30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lóránt Bence összes RPG hozzászólása (213 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 » Le
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. szeptember 19. 15:09 Ugrás a poszthoz


- Kösz, akkor én nem vagyok az, mi? - öltök nyelvet viccelődve, de persze nem veszem komolyan a szeleburdi lányt. Egyébként sem hiszem, hogy ezzel arra akart célozni, amire én kiforgattam a szavait.
- Hű, még azzal is? - hülyülök tovább, de itt az ideje rátérni a hét műtrágyájára. Szerintem nagyszerű ötlettel állt elő Dana, komolyan , ha lehetne életműdíjat adnék érte előre.
- Nem vagyok én ló, vagy kentaur, hogy legyen patám - de meglepődöm, ahogy bizalmasan... nos, hozzám bújik? Na, mindegy, ezt a fantasztikus álcát én találtam ki, szóval egy szavam sem lehet. Nem mintha, annyira kellemetlen lenne, de egy apró bűntudatfoszlány felsejlik hátul a bőröm alatt Masa irányába. Talán nem fogom neki ezt az esetet említeni. Egyelőre.
De, hogy meg tudjam szokni az ál-andalgást, gyorsan megkezdjük az akciót. Dana jól lereagálja, a Banya pedig szunyókál. Na, perszeee, nyilván.
- Naaa, ne. Azért Várffy prof nem ereszkedik le a pórnéphez... szerintem - elgondolkodom, hogy mennyire lehet ez hiteles, de pletykának olyan biztos. Hiszen azt lehet tudni, hogy a professzor kapós a lányok körében, de azért ő biztosan megválogatja a hálótársait. Dana viszont csavar a sztorin, azonnal elpirulok, ahogy felém szegezi a kérdését. Hogy ez hiteles-e vagy sem, azt nem tudom, de látványos.
- Hát, hát... - a habogásom, talán nem segít, de kedvesen rámosolygok mégis! Ezt, hogy csináltam, baszki?
- Jól van, nemsokára elmondom neki - kihúzom magam és szembefordulok vele úgy, hogy ő háttal legyen a festménynek. Közelebb húzódok mosolyogva az arcához, finoman figyelve arra, hogy Dana szőke feje kitakarja és úgy tűnjön, hogy meg szeretném csókolni. Remélem azért ő is veszi a lapot! Mármint Dana. Suttogni kezdek, ahogy közeledek hozzá és lassan a zsebembe nyúlok a pálcámért, majd mosolyogva megmarkolom.
- Kész vagy? Tiéd a pofix... egy, kettő, hárooom - mondom, majd Danától ellépve, megkezdem az én varázslatomat a Banyára.
- Prohibere - nos, ez csak egy ötlet, de ha minden igaz, a vásznon lévő talajhoz ragassza a felvillanó varázs őkelmét. Most viszont nagyon mosolygok már, remélem a beszélőkéje is beragad Dana varázslata után. Szét fogom röhögni magam, ha sikerül!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. szeptember 29. 14:53 Ugrás a poszthoz


A lányok nagyon kreatívak, komolyan mondom. Van, ahol a srácok jobbak, de van, ahol a lányok verhetetlenek. A kamu dumákban szerintem a csajok sokkal ügyesebben otthon vannak, és szenzációsan tudják forgatni a kitalált sztorit. Hihetően, és ha kell, még egy kést forgatnak meg benned. Sok lesz már ez a forgatás, pedig még kamera sincs nálam. Szerencsére most nem ez a helyzet, viszont, ahogy kapcsolt Dana, az valami hihetetlen penge volt. Úgy andalgunk, mint egy szerelmespár, ami számomra rohadt kényelmetlen, még akkor is, ha Danába bármelyik fiú bele tudna esni és bárki cserélne most velem. Nekem viszont most ott van Masa és szerencsére a kiülő pirosságot nem csak ez a kis szerepjáték okozza, hanem egy kis szégyenpír is fokozza. Na, mindegy, Dana csúcs csaj, szóval... hagyjuk. EBből már nem nagyon tudok kijönni jobban. Viszont elégedett leszek, hogy mikor eljátszom, hogy meg fogom csókolni, akkor azért meglepődik. Hála a magasságos Merlin agyonfésült szakállának.
- Bizony véget, vele szemben is tiszteletlenség lenne. Talán már így is az - Amit mondok ráadásul erre a szituációra is igaz kissé, bár még nem érzem úgy, hogy a határt átléptem volna. Remélem, majd, ha egyszer elmesélem Masának, ő sem fogja úgy érzeni. Megkezdjük a Bagolyköpet Las Vegasba akciónkat és... tökéletesen sikerül! Na, ez már igen! A kárörvendő vigyorom nem is lehetne szélesebb, legalább annyira intenzív, mint Dana lelkesedése. Lepacsizom vele, sőt még meg is ölelem és megpörgetem.
- Zseniális vagy Erica - röhögöm felé, majd szépen odasétálok Danába karolva a festményen szenvedő banya felé.
- Sajnálatos ügy ez, de lesz egy pár hetünk, hónapunk nyugodtan. Tudja banya, egy kis nyugalom így év elejére - aztán Dana, aki ezek szerint "józanabb", mint én, máris a terv véglegesítése felé siettet. Milyen jó, hogy itt van, nem?
- Reducio - suhintok és a kép összemegy nagyjából egy korbaeli ikon méretére. Sajnos a hatás nem tudom mennyi ideig tart, de mivel elkezd zunhanni a kép - jó, mindenre én sem gondolhatok, cselekednem kell.
- Vingardium leviosa - mielőtt lepottyanna a festmény és nem túl szimpatikus lakosa éppen elkapok és Dana kezébe lebegtetem.
- Nálad van a csomagolópapír? Meg a cím? - kérdezem a lányt, miután magához veszi a festményt. Remélem igenlő a válasz és amint elkészülünk, mehetünk a bagolyházba. vagy saját bagollyal is lehetne, de jobb az, ha egy általános viszi, ehehe.




/Folytatás a Bagolyházban/
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 6. 02:26
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. október 9. 22:01 Ugrás a poszthoz



- Hát még szép. Nem hiába vagyunk ennyire jók, hát így születtünk Erica - nevetek és élvezem, ahogy a banya vergődik. Hát végre megszabadulunk egy időre ettől a pletykás vénasszonytól! Gyorsan leszedjük a falról és összezsugorítjuk, miközben eléggé sokat élcelődünk szegény banyán. De hát, így jár, aki pórul, ugye, ahogy a mondás tartja!
- Hát nem tudom meddig nem dobják a kukába, ha súgni fog, vagy rossz hírét kelti egy kaszinónak - morfondírozom és nagyon tetszik, hogy közben a banya láthatóan halálra rémül. Pedig nem fogják elégetni, meg semmi, ha jól viselkedik.
- Szebb lesz a csomagolás, mint a belbecs - dicsérem Danát, és örülök, hogy mindenre gondolt. Még a címet is kinézte, remek! Én ugyan nem tudom, hogy hol van ez pontosan, azon kívül, hogy Amerikában. Szegény bagoly, jobban sajnálom, mint a banyeszt. Kíváncsi lennék, hogy a baglyok messzire hogyan szállítanak? Talán van valami hopphálózatuk is, ami titkos? És akkor nem kell olyan sokat utazgatni, csak két knútba kerül. Bár, akkor már ráment volna a gatyánk, ha a baglyok pénzt kérnének. Közben átmegyünk a bagolyházba, jobb egy semleges állatot használni erre, még kiderülne, hogy mi voltunk ugye. Bár így is van rá esetleg esély, de bízom benne, hogy ez nem így lesz.
- Igen? Menőbb? Előbb szét kellett volna ott nézni, még a végén jobb lesz neki, mint itt. Mondjuk nekünk mindenképpen - nevetek egy nagyot és nézem, ahogy Dana felszerszámozza a baglyot a levéllel, majd huss - az integetésünk kíséretében elindul az Új Világ felé.
- Igen, hirdetni kéne, hogy mennyire jótét lelkek vagyunk. De majd csak később. ha elévül - vigyorgok rá, majd pacsira tartom a kezemet. Remélem veszi a lapot és én addig követem szemmel a banyát szállító baglyot, ameddig csak lehet.
- Szép munka volt bűntárs. Várom a holnapot, kíváncsi leszek, mit szólnak az emberek majd hozzá - leveszem a Zorro maszkot immár, nincs félnivalóm.
- Lehet tervezni a következő akciót, háháháá - nevetek vidáman és még egy kis táncot is eljárok csípőre tett kézzel. Nagyon örülök, hogy sikeresen eltanácsoltuk az iskolából a pletykás öregasszonyt.
- Elkísérhetlek egy darabon, drágám? - nyújtom felé a kezem vigyorogva, majd vagy így vagy úgy elindulunk a hálókörleteink felé. Ez egy igazán jó nap volt, újabb strigula kerülhet fel a nemlétező bűnlajstromunkra. Mert ugye nem is mi voltunk, tisztelt Iskolavezetőség!

//köszi a játékot! Smiley//
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. december 20. 18:03 Ugrás a poszthoz


Egy valószínűtlenül havas napon

- Nem úgy volt, hogy ma szép idő lesz? - fordulok Masához a nagyjából fél méter mély hóban. Nekem annyinak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy a tabletem nem ilyen időt jelzett. Erre délelőtt Masa már nyomta is az üzenetet, hogy délután mindenképpen jöjjünk ki. Végül is miért ne? Gondoltam magamban még akkor, csak hát... két pulóverben nem nézek ki valami fessnek, mert valami furcsa házilény szétmarcangolta a kabátomat az éjjel. Vagy az előző, vagy az azelőtti éjjel. A lényeg, hogy eddig nem igazán kellett ilyen meleg cucc, és a lényt sem találtam meg, hogy bosszút álljak, vagy legalább megvarrassam vele a kabátom. Így ma két pulcsiban grasszálok, még szerencse, hogy vettem egy jó csizmát valamelyik nap, mert annyira tetszett, hogy nem tudtam otthagyni. De a lényeg, hogy most, hogy majdnem térdig süllyedek a hóban - oké, a fél méter talán túlzás volt - még jobban örülök, hogy megvettem. E nélkül nem hiszem, hogy ki tudott volna rángatni a kandallónk elől. De. Én nem tudom mióta vagyunk együtt - ő az ész, őt kell kérdezni -, de ha akad alkalom, akkor máris  ugrok, ha hív. Oké, ha én hívom, ő is jön, ezért most formálok is gyorsan egy hógolyót és megdobom vele.
- Na, mi van? Elfehéredtél? - nézek rá kihívóan, majd kicsit elkezdek rohanni, hogy legyen egy kis előnyöm a következő hógolyó meggyúrásáig. Egyébként nem csak mi vagyunk ki, csak mi elindultunk az erdő felé valami miatt. De nem baj, a lényeg, hogy itt van velem, és mivel hajtó voltam, elég jól dobok, ami neki persze nem annyira jó, de hohóóó. Indul a hógolyó!

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. december 24. 13:33 Ugrás a poszthoz


kabetto

Rég volt már az a baleset a banyával, azóta vissza is tért "szegénykém". Sajnos ott folytatta, ahol abbahagyta, de legalább volt két hónap pihenőnk nélküle. Én úgy láttam, hogy nyugodtabb lett a suli nélküle, és a portré helyén valaki csinált egy köszönőfalat, amit teleírtak az elkövetőknek, többnyire "köszi szépen, nagy vagy!" és hasonló feliratokkal. Sajnos azóta visszakerült az öreg Bibircsókos, és valamelyik tanerő, vagy iskolai dolgozó levette onnan az üzenőfalat. Ami viszont vicces, hogy addig a pillanatig nem távolították el, szóval mondhatjuk, hogy a tanároknak is van humorérzékük, vagy őket is hozta már kellemetlen helyzetbe a vén pletykafészek. Ebből követezik, hogy ma megint Danával összefutok majd, természetesen tilosban. Azt mondjuk nem gondolta át, hogy míg ő szabadon táncolhat a kastélyban ilyenkor is, nekem lógnom kell, de hát mit nekem ez, igaz prefektusok második számú gyöngye? Na, mindegy, a lényeg, hogy "randira" hívott és mivel jó rég nem láttam már, volt is kedvem hozzá. Egyébként azt hiszem, még soha sem utasítottam vissza őt, ha tilosban járásról volt szó. Magamra kapkodtam a ruhám, miután mindenki elaludt a szobában, és kislisszoltam az Eridonból. Ilyenkor mindig kicsit ökölbe szorul a gyomrom, hogy például mi lenne, ha Masa kapna el. Fura lenne azt mondani neki, hogy titokban találkozom Danával, olyan izés is, nem? Na, mindegy a lényeg, hogy osonok a folyosókon, és találkozom néhány más tilosban járóval is, de csak nyugtázzuk egymásnak, hogy nem elkapni vagyunk éppen itt a másikat. Sikerül elhagyni a kastélyt, itt már kevesebb járőröző van, meg amúgy is ki menne ilyenkor a kviddicspálya felé, néhány megszállotton kívül. Először a szertárba megyek és kiveszek egy seprűt, majd egy kicsit bemelegítek. Mondjuk így kabátban jó hülyén nézek ki, meg gyorsan kezdem érezni, hogy nem kéne túlerőltetni a bemelegítést, még a végén azért fázok majd meg, hogy beleizzadok a ruhába. Végül belépek az arénába, és szemeimmel keresni kezdem a szőke prefektát. Nem kell sokáig kutakodnom, meglesz gyorsan és vigyorogva gyorsítom meg a lépteimet, amíg oda nem érek hozzá.
- Helló unikornismancs! Mi járatban? Tilosban? Te? Itt? - görbítem felfelé az ajkaimat, majd eldobván a seprűmet megölelem a csajszit.
- Na, mit terveztél mára, drága barátnőm? - kérdezem, egészen kíváncsian. Danának a legtöbbször nagyon jó ötletei vannak, én pedig igyekszem azokat kiegészíteni a sajátjaimmal. Most pedig már csak ki kell mondania a varázsszavakat és mehetünk is. Abrakadabra! Butus muglik...
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. december 24. 13:51 Ugrás a poszthoz


Egy valószínűtlenül havas napon

- Nekem is tetszik, csak hideg! Miért nem meleg inkább a hó? Milyen szuper lenne, nem? - ráncolom össze az orrom azzal, hogy megemelem kissé a gondolkodásban. Ez olyan izé, mindig ezt csinálom, le kéne szoknom róla. Mármint... nem a gondolkodásról. Viszont ha már hideg van és jégszobrot tud majd faragni belőlem a drága, előbb nekem is el kell intéznem egy nagyon fontos ügyet vele kapcsolatban. Például azt, hogy megdobom hógolyóval, mert amúgy minek esne, ha nem ezért, hogy jókat mókázzunk benne?
- Nem hiszem, hogy annyira megleptelek nyelves! - küldöm vissza, amit kaptam, majd vissza is húzom a nyelvem, mert félő, hogy az is lefagy. Lehet, hogy kicsit túlaggódom magam ebben a két pulóverben, nem igaz? Persze figyelnem kell, mert Masa vissza fog vágni, vagy mondhatjuk úgy is, belemegy a mókába. Az első szétporlad a levegőben előttem, szinte el sem ér, csak pár hóporlasz jut el hozzám.
- Hűha, te ellátod még spórák baját is, kedvesem - cinkelem egy kicsit, bár nem tudom miért vagyok olyan hülye, hogy bepörgessem őt. Mondjuk azért, mert imádom olyankor is?
- Három? Nem lesz az so.. - puff a vállamon talál a hógolyó, de úgy néz ki egyelőre kitart a védelmem. Már ami a hideget érinti. Annyira egy barom vagyok, hogy még nem tanultam meg a melegítő varázst... Na, de komolyodjunk meg egy pillanatra és ne tovább! Máris kerítek én is pár hógolyót, szó szerint párat, azaz kettőt. Az egyiket ívesen dobom Masám felé, és megvárom, hogy arra figyeljen és azt próbálja kikerülni. Amint ez így történik, dobom a másikat, így már könnyű célpont, de ezt már rendesen. Persze hátrafelé menekülve, és csak a dobásig megállva. Remélem minden trükk egy újszülöttnek új, és most remélem Masa a baby. Bizonyos értelemben mindenképpen. Dobok még utána is egy párat, csak a miheztartás végett és ha kergetni kezd, én futni. Kezd jó lenni ez a hideg hó is!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. december 27. 13:59 Ugrás a poszthoz


kabetto

- Jaj, nem kell keménykedni. Valakinek könnyű volt, nekem meg még könnyebb -
kacsintok és elnevetem magam. Dehogy volt könnyű, de nem is volt olyan nehéz most. Az is lehet, hogy a prefektusok így a téli időszakra engedékenyebb és a tanárok sem feltétlenül azzal szeretnének foglalkozni, hogy ki jár tilosban. A sok dolgozatot kell javítani, amit azért adtak, hogy jól berezeljünk még a szünetek előtt. Hát sikerült, gratulálok, szóval most jöhet a móka, Danával!
- Nyilván én - pattanok fel szó nélkül nevetve a járgányra és a "készen állsz?"-ra már ki is lövök, majd hagyom, hogy üldözzön egy kicsit. Megállok a "gólvonalnál", azaz az egyik oldal karikái vonalában, a középső magasságában. Remélhetőleg, előbb-utóbb odaér és felsorakozik mellém. Mondjuk nem egy hosszú sor, de mindegy.
- Az "ellenfél" karikái a cél. Mit szólnál, ha háromra indulnánk? - kérdezem, és kicsit erősebben megmarkolom a seprű nyelét, és egy kicsit ráfeszítek a lábtartóra is. A járgány megmoccan, de visszajövök vele, majd megállítom úgy, hogy egy kis mozdulattal indulni lehessen.
- Amúgy tudod, hogy ezek egyenseprűk? mondjuk így izgalmasabb, szőkeség! - mondom neki hangosabban, mint kéne. Bennem van ez a "kviddicsreflex", hogy túl kell harsogni a többieket. Szóval a végére már visszahalkítom a normális tartományba a hangomat.
- Akkor mehet? Egy, kettő, hááárom! - kiáltom és az m betűnél már ki is lövök. Remélem sikerül egy kis előnyt szereznem, egyébként is gyorsan odaérünk a célig. De azért izgalmas lesz, érzem, hogy máris ég az arcom, és izzadni kezdek.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. december 27. 14:58 Ugrás a poszthoz


Egy valószínűtlenül havas napon

Nem tudom, nem értem, miért lenne baja a meleg hó. Olyan varázslatos lenne, de a mugliknak megmaradhatna a hideg na, ha már ennyire ragaszkodik hozzá. A porhó-golyóra viszont már mindketten nevetünk és így van ez jól. Egyszerűen imádnivaló ez a lány és én imádom is!
- Éppen dicsértem - tárom szét a kezeimet, ez pedig pont elég arra, hogy eltaláljon egy újabbal. Na nem baj, az én cselezésem is sikerrel jár, kettő-egy ide, aztán Masa egy igazi gentlewoman lépést tesz és megnyeri nekem a meccset.
- Köszi! Nagyon drága lesz, bízhatsz benne, lehet, hogy kettőt kéne ennem - hülyéskedek, de meglep azzal, hogy amúgy nem vet véget a hógolyózásnak és újabb találatot visz be. A következőjét már kikerülöm, és nevetve dobálom felé a golyókat. De aztán itt az ideje, hogy új játékot jegyezzünk be a játékügyi hivatalban, ami csak az én elmémben létezik. Jó, lehet a Masáéban is, még ezután nem végeztem kutatómunkát. Gyorsan behatolok a fejébe váratlanul és azt látja, hogy futok felé, majd behempergek vele a hóba. Na, ha el tud vonatkoztatni, akkor már tényleg azt láthatja, hogy futok felé, hogy Mária kisasszony hószobor legyen. Ha nem menekül el fogom kapni és furcsa egymásba kapaszkodó hengerként fogunk hemperegni a hóban. Már, ha hagyja!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. december 28. 09:32 Ugrás a poszthoz


kabetto

Hallom a kiáltását és széles mosolyra húzódik a szám, kár, hogy látni nem látom a meglepett fejét, imádnám! De úgyis utolér, hiszen megállok és bevárom őt.
- Dehogy jöttél! Csak én jó vagyok - cukkolom egy kicsit 1000 Wattos vigyorral a pofátlan képemen. Na, de ha már itt van, versenyezzünk egy kicsit. Nagyon felkészülök, mert nyerni akarok, ilyenkor nem számít, hogy lány az ellenfél. Mit lány, kész nő ez a bestia! Ráadásul a szemei sem állnak jól, ahogy visszaválaszolgat, de majd megmutatom neki, hogy ki a legény a gá... seprűn! Neki mindjárt annyi, én pedig átveszem az első díjat és körbemutatom a közönségnek, yeee! Egyszerre számolunk és kilövünk, talán én egy kicsivel előbb, hiszen valamennyivel előrébb vagyok. Pár másodperc és vége lesz, és akkor hátranézek... de eltűnt! Ezzel vesztek a tempómból és mire észbe kapok, már ő beér a célba felettem! A fenébe!
Megvárom, míg bevár és odalassítok mellé.
- Szép volt! - ismerem el a vereséget, bár nem tudom, hogy hogyan csinálta. Mindegy is, szerintem mindketten jól szerepeltünk és nem mentünk neki semminek és egymásnak sem. - Most, hogy hagytalak nyerni, merre tovább? - kérdezem, mert biztos vagyok benne, hogy ez csak a bemelegítés volt.
- Mit szólnál egy fogócskához? - mondom végül azonnal a kérdésem után. - Először én próbállak meg elkapni, aztán te engem. Bárhol érinthető a másik, na? - hát így sötétben sokkal izgibb lesz ez, de szerencsére a hold viszonylagosan bevilágítja a pálya nagy részét, szóval nem vaksiként repkedünk, az milyen nagy felelőtlenség lenne! Nem úgy, mint éjszaka seprűfogócskázni...
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. december 29. 17:44 Ugrás a poszthoz


kabetto

Csak legyőzött, persze egy kicsit talán tényleg hagytam magam. Semmit sem számít, neki viszont örömet okoz. Igaz, nekem is azt okozott volna, ha nyerek, szóval ez elég hülyén hangzik. De a barátokkal kedves az ember, hát még a legjobb barátokkal!
- Micsoda? Dehogy is volt az! - fordítom el a fejem sértettséget tettetve. De, hogy legyen visszavágó is, azonnal hozom az új ötletet. Mivel ő nyert, én leszek a fogó. De, hogy miért is hozom hátrányba mindig magam? Szeretek inkább üldöző lenni, mint üldözött.
- Oké, de nem kell sokáig fárasztani magad. Mindjárt megleszel - cukkolom egy kicsit, és nagyon figyelve a számolására, szinte egyszerre indultunk. Nyilván ő előbb, mert ő számolt, és cikk-cakkozni kezd azonnal, ezért most nekem kell felfelé emelkednem, jó magasan fölé szállok, lehet, hogy már nem is látszódom, ő viszont lent marad a holdfény világításában. Így próbálok meg oldal-hátulról rárepülni, hátha meg tudom érinteni őt. Remélem nem ijed meg, vagy észrevesz időben és vagy kitér, vagy... a lényeg, hogy ne ütközzünk, az nem tenne jót a móka folytatásának. A gyengélkedőn nincs olyan sok mulatság!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 5. 12:41 Ugrás a poszthoz

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Izgalmas volt az este, de mégsem torkollott teljes mennyországba, bármilyen képzavar is van. A kapuig vezető úton már végigmentünk, de Szent Maki Masám végül nem engedett be és Szent Péter – mugli hitt világ, nézzetek utána - is ejnye-bejnyézett miközben előtte bevágta a kaput. Persze nem haragszom, meg is értem őt, csak hát már jó lenne, nem igaz? De igaz, és már eléggé fel voltam húzva a kis nyuszim által, hogy felnőtté váljunk? Á, nem hiszem, hogy ez tesz azzá, de tudom, hogy az évfolyamtársaink, sőt, már az alattunk járók – nem szó szerint! – is csinálják. Gondolom, annyira nem lehet rossz. Bár csalódott voltam elsőre, mégsem tudtam haragudni rá. Remélem, nem sokáig fog távol tartani ettől már, de belenéztem a fejébe és bár nem mondta ki a választ, láttam, hogy fél tőle. Pedig Lóránt Bencéről nem lehet elmondani, hogy nem úriember, meg gavallér! Az utóbbi egy mugli régies kifejés az úriemberre és megtetszett, szóval tuti használni fogom. Na, mindegy, azért az sem volt rossz, ameddig eljutottunk és tudom, hogy ez Masámnál sokkal nehezebb dolog volt, de nem láttam rajta, hogy annyira ellenkezett volna… bizonyos dolgoknál. És ez jár ébredéskor a fejemben, hát szép! A mugli interneten, pedig számos dolgot néztem meg a témában, volt olyan is, amitől majdnem behánytam, szóval nem mondanám, hogy nem voltam alapos… mégis hiányzott valami. Hát, majd legközelebb. Óvatosan nyitom ki a szemeim, én eléggé nehezen kelő vagyok – kivéve, ha egy maki ugrándozik a mellkasomon -, szóval mosolyogva néztem lassan oldalra… de Masa már felkelt. A másik oldalamra fordultam és félig lelógva az ágyról, kikotortam a pálcámat, alig találtam meg.
- Invito telefon – sóhajtom halkan, nos, a gatyám vágott pofán néhány pillanattal később, mert a jobb zsebében volt a hívott tárgy. Kikerestem és megnéztem hány óra. Még rohadt korán van! Mármint így Szilveszterezés után, ami igen jól sikerült.  Nem tudom, hogy hogyan kerültünk ide, csak arra emlékszem, hogy Masa mondta, hogy ha halkak leszünk, aludhatunk náluk, és még talán a szüleinek is bemutat napközben. A pizsamám egy kockás póló és egy alsónadrág volt, mert a fűtés rendben volt. Masa jó meleg volt, ahogy hozzám bújt, még ha fázós is vagyok, nem kellett több. Fel kell tápászkodnom, mert maximum kirobbantani lehet majd innen! Felkelek és valahogy elbotorkálok a hátizsákomig és előkeresem  a fogmosószettemet. Egy két pálcamozdulat és csak bámulnom kell magam a tükörben, ahogy a fogkefe elvégzi helyettem a mozgásokat. Hát, nem vagyok valami jó állapotban! Miután végzett, lemossa magát a fogkefe, a fogrém tubus teteje visszacsavarodik, és a kezeimbe ugrálnak.
- Köszi, jó dolgoztatok, kaptok egy sarlót – mosolyogok, persze válasz nem jön. Kicsit megmosom az arcom, majd a fésűt is ideparancsolom, aki még gyorsabban végez az egésszel, mint a fogkefe. Drága volt a színváltós, fogszélesség-váltó fésű, de megérte! Kicsit emberibb arccal indulok el, és tudom, hogy Márk szobája fent van, talán ott lehet Masa… ha WC-n lenne már itt lenne. Elindulok a szembeszobába és benyitok, ahol éppen Masa kérdezősködik, én pedig hátulról átölelem őt a derekánál, fel sem fogva, hogy miket hadovál. Reggel van még na, és imádom a hangját hallgatni. Nem csak reggel.
- Cső népek. Hogy vagy Má… Karola? Helló uncsitesó – jobbra felemelem a fejem és a bal szemmel hunyorgok, hogy jobban lássak. – Van kaja amúgy? – ez van, ha éhes az ember. Bár Karola kissé fura fejet vág, mintha rémült lenne? Aztán kitől félne, Masámtól? Az egy elég vicces feltevés.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. január 6. 10:39
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 6. 11:42 Ugrás a poszthoz

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Hej, hát úgy szép az élet, ha zajlik. A probléma abból adódik, ha sok-sok meglepetés ér minden résztvevőt. Az engem nem zaklatott fel, hogy Karola Márk ágyába aludt… ha aludt. Az sem, hogy Márknak nem vagyok a kedvence, mert félti a húgát.  Ráadásul most még olyan kómás vagyok, hogy teljesen fel sem fogom ennek a hármasnak – velem együtt négyesnek – a drámáját.
- Talán ő – azért felhorkanok egy pillanatra, amikor Márk le-„ezez”. Mégiscsak vannak határok, ráadásul sosem voltam bunkó vele, főleg pedig fel is buktathattam volna, amikor vak volt. Nem beszélve arról, hogy Masa elmondta neki, hogy itt alszom… szóval bátya, ésszel legyél már.
- Igen, Bence – mosolyodom el Karola felé, és belepillantok az elméjébe. Hát nagyon meg van ijedve a drága, valakinek meg kell majd nyugtatnia. Azonban Márk kiakad, mint a izé, „trakszisóra”, vagy mi az a sárga autó a mugliknál, amikor viszik az utasokat pénzért. Ráadásul még nekünk is jön, mintegy véletlenül.
- Hagyjad Masu, nem számít – persze fura volt, hogy nekem jött, de hát biztos azért van, mert itt vagyok a hálójába. Mondjuk ebben éppen egyetértek, hogy ez tiltott zóna, de hát, ha az én makim erre csámborog, mit is tehetnék ellene?
- Szóval kakaó. Megteszi egy pár percig – mondom Masa után, miközben ő elmegy ruháért Karolának. Oda is fordulok a kuzin felé, és mosolyogva karba fonom a kezeimet, miközben az ajtó mellett támaszkodom. Kettesben maradtunk egy rövid időre valószínűleg.
- Nyugi nyanya, nem hiszem, hogy Márk csinált volna olyat, amibe te nem egyeztél bele. De valószínűleg olyat sem, amibe beleegyeztél. Nem olyan családnak ismerem őket – kacsintok a lányra, aki n mindössze egy póló van, és hát bizonyos domborulatok sokat sejtetőek. Emiatt végig próbálok tartani a szemkontaktust, mikor is visszatér Masa, pont a z utolsó mondatom végére.
- Masa a megmentő!  - gondolok vissza az előző csókra, annyira jól esett, hogy ezt mind a négyen láthattuk. Illetve Masa becsukta a szemeit, de ő valószínűleg tudott róla, hogy megcsókolt.
- Ó, szeretem azt a pólód – mondom, ahogy lehelyezi az ágyra a szettet. Habár bugyi nincs, azt valahogy megértem. Közben Márk is visszatér, én pedig most már elveszem a kakaómat és bele is kortyolok.
- Ez répás? Nohát – egyből kipattannak a szemeim, majd végignézek a díszes társaságon. Aztán vállat vonok, nem igazán az én ügyem, de azért maradok uncsitesós megerősítésnek.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 7. 19:58 Ugrás a poszthoz


Egy valószínűtlenül havas napon

Én nem tudom mi lenne velem nélküle. De komolyan. Bármikor rosszkedvű vagyok, csak rá kell nézem az asztalomon lévő fotókra - ahol bohóckodik, vagy a másikra, ahol átváltozik makivá és integet -, mindjárt jó kedvem lesz. Néha még becipelem magamhoz az ágyba is, mintha ott lenne. Jó, néha ott is van, de ez nem tartozik másra...
- Nem baj, egyszer hagy élvezzem ki, ahogy kipengeted a lovettát - egy csomó mugli filmet láttam már, szóval fejlődök, mint az állat mugliból. Persze nevetve menekülök és természetesen elkapom, de még természetesebben hagyom, hogy ő kerüljön felülre. Egyébként is ez az egészségesebb, mert ha jégszobrot csinálok belőle, nem annyira vicces.
- Hiába, eltanultad a mesterséget a maki énedtől, úgy könnyű - úgy csinálok, mintha kicsit bántana a dolog, holott, csak élvezem az egészet. Zihálva nevetek, ahogy mutogatja a bicepszét a terelők gyöngye. Azért még nem is számoltunk, hogy Ambrózy profot kihívta párbajozni. Nooormális? Legalább hívott volna engem is, hogy lepetrifikus-ozzam! Akkor nyerhetett volna, amúgy nem hiszem! De azért szurkoltam volna és biztosan megpróbáltam volna megverni a profot. Haha, hát értékelni kell a próbálkozást is.
- Szerintem meg maximum - nevetek és hirtelen cserélünk, amúgy sem értem, miért akar betemetni, hiszen továbbra sincs rajtam kabát és jelentősen hidegedni kezdett a hátam, ahogy elszórakoztunk. Most én vagyok felül, és csak mosolygok rá, majd lehajolok és kap egy leheletnyi csókot. Aztán felállok róla és felhúzom.
- Micsoda hóembert lehetne belőled csinálni... ijesztgethetnéd az erre járokat, imádnám! - lelkesedek be, de a hideg miatt kicsit el is megy a kedvem. - Masu, bemegyünk a faházba? Át kéne melegednem - nézek rá kiskutya szemekkel.

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 11. 21:33 Ugrás a poszthoz

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Elmosolyodom a kakaóm mögött, amikor Márk megjegyzi, hogy nem számít minden, amit Masa, ha nem hallja. Tipikus Masa és biztos vagyok benne, hogy így, vagy valami hasonló módon történhetett, ahogy „elmondta”, hogy itt fogok aludni. Nem tudom, miért védi ennyire a tesóját, hiszen nem tegnap óta járunk, és bárhol is csinálhattunk volna már bármit, ha úgy van. Igaz, itt még nem voltam, és örülök, hogy eljutottam a Masa főhadiszállására. Pont olyan, mint ő, el sem lehetne téveszteni. Amit Márk elmond, az logikus, bármennyire is nem szimpatizál velem, amennyire én ismerem, kizárt dolog, hogy egy gólyával elbánjon úgy, hogy az nem tud magáról, vagy éppen elég befolyásolható hangulatban van.
- Persze – próbálom nyugtatni, még kedvesebbik mosolyomból is küldök felé. – Jaj, ugyan, eszembe se jutott. De legalább tudlak majd zsarolni valamivel, kösz, hogy szóltál – kacsintok, de látszik, hogy csak szívom a vérét picit. Szerencsére mindenki nyugtatni szeretné Karolát, Masa pedig megjön a ruhával, majd eltakarja a lányt. Elfordulok, oldalra és nézem Márk falát, amíg tart az öltözködés, így nem látom, hogy a barátnőm engem néz. Mire vége a rituálénak, visszajön Márk, aki kopog. A saját szobájába. Ebből is látszik, hogy nem olyan, aki kihasználna másokat. Ha ez nem győzi meg Karolát, akkor mi? Közben Masa odaül a lány mellé, de feltűnik, hogy ez nem az első eset. talán a karma? Én már őket nézve kakaózom, miközben a pároshoz odaér Márk a gyógyszerrel, de Karola felpattan és elrohan a fürdőbe. Hmm, ez váratlan volt. Rövid időm beül, ketten akarnak fellökni, de semmi probléma. Masa – a Karcsit most nem kommentálom – kész lesz, és megmakacsolja magát, ő marad, mi menjünk. Nem tudom nekem, miért kéne mennem, de segítek Márknak, mégiscsak a barátnőm bátya, Karola pedig távoli uncsim. Ma nem uncsi. Sóhajtva kukkantok be Karola fejébe, hogy milyen gondolatai vannak, majd Márkhoz fordulok.
- El akar hoppanálni, de nincs nála a pálcája, gondolom a nélkül nem menne. Pánikban van – nézek a Zippzhar tesókra. A nekem kedvesebbik finoman szól, hogy küldjem Márkot, de nekem is ez volt a tervem. – Márk tiéd a pálya, szerintem le kéne nyugtatod valamivel. Elmenjünk Masával? Hátha, ha nem nézi 3 ember, nem lesz olyan nagy gond. Ja, és vidd a gyogyót – mutatok a fel nem használt fájdalomcsillapítóra. Aztán csak Masa mellé ülök és a kezébe nyomom a közben kiürült bögrét.
- Finom volt, köszi – nekidőlök, és Márk reakciójára várok, ha már az ágyán ülök. Jó lenne benézni a fejébe, de nem vagyok tapintatlan, ha nincs vészhelyzet. Kicsit félnék is, hogy mit gondol rólam, és az, ha tudom nem jobb, mintha magától fejezi ki. Masa közelsége megnyugtat, és jól esik, az illata elönti az orromat és megannyi emléket hoz fel bennem.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 12. 15:16 Ugrás a poszthoz


kabetto

- Abban mi lenne a kihívás! - kiállt utána, és már indulok is. Egyelőre nem találtam fogás a Dana menekülésében, de szerencsére a pálya behatárolja a cselekedeteit, és először megfigyelem, hogy miket csinál, miközben üldözöm. A hirtelen a föld felé manőver, egy kicsit meghökkent és nagyon remélem, hogy Danának nem lesz semmi baja. Követni kezdem őt és próbálom meglátni azt, hogy merre lehet jól felhozni a seprűt anélkül, hogy becsapódás lenne a vége. Hiszen az, hogy felhúzod, még félsiker, mert jönnek a lelátók. Persze Dana vakmerő, én is, de nem annyira, hogy kockáztassak. Párszor már megjártam, és nem kívánom ezt a sormintát követni egy játék miatt. Szóval kihozom magam a zuhanásból és arra megyek, amerre szerintem érkeznie kellene a szöszke nyanyának. Nem tudom mikor jutott eszembe, hogy nyanyázzam Danát, de nagyon fel tudja húzni magát rajta és nem kell félteni, kapom az áldást. Szóval kihozom  a seprűm, majd ő is, felette vagyok jópár méterrel, és hiába forog nem lát, pont felette repülök. Ha madár lennék, biztos lepottyantanám poénból, persze úgysem találna, de a kép élénken él a szemeim előtt. Szóval itt az idő támadni, így rá is fordulok, hátha továbbra sem vesz észre. Kicsit be is lassít én úgy látom, ami nekem kedvez, és felülről rárepülök és vállon próbálom koccantani a lábammal.
- Megvagy! - kiáltom, biztos vagyok a sikerben. Ha sikerül szuper, ha nem, mehet tovább a macska-egér játék és kapom a megjegyzést. Ilyen az élet. De azért egy próbálkozásnak jó volt, szerintem.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 19. 10:43 Ugrás a poszthoz

Egy érdekes reggel /w Masa (Karola, Márk)

Eléggé bonyi a helyzet, de egye fene, megoldjuk valahogy. Szerintem Márkó nem béna, hogy elbírjon egy elsős lánnyal. Főleg, hogy nem csinált semmit, mégis az látszik, hogy ő van kínos helyzetben. Ejj, de bekukkantanék hozzá is, de Masára való tekintettel mégsem fogom megtenni. Amúgy is látszik, hogy zavarja, hogy van pasija a húgának, csak azt nem értem pontosan, hogy már vagy két éve járunk, és ezt miért nem lehet megszokni. Ha volt is panasz rám, szerintem azért olyan sokszor nem, és a mértéke sem volt túl nagy, és a vak is láthatja, hogy mennyire szeretem őt, az összes bolondságával együtt. Lehet, ha az átlaghoz mért normálisság lenne benne, akkor nem is jutunk el idáig, de ő egy igazi tündérmanómaki embertestben. Szóval, na, kicsit bánt néha, hogy Márk ennyire fúj rám, még ha ritkán is mutatja ki. De Masám mindig megvigasztal, elég ránéznem most is.
- Persze, ez ma eddig a legjobb ötleted a kakaó után. Habár, ha engeded, megnézném, hogy milyen fejet vágtak, amikor rájuk törtél, illetve… kedvesen ébresztetted őket. Rágondolnál? – vigyorom elég széles, és a többiek nem hallják, hacsak nem hallgatóznak felém. Ha kapok engedélyt, akkor megnézem magamnak az estet, nagyon fogok röhögni, tudom. Még az unokáinknak is ezt fogjuk mesélni, ha lesznek. Jó, ne menjünk ennyire előre, egyelőre még az utódok nemzéséhez való gyakorlás is odébb van. Kivárom.
- Csak halkan, – veszem fel a ritmust – hogy senki meg ne hallja – vigyorogva mondom a kis mondókát, csak ne nevetgélnék közben, rontja az összhatást. Végül megérkezünk a Zippzhar konyhában, és üresen találjuk, legalábbis szülők nélkül. Nem mintha bármiféle gondom lenne velük, eddig nagyon kedvesek voltak velem. Csak néha kapok pillantásokat „te ezt, hogy bírod?”, de csak egy „bárhogy” a válaszom, mást nemigen tudnék mondani. Masát ha elfogadod, szerintem nincs nála jobb társ/barátnő/maki a világon! Én pedig élvezem ezt a kitüntetett figyelmet, amit rám fordít és a szerelmét is. Na, mindegy, kezdek kicsit szentimentális nyálas lányba átmenni, de szerencsére a kajaötlete kizökkent a naplemente összebújós nézéséből.
- Oké, és mi mit eszünk? – nevetem el magam. - Annyira bírnám, ha mi valami olyat ennék, amire ők vágynak. Mi Márkó kedvence? Meg tudjuk csinálni? Ha nem, mi is ehetjük ezt a PiRá ala Masa-t – nevetek és nem tudok nem odamenni, megölelgetni őt. Még meg is pörgetem, és a végén adok neki egy apró, rövid répakakaós csókot.  Bármi is lesz, nagyon szívesen és lelkesen segítek neki az elkészítésében, szóval jáhá, kezdjünk neki!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 19. 12:28 Ugrás a poszthoz


Egy valószínűtlenül havas napon

Felhőtlen nevetésük szerintem minden környéken lévőt elriaszt, ez a lány egyszerűen csodállatos, kreatív és még sorolhatnám, ha nem halnék meg a röhögésben. Szerintem ezért nem hízok meg, mert annyit nevetünk, hogy fáj tőle a hasam és nem tudok enni olyan sokat. Mondjuk, erről lehet, hogy más lenne a havat pergető szőkének a véleménye itt rajtam.
- Hol lehet fizetni hóval, te? – kérdezem, majd indulhat a kergetőzés. Nem sok kell hozzá, és máris újra megnézzük, hogy milyen a szuper hideg hó, pompás. Ha nem vele lennék, már biztos hisztiznék, de lehet el sem jöttem volna kabát hiányában…
- Még a végén elbízod magad, ha igent mondok, szóval nem! – hazudok, és ez tökéletesen látszik, amikor nyelvet ölt rám. Ezt nem hagyhatom megtorlatlanul, így alám kerül, én lettem a győztes szerintem. Ez volt a nagydöntő, a mindent eldöntő döntő döntője! Kész passz, bárki bármit is állít!
- Oké, imádnám! És ha ne adja Merlin, auror leszel, szeretném, ha egyszer így jönnél hozzám… haza – vörösödöm bele az ötletbe, lehet, hogy a lányok szoktak a házasságról gondolkodni, de nekem sokszor eszembe jut, hogy milyen is lenne felnőttként együtt. Oké, életkor szerint már ott vagyunk, de az más. Az biztos, hogy bármi is lesz velünk, soha nem fogom elfelejteni ezeket az éveket. De azért jobb lenne fojtatni, amíg a kaszás el nem választ minket. Ügyes vagy Bence, még egy ilyen cuki képzelgést is el tudsz rontani. Remélem, nem most néz a fejembe!
Felkelek, miután lekászálódik rólam és elindulunk a faház felé. Közben végignevetem vele a komédiáját, néha túlságosan is mulatságos. Kiegészítem, hogy ha pedig piros havat lát, akkor az nem annak a jele, hogy egy kívánság teljesült, hanem meneküljön, mert vérfarkas járhat a környéken. A faházban ugyan nincs nagy meleg, de sokkal jobb idő van, mint odakint, és a mi a fontos, van egy csomó pokróc, ezek szerintem nemrég kerülhettek ide. Összeszedek párat és leülök Masa mellé, miközben ő ráfekszik hassal a lábaimra, én pedig betakargatom magunkat úgy, hogy a kis drága feje látszódjon csak ki. Kérdése meglepő, de nekem nem elsősorban a tanulás jut eszembe. Oké, rám férne, és miért ne, úgysem fogunk mindig tanulni – ezt csak félve gondolom egy Levitás mellett, még akkor is, ha Masám az -, talán megmutatja nekem a környéket is és mókázhatunk sokat.
- Ez meghívás?! Naná, hogy megyek, megbeszélem az ősökkel és ott leszek. Szerintem nem lesz akadálya, hogy elmenjek hozzátok. Ugye nálatok sem? – a kérdés költői, de nem akarok ajtóstul rontani Masalakba, és a kérdés elsősorban Márkra vonatkozik egyébként, gondolom, tudja ő is. Ha nem, akkor majd lopott pillanataiban fürkéssze meg a fejemet.
- Te gondolkodtál már azon, hogy jövőre végzünk és akkor utána mi lesz? Hogy mit szeretnél tanulni, vagy világot akarsz-e látni, ilyesmi – gondolkodom, és a jobb kezem mutatóujjával cirógatni kezdem a haját, vagy az arcát, attól függően merre néz. Kicsit elkomolyodtam volna? Meglehet, csak hiányzik egy kis tea, vagy valami, hogy Masával kettesbe lehessünk. Szerintem nagyon ritkán van ez, hogy nem zavarnak. Persze még most is beléphet egy Rellonos, hogy jöttünk felgyújtani a házat, maradtok? Á, a Rellonosok sem ilyenek, de na, most jól érzem magam.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 22. 09:27 Ugrás a poszthoz

Egy érdekes reggel /w Masa (Karola, Márk)

Masában feltétel nélkül megbízom, ami nem csak nálam, hanem másnál sem feltétlenül van meg. Az emberek nem szeretik kitálalni legféltettebb titkaikat, így aztán a legilimentorok sok olyan dolgot megtudhatnak, amit a legilimentor alanya nem szeretne, hogy megtudjon más is. Nálam ilyen nincs, illetve biztos, hogy van, nem is kevés, de nem érdekel, ha Masa megtudja, legfeljebb elpirulna ezen-azon, ha megtudná néhány fantáziámat, ami tulajdonképpen róla szólnak, bizonyos helyzetekben. Tudna tudományos munkát végezni, ha nagyon akarna, hogy mi tetszik nekem, meg mi nem, milyen vágyaim vannak. Mondjuk, azt lehet, nem bánnám, mert akkor legalább megtudnám én is. Jelenleg attól parázok, amit már korábban a faházban mondtam neki… gőzöm sincs, hogy később mit akarok csinálni, csak annyit, hogy ő benne legyen. Majd lesz valami… viszont megérzem az kutató szándékát és nem állok ellen. Azonnal egy alacsonyabb perspektívába vált „kép” és látom, érzem, érzékelem, ahogy Masa bemegy Márk ajtaján és akkor meglátom őket. A kezem a számhoz kapom, ahogy röhögni kezdek, és utána még jobban, ahogy szegény Karola leesik az ágyról. A fal felé fordulva röhög, befogott szájjal hangosan, a kezeim viszont egész jól hangszigetelnek szerintem nem hallatszik. Még röhögnék egy sort, miután Masám távozik a fejemből – megjegyzem tökéletes volt a projekciója -, de megoldjuk azzal, hogy távozunk a helyszínről. Felveszem a Masmas ritmusát és leninjázunk a lépcsőn, majd jöhet a reggeli. A kajaötleteitől általában mindig félek, ne tudjátok meg, hogy milyen pizzákat szokott enni a Félszeműben. De mindig kérek kóstolót, és vannak olyan konstellációi, amik egészen meglepően finomak. De ő mindent megeszik, amit kitalált és soha sem panaszkodik… vagy legalábbis nem mondja. Szóval azért a pillecukor-rántotta nekem kicsit sok a répás kakaó után, de mivel Masa édesszájú, nem annyira csodálkozni való. Próbálkozom elterelni a gondolatait, mindenfélével, meg amúgy imádom is, szóval a kettőt összekötni nem egy bravúros dolog. Csak bólintok, úgyis ismer már annyira, hogy mennyire rajongok az ötletért, de én lennék az utolsó, aki egy kérés után le akarná beszélni. Hátha jó lesz… Kapom a nevetős-csókot, amit szintén nem cserélnék le semmire. Hú, Bence, te nagyon bele vagy zúgva ebbe a lányba! Megfogom az alapanyagokat, és bár felhúzom a szemöldököm a ketchupra, de szerencsére az visszakerül a helyére, így ő visszakapja a mosolyom. Odaviszem a pultra őket és várom, hogy mi lesz belőle, de nagyon nagy lelkesedéssel kezd bele.
- Ó, persze, hol… á, oké – mosolygok vissza a fejbiccentés-iránymutatásra és kikeresem a dobozkát. Elég magasan van, de szerencsére minden rendezett, így könnyedén emelem le polcról, majd teszem a keze ügyébe. Még puszit is kapok érte, szóval megérte.  Masmas mögé osonok és kibontom a pillecukor doboz tetejét és egy cukorkát belőle a drága szájába nyomok.
- Kell a kóstolás, nehogy romlott legyen – susogom a fülébe és hátulról átkarolom a derekát. Figyelem, ahogy ügyködik, egészen magabiztosan csinálja. Közben adok pár puszit a nyakába, ha nem hesseget el, én kiélvezem ezeket a pillanatokat, a vállát pedig nyakpárnának használom, amíg el nem készül a nagy mű.
- Végül is, nem is néz ki rosszul – mondom, majd beledugva az ujjamat, az ajkaira kenek egy kicsit, a maradékot pedig leszopogatom. Hát mit ne mondjak… nem rossz, de olyan édes, hogy még a szerelmünkön is túltesz. Látványosan tettetve esek hanyatt, a hasamra fogom a kezemet és Masám szemeibe nézek.
- Cukormérgezés, cukormérgezés – mondom nevetve és ha tudom,magamra rántom őt. Mindenesetre megpróbálom. Szóval meg kell gyógyítania valahogy, mert itt halok meg!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 24. 18:42 Ugrás a poszthoz


kabetto

Szokás szerint Dana túl merész, én úgy látom, hogy ilyen lányokat ismerek csak! Jó, Laura mondjuk nem tenné, szóval ez sem igaz, de egyébként szerintem csak olyanokat ismerek. Mondjuk nagyrészt kviddicseseket ismerek, így aztán nem értem már én sem, hogy miért csodálkozom. Viszont én egy esti hajszánál nem fogom megkockáztatni, hogy bajom legyen - nem érdekel, ha gyávának tartanak -, inkább megoldom okosba az egészet. Szerencsém is van, sikerül elkapnom Danát, a mosolyom már csak kés által lehetne szélesebb, meg az elégedettségem mutatója is a maximum skálát verdesi.
- Köszi, de te is ügyes voltál, és volt némi szerencsém is - nem akarom elvenni a kedvét, ha egyáltalán lehet ilyet csinálni vele. Szerintem nem nagyon, csak ha megbántják, ő mindig vidám... úgy általában. Mellérepülök és tényleg örülök, mert ez igazi elismerés egy baráttól, és egy bűntárstól egyben. Érdeke,s hogy egyelőre még mindent megúsztunk, persze, hogy mivel már prefektus Dana, így nem lesz probléma ezzel sem... csak ha egy tanár kapna el, de arra azért kicsi az esély.
- Cin-cin - nevetek, majd elrajtolok. Először is megvárom, míg elkezd üldözni, majd elindulok merőlegesen a lelátó felé, középtájt. Hasonló dolgot akarok csinálni, mint ő tett, de nekem négy irányom lesz menekülni, így nehezebb kiszámítani az egészet. Jó, fel és a le túl kockázatos, de a bal vagy a jobb bőven játszik. Először enyhén balra húzom, mielőtt nekimennék a páholynak, majd hirtelen rántom jobbra, de azért hagyok bőven helyet. Egyrészt azt sem szeretném, ha Dana meglátogatná a páholyt, másrészt én sem szeretnék a gyenguszon aludni. Szóval jobbra rántom, aztán felfelé, és megyek a páholyok mentén. Hátrapillantok, és a karikák felé veszem az irányt.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 24. 22:26 Ugrás a poszthoz



- Izgulsz? Ne izguljál - mosolygok az uncsimra, Karcsira, ahoy Masa hívja, de amúgy Karola. Még nem mertem úgy hívni, mert mégiscsak egy fiú név, aztán ki tudja, hogy tőlem hogy venné. Na, mindegy, majd egyszer váratlanul benyögöm. Kinyitom az ajtót a Kins és Kensnél de lefagy az arcomról a mosoly. Már megint az a csaj van, aki mindig morci fejet vág. Adam bá-t szeretem, ő rokonszenves, vagy az öreget. Odamegyek a pulthoz Karolával és rámosolygok a csajszira.
- Helló, kéne nekünk egy okosteló, amit fel is kéne rúnázni - mondom kedvesen, bár pici idegességgel a hangomban. Remélem lesz telefon, mert akkor ciki, ha nem, de szokott lenni.
- Szervusztok - mondja morci kapitány. - Ezek vannak - kitesz elénk hat telefont, és ráadásul az egyik a legújabb Samsung, ami azt hiszem az egyik legjobb márka. Neeem, nem szoktam ilyen mugli weboldalakt nézni, nem kell megijedni. De Karoláé lesz, majd ő választ.
- Nos, melyik tetszik? Ja, én fizetek, és adnék vért is - mosolygok a nőre, majd Karolára vissza és mutatom neki, hogy válasszon. - Öhm, menyi pénzt hoztál? - kérdezem, de amúgy én is hoztam, nem akarom, hogy az első telója valami gagyi legyen. Jó neki minden új, de na, mégiscsak az unokatesóm! Távoli, de az.
- Jó, azt ne - mondom, amikor rábök, vagy felveszi az elsőt. - Abból a háromból válassz - mosolygok Karcsira, majd szétnézek. Ott egy TV, ott egy TV, ott egy TÉVÉÉÉÉÉÉ. Amíg nézegeti ellopakodom tőle és leülök a TV elé. Tök szép és filmek vannak benne, mugli filmek! Egyszer láttam Szigen Szakáll verekedős filmet, hát nagy forma az öreg. Nem volt öreg, de szétvert mindenkit egy hajón. Úszó erőd, azaz! Imádtam, azóta megszereztem telóra, csak hát az kicsi. Persze... ó, de béna Béla vagyok. Át kellett volna rakni Laurára. Baj, hogy róla neveztem el az ajándék tabletet? Úgyse tudja meg! Felállok és végigsimítok a tv tetején, majd visszamegyek karolához.
- Na, megvan a nyerő? - kérdezem kíváncsian.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 25. 16:08 Ugrás a poszthoz



A rokon csajszit annyi meglepetés érte már, hogy jobb is, ha veszünk neki egy telefont. Így bármikor el tud majd érni, meg én is őt, nem beszélve a barátairól. Majd jól eldugja otthon, úgyis kisméretű. De legalább nem lesz elveszve, ahogy szokott és én pedig lehetek neki jó fej unokatesója is. Kinek ne érné meg ez?
- Látszik hát! De ne izguld túl magad, mert szívreccsenésben meghósz, aztán adhatom el a telódat – kacsintok rá mosolyogva, majd be is megyünk Morci Kapitányékhoz. Imádom, amikor valaki felfedezi magának a mugli dolgokat és még érdekesnek is találja! Karola, mi nagyon jóba leszünk ám!
- Ó, hát ez még semmi, de tényleg sok minden – mondom neki, majd elkérem az mufurc eladótól a telcsiket. Az a baj, hogy nincs sok pénzem, lehet, hogy megvenném mindet. Tök jól mutatnának a polcomon, te jó Merlinnnn! Karola ámul bámul, egyszavas verseket mond, én meg büszke vagyok rá, hogy ilyen kis érdeklődő és az unokatesóm. Meg magamra is, hogy elhoztam.
- Ja, ha vért vesznek tőled, kevesebbe kerül a cucc. Valami jótékonysági dolog lehet – valójában gőzöm sincs, nem néztem még meg. De, hogy az RH+ vérből nekik elég sok van már, az tuti, mert néhányszor voltam már itt. Anyámék megölnének, ha látnák a szobámat!
- Az a legbénább, de amúgy csajos lenne – bólogatok, és nem fog ránk sózni mindenféle Nokiákat Morcikám. Fel is pillantok rá, de igazából, csak karba tett kézzel várja, hogy válasszunk és láthatóan unja az egészet és ha lehet, kidobna minket mert más dolga van.
- Na, ez jó, nem lesz olcsó, a rúnázás miatt, de megéri – bólogatok. – Hogy mennyid van? Honnan van neked ennyid? – úgy elképedek, mint Dumbledore a Roxfort-i megnyitókon, amikor meglátott egy galambot. – Jó, akkor ezt szeretnénk rúnázva és, mint mondtam vér is lesz – mosolygok rá, ő meg int a fejével, hogy tegyem be a kütyübe a kezem. Gyorsan berakom, az pedig viszonylag fájdalommentesen egy perc alatt megcsapol. Közben Karola a tévé után érdeklődik, hát milyen cuki már!
- Ez kérlek televízió. És nincsenek benne, csaaak… huh, mindjárt elmondom – egy kicsit masszírozom a vénámat, majd odaintem Karolát a fizető helyre, a pulthoz. – Harminc galleon és a véred, az utóbbi már rendben van. Idd meg – ad nekem egy kis fapohárkát, azzal a rossz ízű lével. Hogy utálom! De kell, mert jobban leszek tőle és a fájdalom is enyhülni szokott. Gyorsan kiiszom és visszaadom a kupát.
- Köszönöm. Karola, harminc galleon lesz – ez milyen már? El kellett volna kérni tőle a pénzt, égek, mint a rongy. Idegesen várom, hogy kifizesse, Morci K. pedig elviszi megrúnázni a cuccost.
- Szóval a televízióban csak odavetítik a képet, miután felvették a filmet. Na, várj. Fényképezőgép tudod milyen, nekünk is van – itt a varázslótársadalomra gondolok, persze. Megvárom a reakcióját, majd folytatom. – Szóval nekik vannak olyan fényképezőgépeik, amik mozgást is felvesznek, de jó sokáig, nem úgy, mint a mieink. Aztán ezt összeállítják valahogy, lesz belőle egy film, vagy valami és azt kilövik az űrbe, onnan meg vissza a tévékbe. Hát nem okosak? – a pontos mechanikáját nem tudom a dolognak, de el-ké-pesz-tő! Közben Kapitányunk visszatér, és megvárom, míg a lány becsomagolja és bezacskózza a készüléket, aztán azt odaadja Karcsinknak.
- Köszönjük a vásárlást – apró mosolyt küld Karolának, aztán tenni-venni kezd. – Gyere, menjünk. Viszlát – mondom Karolának és a nőnek, majd befűzöm a jobb kezem az ő bal alkarjába és finoman kihúzom a boltból.
- Hűűű, be kéne ülni valahova és kipróbálni, mit szólsz?
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 26. 15:44 Ugrás a poszthoz



Csak bólintok fintorogva, hogy 50 galleont kapott Karola a szüleitől. De most tényleg, ha féltik, meg egy dobozban tartották két lyukkal, ahonnan kileshetett, minek adnak a kezébe fegyvert. Mármint pénzt, amikor amúgy „ingyen” lakik a kastélyban és ingyen ehet. Jó, talán kell a presztízs miatt? Gőzöm sincs, hogy milyen gazdagok, vagy ilyesmi, de mivel hallatlanul maradiak, teljesen logikátlan ennyi pénzt adni neki. Na, de nem baj, mert így legalább lesz új telóóóó, jeej!
- Igen, csak egyben. televízió, vagy röviden TV – bólogatok, ahogy olyan cuki érdeklődően nézegeti sapkában a tévét, mintha valami új állatfajta lenne LLG-n. Végül is, így elsőre tényleg az lehet, de nekem már nem újdonság. Biztos vagyok benne, hogy a félvéreken és a mugliszületésűeken kívül, én vagyok a legtájékozottabb a suliban ezekben a cuccokban. Gyorsan vért adok, amíg letisztázzuk a dolgokat és vigyorogva mutatok egy oké jelet hüvelykujjal felfelé. – Húsz galleonnal megveheted a világot… öhm... majdnem – vigyorgok, mert a napokban pont beszéltünk Marissal ilyesmit. Kár, hogy nincs itt, segíthetne Karolának. Ö… vagy csak összezavarná, de azért hiányzik egy kicsit. Nagyon. Miközben a kedves eladónőnk összekészíti a dolgot, meg megrúnázza, addig Karcsinak elmondom a TV működést varázsló-kompatibilisen.
- Beni a legjobb barátod? Nem is meséltél - emelgetem fel a szemöldököm, mivel azt hittem, hogy Márkó a legjobb barátja. De hát lehet több legjobb barátja is, nem? Szerencsére a rúnázás viszonylag gyorsan megtörtént és már kint is vagyunk a boltból, mire észrevennénk, hogy mi az a repülőgép! Volt ott egy kisméretű, lehet, hogy repült is?! Vissza kell majd jönnöm valamelyik nap…
- Bizony, büszke vagyok rád! Rácsatlakozol végre a BK lüktető pletyka és aszociális hálójára – vigyorgok és élvezettel nézem, ahogy ugrándozik örömében. A legcukibb unokatesóm ever! Gyorsan felajánlom, hogy megtanítom használni, de azt valami melegebb helyen kellene megtennünk, és máris ad egy jó ötletet.
- Oké, elfogadom, most az egyszer – ma, tenném még hozzá, de nem akarom. Bírom, hogy a csajszik mára már nem várják el, hogy a srácok fizessenek mindig, és most még meg is dolgoztam érte. Csak kicsit sajnálom, hogy tovább csapoljuk a pénztárcáját. Kukorica jövüüüünk!
- Pedig az ilyen esetekkel lehetne békülgetni – kacsintok Karcsira, aki éppen elfordul, és a cipővizslatásba kezd. Az enyém jobb, csak nem akarom megzavarni a gondolkodásba.
- Nekem és Masának? – nézek rá csodálkozva, egyáltalán nem értem, hogy nekünk miért volt volna kellemetlenség. Mi jól elszórakoztunk rajtuk, főleg Márkón, aki nagyon össze volt zavarodva, Karola pedig azt sem tudta mit csinál, de az is édes volt. Szóval nem mondanám, hogy hű, de kellemetlen volt.
- Meg bizony. Egy őrült vagy - mondom nevetve, de gyorsan hozzáteszem, mielőtt túlságosan magára venné rossz értelemben, hogy: - de mi így szeretünk. És nem kell félned, senki sem hibáztat, vagy ítél el, mert berúgtál. Legalábbis mi nem, viszont otthon ne mondd el – mosolygok rendületlenül, majd megelőzvén elé állok, és jól megölelem. Szerintem ez a legjobb módszer a fájdalmak elmulasztására, mármint a szívfájdalmakéra. – Mondjuk nem tudom Márk ezt hogy élte meg, de szerintem ő kedvel téged, legalábbis nagyon igyekezett, hogy ne bántódj meg. Szóval mindenki szeret Karcsi – mondom neki vidáman és elengedem őt, majd intek neki a fejemmel, hogy most már induljunk, mert kihűl a pizzánk. Igen, úgy is tudok inteni a fejemmel, igazi fejintő bajnok vagyok. Masától tanultam. Szerintem ez hihető.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 29. 08:32 Ugrás a poszthoz

Masa Love
London, Abszol út

- Gyere már, visszafelé veszünk azt is, megígérem. És idén még haza szeretnék érni – húzkodom Masát széles mosollyal rátekintve, aki vagy nem volt még itt sosem, vagy megint elvarázsolta ez a hely. Megértem, mert én is csak párszor jártam még itt, hiszen Budapesten is van hasonló utcácska, ahol be lehet szerezni mindenféle dolgot. Ja, hogy mit keresünk itt, távol a Bagolykőtől? Kitaláltuk, hogy kellene nekünk kettőnknek egy külön bejáratú bagoly, amit be fogunk tanítani, hogy csak nekünk hordja a levelet.  Kérdezhetné bárki, hogy minek, hiszen már van telefonunk is… ö, csak, mert sokkal varázslósabb és és és… szeretjük a baglyokat! Meg Bagolykő, érteeed? Követ találunk, de kell rá egy bagoly, aki majd ott fog üldögélni rajta. Amint bementünk a Foltozott üstből, mindketten teliszájjal vigyorogtunk, mindig elvarázsol ez a hely! De tényleg, viszont, Masát meg legalább triplán, és ha lenne rá pénzünk, szerintem megvennénk az egészet, és felpakolva nyögnénk hazáig a hátunkon a sok cuccal. De most baglyot jöttünk venni, el lehet gondolni, hogy már mennyivel kevesebb pénzünk van, mire ideértünk, az Uklopsz bagolyszalonhoz. Az én számban egy félméteres nyalóka, a kezemben Masa keze… és a csengettyű pedig dalolni kezd, ahogy belépünk.
- Az… ta – döbbenek le és fagyok oda a bejárati ajtó elé. Van pár vendége a boltnak, az egyik épp engem akar kerülgetni, de észre sem veszem, mert annyiféle bagoly van itt, hogy azt el sem hiszem! Vannak kuvikok, füles- és macskabaglyok, uhuk és ki tudja még mik, tarka színkavalkád az egész bolt és hangos a bagolyzsivajtól.
- Kiengedne fiatalúr? - kérdezi a nem túl öreg varázslóhölgy, amikor megrázom a fejemet és nyögök valami persze-félét, majd arréb lépek.
- Ö… melyik legyen szerinted? – hát… én hirtelen nem tudok dönteni, szóval elindulok az egyik uhu felé. Amint megközelítem, odacsap a csőrével a kalitkája szélére. – Jól van kis harcias, nem bántalak ám – mosolyodom el, de a bagoly, mintha értené és pökhendien elfordul. – Tetszik neki – mondja az eladó hölgy, aki épp akkor toppan mellénk, ha még Masa ott van mellettem.
- Cuki kis Bubó – mondom a hatalmas állatra vigyorogva, legalábbis, az egyik legnagyobb méretű bagoly, tudomásom szerint. - Még nem döntöttünk – ingatom a fejem, a fel nem tett kérdésre, és nézem tovább a kínálatot. – Jaj, ez is cuki – olvadozok a kis kuvik mellett, és kezdek bajba lenni, mert nem nagyon van olyan bagoly, ami nem tetszik.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 31. 09:43 Ugrás a poszthoz


kabetto

Én csak visszamosolygom rá, mert erre nem nagyon lehet mit mondani. Nagyon bírom Danát, mindig elemi erővel veti bele magát mindenbe, főleg, ha mókázás, vagy valami szabályszegés van. Na, akkor kivirul, mint a tavaszi rét, olyankor érde3mes vele igazán egy légtérben lenni. Most viszont más dolgom van, azzal kéne foglalkoznom inkább. Az első manőver bejön, hatra pillantva látom, hogy okos voltam, mert tényleg hagytam elég helyet, Dana pedig sikeresen elkerülte a balesetet. Hú, ezzel jobb lenne vigyázni, mert nem biztos, hogy Danamanót nem kapja el a hév és kockáztatni fog. Ez meg csak egy móka, még ha segíti is a fejlődést a manőverezéshez.
- Micsoda? – kiabálok vissza, mert a szélzajtól nem értem. Egy kicsit csökkentem a sebességem, mikor már beérek a karikáig érek, és szlalomozni kezdek a három karika között. Majd élesen visszafordulok az utolsó oszlopnál és befékezek. Ha elég közel volt, talán elmegy mellettem, és akkor én leszek az üldöző. Próbálom majd követni, csak ne ütközzünk! Végül bármi is lesz, hagyom, hogy elkapjon, illetve ha meglep, akkor hagynom sem kell, de nem törekedek, hogy túl hosszú legyen a kergetőzésünk. A Hold ugyan kegyes hozzánk, de jó lenne majd nappal folytatni az új szezonban, nem pedig a lelátóról nézni, vagy a gyenguszról kapni a híreket.
- Szerintem egyezzünk ki döntetlenben – mosolygok rá a végén, majd szép lassan leereszkedem a közeli páholyba. Kicsit kifújom magam, és érzem, ahogy az adrenalin alábbhagy, én pedig kezdek szétesni egy kicsit.
- Na, mesélj, mi van veled ördögfióka! - vigyorgok rá, magam elé helyezve a seprűt. – Ugye nem büntetsz meg? – összeszorítva a szám, amit, picit balra húzok, félig somolyogva kérdezem tőle. Nem sok esélyt adok a „de”-re, hacsak nem meg akar tréfálni vele. Fel fogok háborodni, megígérem, ehehe.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. január 31. 15:42 Ugrás a poszthoz



- Összekaptatok? Majd megbékültök – nagyon örültem, hogy Karola így beilleszkedett, hiszen látszik azon is, hogy mennyi kalandba keveredett már azóta. Biztos, hogy sok jóra nem számíthat, mert az Edi fülei mindenhol ott vannak, és nagyjából biztos vagyok benne, hogy meg fogják írni az elsős szépség viszontagságait. Annak is nagyon örülök, hogy vannak barátai, meg annak is, hogy egymásra találtunk tök véletlenül! Ez maga a csoda, de hát én már mióta abban élek itt, hmm? Nem tudom, hogy miért is csodálkozom ennyire ezen. Imádnivaló, ahogy a csajszikám örül a telefonjának – kábé én is így örültem, de csss -, és megígérteti velem velem, hogy segítsek eligazodni a kommunikáció mugli eme szent keresztjén. Felelősséggel fogok viselkedni ebben a témában, ígérem!
- Persze, hogy így lesz! Csodákat fogsz látni, ebben biztos vagyok, és tényleg megmutatok mindent, amit csak tudok ezzel kapcsolatban – mondom neki elég ádáz tekintettel, de látom ám, hogy ahogy közeledünk a pizzériához egy kicsit elkomolyodik. Jobban, mint, ahogy azt én szeretem. De aztán kiderül, hogy mi a baja, hát nem ismer még minket eléggé, ez látszik. Egyébként személyes véleményem szerint nagyon összeillenének Márkkal, olyan mágnesek benyomását keltették, akik taszítva vonzzák egymást. Mindegy, bármi is lesz, én Karola pártján leszek valószínűleg, ha Márkkal nem tudok dűlőre jutni valahogy. De az egy másik menet lesz. Amúgy pedig kedvelem mindkét bolondot. Igen, mi is ott voltunk, bólintok a szavaira, de nem neheztelünk, ahogy azt elmondtam neki. Egyrészt szerencsére mi sokkal könnyedebben fogtuk fel az egészet, másrészt valószínűleg nem is ismerjük a teljes sztorit, legalábbis én. Melyikőjüktől kérdeztem volna meg? De azért sikerült helyrerántani a hangulatát, megnyugtatva azzal, hogy nincs semmi baj és ez a lényeg. Még át is karolom Karolát – ééérted – a vállánál, hogy ne búslakodjon. Amúgy sem lehet már rajta változtatni.
- Figyelj, minden rendben lesz, mindenki követhet el hibákat. Majd legközelebb okésabb lesz, és Márk nagyon rendes volt, hogy elhozott, és mindent megtett, hogy ne érezd magad rosszul. El sem hiszem, hogy pont én sorol Márk erényeit – mosolyogva mondok ki minden szót, és ha ő ki akar szállni a karjaim alól hagyom, ha nem, akkor így jutunk el a pizzériáig, ahol előre engedem, persze.
- Én is imádom! A legdrágábbat! – nevetem el magam, majd megrázom a fejem. -  Csak hülyülök, hmm, legyen mondjuk egy Meglepi pizza, de akár meg is felezhetjük, ha akarod – nézek rá, előveszi a tárcáját, én meg kezdem kínosan érezni magam megint. ugyanez van mindig Masával, nem szeretem, ha ő fizet, kivéve, ha valami fogadás miatt én nyerek. Ez mondjuk ritka, de… nem akkor sem szeretem. Valahogy így udvarias, ha a férfi fizet, de nem akadályozhatom meg, mert azt sem akarom, hogy nem hagyom őt békén ezzel. Néha tényleg nem hagyom. A kérdés persze kicsit felzaklat, nem tudom igazán, hogy mit mondjak erre.
- Hát, csak egyoldalú a dolog. Márk nem csíp engem, én mondjuk úgy, hogy emiatt nem tudom őt kedvelni, de elfogadom, amit csinál velem. Masa tesója, mégis mit tehetnék, ha nem vagyok neki valami miatt szimpi? Amúgy gőzöm sincs, miért csinálja ezt, de majd egyszer megunom és megkérdezem tőle. Ő nem mesélt neked erről esetleg? Tudja, hogy rokonok vagyunk egyáltalán? – kérdezek vissza, erre nagyon kíváncsi vagyok. Masa viszont nagyszerű villámhárító mindig, Márk olyankor kevésbé szólogat be, vagy lök föl, mint a múltkor. Viszont olyan sokat meg nem találkozunk, hogy ez igazán zavarjon. Legalábbis egyelőre.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. február 2. 15:35 Ugrás a poszthoz

Masa Love
London, Abszol út

- Nem akartam előre elvenni a kedved, már utánanéztem egy seprűnek én is a Mágusweben… és nem tetszett az ár – küldök neki vissza egy biztató mosolyt, de ki nem engedném a kezemet az övéből, most már célirányosan kell mennünk. Így is egész délelőtt elvoltunk az Abszol úton, már nagyon bagolyvehetnékem van, de a kis attrocitás után máris betoppanunk oda. Masa és én is kiaakadunk szó szerint a látványtól, szívembe egyszerre költözik gyönyörűség és… szomorúság. Rengeteg bagoly van itt cuki gazdára várva, de mind be van zárva… vagyis sok, több, mint kéne.
- Megnézzük – vigyorgok rá, majd beszállok a felsorolásba. Hát ilyenkor szeretem a legjobban, amikor igazán elengedi magát és szárnyal a szíve és a lelke. Miatta nekem is és kiegészítjük egymást.
- Annak meg sonka alakú a farktolla, odanézz, az meg az egyik lábával tojássárgába lépett, az pedig fakórózsaszín fülű! Bozontos? Tényleg, az milyen már! Biztos mérges volt a nénire, aki kiment és felborzolta a tollait, mint egy macska wáááá – kapok a szabad kezemmel macskakarmokat utánozva Masa felé. Most hagyom, hogy ő vezessen, szinte táncolunk a boltba, Masa ritmusra. Az eladó asszony érdekesen néz ránk, de egyelőre nem szól, hiszen még nem vertünk le senkit, és nem ejtettük túszul, hogy kiengedjük az összes baglyát. Még. Erről jut eszembe…
- Szerintem igen, és biztos, hogy örülnének neki. Én örülnék… majd befestheted a hajam, ha van kedved, úgy kipróbálnék valami más színt – mosolyogok rá. Masa csúcson járatja magát, lelkesedése magával ránt. Előveszem én is a pénztárcám és az eladó hölgyre nézek, majd egyszerűen kiborítom az összes pénzem a pultra.
- Segítene abban, hogy ebből hány baglyot tudunk megvenni? – nézek Masára, gondolom, tetszik neki az ötlet és a kis kupacomat nagyobbra fogja emelni. – Nos – szól az eladó, de én ebben a pillanatban a kupac tetejére helyezem a nyalókámat. Először megakad az idős hölgy a mondandójában, de szerintem eléggé kétségbeesve nézhetünk, mert kedvesen elmosolyodik és megszámolja a pénzt. Tűkön állva állok és átkarolom Masát, izgatottan pillantok hol a számolóra, hol pedig rá. Végül befejezi a pénzkupac számolását és ítéletet hirdet. A nyalókát, egy kicsit arrébb teszi azért.
- A nyalókával együtt pont kilencet – végignéz rajtunk. – És nem fogadok el több… ajándékot – mondja mosolyogva, majd körbe mutat, szerintem. De valójában az egyik oldalára mutat a boltnak. – Onnan válasszatok kilenc darabot, rendben? – 1000 wattos vigyort kap tőlem minden hölgy, aki éppen bent tartózkodik a boltban és szorosan megölelem Masát. - Rendben, rendben! Na gyerünk! – nevetem el magam, miközben azon gondolkodom, hogy mi a francot fogunk kilenc darab bagollyal kezdeni. Valamit biztos, de nem lesznek ketrecben!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. február 3. 20:57 Ugrás a poszthoz

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Háhá, meglepem a nyakpuszikkal és olyan édesen ugra-bugrál, ahogy csak ő tud. Igaz, néha kapok egy-egy könyököst, ahogy próbálja magát tartani, de nem igazán fájó, ahogy lekoppannak a hasizmairól. Jó, nem egy nagy szám, de amióta kviddicsezek, egy kicsit figyelek rá, hogy jobban ne legyek nyeszlett, mint az elején.
- Ú, de jó lett, éhes lettem! - csak pislogok mögüle, majd benyúlok a tálba és lopok egy kóstát. Az ízlelőbimbóim felrobbanak, ahogy megérzem az émelyítő édes ízt, de be kell valljam magamnak, hogy meglepően finom. Igaz, nem sokat tudnék belőle egyelőre enni, de bízom benne, hogy ha kész lesz, akkor valamennyit veszít az édességéből. Viszont móka nélkül nem nagyon vagyunk meg, ezért eljátszom, hogy „cukormérgezést” kapok. Mindketten nevetni kezdünk, de nem hagyom ám, hogy csak úgy álldogáljon, amíg készül a csúcs szuper reggeli. Annyira édes, ahogy befogja a száját, viszont látszik, hogy szereti a szüleit, mert nem akarja felkelteni őket. Én is halkabbra veszem a figurát, pedig most akartam egy kicsit megcsikizni is addig, amíg nem fogja tudni visszatartani magát. Galád, galád, mit tegyek? Nos, nem sokáig kell ezen tovább törni a fejemet, hogy mit és hogyan vessek be a Masanevetésvisszafogó-kéz ellen, mert hirtelen elemelkedik rólam, nem túl természetes módon, miközben eljut az agyamig Márk hangja is utólag. Gyakorlatilag leszedi rólam Masát, amit biztosan meglepett pofával nézhetek, pont úgy, ahogy az áldozat, mert megmozdulni nem tudok hirtelen. Sem szó, sem mozdulat nem mozdít meg pár pillanatig, amíg a meglepettség dühbe fordul át. Felállok, a testtartásom fenyegetőbe megy át, amikor még tetőzik a baj… Márk hozzám vág egy táskát, amit még némi instrukcióval is ellát. Azért álljon már meg a fúrómenet!
- Ó, hogy a gurkó simogatna meg kétszer és... a szemeim szikráznak, mert ennél nagyobb gonoszságot ebben a helyzetben nem nagyon tudok elképzelni. Talán ha még meg is rugdosott volna, de azért Márk csak a tesója, szóval jobb lenne, ha észhez térne. Viszont megakaszt a mondatomban Masa arckifejezése, és eltátogott légyszije. Rendben, oké, de legközelebb biztosan orrba nyomom, és még Ő sem tud visszatartani. Az a szerencséje, hogy ő a házigazda és először vagyok itt, meg nem vagyok egy heves természetű. Valószínűleg bárki más már megtette volna, amit én is érzek, de nagyon lassan lenyugodni készülök. Fújok még egy nagyot, jobbra-balra csóválom a fejem csalódottan és mérgesen nézek Masára, majd elindulok az emeletre. Azért megállok mellette és szorosan megölelem, még a feje búbjára is adok egy puszit, és elmosolyodom. Ő nem tehet semmiről, de ez a srác kiakasztott, teljes testszélességgel.
- Ma már ne. Jó legyél és Boldog Karácsonyt – mosolyogok rá, és megsimítom az arcát, még egy rövid puszit is kap az ajkaira, ha hagyja, majd Márk felé tekintek, aki már rég eszik. Éppen ketchupot nyom az egészbe, méghozzá nem spórolva. Barbár. Ezt Masa is a tudtára adja, sajnálom is szegényt, hogy Márknak sikerült elrontani az egész reggelünket.
- Jó étvágyat – horkantok egy bosszúsat, majd felmegyek az emeletre, próbálva összeszedni magam a sokkból – Leszedte rólam ez a barom, hát normális? – dünnyögöm magam el, majd elmegyek és bekopogok a fürdőbe.
- Gyere kuzin, hazamegyünk a kastélyba – várok, amíg kell, majd szétnézek, hogy van-e valami cucca. Amint kilép, átadom neki a táskát, és biztató mosolyt próbálok felé küldeni. Hááát… úgy, ahogy sikerül is talán. -  Minden okés? Márk összepakolt és megkért, hogy vigyelek vissza. Nézd meg, hogy megvan-e mindened, aztán mehetünk. Ha el szeretnél búcsúzni… inkább írj neki valamit, nincs túl jókedvében – vonok vállat és megölelgetem a lányt, ha hagyja. Azért így elrontani a karácsonyom még senkinek sem sikerült, a fenébe!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. február 3. 23:09 Ugrás a poszthoz


Egy valószínűtlenül havas napon

- Hogy hol? Masaaaaaa – nevetni kezdek, sőt örülten röhögni, hát hogy lehet ILYEN szóviccet elsütni? Azért a feladatról nem feledkezem el, szóval kergetőzés indul, mi pedig puffanunk a hóban, aztán fordul a kocka és maki ül a hóban… vagyis rajtam éppen, de van valami ilyesmi mugli gyermekdal valami képzelt piros ruhás fickóról, aki ajándékokat oszt.
- Megint te csalsz – vágok hülye arcot neki, de felőlem nyugodtan kiolvashat bármit a fejemből. Talán már mondtam, de nem vagyok benne biztos, hogy néha nem les bele, amikor olvasgatok egy kanapén, vagy éppen heverészve várom, hogy beszökjön hozzánk, és ő átváltozik vissza makiból úgy, hogy ne lássam meg. Ha így is van, annak csak örülök, én is meg szoktam lesni, amikor rám vár. Cuki, ahogy majszolgat a padon üldögélve, vagy éppen kergetőzik valami állatkával. Aztán persze Masa kihozza belőlem a jövőbelátó agyamentet és hülyeségeket beszélek. Talán úgy mondanám mégis, hogy kissé előreszaladtam az időben. Lehet, hogy nem kéne megijeszteni magunkat ezzel. Ráérünk még azon gondolkodni, hogy öregkorukban tökmagokkal dobáljuk majd egymást, mert nem vitte ki valaki a szemetet. Látom azt is, hogy elpirul, szóval cselekszem és megölelgetem, a két pulóverembe húzom, ami alatt átfagyni kívánó testrészeim lapulnak.
Szerencsére odafent már van néhány pokróc és gyorsan be is burkolózunk. Oké, Masának nem kéne, de nekem muszáj, remélem nem betegszem meg. Utálom inni azokat az undorító ízű gyógyfőzeteket, pfejj.
- Úúúú, megyek! – vigyorgok két marékkal, de Márk említési visszább veszi a mosolyom szélességét. – Oké, majd véletlenül nem találkozunk vele – vonok végül vállat, olyan nagy gond mi lehetne? Márk ugyan nem kedvel, de azon kívül, hogy csúnyán néz rám, még nem tett lépéseket ellenem. tudnám mi baja, biztos jobban kijönnénk, de valamiért nem szimpatizál velem, emiatt én sem tudok felhőtlen lenni, ha a közelben van. Pedig még csak ég sem vagyok.
- Csokitesztelő! Jó gondolat – mosolyodom el felette, és továbbra is szórakázok a hajával. Közben látom, hogy bekomolyodik kissé, ilyen is ritkán van, hogy látom. Vagy olyankor, amikor én ott vagyok, sokkal vidámabb, ami elmondható rólam is. Te jó Merlin alsógatyája, milyen rég volt az a dolog a barlangban! Azóta is a vízesésnél lógok be hozzá, ha úgy esik… Kicsit odébb billentem a fejem, hogy lássam a szemeit, mikor elmondja, hogy tetszik neki az auror témakör. Hú! Komoly terv, én nem tudom, hogy megbírkoznék-e ilyesmivel.
- Mentálisan? Értem mire gondolsz, de ne aggódj emiatt, szerintem szuper auror lehetsz, ha azt szeretnéd. De most komolyan – megpróbálom felhúzni magam mellé, és átölelni, a fejem az övéhez dönteni. – Voltál már iskolaelső, prefektus, kviddicses, meg most is ügyes vagy mindenben. Nem hiszem, hogy az aurorság kifogna rajtad. Nem mellesleg legilimentor is leszel addigra, amihez azért kell sok minden. De, ha nem megveszem a helyed - nevetek fel, kissé furcsábban, mint szoktam, mert tényleg megtenném érte. Igaz, pénzem az nincs rá, de hát szeretek a kedvében járni.
- Én nem tudom, mi leszek, nekem még csak elképzelésem sincs. Talán gyógyító, vagy állatokkal foglalkozó valaki – tűnődöm el, de nem jutok igazán dűlőre magammal. Tényleg el vagyok veszve, hogy mi legyen belőlem. Ha jobban menne a kviddics, még azt is megpróbálhatnám, de nem hiszem, hogy annyira tehetséges lennék. Nagyot sóhajtok és csak bámulok magam elé… kicsit befáradhattunk.
- A csehóban, mi? – felé fordulok és rámosolygok szélesen, majd nevetni kezdek hangosan, átölelem őt és nevetek, a fejem pedig a vállán remeg a röhögéstől.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. február 5. 08:14 Ugrás a poszthoz



Úgy érzem, hogy jól tettem, amikor átkaroláztam őt – nem tudok erről leszokni, bocs -, mert talán segítek neki megérteni, hogy a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint, ahogy egyes emberek túlgondolják. Itt van ő és Márk esete, a fiú tényleg nagyon rendes volt vele, ő pedig túlságosan is ellazult, és megtörténtek a dolgok, ennyi. Az megint más kérdés, hogy Márk néha azt sem tudja, hogy melyik rendezvényen van, de legalább utál. még nagyszerű pont is vagyok az életében, ami csak nekem nem kellemes szerintem. Masától még sosem kérdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy Márkó ellenséges velem, valahogy olyankor sosem jut eszembe a tesója.
- Az volt – bólintok is a szavaim mellé, és nem mondom el neki mégsem, hogy utána már nem annyira volt az, amikor Masát egyszerűen… áh, hagyjuk is, csak felbosszantom magam, pedig nem kéne. Mindjárt zaba és telópötyögtetés!
- Bizony ám! – mosolygok, majd vele egyszerre kezdek nevetni, de láttam, hogy vette a lapot, egy kicsit bele is borzolok a hajába, de mire komolyabb kergetőzésbe kezdenék vele, már az étlapon gondolkodunk, illetve azokon a dolgokon, amik rajta vannak. Amíg Karcsi keresi a pénzt és fizet, addig egy szuper helyet találok, és megvárom őt, csak ledobom a kabátom a kinézett szék támlájára. Nem kell sokáig várni, hamar megérkezik, és máris folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, Márknál.
- Ó, kár, azt hittem megtudok valamit… bárkitől – fintorgok, majd csak megrázom a fejem, amíg ő elmondja a véleményét, és félig-meddig igazat adok neki. Csak Márk eddig azt a pár gesztust sem értékelte, amit neki próbáltam adni. De tényleg, túl jófiú vagyok vele szemben, ahelyett, hogy ignorálnám, vagy csak simán beszólnék neki. Mindegy, egyszer majd kikötöm ezt a Gordiuszi csomót és akkor normalizálódik a helyzetünk.
- Ó, hát akkor még én is lesokkoltam a hírrel, akkor azért is lehetett ennyire feldúlt. Meg nem tudom mit műveltetek, amíg mi a konyhában voltunk, de eléggé ki volt akadva… - egy igazi paraszt volt. De ne is beszéljünk róla, inkább nem említem Karolának, nem kell az olaj a tűzre, ahogy mondja, szóval mosolygok, de gyorsan elkapom a félve mondott mondatát, mert nem hiszem, hogy ez igaz lenne. – Ez biztos nem így van, és két családot nem utálhat csak úgy. Áh, igazad van, az jobb lesz – a kuzin kiszúrt egy jobb helyet, ahol az előbb még ültek, szóval a kabátomat áttranszportálom a másik székre és lecsüccsenek. Szavai melegéget hoznak a szívembe, és valószínűleg el is pirulok egy kicsit.
- Tudom, de Masa nem hiszem, hogy bármikor is bunkót választana barátjának. Vagy hát, gondolom nem – vonok vállat, ilyen szempontból nem vagyok képben Őt illetően. Meg hát én sem vagyok az a nagy tapasztalt barátnő terén, mert nekem Masa a barátom is, nem csak a barátnőm, szóval passz, hogy neki ki és mi tetszik még.
- Ú, iszunk olyat is? – felcsillan a szemem a varázsshake-en, de nyomban Karola szemébe is fúrom a tekintetem kicsit ijedten. – Már, ha khm… nem bánod. Nem akarlak kifosztani – sütöm le a szemeimet, mert egyáltalán nem az én stílusom ez. De gyorsan kirángat ebből a hangulatból, mert egy nagyon érdekes kérdést tesz fel Masával kapcsolatban. Nagyon össze kell szedni a gondolataimat, hogy komoly választ tudjak adni a „csak, mert szerelmes lettem belé” vagy „éreztem” helyett.
- Fú, te lány, zavarba hozol – mosolyom kedves azért, és megint elpirulhatok, mert ég az arcom. – Jó fej volt, sokat találkoztunk és összebarátkoztunk. Aztán a barátság szép lassan átalakult valami mássá, illetve többé. Kerülgettük egymást egy darabig aztán… a legilimencia segített – közben elrévedve mosolyodok el, ahogy a barlangra gondolok. Igen, az talán rendhagyó szerelmi vallomás lehetett mindkettőnk részéről. – Szóval a kérdésedre nem igazán tudok válaszolni komolyan, mert biztos, hogy mindenki máshogy találja meg a párját, de az biztos, hogy amikor kell, tudni fogod – kacsintok rá, miközben ő előhalássza a telefonját. Ragadozószemekkel nézem, ahogy óvatosan kinyitja és leteszi elénk az asztalra.
- Szóval… ez az eleje, ez meg a hátulja – veszem kézbe a készüléket és szépen elmagyarázom neki, hátul pedig lehet látni a bonyi rúnát, ami segít, hogy tudjuk használni. Közben a fülem mellé teszem, hogy jól lássa – Így kell tartani, amikor beszélsz, mert az alján van az a kis bigyó, ami a hangot továbbítja, a teteje-oldalán meg ami a másik hangját küldi a füledbe, eddig oké, igaz? – nézek rá, majd elveszem a fülemtől, és a kezébe adom, úgy, hogy a kijelző legyen „felül”. - A jobb oldalán középen van egy gomb, azt nyomd be hosszan, amíg meg nem rezzen a kezedben a telefon – megvárom, amíg bekapcsolja, és nézem, ahogy az egész elindul. – Ezzel lehet bekapcsolni, jól csináltad! – mosolygok rá, majd a készülék bejelentkezik. – Nos, ebben segítek – odahúzom a mellé a széket és nyújtom a kezem, hogy átadja a cuccot és kitöltjük az alapokat. Ráadásul jön az eladó hölgy pizzával a kezében! De szép kis nap ez!
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. február 5. 08:15
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2020. február 5. 09:09 Ugrás a poszthoz


kabetto

Végül leszállunk, ennyi kockázatos móka még belefért, de tényleg nem lenne túlságosan jóötlet, ha húznánk a szerencsénk fonalát egy pengén tovább. Egyébként is úgy látom, hogy megfáradt a szöszke, de imádom, ahogy tartja magát. Szerintem mikor hazaér, lefekszik, mint egy kis béka. Kár, hogy ne fényképezi le nekem valaki, imádnám cinkelni vele.
- Azt mindjárt gondoltam – mondom és hasonlóan hozzá, leteszem a seprűt, hogy ne zavarjon a beszélgetésben. Végigpillantok rajta, és kíváncsian várom, hogy mi történt vele. Sajnos tényleg elég régóta nem beszéltünk, de mit lehet tenni, sok elfoglaltságunk volt, meg ő is randizgatott ugye, mint azt hamarosan el is mondta. Közben a kérdéseire bólogatok, emlékszem a véla srácra, meg arra, hogy beszéltük, hogy vigyázzon vele, na meg, ha ennyire elzárkózó, akkor tényleg lehet, hogy csak azt akarja. Nem tudom, nem ismerem a srácot egyáltalán, szóval lehet, hogy tényleg csak keresi még önmagát, vagy egyszerűen ilyen.
- Baráti státuszban – ismétlem utána furán nézve rá. -  Mi is státuszban vagyunk, kiskacsa? –  viccelődöm egy kicsit, és átölelem a jobb kezemmel megrázva a vállát, majd visszahelyezem a karom magam elé. –Örülök, hogy sikerült rájönnöd az igazságra és jól végződött – támogatom őt, még a Mihaillal kapcsolatban is, de nem fogok hazudni neki, mert egy barát megérdemli az őszinteséget.
- Na, Soma mindjárt jobban hangzik, mint Mihail… de nem ismerem. Viszont örülök neki, hogy boldog vagy végre, rád fért igazán. Néha ilyen kis szomorú voltál, láttalak ám órákon – vállalom meg, hogy kicsit megdőljön bele, olyan barátian. Tudtam, hogy hamarosan rá térünk az én dolgaimra is, addig ki kéne találnom valami vicceset, amivel egy kicsit megvezethetem. De nem jut eszembe semmi okos, így nem tudom, hogy mihez kezd majd a válasszal.
- Nem sok minden. Bár képzeld, a Karácsonyt Masáéknál töltöttük és tök jó volt. Legalábbis a 26.-a reggelig. Karolát ismered? Márk ágyában talált rájuk Masa, de amúgy rendes volt a srác, mert Karola berúgott a karácsonyi bulin és kimentette. Csaaaak… nem emlékezett semmire az előző napból. Szóval Masa meg reggel poénból rájuk tört és nem tudta, hogy Márk nincs egyedül. Gondolhatod… - mosolygok is meg nem is, mert a reggelis dolgot nem akarom elmondani neki. Maradjon meg Márk hősnek. – Amúgy az is kiderült, hogy Karola a sokadik unokatesóm, és most felveszem a jófej nagybáty szerepét. Például venni fogunk egy telót neki, mert a családja tudod, ilyen nagyon sznob, aztán gőze sincs a muglis dolgokról. Amúgy jó fej Karcsi, érdemes lenne megismerkedned vele – mosolygok immár, mert tényleg jó fej a csajszi, és nem csodálom, ha Márknak tetszik, pedig csak 15 éves.
- Szóval semmi nem történt velem -  nevetek, majd felhozom, hogy milyen büntit is kaphatnék, ha már megszegem itt a csudaszigorú házirendet.
- Százat? Egy baráti státuszban lévő egyénnek? – hitetlenkedem, majd felállok és felveszem a fekvőtámasz pozíciót Viccesen nézhetünk ki így a holdfényben, de hát ő prefi, szóval az van, amit mond. Legalábbis bizonyos  esetekben, haha. Le is nyomok két fekvőtámaszt és ránézek?
- Nem elég ennyi, csókolom? – nézek rá kiskutya szemekkel, legörbített ajkakkal, persze nevetni fogok nemsokára. És remélem nem veszi a fáradságot, hogy rám üljön, vagy mit tudom én…
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lóránt Bence összes RPG hozzászólása (213 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 » Fel