Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A bal, tiszta arcrészén a magasba repül szemöldöke, amikor Melissa megjegyzi, hogy nem lehet olyan nehéz az informatika. Hihetetlen, hogy mennyire magabízó a leányzó. Nem mintha baj lenne, csak egy kicsit szokatlan a vörös Petheő lány számára. Habár, ha jobban belegondolunk, akkor ez egészséges önbizalomnak számít a Rellon házban. Gondolatban kacag egyet, ami végigvisszhangzik a többi gondolaton fejében, majd ismét a szőke ciklonra emeli zöld tekintetét.
- Bizti vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű – mondja erősen, gyermeki ábrázattal bólogatva. – Nehéz tárgy.
Emlékszik, hogy éppen csak átbukott informatikából, de szerencsére Szentkirályi Barna segített neki a vizsgán, és csupán ennek köszönheti, hogy nem bukott meg. Word, Excel, PowerPoint és társai. Borzalom volt. Habár, a számítógépes játékokkal mégis jobban le tudta foglalni magát, mint bármi mással. A mai világban – nem a varázsló társadalomban gondolkodva – nem nagyon lehet meg az emberi informatikai tudás nélkül. Ezért is volt nagyon nehéz érvényesülni kortársai között, amíg otthon élt és nem a kastélyban. Ezen ismét elgondolkodott egy hosszabb időre. Ez olyan lehet Melissa számára, mintha egy pár percre kikapcsolt volt a lány, majd reboot, és ismét itt van a jelenben. Megrázza fejét, majd megkérdezi, hogy sikerült-e eltüntetnie a tintafoltokat arcáról. Választ nem kap rá. Egy igen és egy nem sem hagyja el a szőkeség száját, azonban Bíborannára szegezi pálcáját, mire a vörös lány szemei kidüllednek az ijedtségtől. Most fog bekövetkezni, amitől kivételesen nem tartott. Jól meg fogja verni egy Rellonos. Vagy ami még rosszabb, jól megátkozza vagy mi.
- Ne bánts – mondja, de ideje sincsen kezét arca elé emelni.
Azonnal jön a varázsige, ami nyugtató, hiszen az imént is ez segített Melissának, hogy megszabaduljon a foltoktól. Ahogyan a varázsszavak elhagyják az évfolyamtárs száját, furcsa érzés járja át Anna testét. Főképp az arcát. A szőke elmosolyodik. Eléggé bajt jóslóan, majd meg is jegyzi, hogy miért ez a széles vigyor az ő arcán.
- Mi van? – kérdez vissza. – Nagyon vicces vagy.
Nem hisz neki, biztosan csak ki akarja hozni a sodrából. Arcához nyúl, ahonnan már nem ragad tinta az ujjbegyeihez, de még mindig nagyon érdekes érzés járja át. Rosszullétet vehet észre a másik az arcán, azonban Bíbor csak nyel egy nagyot, és visszacsúszik táskája mellé, ahonnan egy zsebtükröt vesz hosszú, csontos ujjai ölelésébe. Még mindig hitetlenkedve emeli arca elé, majd a zöld szemek a szokásosnál is jobban kidüllednek. Szabad kezével a szeplőhiányos arcrészt fogdossa.
- Neked teljesen elment az eszed? – kérdezi még halkan.
Egyszerűen nem tudja felfogni, hogy mi történt… egy percig, aztán…
- Ez aztán tényleg marha vicces, igaz? – kiabálja. – Csináld vissza! – mutat a „torz” felületre. – Azonnal csináld vissza, Melissa!
Megint átfut a mondat az agyán: „Hihetetlen, hogy ezeknek mindent szabad.”

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egyszerűen képtelen felfogni, hogy mi is történt egy pár perccel ezelőtt. Dühödten nézegeti magát a tükörben, és nem azt a szép kis szeplős pofit látja, amit nagymamája annyira szeretett. Senki nem szeplős rajta kívül a családban, csak mamája viselte ugyanezeket a szépséghibákat. Ezért van a felháborodás. Sokan szeretnének megszabadulni ezektől, hah? Azok nem egészséges gondolkodású emberek. Mindenkinek el kell fogadnia úgy magát, ahogyan van. Szőkén, barnán, szeplősen, archibásan, bal- vagy jobbkezesen. Butaság, ha valaki változtatni akar magán. Ezek az emberek soha nem lesznek boldogok az életben. Ilyen dolgok szaladnak végig a lány füstölgő kobakjában, miközben ki sem pillant társára. Régen érzett ekkora haragot magában. Az érzés hasonló ahhoz, mint amikor elvesznek tőled valamit, ami valakire mindig emlékeztetett, tőle örökölted. Keze ökölbe szorul, szája remegni kezd, majd amikor Melissa ismét beszélni kezd hozzá, eltörik a mécses. Hatalmas, krokodilkönnyek csúszdáznak végig Anna arcán, miközben az ökölbe szorult kéz kienged, és esetlenül hullik az ölébe. A másik mancsában pihenő tükröt halkan szipogva elteszi táskájába, majd felnéz a Rellonos lányra. Szája még mindig remeg, ahogyan leplezni szeretné elszontyolodását, de nem szól semmit sem. Belemerül a gondolataiba, ahogyan mindig is szokta. Millió dolog szalad át folyamatosan kattogó agyán. Miért mindig neki kell lennie a Rellonosok áldozatának? Egyáltalán miért jó Melissának is, hogy így viselkedik? Semmi mást nem érez már a kis szeplős testben csak fájdalmat és szomorúságot. Az ember lánya ne támaszkodjon a sztereotípiákra… Ilyen találkozások után igen nehéz ezt megtanulni, majd később megállni, amikor egy újabb sárkánynövendékkel találkozik. Hatalmasat sóhajt, nyel egyet, majd elnéz a kastély irányába. Megsemmisítve. Így érzi magát talán leginkább. Csak kirajzolódik végre, hogy mik ezek az érzések. Vagy mégsem? Miért kezd el Bíboranna mosolyogni? Márpedig ez nem más a vörös lány arcán, mint egy könnyes szemű mosolydarab. Semmi nem változik. Ez volt az otthoni általános iskolájában is, és most a mágustanoda sem lesz kivétel ezek szerint.
- Nagyon szépen köszönöm – fordul gúnyosan mosolyogva Melissa felé.
Picit játékosan fejet is hajt előtte, majd látványosan pakolászni kezd, hogy talán ő is elindul a birtok egyik másik, eldugott részébe, hiszen olybá tűnik, a szőke lány inkább indulna. Nem egy jól sikerült találkozás ez, de ilyennek is kell lennie. Talán meg kellene látogatnia a gyengélkedőt – ismét, ismét, ismét -, hátha ott tudnak vele kezdeni valamit.
Hangtalanul dobja könyvét is a barna táskába, majd felnéz a szőkeségre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az össze-vissza támadó érzelmek csupán a lány teljes összezavarodottságát jelzik a világ felé. Nem tudja, hogy ilyenkor hogyan kell viselkedni. Vagyis, most sem tudja, hogyan kell viselkedni. Annyi új inger éri, hogy valóban úgy viselkedik, mint egy agybajos. Fiatal még, sok mindent kell megtanulnia itt ahhoz, hogy ebben a világban érvényesülni tudjon – illetve, a számára megszokott „normális” világban is kellett volna még egy kicsit készülnie a nagybetűs életre. Ez teljesen megszokott viselkedés egy olyan lánytól, aki világ életében egyedül volt, nem nagyon voltak barátai, s emberek közé sem nagyon járt, csak akkor, amikor tényleg kötelező volt. De nem mentem tovább a Petheő leányt. Látszik, hogy Melissa már nem tud mit kezdeni ezekkel gyors hangulatváltozásokkal. Szinte ijesztő is lehet, pedig totál ártatlan az egész.
- Úgy fogok tenni – mondja mosolyogva, de még egy picit szipogva a Rellonosnak.
Megint a gyengélkedőre kell mennie. Hihetetlen, hogy mennyi időt töltött már ott, te jó fahéjas csiga. Biztosan többet, mint a könyvtárban. Oda sem ártana ellátogatni, hátha magára szedne valami tudást ahhoz, hogy ne robbantson fel mindent, amihez hozzáér. Ajkait összeszorítja, ahogyan zöld, szomorú, kiskutya szemeit a szőke lányra emeli. Érzi, hogy igazán furcsán viselkedett, s az, hogy ennek tudatában van, még jobban elszomorodik. Megfordul az is a fejében, hogy nem érett még meg a társas lény megnevezéshez.
- Szia! – köszön el ő is, és figyeli, ahogyan másik egyre csak távolodik.
Ilyen borzasztóan furcsa találkozásban sem volt még része. Szíve egyre kevésbé akar kiesni a lapos mellkasból, azonban még a drámai hatás kedvéért odaszorítja kezét egy pár másodpercre, mintha ezzel szabályozni tudná a szívveréseit. Elgondolkodva tekint a pad előtt fekvő tintás földdarabra. Szemöldökét összehúzva suttog még pár szót maga elé. Csak azért, hogy bizonyisten lököttnek nézze az, aki erre jár.
- Ha elment, én akár maradhatok is – vonja meg vállait.
Így könyve után nyúl. Gyakorol még egy kicsit, majd eltűnik a rétről a mai napra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Túlságosan állatpárti a kis hölgy ahhoz, hogy húst egyen vagy a tőlük elcsent tejet igya. Az állatok mindig előbb vannak az embereknél számára. Sokáig úgy érezte, hogy csak velük tudja megértetni magát. Nem vártak el jó érdemjegyeket, nem nagyon volt hangulatingadozásuk, nem ítélkeztek. Mostanra már kinőtte a túlzott állatszeretetét, és kezdi jól érezni magát az emberek között is. Legalábbis néhány ember között. Hogyha jobban belegondol, rá kell jönnie, hogy bizony sokat köszönhet az iskolának. A gondolat végigszalad vörös kis fejében, Ericre pillant és elmosolyodik. Úgy érzi, hogy barátokat szerzett. Igaz, ellenségeket is, de így szép az élet. Nincsen olyan ember, akit mindenki szeret, és nincsen olyan ember sem, aki mindenkit szeret. Ezt a helyzetet kifejezetten kezdi élvezni a Petheő-Gönczy leány. Érdekes, hogy egy ilyen hétköznapi tárgy, mint a televízió ennyire elvarázsolta őt. Régen nem volt semmilyen nemű kapcsolata ezzel, a számára teljesen normális világgal. Édesanyjával leveleznek, de azt is meg kell szokni még. Nem a számítógép elől pötyög neki valamit, nem mobiltelefonon. Bíboranna pont egy olyan mugli társadalomban nevelkedett, ahol ezek az eszközök szinte létfontosságúnak számítanak. Ezért is volt egy kis hiszti, amikor kiderült nem szabad a tanodában telefont használni. Ki gondolta volna? Az igazat megvallva, mobiltelefonnal szaladgáló szakálas öreg varázslókat sem nagyon tudna elképzelni. Vicces lenne. Na, de térjünk is vissza az asztalon csücsülő tévére. Közben annyira figyeli a varázstalan tárgyat, hogy szinte figyelmen kívül hagy néhány kérdést, de egy idő után kapcsol, és csupán egy pillanatra tekint fel a fiúra, amikor válaszol neki.
- Jó lesz a kanapé – néz vissza a tévére. – Köszönöm szépen.
Mintha az őzikéből hirtelen vadászó rókává változott volna a lány, aki áldozatát szeretné becserkészni, úgy emelkedik fel lassan a kanapéról. Ahogyan felkel, a kapott ruhákat maga mögött hagyja mai ágyikóján. Kutyamód oldalra fordítja a fejét, majd odalép a televízióhoz. Nagyon jó, szinte hihetetlen érzés, hogy egy ilyen tárgyat lát az elmúlt keserves hónapok után. Nem mindig keserves, de esténként azért megnézett volna egy-egy természetfilmet.
- Kins&Kens? – kérdez vissza. – Ez lesz az én helyem. Micsoda pompás ötlet. Muglik a tulajdonosok vagy ez nekik egy ilyen hobbi? – beszél, kérdez, de nem tekint most a fiúra, mert éppen teljesen bele van merülve az ámulatba. Mintha ő is most látna ilyen készüléket először a 16 éve alatt. Az „empékhárom lejáróra” felnevet, de csak a sajátos, bájos módján, és biccent egyet Ericnek.
- Tényleg jól jönne néha egy olyan – nem gúnyolódik, dehogy.
Csak éreztetni szeretné a fiúval, hogy nem beszélt zöldeket. Sokat számít az ilyen, saját tapasztalatból tudja Bíboranna is. Elvégre nem egy világból való a két fiatal ebben a szobában, és jó, hogyha egy kicsit bátorítják és erősítik egymást. Erről szól egy egészséges kapcsolat. S az, hogy Annus kihasználásnak vegye azt, hogy felhívták ide… not goin’ to happen, hiszen nem is gondolna ilyesmire. Egy véletlen egybeesés; a kellemeset a hasznossal alapon.
- Nem kaptál hozzá távirányítót? – teszi fel a kérdést, miközben Erichez fordul. Akkor kapják meg éppen a rendelt szendvicseket, és a vörös Navinésnek is hasonló gondolata támad, mint a Wright fiúnak. Azonban ő ezt hangosan ki is mondja.
- Várjunk a vacsival – kezd bele. – Milyen jó lenne tévézve enni.
Sóhajt egy hatalmasat, és a fincsi szendvicsekre, majd az idősebb fiúra tekint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

(szeplő-induló & kinézet) >> a filmes utalás szemléltetése

- Tökéletes lesz a kanapé – ismétli meg önmagát. – Tényleg.
Erősíti meg mosolyogva, ahogyan lop egy pillantást Erictől. Nem akar udvariatlan lenni, márpedig úgy néz ki, mintha egy szó sem érdekelné, ami elhagyja a fiú ajkait. Dehogynem. Figyel is minden egyes szóra, csak kicsit megkésve válaszol, és most kerüli a szemkontaktust, elvégre annyira megörült ennek a teljesen hétköznapi tárgynak, mint az a bizonyos majom a farkának. Izgatottan harap ajkaiba, majd egy ismerős filmjelenetet láthatunk. Ha van a közönségben olyan, aki látta azt az űrben játszódó filmet, akkor biztosan látja lelki szemei előtt a hasonlóságot. Ahogyan a hercegnő nyúl a droid irányába, hogy elküldje annak a bizonyos mesternek az üzenetet. Megvan? Good. Ilyen módon közelíti meg az elektromos tárgyat a vörös leányzó is. Eric hangjára ismét felkapja vörhenyes kobakját, és egy bájos mosoly bújik elő ajkai erdejéből.
- Elkísérsz majd oda? – kérdezi érdeklődve, miközben felegyenesedik, és folytatja a mondanivalóját. – Mármint, nem szeretnék még egyszer eltévedni, és jobb, hogyha van velem egy olyan, aki ismeri a terepet – ez már inkább magyarázkodásnak tűnik, hiszen nem szeretne a fiú nyakán lógni mindig. Biztosan van jobb dolga is, mint egy, az iskolát késve kezdő, elsőéves lányt kísérgetni. De ha mégsem, akkor Bíboranna csak boldogan fogadja a társaságát. Ezért is van az, hogy zavartan a füle mögé helyez egy vörös tincset, miközben inkább visszafordul a televízió irányába. Nem gondol bele, hogy félreérthető lehet a helyzet, hiszen nem szakterülete a fiú és a lány közötti kapcsolatok tanulmányozása. Olyan ártatlanul és tapasztalatlanul áll minden nemű kapcsolathoz, hogy néha egy 6 éves kislány is többet álmodozik a szőke hercegről, mint Annus. Aztán Eric hozza is a hozzávalókat; egy távirányító és egy energiaforrás. Csúcs, ez nagyon izgalmas. Felnéz a tőle közel 20 centivel magasabb fiúra, átveszi a tárgyakat, és biccent neki köszönésképpen.
- Nos, akkor lássunk hozzá – mondja, és bizony hallatszik a hangján, hogy mennyire izgatott. – Sokszor csináltam már ilyet. Apu mindig átadta nekem a terepet, ha Medárd – itt újra a fiúra emeli a tekintetét a magyarázat erejéig. – A bátyám nem volt otthon – kezdi vizsgálni a távirányítót, majd a henger alakú másik tárgyat. Hümmögve nézi át minden funkcióját, miközben észre sem veszi, de halkan elkezd dudorászni, ahogyan édesapja is mindig csinálta. Akármilyen szerelésről legyen szó, a matróz dalok fütyülése vagy dúdolása nem maradhat el. Ha mégis elmarad, akkor tessék megmérni a lázát vagy hívni egy orvost, netán a papot az utolsó kenetért, olyan szinten lett már kötelező ez a cselekvés. Térjünk vissza a televízió bekapcsolásához. Eléggé egyszerűen kellene mennie, hogyha mugli környezetben lennének, azonban ez nem így van, szóval lehet, hogy egy kicsit nehezebb lesz a dolog.
- Itt van ez a piros gomb a bal sarokban – lép közelebb, a fiú elé, neki hátat fordítva, hiszen így egyszerűbb neki mutogatni a műveletsor közben. – Ha ezt benyomod, akkor kellene működnie a tévének. Vagyis – rájön közben, hogy tévedett, hiszen még nem is csatlakoztatta az energiaforráshoz. – Először kell egy kis ennivaló neki – mondja nagyon komolyan bólogatva, majd odalép a tévéhez, megkeresi a hozzá csatlakoztatott kábelt, s a tápegységbe dugja. Hallani egy minimális elektromosságot, ahogyan végre összeforrt a két egység. Nagyon halk ez, de aki már találkozott televízióval, tudja, hogy mi ez a hang, be tudja azonosítani. Elgondolkodva harap ismét ajkaiba, majd megnyomja a piros gombot. Et voilà! A televízió bekapcsol, azonban csupán zsizsegést, azt a bizonyos „hangya focit” lehet rajta megtekinteni.
- A csudába – suttogja, majd visszalép a készülék mellé, amit vizsgálgatni kezd. Nem telik bele sok időbe, talál egy behajtott kis antennát, amit kiszabadít fogságából. Kikapcsolja a tévét, majd újra be, és máris van adás. Éppen valamilyen nemű híradás megy, de már a vége felé tart, mert megtudtuk, hogy a nyíregyházi állatkertben ismét kisoroszlánok születtek.
- Mit szólsz? – fordul Erichez csillogó szemekkel, büszkén mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy pár másodpercig gondolkodnia kell azon, hogy mit is jelent a „lebaglyozzunk”, de végül felfogja a varázsló szlenget, és egyetértően bólint egyet Eric irányába. Jó, hogy végre mer kezdeményezni. Mármint, jó dolog, hogy elmer hívni valakit magával, hiszen eddig nem ez volt a jellemző a leányzóra. Inkább kerülte ezeket a helyzeteket, és most tessék. Itt van egy barát lakásán, a televízióját kell beüzemelni, vacsoráznak egyet, közben pedig nézik a jobbnál jobb mugli műsorokat. Érdekes érzés, hogy hónapok után először találkozik technikával. Hétköznapi, mégis olyan jelentőséggel bír most ez után az idő után, hogy azt szavakkal egyszerűen ki sem lehet fejezni. Így térjünk is vissza a beüzemeléshez. Gomb bemutatása megtörténik, és egy kis malőr ellenére, működni is kezd a masina. Igen, Anna most nagyon büszke magára, elvégre egyes egyedül vitte véghez az egészet. Zöld szemei Ericre kúsznak, aki gyermeki ártatlansággal figyeli a képernyőt, s úgy néz ki, hogy meg szeretné fogni a kisoroszlánt, mire Bíboranna elmosolyodik, egy kis huncut kacagás is elhagyja ajkait, majd odalép a fiú mellé. Ő is végigsimítja a képernyőt, majd ismét ráemeli tekintetét.
- Ez egy kicsit bonyolultabb ennél – kezd bele, miközben elindulnak a kanapé irányába. – Igazi történéseket mutat, de ezeket egy műhold sugározza – rájön, hogy nem teljesen érthető, amit mesél. – Az antenna, az a kis pálcaszerű, amit kihúztam belőle, az veszi fel a jelet, amit a műhold, ami egy mesterséges égitestnek nevezhető űrben keringő tárgy, sugároz vissza. Kicsit bonyolult ezt elmagyarázni – vakarja meg a nyakát zavarában. Ezért nem lesz belőle soha tanár néni. Nem tudja, hogy kell magyarázni, tanítani. Nem neki szánták ezt a pályát, habár édesanyja mindig is tanári pályára szánta volna a vörös leányzót.
- Az a lényeg, hogy a híradó az többnyire igazi, csak nem tudod megérinteni – vonja meg a vállát, mutatva, hogy ennél többet nem tud magyarázni, hiszen ő ebbe született, ő maga sem tudja rendesen elmondani, hogy hogyan is működik a televízió. De legalább megpróbálta. Minimális tudást így is át tudott adni a Wright fiúnak. Leülnek a kanapéra, majd elkezdik majszolni a szendvicseket. Ú, rukkola! Aztán a kezébe veszi újra a távirányítót, és félig teli szájjal kezd tovább magyarázni.
- Özkt ö gmb – mondja érthetetlenül, majd elvörösödik, hogy étellel a szájában kezdett el magyarázni, lenyeli a falatot, s folytatja. – Bocsánat – vörösödik tovább. – Ezeket a gombokat kell nyomnod, hogyha esetleg csatornát szeretnél váltani. Vagyis mást szeretnél nézni – nyom is egyet a felfelé mutató nyílra, így egy másik csatornára vált, ahol éppen egy operarészletet mutatnak.
- Hú, de régen láttam már a Varázsfuvolát – mosolyog boldogan és dúdolja. – Ez a kedvenc operám – nem néz a fiúra, csak nézi a gyönyörű hangú énekesnőt. Hogyha a fiút érdeklik a mugli dolgok, akkor Anna nagyon szívesen megmutat mindent, amit csak tud. - A varázsvilágban is van zene, igaz? – reméljük, hogy igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Magyaráz. Mondja és mondja. Amennyire csak tőle telik, de rá kell jönnie, hogy ekkora információhiányos rést egyszerűen nem tudnak betömni ennyi széljegyzettel sem. Hümmögve bólint egyet, majd még egyet Eric mondandójára, majd halványan elmosolyodik. Nem várhatják el egymástól, hogy mindent azonnal megértsenek, de ez egy jó alap a tanulásra, hiszen Eric megtud majd idővel néhány dolgot a mugli tárgyakról, társadalomról, és Bíboranna sem marad teljesen tudatlan a fiúnak köszönhetően a varázsvilág elnevezésű „topicban”. Egy pár perc elteltével olybá tűnik a helyzet, hogy a magas fiú mégis megértett belőle néhány dolgot, máskülönben nem kezdené hasonlítani a televíziót a mágusok napilapjához.
- Varázslóújság? – húzza össze szemöldökét, de hamarosan kap is egy szórólapot. Zöld szemeivel végigfutja az első elé táruló hír, pontosabban hirdetést, majd bólogatva tekint fel Ericre. – Igen, hasonló módon működhet a kettő – jegyzi meg szájtátva. – Ezek még mindig annyira furcsa dolgok nekem. Mivel nekünk otthon van tévé és van újság is, ezért érdekes, hogy a kettő egy picit vegyítve van. Nagyon izgalmas – mosolyog szélesen, majd visszanyújtja a fiúnak a seprűről szóló kis hirdetést.
Ez a seprű biznisz is eléggé izgalmasan hangzik. Bárki vehet seprűt? Hol használhatja? Ezeket most mégsem teszi fel, mert valójában már meg kellett volna tanulnia, hiszen felvette ezt az órát is, de egyelőre még nem jutott el odáig. Nagyon lassan fogadja be az agya ezeket a teljesen új információkat. Eric tudna válaszolni, de kissé kellemetlennek találja, hogy ennyire kis butuska még mindenhez.
- Ó – csak ennyi hagyja el kissé szomorkásan ajkait, amikor az operáról esik pár szó. – Keresünk valami mást – mosolyog végül természetesen a fiú irányába, majd egy nagyot harap a szendvicséből, és megnyomja a felfelé léptető gombot, így ugrik még egy csatornát. Itt éppen valami reklámszerű van adásban. Egy jó drága autót reklámoznak boldog családdal és borsos árakkal. Megcsóválja rá a lány fejét. Nagyon nem szereti a reklámokat, a társadalom megrontójának is lehetne nevezni, ezért inkább odanyújtja a fiúnak a „kapcsolót”, ahogyan otthon szokták hívni.
- Próbáld meg te is. Én már tudom, hogyan kell. Fedezd fel a televíziózás rejtelmeit – sóhajt, majd még egy harapás a szendvicsből, és totál tele is lesz vele. Kettő szendvics éppen elég ennek a kis testnek egy étkezésre, habár egy óra múlva ismét meg fog éhezni. Egész álló nap tudna enni, annyira kis „beles” a lelkem. A koncertek gondolatára csak bólint egyet. Nagyon kíváncsi lenne, hogyan is néz ki egy varázsló- vagy éppen boszorkánykoncert. Kell egyáltalán zenekar? És az iskolába jár egy tinisztár? Csak jó hely lesz ez a Bagolykő. Annyira érdekes dolgok vannak itt, amiket otthon, a kis városában el sem tudott volna képzelni. Ezen elgondolkodva tekint a szoba egyik sarkába, amiből csak Eric tudja ismét kibillenteni. Meg is rázza magát, majd a fiú irányába tekint.
- Kérek szépen – a tea mindig jól jön. – Melegen, ha lehet.
Nagyon szemekkel figyeli, ahogyan a fiú „elkészíti” az italt. Mindig meg tudja lepni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Mármint újság? – néz ki egy pillanatra a fiúra, miközben hevesen bólogat arra, amit mondott. – Igaz, hogy már nem létfontosságú. Maximum az idősebb korosztálynak. Az interneten már mindent meg lehet találni, nem kell hozzá újságost keresni – annyira bele van feledkezve mindenbe, hogy nem kezdi el magyarázni az internet jelentését, csupán gyermekien a szendvicses tálra tekint. Elhúzza ajkait, összehúzza szemeit, és azért csak rámegy még egy utolsó szendvicsre.
- Hogy’ lehet az, hogy minden szendvics más ízű? – kérdi Erictől.
Érdekes egy világ ez. Bíboranna éppen annyira tátja a száját a varázsvilágon, mint Eric a varázstalanon. Mennyire két különböző világ. Mennyire különböző életek. Ez a két fiatal pedig ezeket a hatalmas falakat lebontva egymás között; beszélgetnek. Van ebben valami csodás, nem igaz? Gondolatban meg is hívja a fiút mugli kis városába, de ahogyan jobban elmélkedik rajta, ezzel azért még várna. De nagyon szívesen megmutatna neki mindent, amit alapvetően tudni kell az ő társadalmáról. Ki tudja, hogy mikor jöhet jól ez a fajta tudás a fiúnak. Ha esetleg nyaralni szeretne menni, vagy lenyűgözni egy olyan lányt, aki nem olyan… mint a Rellonos lányok nagy része, akkor biztosan nagy sikere lesz. Felrázza magát elméjének dzsungeléből, majd Ericre emeli zöldszín lélektükreit. Budapest. Még szélesebb lesz a mosolya, amint meghallja a főváros nevét. Ezzel a boldog, huncut vigyorral tekint vissza a tévére, s úgy ejti ki a szavait száján. Természetesen a fiúhoz intézve.
- Körülbelül egy óra lehet, hogyha egészséges tempóval tud menni az ember – itt megköszörüli a torkát, majd folytatja. – Több sebességgel mehetsz egy gépkocsival. És sok a szabály. KRESZ – sóhajt egy mélyet. – Vagyis, a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozását jelenti ez. De eléggé bonyolult még nekem is. Ha elsajátítom a vezetés tudományát, akkor ígérem, hogy elmagyarázom neked – mosolyog szüntelen.
Aztán egy rajzfilmre kapcsol a fiú, ahol éppen valami varázslatos dolog történik. Tűzgolyók, varázslatok. Érdekes kis mese. Régen látott már ilyet. Otthon nem nézhetett 7 éves kora után meséket, mert édesanyja szerint csak elbutítja az embert, és teljesen lerugdossa a ráció útjáról. Biztosan van benne valami, ha Anya mondta. Azért van az opera szeretete is – például. Hiszen a rajzfilmek helyett ezeket kellett néznie mindhárom gyereknek, ami jót is tett néhányuknak. Bíboranna abban is csak az elvont részt tudta elsajátítani, így még nagyobb álomvilágba keverve saját magát. Minden ilyen jellegű dologgal csak nőtt és nőtt a kreativitása, ami azzal is járt, hogy szinte teljesen elzárkózott a külvilágtól. Azonban ez most nem sikerül, mert Eric a csatornaváltás gombja helyett a hangerőszabályzóval kezdett el barátkozni, és csak akkor esik le nekik, hogy valami nincsen rendben, amikor már majdnem üvölt a tévé fájdalmában.
- Ez a hangerőszabályzó – nyomja a lefelé mutató gombot, hogy halkuljon.
Azzal rögtön Eric után néz, aki máris elkezdi inkább készíteni a teát. Visszagondol a fiú előző szavaira, amin kedvesen elmosolyodik; „felrobban”. Vajon ő maga is így viselkedik, amikor varázsdologról beszélgetnek? Lehetséges. De a Wright fiú ártatlan, egyszerű csodálkozása és az, ahogyan reagál ezekre a dolgokra, teljesen leveszik a fiatal lányt a lábáról. Persze, mindenki értse jól ezt a kifejezést.
- Nem kérek bele semmit, ha lehet – gondol a teára, majd visszafordul a mese felé. – Ezeket rajzfilmeknek hívják. Kézzel rajzolt karakterek, amik mozdulatait külön rajzolják, hogy mozgást imitáljanak, majd hangot illesztenek hozzá – megpróbálja a legérthetőbb módon magyarázni. – Mondjuk, ez mostanra már nem olyan nagy divat, amióta számítógépek is vannak a világon – jegyzi meg, de ezt inkább csak úgy magának. A számítógéppel is lehet, hogy bővült a fiú „nemtudommiaz” gyűjteménye. Ha így van, akkor persze szívesen elmagyarázza majd azt is. Már amennyire képes lesz rá.
- Mióta laksz a csárdában? – vált témát, miközben ismét körbenéz a szobában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az órákon még mindig nem teljesít a legjobban, pedig tényleg nagyon próbálkozik. Azonban azt mind tudjuk, hogy ez nagyon megterhelő egy varázstalan világból származó lány számára, aki eddig még csak nem is hallott ilyen tantárgyakról, mint amiket ebben a kastélyban tanítanak. Vörös sörényét csóválva lép ki aznapi utolsó mágiatörténet órájáról, és azonnal a könyvtár irányába kezdi szedni hosszú virgácsait. „Egyszerűen… ilyen nincsen”, zsörtölődik magában. Ismét kapott egy rosszabb érdemjegyet az egyik dolgozatára, ami már két hét alatt a harmadik. Vannak olyan napok, amikor kifejezetten jól ébred, és tudja, hogy minden rendben lesz, aztán belecsap a ménkő. Ez a nap is egy ilyen nap. A dühtől – hiszen ismét jól ki lett nevetve – könnyek szöknek zöld szemeibe, s gyorsabban kezdi szedni a lábát, hátha egyszer csak átlépi a fénysebességet, és eltűnik a kastélyból. A sietségnek csupán a könyvtár ajtaja lesz az eredménye. Hamarabb odaért, mint szokott. Nagyot nyel, ahogyan a csukott, óriási ajtóra emeli tekintetét, majd nagyot sóhajt. Még egy kis tanulás kell mára, aztán biztosan fel fogja keresni a húgát vagy esetleg Lorát. Az ő társaságuk az, ami mindig megnyugtatja. Persze, Ericről sem szabad megfeledkezni, azonban ő kinn van a faluban, és most oda nem megy le. Így is szenvedi még a legutóbbi büntetés maradványait. Egy szó, mint száz; nem jó ez a mai nap. És ilyenkor jön az, hogy ettől csak rosszabb lesz. Ezen a gondolaton végigszalad a szeplős arcon egy krokodilkönnycsepp, majd lenyomja a nehéz kilincset, és belép a könyvtárba, ahol meglepően sokan vannak ma. Mosolyt erőltet szánalmas kis ábrázatára, és tündér módjára suhan végig néhány sor könyv között, hogy elérjen a mágiatörténet könyvekhez, amik nem messze vannak egy másik igen utálatos sortól, a bájitaltantól. Szinte hányingert kap a holnapi óra gondolatától is, elvégre a main sem szuperált úgy, ahogyan azt előző este a dunyha alatt elképzelte, mielőtt érkezett volna a REM fázis. Egy kis keresgetés után hirtelen összerezzen, akár egy őzgizda, majd az egyik nem messze lévő asztalhoz néz, ahol egy vöröses fiú egy könyvet búj. Mondjuk, mi mást tenne? Ez egy könyvtár. Dobálni azért nem kellene.
- Rám hoztad a szívbajt – kap a mellkasához, miközben kedvesen mosolyog. – Azt hittem, hogy valaki meg fog átkozni – nevet fel kedvesen, majd leemeli a kívánt könyvet, megfordul, és a fiúra emeli tekintetét. Valamelyik órán már találkoztak ma, de nem tudná megmondani a nevét, és hogy melyik óra volt az. Egy dologban azonban biztos. Ez egy Rellonos fiú, akikkel nem nagyon jött ki az utóbbi időben.
- Petheő-Gönczy Bíboranna vagyok – mutatkozik be, mikor a fiú mellé ér.
Egy utolsó esélyt ad a háznak. Reméljük, hogy most jó ajtón kopogtat a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Különleges fűszer. De még mennyire különleges. Ennyire ízletes dolgot még ő maga sem képes elkészíteni, pedig nagyon finoman csinál mindenféle ételt. Kitapasztalta már, hogy mit hogyan kell, elvégre ő másféle ételeket eszik, mint a család többi tagja. Édesanyja és édesapja annyira nem értett egyet ezzel az életvitellel, hogy azt mondták, külön nem készítenek olyan ételeket, amit Annus is megeszik, hanem maximum elrágcsálja a köretet, amit a többiek a hús mellé esznek. Így idővel meg kellett tanulnia, hogyan készítsen magának finomabbnál finomabb fogásokat a sok olyan dolog nélkül, amit ő egyszerűen képtelen elfogyasztani. Mindenkinek megvan a maga hülyesége.
- Mindenestre, ez nagyon fincsi – mosolyog Ericre a megszokott bájjal.
A szabályokra homlokát ráncolva kezdi meg a bólogatást. Nem azért ráncolja, mert valami nem tetszik neki, hanem így komolyabb ábrázata van talán, mint nélküle. Legalábbis ő így gondolja. Nyomatékosítani szeretné, hogy a legtöbb szabály olyan nagy butaság. Ő egy fiatal kis hippinek titulálja magát, aki szeret minden élőlényt, szabadon akar élni, és minden szép érzést magába fogadni. Abba ugyan nem gondol még bele, hogy a szabályok olykor igen hasznosak. Amikor megkapja a kinn maradásért a büntetést, majd akkor kap a fejéhez, hogy mégis jó lett volna betartani azokat a szabályokat. Khm.
- Erre az évre nem vettem fel a Repüléstant – informálja a fiút komoly arckifejezéssel.
Nem szeretne még több bajt magának, és nagyon jól tudja, hogy lezuhanna a semmiből, a seprűről. Buta kis mugli leány. Ő a seprűt csupán takarításra használta. Legfőképpen a garázsban, ahol édesapja forgácsdarabokat hullajtott minden egyes nap, miközben dolgozott odabenn. Maszek. Mindig kellett valami plusz munka, pedig senki nem mondhatja, hogy valaha is rosszul éltek volna. A három gyermek teljesen jól elvolt a szülei segítségével. Apja néha többet is vállalt, mint kellett volna, de ha ő így szereti élni az életét, akkor tegye így. Csak félő, hogy egyszer túlhajtja magát. Ahogyan a tévé is, hiszen úgy ugrálnak a csatornák között, mint repülőmókus egyik fáról a másikra. Rajzfilm. Mesefilm. Animációs film per mese. Utolsó harapás a szendvicsből, és a zöldes íriszek máris beletolakodnak a fiú mélyszín szemeibe.
- A divat alatt azt értem, hogy a régi meséket lehet leginkább rajzfilmnek nevezni – próbál ismét magyarázni. – A számítógépek feltalálása óta sok minden változott a rajzfilmgyártásban is. Nem divat kézzel rajzolni már. A számítógépeken vannak különböző programok, amik az emberi kéz helyett elvégzik a munkát – nem örül neki, hogy elveszett a varázs, de még így is tudnak eléggé mókás kis meséket készíteni. Igaz, a legtöbb már nem is igazán gyerekeknek szól. Olyan szófordulatok és mögöttes tartalmak bújnak meg néhányban, hogy egy felnőtt is belepirulna.
- Nem is az, hogy veszélyes – kezd bele. – Nem fizikailag bántalmazzák az embert, hanem szellemileg. Manapság a társadalom… mármint az, ahonnan én jövök, nincsen meg ezek nélkül a kütyük nélkül. És egyre butít, mert lassan mindent megcsinál, és kigondol helyettünk. Legalábbis, nekem ez a véleményem – vonja meg végül finom kis vállát, majd visszafordul a tévé irányába, ami Eric mondandója után hirtelen kikapcsol. Bíboranna mosolyogva veszi el a Wright fiú kezéből a távirányítót, s ismét az „orra alá dugja”. Hosszú mutatóujjával a piros gombra bök.
- Ezzel kapcsoltuk be, emlékszel? – kérdi csillogó szemekkel. – Ezzel is lehet kikapcsolni. Nincsen semmi baj, nézd – nyomja hát meg az említett gombot, mire újra visszakapcsol a televízió. Elégedetten bólint egyet, és visszaadja a fiú kezébe.
- Elég jó kis hely ez. És nagyon kényelmes a kanapé – ugrál rajta picit ülve, hogy kipróbálja mennyire lesz puha, de nem kell kijavítania magát. Jó kis éjszaka lesz ez. Próbál nem a reggelre gondolni.
- Alszunk lassan? – harap kislányosan ajkaiba, ahogyan Ericre emeli szemeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Valószínűleg ez egy szabály a természetnek, hogy amikor csoportos kirándulás van, akkor el kell kezdenie esni az esőnek. Éppen az egyik újabb, unalmas nevezetességet szeretné a kísérőtanár bemutatni, amikor az eddig vészjósló felhők átszakadnak, és irdatlanmód zuhogni kezd. A lányok sikítozni kezdenek, míg az ifiurak élvezik a felüdülést. Egész nap borzasztóan meleg volt, így a fiúk a messiást látják ebben a hűs meglepetésben. A hölgyemények nagy része már el is tűnt a főtérről, a fiúk is inkább a tanárt követik, mire az egyik félreeső utcából az elkalandozott Bíboranna kerül elő. Ártatlanul mosolyogva emeli arcát az ég felé, és élvezi, ahogyan minden csepp végigcsurog az arcán. Egy esőkabátot hozott a biztonság kedvéért magával, de esernyő nélkül ácsorog a téren. Imádja az illatát, teljesen bele is feledkezik, aztán sebesen átfut az agyán, hogy nem egyedül jött ide, hanem egy csoporttal. Megjegyezném, hogy egy kismacska után szaladt a sikátorba, s amíg adott neki egy-két falat üres, vízbe áztatott kenyeret, elkezdett szakadni az eső, és a többit már tudja mindenki. Így történt, hogy ismét sikerült elvesznie egy ismeretlen helyen. Zöld szemeivel hiába néz jobbra, hiába néz balra. Nem lát egy lelket sem. A zuhogó esőcseppek is megnehezítik a dolgát, hiszen rohamosan csökken a látótávolság. Kapucniját a fejére húzza, így már totálisan úgy néz ki, mint egy teknősbéka – a hátizsákja a kabát alatt van. „Hű, ez nem viccel”, gondolja magában, és az egyik közeli kirakathoz szalad. Az eresz alatt megpihen, miközben karba tett kézzel néz a távolba, de a többiek sehol. Jellemző rá, hogy elkeveredik még akkor is, hogyha egy társasággal érkezik meg valahová. Arcára kiül egy kisebb kétségbeesett fintor, majd megrázza magát, és éppen megfordulna, amikor egy koldussal szemben találja magát. Furcsán méregetni kezdi őt az alak, mire a leány bátortalanul elmosolyodik.
- Tudok segíteni, uram? - kérdi, miközben az ismeretlen csak áll előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az öregember valahogy nagyon nem szeretne elmenni innen, de ami még ijesztőbbé teszi a helyzetet az nem más, mint az, hogy egyáltalán nem akarja szólásra nyitni az ajkait. Csupán mély, szinte fekete szemeivel figyeli a lány íriszeit, akit igencsak a hideg kezd rázni az egésztől. Az idő is egyre hűvösödik, amit eddig élvezett is, hiszen jól jön ebben a melegben ez a hűsítő zápor, de most az előállt, furcsa helyzettől kicsit fázni kezd. Még mindig összekulcsolt karokkal áll az ismeretlen némaság előtt. Néha meg-megremeg a lány ajka, mintha szólni szeretne valamit, de egy hang sem jön ki a torkán az idegességtől. Udvariatlan húzás volna, hogyha csak úgy sarkon fordulna, és elmenne, de a tekintetét egy idő után muszáj levennie az öregről. Mély sóhaj hagyja el vöröslő, dús ajkait, miközben elnéz egy másik irányba, ahol egy szerelmespárt lát nevetgélve és kézen fogva átszaladni a téren, miközben csak úgy zuhog az eső. Lassan abbamaradhatna már, mert így soha nem fogja megmenteni senki. Szeme sarkából a koldust figyeli, aki éppen megemelné kezét a leány irányába, aki zavartan arrébb ugrik, mire egy hangot hall a háta mögül. Nem számított erre. Gyorsan megfordul, és egy magas, fiatal fiút lát meg maga mögött. Egy pillanatra leblokkol. Hitetlenkedően csillogó szemekkel néz fel megmentőjére, miközben az egyik rakoncátlan vörös tincset a füle mögé helyezi. Egy pár másodperc az egész jelenet. A fiú erélyesen az idős koldusra szól, aki valamit motyog, és már el is tűnik az egyik közeli sikátorban. Annus nagyot nyel, majd zöld szemeivel a kék tekintetet keresve szólal meg.
- Nagyon köszönöm – hallgat el egy pillanatra. – Kicsit leblokkoltam.
Egyelőre nem ismeri fel a fiút, pedig nagyon úgy érzi, hogy már látta valahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Figyelemmel kíséri a fiú minden apró mozdulatát zöld szemeivel, miközben az eső zuhogása kezdi végre megnyugtatni. Ez a pici, konfrontációnak sem nevezhető esemény sikeresen felzaklatta a vörös leányt. Alapvetően van az idős varázslókkal szemben egy „netovább”, mert nem tudja, hogy mit tehetnek vele. Ő nem ismeri még ezt a világot annyira, hogy tisztában legyen azzal, mit várhat a másiktól. A fiú hangjára ismét felkapja a fejét, és újra felnézne rá, azonban a fején lévő kapucni belsejét látja, és eltűnik benne a szeplős arc. De égő. Korrigál gyorsan, és lekapja a rókaszín sörényről a fejfedőt, úgy tekint az ismerős ismeretlenre. Szégyellősen elmosolyodik a mondaton, miszerint a férfi dolga, hogy a hölgyek megmentésére siessen. Milyen lovagias, kedves gondolat egy fiatal fiútól. Manapság a férfinem fiatalabb szekciójától nem várhat az ember lánya ilyen dolgot. Biztosan ez is nevelés kérdése. Hallja fejében édesanyja szavait, majd a gyermeki mosoly átváltozik egy kissé bátortalanabb fajtába.
- Elhagytam a többieket – kezd bele, miközben inkább elnéz a homályos távolba. – A Bagolykőből jöttünk kirándulni – húzza el a dús ajkakat, s zöldes szemeit a fiúra emeli egy félszeg vállrándítás társaságában, jelezve, nem is tudja, hogyan történt ez vele megint. – Elkeveredetem. De biztosan megtalálom őket… – néz fel az égre. – Amint eláll az eső – vagyis soha. Legalábbis egyelőre úgy néz ki. Az invitálásra érdeklődően kihúzza magát. Egyébként is, most kicsivel nyúlánkabbnak hat, mint szokott, hiszen magasabb sarkú bakancsát húzta harminchét és feles lábacskájára. Benéz a kirakat ablakán, majd végre boldogan csillannak fel szemek.
- De, persze, asszem – suttogja. Zavarában eszébe sem jut egyelőre bemutatkozni. Nem azért, mert udvariatlan, csupán zavart érez az erőben, még nem teljesen oldódott fel. Egy pár perc, és biztosan minden rendben lesz.
- Hangszerkereskedés vagy lemezbolt? – mutat vékonyka ujjával a bejáratra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mugli származású hősnőnk/hőskisasszonyunk érdeklődéssel tekint a bejárati ajtóra. Nem tudja, hogy mit várhat egy varázsló zenészek látogatta lemezbolttól. Itt minden olyan dolog, amit ő már megszokott eltűnt, de mindig van varázsvilágbeli megfelelője - vagy legalábbis nagyon hasonlít a mugli világban megtalálhatóakra. Érdekes ez. Ilyenkor tyúk vagy a tojás gondolatok cikáznak Bíbor vörös kis fejében, de próbálja gyorsan elhessegetni, hiszen nem lenne szép, hogyha ismét elkalandozna, s közben nem figyelne a fiúra. Mondjuk, ez igen nehéz lenne.
- Ühüm - bólogat halványan mosolyogva a fiúra szavaira, s közben meg is indulnak a bejárat felé. Nem sietnek, szép, akkurátus léptekkel közelítik meg az ajtót. Mindeközben Bíbor le sem veszi a tekintetét a fiúról, csak akkor kapja el fejét, és lobogtatja meg veres sörényét, amikor a másik szintén rá tekint. Besétál előtte az ajtón, és tátva marad a szája. Muzikális kis hölgy lévén igazán elvarázsolja a hely. A kérdésre kitágulnak szemei, majd odanéz a magas fiúra, aki éppen gitárjáért nyúl.
- Én? Dehogy - nyel egy hatalmasat. - Hárfázom. De énekelni nem igazán tudok - emeli le zöld íriszeit a fiúról. Amint eléri a padlót a tekintete, beugrik neki a fiú arca egy újság címlapján, de el is hessegeti a dolgot, hiszen hogyan is beszélgetne egy címlapfiúval. Talán Lora mutatta neki a lapot, de... á, mindegy.
- Egyébként, Bíboranna vagyok- tekint mosolyogva, karba tett kézzel a fiúra.
A vigyor nem akar eltűnni arcáról, ahogyan újra körbenéz a helyiségben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hiba lenne ezen a csodaszép napon a kastélyban maradni. Igaz, hogy volt egy kis eső nemrégiben, de ez nem szegte kedvét történetem főszereplőjének, hiszen ha hív a „vadon”, akkor bizony úgy hív, hogy nem lehet neki nemet mondani. Ezért is történt az, hogy végzett aznapra minden órával – az utolsó egy csúfos bájitaltan óra volt -, és még volt benne egy kis energia, hogy megnézze magának a falut. Pontosabban a kis tóhoz szeretett volna már reggel óta eljutni. Reggel kilenc órától kezdődött az első szenvedés, amikor is Seth Gareth Selwyn tanár úr beszélt mindenféle bűbájtanos dologról, de Bíboranna az ablakból kifelé nézve „figyelt” az egész órán. Kinn szeretett volna lenni végre. Érezni a napsütést, a természet energiáját. Még ha nem is teljesen messze az emberektől, de ez is megteszi. Így jut el lassan a stéghez, egy gyűrött, fehér pólóban, egy rövid vászonnadrágban és egy fehér papucsban. Az utóbbit abban a pillanatban ledobja magáról, hogy füvet érez a talpai alatt. Nagyon szeret mezítláb sétálgatni, van benne valami, ami megnyugtatja. Kicsit vizes még a fű az eső miatt, kicsit ragad a sár is a talpához, de nem különösebben zavarja. Vállán egy hosszú kötél pihen, tenyerében pedig hatalmas, jól táplált varangyát, Petymeget tartja. Jó neki is, hogyha egy picit kijön a kastélyból, s ez neki kifejezetten kedvező idő. Újra kezd tűzni a nap, jó párás a levegő, amit a lány állatkája igencsak kedvel.
A stégtől nem messze áll meg, két fa közé érkezik, ahol egy pad is található. A kötelet a fűbe hajítja, míg a brekkencs a pad alá kerül. Ott van egy kis víz, sár, minden, ami Petymeg szemének és szájának ingere lehet. Mosolyogva simít egyet a nyálkás kis testen, majd odasétál az egyik fához a kötél egy végével. Szorosan megköti, majd megismétli ugyanezt a másik fánál, a kötél másik végével. Fel sem tűnik neki, hogy papucsát az út mellett hagyta, csupán a varangyra, és a kiszemelt helyre figyelt. Lábujjaival megnézi, hogy eléggé feszes-e a kötél, majd óvatosan felpattan rá, és próbálja egyensúlyát megtartani. Amint ráérez, jöhet is a séta a kötélen. Hihetetlen jó játék, mindig le tudja magát foglalni vele. Csivitelnek a madarak, és kicsit a levegő is megmozdul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az őszibaracknak nincsen más választása. Muszáj engednie, hogy darabokra vágják, majd Bíboranna jóízűen el is fogyasztja a gyümölcsöt. Mindet. Elégedett fél mosollyal az arcán nézi a felsőbb évest, akinek a szavaira csak alig láthatóan bólogat. Mármint az arra irányuló részre, hogy ő maga melyik évfolyamban van. S mivel éppen az őszibarack végét rágja, ezért hangot nem is ad ki, csupán bólogat arra, hogy igen, ő első évfolyamos. Kicsit mintha büszkén ki is húzná magát. Elvégre büszke. Tényleg az. Kicsi mugli lányból boszorkánytanonccá lett, így tényleg lenne miért hencegnie. Persze ezt otthon nem mondhatja el senkinek sem, mert… hülyének néznék?! Igazából nem. Mindenki tudja, hogy ő a vörös fura lány, szóval senki nem lepődne meg varázstalan városkájában, ha éppen azzal kezdene, hogy ő bizony a Bagolykő Mágustanoda diákja ettől az évtől. Vicces. Lenyeli az utolsó falatot, és fűzöld íriszeit Kamillára emeli. Eddig még nem volt szerencséje utolsó évfolyamossal találkozni.
- Akkor már végzős vagy? – kérdi csillogó szemekkel.
Egy igazi utolsó éves. El sem tudja képzelni, hogy mi mindent tudhat már egy ilyen diák. Biztosan vannak szuperképességei. Vajon mik vannak még ebben a világban? Láthatatlanná tud változni? Tud a gondolatával irányítani dolgokat, esetleg… embereket? Ebben a pillanatban világosodik meg a Petheő-Gönczy lány. Nem csoda, hogy titkolják a varázslók és boszorkányok létezését. De elhessegeti a dolgot.
- Köszönöm azért – mondja, majd ajkait kicsit összeszorítja. – Nem tudom, hogy mire számítsak. Nagyon nehezek a vizsgák?
Mondjuk, mihez képest. Bíboranna – mint említettem egy jó párszor – nem ebből a világból való, így biztosan lesznek nehézségei. Valójában, azt sem tudom megmondani, hogy pontosan melyik világból érkezhetett. Ő valahogy teljesen más, mint azok a gyerekek, akikkel élete során találkozott. Talán ezért lesz egyszerű beilleszkednie ide. Vagy az is lehet, hogy itt sem fog sikerülni. Elgondolkodva néz a mellettük lévő asztalhoz, ahol lassan pakolnak a diákok, hiszen nemsokára kezdődik az első tanóra.
- Kamilla – kezd bele félszegen. – Szerinted, ha a mug… a varázstalan emberek megtudnák, hogy ez egy létező világ… veszélyesnek gondolnák rájuk nézve?
Hiszen olyan képességei vannak a varázsvilág embereinek, amik akár tényleges veszélyforrások lehetnének a begyepesedett muglik szemében. Váratlan gondolat ez így kora reggel, de most éppen ez indult be a vörös koponyában.
- Érted, hogy’ gondolom – emeli meg vállait, miközben bólint egyet-kettőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ahogyan karba tett kézzel ácsorog, egy boldog, apró mosoly száguld végig a szeplős arcon. Soha nem volt még varázs zeneboltban, és meg sem fordult a fejében, hogy keressen egyet. Habár, Eric mesélte neki, hogy talán még az iskolában is vannak olyanok, akik zenélnek, sőt híres, fiatal celebek is megtalálhatóak a kastélyban. Vagy csak nem messze a kastélytól… már nem emlékszik pontosan, és nem tudna ezen gondolkodni, hiszen teljesen elvarázsolja a hely. Arra, hogy valóban hárfán játszik-e, csupán gyermekien bólint egyet, majd kettőt, s zöld szemeit a fiúra emeli. Most eltűnni látszik a zavarodottsága, úgy érzi egy picit, hogy hazai pályán van.
- Egészen biztos – mondja egy fél mosoly kíséretében, még mindig a fiút nézve.
Ajkait összeszorítja, ahogyan újra körbenéz a helyiségben. Hárfa után kutat. Annyira nem kell messzire néznie vagy mennie, hiszen elől vannak a húros, pengetős hangszerek. Még nem indul meg a hangszer irányába, sőt valamiért néhány lépést a fiú irányába intézi, ahogyan nézi a hangszerek hadát felsorakozni a teremben. Nagy sóhaj hagyja el vörös ajkait, majd kitekint az ablakon, s konstatálhatja, hogy még mindig esik az eső. Úgy néz ki, hogy egyszerűen soha nem fog elállni. Nem baj. A fiú megragadja kezét, és finoman közelebb húzza magához. A lány szemei szégyellősen, meglepetten kidüllednek, miközben figyeli Arlent, azt, ahogyan a fiú ajkai közel kerülnek kézfejéhez. Zavarodottan elmosolyodik, ezzel egy időben lassan elhúzza a kezét, s mintha eddig is ezt szerette volna tenni, az egyik arcába lógó tincset a füle mögé helyezi.
- Arlen – mondja ki a nevet, s rossz szokásaként beleharap szája belsejébe.
Hezitálva, de leül mellé oda, ahová készítette neki a helyet. Térdük egy pillanatra összeér, ahogyan helyet foglal a fiú mellett, hirtelen elkapja egy szelíd mosoly kíséretében, majd jobban összehúzza magát.
- Játssz valamit – nézi a padlót, aztán felemeli zöldes tekintetét a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Zöldszín szemeit lehunyja, és mélyet szippant a végre meginduló levegőbe. Millió aroma ér el szaglószervéhez. Az eső utáni illat kicsit mocsárszerű, de nagyon izgalmas. Vörös tincsei meglibbennek a szellőben, miközben szeplős arcát a felbátorodott Nap felé fordítja. Gyönyörű ez a napsütéses idő. Egy újabb mély levegőt vesz, s szinte úgy érzi magát, mint aki a fellegekben jár. Lába elhagyja a kötelet, csak úgy lebeg a semmiben. Az igazat megvallva, ez igaz is.
- Áááá – mondja félhangosan, miközben hátsó fele lassan eléri a sáros földet.
Teljesen elfeledkezett arról, hogy már a kötélen van; arról, hogy egyensúlyoznia kéne. Dühös gyermekarcot vágva, fordul a varangy felé, aki eddig nem is figyelt gazdájára. Jól elvolt a saját kis brekkencs világában, noha azt már nem tudta figyelmen kívül hagyni, ahogyan Annus a fűbe pottyan. Egy ideig békaszemet néznek egymással, majd megcsillan a nyálkás kis állat általában tompa tekintete. Végül egy hangos brekegés hagyja el a széles szájat.
- Igen – kel fel a lány, és porolja le fenekét. – Valóban nagyon vicces.
Hunyorít játékos haraggal állatkájára, majd elnéz a távolba. Ismét érzi, ahogyan a napfény csiklandozza pettyes orcáját, amire lágyan elmosolyodik. Érkezik már néhány diák. Vége van az utolsó hivatalos tanórának is a mai napra. Egy fiút és egy lányt figyel, ahogyan nem messze tőle leülnek a fűbe egy kockás plédre, és egy nagyobb kódexet kezdenek bújni ketten. Szép kép. Olyan szépen néznek egymásra. Anna mélyet sóhajt, majd a stég irányába emeli szemeit, ahol egy göndör hajú, fiatal lányt pillant meg. Egyidősek lehetnek, habár ezt nem egyszerű megállapítani ebből a távlatból. Kicsit összeszűkíti szemeit, hogy lásson ebben a napfényben, s észreveszi, hogy a másik fiatal kölcsönösen őt figyeli. Barátságosan elmosolyodik, majd integet egyet neki. Azzal hátat fordít, visszamászik a kötélre, és amint megtalálta az egyensúlyát, újra a lány felé fordul arcával. Nem szól, nem akar kiabálni, csupán int egyet kezével hívogatóan, hátha Neki is van kedve játszani egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Észreveszi a fiú kacsintását, amit egy másik lánynak intéz, ezért tekintetét azonnal zavarodottan elkapja, majd nagyon lassan, szinte félve néz zöldjeivel a mellette ülőre. Ajkaiba harap, és oldalra fordítja vörös sörénnyel díszített buksiját, miközben felveszi a várakozó állást. Nem akart ő egyáltalán belerondítani a fiú flörtölésébe. Merlin ments, hogy így legyen. Csupán nem számított rá, hiszen ő még annyira gyerek lelkiekben, nem volt eddig kitéve ilyen helyzeteknek, s van, hogy megzavarodik tőlük. Nagyot nyel, majd a fiú kérdésére szélesen elmosolyodik, ahogyan a padlóra kúszik a zöld szempár. Szó nélkül megcsóválja a fejét, miszerint nem akar ő itt parancsolgatni, de egyszerűen olyan kíváncsi lett. És az a lány kövezze meg először, aki nem szereti, hogyha egy fiú énekel. Valaki? Na, ugye, hogy imádjuk mind. Arlen nem tűnik szégyenlős ifjúnak – már a kacsintásból kiderült -, hiszen egy pár perc telik el, s megpendíti a húrt, hogy az első hangokkal lavinát indítson el a lány lelkében. Anna hosszú és még hosszabb percekig figyeli a daloló fiút. Sokakat hallott már életében zenélni és énekelni, de nem jut hirtelen eszébe egy ember sem, aki lekörözte volna ezt, amit most hall és lát. Vagy nagyon sok időt szentel ennek a hobbinak ez a fiú, vagy valami hatalmas nagy tehetség ül most itt, a rőt hajú lány mellett. Zöld szemei elvarázsoltan csillognak, majd amikor abbamarad a dal és a gitár is elnémul, a feléjük forduló tömeg hangosan megtapsolja a tehetséges ifjút. Azonban Bíboranna sem tapsolni, sem szólni nem tud. Tapsolnak, tapsolnak. Tapsvihar. Egy „imádlak Arlen” is elhangzik egy fiatal leány szájából, mire a fiatal Navinés elgondolkodva tekint vissza a lemezbolt sztárjára. Mintha egy híresség mellett ülne. Felrázza magát, majd amikor mindenki elhallgat, halkan tapsol egy párat.
- Erre nem számítottam – vallja be picit elvörösödve, ahogy’ összeér a két térd. – Nagyon… nagyon szép volt, Arlen – nyel egy nagyot, majd elkezdi lehámozni magáról táskáját és kabátját.
Kezd meleg lenni idebenn. Közben próbálja tincseit rendezni, hogy az összekócolt frizura helyére ugorjon, s ne nézzen ki ilyen elhagyatottan.
- Hol tanultad mindezt? – kérdi, miközben dzsekijét batyujába próbálja erőltetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lassan maga mellé engedi hosszú jobb karját, amivel az imént integetett és intett. Így picit elveszíti az egyensúlyt, ezért hogy korrigáljon, gyorsan eltaszítja felsőteste mellől kezecskéit, és újra az optimális tartásba játssza magát. Visszatekint a lányra, aki félszegen mosolyogva, igen bátortalanul indul meg az ő irányába. Az első pillanatokban Bíbor nem is gondolta volna, hogy évfolyamtársa megindul felé. De ezért is szép az élet. Bátortalanság. Milyen jópofa kis érzés. Amikor feszeng az embergyerek, és nem tudja, hogy mit tegyen, pedig valami legbelül mondaná neki, hogy tegye csak meg, de a váz mégis gyenge, és nem mer. De a göndörség meri. Csodálatos. A vörös leány tehát megtesz egy pár lépést a kötélen. Lábujjait a zsineg köré fonja, s akár egy kismajom próbálkozik az egyensúly megtartásával. Nem figyel most a másikra, hiszen úgy gondolta, hogy lassan megérkezik mellé. Azonban ez elmarad. Szemöldökét értetlenül összehúzva tekint a lány irányába. Megállt. Nem messze ugyan, csupán pár méterre Bíbortól. Ácsorog és int egyet. Barátságos mosollyal fűszerezve. Úgy látszik, hogy nagyon félénk. Ezért most élnék egy furcsa – és remélem, hogy nem bántó – hasonlattal; mivel a barna hajú olyan, akár egy vadon szülötte kisállat – nem kinézetre, hanem viselkedésre -, ezért nincsen vele túl nehéz dolga Bíbornak. Az állatok és a természet a mindene, így ha a másik még nem áll készen arra, hogy megszólaljon vagy közelebb menjen, akkor hát nem. Majd idővel. Elijeszteni sem akarja őt. Felkeltette az érdeklődését. Talán kölcsönös ez az érzés.
Halkan megköszörüli torkát, majd játékosan, szokásos színpadiasságával biccent és hajol meg egy picit köszönésképpen. Természetesen mosolya nem múlik, sőt inkább picit szélesedni is látszik. Mutatóujja hirtelen a levegőben mutatja a másik lánynak, hogy várjon és figyeljen. Bíboranna kihúzza magát, majd aprókat ugrálni kezd a kötélen, és zöld szemeit társára emeli. Nagyot sokat gyakorolta már, hogy vissza tudjon érkezni esés nélkül a kötélre. Persze ilyenkor koncentrálni kell. Igen. Néha azt is tud. A mutatvány után lelép a pórias játékszerről, de nem a bongyor irányába, nem akarja megijeszteni. Odalép varangya mellé, felemeli, és megmutatja pajtásának. Kérdőn tekint felé, miközben az állat szájához mutat „Van nálad valami étel?” jelzéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ó – lepődik meg. – Köszike.
Mosolyog kedvesen a fiúra, így nem csak szóban köszöni meg a segítségnyújtást. Sok minden van a táskájában, így nagyon nehezen boldogult azzal, hogy belegyömöszölje a viszonylag vastag kabátot. Igazán gyorsan meg tud fázni, ezért mindig bebiztosítja magát. Ruhát tud levenni magáról, ha melegebb lesz az idő. Azonban ha hűvös van, és nincsen nála plusz réteg, igencsak meg van lőve. Ezen gondolkodva hagyja zöld szemeit a fiún, s amikor ráeszmél, hogy hosszú, hosszú percekre belebambult a másik kékjeibe, borzasztóan elszégyelli magát, és elfordul a másik irányba. Nem szándékos volt, de nem is bánta, hogy alaposabban megfigyeli Arlent. Csupán akkor ijed meg, amikor ráeszmél arra, ami történt.
- Igen, nem jó mindig egyedül – jegyzi meg még mindig kicsit szemérmesen.
Egyelőre nem néz vissza beszélgetőpartnerére, csupán bakancsát figyeli, miközben gyermekien mozgatja lábfejeit mondandója közben.
- Nem jellemző – mosolyodik el, ahogyan ajkaiba harap. – Én egy varázstalan kisvárosból jöttem ide, Egerből. Ott játszottam kötelezően hangversenyeken, meg volt vizsga minden év végén – húzza el dús ajkait. – Ilyenkor kellett közönség előtt játszanom.
Fejezi be meglepően sokszavas beszédét. Aztán felteszi tudatlan kérdését.
- És te? – néz fel ismét a kék szemekbe. – Szoktál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Sietős léptek zaja töri meg a folyosó csendjét. Nem sokkal utána nyílnak a tanteremajtók, és a többi diák is kiözönlik. Azonban Bíboranna próbálja tartani a távolságot, hiszen az órák után nem szívesen beszélget a többi diákkal. Nem azért, mert nem szereti az embereket. Butaság. Mindenki tudja, hogy ő nagyon is kedveli embertársait, de amint vége van a tanóráknak, inkább elsiet a tett színhelyéről. Nem úgy teljesít még mindig, ahogyan kellene. Nem akarja, hogy ez beszéd tárgya legyen. Gyógynövénytan könyveit mellkasához szorítva szalad az őt követő tömeg elől. A legközelebbi lehetőségnél vesz egy balost, majd a falnak dőlve sóhajt egy mélyet. A hétvége után most nagyon nem hiányzott neki a tanítás. Szeme sarkából figyeli, ahogyan a diáktársak pletykálva elsétálnak mellette, aztán amint kitisztul kicsit a terep, elindul a bagolyház irányába. Napok óta fel szeretné adni levelét édesanyjának, de valahogy soha nem jött össze. Meglepően nagy csend van most a házban. Zöld szemeivel egy bagoly után kutat – egy fiatal, izgága uhu -, amivel mindig nehéz dolga van. Nem sok időbe telik, és meg is pillantja a szárnyast pár méterrel feljebbi szinten. Vörös hajába túrva szívja fel magát, majd felkapaszkodik az első szintre, ahol bocsánatot kér néhány állatkától, majd eljut a másodikig is, de szegénykém nem a legerősebb lány, ennyitől kipurcant a karja. Fogait összeszorítva emelné magát a makacs bagolyhoz, de keze megcsúszik egy… fantáziátokra bízom, hogy min, és hangosan ér földet. Egy fájdalmas jajgatás hagyja el ajkait, miközben hanyatt terül ki a mocskos földön. Fájdalmában szemeit összeszorítja, és próbál arra koncentrálni, hogy ne sírja el magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Érzi, ahogyan sajog a jobb válla, hiszen ezzel a testrészével próbálta tompítani az esést. Feje is zsong, azt is igencsak beütötte. Szerencsétlen egy nap ez. A gyógynövénytan óra sem sikerült úgy, ahogyan szerette volna, pedig még korrepetálásra is jár belőle egy felsőbb éves lányhoz. Valahogy nem akar a fejébe férni a dolog. Mindegy. Nem ebből fog meggazdagodni, az is egyszer biztos. Hunyorogva néz felfelé, ahogyan csak az őt figyelő baglyokat látja. Megemeli bal karját, mutatva nekik, hogy minden rendben van, csak nagyot esett, aztán ismét lehunyja szemeit, és várja a halált. Na, jó. Azért ennyire nem vészes a helyzet, de egy ilyen nap után nem érzi magában azt a borzasztó pozitivitást. Nem sok idő telik el, csupán pár perc, amikor is megjelenik mellette egy ismerős alak. A nemrég megismert Eridonos lány az, akivel az előző tragédián is együtt ültek. Fájdalmasan mosolyog egyet, miközben szemeit Ingridre emeli, majd megcsóválja a fejét.
- Nem vészes – sóhajt nagyot. – Kicsit szerencsétlen a napom. De láthattad, hogy az órán sem szuperáltam.
Enged meg még egy kisebb mosolyt, majd a felé nyújtott kacsóra néz. Elkell a segítség, még mindig sajog mindene. Egyre jobban terjed a testében a fájdalom, de biztosan hamar rendben lesz. Nem szokott az ilyen sokáig tartani.
- Köszi szépen – fogja meg a kezet, s felül a koszos földön.
Egyelőre nem akar még felállni, ahhoz még nem regenerálódott.
- Nem is tudom, hogy mit gondoltam – porolja le karjait dühös arcot vágva. - Levél az otthoniaknak? - próbál végül beszélgetést kezdeményezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bíboranna egyszerű. Akár a faék, ahogyan szokták mondani, noha nem minden esetben negatív értelemben. Sőt, inkább a pozitív tulajdonságai közé sorolnám ezt az ártatlanságot és gyermeki rácsodálkozást. Zavarba hozni sem nehéz ám. Azonban ezt Arlen is szemmel láthatóan észrevette, és tetszik is neki a helyzet. Tipikus. És mégsem az. Most nem úgy van zavarban, mint általában. Hiszen általában ez egy zavaró érzés számára. Jelenleg sem teljes az öröm, hogy így érez, de mégis valami más, ahogyan a csintalan kékekbe tekint. Köszönjük, esőzés.
- H…hogy’ megy? – kérdezi kissé ijedten.
Ilyenkor törvényszerű, hogy zavartan beletúr a vörös, szög egyenes tincsekbe, amik most az eső miatt kissé szénaboglya-hatást keltenek, majd elkapja zöld szemeit a fiúról, és halványan mosolyogva az egyik szépen kidolgozott brácsára koncentrál, miközben újra megszólal.
- Rendben – néz le a padlóra, utána bakancsára, majd ismét Arlenre.
Nem tudja, hogy miért, de ezzel ígéretet tett a fiúnak, aki valószínűleg be is fogja hajtani rajta. Persze csak akkor, hogyha egyáltalán találkozni fognak még az életben. Látszik, hogy nem a Bagolykőben tanul. És Anna nem tudja, hogy következőnek mikor fog megjelenni Budanekeresden. A tömeg lassan szétoszlik, így újra indítanak valami lágy muzsikát, ami a legjobban illik a bolthoz, kicsit zúzósabb varázslózene ez. S mivel nem Led Zeppelin vagy Iron Maiden – vagyis nem mugli zene -, így nem tudja megállapítani, hogy kik lehetnek ezek, de nagyon jó kis hangzásvilága van. Lábfeje be is indul a ritmusra, majd bólogatni kezd a fiú mondandójára.
- Ahhoz képest, elég jól ment – állapítja meg.
Most nem mosolyog, csak elnéz a bolt másik végébe. Arlen biztosan járatos errefelé.
- Körbevezetsz? – néz vissza a kékekbe.

A fiú úgy néz ki, hogy boldogan körbevezeti a vörös lányt, így hagyják picit pihenni a gitárt. Arlen jobban ismeri a helyet, ezért ildomos körbevezetni Annust, aki - természetesen - érdeklődve figyel mindent a boltban. Lassan az eső is múlni kezd, a két fiatal pedig kicsit elveszik a hangszertengerben.

/ Köszönöm a játékot /

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ha valaki – esetleg – járt már a Nap közelében, vagy akár a Földgolyó magjánál, akkor biztosan ismeri ezt a meleget. Azonban, lássuk be, nem sokan látogatták ezeket a helyeket az emberiség történetében. Noha mégis így képzelnénk el az ottani időjárást. Elmondhatatlanul meleg van, a levegő alig-alig akarja felemelni hátsóját kényelmes karosszékéből, hogy meginduljon, és egy kis reményt adjon a kastély lakóinak. Így történik az is, hogy Bíboranna a szokásosnál vékonyabban öltözve jelenik meg a Navine tornyából lefelé vezető lépcsősoron. Lenge, tört fehérszín ruhát visel, azonban lábán egy barna tornacipővel rontja el az összképet. Vállát nem húzza most táska, csupán mazochista módon úgy döntött, hogy elindul sétálni; lesz, ami lesz alapon. Nem tolonganak a diákok a folyosón, úgy érzi a leány, hogy már csak ezért érdemes volt kimozdulni kényelmes szobájából, amit valamilyen lehűtő bűbájjal megspékelt az egyik felsőbb éves fiú neki, amiért valamelyik nap nem köpte be, hogy takarodó után lépett be a Navine klubhelyiségbe.
Gondolatai mindenfelé cikáznak, amikor is eléri a bejárati csarnokot. Szemei homályban úsznak, mintha nem is ezen a világon lenne. Csukott szemmel tesz meg néhány lépést, miközben dudorászva, karjait teste mellett kitárja, s mélyeket szippant a levegőbe. Kicsit „kastélyszag” van, de ehhez már hozzászokott, és az otthon illatával párosítja leginkább. Ahogyan lassan, szinte táncmozdulatszerűen lép néhányat, a hirdetőtáblával szemben találja magát. Talán az égiek is így akarták, hiszen eléggé le van maradva az iskolai dolgaival. A zöld szemek elvarázsoltan kezdik felfalni az információkat a tábláról, majd hirtelen egy érdekes tárgyon csillan meg a napfény.
- Hát te meg? – intézi szavait a gyíkszemnek tűnő valami felé.
Elindítja ujjait, de furcsa érzése támad. Körbenéz, majd folytatja a műveletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Hogyha most egy mesében lennénk, akkor láthatnánk, ahogyan a madárkák Bíboranna vörös buksija felett köröznek. Eléggé szédül még, de tényleg nem fog sokáig tartani. Mindennapos az ilyen esés a lány életében. Zöld szemei homályban úsznak, ahogyan feltekintenek Ingridre. Pislog egy-két nagyot, majd int hosszú ujjaival a másik felé mutatva.
- Az biztos – mondja, miután egy nagyot sóhajt.
Neki eléggé sok tárgy nem megy még egyelőre. De ez – most már rá kell jönnie – csupán a mugli származás miatt van. Nem olyan régóta van ebben a varázslatos világban, hogy mindent a kisujjából kelljen kiráznia. Így megvan a bája ennek az egésznek.
- Legendás Lények Gondozásából mondjuk, eléggé legendás vagyok – mosolyog büszkén, s talán egy picit ki is húzza magát mondandójára.
Az egyetlen tantárgy, amiből igazán jeleskedik. Néhány újabb nyögdécselés után megtámasztja magát bal kezével, s megpróbál felállni. A művelet nem lesz sikeres. Így elfogadja Ingrid kezét, és nagyon lassan, együttes erővel felegyenesedik a Navinés leányzónk is. Mozdulatai még mindig óvatosak, tudja, hogy ilyenkor még nagyon könnyen megszédülhet, aztán jól fog kinézni, ha ájultan fekszik majd a földön. Az Eridonos kérdésére bőszen bólogatni kezd.
- Igen – kezd bele, és bólogatva megköszöni a madáreleséget, amit máris elrejt a zsebe mélyében. – A bátyámnak szerettem volna levelet küldeni, mert bajok vannak az ikerhúgom fejében.
Mondja mindezt kissé bosszankodva, kissé száját húzva. Nem jó a helyzet. Azután felnéz a baglyokra. Azok még mindig őket nézik. Pletykaéhes népség. Megcsóválja a fejét, majd a másik zsebébe nyúl, hogy elővegye levelét. Noha az nincsen ott. Kétségbeesetten kezdi össze-vissza fogdosni minden létező zsebét, de semmi. Végül lenéz maga mellé, és a legnagyobb mocsokban meglátja a címzett borítékot.
- A csudába. Írhatok újat – sóhajt, majd lehajol a levélért.
Kissé meg is szédül, de belekapaszkodik Ingrid vállába. Bocsánatkérően tekint rá, majd legyint egyet, és egy közeli ülőalkalmatosság-szerűségre huppan. Egy nagyobb kődarabnak néz ki. - Ti merre laktok? – nyögi a kérdést, miközben sajgó vállához ér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hogy ki beszél kövekhez? Az, akinek még nem ölte meg a világ a lelkét. Aki még gyermekként gyermek is szeretne maradni. Ily’ módon el is mosolyodik, ahogyan a Nap újra meg-megcsillan ezen a csodálatos tárgyon. Miért is tartana tőle? Ez csak egy tárgy, ami nem bánthatja. Egy nagyon veszélyesen bizsergető dolog, de egyszerűen ismét a kíváncsiság győz. Észre sem veszi a „játék” másik résztvevőjét, aki nem is olyan messze bújik meg a Navinéstől. Teljesen elvarázsolja ez az egész helyzet. Úgy néz ki, mint amikor egy vadember találkozik egy totálisan hétköznapi mugli tárggyal. Így is van, hiszen a mugli leány egy olyan varázstárggyal kerül szembe, amihez eddig még sosem volt szerencséje. Fejét egyik, majd a másikra oldalra dönti, ahogyan ujjbegyei már majdnem elérik a szemet, s valaki hirtelen megkopogtatja a vállát. A varázs megszakad egy pillanatra, s az egyik kedves Levitás lánnyal, Zelmával találja szemben magát. A mindig kedves szfinxlány érdeklődni kezd Bíbor hogyléte felől, aki most nem annyira őszintén, inkább kifejezetten erőltetetten mosolyog a kék irányába, hiszen egyáltalán nincsen most ehhez kedve. Nagyon kíváncsi a mögötte lévő tárgyra. Próbál pipiskedni, hogy eltakarja a másik elől. „Mi van mögötted?”, hallatszik a kérdés a fekete hajú Levitás szájából, mire Bíbor irigysége kitörik a vörös ajkakból.
- Semmi közöd hozzá – közli, miközben fejét gőgösen megrázza.
Szemében már most látszik a megbánás, de ez a kedvesen közelítő Levitást mit sem érdekli. Annus most nagy bunkó volt, ezért helyben is hagyják egy „Tőled azért többet vártam” mondattal. Majd egyszer elmagyarázza Zelmának, hogy mi volt most a happening, de most erre nem ér rá. Zöld szemeivel hunyorítva várja meg, amíg a másik eltűnik, aztán hirtelen megfordul. Az egész annyira drámai, kezei remegni kezdenek, érzi, hogy nem kellene, de végül hosszú ujjait a kő köré fonja. Hideg tapintása van. Mint egy valódi drágakőnek. Finoman kidolgozott remekmű. Meg kellene mutatnia valamelyik tanárának. Mosolyogva emeli a drágaszágot lélektükrei elé, amikor is hirtelen nagyon furcsán kezdi érezni magát. Megszédül, s látja, ahogyan minden elhomályosodik körülötte. Nekidől a falnak, majd fájdalmasan felkiált, amikor érzi, hogy valami nagyon csúnyán fülébe kapott. Legalábbis ezt hitte. Ahogyan füléhez nyúl, egy elefánt hallószervét találja sajátja helyén. Halálfélelem ül ki az arcára, miközben még egy közeli ablakhoz sem tud elmenni, hogy megnézze benne magát. Az igazat megvallva, azt sem tudja elképzelni, hogyan tudná méretes fülét elcipelni odáig. Rendesen húzni kezdi hosszú kis nyakát. Ilyen nincsen.
- Hahó – nyögi alig hallhatóan. – Valaki segítsen.
Közben még mindig ujjai ölelésében pihen az átkozott varázstárgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A szín, ami a közönség szeme előtt játszódni látszik, nem egy kellemes, szívet melengető látvány; Bíboranna, fiatal hősnőm fájdalmasan tekereg a földön, miközben füle úgy néz ki, hogy nem akar megállni a növésben. Szemeit összeszorítja fájdalmában, majd egy dallam és egy jelenet halad át szenvedő agyán. Egy színdarab. Egy musical, hogy pontosabban fogalmazzak. Jekyll és Hyde? Does it ring a bell? A rész, amikor a szerencsétlen doktor kipróbálja magát a szérumot, majd átváltozása közben – hogy Mr. Hyde váljon belőle – borzasztó fájdalmakon megy keresztül. Így érzi magát Annus is. Féreg módjára tekereg a jéghideg márványpadlón, miközben próbálja megérinteni szabad kezével a hatalmas hallószervet, de amint a közelébe ér testrészének, eluralkodik rajta a mérhetetlen hányinger. Mitől lehet ez? A gondolatra abbahagyja a szemhéjak összeszorítását, és zöld szemeit az alig látható mennyezetre emeli.
- A kő – suttogja magában.
Mivel kiskorában nem voltak barátai – igaz, most sem tolonganak -, ezért sokszor kellett magának beszélnie. Ezt a szokását a mai napig tartja. Ami másoknak leginkább csak a fejében születik meg egy gondolat formájában, azt Bíboranna általában kimondja. Halkan, de kimondja, és így lesz belőle a motyogós, furcsa Navinés lány. No, de térjünk vissza a felismeréshez; a kő mindennek az okozója. Erőtlenül el próbálja dobni a csarnok közepe felé, de csak egy pár centimétert csúszik mellette a kövezeten. Fájdalmasan sóhajt egyet, majd megkísérli fejének megmozdítását, felemelését, azonban a nehéz „Dumbo” fül nem engedi neki. Biztosan valaki jó kis tréfának gondolta, hogy kiteszi ezt a követ, aztán egy gyanútlan arra járó megtalálja, és… és ez lesz belőle. De az is lehet, hogy csupán összeesküvés-elmélet az egész. És valahogyan itt termett egy másik univerzumból vagy a fene sem tudja, hogy’. Ebben a varázsvilágban már bármit el tud képzelni a vörös leányzó. Fájdalma lassan múlni kezd, így újra megpróbál felegyenesedni a fal mellett. Kisebb-nagyobb sikerrel el is végzi a műveletet, majd mélyet sóhajt, és egy hatalmas könnycsepp gördül végig szeplős arcán. Nem sír, csupán megkönnyezi a helyzetet, mert ez aztán már tényleg hihetetlen, hogy mindig ő az, akivel ilyeneknek történnie kell. Feje – természetesen, vagyis inkább természetellenesen – jobb oldala felé dől, ahogyan lehúzza fülének súlya.
- Ne tolongjatok – mondja hangosabban, majd meghallja a mennydörgést.
Csak ezt ne. Lehűl az idő, aztán kimerészkednek a diákok, ő pedig meg sem tud mozdulni, csupán ül a fal mellett, akár egy hajléktalan. Biztosan kapna egy pár fityinget, ha kitenne egy kalapot maga elé, és egy kartonra írt szöveggel kéregetne: „Az elefántfülű lány”. Egy újabb könnycsepp rohan végig a pofin, szipog egyet, s ahogyan próbál lelki erőt venni magán, megrázza fejét. Végigpásztázza a csarnokot, majd egy alakra lesz figyelmes az egyik árnyékosabb helyen. Nem tudja kivenni, hogy ki az. Sőt, már abban sem biztos, hogy valóban ott van az a valaki.
- Hahó. Akárki is vagy. Segíts, kérlek – szól, de nem bízik a segítségben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy néz ki, hogy Bíborannusnak tényleg ennyire „nagy szám”, hogyha egy végzőssel találkozik. Ők mostanság – ahogy’ észrevette – eléggé más körökben mozognak, és még nem igen találkozott eggyel sem ittléte során. El sem tudja képzelni, hogy ő valaha megéri ezt a magas szintet. Abban sem biztos, hogy el fogja tudni végezni az első évfolyamot. Nem megy úgy, ahogyan elképzelte. Mondjuk, nem is nagyon képzelte sehogyan. Egyszer csak belecsöppent ebbe az ismeretlen világba, ahol szinte mindent meg lehet oldani egy jó elsütött varázsigével, bűbájjal vagy éppen átokkal. Ez idáig ilyen jellegű dolgokkal nem nagyon találkozott. Hatalmas zöld szemeit még mindig Kamillán tartja, aki végül elkezd beszélni. És elmond néhány olyan dolgot, amire eddig nem is gondolt volna az vörös leányzó.
- Remélem, hogy így lesz – mosolyog halványan.
Készül és tanul, de vannak olyan tárgyak, amik témái egyszerűen nem maradnak meg a fejében. Például, ez a bájitaltan. Tyű, mennyire nehéz és bonyolult egy tantárgy az. A tanár is furcsa és karakán. Mintha azt várná, hogy minden diák üst mellett nevelkedjen, és ismerje minden fortélyát ennek a szakmának. Úgy látta valahol kiírva a lány, hogy mesterkurzus is van a tanodában, ami kifejezetten erre a tárgyra specializálódik. Érdekes koponyák lehetnek ott. Egyik sem lehet teljesen százas – tisztelet a kivételnek.
- Ühüm – motyogja, mikor Kamilla száját elhagyja az „Ejha”.
Milyen igaza van. A Petheő-Gönczy család sem varázstanult família. Azonban ők is tudnak erről a világról, és nem szólnak senkinek. Kíváncsi lenne rá, hogyan magarázták el a szomszéd Rózsika néninek, hogy Annus hová tűnt ilyen hirtelen. Biztosan valami olyasmi lehetett a magyarázat, hogy az ország másik végébe került egy jól menő iskolába. Legalábbis reméljük, hogy ezt mondták, nem pedig valami mást. Valóban, nem is kérdezte őket, hogy mi volt az indok hirtelen eltűnésére. Gondolatai után egy bögréért nyúl, amit megtölt szójatejjel, majd színpadiasan a magasba emeli.
- A varázsvilág biztonságára – semmi gúnnyal mondja mindezt.
Jól meghúzza a bögre tartalmát, majd eltolja magától a tányért. Lenyalja tej-bajszát, s ismét a másik asztali társaságra emeli zöld tekintetét. Felállnak, és indulnak is a napindító mágiatörténetre. Nagyot nyel, majd utánuk kiabál.
- Frida – erre megfordul egy szőke, fekete szemű lány. – Várjatok meg, én is megyek – int kezével, majd felpattan, és Kamillára néz.
- Remélem, hogy még találkozunk, de most mennem kell, mert kezdődik az órám – mosolyog szélesen, szokásához híven.
Gyorsan ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, ami az órához szükséges, majd látja, hogy a többieket annyira nem hatotta meg, hogy ő is velük tartana. Erre vág egy savanyú képet, s újra Kamillára néz.
- Köszönöm a reggeli társaságot. És még egyszer, ne haragudj – utal vissza bunkó viselkedésére. Ezzel barátságosan int egyet a Rellonosnak, és elszalad az évfolyamtársak után. Egy újabb szép nap a Bagolykőben.

/ Köszönöm a játékot /

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok