B A T H I L D AWill pár napja szólt, hogy be kéne ma ugranom, mert közbejött neki valami, én pedig itt vagyok, mert őszintén, nem igazán tudom, hol kellene máshol lennem. A Minisztérium megvan ma nélkülem - különben sem szakadnak le kezek, vagy ütik fel a fejüket komoly átkok -, a családom pláne megvan nélkülem, és ha sokáig nem csinálok semmit, elkezdek olyan dolgokon gondolkozni, hogy, talán ideje lenne valamit komolyan is kezdenem az életemmel, mondjuk az elkövetkező öt évben illene megállapodnom és családot alapítanom, mert a húgom biztosan nem fogja tovább vinni a nevünket, és legyünk őszinték, ezeknek a gondolatoknak semmi jó végük nincs, soha, legfeljebb egy kapuzárási pánik, amihez azért kifejezetten fiatal vagyok - még.
Az elmúlt napok időjárása többnyire a kastély falai közé kényszerítette a kölyköket, ezért a gyengélkedő is átlagosan nyugodt, csendes. Nincsenek bőr alá szoruló tüskék, nincsenek növényszúrások és bogárcsípések, senki nem kopog be felhorzsolt térdekkel és zúzódások tarkította karokkal. Halkan, leginkább a saját magam szórakoztatására dúdolva fordítom el a kulcsot az egyik szekrény zárjában, hogy összeírjam, miből mennyi van még, mi az, amiből lassan kellene rendelni, minek jár le a közeljövőben a szavatossága.
Kifejezetten jó kedvem van. Nem volt bajom a teliholddal, ahogy nincs most sem, sőt. Fogaim között tartva a varázstalan golyóstoll kupakját írom fel bájitalok és gyógyszerek neveit, összeszámolom a fáslikat, bájital alapanyagokat és méregtelenítő szereket, sőt, ahhoz is érzek affinitást, hogy egy újabb táblázatban vezessem, miből mennyi fogyott az elmúlt időszakban. Nem sajognak az izmaim, nem érzek jellegzetes fájdalmat az ízületeimben. Nem tudnám megmondani, mikor voltam utoljára ennyire jól, járulékos kellemetlenségek nélkül.
