36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csonka Zsombor összes RPG hozzászólása (187 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Le
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 6. 15:48 Ugrás a poszthoz

Te
Bizonytalanul


Érdeklődve nézte, hogy a kés ahelyett, hogy kimért volna egy olyan normális adagot, csak simán elvágta a tortát szinte félbe. Hát ez egészen érdekes lesz, az biztos. Még jó, hogy az ebéd nem most volt, mert különben a felét se bírná magába tömködni.
- Hát, ha én sütöttem volna, akkor biztos, hogy senki nem lenne képes abból egy ekkora adagot megenni - sóhajtott, ahogy átvette a tányért, és a szeméhez emelte, hogy még tüzetesebben megnézze annak a méretét. Vajon kitakarta a fejét is? Mert egészen úgy érezte, hogy igen.
A pokróc másik szegletéből elvett egy villát, és belesüllyesztette az édességbe. Sz biztos, hogy nagy harcra jelentkezett, és csak reménykedni mert, hogy jó is legyen az íze. Mert ha nem, akkor aztán fogalma sincs, hogy mit fog tenni.
Egy jókora adagot a villájára tűzött, és bekapta, hogy a pofazacskóit is az telítse ki, így úgy kinézve, mint egy megtermett, éhes mókus. Rágás közben érdeklődve hallgatta a lányt, aztán mikor ránézett Rara, feltartott mutatóujjával jelezte neki, hogy akarna ő beszélni, csak éppen nem megy. Gyors rágásba kezdett és próbálta legyűrni a hatalmas falatot, hiszen ez nem olyan téma volt, amelyet sokáig hagyhatott a levegőbe poroszkálni. Sőt, ha jól ismerte Rarát, akkor már csak egy kis idő kellett neki, hogy elbizonytalanodjon, és azonnal visszakozni kezdjen az egész témával kapcsolatban, azt meg nem hagyhatja.
Még mindig szűrt hangon, mint aki mindjárt megfullad, gyorsan kinyögött egy mondatot. - A lufiknál azt mondtad nem akarsz olyat, hogy "mi" - emlékeztette rá. Persze ott ő is sok mindent mondott, de a saját érzelmeit sokkal kevésbé tartja tiszteletben, mint a lányét.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 6. 17:00 Ugrás a poszthoz

Te
Bizonytalanul


Most vagy ő választott hihetetlenül rossz pillanatot egy ekkora falatbevállalásához, vagy a lány, hogy ilyen komoly témákról beszélgessenek. De teljesen mindegy is volt, feltéve, hogy a lány megvárja, míg kinyögi végre a kérdését.
Fél? Hát igen, tőle lehet is, ezt elismeri. De ennyire rosszul emlékezne arra a beszélgetésre? Az elméje sokszor csapta már be az évek során, de egészen rég volt már, hogy ennyire. Esetleg jó lesz visszamennie az ELMÉbe egy újabb kivizsgálásra.
- Ne ne ne - riadt meg hirtelen Zsombor, hogy nem tudja meg, hogy mi lesz ebből az egészből. A sütis tányért letette maga mellé, és megragadta a lány egyik kezét, hogy magára irányítsa a figyelmét. - Beszélj hozzám. Szóval félsz - vezette vissza a beszélgetést oda, ahol volt. Ezt most nem hagyhatta annyiban. De miért nem? Mármint ő akarta? Dehát mindenkinek fájdalmat okoz. Rarának viszont nem akar. Mégis, a racionális éne mintha teljesen cserben hagyta volna, ha erről a barnaságról volt szó. - Tőlem? - nyögte ki a kérdést, mely szinte égette a nyelőcsövét, ahogy kijött.
Megszokta már, hogy mindenki ferdén néz rá, és azt is, hogy maga sem mer már bízni. Semmiben.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 6. 18:16 Ugrás a poszthoz

Te
Bizonytalanul


A nevetés egészen hirtelen érte, kissé hátra is hőkölt, és a lány kezét is leengedte.
Tőle.
Attól az embertől, aki egy volt halálfalóval viaskodott. Aki elküldött egy ártatlan lányt féltékenységből. Akinek dühkezelési problémái vannak. Oh Rara, ha tudnád te most pontosan min is nevetsz... Elméjében felrémlett újra a tű, és az az átlátszó szérum, amely újra és újra lenyugtatta a benne nyugvó szörnyet. Érezte a kétségbeesés izmainak megfeszülését, ahogy tiltakozik, üvölt. Szörnyű emlékek száguldottak le benne, míg vele szemben a lány csak nevetett. Nem érti. És nem is kell neki.
- Az a srác biztos egy bunkó volt - fűzte csak hozzá Rara mondandójához. Fogalma sem volt róla, hogy a lány mit titkol pontosan, hiszen egy szakítás nem hitte, hogy pánikrohammal kéne, hogy járjon. Sok minden volt, amit még nem értettek egymásban. Olyanok, melyeket nem is képesek elmondani egymásnak.
- Rara - nézett le kezeikre a srác. - Minden, amit a bulin mondtam igaz. Csodálatos vagy, és semmi mást nem szeretnék jobban, minthogy köztünk legyen valami. De se te, se én nem vagyunk készek arra, hogy megosszuk a titkainkat valaki mással - mondta ki a nyilvánvalót. Igen, szavakkal is bevallotta, mit érez. Viszont ez nem változtatott a tényen, hogy kapcsolatuk elsősorban kémia, mintsem szellemi vonzódás.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 7. 15:47 Ugrás a poszthoz

Te
Bizonytalanul


Mindketten elhalkultak hirtelen. A lány szavai hatalmas űrt hagytak meaguk után. Liliomtipró. Vajon ezek szerint akkor Rara nem akarta? Zsombor érezte, ahogy agyát újra elönti az az ismerős düh, keze ökölbe feszült. Nem hagyhatja, de mégis. Rara miatt elengedné a benne lakozó szörnyet. Egyedül a gyógyszerek miatt volt képes megtartani a józan eszét.
Igaz volt. Minden szó, amelyet ő mondott, és amit a lány. Kerülgették egymást, hol egyikőjük, hol másik visszakozott az egész miatt. Akarták, de mégsem tudták meglépni azt az utolsó lépést.
Van-e értelme. Jó kérdés. Mikor együtt voltak azt érezte, hogy igen. De amikor külön... A félelem és szorongás beült a fejébe és addig suttogott neki, míg elhitte, hogy nincs. S ez az egész találkozó. Az, ahogy kisiklott csak ezt bizonyította.
A pengető egy kicsit lógott a lány kezében, mielőtt képes lett volna elvenni. Ez a gesztus mindent elmondott. Rara nem kér belőle. Meg tudta érteni. Éppen csak közel engedte volna magához, és újra elhagyták, amit megcsillant igazi valója. Bólintott egyet, szájában keserű ízzel, és felállt a pokrócról.
- Igazából pontosan ezt érdemlem - jelentette ki Zsombor, és már vette volna útján vissza a kastélyba. Egy pillanatra még visszafordult.
- Köszönöm a sütit. Nagyon finom volt. És... boldog szülinapot - mondta ki a szavakat egy hatalmas gombóccal a torkában. Újra megtörténik. Megint. De mostanra már sokkal jobban képes kezelni.
Elfordult, és a nevető csoportok között visszasétált. El Rarától. Pontosan úgy, ahogy első alkalommal lennie kellett volna.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. július 25. 16:10 Ugrás a poszthoz

Te
Először igazán


Miután összefutottak a folyosón, a következő egy órában azon agyalt, hogy vajon hova vigye el Rarát. Amikor nagy menő módjára mondta neki, hogy van egy ötlete, akkor igazából nem volt. Csak annyit tudott abban a pillanatban, hogy kettesben akar lenni a lánnyal, lehetőleg olyan kellemetlen emberek nélkül, mint a folyosós srác.
Kisvártatva kitalálta, hogy ismer egy igazán jó búvóhelyet. Már csak a meglepi részt kellett kitalálnia. Így - bár nem büszke rá -, ellógta a következő órát, átöltözött és kiszökött, hogy elrendezze a terepet. Elment egészen Bogolyfalvára, hogy bevásárolja a szükséges eszközöket, és gyorsan bedobva őket a helyre, már sietett is a megbeszélt találkozóra. Kényelmesen elhelyezkedett az egyik ablakpárkányban, és csak akkor bújt az ólmos oszlop mögé, ha az egyik tanár látta meg közeledni. Az ő tudásuk szerint Zsombornak most a navine berkein belül kéne feküdnie és majdhogynem haldokolnia. Majd holnap azt mondja, szimpla gyomorrontása volt, de mára már jobban van. De ehhez az kellett, hogy senki ne vegye észre.
- Hol van már? - kérdezte magától a fiú, ahogy már az utolsó órára siető gyerek is elhaladt mellette. Ennyi ideig nem tarthatták bent őket a tanteremben, hát elkésnének, akiknek még van órája...
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. július 27. 19:44 Ugrás a poszthoz

Te
Először igazán


Újabb közeledő ember zajára lett figyelmes, ám ezúttal tudta kihez tartoznak. Apró, de fürge lépések egymásutánja, lopva hol ugorva egy picit csak a gyorsaság kedvéért. Rara.
- Késtél - állapította meg Zsombor, de hangjában nem volt megrovás. - De tudod... rád mindig megéri várni - nyomott egy puszit a lány homlokára, és megfogta a kezét. A mesét a szobatársairól annyira nem vette be, mert aki így néz ki, nem foglalkozhat egyszerre a külsőjével és másokkal is. Vagy legalábbis nem ennyi idő alatt. De hagyta, hogy a lány abba a tudatba maradjon, hogy sikerült kibeszélnie magát.
- Egy olyan helyre, ami sokat segített, amikor még nem voltam....
- egy pillanatra összeszorította a száját, ahogy elgondolkodott a szavon. - ... olyan mint most. - Először a normális ugrott az agyába, de rájött, hogy elég túlzás lenne magát teljesen épnek neveznie.
Közben elkezdte vezetni a lányt befelé az erdőbe, egészen addig a titkos kis fáig, melynek ágai között megbújt a ház. Az ódon kis otthon úgy csillogott teljes pompájában, mintha soha nem hagyta volna el. S habár esze vissza-vissza révedt arra az időszakra, már teljesen idegenként kezdte azt megélni. Ő volt, de mégsem annyira. Se Nem Zsombor, se nem Márton. Ő csak egy Csonka gyerek.
- Amikor meséltem neked a szüleimről, biztos említettem, hogy az egész egy viharos éjjel történt. Szóval jó sokáig rettegtem tőle. És egyszer megtaláltam ezt a helyet - mutatott fel a fa ágai között. Mostanában már sokkal egyszerűbb volt beszélnie a múltjáról. Rara megértette őt, és érezte, hogy ha nehéz is, neki megéri elmondani mindent.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. július 29. 02:30 Ugrás a poszthoz

Te
Először igazán


Ahogy megpillantotta a faágak között kikandikáló deszkákat, először fogta el valami, amit legjobban lehetett hasonlítani az otthon érzéshez. Nem volt teljesen olyan, mégis kissé megmelengette a szívét. Érezte ahogy a lány közelebb bújik hozzá, és arra gondolt vajon megérdemli-e ezt az egészet. Mikor legutóbb járt itt, még szét volt esve. Az elméje megborult, volt egy nevelőapja, aki végül becsapta. Semmi biztos az életében. Most pedig van egy választott családja. Rara, Tom és még Laura is. Nem is kellett neki több.
- Ha szeretnéd - mosolygott a lányra, és elkezdett mászni. A tetején megvárta Rarát, és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse a végén. Végül bemehettek a kis egyszobás bunkerbe.
- Nem sok, de legalább itt senki sem fog zavarni minket. Különleges dologgal készültem neked - nézett titokzatosan, majd az egyetlen kis asztalhoz sétált. A méretéből kiindulva valószínűleg nem is azért volt itt, amire a göndör készült, de ez őt természetesen nem állította meg. Leült a földre, ugyanis így volt rendes magasságban nekik, és levette az összehajtogatott takarót a tetejéről. Így felfedve a titkot. Egy hatalmas pizzás dobozt. Azt már tudta, hogy a lány tud enni, és szeret is.
- Bon appetit, madmoiselle - vigyorgott, és ahogy kinyitotta a dobozt egy ezerszínű pizza tárult fel. - Minden szelet már ízű, mert nem tudtam milyet szeretsz - magyarázta meg a különleges helyzetet és vállrándítás kíséretében.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. augusztus 4. 23:01 Ugrás a poszthoz

Te
Először igazán


Elmosolyodott a lány reakcióját követően. Soha, egyetlen lányt sem látott még úgy rajongani az ételért, mint Rarát és ezt imádta benne. Nem kellett neki egyetlen salátás, kalóriaszámoló sem. Bár ha az igazat akarta megvallani, az se zavarta volna, ha a barna is ezt csinálná. Persze akkor nehezebb lenne lenyűgözni, de nem tetszene neki kevésbé.
- Az ananászos pizzát már rég be kellett volna tiltani
- kontrázott rá azonnal. - Szóval nagyon örülök neki, hogy ezt mondod, mert ha szeretnéd, akkor sajnos kénytelen lennék szakítani veled - húzta el a száját játékosan. Ránézett a dobozra, és kiválasztott magának egyet, amelyiket apró rákok voltak. Mediterrán? Vagy tenger gyümölcsei? Valami hasonló neve volt.
- Meg akarod kóstolni? - ajánlotta fel, mielőtt beleharapott volna. Lehet, hogy volt ott nyolc íz összesen, de egytől se akarta megfosztani Rarát. Amennyiben a lány igenlően válaszolt, fogta a pizzaszeletet és a pereménél fordítva rajta száznyolcvan fokot a lány szájába tette a szeletet. Ha nem, ugyanezt tette a sajátjával.
- Tudod a nyelveden vannak az ízlelőbimbók. Így ha a feltéttel lefelé eszed a pizzát, akkor jobban érzed az ízeket - magyarázta meg a göndör a furcsa evési módszert, amelyet kiválasztott. Az egyik nagyon unalmas intézetbeli könyvben olvasott erről. Sajnos akkor nem tudta kipróbálni magától, de miután kijött ez volt az első dolog amit tett. És meglepő módon tényleg igaz volt. Persze attól is függött, hogy milyen minőségű a pizza, de alapjáraton az elmélettel nem volt gond.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. augusztus 4. 23:47 Ugrás a poszthoz

Te
Először igazán


A lány semmit nem szólhat, mert a lehető leglovagiasabb módon megkérdezte, hogy szeretne-e egy harapást a pizzájából. Pedig ha valaki megosztja veled a kajáját, azt egy igen nagy lépésnek szokták tekinteni. Habár Zsombor nem igazán volt az a habzsolháp ember. Mindesetre neki is megvoltak a kedvencei. És a pizza egy volt közülük.
- Ez igaz is lehetne, ha lenne rajta ananász.
- Utálatos gyümölcs volt az a javából. Mindig legurult a szeletről, ráadásul melegen kellett fogyasztani, mert az a tésztás álom úgy a legfinomabb, de az mégis annyira természetellenes. - De általában minden más rajta marad. Csak próbáld ki - bólintott a fiú. Ahol nem spórolják le a kötőanyagot a tetejéről - magyarul a sajtot -, ott nincs ezzel gond. És ő nem hoz silány árut a lánynak. Soha.
- Nem tudom. El kell mennem kontrollra az ELMÉbe, de szerencsére már nem kell végig ott is maradnom. - Mióta megismerkedett a lánnyal, még gyorsabban megy a felépülése, legalábbis a pszichológusa ezt mondta. Az, hogy megosztotta még valakivel a történetét mindenféleképpen pozitív visszajelzés volt. Egyedül a kis incidens miatt volt félő a visszaesés. De csak azért, mert az orvosok nem tudtak semmit. Zsombor nem mondta el, hogy mitől tört rá a roham. Minden kérdésre csak megvonta a vállát; gondoljanak az orvosok amit akarnak, ő akkor se adja ki a lányt. Nem, amíg nem áll készen.
- Miért, te mit fogsz? - kérdezte. Igazából volt még valami, amire minél gyorsabban időt kellett volna szánnia, de egyszerűen képtelen volt. Nem csak megtenni, de még beismerni is, hogy egyszerűen az a dolog fenn áll.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. augusztus 6. 10:11 Ugrás a poszthoz

Szellemtan kirándulás
Lakoma


Természetesen már sokan ott vannak, mire  megérkezik. Kedvenc zöld dzsekije a kezében, rajta egy barna póló. Sajnos túl meleg volt ahhoz, hogy megtűrje magán a kabaláját. Arca gyűrött, haja kócosan áll az égtáj minden irányába, és egészen látszik, hogy még nem ébredt fel teljesen.
Odasétált a tanárhoz, és habár tudta, hogy Poulain professzornő is emlékszik a nevére, azért elmondta. Hátha nagy izgalmában valaki mást húz ki a listáról. Oldaltáskáját melybe körülbelül három pólót és egy nadrágot gyömöszölt be összesen, lazán a átvetette a vállán, és az előkészített kis asztalkához lépett. A gyomra ilyenkor még nem kíván semmi fogyaszthatót, de mivel úgy tűnt mindenki más is ott gyűlt össze, ezért végül megállapodott egy adag zöld teánál. Az nem árthat.
Körbenézett a jelenlévőkön. Nagyon sokan voltak, akikről halvány lila gőze sem volt, kicsodák. Kivéve a mellette ácsorgó. Na ő róla elég sok mindent hallott még úgy is, hogy sose jár le a nagyterembe enni a pletykák miatt.
- Téged ismerlek! - szólt oda neki, és igen, Zsombor szájából ez hajnalok hajnalán valamiféle köszönés akart lenni. - Mögöttem ülsz Szellemtanon. Mindig nagyon sokat fecsegsz - mondta tovább, és nem feltétlenül jött rá, hogy ez nem a legjobb módja az ismerkedésnek. Ám sokkal barátibb, mintha a legújabb híreszteléseket hozná fel. Amúgy sem hitt el semmi ilyet.
- Zsombor vagyok - nyújtotta a kezét a lány felé, ha netán ő nem hallotta volna vissza a róla szóló mondákat - bár be kell vallani, abban van igazság is. Beleszürcsölt teájába, és várta, hogy a jótékony koffein ellepje az agyát végre.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. augusztus 6. 16:27 Ugrás a poszthoz

Te
Először igazán


A pizzás válaszra csak legyintett egyet. Ha nem, hát nem. Ő attól még fejjel lefele fogja magába falni az ínycsiklandozó rákocskákat.
- Idén utoljára? Miért, abbahagyod a zongorázást? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel Zsombor. Alapjáraton nem volt a kiskoncertezéses versenyes oktatás híve, de pontosan látta, hogy a lánynak ez mennyit jelent. Meg úgy alapjáraton is a hangszer maga. Sokszor az ember elveszíti a motivációját, ha valamit abbahagy. Lesznek fontosabb dolgok, és akár megígéri magának, hogy folytatja, akár nem, egy idő múlva más fontosabbá válik. Ő már csak tudja. Volt már az a zongora, akit magára hagytak az épületben porosodni.
- Oda is be kell majd szöknöm, vagy ezúttal címet is kapok, ahova mennem kell - somolygott a göndör a pizzája mögül. Nem mondja, hogy most nem tudná kinyomozni, hogy mégis mikor és hova kell mennie. De azért egy fokkal jobban néz ki, ha valaki barátja kicsit elegánsabban felöltözve hivatalosan érkezik, mint másnapos, koszos ruhában belopódzik. - És mond csak, hova akarsz bekerülni, hogy még jobban tönkretedd a lábad? - kérdezte Zsombor, de hangjában nem volt se él, se megvetés. Csak finomat jelezte, hogy nem feltétlenül van kiegyezve a balettal. Bár ha igazak akarunk lenni, akkor az egész táncdolgot kimosná az emberek emlékezetéből, hogy senki ne kényszerítse rá még egyszer.
- Várj, akkor a balett miatt hagyod abba a zongorát? - vonta újra össze a szemöldökét, ahogy lassan de magabiztosan összerakta a képet. Általában ennél gyorsabb szokott lenni a felfogása, és ezeket a kérdéseket magának rakja csak fel, de ebben az esetben kicsit bevonódva érezte magát. Nem róla volt szó, mégis valakiről, aki fontos neki. Az objektív látásmódot most képtelen volt alkalmazni.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. augusztus 9. 21:58 Ugrás a poszthoz

Te
Először igazán


Nyugodtan hallgatta a lányt, egészen addig a szóig. Németország. Hát ez egy pokoli menet lesz, az egyszer biztos.
- Szóóóval... nekem valahogy ki kéne jutnom németbe és odatalálni a helyre, ahol a meghallgatásod lesz? - kérdezte várva, hogy a lány majd azt mondja rosszul értelmezi a helyzetet. Mert bár Rara miatt tényleg elment volna, de hogy egy mukkot nem beszélt azon az agresszív nyelven, az hótziher. És akkor már le kellett volna szerveznie az utazást, a szállást a mindent.
No az persze fel se merült benne, hogy Rara szüleivel kéne találkoznia, meg esetleg ott is aludnia náluk. Az valahogy még talán túl korai. Vagy csak Zsombor már túlságosan megszokta, hogy magáról kell gondoskodnia.
- Na jó, megvan. Szóval kell találnunk egy lakást, ahol értik a jelnyelvet. Azon már el tudok velük kommunikálni - határozta el egy pillanattal később, és arcán látszódott, hogy semmi nem képes őt eltántorítani. Ő bizony meg fogja nézni Rarát.
- De várjunk - ráncolta újra homlokát. Lassan de biztosan olyan lesz, mint egy öregember. - Mi lesz, ha felvesznek? Akkor nem mondhatsz nemet. Hiszen ez az álmod - fürkészte a lány vonásait a fiú. De semmi olyat nem talált rajta, mellyel azt akarja üzenni, hogy ott akarja hagyni. Még.
Újabbat harapott a pizzából, de már csak reflexszerű mozdulat volt, ahogy agya átlépett egy másik gondolati síkba. Próbálta magában összerakni a szálakat. Kettejüket.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. augusztus 10. 19:29 Ugrás a poszthoz

Te
Először igazán


Szülő. Apa és anya. Együttvéve. Hogy nevelő, édes vagy mostoha az már részlet kérdés. Akkor igen, ha egyik sincs számodra. Zsombor agya megcsavarodott a gondolatra, hogy találkoznia kell Rara szüleivel. Egy szép, egész családdal, akik mindig ott voltak egymásnak.
- Én... - nyelt egyet a fiú nehezen. - Nem tudom hogy kell velük viselkednem - nézett kétségbeeséstől csillogó szemekkel a barnára. Vannak halvány emlékei milyen volt az eset előtt az élete, de arról is inkább érzések vannak, mintsem viselkedési formák. Arról pedig nem éri meg beszámolni, milyen volt Kirillel. Pláne ahogy elváltak utoljára. Annak a dührohamnak az emléke még mindig kísérti, ahogy a tű nyomai is a bőrén. S mégis ő állt hozzá a legközelebb, hogy apjának nevezhesse.
Nagyot harapott a pizzából. Nem tudta mit tegyen. Legyen gyáva? De egyszer muszáj lesz kibújnia a nyúlüregből. Majd maximum megint megnémul, mint rég. Nem, ezt jobb lesz kiráznia a fejéből. Sóhajtott egy rövidet.
- Jól van, elmegyek - határozta el, és mielőtt meggondolta volna magát ki is mondta. - Irány Németország - bólintott is hozzá.
Látta a lány gondterhelt arcát. Odanyúlt, és megfogta bal kezét. - Majd kitalálunk valamit. Mint mindig - mosolygott rá féloldalasan. Hiszen a legnagyobb dilemmán túl vannak. Sokáig tartott, de végre sikerült mind a kettőjüknek megbékélnie a köztük lévő bizsergéssel.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. augusztus 11. 17:33 Ugrás a poszthoz

Te
Először igazán


Bármilyen kérdés, amit neki szegeztek rossz volt. Akkor is ha csak a nevét kérdezték, és akkor is, mikor a szüleiről. Mert az ártatlannak vélt dolgok mögött is lehet olyan tartalom, mely majd kétségekbe sodorja. Az a csavaros elme, mely már többször megviccelte tulajdonosát újra megteheti. Azonban... nem félhet ezektől élete végéig, és ezt ő is tökéletesen tudta. Az, hogy Rarában megbízott, és közel engedte magához, már egy út volt a cél felé. A teljes gyógyulás felé. Most itt állt a következő döntés előtt, és jól kellett választania.
Amint meglátta a lány arcán végighúzódó mosolyt, érezte, hogy jól tette. Megvárta, míg a lány jól mellékucorodik, közben ő is nekidőlt a falnak, hogy kifelé fordulva a lány hátát a mellkasához érinthesse. Felülről átkarolta, és egy puszit nyomott a feje búbjára.
- Majd ha elmegyünk, megmutathatod a kedvenc helyeid. Úgy se voltam még soha ott - vetette fel Zsombor, mintha csak egy hétvégi kirándulásról beszélnének. Azonban kicsit félt, hogy újra egyedül marad. Mert Rarának fontos volt az iskola. És ő is azt akarta, hogy bekerüljön.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. augusztus 19. 13:47 Ugrás a poszthoz

Egyenlőre szellemtelenül
Egy távoli helyen


Ragadt a tenyere, és fehérlett az amúgy is sápadt bőre. A gyomra minimum három bukfencet vetett és az izmai is elkezdtek remegni, mint a nád a nyári fuvallat hatására. Aztán egyik percről a másikra elmúlt a pörgés. Talajt fogott, de még mindig úgy érezte, mintha utazna. A hasában lévő tea is úgy tűnt megunta eddigi tartózkodási helyét, és épp csak egy kicsin múlt, hogy képes volt visszanyelni a feltörő rosszullétet. Savas, maró hatása a torkában tudta, hogy még sokáig meghagyja majd nyomát.
Felkászálódott a földről, és szétnézett maga körül. Hasonlóan rossz állapotban lévő arcokkal találta szembe magát, mint ahogy ő is érezte magát. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból Rara után kezdett el kutatni, majd egy pillanattal később rájött, hogy ő nem volt itt. Jobban is tette, hogy otthon maradt. Ez az utazás rosszabb volt, mint eddig bármelyik.
A hatalmas kastély terebélyesen terült el a kis csapat felett, és Zsombor álmélkodva konstatálta, hogy a tanárnő egész jó helyet talált nekik. Becsomagoltak, de a diákság szinte azonnal vetette útját a konyha felé, hogy segítsenek. Zsombor azonban inkább a távolról figyelő ember volt. Felmérte társait, apró félmosollyal konstatálva a Betti és Hunor közti kis távolságot. Majd nemes egyszerűséggel a konyhába sétált, hogy kiöntsön magának egy pohár vizet.
- A szellemek olyan érzést keltenek, mintha jégkásával öntenének le. Vannak, amelyek szellemködöt és miazmát is képesek okozni - jelentette ki Zsombor még mindig a poharát nézve, de tudatában annak, hogy a tanárnő mellette áll. Majd mikor elég lett a folyadék, elzárta a csapot, és egy félmosollyal megemelte a poharát, és elsétált. Ezzel ő már teljesítette az első tesztkérdést.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 16. 10:59 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Amikor megígérte a lánynak, hogy elmegy vele Németországba, nem gondolta, hogy ennyire izgulni fog. Annyira régen foglalkozott már azzal, hogy mit gondolnak róla, hogy most hirtelen a nyakába szakadt minden eddig elfojtott érzelme. De Rarához se fordulhatott vele, hiszen ő meg épp elég ideges volt a fellépése miatt. Szóval felesleges energiáit azzal vezette le, hogy órákat sétált. Minden nap, egyre távolabb. És persze a táskáját is háromszor átpakolta minimum, pedig csak egy napra mennek. Aztán elérkezett az idő, és miután leellenőrizte újra, hogy minden gyógyszerét elrakta-e, felvette szokásos laza stílusát.
Az út nagy részében hagyta, hogy Rara intézkedjen, ha kellett. Habár nem tudta mit mondott a lány azon a másik nyelven, mindig olyan elbűvölőnek tűnt közben. Zsombor többször rá is csodálkozott milyen eleganciával bírhat egy ilyen kemény nyelv, ha a megfelelő ember szája formálja.
Rara anyja nem tűnt túl szívélyesnek, de ellenségesnek sem. Egy kézfogás erejéig méltatta a göndört, meg talán rá is kérdezett mit tanul, aztán már hűlt helye sem volt.
- Meglehetősen furcsán - vallotta be a srác körbenézve a teremben. Ő maga is felvett egy zakót és egy inget, de az ott lévőkkel ellentétben csak egy sima kék farmer adta meg a kényelmet neki. Vagyis jelenleg a kényelmetlenséget. - De legalább abban biztos lehetek, hogy ezek az emberek nem fognak leszólítani engem - vont vállat a göndör egy félmosoly kíséretében. Mindenki olyan elitistának tűnt, mint egy királyi fogadáson. - Viszont tudod mi az én nagy szerencsém? Hogy nem is miattuk vagyok itt - nyomott egy puszit a lány homlokára. - Izgulsz?
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 19. 23:14 Ugrás a poszthoz

A másik Vizsnyiczky
AWKWARD.


Könnyed, Zsomborra jellemző ruganyos léptekkel közelítette meg a könyvtárat. Nem tartozott a kedvenc helyei közé, egyszerre volt túl sok magányos lélek a szobában és túl kevés élet. Olyan volt, mintha az ósdi könyvek megfertőzték volna az olvasókat is, és egy-egy pillanatra ők maguk is száz éves nénikké meg bácsikká változtak volna. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb levitás itt töltötte ideje nagy részét. Valahogy nem szerette azokat a tudálékos tagokat. Mintha az élet minden problémájára meg akarták volna fejteni a rejtvényt a könyvek használatával. Csak aztán ha találkoztak egy-egy komolyabb szituációval, akkor meg lebegett a nagybetűs error felirat a szemük előtt.
Most is csak egy bűbájtanos könyv miatt kényszerült arra, hogy útja erre tévelyedjen. És legnagyobb bánatára úgy tűnt nem is lesz rövid a látogatás. Nagyot sóhajtva megállt a sorban, és hátravetette fejét. Hogy ilyenkor a három könyvtárosból miért nem lehetnek itt legalább ketten...
Kobakja újra mozdult, hogy megnézze hogyan haladnak elől, mire...
- Ooo... - lepődött meg a felé forduló lány láttán. Kínos. Még sosem találkoztak, de mégis azonnal tudta ki van előtte. Nem csak a történetekből, melyeket olyan sokszor hajtogatott Rara, de azért is, mert vonásai hasonlítottak a lányéra. Még akkor is, ha ég és föld volt a két lány.
- Azt hiszem még nem találkoznunk - modorolta meg magát Zsombor, és jobbját a lány felé nyújtotta. - Csonka Zsombor. - Igen, rengeteg történet jutott egyszerre eszébe az előtte állóról, de sose volt az a típus, aki mások véleményét a sajátjaként tartotta számon. Így inkább neutrálisan kezdte a beszélgetést. Legalábbis ez volt az ő álláspontja.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 19. 23:53 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


A lány mellett állva igazából már nem is érezte magát olyan rosszul. Inkább attól tartott kicsit, hogy mi lesz, ha majd otthagyja. Le kell esetleg ülnie, társulnia kéne Mrs. Vizsnyiczkyhez, vagy csak a terem szélénél elég, ha megáll és onnan csodálja Rarát. Mindenesetre aggodalmait semmiképpen nem varrta volna most a lány nyakába.
Tipikus féloldalas mosolyával nézett a lányra. - Úgy gondolod? - kérdezte, felvonva a szemöldökét. - Akkor ezt hallgasd. Ich liebe dich - ejtette ki a szavakat a legkevésbé németes hangtónusban. Így inkább tűnt úgy, mintha franciául beszélne, vagy bármilyen latin alapú nyelven, csak németül nem. De a lényeget akkor is kimondta, és a világ összes nyelvén is elmondaná Rarának, ha tudná.
- Értem ne izgulj. Én jól megleszek anyukáddal. Majd elmesélem hogy ismerkedtünk össze, vagy talán azt, ahogy beszöktem a meghallgatásodra. Azzal biztos megnyerem majd magamnak - kacsintott sármos mosolya mellett, de szeme elárulta, hogy tényleg boldogság csillog benne. Azért, mert most is ott lehet a lánnyal.
Nem mondta, hogy kicsit sem érezte magát furcsán, ahogy látta Rarát egy másik férfi nyakában. De azzal is tisztában volt, hogy ez nem ugyanaz a fajta ölelés, amit ő szokott kapni. Csak hallgatta, ahogy a lány izgalommal telt hangon magyaráz valamit nagyon a valószínűleg Alexander névre hallgató úriembernek - spoiler, egy perccel később kiderült, hogy Zsombor eltalálta a nevet.
Kezet nyújtott az idegennek. - Meine Grüße - mondta ki az idegen szavakat. Ez volt az egyetlen dolog, amelyet megtanult mielőtt elindult, de azt se tudta, hogy egyáltalán helyesen használja-e. Bólintott egyet a férfinek, és valamilyen fura ösztöntől vezérelve egy kicsit közelebb állt meg Rarához, mint ahogy eddig tette. Sőt, igazából a kezét is rátette volna a vállára, vagy átölelte volna a derekát, de szerencsére agya épp időben küldte ki a leállító hadműveletet a mozdulatra.
- Tíz évig, wow, az jó sok idő - bólintott Zsombor. - Akkor biztos jó sok mindent tudtok egymásról - jegyezte meg. Azt se tudta pontosan miért.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 22. 23:10 Ugrás a poszthoz

A másik Vizsnyiczky
AWKWARD.


Ha Zsombornak rangsorolnia kellett volna a Vizsnyiczky családot, akkor biztosan Lilla állt volna a lista alján. Nem csak azért, mert egész eddig a pillanatig már mindenki mással találkozott, hanem mert túl sok történetet hallott már róla, hogy alapvetően egy jó kép alakuljon ki róla a srácban. És hát valljuk be őszintén az első öt perc sem győzte meg ennek ellenkezőjéről.
Habár általában nem szerette a bevezetőket a beszélgetésben, tudta, hogy az illendő. Ha pedig Raráról volt szó, akkor képes volt ellentmondani érzelmeinek és inkább a racionális felére hallgatni. Mint például most. Legszívesebben kifordult volna a könyvárból és ott hagyta volna az idősebbik Vizsnyiczkyt, hogy aztán őrlődjön magában, ameddig tud. Viszont valamiért még mindig ott állt, és zavartan nézte a levegőben lógó kezét, amelyet úgy tűnt senki nem fog elfogadni. Megrántotta hát vállát, és zsebre vágta.
Remélte, hogy akkor ennek a kínos szituációnak itt vége szakad, lehetőleg örökre, és képesek lesznek  érett felnőttekként egymás mellett ácsorogni a sorban anélkül, hogy bármit mondanának, de nem így lett. Újfent tévedett, hogy mi következik. Mondhatni ez a lány csupa meglepetés... És nem a jó értelemben.
A hirtelen támadt vihart, amit Lilla kevert, Zsombor szinte fel sem tudta fogni. Egyrészről ahogy ő szereti? Hát pedig a sztorikból nem a nagy törődés jött le. Másrészről pedig...
- Hohohoooo, hey. Easy, girl. Te most arra utalgatsz, amire gondolom, hogy teszed? - kérdezte Zsombor összevont szemöldökkel. Szúrós tekintete előbb Lillán, majd oldalra tévedt el, miközben próbálta felfogni a hallottakat. Sajnos nem eléggé időben. Ugyanis mielőtt erre reagálhatott volna, már ott tartottak, hogy Mrs. Mindent-is-tudok-rólad már meg is fenyegette.
- Na várj. Ezt így nem teheted - nevetett fel erőltetetten Zsombor. - Először is nincs jogod beleszólni Rara életébe. Pláne azok után, ahogy viselkedni szoktál vele. Másodszor pedig nem tudom milyen tapasztalataid vannak a fiúk terén, vagy mi enged arra következtetni, hogy én majd kihasználom Rarát, de tévedsz. Én SOHA nem tennék ilyet - szögezte le Zsombor, talán pont egy baritonnal hangosabban, mint kellett volna. - Én tudom mivel küzd Rara. Azt is, hogy nem könnyű neki bárkiben bíznia - vallotta be Zsombor, mert mást nem tudott leszűrni ebből a reakcióból, minthogy a lány nővére is tudja AZT.  
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 24. 00:21 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Még mellkasa is belezsibbadt abba az érzésbe, amelyet Rara váltott ki belőle. Egyetlen szavával és cselekedetével képes lett volna térdere kényszeríteni Zsombort, arról nem is beszélve, ami ajkai bevonásával rendelkezésére állna. Teljesen övé volt, és Rara pedig Zsomboré. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint az a csók, amelyet mindenki előtt vétettek. Valószínűleg már ezt is hallgathatja a barna egy ideig, nemhogy a sztorikat, amelyeket Zsombor oly készségesen felajánlott, hogy megoszt vele. Ha csak maga lenne, valószínűleg megtette volna, ha kérdezik. Magától nem, mert szerette magának megtartani az ilyen élményeket, de Rara miatt sose fogja a családja előtt felhozni megismerkedésüknek rejtélyes mibenlétét.
Az új szereplő felbukkanása kicsit összezavarta Zsombor "sziklaszilárd" érzelmi világát. Azonnal olyan dolgokat akart tenni, amelyek kifejezik német tudás nélkül is, hogy Zsombor hol áll ebben a háromszögben. Anélkül, hogy ez egyáltalán benne tudatosult volna. Csak ösztönösen reagált a szituációra.
Azonban mielőtt ténylegesen valami hülyeséget tett volna, szerencsére már kezdődött is a show.
- Csak gondolj arra, hogy milyen jó volt a zongoraversenyeden is, mikor ott voltam - kacsintott rá Zsombor, és egy csókot nyomott szájára, hogy ezzel útnak eressze. Aztán Rara előzetes gyorstalpalója szerint elfoglalta pozícióját. Úgy izgult érte, mint magáért még soha.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 31. 17:14 Ugrás a poszthoz

A másik Vizsnyiczky
AWKWARD.


Érezte a hátába és oldalába fúródó szempárokat, még akkor is, ha úgy tűnt a legtöbben próbálják ezt valahogy leplezni – könyvek, egymás és polcok mögé bújva. Azonban ez volt most a legkisebb baja. Egyszerre amúgy is csak egy fenyegető jelenséggel tudott foglalkozni, és bármennyire nem így akarta első pillanatban, végül az idősebbig Vizsnyicky nyerte el ezt a címet.
Már éppen valami frappánson törte az agyát, hogy visszavágjon, mikor Lilla a velejébe talált. Pontosan tudta milyen tud lenni, mikor a düh elönti az agyát, és nem lát tőle két méterig sem. Sokszor tett már kárt másban, és még többször magában. De az Mártonhoz tartozott. Folyton azt mondogatta, hogy az egy másik ember, valaki, aki teljesen külön áll tőle. De az igazság az, hogy Márton emlékei az ő emlékei, és az ő bajai Zsomboré is.
– Kezelem. Nem olyan egyszerű, mint képzeled – sziszegte halkan, visszafojtva a göndör, mert most benne is felmerült újra a kétség. Hogy talán mégsem érdemli meg Rarát. Hogy talán nem való neki ez az egész párkapcsolat. Hogy veszélyes. Mindenkire.
– Nézd, én megpróbáltam távol maradni tőle. Én tényleg igyekeztem nem érezni semmit – magyarázkodott. Magyarázkodott? De miért? – De olyankor se én, se Rara nem voltunk boldogok. Tudom, hogy félted. Én is. De szeretem őt – vallotta be Lillának is. Eddig még csak Rarának mondta ki, és nem is hitte, hogy mással is megosztja majd. Az érzelmeit igyekezett mindig kordában tartani. De érezte, hogy ennek a Vizsnyiczkynek bizonyíték kell.

Utoljára módosította:Csonka Zsombor, 2020. november 11. 10:06
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. október 31. 17:15 Ugrás a poszthoz

Ketten a sötétben
Megoldjuk, hidd el


Már bőven naplemente után volt, az összes diák visszavonult már a klubhelyiségekbe, és ott folytatták a csacsogást az iskoláról, barátokról és mindenről, amiről a normális tinédzserek beszélni szoktak. Azonban Zsombornak ma este sem volt kedve a sárgák között ülni és hallgatni a vicces történeteket, amelyeket mesélnek, vagy éppen együtt inni egy forró teát. Ez inkább azon közé az esték közé tartozott, amelyeket csak magányosan, zenét hallgatva volt képes túlélni. Agyában a gondolatok újra és újra őrületbe kergették. Arról nem is beszélve, hogy most még több minden adódott, mint eddig. Nagy dolgokra készült. De előtte kellett egy terv.
Így kisurrant a főkapun, mielőtt Tánya észrevette volna – a nő beosztása éppen valahol a Navine klubhelyiségében hevert, amikor órák között átment rajta, onnan tudta ki elől kell elbújni. Órákon keresztül sétálgatott az udvaron, legtöbbször valamelyik fa árnyékában elbújva. Éppen a hatodik körénél tartott, amikor meglátta az ajtó nyitódását. Először megijedve az egyik törzs mögé bújt be, füléből azonnal kikapva a készüléket, hogy ha közeledő lépteket vél felfedezni, azonnal reagálhasson. De helyette nehéz lélegzetvétel halk nesze szűrődött csak felé. Ismerős volt. Érezte, ahogy mellkasa a hanggal együtt kezd el fel-le járni, mintha csak ő is átélné a rohamot.
Kilépett az árnyékból, és sűrű, gyors léptekkel gyorsan a lány mellett termett. – Húzd ki magad – helyezte egyik karját a lány hátára, másikat a vállára, hogy ezáltal kényszerítse rá, hogy felálljon a görnyedésből. – Nézz rám – állt elé, lehajolva a lány szintjére. – Gyere, számolj velem együtt. Figyelj – mutatta fel mutatóujját a lány arca elé. – Egy, kettő – kezdte lassan, és adta hozzá ujjait, és várta, hogy a lány is becsatlakozzon. – Gyerünk, nem hallom – ösztökélte újra a lányt, továbbra is komolyan a szemeibe nézve. Mély barnái nyugalmat sugároztak, míg testtartása kicsit feszült volt. Ismerte a pánikroham összes kezelését és tünetét. Neki is nem egyszer gyűlt meg vele a baja. Arról nem is beszélve, hogy az ELMÉben ezer meg egy ilyennel küzdő beteg volt.

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 2. 15:27 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Beállt a sok öltönyös muksó közé. Kihúzta magát, mintha ő is egy lenne köztük. Fejben eljátszott a gondolattal, hogy megszólítja egyiket és valami olyat mond neki, hogy „Cudar időnk van, Mr., nem gondolja?” közben persze valami furcsa fejhangot használva, mint amit az ilyen elitisták szoktak, csak aztán rájött, hogy senki nem értené meg, mit mond. Úgy pedig már nem akkora fun.
Aztán elkezdődtek a táncok. Természetesen a sok növendék között is folyamatosan Rarát kereste a szemével, és azt nézte, ahogy önfeledten élvezi, amit csinál. Mintha egy pillangó lenne, tele eleganciával és érzelmekkel, melyeket talán még Zsombor sem érthet meg teljesen.
Tapsolt, mint mindenki más, és rámosolygott Rarára, ahogy lement a színpadról.
Aztán jöttek a többiek. Zsombor mindig is értékelte a művészetek minden fajtáját, így a tánc is ezek közé tartozott. Csak míg másokat fel tudott fogni, addig a táncot nem. Hogy képesek az emberek úgy mozgatni a karjukat? Ha évekig gyakorolta volna se lenne képes arra az ugrásra, pláne nem még ritmusra is.
Aztán végre az ő barátnője jött. Laza, pihenő testtartása azonnal megváltozott, szinte haptákba kapta magát, és úgy figyelt, mint senki más a teremben. Minden pillanatra, mozdulatra, szinte még pislogni is elfelejtett. Látta a fájdalmat megvillanni a lány arcát, de nem tudta, hogy az valóságos volt, vagy csak ő képzelte oda, hiszen olyan gyorsan vége lett. Amint vége volt a táncnak, Zsombor tapsolni kezdett, és felkurjantott mint ahogy egy rock koncerten szokás. Szinte egytől egyig mindenki rá pillantott rosszallóan, de ő mit sem foglalkozott velük, csak Rarát nézte. Gyönyörűbb volt most, mint eddig bármikor.
A lány fele fordult, amint megérezte karajait maga körül, de mielőtt megszólalhatott volna, már szinte kint is voltak a folyosón. Mikor becsukódott az ajtó, Zsombor szorosan magához húzta Rarát, és picit elemezve a Földtől megpörgette maga körül . – Gyönyörű voltál, annyira csodálatos és olyan tehetséges – tört ki belőle, és letéve a lányt két lábára egy csókot adott neki, az hátha elárulja, amire a szavak nem képesek.

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 8. 00:03 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Együtt nevetett a lánnyal Zsombor is. Úgy érezte, ki tudna ugrani jelenleg a bőréből és nem csak azért, mert a lányon látta, hogy jól esik neki, hanem mert ő maga is büszke volt rá. Még akkor is, ha nem sokat értett a tánchoz.
Azonban a mosoly gyorsan váltott át aggodalomba, ahogy Rara letette a popóját a padra. - A tánc közben történt? Miért? Vagyis hogy hogyan? Nagyon fáj? - térdelt elé Zsombor azonnal, hogy ő maga is megnézhesse a lány bokáját. Gyengéden tartotta a sérült részt, de minthogy ehhez sem sokat értett, nem látott rajta nagy elváltozást. Talán egy kicsit be volt dagadva, de akár képzelhette is, amilyen hipochondriás, ha másokról van szó.
Nézte, ahogy a lány gyors, rutinos kézmozdulatokkal kötözi be a fájó részt. Egyszerre tapasztalt valamiféle disszonanciát érzelmeiben. Nem értette, mégis csodálta. Összevonta a szemöldökét is, és egyszerűen nem tudott benne maradni a kérdés.
- Miért nem gyógyítod meg mágiával? Ha azok ott bent muglik is, nem hiszem, hogy pont most fognak kijönni... - furcsállta a dolgot. Szerencsére még suttognia sem kellett, hiszen az ittlévők egy kuma szót nem értettek abból, amit mondott.
Legyintett. - Kisszerűek és unalmasak. Volt egy lány, aki a hattyúk tavát próbálta leutánozni. Hát azt még én is ismerem - akadt ki teljesen, hiszen hát mondjon bárki bármit, Zsombor egy szint volt. Minden tekintetben.
Aztán komolyra váltott, és leült a lány mellé. - Mond csak, ez az Alexander... - kezdte, de még ő maga sem tudta, hogy mit fog megkérdezni. Túl egyenes ember volt ahhoz, hogy csak úgy elcsevegjen a lánnyal a gyerekkorukról, vagy bármiről. Neki az a konkrét válasz kellett. - Aggódnom kéne? - nézett mélyen Rara szemeibe. Tudta, hogy ott választ talál majd. Mint mindig.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 11. 10:25 Ugrás a poszthoz

A másik Vizsnyiczky
AWKWARD.


Minden nap egy kicsit bizakodva kelt fel, hogy esetleg aznap más lesz. Képes lesz elhagyni a múltat. Hogy már nem lesz több utána szólongatás, megjegyzések vagy szimpla félelem az emberek szemében, ha kicsit közelebb sétál. De úgy tűnt ezt az álmát minden nap sikerül valakinek visszasöpörnie az agya egyik hátsó szegletébe. A reménygyilkosok a legrosszabbak Zsombor számára. Hiszen egy-egy kis mondattal képesek elérni, hogy újra kételkedjen magában. Aztán mi marad az embernek, ha már magában sem bízhat?
Lilla flegma kérdése csak még inkább felhúzta. Olyan sokat küzdött ahhoz, hogy jól legyen. Más el se tudja képzelni ez milyen. - Kezelem. Nem fog megtörténni újra - jelentette ki, és habár sok mindenről beszélhetett volna, ő most arra gondolt, hogy elveszíteni önmagát. Hogy meghasadjon, mint előtte. Hogy képtelen legyen uralkodni a saját elméje fölött, hiszen ez a legnagyobb rémálma, mely éjszakánként és nappal is kísérti. Mintha minden körülötte lévő dolog azt próbálná neki üzenni, hogy adja föl, ő mégsem teszi. Olyankor Thomasra, Rarára és Big Jimre gondol. Az emberekre, akik miatt még talpon van és küzd.
- Nézd, nem tudom hát párkapcsolatod volt, amiből ezt leszűrted, de valószínűleg összesen egy, ami rosszul sült el. Nem minden fiú egyforma. Ahogy nem minden lány az. Hiszed vagy sem, nekem is törték már össze a szívem apró darabkákra, szóval nem kell az álszent duma, hogy a férfiak milyen otrombák. A nők is ugyanarra képesek. És ha adnál egyetlen egy lehetőséget, hogy bebizonyítsam más vagyok, rájönnél, hogy ez így van. De ameddig erre képtelen vagy, addig legalább haladhatnál a sorral - mutatott előrefelé, hogy a lány is észrevegye, ő jön. A kis monológ a szívéből szólt, és ha tehetné se vonná vissza, mert minden szava igaz volt.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 16. 01:22 Ugrás a poszthoz

Ketten a sötétben
Megoldjuk, hidd el


Furcsa jelenség ez a pánikroham. A legéletidegenebb pillanatokban csap le ránk, és olyan erővel söpör végig rajtunk, amelyet még sose tapasztaltunk. Beleremegnek a csontjaink és izmaink, ajkaink lilává változnak, mint egy halott emberé. Tán élet és nemlét között is lebegünk, ha nem, akkor is minimum úgy rezeg bennünk.
Ahogy Zsombor újra látta a jeleket, úgy önti el a rosszullét egy pillanat alatt. Szája kiszáradt, és a légzése is nehézkessé vált. Tekintete egy pillanatra csak ugyan, de valami egészen komorba fordult. Kicsit megcsapkodta saját combját, hogy észhez térjen. Itt most nem róla volt szó, hanem egy másik emberről. Valakiről, aki jobban szenvedett nála. Aki még gyengébb, és nem tudja kezelni a kieséseit.
Addig számolt és igyekezett a lányt is arra bírni, amíg nem látta, hogy képes lett egy pontra fókuszálni. Az ujjaira. Még akkor sem hagyta abba, hozzáadott még jó néhányat, mire úgy ítélte meg, hogy az ismeretlen tekintete eléggé kitisztult ahhoz, hogy elhiggye, innen már képes lesz visszatérni hozzá.
Rögtön kibújt kabátjából. - Gyere, ez így nem lesz jó - ingatta a fejét, és óvatosan felhúzta a lány háta mögé csúsztatta kezét, hogy azzal megemelje picit, és alácsúsztassa a meleg anyagot, majd visszafektette. Elől még kicsit megigazgatta, hogy amennyire lehet fedje a lányt, aztán csak leült mellé a vizes fűbe. Hagyta, hogy újra energiát vegyen magához. Hogy teljesen kitisztuljon a világ. Tudta, hogy ha kell, akár fél órát is vár. Vagy egy kicsit többet. Azon túl pedig képes lett volna a két karjában visszavinni a lányt az épületbe. De még várt ezzel a tervvel. Hátha a levegő jobbat tesz neki.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 19. 22:40 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


A lány válaszával szinte azonnal vitába szállt volna, de úgy látta jobbnak, ha most még sem teszi. Nem volt orvos, még csak nem is értett a sérülésekhez. Annyit tudott csak, hogy nem szerette, ha Rarának valami fáj. Legyen az külső, vagy belső fájdalom. És akármennyire is próbálta őt megvédeni amióta együtt vannak, már több kár érte ahhoz, hogy könnyen félre tudja azokat pöccinteni. Azonban egy ilyen sérülés pont abba a kategóriába tartozott, amelyet még tudott kezelni.
- Hát engem nem nyűgöztek le - válaszolta félvállról. - Ha pedig azok a bírák fele annyira is értenek a szakmájukhoz, mint én a pszichológiai esetekhez, akkor őket sem - jelentette ki, és egy félmosoly megbújt ajkai között. Rarának sikerült már olyan közel kerülnie hozzá, hogy előtte egyáltalán nem rejtegette mennyi őrülttel volt az utóbbi években körbevéve, sőt, már képes volt viccelődni is vele. A pszichológusa szerint ez már haladás volt nála.
Aztán gyorsan váltott komorba. Egyszerűen nem tudta elkerülni azt a kis bogarat, ami bekúszott a fülén az agyába. Azt a hajszálnyi lényt, mely nem hagyta nyugodni. - Hát csak tudod.... azon gondolkodtam.... - próbálta megfogalmazni gondolatait, de valahogy nem ment. Képtelen volt kezelni a féltékenységét, hiszen még sose érezte. Nem állt szándékában túlságosan óvó lenni a lánnyal szemben, de ahogy ott látta azzal a sok idegennel, felmerült benne, hogy ez Rara életének egy olyan része, amelyet nem ismer. És amely lehet újra a részévé fog állni. Ő pedig ki fog maradni.
- Szóval hogy ti jártatok is? - bökte ki végül. Ennél szebben azonban nem tudta megoldani.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. november 26. 15:05 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Furcsa, különleges érzés volt számára a féltékenység, de sajnos nem ismeretlen. Régi barátként üdvözölte az ereiben meghúzódó kígyót, amely ujjbegyeiből elindulva végigkúszott egészen a szívéig, hogy azt megkeserítse. Fájdalom és gyötrelem társul minden alkalommal ehhez az érzelemhez, melyet később a megbánás követ. Így volt ez Lucával, és később Laurával is. Félt, hogy ha most kiengedi, újra valamit romba fog dönteni egy pillanat alatt. Azonban érezte, hogy mégsem képes magában tartani ezt.
A lány válasza bár megnyugtatta, elsőre nem volt világos számára. Persze, hogy egy csapatban játszanak, hiszen most mondta neki, hogy jó ideig párban voltak. Hogy mind a ketten táncolnak. Hogy... oooo....
A megvilágosodás szinte villámcsapásként érte Zsombor, és nem csak magában, de az arcán is látszódott döbbenete. Kissé elnyúlt a feje, és ajkai egy meglepett kört formáltak.
- Szóval hogy ő... - elemezgette a dolgot magában a göndör. Semmi gondja nem volt a más nemi identitásúakkal, csak egyszerűen még egyel se találkozott. Vagy legalábbis nem olyannal, aki nyíltan bevallotta volna. Tudta, hogy a Bagolykőben is vannak, akik másmilyenek, de egyikkel se beszélt még személyesen. Ez a rossz az introvertáltságban. Az ember kevesebbet tapasztal.
- Hát... most már nem - vigyorgott Zsombor, és egy puszit adott a lány feje búbjára. - Hogy van a lábad? Nem kéne visszamennünk? - kérdezte inkább elterelve abba az irányba a szót.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. december 10. 23:56 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Elmosolyodott a lány szavaira. - Lehetsz is. Jó parti vagyok. Egy német számára kész főnyeremény vagyok, még beszélgetnünk se kell - pimaszkodott egy kicsit Zsombor. Ha már Rara elkezdte, akkor ő nem lesz semmi jónak az elrontója az már biztos. - Sőt, ha már itt tartunk, szavakkal nem is tudom megszégyeníteni őt a barátai előtt úgy, mint téged - tárta a lány elé a tényeket, de a végére elnevette magát.
Nézte a kitóduló embereket. Ahogy mindenki nagyon konszolidáltan elcseveg az akármiről is, ami valószínűleg nem a tánc, amit az előbb láttak. Szinte sütött róluk. Zsomborról meg az, hogy mennyire nem tetszik ez neki. Pávák, akik a szárnyukat mutogatják, mert nincs semmi bent. Rara anyukája pedig tökéletesen közéjük illet. Túlságosan is.
- Ha olyan leszel mint anyukád, akkor közlöm, hogy ne számíts hosszú kapcsolatra - húzta el a száját a göndör, persze csak viccelődve. Rara volt számára a legnagyobb kincs.

Bármennyire is nem akarta, hogy messze legyen tőle a lány, tudta, hogy ez számára nagy lehetőség. Izgága mozdulatai fejezték ki mindenki számára, mennyire is izgul érte valójában. Szerette volna, ha mindent megkap a barna. A napot is lehozta volna neki, ha az boldoggá teszi. És tudta, hogy a tánc azzá fogja.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. január 5. 17:47 Ugrás a poszthoz

Miattad
akár Németországban is


Meglepő módon a nagyközönség egyáltalán nem volt olyan ideges, mint ő. A smokingos férfiak és parfümfelhőt árasztó nők ugyanúgy csevegtek tovább, mintha nem történt volna semmi. Ezzel ellentétben Zsombor alig tudott megmaradni a fenekén. Ha egyedül van, valószínűleg még el is kezdett volna fel alá járkálni, hogy valahogy levezesse a feszültséget.
Jó pár perc eltelt így. Zsombor azzal foglalta le magát, hogy a "nemes elit" arckifejezéseit tanulmányozta. Pontosan meg tudta mondani belőlük ki kit kedvel, és melyiküknek van rendes mosoly az arcát. Be kellett vallania, meglepően keveseken. Aztán végre mozdult az ajtó, és - köszönhetően magasságának - azonnal megpillantotta Rara mosolygós pofiját. Szíve azonnal megnyugodott, és ő maga is mosolyogva tárta ki karjait a lánynak, hogy megölelhesse. Csakhogy....
Megfagyott a mozdulat, és ahelyett, hogy édesen megölelte volna a barnát, megfogta a vállát, és mélyen a szemébe nézett, mintha csak az tudná elárulni neki az igazságot.
- Hogy mit csináltál? - képtelen volt visszafogni magát. Szemei kidülledtek a hitetlenségtől. - De... ezt akartad csinálni. Táncot - mondta tovább Zsombor, és a hajába túrt. Általában nem tudták meglepni az emberek, kivéve Rarát. Vele valahogy képtelen volt elbírni.
Arca elkomorodott egy pillanatra, és egy grimasszal az arcán nézett a lányra. - Ugye nem miattam mondtál nemet... - hangja inkább volt suttogás, mint rendes kijelentés. Félt, hogy túlságosan igazak a szavak.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csonka Zsombor összes RPG hozzászólása (187 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 » Fel