani, vagy mi? - nevetek egy kicsit, direkt kétértelműre hagyva a mondatot. Babett rohadtul nem örülne ennek, de nem nagyon jelentkezik mostanában. Fogalmam sincs mit gondoljak, Ivett meg elzárkózik a barátnője kiadásától. Meg vagyok én áldva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hiába, na, meglepett. Annyira el voltam foglalva a női nem testi adottságainak szakértő vizsgálatával, hogy nem vettem észre, maikor odajött. Megéltük ezt is, hogy meglepjen, biztos azért, mert ennyit fejlődött... khm.
- Odakint? Dehogy megyek ilyen hidegbe, jó nekem itt is. Mármint... egyedül nem szeretek futni, az van. Itt meg nem vagyok egyedül - vonok vállat, miközben érzem a lassú futás eredményét is. Persze a figyelem nagy részét leköti a barna hajú, vadító ajkú leányzó, de... biztos vagyok benne, hogy már nem kér belőlem. Mondjuk úgy volt, hogy nem fogok bulizni, de hát Dia belevitt mindenbe. Oké, nem volt nehéz dolga. Amúgy meg direkt nem érti a célozgatást,m vagy én nem is tudom. Tényleg sokat fejlődött, nőiesebb lett, meg minden, tuti ravasz is.
- Bárhogy - mosolyodom el, majd gyorsan ki is találja az egyik módszert. Pont nem erre gondoltam, de már uncsi a futás, és inkább segítek neki. - Hát hogy a tesztrál szárnyak által keltett viharba ne? - kapcsolom le a gépet és lassítok, ahogy szépen leáll, majd a végén lelépek róla biztonságosan. - Hol akarsz kezdeni? - kérdezem, majd mielőtt bármit tehetne gyorsan megölelem. - Rég láttalak, na. Ne lazsálj - mondom és indulok neki, közben meg majd felrobbannak a hormonjaim, ahogy a bőrével érintkezdtem. - Ö, pill - mondom és elrohanaok a pálcámért, meg a cuccomért, majd vissza hozzá. - Szóval? - nézek rá kíváncsian, és kicsit türelmetlenül valamiért. Főleg, mert, ahogy jöttem vissza báűmulhattam egy kcist úgy, hogy bárgyún mosolyogtam és ez nem volt feltűnő. Mármint a bámulás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Persze, itt nics hideg - bólintok kissé lihegve, de nem kerülte el a figyelmem a mosolya, tehát rájött, hogy a csajokat figyelem. Hát, nézzem a posztereket? Na, ugye. Egy kicsit pajzánkodom is vele, persze nem felejt el lecsapni rá és visszakérdez. Nocsak Karola, nem húzol ám be a csőbe!
- Úgy értem van itt egy csomó minden, amit csinálni lehet - háhá, nem adom meg magam olyan könnyen, és ez teljesen lefedi azt is amire én gondolok, meg amit mondtam. A kettő nem feltétlenül ugyanaz. Főleg, ahogy a feszlő tökéletes bőrét nézem, vagy a furán érdekes és vadító ajkait. Tényleg különleges egyébként. Persze, hogy segítek neki, ez nem kérdés, ő meg belelkesedik. Megnézném lelkesen egyéb helyzetekben is. Merlinre, kicsit túlzásba viszem ezeket a gondolatokat. Edzeni vagyok itt, nem csajozni. Mondjuk az valamennyivel könnyebb dolog, gondolom. Legalábbis nem fárad el az ember annyira benne. Szóval gyorsan megölelem, hogy még egy kicsit összezavarjam, vagy rávezessem, hogy... mire is? Semmi újat nem tudnék neki mutatni, hiszen már egyszer megcsókoltam. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem tudok másra gondolni mostanában vele kapcsolatban, mint hogy testközelbe kerüljek vele. Mármint ennél jóval közelebbibe. Meg is ilyeszt kicsit, mert elvileg van barátnőm, de ezt megkérdőjelezi a buli estéje, meg az is, hogy megint véletlenül Karola melleire nézek. Vagy túlságosan pasi lennék én is, meg felszínes? Ez baj egyáltalán? Valami nagyon megváltozott bennem Masa után, kérdés, hogy ennek milyen következményei lesznek majd. Az is bánt egy kicsit, hogy nem bánt igazán a dolog, inkább csak meglep. Eddig valahogy máshogy tekintettem magamra, de mi van, ha akkor néztem rosszul a dolgokat, és csak simán egy felszínes pasi vagyok. Vállvonás.
- Medicinlabda dobálás. Majd megadod a haverod számát? Pasi, mi és segít edzeni... érdekes - hamis mosoly ül ki a képemre, csak picit megpiszkálom a nemlétező bajszát Karcsinak. Miért ne évődhetnék vele, nem bűn az! Kicsit otthagyom, mert nem szeretném, ha elhagynám a másik varázspálcámat, de mire visszajövök, mintha megszált volna valami szórakozottság és megint rákérdezek, hogy mit csináljunk. Erre ugyanazt mondja, de kár, ahahaha!
- Láthatóan nem itt, na menjünk akkor dobálni - igen, sokfelé jár, ami elég gáz, ahelyett, hogy sak rá koncentálnék, nem igaz? - Az enyémmel? - kérdezek vissza hirtelen meglepődve, nem számítottam rá, hogy mégis rákérdez a forró kására. - Az másfajta izzadás - nevetem el magam, majd körbenézek, hogy merre vannak a medicinlabdák. - Ott vannak a lasztik - bökök a megfelelő irányba az ujjaimmal, majd elindulok feléjük. KÖzebn próbálom egy kicsit visszanyerni az önuralmamat és felpofozni magamat belülről. Legyél már ésszel, fiacskám! Ne bántsd meg Karolát, mert abból baj lesz. Főleg azért, mert simán lefeküdnék vele, de kérdés az, hogy utána mi lenne? Megállnék? Amitől a legjobban félek az az, hogy nem tudom! Lehet el kéne menne a pszichológushoz, vagy Emmával beszéljek? Esetleg karcsival, végül is ő is nagyon jól ismer engem. Végül odaérek a labdákhoz és felé fordulok.
- Hány kilós kell? - nézek felé, és ha bemondja, akkor kiveszek egyet. - Pontosan mennyit kell, meg hogyan is kell? Aztán kezdhetjük - mondom neki, és már előre félek, hogy itt guggolgatni fog megfeszült izmokkal. Baszki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Végre nem gondolta túl, hanem értette a célzást és még a vállam is megütötte olyan viccesen, mondhatni Karolásan. Szerintem tényleg szerethetett, meg jó barátnak tart, nem tudom, hogy van-e még belőle valami, de ha ennyire közvetlen vagy valakivel, az nem véletlen.
- Fura? Hát, ritkán vagyok ilyen cuccban, hogy láthasd milyen izmaim vannak - kuncogok fel, majd tenyerekkel felé mutatom a kezeimet. - Oké, befejeztem - maradok mosolyogva, mint egy idióta, de azért jó móka volt újra meglátni az arcán a pírt. Jól esik, ha tetszem valakinek, főleg, ha szükségem is van rá. Még nem tudom, hogy elmondjam-e neki, mert nem biztos, hogy olyan reakciót kapok, amilyet várok. Hiszen miatta... van ez a helyzet, és most nem Karolára gondolok. Mármint, ha jobban megnézzük, miattam, de mi lenne, ha inkább rá figyelnék, meg az edzésre, ha már emiatt jöttem ide voltaképp.
- Oké, két kilós - fel is kapom az egyiket, majd szembehelyezkedem vele, miközben elmondja a gyakorlat lényegét. - Vaaaaagy elkapom, dobod és legugolok - viccelődöm vele, és nmég nyelvet is öltök rá. Majd megkezdem a gyakorlatot, ami egy idő után kezd elég fájdalmas lenni, azaz hatékony. Tízig bírja Karcsi, majd leteszi a lasztit, majd behajol. Bakker, de jó, hogy nem kivágott cuccban van, mert most igencsak megnézném magamnak. Így csak odasétálok a kérdésreés a kezébe nyomom a saját vizespalackját. - Először igyál pár kortyot, de ne sokat. Aztán... - nézek körbe, majd megállapodok egy gépen, amire rá kell ülni és mozgatni kell lábbal, röviden: lábgép. - Oda megyünk - mutatok abba az irányba és pár másodperc múlva már ott is vagyok. - Elég egyértelmű, szóval csak üljj be és csináld - mondom, miközben nekitámaszkodom a gép hátuljának és nézem őt. Nagyon szexi, mondtam már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ez aztán lélekemelő volt. Ja, végül is vannak izmaid, különben nem mozognál - kuncogok és rázom a fejem. Attól még, hogy elpirult furcsán jött ki a mondat, mintha ilyen általános dolog lenne, vagy semmi extra. Oké, nem vagyok kigyúrva, mint egyesek, de azért na. Az is igaz, hogy inkább vicces volt, mint sértő és tudom, hogy nem így gondolta. De a nem így gondoltamot maximum a legilimentorok tudják valójában, ja, az vagyok. Szóval akik később visszanézik, de azt hiszem, hogy a gondolatolvasás az komolyabb cucc.
- Oki - várok egy kicsit, mielőtt elfogadja a saját vizét, meg amíg kifújja magát. Hát nem tudom, nincs valami túl nagy erőnlétbe, vagy a bicajozás túl sokat kivett a lábából. Na nem baj, nem kell mindenkinek Rentai Boglárkának lennie. Ami azt illeti, nagyon nem, mert az már néha túlzás, de mindegy. KÖzben odaérünk a másik géphez, és megkapom a fura kérdést, amire mindig le szoktam csapni.
- Nem, alatta van egy másik - froclizom egy kicsit, hiába volt költői kérdés egyébként. közben elmondtam, hogy mit csináljon és ügyesen vette az akadályt. Na, mondjuk ez igazán jól megmutatta a testi adottságait, mit ne mondjak. Az egész teste mozgott, Merlinre, micsoda látvány! A kérdésére vegyes érzelmek támadtak meg. Nyilvánvaló az egyik, hogy valami talán félrement közöttünk, vagy én nem tudom, hogy mi van, esetleg elszúrtam valamit. Ja, igen, az már biztos megvan, de addig... A másik viszont az, hogy miért lenne fontos a számára, hogy elmondjam neki?
- Nem, inkább megcsaltam. Jó, mi? - mondom túl lazán, alig-alig megbánással a hangomban. Azonban a fejem elfordítom, nem akarom látni a reakciót. Mert vagy lecseszést kapok, vagy pedig dühöt, hogy akkor miért jöttem vele össze, és inkább karolával kellett volna. Gőzöm sincs, hogy akkor jól döntöttem-e, de úgy döntöttem. Nem hiszem, hogy ha visszamennék az időben máshogy lenne. Akkor úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, mint, ahogy Diával is. Ami továbbra is elég ijesztő, mert akkor mit várjak magamtól, mit várjon bárki tőlem? Végül visszafordítom rá a képem, ha eddig nem erőszakolta ki, vagy ahagyott ott a fenébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hát... elmondtam. Csak úgy érted, kilöktemn a szavakat, nagyon menőn, ahogy nem szoktam. Most ahogy így kívülről végignéznék magamon, nagyon lazán tolnám ezt az egészet. Nem gáz, mi? De, ultragáz. Akkor miért is csináltam így? Miért mondjuk nem hallgattam, szépen, kussba, pont azelétt, aki velem akart járni még nem is olyan régen, és visszautasítottam. Nem beszélve arról, hogy mondjuk nem a legjobb helyen. Az meg pláne, hogy ő meg hangosabban kérdez vissza, mint azt illene. Mondjuk eléggé felzaklattam a félreérthető mondataimmal, most meg még ez is. Megcsaltam, érted, semmi gond, minden oké. MIt kell ezen drámázni, vagy bármi. Tök természetes, igaz? Hát rohadtul nem, és amikor visszafordulok, még el is szégyenlem magam, ahogy látom, hogy átlyukasztja az agyam a nézésével.
- Jóhogy nem már azt is megkérdezed, hogy hogyan - jön a válasz úgy, mintha nem lennék a testemben. teljesen idegenként nézek magamra, és tényleg ránézek a kezeimre. Tuti valami flegma arcot is vágom, valami gáz van... lehet, hogy szórakozik velem valaki?
- Bocs, bocs, ne haragudj - sütöm le a szemeimet. Valamit kell csinálni, mert még ez a törékeny lány is megutál, vagy agyon vág. vagy a helyén, mert azt kezdem elveszíteni. - Nem akartam rádförmedni - vallom be, csak hát ezt rohadt nehéz elhinni. Amúgy tökre igaza van, és még ő is érdemel magyarázatot.
- Elmenetem a múltheti buliba és jól éreztem magam. Babett egy ideje nem nagyon van velem, nem mondja, hogy miért, csak kimenti magát. Lehet, hogy semmi köze nincs semmihez és tényleg nem ér rá, de most már mindegy, elszúrtam... vagy nem tudom - sóhajtok, majd most már megint a szemeibe tudok nézni. Hát ez van, a jófiú LB-nek annyi, elérte a hülyeségkór és lenyelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nemsokára takarodó, és habár rám talán nem igazán vonatkozik ez, általában megszokásból már én is elmegyek aludni. Mostanában szerettem ezt a csendet, mivel a buli óta igen sokszor csak ilyenkor hagytam el hálókörletet, inkább, mint emberek közelébe menjek. Babettnek azóta sem szóltam, szerencsére ő sem keresett meg sem ezzel, sem másmivel, így ahelyett, hogy őrlődtem volna, tanultam. Márk biztos büszke lenne rám most, de az ő véleményére sem voltam kíváncsi, ahogy kábé senkiére sem, Karola már úgyis mindent elmondott az edzőteremben. Mondjuk Babu a sátras mókáról sem tud, vagy még az is lehet, hogy már előre lejátszotta az egészet, vagy elkapott néhány pletykát, nem tudom. Mindenestre jó mostegyedül, ki is fogok menni az erkélyre, hogy nézelődjek a sötétbe. Okos. Mindegy, ki kell mozdulni, mert kell a semmi, hogy a sok tantárgy a fejembe másszon. Holnap szerintem kimegyek a baglyokhoz is, akkor sem kell a csajokra gondolnom, ha már mindennek ők az okozói. Ami fura, hogy Diára egyáltalán nem haragszom, sőt, ő a legmegértőbb csaj, akit ismerek. De lehet, hogycsak azért, mert Karcsi vonzódik hozzám, én meg hozzá, egy kicsit jobban, mint más lányokhoz. Valami nem jó, talán beszélnem kéne rről valaki semlegessel. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan valóra válhat, mert odakint találok egy lányt, aki ugyan háttal van nekem, de biztosan semleges. Mi lenne, ha csak úgy elmondnék neki mindent, ő meg elhordana aminek csak kell és helyreállna a világ. Nem rossz mi? Ja, nem, de két lépés múlva felismerem immár közelebbről a tesómat, és azzal a lendülettel fordulok vissza, remélem nem vesz észre. Sajnos már elég közel vagyok hozzá, hogy ha nincs elmélyedve nagyon a gondolataiba, akkor meghalhatta. Mindenesetre én elindulok kifelé, mintha már elég álmos lennék, és amúgy is mindjárt takarodó. Most, hogy így mondom, tényleg ásítanom kéne. A fenéket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Na kész, kiakadt, mint az ingaóra. Egy kicsit talán akartam is, hogy megfeddjen, vagy haragudjon rám. Ha már én valami miatt nem teszem meg ezt magammal. Fogalmam sincs, hogy miért van ez, rohadt zavaró, hogy nem érzem igazán gáznak az egészet. Talán Masa után belevertem magamból a lelkemet is abba a bizonyos kádba? Esetleg a józan eszemmel együtt? De pedig nem, oké, változtam, de ez, ez még tőlem is szokatlan, amit meg most művelek, pláne. A bocsánatkérés még bejött, de tudtam, hogy ez csak egy kicsit enyhíti a tüneteket és nem azért piros már Karola arca, mert edzett, hanem mert dühös. Látom a szemeiben a csalódottságot én meg érzem, hogy megérdemlem. Csak nem fáj annyira, mint kéne, vagy mint gondoltam. Végül utánamegyek, miután röviden és hiányosan összefoglalom a történteket és leülök mellé, de most azért jóval távolabb, mint amúgy leülnék.
- Elégedj meg azzal, hogy kimeríti bőven a megcsalás fogalmát - mondom neki most már valamennyire bűnbánóan. Hát nem fogok itt neki mindent elmondani, azért álljon már meg a menet. Na tessék, megint a piszkos fantázia. Imádom amúgy Karolát, hogy a legnagyobb vetélytársáért is aggódik, függetlenül a jelen helyzettől, de most persze Babettre gondolok. Hát ez nagyon parasztul hangzott, pedig nem annak szántam és nem is kell értem versengeni... ahogy azt a példa mutatja, simán megkaphat bárki. Ez elég szánalmas. Amellett, hogy Dia nagyon is nem bárki.
- Nem, nem tud róla. Nem találkoztunk már elég régen, mindig kimenti magát és egy idő után nem erőltettem. Itt az év vége, szóval... Lehet, hogy hallott a sátrazásról, mit tudom én. De azóta sem kerestük egymást, az én oldalamról elég érthető mondjuk... - a többire még nem tudok válaszolni, de nem azért, mert nem akarok, hanem csak úgy simán nem tudom a választ. Sóhajtva nézek rá, hogy hagyjam itt, vagy mondjak még valamit.
- Nem látom értelmét. Szerinted, ha elmondom, nem ugyanaz lesz a vége? De mivel nem talizunk, ráér még akkor pár hetet. Mondjuk a vizsgáit sem kéne emiatt elrontania... - hú, ezt úgy mondtam, mintha érdekelne. Elvileg biztos erre tanul, de gyakorlatilag, meg én vagyok a barom, mert gőzöm sincs, hogy mi van. Erőszakosabbnak kellett volna lennem, de... most már tök mindegy. Csak nézek rá, arra a dacos és mérges arcára, ami még így is nagyon tetszik. Ezek után mondjam, hogy bárkit is szeretek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hát bőven, szerintem nem kéne részletezni, hogy finoman szóljak. Amúgy sem akarom még jobban elkeseríteni, elég megint látnia a rakás szerencsétlenséget - ez lennék én, ha ez eddig nem derült volna ki -, aki megint valami baromságot csinált. Holott nem is biztos, hogy az, csak valami kihozta ezt belőlem. Kell lennie logikus mgyarázatnak azon kívül, hogy Dia jó csaj és nem lehetett kihagyni, vagy, hogy hormonok, esetleg ez ösztön. Ugyan, sosem voltam ilyen és bármennyire is élveztem a dolgot, az, hogy nem igazán érint meg, nem rám vall. Valami történt, aminek nem kellett volna, most mi a fenét csináljak? Lehet be kéne ülnüöm az iskolapszichológushoz egy kicsit. Heti "nyóccor".
- Igen, jobb lett volna. Vagy nem, ki tudja? Most már nem tudom visszacsinálni, és akkor nem tudtunk beszélni, meg úgy amúgy azóta sem. Ez van, megtanultam, hogy utólag már mindegy mit teszel, vagy tettél volna - csendesedek el a végére, eleget tanultam Masa esetéből ahhoz, hogy még mindig őt emlegessem. Miért nem emlegetem például Nórit? Na, ugye, tiszta vicc az egész kapcsolat dolog.
- Hát remélem, mert akkor legalább magyarázható lenne azzal, hogy rájöttem tudat alatt. Jó, nem remélem, ne nézz már rám így. Gőzöm sincs, hogy mit kéne csinálnom, és tudom, hogy pont nem téged kéne ezzel traktálnom. Neked is csak fájdalmat okozok - sóhajtok, mert végre ki tudom mondani az igazat. Hiába választottam Babut, attól még Karcsi kedves a szívemnek és jól elbántam vele. - Hát ezaz, ez a bajom. Tök szarul kéne éreznem magam, de nem így van. Mármint sajnálom azért, meg nem ismerek magamra, de mégsincs bennem meg most az, hogy olyan gonosz voltam vele. Rád meg rádnézek, és... hagyjuk. Gőzöm sincs mi a jó élet van! Érted? - a végén már felpattanva kiabálok, majd egyszerűen otthagyom, forrongva, Hirtelen húztam fel magam az egészen, a szívem össze-vissza kalapál, az agyam nem érti, hogy mi van, úgyhogy lekapcsolta magát alvó üzemmódba. Én pedig csak otthagyom őt, dühösen felkapkodva a cuccaimat és elindulva vissza a hálókörletbe. Rohadt jó ötlet volt, gratulálok az egészhez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egy bagoly érkezett Tőle tegnap este, és sokáig csak nézegettem, hogy vajon mi lesz benne. Tényleg nem tudtam, és a legrosszabb az, hogy miután beszéltem Rizával már nagyjából arra vágytam, hogy mondjam el, mert amúgy megőrülök, ettől az egéásztől. Ez abból is látszik, amit Karolával műveltem kétszer azóta, hogy Dia... mindegy. Szóval forgattam, néha már azt is kívántam, hogy bárcsak megsértene valamivel, vagy mit tudom én, ő is megcsalt és el akarja mondani. Nem mintha olyan jól esett volna és attól az én bűneimet egyáltalán nem kisebbíti, csak akkor legalább kapaszkodhatnék valamibe, hogy látod, ő is. Kurvára mindegy lenne, már most tudom, szóval kinyitottam, de csak egy rövid üzenet volt benne, hogy találkozzunk, én meg visszaírtam, hogy oké. Így utólag talán írhattam volna hosszabban is, meg esetleg üzenhettem volna neki a telómon, vagy valami, de már mindegy. A Vadőrlak egy kedves közös emléket rejt, na meg a baglyaimat - amit nagyzás így nevezni, mert nagyrészt a vadőr gondozza továbbra is őket - és a hó ropogásban közeledvén egyre jobban bátorodom el az egésztől. Tényleg nem értem a tetteimet, oké a csárdában ittunk, meg buliztunk, de megálljt parancsolhattam volna a dolgoknak, ha akarok. Valami viszont átszakadt bennem ott, ami mégis ott tartott és megtörtént. Aztán meg, hagyjuk is az egészet, mert csak még szarabb hangulatban leszek. Már messziről meglátom őt, ahogy guggol a hóban és rajzolgat, gondolom és halvány mosoly telepedik az arcomra. Hát igen, nem tudok nem érezni iránta valamit, sőt, azt hiszem továbbra is szeretem őt... ahogy vélhetően Karolát is. Ez már jobban zavar, mint bármi eddig, vagy én nem tudom. Lehet, hogy egyikőjük iránt csak szeretetet érzek? Vagy mindkettőjük iránt? Ki tudja ezt eldönteni? Nekem kellene, de továbbra is tanácstalan vagyok, mint egy kisközség. Végül odasétálok hozzá, de nem megyek teljesen közel, és biztos vagyok benne, hogy meghallotta a lépteimet.
- Szia, mondanom kell valamit és nem fogsz örülni - sóhajtok, és ha meg is fordul, nem tudok rá nézni. Nem lenne igazságos és nem akarom látni, hogy miattam bármi rossz éri. - Nem akarok magyarázkodni, nincs értelme, és már elég fájdalmat okoztam így is, hogy még el sem mondtam neked. De nem voltam jó és elkövettem egy hibát, megcsaltalak valakivel - mondom még a cipőm orrát bámulva, sokkal izgalmasabb most ez nekem, mint hogy a szemeibe kellen nézzem. Viszont nem lehetek gyáva, ha már voltam olyan bátor és megcsaltam, mégiscsak megérdemli. Így végül felemelem a fejem és fájdalmas arccal nézem őt. - Igen, ez történt, sajnálom - a kérdés az, hogy nem elcsépelt-e bármit mondani, főleg sajnálni, amikor ő az áldozat és ki hinné el, hogy sajnálom? Miért bántam volna meg, egyszerűen nem reális és a szavaknak itt nincs ereje, hogy valóban hihető legyen a másik félnek. Igen, tényleg sajnálom, de igen tudom, hogy nem lesz minden olyan, mint eddig. Hiszen, ha olyan lenne, nem lett volna Dia, Karcsinak nem teszem tönkre a randiját, meg ki tudja még ki, akire csak ránéztem és nem Ő volt. Várom az ítéletet, a kötelet meg már úgyis kikészítettem. De legalább vállalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Őszinte voltam még akkor is, ha éreztem, hogy a saját szívemet is szurkálom véres tőrrel, utána pedig az övébe fogom mártani. Rohadt nehezemre esik kimondani ezeket, de muszáj, mert ezt kell tennem. Nem szabad elsumákolni az egészet, úgyis kitudódna, így meg ha ki is leszek dobva, vagy szét leszek átkozva - akár mindkettő előfordulhat -, nekem kell elmondani az egészet. Már kikértem egy lány véleményét, sajnos ugyanarra jutottunk és akkor még ott vannak azok, akiket megbántottam. Kérdésére csak biccenteni tudok, és nagyon sajnálom őt, hogy egy ilyen pasival hozta össze a sors. Szívfacsaró nézni, ahogy örül nekem én pedig csalódást okoztam. Odajön és szinte elégek, mint főnix a saját tüzemben, kérdéses, hogy újraéledek-e valaha, vagy ez már egy új Lóránt Bence. Azt sem tduom, hogy tetszik-e, azt sem, hogy el tudom-e fogadni, hogy nem vagyok tökéletes, sőt. Az alapokat is alig ütöm meg mostanában.
"Nem értelek"
Hát, én nem nevetek, fájdalmas arccal nézek rá és a legrosszabb az egészben, hogy én sem értem saját magam. Csak fáj, hogy itt ez a lány, akit szeretek és hamarosan olyan fájdalmat okozok neki, amit nem érdemel meg. Legalábbis a jelen helyzetben, az én tudásom alapján.
- Azt hittem kerülsz és elbizonytalanodtam. Aztán hibáztam... sokat. - mondom neki halkan, és ha közeledni próbál, nem hagyom, hogy vegye komolyan. Legalábbis elsőre, nem akarom elmismásolni az egészet, ez komoly dolog és komoly következményei lehetnek. Minden Babettől függ, de nem hagyom, hogy félvállról vegye, vagy elbagatelizálja. Mert ez nem olyan eset, ami véletlen volt, és az én hűségem nem volt elég hozzá úgy, hogy szeretem. De akkor mi Karola? Vagy mi volt Dia? Persze a két lány nem említhető érzéseim szempontjából egy lapon, de akkor is ott voltak. És ha jön egy Anna? Majd akkor vele is ez lesz? Egyáltalán nem tudom mit érzek, ki kell bogoznom, ahogy Riza is javasolta. Ahhoz is kell egy lélek, hogy úgy idiótázzon le, hogy ne haragudjak meg rá. De itt most, más a helyzet.
- Nem tudom mi van velem, bonyolultak az érzelmeim és magam sem tudom, hogy mit akarok. Érted? Hiába mondanám, hogy szeretlek, ezek után elhinnéd? - nézek bele a szemeibe fájdalommal. Nem, sem ő, sem senki nem érdemeli meg tőlem, amit kapott. Nagyon sajnálom lányok, nagyon sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Továbbra sem tudom feldolgozni a nevetését. Bántóak, mert tudom, hogy mindezt azért műveli, mert nem hiszi el, hogy rosszat csinálhattam vele. Így persze csak még jobban fáj az egész színvallás, mert tudom, hogy igen, ahogy megismert valóban nekem kellene most felnevetnem, hogy háhá becsaptalak, de nem dőltl be ennek. Nem így van, és érzem, hogy hiába ég a bőröm, fázok a saját bűneimtől. Ráadásul túl messzire mentem, mert mondjuk mennyivel jobb lett volna csak egy csók, nem? Ha nem is jobb, azért még az kimagyarázható, vagy akár megbocsájtható. De ez? Látom az elhomályosódó tekintetet, ahogy a gyönyörű zöldekbe könnycseppek költöznek, de bent maradnak.
- Pontosan? - érzem, hogy mérges leszek, nem értem, hogy miért kínoz tovább. Az egy dolog, hogy megérdemlem, de sajnát magával miért csinálja? - Azt sem tudom, hogy vannak-e szálak, csak azt, hogy... - nem merem kimondani, egy gyáva nyúl vagyok. De úgysem hinné el senki, hiszen én magam sem vagyok benne biztos. Most ő van itt, ő az erősebb bennem, és neki el kell mondanom az igazat. Azt, hogy totál idióta vagyok és nem tudok uralkodni magamon. De aztán hiába vagyok egyenes, nem akarja elhinni, amit tettem. Érzem, hogy hinni akar bennem, és ez sokkal jobban fáj, mintha már kiabálna és felképelne. Még mindig hiszi, hogy nem történhetett meg, nekem pedig addig kell kiábrándítanom, amíg fel nem fogja végre.
- Hogy? - emelem fel a szemöldököm. - Mondd ki, mert mindig őszinte voltam veled. Te is legyél az, még ha fáj is. És nem, nem apró probléma, hogy elhittem azt, hogy kerülsz, és lehet valami, ahelyett, hogy tovább próbálkozom, az első adandó alkalommal a világ legnagyobb hibáját követem el, amit egy kapcsolatban csak lehet - érzem, hogy könnycsepp indul meg a bal szememből, de sem le nem törlöm, sem nem kezdek el sírni. Látnia kell, hogy fáj, amit tettem vele és el akarom viselni, ami jár érte.
- Fogalmam sincs ezek után hogy szeretlek-e annyira, mint kellene, ha egy ilyet meg mertem lépni, érted már? Tudom azt is, hogy szeretlek, meg azt is, hogy össze-vissza beszélek. És... - sóhajtok egyet. - azt hiszem... - még egy sóhaj. - azt hiszem Karolát is szeretem - fordulok el, már nem tudom tovább fenntartani a szemkontaktust, és önkételenül le is gugolok. - Mégis elrontottam a randiját és nagyon összevesztem vele, szóval így szeret bárkit is Lóránt Bence - mondom már csak úgy magam elé, és a felkarommal kitörlöm a szememből a könnyeket. Inkább csak bámulom a fehér havat, az nem vádaskodik, nem csinál semmit, csak van. Sokkal könnyebb hónak lenni. - Egy idióta vagyok - hangoznak fülemben Riza szavai, magam előtt látom, ahogy a lereagálja azt, amikor elmondtam neki, hogy mit tettem. Mondjuk elég egyértelmű következtetést vont le. Végül erőt veszek magamon és felállok - tovább bizonyítva azt, hogy nem vagyok normális - és ha még itt van ránézek, őszintén.
- Talán egy kis szünetet kellene tartanunk, amíg kitalálod, hogy mit kezdj velem, ha most nem tudsz dönteni. Kérdezd meg Ivettet. Nekem is el kellene döntenem, hogy mit kezdjek magammal, talán jobb lett volna anno tényleg a tóba ugrani - sóhajtok, ahogy felidéződik az emlék, ahol a testvérem kihúzott a bajból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Tényleg elmondtam mindent és ez némiképp adott valamennyi megkönnyebbülést. Elmondtam, nem voltam gyáva, kiadtam magamból már csak szembe kell fordulnom az igazsággal és minden egyébbel, amit kapni fogok emiatt. Nem fogok haragudni rá, bármit is tesz, ha kiabál, hát rekedjen be, annyira üvöltse le a fejemet, ha felpofoz, fájjon, megérdemlem az árulásomért. A végitélete viszont meglep, sőt ledöbbent.
- Színész? - mindenre fel voltam készülve, de erre nem. Megjátszottam volna vele kapcsolatban mindent? Erre gondol? Őszinte fájdalommal nézek rá, ahogy kifejti a gondolatait a könnyáztatta arcán át. Igen, talán igaza van, hogy önző vagyok, de szívtelen? Nem, az biztos nem vagyok. Végül felállok és adok egy nagyon suta tanácsot. nem tudok túl józanul gondolkodni, az érzelmek messze nem jó sugallatokat küldenek, az eszem pedig jelenleg hátra van sorolva.
- Ne keverd bele őt, nem tehet semmiről - mondom, de nem kérem valójában, úgysem lenne igazán értelme a védelmembe vennem. Egyrészt Karola meg tudja védeni magát, másrészt nem az ő hibája, hogy én mit érzek. Ha egyáltalán ez hiba. A problémám az, hogy hasonlóan érzek mindkettőjük iránt. Akkor lehet, hogy igaza van és mindkettőjüket csak kihasználom? Miért tennék ilyet? Nonszensz. Találkozik a tekintetünk, ahogy próbálja magát kihúzva, emelt fővel megmutatni nekem, hogy erős. Tudom, hogy erős vagy Babu, nem kell... De átéltem már hasonlót és azt is tudom, hogy nem sok értelme van. Nem szólok már semmit, megint nem voltam jó valakinek. Pedig teljesen máshogy viselkedtem, mint Masánál, legalább annyira fáj... mégis más. Ráadásul Karolával is beszélnem kell, ami biztosan hasonló fájdalommal fog járni. Azért remélem nem ekkorával. Nézem a távolodó alakját és egy nagyot sóhajtok. Nem lett jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem tudom, hogy mi ütött belém akkor, de úgy éreztem, hogy... nem is gondolkodtam, nem tudom, hogy miért áltatom magam azzal, hogy mit éreztem. Talán csalódosttság volt bennem, de mivel ittunk is, nyilvánvalóan nem gondoltam erre, csak tettem, amit az ösztöneim diktáltak, Dia pedig partner volt ebben. Nem tudom, hogy őt mi vitte rá(m), de az akkor sikeresen csábított magához, és talán találtunk is valamit a fülledség ködében, ami megnyugtató volt. Hideg szellő mar belém, ahogy kiérek az erkélyre, ami foglalt már, viszont nekem nem kell társaság ahhoz, hogy gondolkodjak a hogyan továbbról. Az csak hab a tortán, hogy pont a szeretett húgom bámul kifelé a sötétségbe, így biztosan tudom, hogy jobb, ha mégsem itt szellőztetem ki a fejemet. Nem akarom zavarni - na persze, ez is egy hamis indok -, el is fordulok azonnal, hogy elhagyjam még a gondolatát is, hogy Emma valamit kicsikarjon belőlem. Van így is elég bajom igazán, nem kell tetézni azzal, hogy felelősségre vonjon, ha esetleg kitudódott a dolog. Márpedig ilyen szempontból jobba  mugliknak, hogy lassabban terjed a pletyka, vagy ijesmi. Talán szerencséjük is több van, mint nekem, ugyanis Emma valami hatodik érzékkel hátrafordul és megszólít. Elevenembe vág a felismerés, hogy talán tudhat valamit, de még nem akarom felfedni magam teljesen. Azért megállok, és visszafordulok. Ma is olyan gyönyörű, mint mindig, van benne az a kellem, ami bennem sosem lesz. Ő az én húgom.
- Helló Reg, nem akartalak megzavarni a világmegváltó gondolatok kipattanásában. Amúgy tudod, hogy mindjárt takarodó és rád még vonatkozik - emelem meg a szemöldököm, és a rád szót kihangsúlyozom. Nos, az MT lét egyetlen előnye a prefektusok legális figyelmen kívül hagyása. Odasétálok hozzá, és megölelem azért, mégiscsak jó báty vagyok és sokszor húzott már ki a szarból, amit úgysem tudok neki meghálálni soha. Persze be nem vallanám neki, még kihasználná.
- Mi a helyzet? Félsz a VAV-tól? Nyugodt lehetsz, nehéz - engedem el vigyorogva, megpöckölve az orrát, majd kézen fogom és "elrángatom" az egyik kanapéhoz, ahol le tudunk csüccsenni. Csak nézek rá, hogy kibökje a dolgait, úgyis tudom, hogy nekem kell kevesebbet beszélni. Remélem legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Mostanában megint sokat fáj? - érdeklődöm tartva a választól, mert volt egy időszaka, ami már engem is kiborított. Jössz enni? Nem fáj, a fejem. Jössz a kertbe? Nem, fáj a fejem. Szóval nem volt olyan vicces az egész. Főleg, miután elcsapta a gurkó, eléggé aggódtam miatta. Most meg már megint kéne, csak lassan megfordul a dolog, és miattam kell, hogy éppen milyen baromságot művelek.
- Ó, hát persze ez így szokott menni. Lóránt Emmát nem bántják a prefik, mert már végzős - rázom meg a fejem, hát ilyenkor szeretnek igazán szivatni, hogy ha véletlenül elkapnak egy ötödévest, hiszen ha adnak még egy kis büntetőmunkát az agyfasz mellé, amit a VAV ad, az különösen idegesítő tud lenni. Ezért jobb is, hogy én nem vagyok prefektus, mert ilyenkor biztos kiélném a gonoszkodós hajlamaimat. De azért megölelem őt, mert hiányzott végül is, meg milyen tesó lennék, ha nem tenném. Jó néha látni, hogy él és virul, meg egyben van és nem tévedt el, meg úgy nagyjából semmi baj vele.
- A Lórántok eddig nem buktak meg, szedd össze magad kisanyám - kuncogok, és élvezem, ahogy kikéri magának az orrpöcit. Aztán lecsüccsentetem magam mellé,de egy szusszanásnyi időt sem hagy. Sajnos most nem megy a faarc, egyből lesápadok kicsit és elkapom a teikntetem. Hát baszki, miért kell neked egyből a közepébe vágnod? Hmm?
- Először is, énis érdekeljelek, de ne jobban, mint a vizsga. Én itt leszek később is, szóval majd ha levizsgáztál, lehetek megint én az első, ha nincs pasid, vagy csajod - pro levita díjas magatartás, igaz? Először tanuljon, aztán jöhet a tesója. - Na, már megint mit hallani? Hogy megcsaltam Babettet? - nézek rá felhúzott szemöldökkel. Remélem erre gondolt, mert ha nem, elég ciki lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Na, most mit is kellene elmondani neki, hmm? Látom, hogy nagyon aggódik, pedig nem igazán kellene. De lehet, hogy csak én veszem most már félválról, mintha meg sem történtek volna dolgok. El kellene gondolkodnom azon, hogy mit is akarok bárkitől. Legyen az Babett, Karola, vagy épp Emma. Szépen le kellene vezetnem az érzésimet, vagy akár bugyuta listát írni, hátha megtalálom benne a spanyolviaszt. Mégsem tettem efféle próbálkozást, hogy mindent kibogozzak, pedig biztosan nem nagy megfejtés. Szerintem is lehetetlen két lányt szeretni, pedig nagyon úgy tűnik, hogy mindig ezt hozom fel. Karolával mindig eléggé közös hullámhosszun voltunk - amíg szét nem vágtam a randiját -, Babett meg egy tünemény. De Karola is gyönyörű. Így döntsön az ember jól, és ezzel az így döntsönnel is az a bajom, hogy olyan, mintha nekem kéne választanom szerelmet. Hogy lehet ez egyáltalán? Semmi értelme nincs az egésznek. Amíg Emmát terelem más irányba, elhelyezkedem és nézem őt, az én kicsi húgomat, aki nem is olyan kicsi. Mostanában nem néztem a körmére, pedig illett volna, ha már valamilyen szinten felelek érte a betegsége miatt. Tudom, hogy utálja, de ki legyen ott mellette, ha valami probléma történik? Talán ha elmondom Emmának is az igazat... csakhogy ő valószínűleg az én érdekeimet is szemmel fogja tartani, és az nem elég objektív. Másrészről viszont neki kell igazán tudnia, hogy mi van velem.
- Buli, másik csaj, meg felmerülő Karola. Mint egy regény fülszövege - fintorgok egy kicsit, amiért ennyiből lehet lehet írni összefoglalva engem.
- Nos, tényleg volt egy másik csaj, és tényleg megcsaltam Babettet vele. A miértekre annyit tudok mondani, hogy került engem jó ideje, és nem is válaszolt a baglyokra sem. Így azt éreztem, hogy nem vagyok olyan közel hozzá... persze ez nem lenne ok semmire. Mégis így történt. Karola pedig... - itt elfordulok egy kicsit, amíg összeszedem a gondolataimat a lány iránt. Végül egyszerűen fogalmazok. - Szeretem őt - savanyú félmosoly, de bármit is kezdjen el a szavába vágok. - Nem tudom, hogy mit érzek, azt sem, hogy mit akarok. Fogalmam sincs, mint kéne tennem, azon kívül, hogy beszélni Babettel és elmondani neki az igazat. Nyilvánvaló mi lesz utána, de most nem leszek felkészületlen, így nem az lesz, mint Masánál volt. Még valami kérdés? - fújtatok egyet, és nézem őt. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire akasztom ki ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Valamiért nem szoktam hazudni a húgomnak, inkább eltitkolom előle az igazságot. Nem azért, mert nem tudnám megtenni - sima liba -, hanem mer'... úgy alakult, hogy neki nem hazudok. Nem is tudom, hogy mitől félek ilyenkor, vagy egyáltalán félelem, vagy tisztelet, vagy csak azért, mert ő a tesóm és rá minden esetben számíthatok. Sokszor nem vagyunk egy véleményen, de az biztos, hogy hiányozna, ha úgy igazán összekapnánk valamin, és öri-hari-menj-a-picsi lenne. Még az is előfordulhatna, hogy lelkiismeret furdalásom lenne, de próbálom úgy kezelni, hogy nem lenne, ha nekem lenne igazam, mégesem vagyok biztos benne, hogy teher nélkül tudnám ignorálni Emmát. Ezért is próbáltam most elkerülni, pechemre megállított. Akkor pedig most nem kertelek és ráborítom a Bence bilit. Na igen, látszik rajta, hogy elfüstöl az agya, nekem is ezt tenné, ha ő állítana ilyen dolgokkal ide. De hát ő kérte, szval csak mondom és mondom, amíg ki nem bukik belőle az igazság.
- Ezt mondom én is - helyeslek a bazdmegolásra, nincs mit szépíteni az egészen, tényleg jó összefoglalása az életem ezen szakaszának.
- Nem mondod?! - nézek rá fáradt szemekkel, amikor már másodjára kapom meg egy lánytól huszonnégy órán belül az idióta jelzőt. Az vagyok, az voltam, talán nem leszek az még egszer. De, valószínűleg nem ez volt az utolsó ilyen.
- Mit, az hogy a valahanyadik unokatesóm? Igen, tudom. Mondd meg neki is - bökdösöm meg többször a szívem feltételezett helyét. Már csak azért gondolom, hogy nem biztos, hogy ott van, vagy jól működik, mert akkor nem tettem volna ezt Babettel.
- Nem tudtam elérni máshogy sem, de ahogy mondod, mindegy már - helyeselek és hátradőlök, pedig nem is tudom mihez lenne kedvem. Kiugrani az erkélyen kábé, de mivel úgyis védőbűáj van rajta, tök felesleges megpróbálni is. A következő kérdés viszont kizökkent a látszólagos nyugalmamból, ahogy végiggondolom az egészet. Szerelem vagy vonzalom? Gyorsan rájövök a megoldásra.
- Ha csak vonzalom lenne, azt tudnám ép ésszel kezelni, ezt nem. Régen is bejött Karola, mint csaj, de sokkal izgatottabb leszek, ha meglátom és nem tudok ellenállni. Ez valahogy kialakult, sokat segített nekem Masa után is, meg jó fej, stb. Mégis Babut választottam, akit szintén szeretek. De fogalmam sincs, hogy ilyen létezik-e egyáltalán. Csak az kérdőjelezi meg az egészet, hogy mégis más lány karjaiba kötöttem ki - összegzem most már végre, ez az egy, ami zavar. Az érzéseim kuszák, ezeken gondolkodni teljes képtelenség, ahogy az előző hetek is mutatják. Nem találom a kiutat.
- Tegyük fel, hogy Babett picsán rúg és elküld a fenébe, nagyon helyesen. Tegyük fel, hogy egy idő után összejövök Karolával. Te mit fogsz gondolni? Egyáltalán gyűlölni fogsz emiatt? Betegnek nézel? Mi lesz velem, velünk, Emma? - nézek rá, és a szavak fájdalmakkal szőve törnek elő belőlem, ahogy a gondolataim megformálódnak. Tudni akarom, hogy mit gondol az egészről, és mit tesz a számára legrosszabb forgatókönyv alakulásakor.
- De továbbra is azt mondom, hogy nem tudom pontosan mit akarok. Illetve de, hogy vége legyen az egész kínlódásnak - igen, annak is élem meg egy ponton, mert folyton ez jár a fejembe és ez nem egészséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bírtam benne, hogy próbálkozik pozitívan látni az esetet. Majd meglátjuk, hogy meddig em mondja el az őszinte véleményét, de tényleg megnézi a két oldalt, és bármennyire utálom, hogy nem mindig az én pártomat fogja, azért tisztelem a véleményét.
- Az aranyvérűeknek ez a szokása, hát kösz - baszki, de megnyugtattál. Bár tény, hogy nem egy aranyvérű van itt is, akik rokonságba lépnek, de azok az ősi aranyvérűek inkább, akiknek ennyire fontos a vérvonal. Általában ők nem is szerelemből házasodnak, hanem mert kell, szóval én és Karola teljesen más eset vagyunk. Emelett ha össze is jövünk, semmi nem garantálja azt, hogy lesz gyerekünk is majd, meg, hogy Karolának egyszer elege lesz belőlem és megint, mint most is szingli leszek. Mondjuk a végletekben csak egy sith gondolkodik, szóval hagyjuk ezt az egész okoskodást és várjuk meg Emma gondolatait, amíg eszembe jut Karcsi és a vele töltött szép emlékek. Igyekszem nem gondolni most Babettre, mert bármi jóra is emlékszem, azonnal ott van a megcsalás és csak rossz kedvem lesz tőle, miattam.
- A Gina az jó csaj? - mosolyodom el, mintha ekkora nagy Casanova lennék, inkább csak egy kicsit ki akartam Emmust zökkenteni. - Látod, hogy nem tudtam, és nem vagyok benne biztos, hogy bármi megváltozott. Ja, és nem Karolával csaltam meg Babut, csak hogy fokozzam a dühödet - fintorodom el egy kicsit, mert egyébként Diával semmi baj nincs, ő olyan volt, mint szokott lenni, tehát minden az én hibám, még akkor is, ha élveztem az egészet. Talán hiányom lett volna? Mit tudom én...
- Akkor úgy éreztem, hogy Babettet szeretem csak, mostanában jöttem rá, hogy nem csak, amikor tönkrevágtam Karola randiját. Ja igen, az is volt - sóhajtok egyet, talán nem kéne mindent elmondani neki, de így teljes a kép. Kicsit megropogtatom a vállaim, ebből is látszik, hogy az ominózus edzőtermes eset óta nem is jártam ott. Kicsit hiányzik az edzés is, ahogy Karola is... sosem mosdom én ki ebből, nagyon megbántottam szegényt.
- Helyes, akkor emésztgesd - karolom át a vállát és magamhoz húzom. Az én nagy és szép tesókám. Aztán kiderül ám az is, hogy neki is van vaj a füle mögött.
- Persze beszélek vele, amint tudok. Elmondok mindent és ha nem kerülnék elő, akkor ő a tettes - vigyorodom el, még meg is lököm a vállammal, pedig inkább égni kellene a pofámnak. Lehet, már eleget égett és már minden mindegy, csak következzen be.
- Á-á-á-á mondjad csak, végre nem rólam szól az egész nap - sóhajtok, és kívácsian fúom a tekintetem az övébe. Remélem nem terhes, vagy ilyesmi, bár akkor nem hiszem, hogy beszélgetne velem. Ettől függetlenül nagyonkíváncsi vagyok, hogy miket nem mondott el nekem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Etikus? Szerintem engedjük el ezt a gondolatmenetet - morgom oda kicsit megbántva és agresszívebben, mint szeretném. Tudom én, hogy nem úgy gondolta, de akkor legalább ne mondja ki, mert ezzel csak még jobban fájdítja a szívemet. Nem elég, hogy megcsalom a barátnőmet, meg szeretem a sokadunokatesómat, még a tesóm is ezen szívózik. Legyen már határ, még ha valahol talán igaza van, lehet.
- Ha jó, mindenképpen - folytatom a mosolyt, miközben ő a szemeit forgatja. Hát igen, talán nem a legjobb feszültségoldó viccel jöttem elő, de tagadhatatlanul a csajok körül forog az életem mostanában. Pedig jobb lenne, ha mondjuk maradna egy, és visszatérnének a baglyok, a barátok és még a tanulás is.
- Eszterházy Dia, de amúgy nem mindegy? Nem nem, nem lesz negyedik, vagy egy sem, vagy egy. Azt hiszem egy életre elég volt abból, hogy több lány legyen a tűzközelben - sóhajtok őszintén, nagyjából erre jutottam a hetek alatt, miközben gondolkodtam. Egyedül a szívem mond mást, de majdcsak meggyőzöm azt is.
- Igen, talán jobb lesz - nem tudhatom, hogy ha mindent elmondok, mennyivel lesz jobb. Talán a lelkiismeretem könnyebb lesz, de minden más nehezebb. Amúgy is Karolának nem igazán akarom elmondani, hogy többet érzek iránta, mint szabadna? Már, ha van ilyen lehetőség egyáltalán.
- Ne legyél gyerekes. Felhozod a témát, aztán mégsem? Kéreted magad? Hát, nem vagyok olyan jó kedvemben, hogy kihúzzam belőled. De, mondd csak el, úgyse lehet rosszabb ennél - teszem szét a kezem, tényleg nem fogom erőltetni. Ha nem akarja tartsa meg, annyira azért szeretem őt, hogy ne nyaggassam. Most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hát nem is tudom mit mondjak, amikor megcsapta a fülem egy pletyka. Karola smárolt valami rellonossal, miközben moziztak. Azt most ne is emeljük ki, hogy én mennyire vágyom arra, hogy valaha eljuthassak egy mugli moziba - milyen rohadt menő lehet, Merlinre! -, de a másik dolog sokkal jobban aggasztott. Ezek szerint az én hajóm már elment nála, ha ilyen gyorsan talált valakit magának, aki ráadásul nem is Ádám! Szóval most akkor mi van? Karola meghjibbant, bűbáj vagy átok hatása alá került, vagy csak pasifaló lett? A pasimágnességében nem kételkedek, tényleg nagyon jó csaj külsőleg, meg tök rendes is, talán néha még túl rendes is. Na, de hogy egy rellonossal, akiket állítólag nem is annyira kedvel? Legalábbis sokszor hangoztatta, hogy neki csak rossz élményei vannak velük, akkor most már nem? Hmm, mindegy, nekem van itt a legkisebb jogom ítélkezdni felette, hiszen egy szép háromszöget állítottam fel röpke két hét alatt. Jó, ez azért erős túlzás, de ha csak a tényeket nézzük meg... nem is annyira van távol az igazságtól. Plusz ott volt még Anna is, meg láthattak Rizával egyesek, szóval egy külső személő eléggé csajozógépnek festhet le. Bárcsak az lennék, és akkor nem kellene sem az én lelkiismeretemmel, sem a mások lelki világával törődnöm. De nagyon zavart a pletyka, akkor is, ha csak pletyka, mindegyiknek van alapja, és nem is nekem mondták, csak meghallottam. Olyan rosszul esett hirtelen, hogy nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretem őt, de ezek szerint nagyon. Hát de most így, hogy? A csarnokon vágok át, amikor meglátom Őt Ádámmal, azonnal agyvérzést is kapok, meg a lila köd is leszáll. Nézem őket messziről, ahogy szórakoznak, nevetgélnek és ahogy közeledek hallom, hogy együtt tanulnak. Hát nagyszerű, ennyire nagyon szerelmes vagy belém, igaz, Karola? Vágül egészen véletlenül mellettük megyek el, de csak nem bírom ki, hogy odaszóljak.
- Helló Ádám, te vagy a hétfős? Tegnap valami rellonossal smárolt Karcsi, a múlt héten meg még belém volt szerelmes. Csak tudni akarom a beosztást, drága - mondom egészen feldúltan, nem is érződik irónia a hangomban, inkább csak düh, de az nagyon. Rendesen befeszülök, miközben a vér elönti az agyamat, és ignorálom a srácot, szóval most nem igazán van Ádám veszélyben. Inkább Karola húzott fel a kis kacarászásával, miközben nekem meg ultimátumot ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tényleg elpattant valami, amikor megláttam az andalgó - nyilván túlzás ez is, de most így látom - párost. Tök vidámnak láttam őt, nyilvánvaló, hogy miután otthagytam őket, mert jó fej vagyok és nem akartam tönkrevágni valamit, ezt tökéletesen teljesítették. Mármint kibékültek és már majdnem járnak is biztos. Akkor kuncogott így Karola nekem utoljára, amikor csiklandoztam, de az azért teljesen más, mintha mondanék valamit és azon nevetgélne azzal a csinos kis ajkaival. Felhúzott az egész teljesen, és nem bírtam ki, hogy odamenjek és beszóljak valamit. Meg is lett az eredeménye. Megint bukó vagyok, meg minden, miközben...
- Oké, bocs Ádám, visszavonom - nézek továbbra is közelre hajolva néztem a szikrázó szemekbe. - A többi sem igaz, Karola? - vádló tekintetem fúrom az övébe, lassan megvakulunk a másik pillantásától, de az biztos, hogy ha ölni lehetne a nézésünkkel, már két halott lenne. Nem tudom, hogy mi bosszant fel jobban, hogy őket együtt látom, vagy az, hogy nem mondta, hogy nem így lenne, egyszerűen csak lebunkózott. Pedig nem is voltam igazán az, csak felelősségre akartam vonni, hogy miért nem velem van, ha annyira szeret, miért ilyen Ádámkákkal, meg rellonoskákkal, meg ki tudja kikkel vihorászik még?! A düh elködösíti az elmém és nem sokra vagyok rőle, hogy felrobbanjak mérgemben. JObb lett volna ma erre sem jönni, de várom a magyarázatot, amivel lenyugtat majd, hogy tényleg csak bunkó vagyok megint, és semmi alapja ezeknek.
- Nos, tévedek? Már nem szeretsz és nem is volt semmi azzal a rellonossal a moziban? - pontosítok, hátha így jobban eszébe jut. Kezdek félni a választól egyébként, mert rohadtul izgató az is, hogy mérges. Karola mindenhogy tetszik és ettől megőrülök, Merlin segíts!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Láttam, hogy teljesen kiakad Karola, talán még sosem láttam a szemébe ilyen tüzet, vagy gyűlöleletet, ami talán a szavaimnak szólt, talán nekem, talán mindkettőnek, de a célpontja egyenesen a szívem volt, amibe ő mélyesztgette a frissen élezett tőrét. Nem tudtam elvonatkoztatni, sem megbocsájtani, hogy megcsalt azzal a rellonossal, és újra felsejlik a szakítás Masával, meg az is, hogy mit okozhattam Babettnek. Karola viszont most nem hátrál meg csak vészsesen visszakérdez. Amiért viszont megáll bennem az ütő, az Ádám, aki békíteni akar minket. Hogy mi? Pont ő? A röhögcsélős Ádika? - Nyugodtan? - kérdezek vissza, de továbbra sem tépem ki a kék szemek közül a tekintetem, csak várom a választ a kérdéseimre, és hamarosan meg is kapom. Na, ezt jól bekajáltad Bence, tessék, ezt akartad hallani? Kicsit hátra is hőkölök a vehemenciától, amit kapok, na meg a lökéstől és csak tátott szájjal bámulok utána. - Ez megőrült - mondom ki hangosan az első gondolatom, de gyorsan visszanyerem a dühöm, csakhogy Ádám megint beleszól. Hát ezt nem hiszem el baszod!
- Igen? Engem szeret? Nem úgy veszem észre - nézek most már a srácra, de mehetnékem van és fél szemmel Karola távozó alakját figyelem. - Jó, leszarom mi történt - mondom Ádámnak, majd elidulok a lány után előbb csak sietve, majd futva. Valahol utól kell érnem és bocsánatot kell kérnem tőle. Máér emgint én vagyok a hülye, persze. De nem tehetek róla, hogy szeretem. Soha nem fog megbocsájtani, de az biztos, hogy ha most hagyom elfutni, akkor száz százalék, hogy gyűlölni fog. Akkor inkább csak ne szeressen, de ne gyűlöljön, azt nem bírnám ki ép ésszel. A szívem majd kiesik a helyéről, amikor befordulok a sarkon ahol eltűnt és nem látom meg. Hirtelen állok meg kétségbeesett arccal és keresni kezdem őt, majd meglátom nem messze tőlem és odafutok.
- Karola - kezdem, de szinte gombóc gyűlik a torkomba, és nem tudok mit mondani. Semmi olyan nem jut eszembe, ami nem váltana ki most veszekedést. - Sajnálom - hiába őszinte, a szívemnek legkedvesebb lányt az előbb járattam le az egész suli előtt. Melléállok, majd a falnak dőlök és egészen lassan elkezdek lecsúszni a föld felé, szégyenemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ádám is csak felhúzott az egész egy szürreális piruett volt, ahol a "gaz hódító" akarja kibékíteni a szerlmetes galambocskákat, akik utálják egymást. Na ezt rakd össze Scorsese, sok sikert! Nem is érdekel, hogy őt is felhúzom, sokkal jobban érdekel az, hogy Karola miért menekült el, pedig nyugodtan itt is a fejemhez vághatott volna valamit. De nem hagyhatom, hogy eltűnjön, utánaloholok, megtalálom és ha már annyira kívántam megkapom a magamét. Hagyom, hogy a falhoz lökjön, simán megállíthatnám, de nem akarok semmit sem csinálni már, csak valahogy megbékélni a helyzettel. Most ki fogja mondani, hogy végeztünk, én meg... nem tudom mit csinálok, de lassan tényleg el kell gondolkodnom azon, hogy valami nincs velem rendben.
- Állj, állj, állj, állj, állj! - mondom neki és próbálom elkapni a kezeit, mert már eléggé kezdi szétverni a mellkasomat. Nem mintha nem bírnám ki, viszont más miatta akarom leállítani. - Nem akartam megint elrontani valamit köztetek, azért mentem el, tök ciki lett volna ott maradni hallgatózni, vagy nem? Gondolom bocsánatkérni ment oda - dohogok, de még mindig parázslik a szemem és nézem a könnyező és dacos lányt. - Már rég döntöttem, de én nem akarok dönteni, mert milyen nagyképű dolog már az, hogy én lányok szerelméről döntsek, hm? - lehet, hogy kicsit közben már erősebben szorítom a kezeit, ha sikerült elkapnom őket, mint kéne. - Utálj, de én szeretlek! - mondom neki és megcsókolom olyan szenvedéllyel, mint még soha. Úgy érzem utolsó lehetőségem, hogy elnyerjem a szerelmét, ha ellök megint, akkor ennyi volt. Szóval mindent beleadok, a kezét elengedem és a hajába túrok a füle mellett. Ha engedi, tovább csókolom, de visszaveszek a tempóból és gyengéd leszek. Nem akarok parasztnak tűnni, mert szeretem őt és igen, féltékeny is vagyok rá. Közben jövök rá, hogy nincs kérdés, nincs választás, csak Ő az, akit szeretek. Még akkor is, ha ezzel elkéstem...