Kolos
csiniben
gramofon II

Zselyke valódi tündér, kedvességével és cukiságával siet mások megmentésére elég gyakran és soha nem vár érte köszönetet. Olyan személyekért pedig főleg mindent megtesz, akik fontosak számára.
Csendben hallgatja a nagyi és Kolos beszélgetését. Ő ennél többet nem tud tenni, talán a legközelebbi alkalomra már a fiú is összeszedi magát eléggé hozzá, hogy a nagyapja elé tolja az orrát.
Mosolyog a nagyira, a sütiket pedig odaadja neki mielőtt Kolos kirángatná a konyhából. Valójában még szerette volna befejezni a sütiket és mielőtt bárhová is menne, minimum átöltözne, na meg megmosakodna. Erre viszont esélye sincs, mint egy utánfutó, rohan a nála két-három fejjel magasabb hercege után egészen az udvarig.
- Szaffi! - a lány nagy vigyorral az arcán hosszú lépésekkel terem a macska előtt, aki nyávogással üdvözli és hagyja, hogy a rég látott ismerős emberféle megszeretgesse.
- Az enyém? - pislog fel a fűből a fiúra. Hümmögni kezd, aztán a kezét nyújtja a másiknak. Nem akar felkelni, Kolost akarja lehúzni maga mellé, vagyis inkább némi húzóerővel rávenni, hogy lehuppanjon mellé. - Menjünk le a Balatonra. Vagy a strandra. Fürdeni szeretnék - csillogó szemekkel dől előre ha a fiú egy szintbe került vele, az sem zavarja, ha ezzel a másik intim szférájába tolakodik bele. Zselyke gátlástalanul mereszti tíz centiről rá a szemeit.

folyt.

Kolosom
strandviselet

Kolos könnyedén levehető a talpáról ezzel a nézéssel. Legalábbis ez Zselyke tapasztalata az eddigiek alapján. Most is beveti, úgy néz rá, mint Csizmás kandúr és a mosolya alapján már tudja is, hogy nyert ügye van.
Megint mint valami zászló,lebeg a fiú után a lakóba, ahol már kötné is be a biztonsági övet, amikor Kolosnak eszébe jut, hogy nagyjából öt perccel ezelőtt robbantották fel a konyhát, meg egyébként sem kellene a cuccaik nélkül menni. Neki persze könnyebb, Zselyke viszont nem tud Kolos fürdőnadrágjában strandolni.
- Jól laktam - vigyorog vissza egy picit elpirulva. Aztán feláll, elgondolkodik és bólogat. Valamit még motyog miközben kiszalad az udvarra és onnan meg sem áll a szomszéd házig, ahonnan már csak egy kérdés a mamájának mielőtt belibbenne a szobájába, hogy néhány pillanat alatt összeszedjen egy táskányi holmit. Koloshoz hasonlóan ő maga is lezuhanyzik, hajat mos indulás előtt, majd némi friss illatot maga mögött húzva immár strandhoz öltözve, felcuccolva sétál át a fiúhoz.
- Kolos! Azt mondták bármeddig maradhatok - arcán nagy mosollyal lép be az autóba, hangja előbb szól, mint hogy meglátná a fiút. Ha megvan, ha nincs, Zselyke elfoglalja a helyét az anyósülésen, ahol lábait felpakolva az egész utat végigbeszéli. Mesél Kolosnak mindenfélét, jósol neki kártyák nélkül, tenyérből, és néha csak úgy elmerengve azon kapja magát, hogy percek óta bámulja őt.
- Tudod mit hoztam? Ide nézz - büszkén húz elő egy üveget a táskájából, amiben olyan lötty van, amit bárhogyan forgat el, a szivárvány színeiben pompázik összekeveredés nélkül. Élete első bulijából annyira emlékszik még, hogy ilyesmit iszogattak. Most pedig szerzett.

Kolosom
strandviselet


Az utazgatás nem volt jó hatással Zselykére abból a szempontból, hogy könnyedén elfeledkezik az iskoláról, a kastélyban lakásról. Könnyű volt itt-ott tanulni és kötetlenül kijárkálni amikor kedve szottyant, ez azonban most más és Kolosé a feladat, hogy odafigyeljen a hazaindulásra.
Egész úton beszél Kolosnak, élvezi a társaságát. Mindig is élvezte. Jár a szája, talán a fiúnak az agyára is megy vele egy idő után, de jelét nem mutatja.
- Nem. Tudod miért nem? - ráncolja a homlokát a kérdés feltétele közben. - Mert nem sokra emlékszem a hatásából - csalódott egy kissé, de inkább lelkes amiért most van egy új alkalom rá, hogy emlékezzen és tudja, mi van, ha ilyet iszik. Bár ez valami más, kevesebb az ütős anyag benne, mint a buliban.
Az üveg visszakerül a táskájába amikor a lány kinéz az ablakon és elmosolyodik a látványon. Mire szóhoz jutna, már két erős kar fonódik össze körülötte, ő pedig az újabb közeli találkozáson kissé meghökken, a megfürdetős rész pedig egyik fülén be, a másikon ki is repül.
- Várj! Ne! Naaa! - pillanatokkal később kapcsolja össze a rohanást a vészesen közeledő vízzel. Ha Kolos nem is áll meg, Zselyke erősen öleli a nyakát, kapaszkodik belé, hogy ha már meg kell halni, legalább együtt haljanak meg.

Kolosom
strandviselet

Szeretne emlékezni. Minden egyes pillanatra amit Kolossal tölt, mert olyan kevés van belőle és Zselyke annyira telhetetlen ha a fiúról van szó. Arra mondjuk nincs felkészülve, hogy ilyen gyorsan vízbe fog kerülni, bár...azért nem bánja annyira a dolgot. Mégiscsak pancsolni akart, itt az alkalom.
Ahogy kapaszkodik a fiúba, a vízbe csapódás előtt összeszorítja szemeit és ajkait, nagy levegőt vesz. El nem engedné Kolost, még egy picit szorosabban is öleli a hideg hatására.
Nagy karcsapással löki magát a felszínre, majd hátrasimítja a haját. Aztán meg is áll a keze a feje búbján, hirtelen tekintetével keresni kezd, karjait kitárva forog. Körülötte a fehér átlátszó anyag a víz felszínén lebeg, húzza maga után, mintha fátyol lenne.
- Kapj el ha tudsz - vigyorog Kolosra a válla felett, majd a vízen lebegő kalapja felé kezd el úszni. Ez egyébként könnyen menne neki abban az esetben, ha a ruhája nem tekeredne rá a lábára. Most aztán Kolos biztos jót nevet rajta, hisz olyan, mint egy csapdába esett légy haldokló tánca.
- Megvagy! - diadalittasan kapja el a fejfedőt, s ha a fiú közelebb ér, az ő fejére húzza. - Csinos, szép vagy vele - vidáman mosolyog az Ardai gyerekre. Zselykével könnyű, mindent gondok nélkül kezel, az életet nem veszi még komolyan, annyira nem, hogy majdnem felnőtt létére érettséget mutasson. Persze van amiben tud, amihez úgy áll hozzá, ez azonban a Balaton, a vízben van a leendő férjével...

Kolosom
strandviselet

Egy pár percig elszórakozik magában azzal, hogy a kalapját keresi és a nyomába ered. Még arról is elfeledkezik, hogy nem egyedül van a vízben, meg úgy egyáltalán a világban. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a ruháját egyszerűen felemelhetné, megtarthatná a kezében és akkor nem  akarna legalább háromszor belefulladni a Balaton mélynek nem mondható vízébe.
Önfeledten mosolyog az őt cápaként követő fiúra, de Zselyke nem fél a cápáktól, kalappal látja el a másikat. Abban a pillanatban azonban megszeppen amikor a vízből kiemelkedik egy számára valódi félisten, Ardai Kolos, a félmeztelen, vizes felsőtestével. Egy kisebb bomba robban Zselyke szíve alatt, a pocakjában és végighalad minden végtagján. Még egy apró sóhaj is elhagyja a száját, remélhetőleg az idő közben fejére kerülő kalap eltakarja arcát és tekintetét. Még mindig pislogás nélkül mered a kockákra, lassan pedig a keze is elindul felé, ám időben észbe kap.
- Szaffi - ismétli -, Szaffi, igen, nézzük meg - hebegi és a fátylát maga után húzva immár biztosabb talajjal a talpa alatt lépked kifelé. Egyenesen előre néz, arról próbálja közben meggyőzni magát, hogy simán kibírja majd Kolos mellett. Aha.
- Au au au au auucs - sziszeg és nyekken halkan a kavicsos partra kiérve. Nem vett ő papucsot, mint Kolos, szeret mezítláb rohangálni, de a puha tappancsait bántja ami szúr. Mint egy igazi hős, átverekszi magát a lakóhoz, ahol a fűben megállva lassan lefejti magáról a bőrére tapadt ruhát. Esze ágában sincs átöltözni. Inkább teljesen összekoszolva a lakóautó házverzióját besétál a cuccaiért, a sok kacatért, de első sorban a táska mélyén rejlő nagy plédet keresi. Épp csak kihozza a holmiját, már huppan is le a földre keresgélni.
- Ha sokat vagyok a vízben, éhes leszek. Van ennid? - vigyorog fel kalapja alatt a fiúra. - Elhozhattuk volna a sütiket - de ez akkor nem jutott eszébe, így most csak sóhajt, és lemond a dologról. Helyette kiteríti a plédet, amin mindketten elférnek. Na meg Szaffi is, ha előbújik valahonnan.

Dimi
viselet

Néha betéved a lányka ilyen helyekre. Már járt temetésen is teljesen véletlenül, végighallgatta a templomi búcsút, valamint itt-ott más országokban furcsábbnál furcsább megoldásokat látott a holtakkal való kapcsolattartásra. Azzal viszont nem próbálkozott még, hogy szellemekkel beszélgessen, sőt, szellemet is csak az iskolában látott.
Csendben pislog fel Dimire miközben ő beszél és próbálja menteni a menthetőt. Úgy tűnik, a szellemek megnyugszanak tőle - meg Zselyke is -, a temetőben csend van és béka. Vagyis béke. Esetleg békák is lehetnek.
Mosollyal az arcán bólogat az ötletre, majd hirtelen rémületét eleresztve lép el a férfitól, aki helyes kis virágcsokorral bélyegzi meg a békét. A lány felszusszan, aztán egy buborékfújót halászik elő a táskájából.
- Melyik a kedvenc színed? Nekem az összes - beszél a levegőbe a szellemnek címezve. - És a tiéd, Dimi? Benne van a buborékokban, meg tudod mutatni - vidáman mosolyogva emeli szájához a fújót és a megbűvölt játékszerből egy nagy buborék száll ki, amibe akár egy ember is beleférne. Zselyke pedig azonnal fúj hozzá még piciket, amik belerepülnek a nagyba és ott szállnak tovább. Egy ilyen percekig kitart, közben pedig meglehet nézni rajtuk a szivárványt, ahogy a fény tükröződik.

Kolosom
naplementézős

Minden csupa víz, csöpög a hajából is, a ruhájából is. Hiába vásárolta Törökországban a fehér fátyolszerű anyagot, egy pillanatig sem sajnálja. Mondjuk abban az esetben, ha abban elakadva orra esett volna, előbb sajnálná a ruhát, mint az orrát.
- Köszi - mosolyog a fiúra, aki a törölközőt hátrahagyva szalad vissza a lakóba ennivalóért. Zselyke egyébként is tudna enni a nap huszonnégy órájában, így nem meglepő, hogy megéhezett a minimális testmozgásban.
- Keverve mindet - vigyorog aztán némi gondolkodási időt hagyva magának. Nehéz döntés, nehéz. De egyszerre a csokis és epres mindig jó, úgyhogy Kolosnak is összekeveri kérdezés nélkül. Mielőtt belekóstolna, kicsit eláztatja a müzlit és ennyi idő alatt a másikhoz hajol és nyom egy puszit az arcára. Ez a hála jele.

Néhány órával később, megszámlálhatatlan pancsolás után, a hőmérséklet lehűlésével ők ketten is úgy döntenek, hogy ideje a partra költözni és ott élvezni tovább, hogy övék az egész partszakasz. A sok iszapos és kevésbé bőrbarát vizezés után Zselyke magára zárja a fürdőszoba ajtaját és néhány perc alatt tisztára varázsolja magát mielőtt még visszatérne a hercijéhez.
- Jól éreztem magam ma - szólal meg Kolos háta mögött és leül mellé a plédre. - Tudom, hogy már nem vagyunk olyan jóban, mint régen, de...barátok? - pislog a nagy boci szemeivel rá, kezét pedig kinyújtja felé és kisujját tartja, mintha letennék az esküt.

Kolosom
naplementézős

Csak sütikészítésre készült, arra nem, hogy majd Kolossal lelépnek és a Balatonon fogják tölteni a hétvégét. Pedig milyen jó, hogy így történt. A mosoly levakarhatatlan az arcáról, egyszerűen úgy érzi magát, mint anno, amikor még kicsiként a játszótér volt a felségterületük. Most a partszakasz az és ők ezt ki is használják rendesen.
Többként tekint rá, mint barátra, de hisz ő a tündérmesékben, ahol a főhős kéri fel táncra a hercegnőt és boldogan élnek, míg meg nem. Zselyke nem emlékszik az italozós este végére, csak részletekre és arra, hogy nagyon jól érezte magát. Másnap már otthon ébredt, tudta, hogy Kolos hazakísérte. Persze ez nem nagy dolog, hisz szomszédok, mégis hálás érte, hogy nem hagyta kódorogni. Mert biztos így volt.
Boldog vigyorral, csillogó szemeivel nézi a fiút, akivel a kisujjaik néhány másodpercre összefonódnak. Barátok.
- Ne nézz így - süti le a tekintetét kicsit, mikor a hercege végignéz rajta. Sokféle divatot követ a lány, most éppen ez az, amit kényelmesnek talál és a szúnyogok ellen is védi.
- Mindig hordtam ilyet, csak te nem láttál - vonja össze szemöldökét elgondolkodva. Ritkán találkoznak, hisz más utakon járnak. Zselyke még csak harmadikos, Kolos pedig már az egyetemen, Pécsen él. - Izé, szóval hát...ez izé...zavar? Átöltözhetek, mert nem akarom, hogy zavarjon, vagy olyan lánynak nézz. Itt meleg van és víz és gondoltam ezt szabad, meg hát csak ketten vagyunk és barátok vagyunk, ugye... Nem, izé, rosszul is néz ki, mert a nagyi varrta a függönyéből, de én szeretem, de átöltözök... - hadarja összevissza, gondolkodás nélkül kiejtve minden szót, talán még összefüggések sincsenek abban, amit összehord, mégis jár a szája megállás nélkül. Aztán már kezd belepirulni, meg zavartan mozogni miközben feláll, hogy a lakókocsiba szaladjon valami többet fedő ruhadarabokért.

Kolosom
naplementézős

Ha tudna figyelni, még talán észre is venné azt a pillantást. Tudják, hogy néz, bár Zselyke inkább zavarba jön tőle, mintsem kihasználja a pillantot és esetleg elcsábítsa, ahogy azt más, magabiztos lányok tennék. Ő ehhez még kicsi. Éretlen. Tapasztalatlan a fiúkkal szemben, hisz eddig csak olyanokkal akadt össze, akik hozzá hasonlóan lököttek voltak. Ők pedig nem néznek úgy, mint egy szőke herceg.
Felpattanna és szaladna, hogy átöltözzön, megfelelően nézzen ki mellette és ne gondoljon olyanra, amire amúgy nem akarna. Ehelyett fenékre csüccsen, megszeppenve a fiúra néz. Némán keresi a választ, amit pontosan olyan válaszként kap meg, mint ahogy a kérdést feltette - szavak helyett cselekedettel.
Ideje sincs reagálni, mert mikor Kolos felé hajol, ő lefagy. Teljes egészében, nem érzi egy porcikáját sem, a szíve kihagy egy-két ütemet. A szemét csak a csókot követően hunyja le, és lassan érezni kezdi testrészeit. Mély lélgezetvétellel hajol közelebb és támaszkodik meg a másik combján.
Fogalma sincs róla, mit és miért csinál, de úgy érzi, hasonló már történt. Egészen biztos benne, hogy végre a hercege lépett, ezután boldogan élnek majd együtt, míg meg nem.
Szemeit kinyitva megáll a fiú arcától nem messze. Foltos íriszei csillognak a boldogságtól, amit érez, furcsa lebegés járja át. Egészen biztos benne, hogy az aurája is úgy ragyog, mint ahogy a szíve. Kíváncsian néz Kolosra, finoman elmosolyodik. Játékos, semmi komolyság nincs benne, de mintha a köztük levő üvegfal összetört volna, apró darabokra hullott a képzeletében.

Dimi
viselet

Zselyke tökéletes társra talált Dimi személyében, ezt érzi. Mintha csak lelki társak lennének, vagy minimum egy előző életükben családtagok lehettek. Máskülönben hogy lenne ennyire egyszerű, alapvető ami köztük van?
Imádja a színeket, a buborékokat, mindent, ami elég gyerekes ahhoz, hogy a majdnem tizenhét éves fejével csöppnek érezhesse magát. Ő pedig egy percig sincs zavarban ettől, szerencsére nem érdekli mások véleménye. Igaz, legfőként azért nem, mert általában vagy nem hallja meg, vagy csak nem tudja végigvárni, míg elmondják. Szóval így járt minden kritikus.
- Jó választás - vigyorog rá két fújás között és ha már ilyen szépen kéri, természetesen átadja neki is a buborékfújót. Ilyesmin osztozni kell, nem lehet csak úgy kisajátítani, hisz boldogságot ad, a boldogság pedig mindenkinek kijár.
Míg a férfi a buborékokat próbálgatja, a kisasszony leheveredik a fűben. Napszemüveg nélkül a kezeit pakolja szeme elé és ebből az új szögből figyeli, hogy éli a gyerekkorát újra a barátja.