Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Máskor nem érdekelte volna, hogy a szomszédai hol meg miért pletykálják ki, de újabban nem volt oda érte. Főleg, mióta úgy érezte, hogy tényleg jól megvan Lucával, arról nem is beszélve, hogy az előadás az egyetemen, a maga sutaságával együtt, de szórakoztatta. Nem szívesen állt volna most tovább, mert mondjuk a féltékeny szeretők vagy férjek megjelennek, hogy ő mit művel.
- Hát, Kinga néni a harmadikon már azt gondolja, hogy ez az egész csak felhajtás, szerinte már nem kapnak a sztárocskák elég figyelmet. A helyedben várnék, mielőtt farkast kiáltasz - grimaszolt Max, de amit mondott, teljesen komolyan mondta. Más sem áradt a csapból, mint hogy ki volt zaklatva, ő már nem állt volna be ebbe a sorba. Várt volna mondjuk fél évet, tíz hónapot.
A nő magyarázatában volt valami, de inkább csak szusszanva legyintett egyet, semmi kedve nem volt éppen összeveszni Bellával. Helyette inkább a táskát figyelte pár pillanatig, nagyra nyitva a bociszemeit és csak utána a kabátot. Az exnej láthatóan hosszabb tartózkodásra tervezett, amivel persze nem volt baja, de nem is vagdosta magát földhöz az örömtől.
- Olyan süti.
Nem akart most belefogni komolyabban elmesélni, hogy milyen süti és miért ezt a receptet választotta, helyette csak kikapta a sütőből és lerakta a főzőlapra, mert nem állt szándékában megolvasztani a konyhapultját. Tati elég élénk érdeklődést mutatott a süti után, mire Max az egyik poharat az asztalra téve a nő orra hegyére koppintott finoman. Éppen csak hozzáért.
- Szedres. Áfonyát könnyebb venni. És kaphatsz, csak várj egy percet, mert ha most szedem ki, cafatokra esik szét. - Ettől még az íze ugyanolyan finom maradna, de a tálalás meg a kinézet egyből kipontozná magát. Azért egy apró nevetés akaratlanul is feltört a németből, hogy a vendége milyen alkukba képes verni magát. - Ott a poharad az asztalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondta volna, hogy Luca a barátnője, ez így elég furcsán vette volna ki magát a német ajkai közül. De azért valahol igaza volt a nőnek, Luca elég közel állt hozzá, hogy azt mondja, vele van párkapcsolatban. Bár, az emberek nagy többsége addig jár jól, míg nem hall ilyesmit Maxtól.
- Csak nem akarom ezt most elcseszni, Bella - sóhajtott fel csendesen, ő nem akart ebből gondot, az exnejjel sem akart összeveszni, csak semmi kedve nem volt az egész pletykáláshoz.
Látta a nő gyilkos pillantását, de csak ártatlan ábrázatot öltött magára. Ő nem olyan, aki most megilletődik azon, hogy egy kicsit tekintettel akarnak ölni.
- Szerencséd, mert én is szeretem. Gondolom különben nem csináltam volna - Mikor egyértelmű dolgokat közölt, az amúgy nagyon is mély hangja mindig egy kicsit magasabbra csúszott, mint ahogyan most is, miközben a nőre nézett. A Tatiana hangjában beállt változást is hallotta, de nem akarta kommentálni, nem volt olyan hangulatában, hogy ilyesmik miatt szívassa.
- Nem, nem tudtam, de nem igazán vagyok benne biztos, hogy ez az elmélet helytálló... azért majd teszek egy próbát - jegyezte meg végül beleegyezően, mielőtt még a fiókhoz lépett volna, ahonnan elő is vett egy megfelelő méretű kést, ami elég alkalmas volt rá, hogy megölje a szedres csodát. Felvágta a süteményt szeletekre, majd mikor már nem gőzölt olyan vészesen, kiemelt belőle kettőt, tányérakra, villát is rakva rá.
Az asztalra helyezte a tányérat és intett Tatinak, hogy üljön le ő is nyugodtan.
- Itt a sütid... bontsd azt az izét! - nem volt követelőző, vagy kemény, inkább kérte, semmint utasította Izát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Max is így érezte, nem akarta, hogy bármi is történjen a Luca dologgal, amitől megint olyan nyomorultul fogja magát érezni, mint ahogyan előtte. És most elég nehezen foghatná rá bármi másra a keserű utóízt a szájában, mikor minden rendben lenni látszik.
A tönkremenetelre és a szégyenrovat meg sem lepte Maxot, az ilyen férfiaknak mindig ez a sorsa. Ő eleve nem verte magát a pénzére és legtöbbször nem is halmozott fel annál többet, mint amennyire éppen szüksége van. Jóllehet, most egy ideje mégis csak jobban állt anyagilag, mint pár éve.
- Szívesen felajánlanám, hogy legyél Liebhart megint, de tudod... nem akarom - közölte bármiféle rezzenés vagy bűntudat nélkül Max. Azon az időn már túl volt és úgy érezte, akkor nem egészen ezt érdemelte. Nem tartozott Izabellának semmivel.
Még az egész elképzelés is abszurd volt, Max fel is horkant, mert nem találkozott még olyan nővel, akinek hajlandó lett volna a lába nyomát is csókolni. Egyszerűen felül állt rajta ez a dolog.
- Ne bízd el magad! - jegyezte meg a német sötét hangszínben, mert kezdett kicsit elhatalmasodni rajta, hogy ez a nap mégsem csupa nyalánkság és szedres pite.
Lerakta a süteményt az asztalra, mielőtt ő maga is letette volna a hátsóját a székre. Nem tudta, hogyan is kéne érezzen ezzel az egésszel kapcsolatban, lassan már az az émelygés szerű érzés is ott dobolt a gyomra mélyén.
Az a néma átadás, mindenféle gesztus vagy mimika nélkül neki már felért egy válasszal. Egyszerűen képtelen volt rá, hogy csak széthajtsa rendesen a papírt és elolvassa, ami rajta áll, az üres oldallal felfelé tette az asztalra és a süteményét kezdte fogyasztani. Semmi kedve nem volt savat hányni, vagy ott hagyni a desszertet, ha már megcsinálta. Így csak azután fordította meg az eredményt, hogy szótlanul legalább öt villányi édességet betolt.
Aztán csak meredt a lapra, mielőtt rátette volna a tányérat, hogy ne lássa többet. Ha nem látja a problémát, nincs probléma. Totális zárlatot kapott, a levegővétel is csak legalább húsz másodperc után jutott eszébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A megrökönyödés az arcán igazán ismerős volt már Max számára, a nem túl hosszú házasságuk ideje alatt éppen eleget látta. Nem volt túl nosztalgikus ember, ha valamit lezárt, akkor azután nem is tért vissza rá soha többet. Kivéve persze, ha kényszerítették, de az nehéz eset volt.
Még a könnyeit is törölgette, annyira nevetett a nő, ez pedig külön elismerés lett volna a férfinak, ha éppenséggel nem teljesen komolyan gondolja magát pár perccel korábban.
- Hát, ha nem rémlene, Schatz, kettőnk közül te vagy az öregebb. Legfeljebb a nővérem lehetsz - mutatott rá a szemét törölgető nőre a villájával egy hatalmas falat pite után. Más kérdés, hogy neki már volt egy nővére, akit szeretett és akivel most is tartotta a kapcsolatot.
A férfi egy könnyed mozdulattal helyezte a tányérját a papírra, hogy eltakarja maga elől az azon pihenő - nem éppen remélt -, választ. Nem akart gyereket, nem akart apa lenni, de ha már belerohant egy ilyen malőrbe, ott akart volna lenni az első pillanattól. Ez egy olyan lehetőség volt, amit minden esetben szeretett volna elkerülni.
A süteményes megjegyzésre viszont halványan el kellett vigyorodnia, hiszen tudta, hogy tehetséges a sütésben. A főzés is jól ment neki, de a sütés részét jobban szerette, mert semmi köze nem volt a munkájához.
- Mostanság a málnás a kedvencem, azt szeretem csinálni. Linzertésztája van, elég fincsi... Öm, de igen, lehet róla szó, hogy megcsináljam - piszkálta tovább a süteményt, mielőtt a maradékot is betolta volna az arcába. - Nem akarod elmondani neki, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Az ünnepek közeledtével Maxnak egyszerre volt könnyű és nehéz időszaka, amit elég visszásan élt meg. Egyrészt, nem kellett órákat tartania, csak vizsgáztatott és azokat elég hamar kijavította, így minimalizálni tudta a gyökerekkel - pardon, hallgatókkal -, eltöltött időt. Ez mindenképpen jó hír volt, mert újabban szokásuk volt furcsa dolgokat kérdezni, illetve az egyik fiú telibe a méreg fölé hajolt, hogy beszívja a kesernyés, mandulás illatot, mikor ő előre szólt, hogy messziről és csak óvatosan legyezgesse maga felé, majd adja tovább. A gyengélkedőre kellett szállítani, mert eszméletét vesztette és két erős pofonra sem kelt fel. Azóta már jobban volt, de Liebhart ki nem állhatta az ilyeneket. A rosszabb része az, hogy több év késéssel bejelentették neki: van egy lánya.
Akaratlanul is talán egy kicsit elhanyagolta Lucát. Nem volt annyira lelkes és aktív, mint előtte, de szerette volna helyrehozni a dolgot, mielőtt a lány súlyosat csalódna benne. Szóval megtanulta, hogyan lehet cikesz alakúra hajtogatni egy levelet úgy, hogy olvasható is legyek, a többi pedig már történelem. Azaz, éppen megtörtént.
Reggel letudta a vizsgát, a papírokat a táskájába gyömöszölte, majd hazament, hogy nekiálljon főzni. Már hajnalban, két feles után sütött egy nagy adag sütit, így ez már csak hab volt a tortán.
Szóval ott ácsorgott a piknikkosárral a suli kapujában, lévén, hogy nem volt kedve magyarázkodni a bejárási engedélyről, és várta a csodát. Nem is annyira a csodát, annál inkább Lucát, aki mindeközben lelkesen battyogott lefelé a mérföldes magassarkúiban.
Mikor végre meglátta a lányt, akaratlanul is elmosolyodott és integetett egy kicsit. A szíve is megdobbant, jobban a kelleténél, de ezt nem látta volna be, ha pálcát szegeznek rá sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Tényleg sajnálta, hogy képes volt ennyire eltűnni Luca életéből. Persze, nem nyomtalanul felszívódott, csak nem lógott a nyakán minden nap. Ettől még írt neki, hogy nehogy azt higgye, el van felejtve, sőt, ha tehette a meccseire is kiment, csak egyszerűen összejött neki az  élet. Nem éppen a jó értelemben. Arról nem is beszélve, hogy ez a gyerek ügy tényleg nyomasztotta és tudta, hogy a lánynak egyből feltűnne. Az meg mégis kinek lenne jó? Legalábbis, Maximus ezt gondolta.
De most próbált egy kicsit szépíteni, ezért is töltött előtte órákat azzal,  hogy megtanuljon cikeszt hajtogatni és megbűvölje azt. Elvégre SMS-t nem tudott küldeni a kastélyba, belógni megpróbálhatott volna, valószínűleg sikerrel, de nem vágyott jelenetre.
A külső szemlélő számára kissé filmszerű jelenetnek tűnhetett volna, ahogyan Luca a magassarkúiban igyekszik lefelé a kapuhoz, a saras, csúszós útszakaszon, Maximus meg csillogó pillantással várja, lelkesen integetve.
- Schatz! - Nekik ez egy átlagos hétköznap volt. A nő kissé nyújtózkodva rakta a kacsóit Maxi vállára, így megölelve, mire az fél kézzel átkarolta a derekát, kissé talán meg is emelve a Navinés Hv asszonyságot. Amikor a magassarkú ismét a talajon koccant, csak akkor hagyta Liebhart, hogy a fejét kissé lejjebb billentve adjon neki Luca egy puszit, amit talán egy kicsit el is húzott, jobban, mint illik.
- Igen, igen, észrevettem az öröm részét. Hát... látod, nem lett semmi bajom - rántott egyet a vállán, mert igazából nem igazán zavarta őt a várakozás. Csak boldog volt, hogy megint látta Lucát, nem is olyan hosszú idő után. Egy-két nap volt talán. - Semmi különös nincsen, csak a szokásos, tudod... vizsgáztattam, ki is javítottam egy párat, főztem ééés itt vagyok. Hoztam sütit. Felétek? Még mindig hajléktalanság van? Üm, hol szeretnél enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem akart az elmúlt napokra és hetekre gondolni, csak jobban érezte magát, ha eszébe jutott, hogy Luca mindjárt itt lesz. Nem is kellett túl sokáig várnia, hogy felbukkanjon a navinés a dombon lefelé baktatva, ő pedig lerakta a kosarat, mert valahogy úgy érezte, hogy csak útban lenne a kettejük közt. Nem tévedett nagyot, abból ítélve, hogy fél kézzel ölelgetni Lucát lényegesen bonyolultabb lett volna. Nem lehetett volna tagadni, mind a kettejüknek jobb hangulata volt így, a másik mellett, a lány még halkan fel is nevetett.
- Nem hiszem, hogy túl jól kijönnénk, ha úgy érezném, nem értékelsz. - Talán komolytalanul hangzott, de komolyan mondta. Mikor kezdte úgy érezni, csak dísznek van, mindig rövid időn belül szedte a cuccát.
Figyelmesen hallgatta a lány helyzetjelentését, néha kicsit bólogatva is, hogy érti a dolgot, aztán halványan elvigyorodott. Nem azért, mert annyira vicces lett volna, hogy egy rakás festmény meggátolta őket, hogy rendesen hazajussanak és gigantikus, iskolára kiterjedő pizsipartit tartottak. Inkább mert mindketten tudták, hogy a lengyellel, mi a helyzet. Lehet, hogy felkoncolta volna a portrét, majd berúgja a mögötte rejlő deszkákat, közli, hogy "done", majd hazamegy.
- Azt hiszem mindenkinek jobb, ha a munkatársad csak néha néz be. Oh, ha tudnád mennyire... Volt valami szőke csaj, megpróbált meggyőzni, hogy az üresen beadott lapját vitassuk meg a lakásomon - színpadiasan sóhajtott fel, de aztán Lucára mosolygott. Egy ideje nem szokta beadni a derekát az ilyen jellegű pótvizsgák tartására. - Szóval megbukott. Szomorú. Hm? Hát,
fogjuk rá, most már megvagyok.  
Nem akart hazudni a lánynak, tényleg nem fogadta jól ezt az egész Eszti témát, nehezen is dolgozta fel, Luca pedig... hát, nonstop benne lett volna az érzéseiben, nem érezte helyesnek, hogy még őt is nyomassza.
A német körbepillantott, majd fel a kastély felé, mérlegelte a helyzetet és ez ki is ült az arcára. Nem akart még több diákot, így megingatta a fejét kicsit.
- Igazából, nekem jó itt is, hoztam ilyen nagyon varázsos plédet, meleg meg vízhatlan, szóval, ha nem fázol, felőlem itt is jó. És kevesebb az ember- emelte fel a kezét, hogy a körülöttük lévő rengeteg szabad teret illusztrálja. Amennyiben Luca nem ragaszkodott a felmenetelhez, meg is emelte a kosarat, hogy odébb csámpázva keressenek együtt egy ideális helyet.
- Veled minden rendben, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max is csak a szemét forgatta kicsit, ő sem értette magát, ugyan miért is beszél folyton össze-vissza? Érthetetlen. Luca lassan elengedte őt, Maxi ezt csak azután tette, hogy a lány döhermagas sarkai a földön koccantak egy apróbbat. Igaz nem túlságosan részletekbe menően, de a német elmesélte, hogy mostanság mi újság is van vele. Nem akarta csak így bedobni a Tati dolgot, nem érezte a dolgot helyénvalónak. Egyfajta émelygő érzést provokált ki belőle az elképzelés, pedig elég stabil ember volt.
- Szeretnék. Csak ez nem hiszem, hogy olyan, amit az ember csak így a másik arcába vág, három perccel azután, hogy találkoztak - próbálta meg felvázolni az álláspontját a német, ami azért, lássuk be, nem volt egyszerű egy ilyen helyzetben. Elvégre maga kavarta a szart. De úgy érezte, el kell mondania, mert ez egyrészt vele jár, másrészt nem befolyásolja az ő kapcsolatukat olyan mértékben, hogy az Lucának gondot jelentsen. A férfi legalábbis ebben reménykedett.
- Túl sokan? - pillantott meglepetten a lányra, nem hallott még tőle ilyet. Az eddigi tapasztalatai alapján nem úgy érezte, hogy a Czettnernek ez gondot jelentene. Most mégis erről árulkodott a lány arcára kiülő fájdalmas grimasz. Az ujjaik összefonták, úgy indultak el az amúgy néptelen tájon, nem felejtve ott azt a bizonyos kosarat sem.
- Lehet, hogy kicsit jobban figyelsz magadra - jegyezte meg Maxy a szokásos, mély hangján. Nem akarta a saját hatásának betudni, de neki is feltűnt, hogy nem igen akadtak súlyosabb sérülések a fogó részéről. A férfi elmélyülten hallgatta a navinés csicsergését, miközben a csokoládébarna szempár lankadatlan éberséggel pásztázta a környezetüket. A felajánlásra azonban akaratlanul is a lányra nézett, az egyik szemöldökét felvonva, ami így kis híján a haja vonalát súrolta.
- Öm... hát, ha szeretnéd, akkor persze, szívesen átmegyek. Egyik nap utána találkoznom kell a nővéremmel, megszokás, de amúgy a tiéd vagyok - idézte fel gyorsan az ünnepre megálmodott terveit. Szerette Ameliet, ezért minden évben összeültek legalább egyszer enni az ünnepi időszakban. A férjével együtt természetesen. - Te is eljöhetsz, ha gondolod, mármint ő is hozza a... férjét. Az a hely ott jó lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A nő tenyerei dühösen csattantak az asztallapon, de Maxból csak a nevetés tört ki. Nem tudta komolyan venni az ilyesfajta hisztit, amit Tati már a házasságuk alatt is lerendezett. Soha nem volt különösebben tapintatos és a nő mégis igent mondott neki, akkor csak látott benne valamit, nem?
- Mindenkinek megvan a maga keresztje - tárta szét a karját tanácstalanul, de az arcán látszott, hogy nem igazán zavartatja magát az ilyesmi miatt. Ezt pedig akármelyik nő, akivel valaha egy óránál többet töltött, tanúsítani tudta.
- Én meg huszonhét! - vágta rá ő is, mert nem szerette, ha öregítik. Már csak egy köpésre volt a huszonnyolctól, de az még mindig kevesebb volt, mint a huszonkilenccel kezdődő egyenletrendszer, amivel az Oravecz nő korát kellett kiszámítani. Hangosan felhorkant az irigykedős kijelentés mellé, mert ő sok dolgot érzett már nő iránt, de irigységet nem.
Kicsit mintha csillapodni kezdett volna a hangulat és ennek lehet, hogy az emelkedő vércukorszint volt az oka. Legalább a konyhában ücsörgő páros nem nézett ki úgy, mint akik mindjárt egymás torkának vetődnek. Sőt, Max  egészen elgondolkozott, ahogyan a villájával a süteményt piszkálta.
- Allergia a családban? Nem hiszem, hogy egy haláleset pont jól jönne - köszörülte meg kicsit a torkát. Persze, azt is meg tudná oldani ha időben szólnak neki, de nem akart náluk látogatást tenni szenteste.
Liebhart egy pillanatig mérlegelte a helyzetet, mielőtt apróbbakat bólintott volna. Részéről annak nem volt akadálya, ki tudja, az is lehet, hogy tíz év múlva már nem is lesz az élők sorában, ilyen életvitellel.
- Fair tradenek tűnik - mondta elgondolkozva, majd felkelt az asztaltól és a tányérját a mosogatógépbe rakta. Nem szerette a mosogatás részét, mindig felpuhult tőle a bőre. Aztán Tatiból kiáradtak a szavak, Max pedig állt ott a pult mellett, az ujjbegyeit finoman a pultra támasztva és lassan kifújta a levegőt.
- Mert gondolom jogom van tudni, ha van egy lányom. Egészen másként állnék a helyzethez, ha ott vagyok az elejétől, ha valaki időben szól. De azt nincs jogod elvárni, hogy egy öt éves lánnyal közöljem, hogy az apja vagyok és hogy ez nem változtat semmin, mert nem tudnék együtt élni az anyjával! - Max hangja fokozatosan emelkedett, holott nem akart ő ebből vitát, egyszerűen a nő túl sok nyomást helyezett rá. Kikívánkozott ez már belőle egy ideje és most kint volt, rövidebb időn belül, mint gondolta volna. Egy halk, német káromkodás is elcsúszott ott a pultnak támaszkodva. Az ujjbegyei már egészen elfehéredtek, mire visszaejtette a kezét maga mellé. - Ha meg is tudná és mégis jól kijönnénk... képzelem az arcot, mikor először közölném, hogy akkor most szeretném átvinni kutyázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Még mindig nagyon buta vagy a számokhoz - állapította meg Max nemes egyszerűséggel, ha már az egymás bántásánál tartottak.
Ami azt illeti, Max fejében az a kép volt, ha egyszer lenne egy gyereke, az családban lenne és nem járna félre mellette. Éppen ezért lehetett kint az a mondat olyan hamar, amire Tati elkezdett jelenetet rendezi. A nő rögtön torokra ment és klimaxot emlegetett, meg hogy el lenne szívva előle a levegő, mire Max nem éppen higgadtan megfordult.
- Milyen szerencse, mert nem találsz olyan embert a földön, aki egy ilyen hülye, egoista p.cs.val hajlandó lenne együtt élni! - fakadt ki, és minden egyes szót komolyan gondolt belőle. Nem azért mondta, hogy bántsa, csak feljött benne az összes tapasztalata a nővel kapcsolatban, minden sérelem, ami valaha is érte. És azokból nem volt kevés.
Maxot eleve nem az apaság ténye érdekelte, hanem a lehetősége. Úgy gondolta, evidens, hogy ha egy fikarcnyi esélyt is lát rá a nő, szól neki, hogy te, hülyegyerek, lehet, hogy csináltunk egy gyereket. Így mikor Tati elkezdett arról pampogni, hogy mi van, ha még van nyolc másik gyereke, egyszerűen elkapta az ideg és már félúton is volt ki a konyhából.
Mire elhangzott az elmegyek, Max már felkapta a nő cipőjét, táskáját és kabátját, majd izomból kivágta a folyosóra. Tati érdekében reméljük, hogy a laptoptáska elég masszívnak bizonyult.
- Takarodj a lakásomból és többet ne gyere vissza! - sziszegte most már, nem félve tőle, hogy a nő kikaparja a szemét, mert ahhoz túl alacsony volt. Amennyiben magától nem ment neki a távozás, hajlandó volt rásegíteni, majd becsapni utána az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ünnepekre élő állatot venni egy nagyon nagy rizikó és felelősség. Tehát mikor Liebhart beállított Lucához, kezében a lyukacsos dobozzal, aminek a tetejét nem sokkal később feltolta a fejével a kis fekete csoda, az azt sugallta, hogy ő mindent átgondolt, mindent megfontolt. A ruhaválasztást is, mert egy undorító, piros, karácsonyi kötött pulóver volt rajta, amit Helmuttól kapott az egész csapat. Ő is szép ajándékot kapott, egy darabig csak pillázott is maga elé. Nem szoktak neki ilyet adni, de ha meg is próbálták, visszautasította. Most csak rákattintotta a saját kis karikájára.
Max totál ki volt fulladva. Nem ment neki a kipihenés dolog, mióta beütött a családi szilveszter, mást nem érzett, mint hogy aludnia kell, minimum 24 órát egy huzamban és ezen az sem segített, hogy a vizsgák miatt tolta magába az energizáló-főzeteket.
Szóval hiába állt szándékában megvárni Lucát, mire az visszaért Pascallal a sétából, addigra Maximus már az ágyon fekve húzta a lóbőrt. Nem volt túlzottan túlöltözve sem, de egyszerűen kiütötte a sok éjszakázás, stressz és izgalom kombó. Bíp.
Már világosodott odakint, mikor hunyorogva felpillantott és rá kellett döbbennie, hogy Luca nincs ott. Csalódott szusszanással fordult a másik oldalára, hátha sikerül visszaaludnia, de már valahogy nem akart összejönni neki a dolog. Így lerugdalta magáról a meleg plédet, kis sercegéssel megdörzsölte a friss borostát az állán. Egy hatalmas ásítást követően mászott a saját, hurrikán-dúlta tincsei közé, hátha jobb lesz, de csak még inkább ezer-felé álltak a hullámos fürtök. Óvatosan feltápászkodott, meg ne szédüljön, hisz magasabbról nagyobbat lehet esni, majd alsógatyás valójában indult a konyhába, hogy igyon egy bögre kávét. A lakásban még éppen kellemes félhomály uralkodott, ő pedig nem is igen figyelt a lába elé, fejben valahol máshol járt. Még csak észre sem vette a kis társaságot, csak kihaladt a nappaliba és bekattintotta a kávéfőzőt, ami kellemes berregéssel engedte az illatos folyadékot az odakészített bögrébe. Ekkortájt kezdett jelezni az agya, hogy mintha valami felett elsiklott volna, de még várt. Nincs kész a kávé.
Végül elindult a nappaliba, hogy esetleg nézzen egy kis sorozatot, mielőtt még nekiállna megint vizsgákat javítani. Meg kellett torpanjon pár lépésre a konyhától.
- Oh. Jó reggelt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maximus kicsit lassabban indult, mint ahogyan máskor szokott, de nem volt baja. Csak kellett a friss kávé illata a nózijába, ahogyan az unikornisos bögréből kúszott lassan egyre feljebb és feljebb. Nem is tudta, mióta van ilyen bögréje, az is biztos, hogy nem saját döntés volt, de mit lehet csinálni? A kávé ugyanolyan jó ízű a pasztell színek kavalkádját csillogtató hajkoronájú, szarvas lófejből is.
Ha Max nem kapcsolt volna arról időben, hogy nem ő az egyetlen élő személy a lakásban, Luca hangja már egész biztosan emlékeztette volna.
- Ööö? Hát te itt? - kérdezte még az alvástól kissé kásás hangon a német, miközben lassan kifelé indult a konyhából. Bár, ez az ő lépéseivel mérve még így is egy átlag ember normál tempója volt. - Gesundheit.A barnaság odatopogott hozzá, majd átkarolta a derekát, mire Maximus lusta félmosollyal húzta egy kicsit még közelebb, az ajkát a nőére tapasztva. Nem számított rá, hogy még itt találja, de ez egy kellemes fajta meglepetés volt a részéről. Még azon sem zavartatta magát, hogy a lány nem vitte túlzásba az öltözést és hogy a saját pólója majdnem a lány térdéig ért. Csak majdnem.
- Hm, hát nem is tudom. Lehet, hogy jobb szeretek ébren lenni, Liebchen - tűrte el egy tincsét a lánynak, végre válaszolva a feltett kérdésre. Még végighúzta a tenyerét a lány oldalán, majd kissé oldalra biccentette a fejét. - Nem voltál az ágyban, azt hittem, leléptél...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindketten tudták, hogy Luca sokkal jobban kezeli a reggeleket, mint a férfi. Olyankor szüksége volt a koffeinre, hogy beinduljon a szervezete, meg úgy... minden. A gondolataival együtt. Kivéve, mikor menekülni kellett, mert akkor éberebb volt, mint egy puma vadászat közben.
- Ugyan - rántott egy aprót a vállán a német, de a kérdésre nem kapott választ. Nem volt mellette reggel a nő, mégis mi másra gondolhatott volna a hideg ágyból? Hogy a kanapén alszik a magyar, mert éppen ott jobban elfért? Max egyes utazótáskái nagyobb teret foglaltak el, mint Luca! A kicsi felnézett, ásított egy nagyot, aztán vissza is rakta a fejét, valószínűleg még egy kör szundira benevezve. A férfi még el se látott odáig.
- Sokkal - mosolyodott el a német, kicsit a lányt nézve, majd a mögötte lévő, bézs színű nappalit. Hiányzott neki a lány és a telefonálás sem igen lett volna rendes megoldás az edzőtábor ideje alatt.
A séta ésszerű magyarázat volt, mert Pascal még kicsi, nem igen tudta tartani és karácsony óta néha bizony történtek balesetek. Maxi pár aprót bólintott, majd ismét a bögréjébe kortyolt. Luca bögréjébe, ő nem vesz unikornisokat. Na jó, az ő bögréjükbe.
- Te is nekem, schatz. Jól tettétek, csak üres volt az ágy. Ismersz. Magamból indulok ki. - Nem mintha Luca mellől akár egyszer is eltűnt volna az utóbbi időben. Sőt. Megdöbbentő helyeken és körülményekkel kelt mellette. - Van valami terv mára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tudattól, hogy előtte azért megkapta a maga puszijait, Max kicsit jobban érezte magát. Nem sokszor volt abban a helyzetben, hogy ő volt az, akit ott hagytak. Általában a helyzet másik felén szokott sietni, menet közben rángatva fel a vörös converse cipőt, úton a lift felé.
- Jó, így azért már más a helyzet, lehet, hogy annyira nem is húzom fel az orrom - grimaszolt kissé, mert érezte, hogy lassan a koffein életre kelti az arcvonásait. Kicsit olyan volt, mint mikor a fémet hevíted, hogy dolgozni lehessen vele. A férfi csokoládébarnái is a kezében pihenő kerámiacsodára siklottak, még mindig nem értette, hogy vehettek nekik ilyen bögrét ajándékba. A lány közben elhátrált, majd a kezét nyújtotta Maximusnak, aki az ujjaikat összefűzve követte őt a kanapéhoz.
- Nem kell sajnálnod. Itt vagy. A játék meg fontos - vonta meg a vállát Maxy, mielőtt ismét a kávéjába kortyolt volna. Már lassan csak a bögre feléig ért a halványbarna keverék, így a német is kezdett életre kelni. El is helyezkedett, még egy utolsót hörpintve a koffeines csodából, mielőtt az asztalra tette volna.
- Hm, így első ránézésre fogalmam sincs mi lehet. Glitter? Hmmmm... biztos valami fontos. - hümmögött az amúgy sem éppen magas hangján Liebhart, mielőtt az ajkait egész véletlenül Lucáén felejtette volna, a derekát átkarolva és közelebb húzva a nőt. Sokkal szenvedélyesebb és követelőzőbb csók volt ez, mint három korty kávéval ezelőtt. Lényeges különbség volt, hogy a német már nem állt fél lábbal álomvilágban. - Megtaláltad vagy keresgéljünk még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem csak Luca remélte, hogy ezúttal nem húzza fel magát semmin. Nem volt egy higgadt ember, egyes személyek és helyzetek kihozták belőle a legrosszabbat. Nem mintha annyira dolgozott volna rajta, hogy ezen változtasson, de nem volt egyszerű eset na.
- Már azon, hogy egyszer csak eltűnsz? Reméltem is, nem viselném jól... - látta be a dolgot Max. Nem volt az a fajta, aki ügyet csinál belőle, ha faképnél hagyják, de most mégis csak Lucáról volt szó. A kezükre nézett, kicsit viccesnek találta, hogy milyen apró keze van a lánynak. Nem sok erőfeszítést kellett tennie, hogy teljesen az övébe simuljon a tenyere. Azért az unikornisos bögre mindenképpen jobban járt, ha tőlük távol került az asztalra, mielőtt a tartalma mindent elönt, nagy foltokat hagyva a szőnyegen, vagy összetörik az unikornis.
- Szerintem még mindig találnál benne, ha nagyon keresnél. De nézzük a jó oldalát, legalább nem rizs! - közölte Max optimistán, végigfuttatva az ujjait a göndör tincsek tömkelegén. Egy kicsit túlzott a konfettivel kapcsolatban, de a farmerjei zsebében tényleg tudott még mindig találni, ha nagyon akart.
Mivel Luca azt mondta, fontos, elég hamar a dolgok keresésére indultak, elég intenzívre is sikeredett a keresési folyamat, de úgy tűnt, hogy meglett, amit a nő keresett. Az orra Maxéhoz ért, mire az kissé felkuncogott, akaratlanul is bebandzsított.
- Igen? Sikerült megtalálni őket? Örülök... - csúsztatta a kezét Luca arcára és a hüvelykujjával megcirógatta a lány járomcsontjának vonalát. - Ha gondolod, majd később főzök valamit, csak lehet, hogy nem ártana elmenni boltba...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Luca és Max kapcsolata sok dolog volt, de nem átlagos. Mert a lány aranygolyókat kergetett az égben, a pasi pedig rózsaszín biciklivel tekert a városokon keresztül, ha éppen úgy tartotta kedve.
- Jó, de lássuk be, a hajfestés buli volt! Mármint nekem tetszett, sosem voltam még szőke - mosolyodott el Maximus, mert ha mélyebben a lelkébe akart szemlélni, neki az a délután nagyon pozitív volt. Ő sem igazáén tudta, hogy hányadán állnak. Érezte, hogy nagyon olyan, mintha járnának, sőt, de úgy érezte, ha kimondja, lehet, hogy valami elromlik, gyökerestől megváltozik és fuccs annak, amit eddig annyira szeretett.
- Hát ez nem tudom micsoda. És nem is annyira most történt, csak egyesek úgy látták, hogy semmi közöm hozzá és nem kell tudnom róla - érezni lehetett a hangjában, hogy még mindig felhúzza magát a témán.
Max az egyetemen tanított, nem kellett bemutatni neki, milyen az, mikor mindenki zizi. Néha el is gondolkozott rajta, hogy miért csinálja ezt magával és másokkal, nem-e lenne sokkal egyszerűbb, ha csak leülne a seggére otthon, egyedül. De egyelőre úgy tűnt, ez nem egy opció.
- Nem hinném, hogy lenne bármi más dolgom. Az ünnepek nem viccesek egyedül. - Kicsit olyan érzése volt, mintha Luca hárítani próbálna, hogy ugyan, nem fontos, nem kell ott lennie. Nem akarta túlkombinálni, így inkább felvetette az ötletet, hogy bemutatná a nővérének. Ez fontos gesztus volt tőle, Tatit is csak akkor mutatta be, mikor már tényleg úgy döntött, hogy elveszi. Látta a zavart a Czettneren, de nem akarta még kínosabb helyzetbe hozni, így csak próbálta nem kínosabbá tenni az esetet mind a kettejük számára. - Bremerhavenben maradt a férjével, a családom is ott él, csak én jöttem el onnan. Szeretném.
A szóhasználat is furcsán, kissé esetlenül hangzott a szájából, de nem bánta, belefért. Közben letette ismét a kosarat és Luca segítségével leterítették a fekete plédet. Szerette, mert leperexszes volt, illetve egy bűbájnak köszönhetően mindig kellemesen meleg. Így ő is elhelyezkedett, majd elkezdte előpakolni a tányérakat, illetve kettő bögrét is, mert az volt a védjegyük.
- Ööö, mennyire vagy éhes? Van leves, tészta, meg süti is, de ilyen dobozban van, szóval nyugodtan tudsz vinni bármelyikből is, ha most annyira nem - nézegetett egész odáig a kosárba Max, majd fel Lucára halvány mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A lány felemelte a kezét, hogy a kisujját kinyújtva esküdjön rá, hogy ő nem fog csak úgy eltűnni. A német nem igen szokott esküdözni, de az utóbbi időben ez egyre többet került elő az életében, így egy pár másodperc hezitálás után emelte a kezét, hogy a kisujját Lucáéba akassza.
- Aztán nehogy nekem megbánd ám! - nyomott apró puszit a lány kézfejére, majd elengedte a kisujját. Pár pillanatig még figyelte a lány kezét, majd elmosolyodva nézett fel az arcára, ahogy szóba került, hogy a konfetti-e rosszabb, vagy mondjuk a rizs. A nő kicsit el is hajolt tőle, hogy aztán lelkesen megrázza a hajkoronáját, de Max szájába ég így is jutott a barna tincsekből. Nem éppen látványosan, de köpködte őket kicsit, meg próbálta az ajkai közül kivadászni. Nem romantikus.
- Neked ehhez hosszú a hajad! - közölte végül, kissé nevetgélve, de hagyta, hogy Luca bogarásszon a tincsei után, akármi után is keresgélve.
Teljesen egymásba is gabalyodtak egy rövid időre, annak ellenére, hogy milyen kora reggel volt, a kicsi szerencsére ezt még átaludta nagy lelkesen. Még egy egész kicsit horkolt is, de aranyos hang volt.
- Az jó, akkor még megvannak - közölte Liebhart szórakozottan, ő is a lány hasára pillantva, majd vissza azokba a hatalmas szemekbe.
- Ööm, baracklevesre gondoltam, meg rántott cukkinire, de ahogy érzed. Süti még maradt tegnapról, asszem, arra ma nem érzek késztetést - rázta meg a fejét a férfi. Olyan csokoládés vaníliás krémes linzertésztás valami volt, de ő eléggé szerette. Kissé furcsán nézett Lucára, nem értette, honnan jött az ötlet, hogy a lány beleigyon a kávéjába. - Nem is szereted a kávét, Schatz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max maga sem tudta, hogy ez rossz hír volt-e. Igaz, abban biztos volt, hogy nem jó, mert az örömöt, amit kellett volna érezzen, valahol út közben eltérítették, majd eladták a feketepiacon.
- Nem tudom. Úgy is mondhatjuk, gond, igen - legyintett a férfi tanácstalanul. Nem tudta, hogyan is fogalmazhatná ezt meg másképpen. Ő is kicsit megszorongatta a lány kezét, úgy érezte, hogy erre most szükség volt. Nem akart hosszú távon titkolózni Luca előtt, de ez olyan volt, amire a legtöbb nő nem reagál jól, saját magáról nem is beszélve.
A karácsony dolog Maxnál fura volt, egyedül nem igen ünnepelte, nem díszített fát, fölöslegesnek érezte, de Lucával nagyon szívesen együtt töltötte volna. Nem az ünneppel volt a baj, csak az egyedülléttel.
- Ahogy gondolod, tudod, hogy csak szólsz, és amint tudok, jövök - vont egyet a vállán a német, de nem hazudott. Olyankor általában gyorsan élhető állapotba rakta magát, majd ment is a dolgára. Az Amelie-ügy még Maxot is egészen váratlanul érintette, nem tudta, hogy meg akarja őket ismertetni egymással és közben rá kellett ébrednie, hogy de igen. Ő ezt akarja. A puszira csak elnevette magát egy kicsit.
- Akkor ezt megbeszéltük, majd szólok neki is.
Közben lassan mindent kipakolászott, hogy a lány tüzetesebben szemügyre tudja venni a választékot.
- A leves? Ööö, barack - emelte meg kicsit a halványsárga lötymőköt tartalmazó üveget. - Szóval igen. Van egy lányom. Egy öt éves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Max nagy lelkesen kezdte köpködni a barna tincseket, mert bármennyire is szerette, meg tetszett neki, nem tartotta ízletesnek. Nem volt egy hajfetisiszta és lehet, hogy soha nem is lesz.
- Hát, tényleg nem... - állapította meg a német nagy grimaszolva bámulva a lányra pár pillanatig, de aztán csak elnevette magát. A csók ellen nem volt kifogása, miután végre sikerült a túl sok hajtól megszabadulnia a férfinek.
Összességében kissé fura volt a lány a fogpaszta reklám mosollyal, nem értette a német, hogy mi ez a hirtelen ok a vigyorra, de úgy volt vele, hogy ha Luca boldog, akkor úgyis minden rendben van.
- Akkor ezt megbeszéltük, csak még be kell vásárolni, amihez fel kell öltözni, ami energiát igényel és amiből még nem indult be a termelésem - nevetett fel kicsit a német, ismét az unikornisos bögre felé pillantva. Egyszerre imádta és utálta, neki nem adnak ilyen cukiságokat. Legalábbis komoly, megfontolt jó szándékkal biztosan nem. Luca közben a kávéba szürcsölt, ami a szokásossal ellentétben egészen tejeskávé jellegű volt, sok cukorral. Attól még nem olyasmi volt, ami a mindennapi élete része.
- Annyira nem is vagyok morcos... csak életképtelen, nem ugyanaz a kettő - horkant fel a német, majd csókot nyomott Luca arcára, kicsit még elkényelmesedve a kanapén. Szerette ezt a nyugalmat. Kicsit még nézte, ahogyan Luca a kanapét piszkálgatja, értetlenül, majd jött a reveláció.
- Mikor?- Hirtelen érezte azt a bizonyos gombócot a gyomrában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A német igazából ijesztően sok időt töltött újabban Bogolyfalván, a pécsi lakás már-már indokolatlannak tűnt. Mert hát, ott dolgozott, igen, de mellette még Münchenben is, Luca meg mégsem hagyhatta itt a menhelyt. Ez a mai nap is egy ilyen volt. Max megtartotta délelőtt az előadást, szívatós kedvében volt, így tartott egy röpke névsor olvasást, a szokásos katalógus helyett. Hivatalosan sokszor itt tartózkodó hallgatók nem jelentek meg, őt ez pedig még csak meg sem lepte.
De most már hazaért és tudta, hogy Luca viszont még nem, így felpattant a pink biciklire és sűrűn csengő ring-ding-dingek közepette tekert egészen a cukrászdáig. Ott a szokásosnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, elvétve hercegnők szállingóztak kifelé, ő meg kissé összevonta a szemöldökét. Csudabogár kompánia.
A vendéglátó-egységbe besétálva a pultnál toporgott egy darabig, nézegetve, hogy mit is ehetne, mit kéne vigyen Lucának, amit nem szabad, de mégis megesznek. Szóval kért egy rakás különböző féle sütit, majd várta, míg csomagolják, addig is nézelődve. Elsőre, mikor kiszúrta a kislányt, nem tudta hogy reagáljon. De aztán erőt vett magán és egy halvány mosollyal lelkes integetésbe kezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rea azért aranyos volt, nem akarta Maxit úgy hagyni, fuldokolva a hajban, kilátástalanul, inkább segített neki lassan kipiszkálgatni a tincseket a szájából. Mert, ugye, az volt a legmacerásabb rész.
Talán illett volna elmenniük egy nászútra is, de mivel az esküvő hirtelen jött és nem sokkal utána a teljes Navine vezetőség edzőtáborba száműzte magát, ez egyelőre érdeklődés hiányában elmaradt. De ami késik, az nem jött időben, talán el sem múlik, így Liebhart nem aggódott azon, hogy nem pótolják be.
- A fésülködés nem kötelező, majd odaadom a fekete sapim, a buksidba húzod és meg is van oldva. Én már azt se tudom, hol a fésűm. - Persze, ő könnyen beszélt, elég volt, ha csak végigszántott az ujjaival a kusza barna tincseken és már indult is az útjára. Ezért örült, hogy már nem volt olyan hosszú a haja, azzal sokkal több volt a gondja és nem is feltétlenül érte meg a macerát.
- Leginkább fél lábbal még az ágyban vagyok, igen, mondhatjuk így is - állapította meg a német elgondolkozva. Lassan kezdett elmúlni az a nyomás a szemeiből és ezt értékelte. Luca kicsit oldalasan dőlt a kanapénak, Max meg egészen elsüppedt benne, szerette, puha és kényelmes volt.
Kissé aggasztotta Maxot a válasz, nem szívesen vette volna, hogyha két héttel az esküvője után kiderül, hogy a felesége nem szereti. De a válasz egészen megnyugtató volt. Kissé megkönnyebbülve ki is fújta a levegőt, hagyva, hogy Luca a karjai közé fészkelődjön.
- Akkor már nem túl sok minden. Csak tovább gyengül a képességed még egy pár órán át, aztán lesz egy stagnálós időszak. Szintén egy pár óra, olyan öt-hat. Aztán fokozatosan minden visszatér a normál állapotába - vázolta fel Maxy, hogy nagyjából mire is kell számítani. - Milyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hatalmas fújtatás volt a válasz Luca utolsó kérdésére. Ugyan Max sem volt túlzottan szégyellős, sőt, akár szabadosnak is mondhatnánk, a helyek és élmények miatt, ahol járt és amiket megélt, de ez az elképzelés nem volt a kedvére való.
- Neeeeeem, mert megfázol, meg jól meg is fognak bámulni - közölte szórakozottan a lánnyal. Ebből inkább az utóbbi zavarta, mert az előbbit könnyedén ki lehetett kezelni egy vagy két korty bájitallal, azokból pedig Liebhart elég bőkezűen osztogathatott. A fésű ügy egyiküket sem viselte meg túlzottan, Luca sem volt mániákus a haját illetően.
- Sokkal, főleg, ha az ember nem egyedül van - bólintott egyet elégedetten a német, majd a fejét kissé a lány kezének billentette elégedett morcogással. Jól érezte magát tőle, ha volt köztük fizikai kontaktus, ezért is fogta olyan sokszor a lány kezét akár az utcán is.
Max egy kicsit lesokkolt attól a ténytől, hogy Luca hirtelen felindulásból megitta az italt, amit karácsonyra kapott tőle. Nem mintha gond lett volna, csak nem számított rá, kicsit talán jobb is, mert így nem tudott rágörcsölni annyira. De tény, hogy aggódott azt illetően, mi is lesz a válasz, ha megkérdezné, mit érez a lány. Nem mintha lett volna aggódni-valója.
- Nem teljesen, de mondjuk úgy... úgy hetven százalékban - számolgatott a férfi, hogy mennyi idő is kellhet, mire a bájital ténylegesen kifejti a hatását. - Nem tudom, az baj, ha "normálisként" is más vagy,
mint az átlag? Nem, dehogy is baj... És fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mikor elindult a cukrászdába, még nem számított rá, hogy úton-útfélen királyi sarjakba fog botlani, ha kell, ha nem alapon. Nem mintha ez annyira befolyásolta volna a német látogatását, de kicsit tartott tőle, mennyire borítják be a kölykök a vendéglátó-egységet, amikor belépett. Kissé megnyugodva kellett realizálnia, hogy a parti már jó ideje oszlófélben volt, így csak egy-két koronás alak lézengett jobbra-balra. Max a pulthoz lépdelt céltudatosan, nem sok időt tervezett eltölteni itt. Több süteményt is becsomagoltatott, ezer színben pompáztak és az ízük is legalább ilyen változatos volt. Ribizlis-túrós, barackos, csokis, karamellás. Amíg a papírt hangos zajolás közepette csomagolták a kis tálca köré, Max körbepillantott, ekkor is látta meg a lányát. Vegyes érzések öntötték el, mert hát, mikor legutóbb találkozott az anyjával, megint meg akarták ölni egymást. Végül integetett széles mosollyal. Mire észbe kaphatott volna, a lányka már talpra is ugrott és szélsebesen vágtatott oda hozzá, hogy megölelje. A vékony karok Max dereka köré fonódtak, ő meg állt ott sokkosan, de aztán kicsit megsimogatta Eszti hátát, nem akart ő kínos helyzetet teremteni.
- Én... hát jó. Ki tudom fizetni a sütit, nem kell megvesztegetni. - Ugyan a német sokszor megvehető volt kilóra, most nem azért akart maradni, hogy kapjon valamit.  - Csini vagy. Buli volt?
Azzal Max még visszafordult a pulthoz, elvette a sütiket, majd kért még egy  linzert és egy kávét, hogy Eszti kezét megfogva az asztalhoz sétáljon és leüljön vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max nem szuper akart lenni, csak elég jó ahhoz, hogy Luca ne akarjon mást keresni. Még ha ezt nem is látta volna be a lánynak, vagy akár magának. Mind a kettő problémát jelentett volna neki és ezt nem szívesen ismerte el, mert olyankor érzelmi kötöttségei vannak, az meg borzasztó. Legalábbis, saját belátása szerint az. Mi más lenne?
- Ugyan - dörmögte mély hangján, bár szerénykedni nem szokott, de ez most kivételes alkalom volt. Neki nem volt nagy ügy Luca után futkozni, szerette csinálni.
Nem nagyon szokott rokonokkal ismerkedni, csak Tati hozzátartozóiról tudott infókat, de nem is szokták érdekelni. Általában még azelőtt bele szokott ugrálni a farmerjába és elbiciklizett a napfelkeltébe, hogy a női egyáltalán a másik oldalukra fordultak volna az ágyban. És még csak nem is bántotta a dolog, shame on him.
- Kíváncsiak? Rám? Jaj, vigyek méretet is, gyártatják már a koporsót, vagy csak rémisztgetted őket? - kérdezte kissé grimaszolva, mert nem érezte magát egy ideális család által kedvelt darabnak. Akkor szoktak neki nagyon örülni, mikor éppen távozóra fogta. Éppen a levest nyújtotta volna Luca felé egy kézmozdulattal, az pedig éppen elvette volna, mikor kicsúszott a kemény valóság és ő is ledermedt a mozdulat közepette. A hangjából sem éppen nyugalom sugárzott, Maxt ez nem lepte meg, de remélte, hogy nem lesz ebből kiakadás. Nagyon remélte.
Maxnak sem volt még világos ez az egész helyzet teljesen, meg nem is volt az ínyére, de nem tudott visszamenni az időben és megváltoztatni azt. Pedig megtette volna, ha akkor elkerüli a veszekedést.
- Igen. És igen, nem annyira régen kapta meg Tati a papírokat a teszt eredményeivel. Szóval ez van, igazából. - A tekintetét élesen a plédre szegezte, nem tekintgetett el jobbra-balra. Inkább le is tette az üveget nagyjából középre, majd a lábait törökülésbe húzva bámult még mindig lefelé. Nem kellett volna megölnie a hangulatot, de nem akarta, hogy minden a legnagyobb királyság legyen és akkor dobja ezt be. Nem érezte volna fairnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mondanám, hogy adok kölcsön valamit szívesen, de nem igazán egy a méretünk, azt hiszem - jegyezte meg elgondolkozó fejjel Maxi, még a kezét is az állához emelte, de nem nagyon bírta sokáig tartani a komolyságot a maga részéről. Szerette megjátszani, de ebben most épp ki is fulladt. Luca egy kicsit olyan volt mellette, mint egy manó. Szerette, de vitán felül állt, hogy a magasságuk közt volt egy kis eltérés.
- Nem baj, mert azt hiszem, hogy mostanság nem lesz több ilyen. Ugye nem lesz? - kérdezte a férfi, Reára pillantva kissé kétkedve, mert ugye semmiben nem lehet biztos, míg a másik megerősítést nem ad neki vagy meg nem cáfolja a dolgokat. Pofára esni pedig nem szeretett, ismerte magát és nem kezelte jól. De nem kezelte jól, hogy itthon lett hagyva a kicsigyerekkel. Utána persze ő is kivette a részét az edzőtáborból jó sok fotóval meg alkalmanként még rendes edzéssel is, de attól még fejben mindig valahogy Lucánál lyukadt ki.
- Nem tudom, lehetséges. Nekem csak a megszokott van, tudod, nem tudom, hogy neked milyen a más... - Ugyan próbálta átérezni, hogy milyen lehet, mikor mások érzései is benned vannak, de számára ez feldolgozhatatlan volt. Luca számára is új volt a helyzet, hogy nem mások érzéseit érezte, kicsit kívül is esett a konfortzónáján a dolog. Aztán egy oh-val sikerült konstatálnia, hogy Luca azt akarta tudni, szereti-e őt egyáltalán, vagy csak valami mást érzett. Nem akarta Luca arcát látni közben és mégsem akart másfelé nézni, szóval csak bambult a semmibe a nagy barnákkal. Nem tudta, hogy mi lenne a jó megoldás ebben a helyzetben.
- És... mi maradt? - kérdezte egészen csendesen magához képest. Olyan suttogás féle volt, nem szeretett így beszélni, de akarta a válaszokat. - És...? Előkerültek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem voltak egy méret, még csak nem is hasonlítottak, az eltérésbe belefért volna még valaki, aki a nyakába ül a lánynak. Más kérdés, hogy a férfit ez nem zavarta, mert ha annyira akart valamit, megvolt az izomzata ahhoz, hogy lehajoljon a lányhoz. Még csak nem is volt megerőltető a számára.
- Az majd a nyáron lesz, nem? - kérdezte, mert a saját időpontjaik már nyilvánosságra lettek hozva és Lewy már lelkesen kivette a részét a tiltakozásból.
Max nem akarta megváltoztatni a lányt, de anno azért jött hozzá a nő, mert szerette volna kikapcsolni a képességét. Maxnak sok ideje ment rá, hogy kitalálja a megfelelő formulát. Számításokat és kutatásokat kellett végeznie, nem volt egyszerű, mert Lucához hasonló esetekről nem igazán sikerült feljegyzéseket találnia. Most pedig megitta a lány, anélkül, hogy hezitálva azt kérhette volna, ne tegye.
- Nem hiszem, hogy veled ilyen probléma lenne - mondta végül Max habozva és megvonta kissé a vállát. Nem szokott gondokat okozni a mérgeivel, bármennyire is tűnik úgy, hogy nem. Ő tudja, mit csinál. Luca ráfészkelődött óvatosan, ő pedig hagyta, hogy a lány az övéi közé fűzze az ujjait. Az arcához húzta, a német pedig szélesen elmosolyodott.
- Ez egy jó hír. - Elképzelhetetlenül megkönnyebbült a válasz hallatán, de ezt nem hagyta kiülni az arcára. Mégsem akárki ő, hanem Maximus Liebhart. Az igazi és egyetlen.
A habozó kijelentésre kicsit elhúzta a száját, beköltözött az a gombóc a gyomrába és nem is akart eltűnni onnan. Talán a bűntudat volt az, lehet, hogy más. Szóval kicsit simogatta Rea hátát, mielőtt aprót sóhajtott volna, a fejét a kanapéra ejtve.
- Csak nem tudtam, hogy... hogy te is vagy csak... szóval nehéz lehet eldönteni, mi van magától és mi nem. Gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max nem volt oda a rokonokért és a rokonok sem őérte, ez volt a természet rendje. Már megszokta, nem ez volt ez első alkalom, hogy valaki nem volt oda érte és valószínűleg nem is az utolsó. Nem, mintha ez gond lenne, ő már megszokta a dolgot.
- Nem tudom, gondolom olyanok, mint más, átlagos családok. Persze, lehet, hogy nincsen igazam, de általában így szokott ez lenni velem az első találkozáskor.
Valahogy az egész gyerek dolog nem passzolt Max életébe. Ő ezt nem akarta, de ha már egyszer megtörtént sem számított rá, hogy majd így kell értesüljön róla. Kizsarolva, majd még közölve is, hogy semmi köze az egészhez, csak megcsinálta. Nem érezte ezt fairnek sem magával, sem Esztivel szemben, aki amúgy egy nagyon rendes kislány volt. Max ezt tudta és szeretett is volna ebben a hitben maradni, meg abban, hogy soha nem lesz gondja a férfiakkal, de látott már iskolapéldát rá, hova vezet, ha az ember apa nélkül nő fel.
- Valahogy úgy, mondhatjuk, igen - bólintott párat. Persze, szigorúan véve nem titkolta el, hiszen ő sem tudta. De ha úgy vette az ember, akkor igenis szólhatott volna. És Max úgy vette. Luca nem akart ebből gondot, ahogyan a német sem, de nem akarta látni, hogy a lány hogyan reagál erre az egészre. Kicsit az arcát a lány tenyerének döntötte, de végül hagyta, hogy megemelje a fejét, kissé elhúzva a száját.
- Meg? - kérdezte Maxy, kissé tartva a választól, de aztán csak közelebb húzta a lányt, úgy helyezkedve, hogy az ölébe tudja pakolni, persze, vigyázva, hogy semmiben ne tegyen kárt a környezetében. - Sem. Csak... tartottam tőle, hogy hogyan is fogsz erre reagálni. Mármint ez nem kis dolog...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Max egészen el is felejtette, hogy idén lesz a világkupa. Nem mintha őt annyira érintette volna, ott nem volt semmilyen munkaügye, de illett volna elkísérnie Lewyt. Elvégre, ha valami történik, ő felel érte, erről pedig papírja is van.
- Oda amúgy eljöhetnél velem. Mármint a világkupára - jegyezte meg a német, aki jelenleg azt sem tuta, hogy hol lesz tartva. Nem mintha annyira érintette volna a dolog, ezért volt szép a varázslólét. Gyorsan és viszonylag olcsón lehetett utazni.
Kicsiket bólintott, tetszett neki, hogy Luca bízik benne, mert mások nem mindig tették meg ugyanezt. Volt olyan, aki nem is mert tőle elfogadni semmi fogyaszthatót. Ilyen volt például az exfelesége teljes családja hosszú időn keresztül. Pedig tudhatták volna, hogy vannak bőrön keresztül felszívódó mérgek is.
- Hát, én csak reméltem, azt hiszem - mosolyodott el a német, értékelte, hogy Luca őszinte volt vele. Mindketten tudták, hogy nem egyszerű és még csak nem is átlagos a kapcsolatuk, de ezt egyikük sem bánta.
Max nem szeretett az érzéseiről beszélni. Fizikai ember volt, ha valamit érzett, akkor azt kimutatta, de nem feltétlenül szavakkal. Gesztusokkal. Luca is hasonló volt.
- Tudom, hogy próbálod és nekem ez elég is. Bőven elég. Tudod, hogy én is téged... - cirógatta végül Rea haját kicsit, még mindig ölelve a lányt. Szerette, de nem vette a legtöbbször a fáradtságot, hogy hangoztassa, hiszen érezte a másik. Úgy igazán. Annál jobban pedig úgysem mondhatja el. - Szóval azt hiszem, minden rendben van így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem volt annyira otthon a legendás lények világában, mint abban, hogy melyik méreg és milyen hatást fejt ki az áldozatra. Vagy, hogy milyen főzet, mennyi idő alatt forraszt össze egy csontot. Ugyan erről évekig nem volt papírja, de dolgozott vele. Aztán jött Helmut, neki meg hirtelen dokumentálnia kellett minden mozzanatát a tanulmányainak, ha nem akart kikapni. Nem szerette, ha mások mondták meg, hogy mit tegyen.
- Ja igen, de utána kifakulnak, nem? Lehet, hogy hangos volt a tömeg, azért félt. De jól tetted.
Ő is félt a gyerekek közelében, főleg, mikor hordába verődve rohantak zárt helyeken. Vagy kiderült róluk, hogy vérrokoni kapcsolatban áll velük. A kislány megkérdezte tőle, hogy gazdag-e, mire belegondolt, hogy milyen emberek veszik körbe, a rengeteg ingatlanukkal, saját cégeikkel és több munkahelyükkel, majd megrázta a fejét.
- Nem. Sok pénzem van, de gazdag nem vagyok. Miért kérdezed? - Nem teljesen értette az összefüggést a sütemény és a gazdagság között, mert azért ez egy nem túl drága hely volt. A barna fürtök Max homlokába hullottak, mire eltolta egy gyors mozdulattal őket vissza a helyükre.
- Ha szeretnéd, odaadom a felét. Málnalekváros, ha minden igaz, elég finom - vette alaposabban szemügyre a sütit, megemelve kicsit a tányérat. - Én is tudok ilyet sütni... Mi újság az előkészítőben? Hallottam múltkor behívták anyádat... Mi történt? Ha szabad kérdeznem, persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Max teljesen szerelmes volt az időjárásba. Jóllehet, német volt, akiről gyakran állították, hogy nem érdekli az olyasmi, mint az időjárás, mert oh, boy, hát náluk úgysincs olyan meleg soha. Pláne a tengerparti részek, na, ők tudják értékelni, hogy mijük van, nem is akartak soha harminc fokot a fürdéshez. De azért mégis, ahogy a napsugarak a bőrét érintik, kellemeset sóhajt fel. Még megissza a gőzölgő kávé maradékát, kétszer forrázva le közben a kezét, mielőtt a pórázt felcsattintotta volna Pascal nyakörvére.
Aztán elindult vele, hogy egy hosszabb sétát tegyenek. Olyan gondolatok is forogtak a fejében, hogy esetleg később még kihoz pár más kutyát is, de most csak ő volt, a Frenchie, meg a labdája.
Nem nagyon akart emberek közé menni, mert úgy érezte, az már sok lenne neki, de közben meg mégis a szabad levegőre vágyott. Ilyenkor úgy érzi, bonyolultabb az élete, mint szeretné. Szóval csak hagyta, hogy a kutya vezesse, aki végül a tavacska partját választotta magának. Kicsit bele is nyújtotta a lábát, de gyorsan ki is húzta, láthatóan még neki is hideg volt, mire Max rosszallóan megrázta a fejét.
- Mondtam, hogy ne csináld! - dorgálta meg, majd felpillantott, a stég irányába és egy pillanatra igen nagy volt rajta a dilemma. Ha most elfut, talán nem kell szóba állnia az exfeleséggel, ha nem... elképzelni is rossz. Szóval nyelt egy nagyot, majd intett a nőnek. - Még mindig nem tudom, miért kerestél!