Jamie L., "Kistestvér"Nem találkoznak gyakran. Sőt, már azt sem tudná megmondani, hány hete látta utoljára öccsét. Azt végképp nem, mikor volt házon és családi vacsorán kívüli találkozójuk. Szereti, hisz a testvére, de sosem fog kibékülni a hivatásával, amit választott az aurorság helyett. Ennek ellenére ha muszáj gyógyítót látogatnia, akkor nem megy máshoz, csakis a másik Leroux-hoz.
- Hallottam a hírt, nincs fertőzés - jegyzi meg halkan, mielőtt Jemie lekapná a fejét csuklója alapos szemügyre vétele után. Felszisszen, túl sok a fény és ezzel együtt el is húzza fejét, hogy szinte kisült szemeivel gyilkos pillantást küldjön öccse felé.
- Nézd, nincs szükség erre. - Hiába jelenti ki, mert a férfi már a vizsgáló felé tart, ahová Szösznek nincs kedve bemenni, de ha máshogy nem kapja meg amit akar, akkor nincs más út. Tesz, ahogy a gyógyító kér és szépen, mint tízévesen felül az ágyra, lábait lóbálja.
- Te meg kedves - vág vissza felciccenve.
- Eleget, Apu - szemét forgatva fordítja fejét oldalra. Ott, a sarokban már látja is a bájitalos szekrényt, amire rá is mutat a felé eső kezével.
- Tudod mit akarok, szükségem van rá. Vizsgázok. Csak...adj belőle és jól leszek - kissé kedvesebben beszél, mint korábban, de még testvérével szemben is rideg, akárcsak egy jégcsap. Jamie tudja, hogy vannak ilyen időszakai, amikor az alvást élénkítő főzettel helyettesíti, máskülönben nem hinné el, hogy képes a maximumot teljesíteni.
