Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hangosan morranok fel arra, hogy ki mit feltételez. Évek teltek el, nehogy már el legyen tőlem várva, hogy a lányra, aki akkor talán az egyik legfeltűnőbb jelenség volt, emlékezzek. Persze, különös, hogy feltűnő, de nem emlékszem, de hát... nem érdekel különösebben. Mert a kötelező körökön kívül, amiket az elemi mágia jelentett, nem volt köztünk semmi interakció soha. Bezzeg most többszörösen hallgathatom az elégedetlenségét, miután felkeltettem a földről. Megforgatom szemeimet, elégedetlenül szusszanok.
- Ne hívj így - közlöm színtelenebb hangon, mint eddig bármikor. A középső nevemről szeretem elhinni, hogy nem létezik, még ha apámnak örömet is okoz. És rajta kívül egy ember van, akitől hajlandó vagyok bizonyos helyzetekben elfogadni, hogy így hív. Mástól nem.
- Ugyan. Voltak rá próbálkozások, de valahogy a megállapodás valaki mellett nem az én stílusom - vonom meg vállamat. - Mégis házas vagyok - nyammogok elgondolkodva az ég felé bámulva kicsit, ajkaim közé biggyesztett cigarettám ficeg kicsit, majd vállat vonva szívok bele, hogy ujjaim közé csippentsem. Kékjeim esnek vissza rá, a jól ismert féloldalas mosoly villan fel arcomon, mikor szemem sarkából veszem észre, hogy Cortez mozdul. Tekintetem tovább siklik a megtestesült ördögre, szemöldököm rebben meg, és az ugrás közben marad az állat a levegőben. Nem tudom mit kezdenék a levegő nélkül, hiszen ilyenkor olyan könnyen oldja meg a felmerülő problémát. Lebegés közben szárítom meg lábait, majd eresztem vissza a nyakamba, ahonnan nemrég lelépett.
- Igen, ez mondjuk elég jól jellemez egy nagyvárost - sandítok oldalra, kékjeimben kis értetlenség csillan meg. Ha ez nem definiálja megfelelően a nagyváros fogalmát, akkor semmi. Le a kalappal. - El sem mentem lényegében, most meg az AMS-re járok egyetemre - cirógatok fel Cortez állára, majd pillantok vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Aprót bólintok a visszakérdezésre. Persze, hogy voltak. Az egyikbe még bele is mentem volna, csak mivel a nő felcsináltatta magát mással, így kicsit komplikáltabbak lettek a dolgok. Kellemetlen. De legalább már nem akarom kiherélni a csávót, akivel megtette, és a nőt is sikerült elengednem. Ha neki így jó, akkor csinálja csak. Méghogy legyek én az apja… hogyne. Remek terv volt.
- Engedd el. Nem olyan komoly, mint amilyennek hangzik - vonom meg vállamat lezseren. - Különös, hogy kiengedtek az ELME-ből. Előtte sem voltál normális - szemtelen vigyor kerül arcomra, kékjeim játékosan csillannak, mintha nem éppen azt közöltem volna, hogy igenis az ELME-be való. Nem kell ezt olyan véresen komolyan venni, és ő is tudja, hogy igazam van, úgyhogy amilyen könnyen feljött a téma, olyan könnyen lépek is túl rajta.
- Én is azon a szakon vagyok. Levelezőn - mosolyodom el a jól ismert féloldalas mosolyommal, majd megemelkedett szemöldökkel hallgatom tovább. Halkan nevetek fel. - Ha ennyire hiányzik, biztosan visszavesznek a terápiára, csak kérd szépen. Csak belemennek - nevetek tovább halkan. Hihetetlen, hogy ennyire nem tudja elhinni, pedig én teljesen elképzelhetőnek tartom. Ahogy visszaemlékszem, és ha az emlékeim nem csalnak, soha nem volt hülye, mindössze… igen, maradjunk annyiban, hogy nem volt hülye, és akkor itt legyen is vége a dolognak. A kérdésre láthatóan megszeppenek. Kezeim csúsznak zsebeimbe, miközben Cortez elhelyezkedik.
- Üljünk - vigyorodom el szélesen. - Nem hiszem, hogy ez a neve, de tudom melyikre gondolsz - állok be mellé, majd indulok el a kávézó felé. Lehet meghalok, ha visszaérek pár óra múlva, mert Lorin és Payne sütnek, szóval elég sürgős lett volna a bevásárlás egyébként, de Kasza közbeszólt. Ez van, majd sütnek este. Vagy befejezik akkor. Vagy fasz sem tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogatok. Tényleg nem válogathatom meg a családomat, és ha szigorúan nézzük, a feleségemet sem válogathattam meg. Abban a helyzetben, Maxwell Payne nem hagyott sok választást, és hogy rohadjon meg, tudta, hogy meg fogom menteni Payne-t. Képtelen lettem volna végig nézni, ahogy eltékozolja az életét, bár ott majdnem minden elveszett, mikor ez a fasz elkezdett Lorinnal fenyegetőzni. Nem nagyon tudta a határokat, és át is lépte azokat.
Minden másodpercben csak bólogatnék neki arra, hogy itt van. Hihetetlen, hogy ennyi idő után tényleg ismételten a karjaimban tarthatom. Érezhetem az illatát, hallgathatom elalváskor szívének dobbanását. Jobban belegondolva minden szavára csak bólogatnék, mert nem vagyok kész arra, hogy ismét elmenjen. Minden marhaságban támogatnám, ami kipattan a fejéből, felőlem pasikat halmozhat pasik hátára, leszarom, csak maradjon mellettem.
- Még mindig a fotográfia a nagy álmod? - mosolyodom el kedvesen, de szívem hatalmasat dobban. Tehát, ha nem jön össze itt az, amit elképzelt magának, akkor elmegy. Akkor ismét elhagy. Reszketegen szívom be a levegőt, majd engem is ki azt. Zsebemből túrom elő a cigarettás dobozt, gyakorlott mozdulatokkal teszek ajkaim közé egy szálat, aminek vége pár pillanat elteltével már izzik is. Óvatosan mosolyodom el végül, hiszen csak örüljek annak, hogy most itt van, igaz? Apró lépést hátrálok halkan nevetve.
- Kedves tőle, hogy rám hagyta a feladatot - dörzsölöm meg arcomat mosolyogva. - Van. Persze, hogy van. De előbb… mi lenne, ha te mesélnél? - minden érdekel. Merre járt, kikkel találkozott, kikkel ismerkedett meg, milyen tapasztalatokat gyűjtött. Minden másodperc, amit nélküle kellett eltöltenem, kínszenvedés volt, így csak remélem, hogy amit neki kellett nélkülem, az tökéletesen telt. Remélem, hogy úgy érzi, megérte elmennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt mondja nekem, az tökre más. Megdörzsölöm szemeimet. Igen, valóban teljesen más, mégsem érzem azt, hogy a mondandóm lényege valóban átmenne. Miért van így? Lehet túlságosan nagy fába vágtam a fejszémet, de az isten, vagy az ördög - kurva mindegy - legyen a tanúm rá, nem fogom már annyiban hagyni. Van az a férfi büszkeségnek nevezett dolog, ami nem hagyja, és szögezzük le, én valahogy dupla adagot kaptam belőle. Szemöldököm emelkedik meg rosszallóan már az asztal mögül a herbál-feketére, de inkább szusszanva elengedem.
- Az Hebridai fekete - javítom ki elsősorban, mert mindennek megvan a határa. Ne lépjük át őket. - Tényleg hiszek neked, nem kell győzködnöd - eddig sem kellett volna, mert hát szarom le, csak beszéljünk a lényegről, és haladjunk. A felesleges szócsépléssel nem érek el semmit, maximum leég az agyam, és baszhatom ma is a javítandó pakkot. Aprót biccentek arra, hogy király, a széken ülve fürkészem diákom arcát, majd még egy bólintás az ismételt monológra. Hogy ez a gyerek mennyit tud beszélni, te szentséges Merlin… A megerősítés után vázolom fel neki, mégis mire gondoltam, és csak remélem, hogy minden érthető, de ahogy beszéd közben elnézem az arcát, nem vagyok benne biztos. Most megkukult vagy mi az isten van?
- Valahogy így, igen. Esszét írsz egy témáról, ami érdekel, a jegyzetek nem is olyan fontosak - gondolkodom el, végül megvonom a vállamat. Végül is, teljesen el tudom engedni azt a részét, hogy egy diákom mindennapjairól olvassak, amikor van jobb dolgom is. Somolyogva támaszom arcomat tenyerembe. - Nem, nem viccelek. Szerintem ez annyira nem rossz ajánlat, a feltételek pedig elég egyértelműek - vonom meg vállaimat ismét lezseren, majd szusszanva dőlök hátra. - Nagy hévvel mondtad, hogy benne vagy, de el sem hiszed - csóválom meg fejemet rosszallóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A felkérés meglepett, de Payne, majd Sárközi addig rágták a fülemet, amíg elfogadtam, hogy specifikusan foglalkozzak a pyromágus tanoncokkal a kastélyban. Ennek már több hónapja, és megnyertem magamnak most már hivatalosan is például Ombozit, majd jöttek mellé a pótkerekek, mint a kimondhatatlan nevű lány, akivel találkoznom kell.
Könyvem gerince hangtalan hupog a vállamon, ahogy a terasz felé közeledem. A lépcsőn kerülgetnek a fel s le rohangáló diákok, és amikor már azt hinném, végre csend lesz, jön még egy forduló és visítoznak megint. Szabad kezemmel dörzsölöm meg halántékomat, tizenöt perces késéssel nyomom le a terasz kilincsét, hogy belépjek a helyiségbe. Csuklóból lököm be magam mögött, kissé hangosabb csattanással vágódik is be, de így legalább a zaj kint maradt. Halkat szusszanok lehunyt szemekkel, majd pillantok fel és látom meg azonnal Sárát.
- Menjünk a terembe - intek fejemmel a megnevezett helyiség felé, további szó nélkül indul el arra, lépek be, magam mögött nyitva hagyva az ajtót dobom le a könyvet az asztalra. Nyakamat kicsit átmozgatva ülök is le a bútorra a lány felé fordulva.
- Történt valami új? - szegezem neki a kérdést köntörfalazás nélkül. Tudom, hogy szar érzés, ha az elemed éppen nem együttműködő veled - tapasztaltam -, de éppen ezért szeretnék haladni. Ha csak cseverészünk folyamatosan, akkor nem jutunk sehova, és Sárának segítség kell, lelki nyugalom ahhoz, hogy visszaszerezze a kontrollt teljes mértékben. Azt cukiskodással nem adhatom meg neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon sokáig tartott elfogadnom, hogy az évekig halottnak hitt húgom él. Túl későn került az életembe, és gyerekesen ragaszkodtam a ténybe: ő a húgom. Idősebb vagyok nála, vigyáznom kell rá mindenáron, megóvnom az olyanoktól, akik bánthatják, még ha eredetileg én is voltam az, aki megtehette volna. Éveket hagytunk ki, mint testvérek, és nem akartam elfogadni, hogy annyi idő alatt, ami megadatott nekünk kezdetben, felnőtté vált. Felnőtt nő lett. És nem akartam elfogadni. Nem is tudtam. Míg el nem ment. Haragot akartam érezni, amiért ismét elhagyott, de a szívem mélyén tudtam, hogy erre van szükségünk. Hogy neki erre van szüksége.
- Örülnék neki - ki nem mondanám hangosan, hogy azért értékelem, hogy valami komolyabb hivatást szeretne magának, mintsem a fotográfia. Abban is támogatnám, ahogy mindenben megteszem, de sokkal többre hivatott, mint a fotózás. Aprókat bólintok, bár arra kicsit megrebben a szemöldököm, hogy munkát keres, de azonnal visszanyelem a szavaimat. Támogatnom kell.
- A Shanes akkor neked remek lenne a jövőben. Illene is hozzád, ha őszinte szeretnék lenni - mosolyodom el halványan. - Milyen munkán gondolkodtál? Talán már próbálkozhatnál az előkészítőben, hátha van valami olyan, amit végzettség nélkül is elvégezhetsz - szemöldököm szalad ráncba, ahogy pillanatok alatt mellém kerül, majd már sétálok is mellette, míg szavait igyekszem feldolgozni. Egészséges. Merlinre, ez tényleg így van. És lehetséges.
- Ha a jó öreg Will mondja, akkor elhiszem - minimális szarkazmus van a hangomban csupán. Tényleg minimális. - Vele is le kéne ülnöm piálni - vakarom meg államat elgondolkodva, mélyet szívok a cigarettából, oldalra fújom a füstöt, véletlen se menjen Lorinra, majd hajítom el a csikket, ami még a levegőben ég el. És még szerencse, hogy eldobom, mert a levegőm félremegy. Ökölbe szorított kezemet emelem számhoz, ahogy köhögök, miután elhangzik, hogy szeretne gyereket majd.
- Úristen, meghalok - köhécselek tovább. - Oké. Még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy gyereked legyen, szóval kérlek, ezt a témát jegeljük, amíg olyan… negyven nem leszel. Igen, te - bólogatok erőteljesen. Hallani sem akarok arról, hogy gyereke legyen. Majd a gyerek téma után még Bánki. Most komolyan?!
- Édes Merlinre… Szeretném, hogy itt maradj. Ahogy mindenki szeretné, és ha ennek az az ára, hogy beszélj Bánkival, felőlem. Akkor később tekerem ki a nyakát, ha csak rád néz - bólintok egy erőteljeset, majd fordulok jobbra, hogy lassan vegyük hazafelé az irányt. Lehet, hogy egészséges, de szeretném, hogyha ez így is maradna. És ebbe egy megfázás sem fér bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az előkészített dolgozatok felett görnyedek a tanáriban minimum negyven éve - Payne jól mondja, három perce maximum -, ahol halkan megy a duruzsolás. Ez az év vége valahogy sokkal jobban megviseli az idegrendszeremet, mint az előző, és még hat évfolyamot le kell vizsgáztatnom, amikbe beletartoznak a végzősök is. Persze a kérdés ott van fölöttem, hogy a kérdéssor így túl egyszerű, egy kis szívatás nem árthat, hogy küzdjenek meg az átmenőért, de közben meg... végzősök. Tökömnek csináljak plusz munkát, amikor megszabadulhatok tőlük. És pontosan ez az érv az, ami megadja a végső löketet és kihúzok két húsz pontos kérdést. Na tessék! Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok kurva jó fej!
Bár a nevemet ordítva meghallva, szerintem Payne ezzel éppenséggel vitatkozna. A pennát nyugodtan leteszem, kissé hátradőlök, majd hajolok ki, hogy a hang irányába tudjak nézni. Amit meg is bánok, ahogy tekintetünk találkozik egy pillanatra, ami éppen elég ahhoz, hogy még a székemet is hátrébb toljam az asztaltól. Ajaj, itt vér fog folyni. Lassan pislogok az elém lecsapott dolgozatra, amin egyébként egész szép eredmény villog, ahogy elnézem a tetején az összpontszámot.
- Ez egy Várakozáson felüli vizsgalap egy nyolcadikostól - felelem a feltett kérdésre, majd nézek fel rá, ahogy fölöttem tornyosulva áll, és rá kell jönnöm, nem ez volt a helyes válasz. Mármint de, csak ő nem erre gondolt, de úgy szeretem, amikor szívhatom a vérét.
- Vigasztaljon a tudat, Payne, hogy a hetedikeseknél ötöt. Tiszta jó fej vagyok, nem tudom mit vagy úgy oda - vonom meg vállaimat nemtörődöm stílusban, majd nézek ismét a lapra. - És még el is baszta. Nem is a Mennydörgő vagy. Látod? Még pontot sem kapott rá - bólogatok lehunyt szemekkel ahamozva, végül ismét felfelé nézek rá, ujjaim lustán dobolnak az asztalon, ahogy hátradőlök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A kérdésre csak totális egyetértéssel arcomon bólogatok. Most mit tagadjam? Bár le akarnám szögezni, hogy nem viccnek szántam egyébként, hiszen látja, ott van a papíron a kérdés, de hát hadd adja ki magából, amit annyira akar. Úgyis megvárom. Leginkább azért, mert nincs más választásom, másrészt meg azért, mert pár órán át még nem hagyom el a kastély falait. Remek nekem. Még csapkod is. Automatikusan húzom össze magam a tarkómat ért csapásra.
- És ha fájt volna?! - csattanok fel drámaian, tenyerem is csattan az asztalon, de egyáltalán nem olyan erősen, mint alapvetően csinálnám, ha a helyzetet komolyan lehetne venni. De nem lehet. Merlinre, zseniális a műsor, amit Payne letol, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy a körülöttünk lévőek is minimum annyira élvezik ezt, mint én. Ja, mert én nagyon. Talán túlságosan is.
- Na, ugye? Szívesen - bólogatok vigyorogva immár hátra dőlve, arra, hogy mennyire remek férj vagyok, majd akadok meg. - Szeretnél rendes orgazmust is, nem csak minit? Megoldhatjuk - dörzsölöm meg arcomat szemtelen vigyorral, ujjaim továbbra is asztallapon járnak, mintha csak teljesen hétköznapi témákat beszélnénk meg a tanári közepén. Mintha senki nem lenne körülöttünk. Ember, most mit szégyelljem magam? Pazar vagyok, ez nem titok, és büszkén fel is vállalom.
De mondjuk lehet a türelmem hamar elfogy. Megállok minden mozdulatban, villanó kékjeimet emelem Payne arcára.
- Niamey-t ebből hagyd ki! - lesz erőteljesebb a hangom, hogy pár pillanattal később, mély levegőt véve ismét felvegyem az előző stílust. - De ha ennyire érdekel, Perui viperafogú vagy. Remélem a diákok is látják ezt most, mert tényleg úgy visítasz jelenleg - vakarom meg államat. - Nincs kedved bejönni valamelyik órára szemléltetni? - dőlök hátra még jobban, karomat vetem át a szék támláján, és ugyanúgy szemtelenül vigyorgok a feleségemre. Ha tudom, hogy ez ennyire tetszik neki, esküszöm előbb beletettem volna vizsgakérdésnek. Minden pillanatot megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A Payne-nel való kapcsolatomat mindig is a hevesség jellemezte leginkább. Mármint mindenhol. Nem csak a mindennapokban, de az éjszakában is leginkább, bár abba nem sok mindenki kapott belátást, ami elméletileg a világ rendje. Mármint, hogy nem teregeted ki a szennyest a nagy világ elé. Na, ez faszság. Mindenki szexel, most mit kell szégyenlősködni? Tökömet a prűdségbe.
- Helvey, megtisztelő az aggodalmad, de ne specifikusan rám koncentrálj, mert éppen a feleségemmel beszélek orgazmusról és különös érzés, ha téged hallak közben a fejemben. Moderáld magad, majd otthon lerendezlek téged is - villannak rá kékjeim, szemtelen, mégis ellenállhatatlan féloldalas mosolyomat villantom meg mellé, ahogy ránézek. A tanáriban még tartózkodókat egészen egyszerűen hagyom figyelmen kívül, hiszen lássuk be: aligha van szórakoztatóbb bárkinek, mint egy kis dráma. Mondjuk ezt a drámát jelenleg csak egy valaki veszi véresen komolyan, és az Payne, de ez ne tántorítson ez senkit. Mégis ki gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz egyetlen vizsgakérdésnek? Vagyis kettőnek, ha szigorúan vesszük.
De az igazi izgalom még csak most kezdődik. Merlinre, de élvezem ezt.
Payne mögött, kissé homályosan ugyan, de csak-csak észreveszem a mozgást. Megemelkedett szemöldökkel hajolok ki oldalasan, lassú mozdulattal tolom arrébb feleségem csípőjét, tényleg csak minimálisan, hogy láthassam a felálló... nem tudom kit. Úgy néz ki, mint egy hulla, aki beszél. Megteszi, mert mozog a szája, és miközben teszi, elégedetten dőlök hátra, térdemre csapom lábamat, vigyorom pedig levakarhatatlanul ékesíti arcomat.
- Nem tenné meg nekünk mindenki jóléte érdekében, hogy távozik a tanáriból, ha valami Önt zavarja és mások nem emeltek hangot nem tetszésüknek? - billen oldalasan fejem, ahogy végig mérem. - Vagy esetleg féltékeny az orgazmusra? Megérteném, amilyen kielégületlen az arca, gondolom régen nem volt benne része, de ne aggódjon, vannak olyan férfiak is, akik a... - mérem végig ismét zavartalanul a nőt. - Nos, akik a kicsit merevebb nőket kedvelik. Csak kicsit jelző nélkül. Ne adja fel a reményt, még ha ennek a jelzőnek a férfit is kellene inkább jellemeznie - ha érti mire gondolok. És, ha most megbocsájt, fontos megbeszélnivalóm van a feleségemmel, amihez egyébként semmi köze, úgyhogy nem is értem miért hallgatózik - biccentek a nőnek, majd pillantok felfelé Payne-re, mosolyom ismét felkerül arcomra, mondjuk éppen előnyös, hogy most legalább nem lenéző és még őszinte is. - Ott tartottunk, hogy utálsz - segítem ki, ha esetleg nem tudná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagyon sokáig türelmes voltam, aztán ez elfogyott, amikor kiderült az előkészítő új igazgatóhelyettesének a személye. A szemeim úgy kikerekedtek, ahogy a kezem szorul ökölbe. Még szerencse, hogy Payne visszarántott, mert nagy valószínűséggel ott és akkor verem be a képét. De moderáltam ma... akarom mondani, moderált más. Egészen eddig.
Payne és Lorin is valami hiperszupermega fontos női fiszfaszon vannak - vásárolnak gondolom, fogalmam sincs, nem figyeltem -, szóval teljes nyugalommal nyitok be a pizzériába, hogy azonnal Bánkit kezdjem el keresni. Arcomon semmilyen érzelem nincs, és addig járunk a legjobban, amíg ez így is marad. Öles léptekkel termek a pultnál, ujjaim dobolnak azon: megvárom, amíg valahonnan felbukkan. Előbb vagy utóbb megteszi, én pedig jelenleg nem vagyok rest megvárni, hogy meg is tegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lorin nagyon sokszor letisztázta, hogy nem szükséges beleavatkoznom a magánéletébe, mert mint felnőtt nő, majd azt ő kezeli. Igen, ez valóban így van. Lesz. Csak azt felejti el, hogy ő elsősorban nekem nem felnőtt nő, hanem a kishúgom, akiért mindent képes vagyok megtenni. Payne is óva intett ettől, de kifordulna a világ önmagából, ha hallgatnék bárkire is. Főleg rájuk.
Felé sem pillantva várom meg, hogy elém érjen. Már szemem sarkából látom, ahogy felbukkan, és meglepően magabiztosnak tűnik. Ujjaim mozgása áll meg a pulton, amint meg is áll előttem.
- Beszélgessünk - villan rá tekintetem, ajkam szeglete rezzen meg. - Például arról, hogy óva intelek minden olyan megmozdulástól, aminek köze van Lorinhoz, most hogy szerencsére mindenki egy kupacon van az előkészítőnek hála - lassan könyökölök fel a pultra, fejem biccen félre, ahogy arcát fürkészem. - Nem érdekel, Barnabás, hogy lényegében felettem állsz ott. Békejobbot nehezen nyújtok, mivel... - mivel miattad vesztettem el évekre a húgomat. - Nem akarok. De kompromisszumképes vagyok egy békés, egymás mellett való elvegetálásra, ha távol tartod magad tőle - egyenesedem fel. - És egy hosszú kávét, feketén, kérlek - bólintok egyet mondandóm végén. Van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Személyesen tapasztaltam milyen az, ha nem működik együtt veled az elemed. Egyik sem. Az érzést senkinek nem kívánom, főleg nem annak a veszélyével, hogy esetleg elaltatják, és soha többet nem lesz meg az esélyed arra, hogy ismét egymásra találjatok. Nekem talán mázlim volt, talán a tanáromnak, talán a képességeimnek köszönhető - de végül győztem. Valahogy ezt akarnám elérni Sáránál is.
- Nem győztél meg - sóhajtok egyet. Térdeimre támaszkova állok fel, majd lépek az asztal mellé. - Vedd le a karkötőd - lezseren mutatok a csuklóján virító ékszerre. - Meditáltál valaha? Vagy legalább megpróbáltad már? - mindegy ki mit mondd, a tűzzel 100%-os lelki békével tudsz együtt dolgozni, és ha meg sem próbáljuk, akkor soha nem derül ki, hogy Sára képes-e elsajátítani. - Van benned valami, ami... megnehezíti, hogy együttműködjetek egymással. A lelki béke nem minden elemnek a központja, de a pyronál nagyon jól jöhet. Ha úgy tetszik, az egyik legagresszívabb elem a négy közül - dörzsölöm meg arcomat, derekamat döntöm az asztalnak szavaim közben.
- Sajnálatos, hogy az elemi állatod nincs veled, de megoldjuk másképpen a külső segítséget, ami nem én vagyok - Tenebris nevét morgom magam elé, hogy velem szemben lassan, de biztosan, a gomolygó füstből kinyerje alakját. Az is sajnálatos, hogy már nem követelmény a tanoncoknál az elementál idézés, egyszerűen opcionális. Pedig mennyire megkönnyíti. Tenebris elégedetlen tekintetét ejti Sárára, majd néz vissza rám szinte már könyörgően. Megvonom vállaimat. - Cortez nem volt kéznél. Sára, ő Tenebris, az elementálom. Eléggé durcás típus, de ezt nézd el neki, mert ő is segíteni fog nekünk, ha az elemed esetleg elszabadulni szeretne - ingatom meg fejemet lassan, lehunyt szemekkel, ahogy igyekszem kicsit összeszedni a gondolataimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A szék támlája a korlát felé fordítva, szemből ülök rajta, miközben nyugalomban szívom az egészségesnek nem mondható, de legalább "megadomazötpercpihit" érzést keltő nikotinrudat. Hamarosan össze kell kapnom magam és megindulni gyászos órát tartani az elsősöknek. Bármennyire szeretem a tárgyam, a kölykök attól még elviselhetetlenek, és hiába mondják nekem, hogy új év, új gyerekek, új minden tököm, nem vigasztal. Aki hülye, az most is hülye, és valahogy az elsősök mindig rosszabbak.
Erőszakos mozdulattal dörzsölöm meg szemeimet, a korlátra könyökölve szívok mélyet a cigarettámból. Cortez halkan szuszog a nyakamba, amire koncentrálni próbálok elég erőteljesen, hogy ne idegroncsként menjek be órára. Ó, nagy faszt. Szerintem már mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Akkor ennyit a pihiről gondolom. Látványosan borzongok meg, egy ideig még csak felé sem fordulok a kérdés után, hiába van meg az inger, hogy hangosan felröhögjek. De gondolom úgysem úszom meg. Fejem fordul a delikvens felé: ah, Payne diák szeretője. Micsoda váratlan fordulat!
- Ja, az vagyok - vonom meg vállamat nem törődöm stílusban. Ágálhatnék a pletykák ellen, hiszen házas vagyok, mit ad Merlin, még az ő szeretője is a feleségem, de most mit rontsam el mások örömét? Nem visel meg mit gondolnak, és így talán a beszélgetés is rövidebb lesz, mintha azt mondom, hogy nem. De kivel is boronáltak össze? Várjál, már többször megtörtént. Hm... Helvey lenne? Remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Oké, ebben az esetben legalább már biztos, hogy nem úszom meg. Vállaimmal egy időben esik előre fejem is. Talán abban reménykedem, hogy megfejelem a korlátot és kiájulok, de a terv nem működőképes. Túl magas vagyok. Sóhajtva fogom meg a szék két oldalát, a szék hangosan csattanva fordul felé.
- Nekem mondod? - égetem el a csikket. - Sértésnek élte meg, hogy bemelegedtem mellette. Kellemetlen - támasztom meg államat a támlára fektetett kezemen.
- Legalább többet kapsz belőle. Szívesen - biccentek lehunyt szemekkel egy aprót. Hihetetlen, hogy van pofám ezeket mind úgy mondani, hogy márpedig - elnézést kérek - de én is szexelek a feleségemmel. Közrejátszhat a tény, miszerint nem vagyok meleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Felötlik bennem a remeknek vélt ötlet, hogy kivágjam a hisztit a tiszteletlen ebugatta miatt, amiért zsigerből letegezett, míg eddig magázott - de őszintén megmondom, így is a hideg futkosott a hátamon tőle. Így sokkal jobb érzés társalogni, még ha az a feleségem szexuális élményeiről is folyik.
- Mindjárt gondoltam - nagyobb agyi megerőltetést igényel ez a beszélgetés, mint az elsőre csak sejtetni engedte volna. Nehéz ám valóban komolyan előadni a szavaidat, miközben legszívesebben izomból, gyomorból röhögnél az eleje óta.
- Szó szerint nagyokból - vakarom meg államat. - Volt szerencsém megtapasztalni, de hát mit mondhatnék? A laposabb hisztigépek fogtak meg - utalok Helvey-re, aki még csak kicsit sem mondható domborúnak. A hisztigép természetesen százszázalékosan igaz rá, úgyhogy mosolyogva vonom is meg vállamat. Én sem panaszkodom, nincs rá okom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Mondasz valamit - lesz elismerés az arcomon. - Majd otthon számot vetek magammal, hátha kiderül, csak félreértés történt - támaszkodom a székre, hogy lassan mozdulva felkeljek. Nyakamat ropogtatom ki, amennyire tudom az alvó Corteztől, majd fordulok Meurice felé.
- Neked nincs órád? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, majd gondolkodom el. - Inkább nem érdekel - legyintek egyet. Addig jó, amíg nem tudom kitől és miért lóg, ha esetleg van órája, mert így legalább rajtam sem kérhetik számon, miért nem... nem tudom. Nevelem? Segítek észhez téríteni? Terelem a jó útra? Már csak gondolni rá fárasztó, plusz nem fektetnék olyanba energiát, aki nem akarja, hogy segítsenek neki. Ezt hamar megdumáltuk.
- Legalább próbálj meg úgy tenni, mintha oda indulnál - biccentek fejemmel az erkély ajtaja felé, bármelyik felállás is legyen. Tanár vagyok vagy mi a fasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Veled ülök le először beszélni arról, hogyha kiderül, mégsem vagyok meleg. Ígérem - forgatom meg szemeimet látványosan. Ennyiből gondolom elég erőteljesen leesett, hogy eszem ágában sincs csinálni senkivel semmit. Főleg nem egy diákkal leülni beszélni arról, hogy ál-meleg voltam eddig.
Hangosan engedem ki a levegőt. Oké, akkor ne játssza el, hogy értelmes diák, aki nem pofázik vissza olyannak, aki egyébként leszarja mit csinál. Igen, tényleg nem érdekel mit csinál. Ha az én órámról lógna, akkor esetleg, de még ebben sem vagyok biztos. Szeretem megkönnyíteni magamnak. Éppen ezért van lehetősége Marchettinek rövidítetten élvezni az óráimat, míg Danversnek meg pár mestertanoncnak be sem kell járniuk. Behalok, milyen jó fej vagyok.
- Végre, azt hittem itt öregszünk meg - megvárom, amíg hajlandó megindulni, még be is teszi a kastélyba a lábát esetleg... Nincsenek nagy elvárásaim a diákjaim felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azért azt szögezzük le, hogy nagyjából háromszor említettem meg, mennyire hiányzik Hime és milyen jó lenne a szőrös kis testét ölelgetni, erre Kasza begőzölt. Ennek köszönhetően böngésztük az interneten hajnali 3-kor a magyar tenyésztők keveseit, míg végre megtaláltuk azt, ami megfelel. Mármint mindkettőnknek. Kaszáé a kutya, de lássuk be: én leszek az apja. És ez köztudott tény lesz.
- Sírni fogsz - jelentem ki teljes magabiztossággal, még bólogatva is mellé, ahogy sétálunk a helyszín felé. - Ott a csatorna, itt megvárlak - bökök a cigit és a pórázt tartó kezemmel a mellettünk levő csatorna felé. Normális emberek vagyunk, nem hányunk az utcára, ahol emberek sétálnak. Alap, hogy a csatornába küldjük a cuccot, ha szükséges.
- Először is, ez hám. És tök örülök, hogy jó a méret. Másodszor azért, hogy elkerüljem, hogy arccal előre beess a kölykök közé, mert elmegy az eszed - mert igen. Kurvára kinézem belőle, hogy meglátja őket és gondolkodás nélkül már be is mászik, majd kiterül csillagban a kölykök között, akik meg azonnal megtámadják. Ami nagyon jó lenne, ráadásul vicces is, de engem ne hozzon kellemetlen helyzetbe, mert nehéz lenne meggyőzni a tenyésztőt, hogy bízza a kutyát egy elmeroggyantra. Párszor már sikerült, de most nem akarom megerőltetni magam. Elnyomom a csikket egy kukán, belehajítom, majd lépek ismét Kasza mellé.
- Elvileg abba a házba megyünk - dörzsölöm meg arcomat. - Legyél cuki és ne hangos - vállára dobom a kezemet, így húzom magamhoz közelebb. A hajába csókolok, majd kezdek el sétálni az épület felé, amibe gondolkodás nélkül csengetek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ujjaimat mozgatom meg a vállán a csengetés után, de abba is marad a mozdulat, ahogy a kapu azonnal nyílik. Halkan hümmentek, megemelkedett szemöldökkel lépek beljebb. Szemeimet csak megforgatom a reflektációra, és haladok is tovább. Persze, hogy van agya, máskülönben hogy lehetne tanár a tanodában? Ne legyünk álszentek, Kasza sokkal okosabb, mint a legtöbb ember, csak szereti palástolni az ostobaságaival.
- De, az vagy - vigyorodom el szélesen, a házaspár előtt megállva nyitnám szóra a számat, de Kasza megelőz, a nő meg már tol minket hátrafelé. Jól van, legalább nem pazaroljuk egymás idejét. Minden lépésemre figyelek, nehogy rálépjek valamelyik kis cipóra, ami a lábam alatt kavar, míg végre hátraérünk és egy meglepően nagy kennelben találom szemben magam a kölykökkel.
- Nyugodtan menjenek közelebb, ismerkedjenek, itt leszek a közelben, ha esetleg lenne kérdésük - aprót bólintok, míg a nő ellép tőlünk pár métert. Kaszára sandítok, szinte érzem a feszültséget és az örömöt sugározni belőle, így nagyot sóhajtok. Bár a nő arrébb lépkedett, de nem hagyott magunkra, így tökéletesen látható a megszeppenés az arcán, ahogy elengedem Kaszát, így látható lesz a hám és a póráz. Rózsaszínt vettem, természetesen. Arcomat dörzsölöm meg halkan hümmentve.
- Elengedlek, ha megígéred, hogy nem robbansz be közéjük, hanem csak cukin odasomfordálsz és normálisan ismerkedsz velük - hangosan engedem ki a levegőt, majd dobom Kasza vállára a póráz végét. Felőlem rohanjon, ahova akar. Nem ronthatom el az örömét, és úgy is képes lennék neki megszerezni a lefoglalózott kutyát, ha elveszti az eszét. Mosolyogva lépek utána és hajolok le zsebre vágott kezekkel a kölykökhöz. - Elvileg az a tied - nyúlok be egy résen és mutatok felé.
- Kiengedem őket Önöknek, úgy sokkal egyszerűbb az ismerkedés - lép oda a nő, és mielőtt bármit is mondhatnék, a kennel retesze csúszik és hét kölyök Corgi ugrál rám és Kaszára felváltva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A szokásos utálom a világot, mindenki hagyjon békén arccal sétálok a folyosókon, hogy sikerélménnyel zárhassam a mai napot: elhagyni a kastélyt, és a következő hétig vissza sem jönni. Hiába van vizsgaidőszak, már az elmúlt pár hétben is feltűnően különösen viselkedtek a diákok. Voltak, akik mosolyogva jöttek be órára. Ez nem minden esetben lenne meglepő, de az enyémre. Azok jönnek be vidáman az óráimra, akik be vannak tépve, előtte szexeltek a szertárba, az esélytelenek nyugalmával sétálnak be vagy valami nagyon nem stimmel. Azon felül, hogy a lány ábrándozva nézelődött ki az ablakon, hangosan sóhajtozva, nem zavarta az órát, így kölcsönösen hagytuk békén egymást.
A folyosóra kanyarodva torpanok is meg azonnal. Elmondható, hogy sok mindent láttam már életemben, de az, hogy egy rellonos mestertanonc srác udvarol egy alsóbb évfolyamos navinésnek, aligha tartozik közéjük. Úgy értem, nem az udvarlással van a gond, de ahogy teszi. Féltérdre ereszkedve, rózsacsokorral a kezében egy verseskötetből szaval. Ez mindent megér.
Szélesen vigyorodom el, a kezemben tartott könyv gerince koppan vállamon, ahogy falnak vetem a másikat, amíg meg nem hallom az öregasszonyt.
- Élvezem a műsort! - kiabálok vissza a nőnek szemrebbenés nélkül. Még ez sem zavarja meg a rellonost, azonban a navinés segélykérően néz rám, majd a nőre. Annyit tudok tanácsolni, maradjunk Kakasinál, mert én csak élvezném a dolgot, de nincs kedvem segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Arcomon egyre szélesedő vigyorral figyelem az öreglányt, aki nagyon magára veszi a választ. Most baszd meg, nem fogom megfosztani magam egy kis jó kedvtől, ha már lehetőségem van rá.
- Tényleg nem! - kiabálok ismét vissza, ugyanolyan vigyorral figyelem a jelenetet tovább, teljesen figyelmen kívül hagyva a felém lendülő botnak a végét. Ha meg kell halni, állok elébe. Bár kicsivel jelentőségteljesebben képzeltem el, de így is megfelel.
Hangosan röhögök fel, ahogy a rellonos először oldalra dől, majd a bűbájnak eleget téve siet a nő elé, aki előtt haptákba vágja magát. Ah, elég szomorú, hogy vége a műsornak, így ellököm magam a faltól, hogy továbbinduljak, de a karvalymadár szemei ismét rám esnek, így megállok. Nem vagyok én bunkó!
- Merlinre! Én sem tudom - hüledezek teljesen hihetően, tenyerem is mellkasomra csúszik, kikerekedett kékekkel pislogok le rá. Tizedmásodpercig tartom a szerepet, majd lesz ismét unott az arcom. - Tényleg nem foglalkozom vele, mert őszintén, nem érdekel - vonom meg vállamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Mi van? - fordítom fejemet a visítás felé. Így is maradok, mikor megérzem a levitás karjait magam körül, arcomra egyértelmű fintor kerül. Felső ajkam húzódik fel.
- Határeset - billegtetem meg szabad kezemet a nő felé, majd nyúlok a lány felé, hogy fejére támasszam tenyeremet és próbáljam meg eltolni magamtól. Ha ez így folytatódik, tényleg lesz alapja a pletykának, hogy pedofil vagyok. Az eltolás nem jön be, mert a lány úgy vágódik vissza rám, mintha össze lennénk ragasztva.
- Intézkedhetne gyorsabban, mielőtt az agyam kellemetlen parancsokat küldd a testemnek - fordulok a nő felé, ami azt jelenti, hogy a levitás is fordul velem, minden eltolás próbálkozásomat figyelmen kívül hagyva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Unott arccal, nyammogva követem végig, ahogy az öreglány kopóként szaglászik és indul el egy irányba. Remélhetőleg a megfelelőbe, mert így nem sokáig húzzuk. Az még nem tisztázódott le bennem, hogy én nem bírom sokáig, vagy a levitás.
A könyvet csúsztatom be a lány és közém, majd csúsztatom lejjebb, hogy valahogy lefeszítsem magamról. Egyetlen pillanatra sikerül, mikor visszapattan.
- Inkompetensek esetleg? - teszem fel a költői kérdést Kakasinak a manókra utalva, ahogy tovább küzdök a levitással. Vajon, ha leátkozom egy diákomat, akkor mit kaphatok? Felfüggesztenek, elbocsátanak? Rengeteg opció van, de csak az lebeg a szemem előtt, hogy megmeneküljek. Beszélnem kéne Laines-szel erről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Eddig még senki nem panaszkodott - vonom meg vállamat. Még egy lehetetlen küldetést indítok közben, hogy eltoljam a levitást magamtól, így tenyerem simul ismét homlokára, hátha most bejön. Az eddigi 78 alkalom nem adott elég biztosítékot arra, hogy ne jönne be.
- Mit cs- - annyiban hagyom, mikor meglátom, hogy a könyvem helyébe egy fiola lép. Danvers megkapja később a kötetet, amúgy sem tudom hol van.
- Vannak erényeim? Cuki magától - ingatom meg fejemet. Ha azért kapnám az igencsak elenyésző fizetésem, mert kedves vagyok a diákokkal, mindenki elhiheti, nem lennék önmagam a folyosókon. Azonban a tudásom miatt tanítok itt, így... megtartom önmagam, mindenki legnagyobb bánatára, hogy kis értelmet verjek az órámra beülőkre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Együtt tudok vele élni - vonom meg vállaimat, nagyon igyekezvén, hogy figyelmen kívül hagyjam a lányt. Ajkaim nyílnak el, mikor Kakasi ismét közelebb jön, de megszólal és mintha eddig nem szenvedtem volna, a lány elenged és elsiet. Megszeppenve nézek utána. Ennyi? Egy kedves mondat és vége?
- Bírom, hogy Zámborira uszította. Szimpatikus - bólintok aprót, ahogy végre levegőhöz jutok rendesen. Kakasi felé fordulok, fejem billen oldalasan.
- Jobb, mintha a kinézetem lenne az - vigyorodom el szélesen. - Köszönöm a bókot. Szeretném mondani, hogy a véleménye után elgondolkodom ezen, de nagy tétben megmerném fogadni, hogy hazudnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Majd megbeszélem vele egy sör mellett a következő találkozón - azzal nem tudok vitatkozni, hogy nagyjából mindenki jobban kezeli a kölyköket ebben a kastélyban, mint én valaha fogom. Őszintén megmondom, nem érint mélyen. Még mindig azért vagyok itt, hogyha valakinek szüksége van rá, akkor mélyebben bevigyem a sárkányok világába, ezen kívül meg átadjam az alapokat. Mindkettő történik.
- Szerintem már ott átlépte az etikusság határát, hogy elhagyta a száját a mondás lényege - nemtörődöm stílusban vonom meg aprón vállaimat. Nekem aztán mindegy mi a véleménye - eddig sem érintett mélyen, hogy mit gondolnak rólam a kollégáim, ezután sem fog.
- Apropó: ha a fiola már értelmét vesztette, és ismét könyv lenne, odaadná Danversnek? A normálisabbnak - halkan hümmentek. - Winternek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem kell megijedni: tökéletesen veszem az irónia adta akadályokat, mindössze sokkal viccesebb hosszabb távon, ha azt hiszik, nem értem, sőt, komolyan veszem a szavaikat és úgy is reagálok rájuk. Tökéletes egyveleg egy szórakoztató naphoz a közeljövőben.
- Hálám üldözze! - szólalok meg hangosabban, ahogy elfordul tőlem a nő, még intek is egyet elégedett mosollyal. Ki mondja, hogy nem lehet egy napot jól zárni ilyen kellemetlenségek után. Elégedett, széles vigyorral figyelem az öreglányt, ahogy egyre messzebb kerül, végül emelem fel kezemet egy diák felé, aki túlságosan célirányosan jön felém.
- Mára végeztem. Holnap. Vagy küldj baglyot - sétálok is el mellette azzal a lendülettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tisztes távolságban álltunk egymás mellett végig a koncerten. Nem feltétlenül volt meglepő a jelenléte, de azért mégsem számít rá az ember, főleg, hogy mintha néha a feje is bemozgott volna a ritmusra. Vagy lehet csak az öregség, ki tudja? A lényeg, hogy túlélte, körülötte egyetlen ember sem volt, ami rólam is elmondható, így két kör közepén álltunk, mint a jó gyerekek.
A koncert végével csapódtam az öreglány mellé, kezeimet zsebre vágva sétáltam mellette, mikor a hangjára még én is megtorpantam. Automatikusan nyúltam fel fülemhez.
- De miért kiabál? - teszem fel a költői kérdést, végül fordulok a delikvensek felé. Fél szemöldököm emelkedik meg kérdőn, ahogy Hollósira nézek, majd a félig rámászott lányra. Valószínűleg nem akarom tudni, mi a fasz történik éppen.
- Remélem igen! - indulok el feléjük. - Adj egy kortyot - idejét nem tudom mikor ittam utoljára sört, és ahogy a kesernyés ízt megérzem, legszívesebben ki is köpném. A grimasz egyértelmű a fejemen. - Gusztustalan. Igyatok valami rendes alkoholt - nézek először a lányra, majd állapodik meg a levitáson tekintem pár másodpercig. Nyammogva vonom meg vállamat, kortyolok még egyet, túrok zsebembe, nyomom Hollósi kezébe az összeget, ami éppen belekerül és felkapom az asztalról is a poharat, amit Kakasi kezébe nyomok.
- Jöjjön, rúgjunk be mi is - választ nem várva indulok tovább.