Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Igazából Max nem zavartatta volna magát amiatt sem, ha Luca egyből az asztal közepére köpi a spagettit, mert biztosan fontos a mondanivalója. Ha nem lenne, nem ejtené ki a száján, vagy tudna vele várni. Legalábbis, ez volt a német elképzelése a helyzetről, miközben Luca csak csacsogott, mintha több se kéne neki a földön.
- Majd... beszélünk még róla, hogy mikor meg hogyan... - bólintott pár aprót Maxy, mert be kellett lássa, ha Luca azt kérte volna, hogy most azonnal álljon neki, valószínűleg kicsit húzza a száját pár pillanatig, benyom még pár villa tésztát, majd felkel és nekiáll. Lehet vele üzletelni, nem szőrösszívű és alighanem nem is lesz annyira soha. Bár, nézőpont kérdése, Kenziet nem kérdezte, hogy mit főzzön.
Kicsit talán el is ragadtatta magát a nagy mesélés közben, még a villát is majdnem elejtette, de aztán észbe kapott ám! Csak a pillantását volt elég nehéz levennie a szőkéről, aki vele szemben ült.
- Iiigen, minden évben van óriáskerék is, elég nagy, jól látni mindent, csak az olyan romantikus program... nem megy oda az ember egyedül - ráztam meg a fejét, kissé zavartan. Tavaly a negyedik nap keveredett fel oda egy Bettie nevű lánnyal, aki az ölébe hányt. Max kínos fejjel ült ott, majd kiszállva kért egy slagot az egyik vizes játéknál, az olaszt meg szélnek eresztette. - Kint szoktam lenni, igen. Még nem tudom, idén is megyek-e...
Talán megkérdezhette volna a lengyel fogót, van-e kedve vele jönni, de ma már annyiszor hozta magát kínos helyzetbe, hogy erre nem érzett késztetést. Kicsit szorongott miatta, pedig elég lelkesnek tűnt a társasága, így nem volt benne biztos, hogy volt oka rá.
- Nem értem mi baja ezekkel... legfeljebb megvalósítani illene elkezdeni a dolgokat - tette hozzá Liebhart, mielőtt ismét enni kezdett volna, mielőtt tényleg kihűl a már csak nyomokban gőzölgő fogás. - Semmi baj,
mesélj csak, szeretem hallgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Lassan a lány is moderálta magát kicsit, noha Maxnak egy rossz szava sem volt annak étkezési módszereire, szokásaira. Ameddig nem a ölébe köpködi a tésztát, ő addig csendesen eszeget tovább és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Abban ugyan nem volt biztos, hogy Luca tudja-e, hogy ez most egy újabb találka ígérete volt, vagy jóindulatúan elsiklott a tény felett, de nem is igen akart ebbe belegabalyodni.
Még csak meg sem lepődött azon, hogy Luca milyen hévvel újságolta a vidámparkot. Az más volt, oda lehetett egyedül menni. Az Oktoberfest viszont Maxinak valami hódítós, valami nagyon izgalmas volt, ha kijutott oda, mielőtt még Bierleiche lett belőle. Már amikor rávette magát az ilyen fokú szenvedésre.
- Hát, ez kicsit más, egyszer szívesen megmutatom, ha érdekel... - és csak kint volt, ő meg ült ott megint furcsán pislogva az előtte lévő tálra. Szerencse, hogy a szemmel verésben sosem jeleskedett, különben a tálon csücsülő garnéla most rángatózna.
Maxnak sosem volt bakancslistája, de ő nem tervezett meghalni. Ő csak élni akart, addig a napig, míg ez véget nem ér és nem gondolni rá, mi mindent akar kipróbálni, mielőtt lejárna a ketyegője.
- Azt le merem fogadni, hogy jó lenne, de tényleg ne siesd el. Képzeld mennyire rossz lenne olyan életet élni, ahol már semmi nincs, amit mindenképpen ki akarsz próbálni - vonta meg a vállát nagy bölcsen, de halvány mosolyt villantott a lánynak. Ha a lány mellette ült volna, esetleg még a térdére csúsztatja a kezét, valami közeledés félét mutat, de így csak a fenekén maradt, a villáját forgatva pár pillanatig, majd tovább evett, ismét a nőre nézve. A kezét a szája elé kapva tört ki belőle a nevetés, ahogy visszaemlékezett arra a bizonyos lagzira.
- Ne hiszem, hogy tudsz annyit beszélni... legutóbb, mikor ott voltam és rádió benyomta, Lewy a camaróból puszta kézzel próbálta kikaparni a lejátszót...
Lassan az adagja vége felé közeledett a német és nem is különösebben kívánt már sokkal többet. Úgy érezte, az jól van úgy, kicsit pihentet. Felkelve a konyha felé sétált, majdnem orra is esve valamiben. Egy fél pár magassarkú volt, mire Maxyban fél pillanat ment fel annyira a pumpa, hogy felkapta a cipőt, kitárta az ablakot, majd egy erőteljes mozdulattal vágta ki
a tér közepére a lábbelit.
- Ezerszer megmondtam neki, hogy ne hagyja nálam szanaszét a szarjait... - dohogta még maga elé, mielőtt inkább visszaült és ismét a bögréjébe kortyolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Összességében kissé üdítő volt neki, hogy Luca mindenhez ennyire nyitottan áll hozzá. Nem bánta, mikor ez történik, összességében túl kevés nő viszonyult ennyire pozitívan az élet dolgaihoz, mint ahogyan a konyhájában ücsörgő pöttöm-panna tette ezt. A szemkontaktust nem törte meg, sőt, még el is mosolyodott kissé.
- Szeretem az újat, megnöveli az adrenalin-szintem. Hát, ha idén nem is, legkésőbb jövőre megmutatom. Meglátjuk, hogy érsz rá. De előre szólok, hogy nekem is van bőrgatyám, meg csini mellényem, képes vagyok úgy menni. - Nem csak, hogy képes volt, de minden egyes alkalommal úgy érkezett oda és egyszer sem bánta meg. Nem feltétlenül a nők közti népszerűsége miatt, inkább amiatt, mert olyankor tényleg olyan nagyon németnek érezte magát. És még csak nem is elijesztésképpen szánta, csak azt akarta, hogy a lány ne zsákbamacskát vegyen.
Tetszett neki az is, hogy a lány nem akart megállni a listával, új élményeket akart, végtelen mennyiségben.
- Ez a jó hozzáállás, majd biztosan akad, amit még sosem éltél át és még meg kell tenned - helyeselt a német, miközben lassan a bögréjébe kortyolt. Lassan, de biztosan mind a kettejük elől fogyott a tészta-mennyiség, nem igazán kérették magukat. A recept megállta a helyét Max számára, továbbra is. Aztán Luca bedobta a képeslap kérdését, Liebhart pedig nevetni kezdett, mert el tudta képzelni Lewy fejét, mikor tök higgadtan kinyitja és megszólal az a "spanyol gennyláda".
- Nekem tetszik az ötlet.
Még egy kicsit meg akarta magát sétáltatni, mielőtt az utolsó pár falatot is az arcába tolja, de csak az elhagyatott cipőig jutott. Aztán itt felszaladt az agyvize, a fél pár szandi meg már repült is.
- Hát, úgy tűnik, valóra váltom a meséket - jegyezte meg szórakozottan, kissé zavartan is mosolyodva el. Nem tervezett ekkora kirohanást. Inkább csak a bögrébe kortyolt. - Igazán nincs mit, örülök, ha ízlett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Abban mindenképpen egyetértettek, hogy jó lenne egyszer megnézni az Oktoberfestet. Mármint, együtt. Maxy túl sokszor látta már egyedül, vagy alkalmi partnerrel ahhoz, hogy ilyen szempontból újdonságot nyújtson a számára és most mégis felajánlotta Lucának, ha kedve úgy hozza, tartson vele, menjenek együtt. A lány nagyjából képben volt az öltözéket illetően, legalábbis, az arcán a megvilágosodás szikrája csillant fel, miközben a német népviseletet ecsetelte. Liebhart okos kobakja lassan bólogatásba kezdett, megerősítve a szőkét a válasza helyességében.
- Dirndl a neve, ha pontosak akarunk lenni és elég csinos lennél benne - préselte össze a német az ajkait, akaratlanul is végigvezetve a pillantását a lányon, amennyire ezt az asztal lehetővé tette. Nem volt kétsége afelől, hogy a törpicsek alakját csak kihangsúlyozná az a bizonyos öltözék, talán kicsit el is játszott a gondolattal, hogy javasolja. De hallgatott. Nem teljesen értette, hogy lehet bárkinek is olyan fontos dolga, hogy többé ne akarjon a lánnyal lógni.
- Még jó, legalább valaki - kuncogott fel a férfi halkan, azon a mély, bársonyos hangon, ami aztán nevetésbe torkollt, ahogyan eszébe jutott az a bizonyos esküvő és a Dj, akinek valami különleges fétise lehetett a Despacitó. A lengyelt eléggé meg is viselte az eset, mondhatni, traumaként élte meg.
Ugyan tett egy kis kitérőt, míg a cipőt a térre száműzte, de aztán, mintha valami morbid csillagrendszer lennének, a gravitáció, meg a tömegvonzás visszahúzta Lucához.
- Még magam sem tudom, de biztosan fény derül rá, ha akad. - Még mindig rosszul hangsúlyozta a mondatait, nem ott vett levegőt, ahol illene, vagy csak furcsán ejtett egy-két szót. Akadtak gondok a magyar kiejtésével. A saját bögréje peremén húzta végig az ujjbegyét, majd kissé megnedvesítette az ajkát.
- Bármihez, ami maradásra késztet - jegyezte meg nemes egyszerűséggel, majd csókot nyomott a lány arcára, mielőtt elvette előle a már megürült tányért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

A lány sokkal lelkesebb volt, mint azt Maxy gondolta volna. Mármint komolyan, azt mondta, szívesen felpróbálná, most pedig már nem tudta nem elképzelni a lányt, abban a bizonyos, fűzős ruhában. A németeknek ebből a szempontból nagyon jó ízlése volt, Maxy pedig ezt nem is próbálta meg tagadni.
- Hát, ha érdekel, esetleg keríthetünk neked egyet... - vonogatta a szemöldökét pár pillanatig, de aztán elnevette magát. Ő azt vásárolni sosem ment, legfeljebb pénzügyileg járult hozzá, hogy a kiszemeltje megvegye azt a darabot, amiben ki akart vele menni.
A lewys poént mind a ketten értékelték, hiszen látták, mikor szenvedett a saját esküvőjén, méghozzá nem is kicsit, hanem hangosan és látványosan.
Ugyan közbejött egy kis malőr a távozó nő cipőjével, de a helyzet hamar rendeződött - csak a téren lézengő kisnyugdíjast próbálták a szívrohamból újraéleszteni, de ezt Max már nem látta -, ő pedig visszatért Lucához és az asztal mellé.
- Igazán? Ilyen szépet sem mondtak még nekem - közölte a német szórakozottan, de igazat mondott. A nők általában nem kezelték szépen, csak úgy, mint egy átlag ágy-járót. Ő pedig hasonlóan bánt velük cserébe.
Közben a német sikeresen rávette magát, hogy a tányérakkal kikoslasson a konyhába, Lucát ismét egyedül hagyva, de annyira nem volt nagy az otthona, hogy magányos lehessen a szőke. A két tányért bepakolta a mosogatógépbe - éljenek a mugli találmányok! -, majd vissza indult.
- Kártyázni tudok, twisterezni is, társasból csak nagyon csúnya van itthon, nem hiszem, hogy kedvelnéd - nevette el magát, grimaszolva kicsit, összeráncolva a nóziját akaratlanul is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

kinézegetési | haj

Jó, a lány talán egy kicsit félreértette, hogy majd kerítenek valamit. Maxnak jó volt a bőrgatyája, esze ágában sem volt a kötényes csodába bújni. Nagyon szép, de elég volt egy ismerősén látnia és akkor el is dőlt, hogy ő nagyon kecses alakra, jó formája van, de nem vágyik rá, hogy ezt szalagokkal meg masnikkal hangsúlyozza. Így hát halk nevetéssel rázta meg a fejét.
- És úgy döntöttél, épp a mai a megfelelő nap? - érdeklődött kissé felvont szemöldökkel. Nem mintha bánta volna, hogy a lány kedves vele, igazából jól esett neki, nem sokan szoktak vele normális emberi lényként bánni, elvégre ő Liebhart.
Nagyjából lassan rend kezdett lenni a németnek és a mosogatógépnek hála. Azért elismerte a nők találékonyságát, ha valaki ennyire utálhatott edényeket suvickolni. Volt olyan furcsa társasa, még az egyik szülinapjára kapta az egyik vigyorbugyor ismerősétől.
- Ühü, Angyal vagy Ördög a neve asszem. Ilyen hazugságvizsgáló is van hozzá, ami tök gagyi, de igazából vicces. Inni szoktunk játék előtt - bólogatott aprókat, emlékezve rá, mennyi piros, szarvacskás gyűrű is díszelgett nála a legutóbbi játék alkalmával. Luca kissé ficergett, egy zenére, amit rajta kívül senki nem hallott, de nem zavartatta magát miatta.
- Hát, ha kártyázni szeretnél, kártyázhatunk, nem vagyok valami nagy bűvész - fojtott el egy mosolyt a német, aztán a nappali felé pillantott, hogy szerezzen-e akkor valamit, amivel szórakozhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A németben az volt az előnyös, hogy akkor is hajlandó volt belevágni a dolgokba, ha tudta, hogy az adott eshetőség reménytelen. Nem azért, mert akkor másnak bizonyít vele, csak az izgalomért, amit az adott dolog jelenthet, ameddig tart. A kapcsolatai nagy része is ezen az elven működött, ha egy nővel egy éjszakánál tovább maradt.
Szóval annak ellenére, hogy a böfögős task elég reménytelennek tűnt, egyet-kettőt elzajolt, mielőtt feladta volna. Még a nyelve hegyét is kidugta kicsit, hogy mutassa, kifulladt, aztán csak nevetésben tört ki.
- Már annak is örülök, hogy nincs asztmám, persze, majd rögtön aero leszek - csóválta meg a fejét kissé rosszallóan, de igazat mondott. Nem állt a helyzet magaslatán a levegőbeosztással, pedig illett volna neki, nem?
A lány vad nevetésbe fogott az elgondoláson a szellentésről, Max pedig, lévén, hogy nem legilimentor, nem teljesen értette a hirtelen támadt jó kedvet, de hamar be lett avatva. Utána már ő is jót derült rajta és életében talán most először sajnálta, hogy nem volt elemimágus. Pedig ez mekkora szívatás!
- Nem vagy valami eredeti - jegyezte meg a férfi, a szemét forgatva, de végül nem zavartatta magát, mert neki aztán belefért a napirendjébe, hogy egy-két dedós feladatot megoldjon, mikor éppen úgy hozza a sors.
Pár pillanatig gondolkozott, mivel is vágjon vissza a lánynak azért, hogy ilyen rémes feladatot választott neki, de aztán csak kihúzta magát ültében és mélyet szusszant.
- A következő járókelőhöz menj oda és nyald meg a könyökét - közölte végül elégedetten magával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A férfi teljesen elveszett térben és időben az utóbbi...talán hetekben. Még megvolt neki az, hogy Lucával a menhelyen tespedtek az ágyon, vagy éppen kiment meccsre, de azóta nem voltak olyan pontok az időben, amik fixen megmaradtak a memóriájában.
Annyiban biztos volt, hogy neki sütnie kell valamit, mert a gyomra napok óta rettenetes hangokat adott ki, valami cukros után vágyódva. Az ebédje pedig nem volt más, mint egy hatalmas adag sütőtök krémleves, arra pedig sok mindent ráfoghat, de nem volt éppen nasi jellegű. Így fuccs a főzésnek, egészen Pestig ment hajnalban azért, hogy szedret vehessen. Volt vagy három piacon, mire sikerült találnia egyet Pestseholsén, rögtön hat teljes dobozkányit vett, majdnem a gatyáját hagyta ott, de ki sem állhatta a fagyasztott dolgokat. Jobb szerette, ha tudta, hogy is néz ki a termék eredeti állapotában és honnan is származik.
Igaz, az éjszakás forgolódástól és a shoppingolástól sikerült annyira kimerülnie, hogy délelőtt aludt, majd megtartott egy előadást, aztán hazament és csak akkor állt neki a sütésnek. Régi recept volt, valami nagyon olasz, amit még a római útja után keresett, hála az égnek az elkészítése sem tartott túl sokáig. Már a konyhában strázsált a sütő előtt föl és alá, mikor a kapucsengő retardált módon gilinggalangolt. Hát Max zavarodottan meredt maga elé, majd szabályosan felszabta a konyhaablakot, keresztbe feküdt a munkapulton és úgy lógott ki a borzas hajával, hogy megnézze, ki és mit akar a csengőjétől.
- ÖÖöö... Iza? Én... ahj. Nyomd meg még egyszer, mert nem fog nyílni! - kajabált le, mielőtt felnyomta volna magát és mielőtt a nő észbe kaphatott volna, már el is tűnt az ablakból, hogy kinyithassa az ajtót. Megvárta a csengőt, majd megnyomta a gombot, amire odalent halk kattanás és berregés volt a válasz. A német ezzel már nem foglalkozott, éppen a kulcsaival zörgött a zárban, majd mikor megfelelőnek érezte az alkalmat, feltárta az ajtót, gyorsan körbepillantott és beinvitálta a nőt a sütemény illatú lakásba. Az invitálás talán kissé erős szó, inkább betuszkolta..
- Szóltál, hogy jössz és elfelejtettem, vagy ez amolyan villámlátogatás?- érdeklődött Liebhart az órára pillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A nő nem eszmélt elsőre, hogy ő lenne Iza, pedig aztán Maxnak voltak ehhez hasonló megmozdulásai. Örüljön, hogy nem lett rögtön mondjuk Penelopé, mert egy olyan nővel találkozott. Mielőtt a nő kiakadt volna, inkább bemászott az ablakból és lassan intézkedni kezdett.
Talán kicsit finomabban is beljebb tessékelhette volna a nőt, de akkor éppen nem akart pletykát és hallotta, ahogyan Mária néni a harmadikon a mankójával kidöcög a korláthoz, hogy hallgatózhasson és esetleg jobban megnézze magának az érkezettet.
- Teljesen, különben most kint lennél és kattanna Mária néni vakuja, hogy legyen bizonyítéka a pletykáihoz - közölte szenvtelen hangon Max, miközben bezárta a nő után az ajtót. Nem volt baja vele, ha a vád megalapozott, de most egyáltalán nem volt rá szüksége, hogy bárki szóba hozza az ex-nejével, akivel nem mellesleg lehet, hogy van egy gyereke.
- Máskor is szívesen - kacsintott a nőre széles vigyorral, mikor az felemelte a középső ujját gyerekes hévvel. Maxot az ilyesmi nem hatotta meg különösebben. Közben persze töredelmesen beismerte, hogy hát neki fogalma sincsen, szólt-e a nő előre arról, fog-e jönni.
- Bocs, hogy nem akarom, hogy fél Pécs arról beszéljen, hogy kivel járunk össze! Pláne nem az egyetem - horkant fel Max, majd a karján lévő órára pillantott és akaratlanul is feljajdult, hogy ha nem vigyáz, a sütemény lassan odakozmál a sütőben, ha nem vigyáz. Valamit előrángatott a nő, miközben letette a laptop táskát, mire Libehart felvonta a szemöldökét.
- Öm, persze, de gyere, mert odaég a sütim - intett a fejével a konyha felé, hogy a nő kövesse, ha nem okoz neki gondot a dolog. A tekintete egy pillanatra megkövülve a borítékra szegeződött, majd elhúzta a száját és már mentek is a konyha felé. Első dolga volt a németnek lekapcsolni a sütőt, majd a kész pitét lerakta a főzőlap részre. Utána a hűtőből elővett egy üveg édes vörösbort, meg két poharat és ledobta magát az asztalhoz.
- Na, mutasd, mi az!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Máskor nem érdekelte volna, hogy a szomszédai hol meg miért pletykálják ki, de újabban nem volt oda érte. Főleg, mióta úgy érezte, hogy tényleg jól megvan Lucával, arról nem is beszélve, hogy az előadás az egyetemen, a maga sutaságával együtt, de szórakoztatta. Nem szívesen állt volna most tovább, mert mondjuk a féltékeny szeretők vagy férjek megjelennek, hogy ő mit művel.
- Hát, Kinga néni a harmadikon már azt gondolja, hogy ez az egész csak felhajtás, szerinte már nem kapnak a sztárocskák elég figyelmet. A helyedben várnék, mielőtt farkast kiáltasz - grimaszolt Max, de amit mondott, teljesen komolyan mondta. Más sem áradt a csapból, mint hogy ki volt zaklatva, ő már nem állt volna be ebbe a sorba. Várt volna mondjuk fél évet, tíz hónapot.
A nő magyarázatában volt valami, de inkább csak szusszanva legyintett egyet, semmi kedve nem volt éppen összeveszni Bellával. Helyette inkább a táskát figyelte pár pillanatig, nagyra nyitva a bociszemeit és csak utána a kabátot. Az exnej láthatóan hosszabb tartózkodásra tervezett, amivel persze nem volt baja, de nem is vagdosta magát földhöz az örömtől.
- Olyan süti.
Nem akart most belefogni komolyabban elmesélni, hogy milyen süti és miért ezt a receptet választotta, helyette csak kikapta a sütőből és lerakta a főzőlapra, mert nem állt szándékában megolvasztani a konyhapultját. Tati elég élénk érdeklődést mutatott a süti után, mire Max az egyik poharat az asztalra téve a nő orra hegyére koppintott finoman. Éppen csak hozzáért.
- Szedres. Áfonyát könnyebb venni. És kaphatsz, csak várj egy percet, mert ha most szedem ki, cafatokra esik szét. - Ettől még az íze ugyanolyan finom maradna, de a tálalás meg a kinézet egyből kipontozná magát. Azért egy apró nevetés akaratlanul is feltört a németből, hogy a vendége milyen alkukba képes verni magát. - Ott a poharad az asztalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondta volna, hogy Luca a barátnője, ez így elég furcsán vette volna ki magát a német ajkai közül. De azért valahol igaza volt a nőnek, Luca elég közel állt hozzá, hogy azt mondja, vele van párkapcsolatban. Bár, az emberek nagy többsége addig jár jól, míg nem hall ilyesmit Maxtól.
- Csak nem akarom ezt most elcseszni, Bella - sóhajtott fel csendesen, ő nem akart ebből gondot, az exnejjel sem akart összeveszni, csak semmi kedve nem volt az egész pletykáláshoz.
Látta a nő gyilkos pillantását, de csak ártatlan ábrázatot öltött magára. Ő nem olyan, aki most megilletődik azon, hogy egy kicsit tekintettel akarnak ölni.
- Szerencséd, mert én is szeretem. Gondolom különben nem csináltam volna - Mikor egyértelmű dolgokat közölt, az amúgy nagyon is mély hangja mindig egy kicsit magasabbra csúszott, mint ahogyan most is, miközben a nőre nézett. A Tatiana hangjában beállt változást is hallotta, de nem akarta kommentálni, nem volt olyan hangulatában, hogy ilyesmik miatt szívassa.
- Nem, nem tudtam, de nem igazán vagyok benne biztos, hogy ez az elmélet helytálló... azért majd teszek egy próbát - jegyezte meg végül beleegyezően, mielőtt még a fiókhoz lépett volna, ahonnan elő is vett egy megfelelő méretű kést, ami elég alkalmas volt rá, hogy megölje a szedres csodát. Felvágta a süteményt szeletekre, majd mikor már nem gőzölt olyan vészesen, kiemelt belőle kettőt, tányérakra, villát is rakva rá.
Az asztalra helyezte a tányérat és intett Tatinak, hogy üljön le ő is nyugodtan.
- Itt a sütid... bontsd azt az izét! - nem volt követelőző, vagy kemény, inkább kérte, semmint utasította Izát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Max is így érezte, nem akarta, hogy bármi is történjen a Luca dologgal, amitől megint olyan nyomorultul fogja magát érezni, mint ahogyan előtte. És most elég nehezen foghatná rá bármi másra a keserű utóízt a szájában, mikor minden rendben lenni látszik.
A tönkremenetelre és a szégyenrovat meg sem lepte Maxot, az ilyen férfiaknak mindig ez a sorsa. Ő eleve nem verte magát a pénzére és legtöbbször nem is halmozott fel annál többet, mint amennyire éppen szüksége van. Jóllehet, most egy ideje mégis csak jobban állt anyagilag, mint pár éve.
- Szívesen felajánlanám, hogy legyél Liebhart megint, de tudod... nem akarom - közölte bármiféle rezzenés vagy bűntudat nélkül Max. Azon az időn már túl volt és úgy érezte, akkor nem egészen ezt érdemelte. Nem tartozott Izabellának semmivel.
Még az egész elképzelés is abszurd volt, Max fel is horkant, mert nem találkozott még olyan nővel, akinek hajlandó lett volna a lába nyomát is csókolni. Egyszerűen felül állt rajta ez a dolog.
- Ne bízd el magad! - jegyezte meg a német sötét hangszínben, mert kezdett kicsit elhatalmasodni rajta, hogy ez a nap mégsem csupa nyalánkság és szedres pite.
Lerakta a süteményt az asztalra, mielőtt ő maga is letette volna a hátsóját a székre. Nem tudta, hogyan is kéne érezzen ezzel az egésszel kapcsolatban, lassan már az az émelygés szerű érzés is ott dobolt a gyomra mélyén.
Az a néma átadás, mindenféle gesztus vagy mimika nélkül neki már felért egy válasszal. Egyszerűen képtelen volt rá, hogy csak széthajtsa rendesen a papírt és elolvassa, ami rajta áll, az üres oldallal felfelé tette az asztalra és a süteményét kezdte fogyasztani. Semmi kedve nem volt savat hányni, vagy ott hagyni a desszertet, ha már megcsinálta. Így csak azután fordította meg az eredményt, hogy szótlanul legalább öt villányi édességet betolt.
Aztán csak meredt a lapra, mielőtt rátette volna a tányérat, hogy ne lássa többet. Ha nem látja a problémát, nincs probléma. Totális zárlatot kapott, a levegővétel is csak legalább húsz másodperc után jutott eszébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A megrökönyödés az arcán igazán ismerős volt már Max számára, a nem túl hosszú házasságuk ideje alatt éppen eleget látta. Nem volt túl nosztalgikus ember, ha valamit lezárt, akkor azután nem is tért vissza rá soha többet. Kivéve persze, ha kényszerítették, de az nehéz eset volt.
Még a könnyeit is törölgette, annyira nevetett a nő, ez pedig külön elismerés lett volna a férfinak, ha éppenséggel nem teljesen komolyan gondolja magát pár perccel korábban.
- Hát, ha nem rémlene, Schatz, kettőnk közül te vagy az öregebb. Legfeljebb a nővérem lehetsz - mutatott rá a szemét törölgető nőre a villájával egy hatalmas falat pite után. Más kérdés, hogy neki már volt egy nővére, akit szeretett és akivel most is tartotta a kapcsolatot.
A férfi egy könnyed mozdulattal helyezte a tányérját a papírra, hogy eltakarja maga elől az azon pihenő - nem éppen remélt -, választ. Nem akart gyereket, nem akart apa lenni, de ha már belerohant egy ilyen malőrbe, ott akart volna lenni az első pillanattól. Ez egy olyan lehetőség volt, amit minden esetben szeretett volna elkerülni.
A süteményes megjegyzésre viszont halványan el kellett vigyorodnia, hiszen tudta, hogy tehetséges a sütésben. A főzés is jól ment neki, de a sütés részét jobban szerette, mert semmi köze nem volt a munkájához.
- Mostanság a málnás a kedvencem, azt szeretem csinálni. Linzertésztája van, elég fincsi... Öm, de igen, lehet róla szó, hogy megcsináljam - piszkálta tovább a süteményt, mielőtt a maradékot is betolta volna az arcába. - Nem akarod elmondani neki, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Az ünnepek közeledtével Maxnak egyszerre volt könnyű és nehéz időszaka, amit elég visszásan élt meg. Egyrészt, nem kellett órákat tartania, csak vizsgáztatott és azokat elég hamar kijavította, így minimalizálni tudta a gyökerekkel - pardon, hallgatókkal -, eltöltött időt. Ez mindenképpen jó hír volt, mert újabban szokásuk volt furcsa dolgokat kérdezni, illetve az egyik fiú telibe a méreg fölé hajolt, hogy beszívja a kesernyés, mandulás illatot, mikor ő előre szólt, hogy messziről és csak óvatosan legyezgesse maga felé, majd adja tovább. A gyengélkedőre kellett szállítani, mert eszméletét vesztette és két erős pofonra sem kelt fel. Azóta már jobban volt, de Liebhart ki nem állhatta az ilyeneket. A rosszabb része az, hogy több év késéssel bejelentették neki: van egy lánya.
Akaratlanul is talán egy kicsit elhanyagolta Lucát. Nem volt annyira lelkes és aktív, mint előtte, de szerette volna helyrehozni a dolgot, mielőtt a lány súlyosat csalódna benne. Szóval megtanulta, hogyan lehet cikesz alakúra hajtogatni egy levelet úgy, hogy olvasható is legyek, a többi pedig már történelem. Azaz, éppen megtörtént.
Reggel letudta a vizsgát, a papírokat a táskájába gyömöszölte, majd hazament, hogy nekiálljon főzni. Már hajnalban, két feles után sütött egy nagy adag sütit, így ez már csak hab volt a tortán.
Szóval ott ácsorgott a piknikkosárral a suli kapujában, lévén, hogy nem volt kedve magyarázkodni a bejárási engedélyről, és várta a csodát. Nem is annyira a csodát, annál inkább Lucát, aki mindeközben lelkesen battyogott lefelé a mérföldes magassarkúiban.
Mikor végre meglátta a lányt, akaratlanul is elmosolyodott és integetett egy kicsit. A szíve is megdobbant, jobban a kelleténél, de ezt nem látta volna be, ha pálcát szegeznek rá sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Tényleg sajnálta, hogy képes volt ennyire eltűnni Luca életéből. Persze, nem nyomtalanul felszívódott, csak nem lógott a nyakán minden nap. Ettől még írt neki, hogy nehogy azt higgye, el van felejtve, sőt, ha tehette a meccseire is kiment, csak egyszerűen összejött neki az  élet. Nem éppen a jó értelemben. Arról nem is beszélve, hogy ez a gyerek ügy tényleg nyomasztotta és tudta, hogy a lánynak egyből feltűnne. Az meg mégis kinek lenne jó? Legalábbis, Maximus ezt gondolta.
De most próbált egy kicsit szépíteni, ezért is töltött előtte órákat azzal,  hogy megtanuljon cikeszt hajtogatni és megbűvölje azt. Elvégre SMS-t nem tudott küldeni a kastélyba, belógni megpróbálhatott volna, valószínűleg sikerrel, de nem vágyott jelenetre.
A külső szemlélő számára kissé filmszerű jelenetnek tűnhetett volna, ahogyan Luca a magassarkúiban igyekszik lefelé a kapuhoz, a saras, csúszós útszakaszon, Maximus meg csillogó pillantással várja, lelkesen integetve.
- Schatz! - Nekik ez egy átlagos hétköznap volt. A nő kissé nyújtózkodva rakta a kacsóit Maxi vállára, így megölelve, mire az fél kézzel átkarolta a derekát, kissé talán meg is emelve a Navinés Hv asszonyságot. Amikor a magassarkú ismét a talajon koccant, csak akkor hagyta Liebhart, hogy a fejét kissé lejjebb billentve adjon neki Luca egy puszit, amit talán egy kicsit el is húzott, jobban, mint illik.
- Igen, igen, észrevettem az öröm részét. Hát... látod, nem lett semmi bajom - rántott egyet a vállán, mert igazából nem igazán zavarta őt a várakozás. Csak boldog volt, hogy megint látta Lucát, nem is olyan hosszú idő után. Egy-két nap volt talán. - Semmi különös nincsen, csak a szokásos, tudod... vizsgáztattam, ki is javítottam egy párat, főztem ééés itt vagyok. Hoztam sütit. Felétek? Még mindig hajléktalanság van? Üm, hol szeretnél enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem akart az elmúlt napokra és hetekre gondolni, csak jobban érezte magát, ha eszébe jutott, hogy Luca mindjárt itt lesz. Nem is kellett túl sokáig várnia, hogy felbukkanjon a navinés a dombon lefelé baktatva, ő pedig lerakta a kosarat, mert valahogy úgy érezte, hogy csak útban lenne a kettejük közt. Nem tévedett nagyot, abból ítélve, hogy fél kézzel ölelgetni Lucát lényegesen bonyolultabb lett volna. Nem lehetett volna tagadni, mind a kettejüknek jobb hangulata volt így, a másik mellett, a lány még halkan fel is nevetett.
- Nem hiszem, hogy túl jól kijönnénk, ha úgy érezném, nem értékelsz. - Talán komolytalanul hangzott, de komolyan mondta. Mikor kezdte úgy érezni, csak dísznek van, mindig rövid időn belül szedte a cuccát.
Figyelmesen hallgatta a lány helyzetjelentését, néha kicsit bólogatva is, hogy érti a dolgot, aztán halványan elvigyorodott. Nem azért, mert annyira vicces lett volna, hogy egy rakás festmény meggátolta őket, hogy rendesen hazajussanak és gigantikus, iskolára kiterjedő pizsipartit tartottak. Inkább mert mindketten tudták, hogy a lengyellel, mi a helyzet. Lehet, hogy felkoncolta volna a portrét, majd berúgja a mögötte rejlő deszkákat, közli, hogy "done", majd hazamegy.
- Azt hiszem mindenkinek jobb, ha a munkatársad csak néha néz be. Oh, ha tudnád mennyire... Volt valami szőke csaj, megpróbált meggyőzni, hogy az üresen beadott lapját vitassuk meg a lakásomon - színpadiasan sóhajtott fel, de aztán Lucára mosolygott. Egy ideje nem szokta beadni a derekát az ilyen jellegű pótvizsgák tartására. - Szóval megbukott. Szomorú. Hm? Hát,
fogjuk rá, most már megvagyok.  
Nem akart hazudni a lánynak, tényleg nem fogadta jól ezt az egész Eszti témát, nehezen is dolgozta fel, Luca pedig... hát, nonstop benne lett volna az érzéseiben, nem érezte helyesnek, hogy még őt is nyomassza.
A német körbepillantott, majd fel a kastély felé, mérlegelte a helyzetet és ez ki is ült az arcára. Nem akart még több diákot, így megingatta a fejét kicsit.
- Igazából, nekem jó itt is, hoztam ilyen nagyon varázsos plédet, meleg meg vízhatlan, szóval, ha nem fázol, felőlem itt is jó. És kevesebb az ember- emelte fel a kezét, hogy a körülöttük lévő rengeteg szabad teret illusztrálja. Amennyiben Luca nem ragaszkodott a felmenetelhez, meg is emelte a kosarat, hogy odébb csámpázva keressenek együtt egy ideális helyet.
- Veled minden rendben, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max is csak a szemét forgatta kicsit, ő sem értette magát, ugyan miért is beszél folyton össze-vissza? Érthetetlen. Luca lassan elengedte őt, Maxi ezt csak azután tette, hogy a lány döhermagas sarkai a földön koccantak egy apróbbat. Igaz nem túlságosan részletekbe menően, de a német elmesélte, hogy mostanság mi újság is van vele. Nem akarta csak így bedobni a Tati dolgot, nem érezte a dolgot helyénvalónak. Egyfajta émelygő érzést provokált ki belőle az elképzelés, pedig elég stabil ember volt.
- Szeretnék. Csak ez nem hiszem, hogy olyan, amit az ember csak így a másik arcába vág, három perccel azután, hogy találkoztak - próbálta meg felvázolni az álláspontját a német, ami azért, lássuk be, nem volt egyszerű egy ilyen helyzetben. Elvégre maga kavarta a szart. De úgy érezte, el kell mondania, mert ez egyrészt vele jár, másrészt nem befolyásolja az ő kapcsolatukat olyan mértékben, hogy az Lucának gondot jelentsen. A férfi legalábbis ebben reménykedett.
- Túl sokan? - pillantott meglepetten a lányra, nem hallott még tőle ilyet. Az eddigi tapasztalatai alapján nem úgy érezte, hogy a Czettnernek ez gondot jelentene. Most mégis erről árulkodott a lány arcára kiülő fájdalmas grimasz. Az ujjaik összefonták, úgy indultak el az amúgy néptelen tájon, nem felejtve ott azt a bizonyos kosarat sem.
- Lehet, hogy kicsit jobban figyelsz magadra - jegyezte meg Maxy a szokásos, mély hangján. Nem akarta a saját hatásának betudni, de neki is feltűnt, hogy nem igen akadtak súlyosabb sérülések a fogó részéről. A férfi elmélyülten hallgatta a navinés csicsergését, miközben a csokoládébarna szempár lankadatlan éberséggel pásztázta a környezetüket. A felajánlásra azonban akaratlanul is a lányra nézett, az egyik szemöldökét felvonva, ami így kis híján a haja vonalát súrolta.
- Öm... hát, ha szeretnéd, akkor persze, szívesen átmegyek. Egyik nap utána találkoznom kell a nővéremmel, megszokás, de amúgy a tiéd vagyok - idézte fel gyorsan az ünnepre megálmodott terveit. Szerette Ameliet, ezért minden évben összeültek legalább egyszer enni az ünnepi időszakban. A férjével együtt természetesen. - Te is eljöhetsz, ha gondolod, mármint ő is hozza a... férjét. Az a hely ott jó lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A nő tenyerei dühösen csattantak az asztallapon, de Maxból csak a nevetés tört ki. Nem tudta komolyan venni az ilyesfajta hisztit, amit Tati már a házasságuk alatt is lerendezett. Soha nem volt különösebben tapintatos és a nő mégis igent mondott neki, akkor csak látott benne valamit, nem?
- Mindenkinek megvan a maga keresztje - tárta szét a karját tanácstalanul, de az arcán látszott, hogy nem igazán zavartatja magát az ilyesmi miatt. Ezt pedig akármelyik nő, akivel valaha egy óránál többet töltött, tanúsítani tudta.
- Én meg huszonhét! - vágta rá ő is, mert nem szerette, ha öregítik. Már csak egy köpésre volt a huszonnyolctól, de az még mindig kevesebb volt, mint a huszonkilenccel kezdődő egyenletrendszer, amivel az Oravecz nő korát kellett kiszámítani. Hangosan felhorkant az irigykedős kijelentés mellé, mert ő sok dolgot érzett már nő iránt, de irigységet nem.
Kicsit mintha csillapodni kezdett volna a hangulat és ennek lehet, hogy az emelkedő vércukorszint volt az oka. Legalább a konyhában ücsörgő páros nem nézett ki úgy, mint akik mindjárt egymás torkának vetődnek. Sőt, Max  egészen elgondolkozott, ahogyan a villájával a süteményt piszkálta.
- Allergia a családban? Nem hiszem, hogy egy haláleset pont jól jönne - köszörülte meg kicsit a torkát. Persze, azt is meg tudná oldani ha időben szólnak neki, de nem akart náluk látogatást tenni szenteste.
Liebhart egy pillanatig mérlegelte a helyzetet, mielőtt apróbbakat bólintott volna. Részéről annak nem volt akadálya, ki tudja, az is lehet, hogy tíz év múlva már nem is lesz az élők sorában, ilyen életvitellel.
- Fair tradenek tűnik - mondta elgondolkozva, majd felkelt az asztaltól és a tányérját a mosogatógépbe rakta. Nem szerette a mosogatás részét, mindig felpuhult tőle a bőre. Aztán Tatiból kiáradtak a szavak, Max pedig állt ott a pult mellett, az ujjbegyeit finoman a pultra támasztva és lassan kifújta a levegőt.
- Mert gondolom jogom van tudni, ha van egy lányom. Egészen másként állnék a helyzethez, ha ott vagyok az elejétől, ha valaki időben szól. De azt nincs jogod elvárni, hogy egy öt éves lánnyal közöljem, hogy az apja vagyok és hogy ez nem változtat semmin, mert nem tudnék együtt élni az anyjával! - Max hangja fokozatosan emelkedett, holott nem akart ő ebből vitát, egyszerűen a nő túl sok nyomást helyezett rá. Kikívánkozott ez már belőle egy ideje és most kint volt, rövidebb időn belül, mint gondolta volna. Egy halk, német káromkodás is elcsúszott ott a pultnak támaszkodva. Az ujjbegyei már egészen elfehéredtek, mire visszaejtette a kezét maga mellé. - Ha meg is tudná és mégis jól kijönnénk... képzelem az arcot, mikor először közölném, hogy akkor most szeretném átvinni kutyázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Még mindig nagyon buta vagy a számokhoz - állapította meg Max nemes egyszerűséggel, ha már az egymás bántásánál tartottak.
Ami azt illeti, Max fejében az a kép volt, ha egyszer lenne egy gyereke, az családban lenne és nem járna félre mellette. Éppen ezért lehetett kint az a mondat olyan hamar, amire Tati elkezdett jelenetet rendezi. A nő rögtön torokra ment és klimaxot emlegetett, meg hogy el lenne szívva előle a levegő, mire Max nem éppen higgadtan megfordult.
- Milyen szerencse, mert nem találsz olyan embert a földön, aki egy ilyen hülye, egoista p.cs.val hajlandó lenne együtt élni! - fakadt ki, és minden egyes szót komolyan gondolt belőle. Nem azért mondta, hogy bántsa, csak feljött benne az összes tapasztalata a nővel kapcsolatban, minden sérelem, ami valaha is érte. És azokból nem volt kevés.
Maxot eleve nem az apaság ténye érdekelte, hanem a lehetősége. Úgy gondolta, evidens, hogy ha egy fikarcnyi esélyt is lát rá a nő, szól neki, hogy te, hülyegyerek, lehet, hogy csináltunk egy gyereket. Így mikor Tati elkezdett arról pampogni, hogy mi van, ha még van nyolc másik gyereke, egyszerűen elkapta az ideg és már félúton is volt ki a konyhából.
Mire elhangzott az elmegyek, Max már felkapta a nő cipőjét, táskáját és kabátját, majd izomból kivágta a folyosóra. Tati érdekében reméljük, hogy a laptoptáska elég masszívnak bizonyult.
- Takarodj a lakásomból és többet ne gyere vissza! - sziszegte most már, nem félve tőle, hogy a nő kikaparja a szemét, mert ahhoz túl alacsony volt. Amennyiben magától nem ment neki a távozás, hajlandó volt rásegíteni, majd becsapni utána az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ünnepekre élő állatot venni egy nagyon nagy rizikó és felelősség. Tehát mikor Liebhart beállított Lucához, kezében a lyukacsos dobozzal, aminek a tetejét nem sokkal később feltolta a fejével a kis fekete csoda, az azt sugallta, hogy ő mindent átgondolt, mindent megfontolt. A ruhaválasztást is, mert egy undorító, piros, karácsonyi kötött pulóver volt rajta, amit Helmuttól kapott az egész csapat. Ő is szép ajándékot kapott, egy darabig csak pillázott is maga elé. Nem szoktak neki ilyet adni, de ha meg is próbálták, visszautasította. Most csak rákattintotta a saját kis karikájára.
Max totál ki volt fulladva. Nem ment neki a kipihenés dolog, mióta beütött a családi szilveszter, mást nem érzett, mint hogy aludnia kell, minimum 24 órát egy huzamban és ezen az sem segített, hogy a vizsgák miatt tolta magába az energizáló-főzeteket.
Szóval hiába állt szándékában megvárni Lucát, mire az visszaért Pascallal a sétából, addigra Maximus már az ágyon fekve húzta a lóbőrt. Nem volt túlzottan túlöltözve sem, de egyszerűen kiütötte a sok éjszakázás, stressz és izgalom kombó. Bíp.
Már világosodott odakint, mikor hunyorogva felpillantott és rá kellett döbbennie, hogy Luca nincs ott. Csalódott szusszanással fordult a másik oldalára, hátha sikerül visszaaludnia, de már valahogy nem akart összejönni neki a dolog. Így lerugdalta magáról a meleg plédet, kis sercegéssel megdörzsölte a friss borostát az állán. Egy hatalmas ásítást követően mászott a saját, hurrikán-dúlta tincsei közé, hátha jobb lesz, de csak még inkább ezer-felé álltak a hullámos fürtök. Óvatosan feltápászkodott, meg ne szédüljön, hisz magasabbról nagyobbat lehet esni, majd alsógatyás valójában indult a konyhába, hogy igyon egy bögre kávét. A lakásban még éppen kellemes félhomály uralkodott, ő pedig nem is igen figyelt a lába elé, fejben valahol máshol járt. Még csak észre sem vette a kis társaságot, csak kihaladt a nappaliba és bekattintotta a kávéfőzőt, ami kellemes berregéssel engedte az illatos folyadékot az odakészített bögrébe. Ekkortájt kezdett jelezni az agya, hogy mintha valami felett elsiklott volna, de még várt. Nincs kész a kávé.
Végül elindult a nappaliba, hogy esetleg nézzen egy kis sorozatot, mielőtt még nekiállna megint vizsgákat javítani. Meg kellett torpanjon pár lépésre a konyhától.
- Oh. Jó reggelt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maximus kicsit lassabban indult, mint ahogyan máskor szokott, de nem volt baja. Csak kellett a friss kávé illata a nózijába, ahogyan az unikornisos bögréből kúszott lassan egyre feljebb és feljebb. Nem is tudta, mióta van ilyen bögréje, az is biztos, hogy nem saját döntés volt, de mit lehet csinálni? A kávé ugyanolyan jó ízű a pasztell színek kavalkádját csillogtató hajkoronájú, szarvas lófejből is.
Ha Max nem kapcsolt volna arról időben, hogy nem ő az egyetlen élő személy a lakásban, Luca hangja már egész biztosan emlékeztette volna.
- Ööö? Hát te itt? - kérdezte még az alvástól kissé kásás hangon a német, miközben lassan kifelé indult a konyhából. Bár, ez az ő lépéseivel mérve még így is egy átlag ember normál tempója volt. - Gesundheit.A barnaság odatopogott hozzá, majd átkarolta a derekát, mire Maximus lusta félmosollyal húzta egy kicsit még közelebb, az ajkát a nőére tapasztva. Nem számított rá, hogy még itt találja, de ez egy kellemes fajta meglepetés volt a részéről. Még azon sem zavartatta magát, hogy a lány nem vitte túlzásba az öltözést és hogy a saját pólója majdnem a lány térdéig ért. Csak majdnem.
- Hm, hát nem is tudom. Lehet, hogy jobb szeretek ébren lenni, Liebchen - tűrte el egy tincsét a lánynak, végre válaszolva a feltett kérdésre. Még végighúzta a tenyerét a lány oldalán, majd kissé oldalra biccentette a fejét. - Nem voltál az ágyban, azt hittem, leléptél...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindketten tudták, hogy Luca sokkal jobban kezeli a reggeleket, mint a férfi. Olyankor szüksége volt a koffeinre, hogy beinduljon a szervezete, meg úgy... minden. A gondolataival együtt. Kivéve, mikor menekülni kellett, mert akkor éberebb volt, mint egy puma vadászat közben.
- Ugyan - rántott egy aprót a vállán a német, de a kérdésre nem kapott választ. Nem volt mellette reggel a nő, mégis mi másra gondolhatott volna a hideg ágyból? Hogy a kanapén alszik a magyar, mert éppen ott jobban elfért? Max egyes utazótáskái nagyobb teret foglaltak el, mint Luca! A kicsi felnézett, ásított egy nagyot, aztán vissza is rakta a fejét, valószínűleg még egy kör szundira benevezve. A férfi még el se látott odáig.
- Sokkal - mosolyodott el a német, kicsit a lányt nézve, majd a mögötte lévő, bézs színű nappalit. Hiányzott neki a lány és a telefonálás sem igen lett volna rendes megoldás az edzőtábor ideje alatt.
A séta ésszerű magyarázat volt, mert Pascal még kicsi, nem igen tudta tartani és karácsony óta néha bizony történtek balesetek. Maxi pár aprót bólintott, majd ismét a bögréjébe kortyolt. Luca bögréjébe, ő nem vesz unikornisokat. Na jó, az ő bögréjükbe.
- Te is nekem, schatz. Jól tettétek, csak üres volt az ágy. Ismersz. Magamból indulok ki. - Nem mintha Luca mellől akár egyszer is eltűnt volna az utóbbi időben. Sőt. Megdöbbentő helyeken és körülményekkel kelt mellette. - Van valami terv mára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tudattól, hogy előtte azért megkapta a maga puszijait, Max kicsit jobban érezte magát. Nem sokszor volt abban a helyzetben, hogy ő volt az, akit ott hagytak. Általában a helyzet másik felén szokott sietni, menet közben rángatva fel a vörös converse cipőt, úton a lift felé.
- Jó, így azért már más a helyzet, lehet, hogy annyira nem is húzom fel az orrom - grimaszolt kissé, mert érezte, hogy lassan a koffein életre kelti az arcvonásait. Kicsit olyan volt, mint mikor a fémet hevíted, hogy dolgozni lehessen vele. A férfi csokoládébarnái is a kezében pihenő kerámiacsodára siklottak, még mindig nem értette, hogy vehettek nekik ilyen bögrét ajándékba. A lány közben elhátrált, majd a kezét nyújtotta Maximusnak, aki az ujjaikat összefűzve követte őt a kanapéhoz.
- Nem kell sajnálnod. Itt vagy. A játék meg fontos - vonta meg a vállát Maxy, mielőtt ismét a kávéjába kortyolt volna. Már lassan csak a bögre feléig ért a halványbarna keverék, így a német is kezdett életre kelni. El is helyezkedett, még egy utolsót hörpintve a koffeines csodából, mielőtt az asztalra tette volna.
- Hm, így első ránézésre fogalmam sincs mi lehet. Glitter? Hmmmm... biztos valami fontos. - hümmögött az amúgy sem éppen magas hangján Liebhart, mielőtt az ajkait egész véletlenül Lucáén felejtette volna, a derekát átkarolva és közelebb húzva a nőt. Sokkal szenvedélyesebb és követelőzőbb csók volt ez, mint három korty kávéval ezelőtt. Lényeges különbség volt, hogy a német már nem állt fél lábbal álomvilágban. - Megtaláltad vagy keresgéljünk még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem csak Luca remélte, hogy ezúttal nem húzza fel magát semmin. Nem volt egy higgadt ember, egyes személyek és helyzetek kihozták belőle a legrosszabbat. Nem mintha annyira dolgozott volna rajta, hogy ezen változtasson, de nem volt egyszerű eset na.
- Már azon, hogy egyszer csak eltűnsz? Reméltem is, nem viselném jól... - látta be a dolgot Max. Nem volt az a fajta, aki ügyet csinál belőle, ha faképnél hagyják, de most mégis csak Lucáról volt szó. A kezükre nézett, kicsit viccesnek találta, hogy milyen apró keze van a lánynak. Nem sok erőfeszítést kellett tennie, hogy teljesen az övébe simuljon a tenyere. Azért az unikornisos bögre mindenképpen jobban járt, ha tőlük távol került az asztalra, mielőtt a tartalma mindent elönt, nagy foltokat hagyva a szőnyegen, vagy összetörik az unikornis.
- Szerintem még mindig találnál benne, ha nagyon keresnél. De nézzük a jó oldalát, legalább nem rizs! - közölte Max optimistán, végigfuttatva az ujjait a göndör tincsek tömkelegén. Egy kicsit túlzott a konfettivel kapcsolatban, de a farmerjei zsebében tényleg tudott még mindig találni, ha nagyon akart.
Mivel Luca azt mondta, fontos, elég hamar a dolgok keresésére indultak, elég intenzívre is sikeredett a keresési folyamat, de úgy tűnt, hogy meglett, amit a nő keresett. Az orra Maxéhoz ért, mire az kissé felkuncogott, akaratlanul is bebandzsított.
- Igen? Sikerült megtalálni őket? Örülök... - csúsztatta a kezét Luca arcára és a hüvelykujjával megcirógatta a lány járomcsontjának vonalát. - Ha gondolod, majd később főzök valamit, csak lehet, hogy nem ártana elmenni boltba...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Luca és Max kapcsolata sok dolog volt, de nem átlagos. Mert a lány aranygolyókat kergetett az égben, a pasi pedig rózsaszín biciklivel tekert a városokon keresztül, ha éppen úgy tartotta kedve.
- Jó, de lássuk be, a hajfestés buli volt! Mármint nekem tetszett, sosem voltam még szőke - mosolyodott el Maximus, mert ha mélyebben a lelkébe akart szemlélni, neki az a délután nagyon pozitív volt. Ő sem igazáén tudta, hogy hányadán állnak. Érezte, hogy nagyon olyan, mintha járnának, sőt, de úgy érezte, ha kimondja, lehet, hogy valami elromlik, gyökerestől megváltozik és fuccs annak, amit eddig annyira szeretett.
- Hát ez nem tudom micsoda. És nem is annyira most történt, csak egyesek úgy látták, hogy semmi közöm hozzá és nem kell tudnom róla - érezni lehetett a hangjában, hogy még mindig felhúzza magát a témán.
Max az egyetemen tanított, nem kellett bemutatni neki, milyen az, mikor mindenki zizi. Néha el is gondolkozott rajta, hogy miért csinálja ezt magával és másokkal, nem-e lenne sokkal egyszerűbb, ha csak leülne a seggére otthon, egyedül. De egyelőre úgy tűnt, ez nem egy opció.
- Nem hinném, hogy lenne bármi más dolgom. Az ünnepek nem viccesek egyedül. - Kicsit olyan érzése volt, mintha Luca hárítani próbálna, hogy ugyan, nem fontos, nem kell ott lennie. Nem akarta túlkombinálni, így inkább felvetette az ötletet, hogy bemutatná a nővérének. Ez fontos gesztus volt tőle, Tatit is csak akkor mutatta be, mikor már tényleg úgy döntött, hogy elveszi. Látta a zavart a Czettneren, de nem akarta még kínosabb helyzetbe hozni, így csak próbálta nem kínosabbá tenni az esetet mind a kettejük számára. - Bremerhavenben maradt a férjével, a családom is ott él, csak én jöttem el onnan. Szeretném.
A szóhasználat is furcsán, kissé esetlenül hangzott a szájából, de nem bánta, belefért. Közben letette ismét a kosarat és Luca segítségével leterítették a fekete plédet. Szerette, mert leperexszes volt, illetve egy bűbájnak köszönhetően mindig kellemesen meleg. Így ő is elhelyezkedett, majd elkezdte előpakolni a tányérakat, illetve kettő bögrét is, mert az volt a védjegyük.
- Ööö, mennyire vagy éhes? Van leves, tészta, meg süti is, de ilyen dobozban van, szóval nyugodtan tudsz vinni bármelyikből is, ha most annyira nem - nézegetett egész odáig a kosárba Max, majd fel Lucára halvány mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A lány felemelte a kezét, hogy a kisujját kinyújtva esküdjön rá, hogy ő nem fog csak úgy eltűnni. A német nem igen szokott esküdözni, de az utóbbi időben ez egyre többet került elő az életében, így egy pár másodperc hezitálás után emelte a kezét, hogy a kisujját Lucáéba akassza.
- Aztán nehogy nekem megbánd ám! - nyomott apró puszit a lány kézfejére, majd elengedte a kisujját. Pár pillanatig még figyelte a lány kezét, majd elmosolyodva nézett fel az arcára, ahogy szóba került, hogy a konfetti-e rosszabb, vagy mondjuk a rizs. A nő kicsit el is hajolt tőle, hogy aztán lelkesen megrázza a hajkoronáját, de Max szájába ég így is jutott a barna tincsekből. Nem éppen látványosan, de köpködte őket kicsit, meg próbálta az ajkai közül kivadászni. Nem romantikus.
- Neked ehhez hosszú a hajad! - közölte végül, kissé nevetgélve, de hagyta, hogy Luca bogarásszon a tincsei után, akármi után is keresgélve.
Teljesen egymásba is gabalyodtak egy rövid időre, annak ellenére, hogy milyen kora reggel volt, a kicsi szerencsére ezt még átaludta nagy lelkesen. Még egy egész kicsit horkolt is, de aranyos hang volt.
- Az jó, akkor még megvannak - közölte Liebhart szórakozottan, ő is a lány hasára pillantva, majd vissza azokba a hatalmas szemekbe.
- Ööm, baracklevesre gondoltam, meg rántott cukkinire, de ahogy érzed. Süti még maradt tegnapról, asszem, arra ma nem érzek késztetést - rázta meg a fejét a férfi. Olyan csokoládés vaníliás krémes linzertésztás valami volt, de ő eléggé szerette. Kissé furcsán nézett Lucára, nem értette, honnan jött az ötlet, hogy a lány beleigyon a kávéjába. - Nem is szereted a kávét, Schatz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max maga sem tudta, hogy ez rossz hír volt-e. Igaz, abban biztos volt, hogy nem jó, mert az örömöt, amit kellett volna érezzen, valahol út közben eltérítették, majd eladták a feketepiacon.
- Nem tudom. Úgy is mondhatjuk, gond, igen - legyintett a férfi tanácstalanul. Nem tudta, hogyan is fogalmazhatná ezt meg másképpen. Ő is kicsit megszorongatta a lány kezét, úgy érezte, hogy erre most szükség volt. Nem akart hosszú távon titkolózni Luca előtt, de ez olyan volt, amire a legtöbb nő nem reagál jól, saját magáról nem is beszélve.
A karácsony dolog Maxnál fura volt, egyedül nem igen ünnepelte, nem díszített fát, fölöslegesnek érezte, de Lucával nagyon szívesen együtt töltötte volna. Nem az ünneppel volt a baj, csak az egyedülléttel.
- Ahogy gondolod, tudod, hogy csak szólsz, és amint tudok, jövök - vont egyet a vállán a német, de nem hazudott. Olyankor általában gyorsan élhető állapotba rakta magát, majd ment is a dolgára. Az Amelie-ügy még Maxot is egészen váratlanul érintette, nem tudta, hogy meg akarja őket ismertetni egymással és közben rá kellett ébrednie, hogy de igen. Ő ezt akarja. A puszira csak elnevette magát egy kicsit.
- Akkor ezt megbeszéltük, majd szólok neki is.
Közben lassan mindent kipakolászott, hogy a lány tüzetesebben szemügyre tudja venni a választékot.
- A leves? Ööö, barack - emelte meg kicsit a halványsárga lötymőköt tartalmazó üveget. - Szóval igen. Van egy lányom. Egy öt éves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Max nagy lelkesen kezdte köpködni a barna tincseket, mert bármennyire is szerette, meg tetszett neki, nem tartotta ízletesnek. Nem volt egy hajfetisiszta és lehet, hogy soha nem is lesz.
- Hát, tényleg nem... - állapította meg a német nagy grimaszolva bámulva a lányra pár pillanatig, de aztán csak elnevette magát. A csók ellen nem volt kifogása, miután végre sikerült a túl sok hajtól megszabadulnia a férfinek.
Összességében kissé fura volt a lány a fogpaszta reklám mosollyal, nem értette a német, hogy mi ez a hirtelen ok a vigyorra, de úgy volt vele, hogy ha Luca boldog, akkor úgyis minden rendben van.
- Akkor ezt megbeszéltük, csak még be kell vásárolni, amihez fel kell öltözni, ami energiát igényel és amiből még nem indult be a termelésem - nevetett fel kicsit a német, ismét az unikornisos bögre felé pillantva. Egyszerre imádta és utálta, neki nem adnak ilyen cukiságokat. Legalábbis komoly, megfontolt jó szándékkal biztosan nem. Luca közben a kávéba szürcsölt, ami a szokásossal ellentétben egészen tejeskávé jellegű volt, sok cukorral. Attól még nem olyasmi volt, ami a mindennapi élete része.
- Annyira nem is vagyok morcos... csak életképtelen, nem ugyanaz a kettő - horkant fel a német, majd csókot nyomott Luca arcára, kicsit még elkényelmesedve a kanapén. Szerette ezt a nyugalmat. Kicsit még nézte, ahogyan Luca a kanapét piszkálgatja, értetlenül, majd jött a reveláció.
- Mikor?- Hirtelen érezte azt a bizonyos gombócot a gyomrában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A német igazából ijesztően sok időt töltött újabban Bogolyfalván, a pécsi lakás már-már indokolatlannak tűnt. Mert hát, ott dolgozott, igen, de mellette még Münchenben is, Luca meg mégsem hagyhatta itt a menhelyt. Ez a mai nap is egy ilyen volt. Max megtartotta délelőtt az előadást, szívatós kedvében volt, így tartott egy röpke névsor olvasást, a szokásos katalógus helyett. Hivatalosan sokszor itt tartózkodó hallgatók nem jelentek meg, őt ez pedig még csak meg sem lepte.
De most már hazaért és tudta, hogy Luca viszont még nem, így felpattant a pink biciklire és sűrűn csengő ring-ding-dingek közepette tekert egészen a cukrászdáig. Ott a szokásosnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, elvétve hercegnők szállingóztak kifelé, ő meg kissé összevonta a szemöldökét. Csudabogár kompánia.
A vendéglátó-egységbe besétálva a pultnál toporgott egy darabig, nézegetve, hogy mit is ehetne, mit kéne vigyen Lucának, amit nem szabad, de mégis megesznek. Szóval kért egy rakás különböző féle sütit, majd várta, míg csomagolják, addig is nézelődve. Elsőre, mikor kiszúrta a kislányt, nem tudta hogy reagáljon. De aztán erőt vett magán és egy halvány mosollyal lelkes integetésbe kezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rea azért aranyos volt, nem akarta Maxit úgy hagyni, fuldokolva a hajban, kilátástalanul, inkább segített neki lassan kipiszkálgatni a tincseket a szájából. Mert, ugye, az volt a legmacerásabb rész.
Talán illett volna elmenniük egy nászútra is, de mivel az esküvő hirtelen jött és nem sokkal utána a teljes Navine vezetőség edzőtáborba száműzte magát, ez egyelőre érdeklődés hiányában elmaradt. De ami késik, az nem jött időben, talán el sem múlik, így Liebhart nem aggódott azon, hogy nem pótolják be.
- A fésülködés nem kötelező, majd odaadom a fekete sapim, a buksidba húzod és meg is van oldva. Én már azt se tudom, hol a fésűm. - Persze, ő könnyen beszélt, elég volt, ha csak végigszántott az ujjaival a kusza barna tincseken és már indult is az útjára. Ezért örült, hogy már nem volt olyan hosszú a haja, azzal sokkal több volt a gondja és nem is feltétlenül érte meg a macerát.
- Leginkább fél lábbal még az ágyban vagyok, igen, mondhatjuk így is - állapította meg a német elgondolkozva. Lassan kezdett elmúlni az a nyomás a szemeiből és ezt értékelte. Luca kicsit oldalasan dőlt a kanapénak, Max meg egészen elsüppedt benne, szerette, puha és kényelmes volt.
Kissé aggasztotta Maxot a válasz, nem szívesen vette volna, hogyha két héttel az esküvője után kiderül, hogy a felesége nem szereti. De a válasz egészen megnyugtató volt. Kissé megkönnyebbülve ki is fújta a levegőt, hagyva, hogy Luca a karjai közé fészkelődjön.
- Akkor már nem túl sok minden. Csak tovább gyengül a képességed még egy pár órán át, aztán lesz egy stagnálós időszak. Szintén egy pár óra, olyan öt-hat. Aztán fokozatosan minden visszatér a normál állapotába - vázolta fel Maxy, hogy nagyjából mire is kell számítani. - Milyen?