36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lóránt Bence összes hozzászólása (455 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 14 15 16 » Le
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 14. 10:19 Ugrás a poszthoz

Zippzhar Mária Stella - 2020.02.14. 10:01
Nyenyerésszelek meg *-* Love Te se haragudj, ami maradt is a baglyok után, ellicitáltam a bátyámra T-T

*de sütött neki sütit, nem túl édeset mert emlékszik, hogy azt nem szereti és oda is adja*



Nyenyeréssz *---* *hagyja magát, mintha megerőltető lenne*
Márkra? Tyúúú te... XDDD

Óóóóó köszönöm! *csillogó szemekkel, azonnal rácsap a sütire, és már majdnem bekapja, de megáll a mozdulat. Kettétöri és Masa szájába teszi a felét, majd a sajátját elnyammogja*
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 14. 10:25 Ugrás a poszthoz

jaj, én láttam olyat, aki kanállal ette kristálycukrot o.O Komoly o.O
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 14. 10:44 Ugrás a poszthoz

az olyan lehet, mint az egyik kollégámnál a kapdfelka XD
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 14. 11:21 Ugrás a poszthoz


Mindig öröm Emmával találkozni, de amúgy tényleg. Még akkor is, ha a végére vérbe forgó szemekkel küldöm el melegebb éghajlatra. Ez ritkább ugyan, mint fordítva, de ha elemében van, nem lehet lelőni. Olyankor szoktam Reginának hívni, és azt utálja. Tőlem utálja, mert azt használom nála csúnya szavak helyett. De amikor rosszat csinál, akkor meg a teljes nevén szólítom, attól is pipa sokszor. Most viszont ő piszkálja a hajam, ami amúgy nem gond, de tudom, hogy csak szivat vele, ezért egyelőre nyugodt vagyok.
- Talán nem kéne annyi kencét használni rá, és a tiétek is puha lenne - vonok vállat, mit tudom én, hogy hogy van ez. Meg fedezzék fel maguknak a nők a hajpuhító-varázst és ennyi, meg van oldva. De inkább ezen kattognak, meg fodrászhoz járnak. Nagy divat lett a boszorkák körében amúgy mugli fodrászhoz járni, mert tökre élvezik, hogy foglalkoznak velük. Szerintem ez lehet az oka.
- Jól van, nem - ingatom meg újra a fejem, és fintorgok. Le kéne már róla szokni, mert már tizennyolc éve ismerem őt, és ezeken a kis hülyeségein nem kéne felkapnom a vizet. Ő a Rellonos, én meg a Főnix... de valahogy ő, bármikor kihoz a sodromból, és ez boszant valójában. Emmát másképpen kezelem, mert a húgom, így viszont kezdem egy picit jobban érteni Márkot. Bár én soha nem tennék olyasmit, mint ő, és valószínűleg húgom pofán is verne rövid úton, de nem azért nem tenném meg. Tudom, hogy tud magára vigyázni és nem az apukája vagyok, csak a tesója. Látom ám, hogy bepipul, de aztán valamiért... mégsem veszi fel a veszekedéshöz vezető fonalat. Hát nem egy cuki ilyenkor? De! Közben megjön a pincérnő, felvenni a rendelést, én meg csak bámulom a tesóm, hogy milyen szép nő lett belőle. Hogy szégyellte a ketrecet a fogain anno, most meg már lassan őriztetni kell...
- Nehéz a lányok élete - mosolyogok, és finom "tálcacsörgést" hallok magam mögül, automatikusan arra fordulok és egy mosolygós arc hozza nekünk a kért kávékat és Em kekszét. Megköszönöm, majd magam elé veszem a csészét, és egy kis cukrot keverek belé, éppen csak egy lehelletnyit.
- Képzeld, Masával vettünk baglyo... - hát, hogy mondjam el neki, hogy az összes pénzünket elvertük baglyokra? Kölcsönökből élek azóta és a Félszeműhöz is Masával szagolgatni meg kunyerálni járok. De megérte! - ... kat, khm - fejezem be végül, a végén már nem a szemeibe nézve, hanem a kávéra összpontosítva. Talán pár lángrózsa meggyúlhat finoman festve meg a frissen borotvált arcomat. Kortyolok is, és behunyom a szemeim, készülök... nos, bármire.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. február 23. 12:54
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 15. 19:47 Ugrás a poszthoz


Egy valószínűtlenül havas napon

Márkóban meg tudunk egyezni, bármilyen elkerülési manőverben benne vagyok. Tényleg csak az zavar, hogy láthatóan nem tetszik neki, hogy Masa mellett vagyok, de most mit tehetnék? Annyira viszont nem zavar, hogy komolyabban érdekeljen erről a véleménye, egyelőre. Masa arca mint egy nyitott könyv, de én is csak mosolygok rá. Arra kíváncsi lennék, ha benéznék a fejébe, mi járna az aranyos kis kobakban, de megfogadtam, hogy nem teszek ilyet vele. Akkor sem, ha ő néha becsászkál, de nem hiszem, hogy ilyet tenne. Amúgy sem találna semmi olyat, amit már eddig ne tudott volna, vagy nem tájékoztatnám az aktuális eseményekről. Általában a Félszeműben úgyis elmondunk egymásnak mindent, szóval senki sem marad le a másik életéről igazán. Sokkal jobban házban bent lenni, igaz, az, hogy nem mozgok, így az itteni melegség párosul azzal, hogy nem melegítem magam, de szerencsére itt van mellettem a szalmaszőke társam, aki minden körülmények között az operában volt segít rajtam, ha mellettem van. Kicsit furcsa is nekem, hogy beváltott komolyabba, és elgondolkodik az egészen. Oké, én kérdeztem, de látom, hogy máshogy járt az agya, nem csak a Masáskodáson.
- Igazad van, mindent meg kell fontolni az életben. Ahogy szoktuk – egy mosolyt villantok felé, majd metakommunikálva szeretném kérni, hogy hozzám bújjon, átölelés célja kivitelezésének tekintetében. Természetesen már jön is, és többet is tesz annál, jó szorosan melegíteni kezd. Na, most mondja nekem valaki, hogy nem cuki, hanem csak hibbant? Lehet, hogy csak nekem jár ez, de akkor meg jól esik. Mindjárt melegebb is lesz, kicsit belepirulok, mégiscsak egy intim dolog ez, bármennyire nem újdonság. Addig elmondom neki az őrült és be nem tartható terveimet vele kapcsolatban, ha munkába kell állnia.
- Hát… arra alkalmatlan vagyok szerintem – de tényleg, nem bírom az erőszakot, és bár a gurkóval örülök, ha eltalálok valakit, meglátom a gyenguszon és én érzem rosszul magam tőle. Fizikailag ő, de értitek. Felfigyelek arra, hogy jól esik neki ez a dolog is – nem a kviddicses, hanem a bevásárlásos -, és ha besütne a Hold, lehet, hogy még én is meghatódnék. Jólesik, hogy jólesik, na.
- Én nem érzem olyan fontos dolognak a pénzt, inkább segítenék másokon, vagy varázslényeken – osztom meg a hirtelen kipattant ötletet vele. Nem igazán tudom, hogy mi szeretnék lenni, de jövőre muszáj lesz már kitalálni legalább nagyjából, hogy mi merre hány méter. Hirtelen feláll a szőr a nyakamon, ahogy beleszuszog, és a gerincem mentén is hideg lesz… jaj, te lány, miért teszed ezt velem? Abba ne hagyd!
- Értem – mosolyodok el, hogyne érteném. Ha én nem érteném, akkor… ja, Márkó még értheti. Na, mindegy, jól esett volna azt gondolnom, hogy őt csak én értem igazán, de ez nem így van. Talán majd egyszer változik a helyzet és én leszek a Masakiismerő kisiparos. Haha, ezt még én sem hiszem el! Hagyom, hogy szórakozzon az ujjaimmal, én pedig már rég piszkálom a haját, most vettem észre. Olyan puha is, meg cuki is, ahogy Masa maga.
- Külföldre? – ismétlem vissza. – Mi célból? Azt hiszem elárultam a választ – kuncogok, majd belenézek azokba a csoda szemekbe. – Kirándulni, más kultúrákat megnézni szívesen mennék. Amúgy pedig fogalmam sincs. Ezek szerint te elmennél innen? – kérdezek vissza, elég kézenfekvő a kérdés. Hirtelen tolom el magamtól és egy hatalmasat tüsszentek, igyekezek nem felé szórni a bacikat. Ismétlés a tudás anyja, így lesz még egy, a zsepivel, amit gyorsan előhalászok, eltüntetem az undormányos dolgokat.
- Van teád? Nekem elfogyott – pislogok rá, majd gyorsan magamhoz szorítom. – Ne haragudj, nem akartalak beteríteni – kérek elnézést a hirtelen mozdulat miatt. – Megyünk? Félek, hogy bármennyire is meleg vagy, már késő - a mutatóujjammal, ami tiszta, cirógatni kezdem az arcát, finom köröket írok vele. – Annyira egy barom vagyok, hogy nem hoztam kabátot. De… nagy pizza lesz a jutalmam – nevetek, majd megvárom, hogy le akarjon szállni rólam, de akkor felkapom, felállok és megpörgetem.
- Mehetünk, hölgyem? – kérdezem és az ujjaimat az övébe fűzbe – nem, nem a nadrágövébe – elindulunk, ha ő is szeretne.

//Köszi a játékot Love//
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 17. 14:01 Ugrás a poszthoz

Masa Love
London, Abszol út

Miközben behuzigálom őt, mosolyogva hallgatom a saját maga meggyőzését. Ebbe nem nagyon szoktam beleszólni, mert még megváltoztatná a véleményét, és ha éppen jó felé tereli magát, akkor bölcsebb csendben maradni. Nem, nem utalok semmire, az én barátnőm egy egyedi tervezésű boszorka, és aki nincs ráhangolódva, annak érthetetlen is lehet. Pedig nem kell ám tiltott könyvtárban utána olvasni, csak el kell fogadni, hogy bármilyen őrültségbe beleránt, és bármilyen őrültségbe beleránthatod. Lehet, hogy nem is szeretném, ha nem ilyen lenne. A bagolyvásárlás pont nem ilyen, szerintem az az egyik leghasznosabb dolog az életünkben. Per pillanat.
- Vagy bepanten plusszal – nézek rá vidáman, mert nem tudom milyen a macskakarmolás fogakkal, de a bepanten plusz az nagyon hasznos mugli dolog. Márpedig én, mint a mugli dolgok híresen nagy szakértője nyitott vagyok mindenféle megoldásra, akár a Masa féle verzióra is. majd egyszer kipróbáljuk úgyis, ha nem megy ki a fejemből.
- Zsíííír – szerintem összecsillan a szemünk, már alig várom, hogy a hajamat birizgálja, meg szuper színekre fesse. Tőle nagyon másképp veszem, mint mondjuk Emmától, aki cukkolásként csinálja, Masától inkább jóleső érzés, mert tudom, hogy nagy szeretettel és beleéléssel csinálja, ahogy mindent. Közben lezsírozzuk az árat – mennyit zsírozok ma… - még a nyalókámat is odaadom, és úgy látszik, hogy megesik az eladónő szíve rajtunk. Mondjuk ez teljesen érthető, mert a nyalókáért jobban fáj a szívem, mint az összes pénzért együttvéve. Annyira nagyon finom volt. Szomorú szemekkel intek búcsút neki – nem, nem integetnek a szemeim – de a néni szerencsére kedves nagyon és kilenc baglyot vehetünk. Kilencet! Kihilehencehet! Ez nagyon tetszik Masámnak is és rám veti magát, én pedig a derekánál emelem meg azonnal és nevetgélve forgatom körbe, majd odasietünk a kilenc bagoly sarkába. Milyen jó név!
- Jó nagyo… oké, a kicsit is és odanézz, azt a szürkét, kérlek, én azt nem tudom itt hagyni – mutatok az egyik átlagos méretűre, aminek grafitszürke színe van. Hagyom még egy kicsit válogatni őt, és csak nézem, ahogy pörög, hát ilyenkor meg tudnám zabálni. Jó, ilyenkor is.
Megérkezik az eladó, aki megvárja, míg kiválasztjuk a madárkákat.
- A lufis nagyon tetszik – hátulról finom köhögés hallatszik, szóval az ne legyen az eladónő szerint. – Hát akkor… tegyünk magukra, rajtad lesznek a kisebbek, de legalábbmaximum négy és úgy fogunk hopphálózaton hazamenni. Szerintem ez kivitelezhető – vakargatom töprengően az államat. - Vaaagy... - derülök fel hirtelen - ...mindet rád kötjük és a te lábadra is kötünk egy madzagot, és én fogom annak a végét. Repülő Masa - elkerekedett szemekkel nézem a legkjedesebb lányt az életemben, hát ez milyen menő már?! Majd odasandítok a néni felé. Finoman bólint valmelyikre(!) és közben elindul felénk. Ó, jajj, mit tettem!
- Masa, ez tizenhárom, ha nagyon leszűkítjük… most mi legyen? – kezdek kétségbe esni, de ekkor az eladónő – best saleswoman ever – besegít. – Öhm, azt nem mondtam, hogy az és az és az… na meg az, nem eladó? – kérdezi kicsit zavart fejet vágva. – De hát, akkor választhatunk másikat helyettük? - szép volt, így kell okosan kérdezni Bence. – Na jó, akkor legyen az a kilenc Masa? Úgysem vihetünk többet - kicsit szomorúan állok a tény előtt, hogy csóringerek vagyunk. Remélem Masa megért most, legalább ennyit megmenthetünk. Odalépek hozzá és a fülébe suttogok. – Majd máskor is veszünk még – megpuszilom a fülét a végén, de ne úgy, hogy kiszakadjon a dobhártyája, csak a szélét. Tudom, hogy mindet hazavinné, és hogy honnan? Én is ezt szeretném.
- Nos, megvannak a madárkák? – belép a hölgy Masa elé, egy kissé határozottabban, és láthatóan szeretné, ha most már döntenénk. Én beharapom az ajkamat a fogammal, mert rohadtul izgulok. Végül vállat vonok magamban, még maradhatunk is válogatni, ha kell finomítani az elvivendő madarakon. Én próbáltam úgy választani, amelyik ugyan cuki, de láthatóan nem nagyon szeret itt lenni, legalábbis szerintem.
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 17. 20:41 Ugrás a poszthoz


- Hah – csak sóhajtok egy nagyobbat, tudom én, hogy meddig kell vitatkozni ezekben a dolgokban, egyébként pedig egy kicsit igazat is adok neki. De azért ez nem igazán szeretném az orrára kötni, ha nem muszáj, elég, ha látja az elégedetlenkedő képemet a témával kapcsolatban. Az, hogy haragszom-e rá… hát, egy picit, de nem komoly, annál jobban szeretem őt. Néha ez visszaüt és kihasználja, nem véletlenül ő a rellonos, én meg a cuki… állítólag. Szerintem nem is vagyok annyira cuki, csak ha Masával vagyok. De az más, mert akkor nem kell megfelelnem senkinek, semmilyen elvárásnak, ő úgy szeret, ahogy vagyok, vagy annak szeret, amilyen vagyok. Az olyan férfiatlan, ha valaki cuki, nem? Teljesen elbizonytalanít ez a gondolat, és csak be kell vallanom neki, hogy nem haragszom rá, olyan nagyon.
- Hú, de kamugép vagy! Miattam öltöztél így, mert hallgatsz rám… Emma, ne már, ezt még te sem hiszed el – jót kuncogok a felvetésen, mosolyogva ingatva a fejem. Hát persze, pont rám hallgat, hogy mit vegyen fel, meg mit ne tegyen ki. Jó, szoktam neki mondani, hogy azért nem kéne, hogy ha meglökik, attól levetkőzzön teljesen, a mai divat igencsak magamutogatós, én meg nem szeretném, ha olyan lánynak hinnék, mondjuk, mint Dia. Neki mondjuk jól is állt, de a pletykák meg is erősítik, hogy ő nem az a visszafogott csajszi, Emma meg az. Gondolom én, de nem szoktam igazán turkálni a fejébe, mert az gonosz dolog. Jó, volt már rá példa, nem tagadom, de az az egészsége érdekében történt, tényleg!
- Gondolod? Szerintem meg tök könnyű lehet, ha egy kicsit jobb vagy a sminkmágiába. Három suhintás és ennyi lehet – vonok vállat, gőzöm sincs, hogy mennyire van sminkmágia, most találtam ki. De hát biztosan van, mert nem hiszem el, hogy a csajok órákig állnának a tükör előtt. – Masa szerintem nem is sminkel… biztos vagyok benne. És mégis tetszik nekem – nézek rá hamiskásan, mert nem igazán szokott sokat azzal tölteni, hogy mit vegyen fel, meg hogyan. Néha két ugyanolyan zokni párba felvevése sem sikerül, elmondása szerint. Na és? A szépség nem ezen múlik. Megérkezik a kávé is és mindketten elégedetten iszogatunk, tök király ez a hely, még mindig. Csendes, hangulatos és pont illik bármilyen beszélgetéshez. A baglyok említése már kicsit nehezebben megy és le is teszi a csészéjét. Én sem vagyok normális, hogy elmondtam, de hátha megérti majd. Ott szenvedtek az állatok a boltban! Láttuk!
- Ha tíz sok, akkor jó, nem vettünk annyit – vidulok fel hirtelen. - Nem volt annyi pénzünk, de a nyalókám is bánta – fintorgok, mert az tényleg olyan volt, mintha a fogam húzták volna. Masának meg megmaradt, nem ér! Nem fogadott el még ajándékot egy tízedik bagolyért a néni, pedig vittük volna azt is.
- Mert nem tudtunk választani és mindegyik olyan cuki volt! – mordulok fel támadóbban, mint szerettem volna. - Hát szegény baglyok, nem maradhattak ott! Szóval, amennyi pénzünk volt, azt beadtuk és elhoztuk őket. És hogy miért? Mert… - gondolkodom el hirtelen, de a válasz nem nagyon jön be az agyamba, vagy éppen nem tetszene Emmusnak. – csak – fejezem be végül így, majd elbújok a kávém mögé. Azt már el sem mondom neki, hogy a következő havi zsebpénzig egy knútunk sem lesz, mert… nem akarom, hogy azt higgye, nem érte meg! A baglyokat pedig majd betanítjuk sok mókás dologra: némelyik majd korizni tud, a másik mindenféle rajzot ugrál bele a hóba, a harmadik ugatni fog, hogy megtévessze és megijesszük vele a többieket, csupa jó terv!
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. február 23. 12:53
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 18. 09:57 Ugrás a poszthoz

Én meg itthon vagyok, nekem is rossz Rolleyes
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 18. 10:23 Ugrás a poszthoz

Jó, mikortól?🤩 *várja a sajnálatot*
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. február 18. 10:23
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 18. 11:27 Ugrás a poszthoz

Köszönöm, nagyon kedves vagy :3
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 18. 13:10 Ugrás a poszthoz

Jobbulást Péter *-*
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 18. 14:16 Ugrás a poszthoz

Csepreghy Péter - 2020.02.18. 13:40
köszönöm mindenki Love

// Bence ne ijesztgess Shocked //

Orion Owens-Graves - 2020.02.18. 13:33
Ezzel pont így vagyok én is, Petya.

awwh, mihamarabb jobbulj te is!


Okés Wink XDDD

Masaaaaaaaaaaaa, cssssss, most elárulod nekik? Akkor hogy eszek meg annyit, ami sok?  Rolleyes *elcsen kettőt, mert visz a tesójának is (mondja)*


Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 18. 17:50 Ugrás a poszthoz

Le a betegséggel! Angry

Jobbulást mindenkinek^^
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 20. 13:07 Ugrás a poszthoz

Márkó új képe epic :3
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 21. 10:22 Ugrás a poszthoz

Denis A. Brightmore - 2020.02.21. 10:13
Aham... nekem 6 és fél óra még. Menjetek a francba XDDDD


De közben gondolunk majd rád Angel

Na tessék, Babetta win :3
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 21. 10:58 Ugrás a poszthoz

Orion Owens-Graves - 2020.02.21. 10:31
Én még el sem mentem a délutáni műszakra...


Milyen hülyeség is lett volna XD

D. ó, de miért? Hát olyan cukkeráj voltál egyszer velem is :3
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 21. 13:13 Ugrás a poszthoz

Viharmadarak Edzés

Hű, edzés, hű edzés, hű edzéééééééés! Maja megengedte, hogy én tartsam! Jeeee… mármint szerintem csak tesztel, de hááááá! Én vagyok az edző, bizony! Úgyhogy nagyon beállítottam a hajam is, meg minden, mágikus tintával ráírtam az edzőruhámra, hogy Edző bácsi és… be vagyok szarva! Az előkészületek jól mentek, mármint a ruha, meg az ilyenek, de eddig még csak résztvevője voltam kviddicsedzéseknek. Minden Levitás büszke lenne rám – még lehet, hogy Márkó is – amennyit egész délelőtt a könyvtárban töltöttem és ilyesmiről kerestem. Fizikai felmérés, meg dobómozdulatok, ütőkarbantartás. A fejemben ezernyi gondolat repked, miközben a pálya felé tartok. Nos, egyvalakit nem hívtam meg komolyan az edzésre, Várffy professzornak egy baglyot ugyan küldtem, hogy ha szeretné megnézni az edzést, az ekkor és ekkor lesz. Azért na, mindennek van határa, ennek lehet nyolc is! Azért remélem, a fontos teendői nem engedik meg neki, hogy kijöjjön, és akkor nem égek be annyira a többiek előtt. Nagyjából összeállítottam, hogy mit fogunk ma csinálni, pár alaptaktikát, meg bűbájokat, amivel a kviddicsppályán lévő cuccokat kezelni lehet. Még a telefonoknak is hoztam egy elvilegtörhetetlen dobozt, hogy akinél van, az majd oda teheti, ha akarja, hát ennyire figyelek én mindenkire, mint egy igazzzi e-d-z-őőőőő! Remélem, ma Masa ráér, mert utána mennék az ölébe zokogni, hogy béna voltam és vigasztaljon meg! Olyan jó lenne, ha itt lenne, csak rápillantanék és élvezném, ahogy szurkolna és erőt adna nekem. Csak hát a másik csapat tagjaként nem lett volna túl okos dolog meghívni őt, igaz? Nem igaz! De már mindegy, nem hívtam és… nyugi Bence, nagy levegő, jó leszel. Ahogy meglátom a pályát messziről, egyre ólmosodni kezdenek a lábaim, és belassulok. Kezemben egy halom pergamen, hátamon pedig a hátizsákban lapuló edzőcuccom, igen a szuper feliratos tréningruhával egyetemben. Észre sem veszem, hogy már percek óta állhatok és a kezemben szorongatva bámulom az építményt, aminek neve kviddicspálya of Bagolykő Mágustanoda.
- Helló Bence, edzésre? – a hang, mint egy villám úgy hasít át a fülemen keresztül az agyamba az ismerős hang, Dana. zavartan kapom fel a fejemet, és látom, hogy mosolyog. Sosem tudom, hogy ironizál, vagy sem, de most talán nem.
- Aha, mindjárt kezdünk, rohannom kell, szia – sikerül elmosolyodnom és gyorsan adok az arcára egy puszit, majd elindulok sietős léptekkel az öltözők felé. Magam előtt látom, ahogy furán nézhet utánam, az elhalkuló és döbbent „szia”-t lehet, hogy már csak beképzelem. Végül berongyolok az öltözőbe és gyorsan átöltözök, majd a dobozzal és az egyik gyakorlóseprűvel kisietek a pályára, ahol egyelőre csak Sára nyomkodja a telóját a seprűjén üldögélve. Gyorsan körbepillantok a lelátón, szerencsére a prof nem jött el, hála Merlinnek! Mindjárt jobban is vagyok, de tényleg.
- Szia Sára! – üdvözlöm a lányt, akitől nem messze látom, hogy a labdatartó dobozok is itt vannak már. Merlinre, olyan béna vagyok, hogy ezeket ki sem hoztam volna! – Amúgy hoztam ilyen dobozt a telóknak gurkók ellen, szóval, ha gondolod, majd dobd bele a telód, de ne legyen nálad, ha már kezdünk, légyszi – nem szeretném, ha elvenné a játékosok figyelmét egy csörgés, vagy egy üzenet. Leülök az egyik kispadra, és tanulmányozom az edzéstervet, amit csak jóindulattal lehet annak nevezni. Megvárom, amíg mindenki ideér, majd eléjük állok és fújok egy nagyot.
- Na helló Viharmadarak! - nézek szét a társaságon. - Szerintem kezdjünk is bele. Egy gyors bemelegítés, aztán repülünk. Két kör futás, a félpályáig és vissza, majd nyújtunk, meg ilyenek… úgyis mutatok mindent. Gyertek – intek a fejemmel idegesen vigyorogva, majd elindulok és felgyorsulok kockogó tempóra. A félpályától vissza magasláb-emelés, meg sarokemelés, oldalazás, felváltva és a többi. Mikor végzünk, a karjaimmal a lábamra támaszkodva fújtatok. Egy kis nyújtást és karkörzéseket mutatok még be a többieknek, nem felejtve el a derekat és a nyakat sem, ha már körözünk.
- A hajtók álljanak párba, ha valaki kimaradna, az csatlakozzon be valamelyik pároshoz.  Az első feladat passzolunk egymásnak, előbb lassú tempóban, aztán teljes sebességgel. Ne feledjétek figyelembe venni a távolságot, a sebességet, a szelet. A terelők álljanak egymással szemben középmagasan a kezdővonalra és „passzolgassák” egymásnak a gurkókat. Fogók! – előveszem a cikeszt és kiengedem. – A laszti tálalva, kapjátok el. Aki győz, az adja a büntit a másiknak - kacsintok a fogókra. – Ha mindenki kész, kezdhetjük, a következő feladat már izgalmasabb lesz – kacsintok, majd felpattanok a seprűre, magamhoz veszem a terelőütőm és a startpontra állok, és a párommal elkezdem az edzést.

//Nyugodtan lehet bárki bárkivel az instrukciókkal párhuzamban, azaz egy poszton lévővel. Az NJK-k is itt vannak. A következő feladatig nyugodtan írhattok bármennyit, de legalább egy-egy hsz legyen. A következő feladatot/kört 2020.02.24. estefelé írom/kezdem. Adok még két napot, hátha van kedvetek/időtök.//
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. február 24. 21:33
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 21. 16:43 Ugrás a poszthoz

Denis. Megmondtam, hogy ezt tartsuk titokban, te meg kiadod Angry Rolleyes
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. február 21. 17:37
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 23. 22:17 Ugrás a poszthoz


kabetto
 
Csak nevetek, ahogy visszapiszkál, megszoktam már ezt tőle, és valószínűleg el is várom. ha nem tenné, biztosan rákérdeznék, hogy mi baja van. Örülök, hogy ő volt az egyike azoknak, akiket megismertem, és valamiért mégsem gondoltam vele többre barátságnál. Csak olyan fiúsan, hogy na, de az már régen volt. Tökre örülök, hogy van egy igazi lánybarátom is, aki hasonló habitusú, mint Masa. Hmm, lehet, hogy ezen el kéne gondolkodnom… de például Alízka, vagy Lau – jujj, de régen láttam már őket, jó Merlin – teljesen más karakterek, szóval mégsem csak a bolondos embereket kedvelem. Ami kicsit furább, hogy srácból, meg nemigen van. Falkont már egy éve nem láttam a szobán kívül, akkor is csak köszöntünk, a többiekre maximum órákról emlékszem, és nagyjából szünetekben dumálunk semmi értelmesről.
- Oké, oké, de ne legyünk hivatalosak a státusszal. Persze, hogy legjobb barátok vagyunk te. Még akkor is számíthatsz rám, amikor utálsz éppen – na, most már ezt tényleg kibeszéltük ezt, szóval inkább térjünk át az ő szerelmi életére, az enyém úgysem olyan változó, mint az övé. Azt viszont nem mondanám, hogy nem érdekes az enyém, mert tele van élménnyel. A nyelvnyújtásból már szerintem medált csinálhatna és mutogathatná, hogy éppen mire gondol. Nevetek a lükézésre, mostanában a csípős szája is visszatért, de egy kicsit moderáltabb formában.
- Nem állom, mert szerintem is lesz. Túl nagy bolondság az, ami köztük van, nem lehet, hogy ne legyen semmi – persze más kérdés, hogy Karola az unokahúgom és még csak tizenöt éves, Márkó, meg annyi, mint én. De persze, miért is ne lehetne szerelem belőle, nem korhoz kötött ez, kérdezzétek meg Theont. Fujj, inkább mégse kérdezzétek meg azt a srácot! De a telefont nem hagyhattam ki, és finoman célozgatok is, hogy nem kéne állandóan dumálni, de persze fognak.
- Jó, majd külön csevegőbe – most rajtam a sor nyelvnyújtás-ügyileg, és rám jön a nevethetnék is, mert tuti lesz külön csoportjuk a csajoknak, amikor arról van szó, ami nem rám tartozik. Nem tudom, hogy mi lehetne ilyen, de biztos van.
- Oké, menjünk – csapok le az alkalomra, még úgysem voltam a kísértetházban, nem tudom, hogy milyen lehet, de mindig kíváncsi voltam rá. Aztán egyedül nem volt kedvem, meg gondolom valamennyire rémisztő is, nem baj, ha van valaki még velem, úgy nagyobb az Eridonos bátorság is.
Miért is ne büntetne meg?! A legjobb barátját?! A fene sem érti a csajokat. Nem beszélve arról, hogy szurkolni kezd. Tíz fekvőtámasz miatt, mi ütött belé?
- Jobb poénjaid voltak eddig – csinálom tovább, és odalép hozzám, majd rám ül. Nem mondom, vagy háromszor még kinyomom, de utána így bemelegítés nélkül nekem elegem lett az egészből, így nem mozdulok a földről. Annyira nyomom ki magam, hogy kapjak még levegőt, mielőtt szépen a lelátóba építene.
- Remélem tetszik, te perszóna – nyöszörgöm alatta, pedig biztos vagyok benne, hogy egy mozdulattal le tudnám lökni magamról, ha nagyon akarnám. De most belemegyek a játékba, hogy ő a nagy prefektus. Amúgy tényleg vicces, hogy olyan hülye vagyok, hogy megcsinálom.
- Többet nem csinálok, akár le is vonhatsz – próbálok felé fordulni és olyan arcot vágni, amitől remélhetőleg megijed. Most én jövök a szívatással, kisanyám!
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 27. 20:09 Ugrás a poszthoz


Látom, ahogy nem tetszik neki a válaszom, de most tényleg, minek menjek bele egy újabb felesleges dumálásba. Inkább csak nézem őt, szinte látom a gondolatait, ahogy kifejeződnek az arcán. Hát csuda egy húgocskám van, de mégsem imádja, ha éppen becézgetem. Nem baj, azért fogom, haha. Cuki na, miért ne tenném?
- Mindig, mi? Nem tudom ki dobált meg a múltkor is néhány keze ügyébe akadt dologgal, mert annyira hallgatott rám és nem féltem kinyilvánítani a véleményem. De jó, miattam öltöztél konszolidáltan, bár nem tudom minek. Nem mintha bármikor is beleszóltam volna… - vonok vállat, mert azt hiszem, hogy még nem jegyeztem meg, hogy mit vesz fel. Nem is tudnék úgy ránézni, mint egy másik lányra, hiszen mégiscsak a tesóm, tehát más szálak kötnek össze, mint bármelyik más lánnyal. – Ja, de ez nem jogosít fel arra, hogy túlságosan kirívóan öltözz… illetve, nem örülnék neki, de nem szólok bele, na – sóhajtok megint, most hogyan is mondhatnám el neki, hogy szeretnék vigyázni rá. Mindig azzal jön, hogy meg tudja védeni ő magát, és nem kell nekem pesztrálnom őt. De hát a húgom! Kötelességem valamilyen szinten vigyázni rá, és meghallgatnom, ha van valami kínja. Oké, ennyire nem rossz ám a viszonyunk, mint, ahogy lefestem, sőt egészen jó. Néha ugyan ordítozással jár, de alapvetően szeretem őt, remélem, hogy ő is engem.
- Ha nincs, akkor itt az ideje, hogy kifejleszd és az ötlet miatt kapok majd részletesedést. Jó, elismerem, hogy vakolat feltevése nem lehet könnyű – belegondolva, én biztos nem tudnék ott állni a tükör előtt még tíz percet sem, hogy jobban nézzek ki, mint amilyen vagyok. Mert amúgy, mi értelme lenne? Masa is tudja, nem is sminkel.
- Szerintem csak nem érdekli, nem szerencse kérdése – vonok vállat és kortyolni kezdem a kávémat. Olyan jól esik, de tényleg, ahogy a fekete forróság keserűen végigharapdálja a nyelvemet, egyszerűen imádni való. Imádom is, természetesen. Az utolsó megjegyzésére nem felelek, nincs mit. Ha festené magát Masmas, mint a többi lány, hát úgy is tetszene nekem. Mármint sosem igazán a külseje miatt szerettem, habár az évek során azért sokat nőiesedett és ugye vonzódok is hozzá, nem is kicsit, de a kis bohósága és spontaneitása sokkal többet jelentett mindig is. Na, meg az, hogy számít rám, én pedig rá. Nem nagyon mondtuk még le egymás programját soha. A kellemes cseverészésünk eljutott a baglyos dologig, de úgysem tudtam volna előle elrejteni. Főleg ha kitudódik és jobb, ha már tudja, mintha mintha más mondaná el neki. Az ilyen jóféle információkat első kézből a legjobb megkapni.
- Ó, pedig akartam kérni – húzom el a számat, mert tényleg akartam kérni, de talán majd Anthon bá megérti az érveinket és meg is zsaroljuk, ha gonoszkodni akar, bizony! Baglyok! Aki ezt nem érti meg, nem is szereti őket!
- Hogyhogy miért? – teszem szét a kezemet értetlenül, és ha már a „csak” nem volt elég válasz neki, akkor elmondom. – Ott voltak bezárva! – érted már húgikám?! Most már ez az adu mondatra, úgysem tud mit válaszolni majd és szépen megnyugszik, valamint mély egyetértést tanúsít. Érzem.
- Olyan idősen még nem értheted meg az állatok lelki szabadságára vágyó vágyakozásának eltéréseiből adódó teljességének összességét elemi szinten – mondom gyorsan a szavakat, amik eszembe jutnak. Ezt a játékot Zipphzar kisasszonnyal szoktuk játszani, és a végén mindig jókat nevetünk. Most így belegondolva, nem nagyon van olyan, hogy komolyak vagyunk. Hmm, azt meghagyjuk másoknak.
- Nem akarok vizsgázni – tör ki belőlem, mert tényleg. Ha sikerül, márpedig sikerülnie kell, mert Márk azt hiszem, hogy a nézésével megsemmisítene, ha egy „ilyen bukott gyerek” jár a tesójával, meg rohadt sokat tanultam már, amit eléggé utálok. Befejezem közben a kávémat és babrálom a csészét. Forgatom az ujjaim között, döntögetem, nem igazán koncentrálok a tesómra. – Ötödéven biztos minden sokkal nehezebb! – morgok egy kicsit még, és most már ránézek. – És a fene tudja, hogy mit akarok – az arcvonásaim bosszúsak maradnak, mintha ő tehetne róla. De már keresztülnézek rajta, csak a gondolataimban vagyok el. Talán tényleg jó lenne valami állatos cucc.
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 4. 09:28 Ugrás a poszthoz

Csepreghy Péter: Vers mindegykinek című művét hallhatták kedves olvasóink  Grin
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. március 4. 09:28
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 4. 10:05 Ugrás a poszthoz

Csepreghy Péter - 2020.03.04. 09:30
*meghajol*

köszönöm köszönöm xdddd mizu Bencúr?

Minden rendben Csepy *---* Aztán majd egyszer meglátogathatnál valahun :3
lehetnél a szobatársam *--*

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. március 4. 10:05
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 6. 07:45 Ugrás a poszthoz

Az eső elmaradhatott volna, de végre! Shocked
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 6. 10:50 Ugrás a poszthoz

Masa
mindent

Fülembe bedugva szól valami mugli zene a mobilomból, jókedvűen, jobbra-balra dülöngélve sétálok a rét felé, néha még szökkenek is vidáman egyet. Randira hívtam az én drágámat, hogy nézzünk egy kis Holdfényt és próbáljuk szőni valamit a sugaraiból, na meg megjelent az Edictum is, kíváncsi vagyok, hogy most melyikünkről találtak ki valami vicces pletykát. A kviddicsmeccset is megúsztuk egyelőre úgy nagyjából, a mezcserés támadás mindent megért, azokat az arcokat soha nem fogom elfelejteni. Szóval már nagyon várom, hogy újra a karjaimba vehessem ezt az édes bolondot, mert a baglyokkal is kezdenünk kell majd valamit, meg kéne beszélni a részleteket. Hú, nagyon jó ez a szám, felvidulok tőle. Elkezdtem beleásni a magyar mugli zenébe magam, és nagyon jók is vannak, de tényleg, az utóbbi napokban szinte bedugott füllel jártam, és élveztem minden percét. De miért is ne élvezném? Minden vizsgám megvan, jön a szünet és rengeteg tervem van Masával kapcsolatban, meg Márkóval is. Azt hiszem a bátyó is megkedvelt már valamennyire, vagy legalábbis kevésbé mutat ellenszenvet irányomba, mint korábban, attól függetlenül, hogy a megbeszélésünk vége nem alakult túl… optimálisan. De most hagyjuk is őt, hiszen hamarosan odaérek, a kavicsos talaj megropog a talpam alatt, ahogy a szürkületben a rét a látótávolságomban ér. A kedvenc padunkat már messziről próbálom kiszúrni, és Masa már ott is üldögél rajta. Olyan gyönyörű és én olyan szerelmes vagyok belé, hogy el nem tudom mondani. Aki nem látja meg benne a szépséget a zizisége mellett, az eléggé vak, pedig valójában tényleg csodás teremtés, felhőtlen – mások szerint felelőtlen – viselkedése pedig mindig mosolyt csal az arcokra, ahogy nekem is most. Kicsit meggyorsítom a lépteimet, de aztán mégis lopózni kezdek és megpróbálok mögé osonni. Előtte még kihúzom a fülemből a dugókat, hogy ne zavarjon és kikapcsolom a zenét is. Remélem, nem ma küld valamit félre megint Karola, amit Márknak szánt, az a múltkor vicces volt. Lassan közelítek Masa felé, majd hirtelen karolom át.
- Én vagyok a vérnyenyec és most elfogtalak. Halljam az utolsó kívánságod! – fejem bebújtatom a válla mellett, hogy csókot lophassak tőle, mosolyom nem is lehetne szélesebb, szemem pedig csillogóbb. Az biztos, hogy a boldogságom hónapok óta csúcsra van járatva, és ha Masa nem is mindig vevő erre, engem az nem zavar. Talán én egy kicsit jobban bele vagyok esve, mint maci a málnásba, ahogy a muglik mondják. De őt sem kell félteni, kimutatja ő az érzéseit, és érezteti, hogy számít rám mindig.
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 6. 10:55 Ugrás a poszthoz

Masa
mindent

Hűha, tényleg megvan a ninjutsu mestere cím - vajon érdemes belekezdenem Masának a magyarázatba később, vagy nem érdekli a dolog? - simán átkarolom, és érzem, ahogy rázkódik a meglepetéstől. Háhá, egy null ide szívecském, én vagyok a jobb kém! A csók megint nem jön, ez kissé elszomorít, de azért a mosolyomból marad egy halvánnyi. Aztán meglátom mi a baj, talán megfázott, de tudhatná, hogy nem érdekel, ráadásul az arcán zavart vélek felfedezni. Hmm, látom, hogy az újságra siklik a szép szemének tekintete, talán abban lehet valami? A múltkoriban is összehozták Ambrózyval, de az azért szerintem nevetséges. Én jót röhögtem rajta, bár nem kérdeztem rá, minek? Engem szeret. A kívánság az kívánság viszont, szóval mellé ülök. Tényleg van valami... talán, megbántottam valamivel? A meccseket nem bírja elviselni?
- Oké, itt ülök, kívánság pipa - kedvesen elmosolyodom, mert hiába na, szeretek vele kettesben lenni. Annyi barátunk van, hogy az ilyen pillanatok azért nem olyan sűrűk ám. Magam mellé teszem az újságot és nézem őt. Valami. Nem. Stimmel. A kezemmel közelítek, mint egy pók felé, el akarom érni az övét.
- Hallgatag vagy ma, valamit elrontottam? - próbálok belátni a fejébe, de mivel a gondolatolvasásig sosem jutok el, és egyébként sem néznék bele,így marad a szuggerálás.
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 6. 10:59 Ugrás a poszthoz

Masa
mindent

- Köszönöd? - szép lassan hervad ám az a mosoly az ilyen dumákra. Fura, meglehetősen fura és valami a gyomromban jeges fuvallatként kezdi összeszorítani ott azt a valamit. Nem volt még sosem ilyen. Tuti elrontottam valamit, ki kell javítanom, vagy.. nem? De mit? Valaminek lennie kell a háttérben. Mégis Ambrózy? Ne légy nevetséges Bence! Az az ember egy állat, és Masát is kiklopfolta, meg Márkót is az előző meccsen. Jó, Masát nem akarta, de nem láttam, hogy annyira bánkódott volna miatta...
- Huhh - bár őszintén hangzott, a gyomorgörcsöm nem nagyon akar elmúlni, mert a mozdulatai egy kicsit mást mutatnak. Igaz a keze összefűződik az enyémmel, szóval tényleg nem lehet nagy baj. Egészen a következő mondatáig ezt hiszem. Aztán megállok minden mozdulatban, talán a kezét is megszorítom véletlenül erősebben, mint kéne.
- Hogy mi? - nyögöm ki nagyon halkan, mert a szám kiszárad, a szívem vadul ver, a kezem elernyed végre az övén, és lever a víz. - Mi... - a szavak nem érkeznek meg, a szemeim nedvesedni kezdenek. TUDOM, hogy komolyan mondja, nem, nem viccel! Mit csinálhattam? Mit csinálhatott? Mi történt? - Miért? - a kérdés ott döngeti a szívem, a lelkembe éles karmokkal mar az az egyetlen szó.
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 6. 11:02 Ugrás a poszthoz

Masa
mindent

"Szakítsunk". Ezernyi gondolat száguld át a fejemen, érzem, ahogy visszaszorít a kezemre. Olyan, mintha erre készült volna, olyan, mintha tudná, hogy mit reagálok és... elárulva érzem magam, megszégyenítve és irtózatosan fáj! Fájt, amikor én mondtam ki Nórinak, de nem fájt ennyire semmi, soha-soha. Igaz, az más volt, ott eltűntem és volt idő kiszeretni belőlem, vagy őbelőle. Igaz, az nem ilyen volt, Masa más, őt szeretem teljes szívemből! De ő nem, ha ilyet mond, akkor nem. Nem tudom mennyi idő telik el, hogy visszakérdezek, de tudnom kell. Érzem, hogy feszülök és remegek, nem tudom, hogy a könnyeimet férfiként képes vagyok e visszatartani. Most volt a huszadik szülinapom is, akkor még... nem, akkor sem volt olyan. Talán sosem volt, csak én szerettem volna? Nem, ez lehetetlen, ez egy olyan előadás, amire nem kellene hivatalosaknak lennünk! A válasz pedig nem jön tőle, látom, ahogy tátog, látom, ahogy az arca eltorzul egy olyan helyzetbe, ahogy még sosem láttam. Nem bírom tovább, érzem, ahogy a könnycseppem elindul lefelé, de hé! Én férfi vagyok! Ki kell bírnom! Lassan megpróbálom kihúzni a kezem az övéből, de nem fordítom el a tekintetem.
- Nem értem - a hangok nem evilágiak, nekem nincs ilyen nyüszögő, félig kiszívott hangom, de nem tehetek róla. Talán még meg lehet beszélni, igaz? Talán még van remény! Lehunyom a szemeimet egy pillantra, és megpróbálok erőt meríteni valahonnan, lehet, hogy a Holdfényből, vagy a bennem lévő szeretetből. Mert...
- Masa, sze... - próbálom kinyögni, de nem megy, ő nem szerethet, ha azzal kezdi, hogy ne legyünk együtt többé. -... retlek - mégis elsusogom, és kezdem érezni, hogy a gyomrom szorításából más is fakad már. Düh, tehetetlen düh. - Mondd el! - nem, nem kérem már, tudni akarom! Akarom, hogy miért tépi ki a szívemet és forgat meg benne egy kést!
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 6. 11:05 Ugrás a poszthoz

Masa
mindent

Te? Kérdezném, de a hangom ma cserben hagy. Valahogy érzem, hogy ma nem fogunk az Edictumon röhögni, nem fogunk Holdfényből állatokat szőni, sőt... semmit sem fogunk együtt csinálni. A keze elindul felém, az én fejem pedig automatikusan a kezei felé, hiszen ez a természetes. Egyszerre állunk le és húzódunk vissza, mintha valaki fentről marionettbábúként rángatná csendes kompozíciónkat. Hogy rohadna ketté! Nem, nem Masa, ő szép és jó és vicces és szeret és... szeret?
- Szeretsz? - nézek rá olyan zavartan, amilyenre csak Lóránt Bence képes lehet. Most mi lesz, szakítani akarsz, vagy szeretsz? És mi lenne, ah megosztanám vele ezeket, nem csak magamban mondogatnám? Ohh, ott az a de. A de egy nem jó szó, utálom! Viszont kezdem elveszíteni a türelmemet is, mert ezt nem szabadna velem csinálnia! Merlin segíts, mit rontottam el?
- Aha - hátradőlök és érzem a hideg pad támláját. Az összes könnycseppet kitörlöm a szemeimből. Dacosan pillantok vissza rá. Aztán magam elé... aztán csak... elkezdek hangtalanul sírni.
- Miért? - fordulok felé, rohadtul nem érdekel, hogy könnyezek. - Tetszik valaki más? Mondd azt, akkor, megértem - pedig ez hazugság. Ő is tudja, mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Most nem értek meg semmit, sem őt, sem a helyzetet.
- És most, hogy kimondtad, jobb neked? - felpattanok és elé megyek. Fel-alá járkálok, és eszembe jutnak apró jelek. Csókok, elhúzódások, figyelmen kívül hagyott dolgok. - Mióta nem szeretsz? És miért nem szóltál? - hangom vádlón csattan és túl hangosan csattan, nem tudom máshogy csinálni, a lány akit szerettem, elárult, elárulta a szerelmünket. Megint letörlöm a könnyeim, dacosan, energikus mozdulatokkal. Várom a magyarázatot.
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 6. 11:11 Ugrás a poszthoz

Masa
mindent

Érzem a fájdalmát, de valahogy eltörpül az enyém mellett. Elárult, elárult és kész! Miért nem mondta, hogy mit csináljak jobban, vagy miért kellett egyáltalán összejönnie velem, ha nem szeretett? Vagy mióta nem szeretett? Mi ez a sok kérdés, és miért van ez az egész? Nem ez már nem az. Ránézek és nem azt a Masát látom, akit szeretek, ez nem ő, valaki átver százfűlével, vagy tudom is én!
- Talán mert, megérdemlek válaszokat? Vagy mit vártál? Jó szakítsunk, szia? Bár... úgy látszik, a válaszok elől nagyon ügyesen ki tudsz térni, különben biztos észrevettem volna már valamit. Ja, hogy én szeretlek és bízom benned, és nem kérdezősködök - nem nem tudom kimondani, múltidőben. Vagy igen? Talán jobb lenne itt hagyni? Már úgyis mindegy? Megint elerednek a könnyeim, és megint kitörlöm őket. Nem láthat sírni!
- Legalább egy kis választ adj Masa! Ezzel nem tudok mit kezdeni, nem érted? - kezdek hisztérikus lenni, ami nem túl jó, a jobb kezem már ökölben, és érzem, ahogy a körmöm belevájódik a tenyerembe.
- Találj ki valamit, mit bánom én már - adom fel hirtelen. Talán jobb lenne, ha elmenne, és itt hagyna magamra. Visszaülök, de csak magam elé nézek, nem tudok ránézni. Legszívesebben megcsókolnám és megfojtanám egyszerre. De minek? Azzal jobb lesz? Nem semmi sem lesz jobb, minden más lesz ezután.
- Talán jobb lenne, ha... - nemtudom elengedni. Nem megy. Ránézek, és nézem őt, nézem azt, aki a világot jelenti nekem, aki nem akar többé. Nem tettem semmit, nem tettem semmit, miért?
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 6. 11:18 Ugrás a poszthoz

Masa
mindent

Kérdések, kérdések és kérdések. Válaszok nem. Csak kérdések! Meglepődnék, ha nem Masáról lenne szó, és látom őt, ahogy szenved, de akkor mit mondjak én? Azt sem tudom mit csináljak és azt csinálom, amiben a legjobb vagyok. Cselekszem, megértő akarok lenni, és mindent meg lehet beszélni, nem igaz?
Feláll, felkapom a fejem, máris itt hagy? Megint nem lesznek válaszok? Kész, ennyi volt, Bence? "Szeretlek, de nem úgy". Ez maradt mára neked?! Nem, mégsem megy, sőt jön. Az arcomhoz közelít, mit akar? Átvert volna, az egész színjáték? Nem, ennyire bolond még ő sem. Megcsókol. MIÉRT? De nem tudok ellenállni, érzem az ajkait, érzem a sós vizet, érzem a barlangot! Igen, akkor akarta! Igen, ez az, de mi ez az egész akkor? Mit csinál velem ez a lány? Elegem lesz és már húznám el a fejem, de megváltozik a csók. A nyelveink összesimulnak, szinte belecsodálkozom, de követem a ritmusát. Ez valami más, szenvedélyesebb, és erősebb vágyakkal teli. Érzem a hajamba markoló vad vágyakat, érzem, hogy fel akar falni és érzem, hogy ilyet sosem csináltunk még. Vége. Apró puszikat kapok lezárásként, de ezek a puszik keserűen hatnak. Sós könnyekkel telítődik, és most már hagyom, érzem, ez nem én vagyok. Nem rám vágyik, van valaki más, tessék Bence, itt a válaszod. Nagyon nagyot sóhajtok, a bal kezem ösztönösen nyúlik fel az arcomhoz. A mutató és hüvelykujjam egyszerre, két irányból simítják végig a keserű ajkaim. Nézek rá, majd egy pillanatra megvillannak a szemeim és keresem Őt, az Ő Ő-jét, amíg meg nem látok egy szempárt. Nem az enyém, de csak ismerős, de látom benne a szenvedélyt, amihez az előző csók köti. Gépiesen mozdulok, szomorúan pillantok rá. Nem látok könnyeket nála. Talán ez fáj a legjobban.
- Köszönöm, hogy megmutattad - suttogom, majd előveszem a fülhallgatóimat. Látom magamat ahogy nézem őt, látom, hogy idegennek érzem, látom, hogy csalódott vagyok. Mintha egy madár nézne engem, minden rezdülésem egy kép... haragszom-e? Igen! Utálom őt? Nem tudom! A fájdalom nem múlik, a megértésem elkopik, mint a vízben a kavics, de... tudom, hogy ennek itt vége, igen vége.
- Akkor szia - rezignált a hangom, elfordulok és bekapcsolom a fülhallgatón lévő gombbal a zenét. Nem, nem akarom többet őt látni, nem bírom látni őt. Masát, a szerelmemet, aki elvette tőlem a boldogságot. Valami megtört bennem, tudom, valami más lesz és azt is tudom, hogy egyelőre csak a szenvedélyes csókja vájja ki a szívem maradékát. Többé már nem a szerelmem, de mégsem tudom ezt teljesen elfogadni. Minden fáj, a lélegzet, a lépéseim, a gyomrom, a torkom az agyamban dübörgő vér. Talán egyszer rá tudok majd nézni, de most nem, és holnap sem. Most már sírhatok, a dallam pedig kísérőül szegődik mellé...

Halott virágok illatát
Nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért
Valami fáj.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lóránt Bence összes hozzászólása (455 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 14 15 16 » Fel