36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lora Fontaine összes RPG hozzászólása (95 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 15. 11:24 Ugrás a poszthoz

Oliver Finlay


- Egész ügyes???! - akaratlanul is az égbe szöktek szemöldökeim és hátraléptem párat.
Nehogy már én legyek a rossz, mert a kedvébe' akarok járni. Jó vicc - nemtetszésemet kifejezve csóváltam meg a fejemet, majd sóhajtottam egy nagyot. Ezek a mai férfiak, javíthatatlanok. És honnan veszi, hogy leszedtem a fejét?
- Nagyon úgy tűnsz, mint aki még stabil burával rendelkezik. A fogkövet kell leszedni, drágaságom - ha ő így, én is. Végülis a szeretet legtöbbször oltogatások formájában irányul az emberek felé. Mesélhetne erről sok olyan mugli dolgozó is, akiknek a munkahelye egy dzsungellé változtatja az életét.
Arra meg már nem is reagáltam semmit, hogy egy hurrikánnal azonosított. Csak tegye, ha ettől boldog lesz. Úgyis egy ilyen szélsőséges természeti jelenség fogja majd egyszer megvidámítani őt is, szóval csak nyugodtan sétálgasson a nagyvilágban, majd a nők úgyis elintézik, ha nem én, akkor egy másik, karizmatikusabb egyed.
Aladárra futtatva a tekintetünket, - mikor már ő is a beszélgetésünk tárgyává vált -, kezdett el tiltakozni, hogy nem kutyamegőrző meg ilyenek. Hát jó, megértem, dehát mégiscsak rábíztam, nem?
- Tisztában voltam azzal, hogy ez egy hálátlan feladat, de azért talán annyira nem megterhelő - vakartam meg a fejemet és összefontam a karjaimat magam előtt. Na nem mintha ettől karcsúbbnak tűntem volna, de egyszerűen az a feszültség, amit a beszélgetésünk generált, kezdett beleköltözni a végtagjaimba. Kicsit még a gyomrom is összeszűkült. Eddig minden jól alakult, most meg teljesen utáljuk egymást? Ki érti a tiniket?
- Ha ennyire zavar ez a felső, akkor tessék itt van egy kötényke, magamra veszem. Így már jobban festek? - szóltam utána, de akkorra már elviharzott a fürdő irányába. Betegesen meg akarta szárítani magát.
- Nincs neked egy ilyen fóbiád? Tudod, ilyen eső előtti, alatti, utáni félelem? Összeköthetnélek benneteket Aladárral, ő is fél a viharoktól -  Ali erre fel is vonyított és összehúzta magát, beszaladt az asztal alá, én meg elnevettem magam. Nagyon vicces volt a szitu.
- Rejtőzködésben kiemelkedő tehetség az én kis csillagom - még mindig az asztal alól kikukucskálva szemlélte az eseményeket. A másik meg bent időzött a tisztálkodás Kánaánjában.
- Na hé, helló. Mielőtt megfeledkeznél rólam, igen, tudok főzni, és ha te nem, nem gáz. Van itt más feladat is - mutattam a vágódeszka és kések irányába. Nem vártam el, hogy a gondolataimban olvasson, ezért még hozzáfűztem:
- Aprítás, testhezálló lesz neked. Képzeld el, hogy feldarabolsz - széles vigyorral mosolyogtam felé és egy kötényt is odadobtam neki.
- A munkavégzés összehangolt energiákat igényel, azt hitted, kimaradsz? - gyilkos volt a kérdés, de most tényleg, lépjünk már túl ezeken a sztereotípiákon, hogy mindent a nők csinálnak.
- Még nem tudom, mit főzök, de majd menet közben kitalálom - kacsintottam rá. Helyesen festettem a köténykében a hajamat pedig szoros kontyban tűztem a fejem tetejére.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 15. 12:11
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 17. 18:57 Ugrás a poszthoz



Nem igazán kedveltem a Bagolykő sárkányait, hiszen sokszor koppintottak már az orromra, olyan alkalmakkor, amikor közeledni próbáltam feléjük, de ezt a szétszórt, éretlen, rellonos ciklont mégiscsak a szívembe fogadtam, egyszerűen rászolgált. Minden egyes tette és mozzanata, azt igazolta, hogy fontos vagyok neki, ami, hogy az igazat megvalljam, rendkívül jól esett a lelkemnek. Mint egy kis időzített bomba, oszlatta el a körém sereglett embertömeget, s mikor már magamhoz tértem és épp visszafelé sétáltunk a nyugágyakig, nem győztem elégszer megköszönni neki mindezeket:
- Ha te nem vagy itt, tuti, hogy belefulladok ebbe a kacsaúsztatóba, vagy ők ott - mutattam a távolban táborozó népes seregletre - megfojtanak az aggodalmaskodásukkal - egy hálás mosoly kíséretében fejeztem be a mondatot, sikerült megállapítanom, hogy tudok lélegezni, látni és hallani is, ami nem kis elégedettséggel töltött el ezekben az ominózus pillanatokban.
Minden érzékszervem működik, még egyben vagyok, szóval, hol is van a többi medence? - vicceskedtem magamban, de azért a nyelés még mindig problémákat okozott. Lehet, hogy egy béka nőtt a torkomba? Azért reméljük nem, ugyanis nem szeretnék a közeljövőben semmilyen életmentő beavatkozáson átesni, se Mel társaságában, se nélküle. Ez a tény annyira el is borzasztott, hogy a lány kérdésére  szinte azonnal mondtam a választ:
- Ééén-én-én jól vagyok, nincsen semmi baj - vettem egy mély levegőt, de fél szemmel még mindig a medence felügyelőit vizslattam. Vajon milyen képesítésük lehet életmentésből? Elégtelen? Persze a gondolataim között utazgatva hallottam, hogy Mel közli velem, hogy elmegy egy törülközőért és lépteit már abba az irányba is irányította, így nem igazán volt szívem azt mondani neki, hogy ne menjen sehova:
- Rendben, én megleszek addig itt - azért még némi félelem ott lappangott a szívemben, hisz ki tudja, hogy mi fog velem történni? Az eddigiek alapján nem számíthatok sok jóra.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 17. 18:59
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 17. 20:22 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Mint oly sokszor, most is csodálattal töltött el, hogy ez a kastély mennyire kiismerhetetlen és mennyi olyan kis részletet tartogat a számomra, ami csak arra vár, hogy a birtokomba vehessem és felfedezzem. Azonban ez a szellem, nemcsak bennem lapult ott, hanem egy közepes termetű, fekete szőrű, párizsis zsömléket kedvelő, boston terrier kutyafajtában is, kinek egyszerű megnevezése: Aladár volt és tulajdonképpen hozzám tartozott, az én házi-kedvencemként nyújtózkodott estétől-reggelig a Navine kastélyszárnyában.
Most is csak azért merészkedett ki kényelmes közegéből, hogy egy olyan kolbász illatú egérkét vehessen üldözőbe, akit már régóta kiszemelt magának és ezúttal nem akarta, hogy meglógjon. Hiába kérleltem, dobtam utána a papucsomat, hogy hagyja már abba ezt az erőltetett menetet, egyszerűen meggyőzhetetlen volt. Azonnal az üldözött nyomába eredt, és én, a kis hálóingemben a papucsom nélkül kényszerültem arra, hogy pillanatok alatt behopponáljam a kastélyt, Aladár nyomkeresői szándékainak eleget téve. Merthogy vannak olyan állatok, akik a tévedéseikből nem tudnak tanulni, és Aladár is pontosan ezek közé tartozott. Nyüszített, ugrált, vicsorgott én pedig szaladtam sebesen, szárnyaltam, akár egy nimbusz kétezres - utána. Nem igazán tudtam a környezeti tényezőkre figyelni, szinte összemosódott minden a szemeim előtt, mire Aladár egy furcsa alakba ütközött, akinek a láttán, felugrott és a lábán kiélte ösztönszerű vágyait, azaz párosodási tevékenységeket folytatott, az én hatalmas szégyenemre:
- Aladár, Merlin verje meg, hát szálljál le arról az emberről - üvöltöttem torkom szakadtából, majd mikor felismertem azt a tényt, hogy ez a férfi, lehet, egy újdonsült tanár a kastélyban, kicsit meghűlt a vér az ereimben és csöndben lesütöttem a szemeimet.
Ezt az ismerkedést, nem így kellett volna elkezdeni, de ez már így alakult...
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 17. 21:05
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 17. 21:01 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Aki szép nyugodtan olvassa a faliújságot, az gondolhatna arra is, hogy hiába foglalt a látószerve, a lába szabad és tökéletes arra, hogy egy olyan kutya,  aki ösztönszerű vágyait szeretné kiélni rajta - azaz párosodna -,  megtehesse, amit szeretne. Aladár már régóta nem találkozott olyan kutyalánnyal, aki elnyerte volna a kegyeit, de ez a tanár, eeeez különösen felkeltette az érdeklődését.
Amikor belerúgott, csak még jobban meghozta a kedvét egy gyors afférhoz, így csak egy pillanatra tántorodott meg, aztán visszamászott a lábára és felkúszott egészen az öléig. Nem tudom, hogyan csinálhatta, de számomra is rendkívül szégyenteljes és zavarba hozó pillanatokat okozott, ugyanis az öve alatt egy ilyen háromszög alakú geometriai alakzatban kezdte el nyalogatni, természetesen csak a nadrágját, ugyanis közelebb nem igazán sikerült jutnia a kívánt célponthoz.
- Aladár, Merlin szerelmére, könyörgöm, gyere vissza- kérleltem, de esze ágában sem volt visszajönni. A tanár persze, kiborult és méregvörös fejjel kérdezte, hogy ki vagyok és mit keresek itt ilyen késői órán. Igazából már épp megértettem volna, mikor büntetéseket helyezett kilátásba.
- Ne haragudjon, de most találkoztunk először és máris számon kér engem. Mégis milyen pozíciót szeretne itt betölteni? Csak nem börtönőrnek jelentkezett? - magam is meglepődtem, de először életemben kicsit erőteljesebben és határozottabban sikerült fellépnem a kelleténél, dehát miért is féljek egy olyan embertől, akit egyáltalán nem is ismerek? Még...
- Én is örülnék, ha bemutatkozna - folytattam tovább a bicskanyitogató viselkedést, minek következtében, én is helyre tettem volna magamat.
- Egyébként Lora, Lora Fontaine, Navine, Első évfolyam - tettem eleget az akaratának és keresztbe fontam a karjaim magam előtt. Időközben méregetni is kezdtem.
Vajon ki lehet ez a dühös pukkancs? Mire ő is felharsant, hogyha megtudom, akkor majd jobb belátásra térek, de egyelőre még ugyanazzal a nyugodtsággal álldogáltam ott, amivel érkeztem.  Csupán percek kérdése volt, hogy robbanjon a bomba.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 17. 21:08
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 17. 21:53 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Az már világossá vált a számomra, hogy ez a tanár, nem azok közé tartozik, akik kesztyűs kézzel fognak bánni velem, de arra nem számítottam, hogy ennyire dühös lesz és kiszámíthatatlanná válik majd.
Mikor a szemem láttára változtatta Aladárt egy szép tömb sóbálvánnyá, akkor annyira összeszűkült a gyomrom, hogy pillanatok alatt erős hányinger kerített hatalmába. Még szerencse, hogy távol állt tőlem, ugyanis, ha nem vigyázok, lehet, hogy lehányom. Kis baleset. Megesik.
- Maga ennyire nem szereti az állatokat? - kérdeztem valami olyan megrökönyödéssel a hangomban, mintha azokat, akik nem szeretik az állatokat, valóságos aszkabani bűnözőkkel lehetne összehasonlítani. Persze, nem, de egy olyan állatkedvelőnek, mint én, mit is akarunk elmagyarázni? Menthetetlen vagyok és voltam mindigis.
- Hooogy micsoda? - az égbe szöktek szemöldökeim, hamar erőt vett rajtam egy kisebb pánik.
Ő tanár? A francba Lora, mi a Merlinkét csinálsz itt, fuss, míg megteheted - hát igen, elérkezett a pont, amikor még lett volna választásom, dehát Aladárt nem hagyhattam itt, még a végén megöli és akkor én mit csinálok, hogy fogom meggyógyítani? Nem lehet, nem mehetek el innen - hoztam meg a döntést és továbbhallgattam a tanár egyre idegtépőbb szavait:
- Tudom, hogy nem épp ezt a fogadtatást várta, de ő csak egy kisállat, nem tehet róla, hogy ösztönei vannak - kezdtem a magyarázkodásba, ami egyelőre elég gyenge volt, de valami isteni csodának köszönhetően, hátha meglágyul a szíve az irányomba, legalábbis én rajta vagyok.
- Nem megfelelően viselkedtem az tény, de kérem, ne vonjon le pontokat a házunktól, és ha lehet, szüntesse meg a kutyámról ezt az átkot, még rossz nézni is. Természetesen nem tudok olyan bűbájt, amivel ezt orvosolhatnám - behódoltam hát, más alternatívát nem láttam, ami megoldhatta volna a helyzetet.
- Esetleg, ha gondolja, hogy korrigáljam ezeket a súlyos tetteket, a későbbiekben szívesen vállalkozom szorgalmik javítására. Persze, ha elfogadja - akár egy diplomata, csak ömlöttek belőlem a szebbnél-szebb és kívánatos szavak. Csak az a kérdés, hogy ezt hogyan reagálja le? Mindenesetre én próbálkoztam.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 17. 22:39
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 19. 17:26 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Oké - forgattam meg a szemeimet.
Neked lehet, hogy nem, de azoknak, akiknek az állatkáiból sóbálvány-tömböket kreálsz, szinte száz százalék, hogy igen - már hozzászoktam, hogy nem mindenki vevő Aladár huncutságaira, de ez a tanár - akinek még a nevét se tudom -, megérthetné, hogyha meg is nevelem, azt, hogy párosodni akarjék, nem tudom kiűzni belőle, nem vagyok én sámán. Vagy ha igen, miért nem szóltak nekem eddig erről? Hol van a bizonyíték, hogy nekem ilyen képességeim vannak?
- Ez nem nevelés kérdése, hanem inkább az ösztönöké - fakadtam ki egy kicsit hevesebben, mint azt várhatta. Otthon viszont azt tanították nekem, hogyha valami igazságtalanság ér, ne legyek rest, nyugodtan fejtsem ki a véleményemet, ígyhát én ezt is tettem, az már más kérdés, hogy ez mennyire legyezte a hiúságát - az újdonsült jövevénynek. Szívesen csicseregtem volna még, de meghallva a katonás vezényszót: Elég a mellébeszélésből -, elment a kedvem a csacsogástól.
Drágaságom? Ki beszélt itt mellé? Te ennyire nem látod a fától az erdőt? - a homlokomon kissé megszaladtak a ráncok, a gyomromban is feltámadt az idegesség szele, az igazat megvallva, nem láttam a helyzet megoldását. Az meg, hogy folyton azt kérdezgette, mi történhetett a kutyámmal, csak továbbfokozta a pánikot, mi a testemben, úgy keringett, mint az a folyékony kötőszövet, amit vérnek nevezünk.
- Valószínű, átok érhette, sóbálvánnyá változott szegény - törtem meg a hosszas csöndet, ha már ennyire kíváncsi arra, hogy vágom-e milyen rontással tiport Aladár gyenge kis érzelmi világába, hát tudom. De hogy hogy kell megszüntetni? Arról fogalmam sincsen. Félénken tekintgettem feléje, hogy mondjon már valamit, de ő meg se szólalt.
- Most komolyan még az se hatja meg, hogy egész évben segítenék magának szorgalmikat javítani? - elkeseredett tekintetemből még az elmebetegek is le tudták volna olvasni, hogy iszonyatosan kétségbe vagyok esve és belülről azt kiabálom, hogy segítsen már valaki, légyszi.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 19. 17:28
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 19. 18:21 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Támadjalak meg vele, mi? Még csak az kellene, hogy már se Aladárhoz, se hozzád ne tudjak beszélni, még viccnek is rossz - a nemtetszésemnek jelet is adva, csóváltam meg a fejemet, hogy ez bizony nem kóser, én ezt nem akarom.
- Tanár úr, hogy kérhet ilyet tőlem? Köztünk akkora különbségek vannak, és a végén még, amennyire neheztel rám, képes lenne és azt mondaná, hogy én szánt-szándékkal átkoztam meg Önt, szó sem lehet róla - adtam tudtára a merlini felismerést, miszerint, ha fene fenét is eszik, én aztán elő nem veszem a pálcámat, hogy megvádoljanak azzal, hogy ártást küldtem egy nálam sokkal idősebb, pozícióban és rangban is feljebb lévő nevelőre. Ebből bizony nem fogok enni. Forró a kása, de nem fogom megkóstolni.
- Hogy mondhat ilyen jelzőket egy kisdiákra? Úgy hiszem, maga is volt hasonló élethelyzetben, vagy talán tévedek? - húztam fel a szemöldökeimet és csípőre tettem a kezeim. Időközben azért megtettem pár lépést hátrafelé, hogyha netán úgy hozná a sors, hogy megöl, még el tudjak menekülni, ugyanis nem tudtam, hogy mire számítsak.
- Kérem, változtassa vissza a kutyámat és engedje meg, hogy a hálókörletembe fáradhassak, azt hiszem, már jócskán elmúlt éjfél - foglaltam össze pár szóban azt, amire a legjobban vágytam. Persze, pont úgy nézett ki, mint akit ez rendkívül foglalkoztatott.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 19. 18:22
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 19. 19:00 Ugrás a poszthoz

Oliver Finlay


- Hiába félsz a betegségektől, te még ázottan is túl megnyerő külsejű vagy - válaszoltam az aggodalmaira miután kitántorgott a fürdőszobából. Persze, ebbe a mondatba tagadhatatlanul belefoglaltam azt is, hogy többek között az én tetszésemet is sikerült elnyernie. Most mit titkoljam? Előbb vagy utóbb úgyis rájött volna.
A kötény való igaz, jól állt rajtam, de hogy az egész életemet egy konyhában töltsem? Azt nem igazán tudtam elképzelni.
- Haha, milyen kis viccesek vagyunk, és neked vajon hol van? - sejtelmesen fordultam feléje, kicsit közelebb is léptem hozzá, íriszeimet az ő íriszeibe fúrva, pár pillanat erejéig alaposabban szemügyre vettem szemének bogárkáit. Igazán szépek voltak, olyanok, amiket még sokáig tudtam volna kémlelgetni, de most nem ennek volt az ideje, hanem más dolgoknak. Szomorú vagy sem, épp főzni készültünk.
- Bizony érti, és azt is érzi, hogy kit szeretek és kit nem, szóval vigyázz - finoman megérintettem a vállait majd a kezeim lejjebb csúsztak, akaratlanul is felfedezték hátának vonalait. Nem akartam így reagálni, de már rég nem az agyam irányította a dolgokat, mozdulataim, ösztönszerűek voltak.
- Hát rengeteg zöldség van itt. Például, te is - nevettem el magam, szájam sarkában egy csinos gödörke éktelenkedett, vonásaim a fiú közelében szinte teljesen megszelídültek. A kissé csapongó, szeszélyes, vad kislányka egyre jobban kezdett feloldódni.
- Kezdd mondjuk a sárgarépával - ismét közelebb léptem hozzá, hogy a szükséges dolgokat odavigyem, hiszen ezt így szokás. Hogyan is kényszeríthetném munkára, ha nem adok neki eszközöket?
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 21. 13:48 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Rendkívül megörültem, mikor láttam, hogy Várffy-Zoller tanár úr mégiscsak jobb belátásra bírja magát és egy Finite bűbájjal megszünteti az Aladár fejére nehézkedő súlyos átkot. Már épp hálálkodni kezdtem volna, mikor vonásai ismét megkeményedtek és újra azt a megvető hangnemet véltem felfedezni, amit a beszélgetésünk elején tapasztalhattam meg saját magammal szemben. Kicsit elfintorodtam, de azért végighallgattam, amiket mond, hiszen egy ilyen elsős kisdiák, mint amilyen én vagyok, mégis mi a merlini szakállkát tudna csinálni egy ilyen helyzetben? Hát semmit. Szépen tűr és nyel. Én is pontosan ezeket produkáltam. Egy pillanatra meg is dermedtem, hogy akkor most megszégyenültem, hogy nem tudom, mi ezeknek a sóbálvány-átkoknak a feloldása, s hogy sokkal jobban kellett volna teljesítenem, a rangban és korban is idősebb tanár előtt, de aztán sikerült lenyugtatnom magam, s ahogy a pozitív gondolatok partot értek a fejemben, köszörültem egyet a torkomon és szólásra emeltem ajkaim:
- Megértettem. Azért örülök, hogy megismerhettem, tartalmas időtöltés volt - mindezekre felszegtem fejemet és íriszieimet az ő íriszeibe fúrva némi elégedettség érzés is átjárta a testemet. Nem azért, mert olyan jól sikerült megoldanom a helyzetet, hanem azért, mert az ember a hibáiból is tanulhat, és előttem még mindig ott van a fejlődés lehetősége. Ha kicsit több időt és energiát szánok mindezekre, akkor a jövőben biztos pozitív irányba billen majd a mérleg nyelve, és akkor ismét összetalálkozhatunk a tanár úrral, és majd nem kell alulmaradnom. Legalábbis remélem.
- Jó éjszakát magának is - motyogtam csak úgy magam elé, ahogy távolodó léptei egyre inkább messzebbre csalták őt, a zegzugos folyosók útvesztőiben.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 23. 17:46
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. október 9. 12:31 Ugrás a poszthoz

Angyalföldi Boróka

Merlin se tudja, hogy miért, mit keresek itt a temetőben, vizsgaidőszak után, fekete öltözetben, régi sírokat bámulva. A muglik azt mondják, hogy mindig minden okkal történik, de ennek én most abszolút se célját, se értelmét nem látom. A testemben tomboló fizikai erők viszont, ide, erre a tájra hoztak. Nem sokáig tiltakoztam, leültem egy odvas fa tövébe és onnan kémleltem a temetőbe érkezőket. Nem kellett óráknak eltelnie ahhoz, hogy egyre több emberalakot pillantsak meg, ugyanis sokan jöttek ki a sírokhoz, hiszen lassan jön a Halottak napja és mindenki igyekezett a számára fontos hozzátartozói nyughelyét rendbe rakni. Kicsit feleslegesnek éreztem magam, na meg baromira kellemetlenül is, de valami ismeretlen érzés hatására mégiscsak tovább maradtam itt, mint pár óra. Valószínűleg a fél napom láthatta már kárát, amikor egy diáklány lépett közelebb hozzám. Érkezésére kicsit összeráncoltam a homlokomat, a temető nem épp a beszélgetések helye, de láttam rajta, hogy valami nem stimmel, így gondoltam, ha már ő nem, én kezdeményezek:
- Szia! Már láttalak a kastélyban és évnyitón a nevedet is hallottam. Boróka, ugye? - ekkor ejtette ki a könyvet a kezéből.
- Semmi baj, tessék - nyúltam a súlyos darab iránt, kicsit le is poroltam.
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. október 9. 13:37 Ugrás a poszthoz

Alíz Smiley

- Ó, dehogy, távol álljon tőlem, hogy ilyen pszicho-madarakkal szűrjem össze a levet... csak
- ajkamba haraptam, valahogy belém fojtódott a szó. El is akartam mondani Alíznak, hogy szükségem lenne egyfajta pszichológiai megsegítésre, meg nem is. A két alternatíva között őrlődtem, nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem igazán kedveltem az ilyen helyzeteket, de folyton belerángattam magam az ehhez hasonló szituációkba. Határozatlanságom révén már sok kalamajkába keveredtem, de hiába szántam el magam, hogy változtatni fogok rajta, egyelőre minden maradt a régiben. Elszomorodtam, olyan lelki fogyatékosságnak éreztem ezt, amivel egyszerűen nem tudtam harcra kelni.
- Én is remélem - bólogattam egyenletes ütemben Alíz szavaira, szemeimben azért megjelent egyfajta sejtelmes csillogás is. A könnyek gyülekezni kezdtek íriszeim mélyén, de eszem ágában sem volt őket szabadjára engedni. Nem lehetett. Egy fokkal talán jobb kedvre derültem, mikor újra az elemi mágia került szóba. Nem is tudtam, hogy Viki ilyen ügyes, hogy kezelni tud egy elemet, de Alízról sem, hogy jártas a jóslásban, szóval a Navine diákjainak ismerete, hát eléggé hiányos volt az én esetemben. Ez viszont nem jelenti azt, hogyha a jövőben, meg akarnám ismerni őket, elzárkóznának előlem. Ráadásul annyi időt töltünk együtt, hogy előbb-utóbb akaratlanul is szóba elegyednénk, ha másért nem is, hát azért, hogy hogyan kell megfőzni egy szerelmi bájitalt. Ugyanis szerelmes emberek, és menthetetlen szerelmek mindigis voltak/vannak és lesznek. Erre a gondolatra egy kis mosoly szaladt a szájam szélére, leheletnyi, mégis észrevehető. Alíz nagyon lelkes volt a játékot illetően, én meg kicsit csalódott, hogy nem sikerült eltalálnom az állításokat. Sebaj, majd a következő fordulóban jobban fog menni, vagyis reméltem.
- Na, akkor most nekem kell mondani három állítást, igaz? - vártam a megerősítést, de mire Alíz reagálhatott volna már bele is kezdtem a lehetőségek felvázolásába:
- Van egy kutyám, akit Aladárnak hívnak - nyújtottam el a mondat végét sejtelmesen.
- Édesanyám és Édesapám válófélben vannak - némi hatásszünetet tartottam.
- Az egyik fogamat a mai napig a párnám alatt tartom - erre kicsit el is mosolyodtam. Elég bizarr állítás volt, de Alíz, honnan tudja, melyik az igaz és a hamis? Lélegzetvisszafojta vártam, hogy miket jelöl, közben lopva odapillantottam a festményekre is. Most nyugodtak voltak.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. október 9. 13:37
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. október 12. 10:18 Ugrás a poszthoz

Angyalföldi Boróka

Való igaz, hogy súlyosak voltak azok a könyvek, amiket Boróka hordozott magával, de a vizsgaidőszak, hogy is mondjam, rendkívül megedzette a karizmaimat. Habár a Legendás Lények Gondozása vizsga könnyű volt, a könyv, amiből tanulhattam, olyan nehéznek és harapósnak bizonyult, hogy egy hétbe telt, míg megszelídítettem, és a muszklijaim, azok Schwarzenegger méretűre nőttek. Nem is értem, hogy miért nem tűntek fel a hölgynek. No sebaj, tekintsünk el ettől.
Borókát végigpásztázva szembesülhettem azzal, hogy egy eléggé zárkózott, félénk lánnyal van dolgom. Számomra ez nem okozott problémát, ugyanis voltak olyan időszakok az életemben, amikor én is hasonlóan visszahúzódónak és csendesnek voltam titulálva. Ki lehet mászni ebből a börtönből én már csak tudom. A hangja is arról tanúskodott, hogy nagyon bizonytalan, ezért reakcióimmal próbáltam azt sugározni felé, hogy nyugodjon meg, nem fogom bántani.
- Igen, Lora vagyok - kellemes meglepetés volt, hogy így felismert. Talán olvasott rólam az Edictumban, vagy szimplán nagyon jó a névmemóriája.
- Nem gyászolok, vagy ha igen, akkor a vizsgaidőszakot - vigyorodtam el, Merlinnek hála már túl vagyok azon a káoszos intervallumon, és a koboldoknak köszönhetően már a szobámban is kitakarítottam és végre Aladárral is van időm foglalkozni.
- De te miért vagy itt? - ráncoltam össze a homlokomat és a tekintetemet felé irányítottam, ugyanis eddig eléggé el voltam veszve a gondolataim áramlatában.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. október 12. 10:22
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Itt járt a Mikulás :)
Írta: 2017. december 6. 13:16
Ugrás a poszthoz

Aki nem számít arra, hogy meglepik, azt bizonyára meg fogják lepni  Grin


December ötödike vagy hatodika, mit számít az, ha a Mikulás útra akar kelni. Most épp Lora Fontaine alakjában tevékenykedik a kastélyban, így nélkülözhetjük jól meghízott alakját, de talán vannak olyanok, akik ezzel is beérik. Legalábbis a takarítónő, pont erről tanúskodott, amikor Lora apró kis kezecskéibe nyomta, azt a méretes kulcsot, ami kinyitotta az igazgató úr szobájának ajtaját.
Azt az ismeretlen, titokzatos világot, ahová a fiatal lány képzeletében már többször is bebocsátást nyert, de a valóságban sohase emelte volna apró lépteit. Mindig amikor elhaladt az igazgató úr irodája előtt, egyfajta hideg borzongás vett erőt rajta. Annak az érzésnek az elementális kivetülése, hogy ő egy apró porszem, abban a gépezetben, amit Bagolykő Mágustanodának neveznek. Habár a Navine kastélyszárnyán belül már jól kiismerte magát, még mindig akadtak az épületnek olyan részei, ahol könnyedén el tudott tévedni, vagy el tudott aludni. Mikor, hol érték az esték, ugyanis sokszor előfordult, hogy olyan helyeken érte az álom, ahol nem kellett volna.
Nem tudni, hogy ezúttal az ajándékok pakolászása közben nem fog-e elálmosodni, mindenesetre az ajtón túl ácsorgó takarítónő türelmetlenül várja, hogy befejezze tevékenykedéseit, ugyanis Kriszpin a lelkére kötötte, hogy ne engedjen be senkit az irodájába. Ezek az iratlan szabályok pedig úgy magasodtak Lora és a takarítónő fölé, hogy szinte fojtogatták őket e hideg téli estén.
A navinés másodikos lélegzetvisszafojtva csöppent bele a Bagolykő Mágustanoda vezetésének világába. Néha lábujjhegyen tipegett körbe, máskor végigfutatta kezeit az igazgató úr könyvespolcaira helyezett olvasmányokon. Nagyon tetszett neki az igazgató úr szobájának stílusa, annyira, hogy ismét az álmok varázsos takarója kezdett ráereszkedni szemeire.
- Kisasszony - tört ellentmondást nem tűrően a levegőbe.
- Mit gondol, én meddig fogok itt ácsorogni? - hát igen Ursula kezdett egyre idegesebbé válni, de Lora számára ez kapóra jött, ugyanis felébresztette őt  abból a tudattalan állapotból, amibe egyre jobban belekerülni látszott.
- Pardon - pattant fel Kriszpin székéből, megigazgatta hajkoronáját, végigsimított ruházatán és egy kis méretű levelet helyezett el az íróasztalon, illetve egy jelképes mugli csokit, ami egy Mikulást ábrázolt. A levélben ez állt:


Kedves Kriszpin!

Már évek óta figyellek, s azt kell mondanom, csodálatosan végzed a munkádat.
Csak meg akartam köszönni neked.

Szeretettel:

A Mikulás


 

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. december 6. 13:22
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. december 28. 23:29 Ugrás a poszthoz

Széplaki Alíz


Eleinte kíváncsian fürkésztem Alíz szemeit, bizakodtam benne, hogy rosszat fog mondani és nem fog rájönni arra, hogy melyik az igaz állítás. De tévedtem. Alízon nem lehetett olyan egyszerűen kifogni, elég hamar kitalálta a turpisságot.
- Igazad van, de erről most nem igazán szeretnék beszélgetni - mondtam kissé elhalkuló hangon és szemeimet egy távolabbi pontra emeltem. Azt hittem, hogy lesz még kedvem egy kicsit csevegni, de ahogy egyre inkább uralmuk alá vettek a sötét gondolatok, úgy szomorodtam el.
- Ne haragudj, de ilyen savanyú ábrázattal nincsen tovább kedvem itt üldögélni, majd játszunk máskor - mondtam és sebes léptekkel távoztam a klubhelyiségünk felé. Lehet megbántottam a lányt és az is lehet, hogy soha többet nem lesz kedve társalogni velem, de egyelőre a saját lelkiállapotom sokkal jobban érdekelt. Most nagyon önzőnek bizonyultam, de Alíz talán megbocsátja.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. december 28. 23:40
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 17. 21:18 Ugrás a poszthoz



egy különleges vonaton, úton Pécs felé

A január napjai nem túl változatosak, s ha nem vigyázunk, előbb-utóbb mi is  megfertőződünk: ugyanis a szürkeség velejéig mérgez, előbb-utóbb pedig rányomja  bélyegét a közérzetünkre. Ezzel én is teljesen így voltam, néhány órával ezelőtt talán még egy atombombával se tudtak volna kirobbantani az ágyamból, de ha egy elhatározás megszületik, akkor nem lehet mit tenni, cselekedni kell és véghezvinni.
Nyújtózkodtam egy párat, majd fogtam, elővettem a hatalmas utazómat és összepakoltam. Szándékomban állt ellátogatni egy barátnőmhöz, aki elég messze lakik a Bagolykő Mágustanodától, egész Pécsig kell utaznom, hogy újra láthassam őt. Ez azonban nem akadály a számomra, szeretem a kihívásokat és azokat a vonatutakat, amikor az ember saját magára hagyva, kövér legördülő esőcseppeket bámulva, bambulhat ki egy párás mozdonyablakon. Az igazat megvallva, olykor még hajlamos vagyok arra is, hogy nyissak mások felé és új embereket ismerjek meg, ha úgy vélem, hogy az az ismeretlen idegen nem közveszélyes és egyik pillanatról a másikra nem fog megbolondulni mellettem. Habár erre is volt már példa, a legutóbbi alkalommal például, sikerült egy olyan idősebb férfival összefutnom, aki megszállottan bámulta a körmeimet és érdeklődött felőlük, hogy mitől ilyen szépek és mivel ápolom őket. Aladár mondjuk akkor pont nem volt mellettem, de most, ezen a januári reggelen olyan nyüszítésbe kezdett, amikor látta, hogy elhagyni készülök a szobámat, hogy nem tehettem mást, fogtam és magammal hoztam őt is. Nekem aztán nem kell, hogy a szobatársaim már megint éjjel-nappal arról panaszkodjanak, hogy Aladár szétrágta a jegyzeteiket és nem fognak tudni miből tanulni a vizsgaidőszakban. Inkább megelőztem a bajt. Aladár egyelőre jól viselkedik, szépen üldögél mellettem, de ki tudja,nyugalomban töltött óráink, lehet, meg vannak számlálva?
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 23. 14:55 Ugrás a poszthoz

Rentai Bálint

negyedvélai tündöklés helyett, vérfarkas kórságok

Napok óta nem tudok aludni, álmaimban kisebb állatokat szaggatok szét és rendkívüli elégedettséggel tölt el kiserkenő vérük felbuzgó forrásának látványa. Tegnap a tükörben különösen rondának láttam magam, egy veszélyes fenevad képe sejlett fel íriszeim előtt, minek hatására annyira megrémültem, hogy letakartam az összes tükröt, mintha ily könnyedén elkendőzhetném a valóságot.
 A szobatársaim hiába kérdezték, mi van velem, órák hosszat ücsörögtem a sötétben gondolataim feneketlen kútjával összezárva. Nem tudtam, hogy mi történik velem, hogy miért érzem magam ilyen feszültnek és miért van az, hogy néha, amikor egyes testrészeimre pillantok, egy szörnyeteg méretes végtagjait látom bennük megelevenedni.
 Hiába ettem gyógyfüveket, hiába szedtem elő szekrényem legalsó fiókjának legkisebb zugaiból azokat az amuletteket, amelyeket Édesanyámtól kaptam, oly élesen nehézkedett rám a valóság velőtrázó sóhaja, hogy egyszerűen nem tudtam szabadulni. Nem tudtam szabadulni azon gondolatoktól, miszerint  megátkoztak engem s innentől kezdve mindenki, aki kapcsolatba kerül velem, kénytelen lesz e szomorú teher hozadékait elviselni. Több levelet is megfogalmaztam az éjszaka folyamán, hogyha netán úgy döntök, hogy önként vetek véget saját életemnek, legalább hátra tudjak hagyni pár cikormányos betűt azoknak, akiket szeretek. Azzal már nem is próbálkoztam, hogy elmagyarázzam Aladárnak, mi is történik velem, ugyanis az utóbbi időben teljesen megváltozott. Minden egyes alkalommal, amikor közeledni próbáltam feléje, vad vicsorgásba kezdett, majd rémültem elmenekült szobám elhanyagolhatóan félreeső részeibe.
 Viselkedését, habár számtalan alkalommal próbáltam, nem tudtam magamnak megmagyarázni. Borzasztóan bántott, hogy teljesen elutasított engem mind fizikailag és érzelmileg is. Talán megsejtette - az állatokról elmondható remek szaglásával -, kiszimatolta, hogy a sötétség egyre növekszik bennem? Nem tudom, de azért jöttem Bogolyfalva Fő utcájára, hogy egyszer s mindenkorra kideríthessem, mi az igazság - vagy ha ezt kaptam, hát megtaláljam a módját, hogy ne kelljen többet magamon viselnem.

 
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 23. 15:01
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 23. 20:16 Ugrás a poszthoz

Eliza

Épphogy csak kitettem a lábamat a kastélyból, elkezdtek kerülgetni a fránya téli tünetek. Torokfájás, végtagfájdalom, hidegrázás, egyszóval kutyául éreztem magam, s ha a jövőbe láttam volna, talán azt is meg tudtam volna mondani, hogy hamarosan vérfarkassá változom, de ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk egyelőre a jelenben.
Ki kellett jönnöm az udvarra, mert úgy éreztem, nem bírom tovább odabent, szétfeszíti a mellkasomat az az érzés, hogy túl kívánatosnak találom az embereket. A kastélyban való tartózkodásom alatt még sohasem történt velem ilyen, tehát nem nagyon tudtam, mihez viszonyítsak vagy épp mihez ne, de kétségkívül rémisztőnek találtam. Ezért is járkáltam  fel-alá, akár a mérgezett egerek egy Tom és Jerry rajzfilmből kivágva, nem tudtam, hogy mit cselekedjek, vagy ne cselekedjek. Ebből érzékelhetett Eliza valamit, de amikor odalépett hozzám számomra is megdöbbentő módon nyilvánultam meg:
 - Jobb lenne, ha nem kérdezősködnél ilyen sokat, mert nem tetszik a szagod - de mióta erősödtek fel ennyire az érzékszerveim, és miért hallottam már kb. vagy 10 méterről, hogy mikor fog odaérni?
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 24. 17:07
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 23. 21:12 Ugrás a poszthoz

Eliza

A lány vakmerősége nem ismert határokat, legalábbis ahogy törékeny testével helyet foglalt mellettem, többek között az is megfordult a fejemben, hogyha egy erősebb mozdulattal a dereka felé megindulnék és kihasználnám azt az erőt, amit most magamban érzek, szinte pillanatok alatt ketté tudnám roppantani. Ahogy a vaníliáról áradozott se hatott meg komolyabban, ugyanis én nem holmi tusfürdő illatokkal belocsolt testaromát éreztem, hanem magát az emberszagot, ami mint természetes alkotóelem lengi körül az emberek auráját és befolyásolja a másokra tett érzelmi hatásukat is.
Rossznak éreztem ezt a lányt, s ha arra gondoltam, elfogyasztanám-e vacsorára, akkor könnyedén meg tudtam volna válaszolni a kérdést. A felelet egy egyszerű nemben kimerült volna. Szerencséjére.
Csak álltam és figyeltem őt, érzékszerveimmel hol befogadtam testének rezdüléseit, hol igyekeztem elhessegetni azokat az érzelmeket, amiket nem lehetett szabadjára engednem, ilyen keretek között nem. Olyannyira belemerültem a lány elemzésébe, hogy csak akkor ocsúdtam fel, amikor bájos rellonos hangján épp elküldött a szélrózsa valamelyik irányába.
- Gyengélkedő? Ugyan... kinek való az? Félek, hogy kárt tennék valakiben - hangom kissé érdesebbé vált, sejtelmességet tükrözött. Az udvari fények egészen jól átvilágították alakomat, így néha-néha fogsorom is előkerült, amiben lényegi változások történtek, ugyanis kinőtt pár farkasfogam. Egész szépen ragyogtak a nem holdfényben is.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 24. 16:33
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 24. 17:02 Ugrás a poszthoz

Eliza Smiley


A rellonos leányzó társasága, hogy is mondjam? Nem volt épp a kedvemre való. Ha Lora érzései működtettek volna, akkor biztos szívesen csevegtem volna az évszakokról, virágokról, időjárásról, vizsgaidőszakról és hasonló fullasztóan üres témákról, amik ebben a Mágustanodában rendre előkerülnek, főleg az ilyen életkorú, ennyit tapasztalt varázslótanoncoknál, akik azzal sincsenek tisztában, hogy kell a pálcájukat huzamosabb ideig maguknál tartani. Ha kicsit erőteljesebben léptem volna fel és mondjuk jobban kihangsúlyoztam volna vérfarkasságom szembetűnő elemeit, akkor egy kis időre talán el is ijeszthettem volna Elizát, de ez nem állt szándékomban.
Sőt, még kapóra is jött a társasága, ugyanis ameddig magam mellett tudhattam, addig némiképp fel-felbukkant beszélgetésünk folyamán Lora érzelmi világa is. Azt pedig nem engedhettem meg magamnak, hogy Lorát csak úgy földbe döngöljem, ugyanis kettőnk közül ő bizonyult higgadtabbnak és megfontoltabbnak, szükség volt a józanságára.
Amikor az ő gondolatait prezentáltam sokkal kedvesebbnek és vidámabbnak tűntem, így egész barátságossá is válhattam a lány számára.
Persze, ki tudja, hogy az elkövetkezőkben milyen kérdéseket fog feltenni, s azokra én hogyan reagálok majd. Mindenesetre az aggodalmaskodása egyáltalán nem volt szimpatikus a számomra, sőt egyenesen hányingert éreztem. Mióta a testemben elindultak ezek a változások, sajnos sok mindent máshogy éltem meg, így Elizának szólva, hogy most valami brutális hányáscunami jött rám és el kell mennem, vonultam félre egy odvas fa tövébe és kiokádtam a gyomrom mindenféle tartalmát egyszer s mindenkorra.
- Ne haragudj, sajnos mostanában nem túl jó az emésztésem - a fától vissasétálva, egyensúlyomban korlátozva prezentáltam ezt a lány felé. Még a számat sem sikerült olyan ügyesen megtörölni, így elég visszatetszőnek hathattam, Lorának biztos, felfordult volna a gyomra.
- De amúgy, még be se mutatkoztál, kedves aggodalom. Ha lehetne, én biztos, ezt a becenevet adnám neked - jobb híján elkezdtem kóstolgatni, felfalni őt úgysem lehetett, a szaga meg rendkívül idegesített.
Miért nem használ valami gulyáskrémet illatosítóként? Eszik ez a lány valaha fokhagymát?
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. január 24. 17:10
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. február 2. 12:04 Ugrás a poszthoz

Reissner Eliza

Igen, ez a lány egy abszolút pletykaéhes, minden titkot másoknak kifecsegő, szenzációt hajhászó, minden témába belekontárkodó, rosszindulatú, felszínt kapargató, aggodalmaskodónak tettetett, magát embernek mutató vérfarkasnak látszott.
Lehet, azért nem tetszik a szaga, mert ő is egy vérfarkas?
Ahogy mindez keresztülszelte az agyamat máris nem tetszett a jelenléte. Hátrébb léptem párat, jobb az óvatosság, meg ki tudja, hogy mikre vetemedik, de tőle, azt hiszem, nem kell jóra számítani - erről meg voltam győződve. Kis magas hangján próbálta kompenzálni a méretes szörnyeteget, ami benne lapult, de engem nem lehetett megtéveszteni, hiába is próbálkozott.
- És mondd, szereted a teliholdas éjszakákat? Azok fényében megfürödni és átváltozni.... - sejtelmesen hagytam egy kis szünetet. Olyan volt ez, akár egy nyitott mondat, meghagytam a lehetőségét annak, hogy kipótolja, ha meri. De miért ne merné? Hiszen most is itt ücsörög mellettem és fel se tűnik neki, hogy vérfarkas vagyok, szóval nincs mit vesztenem. Vagy kibújik a szög a zsákból, vagy majd bambán bámul a semmibe és leplezi, hogy hova is tartozik valójában.
- Nem mondták még neked, hogy nagyon kíváncsi vagy, Eliza? - mondtam és finoman megérintettem a hátát. Farkaskörmeim majdnem lyukat vájtak a felsőjébe, mindenesetre gyengéden rávilágítottak arra, hogy nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek látszok.
- Van egy kedvenc mesém: az egyik szereplője Piroska a másik meg... - újabb hatásszünetet tartva mélyen Eliza szemeibe nézve elvigyorodtam, majd kérdőn felhúztam a szemöldökeimet:
- Szerintem kitalálod - és összedörzsöltem a mancsaim. Nem akartam, hogy tudatlanságban ücsörögjön itt mellettem, és amúgy magának kereste. Én mindig mondtam, jobb az óvatosság, de aki, olyan vizekre evez, ami nem neki való, ne lepődjön meg, ha a hullámok elnyelik.....
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. február 2. 12:07
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. február 14. 17:10 Ugrás a poszthoz

Kíváncsi Lizuska


- Miért is kellene elgondolkodnom azon, hogy kinek mit mondok? - kérdeztem a lány felé fordulva, közben meg elkezdtem simogatni az államat is, mintha gondolkodóba ejtettek volna a rellonos hölgyike szavai. Hogyne. Pont az ilyen kis fruskák abszurd ötletein fogok majd elmélázni, álmaiban esetleg. Engem nem érdekel, milyen Pulitzer díjas író/firkász akar lenni, vagy lesz majd belőle. Csak elhatározás kérdése és csak a ruhái maradnak majd meg valahol a földön heverve. Fogalma sincs arról, hogy kivel játszadozik. Rosszallóan csóváltam meg a fejemet és hangot is adtam a nem tetszésemnek:
- Eliza, vigyázz, mert könnyedén megsérülhetsz - felhívtam a figyelmét erre az alternatívára is, ha már nem hajlandó figyelembe venni, hogy épp egy vérfarkas társaságában próbálja elütni a maradék szabadidejét. Engem nem zavar, csak épp nem vállalok felelősséget magamért. S ha én nem, akkor ki fog? Elgondolkodtató.
- Hogy beszélsz? Anyukádék nem tanítottak meg szebb kifejezések használatára? - megdöbbentett, hogy micsoda hangnemet engedett meg magának velem szemben. Ez lehet, hogy a suliban a legmenőbb csajok közé sorolná, de nem túl kedvező kilátásokat varázsol neki ezt a szituációt tekintve.
- És ha az vagyok? Ha vérfarkas vagyok? Nem hiszem, hogy bármi is, ami velem kapcsolatos rád tartozna - olyan lendülettel simítottam meg az arcát, mintha épp letépni készültem volna a fejét. Kicsit elvetettem a sulykot, mire Lora jelzett belülről, hogy elég lesz ebből az öldöklő, agresszív üzemmódból:
- Jaj, félre ne érts, szeretem én az ilyen önjelölt, kíváncsi rellonosokat, csak kérdés, hogy meddig bírom el a társaságukat. Szerinted? - és ismét mélyen a szemébe néztem, ki akartam olvasni belőlük valamit, de igazából semmit se lehetett. Üres, önmagától elszállt, pletykaéhes lányka volt ez, hiába is próbálkoztam.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. február 14. 17:11
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. június 5. 16:09 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka

Ami azt illeti, a mai napom nem indult a legjobban, sőt. Már kora hajnalban azzal kellett szembesülnöm, hogy Aladár nem hajlandó elfogyasztani a reggelijét, ami rendkívül elvette a kedvemet, attól is, hogy tulajdonképpen létezzek. A folyamatos nyüszítés, kérlelő szemek, és az ágyam masszív faszerkezetének tönkretétele után, megelégeltem a dolgot és idegesen fújtatva egyet végülis leereszkedtem az Aladári mélységekbe:
- Na, ki vele, mi bántja a kis lelkedet? - faggatóztam, mintha Alcsi tudott volna a kérdéseimre válaszolni, de ő egyre inkább begubózott és a fal felé kezdett el fordulni.
- Na szép, mondhatom, remek. Már szóba se állsz a gazdáddal? - húztam fel a szemöldökeimet és fejem rosszalló ingatásába kezdtem. Ez se nagyon hatotta meg az állatot, aki magatehetetlenül feküdt előttem. A helyzet siralmas volt, én meg teljesen bepánikoltam.
- Figyu Alcsi, ha nem leszel hajlandó felkelni, megyünk az állatorvoshoz. Tudod, ahhoz a nagy szemüveges bácsihoz, akitől múltkor a szurit kaptad - aztán meg elkezdtem imitálni, ahogy beszúrják neki azt a finom kis fájdalomcsillapító koktélt, amit vagy úgy pár nappal ezelőtt kaphatott. Erre már felugrott és nagy félelemmel a szemében szaladt el a szoba másik szegletébe.
- Na jó, ne izgasd annyira magad. Nem az állatorvoshoz megyünk, hanem Bogolyfalvára. Szükséged van a friss levegőre, nekem meg a pancsolásra. Megígértem Dankának, hogy ma egy nagyon jót fogunk szórakozni.. szóval akkor tulajdonképpen indulhatunk is -  a póráz után nyúltam majd ráapplikáltam Alcsi nyakára. Nem nagyon tetszett neki, de különösebben nem izgatott, hiszen én egy jó cél érdekében tettem, meg akartam séltáltatni.
- Na, elég a lázongásból... meglátod, hogy milyen jól fogod érezni magadat - bíztatgattam és gyors ütemben hagytuk el a szobámat. Majd kiérve Bogolyfalvára hosszas küzdelmek árán be is jutottunk  a fürdőbe, ahol mondhatom, Alcsit nem túl nagy örömmel fogadták. Végül azonban csak beengedték, mert túl szépen néztem rájuk... vagy ki tudja. Ahogy leterítettem a törülközőmet, még sehol sem láttam Dankát, de bizakodtam benne, hogy el fog jönni, hiszen megígérte. Az ígéreteket pedig általában be szokták tartani.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. június 5. 16:31
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. június 5. 17:09 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka


Én is nagy gondban voltam egy ideig, hogy mit vegyek fel a Barlangfürdőbe, de aztán Aladár gondoskodott arról, hogy elmenjen a kedvem a hosszas hezitálástól. Az, hogy nem akart felkelni, meg úgy nagy általánosságban minden ellen tiltakozott, olyan érzéseket váltott ki belőlem, hogy legkévésbe se az érdekelt, hogy milyen fürdőruhában fogok majd tetszelegni a strandon tartózkodó férfinépek előtt. Majd abban a pöttyösben, amit múltkor vásároltam és még talán leöntenem sem sikerült, ha nem csal az emlékezetem. Vagy abban a zöldben, amiben a fenekem úgy néz ki, mint egy méretes gumilabda.
Végül, mikor az átöltözésre került a sor kicsit megdöbbentem, mert a zöldet hoztam el, de aztán, hogy orvosoljam a problémákat, egy stílusos nyári kendővel eltakartam, amiket nem kellett látnia a nagyközönségnek. Jó, nyár, úszógumik, narancsbőr, hájredők... gondolom, nem kell őket bemutatni senkinek. Hát én is valami hasonlókkal rendelkeztem és ott szorított a bikinim, ahol nem sajnálta.
Nagyot sóhajtottam, ahogy visszaértem az öltözködésből, mert Danka még mindig nem volt sehol, Aladár meg kinézte magának a szomszéd pléden üldögélő kutyalányt. Rosszallóan ingattam meg a fejemet, sejtettem, hogy hamarosan oda lesz az idilli béke, ugyanis Aladár el fogja magát szánni és be fogja cserkészni azt a kutyalányt... én meg, nem akarom azt végignézni. Nagyon nem. Olyan kis védekezően hunytam be a szemeim, amikor furcsa lihegő hangokra lettem figyelmes és arra, hogy  hatalmas vehemenciával dobja le mellém valaki a cuccait. Lassan nyitottam ki a szemeimet, mert eleinte még bántotta a fény és csak körvonalakat tudtam kivenni, de aztán felismertem az auditív csatornákhoz tartozó vizuális alakot: Danka volt az.
- Szia! Látom, te is kivagy az élettől - jegyeztem meg, majd sejtelmesen Aladár felé pillantottam.
- Látod, hogy nyáladzik arra a kutyalányra? Hamarosan problémák lesznek - nevettem el magam és igyekeztem a cuccaimat arrébb pakolni, hogy jusson hely Dankának is. Közben persze elkezdte mesélni a dolgokat, amik történtek vele, én meg tág pupillákkal fürkésztem, nem hittem a fülemnek.
- Jaj, nagyon sajnálom, de az a lényeg, hogy itt vagy. A többit meg engedd el - mondtam a lánynak és bíztatóan rákacsintottam.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. június 5. 17:16
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. június 6. 21:34 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka

Dankán látni lehetett, hogy teljesen el van varázsolódva a medencéktől, meg úgy az egész Barlangfürdő külsejétől, aminek bevallom, különösképp örültem. Szerencsére sikerült túllépnie a fürdőruhás nézeteltéréseken és egy hatalmas mosollyal az arcán kémlelte a kiskutyámat is. Benne még ott lappangott az a kezdeti lelkesedés - ezek után a kis szőrös vattapamacsok után -, ami már belőlem rég kiveszni lászott. Hát igen, a tapasztalat, meg az évek, meg az a sok sonkás szendvics, amit Alcsi kikunyizott és felemésztett - ha mesélni tudnának.
Persze, a kis zöld fürdőrucimmal még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Kicsit húzódozva reagáltam, amikor Danka beinvitált a medencébe. Nem éreztem magam túlságosan vízkompatibilisnek, sőt. Emberkompatibilisnek sem.
De akkor miért kellett eljönnöm erre a helyre? Miért nem tudtam otthon maradni? Ellepték az agyamat a szebbnél-szebb gondolatok, de ugye ezt pont nem mondhattam el a vattacukorrózsaszín felhők között úszkáló Dankának, aki úgy integetett felém, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Fürödni, rengeteg más, fura kinézetű emberrel egy tömegelnyelőben... csodálatos.
- Na jó, talán most az egyszer - gondoltam és egy nagy lendülettel, mintha egy sebtapaszt tépnék le magamról, rántottam le az oldalamról a hanyagul megkötött nyári kiskendőt.
- Hát, nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet - kissé elbizonytalanodtam, majd némiképp kicsit sasszézva a medencék vonzáskörzetében felgyülemlett emberek között, sikerült eljutnom Dankáig, aki persze tök jól nézett ki és nem fenyegette az a veszély sem, hogy kiküldik a medencéből.
- Szép ez a bikini - dícsértem meg az újonnan vásárolt fürdőruháját, majd igyekeztem a medencében egy olyan területre eljutni, ahol kevesebben voltak és hogyha meg akartam szólalni se kellett ordítoznom, hogy Danka hallja, amit tolmácsolni szeretnék.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. június 6. 21:35
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. augusztus 24. 12:33 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka

- Tényleg tetszik? - kérdő pillantásaimmal most nem Aladárt jutalmaztam, aki valóban elindult annak a kutyalánynak az irányába, akiről már az előbb is sejtettem, hogy nem kispályás alak, és már pont elég közel volt az a veszedelem, amibe pont nem akartam beleártani magam, ezért csak finoman a szemem sarkából figyeltem, mintha nem is hozzám tartozna ez a szőrös négylábú mancsos, hogy mit csinál. Reménykedtem benne, hogy semmi rosszat, mert nem szeretném ám Aladár ivadékait a kastélyban nevelgetni. Egyszerűen nem állok készen rá és nincs is akkora felelősségérzetem, mint amit ez a feladat megkívánna.
- Az a legjobb benne,  hogy ápol és eltakar, bár ez sem teljesen igaz... nem véletlenül kötöttem magamra azt a kendőt, ott - mutattam a lehajított háromszögletű testfedőre. Hogy ez a zöld bikini mennyire volt jó választás, majd kiderül. Egyelőre a vízben úgysem lát senki -  szépen eltakar ez a folyékony kék réteg, amiben úgy sunnyoghatok hála Merlinnek, ahogy csak akarok. A strand meg amúgyis a nagy fagyik, hamburgerek és koktélok kánaánja, amik egyébként hízlalnak, szóval itt ez a sok többi alak is, hamarosan magára szed némi pluszt, nincs ok az aggodalomra. Azzal már nem kifejezetten értettem egyet, amit Danka csak úgy szelíden a fülembe duruzsolt, miszerint milyen jó itt és mennyire élvezem az embertömegben való fürdőzést, de nem volt kedvem elrontani a kis navis örömét meg szimpatikus is volt számomra, szóval egy leheletnyi mosolyt az arcomra erőltetve és némi keserédes csillogást szemeimbe, szólaltam meg:
- Egyáltalán nem unom halálra magam, csak egy kicsit félek. Nem tudom, hogy Aladár mikor fog rámászni arra a kutyalányra... - nyújtottam el kissé a mondat végét és megálltam egy pillanatra. Na nem mintha ez olyan jelentőségteljes lenne, csak egyszerűen kimondtam azt, amitől tartottam és ez manapság elég ritka számba ment nálam. Az emberek nem nagyon szoktak olyan dolgokról beszélni, amiktől félnek.
- De, én is eléggé éhes vagyok - nyúltam a pocakom irányába, ami vészjóslóan meg is kordult, jelezve, hogy üres a tartály.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. augusztus 24. 12:38
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. október 1. 18:00 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka

- Ennek örülök, mert nekem nem kifejezetten, de mindegy -  magamba fojtottam a mondanivalómatt, hisz mégis ki kíváncsi arra, hogy mielőtt elindultam, még nagyban azon morfondíroztam, hogy melyik bikinit öltsem magamra? Ez olyan általános betegsége a strandra vágyóknak hogy lassan könyvet lehetne írni róla.
Tulajdonképpen mindenki lubickolni akar és nagy fagyikat enni, de közben megőrizné még jó pár évig a fürdőruha méretét is, szóval nem sokban külöböztem tőlük. Sőt. Igazából semmiben.
És ki tudja, hogy Dankának nincsenek-e hasonlóan ilyen gyötrelmes gondolatai? Elviekben nem látok a fejébe... és milyen jó, hogy nem látok a fejébe. Na meg pláne Alcsinak a fejébe, aki ki tudja, hogy azt a kutyalányt kémlelve, miken töri a szürkeállományát, te jó ég....
- Kiskutya-nevelés? - futott össze másodpercek töredéke alatt a szemöldökeim között lévő bőrterület. Nekem az túl korai. Elég ez az egy is itt, hát tegnap is, mit össze nem művelt. Megette a Bájitaltan füzetemet, utána meg szétcincálta a taláromat. Igazi kis művész, csak a rosszabbik fajtából. Szóval neeeem, nagyon nem.
- Danka, ez nagyon rossz ötlet, én elvetném - szólaltam meg, hogy ezt verje ki a fejéből de gyorsan, mert én biztos, hogy nem asszisztálok hozzá. A szobatársaim ígyis éjjel-nappal Alcsit szapulják, hátha még gyerekei lennének. Szerintem előbb változtatnák varangyos békává. Aztán kilépett a medencéből, én meg követtem, mint egy kiscsibe a tyúkanyókát, vagy nem tudom. Mindenesetre mentem utána és közben nézelődtem. Mindenhol vidám emberek és törölközők szerte a strandon, de élelmet? Azt nem láttam sehol. Pedig már az előbb megbeszéltük, hogy enni fogunk valamit és a hasam is egyre inkább csak korgott meg korgott, mint egy feneketlen bendő, ami megtöltésre vár.
Ösztönösen nyúltam a törölközőm után és magamra terítettem. Igazából nagyon fáztam és napok óta bújkált bennem valami betegség is, szóval a legjobb ötlet volt eljönni erre a strandra.
- Te mit szeretnél enni? - érdeklődtem volna, mire felhangzott onnan is, hogy mit kívánok. Erre halványan elmosolyodtam. Sok mindent kívántam.
- Pizza, gyros, fagyi, minden jöhet - vigyorodtam el, de aztán eszembe jutott, hogy lehet Danka vegetáriánus, de ez csak egy ilyen sanda gyanú volt és éreztem, hogy nem kellene megkérdeznem, de azért mégiscsak kikívánkozott belőlem:
- Te amúgy vegetáriánus vagy? Mert akkor Alcsinak nem leszel a barátja... - és Alcsi rám nézett, én meg rá, és nem értette, de én tudtam, hogy mivel a sonkás zsömlék a kedvencei, nem fog túl meghitt viszonyt kialakítani Dankával.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. október 1. 18:04
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lora Fontaine összes RPG hozzászólása (95 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel