36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csonka Zsombor összes RPG hozzászólása (185 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Le
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 17. 22:24 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Miután leszállt a vonatról tegnap, ODA ment. Egész éjszaka fent volt, órákon keresztül csak a ház körüli tömböt mászkálta körbe. Egyszerűen képtelen volt megtenni, mégis muszáj volt neki. Gondolatai közben többször el-elkalandoztak egy bizonyos barna hajú lány irányába, de aztán mindig visszatértek a rideg valóságba. Végül felment, de csak az előszobáig. Évek óta először tört rá az a szívszorító, hosszú sírás.
Valamikor napkeltekor nyugodott meg. Továbbra is a bejárat mellett ült a földön. Zsebre dugta a kezét, és megtapintotta a kis szívecskét. Kivette, hogy elolvassa a feliratot, majd a kottát. És akkor villant át a fején az ötlet, amiért most az iskola folyosóját rótta.
Pontosan nem tudta, hogy Rarát mikorra hívták be, de éppen elegendő harc volt kiderítenie, hol van pontosan a terem - nem is beszélve az iskoláról, aminek csak a nevét tudta.
Mikor azonban megtalálta az előadótermet, az egyik hátsó sarokba beült, és olyan picire húzta össze magát, amennyire tudta. Nem akart feltűnést kelteni, pláne nem azelőtt, hogy meghallgatta volna milyen is a lány igazi játéka.
Emberek jöttek egymás után, Zsombor pedig egészen elaludt már, mire meghallotta azt az édesen csilingelő hangot. Azonnal kipattantak a szemei, és hirtelen felült a székben. Még szerencse volt, hogy a zsűrik felett nem sokkal foglalt helyet, így nem figyeltek fel rá. De az, aki vele szemben állt, sokkal inkább igen.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 18. 23:08 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Ahogy megpillantotta a lányt, azonnal éber állapotba került. Olyan volt számára már csak a látványa is, mint valami doppingszer. Egy erős kávé, amelyet arra fejlesztettek, hogy felébressze a kómában fekvőt. Egy örökké tartó pillanat, amelyet nem akarsz, hogy elmúljon.
Rara is látta őt, a szemébe nézett, és rögtön megjelent arcán az az imádnivaló mosoly. Zsombor kacsintott, biztatta vele, hogy ne féljen, bármit tesz, ő itt van neki. Bár sejtette, hogy erre semmi szükség. A lányon a tegnapi feszültségből semmi nem látszódott, magabiztosan ült le a zongora elé, és elkezdett játszani. Nem úgy, mint egy angyal. Még véletlenül sem. Inkább mint egy hangszeres szirén. Teljesen magával ragadta a hév, amivel játszott, a tökéletesség, melyet tanúsított. Tágra nyílt szemekkel nézte azt a fekete csodát ott a billentyűk előtt, és ahogy befejeződött a koncert, úgy kellett rászólnia magára, hogy ne pattanjon fel azonnal, és kezdjen el tapsolni. Ha nem tudta volna, hogy a lánynak ennyit jelent ez a vizsga, biztos megteszi. Hitt benne, hogy egyetlen mű sem érdemli meg, hogy anélkül legyen vége, hogy nem váltott ki valamit az emberekből. Azok az öltönyös "szakértők" meg faarccal hagyták, hogy Rara elhagyja a termet.
- Nem is emberek ezek - suttogta maga elé Zsombor, és legyintett egyet feléjük, mint akik le vannak ezennel ejtve. Amint az új emberke bemutatkozott, és ment a beszélgetés, ő gyors léptekkel megközelítette a kijáratot, és halkan betette maga után a reteszt.
- Oh..brava! - tapsolt Rara felé Zsombor teátrálisan, mintha a bent lévő kritikusok egyikét akarná kifigurázni. Vagyis azt, ahogy normális körülmények között viselkedtek volna.
Egy gyors mozdulattal leült a lány mellé. Olyan közel, hogy karja simította a másikét. - Szerintem fantasztikus voltál - suttogta neki, mintha csak valami titkot mondana el. Nem kellett ennél többet mondania, ez most nem a vicc helye volt, hanem az őszinteségé.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 19. 00:10 Ugrás a poszthoz

Born to Be Wild
Part III.


Alig itták ki a kis fiolákat, máris kezd látszódni a hatás. Míg Beninek inkább külső elváltozások jelennek meg, addig Zsomboron a belső kezd el rohadni - mint általában.
- Tudod ha veszel egy köpönyeget, még el is hinném, hogy ő vagy. Vagyvagy az a másik. Tudod, aki abban a filmben volt, amiben a főgonosz úgy nézett ki, mint Trump és akkor mentek az időben és jajj nekünk is kéne, adnék egy jó kis huszadik század elejét... neked melyik a kedvenced? - tette fel a kérdést, de mielőtt a másik megszólalhatott volna, már folytatta is. - Nem is fontos. Csak menjünk valahova. Úgy most. Például vehetnénk alkoholt, már senki nem kérdezné vagy-e tizennyolc, és lehetne, hogy még a tanárok is tisztelettel szólnának hozzád. Jajj kezd fájni a szám - kezdte el érezni a kellemetlen mellékhatását a dolognak. Az még semmi, hogy sokat beszél, amit alapjáraton nem szokott, de hogy még emiatt elkezdjen fájni az állkapcsa is... látszik, hogy nem volt hozzászokva.
- Menjünk le a konyhába, a manók biztos összedobnak valami ételt neked a múltszázadból, mondjuk egy jó kis... várjuk honnan származol? Mármint nem te, hanem Merlin. Anglia? Jajj anglia most olyan szép. Még sose voltam, de nagyon mennék - és ez így folytatódott tovább megállás nélkül. Azt felfogta, hogy Beni mit mondott neki, mégsem tudta miért is poénkodik. Még az ő elméje sem dolgozta fel a tényt, hogy a szokásosnál sokkal többet beszél.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 19. 20:17 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Megint mondhatott volna valamit. Akármit. De csak hosszú másodpercekig néztek egymás szemébe. Pont, mint a vonaton. Még a feltörő érzés is ugyanaz volt. Ezúttal azonban a lány törte meg a pillanatot, és ráhajtotta fejét a vállára. Érezte a hajából áradó édes illatot, megtöltötte vele tüdejét. Túl szép. Vele ez nem történhet meg.
Mielőtt még túlságosan elborulhatott volna a szorongás az agyán, A lány megtörte a kettőjük közé ereszkedett csendet. Már amennyire csendnek lehetett nevezni azt a hangorkánt, amely körülvette őket.
- Igazad van, sokkal jobb lett volna, ha úgy csinálod, ahogy tegnap mutattam - vigyorgott Zsombor a lányra. Tudta, hogy most hiába dicsérné, mondana kedves szavakat, a lány szavaiból sütött az elidegenítés.
- És most? Meg kell várni az eredményt, vagy valami hasonló?
- kérdezte. Lehet, hogy tud egy-két dolgot a zenéről, de sosem vett részt hasonlón. A gitárt Kirill egyik ismerőse tanította neki, a zongora meg csak úgy jött. Túl sok ideje volt az intézetben, és mivel volt egy kis hallása, könnyen átültette a tanultakat.
- Mert ha nem, akkor van egy ötletem hova mehetnénk
- húzogatta a szemöldökét egy pajkos mosoly kíséretében. Ha a lány benne volt az ötletben, felállt, majd a kezét nyújtotta, hogy felhúzza a lányt is.
- Mellesleg nem is mondtam még, de ma is nagyon szép vagy
- kacsintott. Szándékosan mondta, hogy is. A tegnapi nap a lány azért volt szép, mert nem volt rajta annyi smink, és inkább önmaga volt. Ma pedig az alkalom miatt. Teljesen mindegy volt mit csinált a barna, az tetszett Zsombornak.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 19. 23:08 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Először fel se merült benne, hogy a lány azért használt több sminket aznap, mert nem aludt a legjobban. Saját részről már megszokta, hogy nem alszik a legjobban, és gyakran félálomban tengeti a napjait. Viszont Rara nem úgy nézett ki, mint aki annyira készen állna meghódítani a világot.
Felhúzta a földről, és megvárta, míg lekapja a cipőit. - Mond csak, inkább csendes helyre mennél, vagy hangosabbra? - kérdezte. Semmire nem akarta ráerőszakolni a barnát, és hát volt ő annyira rugalmas, hogy egyik pillanatról a másikra megváltoztassa a tervet, amit az azelőtti pillanatban talált ki.
Lenézett a lány lábaira, de nem szólt semmit. Nem ez az első eset, hogy valakinek látja a sebeit, és nem is az utolsó. Arról nem is beszélve, hogy neki hányszor voltak hasonlói. Mármint nem a lábán, inkább a kezét a dührohamok miatt, de pontosan tudta milyen, ha az ember hozzá van szokva a fájdalomhoz.
- Na jó, de így nem jöhetsz. Itt hideg van, kint meg Pest
- zárta rövidre a bemutatást, mást nem is nagyon kellett ehhez hozzátenni. Mindenki tudta milyenek is a főváros utcái. Így fogta a lányt, és mielőtt tiltakozhatott volna, már a karjaiba is kapta. Egyáltalán nem volt nehéz, így még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
- Mond csak, reggeliztél te már? Mert lassan ebéd idő van
- lehet nem jött logikusan egymás után a két kérdés, pedig nagyon is az volt. Ha reggelizett, belefér a késői ebéd. Ha nem, akkor ideje valamit bekapni.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 20. 11:26 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Sok őrültséget csinált már az utóbbi időben Zsombor. Tanárok lakosztályába szökött be, furcsa színű és ízű italokat próbált ki magán, egyszer még egy boltból is lopott. Vagyis megpróbálkozott vele. Már rég nem érzett magában félelmet semmi iránt, hiszen azt elnyomta az adrenalin és a kaland adta izgatottság. Talán már el is felejtette milyen az. Azonban a lány szemébe nézve pontosan meg tudta mondani. Hirtelen visszapenderült azokba az időkbe, mielőtt az intézetbe volt. Az állandó félelem, amely övezte, mikor nem értette mi történik vele. Folyton máshol ébredt és nem tudta hogy jutott oda, és az élmények amik kimaradtak neki... egyszerűen szörnyű volt.
Ezért is cselekedett rettentő gyorsan, és szép lassan, hogy meg ne ijedjen Rara, letette a földre.
- Nyugi, nem lesz semmi baj
- simított ki egy hajszálat a lány arcából, ezzel is próbálva segíteni a helyzeten. - Már a földön vagy, nem lesz semmi gond - mosolygott biztatóan.
Amikor biztosra vette, hogy a lány félelme alábbhagyott, akkor kicsit távolabb helyezkedett, hogy ne legyen annyira benne az aurájában. - De továbbra se jöhetsz így - mutatott le a lábára. - Ha nem vihetlek karban.... - elmélkedett. - Hogy állsz azzal, ha a hátamon viszlek? - kérdezte elgondolkodva a fiú. - Mondjuk Biankáig. Bár nem tudom pontosan ki az, de ott biztos van másik cipőd, amit felvehetsz - vonta meg a vállát Zsombor, és miközben beszélt végig fogta a lány kezét, mint egy biztosítékot, hogy ha bármi lenne, ő itt van. Nem szándékosan, hanem reflexből tette ezt. Pedig neki aztán nem tanították meg, hogy kell vigyázni egy másik emberre.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 20. 15:06 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


- Ha nem Pesten lennénk, hanem mondjuk Bogolyfalván, akkor hidd el, én is levenném a cipőm - húzta el a száját, és újabb megoldásokat tárt a lány elé. És hoppá. Egy utcát csak kibír a lány. - Akkor menjünk gyorsan, mielőtt még rosszabbul jár a lábad - kezdte el kifelé vezetni a lányt Zsombor, majd utána átadta az irányítást neki.
Egy picit hezitált. Vajon el akarja rontani a meglepetés örömét? - Arra gondoltam, beugorhatnánk egy esküvőre - jelentette ki végül. A bazilikában minden második órában volt egy mise, szóval csak nem volt olyan nehéz megérkezni egynek a közepére. Ha pedig elég sokan vannak, akkor aztán úgy elvegyülnek, hogy senki nem hiszi, hogy nem oda valóak. No persze ehhez az is kellett, hogy a lány minimum olyan elegánsan nézzen ki, mint most. Szerencsére Zsombor alapjáraton szeretett stílusosan öltözködni, így nem lesz olyan feltűnő, pláne nem Rara mellett. A férfiak amúgy is mindig csak kiegészítők.
- Szóval szerintem jó leszel így
- tisztázta.
Ahogy a lány be akart menni a lakásba, elengedte a kezét, és mint a kutyák, amikor nem akarják a gazdájuk kérését teljesíteni, egy helyben maradt. - Menj csak, én itt megvárlak. - biztosította. Valahogy nem akaródzott felmenni, hiszen az már jelent valamit. Ők még csak tegnap találkoztak, nincs köztük semmi, szóval nem is kell, hogy felmenjen egy idegen lakásba, és bájgúnárt játsszon valakinek.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 20. 17:05 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Rosszallóan ingatta fejét, inkább csak ne legyen rosszabb. No persze nem mondhatott ő semmit, hiszen senkije nem volt a lánynak, hogy beleszóljon ezekbe a dolgokba.
- Az esküvők viccesek. Megismerhetsz egy csomó embert, ehetsz, ihatsz, és nem mellesleg van ott tánc - sorolta fel a pro dolgok listáját. - Mindezt pedig úgy csinálhatod, hogy nem ismer senki. Nincsenek elvárások, semmi. És ha valami hülyeséget teszel, soha nem hallod vissza. Maximum tőlem - mosolygott huncutul a lányra. - Összefoglalva, azért megyünk, mert megtehetjük - vont vállat Zsombor. Úgy beszélt, mint egy hozzáértő, aki már minimum száz ilyen alkalomra belógott, de igazából még egyen se volt. Mármint egyetlen esküvőn se vett még részt életében. Látott már filmekben meg hallott már róla másoktól, de megélni.. egészen más.
Megvárta lent a lányt. Közben az utcán állókat nézegette, azt, milyen faarccal haladnak egyik irányból a másikba. Semmi élet nincs az arcukon. Ő ezt nem akarta. Szerette a szabadságot, hogy övé a világ. Hogy nem tudja komolyan venni a helyzeteket, mert úgy is lesz valahogy. Mert nem volt kit féltenie, és nem volt ki féltse. Valahol ez szomorú, valahol azonban egy újfajta megközelítése az életnek.
Rámosolygott Rarára, ahogy nyílt az ajtó. - Ha nem gond, előbb beugrunk még valahova. El kell intéznem egy fontos dolgot, és csak pár utcára van innen - jelentette ki, és elindult.
- Mióta tanulsz zongorázni? - kérdezte Zsombor, csak hogy elüsse az időt, amíg odaérnek. - Tulajdonképpen ez milyen vizsga volt? Oda fogsz járni?
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 20. 18:13 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Elnevette magát, ahogy a lányt hallgatta. Valahogy tegnap több volt benne az életkedv. Persze ez lehet az kialvatlanság miatt van, Zsombor legalábbis ebben bízott.
- Nyugi, nem bukunk le. Velem vagy, nem fog baj érni. Különben se azért megyünk, hogy elrontsuk a bulit, hanem hogy még jobbá tegyük. De ha nem akarsz, nem erőltetem. Te tudod, mit hagysz ki - zárta le a témát Zsombor. Véletlenül se akarta olyanba csábítani a lányt, amit nem akart.
- Be kell néznem az egyik ismerősömhöz. Megígértem, hogy ha erre járok, akkor mindenképpen elnézek felé - ismertette, ahogy befordult még egy sarkon.
- Haza? Honnan? - ráncolta a szemöldökét. Olyannyira természetesen mozgott a lány Magyarország különböző területein, hogy valamiért nem is gondolt bele, hogy külföldön is töltött időt. Meg hogy miért. Ő maga sose járt sehol, de már nem egyszer elképzelte. Lefestett ismeretlen tájakat, és biztosra vette, hogy léteznek. Maximum nem ebben az életben járt ott, de valahogy mégis emlékezik rá. Nem is az elméje, de a teste.
- Itt is vagyunk - mutatott egy kissé romos házra a fiú, mely fölött úgy libegett a 'Breakfast' felirat, mint ami a legközelebbi fuvallattal leesik. Tipikusan olyan hely, amit mindenki távolról elkerülne. Zsombor benyitott. A hely teljesen üresen tengett. Az egyik falról omladozott a vakolat, míg a mellette lévő úgy nézett ki, mint amit csak a minap festettek le. A fiú a pulthoz lépett, ahol egy kicsi csengő volt, és egy dallamot kezdett el csengetni rajta. Tü-tü Tü-tü. Tütü-tütü. Türütüttü.
Egy nagydarab férfi dugta ki fejét az ajtón. Arcán azonnal felvillant egy mosoly. - "I went down to the crossroads, fell down on my knees" - énekelte mély, recsegős hangján, amilyen csak a négereknek volt. Zsombor beszállt a másik kezével, elkezdett ütemesen dobolni a pulton a csengő mellett.
- Down to the crossroads fell down on my knees / Asked the Lord above for mercy, "Take me, if you please" - énekelték tovább mind a ketten egyszerre, aztán elnevették magukat.
- Hello Big Jim - fogott kezet a férfival Zsombor, majd Rarára nézett. - Szeretném neked bemutatni a barátomat, Sárát.
- Barát, mi, fiam?
- kuncogott medvehangján. A szavak, melyeket kiejtett furcsán szóltak, kicsit mintha francia lett volna, de vegyült valami beazonosíthatatlan mással - Övendek a találkozásnak!
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 21. 17:19 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Németország. Nehéz volt elképzelni milyen is lehetett egy másik országban élni, más nyelven beszélni, és más kultúrával találkozni. Persze azt nem lehet mondani, hogy Zsombornak nincs elég fantáziája hozzá, de az egészen mást fest le, mint a valóság.
Kérdezősködött volna ő tovább is, ha nem látta volna a lányon, hogy mennyire szomorú lett a témától. De mielőtt tovább lendíthette volna a beszélgetést, már oda is értek.
- Szóval jóképűnek tartasz?
- fordult vissza cinkos mosollyal Zsombor, mielőtt tényleg belépett volna a helyiségbe. Ezt a kérdést sehogy nem hagyhatta ki, hiszen míg ő megdicsérte már Rara kinézetét, addig a lány mintha kínosan kerülte volna a témát.
Zsombor csak a szemét forgatta a férfi megjegyzésére. Ő maga se tudta megmondani, hogy mit is érez, szóval hogyan lehetne így bármit elfogadni, vagy tagadni.
- Figyelj Big Jim, tudom, hogy még nem nyitottál meg...
- kezdte Zsombor, de nem is volt szüksége a folytatásra.
- Oh, tudom mit akarsz fiú, gyertek beljebb, ne ott kint ácsorogjatok a porban. Én pedig összedobok nektek addig valamit. És kérlek, foglald le addig egy kicsit a zongorát, meg kell mozgatni az öreg csontjait
- vezette beljebb vendégeit. Zsombor bement a lakásba, ahol mindent a meleg színek uraltak. A levegőben füstölő illata szállt, és valami ínycsiklandóé.
- Ebben az esetben most nem én leszek a segítséged - pillantott féloldalasan a lányra. - Van köztünk valaki, aki sokkal jobban ért hozzá.
- Csak nem?
- pillantott Rarára Jimmy, és hangosan felnevetett. - Akkor érezd magad otthon, lányom - intett a nappaliban lévő zongora felé. A vöröses szoba berendezései mind a hangszer fele néztek, mintha arra lett volna kialakítva, hogy nagy koncerteket tartsanak. Zsombor csak kérdőn tekintett a lányra. Vajon benne van?
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 21. 21:19 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Mosolyogva nézte a lány ámulatát. Biztos volt benne, hogy imádni fogja. A hangszer ezernyi koncert estét megélt már, három generációt, és több országot, mint ketten együtt. Története volt, amely látszódott minden barázdában, hallatszott minden hangján.
A másik szobából csörömpölés hangja szűrődött át, ahogy Big Jim elkezdett főzni. Sercegés és vágás hangjai töltötték meg a termet, és csak hamar fűszerek illatának keveréke vegyült a füstölővel. Mintha csak otthon lettek volna, vagy még annál is jobb.
- Megpróbálom, de akkor vidd le a szólamot egy terccel minimum, nem tudok olyan magasan énekelni - szabadkozott Zsombor, és talán először látszódott rajta egy kis szégyenlősség, mióta találkoztak. Tarkóját vakargatta, hogy kevésbé érezze magát furán, és a lány kezét nézte az arca helyett. A második sornál már beszállt Rarához, de a refrén előtt ki is lépett. Odasétált az egyik sarokba, és elővett onnan egy gitárt. Odalépett Rarához, gyorsan lecsekkolta, hogy be van-e hangolva, igazított rajta, és a második versszakhoz meg is érkezett. Halkan játszott, véletlenül se akarta elnyomni a lány játékát, hiszen az akkordokat is az ő kezéről leste el. Azonban hangszerrel a kezében már sokkal kevésbé érezte magát sérülékenynek.
- Ez azzz... - örömködött Jimmy a konyhából, és maga is fütyülésbe kezdett. Olyanok voltak hárman, mint egy egész zenekar. A ház gyorsan megtelt élettel, és elűzte a gonosz démonokat messzi földre.
- Oh, won't you stay with me? / 'Cause you're all I need - énekelte Zsombor, és a lány szemébe nézett. Igaz lenne? Maga se tudta. Csak azt, hogy valamiért ez most jó jobb, mint bármikor.  
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 22. 00:03 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


A zene megrészegítette őket. Olyan kapcsot teremtett meg a két ember között, amelyet úgy tűnt nem lehet megtörni, tán soha többé. De nem csak ennyi volt. Valami más is bizsergett körülöttük a levegőben. Odafigyelés, törődés...szeretet? A lány piruló arca egy kisfiús mosolyra göndörítette Zsombor ajkait. Szép, szebb, még szebb. Ezt érezte, minél többször nézte.
A szám lassan véget ért. A fiú félt tőle, hogy mi lesz akkor, hiszen a dal közben nem kell félnie. A zene az otthona, de amikor elhallgat az utolsó húr, újra meg kell szólalnia. Nem, már nem szelektív mutista, de a szavak iránti félelem még benne van, hiszen olyan sokat érnek. Egyetlen rosszul használt ige, és minden összedőlhet.
- Enyém a megtiszteltetés - kacsintott Rarára. - Oh, jut eszembe, remélem nem vagy vegetáriánus - kijelentés, és kérdés volt egyszerre. No persze nem azért mondta, mert bármiféle baja lenne velük, csak szimplán Big Jim-nek okozna fejfájást. - Jimmy csinálja a legfinomabb Jambalayat az egész országban - mondta totális átéléssel.
- De csak azért, mert senki nem járt még New Orleansban...
- kiabált ki a férfi a konyhából. - És most elég a dumából, játszatok valami jó fiatalosat! - adta ki az utasítást a szakács, Zsombi pedig elnevette magát. Big Jim sose szerette, ha szavakkal dicsérik. Sokkal inkább értékelte, ha zenével mondják el, vagy az asztalnál lévő hangokkal. A csörömpölő kanalakkal és érdekes beszélgetéssel.
- Ismersz valami jó jazzt?
- kérdezte a fiú Rarához fordulva. Tudta, hogy főzéshez az igazán szexis, bitang jazz dukálna, habár ő nem tud úgy énekelni, ahogy Jimmy - bár biztos volt benne, hogy ebbe azért beszállna.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 22. 19:50 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


- Jambalaya. Rizses alapú, van benne hús, egy rakat zöldség, meg fűszerek. És persze a titkos hozzávaló, amit Big Jim még nekem se mond el - vont vállat mosolyogva Zsombor. Egyáltalán nem haragudott rá, valahogy vinnie kell majd az üzletet, ha egyszer kinyit.
- Hát... nem tudom mennyire leszek a segítségedre... - vakargatta tarkóját. A gitárhoz sokkal jobban értett, mint a zongorához, de nem akarta a lányt se magára hagyni, ha már felhozta neki az ötletet. Letette a gitárt, és nekitámasztotta a falnak. Leült Rara mellé. Ahol a karjuk és a lábuk összeért bizsergés lett úrrá rajta, de nem hagyhatta, hogy elterelje a gondolatait.
Zavarodottan nézte a lány kezeit, vágott egy grimaszt, és kezét a billentyűk felé helyezte. Azonban mielőtt még beszállt volna, a lány már váltott. Úgy nézett rá sandán, mintha csak azt akarná üzenni "te most viccelsz velem?"
Megvárt egy ritmust, és a következőnél már eljutott addig, hogy le is nyomja azokat a fehét billentyúket. Azonban ebben most magára maradt Rara. Ismerte a dalt, de annyira nem, hogy tudja a szöveget is. Zsombor nem hagyta abba a játékot, néha bele-bele bakizva, de az ének az most felejtős volt.
Addig-addig üzengették a másiknak, hogy kezdje, mígnem Big Jim mentette ki őket. Acélos mély hangján elkezdte bőgni a számot. A fiú elmosolyodott, és ingatta a fejét, főleg, mikor elkezdte funky-sra venni a figurát a férfi.
- Bibijubi-bablabe. Duplidupli-babbibi - hallatszott a felszabadult ritmusos ének, mintha egy egész másvilágból szólna.
Zsombor kapkodta a kezeit, néha úgy játszva, hogy a két keze keresztbe állt. Elnyomta, nem volt tökéletes, de egy pillanatra se esett ki a ritmusból, ez volt az egyetlen szerencséje.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 22. 22:09 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Minden rezzenését mintha sokkal jobban érezte volna most, hogy ott ült mellette. Ahogy gyorsan mozgott a keze, amint meg-meglökte a térdét, a halk kuncogását. Egyszerűen megdobogtatta Zsombor szívét, és úgy érezte nem akar ennél távolabb kerülni tőle. A váltásokra igyekezett a lehető leggyorsabban reagálni, és követni Rarát benne. Olyan volt neki, mint valami vezető, csak még könnyebb volt rá figyelni. Nem is nagyon akart mást csinálni.
A cifra zárásra viszont sehogy nem tudott reagálni. Abbahagyta a játékot, és csak figyelte, ahogy megcsillogtatja profizmusát a barna. Mikor keresztbe nyúlt Zsombor térfelén, egy pillanatra összeakadt a kezük is, mire a fiú elmosolyodott. Fejébe vér szökött, és félt, hogy valami olyat tesz nemsokára, amit nem biztos, hogy holnap is jó ötletnek fog tartani.
- Nem rossz? - vonta fel a szemöldökét a fiú. - Na akkor ezt figyeld! - mosolygott a lányra, mintha felháborodott lenne, persze nem erről volt szó. Kezeit a billentyűkre rakta, és pattogósan elkezdett játszani. Arcán a totális beleélés volt, úgy nézett ki, mint valami őrült művész, aki élete legjobb darabját adja elő. De csak a fő dallam első sorának végéig jutott, mire elnevette magát. Rápillantott a lányra, olyan közel volt hozzá, szinte egy levegőt szívtak. A szemét nézte, majd onnan tekintete átvándorolt a lány ajkaira. Azokra a tökéletes, dús formákra.
- Kész az ebéd! - kiáltott fel Big Jim a konyhából, és hallani lehetett közeledő lépteit. Mint aki rosszban sántikál, Zsombor azonnal felpattant a székről.
- Gyere, segítsünk kipakolni - szólalt meg a fiú erőtlenül, még mindig az előző pillanat hatása alatt.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 24. 18:13 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Szenvedélyes játékhoz olyan érzelmek is dukáltak. Legalábbis Zsombor azt érezte, mert minél többet ültek a zongoránál, annál inkább tótágast állt a világa. Mozogtak a fejek, megütköztek a lábak, összeakadtak a kezek. Egyszerre volt tökéletes, és valami többet ígérő. Ahogy egy pillanatra megálltak, a fiút elkapta a mérhetetlen érzés: akarom. Szemébe nézett, mélyen elveszett benne, mint ahogy tegnap, mint aki a lány lelkéhez akarna ezáltal eljutni. Tekintete továbbvándorolt, le az ajkakhoz, melyeket annyira kívánt, maga se tudta pontosan miért.
Mielőtt mozdulhatott volna, a konyhából hangok hallatszottak. Zsombor úgy indult a helyiségbe, hogy hirtelen azt se tudta milyen napot írnak. Akarja? Lehet. Azonban ez biztos viszonzatlan. Soha nem kellett senkinek, ez miért most változna meg.
- Ragadjatok tányért és evőeszközt
- intett az egyik szekrény felé Jimmy, amint beléptek. A fiú felnyúlt, és leszedett egyet Rarának is.
- Tessék, hölgyeké az elsőbbség - somolygott. Big Jim jó rendesen megpakolta a lány tányérját, majd a másik kettőt is. Leültek az asztalhoz a kis szűkös helyen, melynek levegője párától és fűszernövények illatától volt teli.
- Nem mondom kislány, de elég jól nyomtad a zongoránál - szólt elismerően a férfi, és felnevetett. - Tudod egy kicsit Mona lányomra emlékeztetsz, csak neki nagyobb szája van - folytatta a társalgást fesztelenül. Zsombor is mosolygott, de határozottan szótlanabb lett az előző pillanatok után. Agyában próbálta valahogy helyre rakni, hol is van a probléma a mátrixban.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 24. 22:14 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Ainsley. Régen gondolt már vissza rá, hiszen ő nem is volt igazán az övé. Mártonhoz tartozott. Ahhoz a részhez, amit ő csak utólag érzett, és nem akkor. Pont emiatt tudta beazonosítani, ami most zajlik benne. Görcsbe álló gyomor, kusza gondolatok, meg minden egyéb. Nem tetszett ez neki.
- Azok savanyú emberek! - legyintett. - "Engem nem érdekel, hogy mások mit gondolnak arról, amit teszek, de nagyon is érdekel, hogy én mit gondolok róla." Tudod ki mondta ezeket? Roosevelt. Okos ember volt - bólintott, mintha ő jól megmondta volna a magáét. - De a lényeg, hogy itt bármikor szívesen hallgatlak - mosolygott.
Kirill. Neki se kellett. Visszadobta őt az intézetbe, mint valami használt rongyot. Feladta. Azt mondta segít neki, de így csak minden rosszabb lett. Megbízott benne, és mégis becsapta.
- Ha újranyitom az étkezdét, ez lesz az egyik specialitás, amit az emberek kérhetnek. Itt senki nem ismeri a jó amerikai ételeket, csak a hamburgert
- csóválta a fejét. - És még abból is a rosszabb verziót - tette hozzá, mintha ez bármilyen különbséggel is járna.
Charlotte. Bogna. Luca. Mondjuk utóbbit nem is csodálta. Ahogy elbánt azzal a lánnyal Márton... De akkor is. Mindenki elhagyja. Mindig. Ez most miért lenne más. Két nap. Hogy sikerült ennyi idő alatt felborítania a fiú gondolatait a lánynak?
- Tudod, te vagy az első ember, akit megismerek Zsombor ismerősei közül - nyomta a szöveget tovább. - Volt az a másik gyere, azt hiszem Thomasnak hívták. Ő gyakran jött meglátogatni a fiút, amikor oda...
- Jimmy... - szűrte fenyegetően a nevet fogai között Zsombor. Az egész beszélgetésbe most szállt be először, addig mintha alig lett volna jelen.
- Jól van... - emelte fel védekezőn a kezét a férfi. - De jó lesz, ha megbarátkozol ezekkel a gondolatokkal, fiam. Nehogy a károdra menjen.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 25. 20:06 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Még hogy ezek a gondolatok. Az összessel baja volt. Ha éppen nem öt csapták be, akkor valaki mást. Arra lett kitalálva az elméje, hogy mindenkit átverjen, és megkárosítson. Főleg Zsombort.
- Ezt inkább hagyjuk most jó? - kérdezte a fiú, és ha a hangja nem súgta volna meg a másik kettőnek, hogy mennyire nem akar erről beszélni, akkor az arca tutira.
- Rendben. Még a végén elmegy a kedved az evéstől
- nevetett Jimmy, ezzel is azonnal oldva a feszültséget.
- Az képtelenség, hogy én ebből ne tudjak enni
- jelentette ki magabiztosan Zsombor, és előbbi búja mintha rögtön tovaszállt volna. - Ha minden nap ezt kéne ennem egy hónapig, akkor se tudnám megunni - mosolygott, és bekapott egy nagy falatot a szájába. - Inkább mesélj, hogy halad a felújítás. Kell segítség? - kérdezett vissza, hogy továbbvigye a társalgást.
- Áhh.... nehéz mindent újrakezdeni. Lassan mennek a dolgok, fogalmam sincs hogy lesz még fiam. De neked most a sulira kell koncentrálnod, szóval ne velem foglalkozz - legyintett.
- Az iskolával jól haladok, szóval csak szólj. Én meg megoldom a többit - vont vállat Zsombor, és kiette a tányérját. - Ez nagyon jó volt, majd igyekszem meghálálni.
- Vezess listát, mert már sok mindennel jössz nekem, ejj? - cukkolta a fiút Big Jim.
- Nem is tudom ki öklözött bele az eredeti Csonka Zsombor festményembe - vigyorgott. Hát igen, nem volt pont annyira könnyed az ismerkedésük, mint amennyire most az tűnik.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 27. 00:07 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Rara mozdult, erre pedig úgy érezte neki is kell. Feltápászkodott a székből, és miután Jimmy biztosította őket, hogy a zene elég volt neki, mint segítség, egy öleléssel elbúcsúztak. Nehéz volt újra elhagynia a férfit, mert habár eleinte nagyon ellenségesek voltak, mostanra olyanná vált számára, mint egy apafigura.
- Hát, az esküvő még mindig opció...
- incselkedett a lánnyal Zsombor, de aztán csak megvonta a vállát. - Igazából ezek közül egyik sem volt tervben. Sőt. Pest sem, így... tudod, csak vagyok - mosolygott rá. - Ellenben neked, még lehet valami terved. - Igen, ez egy kérdés volt. Zsombor módon. Kicsit furán, kicsavartan, mint amilyen a fiú is volt.
- Figyelj... - kezdte, ahogy megállt a járda szélén. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy is folytassa. - Mikor elmondtam a nevem, abban a pillanatban tudtam, hogy hallottál már rólam - tisztázta a nyilvánvalót. Próbált úgy tenni, mintha semmi lenne az egész, de Jimmynek igaza volt. Ideje szembe néznie a múltjával. És azok után, hogy a lány követte ma Zsombort az egyik legelhagyatottabbnak tűnő helyre, az a minimum, hogy elmesél neki mindent, amit tudni akar. Vagyis hát... egy szebbik verzióját. A lényeget. Na szóval értitek. Amit muszáj.
- Biztos vagyok benne, hogy hallottál ezt-azt, kábé egy fél éve, amikor visszatértem. Szóval gyerünk, elő velük - tárta szét karjait színpadiasan, mintha csak várná a golyót a szívébe, mellyel örök nyugalomra tér. Másféle bizalmi játék volt ez, mint amit a többi ismerősével próbált, de volt valami Rarában, ami miatt nem hagyhatta úgy elmenni, hogy ne ismerné legalább egy kicsit, milyen is valójában.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 29. 12:29 Ugrás a poszthoz

Rara
Meghallgatásvendég


Nem válaszolt a felvetésre. Nem mert igent vagy nemet mondani. Nem, ameddig nem tisztázott dolgokat a lánnyal. Minél több időt töltöttek együtt, annál jobban megismerték egymást, és valaki régen volt ennyire az agyában, mint ahogy Rara tette az elmúlt két napban. Azzal pedig vigyázni kellett, mert az még számára is egy csapdákkal teli hely.
Nem is próbálta a lány takargatni, hogy hallott róla. Nem mondhatni, hogy meglepetésként érte ez Zsombort, de valahogy jobban szerette volna ő elmondani. És habár a lány azt mondta semmi konkrét, ezt azért nem merte biztosra venni.
Zsombor elmosolyodott a lány szavaira. Közelebb lépett, és egy hajszálat a lány füle mögé tűrt.
- Én... szeretnék most tiszta lapokkal játszani
- mondta ki, bár olyan volt, mint akinek nehezére esett megadni a jogot. Mert így is volt. Ő egy kaktusz. Mindenki, aki közel akar hozzá férkőzni, megszúr. Eleinte tudatlanul, de mióta vannak ezek a dolgok, már direkt. Hogy ne bánthasson másokat. És most ugyanezt tervezi Rarával. Elmondja neki, hogy a lány is tudja mennyire veszélyes. - Én nem az a néni vagyok. Nem is te. Egy folytonos játszmát vívok a saját elmémmel. Néha én vagyok előnyben, néha viszont ő - nézett mélyen a lány szemébe, hogy megértse, lássa, mennyire is fáj neki kimondani ezeket a szavakat. - Nem szeretném, ha ott lennél, amikor veszítek. Senkit sem szeretnék magammal rántani.
Hüvelykujja a lány arcbőrét simogatta, és vetett rá egy huncut mosolyt Zsombor, melyet olyan sokszor szokott. Csakhogy ebben volt valami szomorúság. Valami keseredettség. Kezével előrebillentette a lány fejét, és egy puszit lehelt a homlokára.
- Elmegyek, hogy megvédjelek. De ezt itt hagyom neked
- nyúlt a nyakához, és levette onnan azt a láncot a gitárpengetővel. Amit mindig hordott, amely nélkül soha nem ment. És most a lány kezébe ejtette. - Azért, hogy emlékezz, hogy te lehetsz a legjobb és leghíresebb zongorista a világon, csak bíznod kell magadban. Úgy, ahogy bennem bíztál az elmúlt két napban - zárta be a lány ujjait, és meg is fordult, hogy elmenjen. Nem fog visszanézni. Erős lesz. Addig menti meg, amíg tudja. Amíg nem késő, és önerőből képes rá.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 30. 22:45 Ugrás a poszthoz

Két méter távolság


Sok ember, tömérdek kaja. Energikus zsongás, fesztelen beszélgetések. Ez lenne a normális. Minden diáknak megvannak a társai, akikkel együtt ehetnek, és közben kibeszélhetik magukból az aznap történteket. Zsombor számára csak egy ilyen lett volna, Thomas. De ő hazajárt. Ezt az űrt pedig csak a háta mögötti suttogások és összenézések tetőzték. Utálta a vacsorát. Általában ki is hagyta. Most is csak állt a nagyterem bejárata előtt. Hosszú percekig. Próbálta rávenni magát, hogy bemenjen, de nem. Majd később lenéz inkább a konyhába.
Elindult vissza a Navine klubhelyiségébe. Lassan, némán szelte át a kastélyt. Senki nem volt rajta kívül, aki az ellenkező irányba ment volna. A nagy sétálás közepette majdnem el is haladt az erkély mellett, mikor fülét megütötte az ismerős hang. A lány hangja, aki egy másik Zsombort ismert meg. Valakit, aki nem ennyire szomorú. Kalandosat, valakit, aki mélyen benne lakik, mégsem tud mindig a felszínen lenni.
Megtorpant, és nézte. Elmosolyodott, szemében valamiféle kívánság csillant. Legszívesebben odament volna, hátulról átölelte volna a vékonyka testet, és úgy melegítette volna fel. De nem lehetett. Elbúcsúzott tőle. Most pedig csak mögötte állva figyelhette, ahogy keze helyett a hűvös szél kap a hajába.
Két nap. Fogalma sem volt róla, hogy lehet valaki ekkora hatással rá két nap alatt. Lehorgasztotta a fejét. Ideje volt menni. Nincs itt számára semmi. Semmi, amit megkaphatna. Továbbindult a folyosón. Ez mindig ilyen nehéz lesz?
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 30. 23:47 Ugrás a poszthoz

Két méter távolság


Akarta de nem lehetett. Már megtanulta kezelni ezt az érzést. Gyerekként szentül hinni akarta, hogy a szülei még élnek. Később hinni, hogy teljes életet él; hogy Kirill szereti és hogy soha nem hagyja el. Utazni akart, játszani, mint mindenki. De azt se lehetett. Már akkor is kinézték. Ha Zsombi volt, ha Márton. Bár be kell vallani, utóbbi sokkal népszerűbb volt, csak azok az indulatok nem kellettek volna.
Most pedig ott állt két méterre a lánytól, akit mindennél jobban akart, de most... most rá kellett gondolnia. Nem lehetett önző. Könnyebb az elején feladni azt, ami még nem volt igazán a miénk, mint elveszteni.
Elindult. Végre levette szemét a lányról, és újra nekieredt, csakhogy ez nem tartott sokáig. Nyílt az ajtó, és egy pillanattal később a lány hideg kezei ragadták meg karját. Bőre libabőrözött az érintés alatt, de nem annak hőmérséklete okozta, hanem az az elemi erő, mely Zsombort arra is ösztökélte, hogy elmenjen a meghallgatásra. Akkor.
Mélyen a lány kisírt szemeibe nézett. Nem tetszett neki, hogy így látja. Addig ölelte volna, míg el nem árulja mi a gondja, míg meg nem oldják és amíg meg nem nyugszik a szíve. De ezt sem tehette. Nem.
Nagyon nyelt, valószínűleg Rara is hallotta. - Most? - kérdezte Zsombor egy kissé bizonytalan hangon. De amint ő maga is rájött, hogyan hangzott, hirtelen felvette a szokásos féloldalas mosolyát. Mintha nem is történt volna semmi, és még mindig azon a vonaton lennének Pest felé. - Nem is tudtam, hogy szemüveges vagy - próbálta elterelni az aggályait. Azokat, melyek az ELMÉben ücsörögve szinte az őrületbe kergették. És valljuk be, ez azért egy szint.
Nem kéne. Mégis megtette. Rara sziklaszilárd ábrázata egy bólintásra ösztönözte, és követte a lányt az erkélyre. - Tessék, vedd fel ezt - vette le pulóverét Zsombor, és a lány vállára kanyarította. Nem tudta nem észrevenni, hogy az eridonos a nyakában hordta a pengetőt, amit tőle kapott. Vajon ez mit jelent? Nem. Nem agyalhat ezen.
- Mit akartál kérdezni? - dőlt neki a korlátnak, mint aki egyáltalán nem fél tőle, mi következik most. Pedig az ereiben szinte meghűlt a vér az aggodalomtól, és félt, hogy utána nem fogja tudni fenntartani a lazaság látszatát. Hogy megtörik a kérdés súlya alatt. Hogy sutba vágja a szerződést, amelyet magával kötött.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 31. 13:17 Ugrás a poszthoz

Két méter távolság


Egy pillanatig csak nézte a lányt, hogy komolyan gondolja-e. Nem akarta ő visszavenni a pulcsit. Azért adta neki, hogy ha meg is fázott már, ne rontson a helyzeten. Lehet, hogy azt mondta nem akar vele találkozni, de az nem jelentette, hogy nem foglalkozik vele. Sőt, talán jobban érdekelte, mint bárki más.
Szomorúan elmosolyodott és felvette a ruhadarabot. A kis közjáték annyira lefoglalta, hogy hirtelen elfelejtett félni. Talán egy percig. Vagy kettőig. Olyan könnyű volt a lánnyal lenni, hogy szinte úgy érték a következő mondatok, mint ha arcon csapták volna. Teljesen megfagyott, még levegőt se mert venni. Várta, hogy vége legyen ennek, hogy a lány ne mondja ki azokat a szavakat, de ehelyett csak közelebb jött hozzá, ő pedig teljesen hozzápréselődött a korláthoz. Hát látott már valaki ilyet? Az ember fia azt mondja neki, hogy maradjon távol tőle, mert úgy lesz neki jó, erre ezt teszi. Más már rég elmenekült volna tőle, hiszen ha még ő sem bízik magában, akkor más hogy is tehetné.
A karkötőre csak megrázta a fejét. Még mindig nem tudott mozdulni a döbbenettől. Vajon mit akart ezzel Rara? Azt, amit ő? De nem lehet. Nem és kész.
Mehet? Lehet. De még nem. - Rara... - kezdte Zsombor, és szép lassan levált a korlátról, hogy egy kicsit közelebb lépjen. A lányhoz és az ajtóhoz egyaránt. Mert amit most mondani fog, annak csak két kimenetele lehet.
- Én nem akarok senki mást magam mellé. De értsd meg, hogy nem lehet
- próbálkozott újra a göndör. - Ha veled vagyok az tökéletes. De ha nem, akkor semmi sem rózsás. Az agyamban van a hiba, és nem tudhatom, hogy mikor romlik el a jelenlegi állapot. Egy időzített bomba vagyok - vallotta be aggályait. A szín tiszta igazat. Igen, félt attól, hogy valakit közel engedjen, hogy sérülni fog, mint azelőtt ezerszer, de még inkább rettegett attól, hogy ő okozza majd a fájdalmat.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 31. 18:41 Ugrás a poszthoz

Két méter távolság


Olyan nagyon nehéz volt mindig ismételgetni. Mert igen, tudta, hogy ezt a beszélgetést már megtették, de nem tudta eléggé hangsúlyozni. Úgy tűnt az emberek nem akarják tudomásul venni, mennyire bizonytalan a létezése is. Egyik nap jobb, a másik rosszabb. És soha nem lehetett tudni, mikor fordul ez meg.
- Lehet, hogy téged nem, de engem igen - erősködött a fiú, és egy nagyot sóhajtott. Semmi értelme nem volt ennek. El kéne mennie. De valahogy mégsem akart. Mert érezte, hogy itt van valami más is.
Tudta, hogy Sára nem az a lány, aki a kinézete miatt sírna. Az is egyértelmű volt a számára, hogy a mostani sem egy olyan eset. Mégsem akart rákérdezni. Tudni akarta? Nem biztos. Félt a válaszoktól. Attól, hogy ő lesz benne.
Egy pillanatig még hezitált. Nem lehetett észrevenni, de mintha a fiú agyában valami átfordult volna. Nem értette, hogy Rara miért akarta ezt elmondani neki. Hogy min fog változtatni, csak azt, hogy végre valaki bízik benne. Közelebb ment, és leült. Nem nézett rá, még akkor se, mikor a pszichiátriát mondta. A kezét tanulmányozta, mintha minimum a válasz lehetne benne arra, hogy most mit kéne csinálnia. Általában mindenre van válasza. Vagy kérdése. Az ELMÉben töltött első időszakban megfigyelte hogyan viselkednek a pszichológusok, hogyan kell a jelekből olvasni, és az embereket manipulálni. De ez most más volt. Sára többet ért. Nem akarta felnyitni, azt akarta, hogy magától mondja el a történetet, ha akarja. Semmi trükk, semmi cél. Semmi válasz.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 31. 20:37 Ugrás a poszthoz

Két méter távolság


Igaza volt a lánynak. Nem ismerik egymást. Tényszerűen. Viszont a zene által már halványan sejlik bennük a másik képe. Ott motoszkál a lelkükben, újra-újra felfedve magát, hogy megsajdítsa a szívet.
Pszichiátria. Az elme csapdája. Várta a folytatást, de az nem jött meg. Nem is csodálkozott rajta. Hiszen miért nyílna meg az ember egy ismeretlen előtt? Miért hazudna érte, és mégis miért engedné meg, hogy bármilyen ismeretlen házba bevigye. Bizalom. Ez volt az ő kapcsolatuk rugója már az első pillanattal. Egy kincs, melyet olyannyira féltettek; a mellkasukhoz szorították, és szorongatták, míg nem összeroppant. Miért teszik ezt az olyanok, mint ők?
Mélyen beszívta a levegőt. Itt az idő. - Én... őöö...khm.. - megköszörülte a torkát. Nehéz. Talán az elejétől kéne kezdeni. Onnan, ahonnan ered a probléma. Ugyanis kevés ember tudta csak az igazat. Az iskolán belül pedig csak egy.
- Tizenegy éves voltam. A szüleimmel pedig elmentünk vakációzni. Volt egy faházunk fent a Bükkben. Imádtuk azt a helyet - mesélte érzelemmentes arccal. Egyszerűen csak igyekezett, hogy pontosan elmondja. Valamiért azt akarta, hogy a lány tudja. - Egyik este bent játszottunk. És ööömm... - ökölbe szorított kezét a szája elé tette. Még mindig felkavarták az emlékek, de ezt most meg kellett tennie. - ... egyszer csak vonyítás hallatszott. A szüleim gyorsan a szekrénybe rejtettek. Nem tudtam, hogy mi történik... - Tartott egy szünetet, szemének tükre vizessé vált, és látszott benne a mély szomorúság. - Hallottam, ahogy a vérfarkas kivágja az ajtót és a szüleimre támad. A sikolyuk, és... - elcsuklott a hangja. A tenyerébe fektette a kezét. Nem bírta folytatni. Képtelen volt rá.
Egy pár pillanat múlva összeszedve magát, és letörölve a könnyeket a szeméből a lányra nézett. - Azt akartam, hogy tudd - vont vállat. Nem tudta miért, azt sem, hogy annyi idő után miért pont a lánynak mesélte el. De most tett egy lépést azért, hogy a mellkasához szorongatott bizalmat ne fojtsa meg.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. április 1. 00:02 Ugrás a poszthoz

Két méter távolság


Elmondta. Vagyis... maradjunk annyiban, hogy többnyire elmondta. A végére kicsit összeomlott, de mivel ez volt a második alkalom, hogy kénytelen elmondani, így nehéz volt még. A történet súlya újra a vállára nehezedett.
Elmosolyodott a felajánlott zsebkendőre, de ahelyett, hogy elvette volna, megszorította a lány kezét. Nem akart ennél többet sírni. Az a pár könnycsepp bőven elég volt egy régi múlt emlékéért.
Valahogy könnyebb volt a mellkasa most, hogy kint volt a történet. Eddig belülről emésztette, de most, mintha egy kissé felszabadult volna.
- Még... nincs vége - jelentette ki. Nem akart az ölelésre se nemet, se igent mondani. Nem szerette őket, de tudta, hogy más mennyire szívére tudta venni, ha ezt elutasítják. - Másfél napot töltöttem a szekrényben, mire valaki rám talált - fejezte be. Ez az utolsó információ fontos volt. Ha azonnal kimentik, még lett volna esélye egy teljesebb életre, de azalatt az idő alatt az agya kifordult magából, és soha nem lett ugyanolyan, mint volt.
- Ez... most egy szelete volt a múltamnak. Azért, hogy jobban megismerhess - vallotta be a fiú. Elmondhatta volna, hogy mostanában újra visszatértek erről a rémálmai, hogy hogyan hatott rá a ház látványa. Esetleg megemlíthette volna a tizennyolcadik születésnapját, de nem bírt olyan gyorsan haladni. Képtelen volt még egyszer ennyi infót átadni. Nem azért, mert félt, hanem mert az agyában egy gát megállította benne.
Fogalma sem volt róla miért teszi azt, amit. Csak végre kiakarta próbálni ezt a bizalom dolgot. Újra. A kezdetektől.
- Ha pedig te szeretnél valamit megosztani, én itt leszek, mikor készen állsz - rezdült egy mosolyba a szája, majd vissza. Semmiképpen nem akarta erőltetni Rarát, neki is csak a sok kezelés hatására volt ereje ezt megtenni.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. április 1. 11:08 Ugrás a poszthoz

Két méter távolság


Törődött vele. Hogy pontosan miért, azt nem tudta megmondani. Általában az emberekkel közönséges viszonyt alakít ki, amiből könnyű kilépni, vagy bármelyik percben otthagyni őket. És mégis az a kicsi eridonos képes volt az agyába férkőzni, egész szünetben ott furkálódni, és megváltoztatni mindent a szimpla jelenlétével.
- Oh, ne legyél olyan biztos benne, hogy most nem hagylak itt
- vonta fel játékosan a szemöldökét a fiú. Belül azért még mardosta valami furcsa érzés, de jobb volt nem arra gondolni. Így is túl sokat volt szomorú.
- De amúgy is jobb lenne, ha felfüggesztenénk ezt a kis meetinget. Egyrészről mert jégcsappá fogsz fagyni, másrészről pedig mert lemaradsz a vacsoráról - jelentette ki Zsombor, és felállt, hogy jelezze ideje menniük.
Az ajtóhoz sétált, és amennyiben a lány jött mögötte, kinyitotta előtte. - Mellesleg legközelebb ha megint zenélünk, neked is énekelned kell - utalt arra a göndör, hogy hallotta, amikor a történtek előtt dalolászott a lány. Be kellett vallania, hogy nincs is olyan rossz hangja Rarának, mint ahogy azt ő beállítja.
Beléptek a meleg kastélyba, és megálltak a folyosón. Vajon hogy kéne elválni? Ez most mi volt? Lesz még belőle, vagy ezt ennyiben fogják hagyni? Nem akarta. A karjai között akarta tudni a lányt, és nem foglalkozni a fejében lévő baljós gondolatokkal. Ilyenkor ment is neki... többnyire. De mikor egyedül volt, akkor nem tudott küzdeni a feltámadó kétségek ellen.
- Én.. ömm... nem ... - intett a Nagyterem felé. Nem mondhatta, hogy már evett, hiszen nem. Hazudni pedig nem akart. De odamenni sem. Semmiképpen.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. április 20. 00:19 Ugrás a poszthoz

Born to Be Wild
Part III.


Hogy hallotta-e a mondatokat, amelyek a szájából jöttek? Igen. De hogy felfogta-e? Kétséges. Voltak gondolatfoszlányok, amik megmaradtak, de hogy pontosan mi következett mi után, arról semmi fogalma nem volt. Mintha csak valami furcsa kényszer lett volna úrrá rajta, ami miatt be nem állt a szája.
Csak nyomta a dumát, valami teljesen másról, miközben agyában próbálta feldolgozni mi is történik. Illetve valamit jelezni Benettnek, hogy amúgy ezek a dolgok nem úgy vannak, mint ahogy látszik, és ő egyáltalán nem akarja komolytalanul venni a problematikát.
- Ha már az utazásnál tartunk, akkor Afrikába is elmennék. Lehet, hogy meleg van ott, viszont a kultúrájuk nagyon érdekes, és több mint két ezer nyelv van ott. Hát mennyi ideig tartana nekem azt mind megtanulni... - miközben magyarázott, hevesen bólogatni kezdett, ahogy társa mondta neki, hogy tegye. El akarta neki mondani, hogy szerinte ki fog ürülni ez a szervezetükből, hogy csak várni kéne valamennyit, de nem tudott megszólalni. Vagyis beszélni igen, meg nem állt a szája, csak arra nem volt hatással, hogy miről beszél.
Koncentrált, nagyon erősen, elméjében elképzelte a szavakat, és fejben ki is mondta őket.
- Igaz, hogy az európai nyelvek közül se tudok sokat, mondjuk jó lenne GYENGÉLKEDŐ megtanulni egy-kettőt, mielőtt Afrikában.... - sikerült. Szinte maga se hitte el, de sikerült kinyögnie azt az egy szót. Fejben már ki is találta, hogy mit kéne nekik mondani, csak éppen nem tudta ezt közvetíteni társának. Semmiképpen nem vonhatták bele Várffyt. Inkább valami titkos üzenetről és valószínűsíthető diákcsínyekről kellett volna beszámolniuk. Remélte, hogy ha Benett nem is tud az elméjében olvasni, kitalálja ezt magától is.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. május 25. 00:18 Ugrás a poszthoz

Te
Bizonytalanul


Farmer és pulcsi. Csak a szokásos, ugyanis fogalma se volt róla, hogy mit várjon ettől az egésztől. A legutóbbi találkozás nem sikerült rosszul, de nem is feltétlenül volt jó. Hogy mégis hogyan siklott ki ilyen gyorsan ez a valami a kezük közül, azt nehéz lett volna megmondani. Talán éppen azért, amiért ennyire illenek egymáshoz. Félnek, hogy mi lesz, ha engedik a másikat közelebb jönni, de ahhoz sincs merszük, hogy elengedjék egymást.
Ahogy kilépett az iskola kapuján megcsapta valami különös déja vu érzés. Végignézett a rét füvén. Azon a tökéletesen egyenletes zöld tengeren és emlékek kezdték ellepni a tudatát. Nem is emlékek, mint inkább érzelmek. Szeretet, idegesség és egy nagy adag izgatottság. Hasonlókat érzett most is. Egy csepp értetlenséggel megfűszerezve.
Ahogy megpillantotta a távolban a lányt, egy akaratlan mosoly kúszott arcára. Egy olyasmi, melyet mások elől eltakar, és most is csak azért engedte a felszínre, mert tudta Rara is elég messze van ahhoz, hogy ne lássa. Hosszú lábaival gyorsan lépdelt, mert habár nem tudta hányadán állnak is a lánnyal, egészen hiányzott neki az elmúlt napokban.
- „Az a bimbó, amely a legzordabb körülmények között nyílik ki, a legszebb valamennyi közül.” - lépett oda üdvözlésképpen Zsombor Rarához, és egy szél virágot nyújtott neki. Azért mégsem akart üres kézzel érkezni. Az ütős mondatot - melyet természetesen egy meséből szedett -, az idefele úton találta ki.
- Szóval, minek köszönhetem a hívásodat? - kérdezte a fiú, de ahogy szemével már felmérte a terepet, egészen eltudta képzelni a választ is.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 5. 21:20 Ugrás a poszthoz

Te
Bizonytalanul


Az emberek kicsit zavarták. Érezte szúrós pillantásukat a hátán. Valahogy mióta visszatért, nem tudták megszokni a jelenlétét. Esetleg azért, mert Zsombor se nagyon merészkedett közéjük. Vagy más okból. De a lényeg, hogy kölcsönösen nem tetszettek egymással a többi emberrel. Főleg a varázslókkal. Örök bélyegek maradnak rajta, ezt más tudta.
Ahogy odalépett, feltűnően végigmérte Rarát. Lehet, hogy azt mondogatták, hogy nem lehet köztük semmi, a nézést még nem tiltották meg. Zsombor pedig biztos akart lenni benne, hogy a lány tudja, hogy tetszik neki, amit lát. Már ha számít neki.
Örült, hogy a lány felismerte az idézetét. Előhozakodott volna valami jóval is, esetleg egy költeménnyel, vagy klasszikus irodalommal, de valahogy a mese ebben a szituációban jobb ötletnek tűnt. Hiszen az ő kapcsolatuk is olyan... valótlan. Mintha meg lenne írva, ahogy egymás közelét keresik, de mégse tudnak túl lépni egy bizonyos határon.
- Egyedül lennél? - igazi értetlenség csillant Zsombor szemében. - Mi van Zsófi barátnőddel? - próbálkozott. Valahogy nehezen hitte el, hogy Rarának is olyan kevés barátja lenne, mint neki. Mert bár ő nem szeretett szülinapozni, mégis biztos volt benne, hogy Tom mindent eldobva sietne hozzá, ha azt mondaná neki, hogy mégis csináljanak valamit.
Lehajolt Rarához, és a buksijára egy puszit nyomott. - Boldog Szülinapot! - mosolygott rá, majd leült mellé, és szemével a tortát kezdte méregetni. No nem azért mert olyan éhes volt, csak érdekelte, hogy honnan származik.
- Ezt.. kaptad valakitől? - kérdezte meg végül, mutogatva az édességre.
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 5. 23:05 Ugrás a poszthoz

Te
Bizonytalanul


Ha a lány nem vette volna olyan komolyan az elhitetés dolgot, akkor biztos elneveti magát a zavarán. Az arca piros színben tündökölt, ami nem hogy ártott volna neki, de még inkább aranyosabbá tette őt, s ha lehet még szebbé. Legalábbis Zsombor véleménye mindenféleképpen ez volt, így még inkább örült neki, hogy a szülinapi "ajándéka" még egy kis plusz pírt kölcsönzött a lánynak, így tovább csodálhatta őt titkon.
- Hát ebben az esetben nem hagyhatom ki, az is biztos - küldött egy tipikus féloldalas mosolyt Rara felé. Ő maga sose tudta ezeket a csodákat elkészíteni - bár nem is nagyon próbálkozott -, viszont az elfogyasztásukban egészen jónak vallhatta magát. - Bár úgy tudtam, hogy ilyenkor az ünnepeltnek sütnek. De te, Vizsnyiczky Sára természetesen ezt se úgy csinálod, mint bárki más - mosolygott rá, amiből a lány is rájöhetett, hogy ezt véletlenül sem rossz értelemben kell értelmezni. Sokkal inkább pozitívumként. Zsombor már rég szakított az átlagossal.
- Ha már úgy is itt vagyok? - nevetett fel. Ilyen felvezetőt is régen hallott már olyantól, aki úgy hívja az embert találkozókra. Meg kellett vallania, ez az egész eddig igen jóra sikeredett. És alig várta, hogy a lány kinyögje, mi miatt is kellett PONTOSAN ide jönnie. Ha már úgy is ott van.
- Elnézést, nem akartalak félbeszakítani, mondjad csak - mosolygott továbbra is rá. Valahogy ezt váltotta ki belőle. Szabadságot, amelyet már régen érzett. Gyermeki érzelmeket. Szeretetet, és boldogságot. És csak azt érezte, hogy többet szeretne. Jobban Márton akar lenni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csonka Zsombor összes RPG hozzászólása (185 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Fel