Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Belegondolva nagyon izgalmas lehet felfedezni az új világot egy mugliszületésűnek. Mindenhol varázslatok röpködnek, furcsa lények sertepertélnek, fura ruhákban járnak az emberek – legalábbis számukra -, új ételek vannak, amik máshogy készülnek, mint náluk. Én is próbáltam már ki mugli ételt és volt, ami nagyon ízlett, de biztosan nem tudnám elkészíteni, mert túl sok gép kell hozzá, és a recept sem egyértelmű nekem. Lehet, hogy később megkérem Annát, hogy segítsen egy ilyenben, ami nem túl nehéz, például valamilyen sütemény. Az biztosan nem annyira bonyolult, mint mondjuk egy leves. Imádom a levest!
- Főleg, ha van benne hús – kacsintok rá pajkosan. Tudom, nem eszik húst, de ezt most nem tudtam kihagyni. Az viszont már meglep, hogy nincs repüléstan órája, nagyon furcsa, ami még az ábrázatomra is kiül.
- Az nem kötelező? Milyen fura szokások vannak itt – vonok mégis vállat. A Roxfortban nem lehet kihagyni a Repüléstant, hiszen nagyon fontos, hogy mindenki legalább alapszinten megtanulja kezelni a seprűket. Úgy látszik, ez Magyarországon máshogy van, de itt sok minden máshogy van. Sokkal fontosabb viszont ennél, hogy van egy mugli tévém, működik és izgalmas dolgok vannak benne. Biztosan sokat fogok előtte ülni és hasznosíthatom majd a szegényes tudásom a varázstalanokról. Például a rajzfilmek nagyon mókásak, és már kezdem érteni, hogy hogyan készülnek… nagyjából. Szeplőnek elfogy a szendvicse, így biztosan nem arra fogok ébredni, hogy korog a gyomra, hihi.
- A varázslás is sok mindent elvégez helyettünk, akkor az butít? Apropó, mikorra kell beérned? – ha meg tudja mondani, akkor intek az órára, ahol a felkelés időpontjában megjelenik Szeplő arcocskája, aki éppen dörzsöli a szemét. Kis cuki lett a varázslat, de ez inkább az óra érdeme, mint az enyém. Bíboranna nagyon kis drága, mindent megmutat, hogy sikeresen kezeljen a tévémet. Azért valószínűleg fogom még kérni a segítségét, de most próbálok mindent megjegyezni.
- Remélem nem mindig lesz nekem ez ilyen bonyolult – sóhajtok, majd most már én is megdörzsölöm a szemeimet. Úgy látszik, ma már én sem fogok tanulni, nem, mintha a tévé miatt tudnék. De nem akarom, hogy a vendégem keveset aludjon, lesz neki elég baja.
- Persze, menjünk. A fürdőben át tudsz öltözni. És persze használhatod is – mosolygok felé és hagyom elmenni. Közben én is előkészülök az alváshoz, összepakolok és Szeplő után én is lefürdök. Aztán, ha már felöltöztem, meg fogat is mostam, utoljára meglátogatom őt. Egy nadrág van rajtam, most nem lenne illő meztelenül aludni, ahogy szeretek.
- Jó éjt Szeplő, örülök, hogy kimaradtál. Azért drukkolok – adok neki egy homlokpuszit és bevetem magam az ágyamba és percek múlva elnyom az álom. Igen, nem ártana máskor is korábban eltenni magam másnapra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Pedig pont az érdekelne a legjobban – vigyorgok a nőre, akit szinte pár nap alatt megkedveltem. Nem hittem volna, hogy egy tanár is lehet normális, túl erősek bennem a sztereotípiák. A tanárok mogorvák, meg csak a diákokat akarják szívatni, a mugliszületésüeknek esélyük sincs rendesen megtanulni varázsolni, a lányok hisztisek, a fiúk nagyzolók, stb. Katka azonban eléggé megcáfolta a tanárokról alkotott berögződését, és nyugodtan kimondhatjuk, hogy hülyeségét. Egy normális ember, aki tanít és emellett eléggé csinos, és nem üres a feje sem. Eléggé le is vagyok taglózva emiatt, néha még az is eszembe jut, hogy nálam csak jobbat találhatott volna. Persze, még semmi sincs kimondva, de azért a jelek azt mutatják, hogy jobban kedveljük egymást, mintha csak barátok lennénk. Gratulálok Eric, ez is csak neked jut eszedbe, amikor egy olyan nővel randizol, akire irigykedve pillantanak. Astrid említése mindig kellemes és kellemetlen emlékeket hoz elő egyszerre, de Katka még őt sem ítéli el, ami csak még szimpatikussá teszi az én tanárnőmet.
- Ó, hát ez erős túlzás, de igyekszem megfelelni ennek a képnek ezek után. nem szeretem, ha csalódnak bennem. Ami a magolást illeti… abban még lenne mit fejlődnöm – köhintek egyet utána, és végre megérkezünk az óriáskerékhez, amit azonnal birtokba is veszünk. Szeretem a magasságot, talán ez az egyetlen készségem – ha ezt lehet így nevezni -, ami mindig is megvolt. Szeretem a magasságot, felpörget és szabadságot kínál.
- Vicces lesz, de én megfigyelő leszek. Szeretem kideríteni a kis titkokat úgy, hogy még nem is beszéltem velük. Nagyon izgalmas tud lenni, ha rájössz valaki szokásaira, vagy csak egy-egy kisebb rá jellemző dolgára – Katkának már rájöttem például, hogy nagyon szenvedélyes tud lenni. Igaz, ez tapasztalat, nem csak megfigyelés. Azért az nem semmi, hogy felgyújtotta az albérletét, de történnek balesetek és nem sérült meg semmi. A tárgyak pedig pótolhatók, főleg itt a varázsvilágban. Kivéve nekem, aki nem tudná megvenni. A puszit viszonozom mosolyogva és élvezem a társaságot, a magasságot, az intimitást. Összezárva valakivel nem mindig kellemes, de most csak fokozódik minden érzés, ami bennem dúl. Ha a tévém is itt lenne, az már az extázis magas foka. Csak vicceltem.
- Nem, éppen kérni akartam, vagy én tettem volna meg – a keze az enyémbe csúszik, és finoman végigsimítom a tökéletes bőrét, az én kissé érdes ujjaimmal. Felcsillan a szemem, és közel hajolok hozzá. Ez a lány nem mindig százas, de ez csak növeli a kedvelés skálán az értékét.
- Miféle lehetőséget, drága tanárnő? – finoman megcsókolom, de most nem hagyom neki, hogy elhúzódjon. Lassan emelkedünk tovább, de nem tudom lehunyt szemmel élvezni a kilátást, inkább a csábos ajkak kezdik elvenni az eszemet. Szorosan magamhoz húzom őt, biztosan nem fog leesni, biztonságban érezheti magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kávé, kávé, kávékávékávéééé! A zombikorszak elkezdődött, újra le kell adni valami igen érdekeset, ami nagyon unalmas. Ráadásul tegnap éjjel vettem észre, és mielőtt elolvastam volna a címét, szép el is aludtam a tv előtt az anyaggal a kezemben. Reggel meg kinek lett volna kedve elolvasni, először ki kellett kapcsolni a készüléket - pro vagyok a szakszavakból, nem igaz? -, majd egy jó zuhanyt venni és utána jöhet a kávé. De nem volt! Katasztrófa! Felöltöztem pár pillanat - szóval kábé egy óra - alatt, és vánszorogtam az én kedvenc kis helyemre, a Pillangó csodás bejárata felé. Előttem épp egy keleties vonású lány lépett vett, aki mielőtt a sorba állt volna, levette a gyűrűjét. ~ Hmm, ez érdekes. Talán pasit akar felcsípni, vagy miért teszi el? ~ Végre valami ami elvonta a figyelmemet attól, hogy elaludjak állva. A sor nem éppen gyorsan haladt, a lány pedig finoman feltartotta azt. Már éppen szóltam volna, hogy segítek, amikor kiállt onnan.
- Gyere vissza, vagy koffeinhalsz! - szólítottam meg álmos mosollyal. - Talán segíteni is tudok, ha szeretnéd, mert minden nap itt vagyok. Nagyjából... - még magam elé is mutatok a megüresedett helyre. - Veszel valamit, amit ajánlok, aztán jól kibeszélhetjük a többit, ha van kedved. És, Eric vagyok és ha sok, nyugodtan küldj el a fenébe - most már Ericesen vigyorogtam, és vártam, hogy mit fog lépni. Be a sorba, vagy le, mert igencsak nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Amikor megszólítottam a lányt, azt hittem, hogy majd jól elküld melegebb éghajlatra, de mégsem ezt történt. Jó, nem olyan ritka eset itt, hogyha megszólítok valakit, akkor az nem küld el, de ő mégiscsak külföldinek látszott, tehát akármilyen keleti nációból is érkezhetett, ami nem szereti az ilyen direkt megszólítást. Kicsit fura volt, ahogy egy pillanatra úgy tűnt, hogy nem érti, amit beszélek. Ekkor elővette a gyűrűt, amit korábban eltett és az ujjára húzta. Ha itt lett volna Kamilla, biztos elkérem a terelőütőjét, hogy szétverjem a fejem vele.Kamilla terelő egyáltalán? Mindegy. Szóval a gyűrű, a standard iskolai fordítógyűrű volt, így inkább csendben maradtam egy pillanatra, majd jó szokásom szerint átléptem a probléma felett. Így sok mindent meg tudok oldani általában, csak nem mindig célravezető.
- Persze, így lesz, amint tegeződünk - a fordítógyűrű ilyet is meg tud különböztetni, legalábbis az enyém biztosan. Ez például egy elég fura izé itt Magyarországon, de tetszik, mert lehet tisztelettel vagy közvetlenül beszélni valakihez.
- Haru? De furcsa név. Honnan jöttél, ha szabad kérdeznem ilyet? - viszont nem vagyok sok, szóval egy jó pont a lánynak. Kettő, mert csinos, három, mert kérdez és nem utasítja el az ajánlatom.
- Nem, dehogy vagy. Igen, itt lakom a Csárdában... szóval mondjuk úgy, hogy albérletben - a pénzről most ne essen szó, mert továbbra sincs. Közben elérkezünk a kedves eladólányhoz, én pedig választok neki egy krémesebb kávét, ami nem annyira keserű, a perui lasse-t. Magamnak a szokásos erős feketét, a lány pedig választ valamilyent nekem. Mindig meglep valami újdonsággal.
- És mi szél hozott erre? Az előbb láttam, hogy leveszed a gyűrűt és azt hittem, hogy férjnél vagy, vagy ilyesmi - ami nem zárja ki, hogy nincs, de a kínvigyor az arcomon azt mutatja, hogy mennyire benyeltem a félreértést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez a lány milyen kis rendes.
- Szuper – örülök neki, hogy nem kell magázódni, az olyan távolságtartó és hivatalos. A tanárokkal szoktunk úgy beszélni, semmiképpen sem csinos lányokkal, vagy csinos tanárnőkkel, ugye. Az is lehet, hogy valami új tanárnő Haru, hiszen nem régen kezdődött a tanév a Bagolykőben. Egyelőre nem sikerült az átjelentkezés, mondván túlképzett vagyok és semmi hasznom nem lenne belőle. Pedig lenne, mert vannak ott csinos mestertanoncok, nekem pedig kevés barátom van még, talán kettő, akit annak hívhatok. Nem, Erik semmiképpen sem, cöh.
- Nagasaki? Az nem az, ahol a muglik ott izétek, azzal a micsodával? – szóval ledobták az atomot, de ez még ilyen formában nem jut eszembe, csak a képek ugrottak be, amiket Szeplő mutatott. – Robbantottak olyan nagy hogyhívjákkal. Gombát csináltak az égre – vonok végül vállat, azt hiszem ennyi elég is ebből. Az akkori varázsnép nem tudom, hogyan menekülhetett el, de talán ő majd ad erre is egy megfejtést. Az biztos, hogy annak lehet örülni, hogy az ő felmenői túlélték, mert túl szép.
- Én, dehogy! Angliában, csak a gyűrű miatt tudok beszélni a helyiekkel. Már egy éve itt vagyok, de a magyar nyelv az nem az én fejembe való. Talán, majd évek múlva – újabb vállvonás, a nyelvérzékem hihetetlenül sekély, úgyhogy marha nagy szerencsém van, hogy egy világnyelvet beszélek, plusz az, hogy varázsló vagyok. Ha mugli lennék, a szűk kis világomba lennék bezárkózva, így meg lehetek világfi, vagy mi a fene. Közben kikérjük a kávékat is, hogy mindkettőnknek jó legyen, főleg nekem. Kicsit önző, tudom, de ő láthatóan jó formában van hozzám képest. Elcsodálkozom, hogy mindkettőnk kávéját kifizeti, ami egyben elég szégyenletes, de jó érzés is, hiszen eléggé szűkösen vagyok továbbra is az érmékből. Gyorsan, hogy ne égjek, még jobban elmondom a gyűrűről hitt dolgot, de nem nevet ki, ez egészen édes tőle!
- Még nem? – ó, a fenébe, hiszen gondolhattam volna, mikor is folytatja, ami meghaladja a kávé nélküli felfogóképességemet. Nesze neked megfigyelőtanonc, szép volt.
- Na, várj. Leülnénk ezt megbeszélni oda – mutatok egy üres, két személyes asztalra. Ha jön, ha nem, én levetem magam oda és iszom egy korty kávét. Eric 2.0, az udvariasság nem mintapéldánya. Amíg nincs kávé, használhatatlan vagyok. Ha itt marad velem, akkor folytatom, ha faképnél hagy, akkor csak iszogatok.
- Először is, mi az, hogy nem a férjedért jöttél ide. Vagyis a leendőért. Aztán meg hű, mi az, hogy a saját seprűmárkád van ilyen fiatalon, te jó ég! Őszintén a japán márkákról fogalmam sincs, de ez azért gondolom nem meglepő tőlem – mégis csak a Britt világ szülője vagyok, ahol a világ legjobb bajnoksága folyik, márpedig ha ott nemigen használnak japán seprűket, akkor nem is érdekesek. Legalábbis eddig a szép mandulaszempárig biztosan nem érdekeltek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő