Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Sárközi Erik Levente A fiatalember, akit fellöktem és, akire rázúdítottam haragom, a tekintetéből ítélve, teljesen hibbantnak tart ebben a pillanatban. Egy premenstruációs szindrómás hárpia viselkedik úgy, ahogyan én ez előbb. Egek, mit tesz az ember leányával a düh, hihetetlen, hogy éppúgy elveszi az eszét, a józan ítélőképességét, akár a vérfarkas kór. Bűnbánón nézek rá eltérő színű szemeimmel és sokkal nyugodtabb hangnemben igyekszem megszólalni. - Ne haragudjon, ma nagyon rossz napom van - megigazítom hajam, mert azt érzem, hogy kissé ziláltnak hat, pedig nem - Ez csak egy könyv, igaz, de most nagyon betalált, ami benne állt - magyarázom és próbálom elvonni az iménti néhány rosszul sikerült perc élét. Nem vagyok olyan jólelkű, mint azt szeretném, amikor elárvultam valami elromlott bennem, mélyen legbelül. Hiába temettem el és igyekszem nap-nap után a kedvesség vagy a gondoskodás fényével beragyogni lelkem sötétségét, néha azonban, minden fojtás ellenére kirobban belőlem, akár a vulkánból a hamu, majd a magma. Ez ma egy ilyen nehéz nap számomra és sajnos közvetett módon azok számára is, akik összefutnak velem. Lásd szegény ifjút itt előttem. - Bocsásson meg... - mondom halkan.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Liam Ahogy látom zavarba hoztam még így is, hogy nem kurjantva firtattam, mint egy tapló, hogy...áh, mindegy, hagyjuk. Minden esetre azt, amit gondolok ezzel kapcsolatban lehet jobb volna még most az elején tisztázni, hiszen ez meghatározhatja későbbi kapcsolatunk milyenségét. - Értem már miért nem reagáltál arra, ahogy rád néztem az edzéskor... - fogok bele mondandómba olyan halkan, hogy tényleg csak ő hallhassa meg - Bevallom vonzódtam hozzád, de tiszteletben tartalak annyira, hogy ezt most az egyszer közlöm és ezután többé sohasem fogom a tudtodra adni semmilyen formában - folytatom még mindig fojtott hangon, mert az én arcomat is kezdi elönteni a pír, ahogy arra gondolok mi lett volna ha erősebben próbálkozom. Közben kicsit tovább haladunk, de a képek jelen pillanatban nem tudják lekötni figyelmemet. Pillantásommal hol a férfit, hol pezsgős poharam ürültét követem nyomon, mert bizony, hogy ezeket a szavakat kipergessem ajkaimon meg-meg kellett nedvesítenem, s így az italból alig maradt már egy kortyra való. Szerencsére jön egy pincér, aki tálcájával a társaság közt körbejár és innivalókat kínál. Elveszek egy új poharat, melyben szintén pezsgő, de vörös fajta van és a majdnem üres poharat átadom neki. Biccent és továbbáll. Várok, nem tudom szavaimnak mekkora súlya volt és mit szűrt le ezekből Liam, de azt hiszem még valamit hozzá kell tennem. - Számomra ugyanolyan értékes ember maradsz, akivel szeretnék jóban lenni és ha nem riasztott el a legutóbbi fejtörésem, (utalok itt a homlokom jobb oldalán lévő kis hegre) akkor tanulni tőled - nézek immár egészen egyenesen rá, s kíváncsian-félve-szégyenkezve butaságom és vakságom miatt várom mit felel.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Liam Valahol legbelül azt érzem én értettem félre. Egyszerű lovagiasságát, amivel a táskámat visszaszerezte a tolvajtól. Hajlamos vagyok rá, hogy olyan jegyekkel lássak el embereket, amilyeneket illőnek tartok hozzájuk ám köszönőviszonyban sincsenek valódi tulajdonságaikkal, amikor ezzel szembesülök csalódottságot érzek. Főleg nem bennük, hanem magamban amiért ennyire elvakítottak saját hozzájuk társított nézeteim. - Liam, semmi baj, semmi okod nincs mentegetőzésre. Lépjünk túl ezen, jó? - nézek rá és szabad kezem alkarjára teszem biztatás gyanánt. Mosolyomban láthatja az őszinte tisztaságot. Tényleg nem érdekel az intim irányultsága. Számomra az ember számít, az emberben találok szeretni valót és ez minden esetben független nemtől, kortól, identitástól. Ezután beszélgetőpartnerem hirtelen felindulásból lehúz egy fél pohár pezsgőt egyszerre. Felvonom szemöldökömet, de gyorsan rendezem arcvonásaimat, mert megszólal. Az edzést hozza fel ő is és jól esik hallanom, hogy ügyetlenségem ellenére nem mondott még le rólam. Az ami a kiállítást illeti, nos az nem érdekel. - Nagyon szívesen vennék még leckéket tőled, mert tényleg fontos nekem, hogy megtanuljam megvédeni magam...- talán a pezsgő miatt de megeredt a nyelvem, melyet most szeretnék lenyelni inkább. Eleve furcsa lehet, hogy egy képzett boszorkány miért szorulna bármiféle fizikai védelemre, hisz ott a pálcája és a tudása, de erről szerencsére nem vett tudomást az első alkalommal, így talán bízhatok benne, hogy eztán sem fogja firtatni az okaimat arra miért van szükségem rá.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Bornemissza Luca Amikor kislány voltam a hinta volt a kedvencem. Felhajtani koccig, repülni benne, akár a madarak. Ez az érzés akkor leírhatatlan volt számomra és úgy vágytam rá mint más a levegőre. Elválasztott ugyan a többiektől akik például fogócskáztak, de nem foglalkoztam vele, csak hajtottam a hintát, feljebb és feljebb rendületlenül, amikor egy játszótérre jutottam. Manapság hollóként szelve a léget nem igen van gondom már erre a régi szokásomra. Most is csak azért röppentem el ide, hogy egy kicsit kimozduljak. Köröztem egyet a falu felett és itt kötöttem ki. Kedvenc játékszerem előtt leszállás közben deanimálok és elnézem pár pillanatig. Kihalt minden, azt hinném magam vagyok, amikor látóterem szélén mozgást érzékelek. Odakapom tekintetem, mely egy kutyán akad meg. Csatakos bundája és lefelé lógatott feje nem teszi rémisztővé számomra, s bár nem vagyok nagy kutyabarát úgy döntök óvatosan megközelítem. Lassú léptekkel a félelem legkisebb jelét sem mutató testtartással érek el hozzá, majd nagyon lágy hangon szólalok meg, hátha felfigyel a hangomra. - Szia, hát te meg mit keresel errefelé? - lejjebb hajolok és kezemmel megérintem feje búbját, remélve, hogy gesztusomat a barátság jelének tekinti és nem a támadó szándék kifejezésének, ami eszemben sincs. Farmer van rajtam vörös övvel, vörös-fekete bokacsizma és fekete, v-nyakú pulóver. Nyakamban a Nagymamámtól pár napja kapott holdkő medál pihen, hajam fonatban simul hátamhoz.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Liamzárás Miután egy köszönömmel mindent elmondott, amit várhattam tőle pár percig csend borul mindkettőnkre, s az én gondolataim elkalandoznak a kék szemű férfit keresve. Újdonsült barátom szűkszavúságához kezdek hozzászokni. A csendes barát a legjobb barát, mert hallgat ha kell, na meg csak azt mondja ki, amit valóban bölcsnek talál. Egy idő után megszólal és arra kérdez rá, hogy mi szükségem nekem az önvédelem általa tanított módjára. Finom és árnyalt módon vázolom fel előtte, hogy szeretném ha nem csak a pálcámmal tudnék védekezni, hiszen én csak egy gyenge nő vagyok. Boszorkány, de akkor is csak egy nő, aki ki van téve a világ minden gonoszságának. Nem tudom mennyit hitt el ebből, bár végtére is igazat mondtam, hiszen ez is benne van az okok listájában, közvetlenül a hogyan verjek pépesre egy vérfarkast mielőtt ő ölne meg bárkit vagy engem után. Ezt követően az este kellemesen telik. Körbejárjuk a kiállítást, majd lassan elválunk. Félszegen megölelem és megbeszéljük, hogy egy hét múlva folytatjuk a felkészítésemet ezután ki ki elindul a maga útjára. A férfi, akinek kék szeme már egy ideje magához vonzotta párszor a tekintetemet vette a bátorságot és szóba elegyedett velem mikor egymagam maradtam. Vele telt el az este hátralévő része és közben meg is ismerkedtünk. A keresztneve Farkas, amin felvontam szemöldököm, amikor megtudtam, majd kiveséztük a toxikológia és gyógynövénytan kapcsolatát és annak az ígéretével váltunk el, hogy hamarosan meglátogat engem és folytatjuk a csevegést. Az éjfél már hálószobámban ért, ahol lassan, álmatlanul teltek el az órák, míg végül úgy hajnali négy körül el tudtam aludni egy kicsit. Köszönöm a játékot 
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Bornemissza Luca Nem vártam, hogy feleljen költői kérdésemre, hiszen csak egy kutya, egy nagyon szutykos, de roppant helyes kutya. Jobban megnézve nyakörvet nem látok rajta, azt viszont igen, hogy elég ideje van idekinn kóbor ebként, ahhoz képest ahogyan tisztán kinézhetett. - Figyelj ide kicsim, most fel foglak venni és elviszlek magamhoz. Ígérem nem esik bántódásod, kapsz enni valami finomat, csak előtte megfürdünk, jó? - erre a kérdésre sem várok választ, csak óvatosan a pöttöm állatka mellső lábai alá nyúlok, remélve, hogy hagyja magát, majd úgy veszem fel karjaimba, mint anya a kisgyermekét. Súlyát bal csípőmön támasztom meg és elindulok vele hazafelé. Persze tisztában vagyok vele, hogy én magam is maszatos leszek tőle, de mire valók a tisztító bűbájok ha nem a ruháink rendbetételére. Viszont őt az autentikus módon fogom kimosni a piszokból. Szappannal és vízzel. Az úton sétálunk így kettecskén, néha megvakargatom az oldalát és nyugtató szavakat suttogok neki, ha esetleg nem viselné jól a fuvarozást. Egy apró bökkenőre döbbenek rá, amivel nem számoltam. Selva vajon mit fog szólni a játszópajtásához? Egek, Nagy Szellem segíts, hogy ez a két lélek jól kijöjjön egymással. Ahogy a vörös macsekot eddig megismertem elég szeretetteljes. Minden este együtt alszik velem, már amennyire a hajnali pár órás elpilledést annak lehet nevezni. Össze van gömbölyödve velem szemben és néha tappancsaival a mellkasomat dagasztja, körmeit behúzva. Mintha tudná, hogy azzal fájdalmat okozna, ha kieresztené őket. Napközben sem nagyon mozdul ki, néha jön csak le a patika szintjére és ott is egy magas polc tetejéről szemlélődik általában. Nos hamarosan kiderül hogyan reagál a kis jövevényre itt a karomban.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Bergh úr Ha az ember lánya manapság saját lakóhelyén szórakozásra vágyik a faliújságot kénytelen végigböngészni. Ezért jöttem én is, de meglepve tapasztalom, hogy valaki már beelőzött. Messziről nem ismerem fel azonnal az illetőt, de amint a közelébe érek már pontosan tudom ki áll háttal nekem serényen olvasva a kiírásokat. - Talált valami érdekes programot? - hajolok közelebb a férfihez és magam is sorjázni kezdem a kézműveskedős-adventvárós felhívásokat, majd miután konstatáltam, hogy itt nem terem nekem babér a férfira vetem tekintetem. A belőle áradó negatív energiákat azonnal megérzem. Arckifejezése sem olyan mint legutóbb, amikor majdnem sikerült megölnöm, akaratom ellenére. Szerencsére persze időben visszahoztam, még mielőtt elhatalmasodott volna rajta az anafilaxia. Még azután sem volt ilyen, furcsán zaklatottnak látszik, mintha bántaná valami, vagy inkább ideges volna, nem tudom eldönteni. - Tudok egy kellemes helyet, ahol enni, beszélgetni és táncolni is lehet...nincs messze és minden este nyitva van...- közlöm kedves, lágy hangon, már amennyire ezt orgánumom megengedi. Azt egyelőre nem árulom el neki, hogy egy rövid ideig én magam is dolgoztam ott, hogy a mugli egyetem tandíját a modellkedés mellett valamiből ki tudjam fizetni, mert azzal, mivel nem vetkőztem, nem kerestem sokat. Előbb felszolgáltam, majd miután a tulaj meghallott zárás után, takarítás közben illegve dúdolni a partvissal, énekeltem és táncoltam is a fent említett helyen. Kíváncsian várom miként reagál szavaimra Bergh úr, akit kifinomult, hűvös úriembernek hiszek két találkozásunk alatti viselkedése alapján.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Bergh úr Neki sem tetszett az a néhány program, melyet a táblán látott, ám az én ajánlatom egy kicsit felélénkíti, bár negativitását teljes egészében nem tüntette el. Rákérdez a helyre, melyet ajánlottam az imént. - Egy amolyan orfeum féleség, ahol igényes szórakozás és kellemes légkör várja a betérőt. Remek énekesek és táncosok dolgoznak ezen estéről estére, ahogy sok évvel ezelőtt én is tettem egy rövid ideig - csempészem mondatom végére azt a kis információt, melytől áttörést várok. Hogy miért mondok el egy ilyen magánéleti részletet, nem tudom, talán mert kíváncsivá tett, hogy mi rejlik hideg eleganciája mögött. Nagyzolás vagy csupán az, hogy eddig senki sem volt, aki megbízott volna benne, nos ez nem soká ki fog derülni, remélem. Közben igen furcsa megjegyzést tesz, melyre felkapom pillantásomat, mely találkozik az övével. - A célom inkább az, hogy ez épp fordítva történjen meg - csíntalan félmosolyra húzódik ajkam, tekintetem állja azt a furcsán kihívó nézést, mellyel mustrál engem. - Ami pedig a múltkor történteket illeti, fel voltam készülve, protokoll szerint jártam el és jól szabott nadrágján kívül testének minden porcikája teljes biztonságban volt a karjaim közt...-hangom rezzenéstelen, komoly és magabiztos, hiszen bármi történt is valóban tudtam volna segíteni rajta, így vagy úgy. Van erőm és szaktudásom ahhoz, hogy megmentsem az emberek életét, ezért tanultam és küzdöttem éveken át. Neki sem esett baja, és beleegyezett a vizsgálatba, melyet én a megfelelő óvintézkedések megtétele után végeztem el és ezt bármikor vállalom és bizonyítom.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Lugosy Benedek Ki kellett használnom a legutolsó szép és hómentes napokat, hogy begyűjtsek még néhány gyógynövényt a készítményeimhez. Ezért indultam el a nagy szövet szütyőmmel és aprócska sarlómmal felszerelkezve egy beszerző körútra. Körbe kószáltam már egy jókora területet, amikor felfedeztem ezt a faházat és elfogott a kíváncsiság, hogy megnézzem milyen lehet, így felmásztam és most itt vagyok. Nagyon barátságos, de kihalt házikó. Leteszem az asztalra a teleszedett táskát és a tenyérnyi éles szerszámot, majd körbesétálok. Ekkor bukkan fel egy fiú, aki úgy áll meg velem szemben, mintha legalábbis kísértetet látna. Mivel úgy látom teljesen lefagyott így én szólalok meg előbb. - Szia, a te faházad? - kérdezem és igyekszem a lehető legtermészetesebb és egyáltalán nem fenyegető hangot megütni. Nehogy azt higgye, hogy tolvaj vagy bármi hasonló vagyok. Nem hiányozna egy efféle negatív találkozás. Remélem meg tudom nyugtatni, hogy nem ijedt meg tőlem annyira, hogy elszaladjon vagy bármi ehhez hasonló butaságot tegyen.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Van den Bergh úr Elértem a célomat, legalábbis részben. Felélénkült kissé annak említésére, hogy oda invitáltam, ahol egykor dolgoztam. Bár az az érzésem még mindig nem győztem meg arról, hogy megüti a mércét volt kenyéradó helyem. - Énekeltem és táncoltam néhány évig, amolyan tandíj kiegészítés gyanánt, hogy el tudjam végezni a mugli egyetemet is - avatom be a részletekbe, melyek épp úgy adalékai életemnek, mint árvaságom rémmeséje. Közben összébb húzom magamon szürke kabátomat, mert feltámadt a szél, ami így novemberben nem épp puha simogatásáról ismerszik meg. A férfi ekkor szólal meg ismét, szavai azonban olyan üresen és lelketlenül csengenek akár az üvegpoharak, egy pillanatra még a lélegzetem is eláll tőlük, ahogy a melléjük villantott műmosolytól. Nem értem mi történhetett, és élek a gyanúperrel, hogy valójában nem velem van baja, inkább csak levezeti rajtam. Hozzá vagyok szokva a box zsák szerepéhez, így nem szólok egy szót sem. Ha akart volna, már akkor bejelentést tehetett volna az illetékes hatóságoknál, úgy a gyógyító kamaránál mint a polgármesteri hivatalban. De nem tette, sőt nagyon udvarias és megértő volt, ezért most kicsit mégis össze vagyok zavarodva. Nem szólalok meg még akkor sem, amikor azt mondja "Fátylat rá", mert ez a két szó is olyan hidegen és mesterkélten hagyja el ajkát, hogy hallva őket végig fut rajtam egy számára észrevehetetlen remegéshullám. Nézem néhány pillanatig, de tekintetében sem látok mást, mint megvetést ezért elkapom róla szemeimet. - Tudja, aki másokon vezeti le haragját, keserűségét vagy bánatát, az saját magának legalább annyit árt, mint annak, akit bánt - nagy merészség volt részemről ezt közölni vele, de azt akartam, hogy tudja, hogy észrevegye magát. Nem mindenki áll egy partvis érzelmi szintjén és nem mindenkit lehet úgy kezelni, mintha arra teremtetett volna, hogy kénye-kedve szerint viselkedhessen vele. Nem nézek rá még most sem, túl erősen cseng fülembe az az iménti rideg hangsúly, amiből csak úgy sütött a becsmérlés.
|
|
Utoljára módosította:Evena Noxen, 2017. november 22. 22:29
|
|
|
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Lugosy Benedek A fiú, aki az előbb még némán és megilletődötten állt előttem varázsütésre megváltozott. Nyelve megered és nem csak a nevét, de azt is megtudom, hogy ő maga is véletlenül talált ide, akárcsak én magam. - Dr. Noxen vagyok, a falu gyógyítója - mutatkozom be neki és kezem mellé egy mosolyt is nyújtok. Érdeklődő elsőéves, aki máris azt firtatja mi okból vagyok itt ebben a csinos kis faházban. Nincs okom titkolózásra. kivételesen tényleg nem járok tilosban. - Épp gyógynövényeket szedtem, amikor megláttam és kíváncsiságból jöttem fel - közlöm vele a puszta tényeket. - Mond csak, te szereted a növényeket? Hogy tetszik az iskola? Van már kedvenc tantárgyad? - érdeklődöm így kezdve meg valamiféle beszélgetést. Közben lovagló ülésben elhelyezkedem az asztal melletti egyik széken, megfordítva azt magam felé. Farmert, szürke csizmát, fekete garbó nyakú pulóvert viselek. Szürke télikabátom a szék háttámláján pihen. Kíváncsi vagyok leül-e velem szemben és, hogy miket mond az iskoláról. Egy ideje, amióta Kriszpinnel volt az a kellemetlen végű beszélgetésem nem jártam ott, pedig szeretem a kastély miliőjét.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Van den Bergh Mit képzel vajon rólam? Azt hiszi, hogy azért, mert énekeltem és táncoltam, mert az én fenekem alá nem tették oda a dolgokat, mint sejtésem szerint az ő nemesi ülepe alá pakolta a családja, már nem érdemlek tiszteletet? Egek! Nagy Szellem segíts, hogy meg tudjam őrizni az önuralmamat, elvégre, aki gazdag annak befolyása is van és nem érdemes magamra haragítanom. Elsőre pedig még vonzódtam is hozzá...mekkora egy bolond voltam. Feddem magam, miközben ő reflektál arra az intelemre, melyet legutoljára tettem. Ez a mondat is szíven talál. Hát nincs ennek a férfinak lelkiismerete? Ezek szerint nincsen...Szándékosan bánt engem. - Nincsenek véletlenek, s mindenki azt kapja ami neki jár - fűzöm tovább az általa mondottakat. Pillantásom most hideg, kegyetlen és azt mutatja, hogy az én szívem is tud kővé válni, ha valaki tőrt próbál mártani belé szavaival. Most már hiába próbál érdeklődő lenni, belőlem kiveszett a kedvesség legkisebb szikrája. Ahogy rákérdez megmutatom-e a helyet hozzá hasonló műmosollyal és üresen csengő hanggal felelek neki. - Kedves Van den Bergh úr ez a hely talán mégsem elég nemes az ön igényeinek, ahogy az én társaságom sem. Bizonyára jobb önnek, ha a maga fajta közegben múlatja idejét, az önhöz hasonló nyájas és minden tekintetben makulátlan emberek között - erős riposzt ez, de a fenébe is, mivel több ő, mint én vagyok? Ember, ugyanúgy halandó, ugyanolyan szükségletekkel mint én, kivéve, hogy nekem van vágyam a szeretetre, ami neki talán csupán lenézendő dőreség.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Van den Bergh
folytatás a művelődési háztól Egyetlen helyet tudtam eddigi ismereteim alapján ajánlani ennek a rideg embernek, ami esetleg megütheti jó magasra srófolt igényű elvárásait. Közben pedig úgy vélem ez a környezet egy kicsit egyenlőbbé tesz bennünket, itt kénytelenek vagyunk levetkőzni nem csak a szó szoros, de átvitt értelmében egyaránt. Számomra a gátlásaimtól való megszabadulás nehéz, hogy vajon neki mi okoz gondot az talán kiderül majd. Minden csodálkozásom ellenére azonnal igent mondott, amikor felvetettem, hogy ide jönnék szívem szerint. Persze üveghangú udvariassággal egyezett bele, s az sem zavarta, hogy ilyen hirtelen spontanaitás társult ötletemhez. Az öltöző előtt találkozunk tíz perc múlva, így egyeztünk meg, amikor elváltunk egymástól az előtérben. Az ígéret szép szó, így már várok rá. Egy fehér köntösben, alatta vállpántos kék-fehér fürdőruhában, lábamon kincstári papuccsal. Két karomat mellkasom előtt összefonva nézelődöm, s magamban megjegyzem, hogy milyen csendes most minden. Kíváncsi leszek rá, hogyan fog viselkedni ebben a nem épp hétköznapi közegben a férfi, hogy egyáltalán mit fog tenni. Nos, remélem ez hamar kiderül, ugyanis kezd letelni a megszabott tíz perc. Márpedig a pontosság az udvariasság egy fajtája és ő, minden lelketlenségének ellenére bizonyára ad erre, még ilyen körülmények között is. Ebben a barlangfürdőben azt hiszem minden megvan ahhoz, hogy kellemesen eltöltsük az időnket. Legalábbis ebben bízom, s igyekszem eltekinteni a köztünk lezajlott előzményektől.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Adrian Ivanorovics Black Amikor először felkeresett és beszélgetni kezdtünk azonnal feltűntek a sajátos kis dolgai. A háklijai, ha úgy tetszik. Számomra ezek egyáltalán nem furcsák, nekem is vannak olyan szokásaim, melyek mások számára talán elsőre igen érdekesek lehetnek, de nem hátráltatnak semmiben. Ahogyan őt sem a sajátjai, ebben biztos vagyok. Na de térjünk vissza a mához, és ahhoz az okhoz, amiért eljöttem a falu teaházába. Csevegésünk közben megtudtam, hogy legilimentor és igen nagy szüksége volna olyan helyzetekre és személyekre, amikben és akiken gyakorolhatná ezt a képességét. A magam részéről önként jelentkeztem a feladatra. Azzal az indíttatással, hogy sosem árt egy gondolatokba látó ismerős. A teaházba lépve azonnal meglátom. A legjobb, legcsendesebb asztalt választotta ki. Kecses, nőies mozdulatokkal lépek oda hozzá. - Szervusz! - köszönök rá és leülök vele szemben úgy, hogy ha válla mellett elpillantok a kijáratot lássam. Ez például az én egyik mániám, hogy mindig közelemben legyen a menekülőút. - Szerintem lássunk máris hozzá, minek húznánk az időt! - indítványozom mosolyogva és közben gyorsan átfutom az itallapot. Nagyon széles a választék, van itt étel és ital no meg teák szép számmal. Ha jön majd a pincér azt hiszem egy mézes citromos hársfateát fogok rendelni, mert úgy érzem meghűltem egy kicsit.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Lugosy Benedekzárás Igen érdeklődő a fiú, sok kérdése van, amikre igyekszem minél részletesebben válaszolni. Esőként a szakmám kerül górcső alá, és ami azt illeti furcsán szétválasztja a mugli és a mágus világot. Számomra már rég kiderült, hogy ennek a szeparációnak nincs létjogosultsága. A varázstalanok közt is élnek csodás emberek és a mágusok közt szörnyetegek. - Mindkettő és egyik sem, nem választom külön a tudásom. Gyógyítok, minden eszközzel és módszerrel lehetséges - magyarázom a fiúnak és remélem megérti mit is igyekszem mondani. Ezután végighallgatom amiket az iskolával kapcsolatos kíváncsiskodásom kapcsán mesél, ebből a monológból kiderül, hogy ő maga is mugli születésű, s ezért idegen még neki szinte minden itteni dolog, és nem csak azért, mert elsőéves. - A Roxfortba jártam, majd az R. J. Lupin Nemzetközi Mágusképző Magániskolájába, ott fejeztem be a tanulmányaimat. Aztán még egy mugli egyetemi diplomát is szereztem. Szóval sokat tanultam - felelek utolsó kérdésére, s közben pillantásom kivetül az ablakon. Nagyon eltelt az idő, s ha nem indulok el mielőbb, akkor kárba vész a sok alapanyag, amit eddig szedtem. - Ne haragudj, de ezeket a növényeket haza kell vinnem, különben elvesztik a hatóanyaguk erejét - közlöm és felkelek a székről. Magamra kanyarítom, majd összefogom magamon kabátomat, vállamon átvetem szütyőmet, farzsebembe tűzöm minisarlómat. - Remélem még találkozunk! Ne kóborolj soká! Szia! - búcsúzom el és lemászom a létrán, melyen jó pár órája, amikor még odakinn világos volt feljöttem. Gyors léptekkel igyekszem vissza és amikor hazaérek azonnal hozzá is látok a begyűjtött növények feldolgozásának. //Köszönöm a játékot //
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Van den Bergh Merész és kihívó, nem nem magamról beszélek. Ez partnerem rövid tömör és velős jellemzése, ahogy én látom most magam előtt. Nyoma sincs a vizsgálóasztalon fekvő kiszolgáltatottságától vonzó embernek, aki barátságos volt és visszafogott. Ő magabiztos és veszélyes, számomra mindenképp. Ancúgjait egy fogasra akasztja és besétál a vízbe. Alakját és az enyémet egyaránt megfestik a falon lévő fáklyák fényei. Minden olyan kellemesen ellazító és kényeztető. Lassan engedem le magamról a kincstári fekete köntöst, melyet kisvártatva én is felakasztok egy másik fogasra a férfié mellé, majd papucsomat alatta helyezem el. Hajam még az öltözőben fejem tetején boglyába halmoztam és megtűztem, így csak néhány tincs hull alá itt ott arcom és nyakam köré. A férfi hátratekint és várja, hogy kövessem, s én megteszem. Minden rajtam lévő tetoválás látszik, a lábaimon tekeredő borostyánoktól a gerincemen végigfutó holdfázisokon át a pipacsokig és a pávatollig mely a mellkasom hegét takarja kebleim között. - Mmmm...Ez csodálatos - merülök el majdnem nyakig a vízben és úszni kezdek befelé. Jót fog tenni tüdőmnek a kellemesen páradús levegő, izmaimnak a nagyjából huszonnyolc fok körüli víz. Igazi relaxáció, már csak a holdfény hiányzik, de hamarosan annak is itt lesz az ideje. Felemelkedem és hátamon kezdek lebegni a felszínen, szemeim lehunyva.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Van den BerghA férfi arcáról első pillantásra lerí mi a véleménye a testem jókora részét fedő mintákról, de reakcióját éppúgy figyelmen kívül hagyom, mint megjegyzését a téli fürdőzésről és a kádjáról meg annak nagyságáról. - Nem a méret a lényeg...- jegyzem meg félhangosan, míg továbbra is lehunyt szemekkel lebegek a víz színén. Miért hiszi minden gazdag ember azt, hogy ha dúskál a materiális javakban attól több élmény éri, mint azt, aki beéri azzal, ami neki jutott, még ha kevés is? Egy nyári viharban bőrig ázni, vagy téli hidegben leülni egy bögre kakaóval és egy jó könyvvel a kandalló elé számomra legalább akkora boldogságnak felel meg, mint neki a medencényi kádjában megmártózni, vagy hatalmának tudatában lenézni azt, aki egyszerűbb életet él és ennek nyomát magán viseli, mind kívül, mind belül. Ezen elmosolyodom. Furcsa világ... Többet nem szólalok meg, hiszen azért jöttem, hogy ellazuljak, hogy izmaimat, bőrömet és vérkeringésemet karban tartsam, lelkemet kényeztessem. Egy hirtelen mozdulattal lemerülök a víz alá és ott úszom míg tüdőm nem jelzi, hogy ideje felbukkannom. Ezt még jó néhányszor megteszem, hogy edzem is kissé magam, legalább két percet ki kell bírnom, ez növeli a tüdőkapacitásomat, amire nagy szükségem van mostanság. Kisvártatva delfinúszással kezdek közeledni a férfi felé és közvetlen a közelében emelkedem ki a habokból. Hajam kibomlik és leomlik hátamra, miközben homlokomból elsimítom elnevetem magam. - Sosem láttam még ilyen karót nyelt férfit. Élvezi ön egyáltalán az életet? - nézek rá és ott körözök tőle egy karnyújtásnyira. Arcom a víztől, szemeim egészen mástól ragyognak. A víz az én egyik kedvenc közegem, nagyon elememben vagyok benne és ez egész lényemből árad. Egy váratlan mozdulattal lefröcskölöm a nemes urat, miközben kacagva eltempózom mellette. Legalább legyen oka valamilyen érzelemre, mert számomra úgy tűnik, hogy valójában képtelen érezni, vagy legalábbis csak negatív érzései vannak, amiket felém előszeretettel ki is mutat.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Adrian Ivanorovics Black Leülök, majd amikor a pincér odalép az asztalunkhoz rendelek egy gesztenye mézes, citromos hársfateát. A köhögés, ami reggelente és néha éjjel is roham szerűen rám tör egy efféle kezelést kíván azon felül, amit magamon alkalmazok. Adrian láthatóan zavarba jött attól, hogy azt kértem ne húzzuk az időt és kezdje el az elmém olvasását. Így amikor felemeli pálcáját koncentrálni kezdek, elmém előbb kiürítem, hogy azután csak egyetlen tiszta gondolatot tudjak mindvégig magamban tartani. Olyan élesen és tisztán jelenítem meg magam előtt a gondolatot, hogy a legkisebb megerőltetéssel is könnyen menjen majd a fejemből való kiolvasása a velem szemben ülőnek. Először adok neki ennyi előnyt, majd ha már kicsit magabiztosabb lesz, akkor fogom megnehezíteni a dolgát kósza eszmefuttatásokkal, érzelem fellegekkel és idegesség villámokkal, félelem viharokkal. No de akkor lássuk a medvét. - Mond, mit látsz? -kérdem érdeklődve, miközben az imént megérkező teámba belekortyolok. Kellemes az íze, édes és lágy. Kíváncsian várom miket fog majd mondani, hogy sikerül-e neki elsőre a varázslat és látja-e majd, amit mutatok neki. Eltérő színű szemeimet egyenesen rá függesztem és várok.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Van den Bergh úr Elég sok emberrel találkoztam hivatásom és eddigi életem során, ezért koránt sem keverem össze a tartást a fellengzéssel, az élet élvezetét a nagyzolással, ám legyen, inkább meghajlok előtte, de csak képletesen persze. - Meglehet, hogy ön más, mint amilyennek hiszem. Meglehet, hogy tévedek - mosolygok rá és lebukom megint a víz alá, hogy azután ismét felemelkedjem és hajam lesimítva szemtől szemben legyek vele és hallgassa további szavait. Fura vagyok, oh igen, viszont ezt én büszkén vállalom fel, s valóban nem ő az első akitől hallom, de ő legalább nem üvöltve közölte velem, mint a legutóbbi delkivens. - Ezt most bóknak veszem, hisz öntől többet nem is várhat a magam fajta egyszerű fehérnép - vetem rá legbujább, csábító pillantásomat és hálás mosolyom csak úgy ragyog. Azt hiszem, ha nem volna ennyire üres és lelketlen még bele is tudnék szeretni, de szerencséjére csupán elképesztően csábító külsővel áldotta meg a jó sorsa, melyhez képtelenül vonzódom, viszont attól ahogyan viselkedik viszolygom, így marad a szurkálódás mögé rejtett vágyódás. Egek! Ez borzalom... - Mihez volna most kedve? - érdeklődöm előtte lebegve és várva, vajon folytatjuk-e a fürdőzést, vagy más programot iktatunk be, esetleg elválnak útjaink. Nem tudom mi volna jobb, mert élvezem a vele töltött perceket, ennek ellenére teljesen tisztában vagyok vele, hogy felesleges időpocséklás minden eltelt óra, hiszen lenéz, elítél és totálisan bolondnak tart. Vicces az élet, nemde?
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Van den Bergh úr A társaságomból pont azért nem adtam többet neki, mert szívesen vette volna. Magamból pedig épp amiatt nem fogok mást megmutatni, mint amit úgy lenéz, mert becsmérelte mindazt amit eddig látott. Ezért teszek még pár kört, majd azután kisétálok a medencéből és vállam felett hátra nevetve elbúcsúzom. Az öltözőben szép komótosan veszem vissza a holmijaimat, hogy minél kevesebb esélyt adjak az újabb találkozásra. Bánom is én, hogy maradt-e, vagy már előttem távozott. Minden esetre odakinn már nem futottunk össze újra. Tartson bolondnak, ez legyen az ő gondja, ahogy az is, ha többnek gondolja magát másoknál és nálam, én eztán csak akkor fogok vele foglalkozni, ha betér a patikámba vagy a rendelőmbe és akkor is csak a protokolláris szinten kommunikálok majd Van den Bergh úrral. A gazdagság csak akkor érték, ha azt megosztjuk, ha általa többek és jobbak leszünk. Ha magasról nem felfelé, inkább az alattunk lévőkre vetjük figyelmünk, nekik segítünk. De ehhez emberség kell, ami azt hiszem belőle hiányzik. Sajnos. De remélem az élet idővel ráveszi a változásra, mely szívét szeretettel, lelkét emberséggel tölti majd meg.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Szvelovszky NorbertSzeged - RedCorset mulató - 12.31Amikor olvasni kezdtem azt az expressz ajánlott levelet, amit 25.én egy futár hozott el a patikába, azt hittem ott helyben dobok egy hátast. Padlót fogtam, ugyanis egykori főnöknőm és így visszatekintve mondhatom, hogy példaképem Váraljai Adél a RedCorset névre keresztelt mulató tulajdonosának sorain járathattam szemeimet. Évek óta csak néhány levelet váltottunk, melyben persze többször utalt rá, hogy hiányzom neki és ha kedvem támad bármikor, tárt karokkal visszavár, ám most egyenesen kérlel ahogy látom. Illetve utasít de ez a stílusa, nem veszem magamra. Először persze nagyon furcsa, sőt ijesztő volt, de hamar rájöttem, hogy igen jó lelket fed ez a katonásan harsány, mégis távolságtartóan rideg viselkedés,
...Az egyik lány kidőlt, folyik az orra meg lázas vagy mi, Ena a szilveszteri műsornak meg a telt háznak annyi. Úgyhogy told ide a formás hátsódat, ígérem külön öltözőt kapsz és én magam tanítom be neked azt a pár új dolgot ami van. A hangodat meg majd Mimi helyreteszi. Várlak 27.én reggel 9-kor a hátsó bejáratnál, és ne késs mert megbánod...na jó csak vicceltem, gyere, oké?...
Szemöldököm akkor szinte a homlokom tetejéig csúszott, nagyot káromkodtam, majd kacagtam, mivel rabul ejtett a gondolat, hogy több mint öt év után ismét színpadra állhatok. Így hát becsomagoltam és már 26.án este ott kopogtattam a vasajtón. Régi ismerősként köszöntöttük egymást Tomival, aki egy érdekes bűvészszám előadása mellett a ruhatáros és a belépő beszedője is volt egyben. Kedélyes csevegésünket a most is tiszteletet parancsoló, hosszú vörös hajú dáma, Adél megjelenése szakította meg, de csak pár pillanatig, míg a már jócskán negyven fölötti nő szigorúan végigmért, majd mosolyra húzta ajkát és magához ölelt. Ezután azt sem tudom hogyan jutottam el ide, de ma már 31.-e van, mindjárt kilenc óra és én a sminkemet készítem, második keresztnevem, mint művésznév a plakáton, odakinn hirdeti a programot a többi lányéval együtt, s habár elvileg mugli ez a hely az az érzésem, hogy Adél boszorkány. "Még öt perc!" kiáltja be Mimi az kosztümökkel és a hangunkkal egyaránt foglalkozó nagymamakorú asszonyság. Eltölt a félelem, reszketni kezd a kezem, ám a tükörben megpillantom a főnökasszonyt. "Nyugalom Ena, csak élvezd, ahogy régen" mondja és kisétál. Utána indulok és beállok a többiek közé a leengedett függöny mögé, felvéve a kezdő pózt a nyitó számhoz. Megszólal a zene és felgördül a nehéz brokát, s én szinte visszarepülök a múltba.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Szvelovszky Norbertzene és kosztüm Mi egy csapat vagyunk, ugyan korom miatt én lettem a szólista, aki a legtöbbet énekel egyedül, de mindenki teret kap a kezdő számban. Mindenkin csillogó és igen keveset takaró kosztümök, alattuk test színű szövet, kinek gyöngyök, mint nekem is, kinek csillogó flitterek jutottak, ezek takarnak bennünket ott ahol az illendő. Hajam kiengedve és kicsit behullámosítva, pilláim hosszúra, eltérő szín szemeim hangsúlyosra sminkelve, tekintetem egy farkasé, ajkaim vörösek akár a vér. Szívem lüktet, vérem száguld ereimben, lábam megremeg, gyomrom morzsányira zsugorodott percekkel ezelőtt. De tudom a koreográfiát és én nyitom a számot. Az első hang a legfontosabb, mélyet sóhajtok. Akkor kezdődjék a Show! Kiengedem a bennem lévő érzéseket, melyek ketrecükből szabadult vadak módjára találnak utat torkomon át és igyekszem a legtisztábban csengő erős tónust festeni a köztem és a közönség közt feszülő levegő vásznára énekemmel. Mozgásom erőteljes, mégis nőies. Lépéseim és gesztusaim egyszerre követelők és manírosak, hiszen ez a stílus megköveteli, hogy túljátsszam a szerepem. A gyermekkori balettóráknak most nagy hasznát veszem és annak is, hogy amikor este nem tudok aludni megbűvölt lejátszómon fülemben hangos muzsikára mozgok, csak úgy kedvtelésből, s ugyanez igaz az énekelgetésre, csak azt főzés és zuhanyzás közben szoktam elkövetni. Még jó, hogy a madarak a szomszédaim odafenn a harmadik emeleten és alattam is csak saját helységeim vannak. A ritmus lüktet, a lányokkal félkört formálunk és ki-ki a kör közepére kerül az énekel, van hogy közösen és van, hogy csak én magam adom elő az első számot. Tekintetem elsiklik a nézőtéren, nem látok mást csak a homályban elvesző alakokat, de annyi bizonyos, hogy a nemek aránya a férfiak felé hajlik el. Ez mindig is így volt, ez egy ilyen hely. Anno amikor még az egyetemre jártam, pontosabban már második diplomámat igyekeztem megszerezni itt Szegeden, nos kellett a pénz ezért bejöttem, mert tetszett a hely neve, s előbb pultos lány voltam hosszú hónapokon át, míg egyszer Adél zárás után meg nem hallott énekelni, nos a többi már jött magától, s a történelem ködébe vész. Jó, valójában kilenc éve volt és négy éven át tartott itteni karrierem, második keresztnevemen. Tehát még sok emlék oly eleven, hogy meghallva a számokat, melyeket ma előadunk azonnal tudtam a lépéseket. Csak két teljesen új lett repertoárra téve. A nyitó szám az egyik ezek közül. Kezdek felengedni és, ahogy bölcs főnöknőm mondta élvezni azt, amit teszek. Itt nő lehetek, affektáló, buja, kacérkodó és pimasz, kihívó és rideg, aki átgázol a férfiakon, mindegyiken, kik a lábai előtt hevernek. Jelen esetben a szó szoros értelmében így teszek pár számmal ez után és átsétálok néhány táncostársam hátám. Már alig várom.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Szvelovszky Norbert
Vége! Sikerült! Igen! Kiált fel bennem az a megszeppent kislány akit elfed a vad és fülledt külsővel megtámogatott nő itt fenn a színpadon. Örömöm kitart az öltözőig, ahol a következő dalhoz készülök. Gyorsabban kapom le és fel a ruhámat, mint a szél, hogy hódolhassak egy egyszerű, emberi és gyarló vágynak, a folyadék bevitelnek, de nem ám akármilyennek. Így míg a többiek még javában a parókáikat, a dresszeiket vagy épp sminkjüket igazítják, én már sétálok is át a nézőtér asztalai közt a bárpult felé, ahol magam is töltöttem italt egykor, így ismerem a kínálatot és azt is, amit nem ajánlanak ki. Petró, aki valójában Péter, de jobban szereti ha a mixer művésznevén szólítjuk, tapssal fogad. Ő is régi bútordarab már, akárcsak én. "Ez klafa volt csajszi! Tolhatom a szokásost?" - kérdezi, amire mit is felelhetnék, mint, hogy -Kitikkadtam, úgyhogy duplát! -mire ő elővesz egy hatalmas öblű talpas poharat, tejszínt, kókuszszirupot, ananászlevet és némi zúzott jegyet, majd mindezekből egy olyan alkoholmentes, azaz virgin pina colada-t varázsol, hogy beleborzongok a gyönyörűségbe, amikor az első kortyot megiszom. - Te zseni vagy Petró! Ennyi!- dicséretemet egy felé dobott csókkal erősítem meg, bár így is szikla szilárd alapokon nyugszik. A színpadon ezalatt az egyik lány egy egyéni produkcióval szórakoztatja a nagyérdeműt. Egy karikán és egy szalagon függeszkedik és hajt végre hajmeresztő tornamutatványokat. Előrébb sétálok és megállok egy társaság asztala mellett, hogy onnan nézzem. Férfiak ülnek mellettem és ahogyan fél füllel kiveszem odavannak a látványtól. Nos ez is a cél. Ezután az egyikük mintha kimondaná a nevem, lehet, hogy nem, és csak én képzelem, de lepillantok és tekintetem találkozik egy tengerkék szempárral. Rámosolygok, megemelem poharam, majd így szólok, bár inkább csak artikulálok a zajban - Egészségére! - ez is lesz egyben végszavam, mert befejeződik a szám, s nekem vissza kell térnem, hogy elfoglaljam a helyem a következőnél, melyben részt veszek.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Szvelovszky Norbert Dal, tánc, öltözet A soron következő dalt Adél énekli, én pedig táncolni fogok az egyik fiúnkkal Ramonnal, ő félvér, az édesapja magyar, míg az édesanyja Mexikóból származik. Külsőre egy igazi latin amorózóra hasonlít, ahogy én sem tagadhatom le spanyol felmenőimet. Épp ezért lettünk mi a zene alatti látványosság, azon túl, hogy főnökasszonyunk ezt az egy számot maga énekli és csak ő visel egyes-egyedül vörös fűzőt. Rajtam fekete fodros déli jellegeket magán viselő öltözet van, hajamban bíborszín rózsa, partneremen szintén fekete ing és nadrág. Felvesszük a kezdő pozíciót, s felcsendül a gitár jellegzetes hangja. A latin ritmus lüktetését modern dobok és klasszikus hegedű öleli át, adva egyedi hangzást a dalnak. Ramon erősen tart egem, forgunk, siklunk el és egymáshoz, toppantunk, közben bejönnek a többiek is, körbevéve bennünket és mi teret adunk nekik, hogy betáncolják a színpadot, míg Adél csodás spanyol kosztümjében és fenomenális hangjával varázsolja el a közönséget. A zene kicsúcsosodik és belép egy másik táncosunk, aki torreádort alakít és egy vörös posztóval játszik kicsit, mintha csak egy kendő volna, mielőtt ismét a mi párosunk kerülne a reflektorok középpontjába. A fények cikáznak, engem mégis csak egy szempár megkeresése köt le. A koreográfia ösztönből megy, mondhatni a véremben van. Ramon tiszta magyar szavai ütik meg fülem, - Ha azt a helyes szőkét keresed, akkor nézz kicsit balra - elnevetem magam. - Ennyire átlátszó vagyok? - a felelet először csak egy vigyor és egy olyan mélyre döntés, hogy hajam teljesen a padlót éri, majd amikor ismét súgótávolságba kerül, így folytatja - Csapj le rá, különben én teszem meg- ha nem a műsor közepén lennénk most akkorát kacagnék, hogy zengene a régi színházterem, mely helyt ad a mulató legfőbb helységének. Közben lassan abbamarad a zene, Adél is beérkezik mellénk és nem marad más csak a meghajlás. A taps, füttyögés és kurjantások elültével ismét rohanás a következő ruha felvételéhez, hátra az öltözőbe. Kicsit lassabban megy most, de mivel két szám múlva jövök csak így nem aggódom. Kilépve a kis szobából elindulok a kékszemű felé, hogy partnerem tanácsát követve taktikusan én lépjek elsőként. A folyosón találkozom ismét Ramonnal, aki elhaladva mellettem a fenekemre csap és így kiált - Hajrá Ena, hajrá!- csak nevetek rá, majd kikandikálok a közönség felé, s gyorsan meg is találom az asztalt, ahol kiszemeltem és barátai ülnek. Lapos kúszásban sunyulok oda Petróhoz. - Na mi van csajszi már a dupla sem elég? - tódítja, mire én ajkam elé emelem mutatóujjamat és másik kezemmel intek neki. -
Rebegd el mi kell? - néz rám cinkos fénnyel szemében. - Készíts neki valami olyat amivel elkápráztathatom - suttogom a férfi fülébe, és a szőke felé mutatok, mire az én jó öreg mixer barátom felröhög - Elég csak rád néznie aranyom! - hahotázik - Petró, az ég szerelmére! Adj egy pohár RedCorsetet! Most! - a mixer szemeit meresztgetve tolja elém a vérvörös-fekete márványos italt - Mire készülsz te csaj? - kiált utánam, de én már nem hallom, mert megindulok a kiszemeltem felé. Már épp odaérnék, hogy a ház ajándékát kikézbesítsem az asztalukhoz, amikor egy feltűnően mérges barna lány rohan el mellettem, akit kikerülni nem tudok. Igyekszem ellépni az útjából, de minden erőfeszítésem ellenére úgy meglök, hogy kezemből a pohár egyenesen a szőke mellett ülőre esik, így az ital beteríti őt és a kékszeműt egyaránt - A jó életbe!... - kapom immár szabad kezeimet ajkaim elé megszűrve egy kövér káromkodást.
|
|
Utoljára módosította:Evena Noxen, 2018. január 23. 20:42
|
|
|
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Szvelovszky Norbert öltözet Hangjára ocsúdok fel, azt, amit a társaság másik tagja mondott nem jutott el elmém határmezsgyéjére, azon csak a kékszemű tudott szavaival áthatolni. Még javában tart a bűvész - zsonglőr produkció, melyet Tomi prezentál odafenn a világunkat jelentő deszkákon. Nem varázslat, egy fikarcnyi sincs benne abból a mágiából, melynek része vagyok, amikor a tánc és ének helyett varázspálcám és tudásom segítségével betegeket gyógyítok, mégis teljesen elámultam a látványtól. A kérdés melyet kiszemeltem feltett olyan egyszerű és logikus, hogy ez akasztja meg gondolatmenetemet. Lefagyok pár pillanatra és csak nézek rá mereven. Eltérő szín lélektükreimben zavart-bosszús fény gyúl, s pislognom kell mire kitisztul agyam és fókuszálni tudok a vörös problémára ott a másik férfin. Bár egy igézettel helyrehozhatnám, de itt szinte senki sem tudja mi vagyok, még Adél sem. Egyedül Petró előtt buktam le, de csak mert ő is közülünk való. - Persze, jöjjenek velem, az öltözőmben keresünk megoldást, és bocsássanak meg a kétbalkezességemért! -vállalom magamra annak a barnának a hibáját, aki gondolom féltékenységi rohamában kizakatolt mint a hat húszas. Megindulok az öltözők felé vezető folyosón, majd belépek a kis helyégbe, melynek egyik falán egy tükör, egy asztal, rajta az én számtalan pipere holmimmal, és egy szék áll, míg a másikon egy görgős fogas a kosztümökkel, egy kézmosó, meg egy jókora kanapé terpeszkedik, abba pedig a civil ruháim vannak lepakolva. A negyedik oldalt egy tükörfal és egy rúd foglalja el, ahol bemelegíteni és gyakorolni tudok.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Szvelovszky Norbert
Öltözőm kényelmes mivoltát nem bizonyítja jobban semmi, mint, hogy a kékszemű, akinek mellesleg a hangja is bizsergetően kellemes már vetkőzik is, mint ha csak otthon volna. Nem zavartatom magam...Ugyan, dehogy csak úgy nézem végig akcióját, mint a Sixtus-kápolna menyezet freskóját a turisták, leszámítva, hogy a szám nincs nyitva. Nagy Szellem most segíts, könyörgöm magamban, majd miután egy perces néma áhítattal adóztam a velem szemben álló férfias torzójának az váratlanul monológorkánt küld felém arról, hogy megbízhatom-e bennük vagy sem. Nekem sem kell több ennél, megered az én nyelvem is egy kicsikét - Nos, mivel a csillogó strasszokkal kirakott ruhákon, legyezőkön és tollas boákon kívül nem sok dolgot tudnának elvinni, felvenni pedig csak akkor, ha efféle hajlamuk van, akkor pedig csak tegyék bátran, nem aggódom. Ha a tükröt vagy az asztalt, esetleg a kanapét szeretnék kicipelni, azt a bejáratnál lévő kollégáim úgyis visszahozatják, így...-ekkor vág szavamba a másik fickó, akinél öt centis hideg lett az italban lévő jégtől. - Rendben, úgyis mennem kell, de beküldök egy...hm...52-es inget önnek és egy 54-es nadrágot önnek - azzal kisietek a helységből és berontok a női mosdóba. Ott keresni kezdem pálcám, de rájövök, hogy elfelejtettem berejteni ruhám megbűvölt zsebébe. - A francba! - szitkozódom és áttrappolok Ramonhoz. - Mi van Ena, a másik csapatban játszik, vagy nős? -kérdezi partnerem sajnálkozva. - Egyik sem, de ha nem adod ide az egyik nadrágod és inged, hogy bevigyem az öltözőmbe, búcsút inthetek neki az biztos! - magyarázom sietősen. - Mit csináltál? Na jó el se mond, eredj mert három perc múlva színpadon kell lenned, majd én beviszem - mosolyog rám kajánul - Na hess, hess! - int nekem vigyorogva, mire kelletlenül elindulok számat elhúzva - El a macsokkal Ramon! - kiáltom vissza a folyosóról, mielőtt kiindulnék az újabb számra.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Szvelovszky NorbertruhaSimán lemegy ez a szám is, éjfélig már csak egy van, utána pedig számomra csupán kettő marad hátra. "Nyugdíjas menet", így fogalmazott Adél és mi tagadás igaza van. harmincon túl ennyi adrenalin épp elég. Míg rohanok lefelé a színről, megfeledkezem arról, hogy bárki is lenne az öltözőmben, igazából amint felléptem a pódiumra ki is ment a fejemből a kékszemű és a másik. A folyosón elkezdem levetni magamról ruhadarabjaim nagy részét. Egy fekete csipkés melltartó, egy hozzá passzoló harisnyatartós alsó, fekete combfix és egy térd alá érő végig fűzős, barokk sarkú csizma van csupán rajtam, belőle minden tetoválásom kilátszik, itt nincs okom eltakarni a hegeimet fedő ábrákat. Amikor berobbanok a helységbe már a következő dalt éneklem és hangolódom rá. A becsapódó ajtó zaja töri meg a varázst, és én ráeszmélek, hogy a kékszemű férfi még idebenn van. Fejet fel, nincs mit szégyellnem. Ebben a szellemben sétálok át előtte a fogasig, ahonnan magabiztosan akasztom le a következő öltözetet. Rengeteg sminkemben úgysem ismeri fel az arcom. Bogolyfalva pedig messze van Szegedtől és kétlem, hogy bármelyik helyre volna valósi. - Segítene? - nézek hátra vállam felett a kékszeműre és pillantásommal jelzem, hogy a zipzár felhúzásához kérem a közreműködését. Nem mintha egyedül nem menne, mert hátra tudok nyúlni, de így mégiscsak könnyebb. Ez a ruha egy mélyzöld lágy esésű selyem nagyestélyi, melyet az este egyetlen lassú dalának énekléséhez fogok viselni. Míg várok addig hajam boglyába emelem és fejem tetején megtűzöm azokkal a csatokkal amikért elnyúlok szabad kezemmel.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Szvelovszky Norbert
Nem számítottam rá, hogy ilyen az érintése. A keze meleg, erős de gyöngéd, bár talán zavarában túl határozottan húzta fel a zipzáramat, mégis elég ideig érzem őt közel magamhoz, hogy megtudjam mennyire fel képes kavarni már a puszta jelenléte is itt mögöttem. Lelki szemeim elé villan egy kép melyen kicsit szorosabban és kevesebb szövettel borítva állunk ugyanígy. Szavai foszlatják szét elmémben az ábrándot. - Keringőhöz? - nézek hátra rá, s így közelről láthatom tenger színű szemeit. - Tud táncolni? - kérdezem felcsillanó lelkesedéssel. A pillanat varázsa adja tán ajkaim közé a szavakat, minden esetre ismét megszólalok - A tánc vízszintes vágyaink függőleges kifejezése. Tudta? Ez úgy igaz, hogy álmainkat táncoljuk el, ez a vízszintes megfelelője, legalábbis én így vélem - elgondolkozva pillantok félre - Ha valamikor találkozunk még az életben, ígérem keringőzöm önnel - mosolygok rá, miután megfordulok, s így szembekerülök vele - De most mennünk kell, önnek a nézőtérre, hogy onnan tovább élvezze a műsort, míg nekem a színpadra, hogy szolgáltathassam azt - kezdem el kifelé terelni magam előtt, ingéről teljesen megfeledkezve.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Adrian Ivanorovics Black Elkezd olvasni bennem a varázsige elhangzása után. Figyelem őt közben, a szemei mozognak, mintha egy könyv lapjain járatná tekintetét és nem az elmémben. Furcsa érzés, átható és hűvös, olyan akár a szél fuvallata a nyári búzamezőn. Kicsit megremegek tőle, de odabenn nem moccannak gondolataim. A kép amit kivetítek elmém fehér vásznára éles és erős, egy növény küllemét mutatom neki, ami jellegzetes, könnyen azonosítható, vagy legalábbis én így vélem. - Egy kis mandragóra - javítom ki mosolyogva. - Elsőre egészen jó, hiszen azt láttad, hogy növény és azt is, hogy még csak palánta korú. A következő körben próbálj fókuszálni. Szoktál fényképezni? - akár igenlő, akár nemleges válasz kapok akkor is elmondom miért tettem fel ezt a kérdést - Képzeld azt, hogy a varázslattal a szemeid optikákká alakultak, melyekkel nem csak bepillanthatsz a gondolatokba, de olyan közel is hozhatod a dolgokat, amilyen közel csak szeretnéd, hogy tiszta legyen a kép. Mint egy távcsővel néznél körül. Érted? Próbáld ki most így, jó? - mosolygok rá biztatóan, majd egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Ismét egyetlen képet merevítek ki elmémben és koncentrálok erősen magam előtt tartva a motívumot, hogy mozdulatlanul maradjon, amivel könnyíteni tudok a fiatalúr dolgán. Nyugodtan, egyenletesen lélegzem, pillantásomat a fiú szemein nyugtatom, csak nézem őt, érzéseim elcsendesítem. Várva az újabb gondolatolvasó igézet hatását, és azt a fura fürkésző nézést.
|
|
|
|
|
Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Szvelovszky Norbert
Álarcos, farsangi bál, mint első igazi randevú...Nos, így kimondva elég furcsán hangzik, mégis igent mondtam. Botor módon az előtt, hogy megtudtam volna hová is invitál és mikorra. De már késő, megtettem és visszamondani már amúgy sem volna szívem. Így azt teszem, amit egy nő megtehet ebben a helyzetben: alakoskodás ide, képletes és valós álarcok oda, lenyűgözöm. Mivel a RedCorsetbe szólt a meghívás és pont a születésnapom estéjére úgy értékeltem, hogy kihasználhatom a hazai pálya előnyeit, tehát megírtam tervemet Adélnak, aki a maga furán zsörtölődő módján belement a kis csínybe, melyet kieszeltem. Ezzel tartozom egy ideje Norbertnek, ideje beváltanom egy korábbi ígéretemet. A hadművelet első lépéseként a patika elé hívtam tengerszemű kísérőmet, én magam viszont már a mulatóban voltam megérkezésekor. Az ajtó gond nélkül kinyílt neki és odabenn üzenetem várja, melyet az elméjében egyszerre sok gondolatot forgató emberekre jellemző szálas zilált kézírásommal olvashat.
" Kedves Norbert, ha nem baj találkozzunk ott, még mindig keresem a megfelelő jelmezt. Evena "
Eközben én már javában egyeztettem táncos barátaimmal, a zenekarral és Petróval, Ramonnal és Tomival. A fiúk adnak majd jelet nekünk és a muzsikusoknak amikor a férfi megérkezik. - Rendben, akkor ahogy megbeszéltük - mosolygok körbe hálásan a csapatra, akik nélkül el sem tudnám képzelni, hogy ez sikerül. - Köszönöm nektek! - mondom, mire Ramon vigyorogva így szól: - Szívem, erre vártunk, mióta leöntötted a szilveszteri bulin...Mi tartott ilyen sokáig? - erre mind egyöntetűen helyeselni kezdtek, majd Petró vette át a szót - Csajszi, el ne szúrd nekem, különben nem kapsz több pina coládát az életben! - felkacagtam - Ne fenyegess, mert megjárod! - mondtam még mindig nevetve, mire Adél kicsit lehűtötte a kedélyeket - Most az egyszer, mert születésnapod van te szabod meg a műsorrendet, de ne szokj hozzá! Nyomás! Menjetek és készüljetek Sedna kisasszony nagy belépőjére! - erre persze elsomfordáltunk, ki-ki a saját helyére, így én az öltözőmbe, ahol egy különleges kosztüm várt ma rám.
|
|
|
|
|
