Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem tudom, nem kéne neki valami felelősségteljes projekt neki? Mit tudom én. Tarts életben egy fikuszt három hónapig? - javasolta a férfi, de a hangján is hallatszott, hogy ő bizony nem foglalkozott soha ilyenekkel. A szülei nem erőltettek rá projekteket, így Pascal csak jött, látott és győzött, anélkül, hogy a németet bárki próbára tette volna. Az utcalámpa kósza sugarai Max amúgy sem kicsi árnyékát még obszcénabb, kísérteties módon elnyújtották.
- Nem tudom, attól függ. Fog a kutya porcelán étkészletet adni a kezedbe? - Próbált humoros lenni, de fáradt volt, rettenetesen fáradt. A napjai sokszor véget nem érőnek tűntek, a vonásai megnyúltak, az éjszakái egyre rövidültek.
Az incidens, ahogy emlegetve lehetne, a német elképzelései szerint korábban történt volna meg. A könyvet nem cél nélkül adta vissza olyan állapotban, ahogy, Tati azon stresszelt, ha a volt férje megtudja, hogy nem is az ő lánya Eszter, majd visszakéri a pénzt. Tehát az egyetlen logikus következtetésre jutott, ami egy férfi eszébe fel kéne bukkanjon: kifizette a nőnek az összeget, hogy erre ne lehessen gondja.
- Nocsak. Micsoda cseles könyveid vannak. Arról nem is beszélve, hogy még csak most nyitottad ki?! -  horkant fel Liebhart, az amúgy egészen mély hangja magasabbra csúszott, számára adta magát, hogy ha visszakap valamit, lecsekkolja milyen állapotban volt. - És mit csináltál vele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kevében és Maxiban az volt a hatalmas eltérés, amit nem tudtak megértetni a másikkal, hogy a majdnem lengyelnek komplett háttérismerete volt a saját kapcsolatáról. Jobb esetben a dolgok nagy részére emlékezett, tudta, hogy nem mennének el mellőle, mert ő volt az, akiért az angol általában hátrahagyta az aktuális delikvenst. Ennek pedig nem egy és nem két hónapra visszanyúló hagyománya volt, amiről Liebhart mit sem sejtett.
- Be se mutasd, néha kicsit nosztalgiával gondolok rá, mikor még halál lazán vontam egyet a vállamon, ha reggel nem volt ott senki. Most meg majd beszarok, hogy mi van ha gondolt egyet és összepakolt. Durva, nem? - nevette el magát egész keserűen, de legalább már valami olyasmi volt, ami az embert a normál Maxra emlékezteti. A barna tincsek szanaszét álltak, kicsit olyan volt a külseje is, mint a lelkivilága: zilált. Nem akart összeállni a teljes kép.
- Nincs platinakártya? Szomorú. Aranyvérű, igazán lehetne - horkant fel Maxi, miután rosszallóan összehúzta a szemeit a Keve által levegőbe rajzolt - és amúgy meglepően pontos -, sziluett láttán.
Végighallgatta a mondanivalóját, ha mást nem is, azt kénytelen volt elismerni, hogy Keve tényleg itthon volt és görényként, ami azt jelenti, hogy bizony így jött haza. Mert az alkohol és egyéb szerek hatására néha bizony megragadt Maxi barátja abban az alakban is.
- Lassan lehet jobb, ha elhúzok, mielőtt még visszajön és meg kell magyarázzam, mit keresek itt - nyögött fel Max, nem tetszett neki a kommunikáció gondolata sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, tudom - sóhajtott fel Max, kicsit hangosabban is, mint tervezte, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Szerette Lucát és alapvetően benne volt a félsz, mi van, ha megint elcsesz valamit. És a nő erről tudott is, hiszen belélátott, ha nem is szó szerint, de érezte, amit a német. Kicsit félt is, ha a képessége nem lenne, talán nem is érezne Max iránt semmit.
Ha Max nem is akarta belátni, mindenki összetartozott a kis kompániában, mert máshogy nem mentek volna semmire. Szerették volna, de nem ment, így nem erőltették túl a dolgot, az eredeti családjaik szarravalók voltak.
- Ne boríts meg Keve, nem osztogatunk platinakártyákat - forgatta a hatalmas barnáit Max. A pénzt sosem féltette, de összességében meg mégis jobban szerette, mikor jó kezekben van.
A németnek volt egy olyan rossz szokása, hogy ha valakit utált, komolyan úgy gondolta, az érzés kölcsönös. Igaz, Green ennek soha, egyetlen szikráját sem mutatta, mert inkább csak rosszul esett neki, amiért a vőlegénye legjobb barátja ilyen szenvedélyesen ellenzi őt.
- Jól hangzik. Majd megbeszéljük. Mondjuk csütörtökön? - kérdezett vissza a német, hogy mikor is lenne jó a majdnemlengyelnek, majd megszorongatta finoman a vállát, mielőtt felkelve felöltözött volna és olyan hangtalanul távozott, mint ahogy érkezett. Az angol éppen ekkor sétált fel a lépcsőházban, egy elég nagy szatyorral a kezében és nyáltermelődést indító illatok társaságában. Egy biccentést követően el is tűnt Pécs utcáin főhősünk. Valamit tennie kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Akkor és ott egy pillanatra Max elgondolkozott. A tényen, hogy talán a majdnem német szavainak lehet egy egészen csepp igazságtartalma. Mert tudta, milyen az, mikor szerelmes vagy és mindent képes lennél feláldozni azért, hogy a párod boldog legyen. De egyetlen kósza pillanat volt ez, nem több, amit ha az ember nem figyelt eléggé, el is szalaszthatott Maxi - Keve - arcán.
- Nem is tudom, mondjuk lehet, hogy vannak sejtéseim, az egymás iránt tanúsított hozzáállás alapján, hogy mire is számítsak?! - Nem volt. Maxnak sejtelme sem volt róla, hogy mennyire félreismerte az angol nőt, mert míg ő utálkozott rajta, az csak értetlenül állt a helyzet előtt és szerette volna megérteni, mit vétett. Sikertelenül.
Keve teljesen taccson volt, nem értette és nem is akarta érteni, hogy Max miért nem képes az életével megbékélni. Valahol a német sem teljesen értette, csak helyére reccsentette az orrát, majd szipogva nézett az órájára. Lejárt az ideje, már csak percek kérdése volt, hogy elkezdjen visszaváltozni, ő pedig azt nem itt akarta megvárni.
- Akkor kelljen ez. A teamben találkozunk - szusszant még fel rosszallóan a kevekopi, mielőtt egy rosszalló pillantással kifelé indult volna innen. Nem volt mit mondania, úgysem tudott mit kezdeni a helyzettel. Háborút vesztett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha bárki megkérdezné Maxit róla, hogy mi az értelme, egész biztosan azt mondaná, hogy 42. De ezzel hazudna, mert még ő sem gondolta ezt komolyan, egész egyszerűen csak szerette mindig önfeledten magát adni és nem gondolni arra, mi lesz holnap. Így kötöttek ki a nem tervezett mini nyaraláson is, ahol ledöbbentette a biciklikölcsönző tulaját, mikor öt különböző férfias biciklire rázott fejet, majd egy glitteres-rojtos lilát választott ki. Nem csalta volna meg Helent, ő otthon várta, de nem is cserélte volna le egy Ildára, aki csupa szürke és komolyság. Így a komoly bringa a törpe nőre maradt a babacipelős kiegészítővel, komoly képet festettek a családról.
- Világgá, Rea, világgá! Én nem megyek haza a nővéremmel ebédelni! - tekert is kicsit gyorsabban a német, csak hogy látsszon az igyekezet, mennyire szeretne megmenekülni még a gondolattól is, hogy a testvéréékkel kelljen enni. Ő megmondta a nőnek, hogy nem lesz az országban aznap, mikor családi ebéd lesz, erre az idősebb közölte vele, hogy akkor ő megy hozzájuk. Max is ettől tartott.
Aztán vettek egy kanyart, Maxi biztos volt benne, hogy az a fánk automata valahol itt volt. Márpedig a német tájékozódó képessége az évek alatt mesterire fejlődött, különben biztos, hogy sosem talált volna haza részegen annyiszor, annyi különböző helyre. És mégis megtörtént, nagyon ritkán aludt el köztereken.
Le is parkolt végül, csengetve egy nagyot, hatalmas mosollyal az arcán.
- Helyben vagyunk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- La La La La La, nem hallom, miről beszélsz! - kezdett a német hangosan óbégatni, azzal a logikával élve, hogy ha nem hallod, nem is létezik, nem kell elfogadnod. Ezzel szemben egyedül annyit sikerült elérnie, hogy Julian hangos nevetésben tört ki a Luca tolta taligában, sőt még tapsolt is hozzá nagy lelkesen. A jövő nemzedékei majd retteghetnek DJ JL-től, az ördögi lemezlovastól. Ilyen muzikális ízléssel...
- Olyasmi, a napokban szóltak, hogy hát, a nővérem terhes és hintelgettek, hogy tudják, kiket szeretnének keresztszülőnek. Ugye nem kell folytassam? - kérdezte  a német nagy tekerések közepette. Ő nem akart ebbe az egészbe belemenni, szerette a saját fiát, de ennyire volt ideje és affinitása, nem többre. Senkinek nem akart a tartalékszülője lenni, hülye zsúrokra járni és mindig ajándékon stresszelni. Nincs neki erre lelke.
Max végül filmbe illően lefékezett és megnyálazva a hüvelykujját felemelte azt, mint aki a széljárást figyeli. Nem mintha annak lett volna befolyása arra, hogy pontosan hol is voltak Franciaországon belül, de sokkal professzionálisabbnak hatott így véleménye szerint. A biciklit magával tolva haladt tovább, majd kiláncolta azt a falhoz, neki ne ma lopják el a cangáját.
- A Helyen. Ahová jöttünk - hangsúlyozta a német, hogy nem csak akármilyen hely ez, hanem A hely. Meg is várta, míg a nő kioperálja a gyermeküket a hintó fogságából, majd elindult a kis utcákon és egy jobbra kanyar után ott is volt. A fánkautomata. Maxi Will Smithesen széttárt karokkal mutatott rá a nagy gépre.
- Tá-dá! Már csak azt kell megtudni, ehető-e a tartalma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maxi érezte a hangsúlyból, hogy Luca nem veszi komolyan, poénra veszi a helyzetet, hogy ne legyen égés ebből az egészből. Komoly dolgokról kellett volna beszélniük, de Max ezt nem akarta, utálta, mikor valami túl komolyan van véve, az esetek nagy többségében ez így is volt, ő pedig ezt oldani akarta.
- Az egésztől, ahogy van, nekem elég a saját gyerekem, alkalmanként Bojarskiék, meg Mikoláék, nekem nem kell még egy rakás gyerek. Persze, örülök a nőnek, de miért kell ezt rámtestálni? - engedte el a kormányt Maximus, hogy mutogasson nagyon látványosan, ahogy egy láthatatlan kéz a levegőben pakolnak dolgokat. Esetünkben rá, terhet.
- Remélem nem próbálod meg Julesra fogni, neki kettő, ami nekem egy - jegyezte meg Max, talán kicsit túl bátran is, de a német soha sem az életösztönéről volt híres. Ettől még akadtak barátai, csak nem kifejezetten sok. De azok cserébe nagyon hűségesek voltak hozzá, mintha nem lenne más választásuk. Nem is igazán volt.
Max nem volt ostoba, nem véletlen hozta ide Lucát, még ha az alap indoka önző is volt a kis kiruccanásra. Ő nem akart hazamenni, akkor inkább szívesen volt a közeli családjával és nem gondolt minden borzalomra, ami közben jöhetett.
- Bizony! - helyeselt a német, majd elmosolyodott halványan, a feleségét figyelve. Maxinál volt tárca, ő emiatt nem aggódott, csak a sajátját a nő felé nyújtotta. - Odaadjuk egy hajléktalannak, vagy kidobjuk, bánom is én, ez legyen a legkisebb probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mert Keve azzal működik. Nem tudom, mióta ennyire gyerekcentrikus, de neki az összes kell egyszerre, nem elég egy-kettő-három, ha vinni akarja, akkor mindet! - fakadt ki a német, még széles mozdulatokkal kalimpált is, érzékeltetve a probléma súlyosságát. Ő nem vette észre ezt a változást fokozatosan, csak hogy Mikola egyszer csak úgy érezte, az élet értelme a család, a család meg csak négy plusz gyereknél kezdődik.
- Ja, én is őt, de ez nem kifogás! - ismételt tiltskozásba fogott a férfi, mert szerinte a szeretet nem mindenre indok, vagy kifogás, neki rendben volt az, hogy néha csak történnek dolgok, amire nem mondhatod azt, hogy azé teszem, me szeretlek. Le is parkolt a bringával az adott helyen, rátéve azért a biciklizárat, mert a modern társadalomban már soha nem lehetsz benne biztos, hogy nem köti el valaki a cangádat. Lucáék eközben nagy lelkesen próbálták meg utolérni az óriás termetű méregkeverőt, aki pár ugrással már a fánkosban is termett.
- Lehet, hogy tényleg csak kivetülés és tök Föld íze van - állapította meg, mire Julian csak értetlenül annyit kérdezett vissza "tökföld?". A német meg is ingatta a fejét, viszonylag kevés alkalommal evett tökföldet.
- Tehát akkor így is, úgy is megeszed, maximum vágsz hozzá egy grimaszt - jutott Liebhart konklúzióra, miközben elkezdte szórni az aprót a gépbe, felváltva Juliannal, majd ki is kérte a két fánkot a családjának, majd egy fehér mázas, eper töltelékeset saját magának is. És mivel a puding próbája az evés, nem sokkal később bele is harapott. Nem olyan volt, mint amit ő otthon, frissen süt, de nem is esett le egy sparos, állott péktermék szintjére. Viszonylag elégedett volt.
- Vélemény?