Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Max lelkesen bólogatott, jelezte, hogy bizony, ez csak és kizárólag a térképek hibája, ő csak mint ártatlan áldozat vesz részt a jelenetben. Véletlenül sem lehetséges, hogy az égiek nem Lucának szánták, mert egy szar alak.
Egy kicsit elgondolkozott, miközben a tészta szűrésének állt neki, mert hát Lucát felcsigázta, magáról nem is beszélve, más véleménye meg senkit nem érdekel, így halkan hümmögött maga elé pár pillanatot, mielőtt ismét a lányra nézett volna.
- Hát, feltéve, ha kivárod - nevetett fel kicsit, mert ugye, senkinek nem kellett tudnia róla, hogy a lány esetleg előre, vagy utólag megünnepelte a szülinapját. Kinek tartozna ilyesféle elszámolással? Legfeljebb Istennek, de Maxy még mindig nem hitt a szakállas fószerban, mert miért hagyná, hogy a saját fiát megöljék az emberek, pláne, ha az bort tud fakasztani a vízből? Egyáltalán nem tűnt logikusnak a számára. Félrerakta a már víztelenített tésztát, s csak utána szentelt ismét komolyabb figyelmet a szőkének.
Egészen jól esett neki a lány közelsége, már ha a hangulatát nézzük. A lány keze a szíve fölé simult, Liebhart pedig halvány mosollyal pillantott oda, meglepetten konstatálva, hogy ritkán érzi magát ennyire elevennek. Nem így tervezte a mai napját, de így utólag egy cseppet sem bánta a dolgot, még a csókot követően sem. Leginkább az zavarta, hogy hamar vége szakadt.
Aztán visszatért a főzéshez, mert most már tényleg szerette volna, ha befejezheti a kaját, mielőtt beleőszül. Előbb a koktélparadicsomok kerültek a serpenyőbe, majd a garnéla is, valamikor ekkor bökte ki, hogy ő bizony szeretné elvinni randizni a lányt. Nem egészen ilyen egyszerűen és magabiztosan, de a lényeg ennyi volt.
- Tényleg - bólintott egészen meggyőződve, az edényről Lucára nézve, aki nagyjából ezzel egy időben közölte, hogy szeretné. Maxy megütközött a hirtelen válaszon. Nem erre számított. - Tényleg? Ö... hogy állsz a garnélával? Nem a randi miatt, csak...
Zavartan a készülő fogásra bökött a fakanállal, még mindig a lányt figyelve, majd a hajába túrt. Hú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Azért az a szülinap túlságosan is odébb volt még ahhoz, hogy Max meg merjen esküdni, nem fogja kettejük között elba...ltázni ezt. Mert ugye, ez volt a specialitása, ezt pedig szinte minden női egyed alá tudta és merte támasztani. Nem jó Liebharttal kezdeni, mert addig marad, míg kedve telik, míg jól érzi magát a társaságodban, majd szedi a cuccát és tovább áll, mintha mi sem történt volna. Mindenféle megbánás nélkül. Mert a férfit ez éltette: azok a kis energiák, amiket a kalandból szerzett be. Hogy az egy szőke nő ölében talál rá, vagy sziklaugráskor, ne adj isten egy omladozó épület pincéjében, ahonnan bájitalhoz tarhál alapanyagot? Lényegtelen.
Most pedig jól érezte magát, annak ellenére, hogy a lány keze a szíve fölött pihent és olyan tényleg nagyon szépen pillogott rá a törpi. Úgy érezte, jól van most, nincs szüksége a napi dózisra, épp elég a nő jelenléte, és ez megrémítette.
- Örülök... mostanság ritkán főzök - vonta meg a vállát kissé, mielőtt még beleügyetlenkedte magát ebbe az egész trutymóba. Tényleg akarta, ez pedig ritka esetek egyike volt. Kicsit meg is lepte, hogy a lány nem utasítja vissza, mert a legtöbbször azt szokták neki mondani: csak a baj van vele és maradjon távol.
- Nos... akkor... akkor majd megbeszéljük, mikor érsz rá - és csak onnét vette észre, hogy szinte az összes izma megfeszült, hogy most végre ismét egy kissé sikerült ellazulnia. A hangjából viszont sütött a megkönnyebbülés. Lassan az arcára is kitelepedett, ahogyan Lucát figyelte, majd megérezte a lány karjait maga körül. Még egy kissé végig is simított a lány karján, hogy jelezze, neki nincs útban, ő élvezi ezt. Közben fehérbort öntött a serpenyőbe, majd a fűszereket is beleszórta, hogy félig-meddig hátrafelé-sandítva nyújtsa arra az üveget. Száraz volt, de elég finom. Közben kénytelen volt az ételre is néha rásandítani, mert ahogy felforrt, hozzá kellett adni a tejszínes mascarponés cuccot és összességében nem volt dolga, csak forralni.
- Ööööm, alighanem szabad vagyok és a teljes figyelmemet élvezheted mostantól - közölte végül a német, lekapcsolva a tűzhelyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Kicsit furcsa volt a férfinak az is, hogy komolyan érdeklődnek felőle, mármint, olyan dolgokról, amik egyáltalán nem érdekesek. Máskor is érkeztek hozzá kérdések, de azok mindig méretre mentek: ház, bankszámla, cipő... sorolhatná még egy darabig. Erre a kviddicses azt kérdezte meg tőle, hogy régóta tud-e főzni. Egy pár pillanatra összepréselte az ajkait, majd jobbra-balra billegtette a kicsi buksiját, a csodabarna fürtökkel egyetemben.
- Mondhatjuk. Még a házasságom előtt kezdtem neki rendesen főzni... mármint... nem csak bájitalokat és mérgeket. Az pedig nem ma volt - kiült az arcára az a bizonyos "ha te azt tudnád", miközben kissé sípolósan, lassan kifújta a levegőt. Nem különösebben volt büszke a múltjának erre az apró részletére.
Lassan tényleg szétáradt benne a megkönnyebbülés, ahogy kiderült, hogy a lány nem értett félre semmit, tényleg csak szeretne vele elmenni randizni. De kissé furcsállva pillantott a lányra, hogy mégis mit hozott, azaz, mit nem.
- Oh... Óóóóóóóó... - kellett egy kis idő, mire az agya lefordította és bebootholta a dolgokat, de aztán már minden világos volt. - Ez csodás. De igazán nem kellett volna, mármint... nem azért, mert nem akarom, vagy nincs időm, csak ki tudtam volna fizetni saját zsebből. De köszönöm. Remekül hangzik.
És tényleg hálás volt a lánynak, amiért elintézte ezt neki, csak nem akarta, hogy azt higgye, amúgy nem ment volna ki. Tervben volt, időpontokat is nézett, csak még nem jutott el odáig, hogy ki is menjen. Nem volt olyan régen az a múltkori találka. Luca karjai a dereka körül pihentek, ő pedig halvány mosollyal az arcán fejezte be a főzőcskézést. Az üveget Lucának nyújtotta, hogy azért az a háromnegyed üveg bor igazán ne vesszen már kárba, ha egyszer megvette. A lány kis habozást követően fogta a kezébe, Liebhart pedig elégedetten biccentett.
- Csak ha válaszoltam a kérdésedre. Kis fáziskésés. New Yorkba akarlak vinni - közölte, mintha azt mondta volna, Pornóapátiba indul. Ez utóbbi település hallatán még mindig nagyon kellett röhögnie. - De igen, ihatunk. Kérsz hozzá bögrét?
Kissé incselkedő megjegyzés volt, de ha a lány igényt tartott rá, ő szívesen vett elő. Ezen nem múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Maxot nem különösebben zavarta, hogy Luca nézte. Hozzászokott már, hogy szinte mindenki nézi, attól a pillanattól kezdve, hogy nincsen rajta póló, vagy kissé nagyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy szépen nézzen. Mert ugye a hatalmas, barna kiskutya szemek mindig megnyerték a szimpátiát.
A szó valahogyan a házasságára terelődött, ő pedig láthatóan megborzongott. Nem élete legrosszabb tizenegy hónapja volt, habár... lehetséges, hogy mégis, ilyen összehasonlítást még sosem tartott. Talán majd a következő alkalommal, mikor valaki feje a karján pihen és beüt a zsibbadás, az égő érzés, amitől nem tud aludni.
- Tizenegy hónapig. De már nagyon régen volt, lassan egy évtizede, szóval... - csak megrántotta a vállát lazán, jelezve, hogy ez egy lezárt fejezet az életében, amibe nem kíván visszamászni, akkor sem, ha esetleg lehetősége adódna rá. - Voltál férjnél?
Nem különösebben lepte meg, Luca szép volt, meg szórakoztató is, akkor miért ne vehette volna el valaki? Itt inkább a válás miértjét nem értette teljesen. Ha őszinte akar lenni, talán nem is akarta. Inkább vigasztaló mosolyt mutatott a lány felé, jelezve, hogy ő ugyan nem bánja, ha nem tud főzni, nem kötelező az ilyen skill.
Az ölelésből nem volt ingere szökni, még akkor sem, mikor a lány közölte, hogy szerzett neki egy bérletet, pedig ez azt jelentette, hogy szerette volna többször is kint látni. Meglepő. El tudta képzelni akár azt is, hogy tényleg csak a kíváncsiság végett adtak neki bérletet.
- Vannak fura emberek na. De majd leüzleteljük és kimegyek, hogy legyen kinek dedikált a cikeszed - nevetett fel kissé csipkelődve Maxy, de összességében komolyan gondolta, még meg is cirógatta kicsit a lány kezét.
Mikor végül Czettner kisasszony kacsói lecsúsztak róla, Liebhart megfordult, hogy kicsit személyesebbre vegye a beszélgetést. A főzésre már nem kellett ügyelnie úgysem.
- Örülök. El akarlak vinni egy helyre, legutóbb egyedül voltam ott, de szerintem tetszeni fog - jegyezte meg szórakozottan, mert hát... olyasmi volt, amit a lányok jóóó része szeret. Ekkora lelkesedésre nem számított bögre ügyben, csak állt ott pár pillanatig, figyelve a lelkendező lányt széles vigyorral és felvont szemöldökkel, de aztán a szekrényből előhalászott két bögrét. Az egyik valami kviddicses volt, a másik sima fekete. Mind a kettőt a pultra helyezte, mielőtt gáláns karmozdulattal lépett volna odébb. - Parancsoljon, hercegnő. Nem vagy éhes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Tényleg nem volt rövid idő, amit együtt töltöttek, de ha azt vesszük, hogy mellette Tati is félrejárt, meg ő is, máris nem olyan ügyesek. De ugye ezt nem kellett transzparensekre írni és lengetni egy repülőről, mert így is elegen tudták.
- Nem, az sem most volt. És hát, ha úgy vesszük, nem is volt valami matuzsálemi korban a dolog... - biccentett pár aprót, de bocsánatkérően mosolygott a lányra. Ő ugyan nem akarta bántani, nem azért mondta a dolgot, egyszerűen csak úgy gondolta, az a pasi, aki egy hónap után elválik Lucától, egy gyökér és nem érdemli meg, hogy az ex-férjének nevezze. Maxynál az a kilátás, hogy egy nap ex-Frau Liebhart lehetsz, kifejezetten hízelgő volt. Inkább nem is akarta erről faggatni, jobbnak látta, ha más témára lapoznak, mert bőven akadt így is olyasmi, ami még nem került szóba náluk és esetlegesen nincs árnyoldala.
Végül a bérletnek mind a ketten örültek, szóval öröm és bódottág volt. Mert hát, Maxynak nem került pénzébe, hogy kijárhasson, Lucának pedig akadt valaki, aki majd drukkol neki, mikor üldözi a kis szárnyast.
- Igen, tudom, rólam beszélünk - forgatta a szemeit kissé, de csak a szokásos Maxy féle megszólalás volt. Nem akarta elspoilerezni, hogy hová viszi randira, akart egy kis izgalmat, meg változatosságot, ami soha nem árt.
Kissé nyújtózkodva előszedett két bögrét, amiből a lány egyet hamar be is gyűjtött nagy örömködve. A kviddicseset. Max ezen meg sem lepődött, csak mosolygott maga elé egy kicsit, majd elállt az útból, hogy a lány kitöltögethesse a bort a bögrékbe.
- Igazán? - érdeklődött a német kíváncsian várva, mi is olyan sürgős a kviddicsesnek, de aztán ahogy Lucus nyújtózkodni kezdett hozzá, már nem is kellett nagyon találgatnia. A keze a derekára csúszott, majd kissé lejjebb, hogy a lánykát a pult azon részére ültette, amit éppen nem borított káosz, egészen közel lépve hozzá, viszonozva azt a csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Kicsit ugyan szervezésre szorult Liebhartnál ez a kviddics dolog, de ha már jegye is van, meg minden, egész biztos, hogy megpróbál majd minél többször kiügyeskedni a lelátóra. Még szerencse, hogy nem tériszonyos, különben egész biztos, hogy be kéne vegyen előtte egy-két szem nyugibogyót, az meg nincs jó hatással a szervezetére.
- Hát, most már tudom... gondolom - nevetett fel kissé kínosan a német, de nem akart ebből problémázni. Ha a lány nem akarta volna, hogy ott legyen a meccseken, biztosan szólt volna neki előre. Ahelyett, hogy mondjuk bérletet intéz neki. De elég lelkes volt, majdnem annyira, mint a bögre láttán. Max még sosem látott nőt, ennyire örülni egy pohárnak, amit még csak nem is ajándékba kapott, csak inni szeretne belőle.
Végül kitöltötte az italt a poharakba, de a koccintásra már nem került sor, csak arra, hogy a lány pipiskedve próbált vagy sokkal magasabb lenni, vagy legalább a férfit rábírni, hogy szálljon le a magas lóról. Ezt úgy oldotta meg, hogy felrakta Lucát a pultra és máris kész a happy end. Már nem szakította félbe többször a lányt a cselekedetláncban, inkább hagyta, hogy az ajkai az övéire simuljanak, eleinte egész finoman. Aztán a csók valahogy forró lélegzet, elnyílt ajkak és kuszára túrt frizurák egyvelege lett, mire sikerült kis viselkedést gyakorolni és elhajolni egymástól. Az apró kacsó a német arcára csúszott, végigsimítva annak ajkán, mire az elvigyorodott. Talán kissé kedve volt megharapdálni a lány kezét, de végül rávette magát, hogy ne tegye.
- Mondjuk a következő alkalomra? Arra, hogy lesz ilyen? - érdeklődött Matsy a bögréje után nyúlva, majd kicsit meglötyögtette benne a bort. Neki ez, mint indok most éppen tökéletesen megfelelt az ivásra, de kivárt, hogy a másik hányadán áll ezzel. - Illetve ha van kedved, majd ehetnénk is, mert hogy, éhgyomorra inni balga húzás.
És még előzékenyen figyelmeztette is a pöttömöt. Ilyen lovagias sem volt már évek óta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Maxy nem egészen így tervezte ezt az egészet, vagyis egész biztosan nem az, hogy majd szenvedélyesebben csókolja a lengyelek fogólánykáját, mint valami latin szerető. Csak főzni akart, illetve meginni egy pohár bort, miközben békésen elkajálgat - lehetőleg nem egyedül, hiszen sosem volt jó a magányban -, majd lezuhanyzik és az ágyon kiterülve durmol egy hatalmasat. Helyette hangosan zihált még a lány nyakába pár pillanatig, mielőtt ténylegesen elhajolt volna tőle, hogy megszerezze a bögréket. Szerencsére Luca sem tiltakozott az ötlet ellen, hogy inkább igyanak, azt illetően sem, hogy mire. Csak ott lappangott kettejük közt a bögre, pár kimondatlan szó, illetve egy egészen furcsa jövő ígérete. Talán valami egészen másé, mint a jelen, vagy a múlt, amit átéltek.
-  Nem lehet mindenkinek olyan tropa állapotban a mája, mint nekem - jegyezte meg a német szórakozottan, a barna bociszemeit a lányra függesztve, mert hát, koccintáskor ezt így illik, nemde? Egymás szemébe nézni, nagyon szép mosollyal az arcodon. - Akkor azt hiszem, nem ártana elővennem tányérokat...
A poharak koccantak, majd Maxyka a poharába kortyolt és meg kellett állapítsa, hogy a magyar borok még mindig nagyon finomak. Az ujjai a bögre köré fonódtak, mintha csak melengetné a pohár, bár ez többnyire csak teával vagy forralt-borral működött a számára.
Közben Matsy egy fél lépést tett is a lány felé, ha már egyszer ilyen jó helyet biztosított a számára a szöszke. Még egy apró puszit is kapott, mire elfojtott egy széles mosolyt és kissé megingatta a fejét.
- Mi volt ez az alattomosan lopott puszi? - érdeklődött, kissé felvont szemöldökkel, de kifejezetten tetszett neki a dolog. A szabad kezét finoman végighúzta a lány térdétől a combjáig, le sem véve róla a pillantását, aztán csak halkan felszusszant, amit a bögre felerősített. - Tényleg nem ártana enni, ki fog hűlni.
A torkát megköszörülve még nyomott egy apró csókot a lány ajkaira, mielőtt ellépett volna, hogy elővegyen két tányért a szekrényből és egy villával elkezdett kiporciózni két adagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Nem akarta abbahagyni, nem akart megint viselkedni és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, mikor nem volt. Azaz, de, csak nem ilyen értelemben. Ők nem voltak barátok, vagy ha voltak is valaha, azt Maxy becsomagolta egy dobozba és elrakta a buksija másik felébe. Túlságosan lefoglalta az a csók, amit nem is szívesen szakított félbe.
A bögrét végül már szinte pánikszerűen szorongatta, de biztosan azt mondta volna, ha megkérdezik, hogy minden rendben van, köszöni.
- Mindig is az voltam, szerintem már kezdi megszokni, vagy belenyugodott a gyors eltávozásba. Néha feljavítom, olyankor pár napig igen fura tüneteket produkál, aztán megint csendben van - kuncogott fel, mert neki ez az egész vicces volt, szeretett embereken... kísérletezni, még akkor is, ha ez így elég csúnyán hangzik. De most hazudna? Élvezte, ha új dolgokat próbálhat ki, mikor alkothatott, akár valami régi recept alapján is. A pillantása nem eresztette Lucáért, ahogy koccintottak, majd a poharába kortyolt.
A puszira ugyan rákérdezett, de csak vállvonás volt a válsz, mire Matsy is megrántotta a vállát. Ő aztán nem akart semmi keveredést, neki minden jó volt így. A keze talán egy kicsit elkalandozott, de ezen kívül minden rendben.
- Helyes, én is így gondoltam - jegyezte meg, majd el is kezdett két adagot kiporciózni a tálakra nem sokkal később. Maxyka hagyta, hogy a lengyelek fogója elpattogjon az asztalig, nem különösebben volt szüksége segítségre, csak letette a bögréjét, majd mikor a szószból is mert, a két tányérral sétált az asztalhoz. Letette az egyiket Luca elé, a másikat magához, aztán még visszacsoszogott a bögréjéért, mielőtt letette volna a fenekét.
- Nem kell, hercegnő, mint láthatod, boldogultam - bökött a lány elé tett tálra, majd odaadott neki egy villát is. - Jó étvágyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Ez a lány részéről egy fogós kérdés volt. Nem különösebben szokta bántalmazni azt, ami a tulajdonában van, de tény, hogy nem is vigyázott egyes mütyürökre annyira, mint más emberek. Ilyen volt a mája is, minek kéne agyonbabusgatni, ha elvileg az a funkciója, hogy életben tartsa? Nem ő van azért a nyamvadt belsőszervért, hanem éppen hogy fordítva. A kérdésre visszarévedve kapta fel a fejét, aztán heves fejrázásba kezdett, kis szünet után.
- Öööööm, nem, általában jobban bánok azzal, ami az enyém, de ez rendesen könyörög érte, hogy bántsam - húzta el a száját, kissé rosszallóan is talán, de aztán csak aprót rántott a vállán, szinte már nem is volt rendesen mozdulatnak nevezhető a dolog. Azért Maxy féltette a testi épségét, éppen ezért, figyelni is szokott rá, hogy mindig restaurálja magát, a lehető legjobb állapotba, amit még képes volt előállítani.
- Lassan kezd a számomra gyanús lenni, hogy te valami tehetségkutató vagy. Először azért találkoztunk, mert úgy hallottad, értek a bájitalokhoz, majd azért, mert értettem a bringákhoz, most azért, mert talán értek a főzéshez? Ez valamilyen termékteszt? - A testbeszéde is csupa kérdés volt leginkább, bár nem gondolta komolyan, hogy Luca pont emiatt szeretett volna vele összefutni. Sok nő próbálgatta már, nem különösebben lelte már élvezetét abban, hogy a rövid felmérés után útjára induljon.
Helyette csak ő is letette a fenekét az asztalhoz és odaadta a villát a lánynak, hogy ha akar, azért enni is tudjon valamennyit. Mert most az volt a napirendi pont, nem?
- Neked is, pöttöm - biccentett Maxyka, majd az evéshez látott, konstatálva, hogy a hasa elég rosszallóan korgott egy ideje és neki még csak fel sem tűnt az egész. Ez felettébb szomorú fordulat. Nem nézett rosszallóan Lucára, amiért nem úgy eszik, mint az arisztokraták, ha őszinte akar lenni, szakított már azért nővel, mert a lakása négy fala között késsel-villával akarta enni a pizzát. Van egy határ. - Igen? Akkor jó, örülök. Egy ideje ezt a receptet nem csináltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Bár Luca nem volt mestere a sejtelmes nézésnek, Maximus nem bánta a dolgot. Neki tetszett ez az orráncolós grimasz is, noha nem teljesen tudta hova tenni, de nem akarta ilyesmivel inzultálni szerencsétlen lányt, mint hogy: miért nézel így rám? Nem hazudott a lánynak, többnyire vigyázott a dolgaira, kénytelen volt ezt megtanulni, hiszen voltak olyan főzetek, amikhez olyan összetevő kellett, mai bizony nem termett minden bokorban. Ha pedig valami olyasmit elhagyott, vagy tönkretett, többnyire  több napos önutálat következett.
- Általában? Ami azt jelenti, hogy általában nem, tehát most sem, vagy általában nem, de most kivételt tettem? - tört ki a németből akaratlanul is a kérdés, egy nem feltétlenül intelligenciát sugárzó arckifejezés keretében, de ő igyekezett, ő tényleg megpróbált okos lenni. De aztán a lány elnevette magát és ő is egy kissé megkönnyebbülve pillantott fel, hogy igen, most már minden oké. - Hát, nem tudom, elég sokoldalú vagyok.
Ezt mondjuk nem tartotta igaznak, de nem akart szerénykedni sem, szóval inkább csak elengedte a témát, hogy surranjon tőle messze-messze.
Lassan mind a ketten az evésbe felejtkeztek egy pár pillanatra, Luca is egészen lelkesen pusztította az elé tálalt tészta-adagot. Maxy is nekilátott, mert a gyomra hirtelen jelezte az eddig elnyomott érzést: ő is itt van ám és jó lenne, ha figyelne rá.
- Ha gondolod, valamikor szívesen csinálok neked palacsintát... - jegyezte meg a német halkan, mert hát, ez azt jelentette volna, hogy nem ez az egyetlen alkalom, mikor a lány nála időzik és ilyeneket mindig kissé félt felajánlani. Viszont a kérdésre megint kissé felélénkült és elgondolkozva nyammogta már csak a levegőt pár pillanatig. - Ez egy nagyon jó kérdés... talán az oktoberfesten volt, egy ilyen sült, sörmártással. Elég jó cucc... voltál már sörfeszten?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Összességében Maxnak furcsa volt, hogy a lányt érdeklik a dolgai. Persze, a legtöbb nő érdeklődött, csak nem ilyesmik után. Az, hogy hányas a cipője, jár-e futni, vagy hogy a kockáin lehetne-e diót törni, az sokkal inkább érdekelni szokta őket. Nem szívesen válaszolgatott már egy ideje ilyen kérdésekre.
- Mondjuk ennek van értelme, igen - bólogatott aprókat, hogy hát, részéről is volt már hasonló. Mármint, hogy sokat kérdezett. Többek között róla is sokkal többet tudott már, mint a nők nagy részéről, akikkel amúgy találkozgatott anno. Ott elég szokott lenni annyi, hogy mi a nevük és elmúltak-e már 17 évesek. Nem voltak nagy elvárásai az emberek felé.
Közben lassan nekiálltak csendesen eszegetni, ami elég meghittnek tűnhetett az ismeretlen szemlélődő számára. Maxy képes volt főzni, hogy utána kettesben legyen a nővel, megossza vele a kreálmányt és még beszélgetés szerűség is zajlott a kettejük között. Azért az ilyesmi egyáltalán nem mindegy. Luca meglehetősen gyorsan fogyasztott, hogy azért, mert sok volt a mondanivalója, vagy azért, mert éhes volt, rejtély, talán egy kicsit mindkettő, de a németet nem zavarta a dolog különösebben.
- Komolyan ajánlottam, tudom, hogy nem azért mondtad - bólogatott, pár pillanatig a tányér szélén pihenő garnélát figyelve, mielőtt beljebb pöccintette volna, nehogy elvándoroljon onnan. Csak eztán nézett a szöszire. Ez az étkezés-témakör igen feküdt kettejüknek. Az áfonyás vadast talán az országban kóstolta először, de tényleg finom volt, így csak beleegyezően bólogatott, most már a lányra összpontosítva.
- Pedig érdemes, elég szórakoztató. Az egyik kedvencem a cukros pirított-mandula, de a céllövölde is nagyon baba, meg a csokis eper, meg hát... a sör és a ruhák - kicsit lelkesebben vágott bele, mint ahogyan azt tervezte, de nem igazán bánta, csak a mondandója végén harapta be az ajkát. Talán kicsit túl sok volt a lelkesedés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Igazából Max nem zavartatta volna magát amiatt sem, ha Luca egyből az asztal közepére köpi a spagettit, mert biztosan fontos a mondanivalója. Ha nem lenne, nem ejtené ki a száján, vagy tudna vele várni. Legalábbis, ez volt a német elképzelése a helyzetről, miközben Luca csak csacsogott, mintha több se kéne neki a földön.
- Majd... beszélünk még róla, hogy mikor meg hogyan... - bólintott pár aprót Maxy, mert be kellett lássa, ha Luca azt kérte volna, hogy most azonnal álljon neki, valószínűleg kicsit húzza a száját pár pillanatig, benyom még pár villa tésztát, majd felkel és nekiáll. Lehet vele üzletelni, nem szőrösszívű és alighanem nem is lesz annyira soha. Bár, nézőpont kérdése, Kenziet nem kérdezte, hogy mit főzzön.
Kicsit talán el is ragadtatta magát a nagy mesélés közben, még a villát is majdnem elejtette, de aztán észbe kapott ám! Csak a pillantását volt elég nehéz levennie a szőkéről, aki vele szemben ült.
- Iiigen, minden évben van óriáskerék is, elég nagy, jól látni mindent, csak az olyan romantikus program... nem megy oda az ember egyedül - ráztam meg a fejét, kissé zavartan. Tavaly a negyedik nap keveredett fel oda egy Bettie nevű lánnyal, aki az ölébe hányt. Max kínos fejjel ült ott, majd kiszállva kért egy slagot az egyik vizes játéknál, az olaszt meg szélnek eresztette. - Kint szoktam lenni, igen. Még nem tudom, idén is megyek-e...
Talán megkérdezhette volna a lengyel fogót, van-e kedve vele jönni, de ma már annyiszor hozta magát kínos helyzetbe, hogy erre nem érzett késztetést. Kicsit szorongott miatta, pedig elég lelkesnek tűnt a társasága, így nem volt benne biztos, hogy volt oka rá.
- Nem értem mi baja ezekkel... legfeljebb megvalósítani illene elkezdeni a dolgokat - tette hozzá Liebhart, mielőtt ismét enni kezdett volna, mielőtt tényleg kihűl a már csak nyomokban gőzölgő fogás. - Semmi baj,
mesélj csak, szeretem hallgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Lassan a lány is moderálta magát kicsit, noha Maxnak egy rossz szava sem volt annak étkezési módszereire, szokásaira. Ameddig nem a ölébe köpködi a tésztát, ő addig csendesen eszeget tovább és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Abban ugyan nem volt biztos, hogy Luca tudja-e, hogy ez most egy újabb találka ígérete volt, vagy jóindulatúan elsiklott a tény felett, de nem is igen akart ebbe belegabalyodni.
Még csak meg sem lepődött azon, hogy Luca milyen hévvel újságolta a vidámparkot. Az más volt, oda lehetett egyedül menni. Az Oktoberfest viszont Maxinak valami hódítós, valami nagyon izgalmas volt, ha kijutott oda, mielőtt még Bierleiche lett belőle. Már amikor rávette magát az ilyen fokú szenvedésre.
- Hát, ez kicsit más, egyszer szívesen megmutatom, ha érdekel... - és csak kint volt, ő meg ült ott megint furcsán pislogva az előtte lévő tálra. Szerencse, hogy a szemmel verésben sosem jeleskedett, különben a tálon csücsülő garnéla most rángatózna.
Maxnak sosem volt bakancslistája, de ő nem tervezett meghalni. Ő csak élni akart, addig a napig, míg ez véget nem ér és nem gondolni rá, mi mindent akar kipróbálni, mielőtt lejárna a ketyegője.
- Azt le merem fogadni, hogy jó lenne, de tényleg ne siesd el. Képzeld mennyire rossz lenne olyan életet élni, ahol már semmi nincs, amit mindenképpen ki akarsz próbálni - vonta meg a vállát nagy bölcsen, de halvány mosolyt villantott a lánynak. Ha a lány mellette ült volna, esetleg még a térdére csúsztatja a kezét, valami közeledés félét mutat, de így csak a fenekén maradt, a villáját forgatva pár pillanatig, majd tovább evett, ismét a nőre nézve. A kezét a szája elé kapva tört ki belőle a nevetés, ahogy visszaemlékezett arra a bizonyos lagzira.
- Ne hiszem, hogy tudsz annyit beszélni... legutóbb, mikor ott voltam és rádió benyomta, Lewy a camaróból puszta kézzel próbálta kikaparni a lejátszót...
Lassan az adagja vége felé közeledett a német és nem is különösebben kívánt már sokkal többet. Úgy érezte, az jól van úgy, kicsit pihentet. Felkelve a konyha felé sétált, majdnem orra is esve valamiben. Egy fél pár magassarkú volt, mire Maxyban fél pillanat ment fel annyira a pumpa, hogy felkapta a cipőt, kitárta az ablakot, majd egy erőteljes mozdulattal vágta ki
a tér közepére a lábbelit.
- Ezerszer megmondtam neki, hogy ne hagyja nálam szanaszét a szarjait... - dohogta még maga elé, mielőtt inkább visszaült és ismét a bögréjébe kortyolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Összességében kissé üdítő volt neki, hogy Luca mindenhez ennyire nyitottan áll hozzá. Nem bánta, mikor ez történik, összességében túl kevés nő viszonyult ennyire pozitívan az élet dolgaihoz, mint ahogyan a konyhájában ücsörgő pöttöm-panna tette ezt. A szemkontaktust nem törte meg, sőt, még el is mosolyodott kissé.
- Szeretem az újat, megnöveli az adrenalin-szintem. Hát, ha idén nem is, legkésőbb jövőre megmutatom. Meglátjuk, hogy érsz rá. De előre szólok, hogy nekem is van bőrgatyám, meg csini mellényem, képes vagyok úgy menni. - Nem csak, hogy képes volt, de minden egyes alkalommal úgy érkezett oda és egyszer sem bánta meg. Nem feltétlenül a nők közti népszerűsége miatt, inkább amiatt, mert olyankor tényleg olyan nagyon németnek érezte magát. És még csak nem is elijesztésképpen szánta, csak azt akarta, hogy a lány ne zsákbamacskát vegyen.
Tetszett neki az is, hogy a lány nem akart megállni a listával, új élményeket akart, végtelen mennyiségben.
- Ez a jó hozzáállás, majd biztosan akad, amit még sosem éltél át és még meg kell tenned - helyeselt a német, miközben lassan a bögréjébe kortyolt. Lassan, de biztosan mind a kettejük elől fogyott a tészta-mennyiség, nem igazán kérették magukat. A recept megállta a helyét Max számára, továbbra is. Aztán Luca bedobta a képeslap kérdését, Liebhart pedig nevetni kezdett, mert el tudta képzelni Lewy fejét, mikor tök higgadtan kinyitja és megszólal az a "spanyol gennyláda".
- Nekem tetszik az ötlet.
Még egy kicsit meg akarta magát sétáltatni, mielőtt az utolsó pár falatot is az arcába tolja, de csak az elhagyatott cipőig jutott. Aztán itt felszaladt az agyvize, a fél pár szandi meg már repült is.
- Hát, úgy tűnik, valóra váltom a meséket - jegyezte meg szórakozottan, kissé zavartan is mosolyodva el. Nem tervezett ekkora kirohanást. Inkább csak a bögrébe kortyolt. - Igazán nincs mit, örülök, ha ízlett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Abban mindenképpen egyetértettek, hogy jó lenne egyszer megnézni az Oktoberfestet. Mármint, együtt. Maxy túl sokszor látta már egyedül, vagy alkalmi partnerrel ahhoz, hogy ilyen szempontból újdonságot nyújtson a számára és most mégis felajánlotta Lucának, ha kedve úgy hozza, tartson vele, menjenek együtt. A lány nagyjából képben volt az öltözéket illetően, legalábbis, az arcán a megvilágosodás szikrája csillant fel, miközben a német népviseletet ecsetelte. Liebhart okos kobakja lassan bólogatásba kezdett, megerősítve a szőkét a válasza helyességében.
- Dirndl a neve, ha pontosak akarunk lenni és elég csinos lennél benne - préselte össze a német az ajkait, akaratlanul is végigvezetve a pillantását a lányon, amennyire ezt az asztal lehetővé tette. Nem volt kétsége afelől, hogy a törpicsek alakját csak kihangsúlyozná az a bizonyos öltözék, talán kicsit el is játszott a gondolattal, hogy javasolja. De hallgatott. Nem teljesen értette, hogy lehet bárkinek is olyan fontos dolga, hogy többé ne akarjon a lánnyal lógni.
- Még jó, legalább valaki - kuncogott fel a férfi halkan, azon a mély, bársonyos hangon, ami aztán nevetésbe torkollt, ahogyan eszébe jutott az a bizonyos esküvő és a Dj, akinek valami különleges fétise lehetett a Despacitó. A lengyelt eléggé meg is viselte az eset, mondhatni, traumaként élte meg.
Ugyan tett egy kis kitérőt, míg a cipőt a térre száműzte, de aztán, mintha valami morbid csillagrendszer lennének, a gravitáció, meg a tömegvonzás visszahúzta Lucához.
- Még magam sem tudom, de biztosan fény derül rá, ha akad. - Még mindig rosszul hangsúlyozta a mondatait, nem ott vett levegőt, ahol illene, vagy csak furcsán ejtett egy-két szót. Akadtak gondok a magyar kiejtésével. A saját bögréje peremén húzta végig az ujjbegyét, majd kissé megnedvesítette az ajkát.
- Bármihez, ami maradásra késztet - jegyezte meg nemes egyszerűséggel, majd csókot nyomott a lány arcára, mielőtt elvette előle a már megürült tányért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

A lány sokkal lelkesebb volt, mint azt Maxy gondolta volna. Mármint komolyan, azt mondta, szívesen felpróbálná, most pedig már nem tudta nem elképzelni a lányt, abban a bizonyos, fűzős ruhában. A németeknek ebből a szempontból nagyon jó ízlése volt, Maxy pedig ezt nem is próbálta meg tagadni.
- Hát, ha érdekel, esetleg keríthetünk neked egyet... - vonogatta a szemöldökét pár pillanatig, de aztán elnevette magát. Ő azt vásárolni sosem ment, legfeljebb pénzügyileg járult hozzá, hogy a kiszemeltje megvegye azt a darabot, amiben ki akart vele menni.
A lewys poént mind a ketten értékelték, hiszen látták, mikor szenvedett a saját esküvőjén, méghozzá nem is kicsit, hanem hangosan és látványosan.
Ugyan közbejött egy kis malőr a távozó nő cipőjével, de a helyzet hamar rendeződött - csak a téren lézengő kisnyugdíjast próbálták a szívrohamból újraéleszteni, de ezt Max már nem látta -, ő pedig visszatért Lucához és az asztal mellé.
- Igazán? Ilyen szépet sem mondtak még nekem - közölte a német szórakozottan, de igazat mondott. A nők általában nem kezelték szépen, csak úgy, mint egy átlag ágy-járót. Ő pedig hasonlóan bánt velük cserébe.
Közben a német sikeresen rávette magát, hogy a tányérakkal kikoslasson a konyhába, Lucát ismét egyedül hagyva, de annyira nem volt nagy az otthona, hogy magányos lehessen a szőke. A két tányért bepakolta a mosogatógépbe - éljenek a mugli találmányok! -, majd vissza indult.
- Kártyázni tudok, twisterezni is, társasból csak nagyon csúnya van itthon, nem hiszem, hogy kedvelnéd - nevette el magát, grimaszolva kicsit, összeráncolva a nóziját akaratlanul is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Jó, a lány talán egy kicsit félreértette, hogy majd kerítenek valamit. Maxnak jó volt a bőrgatyája, esze ágában sem volt a kötényes csodába bújni. Nagyon szép, de elég volt egy ismerősén látnia és akkor el is dőlt, hogy ő nagyon kecses alakra, jó formája van, de nem vágyik rá, hogy ezt szalagokkal meg masnikkal hangsúlyozza. Így hát halk nevetéssel rázta meg a fejét.
- És úgy döntöttél, épp a mai a megfelelő nap? - érdeklődött kissé felvont szemöldökkel. Nem mintha bánta volna, hogy a lány kedves vele, igazából jól esett neki, nem sokan szoktak vele normális emberi lényként bánni, elvégre ő Liebhart.
Nagyjából lassan rend kezdett lenni a németnek és a mosogatógépnek hála. Azért elismerte a nők találékonyságát, ha valaki ennyire utálhatott edényeket suvickolni. Volt olyan furcsa társasa, még az egyik szülinapjára kapta az egyik vigyorbugyor ismerősétől.
- Ühü, Angyal vagy Ördög a neve asszem. Ilyen hazugságvizsgáló is van hozzá, ami tök gagyi, de igazából vicces. Inni szoktunk játék előtt - bólogatott aprókat, emlékezve rá, mennyi piros, szarvacskás gyűrű is díszelgett nála a legutóbbi játék alkalmával. Luca kissé ficergett, egy zenére, amit rajta kívül senki nem hallott, de nem zavartatta magát miatta.
- Hát, ha kártyázni szeretnél, kártyázhatunk, nem vagyok valami nagy bűvész - fojtott el egy mosolyt a német, aztán a nappali felé pillantott, hogy szerezzen-e akkor valamit, amivel szórakozhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A németben az volt az előnyös, hogy akkor is hajlandó volt belevágni a dolgokba, ha tudta, hogy az adott eshetőség reménytelen. Nem azért, mert akkor másnak bizonyít vele, csak az izgalomért, amit az adott dolog jelenthet, ameddig tart. A kapcsolatai nagy része is ezen az elven működött, ha egy nővel egy éjszakánál tovább maradt.
Szóval annak ellenére, hogy a böfögős task elég reménytelennek tűnt, egyet-kettőt elzajolt, mielőtt feladta volna. Még a nyelve hegyét is kidugta kicsit, hogy mutassa, kifulladt, aztán csak nevetésben tört ki.
- Már annak is örülök, hogy nincs asztmám, persze, majd rögtön aero leszek - csóválta meg a fejét kissé rosszallóan, de igazat mondott. Nem állt a helyzet magaslatán a levegőbeosztással, pedig illett volna neki, nem?
A lány vad nevetésbe fogott az elgondoláson a szellentésről, Max pedig, lévén, hogy nem legilimentor, nem teljesen értette a hirtelen támadt jó kedvet, de hamar be lett avatva. Utána már ő is jót derült rajta és életében talán most először sajnálta, hogy nem volt elemimágus. Pedig ez mekkora szívatás!
- Nem vagy valami eredeti - jegyezte meg a férfi, a szemét forgatva, de végül nem zavartatta magát, mert neki aztán belefért a napirendjébe, hogy egy-két dedós feladatot megoldjon, mikor éppen úgy hozza a sors.
Pár pillanatig gondolkozott, mivel is vágjon vissza a lánynak azért, hogy ilyen rémes feladatot választott neki, de aztán csak kihúzta magát ültében és mélyet szusszant.
- A következő járókelőhöz menj oda és nyald meg a könyökét - közölte végül elégedetten magával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A férfi teljesen elveszett térben és időben az utóbbi...talán hetekben. Még megvolt neki az, hogy Lucával a menhelyen tespedtek az ágyon, vagy éppen kiment meccsre, de azóta nem voltak olyan pontok az időben, amik fixen megmaradtak a memóriájában.
Annyiban biztos volt, hogy neki sütnie kell valamit, mert a gyomra napok óta rettenetes hangokat adott ki, valami cukros után vágyódva. Az ebédje pedig nem volt más, mint egy hatalmas adag sütőtök krémleves, arra pedig sok mindent ráfoghat, de nem volt éppen nasi jellegű. Így fuccs a főzésnek, egészen Pestig ment hajnalban azért, hogy szedret vehessen. Volt vagy három piacon, mire sikerült találnia egyet Pestseholsén, rögtön hat teljes dobozkányit vett, majdnem a gatyáját hagyta ott, de ki sem állhatta a fagyasztott dolgokat. Jobb szerette, ha tudta, hogy is néz ki a termék eredeti állapotában és honnan is származik.
Igaz, az éjszakás forgolódástól és a shoppingolástól sikerült annyira kimerülnie, hogy délelőtt aludt, majd megtartott egy előadást, aztán hazament és csak akkor állt neki a sütésnek. Régi recept volt, valami nagyon olasz, amit még a római útja után keresett, hála az égnek az elkészítése sem tartott túl sokáig. Már a konyhában strázsált a sütő előtt föl és alá, mikor a kapucsengő retardált módon gilinggalangolt. Hát Max zavarodottan meredt maga elé, majd szabályosan felszabta a konyhaablakot, keresztbe feküdt a munkapulton és úgy lógott ki a borzas hajával, hogy megnézze, ki és mit akar a csengőjétől.
- ÖÖöö... Iza? Én... ahj. Nyomd meg még egyszer, mert nem fog nyílni! - kajabált le, mielőtt felnyomta volna magát és mielőtt a nő észbe kaphatott volna, már el is tűnt az ablakból, hogy kinyithassa az ajtót. Megvárta a csengőt, majd megnyomta a gombot, amire odalent halk kattanás és berregés volt a válasz. A német ezzel már nem foglalkozott, éppen a kulcsaival zörgött a zárban, majd mikor megfelelőnek érezte az alkalmat, feltárta az ajtót, gyorsan körbepillantott és beinvitálta a nőt a sütemény illatú lakásba. Az invitálás talán kissé erős szó, inkább betuszkolta..
- Szóltál, hogy jössz és elfelejtettem, vagy ez amolyan villámlátogatás?- érdeklődött Liebhart az órára pillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A nő nem eszmélt elsőre, hogy ő lenne Iza, pedig aztán Maxnak voltak ehhez hasonló megmozdulásai. Örüljön, hogy nem lett rögtön mondjuk Penelopé, mert egy olyan nővel találkozott. Mielőtt a nő kiakadt volna, inkább bemászott az ablakból és lassan intézkedni kezdett.
Talán kicsit finomabban is beljebb tessékelhette volna a nőt, de akkor éppen nem akart pletykát és hallotta, ahogyan Mária néni a harmadikon a mankójával kidöcög a korláthoz, hogy hallgatózhasson és esetleg jobban megnézze magának az érkezettet.
- Teljesen, különben most kint lennél és kattanna Mária néni vakuja, hogy legyen bizonyítéka a pletykáihoz - közölte szenvtelen hangon Max, miközben bezárta a nő után az ajtót. Nem volt baja vele, ha a vád megalapozott, de most egyáltalán nem volt rá szüksége, hogy bárki szóba hozza az ex-nejével, akivel nem mellesleg lehet, hogy van egy gyereke.
- Máskor is szívesen - kacsintott a nőre széles vigyorral, mikor az felemelte a középső ujját gyerekes hévvel. Maxot az ilyesmi nem hatotta meg különösebben. Közben persze töredelmesen beismerte, hogy hát neki fogalma sincsen, szólt-e a nő előre arról, fog-e jönni.
- Bocs, hogy nem akarom, hogy fél Pécs arról beszéljen, hogy kivel járunk össze! Pláne nem az egyetem - horkant fel Max, majd a karján lévő órára pillantott és akaratlanul is feljajdult, hogy ha nem vigyáz, a sütemény lassan odakozmál a sütőben, ha nem vigyáz. Valamit előrángatott a nő, miközben letette a laptop táskát, mire Libehart felvonta a szemöldökét.
- Öm, persze, de gyere, mert odaég a sütim - intett a fejével a konyha felé, hogy a nő kövesse, ha nem okoz neki gondot a dolog. A tekintete egy pillanatra megkövülve a borítékra szegeződött, majd elhúzta a száját és már mentek is a konyha felé. Első dolga volt a németnek lekapcsolni a sütőt, majd a kész pitét lerakta a főzőlap részre. Utána a hűtőből elővett egy üveg édes vörösbort, meg két poharat és ledobta magát az asztalhoz.
- Na, mutasd, mi az!