30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lóránt Bence összes RPG hozzászólása (213 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 » Le
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2018. december 18. 18:23 Ugrás a poszthoz

Masa

Hú, olyan jó kedvem volt annak ellenére, hogy szét vagyok fagyva egyetlen jégtömbbé, hogy vigyorogva indulok a seprűmet félig-meddig magam után húzva reptan óra után. Várffy professzor mindig megfűszerezi a repüléstan órákat, most például egy kis passzolgatással. Ráadásul még meg is dicsért, hogy ma egész jól passzoltam. Szóval régen voltam boldog ennyire egy óra után, mivel egyébként sem szoktak sokat dicsérni a tanulás miatt, most pedig a kedvenc professzorom tette meg. Mi kell még a mai naphoz? Egy kis meleg például. Ezért is szaporázom a lépteimet, hogy minél előbb a klubhelyiségbe mehessek és még a következő óra előtt kiolvadhassak. De nem eszik olyan forrón a kását - forró kaja awww -, mert leszólít egy lány a Levitából. Stella, de tudom, hogy sokszor máshogy szólítják, és ha már megszólított, megmutatom, milyen jól nyitva tartom a fülem. Nem mellesleg tök cuki név, szóval, miért is ne ezzel kezdeném?
- Szia Masa - köszönök vissza, egy mosolyt csalva a fagyott pofimra. A köszönés utáni mondandója megállít, de szó szeriont megtorpanok és kissé zavartan nézek rá.
- Ö, hát nem tudtam, hogy véletlenül is el szoktak válni a szülők - gondolkodom el egy pillanatra, de apu és anyu jól vannak, szeretik egymást és minket. Emmát mondjuk kicsit jobban szerintem, és ő adja alájuk a lovat...
- Amúgy nem, a szüleim tudomásom szerint együtt vannak és nem akarnak elválni. De honnan veszel ilyet? - kérdőn meredek rá, mert nem értem az egészet, viszont nagyon érdekel, hogy miért kérdezett ilyet. Remélem nem lát a jövőbe!
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. december 18. 18:39
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2018. december 18. 19:27 Ugrás a poszthoz

Masa

Azért azt nem gondoltam volna, hogy ma ilyen kérdéssel találnak. Oké, Masa nem ismeretlen számomra, hiszen egy évfolyamba járunk, sokat találkozunk, még ha nem is igazán érintkezünk ezeken a kötelező körökön kívül. Plusz ugye egy fél évet nem voltam itt a betegség miatt, de határozottan emlékszem, hogy a szüleim nem váltak el közben.
- Emlék... mire? - nyitom egyre jobban ki a szemeimet, de aztán nem mondja végig. Nagyon utálom, amikor valaki elkezd valamit és nem fejezi be. Az más kérdés, hogy én is szoktam alkalmazni, de attól még utálhatom, nem? Nem Masát, csak a befejezetlen mondatát.
- Ennek én is örülök - de tényleg úgy nézhetek rá, mint egy hülye, mert halvány lila unikornispukim sincs, hogy mit hord össze és miért. Viszont egyre jobban zavarba jövök, de ahogy elnézem, ő még jobban, mert irul-pirul és összevissza beszél. Hát, nem ilyennek ismerem egyik Levitást sem - sok levitást mondjuk nem ismerek -, de úgy senkit sem.
- Hát... jó, akkor szió - hagyom őt elmenni, mert nem értem az egészet továbbra sem. Csak nézem távozó cuki alakját - mert amúgy az, csak most ruhabőröndbe zárta magát a hideg elől, és továbbra is hülyén nézek rá. Aztán rájövök, hogy nincs miért megfagyni tovább, szóval elindulok utána, de azért nem annyira gyorsan, hogy utol is érjem. Nem akarom jobban zavarba hozni még ennél is, holott Felagundnyi fordulatom sincs, hogy hogyan értem ezt el nála. De nem tart sokáig ez az egyre csökkenő bizonytalanság, mert visszafordul és olyat kérdez, hogy majdnem elröhögöm magam. Sodó Bence, persze! A mosoly azért adott, a válasz pedig hirtelen születik meg bennem.
- A fene, lebuktam. Hogy jöttél rá? - teszem csípőre a kezem vádlón egy pillanatra. Várok pár szívdobbanásnyi szünetet, mert nem akarom sokáig szívatni. A reakciójára mindenképpen kíváncsi vagyok, főleg arra, hogy pozitív, vagy negatív lesz-e.
- Amúgy el kell keserítselek. Mindig Lóránt Bencének hívtak. És most nem tudom eldönteni, hogy ez pozitív dolog, vagy elszalasztottam egy lehetőséget, vagy utálnál miatta. Szóval ki az a Sodó Bence, és miért lennék én? - teszem karba a kezem magabiztosan. Ezzel a mozdulattal, kicsúszik a kezeim közül a seprűm és sikerül úgy esnie, hogy a lábujjamra esik a nyele.
- Ó, a sellő húzzon le ötven méter mélyre - szidom a sportszert, még arrébb is rúgom picit. Magamban káromkodom, de aztán felkapom a fejem, majdnem elfelejtettem, hogy miért is vagyunk itt, a megfagyás két mintapéldányának álcázva magunkat.
- Szóval elmondod? Még meg is sebesültem, hogy tudhassam - próbálom mozgatni a lábujjamat, de tudom, hogy be fog dagadni. Az a mákom, hogy most a hidegtől majd jól átfagy, az legalább lehúzza a daganatot róla.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2018. december 18. 21:03 Ugrás a poszthoz

Masa

Végül eljutok arra pontra, hogy talán nem kéne feszegetni a témát, így is elég zavarban van. Szóval az a három-négy-tíz-húsz-hatvan mondat és kérdés, ami így hirtelen eszembe jut, bent maradnak a meleg agyam tekervényei között. Nem úgy meleg, csak odabent meleg van, idekint meg hideg, még mielőtt valaki rosszul olvasná a gondolataimat. Nekem szabad, másoknak nem, és remélem Masa sem legilimentor, mert akkor most biztos komplett hülyének nézne. Pedig épp most nem is vagyok az. Szóval elengedem a dolgot és hagyom elmenni, még megerősítésként el is köszönök, hogy neki is könnyebb legyen itt hagynia. Persze nem sikerül, miért is sikerülne? Más esetben nem bánnám, ha egy csini csajszi velem akar beszélgetni, de most egy picit félek a közeledésétől, hogy vajon megint mit fog mondani.
Egy pillanatra belemegyek abba, amit kérdez, hiszen Bodó Bence neve még csak fel sem sejlik az én emlékezetemben, tehát semmilyen körülmények által nem ismerhetem. Bodó Bence. Jól alliterál a neve és ennyi. Hiába töröm a fejem, hiába akarom, hogy valami mégis előjöjjön a név hallatán: semmi. De azért nagyon érdekel a dolog. Azért elmosolyodom a hazugságra, amit hirtelen előhúz a tarsolyból.
- Szóval "kicsit" hasonlítok, csak a nevem változott - szkeptikus pofimat tolom az övéhez, nem túl közel. Pontosan látom, hogy mi van, közeledett, a kezét is emelte, csak, amikor kimondtam a cancelt, akkor fagyott le róla szép pír. Bár van most rajta egy másik, de azért ez tényleg nem ugyanaz.
- Valaki klónoz engem, jaj! - próbálok valami hülyeséget mondani és sikerül! Ez az, nem semmi! Tetőzöm a hülyeség Csomolungmáját, a lábamra ejtem a seprűmet. Na, most már biztosan nem hasonlítok Bodó Bencére, csak egy szerencsétlen másodévesre. Ha ez nem győzte meg, akkor semmi. Persze ki is nevet, ahogy szidom a szép seprűt, ami semmiről sem tehet, de aggódik is egyben egy kicsit. Fura valakit látni nevetve aggódni, de a példa mutatja, hogy lehetséges. Azért összeszedem magam nagyjából.
- Minden oké, majd befáslizom, vagy tudja a fene - vonok vállat inkább. A legvalószínűbb, hogy lemegyek a gyenguszra kérni rá valamit, nem vagyok gyógynövénytár. Persze csak titokban, mert elég égő, na. Csak, hogy teljes legyen az egész Masa sírni kezd nevetés után. Érti ezt valaki? Bagolyban kérem jelentkezzen! Csak nem tudom, hogy ezt kinek írtam, mert a többiek már rég elmentek, mi meg, mint két szerencsétlen nevetve sírunk, meg ütlegeljük magunkat. Azért ez ám a varázsvilág legjava, nem? Végül látom, hogy nem tud mit kezdeni magával, ráadásul ki is mondja, szóval közelebb lépek és hirtelen öttlettől vezérelve átölelem és magamhoz húzom.
- Sajnálom, hogy nem vagyok a Bodó Bencéd, tényleg - suttogom a sapkán keresztül neki. Remélem abbahagyja, mert mostanában elég sok az egy Bencére eső sírós lányok per négyzetméter arány. Szóval kezdek megijedni magamtól és nem Stella az ijesztő, hanem én. Jó lenne ettől megszabadulni, mert a komfortérzetemet eléggé rontja. Na, meg a lányok vonzalmát felém, ami talán még rosszabb is. nem is vagyok önző, mi?
- De lehetek a Lóránt Bencéd. Igaz, biztos nem olyan szuper, mint a másik, de legalább el tudja törni a lábujját egy seprűvel. Szerintem egy főnyeremény, nem? - húzom el a fejem a fülétől és vigaszt nyújtó mosollyal nézek a szemeibe. Igaz, ki sem látszik szinte a sál-sapka kombóból, de azért remélem meggyőzöm ezzel. Kattogó Hebrencs csöves mézem sincs ki volt neki Bodó Bence, de ha megsiratta, akkor talán jobb is, hogy nincs itt.

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2018. december 20. 11:54 Ugrás a poszthoz

Masa

- Szóval szemtelenül jóképű, mint én - kuncogok, mert azért annyira komolyan ezt nem gondoltam. A lényeg az, hogy kezd egyenesbe jönni a történet, szóval valami jó barátja lehetett a srác és én hasonlítok rá. Egy bibi van, hogy nem én vagyok az, viszont annak örülök, hogy a szüleimmel nem történt meg ilyesmi. Biztos más ember lennék, ha már elváltak lennének, és mindig jó hazamenni. Mondjuk nem baj az, hogy itt vagyok év közben, kevésbé vagyok szemmel tartva és beárulva Emma által. Igaz, most már ő is itt van és nagyon bele van feledkezve a tanulásba, de lelke rajta. Pedig csípem a kis bogyó fejét, csak utálja, ha gyereknek nézem, pedig egy évvel fiatalabb csak. Igen, túlkorosak vagyunk ide, de nem lehet minden tökéletes, nem igaz? Seprű, fájdalom, sírás és Masa máris ölelget. Kicsit felgyorsultak a dolgok, de örülök neki, hogy valahogy kiadta a feszültséget magából. Próbálok jó fiú lenni és empatikus, ahogy egy igazi Eridonoshoz illik. Vagy az a Navine? Sosem emlékszem a jóféle sztereotípiákra, pedig nagyon sokan rá is játszanak ezekre. Na, mindegy, én meg olyan vagyok, amilyen, ezt kell szeretni, vagy utálni.
- Hmm, remek a névmemóriám. Akkor Sodó... te is az vagy, pirosodó, ebben a hidegben - pedig tudom ám, hogy valójában nem a hideg csipkedte pirosra az arcát. Örömvigyor ül ki az arcomra, amikor nyugtázza a kijelentésemet.
- Igen, most már van - mondom neki, amikor eltávolodok kissé tőle. Adnék neki zsepit is, de éppen az előbb fogyott el, szóval csak bénán, fájó lábujjal, vagy lábujjakkal álldogálok, amíg ő szabaddá teszi a légutait.
- De rendes tőled! De nem égő nagyon, hogy... mindegy, van valami jó ötleted, hogy miért dagadt fel a lábujjam? Valami menő. Mondjuk téged megtámadott egy vérfarkas, és amikor meg akart volna harapni félrelöktem, de az... ráugrott a lábujjamra bosszúból - nevetek fel, mert a lezárásra nem maradt ötletem. Ő Levitás, neki tudnia kell okos dolgokat, úgyhogy jobb, ha kitalál valamit, mert nem hiszem el, hogy kék a vére. Végül visszatérünk az eredeti dologra, ahol a történet utolsó mozaikdarabjai a helyükre kerülnek. Mivel ellentmondást nem tűrően magához veszi a lesből támadó seprűmet, nem forszírozom a cipelést.
- Mármint mi történt benne? Én voltam Bo... izé Sodó Bence és passzolgatunk reptanon? Egész tehetséges vagy szerintem, egyébként - állapítom meg, ahogy visszaemlékezem az órára. Tudom, hogy ő kviddicses, szóval nem csak ritkán dobálgathat, bár fogalmam sincs, hogy milyen poszton játszik.
- Figyelj Masa, nem haragszom ám rád, nem kell magyarázkodnod. Így, hogy már értem, mert elmondtad, én sem halok meg hülyén - nevetgélek, miközben a kastély egyre nagyobbra magasodik felénk. Közeledünk, az égő részhez, ahol a lábujjam meg kell majd mutatnom a gyenguszon. Már, ha ki tudom venni a cipőből, mert érzem, ahogy feszül, gondolom szépen feldagadt.
- Emellett kit érdekel, hogy labilis vagy-e? Olyan cuki vagy, ahogy vagy, ha labilisan, úgy sem rossz. Így is egy évig nem beszélgettünk semmiről, szóval nem baj, ha pótlunk ezt-azt, nem? - érdeklődve nézem, ahogy néhány hosszú hajtincse a szeme elé furakodik a sapkájából. Engem biztos nagyon zavarna, de a csajoknak meg jól áll az ilyesmi.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2018. december 26. 22:00 Ugrás a poszthoz

Masa

- Neeem, hogy is mondhattam ilyet - kuncogok, jót derülök rajta, ahogy a "menetszél"-re fogja. Végül is én mondtam neki, csak kapott az alkalom. Ez most öngól, vagy látszólagos öngól? Lehet erről írnom kéne egy előadást valamelyik tanárnak. Á, ennyire nem vagyok szorgalmas kisdiák. Ellenben a lábujjam továbbra is lüktet és most már biztos vagyok, hogy nem csak kis baja van. Azért, ha valaki belerúg egy szekrénybe, viszonylag hamar elmúlik, mondjuk pár perc alatt. Ez az idő letelt, szóval lehet, hogy sikeresen eltörtem a lábujjam egy seprűvel? Végül is van rá esély, de azért légyszi ne!
- Gurkó? Akkor már nem lenne fent a lábfejem - vigyorgok, kissé fájdalmasan, na jó, inkább a vigyorgás a kissé, a fájdalmas a nagy. A következőre még így is elröhhentem magam, még, hogy "ártatlannak tűnő Levitás". Masa nem is tűnik annak, de. Annak tűnik.
- Hát ö... ez talán járható út, de nem akarlak bajba keverni. Kivéve, ha vállalod, hogy bátor Eridonosokat taposol le hazafelé menet, mert nem akarsz ártatlannak tűnni - nevetgélek tovább, de ami jobban érdekel az, az, hogy hogyan is kerültem a képbe, mint Sajó Bence! Ja, nem Sajó, izé Bence... Sodó! Komolyan hálát adok mindennek, hogy nem tudja a gondolataimat olvasni, beégnék, mint zárt akolba a bárányok erdőtűznél. Figyelmesen bólogatok a fura álmon, amit nem is teljesen fogok fel, persze álom, nem tudom, hogy miért csodálkozom igazán. Legalább a fájdalomról eltereli a figyelmemet. Ehhez hozzájön az is, hogy Masa ugrándozni kezd a hóban és a lábnyomait tanulmányozom, amíg valami értelmes nem jut az eszembe, hogy kimondjam.
- Végül is jól tetted, hogy megkérdezted, mert akkor lehet, hogy harmadikig, vagy talán sohasem beszélgetünk. Pedig az hiba lett volna, nem? - nézek rá, bár a kijelentésem már korábban is elhangzott, csak meg akarom erősíteni, hogy tök jó, hogy ilyen bátor volt és előállt egy álommal. De amúgy itt mások az álmok szerintem, mint a mugliknál.
- Arról gondolkodtál már, hogy jelent-e valamit az, hogy szerepeltem az álmodban és hasonlítok a Bencére, akit ismersz? De lehet, hogy valami tanárt kéne megkérdezni, aki ért ehhez. Persze... á, hagyjuk, megengedem Sodó Bencének, hogy leüljön a helyemre az álmodban. Végül is egy jó fej srác volnék, vagy ilyesmi - bár  a hangom a végén furán elcsuklik, nem tudom, hogy miért - talán így büntet a világegyetem -, de a lényeg, hogy nem hittem volna hogy egy Levitás is tud érdekes lenni. Mindig csak azt hittem, amiket mondanak róluk, szóval kellemes csalódás. Végül visszaránt a valóságba, amikor a kapuhoz érkezünk, és persze egyből elkezdem érezni, hogy fáj a lábujjam. Király!
- Te egyre veszélyesebbnek tűnsz, nem ártatlannak Masa - vigyorodok el teljes szívemből. - Amúgy most hogy legyen? Előbb ráléptél és csak utána vágtad hozzá a könyvet, vagy csak a könyv? Nem akarom a dicsőséget elvenni tőled - vigyorgok, de komolyan mondom, lassan szaladni kéne, amíg el nem ájulok. - De gyorsan mondd, meg mert tényleg fáj, és hálás lennék, ha elkísérnél. Hátha meg tudsz menteni ebben az életveszélyes helyzetben,és mondjuk inkább hallgatlak téged, mint arra gondolok, hogy mér háromszor akkora a lábujjam, mint, ahogy azt megtervezték - sziszegem most már, és láttatom kívülről is, hogy fáj. Hesteg: de rohadt béna vagyok!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2018. december 27. 21:40 Ugrás a poszthoz

Pandi

Még mindig nem mentem haza, majd csak holnap indulok. Egy-két dolgot még muszáj beszereznem, egy szép varázslattal készülök az otthoniaknak, és még itt meg kell csinálnom, a Törvény miatt. Ehhez viszont a Kins és Kensből óhatatlanul szükséges pár apró bigyó, meg néhány tipp. Tudom, nem lesz olcsó, de megéri, végül is a szüleim fizetik ki maguknak, csak én leszek a futár. Persze a varázslás már én művem lesz. Ami mostanában viszont nem jutott eszembe a faluba battyogások közepette, mint most is, az az órám. Néhány hete egyszerűen eltűnt, egy mugli óra volt és nagyon szerettem. Még apa adta tavaly, azt mondta ez nem zavarodik össze, mert nem elektromosság működteti, hanem az, hogy megyek. Na, ez a mugliknál már biztosan mágiának számít. tudom, hogy voltak rugós változataik az órákból, amiket időnként fel kellett húzni, de azt apa tudta, hogy sok értelme nem lenne. Mindegy is, a lényeg, hogy máig nem jutott eszembe már egy hete, a nagy rohanásban az az óra. Most sem tulajdonképpen csak megláttam, ahogy egy kistermetű szőke csajszit elgáncsol egy srác és kineveti, majd elfut. A lányka pedig nem szól vissza, csak elkezdi szedegetni a dobozából, ami kihullott. Oda is megyek segíteni neki, de ekkor eláll a szavam. Ott az órám, biztos, hogy az enyém, éppen ebben a pillanatban teszi vissza a szőke kobold, vagy manó lányka... vagy én nem is tudom, lehet, hogy csak mélynövésű, sosem voltam az LLG mintapéldánya.
- Szia! Minden oké? Láttam a srácot, elég bunkó volt - először mégiscsak a segítséggel kell kezdenem, mielőtt megkérdezem, hogy honnan vette el az órámat, vagy hogyan jutott hozzá. Az egyik lábamról a másikra váltottam folyamatosan, mintha a szél fújdogálna, valójában csak ideges voltam.
- Amúgy szerintem az egyik, amit felvettél az az én órám - köszörülöm meg a torkomat. - Elloptad tőlem? - a jobb kezem már idefele jövet is a zsebembe lévő pálcámat markolta, hátha jobb belátásra ell bírni a bunkó srácot. Most viszont inkább csak a megnyugtatás a cél, persze jó lenne, ha nem törném el közben a szorításomban.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. január 5. 14:57 Ugrás a poszthoz



Hát ez nem talált! Valami Anna, tehát kábé bármilyen mesébe lehetünk, amiben Anna van. Lehet, hogy van ilyen száz.
- Hát ö bocsássá meg Anna, összekövertelek valaki mással - mondom és érzem, hogy köpnöm is kéne mellé egyet, az lenne az igazi pont a mondat végén. De mivel én Lóránt Bence vagyok, így megtanultam, hogy nem szabad köpködni csak úgy. Főleg nem mondatvégi pontot imitálva. Aztán valami hercegkisasszonyt emlegetnek, és én oda is fordulok, amikor meglátom Dinát. Szóval az arcunk maradt, csak a helyét vettük át valakinek.
- Ó hódolatom szépséges hercegkisasszonyka! Remélem a sárkány ma nem éhes - nevetgélek, majd magam is végignézek rajtam, és valóban nevetségesen festek, főleg hozzá képest. Hát ez nagyon nem ér, de már mindegy, Molkával meg más bajunk volt. Ez még mindig jobb, mint a tóba fulladni érkezéskor.
- Hát, hogy teletojom a latrinát, ha ő lett Dina - vonok vállat, és nagyon zavar az akcentusom. - Viszont ha végeztünk, megmutatom neked a kondát - nevetek fel, majd eszembe jut valami. - Nem kéne lopni valami álruhásabb ruhát. Nem csak én vagyok feltűnő, nem gondolja ó nemes hercegkisasszonyka! - szerelmes képet vágok, ahogy a mesékbe illik és csodálják a hercegnőket. Már csak az a kérdés, hogy mennyi maradt a varázserőnkből. Mivel a múltkor nem volt nálunk a pálcán utazáskor, csak a visszatéréskor, kezdek félni, hogy nem lesz olyan könnyű megmászni az üveghegyet. Mi mást is kell nekünk csinálni? Ahelyett, hogy valami nagy lakomán vennénk részt, sokkal menőbb lenne. Persze Dina biztos jobban értékeli az üvegcipőt, vagy mit.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. január 5. 15:11 Ugrás a poszthoz

Pandi

Sajnálom a kis termetűeket, rajtuk mindenki keresztülnéz, vagy éppen nem érdekli őket. Pedig sok apróságot ismerek, akik normálisak, sőt, sokkal normálisabbak, mint nagy cula társaik. Ezért is siettem segíteni a lánykának, akit a Rellonos srác poénból elfektetett, és a doboza tartalma pedig szerteszét hullott. Szóval bennem van ilyen hősies pofonbekapás is más helyett, de amikor megláttam az órámat, mindjárt nem tetszett annyira az egész helyzet. Persze továbbra sem tetszik, ha egy alacsonnyal kiszúrnak, de lehet, hogy visszább kell vennem a segítségnyújtási hajlandóságomból bizonyos esetekben.
- Talált tárgyak? - húzom fel a szemöldökömet, amikor a kisördög a fülem mögött megjelenik, a lánykára mutogatva, ezzel egy időben hangosan a hallójáratomba üvölti, hogy: Tolvaj! Én biztosan nem hagytam el az órámat, mert kábé le sem veszem, igen ritka, akkor is csak este, és reggel már kattintom is fel. Valahogy hozzám nőtt az évek alatt, és majdhogynem rosszul érzem magam, ha nincs nálam. Talán ennek is köszönhető, hogy nem vagyok túl jó hangulatban mostanság, na meg az erkély-jelenetnek is. De most talán javíthatok a hangulatomon. Szinte kikapom a kezéből az órámat és azonnal felteszem, valóban megnyugtató a hűvös fém érintése. Kicsit sóhajtok egyet, amikor rákérdez, hogy miért gondolja, hogy ellopta. Hát már a visszakérdés is gyanús kicsikém!
- Így egyben jó lesz? He? - nézek rá értetlenül. Az ellopott, vagy összeszedett talált tárgyait egy dobozba pakolva hurcolja? Ne már!
- Mivel sehol sem teszem le az órámat és az egyik szünetben tűnt el két óra között... Nyilván nem bemászott a dobozodba, ahol a többi tárgy van. Nyilván azok is beugráltak oda - rázom meg a fejem kétkedően, de végül is a lényeg az, hogy megvan a cucc.
- El akartad adni, vagy mi? Miért kellett neked? - kérdezek vallatónak gondolt hangsúllyal. Sok mugli filmet láttam ám, biztosan sikerül. Nem.


Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. január 5. 16:21 Ugrás a poszthoz



Komolyan úgy volt, hogy visszaadom neki, na! Masa odaadta az egyik könyvét, én meg el is olvastam és már megbeszéltük, hogy visszaviszem neki... de valahogy mindig elfelejtettem. Persze ez a regény, olyan Levitás... tele van fura fogalmakkal, ilyen orvosi bűntény, vagy mi, és olyan bájitalokkal, amiknek a nevét inkább átugrottam, mert összecsomózta a nyelvemet, a kimondásukkor. Már elolvasni sem volt könnyű őket, így mindig csak az első két betűjükkel jegyeztem meg ezeket, pl Mi, Pi, Li, meg hasonlók. Na, én Lóránt Bence, aki vagyok, így két hét késés után - igen, mindig látom magam előtt a vádló tekintetét, sajnálom na! - fogtam magam és a hónom alá csaptam a könyvet és elindultam felkutatni Masát. Nagy ötlet, mi? Egy másodikos okos ötlete, hogy majd úgy járva a kastélyt egymásba botlunk. Jó terv, csak a kivitelezés nem stimmel. Így aztán célirányosan kezdtem a kedvenc Levitásomat keresni, szóval odamentem kék talárosokhoz. Szerencsére prefi, így ismerték, de gőzük sincs hol lehet. "Ja Masa? A toronyban bujkál, a kutyáját keresi." Van kutyája? Nem is mondta. "A Zippzhar-t keresed? Senkit nem kapott még el, nem kell félned." Röhögött egy idősebb kék, hát ezzel sem jutottam közelebb. Talán le kéne parkolnom a bejáratuk előtt és beüzenni neki. Vagy mondjuk bagollyal elküldetni a könyvet, de az meg már túl égő lenne, ha miután a fél kastélyt bejártam, ez a remek ötlet utána(!) jutott az eszembe. Gratulálok Lóri, Troll, ülj a helyedre. Szóval elindultam a Levita felé, és akkor hallottam meg a zenét. Valami zúzós, de az énekes hangja egyszerűen irritált. Tényleg imádom a zenét, de valahogy a pasi, vagy nő, vagy én nem is tudom mi... szóval kirázott a hideg tőle. Azonnal be kell fejeznie, mert itt varázslók és boszorkányok füle bánhatja. A próbateremből jött a hang, így oda is fordultam és szinte berobbantam a terembe. Egy ismeretlen lány felől jött a zene, így hozzá suhantam.
- Ne haragudj, de kikapcsolnád ezt az éktelen... zajt? Hallgass ennél jobbakat, mert tényleg eléggé bántja a vájt fülűek... izé, fülét! Őszintén mondom, hogy ez nem nekünk való, rosszat fogsz álmodni! - mondom aggódva, de komolyan. honnan vehette vajon ezt? Rejtély! Ráadásul hallgatja is, szegény.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. január 9. 08:22 Ugrás a poszthoz



Tényleg rohanok! Hát normális vagyok én? Kimelegedek, aztán kimegyek a hidegbe. De mégsem illik megvárakoztatni valakit, vagy legyek lazább? Már tök mindegy, futok és felöltözök, lökdösődök és újra ledöbbenek. Már csak a sapkáját igazítgatja a Levitások gyöngye, komolyan mondom a durrfarkú szurcsók lőné fenéken az ilyet. Minek ennyit előre tanulni, aztán meg majd unatkozik az órán. Viszont nehogy már könnyű legyen neki az élet meg kell csikizzem. Ahogy elrohanok nevetve mellette a mai napi második piszkálása után, már hallom a nevető kiáltozását. Hah, majd utolér, ha akar! Utol is ért, csak nem ő, hanem a végzet, ami a kis átkába teljesedett ki hirtelen, váratlanul és... viccesen. Röhögnöm kell, úgy eltalált.
- Hééé, neeem érrr iiiilyeet - nevetek, közben meg mérges arcot is vágok. Orvul lecsikizni?! Nem mintha három, négy másodperccel ezelőtt nem én csináltam volna hasonlót, de én vagyok a fiú, nekem lehet, nem? A lányoktól nem ezt várom! Megállok - vagy mi - és remegve nevetek, a hasam fogom, mert már fáj. - Ezzzttt méééég tuuuuti visszakap, kap, kapoood - nevetem, felé és remegő ujjammal figyelmeztető jeleket küldök Masa irányába úgy nagyjából. Végül megkegyelmez a kékek nevető átkozója, és leveszi a varázslatot rólam. Nagyokat lihegve szedem össze magam, a térdemre támaszkodva, de azért mosolygok.
- Te orvlövész! - heherészek, majd egy még nagyobb sóhajt engedek el és felegyenesedek, ahogy annak idején elődeink tehették. Tettetett bosszús tekintettel nézem, de látszik, hogy majd el röhögöm magam, majd vállat vonok.
- Mostantól minden sarkot figyelned kell, mert LB bárhol lecsaphat majd! - elkerekedett szemekkel, "jóslástan hangon" mondom neki, hogy innentől vége van. Aztán a hangom normál Bencés lesz, amikor hozzáteszem.
- De most már menjünk, mert kilyukad a gyomrom. Eddig is lyukadgatott, de tettél róla, hogy még jobban fájjon - mosolygok, majd belebokszolok a vállába gyengéden és elindulok a pizzázó felé. Most, hogy egy kicsit kettesben vagyunk, meg is szorul a torkomban a kijönni akaró szöveg, hacsak ő meg nem töri a csendet. Tényleg barátkozunk, meg ilyesmi? Fura egy lánnyal ezt csinálni, de azért örülök neki.
- Na, itt is vagyunk. Hölgyem - ezzel a mozdulattal kinyitom neki a Félszemű Kukor Ica ajtaját és beengedem őt. Még nem tudom mit rendelek, de, ahogy belépek utána azonnal olyan éhes leszek, mint voltam, csak kétszer. remélem gyorsan megvan a pizza, mert itt fogok éhen halni.
- Te rendelsz én fizetek. Nekem kell valami innivaló is, meg süti, szóval magadnak is rendelhetsz, de tényleg. Ha sokallod, majd egyszer visszahívsz - vigyorgok, de szinte tolom a pulthoz, ha ő nem akarna odalépni.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. január 14. 15:31 Ugrás a poszthoz


- Igen? Na majd lesz meglepetés - próbálok a nevetés mellett komoly fenyegető arcot vágni, ami olyanra sikerül, mintha egy mustárnak mondanánk, hogy most legyél ketchup. Szóval minden bizonnyal nem túl meggyőző az alakításom, főleg, hogy utána el is nevetem magam rögtön, plusz még meg is fenyeget ímmel-ámmal ez a galád Levitás!
- Nem is fenyegettelek igazán, ez amolyan izé volt, nem kell mindent komolyan venni - bizonytalanodom el, egy kicsit, de biztosan nem gondolta komolyan Masa ezt az egészet. Persze, egy igazi Levitástól minden kitelik, lehet, hogy már az összes varázslatot ismeri, csak nem akar villogni vele. A szerénysége kétségbeejtő. Viszont a cukisága az már-már Navinés vonásokkal ruházza fel őt. Mindegy, a lényeg, hogy menjünk, mert behalok az éhségtől. Amúgy sem tudom, hogy minek kezdek elemezgetni bármilyen lányt, ahelyett, hogy a hátamra kapva rohannék veled, hogy minél előbb ehessek. Hiszen a kaját még el is kell készíteni, tehát előtte valami sütit tuti be kell nyomnom az arcomba, hogy túléljem a várakozási időt. Amúgy bírom, ahogy ugrál a befagyott pocsolyák felett. Már a múltkor is megfigyeltem, hogy szeret ugrándozni, talán el kellene mennie valamit sportolnia, például a kviddics levezeti a feles energiát, órán pedig egészen ügyes volt benne. Már amennyire az én szuper szemléletemmel meg tudok ilyesmit állapítani. Mindenesetre előreengedem, amit illedelmes lány módjára meg is köszön. Sokan természetesnek veszik ezt, pedig minden előzékenységet illik megköszönni szerintem. Vagy csak túl sok mugli regényt olvastam hősszerelmes és/vagy kalandor alakokról. Végre megcsap a sülő pizza illata, a gyomrom pedig összerándul az ízek szaglás alapján érzékelendő kavalkádjára. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy nem éppen, de az biztos, hogy jó lesz! Masával hasonlóan teszek, tehát lerántom a fejemről a sapkát és begyűröm a zsebembe, majd a kabátomat is leveszem és felteszem a helyi akasztóra. A rendelést Masa kezdi és én folytatom, felválta, ahogy azt illik.
- ... én pedig egy sonkás kukoricásat, sima kukoricával ... - mondom mosolyogva, majd a teás rendelése után megtoldom a sajátommal. - ... én pedig mondjuk valami narancslevet, meglepetéssel ... - fopgalmam sincs, hogy van-e ilyen, de az eladó, aki a rendelést felveszi mosolyogva bólint és kitesz elénk egy kis lényt, amit magamhoz is veszek. Van sok üres asztal, szóval Masához fordulok.
- Válassz helyet - mondom neki, és amint megtette elkísérem odáig. Megvárom míg leül, azt én is ledobom magam vele szembe. Az italaink szinte azonnal érkeznek - egész pontosan ordibál a kukorica lény, amit adtak - én egy "bocs, mindjár' jövök" után elrohanok értük, majd vissza.
Azonnal iszom is egy keveset, hogy nem korogjon a gyomrom.
- Még nem ettem itt, szerinted gyorsan kész lesz? Amúgy nektek is feladta Bojarski a billiwyges esszét? Én azt hittem ez reptan, nem pedig LLG - morgolódok, csak, hogy elüssem az időt. Nincs bajom a reptan tanárral, meg amúgy is van pár kártyám róla, de mit érdekel engem az a lény? Ja, hogy repül. Ennyi erővel a sárkányok hátáról is írhatnánk, mert azokkal is lehet repülni. Már ha túléli a mágus a találkozást.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. február 10. 10:10 Ugrás a poszthoz


Persze, hogy szereti a meglepetéseket, ki nem szeretné. De az a huncut somolygás már előrevetít valamit, mi biztos, hogy a káromra fog válni. Az, hogy nem fájdalmas káromra abban biztos vagyok, hiszen Masa igazán laza, meg cuki, szóval nem hiszem, hogy túlságosan kibabrálna velem majd a jövőben. Mondhatnám, hogy a „bajusz alatti” kicsit meg is rémít, de hát csak nézzen rá bárki! Nem hinném, hogy valaha is gonosz lenne, de ha mégis kihoz belőle ilyesmit valaki, akkor annak még lehet, hogy gratulálni is fogok – miután orrba vágtam. Rábízom az asztalfoglalást, és ő a billegő kis lépteivel, valamint sasszemei segítségével kiszúr egy nekünk tökéletesen megfelelő helyet. Az más kérdés, hogy nekem bármelyik megtette volna, de legalább így nem kéredzkednek mellénk, és nyugodtan tudunk enni, meg inni és beszélgetni. Követem az ő útvonalát, majd a háta mögött most én vigyorodom el.
- Hát, nem is tudom – ha rám néz, elgondolkodó arcot vágok, és kicsit csóválom a fejemet. – Tökéletes – nevetek, aztán mivel amúgy sem fogadna el nemleges választ abból ítélve, hogy vetkőzni kezd én is hasonlóan teszek. Mivel nincs a közelben akasztó – én szeretem használni a dolgokat, amiket kitalálnak praktikus szempontokból – én is a saját székem háttámlájára repítem a kabátom. Mivel a kis bábú azonnal rikácsolni kezd, nagyon nem örülhetek a leülésnek, pedig a kis futástól már elfáradtam, kiváló kondiban lehetek. Hozom az italt, amit ő megköszöni és már be is dönti egy részét magában, de úgy látom, hogy elvan ő magában is, szinte nem is kellek neki. Most akár megsértődhetnék, hogy egy kukoricaszem-bábú érdekesebb, mint én – amúgy tényleg érdekesebb, de ez mindegy -, de a kis izé meggondolja magát és átgurul hozzám.
- Nincs mit – vonok vállat magamban, de azért a figyelmesség mindig jól esik. Én nem birizgálom a kis bigyót, inkább próbálok nem elveszni Masa szemeiben és üdvözölve fogadom a kérdésemre adott válaszát, ami a segítségemre van ebben a hatalmas feladatban.
- Mivel egyszerre rendeltünk, nem hiszem, hogy külön készítenék el, ne aggódj. Ha más nem adok az enyémből – próbálok nyugtató alternatívával szolgálni. Közben én is beleiszom az üdítőmbe, ami olyan jól eshet, mint szomjazónak a sivatagban egy pár korty víz. Csak én éhes vagyok, fene ezeket a képzavarokat.
- De jó neked. Oké, akkor megcsináljuk együtt, szuper ötlet! Főleg, mert félő, hogy egyedül nem biztos, hogy tökéletesen elkészülne, vagy nem is sikerülne befejeznem időre, a sok más tanulnivaló miatt. Még a végén te leszel a megmentőm – mosolygok, majd hirtelen hátrahőkölök, ahogy a kis kukiszem megijeszt.
- Ó, hogy enne meg valami rozsdásfogú sárkány – fújom ki a levegőt, majd felállok és elszambázok a kajáért. Kiviszem a két tányért – illetve kilebegtetem, nehogy már megégessem magam -, és az evőeszközök felét megosztom Masával. Kár, hogy egy pár villa nekem, egy pár kés neki jutott, és amikor ezt észreveszem, már a kezemben van a két villa.
- Ó a fenébe – nevetek, majd átnyújtom Masának az egyik villát. Érzem, hogy ég a fejem, de most már mindegy, mert megöl lassan az éhség.
- Jó étvágyat Masa! – adom meg a kezdő lökést, és azonnal a villámra tűzök egy kisebb falatot. Jóízűen falom be és meglepve tapasztalom, hogy milyen finom. – Azta – nyögöm ki az adag lenyelése után és csillogó szemekkel nézek hol a pizzára, hol pedig a levitás asztaltársamra. Nem igazán tudom eldönteni, hogy most melyikőjük – bocs a megszemélyesítésért pizza – a szebb.
- Tényleg be lehet menni a farsangotokra? – jut eszembe egy nemrég fél szemmel olvasott hirdetés. Tuti be fogok menni valahogy, hiszen tök izgalmas lehet más házba bepillantani egy kicsit. Úgyis nemrég kellett renoválni.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. február 10. 10:21 Ugrás a poszthoz



Én nem értem, hogy hogyan lehet ilyesmit élvezni. A nő-férfi hang továbbra is felállítja a szőrt a hátamon, a kezemen és odapillantva látom is, hogy nem csak beképzelem magamnak az egészet. Emiatt érzem úgy, hogy ki kell kapcsolnom, amikor meglátom a próbateremben a lányt, aki ilyen táncosruhaféleségben van. Ráadásul még táncol is  erre. Oké, hogy szinte mindenre lehet táncikálni, na, de erre? Ez valami rockzene féleség lehet, de az énekes teljesen elrontja az egészet. Persze, ha a zenére koncentrál az amúgy csinos csajszi, akkor úgy-ahogy meg tudom érteni őt, pedig az sem olyan kiemelkedő. Talán valami szorgalmi projekt lehet, mert magától élő ember ilyet nem hallgat. A lánynak nem egyezik a véleménye az enyémmel, bár a tekintetéből kiindulva nem süket. Ja, de, mert ilyeneket hallgat.
- Vagy csukd be az ajtót, vagy vedd halkabbra ezt gyenge zenét. Rosszul lesznek mások tőle, még ha neked ilyen kifacsart is az ízlésed. Lelked rajta - állok bele, mert, ha venné a fáradságot és ránézne a karomra, még mindig lúdbőrözik. Egyébként nem kiabálok, meg semmi, úgyis meghallja, tök nyugodt vagyok, pedig legszívesebben magam végezném el a feladatot, és ha lehet egy kalapács segítségével. Csak állok vele szemben lúdbőröző karba font kezekkel és értetlen képet vágok továbbra is, hogy miért nem engedelmeskedik azonnal, sőt, miért is van kezdete ennek a történetnek egyáltalán.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. február 10. 10:56 Ugrás a poszthoz


Na, jó, kijelenthető, hogy nem vagyok egészen normális. Ki a fene kezd el ilyenkor seprűlovagolni, hmm? Hideg van, meg egyébként is sok házi van, lassan itt az év vége, jó lenne bepótolni néhány dolgot, nem beszélve az elmaradt beszélgetéssel a HV felől. Nehezményezték a kékek, hogy picit megrajzoltam a falukat, amikor a farsangra elmentem hozzájuk. Pedig szerintem igazán cuki főnixet rajzoltam, ahogy egy szfinx feje tetején üldögél. Jó, talán a póráz nem kellett volna, de úgy volt vicces, anélkül unalmas lett volna az egész. Na, mindegy… Ráadásul csak Dennissel – igen Brightmore – sikerült összefutnom, aki végül is nem tudni miért, de megszórta valami melegítőbűbájjal a ruhám. Igaz, azóta viszket, mint a fene, úgyhogy gondolom miért nem kért ellenszolgáltatást. Egyelőre nem zavar annyira, mint amennyire melegít a ruha, úgyhogy nagy lendülettel fordulok be a kviddicspályára. A jól SEP-R9-es ugyan nem a legújabb seprű a világon – van vagy 6 éves a konstrukció, de az enyém! -, de ide pont elég lesz. Szóval az történt, hogy Bojarski beszólt reptanon – észrevettem ám, hogy állandóan őt emlegetem, talán nem véletlen?! – hogy a repülési sebességem hagy némi kívánnivalót az életkoromhoz képest. A fordulóim pedig egy balra hátrafelé betolató csigához hasonló, nemigen fogok valaha is a piros segítségére válni. Nem-e? Na, majd megmutatom, hogy ki a csiga, miszter! Látok egy darab emberkét üldögélni a lelátón, mintha olvasna valamit, de innen nem látom jól, szóval tök mindegy, zavarni csak nem fog. Ráülök a seprűre, majd felreppenek, és elmegyek „vendég” gyűrűkig, finoman átrepülve a középsőn. Jó kicsit viszem a szélét, de nagy gondot nem okoz. Aztán teljes sebességgel, ráfeküdve a seprűre húzok a ”hazai” körök felé. Élvezem, ahogy tépi a szél az arcomat, hunyorítva üzemeltetem a vékonynak tűnő, de nagyon felszerelt seprűmet. Azt merészelem kigondolni, hogy átmegyek a karikán, így csutkagázzal és lesz, ami lesz. Ahogy közeledik a karika, egyre nagyobb hülyeségnek tartom, de nekem senki ne mondja, hogy béna vagyok, még ha burkoltan fogalmaz is. Legnagyobb meglepetésemre sikerül a manőver, viszont sokáig nem tudok neki örülni, mert kirepülök a térképről. Nagyot fékezek és sajnálattal konstatálom, hogy elhagytam a pálya területét. Ugye felfelé végtelen, de oldalra már nem. A lelátót ki tudtam kerülni, de kisodródtam. Visszasietek és megpróbálom újra, mert amúgy rohadtul tetszett. Majdnem szültem egy barna elefántot, de megérte, mert pörgök tőle, mint a… ami nagyon pörög, úgy! Szóval újra ráfeszülök a hosszúkás sportszerre és rákapcsolom a maximumot, újra sikerül, de most már figyelek a fékezésre is. Sajnos jobban kéne, mert most elkerülhetetlen lesz az ütközés a lelátóval.
- Vigyázz! – kiáltom el magam, bár nem tudom, hogy meddig jutok el benne, amikor belecsapódok az azóta máshova ülő boszorkány – hosszú haja volt, így lánynak képzelem – karjaiba. Szerencsére azért végig fékeztem, de gyakorlatilag ráesek. Azonnal odébb gurulok és össze-vissza ütöm magam, mert hát a lelátó nem éppen egyenes útból van. Nyögök és érzem, hogy biztos lett némi bajom, de azonnal a másik felé pillantok. Mivel kettőt látok belőle, így nem tudom, hogy ki az, de mivel még nem átkozott le, talán szerencsém van.
- Minden oké? – kérdezem a kettős jelenség közepébe.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. február 25. 22:56 Ugrás a poszthoz

Pandita Cheesy

Komolyan mondom eláll a szavam, amikor ez a pöttömci ártatlan képpel magyarázkodik nekem. Nem szoktam levenni az órámat órán - hehe -, szóval nem igazán hiszem, hogy ő az alacsonysága miatt "talál" ilyen dolgokat. Az is furcsa, hogy mostanában az a alacsony lányok társasága vesz körül: Masa, Nóra, Lorin, Sára, Annabella és most izéke, aki még nem mutatkozott be. Ez is gyanús nem? Jó, én sem, de most nem én vagyok a hunyó, ipi-apacs, volt itt egy gyógyító apacs. Kicsit túlságosan is rászállok és próbálom megtörni, de úgy látom, hogy vagy nagyon profi hazudozó, vagy tényleg ártatlan. Szóval továbbra is ott vagyok, ahol a Diffindo szakaszt. Ajj, mit csináljak most ezzel a törpe tolvajjal?! Igen, még nem győzött meg.
- Na, jó, végül is nem árullak be, mert visszaadtad önszántadból - simítok rajta végig, hiszen régi családi örökség, és nagyon értékes. A fenét! Tavaly kaptam, de szeretem és kész!
- Akkor egyébként nem értem, hogy miért csórsz el dolgokat, ha mindened megvan. Bár az órát nem látom a karodon... - mutatok a bal alkarja felé kissé szkeptikusan. Fura, hogy említi, hogy van órája, de nem hordja, hiszen, akinek van, az általában nem veszi le, csak ha nem vízálló. De mivel általában ide muszáj rúnáztatni, egy kis plusz pénzért azt is ráteszik.
- Persze úgy könnyű csórni, hogy ilyen kis ártatlan cuki pofid van, ki hinné, hogy ragadós a kezecskéd? - hát ez elég béna. Próbálom oltani, de még egy kis átkot, vagy kócbűbájt sem kapott tőlem. Nem vagyok én az a kemény, fasza gyerek, akinek hiszem magam. Jó lenne ezen változtatni, persze nem most, egy védtelennel szemben, aki láthatólag próbálja menteni a menthetőt. Ez sem valami fair dolog tőlem, de ezt már nem tudom visszaszívni.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. április 5. 12:58 Ugrás a poszthoz


Kellett nekem keménykedni. Legalább megtudtam, hogy nem vagyok még elég pro ahhoz, hogy ilyenekkel próbálkozzak. Pedig milyen szépen indult! Az első próbálkozásom olyan tökéletes lett, hogy el is hittem, hogy milyen egyszerű is ez. Vajon mi lehetett a hiba? Szél, vagy látási viszonyok? Nyilván az, hogy még nem vagyok tökéletesen ura a seprűnek.Szegény lányból meg palacsintát csinálok, így nem csak én kerülhetek be a gyengélkedőre, hanem más is. Mindig a vétlen áldozat szívja meg jobban, ez esetben a szerencse kivételt tett. kezd helyreállni a látásom, miközben felhúz Nóri. Mert hát persze, ki más is lehetne? Én már nem hiszek a véletlenekben, és a fülem nem sérült meg, nagyon is emlékszem a hangjára, főleg a legutóbbi beszélgetésünkre az erkélyen. Mondhatnám, hogy nem volt kínos, de nem igazán szoktam hazudni. Azóta nem is találkoztunk és nem is volt lehetőségünk sem beszélni. Igaz, valahogy nem is akartam, mert úgy jobb, ha nem zaklatjuk a másikat, ha már én voltam az, aki miatt az egész helyzet kialakult.
- Megmaradok. Örülök, hogy neked nem lett komolyabb bajod - mondom őszintén, de nem sokáig őszintézhetek, mert megsimítja az arcomat. Természetes, hogy elpirulok, ég a Bence ég, főleg, hogy még a szemeimbe is fúrja a tekintetét.
- Komolyan minden oké - talán azt nézi, hogy hazudok-e, pedig igen. Eléggé fáj sok helyen, de a szívem jobban szorít most, minthogy a fizikai részeimmel komolyabban tudjak foglalkozni. Aztán olyat kérdez, hogy megáll az a bizonyos ütő a szívemben. Ha ez nem lenne elég, még megfogja a kezeimet is, így esélyem sincs mondjuk gyorsan elrohanni. Nyilván ez lehet az oka a kézfogásnak is, gondolom.
- Márhogy izé, úgy? - őszintén megmondva az igazat, az utolsó eset óta én nem gondolkozom már kettőnkben. Elég pofátlanság lett volna mondjuk másnap odaállítani részemről, hogy "akkor minden oké, igaz?". Sóhajtok egy hangosat és lassan kihúzom a kezeim az övéi közül.
- Hát, a múltkori után én úgy voltam, hogy lezártuk és már nem akarod, amit tökre megértek, de lehet, hogy tévedtem? - harapom be most már én is az ajkaim. Ekkor eszembe jut Masa, hogy talán, ha ő itt lenne, biztos ki tudna segíteni okos dolgokkal, meg tanácsokkal. Jaja, ő még a lyukat is kibeszéli a fekete lyukból és csak egy fekete... marad. Most jó lenne, ha itt lenne, de még jobb, ha én nem lennék itt. Biztos jól el tudnának beszélgetni egymással. Karba fonom a kezeimet és szomorúan nézek Nórira.
- Szerintem nem lenne jó ötlet folytatni, vagy ilyesmi, én nem tudnék teljesen felszabadulni az előzmények miatt. De szerinted van értelme? Vagy csak miattam kérdezed? Biztos van már egy csomó pasid, olvastam az Edictumban valami ilyesmit... - vonok vállat és terelek, mint egy nagyon skilles juhász. Olyan menő juhász, aki három falu juhait egy kutyával terelgeti libasorba. Szóval nagyon.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. április 12. 13:09 Ugrás a poszthoz

Pandita Cheesy

- Mondjuk azért, mert nem jellemző a tolvajokra és a helyükben én pont ugyanezt mondanám - magyarázom meg neki, kissé felemelt szemöldökökkel. Nem semmi ez a lány, most vagy ilyen naiv, vagy ennyire hülyének néz. harmadik variáns egyelőre nem jut szemebe, a véletlen lopásban nem igazán hiszek.
- Persze, te nem - vonok vállat szkeptikusan, de amúgy tényleg. Ha egy ilyen csinos törpicsek kérne dolgokat, még lehet, hogy oda is adnák neki. Oké, az órámat nem.
- Szóval bókolni is tilos neked - ingatom meg a fejem, pedig ez legalább szokott menni, ha más nem is nekem.
- Hjaj, ne, szó szerint értettem - csapok a homlokomra és húzom le az ujjaimat az arcbőrömön. Ez fárasztó volt. - De ha viccnek szántad, tetszett - még ha nem is azt mutattam ki. Azért ez most övön aluli találat volt, KO-val végződött.
- Tényleg válogathatok? - ez most megdöbbentett, mert eszem ágában sincs más cuccai között... legalábbis nem láttam semmi olyat, ami tetszene.
- Amúgy Bence vagyok és nem haragszom már - vonok vállat, de azért kitudakolom tőle a nevét. - A te neved mi és melyik házban vagy, és... máskor, ha kell kölcsönadom inkább - mosolyodok el, miközben meglóbálom előtte az órát, majd elsüllyesztem a zsebembe.
- Meg később, ha van kedved dumálni, nyugodtan megkereshetsz - na, hogy ezt miért mondtam, még magam sem tudom, hiszen tolvaj törpivel van dolgom.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. április 22. 17:02 Ugrás a poszthoz

Pandita Cheesy

Hát persze, hogy nem az, nem tolvaj. Csak egy csomó ember elveszti a tárgyait, amit ő meg megtalál. Kezdek kételkedni a szavaiban, valahogy nem áll össze az egész. Most akkor tudja, hogy tolvaj, de nem direkt, vagy mi? Emiatt nem tolvaj? A világ egyik bíróságán sem hinnék el ezt, hacsak nincs erre valamilyen hatósági papírja. Na, mindegy, majd figyelek a szőke legközelebbi közeledésére, és jól elzárok előle mindent. Vagy néha felkeresem és megérdeklődöm, hogy nála van-e az elveszett Bagolyház, ehhehe. Az, hogy visszakérdezget, már meg sem lep, inkább nem magyarázok, mert örülök, hogy meglett az óra.
- Ja, vagy úgy. Akkor nem kérek semmit, másom nem tűnt el, amiről tudok - vonok vállat, de azért még jól kifaggatom. Elvigyorodok a nevére, majd, hogy ne nézzen teljesen hülyének neki is elmondom, az éppen támadt gondolatomat.
- Akkor, ami a kezedben van az Pandóra szelencéje? Azért remélem nem veszélyes - vigyorgok, és nem is akarom megbántani, csak eszembe jutott. Szerencsére a fura ajánlatomat egy nagyon nagyszerű lépéssel lépte át, amiből bármi is kisülhet majd. végül ott hagy, én pedig egy rövid elmélkedés után szintén elindulnék, ha nem szólalna meg mögöttem a csilingelő hangja.
- Igen, pont arra. Elkísérjelek? - ajánlottam fel neki hirtelen, bár kezd úgy tűnni, mintha nem akarnám elengedni. Szó sincs róla, csak túl kedves vagyok sokszor, ami biztosan a káromra válik egy idő után majd.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. május 24. 10:38 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

Most nem azé', de tényleg. Laura azt mondta, hogy sőt(!), megígérte, hogy megmutatja nekem azt a mugli ketyerét, a izét. A minekhívjákot. Tablet! Azaz, azt mondta, hogy ő kapott valamikor olyat, de nem használja, mert... arra már nem emlékszem, hogy  miért, de majd megmutatja. Olyan, mint a mobil, csak nagyobb, érted?! Naaagyoooobbb! Hát azon már filmeket lehet nézni! Beviszem mágiatörire és alvás helyett filmet nézek. Persze csak is a témába vágóan! De előbb biztos azt is meg kellene rúnáztatni, az meg pénz. Hát ilyen nehéz a diákélet... Masának meg már így is tartozok vagy tíz galleonnal, szóval, ha jövő héten megjön a zsebpénz, máris spórolnom kell. Hiába na, kezdek falán lenni, és az meg pénz. Na, meg ilyen olyan hülyeségeket is kell venni, aminek utána semmi haszna, de akkor biztosan kell, mert ha nem szerzi meg az ember, akkor ott hal meg! Én mondom!
Szóval most kéne az a tablet, és hátha kölcsönadná nekem Larcsi az övét, ha úgyse használja. A másik, amit nagyon remélek, hogy nem értettem félre és tök más dologról beszélt, mert az űbergáz lenne. Viszont éppen nem tudom merre jár, az utolsó óra után láttam elrohanni - komolyan ilyenkor már minek rohanni bárhová is? -, szóval jobb ha kérdezősködöm. Azt is teszem, és egy jó fél óra keresgélés után - na meg kapom az érdekes kérdéseket és fejvágásokat, mert egy LÁNYT keresek - megtudom, hogy a lélekszobába látták bemenni. Az előző öt tipp nem jött be, de ez az utolsó szalmaszál, ha nem ott lesz... akkor sírok! Jó nem, de feladom mára a keresgélést. Gyorsan odaérek a faajtóhoz, majd be is lépek, de... senki!
- Ó, a p*csába már! - horkanok fel, és a szoba mintája sötétszürkévé kezd változni. Csakhogy! Egy másik színnel kezd el keveredni, tehát van itt valaki.
- Itt vagy Larcsi? Ne bujkálj! Megígérted! - mondom hangosan, és már csak akkor lesz égő, ha nem ő lesz az, aki... hát elbújt, vagy nem tudom, hogy hol van, egyelőre nem látom.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. május 24. 11:42 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

Az ígéret szép szó, igaz? Főleg akkor, ha emlékeznek is rá. De az a fontos, hogy bementem az erdőbe és rátaláltam Gergőre, illetve Laurára, aki ügyesen elbújt egy oszlop mögé. A hangját viszont felismerem.
- Ki más lenne ilyen fess az iskolában? Vagy másnak is ígérgetsz? - vigyorodom el, és lehuppanok az egyik kanapéra, várva őt, hogy megjelenjen élőben is, ne csak hangba csatlakozzon hozzám.
- Sehol, remélem - hirtelen a színkavalkád vörösesre válik, de, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vissza is áll. Habár a komor színárnyalat kezd eltűnni, és narancs vonalak kerülnek a szürke felhős festékcseppek közé. Végül is megtaláltam őt, már csak elő kell adnia azt, amiért jöttem. Látom, hogy valamin himbálózik, majd mérges lesz, mert nem tud leszállni. Sikerül neki, viszont a mód, amit ehhez a szoba hozzátesz, nevetésre sarkall. Hallom, ahogy puffan, egy részét látom is Launak, ahogy földet ér.
- Ez ügyes volt - nevetek, majd kicsit visszább veszek. - Nincs baj, ugye? - érdeklődöm, mert nem lenne jó, ha itt ájulna el, vagy valami komolyabb baja is történne. Mindenesetre vicces volt.
- Szóval a tabletet mára ígérted - hát ez úgy, ahogy igaz volt, mert a héten ígérte és még nincs vége, de az óráknak igen. És mi lehetne ennél fontosabb? Na, ugye!
- Meg amúgy is, mi a baj? Olyan feldúlt vagy, mint egy Mantikór - nézek rá szétdobva oldalra a kezeimet a kanapén, kényelmesen üldögélve. Persze lehet, hogy csak a becsapódás miatt ilyen az ő falrésze, meg az arca
.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. május 26. 10:31 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

- Meg lány is vagy, meg kell tartani az ígéreteid, az plusz szorzó - mondom neki kicsit mosolyogva és szurkálva őt. Nem hiszem, hogy zokon veszi, de bírom, amikor egy kicsit ki lehet zökkenteni Laut a saját kis rendszeréből. Egyszer megnézném azt is, hogy milyen, ha mérges. Mondjuk nem egy jégszoborként, ha lehetne.
- Tudom, láttalak már. Szerencsére ti azt nem, amikor azon szórakoztam egy délután, hogy milyen gyorsan tudok átrepülni a karikákon és beszáguldottam a nézőtérbe. Persze nyilván pont ott kellett ülni valakinek... - forgatom meg a szemeimet és mosolygok is, némileg keserédesen. Az a találkozás nem volt kellemes sem fizikailag, sem érzelmileg, de hát tisztáztam vele, amit kellett.
- Ja, és a karikán sikerült átrepülni, szóval, ha úgy vesszük sikeres volt - nevetgélek, de sajnos nem sokáig, mert kiderül, hogy a félig-meddig megbeszélt tablet-kapásom most biztosan nem fog létrejönni, mert nincs nála. Ezt a pechet, komolyan. Pedig már olyan jól belelovaltam magam.
- Ó, de kár. Elkísérjelek a Navinééig? Odaadod és mindenki örül, főleg én - de még mielőtt forgatná a szemeit, hozzáteszem. - Amúgy amikor neked jó - kacsintok a szőkére. csak kiderül, hogy miért feldúlt egy kicsit, vizsgázik jégkocka gyártásból. Hát nem tudom, szerintem tök jól csinálta.
- Miért? Szerintem nagyon jól megy. Ha az elméletben nem vagy annyira biztos, szerintem a gyakorlat simán menni fog. Nálad jobb elemi mágussal még sosem találkoztam - próbálom bátorítani, mert ez csak a fele az igazságnak. Nála rosszabbal sem találkoztam, mivel még ő az egyetlen, akit láttam ezt a mágiát használni. De magabiztos volt, szóval biztosan menni fog neki. Kicsit fura, hogy annyira fél tőlem, hogy a kanapé másik felére költözik, majd leesik szegény. Ha gonosz lennék, most közvetlen közel ülnék hozzá, de mivel nem vagyok az, csak magamban megvonom a vállam.
- Világítani tud? Amúgy meg elviszem a Kins&Kens-be, ha megengeded és tetetek rá olyan rúnát, amivel használható lesz. Persze, most jól elárultam neked, hogy hogyan kell a mugli cuccokat használhatóvá tenni néhány galleonért, de mégiscsak a tiéd a kézikészülék - mondom mosolyogva, és egy picit közelebb húzódom mégis. Csak úgy barátilag, tudjátok. Valójában a reakciójára vagyok kíváncsi, eddig nem tűnt fel, hogy mind a ketten piros, vagy kék mágnesek lennénk.
- Te amúgy mugliszületésű vagy félvér vagy? Nem mintha számítana, csak szinte semmit sem tudok rólad, mégis kedvellek, és jó lenne tudni egy két dolgot. Például, hogy milyen mugli kütyüket tudnál nekem még mutatni - nevetek fel, mert ez k*rva önzőnek hangzott, valójában az is volt. Egy kis kitétellel, hogy nem ezért kedveltem meg a riadt szemű szöszit. És nem is azért, amiért a fiúk szokták, hogy jól néz ki, az csak hozadéka a kedvelésnek.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. május 27. 18:50 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

- Különvonattal, hogy nehogy felismerjék – nevetek fel. – Hát, mert lány és a lányok jobban be kell tartaniuk az ígéreteiket, mert lányok és… kész – vonok vállat, mert szerintem ez így jogos. Nekik nagyon is be kell tartani az ígéreteiket, mert milyen világ az olyan, hogy senki sem tartja akkor be? Kiben bízzanak a varázslók, ha már a boszorkányok sem tartják be, hmm?
- Ó, hát talán jobb is, remélem azért nem lett bajod – nézek rá, mondjuk úgy, hogy végigmustrálom őt. De nem látok rajta olyan maradandó sérülést, ami indokolná a kérdésemet igazából, csak hát, meg szokták az ilyet kérdezni. Én meg nagyon jó fej vagyok, nem, de bár? Aztán elmondom én is, az esetemet, amin jót nevet. Hát nem tudom, akkor nem volt annyira nevetséges, de így visszagondolva és kívülről nézve tényleg vicces. Azért a kérdése kicsit bosszant, de nem annyira, hogy komolyan vegyem azt, hogy szórakozik velem.
- Jaj, szegény. És én? Az már nem is baj, ha egy jó barátod megsérül? – a nyelvem kicsusszan az ajkaim közül vádlón mutatva rá. Persze a szemeim és az az egész arcom mosolyba költözött, szóval látszik, hogy nem igazán sértődtem meg. – Szerencsére neki semmi baja sem lett, és én sem lettem pár kék folton kívül gazdagabb többel – vonok vállat, de, hogy ne kelljen a témába belemélyedni jobban, gyorsan az „égető” problémára visszaterelem a szót. Bizony, még vissza is kísérném most a Navinéig, de akár tovább is. még mindig furdal a kíváncsiság más házak privát részlegei iránt. Mondjuk szerintem nincs az a diák, aki még nem próbált meg belógni valahova, ami nem az övék. Szerencsére a Levitások, miután annyira feldobtam a bulijukat megengedték, hogy maradjak még pár napot. Masa pedig elvisz a tavi barlangba, vagy hova pár nap múlva, arra nagyon kíváncsi vagyok.
- Jó, hát majdcsak kibírom addig – olyan sóhajt hallatok, ami úgy tűnhet, hogy csalódott vagyok. Jó, egy kicsit igen, de, ahogy mondtam kibírom már azt a kis időt, amíg megkapom. Közben pedig kiderül, hogy azért ilyen a hangulata a fél szobának, mert vizsgázni fog. Nem értem, hogy mit parázik, ne parázzon már, ő Laura, az ügyes jégkockahajlító, vagy mi.
- Csak nem fognak megoldhatatlan feladat elé állítani. Amúgy igazad van, nem ismerek mást, de te meggyőző voltál és én bízom benned, oké?! – emelem meg a szemöldököm. Talán most jól esne neki egy ölelés, de hát az olyan béna, nem? Meg még félreérti, és mit tudom én, megijed. Nem tudom, hogy használna-e neki ilyesmi, és nem is rajta fogom kipróbálni. Majd Masát megkérdezem, hogy hogyan megy az ilyen, vele bármiről el lehet beszélgetni. Lehet ugyan, hogy a végére már másról dumáltok, de van esély arra is, hogy megtudd tőle, amit kérdeztél. Na, vissza a tabletre!
- Ö… hát jó. Azért, megnézem - vigyorgok. - Hát, akkor minek kellett neked olyan? Vagy csak úgy kaptad? Én biztos tapicskolnám egész nap… persze, ha visszaadom, megtörlöm, meg minden – teszem fel a két kezem úgy, hogy a tenyereim felé mutatnak. Most is láthatja, hogy adok a higiéniára.
- Ö… oké. Bocs, nem tudtam, hogy nem tudod, hogy anyukád ki –
legalábbis gondolom azért mondta így, mert nem tudja, hogy ki az anyukája, vagy elváltak, vagy ilyesmi. Nem, akkor nem így mondta volna, még akkor sem, ha nem szeretné „apukája feleségét”.
- Ó, dehogynem. Sőt, megmutathatnád, hogy működik az áram, meg a kocsi. Szoktam ilyen videókat nézni a Magestream-en. Ott mutogatják a varázslók, hogy mi, meg hogyan, de jobb lenne élőben megtapasztalni ezeket – na, most fellelkesültem és közelebb is ülök hozzá, úgy látom, nem zavarja még. Mondjuk nem is nagyon figyelem, csak meg akarom győzni, hogy ugyan hívjon már el egy ilyen kirándulásra, akár magukhoz, akár csak olyan helyre, ahol muglik vannak, és ezt ki lehet próbálni. Hát milyen menő lenne már!
- Elmondom neked a nagy titkot! – sejtelmesen ejtem ki a szavakat, persze aztán nevetek egy jót az egészen. – Szóval gondold el, mennyire kreatívnak kell lenni varázslatok nélkül, és ők repülnek, meg mindenféle. Még a bolygót is elhagyták! – lelkesedésem az egeket verdesi, szivárványszínben pompázik az én részem. – Nem? Most tényleg. Amúgy meg nem tudom, érdekel mindenféle, ez miért ne érdekelne – már egész közel vagyok hozzá, és a szemeit bámulom. Persze nem vagyok még túl közel, hogy a barátságon túl bármit is gondoljon, de ki tudja, hogy ki mit gondol? Nézzétek meg az Edictumot!
- Téged mi érdekel? Hátha én is tudok olyat, amit te nem! - nézek a szőke hajkoronás lány szemeibe továbbra is. Hát de tényleg, lehet, hogy én meg a mágusvilágról tudok neki többet mondani, sőt biztos.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2019. június 6. 08:31
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. június 6. 09:55 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

Nyilván meggyógyították, hiszen akkor nem igen lenne itt. Azon azért mosolygok, hogy talán túl nagy lett az ütés a fejére, és ott maradtak még problémák. Az önirónia fontos.
- Persze, mi másod lennék? - nézek felé kissé értetlenül, hiszen az az eddigi pár találkozásunk szerintem teljesen egyértelművé tették, hogy jó barátok vagyunk. Jó talán a szó többet takar, mint, ami közöttünk lehet ennyi idő alatt, de a megelőlegezett bizalmamat élvezi ő is, és a baráti kapcsolatunk is.
- Honnan tudod? Lehet, hogy vissza kellett varrni a kezem. Jó nem, mert akkor azt biztosan említettem volna – vonok vállat látványosan. Persze nyilván nem lett szinte semmi bajom, az utána következő lelki dráma volt inkább a rosszabb, mint sem az esésből eredő foltok.
- Azért nem kell ez a személyi kultusz – nevetek fel még utána. – Hát nem is tudom, lehet, hogy jobb lesz – vigyorgok, de csak húzom egy picit a fejét, és természetesen nem fizikailag értem. A nyelvnyújtásra nem kaptam választ, egy null ide, vagy mennyi már, fogalmam sincs.
- Látod, ennek én is örülök. Hülyén néznék ki a hátam közepére visszavarrt kezekkel – bolondozok, de hát szeretek, és miért nem űzném el a rossz szellemeket, vagy ómeneket, egy-egy morbidabb viccel. – Nyugi, mostanában elvetettem az ez irányú érdeklődésemet pár hónapig. Aztán ki tudja? – hát egyelőre tényleg nem igazán érdekel, hogy át tudok-e repülni még teljes sebességgel a karikákon. Szerintem egyelőre a sima manővereket is gyakorolni kéne, mert lassan itt az új szezon és még nem érzem magam annyira felkészültnek. Nagyon kíváncsi leszek, hogy élesben mennyire is megy ez nekem.
Igyekszem őt meggyőzni, hogy sikerülni fog a vizsgája, és nagyon úgy néz ki, hogy célt érek nála, legalábbis a rövid „oké” ezt mondatja velem. Az is lehet éppen, hogy nem akar vitatkozni, mert már mások is sokat győzködték, de én nem fogom feladni, biztos, hogy addig mondom neki, amíg ő is elhiszi, hogy ügyes.
- Dehogy töröm, Merlin szent szakállára! Hogy mondhatsz ilyet, nem lenne pénzem megjavíttatni, úgy vigyázok majd rá, hogy szebb lesz, mint új korában – még akkor is, ha nem így lesz. Mondjuk a Reparo már rutinból megy, mert nem csak eleget gyakoroltam, hanem rengeteget használtam odahaza. Eléggé mondjuk úgy, hogy nem vagyok túl ügyes néha, és minden ripityára törik a közelemben. Valami negatív iskolai kisugárzás lehet, mert a nyár vége felé elmúlik.
- Ezt pont karácsonykor tudtad meg? Sajnálom – húzom el a számat, és tudom, hogy én hiába sajnálom, nem igazán tudom felfogni, hogy neki mit okozhatott. Én csak annyit tudok belőle felfogni, hogy neki rossz, és az sajnálatos. Biztos, ha tudnék, segítenék neki, de nem hiszem, hogy ennyi idő után lehet.
- És él még? Vagy csak… elment? – már megint a kíváncsi pofám húz majd bajba. Miért nem hagyom az egészet. Közben közelebb húzódom hozzá, és a szoba úja változni kezd, elég rossz irányba. Akár már annyira, is, hogy kezdi elnyomni az én színeimet is, amik a vidámból a kíváncsiság felé kezd átmenni.
- Komolyan tudsz vezetni? – ámulok el, és ez egy kicsit megtöri a közeledésem. Viszont ijesztő kezd lenni a szoba, ami szintén segít, hogy ne menjek tovább. Gondolok egyet és látványosan arrébb húzódom. A fal változni kezd a pozitív irányba, és talán mintha némi vér is visszaköltözne Laura arcába. Biztos, hogy ijedt képet vágok én is, mert nem értem az egészet.
- Minden oké? Elvigyelek… izé elkísérjelek a gyengélkedőre? Nem nézel ki valami jól – mondom, majd gyorsan hozzáteszem, ameddig még merem. – Félsz tőlem? – kérdezem elhaló hangon, a végén már csak suttogom a szavakat, lehet, hogy már nem is hallja…
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. június 15. 11:20 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

Vártam, hogy mit akar kihozni ebből a barátság témából. Igaz, ami igaz, hogy lehet kategorizálni a barátságot, bár valószínűleg a barátság, mint maga csak kevés személyhez köthető. A többi csak ismerettség, haverság, hogy legyünk többen és ne unatkozzunk. Bár, ha jól meggondolom, fogalmam sincs, de nálam nagyjából ez a két kategória létezik, a barátság nagy buborékján belül. Úgyhogy a végén csak mosollyal nyugtázom, amikor azt mondja, hogy barátok vagyunk. Hát már hogyne lennénk azok, hiszen most is biztosan ki fogom segíteni abban, hogy megszabadulhasson egy felesleges tárgyától, ami úgyis csak a helyet foglalná nála. Hát nem egy önfeláldozó mágus vagyok?
- Jó, hát ne az anyukám legyél, ha lehet – nevetek fel, ahogy elgondolom, hogy ott lohol utánam és mindenfélét hadovál. – Különben zsebpénzt fogok tőled kérni, de ígérem, csak jó dolgokra költöm, anyus – nevetek tovább és rázom a fejem. Ennyi képtelen ötlet már rég fogalmazódott meg bennem.
- Jó, nem na. Nem kell így kiakadni – mondom én, miután kiakadtam. De hát ez az alap, hogy megpróbálunk vigyázni a másik cuccára nem? Nálam biztos, úgyhogy kicsit feszélyezni kezd ez a visszavágás, de szerencsére rögtön áttér egy másik dologra. Hát, olyan ősrégi nincs, de vannak régebbi telefonjaim, mert eléggé bolondja vagyok az ilyesmiknek. Az a csoda, hogy tabletem nincs, mert minden baromságom van, ami mugli. Hát jó, nem baromság, de én sem hiszem, hogy ők gyűjtenék ezeket.
- Tudok adni egy régebbit, persze. Majd beleírom a számom, hogy egy kontaktod már legyen, ha valamire szükséged van Larcsi – csillogó szemekkel nézem őt, mert tényleg nagyon szeretném neki megmutatni a használatát. Igen, a telefonnak. Gyors témaváltás után már vele szomorkodom, hogy nincs igazi anyukája. Az más kérdés, hogy engem jobban megérint, mint őt láthatóan. Persze a magyarázata után már értem, hogy miért nem veszi annyira a szívére. Meglepő fordulat, magam sem tudnék mit kezdeni a helyzettel, főleg úgy, hogy én nem abban nőttem fel, mint amiben ő.
- Ó, a Cetlis lány. Sajnálatos, de úgy látom, hogy egész normális boszi lett belőled, szóval nem is tudom, talán örülök, hogy így történt. Lehet, hogy ha más anya nevel fel Rellonos lesz belőled és átkokkal kergetnél a folyosókon – vonok vállat, remélem, érzi a pozitív kicsengését a dolognak. Azért biztos nem olyan, mintha az édesanyja nevelte volna fel, de ki tudja. Lehet, akkor még másmilyenebb lenne. Na, ezt jól megaszontam.
- Akkor leszek a tesód – kacsintok rá. – Ki kéne takarítani a szobámat hugica – nevetem el magam, hogy az egész élét elvegyem a dolognak és elterelődjön a szó. De sajnos tök más történik, ahogy közelebb húzódom hozzá. teljesen elfehéredik, és lehet, hogy el is fog ájulni. Eléggé megijedek, szóval elhúzódom és egy nem is olyan kis idő után visszatér az arcába a vér. Na, most első reakcióm az lenne, hogy odamenjek hozzá, és lefektessem a kanapéra, meg vizes borogatást tegyek rá, vagy valamit csinálnék, de nem merek megmozdulni. Hiszen azzal, hogy elmentem tőle jobban lett. Szóval várok egy kicsit, mielőtt megkérdezem, hogy miért fél tőlem. A válasza megdöbbentő, és le is esik az állam.
- Ó, ne haragudj, nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ilyen… izéd van – hát gőzöm sincs mi ez. De ha jól belegondolok, tényleg nem kerültem még a közelébe, még egy puszit sem kapott tőlem, biztos vagyok benne, hogy én azt hittem, ő már kapott, valahogy kicselezhette. De hát megértem, mert ami nekem csel, az neki komoly rémület lehet.
- Ez gyógyítható valamivel? Vagy ez valami átok? Vagy van valami, ami miatt… - itt elsötétül az arcom, mert ha jól belegondolok, van egy olyan indok, ami miatt ilyesmi kialakulhat. De nagyon remélem, hogy nem az volt a kiváltó ok. – Megígérem, hogy nem kérek tőled pacsit, puszit, amíg ki nem lábalsz belőle. Oké? – nézek rá komolyan. – Még, jó, hogy nem vagyok beléd szerelmes, és egy csóktól szívrohamot kaptunk volna mind ketten. Igazi Rómeó és Júlia, modern feldolgozás – nevetek fel, hátha segít rajta is. Hű, ez nem semmi!

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. június 18. 21:46 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

- Természetesen mindent megcsináltam – rántom meg flegmán a vállaimat, ahogy anyunak is szoktam. Ő pedig pontosan tudja, hogy ebből, ha valami is megvan, az csak a véletlen műve lehet, vagy a húgom a szobámban járt és már nem bírta látni, hogy mi van ott. Néha bírom, hogy rendezkedik, aztán bejön és jó lecsesz, hogy milyen trehány vagyok és nekem kéne példát mutatnom neki. Persze szoktam neki, de azt anyuék nem igazán csípik…
- Komolyan nekem adnád? Hát jó – csapok le az ajánlatra, mindig meg kell ragadnod az alkalmat. – Jó, de ha úgy látom, hogy nem egyezik az ár a kettőnél, majd meghívlak valamire, vagy mit tudom én. Nagyon köszi – mosolygom rá, nem gondoltam volna, hogy nem csak kölcsönadná a tabletet. Hát, ha megkapom, Lóránt Bence eltűnik pár hétre, amíg szét nem játssza az új ketyeréjét, Merlinre esküszöm.
- Nem mondtam, hogy nem, de úgy nagyobb lenne az esélye. Ti Navis lányok kezdetek egyre veszélyesebbnek tűnni – fixírozom egy kicsit, még hátra is hajolok, úgy nézem meg magamnak a lányt. Mintha valóban belé akarnék látni, valamilyen mágikus szemmel. Végül is lenne rá módszerem, de nem akarom, és amúgy is ki tudná védeni, valószínűleg.
- Megoldom, hogy bejöhess… nem is rossz ötlet amúgy, a húgom amúgy is ide jár. Talán jó lenne, ha nem csak otthon unná meg a rendetlenséget a szobámban – amúgy jó tesók vagyunk mi, de itt sokkal kevesebbet találkozom vele, mint otthon. Otthon unatkozik, itt meg megvan a baráti köre és „jó lenne, ha nem jelenné meg random, csak ha megbeszéljük” kezdetű monológgal szoktunk minden évben elbúcsúzni egymástól. Jó, szóval ő tőlem. De azért néha kajálunk együtt, meg ilyesmi, de olyan sokat nem járunk össze, mint, ahogy azt egy normális családnál kellene. Otthon bepótoljuk ezeket. Ja, és ami nagyon fontos, mindig falazunk egymásnak, az alapvetés.
Miután majdnem ránk omlik a szoba, próbálom összeszedni a magam és úgy kérdezni, hogy ne sértsem meg. Hogy miért? Magam sem tudom, pedig nyugodtan kérdezhetnék élesebben is. De valahogy a jó modor még nem távozott teljesen tőlem, kapaszkodik belém rendesen.
- Nahát, az nagyon jó lenne. Mivel szívesen megölelnélek. Valahogy ezt érzem… de nem azért, ne érts félre… csak hát… elég ijesztő volt. És akkor csak rólam beszélünk, bele sem gondolok neked milyen lehetett – harapom be az alsó ajkam, hűt nem nagyon tudom feldolgozni azt az arcot. Rémálmaiban biztos őt kell majd megmenteni, hogy a gonosz sárkány ne érjen hozzá, vagy ilyesmi.
- Jó, tehát ha kipurcansz, akkor már szabad a csók, vettem – mosolygok egy jó nagyot, jó lenne, ha elmennénk erről a témáról most már. Neki biztos nagyon kényelmetlen, és mivel nekem sem a kedvenc témám valaki betegsége.
- Persze, szívesen segítek… ha nem halsz bele. Nem lennék szöszigyilkos – vigyorgok újra, majd figyelem, ahogy arrébb húzódik. Kicsit bánt, hogy tényleg olyan, mintha leprás lennék, vagy valami mágikus fertőző betegségem lenne, holott neki van valami baja. De hát, én sosem voltam az a messziről szemlélődő típus. Puszi, pacsi, haverok, vajsör. Izé, most már lángnyelv whisky sem rossz.
- Nem, egyik sem. Csak nekem csodálatos, hogy mágia nélkül mire képesek. Mondhatni felfoghatatlan. Jó, hát neked más, de olyan, mintha téged betennélek az elvarázsolt erdőbe, ahol a mókucok megfésülnék a hajad – van egy ilyen mese, lehet nem is ismeri. Arról szól, hogy egy lány elszökik, és véletlenül betéved a sötét elvarázsolt erdőbe. Ott elájul, de maikor felébred a mókucok kifésülik a haját, és minden hajszála varázslatos lesz. Ha kitép egyet, kívánhat valami nem túl nagyot, viszont a kitépett szál már nem nő vissza. Így valószínűleg öreg korára már kopasz lett, de erről nem szól a fáma és ez csak a kalandjainak kezdete.
- Amúgy most már minden oké? Hidd el, velem minden rendben – újabb mosoly, hogy a kishúgom boldog legyen. A második számú, természetesen.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2019. június 18. 21:46
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. július 1. 09:06 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

- Egy fagyira? Olyan komolytalan vagy – fújtatok egyet. - Drága ám egy tablet. De ha ragaszkodsz hozzá – széttárom a karjaimat, és beleegyezően sóhajtok. Hát, ha neki ennyire nem jelent semmit ez a dolog, akkor nincs mit tenni. Én mindig próbálok nagyon vigyázni minden egyes knútra, mert nem én keresem meg, viszont tény, hogy ez nem sikerül. Nem mindig tudok ellenállni dolgoknak, ezt még meg kell tanulnom. Még jó, hogy a kaja benne van a tandíjba, különben éhen maradnék.
- Azt én nagyon jól tudom, hogy nem vagytok ártalmatlanok. Dana például házat tévesztett – nevetek fel, mert az a lány inkább Rellonos/Eridonos keverék, mint Navinés. Mármint, ami a sztereotípiákat illeti. De hát, ha mindenki egyforma vagy a házra jellemző tulajdonságú lenne, nagyon unalmas élet lenne a Bagolykőben.
- Igen, mindkettőre – jó, nem szoktam róla beszélni, mert egyrészt miért hencegnék én vele, másrészt meg ő mondta, hogy ha lehet, ne híreszteljem már, mert az égő. Hogy miért, azt nem tudom, nem hiszem, hogy annyira kifogásolható báty lennék, de nem esik nehezemre teljesíteni ezt a kérését. Más kéréseit már igen.
- Te amúgy hogyan tudod egyeztetni a „törvényes” és a „becsempészni” szavakat? Az utóbbit ráadásul te mondtad így… és még ő a prefi – nevetek fel, de nem akarom megsérteni amúgy. Csak jól hangzott az ő szájából. Ő amúgy tényleg nagyon prefis, mondhatjuk ideális példája a jelvénynek. Ismerek olyanokat, akik viszont nem mindig, vagy kicsit részlehajlóbban csinálják ezt a prefiskedést. Nos, mondjuk Nóri sem kímélt még utólag sem. Persze, ha nem lett volna mérges rám, talán nem büntet meg mindenképpen. De ez már úgysem derül ki, az viszont az igen, hogy Laura sem teljesen 100%-os diák. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ő az eminensség mintapéldája, meg az ideális barát-barátnő jelölt, mert az ő élete egyenes vonalban halad a céljai felé, és abban semmi sem gátolja meg. De ez nagyon nem így van, majdnem elájul… nos, tőlem. De azért én sem vagyok olyan, hogy ebből ne akarjak viccet csinálni, oldva ezzel a keletkezett feszültséget.
- Jól van na, nem vagyok én ilyen, hogy csak úgy csókolgatok lányokat. Főleg nem az ájultakat, pláne nem halottakat – nevetek, ahogy előadja, hogy ő aztán visszatérne a sírból is, és nekem annyi lenne. Kérdem én, hogy mink jönne vissza emiatt, nem lenne elég baja? Mindegy is, egy jó poénnak tökéletes volt. Újabb nevetés, tényleg nem a varázsvilágból jött.
- Mókuc, nem mókus. Ezek ilyen meselények, nem hiszem, hogy léteznek. Amúgy nem ismerek fodrászképességű állatot, csak olyat, ami taknyot eszik, és ajánlatos használni megfázás esetén – nagyon kíváncsi vagyok, hogy ismeri-e Puffskeint, ami azért igen népszerű állat a gyerekek és az itteni diákság között is. – Szerintem hajtanácsot Danától, meg Alíztól kérj, jobban benne vannak a témában. Azt tudom, hogy vannak varázsfodrászok és persze van pár egyszerű bűbáj, amit a csajok használnak. Egyszer láttam, hogy valaki tiszta kóc volt órán, és a következőn már tök jól be volt neki fonva, pedig nem hiszem, hogy volt rá ideje, mert bájitaltanra mentünk a toronyból és hát tudod milyen az öreg… - Felagundnál rendben kell lenni, mert megjegyzi.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet Lau – nézek rá, és a színem is megváltozik. Az eddig vidám kékről, kezd besötétülni, igen nem kicsit tartok az egésztől. Még a végén tényleg miattam lesz baja.
- De ha úgy érzed, miért ne – mondom mégis, és bátorító mosollyal próbálom meggyőzni mindkettőnket. Kicsit közelebb ülök hozzá, hogy elérjem a kezét, majd normál tempóban közelítem meg a kecses praclit. Ha eddig nem ájult el, akkor megfogom és megrázom, majd viszonylag gyorsan – azaz gyorsabban, mint az illem megkívánná, elengedem. Ha kell, odaugrok és elkapom, ha elájulna, de a bátorító mosoly nem tűnik el az arcomról. Remélem, ha elájul és úgy teszem arrébb az nem káros. Mindenesetre várom a hatást…
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. július 14. 17:55 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

- Jól van, azért elfogadom, no, vállrángatós - huncut vigyor, mert azért tényleg szeretném. Sőt, akarom azt a tabletet. Nekem nagyon fontos, és ha túlél nálam három napot, akkor az azt jelenti, hogy nem szedtem szét és szórakoztató. Márpedig annak kell lennie, hiszen ez egy mugli t-a-b-l-e-t! Hú, de várom már, hogy a kezembe nyomja unott arccal! Annyira imádni fogom érte!
Hú, hát nem tudom, hogyan jutottunk el ilyen elméleti magasságokba, de azért még kétszer átgondolom, mire válaszolnék, amit mondani akarok igen.
- Értem. Tehát, ha te besétálsz az Eridonba, mert pont nyitva van az ajtó és szórakozunk egy kicsit, meg miegymás és nem vesznek észre. akkor nem bűn! Király - vigyorgok rá, mert természetesen az ő okfejtése is hibás. Mivel kiskorú partyra tilos bevinni alkoholt. Ha isznak belőle, ha nem. Sajátos elgondolás az övé, de igencsak tetszik. Ha lesz alkalmam, majd használom is!
- Ilyen finnyás vagy? A golymók tök cukik és hasznosak - jó is az, ha meg vagy fázva. Sosem jutott eszembe, hogy ez gusztustalan lenne. Sosem néztem magam ilyenkor tükörben, mást meg nem vizsgáltam meg ilyen esetben. A tesóm meg is ölt volna, hehe.
- Ó, akkor te szerencsés vagy, jól néz ki a hajad. Úgy tudom a lányok ezzel többet törődnek, mint... sok minden mással -  húzom el a számat, mert nem vagyok valami nagy lány-szakértő, hogy bármi igazat mondjak ezzel kapcsolatban. Vagy hasznosat, vagy okosat. Szóval maradjunk annyiban, hogy boszorkamagazinok helyett, a srácok pletykáiból táplálkozom nagyrészt.
- Aha, jó. Remélem sokaknál volt ez - az új ötlete, miután majdnem itt halt meg és én bűnrészese lettem a halálának az, hogy próbáljuk meg szándékosan. Csakhogy én tudom, hogy mi történhet vele, és így márt nem olyan jó móka. De mivel elég elszánt - lelkesnek nem mondanám - az ügyben, szívesen segítek az újdonsült húgomnak. Jó, most már az oszt kész, nem kell ezt úgy ragozni. Márpedig milyen cuki lenne, ha egyszer megölelhetném, ha mondjuk sírhatnékja van. Tudom, hogy van hatása, a húgom is egyszer a karomba vetődött és, mielőtt megszólalhattam volna, hogy mi ez, a szemeiből azt olvastam ki: "kussolj és ölelj". Hát megtettem, de most más a helyzet. Mármint most is megteszem, de csak mert segíteni akarok. A pillantására megállítom a kezemet és rohadtul izgulok, még a falon a színek is változni kezdenek mindenfélévé kevervén önmagukat. Lüktetnek, ahogy a szívem ver az akció közben. Igen, most egy kézfogásról beszélünk basszus! Hirtelen kimegy minden vér az arcából, majd visszarántja a remegő kezét, ami egyelőre nem is marad abban.
- Jó volt? Mi lett volna, ha rossz? - akadok, ki, mint az otthoni ingaóra, amikor a kis kerti törpe beleköltözik. - De jó, végül is nem ájultál el. Minden oké... amúgy? - kérdezem elhúzva a számat, és úgy ülök ott, mint egy felhúzott rugó. Se közelebb, se messzebb menni nem tudok tőle. - Csoki? Sajnos nincs. Az jót tenne? Hozhatok, van a ládámban! - szinte felkiáltok izgalmamban, még lehet jót is tenne neki, ha itt hagynám egy kicsit egyedül. vagy nem? Izgatottan várom a válaszát.

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. augusztus 5. 15:15 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

- Értem, jókislány vagy - ingatom meg végül a fejem. Hát biztos, majd ötödéven jön rá a kalandvágy majd, amikor kíváncsi a többi házra, vagy mondjuk egy pasira. Láttam még már sok csodát, igaz Denis? De hát nem tudom nevetésre bírni a golymókos viccelődésemmel sem - oké, az csak félig vicc, de mindegy - de azért összeszorított félig nevetős ajkakkal végighallgatom, hogy neki undi az egész.
- Csinál ő bárkinek - nevetek fel, de végül is ezt is annyiba hagyom. Hát, ha neki nem jó, hogy nem kell összetaknyozni az egész szobát, amikor náthás, lelke rajta. De akkor meg nem elég környezetvédő, nemde? Hiszen rengeteg papírzsebkendő megy el, amíg tart a megfázás. Úgy tűnik környezet- és állatvédő lettem, mert a golymók így még jól is lakik. 2in1.
- Ezek szerint - teszem szét a kezeimet, mert tudok sok lányról, akik jó sok percet ott tudnak tölteni a tükör előtt és nekem ugyanúgy néz ki a hajuk, amikor kijönnek a toalettfrissítésről, mint amikor bementek. Szóval ja, csak meg ne tudják, még a végén Laurára azt mondják, hogy igénytelen. Én mindent ki tudok nézni bárkiből.
- Csak egy embernél? A frászt hozod rám. Nehogy meghalj nekem itt - aggódó pillanatokkal jutalmazom meg a próba után őt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lehetek valakire. Kár, hogy ez a hatás negatív volt, mert ha egy szép lány elájulna a közeledésemtől, akkor az nyilván azt jelentené, hogy mennyire menő gyerek vagyok. Pedig maximum hazamenő vagyok, szóval... Azért kicsit megnyugtató, hogy majdnem mindenkire így reagál, és némileg irigykedek azért az egy emberért, akinél viszont máshogy van. Milyen megkönnyebbülés lehet Laurának, hogy nem mindenkinél nézi meg a mettlachit közelről. Talán...
- Akkor ő a pasid, vagy ő lesz? Már akitől nem ájultál el. Kézenfekvő lehetőség, nem? - morfondírozok kicsit, mert ha még neki bejövős a srác, vagy lány... végül is nem mondta, hogy ki. Remélem nem valami rokona, mert akkor viszont szívás.
Sajnos csoki nincs nálam, szóval marad a távozás lehetősége, én már nem próbálkoznék nála még egy etappal falfehér kisasszonynál.
- Okéság van, maradunk. Innentől ezen a héten nem láttok - gondolok a tabletre, amit széjjel fogok nyúzni. De lehet, hogy széllyel, mert alig bírok a bőrömbe maradni. Fel kéne vennem a hátamra, és elszállítani, úgyis gyengébb most egy kicsit, nem? Jól van már Bence, nyugi van. De akkor is! Hol van a tabletem béjbe? Ide vele gyorsba, mert kimegyek a boltba. Azt hiszem izgulok.
- Majd szólj, ha mehetünk, igazán nem akarlak siettetni - dőlök hátra, és behunyom a szemem addig, amíg el nem megyünk a tabletemért. Igen, az enyém, a drágaságom!


//Köszönöm a játékot! *--*//
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. augusztus 21. 19:21 Ugrás a poszthoz


A múltkori kis kalandunk után - nem olyan kalandunk, oké? -, újabb adrenalinlöketre van szükségünk. Mármint nekem és Danának. Nekem ilyenkor azért, mert Masám nem ér rá, ez így a vizsgaidőszakban többször előfordul, mint általában, de hát ez van, így hanyagolnom kell arcpirosító látványát és... a  többit. Na mindegy is, megbeszéltük a Navine fő-szőkéjével, hogy megint csinálunk valami vicceset. Végül egyik nap arra jutottunk, hogy kivételesen megkíméljük a diáksereget a csínytől és lelkiismeretes jótevők leszünk. Talán az Edictumosok nem fognak neki örülni annyira, de hát ugye mindenkivel nem lehetünk rendesek, mert olyan nincs. Szóval a banya. Nem is tudom kinek az életét nem keserítette meg már, vagy valótlanságokat állítva, vagy csak olyan dolgokról tudott, ami nem rá tartozott, viszont nagyon könnyedén megszabadult tőle. Én szándékosan zöldre festett talárral, és megbűvölt házcímerrel érkeztem a helyszínre, sőt, még egy csinos kis Zorro maszkot is feltettem magamnak egy olyan folyosón, ahol nem volt festmény, aki súghatna majd a vén szipirtyónak. Nagy lendülettel léptem a folyosóra, és ott volt ő, aki soha senkitől sem fél, és még attól sem, hogy bármi rossz származhatna abból, amit bármikor is elkövet, legyen az bármi. Ha ez érthető volt, akkor jól írtam le.
- Csőőő, Erica! - vigyorgok az álnéven szólított lányra, aki egészen dekoratív, mint általában, ha szabad így mondani, de inkább a fullos buksza lenne a mai jellemzés rá, ha csak külsőleg néznénk.
- Leesett egy csomó gomb a kontrollekről és rámásztak a nadrágodra? - kuncogok, miközben odaérek és adok neki két puszit, ha akarja és hagyja.
- Itt van a delikvens, akit a kastély hősei megfelelő tárgyalás után elítélnek majd? - hát igen a megfelelő tárgyalás és az elítéljük valahogy nem fér össze, de hát már úgyis megbeszéltük, hogy mit akarunk. Közben megnézem a fotót, ahol a banya éppen most azt teteti, hogy alszik. Pedig mindenki tudja, hogy biztosan ébren van, engem nem ver át!
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 512
Összes hsz: 1714
Írta: 2019. szeptember 5. 12:17 Ugrás a poszthoz


- Zöld mi? - fintorgok kérdően Erica-ra, gőzöm sincs, hogy miről beszél. Biztos ez is egy olyan film, amit nem láttam. De most volt nemrég a Rágott-köpőcsöves vérpixie, egyelőre annak a hatása alatt vagyok. Gyorsan oda is érek hozzá, miközben a szöszke engem fixíroz, biztos nincs jobb dolga, mint kiröhögni egy ilyen nagyszerű bajtárst. Imádom ezt a csajt!
- Bocs, pedig küldtem meghívót. Ezek a baglyok ennyire megbízhatatlanok manapság? - a vigyorom őszinte a kérdés természetesen nem. Ha egy bagoly nem ér oda, azt vagy elfogták, vagy elpusztult. Más esetről nem tudok. De, ha már ő ugrat engem, én is fogom őt!
- Velem is előfordult már, Erica - vigyorgok, mert mondjuk ez a név pont nem illik rá. Szerintem a Dana tökéletes neki. Na de, térjünk át a hősi feladatra, mindenki érdekében. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék magunkról mesélni, de nem vagyok annyira beképzelt, hogy meg is tegyem. Mármint hangosan.
- A terv jó, kezdjük - vidámságom töretlen, ahogy jelenleg az összes csontom is. Felajánlom a karomat, hogy Dana belém karolhasson, ezzel is fokozva a pletykafészek örömét. Csak tudja, hogy Masa a barátnőm, máris úgy indulhat a pletyka, hogy megcsaltam őt. Azért remélem sikerül a terv, különben mosakodhatok a Levitások legszebb terelője előtt. Odaérünk így, vagy úgy, de már előtte belekezdek valamibe, majd Dana úgyis folytatni fogja, gondolom.
- Amúgy a múltkor láttam Várffy professzornál egy harmadikost. Éppen arra jártam és bekopogott hozzá. Megvártam míg kijött és képzeld, a haja tiszta csapzott volt. Nagyjából egy fél óra telhetett el, te hallottál erről? - nagyjából ekkor érünk oda a banyához, a lépteink szinte észrevétlenül lassulnak be. Érdeklődve és kicsit évődve nézem Danát, csak, hogy a szerepnek tökéletesen megfeleljek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lóránt Bence összes RPG hozzászólása (213 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 » Fel