A vállait átfogva húzom magamhoz, egy egészen picit még magamhoz is szorítom, de tényleg csak egy nagyon rövid ideig. Még mielőtt bárki félreértené, nem erőszakoskodom itt a húgommal, csak szeretném, hogy tudja, tényleg itt vagyok.
- Bennem sem bízik, ha ez megnyugtat téged - állam a fekete hajra támasztom, nyomok egy puszit a homlokára. Bennem sem bízik, csak az a különbség, hogy én már felnőtt vagyok, Alexa meg még nem. De neki is el fog majd jönni az ideje.
- Biztos vagyok benne, hogy Angela nem fog elfelejteni. Komolyan, kezdek féltékeny lenni arra a lányra, mindig kihagytok mindenből - nem mintha az álmaim között szerepelne tizenöt éves lányokra vigyázni, de Lexa ettől függetlenül a húgom, és vágom én, hogy ő meg a legjobb barátnője, de a testvére meg csak én vagyok. Érted. Nem mintha nekünk nem lennének meg a titkaink mondjuk.
- Nem olyan rossz nulláról indulni - megrázom fejem, nekem is el kellett kezdenem valahonnan Kanadában, és most itt vagyok, épen egészségesen, ja. - És vagy annyira tökös csaj, hogy kezeld a dolgot - megvonogatom vállaim, ezen a téren büszke vagyok a húgomra. Nem az a hisztis, tipikus lány, aki elvárja, hogy az ölébe essenek a dolgok. Ő szabályokat hoz, és ha kell, megszegi őket, és imádom őt.
- Ez az alap, tesó - elvigyorodva emelem elé öklöm egy ökölpacsira, majd le is engedem azt. E
- Hé, az ilyen iskolás pasik a legrosszabbak - megcsóválom fejem, még a szemeim is megforgatom. Én sem voltam ám egy szent, szóval tudom, hogy miről beszélek. - Tudod - elmosolyodva kacsintok, még egyszer magamhoz ölelem, majd egy intéssel emelem a levegőbe a csomagjait. Nos, nem én vagyok a törönyőr, ahogy a gonosz keresztanya sem, hogy bezárjam egy sötét lyukba, és ne hagyjam élni. Kellenek neki az élmények, és az egyedül való boldogulás, ahogy nekem is kellett, és ha rajtam múlik, meg is fogja ezt kapni. Ismerem annyira, hogy tudjam, nem most fog elkezdeni őrjöngeni, meg elszabadulni, meg elzülleni. Okos kislány ő.
- Csak utánad, kisasszony.
