Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Kirill- Én a citromosat szeretem. Vagy hát nem is tudom. Leginkább csak olyat kaptam. - gondolkodik el. Az anyja ilyen téren elég szigorú volt, elvégre Luca evési szokásai lágyítva és ebrosszak és a foltokat valahogy ki kellett küszöbölni. - Eper? - kedve lenne megnyalni magát, hogy kiderítse vajon a férfinak igaza van, vagy sem, de végül nem teszi, helyette inkább ő is eszik egy kanállal, aztán haloványan elkuncogja magát. - Most te bámulsz engem! - csillan szeme cinkosul.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Kirill- Alig várom - sóhajt fel boldogan, tetszik neki, hogy a férfi a jövőre is tervez, mert ez azt jelenti, hogy nem kell itt hagynia a családot. - Megkóstolni? Miért nem teszed - közelebb hajol, hogy most ő adja a csókot, de mielőtt megtehetné a bejárati ajtó kinyílik, hangját rögtön érzékeli Luca és amilyen gyorsan csak lehet kutyává eszkábálódik vissza. Úgy tűnik rövidebb volt ez a közös pihenés, mint amennyire tervezték.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó Elhatározta, hogy megvárja Kirillt, bár jóval korábbra várta. Már éjfélkor sokallta távollétét, s hiába nézett a kanapén valami béna vígjátékot már egészen elbóbiskolt mikor meghallotta Kirill hangját. A férfi jelenléte olyan hatással volt rá mint kettő brutál erős kávé, s az álmosság nyomtalanul eltűnt szemeiből. Rohanva ment kedvese elébe és mikor meglátta rögvest a karjaiba vetné magát, ám az utolsó pillanatban megdermed. - Más illatod van... olyan fura, minden jól ment a partyn?
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó Már kezd megnyugodi, egy keveset, a kevés semmiből sem árt, tehát nem is aggodalmaskodik, pláne miután elmondja a férfi, ám egy szó, vagyis még annyi se, csak egy fél szó az, ami miatt a hatalmas vigyor arcáról hirtelen leolvad. Hátralép egyet s akkor még a férfi kockái sem tudják lenyűgözni. Persze titkon vágyik rájuk de ahogy elképzeli, hogy előtte Tánya ért hozzájuk... - Ő is ott volt? - hangja megremeg és egyre nagyobb lépéseket hátrál.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó Ha tudta volna biztos a fiú után ment volna. Corgiként, kémkedni, de nem tudta. És ez nagyon bántja. Megremeg ajka s aztán egyik pillanatról a másikra átalakul és elrohan. Nem megy messze, csak bebújik a könyvespolc alá. Duzzog és nincs kedve ahhoz, hogy Kirill megpróbálja kibékíteni, mert a simogatásával és ölelésével rögvest megtudná tenni és akkor Lucus mindent elfelejtene. Pedig ő most nyomatékosan haragudni akar férfira.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó - Nem akarok érintkezni veled mert akkor nem tudnék haragudni rád. Nem mondtad, hogy ott lesz. Miért nem mondtad, hogy ott lesz? - közben deanimál a lányka ám összehúzza magát és jól lelapul. Ő nem szeretne úgy viselkedni mint egy ovis, de azt se akarja, hogy máskor is előforduljon, hogy az akit szeret azzal van akit az akit szeret régen szeretett.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó Mikor a férfi levekszik nem tud odanézni. - Akkor mire szoktál gondolni? - persze ez nonszensz kérdés, mert Luca szinte mindenre gondol egy nap a reggelitől kezdve a postás megzargatásán át Kirill karjáig, mégis tudni akarta, hogy vajon a férfi fejében mi járt. - És én nem vagyok jó válasz, mert az úgy túl könnyű lenne - teszi gyors hozzá, kinyújtva ujját figyelmeztetően.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó Megmakacsolva magát ajkába harap válasz helyett, ám amikor a férfi felkel és elmegy rögvest megszeppen. Megpróbál kikúszni a könyvespolc alól bár ember képébe szinte lehetetlen, épphogy az orra hegye kifér. - Hova mész? - kérdi, hangocskája vékony, s a könyvespolc alól nem látszik más csak egy csillogó szempár, egy emberi orr meg egy csomó kinyúló vörös hajtincs.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó - Én nem is...én... - mocorog közben kifelé, de csak nem jutott előre, aztán kutyaképébe alakult, de úgy sem jutott többre, hatalmas feje valahogy mancsai alá keveredett s hiába iparkodott szabadulni semmi. - Kirill? - hangja most még az előbbinél is vékonyabb. Már nem próbál menekülni, hiába lenne amúgy is mindegy. - Azt hiszem, hát tudod...beragadtam
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó - De Tánya olyan szép és kedveees...- motyogja, ám mikor végre alkalma nyílik kimászni a polc alól megteszi, hamar felpattan és bő három lépésnyire húzódik a szekrénytől, ruháját porolgatva, ami szépen fel is szakadt egy darabon. - Köszönöm - mondja halkan. Néha neki is jó lenne egy pálca. De úgyse tudna vele bánni, így mindegy is.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó - Meggondoltam magam, akkor inkább egy csúnya béka! Én sokkal de ezerszer jobb vagyok, az ágyban találkozunk -azzal ad a fiúnak egy csókot és elugrál a hálóba. Valahogy ebben a nagy beszorúlósdiba odalett a dühe. Hamar be is megy a hálószobába és mivel az ő ruhája elszakadt ezért a szekrényben keres Kirill pólói közül egyet majd elégedetten bebújik az ágyba és izgatottan várja, hogy a férfi végre megjelenjen az ajtóban.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Csavargó - Eljössz velem vásárolni? De az nem veszélyes, még a végén meglátnak - már rég nem császkált csak úgy ember alakban az utcán, mert félt, hogy apja madárkái meglátják és leleplezik kilétét. Persze néha előfordult, de nagyon ritkán kihalt helyeken. Ám egy ruhaüzlet... - Megpróbálok nem féltékenykedni - ennél többet nem tud ígérni. - Ez elég?
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Kirill elment korán reggel dolgozni, Zsombi pedig iskolába, így Luca egyedül maradt óriási magányával. Nem szerette mikor elmentek otthoról, hiába magyarázta el többször is Kirill, hogy miért kell elmenniük. Luca tudta, csak nem akarta megérteni. Azonban ez nem változtatott a tényen, hogy minden reggel újra és újra el fognak menni. Ma már muszáj volt kijönnie a házból, mert úgy érezte túl régóta van odabenn, túl régóta nem csinált semmit, csak toporzékolva várta Kirillt, aki amúgy is késő délután szokott jönni. Addig igazán van ideje egyet sétálni. Kutya képében pedig senki sem fogja megismerni, tisztára olyan volt az egész, mint régen, amikor még nem volt otthona. Szabadnak érezte magát megint, rohangált egy kicsit, aztán mikor kurta lábai elfáradtak lassú sétára fogta és csak nézelődött. Aztán meglátta a kirakatot és a feliratot: " Cukrászda ". Önkéntelen kezdett arrafelé lépkedni, eszét sem tudja annak, hogy mióta nem volt cukrászdába. Talán még soha, mert régen a cselédek készítették az édességet otthon a konyhában, ami felért egy hatalmas cukrászdával. De az igazit is ismerte ám a mesékből. Ahogy közeledett már az illatok is orrába kúsztak, mitől szinte lebegve folytatta útját, lehunyt szemekkel. Vakon is megtalálta volna a bejáratot, ám azzal nem számolt, hogy az ajtó be lesz húzva, s fejjel előre beleütközött az üveges ajtóba. Nagyot koppant a pici buksi és popóra ült a kutyus. Ám ami késett nem múlott mert alig eszmélt fel a frontális ütközésből máris nyílt az ajtó és egy kisfiú lépett ki rajta. Rögvest ki is szúrta Lucát, amit a lány boldogan fogadott, a gyermek kezéhez simult. Davidnak igaza volt, valóban varázskutyával állt szemben, ám nem a beszédessége végett, így a kérdésre nem felelt a csepp blöki, ám helyette valamit kiszagolt, mégpedig az a későbbre félretett csokit a fiúcska zsebébe. Azonnal hátsó lábaira ágaskodott és orrával a gyermeket kezdte bökdösni nagyjából a felkarja környékén, közben mélybarna bocikutya szemeket meresztve.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Amint meghallotta a csokoládépapír csörgését hátrált és leült a kisfiúval szemben a betonra, majd figyelt. Ami a kérdést illette, nem igazán volt éhes, reggelizett, azonban a csokoládét nem is akkor szokták enni az emberek, mikor éhesek, hanem akkor, mikor van addig amíg el nem fogy. Kicsit toporzékolva várta, hogy adjanak belőle azonban fel volt készülve különböző trükkökkel arra az esetre, ha a kis jutalomért le kell nyűgözni Davidet. Ilyen volt mondjuk a fekszik, pitizik és a hempereg, mert ezeket szokták tőle leggyakrabban kérni. Ezt a mutatványsort most is bemutatta, türelmetlenségében a végén pedig bal mancsát a fiú felé nyújtotta. Most már igazán mindent megtett amit meg lehetett, tessenek vele megosztani az édességet. Ezt a mondhatni már követelését szemei csillogásából is ki lehet olvasni, meg halk vakkantásából. Luca sohasem volt az a türelmes ember, mindig mindent rögtön akart és azonnal, az pedig meg sem fordult a fejében, hogy valamit nem kaphatott volna meg, mert lényegében ennek is egy ilyen szituációnak kellett volna lennie, hiszen kutya csokit nemigen szokott kapni, pláne, hogy még csak nem is egészséges a pöttöm mitugrászokat ilyesféle nyalánkságokkal etetni.
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Már szinte a szájában érezte a csokoládé ízét, nagyon a célban látta magát, csak néhány pillanat és megkaparinthatja azt az ízletes csokoládékockát ami után az elmúlt három percben oly nagyon vágyakozott, mikor David közölte, hogy nem óhajt adni az édességből. A kutyus hirtelen megfagyott, nem mozgatta a kis popóját sem, mint más ebek a farkuk és szemében mélységes bánat és csalódottság csillant. De ő nem akarta feladni. Lucának nem lehetett nemet mondani... mármint lehetett, csak az esetek többségében nem értette meg, ahogy most sem. Kicsi habozás után a fiú nyomába indult, ugrálva követte lépteit és néha mikor David lépett a lábai közé is bement a corgi, hogy még csak véletlenül se tudjon olyan könnyen gyorsabb tempót fogni, amit esetlegesen a kutyus kurta tappancsai ne bírtak volna. Közben halkan nyüszített, könyörgően sírt, hogy szánják meg. Jaj ha most Kirill látná...
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Noel, fogalmam sincs mi a neve xd tejszínes csirkemelles valami tésztával és cacikivel :3 fincsa volt de kezdek én is éhes lenni mint Tobias XD
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Hát, attól függ ki előtt kell láthatónak lennem Oh hát végül is, miért ne lehetne egy saját árnyalatú pinked? XD A levendula szép, én kihúzóból a mentazöldet preferálom a legjobban, bár nem tanuláshoz használom hanem rajzoláshoz XD
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
A kikönyörgés hihetetlenül nagy sikert aratott és az áhított étel nemcsak, hogy újból előkerült, de a kisfiú végre letört belőle egy darabot és Luca felé nyújtotta. A kutya boldogan vette el Davidtól a kockát, ügyelve, hogy ne harapja be az egész ujjacskát csupán a csokit, majd elrohant. Ám nem ment messzire, csak a közeli virágágyásig, ahol már nyíltak a virágok, néhány vörös, néhány lila, pár sárga. Ezek közül választotta ki a magának legtetszőbb szálat, kitépte a földből, gyökerestől, mert hát ahogy esik úgy puffan, és már rohant is vissza a fiúcskához, hogy ő is tudjon adni valamit a csokiért cserébe. Boldogan állt meg a navinés előtt, aztán óvatosan letette a virágszálat a cipők elé, remélve, hogy nem lesz összetaposás a növényke halálának oka. Eztán kedvesen kíséri a fiúcskát, el sem akar mozdulni mellőle ha tovább indul a sárgaság. Úgy véli, hogy akkor már elkíséri a kastély bejáratáig, mert még ott úgy sem volt, utána pedig beugrik az előkészítőbe, hátha összefut Kirillel, ha meg mégsem, legalább boldogságot okoz néhány kisebb gyerkőcnek.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Nem lehet, hogy nem a rádió tudja rosszul az időt, hanem igazából maga utazott vissza a múltba valamilyen ügyetlen véletlen során?
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Cukrázdától átsétáltunk idáig Luca hűségesen követte a kisfiút, boldogan ugrabugrált körülötte, néha kicsit eltávolodva tőle, máskor bundája a gyermek lábát súrolta, amikor fülét zümmögés csapta meg. Rögvest kézeni kezdett, de már késő volt, megpillantotta a méhet ami a tulipánból szállt fel. Tudni illik Lucus nagyon félt a méhektől és egyéb, szúrásra hajlamos bogaraktól, mióta meg akart simizni egy méhet és az csúnya módon orrba szúrta. Rögvest meg is indult elfelé, hogy az első fedezék felé amit talált be tudjon húzódni és már érezte is, hogy a kistestű kutyusból átalakult kistestű vörös hölggyé. - Csapd le, csapd le! - nyöszörögte nagy rémületében kezét fejére téve.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Cukrázdától átsétáltunk idáig Addig ott maradt a fa mögött megbújva, míg a kisfiú nem szólt, hogy biztonságossá vált a terep. Mintha egy örökkévalóságba került volna, mire előbújhatott volna, már lassan azon gondolkodott, hogy vajon ott fog-e megöregedni, vagy előbb találta volna meg Kirill? Lehet egyszerre, bár bizonyosan igazán gyönyörű és romantikus történet keveredett volna ki a helyzetből. Mint egy igazi tündérmese. De végül kidugja orrát, már emberi alakban van, vörös szőr helyett hosszú vörös tincsei kísérik minden mozdulatát. - Igen, én voltam. - mosolyodik el kilépve a fa elé. - ne haragudj, hogy ennyire pánikba estem, de nem vagyok oda az ilyen repülő súrógépekért. - szabadkozott zavartan, majd mikor rájött, hogy feltehetőleg David kutyát várt egy ember helyett hamar hozzátette. - Amúgy nem a te kutyusod futott el arrafelé? - mutatott egy teljesen random irányba. Nem szokta elárulni a titkát, hogy lényegében animágus, mert habár ez a varázsvilágban egy teljesen elfogadott dolog, azért nála ez mégiscsak egy rejtőzési lehetőség, és a búvóhelyeket ha mindenkinek kifecsegi az ember, bizony többé nem lesz búvóhely, csak egy hely, amit mindenki ismer, ezt pedig nem igazán akarta ezért is próbált úgy tenni, mintha a kutya és ő két külön dolgok lennének, aminek semmi közük egymáshoz.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Cukrázdától átsétáltunk idáig -Oh de édesen makogsz, aggódsz érte? - mosolyodott el közelebb jőve a fiúcskához. Lucánál mit sem számított mióta ismerték egymást, az idegen kifejezés az ő szótárában nem szerepelt, esetleg csak ha a földönkívüliekről volt szó. - Ha jól láttam akkor arra- mutatott egy teljesen random irányba, még csak a hitelességre sem törekedett, hogy talán ha arra ment volna az eb, akkor azt a fiúcska észrevette volna, mert miért is foglalkozott volna ilyen aprócska dolgokkal. Már az is nagy dolognak számított, hogy kettészedte a kutyát és önmagát és nem drukkolt elő rögvest az igazsággal, hogy animágus. - Vagy esetleg a másik irányba, ahj, nem is figyeltem - először csak összevissza mutogatott kezével majd mélyet sóhajtott és zavartan megvonta a vállát. - De ne aggódj, biztos jól van, elvégre a kutyák mindig talpra esnek - veregette meg mosolyogva a fiú vállát.
|
|
|
|