Szia. Sajnos este 20 óráig munkában, úgyhogy nem jól. :/

Köszönöm Drágáim!
Itt, a napfény városában sajnos gyűlnek a felhőpamacsok.

Sing hallelujah: Szeged   csak,hogy himnuszunkat idézzem.

*ad a csoki mellé egy bögre finom teát vagy kakaót habbal*
Inkább lennék én is otthon a két gépemmel meg a puha takarómmal...  

Főleg te, mert velünk lehetsz

Csak nem éjszakai műszak?  

Igen, otthon, ágyhúzás és hajmosás előtt. Még jó, hogy egyedül vagyok. :/

:D akkor nekem is jó, pont mint Adam úrnak!

El. PartyHard *elfogadja a tököt de előtte lehúz egy kupicka házi körtét csak az íze végett persze*

Boldog téli időszámítást!

Ez az idő csak Mary Poppinsnak kedvez. XD

Szia Liam

Boldog éjfélt Baglyok!

A szünet utolsó napja van. Mindenki utazik vagy bulizik még egy utolsót.

Bár habos kakaó folyna, mi?  

Sziasztok! Mi újság erre?  

Helló Mindenkinek!

Bornemissza Luca


 Amikor kislány voltam a hinta volt a kedvencem. Felhajtani koccig, repülni benne, akár a madarak. Ez az érzés akkor leírhatatlan volt számomra és úgy vágytam rá mint más a levegőre. Elválasztott ugyan a többiektől akik például fogócskáztak, de nem foglalkoztam vele, csak hajtottam a hintát, feljebb és feljebb rendületlenül, amikor egy játszótérre jutottam. Manapság hollóként szelve a léget nem igen van gondom már erre a régi szokásomra. Most is csak azért röppentem el ide, hogy egy kicsit kimozduljak. Köröztem egyet a falu felett és itt kötöttem ki. Kedvenc játékszerem előtt leszállás közben deanimálok és elnézem pár pillanatig. Kihalt minden, azt hinném magam vagyok, amikor látóterem szélén mozgást érzékelek. Odakapom tekintetem, mely egy kutyán akad meg. Csatakos bundája és lefelé lógatott feje nem teszi rémisztővé számomra, s bár nem vagyok nagy kutyabarát úgy döntök óvatosan megközelítem. Lassú léptekkel a félelem legkisebb jelét sem mutató testtartással érek el hozzá, majd nagyon lágy hangon szólalok meg, hátha felfigyel a hangomra. - Szia, hát te meg mit keresel errefelé? - lejjebb hajolok és kezemmel megérintem feje búbját, remélve, hogy gesztusomat a barátság jelének tekinti és nem a támadó szándék kifejezésének, ami eszemben sincs. Farmer van rajtam vörös övvel, vörös-fekete bokacsizma és fekete, v-nyakú pulóver. Nyakamban a Nagymamámtól pár napja kapott holdkő medál pihen, hajam fonatban simul hátamhoz.

Valaki zselés szaloncukrot emlegetett?   *bedugja a fejét*

Bornemissza Luca

 Nem vártam, hogy feleljen költői kérdésemre, hiszen csak egy kutya, egy nagyon szutykos, de roppant helyes kutya. Jobban megnézve nyakörvet nem látok rajta, azt viszont igen, hogy elég ideje van idekinn kóbor ebként, ahhoz képest ahogyan tisztán kinézhetett. - Figyelj ide kicsim, most fel foglak venni és elviszlek magamhoz. Ígérem nem esik bántódásod, kapsz enni valami finomat, csak előtte megfürdünk, jó? - erre a kérdésre sem várok választ, csak óvatosan a pöttöm állatka mellső lábai alá nyúlok, remélve, hogy hagyja magát, majd úgy veszem fel karjaimba, mint anya a kisgyermekét. Súlyát bal csípőmön támasztom meg és elindulok vele hazafelé. Persze tisztában vagyok vele, hogy én magam is maszatos leszek tőle, de mire valók a tisztító bűbájok ha nem a ruháink rendbetételére. Viszont őt az autentikus módon fogom kimosni a piszokból. Szappannal és vízzel. Az úton sétálunk így kettecskén, néha megvakargatom az oldalát és nyugtató szavakat suttogok neki, ha esetleg nem viselné jól a fuvarozást. Egy apró bökkenőre döbbenek rá, amivel nem számoltam. Selva vajon mit fog szólni a játszópajtásához? Egek, Nagy Szellem segíts, hogy ez a két lélek jól kijöjjön egymással. Ahogy a vörös macsekot eddig megismertem elég szeretetteljes. Minden este együtt alszik velem, már amennyire a hajnali pár órás elpilledést annak lehet nevezni. Össze van gömbölyödve velem szemben és néha tappancsaival a mellkasomat dagasztja, körmeit behúzva. Mintha tudná, hogy azzal fájdalmat okozna, ha kieresztené őket. Napközben sem nagyon mozdul ki, néha jön csak le a patika szintjére és ott is egy magas polc tetejéről szemlélődik általában. Nos hamarosan kiderül hogyan reagál a kis jövevényre itt a karomban.

Úgy van!!  

Az is jöhet.

Jó sokat kell csinálni és akkor jut mindenkinek.  

Megcsinálom.

Okés, mikorra várhatlak?

Falatozz te is.. *félrehúzza a haját a nyakáról*

Boldog éjfélt!

Bergh úr

 Ha az ember lánya manapság saját lakóhelyén szórakozásra vágyik a faliújságot kénytelen végigböngészni. Ezért jöttem én is, de meglepve tapasztalom, hogy valaki már beelőzött. Messziről nem ismerem fel azonnal az illetőt, de amint a közelébe érek már pontosan tudom ki áll háttal nekem serényen olvasva a kiírásokat. - Talált valami érdekes programot? - hajolok közelebb a férfihez és magam is sorjázni kezdem a kézműveskedős-adventvárós felhívásokat, majd miután konstatáltam, hogy itt nem terem nekem babér a férfira vetem tekintetem. A belőle áradó negatív energiákat azonnal megérzem. Arckifejezése sem olyan mint legutóbb, amikor majdnem sikerült megölnöm, akaratom ellenére. Szerencsére persze időben visszahoztam, még mielőtt elhatalmasodott volna rajta az anafilaxia. Még azután sem volt ilyen, furcsán zaklatottnak látszik, mintha bántaná valami, vagy inkább ideges volna, nem tudom eldönteni. - Tudok egy kellemes helyet, ahol enni, beszélgetni és táncolni is lehet...nincs messze és minden este nyitva van...- közlöm kedves, lágy hangon, már amennyire ezt orgánumom megengedi. Azt egyelőre nem árulom el neki, hogy egy rövid ideig én magam is dolgoztam ott, hogy a mugli egyetem tandíját a modellkedés mellett valamiből ki tudjam fizetni, mert azzal, mivel nem vetkőztem, nem kerestem sokat. Előbb felszolgáltam, majd miután a tulaj meghallott zárás után, takarítás közben illegve dúdolni a partvissal, énekeltem és táncoltam is a fent említett helyen. Kíváncsian várom miként reagál szavaimra Bergh úr, akit kifinomult, hűvös úriembernek hiszek két találkozásunk alatti viselkedése alapján.

Bergh úr

 Neki sem tetszett az a néhány program, melyet a táblán látott, ám az én ajánlatom egy kicsit felélénkíti, bár negativitását teljes egészében nem tüntette el. Rákérdez a helyre, melyet ajánlottam az imént. - Egy amolyan orfeum féleség, ahol igényes szórakozás és kellemes légkör várja a betérőt. Remek énekesek és táncosok dolgoznak ezen estéről estére, ahogy sok évvel ezelőtt én is tettem egy rövid ideig - csempészem mondatom végére azt a kis információt, melytől áttörést várok. Hogy miért mondok el egy ilyen magánéleti részletet, nem tudom, talán mert kíváncsivá tett, hogy mi rejlik hideg eleganciája mögött. Nagyzolás vagy csupán az, hogy eddig senki sem volt, aki megbízott volna benne, nos ez nem soká ki fog derülni, remélem. Közben igen furcsa megjegyzést tesz, melyre felkapom pillantásomat, mely találkozik az övével. - A célom inkább az, hogy ez épp fordítva történjen meg - csíntalan félmosolyra húzódik ajkam, tekintetem állja azt a furcsán kihívó nézést, mellyel mustrál engem. - Ami pedig a múltkor történteket illeti, fel voltam készülve, protokoll szerint jártam el és jól szabott nadrágján kívül testének minden porcikája teljes biztonságban volt a karjaim közt...-hangom rezzenéstelen, komoly és magabiztos, hiszen bármi történt is valóban tudtam volna segíteni rajta, így vagy úgy. Van erőm és szaktudásom ahhoz, hogy megmentsem az emberek életét, ezért tanultam és küzdöttem éveken át. Neki sem esett baja, és beleegyezett a vizsgálatba, melyet én a megfelelő óvintézkedések megtétele után végeztem el és ezt bármikor vállalom és bizonyítom.

Van den Bergh úr

 Elértem a célomat, legalábbis részben. Felélénkült kissé annak említésére, hogy oda invitáltam, ahol egykor dolgoztam. Bár az az érzésem még mindig nem győztem meg arról, hogy megüti a mércét volt kenyéradó helyem. - Énekeltem és táncoltam néhány évig, amolyan tandíj kiegészítés gyanánt, hogy el tudjam végezni a mugli egyetemet is - avatom be a részletekbe, melyek épp úgy adalékai életemnek, mint árvaságom rémmeséje. Közben összébb húzom magamon szürke kabátomat, mert feltámadt a szél, ami így novemberben nem épp puha simogatásáról ismerszik meg. A férfi ekkor szólal meg ismét, szavai azonban olyan üresen és lelketlenül csengenek akár az üvegpoharak, egy pillanatra még a lélegzetem is eláll tőlük, ahogy a melléjük villantott műmosolytól. Nem értem mi történhetett, és élek a gyanúperrel, hogy valójában nem velem van baja, inkább csak levezeti rajtam. Hozzá vagyok szokva a box zsák szerepéhez, így nem szólok egy szót sem. Ha akart volna, már akkor bejelentést tehetett volna az illetékes hatóságoknál, úgy a gyógyító kamaránál mint a polgármesteri hivatalban. De nem tette, sőt nagyon udvarias és megértő volt, ezért most kicsit mégis össze vagyok zavarodva. Nem szólalok meg még akkor sem, amikor azt mondja "Fátylat rá", mert ez a két szó is olyan hidegen és mesterkélten hagyja el ajkát, hogy hallva őket végig fut rajtam egy számára észrevehetetlen remegéshullám. Nézem néhány pillanatig, de tekintetében sem látok mást, mint megvetést ezért elkapom róla szemeimet. - Tudja, aki másokon vezeti le haragját, keserűségét vagy bánatát, az saját magának legalább annyit árt, mint annak, akit bánt - nagy merészség volt részemről ezt közölni vele, de azt akartam, hogy tudja, hogy észrevegye magát. Nem mindenki áll egy partvis érzelmi szintjén és nem mindenkit lehet úgy kezelni, mintha arra teremtetett volna, hogy kénye-kedve szerint viselkedhessen vele. Nem nézek rá még most sem, túl erősen cseng fülembe az az iménti rideg hangsúly, amiből csak úgy sütött a becsmérlés.