Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Ez becsülendő.
Bólintok is a kimondott szavakhoz, mert valóban így gondolom. Vannak ismerőseim, akiknek tudom, hogy kell a pénz, de mégsem képesek elmenni dolgozni. Akiknek minden munka valamiért nem felel meg, és mindegy, hogy az mosogatás vagy irodai munka lenne. Amit pedig szeretnének, az a munka egyszerűen nem létezik. Ezek az emberek azok, akiken bármennyire is szeretnék segíteni, nem tudok, hiszen tudom, hogy semmi sem lesz jó, és csak saját magamat hozom kellemetlen helyzetbe, ha beajánlom őket.
- A szív sem árt, de valóban a precizitás az első.
Megint nem tudok vitatkozni, hiszen ez a nagy helyzet. Itt az elsődleges szempont az, hogy tudja mi merre van, az iratok rendbe legyenek, tudjunk mihez nyúlni bármelyik napszakban, és ha kérdésem van, meg tudja válaszolni. Más kívánalmam nincs, csupán csak ennyit szeretnék tökéletesíteni a hivatalomban. Úgy érzem, hogy a hozzáállása nagyon elhivatott lesz, hogy jó segítségem lesz, hogy könnyen és precízen tudunk majd együtt dolgozni.
- Adok egy listát azokról, akik soron kívül jöhetnek be, ilyenek az iskolaigazgatók, a titkáraik, titkárnőik, illetve a gyermekeim, akik meg vannak nevelve, csak nem nagyon szeretnek ezzel a ténnyel élni.
Bár mostanában inkább szétesett a családunk és nem is tudom, hogy össze lehet-e egyáltalán még szedni, mégis szeretném azt hinni, hogy igen. Csak nem találom az a pontot, ahol ez az egész elkezdődhetne, de meg fogom találni, csak legalább életem egy része legyen rendben, hogy figyelmet tudjak fordítani mindenki másra.
- A fizetés száznegyvennyolc galleon, tizenkét sarló és huszonegy knút. Van természetesen túlóra pénz is, illetve a tanácstagi segítésért huszonöt galleont fizetünk még. Van esetleg kérdése?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Van valami, amiért azt mondanám, hogy nem akarom őt, de nem tudom megmondani, hogy miért nem. Minden elvárásnak megfelel, talán a neve zavar a leginkább ez a név nekem annyira nem hiteles, hogy érzem, ha kimondom, borsódzni kezd tőle a hátam. De nem minden rossz előjel valóban rossz is, nem kizárt, hogy elmém csupáncsak megtéveszteni kíván, és valójában nincs semmi a név mögött, csak egy nő, aki élete minden knútjáért keményen megdolgozott. Ez a valószínűbb, így ezt a bizonytalanságot nem is szeretném közvetíteni. Nekem munkaerőre van szükségem, olyanra, aki tud és akar is dolgozni, és aki nem azt várja el, hogy majd hozzá igazodjanak az elvárások. Ez a nő pedig ilyen. Egyetlen ponttal sem szállt vitába. Ezt pedig nem tudom figyelmen kívül hagyni.
- Hétfőn reggel. Még előttünk a hétvége, élvezze ki.
De hétfőn már mindenképpen szükségünk van rá, most nem is vesztegetném az idejét olyasmivel, hogy még áthívom Richárdot, majd elmondom neki a jó hírt, és hétfőn amúgy is találkoznak majd, akkor ha van kedve, akár beszélgethet is az új kolléganővel, bár valljuk be, nem az a fajta ember, akinek ez szokása. Szóval nem kellenek a felesleges körök, különben is, ma még vacsorára kell mennem az anyósomékhoz. Már majdnem elfelejtettem, hogy ma van a napja annak, hogy ebben a minőségben is bemutatkozzam. Igazán érdekes élmény lesz azt hiszem.
- Akkor ezek szerint igent mond az ajánlatra?
Azért még mindenképpen rákérdezek, hogy biztos-e, mert akkor nem csak úgy kikísérem és meglepődök, ha hétfőn nem jön be. Hátfőn még a hr-es is kell, aki elkészíti a szerződését, el ne felejtsek neki is szólni, hogy jönnie kell. Ha nincs több kérdése, és elégedett a válasszal, valamint igent mondott, felállok, és az ajtóhoz kísérem.
- Örülök, hogy megismertem, és akkor hétfőn találkozunk.
Nyújtom búcsúra a kezem, hogy egy gyors kézfogással válljunk el. Nem tudom, hogy mi nem tetszik benne, talán tényleg csak ideges vagyok a vacsora miatt, vagy fáradt, és rémeket látok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ha valamit nem fogadtam meg, akkor az az volt, hogy ezentúl minden másként lesz. Mert tudom, hogy nem lesz az, hiszen, ha másként volna, akkor most nem itt lennék, hanem otthon, a terhes nejem mellett, és nem mondtam volna azt neki, hogy politikusfeleségként talán jobb lenne, ha több időt töltene Richárd barátnőjével. Nem leszek mintaférj, ahogy minta apa sem, de tudva ezt vállalta az egészet. Tudom, hogy ez nem illendő. Ilyet kijelenteni. De legalább nem ígérek felelőtlenül. Ott akarok lenni, tévedés ne essék, hiszen szeretem őt, az életet, amit megteremtünk magunknak, hogy együtt teremtjük meg, csak előtte haladni akarok annyit, hogy tényleg együtt legyünk, hogy ott tudjak lenni neki, és ehhez az kell, hogy most kétszer olyan gőzerővel csináljam a dolgokat, mint előtte.
Ezért is vagyok hát most itt, mert még el kell küldenem néhány baglyot, és elvinném a jelenleg eladó ingatlanok listáját, hogy elkezdjük megnézni őket, melyik ideális a számunkra. Gyorsan igyekszem dolgozni, azért, hogy még ébren találjam őt, de nem ígértem semmit, tudom, tudom. Borzalmas ez a mondat. Le kell szoknom róla.
- Szkilla?
Szólítom meg finoman a nőt, mert meglep, hogy még itt van, azt hittem, én vagyok az egyetlen mazochista, aki nem tud időben hazamenni. Megállva az ajtóban, az ajtófélfát támasztom, kezeimet zsebre dugva nézem őt, ahogy ott ül és láthatóan nem boldog. Néz valamit, de nem akarok belekontárkodni, nem szokásom vájkálni, de ha elmondaná, szívesen meghallgatom, persze, lehet, hogy nem, és nem akarok bizalmat veszteni, hiszen jó munkaerő, olyan, akire vártunk. Pontosan, szépen és precízen dolgozik, idő előtt teljesít mindent, egy kincs.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy pillanatra meglepődök, amikor még ilyen késő este is hivatalos, hiszen én a keresztnevén szólítottam, holott a munkaidőben Merkov kisasszonyként hivatkozok rá. Tény és való, hogy a munkahelyemen a hozzám legközelebb álló emberektől, Szkillától és Richárdtól teljes hűséget várok el, ez azonban nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a magázódó távolságtartás legyen ránk jellemző. Az utóbbi társaságában választottam ki a jegygyűrűt, amit ma Alexandra visel, ahogy arra is megkértem, hogy a párja, ha ideje engedi, kicsit foglalkozzon a párommal, mert bármennyire is hirtelen jött a gyermekáldás és az esküvő, a maximumot szeretném kihozni a házasságomból. Azt se gondoltam, hogy lesz még ilyenem nekem az életben.
- Öhm... a jelenleg eladásra kínált bogolyfalvi házak katalógusát keresem.
Nem tudom, hogy merre van, és nem is kutattam volna, de ha már itt van, akkor a kellemeset a hasznossal alapon hazavinném tényleg, hogy el tudjuk kezdeni a keresést. Akárhol is lelünk ingatlanra, fontos lenne, hogy a baba megszületése előtt már ismerjük, és már az otthonunknak érezzük, hogy a legnagyobb nyugalomba várjuk.
- Miért van még itt?
Teszem fel a kérdést halkan, mintha a késői óra okot adna arra, hogy csendesebben beszéljek, pedig ez a kettő nem összefüggő egyáltalán, csak valahogy így sikerült, ahogy mondani szokás. Viszont nem tudom, hogy ennek a hatására, vagy magától, de felkel, és elindul felém, és egy dokumentumot nyújt át, amit már láttam korábban, de nem kapcsolódott szorosan a faluhoz, biztos voltam benne, hogy nem él közöttünk a keresett nő.
- Ön?
Pillantok fel rá, és nem is a kételkedés, hanem maga a hitetlenkedés, hogy mennyire könnyedén átejtettek látszik az arcomon, nem mondtam volna meg róla, hogy ő az, és azt hittem, hogy Richárd rejtett paranoiával rendelkezik, amikor azt mondta, neki valami nem tetszik, valami nem kóser. De szépen dolgozik, ügyes, talpraesett, így nem foglalkoztam vele.
- Jöjjön.
Finoman a hátára téve a kezem, beterelem az irodámba, és leültetem a kanapéra. Egy pálcasuhintással már készül is a nyugtató tea a hátam mögött, míg egy másikkal teljesen lezárom a helyet, hogy egy hang se szűrődjön ki.
- Úgy véli, hogy rátalált önre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bólintok egyet arra, hogy merre találom ezeket az ingatlanokat, de egyelőre nem foglalkozom vele. Egyrészt más érez most prioritást, másrészt pedig a saját életem háttérbe szorítása mindig is nagyon jól ment, fogalmam sincs, hogy Alexandra miért mondott igent a lánykérésre, miért vállalt velem gyermeket és miért jött hozzám feleségül, hiszen pontosan tudja, hogy milyen
mellettem az élet, hogy mennyire nem tudom magamat előtérbe helyezni. Pedig próbálkozom, csak állandóan elbukok. Ha nem így lenne, most nyilván nem itt állnék, hanem otthon beszélnék a születendő gyermekünkkel kapcsolatos elintéznivalókról.
- Nincs miért megbocsátanom.
Ebben az egyben egészen biztos vagyok. Ő nem tett semmi rosszat. Nem tett olyat, ami miatt nekem haragudnom kellene. Tartom magam ahhoz, hogy hazugság és hazugság között is van különbség, hiszen a körülmények mindig nagyon fontosak, mindig azok teszik fel az i-re a pontot. A körülmények olyan kis láthatatlan lények, melyek mindent megváltoztatnak. Esetünkben egy pillanatig sem haragudtam rá, ellenben erős haragot éreztem a férfi iránt, aki erre kényszerítette a nőt. A menekülés az ember legfájóbb tette. De érthető az esetében, éppen ezért nem is mondok semmit, a bocsánatkérésére csak finoman megrázom a fejem. Nem hiszem, hogy lenne oka bocsánatot kérni.
- Talán a kettő között kellene megtalálni az egyensúlyt. Apró változtatások a mostani megjelenésén, melyek nyomokban tartalmazzák azt, aki volt. Nem feltétlenül tartom tanácsosnak a teljes felfedést, hiszen nem tudhatjuk, hogy ki milyen szándékkal lépi át a küszöböt nap, mint nap, de ha a tükörbe nézve, halványa is, de látja magát, azt hiszem, reményt adhat.
Nem akarnám, hogy kockáztassa az életét, elvégre én is megszerettem, hogy itt van. Precíz elrendezés, a káosz teljes hiánya, szabályos, logikus rend. A naptáram mindig olvashatóvá változik, még akkor is, ha káoszt teremtek benne. Egyszerűen tudom, hogy merre kell indulnom, merre helyes haladnom, mert ő utat mutat.
- Mindazonáltal, megvannak a kapcsolataim. Tudom, hogy nem sok, de megtudhatom, hogy mit csinál jelenleg a férje, és hogy mire készül, hogy merre keresi magát. Talán még hamis nyomokat is elhinthetnek a kapcsolataim.
Többet nem merek ígérni, de ez még nem lehetetlen, ennyit szerintem bárki megtenne. Hogy mi lesz ezek után? Azt hiszem, azt majd akkor kitaláljuk, ha már ezek a lépések megmaradtak.
- Ha gondolja, amikor ketten vagyunk, szólíthatom a másik nevén is akár.