- Öhö – nézek rá kissé szkeptikusan. Az interneten megvan minden. Fura ez a mugli lét, viszont már nagyon érdekel az is, hogy mi a fészkes cimbókmoha az az internet.
- Úgy, hogy különleges fűszer van benne, amit nem szoktak elárulni. Jobb, ha hozzászoksz, hogy a varázsvilág… nos varázslatos – vonok vállat vigyorogva, de itt kérem szépen a tévé sokkal érdekesebb, mint a fura fűszerek. De amúgy azt is el tudom képzelni, hogy olyan saláta van benne, amit a megevője legjobban szeret, valami olyasmi bűbáj. De az ilyenek nagyon drágák lennének, meg nem is nagyon tanítják sehol, ez pedig Bogolyfalva szóval nemigen lehet más ez, mint valami fűszer.
- Itt is vannak szabályok a repüléssel kapcsolatban – értelmezem a szavait. Még ha mindent nem is értek pontosan, azért felfogom, hogy a mugli közlekedés sem olyan egyszerű, mint, ahogy mi gondoljuk. Persze az a sok autó valahogy el kell férjen a városokban, kell valami szabályozás. Igen a szabályozás nem csak oda kell, hanem a tévének is, és amikor benézem a gombot, amivel hangosodik, egyből baj lesz. Gyorsan át is adom a terepet a MKI-mnak, azaz a mugli ketyerék instruktoromnak, aki megmenti a helyzetet.
- Köszi, örök hála! Túléljük – mondom csendesen, de azért kínos mosollyal az arcomon. Hiába na, még ma láttam először működni, és tökre érdekes ez az egész, még én is hibázhatok, nem? Közben megcsinálom a teáját és átadom neki, a tévében pedig éppen egy rajzfilm megy.
- Ahha, az tök vicces lehet – elképzelem, ahogy megrajzolják az alakokat, meg a mozgásukat, aztán valahogy beleteszik a tévébe, vagy műholdba, ami a tévébe… á, mindegy. Szóval a végén az lesz belőle, amit látunk. Kaja és tea, élvezetes társasággal fűszerezve. Soha nem gondoltam volna, hogy majd pont egy gólya fog engem kiokosítani ezekből a dolgokból. Annyira nem bánom, hogy ő nem egy fellengzős Rellonos, hanem egy kedves Navinés. Így azért sokkal jobb nekem, meg neki is, hiszen aludhat itt, még ha holnap nagy dorgálásra is számíthat. De addig sem emlegetem neki, mert Szeplő hátha kikapcsol, és nem gondol erre az egészre.
- Ez divat kérdése? – hümmögök csak úgy két falat között, nem szánom annyira igazinak a kérdést. – Az a számítógép, az sok mindent kiszámol? Veszélyes? – érdeklődöm, miközben tömöm a majmot keményen.
- Mióta ide költöztem. A tanév eleje óta, úgy hiszem. Ez – mutatok a körbe a szegényes lakhelyen - egész olcsó és elég is nekem egyelőre. De neked jó, mert van hol aludnod, és mindig csinálnak nektek sok finomságot a manók. Igen, kínomban a Bagolykő történetét olvasgattam – nevetek, majd megnyomom a nagy piros gombot, ami azt eredményezi, hogy a tévé elsötétül. Aggodalmas arccal fordulok Szeplő felé.
- Most elrontottam?
(((((((((
