36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Drávecz Krisztina összes hozzászólása (159 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. január 28. 18:51 Ugrás a poszthoz

Ervinke :Ł



Sóhajtok. Reménytelen ez a dolog. A professzorok külön állatfaj, legalábbis az én szememben. Mindegyiknek megvan a maga bája, de egy dolog közös bennünk, azt hiszik, hogy övék a világ. Sok mindent megengednek maguknak, s szerencsétlen diákok pedig nem állnék ki az igazukért, holott sokszor csak határozottabban kellene felszólalniuk. Tudom, hogy ilyenkor attól félnek, hogy bukás lesz a vége. De vajon eljátszhatja-e ezt egy oktató akkor is, ha többen szólalnak fel ellene? Tényleg érdekelne ez a dolog.
– Ervin, szerinted jó ötlet lenne az, ha mi ketten egy helyen dolgoznánk? – elnevetem magam. Meglenne a maga pikantériája, s biztosan élvezném is az elején, de hogy őszinte legyek, az nem az én világom. Már, ami a pult másik oldalát jelenti. Túl hamar ugranék neki az olyanoknak, akik beszólogatnak. Hamar repülnék kifelé az ajtón. – Olyan cuki, hogy így belejöttél az állásközvetítő szerepbe, de nyugi már – kezemet a vállára teszem, finoman végig simítok rajta. – Minden oké, ha majd megszorulok te leszel az első, akit felkeresek azért, hogy miféle ajánlataid vannak – mosolyom ott szunnyad lankadatlan. Imádom benne, hogy ilyen. Egyből ezernyi és egy gondolata és ötlete van, melyet egyből megoszt. S nem a saját érdekeit nézi, hanem a másikét. Ritka manapság az ilyen.
Fejemet kissé megdöntöm, s úgy várok arra, hogy leessen neki. Okos fiú ő, lassan már félszavakból is képes rájönni arra, hogy mit akarok mondani. S most sem okoz csalódást.
– Az ígéret… – bár csak a levegőben lógott eddig, de azt hiszem bőven rászolgált arra, hogy megmutassam neki. Elvégre csodás ismeretségünk, eme hacuka említésének köszönhető, többek között. Csókja nyomán, testem libabőrös lesz és egy kisebb sóhajt hallatok. Ismét rádöbbenek, hogy ezt még egy ideig nem fogom tudni, megunni.
– Jajj Édes, most komolyan – megállok egy pillanatra, s szembe fordulok vele. – Hogy élnéd, a végre megkapott életed, ha egy liba várna mindennap otthon? – elnevetem magamat. Jó buli volt ez tagadhatatlan, kifejezetten élveztem a társaságukat. De van egy határ, amit meg kell tartanunk, nem örülnék neki, ha Ervin azt érezné, hogy ráagaszkodok. Bár az kétségtelen, hogy az én életemben jelenleg ő az egyetlen olyan férfi, akinek jelenlétét huzamosabb ideig képes vagyok elviselni.
– Hiába élvezetes veletek lógni, egyszer csak megunnál, azt meg nem viselném jól – lebiggyesztett ajkakkal nézek rá, s még az elveszett kiskutya szemeket is bevetem. Tudom, hogy ez nem igazságos, de muszáj néha bevetni ilyen praktikákat, hogy érezze a humoros oldalát is a dolgainknak.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 12. 18:13 Ugrás a poszthoz

Ervinke  Love



Betanítás.. Azon már túl vagyunk. Egy röpke pillanatra visszaemlékezem az első találkozásunkra, s egy jót mosolygok rajta. Ki gondolta volna, hogy egy hirtelen jött, állatias cselekedetből ez lesz? Gyanítom, hogy egyikünk sem számított rá.
– Megsúghatod majd őket – nézek fel rá mosolyogva. Vannak elképzeléseim, de az nem jelenti azt, hogy ő is olyasmikre gondol, mint én. Tekintve azt, hogy az előbb milyen komoly ajánlatokat mondott, nem lehetek biztos abban, hogy rá egy pillanat múlva ő is a szaftosabb és élvezetesebb munkákat pörgeti le a szeme előtt. Pedig milyen játékokat lehetne vele játszani, hmm.
– A szomszéd szerepével sajna nem érném be – elvigyorodom. Az bizony kevés lenne, ha róla van szó, de nem is értem, hogy ezt miért kell magyarázni, hát nem elég egyértelmű? Lehet „véletlenül” eltűnne az asszony mellőle egy reggel, hogy kisajátítsam magamnak. Inkább biztos. – De a minél hiányosabb öltözékben megegyezhetünk – vigyorom halk kuncogássá válik. Tudom, hogy általában egy felszabadult teremtésnek tűnők, de a helyzet az, hogy nem megy ám annyira könnyedén mindenkivel egy ilyen fesztelen beszélgetés. Ervinnel azért merek így társalogni, mert ő aztán már tényleg látott jó és rossz passzban is, a másik nem képviselői közül szerintem ő van az első helyen, ebben. Jó, egyelőre minden másban is, de ezt nyilván nem köti az ember az orrára, még szegény megijedne.
– Azért még ne hessegess el, ha lehet – mozdulok felé és viszonozom a csókját, nem kímélve az ajkait. Testemet az övéhez préselem, s a mellettünk lévő épület falához szorítom az övét. Csak, hogy érezze, hogy mennyire komolyan gondolom szavaimat. Jelen helyzetben nem járna jól egyikünk se, ha úgy határoznánk, hogy le is út fel is út. Amúgy is azért jöttünk, hogy ünnepeljünk és egy kicsit kiszakadjunk a megszokottból.
– Na gyere, megmutatom neked, hogyan is ünnepelek én – megfogom a kezét, ujjaimat az övéivel összekulcsolom, majd elindulok egy kisebb bolt felé, melyben csak és kizárólag férfi holmik vannak. – Arra gondoltam, hogy este elmehetnénk vacsizni, viszont fordítsuk jó célra az apanázsomat, szóval menjünk tehetős helyre. Ahhoz viszont, elegáns ruhára lesz szükséged, úgyis érdekel, hogy öltönyben is olyan szívdöglesztő vagy-e, mint ruha nélkül – ártatlanul pislogok rá. – Tudom, hogy te is azon férfiak közé tartozol, akik azt szeretik, ha ők fizetnek mindent, meg a nő nem annyira akaratos, blablabla. De kéééérlek. Most az egyszer fogadd el, következő szülinapodon úgyse biztos, hogy megismételhetjük - hízelegve lépek közelebb hozzá és megcirógatom az arcát. Tudom, hogy mennyire nehéz néhány férfinak a büszkeségét félretenni és elviselni, ha a nő tehetősebb, mint ő. Viszont engem az annyira hidegen hagy, hogy szépen megfogalmazni se tudom. Ezt szeretném többek között ajándékba adni neki, Drávecz Krisztina nem tud kis ajándékot adni, nem véletlenül vagyunk itt.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 18. 19:47 Ugrás a poszthoz

Eliades Nesztor



Mi van? Nagy szemekkel nézek az újságra, melynek címlapján egy jó pár évvel ezelőtti képem díszeleg. Legszívesebben a környék összes kiadványát begyűjteném, ugyanis a kép, hogy is mondjam. Többet mutat, mint kellene, s nem is azért készült, hogy a külvilág meglássa. A cikk pedig, amit hozzá kanyarítanak egyenesen felháborító. Részleteznek különböző találkákat és említenek neveket, persze egyik sem igaz. De előkotortak egy olyan pontot az életemből, mellyel árthatnak az apámnak. Mire a cikk végére érek, már a telefonom fel akar robbanni. Rá se merek nézni, hiszen tudom, hogy ki van a vonal másik végén. Apuka kitalálta, hogy feljebb tör és vannak ellenségei, akik úgy tűnik, hogy minden hülyeséget előkotornak a családról. Na, de hogy éppen velem kezdik..
Én a táskámban kutatok, keresem a noteszemet, amelyben Nesztor elérhetősége megbújhat. Ő az, ki a képet készítette és ő az, kit számon szeretnék kérni ezért. Mivel a beszédtéma nála eléggé nehézkes, ezért érkezésemről egy smsben értesítem. Pontosabban értesíteném, ha lenne olyan elérhetősége, melyre érdemes lenne egy üzenetet küldeni. De ennek hiányában, csak fel - alá trappolok, míg mérgem enyhén alábbhagy. Azonban ez eléggé nehéz, hiszen Ő jelenleg a szememben egy átokfajzat, aki eladta a képet, hogy több lóvéja legyen, na de jajj neki, ha odaérek hozzá.
Fél óra. Nem kell több, hiszen nem kifejezetten figyeltem most oda a megjelenésre. Melegítő nadrág, kócos haj, fáradt és dühtől égő arc, az ajtót szinte berúgom. Csupán a „This is Spartaaa!!” felkiáltás hiányzik mellőle.
– NESZTOR! – úgy keresek, mint egy veszett kutya az áldozatát, s mikor megtalálom a drága fotós uraságot, az újságot úgy vágom hozzá, mintha egy kiélesített gránát volna. Gyakorlatilag most az is. – Mi ez? – szépen artikulálok, bár szerintem anélkül is tudná, hogy mit akarok, hogy felteszem a kérdést.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. február 18. 22:31
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 21. 10:42 Ugrás a poszthoz

Eliades Nesztor



Szerintem gőz is száll fel belőlem, hiszen szinte érzem a bőrömön, hogy mennyire ég. Lassan fútatok is egyet, ezzel intem magamat türelemre, hogy várjam már meg, míg a fotósok mestere sikeresen rájön, mi is a helyzet. Nézem a lapra vésett szavait, de egyelőre nem szólalok meg, fejemmel az újság felé bökök. Vannak olyan helyzetek, mikor nem kell szavakat használni, ez most éppen olyan. Az újságban ott virít minden, ami a dühömet kiváltotta és ami miatt újfent eljöttem hozzá.
– Na szépen csicseregj – kezemmel felé nyúlok, s fejét fordítom magam felé, hogy szépen artikuláltan adjam ki neki a „parancsot”. Ő az első számú gyanúsított, s amint átléptem a küszöböt és felfedeztem, hogy éppen pattanni készül innen, már teljessé is vált a kép. Hiszen nem kevés összeget zsebelhetett be azzal a képpel, főleg így, hogy a legjobbkor sikerült az újságokhoz eljuttatni.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 25. 22:40 Ugrás a poszthoz

Ervinke  Love



Mutatóujjamat felemelem, hogy ezzel jelezzem, hogy nem kell tovább a pénz miatt aggódni. Felesleges. Bár nem tudom átérezni azt, hogy milyen lehet azon agyalni, hogy erre meg arra vajon futja-e. Szerencsés csillagzat alatt születtem és kivételesen jó helyre. Azonban azt nem szeretném, ha Ervin mellettem úgy érezné, hogy nem tudja igazán kibontakoztatni magát. Mert ez egyáltalán nem így van. Minden gesztusát értékelem, főleg azért, mert tudom, hogy valahonnan a szívének egy rejtett ki zugából jön.
– Tudod, mit szeretnék tőled születésnapomra? – mosolyogva nézek rá. – Hogy főzz valami istenit, amivel újra leveszel a lábamról – ezzel még überelné is ezt az egészet. Mert a pénz nem minden, persze kell ahhoz, hogy meg tud venni, amire vágysz. De az, amit ő a két kezével készít el, az sokkal jobb ajándék, mint ez az egész hacacáré. Kár, hogy manapság ezt senki sem értékeli.
– Úúúú, tényleeeg? – nagyra nyílt szemekkel nézek rá, arcom úgy felderül, mint egy kisgyereké Karácsonykor. Igen, nekem ez felér egy ilyen ünnepnappal, mert tudom jól, hogy egy férfinak ez mekkora dolog. Ujját meglátva elmosolyodom, nem fenyegető mozzanat ez, s ezt nagyon jól tudom, már a szeme csillanásából is. De a mozdulata az, ami igazán elüldözi a gyarló gondolatokat.
Jólesően felsóhajtok, bőröm libabőrös lesz minden csókja nyomán.
– Ha így folytatod, nem jutunk innen sehová – búgom halkan fülébe a mondandómat. Bár nem lenne ellenemre az sem, ha egésznap az ágyat nyomnánk, de most nem azért vagyunk itt. Adok az ajkaira egy csókot, hogy azért érezze, hogy nekem éppen annyit számít ez az egész, mint neki. Még az is lehet, hogy többet, bár ezt nem vallanám be.
– Na gyere – kezemet nyújtom felé, s ha adja az övét, hát összekulcsolom ujjainkat. Itt most lehet, nem kell azzal törődni, hogy ki lát és mit. Bár ez engem eddig sem zavart.
Sétánk nem tart sokáig, pár sarokkal odébb meg is érkezünk egy üzletbe, ahol hozzá lehet jutni olyan holmikhoz, mely az este folyamán kellhet nekünk. Jó, nem mindenhez, khm.. De, ha minden igaz ing és zakó az van. – Komolyan mondom, izgulok – összedörzsölöm a tenyereimet, s pár lépés után, elengedem Ervin kezét, hogy az elénk lépő hölgyeménnyel lekommunikáljam, hogy miért is jöttünk. Szépen szemügyre veszi az uraságot, én meg még ki is húzom magamat büszkén, mert bizony jelenleg itt velem van, s be kell látni, hogy szép fogás. A nőci hoz neki pár darabot, majd elválasztja tőlem, hogy megmutassa neki, hogy merre lehet próbálni. Egy bátorító mosollyal nézek Ervinre, tudom, hogy ez a helyzet kissé kényelmetlen, de reménykedem benne, hogy nem fog hazáig futni. Úgyis van egy kis tervem, hogy ne unatkozzon annyira a ruhapróbálás alatt..
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. február 28. 21:38 Ugrás a poszthoz

Eliades Nesztor


Általában pörgök. Mindenen túl szeretnék lenni, amilen gyorsan csak lehet. De megtanultam már, hogy Eliades Nesztor mellett egy kicsit be kell lassulni, annak érdekében, hogy megértsük egymást. Ezért míg ő beszél én mély lélegzetvételekkel nyugtatom magam. Bár, mikor a segédet említi, azért elpattan egy húr és hatalmas mennyiégű vér tódul az agyamba.
Szavakat egyelőre nem formálok. Némán követem őt és hű társát a sötétkamra felé. Mutatóujjam körmével dobolok az ajtófélfán, míg ő keres. Tulajdonképpen nehezemre esne bevallani, de nem vagyok annyira dühös, mint látszik. Az tény, hogy az én életem egy pontja lett kiforgatva, s eladva, de a támadás nem ellenem irányult, így nincs okom hatalmas balhét csapni.
Összeráncolt homlokkal nézem a lapot, amiből nyilván nekem is volt anno egy példányom, már olyan, ami max másolat volt. Ha nem lennék olyan szétszórt, talán meg is találtam volna, mikor keresem. Értem én minden szavát, meg valószínű, hogy ilyen kötött szerződés nélkül, nem is mentem volna bele a képekbe. Ám ez az egész, akkor is felzaklat.
– Jó, ne haragudj – sóhajtok egy nagyot. – De nem értem, hogy vihette el innen bárki is – miért nem tárolja olyan helyen, ahol más nem férhet hozzá. Miért ad engedélyt a segédnek, hogy bizalmas dolgokhoz hozzáférjen? Aki idejön, az Őt bízza meg, neki ad bizadalmat, erre tessék. Egy kis mitugrász tönkre vág egy szépnek ígérkező lapot. – Hol az a segéd?  Mi a neve? – semmi indulat nincs a hangomban. Azért akarom tudni ki az, mert én szeretném elsőként elkapni. Ő is jobban jár, ha velem társalog és elmondja az okait, míg én eldöntöm, hogy élhet-e. Az  és a slepje nem lesz ilyen kegyes hozzá az biztos.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 3. 13:31 Ugrás a poszthoz

Sűrűn pislogva olvasom a következőket. Meglep? Igen. Nem vagyok az a lány, akinek gyakran mondogatnák, hogy bárkinek is bejön. Gondolom a természetem is közrejátszik ebben, hiszen míg az egyik pillanatban madarat lehetne velem fogni, a másikban már meg is tudnék fojtani bárkit. De a tényeken ez nem változtat. Az az alak kihasználta a pozícióját és gondolom, most vígan sütkérezik valamerre. Merthogy ezért kaphatott nem kevés összeget, főleg, hogy egészen jó pillanatban időzített.
– Csak beszélgetni – vonom meg a vállaimat. Mit akarnék vele? Megfojtani? Addig verni, míg a lelkét ki nem leheli? Az nem én lennék. Sokkal szelídebb teremtés vagyok, mint amilyennek jelenleg látszom. – Jobban jár, ha én találom meg hidd el – teszem ezt még hozzá. A nevet tartalmazó cetlit zsebembe dugom, nehogy véletlenül szerencsétlenné váljak és elhagyjam. Bár azt hiszem, ez a név álmaimban is kísérteni fog egy darabig. – Ne nevettess, nem fogom rád hagyni, ezt is elcseszted – halkan nevetek. Értem én, hogy nem szánt szándékkal tette, de mégis őt tartom hibásnak, hiszen rá voltak bízva a képek, s csak úgy hagyta őket eltűnni. – Szerintem ezek után reménykedj, hogy más képeid nem lettel elvéve – mert biztos, hogy vannak olyan fotói, melyek magasabb rangú emberekhez tartoznak. Akkor viszont rosszabbul fog járni, mint egy szőke lányka pattogása, abban biztos lehet.
– Nézd Nesztor, ha ezt apám látta, már pedig biztos, hogy látta. Akkor annak a fickónak meg vannak számlálva a napjai – ugyanis Drávecz papa nem idejött volna elsőnek ez biztos. Az újságnál fenyegetőzve, valakinek a golyóit szorongatva, szedte ki az információt. Ha nem így lenne, akkor ez a helység már lángolna.
Nézem a kezemben lévő lapokat, újra olvasok pár sort, hogy ezzel lefoglaljam magamat, s ne akarjak neki esni szerencsétlen fotósnak. Kicsit enyhíti lelkemet az, hogy nem ő adta el, azonban haragom nem múlik csak úgy el. Bár a kávé egész jól hangzik. – Menjünk – egyezek bele végül. Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet, hiszen már indulnom kéne elkapni azt a gerinctelen férget. Ám olyan érzésem van, hogy Nesztor megérdemel egy halovány esélyt, mégsem orrolhatok rá életem végéig.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 3. 13:32
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 4. 22:28 Ugrás a poszthoz

Kiriiiilll *.*
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 4. 22:56 Ugrás a poszthoz

Ne csúfolkodj Sad
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 4. 22:57 Ugrás a poszthoz

Tudod rá a választ  Rolleyes Cheesy
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 4. 22:57
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 12. 19:05 Ugrás a poszthoz

Ervinke Ł


Mosolyogva nézek rá. Nem gondoltam volna, hogy olyan fiú. Ismerem őt már nem is tudom mennyi ideje – tudom, nem olyan rég óta, de az a helyzet, hogy az ilyesmivel mindig bajban vagyok -. Sok mindent tudok már róla, ahogy ő is rólam, látott jó és rossz napokon, ennek ellenére, valahogy én nem gondoltam volna azt, hogy megállna. Nem nézelődni, feltöltődni az itteni kultúrától, hanem azért, hogy nyugalomban legyen velem. VELEM, NYUGALOMBAN. Értjük azt, hogy mi itt a bibi? Na ugye.
Szorítok egy aprót az ujjain, azt hiszem bátorításképpen. Mert én tudom, hogy jó dolog jön, nem kell félni, senki se eszi meg. Persze értem én, hogy nálam sose lehet tudni, de most tényleg bízhat bennem, jót akarok.
– Nem Édes. Azért izgulok, hogy vajon bírni fogok-e magammal, ha meglátlak elegánsan. Mert ezer százalék, hogy úgy is eléggé lehengerlő vagy, szóval.. hmm, érted.. – vigyorogva nézek rá. Nem kell ezt túlragozni, nyilván nem attól jövök izgalomba, ha ruhában látom. De ezt tényleg neki kellene állnom bizonygatni, még ennyi kaland után is? Milyen világ ez?
– Az lesz, hogy az a bájos hölgyemény hoz pár ruhát. Te pedig az öltözőfülkében felpróbálod őket – mutatóujjammal a mellettünk várakozó hölgyre, majd az öltözőfülkére mutatok. Bár szívesen öltöztetném – inkább szabadítanám meg a ruháitól- ez most nem az én terepem. Ám várakozni sem vagyok hajlandó, ezért aztán, amint Ervin eltűnik a próbafülkében, s az eladónő máris másnak szenteli az idejét, én elindulok, hogy megtaláljam a férfit.
– Szívesen segítek ám kibújni belőle – kukkantok be éppen a legjobb pillanatban, mert még az ing nincs begombolva, s szabad rálátást ad a másik felsőtestére.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 13. 18:51 Ugrás a poszthoz

Ervinke


Nem viharzom ám be egyből. Bár nagyon kíváncsi vagyok és minden lében kanál, de azért még nézelődőm kint. Igaz vajmi keveset értek én a férfidivathoz, azért csak érzékelem én is, hogy bizony vannak olyan darabok, melyek eléggé merészek és ízléstelenek. Hála az égnek már nem kell ilyen körökben mozognom és  bájolognom, akkor ha valaki egy mustársárga nadrágot vesz fel, melynek a szabása nagyon gáz.
Szóval bebaktatok, s egy picikét sem szégyellem magamat, hiszen láttam már az uraságot ennél kevesebb ruhában is. Meg hát nagyon remélem, hogy nem penderít ki maga mellől. Mekkora koppanás lenne már az.
– Figyelj felőlem nélküle is lehetsz – alsó ajkamat beharapom egy pillanatra, majd ártatlanul vigyorgok rá. Le kell állítanom magam, de a sikátor óta eléggé nehézkesen megy ez. Így meg hogy megvillannak általában jól elrejtett izmai, hát na.. Nő legyen a talpán, aki ennek ellen tud állni.
– Úúúú – ugrok egyet, tudom, hogy nehéz követni és kiigazodni rajtam, s most a hirtelen jött ötletem is az égből jövő csapás lesz, de elnézve Ervint, látom, hogy mennyire nem akaródzik neki ez az egész. Én pedig jó fej csaj vagyok és kifejezetten nem szeretnék bármi olyasmit ráerőltetni, amihez ne lenne kedve. – Mi lenne, ha nem erőltetném rád ezt az egészet, haneeem – elé pörgök, így a tükör és közé esek. Felpipiskedem magamat, hogy nagyjából egy szinten legyünk – bár ez esélytelen – de egy próbát megér. – Farsangi időszak van, beöltözhetünk és mehetünk úgy is valahova este. Naa?? – szélvészként is funkcionálhatnék. Egyik pillanatban még ezt akarom a másikban azt, de ez csak azért van, mert azt szeretném, ha emlékezetes lenne ez a szülinap, s nem érezné ő magát rosszul. Ő az első, nem én.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 18. 11:52 Ugrás a poszthoz

Ervin


Szemeimet az égre emelem. Persze, hogy imádják, hiszen a kisfiú külső mellé, van egy csibészes mosolya, amit mindig a legmegfelelőbb módon tud használni. Tapasztaltam, könnyű a csapdájába beleesni. Halkan nevetni kezdek. Abszolút el tudom képzelni ezt a képet, még van is ehhez a „jellmezhez” ruhám, s ha ő így kívánja, bizony fel is fogom venni. Az mellékes, hogy így is, úgyis látott volna benne..
– Legyen – lépek közelebb hozzá és nyomok az arcára egy puszit. – Te szülinapod, azt csinálunk, amit te szeretnél – mosolyogva nézek fel rá. Elég önző dolog lenne ráerőltetni a saját akaratomat. Elvégre már az is az én ötletem volt, hogy ruccanjunk ki, miféle ember lennék, ha még a továbbiakban is én szeretnék dirigálni?
– Jól áll ez a hacuka, eddig is tudtam, hogy jól nézel ki, de hát így… – nem fejezem be, elharapom a mondatom végét, s lépek egyet hátrább, hogy az összképet még jobban láthassam. Tudom, hogy nem a ruha teszi az embert, de igenis vannak olyan személyek, akiknek kifejezetten jól áll, ha elegánsabbak. Ervin nyilván ezek közé tartozik. – Itt is hagylak inkább, mielőtt olyat lépek, amit itt nem illik – nevetek fel újra. Bizony, én simán eljutnék arra a terepre, ahová ő szeretett volna a sikátorban. Nem nagyon zavarnának a következmények.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 19. 13:29 Ugrás a poszthoz

Ervin


Nem bánom, hogy nem ismertem akkor. Olyan sok öltönyös fickóval találkoztam az évek során, hogy azt hiszem, nem tudtam volna elhatárolódni tőlük és Ervint is beskatulyáztam volna egy bizonyos szerepbe. Így viszont nem került abba a körbe, akiket ki nem állhatok, s sokkal nagyobb durranásnak számít a kiöltözés, mintha a mindennapjainkban benne lenne. Jobb ez így.
– Bármit – nézek rá mosolyogva. Nem félek attól, hogy mit talál ki. Voltunk mi már többféle helyzetben is, talán egyedül a veszekedést kerültük el. De nem hiszem, hogy arra hajtana, hogy egymásnak ugorjunk. Így hát felőlem hozhat gusztustalan állatokat, kérheti, hogy bohócot csináljak magamból, vagy kanyarinthatja a dolgainkat úgy, hogy mindketten élvezzük. Nem fogok ellenkezni.
– Igenis zuram – nyomok az arcára egy puszit, aztán libbenek tova az eladóhoz, hogy letárgyaljam vele, amit kell. Fontos megjegyezni, hogy meghallottam a zuhany szót, csupán nem lett volna illendő a reakcióm, így inkább átsiklottam rajta. Majd, ha szépen kettecskén leszünk, akkor mindenképpen visszatérek rá.
Türelmesen várok, közben örülök annak, hogy ez gyorsabban ment, mint hittem volna. Az eladónő bárgyú vigyorából jövök rá, hogy a zuraság megjelent a színen. Fordulok felé egy mosollyal az arcomon, s várakozva nézem, hogy mit művel.
– Höhh, ezt ugye nem gondoltad komolyan? – nézek szúrós tekintettel a pénztárcájára. Miért kell megvívni ezt a harcot azután is, hogy megegyeztünk? Ezt sosem fogom megérteni. Sóhajtok egyet, jelezvén mennyire nem tetszik a dolog, majd lépek egyet hátrébb. Nem fogok harcba szállni emiatt, ráhagyom a döntést.
– Hmm, szerezhetnénk valami ennivalót. Igazából nem is tudom, be is ülhetünk valahova, vagy sétálás közben, esetleg elvisszük és megesszük a szobában, ahogy szeretnéd – pillantok fel rá egy mosollyal szám szegletében. Kedvem nem hagy alább, ha minden kis apróság miatt durciba vágnám magam, akkor bizony soha nem haladnánk előre. – Vagy nézzünk várost?
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 20. 20:08 Ugrás a poszthoz

D.



Ha már az előző este ideszólított, gondoltam kihasználom a dolgot és még valakit meglátogatok. Levelet küldtem a Rellonos fiúnak, melyben titokzatosan csak annyit írtam, hogy 10-kor a Fő utczán. Ő is szólított már így magához, bár legalább tudtam kihez megyek. Csak remélni tudom, hogy kíváncsi alkat, s eléggé felizgatta a fantáziáját pár soros kis szösszenetem.
9 után pár perccel már az utcát járom. Ott hibáztam üzenetemben, hogy pontos helyszínt nem írtam. De az a helyzet, hogy már fogalmam se volt arról, hogy miféle üzletek vannak. Hiába, minden változik, mostanában igen gyorsan, így aztán akár mellé is lőhettem volna. Elhaladok a könyvesbolt mellett, aztán a Leányálom nevezetű boltot is elhagyom, végül valahol a Paradis Cukorkabolt környékén pillantom meg a hős lovagot. S, ha már háttal áll nekem, én azt kihasználom. Kezeimmel eltakarom a szemeit.
– Meglepiii – súgom halkan fülébe. – Ki vagyok? - s egészen addig, míg meg nem ver, vagy nevemet ki nem mondja, kacsóimat el nem emelem. Kíváncsi vagyok mennyi női nevet sorol fel, mire meglesz a kilétem.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 15:45
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 20. 21:29 Ugrás a poszthoz

D.



Sok minden jut eszembe, ahogy itt sétálgatok. Régi jó és rossz emlékek hada rohamoz meg. Az a probléma, hogy a rossz többségben van, s hirtelen már ismét látom magam előtt azt az akadályt, ami végett nem vágytam ide. Gyomrom kavarog, ha Denis nem kerülne a látószögembe, azt hiszem visszafordulnék. Ő most a megmentő. Ismét.
Még így hátulról is bújok hozzá, míg szemeit eltakarom, s szívem nagyot dobban, hogy elsőre tudja. Nyilván nem volt nagy titok, legalábbis reméltem, hogy nem küld mindenkinek hasonló leveleket, mint amit én szoktam kapni. – Tegnap behajtottam egy vacsorát és gondoltam megleplek – mosolygok rá őszintén. Rajta kívül nem volt okom maradni, s gondoltam kivételesen ne ő utazgasson miattam.
– Mizu? Megvan minden? - utalok én itt a vizsgák hadára. Nyilván érdekel, hiszen ez is az egyik oka annak, hogy keveset láthatom.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 12:48
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 20. 21:45 Ugrás a poszthoz

D.



Izgatottan várom feleletét. Bármi meglepő, sokat gondoltam rá, főleg mikor tudtam, hogy aznap nagy nap van. Furcsa volt így élni a mindennapjaimat, hiszen megszoktam, hogy általában csak magammal törődök. Önző vagyok.
- Tényleeeg?? - hatamas vigyor ül ki az arcomra. Szívből jövő öröm ez, melyet legutoljára talán a saját vizsgáim sikerénél éreztem. Még ugrálok is, meg visítozok, mint egy kiskutya. - Hát ezt meg kell ünnepelni - nézek rá, nagyra nyílt szemekkel, s vigyorom egyszerűen letörölhetetlen. Szeretném, ha tudná, mennyire örülök ennek, s nem csak azért, mert esetleg többször tudom majd innen elcsábítani, hanem a sikerének, neki.
- Nem tudom, bármit. Kihasználhatod, itt vagyok - nem közlöm vele egyből, hogy ma már megyek vissza az otthonomba és holnap tova repülök. Elég lesz később lelombozni mindkettőnk hangulatát. - Mondjuk valami ennivaló most már jól esne, mert még a reggelizés se volt meg - pördülök egyet, hogy felmérjem a terepet. Szemeim azonnal egy olyan helyet keresnek, ahova betérhetnénk pár falatra.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 21. 12:38 Ugrás a poszthoz

D.



Nem bánom, hogy megfogta a kezemet, sőt kifejezetten megmelengeti a szívemet. Ő legalább nem rejteget, mintha egy pestises liba lennék. Ujjaimmal átkulcsolom az övéit, ha engedi, aztán elindulok mellett, míg tekintetemmel az épületeket, üzleteket pásztázom. Meglepődve érzékelem, hogy van nem egy ismerős név, ha nem is a bolt végett, hanem még tanulmányaimból. Régi iskolatársak nevei is lifegnek egy-egy cégéren. Mélázásomból pedig Denis hangja ébreszt fel.
Csak felteszi a kérdést, én pedig egy sóhajtás kísértében emelem rá, kissé szomorkás tekintetemet.
– Itt estig, vagy hát, amíg ráérsz ma – tök megérteném, ha lenne más programja, hiszen elég váratlanul jöttem. – Holnap meg indulok a következő országba – ilyen ez az utazó, világjáró blogoló és ebből élő élet. Rossz. Mert nem tudok tervezni senkivel és semmivel. Ez az egyetlen egy ok, ami miatt bánom a dolgot.
Szorítok egyet a kezén, s próbálok mosolyt varázsolni arcomra. – De most itt vagyunk, szóval ne azzal törődjünk, hogy mi lesz majd pár óra múlva – tekintetem kérlelő pillantásokat szór felé. Ha szomorkodunk valami miatt, amin úgyse tudunk változtatni, akkor elpazaroljuk azt a kevés időt, amit egymásra szánhatunk. Nagyon bánnám, ha pocsékolnánk azt a kevés kis időt.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 12:59
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 21. 16:05 Ugrás a poszthoz

Ő



Hogy mi az, ami közöttünk van? Nem tudom. Amikor van szerencsénk egy helyen, egy időben ott lenni, akkor nagyon jól érzem magamat. Mert ő elhiteti velem, hogy lehetek néha én is fontos valakinek. Ugyanakkor, ha külön vagyunk, azt sem bánom. Leginkább azért, mert tudom, hogy számára sokkal jobb így. Legalábbis, ezt akarom hinni.
– Éljen – mosolygok vissza rá. Ha nem is sok idő, de bőven több, mint a semmi. A végén még meg is unja, hogy velem kell lennie. – Mit szólnál, ha szereznénk kávét meg valami ennivalót és sétálnánk egyet a tónál? – torpanok meg hirtelen, mintha felfedeztem volna valamit, s felé fordulok. – Vaaagy a Madárfészek megvan még? – mikor idejártam volt az erdőben egy madárfészek, amit kisajátított az emberi népség. Nem nagyon dolog, de elég eldugott és nyugodt, s legalább nem a szabadban van, ha véletlen az időjárás úgy határozna, hogy megviccel minket.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 16:05
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 21. 17:03 Ugrás a poszthoz

Ő



– Őőő oké – nézek után kissé szomorúan, s kezem a hiányát egyből érzi. A hideg odakap, s inkább úgy határozok, hogy elbújtatom kacsómat a kabátom zsebében. Míg várok, unalmamban egyik lábamról a másikra dőlök. Eszem ágában sincsen elmenni, elvégre miatta vagyok még itt, miféle emberi lény lennék, ha most megpattannék?
Ajkaimat rágicsálom, míg meg nem látom, hogy újra közeledik. Kihúzom magam, hajamat eltűrőm az arcomból, bár a lassan felkerekedő szél, ellenem dolgozik. Amint lép és kezét nyújtja, mint egy szerelmes kislány, úgy kapok odaérte, s arcomon máris megjelenik egy bárgyú vigyor.
– Igen. Volt az erdőben egy madárfészek, amiben régen madarak laktak – halkant kuncogok a nyilvánvalón. – De aztán eltűntek, fogalmam sincs miért meg hogyan, anno volt benne egy matrac, meg néhány párna és igazából ennyi – nem annyira érdekes, meg interaktív egy környezet. Tényleg csak arra jó, hogy elbújj a világ elől.
– Igazából teljesen mindegy hova megyünk, csak had legyek egy kicsit Veled – nézek rá végül a mondandóm legvégén, s felpipiskedek lábujjhegyre, hogy nyomjak az arcára egy puszit. Ha a sikátorba megyünk, még azt se bánom. Itt most nem a helyszín a lényeg, hanem a társaság.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 21. 17:04
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 27. 19:18 Ugrás a poszthoz

Ő



Olyan mindegy merre indulunk, csak ne itt toporogjunk és húzzuk a drága időnket. Jó, eltölteném én vele a sikátorban is a megmaradt perceket, de azért jobban örülnék, ha nem a földön ülve kellene magamba tömni az ennivalót, ha már hozott.
- Hát, akkor legyen az, ha nem mondasz jobbat - mosolyogva vonom meg a vállaimat, aztán jön az a bizonyos puszinak szánt dolog. Amiből máris csók lesz. Nem húzódom el, sőt ha van még lehetőségem arra, hogy közelebb kerüljek hozzá, hát kiszorítom a maradék teret kettőnk közül. Jobbommal arcát érintem, finoman végigsimítok rajta, aztán ugyanúgy mosolyogva, csillogó szemekkel elválok tőle.
- Így tényleg sosem érünk oda - búgom halkan az ajkaiba, aztán kezéért nyúlok, hogy végre tényleg elindulhassunk.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. március 27. 19:41 Ugrás a poszthoz

Ő



Vezetem őt, mintha annyira biztos lennék a dolgomban. Holott, az évek alatt, mióta utoljára jártam itt, megkoptak az itteni emlékek. Van néhány jó és rossz, melyek mélyen belevésődtek a lelkembe, de azok többsége még csak említésre sem méltó. Így hát elindulok a falu határa felé, s közben fel-fel pillantok a másikra, akinek mintha kissé gondterhelt lenne az arca. Rákérdeznék én, de ő megelőz, s kissé meg is lep.
– Azt, hogy itt maradtam? – nézek rá kissé butácskán, s megvárom míg tényleg elhiszi, hogy fogalmam sincsen miről beszél. Aztán halkan nevetni kezdek.
– Ugyan, szerinted jöttem volna, ha igen? – gondoljon csak bele. Nem andalognék itt édesen mellette, ha bármit is megbántam volna. Na meg, amúgy se verném ezt olyan nagydobra. Volt már közös éjszakánk, igaz azt nem előzte meg egy hiszti, illetve egy majdnem érzelmes beszélgetés.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. március 27. 19:44
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 1. 12:42 Ugrás a poszthoz

Ervin Ł



Csak az égre emelem a tekintetemet. Nem állok bele ebbe a vitába, mert nem szeretném elrontani az ittlétünket. Csak hátrébb lépek egyet, s várom, míg lerendezi a dolgait. Búcsúképpen intek egyet én is az eladónak, aztán libbenek is kifelé. Elvégre minek időzzek még itt?
– Ervin, ez így jól hangzik – mosolygok rá. Mindent belefoglalt, amit én összehordtam. Ismét megmutatkozik az, hogy én mennyire hebrencs vagyok, ő pedig hozzám képest mennyivel összeszedettebb.
Kilépve az üzletből megcsap a kinti levegő, tisztább és kellemesebb, mint ami bent felgyülemlett. Indulok Ervin után, két nagyobb lépéssel be is érem őt, hogy mellé kerüljek, s tekintetem végig siklik az utcán. Tiszta, nemes és üdítő látvány ez, messze túlszárnyalja azt, ahol én nevelkedtem.
– Hát igen, Pest ehhez képest egy kissé el van maradva – mosolyra görbül ismét a szám, s a kirakatok mellett elhaladva sasolok, hátha találok valami olyasmit, ami megnyerő lenne ajándéknak.
– Nézd ott van egy kávézó – mutatok nem is olyan messzire. Nem ismerem az itteni helyeket, de reménykedem, hogy nem szolgálnak fel valami rossz löttyöt, melyet kávénak csúfolnak.
– Tetszik amúgy ez a hely, jó ötlet volt kirándulni egyet – nézek fel rá őszintén.  Kellett nekem is egy ilyen kiruccanás, még akkor is, ha azt mutatom, hogy nálam sosincsenek gondok.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 15. 17:11 Ugrás a poszthoz

Cesare



Nem emlékszem arra, hogy mikor voltam utoljára ilyen hosszasan az országban. Egy hónapja tengődőm. Üresnek érzem magamat, mikor nincsen mit tenni, ugyanakkor valahogy már nem érzem azt a tüzet, ami még az elején hajtott.
Azt hiszem a felismerés, hogy nem tudok normális emberi kapcsolatokat kialakítani, ha sose lehet rám számítani, lett a végzete az egésznek. Imádom az utazást, felfedezni a világot és írni róla. Szeretek új embereket megismerni, újdonságokat kipróbálni és más-más kultúrát megismerni, de valami mégis hiányzik. Elértem arra a pontra, amikor már nem a szórakozást szeretném előtérbe helyezni, hanem a saját életemet, melynek valami célt kellene keresni. De a mai estét sem erre találták ki.
A Jardinban ücsörgök, próbálok egy olyan utat találni, mely az úúj elképzeléseimnek megfelelő lenne, de egyelőre nem látom a fényt. Mindenhol falak és elhullott kapcsolatok tetemei kacsintanak vissza rám, ami kissé megrémít. Nem a legjobb dolog, mikor szembesülsz azzal, hogy az eddigi életedből nem tudsz felmutatni olyan dolgot, amelyre igazán büszke lehetsz. Már pedig sajnos én jelenleg ezen a szinten állok.
Kezeim között forgatom a poharamat, mely alkohol nélküli koktélt tartalmaz, s az előttem elhaladó lányka és az utána lépdelő férfira tekintek. Valahonnan ismerős. Nem a lányka, hanem az őt követő alak. De sajnos nem tudom, hogy honnan. Még mielőtt kínos lenne, ahogy bámulok, tekintetem visszatáncoltatom a pohárkára és egy aprót kortyolok belőle. De a kíváncsiság nem alszik, szemeim ismét áttáncolnak a közeli asztal mellé leült alakra és egy apró mosolyt is küldök felé. Többre most nem telik. Ha két héttel ezelőtt találkoztunk volna, akkor már szembe ülnék vele, de ma. Nem megy. Így csak poharamat emelem meg, ha éppen odafigyel el is kaphatja a mozzanatot.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. április 15. 17:11
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 19. 19:09 Ugrás a poszthoz

D!!  Love Love Love
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 22. 20:35 Ugrás a poszthoz

Koloskaa *integet*
De rég láttalak *-*
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 22. 20:40 Ugrás a poszthoz

Őőőőőőő, a kávémat hiányolom, amivel lógsz  Rolleyes Rolleyes
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. április 22. 20:40
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 22. 21:07 Ugrás a poszthoz

Talán megvesztegethető vagyok... Rolleyes Cheesy
De csak, ha Denisnek is adsz  Grin Grin
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 22. 21:53 Ugrás a poszthoz

Hogy ne nekem kelljen főzni rá Rolleyes

Sziaa Zselykee :3
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 23. 20:16 Ugrás a poszthoz

Pedig... neked még ezt is megtenném, ha nagyon szépen kérsz Rolleyes
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. április 23. 20:16
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Drávecz Krisztina összes hozzászólása (159 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel