Várffy Sára  - 2018.05.12. 22:11


Bizony! Az opera angyala, a folk triász a pasival, a viking rőtszakál, a swing hasonmások, a felemás szemű srác is (mert országokat hirtelen nem tudok) mind jól TO(l)Y(a)

De mindenki jól van, ugye?  

Jó reggelt a korán ébredőknek! 😊

Boldog 3:00-át.

Boldog áramhálózat áthúzós napot!

Az igen, néha ezekre a helyekre a két napi hideg élelem meg a térkép is jól jöhet.

Túl leszel rajta.

Krushnic Dimitri - 2018.06.06. 13:50


:) Szuper!
A vihar ide is elért Te küldted, hogy megúszd?

Boldog 3:03-at mindenkinek

Mucho problema
Jó nektek, hogy csak ennyi a gondotok.

Helló!

Mindenki - de főleg, aki a mentést irányítja

 Amint meghallottam az éktelen robbanást és megláttam a kastély felől felszálló füstöt azonnal alakot váltottam és ide jöttem, hátha szükség lehet rám, mint orvosra. Körös-körül mindenütt törmelékek és rémült-összezavarodott emberek, amerre csak elszállok a kastély megrongálódott részén ez a megrázó kép tárul elém. Hollóként jöttem, mert így sokkal gyorsabb volt az idefelé vezető út a Vajner birtok határáról, ahol már napok óta gubbasztottam egy hatalmas fenyőfa tetején, elgondolkozva azon, ami történt. Egy mindenki számára jól látható és biztonságosnak tűnő helyre állok, miután deanimáltam és ismét emberi formámba kerültem, hogy azok is észre vegyenek, akiknek jól jönne akár csupán plusz egy kéz vagy pálca. Közben gyorsan felmérem a helyzetet, ami igen kritikusnak tűnik. A robbanás kárt tett az egész toronyban. Szerkezete statikailag instabillá vált, így valószínűleg első, evakuálás közben persze, ennek legalább átmeneti stabilizálása lesz, elkerülendő a még nagyobb tragédiát a rész teljes összeomlását. Hiszen ki tudja hányan rekedtek odabenn? Míg maga a mentés folyik biztosan be tudok állni akár hollóként is egy kutatócsapatba, hogy megtaláljuk az esetlegesen még bent lévő sérülteket. Ehhez számomra viszont az kell, hogy mielőbb megtudjam ki koordinálja a műveleteket. Kisvártatva rá is jövök a szóban forgó személy kilétére. Figyelmem ugyanis egy erős és határozott mondatfoszlány kelti fel, s látom van már itt több tanár, akik közülük az egyik az, akit hallottam. Rajtuk kívül diákok és iskolai dolgozók, valamint egy katasztrófa turistáskodó fotóspalánta is a látóterembe kerül mialatt a vezető után kutatok. Ez szégyen... Hogy képes bárki is más kárán, szenvedésén vagy fájdalmán szerezni javakat és kivívni az elismerést... Nem is foglalkozom vele, pedig esküm szerint kellene, de azzal mentem magam, hogy mások jobban rászorulhatnak szakértelmemre mint, így magamban elismeréssel adózom annak, aki beverte a képét és elhaladok mellette, hogy egyenesen az erélyes tanerőhöz lépjek. - Orvos vagyok és holló animágus. Kérem mondja, mit segíthetek?! - mondom határozott hangon a férfinak, miközben pálcámmal eddigi hosszú fehér nyári ruhámat egy sokkal praktikusabb öltözetre, farmerra, pólóra és lapos talpú zárt cipőre cserélem és leengedve viselt hosszú hajamat szoros kontyba tűzöm tarkómnál. Egy valaha szebb napokat megélt festmény előtt állunk, ő pedig épp utasításokat ad a többieknek. Remélem engedélyt kapok majd tőle a segítségnyújtásra.

A mentés irányítója és résztvevői

 Kollégám Dr. Payne beszélni szeretne velem, ha ennek vége, ahogy ő fogalmazott, miközben már indulóban voltam. Szavaira csak bólintottam jelezve, hogy észben fogom tartani és egy arra alkalmas időben vissza fogunk térni rá és ebben biztos lehet. Futólag viszonoztam néhányat azok közül a köszönések közül melyet a vezetők felé menet hallottam és nekem szólónak tűntek. Odaérve a két tanához ők előbb nem igazán figyeltek rám, ám ez azonnal megváltozott, amint egyikük meghallotta, hogy hollóvá tudok válni, s így már mint értékes segítőre néznek rám, ami örömmel tölt el, hiszen ezért jöttem. - Vállalom! - mondom határozott, elkötelezett hangon, s tekintetemben a rendíthetetlen akarat szikrái csillannak meg. - Fel tudom mérni a károkat, a sebesültek számát és helyzetét, s akin tudok ott helyben segítek, hogy mielőbb kijuthasson egy arra megfelelő menekítő úton - vázolom fel gyorsan tervemet, melyet meg is valósítok, ha erre lehetőséget kapok. Anélkül természetesen semmit nem teszek, hogy ne engedélyeznék, hiszen nem akarom még magammal is emelni a veszélyeztetettek számát, abból bőven van körülöttünk elég. - A füsttől és lángoktól való ódzkodás olyan dolog ebben a helyzetben, amire nincs idő, s ahogy látom a statika sincs a pártunkon - nézek a romok felé, majd a két férfira és elkezdem az átalakulást. Előbb karjaimat teszem szárnyakká, hogy még ha szükséges beszélni mindenképp tudjak. Ez a nem veszélytelen küldetés most talán segíteni fog elterelnem gondolataimat, melyek minduntalan Norbi felé húznak vissza.

Mindenki, de főleg Seth

 Félig átalakulva szárnnyá vált, fekete tollakkal borított karokkal hallgatom a fő koordinátor hozzám intézett erélyes szavait, amikkel arra int, hogy ne heveskedjek és vessem be magam a romos épületbe felelőtlenül. Egyáltalán nem állt szándékomban akciózni, ezt gyorsan le kell szögeznem, hogy ne aggódjon. - Nem fogok engedély nélkül bemenni - mondom érthetővé téve, hogy tökéletesen tisztában vagyok a helyzet komolyságával, veszélyével és súlyosságával - Mindenfajta alap varázslatot tudok, de főleg a gyógyítás az erősségem az animágiám mellett - felelem kérdésére, ám képességemről mélyen hallgatok, hiszen mostanában nem szívesen használom. A birtokomon történtek óta tartok az erőmtől. Sötét oldalának felfedezése lassan kell, hogy történjen és ehhez, ha csak a végszükség úgy nem hozza, ragaszkodni szeretnék. Eközben befut még egy segéderő, egy fiatalember személyében, aki a levegőt uralja, legalábbis szavaiból és érkezésének módjából erre következtetek. Úgy vélem helyesen. - Indulhatunk... - közlöm és teljesen felöltöm holló alakomat, majd ha ők is elindulnak én is könnyed szárnycsapásokkal emelkedem fel a magasba, s közvetlenül a férfiak mellett repülök, hogy velük együtt mérjem fel az egész tornyot körös-körül keresve a lehetséges kiutakat. Közben alattunk zajlanak az események, s az emberek jönnek mennek. Minden figyelmem leköti a kutatás, ám amint újabb omlás hangjai rázzák meg a léget még sürgetőbbnek érzem, hogy mielőbb szakszerűen cselekedjünk.    

Lewy Bojarski - 2018.06.25. 19:13


Nos, mint MÁV alkalmazott közlöm, hogy: A vasútban logikát ne keress! De tényleg ne. Amikor hideg van hűtünk, amikor meleg van fűtünk. Sajnos utasként én is szembesültem már ezzel, de van három javaslatom: 1. Ülj, ha módodban áll a nem légkondis részre ilyenkor. 2. Vigyél kardigánt vagy pulóvert és 3. Írj észrevételt, mert ha sokan teszik, hátha változnak a dolgok.

Mindenki

 A tűz és hőállás varázslatainak rámvetése után, immár védetten indulhatok az omló toronyban rekedtek felkutatására. Könnyű szárnyaimra kelek, hiszen holló alakomban eleve apró és kis súlyú vagyok. A megnyitott résen át repülök be, ami jelen pillanatban a legbiztonságosanbb, hála a két tanár szakszerű munkájának. Vajon mit találok majd odabenn? Hol lesznek, tudok-e majd segíteni? Ezek a gondolatok cikáznak elmémben míg utat találok és mind mélyebbre igyekszem kerülni. A levegő portól és füsttől nehéz, meleg és fullasztó. Óvatosan mozgok, átgondolva mindem fordulást és szárnycsapást, s amennyire csak lehet lágyan repülök. Igyekszem kikerülni minden veszedelemmel fenyegető helyet, míg el nem jutok oda ahol feltehetően a sérültek vannak. Félek. Bevallom, mert az ilyen pillanatok az igazság órái. Gerincemen végigsorjáz egy rossz előérzet borzongása, de nem elterelem figyelmemet róla, amilyen gyorsan csak tudom. Norbi vajon mit mondana? Megakadályozott volna, hogy bejöjjek? A régi énje igen, de ez a mostani....Nehezen látok a portól és hallom a szerkezet lélegzését, mintha bordák volnának körülöttem melyek tágultukban-szűkültükben ropognának. Minden érzékszervemmel a változásra figyelek, míg célomhoz el nem érek.

Tűzijátékra megyek