Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ráérősen sétálok a galéria irányába. Idejében elindultam, berögződés már, hogy nehogy késsek. Aztán rájöttem, hogy szép esténk van s kitérőt tettem a közeli park irányába. Fekete öltönyben és fekete nyakkendővel akár egy randevúra is készülhettem volna, ahogy ott andalogtam a lámpák alatt. Vagy temetésről is jöhettem.
Sokáig vacilláltam a dolgon. Már csak a meghívó ténye is furcsának hatott. Évek óta nem láttuk egymást, erre személyreszóló meghívót küld? Egyfelől persze meghatott, nem vagyok ilyesmihez szokva. Másfelől meg... miért is ne mennék? A szociális életemre ráférne egy kis felrázás, vagy egyenesen egy restaurálás.
Úgyhogy leakasztottam a ritkán használt, ünnepinek titulált öltönyömet - ami valójában szinte teljesen megegyező a többi, munkában hordott öltönnyel, csak épp méregdrága volt -, s bő félórával korábban elindultam. Az első pár száz méter alatt még azzal hitegettem magam, hogy ez csak egy könnyed kis társadalmi esemény lesz, de ahogy kezdtek fogyni a méterek, már én se hittem el magamnak a süket dumámat.
Rendesen ideges vagyok, mire megpillantom az épületet. Sokan állnak a bejárat közelében, cigiznek, beszélgetnek, s szép számmal szállingóznak már befele is. Vetek egy pillantást az órámra - mégsem sikerült annyit késni, mint terveztem. Valószínűleg nem maradtam le semmiről.

Szétnézek, mint aki fontolgatja, hogy sarkon fordul s inkább korán lefekszik, de aztán zsebrevágott kézzel csak megindulok a bejárat felé. Kár, hogy nem cigizek. Milyen jó kifogás lenne, hogy idekint ácsorogjak még vagy negyed órát. Nagyon hülye szokásaim vannak, lekéne szokjak róluk. Anélkül, hogy bárkire is ránéznék, belépek két idős férfi mögött, akik vagy öt percig szöszölnek a kabátjaikkal, mindenképpen felakarják mutatni a meghívót, meg persze a pezsgőt is elfogadják, de aztán rájönnek, hogy nincs elég kezük, úgyhogy visszateszik a tálcára s kezdik előlről az egészet. Türelmemet vesztve kerülöm meg őket, inkább az italt is ott hagyom, hiába szól utánam a pincér. Itt már szétnézek, miközben hátralépve igyekszem felvenni a mozdulatlan fali dekoráció-pózt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mennyire ismerem ezt a reakciót. Ezeket a fintorokat, a ronda nézést. Az edzések, főleg az első néhány alkalommal, nem épp egy relaxációs délután. Sokan nem értékelik a módszereimet. Azt, hogy nem csak ütni és védekezni tanítom meg őket, hanem belepofázok az életdöntéseikbe is. Már amennyire szükséges és amennyire hagyják. A kettő általában teljesen eltérő skálán mozog, hosszú és küzdelmes az út, amíg hasonló szintre kerülnek. Ez a lány azonban nem a tanítványom. Nem jött hozzám segítségért. Nem akar tőlem vélhetőleg semmit, leszámítva a pénzemet. Meg azt, hogy ne keverjem bajba. Lehetőleg ebben a sorrendben.
- Aha - felelem teljesen meggyőzve. A legtöbb zsebtolvajlásból élő kölyök azt se tudja, honnan juthatna könyvekhez, ha egyáltalán tud olvasni. De neki az a hobbija. Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán ő elhitte, hogy én elhiszem, de amilyen cinikus szemöldökfelvonást küldök felé, már egészen biztosan megbánta a remek válaszát. Ha kevesebb energiát fektetne a néma dühöngésébe, több maradna gondolkodni.
A kérdésem viszont kizökkenti. Egy egész pillanatig nem mered rám sértett-mérges duzzogással, ami biztosan kellemes változás lehet a megviselt arcizmainak.
- Van valami... normális? Nem tudom, minimum valami kínai, olyan, ami valaha találkozott az anyatermészettel? - Nem akarok válogatós sznobnak tűnni - mert nem vagyok az -, de ha már evésre adom a fejem, akkor érje meg. Bár ő biztos inkább egy duplasajtos burgert nyomna le kolával - amit megtehet egyébként, nem vagyok én neki senkije -. De azért csúnyán néznék rá közben.
- Na gyere - hátralépve kitárom előtte az utat. Most akár el is rohanhat, ha úgy tetszik. De már nem vágok gúnyos pofákat, már nem fenyegetem, semmi, szerintem kifejezetten veszélytelen, normális felnőttként viselkedek. Aki meghívja kajálni azt az idegent, aki nemrég még megpróbálta megszabadítani a vagyonától. Teljesen normális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már harangoznak, mikor elérem a templom lépcsőjét. Kettessével szedem a fokokat, a nyakkendőmet rohanás közben próbálom megigazítani, aztán benyomom az ajtót s lihegve megállok. Nincs csúcsidő, bár általában az esti misék látogatottak. Lehet van ma valami esemény egy másik templomban, vagy csak a rossz idő tántorította el az embereket. Lehull két csepp eső és mindenki inkább otthon ül. Szép kis hívők.
Ami engem illet, elázva is tudok imádkozni, nem igazán látom az összefüggést. Megszárítottam volna magam az ajtó előtt, ha nem volna tele muglikkal a hely. Meg valahogy úgy érzem, nem illik templomban varázsolni - olyan ez, mint a hangos beszéd, az evés, a káromkodás. Egyszerűen… nem.
A szenteltvízhez lépek, keresztet vetek, majd belépek a hajó elejébe. Gyorsan az oldalsó sorhoz igyekszem, nesztelenül előbbre megyek, majd beoldalazok az egyik sorba. Egy idegen mellett lehuppanok, épp annyi helyet hagyva, amennyit illik. Sokszor inkább hátul ülök le, de most kevesen vannak és még épp elkaptam a kezdés előtti pillanatot, amikor izegnek-mozognak a népek s nem vagyok feltűnő. Biccentek az ismeretlen padtársnak, majd gyorsan felemelkedek, amikor észreveszem, hogy mindenki felállt a bűnbánati imára. Ma valahogy nehezen megy a koncentrálás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fokozatosan beljebb s beljebb oldalazok, ahogy haladok a képek mentén, de mindvégig félszemmel az ajtót figyelve. Nem várok senkit. Nem. Csak mindig jó szemmel tartani a legközelebbi kijáratot. A képek azonban elég hamar annyira lekötnek, hogy jó néhány percig nem nézek semerre, csak őket bámulom. Csak őt. A művészi érzékem annyira nemlétező, hogy nem is emlékszem, mikor jártam utoljára egy ilyen helyen - de most mégis megbűvölve bámulom a kiállított képeket. Összefacsarodott gyomorral és nehéz szívvel járom sorra őket. Az egyiknél már percek óta ácsorgok, mikor valaki beszédet kíván mondani. Egy számomra ismeretlen lány, de ahogy felé pillantok, rögtön észreveszem Colet. Hátraszaltót nyomnak a belső szerveim, aztán a polkát kezdik járni, vagy mi a francot művelnek odabent, fogalmam sincs, de amikor képes befogadni az információ további részleteit is az agyam, akkor idétlen felmosolyra húzódik a szám és a végén lelkesen tapsolni is kezdek. A tömeg elkezd a képek irányába vándorolni, én meg inkább kitérek előlük, úgyis végignéztem már az első részét. A tumultusban szem elől tévesztem Coltont, de valószínűleg most úgyis sokan szállingóznak oda hozzá gratulálni, úgyhogy én inkább még nem. Folytatom a képek nézését, megkerülve az első résznél lézengő embereket a következőt veszem célba.
Fürgén kikérülök egy nőt, aki a festmények bámulása közben majdnem nekem jött, s már vagy két méterrel arrébb vagyok, amikor leesik, hogy ismerős volt a profilja. Visszatolatok mellé, hogy jobban megnézzem.
- Szép estét - köszönök rá Evenára széles mosollyal. Kicsi a világ. Vajon őt is meghívta Cole? Nem, csak nem annyira kicsi. - Művészlélek és orvos? - kérdem elismerően bólogatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már meg se lepődök, hogy megint kárt okozok a nőben. Úgy látszik, karma megpróbálja kiegyenlíteni a kezdeti pozitívumot, amikor visszaszereztem a táskáját. Azóta sorozatosan csak baj éri a közelemben. Pedig máskor tetőkön ugrálok, késeket dobálok, öklök, átkok, botok meg kardok elől térek ki. Most meg nekiütközök valakinek a tömegben, aki azelőtt is ott volt, igazán érzékeltem a szemem sarkából a jelenlétét és azt is sejthettem, hogy meg fog mozdulni, tehát nagyobb ívben próbáltam kikerülni.
Ahogy ránézek, rögtön feltűnik a sebhelye, ami nem sokat javít a helyzeten. Azért igyekszek kedves lenni és minél nagyobb sikerrel elkerülni az edzős malőröm említését. A válaszára megemelem a szemöldököm és csak bólogatok néhányat. Teljesen megértem, ha valaki több irányba tapogatózik, nem köti le az idejét és figyelmét csupán egyetlen dolog. Az olyan ember elég hamar kiég vagy épp ellenkezőleg - megunja az életét, elfásul.  
- Érdekesen hangzik - teszem hozzá. Hangom és tekintetem őszinte - tényleg érdekes, bár tőlem a lehető legtávolabb áll. De most nem rólam van szó. Mármint egészen addig, amíg el nem tereli a témát. Felvont vállakkal körbenézek.
- Egy meghívó hozott ide - felelem végül, miközben leengedem a vállaim és ugyanazzal a mozdulattal zsebreteszem a kezem. - Ismerem a művészt - még hozzábiggyesztem a válaszomhoz, hogy kielégítőbb legyen. Az, hogy honnan ismerem, remélhetőleg annyira nem érdekli. Ügyvéd, edző és tanár is vagyok - bár utóbbit nem tudja -, úgyhogy ismerősökből igazán nem szenvedek hiányt. Bár a legtöbbnek soha nem jutna eszébe bárhova meghívni engem, vagy egyáltalán soha nem jutnék én eszükbe, úgy általában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy terveztem, hogy egyedül járom sorra a képeket, de nem szólok semmit és egy ideig teljesen rendben zajlik minden, csak csendben bandukolunk, meg-megállva a festmények előtt. Úgy érzem, az elmúlt négy év vízként folyik ki az ujjaim közül, az óvatosan felépített jelen eltűnik a szemem elől és maradok ott, ahol akkor voltam. Érezni vélem a tenger sós illatát, megtelik az orrom, szám vele, sirályok kiáltása és a hullámok moraja ér el hozzám valahonnan távolról. Nagyot nyelek, amikor egy kísértetiesen ismerős kép elé lépünk. Egy pillanatra megdermedve nézem, nem engedem a gondolatnak, hogy megfogalmazódjon bennem. Lángolni kezd a fülem és érzem, ahogy forrón szétterjed az arcomon a pír. A nő kérdése végül legyőzi minden önáltatási kísérletemet.

Hirtelen nagyon szeretnék nem itt lenni. Erővel fogom vissza magam, hogy ne iszkoljak el állati alakban. Nagyon sok ponton volna az rossz ötlet. De itt maradni valahogy rosszabbnak tűnik. Ez az egész annyira szürreális. Ég a fejem, Evena úgy néz rám, hogy szerintem tíz év múlva is belevörösödök majd az emlékbe, közben meg... mi van közben? Nem tudom, de csak az kattog bennem, hogy hol van Cole? Hátrapillantok, de nincs ott, ahol utoljára láttam. A tömeg szétszéledt, sokan a képeknél vannak, néhány kisebb klikk pedig félrevonulva beszélget. Sehol se látom a fiút. Lehet lelépett. Nem csodálkoznék. Itt van az egész… szíve, lelke, múltja - minden kiakasztva egy terem falára, ahol bárki láthatja.
De maradok. A helyzet csak akkor lesz kínos, ha azzá teszem. Ha nyugodtan kezelem, nem lesz gond. A nő reakciója is egész... diszkrét volt, bár a tekintete, ahogy leesett neki a helyzet, nos... igen.
Lassan felnézek a képre és újra, ezúttal alaposan megvizsgálom. Minden... annyira színes.  Az előző festmények után olyannak tűnik, mint a teremtés utáni sötétségbe berobbanó világosság. Széles mosoly fut szét az arcomon. Újra égni kezd a fülem - de ez most annak szól, hogy képes voltam szégyellni magam azért, mert - akaratlan - modellként szolgáltam. Nem tudom, mit mondhatnék, most és majd a fiúnak. Azt hiszem, egy picit büszkeség tölt el. Nem magam miatt. Igazán nem tettem semmit azért, hogy Colton ecsetéből a képmásom megszülessen. Hogy így...  
- Igen - felelem halkan, teljesen fölöslegesen, de úgy éreztem, valamiképp ki kell jelentenem, el kell fogadnom és fel kell vállalnom. És mosollyal az arcomon teszem, piros füllel és nagyokat nyelve, de furcsán-keserédesen boldogan. Féloldalt lopva Evenára pillantok, keresve valami reakciót vagy talán újabb kérdést várva, nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha azt hittem, hogy ennél már nem tudom jobban szégyellni magam, akkor nagyon melléfogtam. Udvariasságból próbálom állni a tekintetét, már amennyire ő is tudja állni az enyémet, és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ne bukjon ki belőlem valami suta, esetleg sértő reakció. Az ilyesmire kéne mondani valamit, de mit?
Kezdhetném esetleg azzal, hogy az egésznek semmi köze ahhoz, hogy nőből van, de mielőtt még megszólalnék, már érzem, hogy ez nem fog segíteni az egész helyzeten. Vagy megjegyezhetném, hogy már négy éve nem jártam senkivel, vagy hogy Coltonnal nagyon komplikált a történet - akit, mily meglepő, négy éve nem láttam -.
Az a probléma az örökös titkolózással, bezárkózással, magánnyal, hogy aztán nem tudja az ember, hogyan kéne ezt másként csinálni. Hogy egyáltalán lehet másként. Hogyan foghatnék hozzá? És mi az, amit okos megosztani, és mi az, amire utólag már ő is azt mondaná, hogy ezt nem akarta tudni? Az ilyen kellemetlenségek elkerülése végett szoktam úgy általában befogni a számat. Nagyon praktikus módszer.
- Nem akartalak megbántani. - Masszírozni kezdem a tarkómat, miközben bocsánatkérő arccal nézek rá. - Ha esetleg… nem tudom, félreérthető jeleket vettél volna észre rajtam... Nem volt szándékos. - Hú, de sablonos vagyok. Szeretném jól bokánrúgni magam, de nem tudom, hogyan tehetném feltűnésmentesen. Bár mindig találok valakit, aki megteszi helyettem.
Ezt a pillanatot választja ki a pincér, hogy odalépjen hozzánk, de annyira nem is bánom. Elveszek én is egy pohárral és gyorsan kiürítem a felét. Szomjas voltam.
- Ha téged nem riasztott el a legutóbbi edzés és… mindez - körbemutatok a termen. - Szívesen maradnék továbbra is az edződ.
Biztos akadnak majd kellemetlen pillanatok, főleg neki, de nem hiszem, hogy ne tudná túltenni magát rajta. Rajtam. Okosabbnak tűnik annál. Egyébként sem lennék megfelelő, az egész orientációtól eltekintve. Mellettem mindenki sérül, mindenki veszélyben van. Özönvíz utánam. Galway, London, Portsmouth, most Budapest és az Akadémia. Bár itt még semmi különös nem történt. Magamhoz képest különös. Ezért is mertem ilyen bátran tanárnak jelentkezni - már-már remélni kezdtem, hogy talán itt minden más lesz. Jobb. A piti kis bűnözök életét és karrierjét itt sem könnyítem meg, de őket nem számítom bele. Nincsenek vagy én nem találkoztam meg drogbárókkal, kartellekkel, kiterjedt és jól szervezett alvilági élettel, ami megnehezítené a dolgomat és problémát jelenthetne a hozzám közel állók számára. Ha egyáltalán volnának ilyenek.
Most viszont ez utóbbi kezd változni - talán. Úgyhogy a jó öreg védelmi reflexet nem lehet leállítani, s most nem tudok másra gondolni, minthogy a többi is változni fog, s esetleg itt is utolér a karma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem ez az első ilyen eset. Franky mindig irigy volt kicsit, hogy amíg ő halálkomolyan veszi ezt az egészet és már művészetté emelte az udvarlást, addig én csak bevonzom az embereket és mégcsak nem is akarok tőlük semmit. Általában. Leginkább mostanság, a Harvardon, aztán Londonban azért én sem éltem ennyire szerzetesi életet.
- Köszönöm - bukik ki belőlem a hálás reakció az egészen való túllépésre. Igen, ez volna a legideálisabb. Könnyen akadhatott volna olyan kérdés, amire nem szeretnék vagy nem is tudok felelni. Ami kellemetlen lett volna mindenkinek. Ami után nem mondja azt, hogy szívesen maradna velem baráti viszonyban. Ha a megfelelő kérdéseket tenné fel és én még felelnék is rájuk - vagy esetleg titokban legilimentor -, akkor semmit se akarna tőlem többet. Úgyhogy a továbblépés az év legjobb ötlete.
A poharam maradékát döntöm épp le, amikor közli velem, hogy mennyire fontos számára, hogy megvédje magát. Már első alkalommal is szerettem volna megkérdezni, miért szeretne edzeni, de úgy éreztem, jobb várni még egy ennyire személyes kérdéssel. Viszont a válasz rá kulcsfontosságú. Nélküle nem tudom, hogyan motiváljam, hogy mi hajtja, mi a cél és ennek fényében azt sem tudom, hogy milyen módszer a legmegfelelőbb. Minden diákomnak felszoktam tenni ezt a kérdést előbb vagy utóbb, hisz senki se jön véletlenül hozzám. Mindig úgy érzem, hogy edzőként ugyanaz a feladatom, mint ügyvédként. Képviselni a kliensem érdekeit. Ezért tudnom kell minden részletet. Tudnom kell, hogy a tudást, aminek megszerzéséért hozzám fordult, mire szándékszik felhasználni. Hogy esetleg veszélyben van-e. Milyen a múltja és a jelene. Milyen körökben mozog. És akárcsak ügyvédként, a dojomból is kiutasíthatok bárkit, ha úgy vélem, rosszra szeretné felhasználni a képességeit. Szerencsére ilyen itt még nem történt meg. Elég szabadon értelmezem a “rossz” fogalmát.
- Miért fontos? - kérdezem, miközben lassan leengedem a kiürült poharat. A hangom könnyed, de a tekintetemet végig rajta tartom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő