Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csont. Amivel megsebezték őket, az csont. Egy csont élű tőr.
Pontos, precíz vágások, sem mélyebbek, sem pedig sekélyebbek a kelleténél, nem nagyobbak, és nem is kisebbek. Ott vannak, ahol lenniük kell, a tökéletes helyen. Pontosan tudom, hol kell megejtenem őket, hogy ne legyenek feltűnőek, mégis elérjék a célom. Összeráncolom homlokom a pince egyik fala előtt állva. Minden kés jellegzetes, személyiségük van. Mindegyik másban jó, másképp működnek, más sebeket ejtenek. Összefutnak szemöldökeim, ahogy lepillantok a kezemben tartott képre. Nincs rajta az egész alkotás, a bőrnek csak egy adott felülete kap szerepet rajta. Aztán lepillantok a mellettem levő asztalon pihenő papírra, egymás mellé fektetem őket, s úgy próbálom meghatározni a köztük húzódó különbségeket. Mert vannak. Valami határozottan van, éppen csak nem tudok rájönni, mi. Összerezzenek a csengő egész házat betöltő hangjára, ösztönösen csapom össze az aktát. Bezárom a pincét, felkocogok. Korán van, még a Napnak is, és az egyedüli ok, amiért ilyenkor lent voltam az az, hogy ott keltem fel. Nem mintha ott feküdtem volna le, viszont amióta megkaptuk ezt az ügyet, egyre többször vándorlok le álmomban.
 
A lépcsőn ülve iszom meg a kávém és szívom el a reggeli nikotin adagom, amíg várom, hogy elkeljen a nap. Utána elhoppanállok az akadémiára, majd újdonsült társammal együtt tovább. Nem vagyok túlságosan beszédes, ilyenkor sosem vagyok. Amióta a szervezetem nem szereti a bájitalt, az utána levő héten is ugyan úgy reagálok a külvilágomra, mint előtte - jó esetben sehogy. Nem tudom, Tobias mennyit tud erről. Valószínűleg tudja, mert elég egyértelmű, vagyis szerintem. De ameddig nem hangoztatja, addig nekem nincs vele semmi bajom.
A benzinkútnál megállva szusszanok fel egy nagyobbat, miközben körbenézek. Megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy akkor most mi lesz, ellopunk-e egy kocsit, vagy elgyalogolunk odáig, de végül nem teszem fel.
- Tudod merre kell menni? - a bejárat felé indulva teszem fel a kérdést. Ha idáig jöttünk; gondolom nem. Aki itt dolgozik, gondolom igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A válaszára egy leheletnyit emelkedik a szemöldököm, majd megvonom vállaim. Ha tudja, akkor az jó.
- Egy snickers jó lesz - bólintva követem tekintetemmel a kilépőt, kékjeim átvándorolnak az autóra, és bólintok. Nem mintha felenne a bűntudat, amiért készülök ellopni valakinek a tulajdonát, de a szükség törvényt bont. Vagy törvényt bont. Nevermind. - Majd visszahozzuk neki - megvonogatva vállaim indulok el a furgon felé. Soha nem aggódtam igazán az ilyen erkölcsi dolgokon, és bár nem mondom azt, hogy olyan rengetegszer lopnék el kocsikat, most sem esek bele az önsanyargatás válságába miatta. Ez egy autó, a gazdája pedig egy ember, akit soha nem ismertünk, valószínűleg soha nem is fogunk, és ő sem fog különösebb barátságot kötni velünk. Az üvegen keresztül benézek a boltba, majd magam mögött is körbepillantok a benzinkút területén, csak, hogy biztos legyek a dolgomban. Egy bűbáj, ami burkot képez, és szépen elrejt, hogy ha a bent dolgozó véletlenül ide is nézne, akkor se vegyen észre semmit. Egy másik, ami a kezembe hívja a kulcsot. Varázslóként az élet meglepően könnyű tud lenni. Megjelenik egy apró mosoly az arcomon, miközben elfordítom az autó zárjában, majd kinyitva az ajtót be is ülök a kormány mögé, és ameddig Tóbiásra várok, előhúzom a zsebemből a dobozom, és kényelmesen hátradőlve gyújtok rá. Tökéletes. Elfordítom a kulcsot, amikor kilépni látom, a motor mordulásszerű hangot hallat, majd egyenletesen kezd dorombolni. Ismét felpillantok, és amikor Tobias beül, ki is húzok a benzinkútról. Mire a kocsi gazdája észreveszi, már úgyis késő lesz.
- És most merre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halványan összefutnak a szemöldökeim, miközben megáll, majd visszamegy. Tobias az a fajta ember, aki általában tudja, hogy mit csinál, legalábbis amennyit én észrevettem belőle, abból ez jön le. Bár tény, hogy nem is nagyon elemezgettem. Végül is nekem van még időm, nem sietek sehova, és a burok is bírja még egy ideig.
Amikor visszaér, csak rá pillantok, a kimondatlan érdeklődéssel a jóléte iránt, majd megvonom vállaim. Nem vagyok az a nagyon személyeskedő fajta, a kapcsolatunk nem is terjed tovább az osztálytermen, meg ezen a kis kalandon túl. Ha szeretné válaszol ha szeretné, nem.
A házhoz közelebb érve rakom le az autót, tüntetem el a nyomainkat. Vannak előnyei, ha az apád kommandós, például megtanulod, hogy ne találjon meg. Vagyis azt hiszed, hogy emiatt nem talál meg, aztán kiderül, hogy amúgy ismeri az összes gondolatod. Shit happens. A lényeg, hogy rá vagy kényszerítve arra, hogy megtanulj, esetleg újraértelmezz varázslatokat, mert nem lehetsz egy szentfazék sem.
- Itthon vannak? Vagy ezt is kiszámoltad? - bevallom, nem igazán foglalkoztam magukkal a megoldásokkal, annyira biztos nem, hogy előre tervezzek. Mint általában, most is sodródom az árral, miközben elindulok a tanya felé.
- Hm, mit mondanál nekik? Felmérjük a házukat, vagy kijavítjuk a csőtörést? - nem gúnyolódom, csak eljátszom a gondolattal. Fel sem merül bennem, hogy esetleg én beszéljek velük, ilyenkor valahogy soha nem megy, hogy megjátszam magam. Ezért is szoktam kerülni az akadémiát az ilyen kényes időkben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Viszonylag unott képet vágva - mint mindig mikor emberek közé megyek - lépkedem végig a falun, majd tolom be magam a könyvesbolt ajtaját. Nincs konkrét célom. Nem akarok még hazamenni, mert a nagybátyám valószínűleg otthon van, és most nincs hozzá hangulatom. Elmehetnék Kanadába, de azt a házat nem ezekre az alkalmakra tartogatom. Olyan érzésem lenne tőle, mintha már telihold lenne. A kastélyba nem mehetek fel szó nélkül, egyik percről a másikra, máshol pedig nem igazán van helyem. Farkashoz sem akarok menni. Nem kerülöm, de nem is keresem. Lépteim halkan, a kényelmesnél sokkal több időt hagyva két koppanás között hangzanak fel a polcok között. Néha megállok, megdörzsölve az arcom futtatom végig ujjaim a gerinceken. Egyszerűen csak kedvetlen vagyok, ennyiről van szó. Nyilván figyelek közben a körülöttem levőkre is, ha nem akarok egyikkel sem különösebb interakciót alakítani, akkor ez szükséges. Oldalra fordítva fejem veszem szemügyre a mellettem álló nőt, a dühös mozdulatait ahogy összecsap egy könyvet, elég feltűnő látvány. Vajon miben árthatott neki pár kötegnyi papír? Nem mintha különösebben érdekelt lennék most mások, idegen emberek ok-okozati összefüggéseinek kitalálásában. Arra ott vannak az Astrid és Wright félék. Akiket érdekelnek az ilyenek.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Hátrálok pár lépést a lendülettől, amivel nekem jön. Nem igazán számítottam arra, hogy nem fog kikerülni, meg amúgy sem vagyok egy hatalmas izomgép, aki kibír minden súrlódást meg lökést meg ami még érheti az embert ha más emberek közé kerül. Felszisszenve dörzsölöm meg a vállam, amit olyan nagy lendülettel akart elvinni, nem is reagálok a bocsánatkérésére. Mit mondhatnék rá, máskor figyeljen oda jobban, mert nem csak ő lélegzik ebben a könyvesboltban? Dünnyögve megrázom a fejem, akkor inkább meg sem szólalok, valahogy nincs most kedvem felesleges vitába keveredni. Pedig szívesen megkérdeznék tőle pár dolgot, például, hogy a menopauza miatt viselkedik-e ennyire hisztérikusan. Nem mintha olyan idősnek nézném, de ki tudja, kinek mikor üt be. Csak hallgatom a könyvről való figyelmeztetést nagy csendben, komolyan, ha akarnék sem mernék most megszólalni, még a végén engem is elátkoz a kötet írójával együtt. Hát édes istenem, ő leírta, valaki kiadta, most ki kényszerítette ezt a nőt, hogy vegye le, és kétszer is beleolvasson?
- Hát... Rendben? - tanácstalanul pillantok körbe, hátha akad valaki okosabb a közelben, aki tudná, hogy mit kell ilyenkor reagálni. Továbbra is csak állok a helyemen, hol a nőre pislogva, hol arrébb, tényleg nem tudom, hogy mi tévő legyek ebben a helyzetben. Lehet, hogy vár tőlem valamit. Reakciót. Adjam alá a lovat, hogy milyen tré könyv, vagy valami. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, ki sem teszem a lábam a házból ma.
- Ez csak egy könyv....? - nem kevés bizonytalansággal a hangomban szólalok meg újra, hosszú harminc másodpercnyi gondolkodás után, hogy most hova tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kényelmesen foglalok helyet az egyik kávézó ablak melletti asztalánál, miközben török magamnak a még meleg, ropogós vajas crossiantomból. Mellé még a kávéból is szürcsölök, elvégre fiatal még az idő. Igaz, hogy már besötétedett, és normális ember amúgy sem inna már ilyenkor kávét, de hát, ez engem sehol nem zavar. Kifejezetten jó érzés most, hogy csend van, ezért is jöttem ide, remélve, hogy semmilyen kellemetlen társaság nem fog megzavarni. A lakók arányát tekintve, itt erre kevesebb esély is van, mint a nagyvárosban, hoppanállni kettőt pedig semmibe nem kerül amúgy sem. Felkönyökölve harapok a kifliből, ahogy elkezdek bámulni ki az ablakon. Úgy érzem, többször kellene így semmit csinálnom, egészen kellemes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A váratlan hangra egy pillanatra összerezzenek, nem igazán számítottam rá, hogy valaki majd kirángat az üresen kongó fejemből. Felvonva szemöldököm fordítom fejem a - mint kiderül - nő felé, miközben kék szemeimmel végigmérem azt. Aprót bólintok.
- Persze - elvégre, ha nem beszél sokat, és nem kell érintkeznünk egymással, nekem ugyan mindegy, hogy valaki ül-e velem szemben, vagy sem. Arrébb is húzom a kis dolgaim (telefonom, kávém), hogy legyen helye, ha akar rendelni valamit.
Nem mondom, hogy nem leng meg a fejemben a vörös zászló, de a jelenlegi helyzetemben, nem nagyon foglalkozom vele. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Újra megharap egy vérfarkas? Nah man... Egy pár pillanatig megint eredek ki az ablakon, elég semleges arckifejezéssel, mielőtt újra a nőhöz fordulnék.
- Kér valamit? - az apám mindig azt mondta, hogy többször kéne beszélgetnem. Azt nem, hogy mikkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Magamhoz híven nem hagyom figyelmen kívül a mozdulatait, annak ellenére, hogy nem bámulom a kezét, vagy a testét. félreérthetetlenül. Ugyan, nem vagyok amatőr.
- Minden bizonnyal észrevette az érkezését - bólintok, ahogy kortyolok a kávémból. Valószínűleg egy vak is észrevenné, csak az érzékeire hallgatva. Elég feltűnő jelenség, elég feltűnő érzéseket keltve. Más kérdés, hogy ki miként kezeli.
- Valóban az - aprót bólintok. Érzem, persze, hogy érzem a finom utalást benne, ez pedig egy újabb piros zászlót lenget meg az elmém egy hátsó szobájában. Ha a legrosszabb már megtörtént veled, nem igazán rendelkezel félelemérzettel, vagy ha mégis, hát az elég gyenge. Én egyelőre még nem tudom, melyik kategóriába tartozom. - Elegáns hölgyek köreiben sem egy népszerű hobbi.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ahogy most már én sem - halvány mosollyal arcomon emelem meg csészén egy leheletnyit, csak formaiság céljából. Tudok én jól is viselkedni, azért a szüleim igyekeztek valamennyit nevelni belém. Újabb darabot török a crossiantból, miközben megmasszírozom fél kezemmel tarkóm, egy kicsit meg is mozgatom a fejem, s egy pillanatra ott is felejtem kezem, mielőtt újra rátapasztanám a csészém oldalára.
- Ahh, neveletlen társadalom - megjegyzem, az én viselkedésem sem éppen egy matyóhímzés, de most elég kulturált módon létezek.
- És, mi járatban került pont ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Várakozón megemelem egyik szemöldököm, ahogy visszanézek a nőre, s a kezem is visszarakom a helyére.
- Meglepő módon - elnevetgélve magamban csóválom meg a fejem, s utána is egy széles mosoly marad az arcomon. Mindketten tudjuk, hogy az ő fajtájának nem okoz különösebb nehézséget kiszagolni az én fajtámat, az már inkább a szerencséjének a műve, hogy a közelébe vetődtem.
- Hmmmmm - ismét ráérősen kortyolok a kávémból, ha valakinek, hát akkor neki bőven van ideje, amíg megiszom. Ebből kifolyólag pedig nem is nagyon siettetem magam.
- Nem szeretem a hosszú sétákat - csak úgy mellékesen jegyzem meg, mint fontosnak minősíthető információt, hogy ha a távolban lakik, akkor nem sok esély van rá, hogy ma belőlem fog vacsorázni. Tényleg nem szeretek sétálni na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Aprót vonok a vállaimon. Nem igazán vagyok abban a helyzetben, hogy megijedjek, egy ilyen helyen úgysem esne a nyakamnak. Remélhetőleg. Igazából kétlem, hogy bárki meg tudna akadályozni egy vámpírt bármiben is, az meg nekem igencsak mindegy lenne, hogy utána mi történne vele.
- A legtöbben legalább olyan csúcsragadozónak tartanak, mint téged - függetlenül attól, hogy én nem bántok senkit, amíg nem jönnek a közelembe, és nem ingerlik a ragadozót. Mert van ragadozó. Bájital ide vagy oda, ugyanúgy ott van az állat is az ember mellett, aki az ellenkezőjét állítja, legfeljebb a meséskönyvekből hallott vérfarkasokról. Ismét eszek egy kicsit a kifliből.
- Miből járok én jobban, ha megengedem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ismét bólintok. Well, nekem nincs falkám, nem is volt, valószínűleg ezért is vagyok érzelmileg nyomorult. Life suc.s. Hozzá hasonlóan most rajtam a sor, hogy megtámasszam arcom a tenyeremben, miközben hallgatom. Fenyegetőzhetne is, nyilvánvalóan, megvan a kellő ereje hozzá a törékeny testalkathoz képest, de nem fog - már csak abból kiindulva sem, hogy akkor nem ezzel kezdte volna a mondatot.
- A családomnak van elég pénze - billentem oldalra a fejem. Az sem elhanyagolandó, hogy nem vagyok örömfiú, hogy pénzért nyújtsak szolgáltatásokat. Ismét apró mosoly jelenik meg szám szegletében, ahogy kortyolok a kávéból.
- Rendben - vonok vállat ismét. Csak ennyi. Nincs értelme túlságosan elbonyolítani a dolgokat. - A lattédat még megihatom? - neki úgysincs rá szüksége, mint tudjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Apró mosollyal köszönöm meg, amikor elém tolja, és bele is kortyolok - ebbe is.
- Rossz - rövid és velős válasz, különben sem mondanám azt, hogy boldogulok, mert szemmel láthatóan nem vagyok egy boldogsággal feltelt egyén. Legfeljebb is csak irodai munkát végezhetek, gyenge a szervezetem, gyenge a csontozatom, hamar elfáradok, és a likantrópiám is rosszabbodott, pedig eddig sem volt egy sétagalopp. Azt kell mondanom, hogy az élet nem csak önfeledt kacagás. De, gondolom, elvár némi magyarázatot is, ha már így feltette a kérdést. - Az ember nem talál minden sarkon korabeli vérfarkast aki megérti.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Jó, korombelinek nem muszáj lennie igazából - kis elgondolkozás után vonok vállat megint, éppen csak. - Miért, neked megérti a vámpírságod egy nem-vámpír? - megemelem szemöldököm, ahogy tényleg érdekel. Nyilván mindenki képes felfogni, hogy tulajdonképp örökké tud élni, de nem mindenki tud arról beszélni, mi volt ezer évvel ezelőtt. Bár nem tudom,  akar-e ilyenekről társalogni, még soha nem voltam vámpír.
- Nem unalmas ennyit létezni?
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Valamiért kiskutyának érzem most magam nagy rossz farkas helyett, egyelőre még nem tudni, hogy ez most jó vagy rossz. Bár tény, hogy a kiskutyákat többen szeretik. Well, előbb-utóbb meg kell majd értenem, ha mást nem, legalább elfogadnom.
- Hm - kicsit oldalra billentve fejem mérem végig a csésze pereme fölül. Nem mintha a külseje alapján különösebben sokat el lehetne mondani a koráról, legfeljebb arról, hogy hány éves lehetett, amikor meghalt. - Régóta? - újabban úgysem népszerű vámpírrá változni, másképp biztos hemzsegnének az utcán.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem hiszem, hogy engem ilyen hosszú szavatosságúra terveztek volna - újabbat kortyolok, meglepő módon nincs ebben a mondatban semmi önsajnálat, egyszerű tényként tálalom fel. Sosem gondoltam túl a biztonságom, ezt bizonyítja a múlt- és nem is olyan távoli jövőbeli harapásom is. Az élet úgyis túl van értékelve, az emberek annyira félnek a haláltól, mintha bármit is tehetnének ellene. Pedig ha jön, akkor jönni fog, és egytől egyig mindenkinek mindegy lesz, hogy utána mi történik vele. Úgysem fogja látni. Megnyalom a szám szélét, ahogy leteszem a csuprot (mert még egy lattét sem igatok a végtelenségig), majd a tányér melletti szalvétával meg is törölgetem, s a csuprokkal együtt az asztal közepére tolom, jelezve, hogy végeztem. Már csak fizetnem kell.
- Nem szokott keserű lenni a vérünk a bájitaloktól?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ha már iszol belőle, csak tudhatom, nem? - nem mintha sokat változtatna a lényegen az, hogy milyen íze van a véremnek. De azért jó tudni.
- Mhm. Értem - összefonva ujjaim könyökölök ismét fel, s támasztom meg állam. Egy csütörtök esti kellemes beszélgetés a vérem ízértől. Felbecsülhetetlen.
- Gondolom az enyém frissebb, mint az öreg vérfarkasoké - bár nem tudom, hogy miből származtatom ezt a feltételezést. Azért likantrópiához mérten csak több energia van bennem, mint egy idősebben, nem?
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Úgysem igazán változtat azon, hogyan szívod ki, nem? - az íze számára, esetleg, de neki is előnye, hogy ne haljak meg már az első alkalommal. Másképp kereshetne új fiatal vérfarkast,aki odaadja (vagy nem) a vérét neki.
- Hmmm. Értem - bólintok ismét, miközben előszedem a pénztárcám, s a nő után én is kifizetem a saját rendelésem. Bedugom karjaim a dzsekim ujjába, s fel is húzom azt.
- És van ilyen likantrópod? - közben elrakva zsebeimbe a telefonom, meg az előbb kivet tárcám is állok fel, s megkerülve az asztalt veszem kezeimbe a kabátot, s tartom meg a nyaka két oldalánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor majd igyekszem nem túlzottan ficánkolni - elvégre én is szoktam vadászó lenni, pontosan értem, mire gondol, amikor ezt mondja.
- Én sem értem - kényelmesen zsebredugom kezeim, miközben hasonlóan otthonos léptekkel elindulok. - Pedig szinte mindenki akar tartozni valakihez.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- És tényleg bele fogsz harapni a nyakamba? - kicsit összeráncolva a homlokom fordítom felé a fejem. Nem mintha nem tanultam volna a táplálkozási szokásairól, még Kanadában szó esett róla, de valahogy mégsem tudom elképzelni, hogy egyszerűen csak.. Beleharap a nyakamba. A kérdésére megint csak megvonogatom vállaim, miközben egyik kezemmel kinyitom az ajtót.
- Talán. Ki tudja - ha méltóztatik kilibbenni, úgy hát én is kilépek a - számomra - csípős hidegbe. - Eddig nem igazán sikerült bárkihez is tartoznom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megint csak bólintok.
- Rendben - merthogy csak nem gondoltam volna, hogy ez tényleg így működik. Nem mintha különösebb problémám lenne vele most, hogy megtudtam. De azért jobb mindenre felkészülni idejében. Például, elég csúnya lett volna, ha meglepettségemben elkezdek nevetgélni. Az ember nem mindig tud uralkodni a reakciói felett.
- De igen, de az más - rázom meg fejem, ahogy rá nézek. - Úgy értem, közéjük születtem, muszáj kötődnöm hozzájuk. Nincs is más választásom.