36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Drávecz Krisztina összes hozzászólása (159 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 17. 00:28 Ugrás a poszthoz

Jamie Leroux.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután


Akkor délután biztos nem megyek. Meg amúgy se fogok, csupán csak azért alakítottam így a szavaimat, hogy ezen a témán felül tudjunk kerekedni. S, ahogy érzékelem sikerült, mert szerencsére ennyire még nem ismer. Nem tudja, hogy szeretem forgatni a szavakat, méghozzá úgy, hogy a másik fél azt hallja, amit akar, aztán amit kap, az már nem ugyanaz. Ez van. Ebben jó mesterem volt a Drávecz család.
– Nem értem, hogy miért és mit akarnál értelmezni – tényleg nem. Szóval azt hiszem ez amolyan patthelyzet. Ő se ért engem, én se értem őt, mondhatnám, hogy ez egy hatalmas fordulat, de nem így van. Sosem értettem a férfiakat, főleg azokat nem, akik olyan szépen tudnak játszadozni, s minden kártyát úgy keverni, hogy ő nekik legyen jó.
– Miért haragudnék? – értetlenül pislogok rá. Nincs ilyesmihez jogom, hiszen senkik sem vagyunk egymás számára, se barát, se családtag, se egyéb. Ha meg lennénk, akkor se haragudnék, azt csinál, amit akar. – Hagyjuk már, nem kell sajnálkozni, meg ilyenek – elmosolyodom. Tényleg nincsen ilyesmire szükség, s már attól kezdem kissé kellemetlenül érezni magam, ahogy beszél. Fúj. Pont az ilyen beszélgetéseket szeretem elkerülni, erre tessék. Csak saját magamnak köszönhetem, hogy belekeveredtem. – De, ha továbbra is így beszélsz, komolyan sikítva elrohanok – legalább a tömeg megkapná azt a véget, amelyre nem számítana. Bár, ahogy nézem, már nem számítunk akkora attrakciónak, így hogy visszább vettük az indulatokat.
– Szerintem innunk kéne valami erőset, az biztos mindent elsöpörne – az ötletet úgy adom elő, mintha valami hatalmas nagy felfedezést tettem volna. De csak annyi a célom, hogy a nyomott hangulat eltünjön, mert tényleg nagyon nem vágyom erre, ami most itt van.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 17. 00:29
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 17. 00:58 Ugrás a poszthoz

Jamie Leroux.
Pécs. Adventi vásár.
12.16. késő délután


– Idefigyelj, nincsen ezen mit sajnálni, ne idegelj már vele –fújtatok egyet. Hát ennyire nehéz lenne ezt megérteni? Nem érdekel az egész, tényleg nem bántódottam meg, csak a hevesség közepette, valamit oda kellett neki vetnem. A fene sem gondolta volna, hogy ilyen ostobaság kerekedik belőle. Legszívesebben egy kést szúrnék a hasamba, csak mert szerintem még az se lenne ennyire kínos.
– Itt vége ennek a beszélgetésnek. Nincs mit megvitatni rajta – adom a tudtára a gondolataimat. Nem kell ezt túlragozni, én már akkor elengedtem volna, mikor kijött, nem hogy még mindig ezen pörgünk. Istenem. – Remek – sóhajtom halkan ezt az egyetlen szót, majd elindulok utána. Nem akarok mellette menni, inkább loholok, mint egy elhagyott kiskutya.
– Ha azt hiszed, hogy még ezek után, hagyni fogom, hogy te fizess, rohadt nagy tévedésben élsz – kérek. Nem is kettőt, hanem inkább hatot, csak hogy ne kelljen folyton visszajönni ide. Az én részem úgyis hamar el fog tűnni, ő meg ha nem kívánja, akkor felőlem egy koldusnak is odaadhatja, az ő dolga.
– Emelem poharam, nem is tudom mire – hatalmas szónoklatom után, szépen összekoccintom vele az első pohárkát, s férfiakat megszégyenítő gyorsasággal tüntetem el az italt. S a másik kettőt is sebesen elpusztítom, csak hogy ne érezzék magukat megsértve.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 17. 01:13
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 17. 09:13 Ugrás a poszthoz

Bólintok egyet, bár tudom, hogy ez nem éppen egy szép lezárása a dolognak, de na. Van, amit el kell engedni.
- Még szerencse, hogy tulajdonképpen nem együtt jöttünk - vetem oda neki könnyedén. Mögötte kullogtam, el is mehettem volna mellette, szóval.. nekem van igazam ez nem vitás. - Szerintem jobban járunk, ha ezt most nem kezdem el kifejteni, mert még lejjebb jutunk - mert ennél még van lejjebb bőven. Hiszen még elég kulturáltan "veszekedtünk". Bár szerintem ez még nem is nevezhető annak. Megvakarom  tarkómat, nagy szemekkel nézek rá. Tudom, hogy már az előző témát is miattam engedte el, így nem is reménykedem abban, hogy ezen is átlépünk. Így hát miután elfogyott mindhárom, torok maró ital sóhajtok egy nagyot.
- Hát ez nem segített - semennyit. Ránézek és ő rajta se azt látom, hogy szent a béke ábrázattal és csillogó szemekkel nézne rám.
- Jöhet a te ötleted, hátha az beválik - mint az utolsó szalmaszálért kapkodás. Azt hiszem sikerült eléggé megölnie a bulit a nagy számnak, hurrá.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 17. 09:16
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 17. 09:57 Ugrás a poszthoz

Hát csak nem ereszti. Miért is választaná a könnyebb utat? Miért is hagyná, hogy egyszer az életben ne kapjon mindenre magyarázatot? Ez annyira rossz, nem szeretem az ilyen szokást, főleg azért mert én is rendelkezem vele. - Nem Jamie, nem szeretném, ha meghívnál, nagylány vagyok, ki tudom fizetni - bár jelenleg mellette eléggé törpének érzem magamat. Felpillantok rá, szemeibe látom az indulatot, látom, hogy legszívesebben megfojtana, s meg is érdemelném, hiszen úgy viselkedem, mint egy makacs liba. Ennek a gondolatától is elhúzom a számat. Végül is, ha már egyszer belekezdtünk az értelmetlen beszélgetések sorozatába, miért is éppen ennél szakítanánk meg a műveletet? Mielőtt bármit is mondhatna arra, hogy jelenleg mennyire nem viselkedem nagylányokhoz méltóan, gyorsan kifejtem az álláspontomat.- A magánéletemben nem szeretek olyanoktól bármit is elfogadni, akik ezt nem szívből és szeretetből teszik, hanem csak az illem és a kötelességtudat miatt - egyszerű magyarázat ez, de tudom, hogy sértő is. Igen, szerintem ő csak az illem miatt kíván fizetni, én pedig köszönöm, nem vagyok erre rászorulva. Elég volt az ilyen felszínes szarokból, amíg az apámmal kellett dolgozni, ott el is felejthettem ezt az álláspontot, hiszen egyértelmű, hogy no nem fizethet. Hát akkor a magánéletemben had éljem már ki néha az ilyen hajlamokat.
- Akkor legyen ez a végszó - nem állok neki erőlködni, ennek bizony már oda. S ha tovább nyúzom, még rosszabb lesz. - Mindennek ellenére örültem a találkozásnak - megeresztek felé egy utolsó mosolyt, majd kidobom az üres poharakat és lépek egy kisebbet hátra. - Kellemes Ünnepeket Lörox - meg új évet és sok sikert a tanításban, az életben, blablabla. Merthogy én ezek után, ha meglátom, azt hiszem inkább sarkon fordulok és úgy teszek, mitnha nem is lenne ott. Persze az arcommal, hangommal és testtartásommal igyekszem ezt nem sugallni felé, bár nem hiszem, hogyba leesne neki, akkor nagyon meghatná a dolog, hiszen ő is csak egy férfi.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 17. 10:22
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 13:45 Ugrás a poszthoz

Ombozi


A nap olyan szép lenyugvóban van, szinte elvarázsol. Tudom, hogy nem tanácsos megállni a pálya közepén, én mégis szembe megyek a dologgal, s csodálom a látványt. Merengek, gondolataimmal messzi tájakon lavírozok. Nem szeretem különösebben a telet, főleg azért, mert ezek az ünnepi dolgok túlságosan fel vannak magasztalva. Mellesleg mostanában nem nagyon volt olyan igazi Karácsony. Itt Eplényben legalább hó van, nem csak hideg. S mivel a téli sportokat legalább szeretem, így egyértelmű volt, hogy ide kell utaznom, hogy kikapcsoljak.
Ámulatomból férfias kiáltás zökkent ki, melyet már későn érzékelek, s mire feleszmélek, már gurulok lefelé, mint Gombóc Artúr. Egy fordulat, még egy és így tovább, az ötödik után már nem is számolom, aztán arccal előre érek földet. A deszka lecsatolódott a lábamról, s pár méterrel tőlem áll meg.
– Hát ez levett a lábamról – emelem fel a fejemet, s csak azután tudok megszólalni, hogy azt a kevés havat, mely a számba került, kiköhögöm. – Szerintem ezzel Youtube sztár leszel, ha most valaki felvette – mosolyogva ülök fel, majd végig tapogatom magamat. Egyik testrészem sem áll a másik irányba, mozgatni is tudom mindet. Azt hiszem jól vagyok.
- Bocs, én voltam rossz helyen - végignézek rajta, látszólag nincs baja, de azért jobb biztosra menni. - Nálad minden rendben?
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 18. 13:47
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 13:54 Ugrás a poszthoz

Ombozi


Buksimat megvakarom, többször is körbenézek, hogy vajon kik voltak részesei ennek a csodálatos találkozásnak, de szerencsére senki olyan nincsen a láthatáron, aki otthon majd felemlegetné a helyzetet. Nevetése arra enged következtetni, hogy nincsen nála sem komolyabb probléma, így egy kissé megnyugszom.
– Akkor miért nem ülsz otthon a melegben? – nevetem el magamat. Bár én is sokszor állítom azt, hogy nem nekem való a tél, de mikor találok valami jó elfoglaltságot, amit csak ebben az évszakban lehet. Na olyankor kifejezetten szeretem.
– Kriszta vagyok. Alkoholista. Hello – elnevetem magamat. Ezt nem hagyhattam ki, ha meg elhiszi, hát lelke rajta. Kezemet csak azért nem nyújtom, mert nem kívánok ráfeküdni, már pedig ebben a ruházatban, meg a hóban, nagy eséllyel dőlnék rá. Így csak intek.
Lassú mozdulatokkal, feltornázom magamat, majd lepislogok a heverészőre. – Ugye tudod, hogyha van még egy ilyen versenyző a pályán, mint te, akkor hamar átmegy rajtad? – elhúzom egy kissé a számat. Biztosan elég fájdalmas egy pillanat lenne, s én nem szeretném azt végignézni, így kezemmel is mutogatom neki, hogy álljon már fel, mert ez így nagyon nem lesz jó.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:03 Ugrás a poszthoz

Ombozi


Hmm. Kicsit megmosolygom, mert az egyik unokaöcsit juttatja eszembe, akinek szintén se a meleg, se a hideg nem jó. De még a középút sem, mert abban is talál valami kifogásolhatót.. Ki érti ezt?
– Hagyjuk, mert a nehéz eset témával elvernélek – megvonom a vállaimat. Ránézésre egyszerű vagyok, legalábbis azt hiszik, a szőke lokniknak köszönhetően. Aztán pár szó után.. Már nem így vélekednek az emberek, mennyiszer kaptam már meg azt, hogy nem tudnak követni, meg összezavarodtak tőlem, satöbbi. Senki se állította, hogy könnyű menet mellettem egy nap..
– Óóóó, húsz? Ez igen – elismerésem. Bár nem tudom, hogy milyen lehet valaminek a függőjévé válni, mert ennyire még semmibe sem estem bele. De van ismerősöm, aki próbálkozott leszokni, s eléggé kínkeservesen ment neki.
– Hát, olyan vagy, mint egy partra vetett hal. A halakat meg nem csípem, így annyira nem élvezetes – elnevetem magamat, majd közelebb tipegek, s elkapom a felém nyújtott karját. – Nem hiszem, hogy … – tényleg próbálkozom, de lássuk be, nem vagyok egy nagydarab, na meg súlyemelő sem, így hát ez nagyobb kínlódás, mint segítség. – Mondták már, hogy fogynod kéne? – nézek le rá vigyorogva, s remélve, hogy nem egy sértődős fajta.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:12 Ugrás a poszthoz

Ombozi


Megrázom buksimat, tényleg nincs kedvem azt taglalni, hogy melyikünk nehezebb eset. Főleg nem így három szó váltása után egy ismeretlennel. Kell a fenének a saját személyiségének égetése, micsoda rossz bemutatkozó lenne az.
– Az együtt már a kétszerese az én kilóimnak – jegyzem meg mellékesen a dolgot és képzeletben vállon veregetem magamat, hogy mekkora matekzseni vagyok, még ebben a pillanatban is. Nem mintha ezzel sokra mennék a jelenlegi helyzetben. – Na gyere, te nyers erő – húzom én, amennyire ez lehetséges, s közben igyekszem, nem hátra esni a popsimra. Ha belegondolok ez egy eléggé abszurd jelenet lehet. Általában az erős férfi szokott segíteni a gyenge nőn, erre tessék..
– Visszaadod a kezem vagy szükséged van rá? – sűrűn pislogva nézek rá, miután sikeresen felállítottuk. S ha elengedi végre, akkor oldalazok párat, hogy magamhoz ragadjam a deszkámat.
-  Képes leszel lemenni úgy, hogy nem ütsz el mást? - pimaszul vigyorogva nézek rá. Nem feltételezem, hogy ennyire béna lenne, de hát ki tudja, ha kell neki segítség, talán még hasznomat is veszi.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:25 Ugrás a poszthoz

Ombozi


Micsoda mosoly, ezt nevezem, ha nem ilyen hacukában van mellette, akkor biztosan ennyi is elég ahhoz, hogy ledöntse a lányokat a lábukról. Már értem, hogy miért kellett a gázolást is bevetnie.. Na meg így legalább azt hihetem, hogy talán nem is vagyok annyira gáz, mint hittem, vagy hát ki tudja, minek is szól ez a mosoly, igazából. Vissza mosolygok, mert az úgy illik, sőt még addig is eljutok, hogy végre én is feltoljam a szemüvegemet.
– Csak kettő? A többi nem tudott megszólalni a sokktól? – próbálom teljes komolysággal előadni a kérdésemet, de hát csak elnevetem magamat. A deszkámat beleállítom a földbe és összeszűkült szemekkel nézek fel a mellettem ácsorgóra. Gyanús. Valami nem stimmel, s nem olyan fajta vagyok, aki ezt csak úgy annyiban hagyja.
– Lökjek rajtad egyet, hogy megindulj? – ártatlanul nézem, s bár kifejezetten élvezetes lenne azt látni, ahogy pár centi után előre bucskázik, lehajolok a lécéhez és a jobb lábán igazítok egyet, míg kattanás nem hallatszik.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:32 Ugrás a poszthoz

Ombozi


- Hahaha – nagyon vicces. Bár nem fogok még egyszer bocsánatot kérni miatta, érje be azzal az eggyel, mely már elhagyta szép számat.
Lábát kicsit megmozgatom, hogy biztosra menjek, tényleg nem szeretném, ha baja esne, mert a végén még azt is az én hibám lenne. Majd lassan felegyenesedek, s bátorítóan mosolygok rá. – Nem lesz baj – teszem még hozzá, mert nem hiszem, hogy tekintetem elég lenne neki. S mozdulatai, illetve szavai alá is támasztják, feltételezésemet.
Merlinre? Felszökken szemöldököm, hiszen ez egy különös szófordulat, mely azért van, amit elárul. Megfontolandó, hogy tegyek-e erre egy megjegyzést, mert bizony ezzel azért felnyitotta szememet, s adott egy olyan információt magáról, mellyel azért jó tisztában lenni. – Jól van már, megyek – felegyenesedek, majd a deszkámat eldöntöm, merőlegesen a pályára, s egyik lábammal felcsatolok. – Mondanám, hogy mire leérsz kérek neked valamit, de szerintem addig, háromszor berúgok... – sűrű pislogások közepette, felcsatolom a másik lábamat is. Nem becsülöm én le a képességeit, de amit eddig láttam az nem igazán kecsegtető. Ártatlanul mosolygok, hiszen nem szeretném elárulni magamat. Szőke hajkoronám alatt, körvonalazódott egy terv, melyet nem szeretnék azelőtt leleplezni hogy bekövetkezne. Így a legártatlanabb formámat elővéve, ugrálok párat, hogy közelebb kerüljek hozzá.
– Na, uccu neki – tolok rajta egy kicsit. Nem vagyok az a fajta, aki hátrahagy bárkit is. S az sem különösebben izgat, ha bukfencezve érkezik le, tudom én, hogy nem lehet mindenki profi. – Ha összetöröd magad, befoltozlak – szólok utána, majd ugrok egyet a deszkával és elindulok én is, szép nagy ívben, hogy még véletlenül se hagyjam le. Na meg elütni sem szeretném.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 18. 14:34
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 18. 14:38 Ugrás a poszthoz

Ombozi


Sejtelmesen mosolygok rá, neme akarok én neki rosszat. Valahogy úgyis le kell érnie, hát akkor miért ne lennék a segítségégre?
Még van szerencsém érzékelni, hogy a botját elhagyja, így azt felnyalábolom. Az is egy izgalmas mutatvány, mert le kell hozzá huppannom a fenekemre, úgy megtenni az utat, míg elérem. Közben szememet Noelen tartom, mert ha véletlenül esik, arról nem szeretnék lemaradni. Egyrészt, hogy kulturált keretek között kivisítsam, másfelől, meg segítsek, ha arra van szükség.
Nem zúgok el mellette, bár elég nagy a kísértés arra, hogy megijesszem, de félő, hogy lent a pályán megtorolná, így a jobbik felemet kapom elő, s szépen lassan csúszok le.
– Tessék, tündérkeresztanyádnak jó napja volt, összeszedte, amit elhagytál – lebököm elé a botot, aztán lecsatolok. Nincs kedvem ismét az arcommal tompítani a földet, innen meg nehezen csúszok felfelé. – Egyben vagy? Nem tört el semmid? Meg se vakultál? – felmérem tetőtől talpig, majd elmosolyodom. – Akkor meg ki nem tesz magasról egy nagyot arra, hogy mit fog mondani a kölcsönzős? Most komolyan – megrázom a buksimat, szemeimet az égre emelem. Nem hiszem el, hogy ez lenne a legnagyobb probléma, meg nem olyan, amit ne lehetne megoldani.
– Na még egy kör? Kíváncsi vagyok, hogy szemeled ki áldozataidat – nevetve lépek le a deszkáról, amit felemelek, s a ház falának támasztok neki.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 18. 14:39
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 14:56 Ugrás a poszthoz

Adriaii Love
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 17:27 Ugrás a poszthoz

Koloska




Ismét itt. Ez már kezd egy kissé beteges lenni. Soha életemben nem fordultam meg egyetlen egy vásáron se annyit, mint idén a pécsiben. Bár be kell látnom, hogy az eddigi két alkalom eléggé, hát változatosnak nevezhető. Az egyik egy kellemes kis andalgás volt, mely úgy végződött, ahogy az illik. A másik meg…esélytelen megfejteni, hogy ott mi van.
Kezeimet összedörzsölöm, hiszen fáznak. Hiába van otthon rengeteg kesztyű, egyiknek sem sikerült megtalálni a párját. Így hát nem csoda, hogy éppen egy olyan bódé előtt állok meg, ahol ilyesmi a választék.
- Hmm, most egy kesztyűnek kifejezetten örülnék – nézek halál nyugodtan a mellém keveredett fiúcskára. Tudom, hogy a kérdése nem nekem szólt, de ha már hangosan gondolkodott, hát legyen legalább nekem egy jó pillanatom belőle. – Az a bordó éppen menne a ruhatáramhoz – mutatok az egyikre, ami még viszonylag jól is néz ki. Bőrkesztyű, belül bélelt, s még arra is jó, hogy nyomkodhassam benne a telefonomat. Éppen tökéletes.
Míg ő eldönti, hogy mit reagáljon arra, hogy így tök ismeretlenül beleszóltam a gondolatmenetébe, én magamhoz emelem az említett kesztyűt és felpróbálom. Tényleg az enyém lesz, vagy így vagy úgy, de megkaparintom. – Nézd, méretben is passzol – mutatom neki lelkesen, mintha ezeréve ismerném őt. Ennek a közvetlenségnek biztosan egyszer meglesz a böjtje, de remélem, hogy nem éppen egy karácsonyi vásárban kíván revansot venni rajtam az élet.
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 18:24 Ugrás a poszthoz

Szépfiú



Mégiscsak ez az a hely, ahol igazán otthon érzem magam. Pécs is csodás, ott is már van sok ismerős, de Budapest az igazi. Olyankor meg kifejezetten szeretem, amikor van benne élet. Az ünnepek ideje alatt mindig akad a társaságban legalább egy valaki, akinek eszébe jut, hogy jó lenne összezörrenni egyet. Hát így van ez ma is. Már nem tudom kinek a fejéből pattant ki, s hogyan lett kiválasztva a helyszín, de nekem éppen kapóra jött ez a kis banzáj. Legalább nem kell tovább bájologni a családdal, nem kell hallgatni, hogy mennyire elcseszett egy alak vagyok, s nem kell az apám szúrós pillantásai közepette inni az alkoholt. Hiszen én már csak így viselem el a családot.
Ruhaválasztásom most az egyszerűség hívében történt. Egy koptatott farmernadrágot, s egy fekete felsőt veszek magamra. Mivel nem egy hivatalos partin kell megjelenni, így a sminkelést és a haj belövését sem viszem túlzásba. Kifejezetten azt a módit képviselem, amellyel könnyedén el lehet veszni egy nagyobb tömegben. Manapság nekem ez éppen megfelel.
Jó kedvűen nevetgélek, társalgok, még a bájolgás is olyan könnyedén jön, hogy magam sem hiszem el. Vannak itt ismerősök, ismeretlenek, fiatalabbak, idősebbek, mégsem érződik az, hogy bárkit kinéznének innen. Ez pedig kifejezetten tetszik. – Bocsáss meg –nézek a velem szemben lévő vöröskére, s a zsebemben rezgő készülékemmel oldalazok kifelé az üres erkélyre. A kijelzőn egyetlen bátyám neve villog, s hiába nyomom már másodjára a telefont, ő kitartóan hívogat. – Hagyjál már – veszem fel végül a készüléket, majd leteszem az erkély korlátjára, s hagyom, hogy az idősebb, okosabb és bölcsebb Drávecz had prédikáljon, míg én a kilátást élvezem. Néha benyögők neki egy ’igen’-t meg ’igazad van’-t, majd öt perc után inkább csak kinyomom a telefont, s úgy röptetem meg azt lefelé, mintha egy madár lenne. Kell a bánatnak, hogy egész este az ostobasággal zargassák.
- Így már jobb – jegyzem meg halkan magamnak, s elégedetten nézek a telefon maradványai után, majd a kezemben lévő italból egy nagyot kortyolok.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:14
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 18:58 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


Nézem a szépen táncikáló fényeket, miközben nagyokat sóhajtok.. Azt huss és elmúlik az egész, s én reménykedem, hogy az előbbi jelenetnek senki sem volt tanúja. De hát hiába.
Férfias orgánum kellemes dallama zavarja meg nagy magányomat, s én hunyorogva pillantok felé. Te is szép vagy. Vigyorgok magamban, majd meghallgatom a csodálatos tippjét és vigyorgásom, halk kuncogássá válik.
– Ne lottózz – köszörülöm meg végül a torkomat, s felegyenesedek, hogy mégse a pucsítós formámban legyek bájos. – Okoskodó báty, aki a tökéletesség mintaképe a szülők szemében – jó kapcsolatunk volt, komolyan bálványoztam Bálintot, aztán jött a szőkedémon, aki elcsavarta a fejét. Most meg már olyan puhatestű, akivel nem szívesen mutatkozom.
  – Hé, én ismerem ezt az arcot – így, hogy közelebb érkezik, jobban megnézem magamnak, s a felismerés pillanatától, majdnem cigánykereket vetek itt helyben. – Síelők gyöngye – bájosan mosolygok rá. – Hát te mit keresel itt? – ennyire kicsinyke lenne a világ? Egyik héten még Eplény csodás lankáin találkozunk, másikon meg már egy pesti házibuliban. Egész hihetetlen ez a sors dolog, vagy minek nevezik.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 19:40 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


Pedig lottóra mindenkinek futja, szerintem még a legszegényebbek is szoktak feladni, hátha bejön a szerencséjük. Na mindegy, ennek kifejtésébe inkább nem mélyedek bele, mindkettőnk számára jobb lesz az.
– A házigazda testvére szaktársam volt – magyarázat arra, hogy mit keresek itt. Többel nem tudok szolgálni, egyikkel sem volt affér, gyerekem sincs tőlük. Hmm, hirtelen unalmasnak is találom magamat, emiatt.
– Jajj, fújj. Akkor te is abba a fajba tartozol, mint az én testvérem? – látszólag elszomorodok, de azért a mosolyom ottmarad. Amíg nem nekem okoskodik, s mondja meg, hogy mit hogyan, addig felőlem lehet ő maga az ördög is. Ettől még nem fogok elrohanni előle.
– Három húg.. Igen rossz gyerek lehettél, hogy a karma így megátkozott – halkan kuncogok. Mi ketten követtük Bálintot, de ő mindenkit átkoz ezért. Mondjuk én meg is adtam rá az okot, mert ahol lehetett megkeserítettem az életét.
– Hmm, most éppen pesti – mosolyogva ittam bele újra az italomba. – Pécsen is elég sokat megfordulok mostanában, meg itt és ott – kezdem kiegészíteni a válaszomat, aztán még mielőtt tényleg befejezném, elgondolkozom, hogy most akkor tényleg mit is nevezhetnék az otthonomnak. Hiszen sehol se érzem igazán azt a megnyugvást, amit egy otthonnak nyújtania kellene.
– Szeretek utazgatni, eddig a munkának köszönhetően volt rá alkalmam. Most meg annak lesz köszönhető, hogy már nincsen – mosolyom nem tűnik el. Nem bánkódom amiatt, hogy így alakultak a dolgok. Okosan csináltam, s amit lehetett félretettem. Így nem jutok olyan hamar azon örökösök sorsára, akik csak a családon élősködve tudnak élni. Szomorú egy vég lenne.
– Na és te? Hol töltöd napjaid többségét? – érdemes megtudni, hogy merre ne vigyen az utam, ha el szeretném kerülni őt. Bár, egyelőre nem érzem azt, hogy errefelé mutatna az iránytű.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 20:05 Ugrás a poszthoz

Koloska


– A Télapó és a Jézuska is a jók listájára írt be idén – kuncogok halkan ezen a csöppnyi hazugságon. Szerintem soha nem lettem volna azon az oldalon, akármennyire is igyekeztem. Minden hibámat szerettem egyensúlyozni valami jóval, de néha a lelkesedésemet nem értékelték.
– Hmm, micsoda szakértelem – elismerően pillantok a hantázásra. Olyan szépen fejezi ki magát, hogy lazán elmehetne meleg stylistnak. Jobban végig mérve még a kinézetével is beillene, na de félre a sztereotípiákkal, s a csúnya első benyomásokkal.
– Hát ezek szerint, kénytelen leszek magamnak megvenni – elhúzom a számat, mintha annyira bánkódnék emiatt. De egyáltalán nincs így, szerintem az jobban zavarna, ha tényleg megvenné és én meg azt se tudnám, hogy mivel köszönjem meg neki a dolgot.
– Azért bátor dolog lett volna, ha csak úgy megveszed – mosolygom rá, miután már a kezeim között tudhatom a darabot, melyet kifizettem. – Kinek keresel ajándékot? Hátha tudok segíteni – őszinte ajánlat, én bizony ilyen vagyok. Ha kell, ha nem, állok rendelkezésére a bajba jutottakon, még ha néha tolakodóra is sikeredik ez.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 20:06
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 20:27 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


– Nekem is jó volt a kapcsolatom vele, de aztán jött egy nőszemély.. – színpadias sóhajt, s tovább már nem is magyarázom. Bálintnak elkapták a lába között fityegő testrészét, s bizony onnan soha a büdös életben nem fog szabadulni. Így járt.
A csend jótékonyhatását kiélvezve nézelődöm körbe. Különös érzéseket nem tapasztalok, nem hatnak meg a karácsonyi fények, az utcáról feljövő zajok sem. Nem érzem magamat abban a meghitt valamiben, amiben kellene. Pedig én régen kifejezetten szerettem az ilyen ünnepeket. Lehet, hogy a családdal való balhézás egy kisebb bélyeget tett az öröm és szeretet ünnepére? Szörnyű.
Tekintetem végül megállapodik Noelen, s úgy pislogok rá, mintha gondolataim nem lennének ezerfelé.
– Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy befoltozlak, ha bajod lesz? Hát orvosféleség vagyok – féle, mert hát nem olyan hagyományos, mint a muglik körében. S bár van egy sejtésem róla, mégsem oszthatom meg vele olyan könnyedén a foglalkozásomat, mint a haszonszőrűekkel. – De nem abban dolgoztam, hanem ilyen kis mitugrásza voltam az apámnak – voltam, lényeges. Már szerencsére nem és soha többé nem is leszek.
- Milyen cuki, hogy ilyen finoman fogalmazol – elmosolyodom. Tényleg dicséretes a dolog, minden elismerésem az övé. – Miféle különleges lényekkel? – annyira hajt a kíváncsiság. Hogyan is adja elő magát egy olyan ember előtt, akiről nem tudja, hogy miféle? A muglik világában nem is tudom, hogy melyik állat számít különlegesnek, ahh remélem, hogy még titokzatoskodik egy kicsit.
– Hmm, szerezzünk neked is italt, mert nem szeretek magában iszogató szamár lenni – vetek végül pillantást a poharára, s ha rábólint, elindulok befelé. A sejhajom már úgyis fagyoskodni kezdett, így a meleg is rám férne már.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 20:28
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 20:41 Ugrás a poszthoz

Koloska


– Ha nem lenne a fenekeden tojáshéj, lehet még érdekelne is – elmosolyodom. Nem vagyok nagy öreg, de az tisztán látszik, hogy hozzáképest azért vannak pluszéveim. Ezért most a jó gyerek formámat hozom. Csak szépen, szolidan, ahogy azt illik.
– Kriszta   -nyújtanám a kezemet, de látva azt, hogy az övéi mennyire tele vannak, inkább csak elvetem a dolgot, s intés lesz belőle. – Nem is hallottam még ilyen nevet, érdekes – pedig már mennyi formával volt szerencsém összefutni. De ez, ez eddig elkerült. – Milyen származtatása van? – tényleg ez érdekel a legjobban? Igen. El tudok veszni a részletekben, s bizony ez most tényleg olyan, ami rothadtul nem fontos, de nekem igenis tudni kell.
– Aha, hát ez így nagyon nehéz – mennyivel egyszerűbb egy visszafogottabb személynek vásárolni. Bár magamat sem nevezném annak, a bohókás ajándékokat kifejezetten szeretem. Szóval talán így közelíteném meg az ismeretlen hölgyeményt is.
– Valami vicces játék? Vagy ilyen villogó izé, ami még a hangulatát is mutatja? – nem is tudom, hogy létezik-e ilyen, de manapság ez sem lenne meglepő. – Szóval olyan, ami abban a színben villog, amilyen hangulata van éppen –kell a magyarázat, érzem én, hogy anélkül eléggé követhetetlen, hogy mire szeretnék kilyukadni.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 20:41
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 21:21 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


Sűrű pislogás és hang nélküli hápogás a kijelentésének jutalma. Még hogy féltékeny, hagyjuk már. Végeláthatatlan magyarázkodás helyett, azonban csak belenyugszom ebbe a megállapításba, s úgy teszek, mintha telibe talált volna. Pedig én aztán nem vágyom arra, amit a bátyám és a nővérem birtokol. Nem szeretnék a tökéletes családi idilli képben tetszeleg, miközben megy a furkálás és a harc a hatalomért. Meghagyom nekik.
– Ühm igen, így nevezik – és így lehull az a csodálatos lepel, mely egy kis érdekességet vitt a dologba. Pedig jó játéknak ígérkezett, kár, hogy ő ennyire türelmetlen. Ellöktem magamat a korláttól, ahogy ő felegyenesedett. Nem vagyok egy pici termet, de mellette mégis törpillának érezhetem magam. Kellett volna a magassarkú.
– Érdekes, nem sokan nézik a szemet, ha a másik mosolyog – csak megállapítom. Nálam ritka, hogy azt figyelem, sokkal jobban szokott érdekelni az arcmimika, mert az is sokat árul el a másikról. Elindulok utána, s ahogy az ajtó nyílik, nem csak a zene lök meg, hanem a kifelé áramló meleg és italszag. Máris nem vagyok biztos abban, hogy én tényleg erre vágyom, de mielőtt ellenkezhetnék, már lépünk is be.
Meglepődve kaptam a felém nyúló kézért, szorítottam is rajta egyet, jelezve, hogy nem veszek el. – Jól hangzik – tényleg. Mindig is csodáltam azokat, akiknek van ilyesmihez türelme, meg affinitása. Majd, ha lehetőségem lesz rá, tovább boncolgatom vele ezt a témát, mert bizony sok kérdésem akadna még.
A tömegben haladva köszönök jobbra balra, meg bocsánatot kérek attól, akit majdnem fellökök, sőt van, akit sikerül le is öntenem, no sebaj. Megérkezvén, felhuppanok a pultra. Lábaimat lassan lóbálgatom, míg várom, hogy poharamba kerüljön végre valami.
– Miféle játékod? – kiabálom vissza. Persze, hogy érdekel, tudom én, hogy azért kellett felhoznia, hogy „beizgasson” rá. Hát mindenki beveti ezt a trükköt.
Miután a pohárba kerül, nyújtom felé, hogy koccintsunk. Mellékelnék mellé valami csodálatos szöveget, melyben felmagasztalom magunkat és a viszontlátás örömét, de olyan feleslegesnek tartom ezt, hogy csak mosolygok rá, a lehető legszelídebben, majd lehúzom az egészet, had adjunk az érzésnek.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 21:22
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 21:27 Ugrás a poszthoz

Koloska


– Ahh, oké – lebiggyesztem az ajkaimat. Hát így már elég uncsi ez a dolog. Reméltem, hogy fog valami olyat penderíteni, amivel elámít. De hát, mégiscsak ott az a tojáshéj, mit is képzelek én róla?
– Lehet, hogy a túlpörgéses érzelmektől kicsit bekettyózna a dolog – elnevetem magamat. Azt hiszem az esetek többségében nálam is éppen így járna a szerkezet. Egyszer ebben a színben, egyszer abban villogna, s ez olyan másodpercek alatt változna, pont úgy, mint a hangulatom.
– Manapság mi nem létezik már? – teszem fel neki a kérdést a lehető legnagyobb természetességgel.
– Ha meg nem, akkor majd mi megalkotjuk és szabadalmaztatjuk és tök királyok leszünk – felcsillan a szemem, s úgy rá is pörgök a dologra, mintha az életem múlna rajta. – Na gyere, ott azok között az izék között tuti lesz – megragadom és húzom a túloldalon lévő villogó, csillogó izék közé. Ha itt nem lesz, akkor sehol sem, s a fejemben már van egy fél marketingterv erre az esetre.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 21:28
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 22:10 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


– Mert az sok mindent elárul? – nézek rá mosolyogva. Én ezért szoktam a mozdulatokat, az arcnak a rezdüléseit figyelni. Ha a száj hazudik, a test akkor is elárul, bármennyire is tiltakozni igyekszünk ellene.
– Jó, de így csak rólam fognak kiderülni dolgok – az pedig nem tetszik. Ne csak engem égessünk és vesézzünk ki, én is szeretnék több mindent megtudni róla. – Szóval mi lenne, ha egyszer te állítanál valamit rólam, egyszer meg én rólad? – ez így már fer lenne, s talán egy kicsit izgalmasabb is. – A szabályok meg ugyanúgy lennének, ha igazat mondok te iszol, ha nem én –milyen csúnya vége lesz ez valakinek. S a szerencsémet nézve valószínűleg nekem. Mindig pórul járok ilyen játékokban.
Lábamat lóbálom, s gyermeki kíváncsisággal nézek rá, míg várom az első kérdését. S szemem csillogása lassan változik, ahogy elhangzanak a szavai. Bár mosolya eléggé felcsigáz, azért indításnak mégsem ilyesmire számítottam. A közepébe, ez igen.
– Hmm, ahhoz, hogy ez igaz legyen, kellett volna lennie olyan személynek, akit páromnak nevezek, igaz? – pillantok rá elgondolkodva. Siralmas-e vagy nem, nem érdekel. A helyzeten nem változtat, bizony ilyen személy nem létezik ezen a földön szóval.. – Igyál csak, nem csaltam én meg senkit – elhúzom a számat. Nem zavar, hogy ilyet feltételez rólam, néztek már ki belőlem sok mindent. ez talán nem is annyira durva dolog, mint a legtöbbje.
– Bár, velem már csaltak meg mást, az számít? Vagy ilyenkor mi van? – érdeklődve pislogok fel rá, s magamhoz veszem az üveget, hogy töltsek a poharamba. Mert ugye én mohó, már a játék előtt eltüntettem a muníciómat.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 22:49 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


Elgondolkozva hümmentek egyet. Ilyen magyarázatot még soha nem kaptam. Eddig mindenki csak a felszínt, a szokásos kliséket kapargatta, de Noel olyan szépen csűri – csavarja a szavakat, hogy komolyan felkelti vele az érdeklődésemet. A fene. Még a mozdulatai is párhuzamban vannak szavaival, mennyivel másabb a pufajka és a síszemüveg nélkül. Ott nem éreztem magamat bajban tőle.
– Úúúú, ez jó buli lesz – egy pillanatra leteszem a poharamat, hogy kezeimet össze tudjam dörzsölni.  S máris kérdések sokaságát pörgetem le elmémben, s kutakodok a legmegfelelőbb után. Amely éppen olyan mélységeket kerget, mint amit ő tett fel nekem, de mégsem túlságosan tolakodó. Míg gondolataimba merülök, jobban felmérem. Arcának minden rezdülését megfigyelem, testtartását, beszédét ízlelem. Nekem erre szükségem van ahhoz, hogy olyan állítást tegyek fel, amivel beletalálok, nem lehet csak úgy a semmiből penderíteni valamit.
– Nem szoktam azzal indítani, hogy hé haver van csajod? – elég messziről közelítem meg a választ, de ezzel is legalább megosztok valamit magamról. – Szóval, csak azután tudtam meg, hogy a csaj sipákolva ütögetni kezdte a srácot – megvonom a vállaimat. Nem szégyellem magam érte, szerintem mindenkivel esett már meg ilyesmi. Aki pedig azt állítja, hogy nem az egy szentfazék. Amúgy is csak olyannal tud kezdeni az ember, aki hagyja magát. Nehogy már én legyek a rossz.
– Nem tudom feltűnt-e már, de nem kell leitatnod ahhoz, hogy szókimondó legyek – nevetve emelem a számhoz a poharat. Ő hozzá a szabályokat és, ha szerinte ezért vezekelnem kell hát legyen. Iszok egy nagyobb kortyot, majd elfintorodok. Elsőre könnyebben ment, mint illett, most meg is szenvedem a dolgot.
- Szerintem neked volt egyszerre több csajod is - puff neki, máris sutba ment a terv, hogy ne a közepébe. De hát ő kezdte.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:49
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 23:40 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


– Hogy csinálnád? – tényleg érdekel. Szeretem hallani a férfiak titkos praktikáit, mert így összehasonlíthatom azzal, amiket mi nők bevetünk. Na meg ő olyan szépen tudja megfogalmazni, hogy még csak nem is tartom felháborítónak azt, amit mástól annak vélnék.
Iszik. Tipikus. Csak rá kell nézni. Elég jó kiállású, magabiztosnak is tűnik, persze, hogy olyasvalaki, aki nem áll meg egyetlen egy nőci mellett. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez most zavar-e vagy sem. Mert igazából semmi közöm sincsen a dologhoz.
Állom a tekintetét, nem jövök zavarba, sőt egész különösnek tartom, hogy ennyire érdekli a reakcióm. Mosolygok erre, őszintén, nincsen miért játszadoznom, hiszen éppen erről ez az ivászat.
– Hahh – csak ennyi, s a poharat csigatempóban emelem a számhoz. Nem tudom, hogy ez jó pont-e vagy nem, de ha már igazat mondok játék van, hát akkor tudja csak meg. Amúgy sem szégyellem magam miatta, sok mindent ki kell próbálni, míg élsz, s míg lehetőséged van rá. – Részleteket is szeretnél hallani? – nézek fel rá érdeklődve. Nem mintha olyan nagy sztori lenne, hiszen én sem tudom, hogy történt, meg azt se, hogy mi.
Töltök mindkettőnk poharába, közben úgy döntök, hogy jobb lenne a saját lábaimon állni. Ezért lecsúszok a pultról, s hátamat neki támasztva, nézek továbbra is Noelre.
– Hmmm, nézzük csak – körbepillantok, mintha a jelenlévőktől várnék valami csodálatos tippet, hogy mi is legyen a következő. Ám, hiába várok ilyesmit, az okos fejem legmélyebb bugyraiból kell előkaparni egy olyan állítást, mely elég jó lehet ehhez a játékhoz.
– Azt hiszem, hogy volt már olyan gyenge pillanatod, hogy sikerült belebújnod valamelyik lánytestvéred ruhájába – gyenge? Lehet. Viszont valamiért él bennem egy olyan elképzelés, hogy vannak olyan férfiak, akiknek eljön egy ilyen pont. A lányok is szoktak flangálni a bátyjuk pólóiban, képtelenség, hogy ez fordítva ne lenne igaz.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 23:40
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 25. 19:17 Ugrás a poszthoz

Koloska


– Hahh öcsi, én találtam ki és még te akarsz főnökösködni? – felvonom az egyik szemöldökömet, s karjaimat máris összefonom magam előtt. Ezzel is jelzem, hogy a bizalmatlanság jelen van, na meg egy kicsit fázom is. Azt hiszem mégse a vékony kabátot kellett volna választani.
A stand előtt ácsorogva azon kezdek el töprengeni, hogy ebben ilyenkor tényleg mennyi pénz is van. De vajon az év többi időszakában is megérné-e, ha ilyen kacatot gyártatnak? Mert én szerintem az emberek, csak ebben az ünneptől túlságosan beindult, kissé mámoros hangulatban vesznek csak meg, ilyen hülyeségeket. Így pedig máris nem olyan szenzációs az ötlet.
– Öhm , érdekes – vetek oda arra a darabra, amit Kolos mutogat nekem. Nem hozzám illik, de hát, ha a barátnőnek ilyen a stílusa, nekem aztán mindegy, hogy mivel szúrja ki a szemét.
– Nincsen olyan, amin nem a Rudolf táncikál? – húzom el a számat. Hát, hogy néz már ki szerencsétlen. – Egy hógömbössel hamarabb ráveszel, hogy neked adjam a kezem – sűrű pislogás, bájos mosoly, közben pedig a kezem visszaszerzése.
– Ne komolytalankodj, keressük meg a tökéletes ajándékot a barátosnődnek – fordulok vissza a kínálathoz, s tekintetemet körbe-körbe jártatom a kacatokon.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 25. 19:17
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 25. 20:31 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


Elnyíló ajkaim között egy aprócska sóhajt szakad ki. Ez a férfi úgy játszik, hogy közben nem is szégyelli magát. Nem szoktam én ehhez hozzá, általában én vagyok az, aki szépen lassan beveti a legpraktikusabb módszereket, hogy a gyanútlan másik, belesétáljon a hálóba. Ugyanakkor tetszik a dolog, mert végre láthatom és átélhetem azt, hogy miképpen csinálja egy férfi. Ő pedig kifejezetten jól forgatja a kártyákat, minden elismerésem.
– Nem tudod, mit hagysz ki – legyintek egyet. Én csak örülök, hogy nem kell kanyarítanom valami hülyeséget, de azért ezt mégsem adhatom a tudtára. Hát hol lenne akkor a témában megbúvó izgalom és érdekesség? Csak úgy elszállna, azt meg nem szeretném.
– Had ne fejtsem ki, hogy minek – alsó ajkamat beharapom, hogy ne törjek ki olyan röhögésben, ami az egész házat megrázza. Ha elképzelem Noelt tütüben, meg kivágott topban, akkor nem éppen egy erős kisugárzású úriember képe villan be. Mondjuk inkább azt, hogy egy udvari bolondé, főleg, ha még smink is van rajta. – Micsoda történet, nem vághatod el csak úgy a végét – felháborodottan toppantok egy kisebbet. Ilyen mocsadék nem lehet, pont a legizgibb részt eltitkolni? Pofátlanság.
- De ez most nem activity, nincs mutogatás – elnevetem magamat. Tudom, hogy nem olyan nagy poén ez, én az italnak köszönhetően, meg amúgy is, nevetek. Hát jól érzem magam, ezt pedig szeretem mások tudtára is adni.
Elveszem az igazolványt, először csak a képet vizslatom, mert nyilván az fog meg a leginkább. Aztán felfogom az it, hogy mi van odaírva. – Óóó – szám egy kissé elkerekedik. Találkoztam én már ilyennel, de mindig rácsodálkozom, ha az ismeretségi köröm újból bővül egy hozzáhasonlóval.
– Már értem miért vagy ilyen tüzes – vigyorogva nyújtom neki vissza sebesen az igazolványt. Nem akarom, hogy mások felfigyeljenek rá, meg én képes vagyok bármit elveszíteni, így sokkal jobb kezekben van nála. – Ez tök király –teszem még hozzá, majd kiiszom a pohárkám alján bujkáló maradék cseppeket. – Én nem vagyok ennyire menő, helyette szépen tudok nézni és mosolyogni –be is mutatom, ha már a mutogatás résznél tartunk. Az a vicces, hogy ilyenkor az ismeretlenek már azt feltételezik rólam, hogy sok volt az alkohol. Pedig az a helyzet, hogy én alapjáraton is ilyen vagyok. Sajnos.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 25. 20:32
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 26. 18:13 Ugrás a poszthoz

Koloska


Sokszínű. Hát az van itt bőven. A színskála majdnem minden színe fellelhető ennél a bódénál, így nem akarom elhinni azt, hogy ne találnák megfelelőt. Vagy, ha mégis ilyen szerencsétlenek lennénk, akkor ahogy nézem van még vissza úgy 8-9 stand. Egynél csak meglesz a kiválasztott.
– Vannak, akik nem tudják jól fogadni a romantikusnak szánt gesztust – bólogatok. Én is ezen lánykák táborát erősítem. Egyszerűen még a szavakat is képtelen vagyok kezelni, nemhogy azt, ha valaki csokit meg virágot akar rám tukmálni.
Tekintetemet lassan vezetem a Kolos kezében lévő virágra. Kezemet a szám elé teszem, mintha nagyon töprengenem kéne a válaszon. De csak a nevetésemet igyekszem elrejteni. Nem szeretném már az első lehetőségnél képen röhögni, de látva ezt a virágot, azt hiszem lesz még itt sértődés.
– Hát, ha hozzám beállítanál egy ilyennel, keresnék rajtad egy lyukat, amit betömhetek vele – kuncogva nézek rá. Nem tudom, hogy a lány, akiről szó van, mennyire gyerekes, de nem hiszem, hogy valami ilyesminek örülne. – Nem értem, hogy nézhetted ki a virágot, ha éppen az előbb ecsetelted, hogy hogyan jártál már vele – megrázom a fejemet. Sosem értettem a férfilogikát, s úgy tűnik, hogy a mai nap folyamán sem fogok dűlőre jutni vele.
  - Hány évesnek is nézzük azt az ajándékot? – hátha a korral közelebb kerülünk a megoldáshoz.  Bár amondó vagyok, hogy az eddigi információk tudatában, tényleg a hangulatot mutató, villogó valami lenne jó. – Itt kell lennie valahol – kutakodok tovább, felborítva az eddigi katonás rendet. Én jobban átlátom a káoszt, s ezek a műanyag vackok szerencsére, nem törnek össze attól, ha az én két balkezem hozzájuk ér.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 26. 18:14
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 26. 19:08 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


– Éppen olyan gonosz vagy, mint én – biggyesztem le az ajkaimat, mintha tényleg bántana a dolog, pedig aztán. - Nem harapok ám - mutatóujjamat mozgatva, hívogattam szépen vissza magamhoz. Eddig is hangosan kellett beszélni, hiszen a zenének köszönhetően nem sokat hallok belőle. De, ha még el is lép tőlem, s viszi magával a kellemes légkört, akkor el leszek veszve. Azt meg csak nem akarjuk. – Jól tudsz mutogatni? – nevetem el magamat. Igen, sajnos kétértelmű ez a dolog és én bizony nem éppen azt az oldalát nézem, amelyiket illene. De, majd megszokja, vagy nem. Mindegy is.
– Jaaa, hogy ja – nézem meg a képet jobban. Sajnos el tudok siklani a fontos részletek felett, ha a szemeim megakadnak valami olyan részleten, amely jobban felkelti a figyelmemet. Barnáim ide-oda cikáznak a kép és Noel arca között, néha hangosan hümmentek egyet, majd, mint aki jól végezte a dolgát, adom is neki vissza a kártyát. – Határozottan jobb így – jegyzem meg úgy mellékesen. Nem volt rossz a hosszú haj sem, de a rövid nem rejti el az egyre férfiasabb vonásait. Meg én nem igazán vagyok oda a hosszú hajú férfiakért, sajnos maradi vagyok ezen a téren. Hosszú haja a nőnek legyen, a férfinak pedig rövid.
– Hmm, nem tudom Noel – elhúzom a szám szélét, mintha hatalmas bajban lennék. Érdekes állítás, azt hiszem külső szemmel én is így látnám magamat. – Milyen féltékenységről beszélünk? – pillantok fel rá érdeklődve. Mert én szerintem bőven van ennek formája.   – Ha szerelmi, akkor el kell keserítselek.. Mivel nem igazán sikerül olyan kapcsolatot kialakítanom a másik nemmel, ami közelebbinek nevezhető, így hát ilyesmit nem éltem még át – sem nővel, de hát ebbe ne menjünk bele. Nem hiszem, hogy lesz olyan pillanat, amikor arra d öntésre jutok, hogy oké én itt most akkor megállok és vele szeretnék lenni. Vagy lehet, hogy én így döntök, de hogy a világon nincsen olyan lény, aki így határozna, ha rólam van szó, az már biztos.
– Veszekedni azt tudok, nem is kicsit. Ha valamiben ezer százalék, hogy a másiknak van igaza én akkor is addig forgatom a szavakat, míg én nem nyerek – megvonom a vállaimat. Még olyan nyelven is lyukat beszélek bárki hasába, amit nem is beszélek. Megtörtént eset. – De nem vagyok hirtelen haragú. Begyűjtő vagyok.. Tudod, mindent megjegyzek és egyszer csak zudítom – rossz szokás tudom én, de mégis ebben lelem nagyobb örömömet, mint abba, hogy hirtelen mindenért ugorjak. A gyűjtögetés sokkal szórakoztatóbb, mert a másik nem számít arra, hogy mikor fogsz robbanni.
– Azt hiszem, ihatunk mindketten – kezemmel nyúlok is a saját pohárkám után, a szabaddal pedig mutogatom neki, hogy fenékig. Ha jól számolom, akkor ez így éppen egyenlő. S bár érzem már egy kissé az italt, sőt talán túlságosan is, nem hagynám itt abba ezt a remek játékot.
– Szerintem olyan bátor emberke vagy, aki már ébredt fel valaki mellett, akit nem is ismert – bár ez nem bátorság, velem is előfordult már. Én azt vallom, hogy aki ilyesmit nem tett, az nem is élt még igazán, vagy nem volt olyan bánatos, hogy túl sok alkoholt vigyen be a szervezetébe, aminek köszönhetően eléggé felszabadult lett. Végül is, majdnem egyre megy.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 26. 19:12
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 27. 11:42 Ugrás a poszthoz

Szépfiú


Látszólag gondolkodóba esem, ám a mosolyom könnyedén elárul. Soha? De. Van olyan alkalom, amikor preferálom ezt a módszert, de nyilván nem fogom itt kiteregetni a praktikákat. Ennyire közeli élményt nem kívánok a mai estére.
Tekintetemet lassan jártatom végig a jelenlévőkön, s rádöbbenek, hogy sokkal több az ismeretlen, mint az ismerős arc. Sőt, ahogy szemeim ide-odacikáznak, az is feltűnik, hogy majdnem idősnek számítok közöttük. Ez pedig egy kissé elszomorít. Eljutottunk a whiskey ezen szintjére, amikor indokolatlanul bármin képes vagy elszomorodni. A fenébe.
– Veszélyes? Hiszen nézz rám, egy földre szállt angyalka vagyok – már csak a glória hiányzik a fejem tetejéről és tökéletes is lenne ez az álca. Nyilván nem vagyok az, vannak rosszabb pillanataim is, de mindig igyekszem a mérleget úgy billenteni, hogy a jó cselekedetek legyenek többségben.
Tekintetemmel végig követem minden mozdulatát, melyek mintha semmi jót sem sejtetnének. Olyan, mint aki valami rosszban sántikál, aki kész a támadásra, ez pedig felkelti a kíváncsiságomat. Szinte látom magam előtt, hogy ebből egy olyan sztori lesz, melyet nem bírok majd követni. Még akciót is képzelek köré, ám mindhiába. Szavaival egyből földbe döngöli az elképzelésemet, s megtöri a varázst. Bár a tény, hogy olyannal nem fekszik össze, akit nem ismer, azért egy kis elismerést érdemel. Okos fiúcska ő, tudtam én már a sípálya tetején is.
– Az, hogy valaki mellett ébredsz, nem feltétlen jelenti azt, hogy együtt voltál vele – elmosolyodok. Nem fogok szentbeszédet és hosszas érvelést tartani erről, mert hát nem az én dolgom. Így hát iszom, azt mondta ezt tegyem, hát eltüntetem az italt, had örüljön.
– Szóval, ez az állítás most nem rólad fog szólni – felvezetésem egy kissé homályosra sikeredik. Beszédem egyre pörgősebb, amúgy sem vagyok egy lassú csiga, de ha lecsúszik pár pohárral, akkor a duracell nyuszi hozzám képest, csak egy kis szaros lesz, aki lesi, amint elhaladok mellette. – Nekem levegőre van szükségem, különben alád fordulok – számhoz emelem gyorsan a kezemet, s még mielőtt hatalmas nevetésben törnék ki, pontosítok. – Mármint a pult alá, szóval érted – legyintek. Ha nem érti, hát így járt. Semmi kétes megjegyzést nem kívántam közölni, csak a saját stílusomban adtam tudomására, hogy az italnak, a bent lévő melegnek és neki köszönhetően, lassan elmegy az eszem. Azt meg csak nem akarjuk.
Üres poharammal fordulok egyet, szénsavmentes vizet töltök bele. Mindenkinek tudnia kell, hogy mely határokat lépheti még át. Nos én az alkohollal olyan viszonyban vagyok, hogyha még egy pohárkával lecsúszik, akkor ki kell bérelnem az egyik ágyat, mert haza nem jutok. Jó kislány lévén pedig, most az a célom, hogy az este egy bizonyos pontján, mikor már úgy érzem, hogy nincs tovább, behuppanjak egy taxiba és hazaérjek. Nem kívánok más mellett ébredni reggel.
– Örültem a viszontlátásnak Noel – egy rám jellemző mosollyal fordulok felé, sőt még egy ölelést is adok neki. Tudom, hogy hirtelen jön a ’búcsú’, de nem szeretném, ha rám pazarolná a valószínűleg értékes idejét. Így hát elszakadván tőle, elindulok kifelé, s ismét birtokba veszem az erkélyt, hogy a fejem kicsit tisztuljon.

//Visszahoztál.  Love  Kiss //
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 27. 11:43
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. január 25. 17:46 Ugrás a poszthoz

Ervinke :Ł



Belekarolok a mellettem haladóba. Kicsit izgatott vagyok, hiszen régen jártam már ezen az utcán. Igaz akkor kissé más formában sétálgattam, nem volt ekkora nyugalom körülöttem.
– Ez egy hülye, az ilyenek nem értem minek tanítanak. Tuti, hogy ezzel nyújt magának olyasfajta örömöket, melyeket otthon nem kap meg – még én is fel vagyok háborodva. Sosem szerettem az olyan oktatókat, akik az erejüket így fitogtatják. Gusztustalan ez a módszer. – Remélem legalább az arcába löktél valamit – egy hatalmas adag kávét, pohár vizet, vagy csak beleköpött az arcába. Bármelyiket is választotta én bizony büszke lennék rá. Mondjuk így is az vagyok. Ervin okos gyerek, de ezt már annyiszor hangoztattam neki, hogy inkább magamban tartom a mai napon.
– Mi lenne? – nagy szemekkel pislogok fel rá. – Szabad vagyok, élek, nincs munkám még mindig és szülinapod van, kell ennél több? – megvonom a vállaimat. Nincsen hatalmas oka annak, hogy el szerettem volna jönni az országból.
– Jajjj képzeld, elhoztam legsötétebb álmaidhoz tartozó egyik gúnyát. Mármint, velem kapcsolatos álmaid – bájosan vigyorgok rá. Van valami, amit még legelső találkozásunkkor úgymond megígértem, s bizony azt kell mondanom, hogy „kapcsolatunk” megérett arra, hogy előkerüljön a fekete-fehér gúnya, melynek köszönhetően kedves szavakkal fogadnának egy templomban.
– Hogy van a testvéred? Örült annak, hogy végre nem nálatok sátrazok? – kicsit pofátlan vagyok és túl sok időt töltök náluk. De nem tehetek arról, hogy jó a társaságuk, s velük sokkal jobban érzem magamat, mint a saját családommal. Akkor rontották el ezt az egészet, mikor legelőször beengedtek magukhoz. Na, nem mintha adtam volna nekik esélyt, lecsaptam rájuk, mint egy tornádó.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Drávecz Krisztina összes hozzászólása (159 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel