Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csont. Amivel megsebezték őket, az csont. Egy csont élű tőr.
Pontos, precíz vágások, sem mélyebbek, sem pedig sekélyebbek a kelleténél, nem nagyobbak, és nem is kisebbek. Ott vannak, ahol lenniük kell, a tökéletes helyen. Pontosan tudom, hol kell megejtenem őket, hogy ne legyenek feltűnőek, mégis elérjék a célom. Összeráncolom homlokom a pince egyik fala előtt állva. Minden kés jellegzetes, személyiségük van. Mindegyik másban jó, másképp működnek, más sebeket ejtenek. Összefutnak szemöldökeim, ahogy lepillantok a kezemben tartott képre. Nincs rajta az egész alkotás, a bőrnek csak egy adott felülete kap szerepet rajta. Aztán lepillantok a mellettem levő asztalon pihenő papírra, egymás mellé fektetem őket, s úgy próbálom meghatározni a köztük húzódó különbségeket. Mert vannak. Valami határozottan van, éppen csak nem tudok rájönni, mi. Összerezzenek a csengő egész házat betöltő hangjára, ösztönösen csapom össze az aktát. Bezárom a pincét, felkocogok. Korán van, még a Napnak is, és az egyedüli ok, amiért ilyenkor lent voltam az az, hogy ott keltem fel. Nem mintha ott feküdtem volna le, viszont amióta megkaptuk ezt az ügyet, egyre többször vándorlok le álmomban.
 
A lépcsőn ülve iszom meg a kávém és szívom el a reggeli nikotin adagom, amíg várom, hogy elkeljen a nap. Utána elhoppanállok az akadémiára, majd újdonsült társammal együtt tovább. Nem vagyok túlságosan beszédes, ilyenkor sosem vagyok. Amióta a szervezetem nem szereti a bájitalt, az utána levő héten is ugyan úgy reagálok a külvilágomra, mint előtte - jó esetben sehogy. Nem tudom, Tobias mennyit tud erről. Valószínűleg tudja, mert elég egyértelmű, vagyis szerintem. De ameddig nem hangoztatja, addig nekem nincs vele semmi bajom.
A benzinkútnál megállva szusszanok fel egy nagyobbat, miközben körbenézek. Megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy akkor most mi lesz, ellopunk-e egy kocsit, vagy elgyalogolunk odáig, de végül nem teszem fel.
- Tudod merre kell menni? - a bejárat felé indulva teszem fel a kérdést. Ha idáig jöttünk; gondolom nem. Aki itt dolgozik, gondolom igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A válaszára egy leheletnyit emelkedik a szemöldököm, majd megvonom vállaim. Ha tudja, akkor az jó.
- Egy snickers jó lesz - bólintva követem tekintetemmel a kilépőt, kékjeim átvándorolnak az autóra, és bólintok. Nem mintha felenne a bűntudat, amiért készülök ellopni valakinek a tulajdonát, de a szükség törvényt bont. Vagy törvényt bont. Nevermind. - Majd visszahozzuk neki - megvonogatva vállaim indulok el a furgon felé. Soha nem aggódtam igazán az ilyen erkölcsi dolgokon, és bár nem mondom azt, hogy olyan rengetegszer lopnék el kocsikat, most sem esek bele az önsanyargatás válságába miatta. Ez egy autó, a gazdája pedig egy ember, akit soha nem ismertünk, valószínűleg soha nem is fogunk, és ő sem fog különösebb barátságot kötni velünk. Az üvegen keresztül benézek a boltba, majd magam mögött is körbepillantok a benzinkút területén, csak, hogy biztos legyek a dolgomban. Egy bűbáj, ami burkot képez, és szépen elrejt, hogy ha a bent dolgozó véletlenül ide is nézne, akkor se vegyen észre semmit. Egy másik, ami a kezembe hívja a kulcsot. Varázslóként az élet meglepően könnyű tud lenni. Megjelenik egy apró mosoly az arcomon, miközben elfordítom az autó zárjában, majd kinyitva az ajtót be is ülök a kormány mögé, és ameddig Tóbiásra várok, előhúzom a zsebemből a dobozom, és kényelmesen hátradőlve gyújtok rá. Tökéletes. Elfordítom a kulcsot, amikor kilépni látom, a motor mordulásszerű hangot hallat, majd egyenletesen kezd dorombolni. Ismét felpillantok, és amikor Tobias beül, ki is húzok a benzinkútról. Mire a kocsi gazdája észreveszi, már úgyis késő lesz.
- És most merre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halványan összefutnak a szemöldökeim, miközben megáll, majd visszamegy. Tobias az a fajta ember, aki általában tudja, hogy mit csinál, legalábbis amennyit én észrevettem belőle, abból ez jön le. Bár tény, hogy nem is nagyon elemezgettem. Végül is nekem van még időm, nem sietek sehova, és a burok is bírja még egy ideig.
Amikor visszaér, csak rá pillantok, a kimondatlan érdeklődéssel a jóléte iránt, majd megvonom vállaim. Nem vagyok az a nagyon személyeskedő fajta, a kapcsolatunk nem is terjed tovább az osztálytermen, meg ezen a kis kalandon túl. Ha szeretné válaszol ha szeretné, nem.
A házhoz közelebb érve rakom le az autót, tüntetem el a nyomainkat. Vannak előnyei, ha az apád kommandós, például megtanulod, hogy ne találjon meg. Vagyis azt hiszed, hogy emiatt nem talál meg, aztán kiderül, hogy amúgy ismeri az összes gondolatod. Shit happens. A lényeg, hogy rá vagy kényszerítve arra, hogy megtanulj, esetleg újraértelmezz varázslatokat, mert nem lehetsz egy szentfazék sem.
- Itthon vannak? Vagy ezt is kiszámoltad? - bevallom, nem igazán foglalkoztam magukkal a megoldásokkal, annyira biztos nem, hogy előre tervezzek. Mint általában, most is sodródom az árral, miközben elindulok a tanya felé.
- Hm, mit mondanál nekik? Felmérjük a házukat, vagy kijavítjuk a csőtörést? - nem gúnyolódom, csak eljátszom a gondolattal. Fel sem merül bennem, hogy esetleg én beszéljek velük, ilyenkor valahogy soha nem megy, hogy megjátszam magam. Ezért is szoktam kerülni az akadémiát az ilyen kényes időkben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Viszonylag unott képet vágva - mint mindig mikor emberek közé megyek - lépkedem végig a falun, majd tolom be magam a könyvesbolt ajtaját. Nincs konkrét célom. Nem akarok még hazamenni, mert a nagybátyám valószínűleg otthon van, és most nincs hozzá hangulatom. Elmehetnék Kanadába, de azt a házat nem ezekre az alkalmakra tartogatom. Olyan érzésem lenne tőle, mintha már telihold lenne. A kastélyba nem mehetek fel szó nélkül, egyik percről a másikra, máshol pedig nem igazán van helyem. Farkashoz sem akarok menni. Nem kerülöm, de nem is keresem. Lépteim halkan, a kényelmesnél sokkal több időt hagyva két koppanás között hangzanak fel a polcok között. Néha megállok, megdörzsölve az arcom futtatom végig ujjaim a gerinceken. Egyszerűen csak kedvetlen vagyok, ennyiről van szó. Nyilván figyelek közben a körülöttem levőkre is, ha nem akarok egyikkel sem különösebb interakciót alakítani, akkor ez szükséges. Oldalra fordítva fejem veszem szemügyre a mellettem álló nőt, a dühös mozdulatait ahogy összecsap egy könyvet, elég feltűnő látvány. Vajon miben árthatott neki pár kötegnyi papír? Nem mintha különösebben érdekelt lennék most mások, idegen emberek ok-okozati összefüggéseinek kitalálásában. Arra ott vannak az Astrid és Wright félék. Akiket érdekelnek az ilyenek.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Hátrálok pár lépést a lendülettől, amivel nekem jön. Nem igazán számítottam arra, hogy nem fog kikerülni, meg amúgy sem vagyok egy hatalmas izomgép, aki kibír minden súrlódást meg lökést meg ami még érheti az embert ha más emberek közé kerül. Felszisszenve dörzsölöm meg a vállam, amit olyan nagy lendülettel akart elvinni, nem is reagálok a bocsánatkérésére. Mit mondhatnék rá, máskor figyeljen oda jobban, mert nem csak ő lélegzik ebben a könyvesboltban? Dünnyögve megrázom a fejem, akkor inkább meg sem szólalok, valahogy nincs most kedvem felesleges vitába keveredni. Pedig szívesen megkérdeznék tőle pár dolgot, például, hogy a menopauza miatt viselkedik-e ennyire hisztérikusan. Nem mintha olyan idősnek nézném, de ki tudja, kinek mikor üt be. Csak hallgatom a könyvről való figyelmeztetést nagy csendben, komolyan, ha akarnék sem mernék most megszólalni, még a végén engem is elátkoz a kötet írójával együtt. Hát édes istenem, ő leírta, valaki kiadta, most ki kényszerítette ezt a nőt, hogy vegye le, és kétszer is beleolvasson?
- Hát... Rendben? - tanácstalanul pillantok körbe, hátha akad valaki okosabb a közelben, aki tudná, hogy mit kell ilyenkor reagálni. Továbbra is csak állok a helyemen, hol a nőre pislogva, hol arrébb, tényleg nem tudom, hogy mi tévő legyek ebben a helyzetben. Lehet, hogy vár tőlem valamit. Reakciót. Adjam alá a lovat, hogy milyen tré könyv, vagy valami. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, ki sem teszem a lábam a házból ma.
- Ez csak egy könyv....? - nem kevés bizonytalansággal a hangomban szólalok meg újra, hosszú harminc másodpercnyi gondolkodás után, hogy most hova tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az anyám küldött a mai ebédből az apámnak, mert a házas emberek már csak ezt szokták csinálni. Szóval amikor az iskola elé értem, küldtem neki egy patrónust, hogy amúgy itt vagyok egy tál párolt csirkemellel meg makarónival, jó sok szósszal, pont ahogy szereti, aztán vártam egy olyan öt percet, mert tanár házvezetőként nagyon sok elfoglaltsága van Kedvessel. Aki, a neve ellenére még mindig csak egy megkeseredett vénember, aki nem bírja elfogadni a saját sanyarú életét, ezért mások nyomorán éli ki a nem létező humorát, amivel mindig csak túlmegy a célon és megbánt másokat. De ő azért erről nem tehet, nyilván, csak az élet volt túl rossz vele. Mert mással nem is történhetnek rossz dolgok, ezért neki már meg is van bocsájtva. Mindegy. Ameddig várakoztam, legalább volt időm frissen tekerni egy cigit, amit, az apámmal való találkozás után el is szívtam. Nem mintha titkolnám előle, sőt, rendszeresen meg is osztom vele az anyagot, most csak így volt kedvem. Mielőtt véglegesen is lezárva a mai napot hazamentem volna, még gondoltam megiszok egy fekete teát, hogy mire visszaérek maradjon energiám a két húgomhoz. Ehhez pedig nem is akartam még külön bemenni Pestre, mert minek, ha van itt is egy kávézó vagy whatever, úgyhogy be is tértem szépen. Le is adtam a rendelésem egy meleg vajas croissant társaságában, mert még Kanadában így szoktam meg, és itthon is mindig így párosítom őket. Az ütközés, a várttól eltérően, nem akkor történt, amikor megfordultam, mert nem vagyok a klisék embere. Hölgyeim és uraim, az ütközés konkrétan akkor történt, amikor igyekeztem elférni két sorban álló ember között - ami önmagában nagy kihívás a szociális szorongásomnak -, hogy odaérhessek a biztonságot nyújtó, ablak melletti asztalomhoz mielőtt más teszi meg. És amikor már azt hittem volna vége, már nem kell több embernek kellemetlenséget okoznom a kéretlen jelenlétemmel, egyszerűen csak... Nekem jönnek. Like literally. Csak így. Belém ütközik mint egy úthenger, és hiába vagyok én nagy aurortanonc, havi rendszerességgel át is esik a testem egy elég megterhelő átváltozáson, úgyhogy... Úgyhogy megtántorodok. Ezzel természetesen egy újabb ismeretlent belevonva ebbe a kellemetlen helyzetbe, aki szintén csak a teáját akarta meginni, de ehelyett a hátammal kellett találkoznia.
- Elnézést, elnézést - ez nyilván ennek az ismeretlennek szól, nem annak a lánynak, aki nekem jött. Azért talán nem annyira én vagyok a hibás.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy ideje már itt ülök, egyetlen korsó sör társaságában, amit békésen iszogatok. Nem szoktam ennél többet inni, egyébként is elég béna testem van, nem kell még részeg is legyek mellé. A hangos gyerekekre nagyjából a korsó felénél figyeltem fel. Fogalmam sincs, miért kezdtem el őket nézni, valószínűleg azért, mert ebben a romkocsmában jelenleg nincs semmi, ami érdekesebb lenne. Aztán hopp gy lány, hopp egy fiú, hopp egy tömegverekedés. Aprót szusszantva nézek a saját helyemre, amit ösztönösen úgy választottam ki, hogy ablak mellett legyen - mint mindig, mindenhol -, mindent lássak, és elég kis asztalokkal legyen körbevéve ahhoz, hogy egy ilyen társaság ne akarjon ide ülni, még úgy sem, ha összetolják őket. Összeráncolom homlokom, majd felvonom szemöldököm is, amikor valaki eme jól választott kis asztalkám alatt próbál kibújni, ezzel nyilván végigmászva a bakancsomon is. Lehajolva nézek be, majd találom szembe magam az előbbi lánnyal, aki az öt perccel ezelőtti kinézetétől csak annyiban különbözik, hogy már egy kéznyom is vöröslik az arcán. Csodálatos. És még az apám csodálkozik, hogy a húgom rövid időn belül elk.rvult. Valahogy túl kell élni az iskolai kasztrendszert.
- Én a helyedben harcképtelenné tettem volna egy jól irányzott tökönrúgással - jön is a kéretlen tanács a hirtelen jövő felbátorodásommal együtt, mert én ugyebár nem szoktam csak úgy megszólítani idegeneket. Idegen lányokat! Egyúttal kijjebb is húzom a székem, magammal együtt, s lenyújtom felé jobbom, azzal a célzattal, hogy akkor felsegítem vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mai program abból állt, hogy felpakoljam a húgaimat a vonatra, ahol majd a nagyobbik vigyáz a kisebbikre, és visszarepítsem őket az iskolájukba, ahol olyan piszkosul szeretnek lenni. Egyik kezemet bedugva a zsebembe néztem tehát, ahogy a mozdony kipuffog az állomásról, és valami hihetetlenül elégedett, kisimult mosoly költözött az arcomra, ahogy belegondoltam, hogy most két hétig megint nyugtom lesz. Tudnivaló, kéthetente jönnek haza. Az egyik kezemmel még intettem Kincső kikandikáló loboncának, ahogy hátranézett az ablakból, aztán sarkon fordultam, és a másik kezem is a zsebembe dugva elindultam kifelé. Ami már jóval kellemetlenebb volt, mert a sok embertől nem volt helyem, nem volt levegőm, de végre, amint kiértem, újra megkönnyebbülhettem. Igaz, rengeteg veszély les rám még hazáig minden utcasarkon, de azokkal majd csak megbirkózom. Az egyik lépés közepette tekeredik be valahogyan egy kutya a lábaim közé. Na most, az elvárt az lenne, hogy jól leordítsam a gazdáját, amiért nem vigyázott rá, és pont engem talált meg, de az állatokat mindig is többre tartottam annál, hogy haragudhassak rájuk.
- Hey buddy - elmosolyodva akrobatikázom tehát úgy le a lábam, hogy lehetőleg ne gabalyodjunk még jobban egymásba, ahogy le is guggolok hozzá. Ahhoz képest, hogy már jó ideje Magyarországon élek, amikor hirtelen kell megszólalnom, még mindig angolul jön a számra szinte minden. Szerencsére azért hamar megy az átállás, mert nincsenek különösebb bajok a magyarommal sem.
- Hát hogyan találtál meg pont engem, hm? - először megsimogatom a fejét, majd a két tenyerem közé veszem az arcát, és úgy kezdek el neki beszélni, enyhén felfújva az arcom. Addig persze nem érek el, hogy a póráz másik végén valószínűleg van valaki, aki viszont tényleg nem örvendhet, hogy én itt cseverészek a kutyájával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kétféle beteg, és ehhez híven kétféle kezelési mód van. Tegyük fel, hogy az egyik véglet a levitás srác, aki kicsit ugyan szipogva - amit teljes mértékben megértek, úgy értem, a testedben eltörik valami, ami lényegében összetart, mégis hogy ne fájna veszettül? -, de hősiesen bírja a fájdalomcsillapító által ugyan tompított, de el nem tüntetett megpróbáltatásokat. Egy varázslat nyomán fásli tekeredik a sínbe tett keze köré, tökéletesen simul rá, kicsit szorít, hogy mindenképp helyben tartsa a csontokat.
- Ma este itt alszol bent, oké? - bár kérdésnek hangzik, ez nagyon is kijelentés, ő pedig elég okos ahhoz, hogy felfogja ezt. - Ebből - megkocogtatom a csontforrasztó bájital üvegcséjének oldalát - be kell venned egy kortyot ma este, nem kell sokat, mert annyira nem gázos a karod. - leteszem az üveget az ágy melletti éjjelire, kezeim a fehér orvosi köpeny zsebeibe dugom. - Szólj, ha úgy érzed, kezd hatni a csillapító, vagy rosszul érzed magad.
És ennyi. Így néz ki egy "jó beteg" kezelése, könnyen, gördülékenyen, nincsenek felesleges akadékoskodások, és "bezzeg a Jolika azt mondta!" körök. Aztán itt van ez a lány. Ismerem, persze, hogy ismerem, felületesen, tudom, ki ő, tudom, hogy hívják, tudom, hogy az apámnál tanul - tanult? fogalmam sincs, régen volt - legilimenciát, és nagyjából ennyi. Mélyen beszívva a levegőt fordulok felé, teszek pár lépést az irányába, hogy ne zavarjam meg felesleges hangoskodással a gyengélkedő nyugodt csendjét.
- Gyere, ülj le - jobbommal lazán intek az egyik frissen behúzott, fehér ágy felé, közben pálcámmal hívom magamhoz az előbb elhagyott székem.
- Mi a probléma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő