36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csonka-Ramholcz Zsombor összes RPG hozzászólása (185 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Le
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. december 22. 21:35 Ugrás a poszthoz

Pszismerkedés 2.0


Márton egyik lábáról lépkedett a másikra. Kezét a táska pántjain nyugtatta, és közben a fali órát nézegette. Tik-tak. Az idő ólomsúllyal haladt előre, és úgy tűnt, hogy az a két perc ami még hátra volt, soha nem múlik el. De nem, ő nem ment előbb. Ő pontosan fog érkezni.
Beharapta szája sarkát. Izgult, mint ahogy az első nap nem a suliban. Nagy levegőt vett, aztán kifújta. Hangosan, de nem túlságosan. Csak annyira, hogy kicsit oldódjon az izmaiban a feszültség. Tik-tak.
Szorosan behunyta a szemét, aztán elengedte. Még egy perc hátra volt. Az óra kattogott, ő pedig az ajtó elé sétált. Szép lassan. Még fél perc.
Felemelte a kezét, egyenesen a fa elé, de egy kis helyett még hagyott. Újra az órára pillantott. Öt, négy, három....sóhaj, aztán kopogás. A hang visszhangzott a másik oldalon, mintha nem lett volna senki ott. Pedig volt. Valaki, akit még nem ismert. Valaki, aki feljegyzéseket ír róla, és minden cselekvését figyeli. Nem szerette ezeket a kötelező találkozókat, de inkább ez, mint az ELME.
Benyitott az ajtón. Az utóbbi időben kicsit megnőtt. Vagy tíz centit, amire igen büszke is volt. Így a kilincs más megvilágításba került. Mintha semmi nem lenne ugyanolyan.
- Jó napot! - köszönt be félénken, mégis szilárd hangon a fiú, ahogy belépett. Remélte, hogy nem zavart meg semmit a megjelenésével, bár ő pontosan jött.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. január 8. 20:20 Ugrás a poszthoz

Pszismerkedés 2.0

A parancsra, ami bentről jött, benyitott. Nem túl gyorsan, a mozdulatait egyáltalán nem siette el. Inkább voltak vontatottak. Hiszen ma semmi kedve nem volt hozzá, hogy itt legyen. Inkább ugrándozott volna odakint a kutyával.
A fiúcska leült egy, a férfihoz közelebb eső puffra, míg a táskáját a földre dobta. - Nem köszönöm, jól vagyok - válaszolta, és egy erőltetett mosollyal ránézett a férfira. Csak abból látszott, hogy a mimikája nem igazi, hogy egy pillanatra megrezdült a szája egyik sarka. Pedig az elmegyógyban egészen jól elsajátította már, hogy hogyan is kell ezt az arcot használni. Csak szimplán meglepődött. Már sdoktor ölt előtte.
- Bocsánat, hogy megkérdezem, de hol van az előző pszichiáterem?
- tette fel olyan illedelmesen a kérdést a fiú, amennyire csak tudta. Valahogy a vele szemben ülő még az előző nőnél is jobban irritálta. A szeme valahogy túl fürkésző volt, mintha nem tudna előle elbújni. Érezte, ahogy a teljes testartása megváltozik. Az izmai megfeszültek, a gondolatai folyamatosan vészt jósoltak. Nem akart itt maradni. A mellkasa a megszokotnál gyorsabban kezdett emelkedni és süllyedni. A keze pedig remegni, így összefogta őket. Egyenlőre próbálta tűrtőztetni magát.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. február 21. 21:11 Ugrás a poszthoz

Pszismerkedés 2.0

Nem vagyok ideges. Ezt az egy mondatot kántálta magában a gyerek, bár minden rezdüléséből ennek ellenkezője látszott. Hunyorította szemét, így méregette újdonsült doktorát.
- Nekem ez így nem tetszik. Kérem őt vissza - jelentette ki határozottan, bár a hangszínét nem emelte meg. Valami vészjósló akkor is volt abban, ahogy a vállát felhúzva, grimaszos arccal nézte a szemben ülőt. Mintha valamit bizonyítani akarna. Vagy talán csak félt. A változás nem egy jó dolog számára. Kell a statikusság, az, hogy minden napja ugyanolyan legyen. Az eltérőt nem tudja megmagyarázni. Mert a napok telnek, de nem múlnak. Nincs minden nap péntek, de mégis mindig hetedike van.
- Nem szeretnék belevágni. Azt akarom, hogy maga eltűnjön - ugyanúgy beszélt. Semmi változás, inkább monotonitás. Mintha ezt a beszélgetést már lefolytatta volna valakivel. Talán az ELME-ben. Az egyik doktorral. Ő is férfi volt, ahogy Riley. Szintén mosolygós, mégis tiszteletet követelő. Talán ezzel volt a baj.
- Nem akarok itt lenni. Kirill tud erről? Megengedte, hogy másik orvost kapjak? - kérdezte szemrehányóan, bár egy kis félelem is társult a hangjába. Ha nevelője akarta ezt az egészet, az szinte egy árulással ért volna fel a szemében. Hiszen ő is tudja, hogy mennyit jelent neki, ha nem változik a ma. Ha csak hagyja a napokat telni, de nem tesz rá megjegyzést, ha elrontja a dátumot, ami hozzá tartozik. Ha azt mondja süt a nap, miközben kint esik a hó. Mert ő máshol van. Órák maradnak ki neki, és nem tudja miért. Zavaró. És ez a férfi úgy néz, mint aki mindent tud. Mintha ő lenne az oka ennek, vagy valamit tudna arról, ez miért van. Felsőbbrendű.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 5. 00:34 Ugrás a poszthoz

Girl from Russian

A szél gyengéden legyezte az arcát a fiúnak, ahogy gördült az úton. Próbált a lehető legprofibban kinézni közben, de azért el-elvesztette az egyensúlyát, s hogy azt visszakapja apróbb kanyarokat iktatott az amúgy egyenes útjába.
Így ment ez minden nap. Szerette, ahogy a meleg levegő az arcába tódul, és beletúr rakoncátlan tincseibe. Kicsit legalább kizökkentette ez az órák miatt kialakult punnyadt hangulatából. Mostanság valahogy úgy tűnt számára, hogy megnőtt a négy fal között töltött idő száma a szabad percek rovására. De az is lehetséges volt, hogy az egyre többször rátörő képkiesések okozták ezt a hatást.
Mindenesetre így haladt ő szépen az úton, amikor egyszer csak egy lapnak neki nem ment. Az még hagyján, hogy a legpechesebb ember, hogy egyenesen beterítette az egész arcát a telefirkált és írkált fehér papír, de mivel ez így alakult, teljesen el is vesztette az egyensúlyát. Ahogy a látása eltűnt, a gördeszka elindult egy furcsa útvonalon, a lapja megdőlt balra, és ahogy a lovak szokták, úgy dobta le magáról gazdáját.
Márton amennyire tudta tompította az ütést a kezével, de a beton érdes felülete azért még felszántotta a hámréteget, s apró vöröses karcolásokkal tarkította a felületet.
Felszisszent. Egy pillanatot várt, hogy a fájdalom múlóvá váljon, majd nagy nehezen feltápászkodott. Megfogta a papírt, mely konkrétan a karja mellé hullott le, és fürkészni kezdte.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 5. 21:39 Ugrás a poszthoz

Girl from Russian

A lapra nézett, és azon kezdett el morfondírozni, hogy melyik univerzumból származhatott, ugyanis abból a kriksz-krakszból egy szót sem értett, pedig már egész nagy gyakorlata volt tündenyelvből. Aztán megjelent a fekete hajú hurrikán is hozzá.
- Dalszöveget? - kerekedtek el a fiú szemei, és hirtelen elfelejtette lereagálni a bocsánatkérést is. Újra a lapra nézett, amiben most már felfedezni vélte a sorokat, amelyek végülis egészen rendezett sorban követték egymást.
- Csonka Márton szolgálatodra - ejtett meg egy féloldalas mosolyt a lány felé, és gazdája felé nyújtotta az irományt. - Bármikor elkapnék még egyszer egy lapot az arcommal, ha utána ilyen szép lány rohan érte oda - kacsintott. Lábával rádobbantott a gördeszkájának a végére, ami csodálatos módon pont a kezéhez pattant fel. Ha Márton éppen nem játszotta volna a menőt a lányka miatt, aki előtte állt, most valószínűleg örömujjongásban tört volna ki, olyan ritkán sikerült neki ez a mutatvány.
- Énekelsz? Vagy esetleg más hangszeren is játszol? - érdeklődött, visszatérve a témára.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 5. 22:24 Ugrás a poszthoz

Girl from Russian

Vigyorogva vette tudomásul, hogy a bókja célt ért. De be kellett vallania, hogy az előtte álló lány igenis tetszett a szemének. És már majdnem elég idős is volt hozzá, hogy ezt felfogja ésszel.
- Tehát orosz. Mármint a szöveg - fejtette meg a rejtélyt Márton egyből. Hallott valami olyat, hogy az észak-kelti majdnem szomszédaik megtagadták a normál betűk használatát, de reménykedett benne, hogy nem ennyire más a dolog. - És miről szól? - kérdezte továbbra is az arcába pottyanó dologra célozgatva.
- Igen, oda járok. Te is? Tudod...én is gitározom. Egyszer összeállhatnánk zenélni. Már ha szeretnél - ajánlotta fel a lehetőséget. Nem tudta, hogy pontosan milyen is újdonsült barátja, és egyáltalán nem akart a lelkébe tiporni a kérdésével. Egyszerűen csak régi barátnője, akivel játszott anno, valahogy eltűnt mostanra, és igazán jó lett volna, ha megint közösen űzhetné ezt a hobbiját.
- Hideg és sötét - bólintott, miközben megjegyezte a dolgot. - Ne vedd sértésnek, de akkor miért ide jöttél tanulni? Mármint... itt nagyon egyik sincs - nevetett.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 5. 23:06 Ugrás a poszthoz

Girl from Russian

Felnevetett, de azért valami megfogta ebben a szerelemdologban. - Átélt élmény merítette? - Most lehet ezzel a kérdéssel zavarba hozta a lányt, sőt igazából saját magát is, de muszáj volt feltennie. Ő maga még sose érezte, és pontosan ezért nem tudta, hogy milyen is ez a jövős menős dolog. Pláne akkor lepődött meg, amikor kiderült, hogy a lány egy évvel fiatalabb nála. Vagy legalábbis alatta járt egy évvel.
- Másodikos navis - húzta ki magát büszkén, hiszen nem sok ember mondhatta el magáról, hogy sárga. Legalábbis ebből a suliból a legkevesebben. - Ez ilyen meglepő? - kérdezte az egyszerű "Te?" kérdésre. Mármint ez úgy jött ki, mintha nem lehetne kinézni belőle. Mintha egy gördeszkás srác nem lehetne még ennél is menőbb és játszhatna gitáron is. - De valamit meg kell ígérned, ha játszunk. Ha béna vagyok, nem nevetsz ki. Komolyan. Ha te ilyen komolyan veszed a zenét, akkor biztos nagyon jó vagy, és én meg még csak tanuló fázisban vagyok - kötötte ki, de bármennyire is próbálta komolyan venni saját magát, valahogy közben folyton mosolygott.
- Ezzel egyet tudok érteni. Kedves és cuki. A sötét maximum a hajadra illik - kacsintott, az előtte lévő hosszú monológot szinte fel sem fogta.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 5. 23:39 Ugrás a poszthoz

Girl from Russian

- Lehet ki kéne próbálnod. Úgy biztos könnyebben tudnál róla írni - utalt a fiú a sok kihúzott, alávonatkázott és átnyilazott részekre. Nem rosszból szánta a megjegyzést, csak szimplán tanácsnak. Ő is tudta milyen nehéz valamilyen témáról beszélni, ami egyáltalán nem érinti. - Vagy próbálj meg másról írni. Lásd más szemszögből a dolgokat. - Még jó, hogy már be volt íratva pszichológushoz, mert egy ilyen monológ után azért az ember gyereke meggondolja kétszer is, hogy nincs-e vele valami baj. Márton legalább biztos volt benne, hogy de, igenis van.
- Ki ő? Lehet ismerem - lelkesedett a fiú.
- Könyvet malaccá? - akadt fent kicsit. - Azért az elég nevetségesen nézhetett ki... - húzta el a száját. Nehéz valami olyat megígérni, amiről tudod, hogy nem fogod betartani. Vagy ha igen, akkor nagy kínok árán csak. A visszafojtott nevetés ártalmas is lehet bizonyos esetekben.
- Mindenesetre, én inkább veled szeretnék nevetni, nem pedig rajtad - mosolygott, mert ő szerinte ez megfelelő kompromisszumnak tűnt. - Átjöhetnél hozzánk, tudnánk ott gyakorolni. Innen nem messze lakom - ajánlotta. Biztos volt benne, hogy Kirillt nem zavarná, ha társaságot hozna magával.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. május 6. 00:16 Ugrás a poszthoz

Girl from Russia

- Sajnálom - komolyodott el Márton, és valamiért abban a pillanatban annyira átölelte volna az aprócska lányt. De végül persze nem tette.
- Sajnos nem ismerem. Igazából így, hogy Bogolyfalván lakom és nem bent, így annyira nem ismerek sok embert - vont vállat.
Ő is mosolygott a lányon. Nevetése édes volt, mint az érett eperé késő tavasszal. Inkább azért nevetett, mert a lányt nézte, mint magán a sztorin. Hiszen annak a részleteit nem ismerte. Csak a tüneményt maga előtt, kinek kacaja még a legszomorúbb embert is nevetésre késztetné.
- Nem tudom, amikor neked jó - vont vállat. - Valamikor suli után. Vagy hétvégén. Küldj baglyot, vagy majd megbeszéljük. Viszont nekem most mennem kell. De alig várom, hogy találkozzunk - mosolygott, és egy hirtelen ötlettől vezérelve odahajolt, és nyomott egy puszit a lány arcára. Aztán fogta a deszkát, és elgurult rajta. Olyan gyorsan, ahogy csak tudott, nehogy a lány még elküldje melegebb tájakra.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. június 26. 11:18 Ugrás a poszthoz

Big Bang Theory Bagolykőmódon


A szokásos semmittevésben töltötték el a délutánjukat a klubhelyiségben. Márton épp egy tankönyvet olvasgatott unott fejjel, amikor meghallották azt a borzalmas ricsajt. Fogalma sem volt róla, hogy hova tegye a dolgot, így inkább felajánlotta, hogy haverjával együtt menjenek, nézzék meg milyen újszerű bulit csap a levita mostanában.
Ahogy a folyosón egyre közelebb értek, már érezni lehetett a füst eltéveszthetetlen szagát. Ahogy pedig közelebb értek, csak egyre bizonyosabbá vált a helyzet. Ez nem valami kis csíny volt, ahogy szokott, ez most komoly volt.
Ott álltak Thomasszal egymás mellett, mind a ketten teljesen lefagyva. Zsombor, Márton. Márton, Zsombor. A két fél belső csatát vívott. Míg előbbi azonnal elmenekült volna onnan, hogy még az emlékét is kiürítse a fejéből, addig utóbbi szeretett volna a kimenekítésben is részt venni. Érezte ahogy az idegei megfeszülnek, és nem is értette, most mi történik. Állkapcsa megfeszült, ujjai belemélyedtek tenyerébe, és kis hegeket hagytak ott maguk után jelzésül.
Úgy tűnt egyik fél sem bír el a másikkal, mígnem egy tanár meg nem zavarta koncentrációját, hogy arrébb tuszmákolja - merthogy a kérésre egyszerűen nem figyelt. Ez az elterelés kellett ahhoz, hogy Márton kapjon irányítást. Komoly tekintetét Thomasra szegezte.
- Segítenünk kéne. Kicsik vagyunk, olyan helyre is be tudunk jutni, ahová a felnőttek nem! - kezdte a győzködést.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 4. 09:33 Ugrás a poszthoz

Big Bang Theory Bagolykőmódon

Gondosan végighallgatta barátja érvelését, és bólogatott is hozzá.
- Igen, igazad van. Csak a bajt keverném, nekik meg abból éppen elegendő van... - Ha jobban belegondolt a dologba, akkor igazából nem is akart segíteni. Egyszerűen csak most az egyszer hős akart lenni. Megmenteni valami szép levitás lányt a leeséstől, aki erre a karjaiba veti magát köszönetképp, csak mint a filmekben. Csak az a baj, hogy ez éppenséggel máshol nem létezik.
Az újabb javaslatra kissé riadtan kapta fel a fejét. Hogy cselekedjen? De hát épp most győzte meg, hogy ne. De ő nem lesz beszari, az tuti.
- Hát jól van..Végülis ha megkérdezem, abban még nincs semmi baj... - adott újonnan igazat a másik sárgának, pedig éppenséggel semmi kedve sem volt hozzá. Ráadásul a torony egyre ramatyabb állapotban is nézett ki, a kutya nem akart most már oda beszambázni.
- Akkor, akkor én most odamegyek ahhoz a tanárhoz, és megkérdezem mit tehetek - dadogta kicsit sem bátran, inkább csak időhúzás céljából, és Várffy tanár úrra mutatott, aki épp akkor toppant be. Legjobb tudása szerint ő volt a levita házvezető-helyettese, szóval tudnia kellett egy s mást a toronyról meg a mindenről. Apró lépésekben elkezdett felé haladni, közben folyton Thomast nézte. Olyan volt, mintha a halálba küldte volna saját magát. Már épp odaért volna a furcsa szagú professzorhoz - és az időközben odakerült társaságához -, amikor egy csapatnyi ember berontott. Nagyon profin néztek ki, és rögtön elkezdték őket is terelgetni, mint a nyájat. Nem volt itt kecc-mecc, ha a mentőcsapat megjelenik, akkor nekik utat kell engedni. Márton is gyorsan visszaszökellt barátjához.
- Úgy látom rám most már nincs szükség. Hagyom a profikra a munkát - bólogatott elégedetten, miközben egyre hátrébb húzódtak a rohamosztagosok kérésére. Úgy csinált, mintha tényleg megtette volna, hogy beugrik a lángok közé életet menteni, pedig esze ágában sem volt, mikor látta, hogy a felnőttek hogy küszködnek a szituációval.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 9. 22:24 Ugrás a poszthoz

Big Bang Theory Bagolykőmódon


Végre közösen megegyeztek, hogy lelépnek - nem mintha eddig nem egyetértésben hozták volna meg a döntéseket. A lényeg viszont nem változott. Minél gyorsabban elhúzni a csíkot a helyszínről. Csakhogy mielőtt igazán nekiindulhattak volna, egy csúnya varázsló elkezdte csak úgy szó nélkül lebegtetni az ő haverját. Na neeeem. Ez nem olyan dolog volt, amelyet Csonka Márton szó nélkül hagyhatna.
Még egy pillantás a segélykérő fiúra, és elborult a gyerek agya. Mint egy kész tank elkezdett magának utat törni az emberek között afelé, aki a varázslatot csinálja.
- Engedje le a háztársamat a magasból!
- ordított rá, kicsit sem szerényen a fiú.
- Tűnj innen kölyök, mielőtt bajod esik - válaszolt a mágus csak úgy odavetve a szavakat, hiszen igazán kellett koncentrálnia a varázslatokra, amiket éppen végzett. Csakhogy ez Mártont nem hatotta meg.
- Jobban teszi, ha nem szórakozik velem, uram. Még egyszer megkérem, hogy: Tegye. Le. Azt. A. Fiút! - mondta el tagolva, nyomatékkal a szavakat, majd Thomas felé mutatott. Szemében a düh tüze égett és úgy látszott csak egy icike-picike választja el tőle, hogy nekiugorjon.
A varázsló nagyon sóhajtott, és éppen Márton felé fordult, hogy elmagyarázza neki, hogy vagy elmegy, vagy őt is hasonlóképp ellebegteti, amikor a torony fala beomlott. A füst és a hő leterítette a fiút a lábáról, és elterült a földön, pláne, hogy egy törmelék épp súrolta a fejét, egy vöröslő sebet hagyva maga után. Márton bal kezével a sebhez kapott. Égett minden porcikája, hirtelen úgy érezte, mintha ő is bent lett volna, pedig még messze volt tőle. A karcolás a halántékánál őrjítően zsibogott és a füst a tüdejébe jutott. Alig kapott levegőt, karját szájára nyomta, hogy a hajlatban egyfajta szűrt levegőt lélegezzen csak be. Körbefordult, és barátja után kezdett kutatni, aki valószínűleg valahová leesett, amint a mágus elvesztette a figyelmét róla.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 9. 23:09 Ugrás a poszthoz

Big Bang Theory Bagolykőmódon

Márton nagy nehezen próbál eltájékozódni a füstfelhőben, és megtalálni nem csak a kiutat, de társát is a bajban. Igazából egyik feladat sem tűnik túl nehéznek. A beomlott fal miatt az emberek úgy elkezdtek rohanni a kijárat felé, mintha amögött valamit ingyen osztogattak volna. Tehát az ajtó már megvan.
Aztán ott volt még a másik fiú. Na igen, nem volt olyan nehéz a menekülő tömeg között megtalálni azt a másik személyt, aki Mártonhoz hasonlóan, mint egy zacskó krumpli, csak ült a babérjain, és szemlélte, hogy mi a tosz történik körülötte.
Nagy nehezen felállt, szerencséjére az adrenalin miatt már alig érezte a fejébe nyilaló fájdalmat. Azonban a hő és a kavarodás egyvelegeként a vércukorszint-csökkenést nem lehetett elkerülni. Fekete foltokban látott úgy egy jó öt másodpercig, és elvesztette egyensúlyát. Talán újra a földön is kötött volna ki, ha az egyik menekülő meg nem fogja a vállát - igaz, csak azért tette, hogy elősegítse a saját előrejutását. Mégis, ennyi pont elég volt a sárga fiúnak, hogy összeszedje magát, és a lehető leggyorsabb úton megközelítse Thomast.
A légcsöve égett a beszívott poros, égető levegőtől. Folyamatos köhögés kerülgette, de azért csak megfogta Thomas vállát, és odahajolt a füléhez, hogy az biztosan hallja.
- Ideje lelécelni haver!
- megfogta a fiú karját, hogy felsegítse. Nem tudhatta, hogy mekkorát is esett barátja, félt, hogy talán ő még rosszabb állapotban is van, mint jómaga. A másik karját tartva indult el a kijárat felé.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 19. 13:17 Ugrás a poszthoz

Gilbert

Igazság szerint nem ment be az órájára. Már kora reggel úgy kelt fel. Zsomborként. Ez pedig csak egyet jelenthetett, méghozzá, hogy a kedve igen csak rossz, mi több nincs is nagyon semmihez se lelkesedése. Ezért is gondolta úgy, hogy most az ebéd előtti utolsó óráját valamerre másfelé tölti.
Eleinte még be akart menni a navine klubhelyiségébe, de aztán rájött, hogy ott lebukhat. Így inkább a második kedvenc helyét választotta. A faházat az erdő közepén.
Már többször is járt ott, ezért nem volt nehéz megtalálnia. Felment, és szépen bekucorodott az egyik sarokba, és rajzolni kezdett. A szokásos sötét vonalakat húzogatta egymás után, szinte teljesen beleveszve alkotásába, amikor furcsa csöndre lett figyelmes. A madarak, melyek addig jókedvűen csiripelték körbe az építményt elhallgattak. A kezében megállt a szén, és csak hallgatódzott. Aztán jött a mennydörgés.
Vihar. Pont mint azon az éjjelen. Szeme megtelt rémülettel és idegességgel. Zavartan kezdte tanulmányozni a fabódét, keresve egy helyet, ahol elbújhat. Valami kicsit és szűket, talán egy szekrény alját ha van.
Minthogy mást nem talált, úgy bebújt egy szűk kis résbe, mely az egyik kanapé és tálalóasztal között helyezkedett el. Teljesen betolta magát a falhoz, és a sötét kis lyukból egyedül égkék szemei, s az azokban bujkáló félelem látszódott. Felhúzta lábát, átölelte őket karjaival. A mozdulat közepén megmerevedett, ahogy kivágódott a bejárati ajtó. Szíve nagyot dobbant, talán éppen őt keresik. Még inkább összehúzta végtagjait, és tenyere mögül figyelte az újonnan érkezettet.
Még nem találkozott vele egyszer sem. Vagy csak nem emlékszik rá. Mostanság gyakran megesik az ilyen vele. A folyosón olyanok köszönnek rá, akiknek a létezéséről sem tudott azelőtt.
A másik nem tűnik se veszélyesnek, se kutakodónak. Zsombi már kezdett megnyugodni, és lejjebb is eresztette kezeit. Testtartása lazult, figyelme inkább arra irányult, amelyre a fiúé is. El is felejtette, hogy ő éppen bújócskázik, és kinyújtotta a nyakát, hogy az egyik feliratot ő is jobban megvizsgálhassa.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. július 21. 20:15
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 19. 14:08 Ugrás a poszthoz

Gilbert

Ahogy a másik felkelt kényelmes ülőhelyéből, úgy kezdte el fúrni Zsombi oldalát is a kíváncsiság, hogy vajon mit látott meg. Kijjebb, és kijjebb merészkedik, mag már ő maga is el tudja olvasni a sorokat. Még éppen látja az eltűnni kezdő nevet, aztán bumm. Derült égből villámcsapás. Szinte egy újabb mennydörgéssel egy időben sikolt fel mellette a Gilbert nevű krapek. Zsombi se rest, azonnal visszakucorodik fészkébe, mint amikor a csigának megpöckölöd a házát.
Még egy ideig ott gubbaszt, és reménykedik benne, hogy Gilbert csak magában dumál valamit. Még akkor is elhiszi, hogy nem tud a létezéséről, amikor a másik konkrétan a szemeibe néz. Mintha a puszta mozdulatlansággal képes lenne előidézni, hogy megolvadjon alatta a talaj, és elsüllyedjen. Bár azt sem akarná, mert akkor tutira kikerülne a viharba.
Nincs hát más választása, be kell ismernie, hogy lebukott. Lesüti a szemeit, és kezeit kezdi el vizslatni, közben megvonja a vállait. Torkában ott a szokásos gombóc, ami miatt egyszerűen nem tud megszólalni. A pszichológus szerint ilyenkor kéne előrukkolnia a jelelőmozdulataival, de tapasztalata alapján ilyenkor az emberek nem értik meg jobban, csak még egy plusz furcsaságot hozzáírnak az amúgy is hosszú listához.
Inkább fogta a jegyzetfüzetét, ami nem sokkal volt arrébb, és jól olvashatóan felírt rá egy szót: "BUJKÁLOK".
Odamutatta a fiúnak, bár próbált a rejtekéből nem túlságosan kijönni. Még mindig nem tudta, hogy bízhat-e az ismeretlenben. Majd bal kezével - melyben még mindig ott volt a szén, a fiú felé bökött, ezzel kérdezve vissza.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. július 21. 20:15
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 21. 20:12 Ugrás a poszthoz

Folytatódjék a lábatlankodás


Miután megtalálta barátját, egész gyorsá váltak a történések. Egyik tanár kezéből kerültek át a másikéba. Mindenki faggatta őket, Zsombi meg egyszerűen egyikre sem tudott felelni. Azt sem tudta, hogy éppenséggel mit keresett a levitatoronynál, és mi volt ez az egész. Azt sem sejtette, hogy a fejéből miért fojt vér. Valószínűleg ebből arra következtettek, hogy valami komolyabb sérülést szenvedett. De nem. Ez szokott így lenni vele. Az emlékezés sosem volt az erőssége, és sokszor kimaradtak fontos órák, néha teljes napok.
Mégis a legrosszabb az volt, hogy ennyien tartózkodtak a teremben. Az egyetlen ember, akit ismert és akiben megbízott, az Thomas volt. De ennyi ember előtt képtelen lett volna megkérdezni tőle, hogy pontosan mi is történt. Helyette a körülötte sürgő-forgó embereket nézte, és a karját fogta. Vörös volt, és égetően fájt, mintha valami forró dolog nyomot hagyott volna rajta.
Thomas mondatára komolyan biccentett, ezzel kifejezve, hogy nagyon is egyetért vele. Nem lett volna rossz megszabadulni ettől a sok embertől.
Már épp felkészítette magát lelkileg, hogy megszólaljon, és - ha tömören is -, de válaszoljon a feltett kérdésre, amikor az egyik segéd odalépett hozzá, és valamit a halántékához nyomott. Zsombi felszisszent, mire a lányka pökhendin ránézett. Zsombi azonnal lehajtotta a fejét. Érti ő, hogy fertőtlenítés meg minden, de azért igazán szólhatott volna neki. Aztán a karját kezdte el vizsgálni. Nem tetszett ez neki. Folyton csak vele foglalkoztak, miközben a többiek sokkal jobban rászorultak a kezelésre.
Közben odasandított Thomasra. Nem akarta szemelől téveszteni barátját. Csak ő tudott neki választ adni erre az egészre.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 21. 20:43 Ugrás a poszthoz

Gilbert


Nem tetszett neki, hogy a srác válasz nélkül hagyta. Hiszen ha még nem is szóban, akkor is elárulta a saját okát. Az lenne a fair, ha a másik is ezt tenné. Bár ha jobban belegondolt a dolgok állásába, ő tudta a másik nevét, viszont ez nem volt igaz fordítva.
Szúrós szemmel méregette a jövevényt, miközben rágott. Erre két indoka volt. Az egyik egyszerűen annyi, hogy nem bízott benne. Vagy legalábbis nem tudta eldönteni, hogy mit kezdjen vele. A másik pedig, hogy így egészen másra figyelt, és nem a kint tomboló viharra. Habár a mennydörgés nem volt a segítségére ebben, hiszen olyan hangosan morajlott, hogy félsüketnek kellett lenni, hogy el tudja magával hitetni az ember, hogy ez csak amolyan nyári zápor.
Abbamaradt a beszélgetésük, és Zsombi már kezdte azt hinni, hogy ennyivel megúszta. Visszalapozott az épp alkotott rajzához, hogy folytassa, amikor a Gilbert nevezetű fiú újra beszélni kezdett.
Összevonta a szemöldökét, nem értette, hogy mit akart tőle. Talán az esőre értette? Azt hogy a nyenyerébe csinálta volna ő? Ezt a másik tudtára is akarta adni, így előbb kimutatott az ablakon, aztán magára, és hozzáfűzött egy szót, amit úgy préselt ki a torkán.
- Soha! - erőtlen volt a szó, és rekedtes, minthogy már jó ideje nem használta a hangszálait.
Mire tisztázódott a helyzet, és Zsombi megtudta, hogy mi is a pontos tárgy amiről beszélnek, egyszerűen csak megvonta a vállát. Persze, hogy nem ő volt. De nem akarta ezt a másik tudtára adni. Ez volt az aduásza. Ez a Gilbert gyerek nem tudta, hogy mire volt képes. Vagy mire lehetett volna, ha nem fél annyira a vihartól.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 24. 22:08 Ugrás a poszthoz

Gilbert


Nem tetszik neki a fiú, de most ugyan mit csinálhatna. Zsombi túl félénk volt ahhoz is, hogy kinyissa a száját és csacsogjon. Nem hogy nekiálljon játszani a nagymenőt.
Inkább visszafordult a füzetéhez, és tovább rajzolgatott. Ám most egy újabb műbe kezdett bele. Ha az új fiú figyeli őt, akkor ezt ő viszont is megteszi. Nézte az arcvonásokat, próbált valami történetet kiolvasni belőlük. Sajnálatos módon csak az érzékszerveire tudott hagyatkozni így, hogy képtelen volt maga megkérdezni. Aztán átfordult, és már csak az egyik oldalát látta. Olyan szomorúnak tűnt. Magányosnak. Mintha a lelke valahova máshova vágyott volna és nem ide. Vagy talán valakire. Nem is a hellyel volt a baj, inkább az emberrel. Persze Zsombi tudta jól magáról, hogy nem egy jó társaság. De ez más. Ilyet ő akkor érez, amikor a szülei gondol. Mert tudja, hogy sose fog velük újra találkozni.
Gyors firkálásba kezdett, mielőtt elmúlik a pillanat varázsa. Még akkor sem nézett fel, amikor a másik hozzá szólt. Persze, persze tudta már a nevét. Most fontosabb dolga volt.
- Zsombor. Csonka-Ramholcz Zsombor
- biccentett, de továbbra sem nézett fel a lapjaiból. Majd hirtelen ledermedt. Az ujjai nem mozogtak, és hitetlenkedve nézett Gilbertre. - Én...én...én.... - Nem is hitte el. Képes volt beszélni. Csak úgy. Annyira el volt foglalva a munkájával, hogy észre sem vette. Igaz, hogy csak a nevét, de ez sokat jelentett neki. - TE! - mutatott rá ujjával, és kelt volna fel a kis sarokból, amikor újabb mennydörgés dördült, és úgy döntött inkább marad.
- Nem értheted, de... én nem szoktam ismeretlenekhez hozzászólni
- mondta valamiféle magyarázatképp, és már fordult is vissza a rajzához.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 24. 22:39 Ugrás a poszthoz

Folytatódjék a lábatlankodás


Miközben a fején lévő sebet tisztították, addig ő ámuldozva hallgatta barátja meséjét. Komolyan ez történt? Komolyan Zsombi képes volt, és odament az őrhöz? Egyszerűen nem tudta elképzelni saját magáról. Hiszen lássuk be, az ápolók szűk körében sem tudott beszélni, nem hogy a legnagyobb káoszban egy hivatásos emberrel...
Miután megnézték mind a karját és a fejét, megkérdezték tőle, hogy minden rendben van-e, mire ő csak ő összetette három ujját, és fel-le mozgatta. Ez jelnyelven az "igen"-t jelenti, és remélte, hogy kezelője ennyire ismeri ezt a kommunikációs formát.
Úgy tűnt, hogy igen, hiszen adott egy ragtapaszt a fejére, és elküldte azzal, hogy az "enyhe agyrázkódás meg majd elmúlik". Be kell vallani, hogy ez nem hangzott épp biztatóan, de biztosan voltak súlyosabb esetek. Így csak lecsússzant az ágyról, és a soron következő lánykát felsegítette rá. A kékbe öltözött helyettesének ruhája koszos volt és néhol véres is, ami nem kecsegtetett sok jóval. Bár ránézésre az nem a sajátja volt, de Zsombi nem akarta megvárni, amíg kiderül. Barátja felé nézett, és ha ő is kész volt, együtt indult ki vele.
- Mond csak, igaz amiket mondtál? Rólam meg az őrről?
- kérdezte meg az első dolgot, ami hirtelen a sok közül kivált. Pedig nem ez volt a legsürgetőbb, de mégis ez bukott ki a száján.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 28. 22:15 Ugrás a poszthoz

Folytatódjék a lábatlankodás


Egy pillanatra minden levegő kiszalad a tüdejéből, mintha gyomorszájon vágták volna. Az arca teljesen elsápadt, és üveges tekintete Thomas arcizmait fürkészte, hogy várja a csattanót, ami majd bizonyítja, hogy az egész csak egy vicc volt.
Megfogódzkodott a falban, kezdte rosszul érezni magát. Persze nem olyan fizikai értelemben. Inkább szellemileg. - Én biztos nem... képtelen lettem volna.... - motyogta maga elé, aztán ránézett barátjára. - Hogy érted pontosan, hogy szembe szálltam vele? - kérdezte teljes sokkban. Minden annyira instabil lett hirtelen, azt sem tudta miben higgyen, és miben ne. Hogy csinálhat olyat, amire igazából nem is lenne képes? Talán hipnotizálták? Mert ez az ébredés nagyon is arra hasonlított.
- Megkérhetnélek, hogy meséld el az egészet nagyon részletesen? Ne hagyj ki semmit a meséből - kérte Zsombor komolyan, ahogy kezdett visszatérni belé az élet. Úgy érezte kezd elmenni a józan esze. Eddig is voltak pillanatok, amiket elveszített, néha napok is. A szülei halála óta. De megtanult velük együtt élni. Viszont az, hogy most nekiment valakinek, és nem is emlékszik? Ilyen nem lehet. Mert ez olyan, mintha nem is ő lett volna, hanem valaki egészen más.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 30. 22:57 Ugrás a poszthoz

Folytatódjék a lábatlankodás


A falba kapaszkodott, gyengének érezte magát. A világ körbe-körbe forgott körülötte, és egy maró érzés a tüdejében nem akarta elengedni.
- Nem, csak kérlek mesélj - csukta be szemét, hogy lélekben felkészítse magát arra ami jön, bármi is legyen az. Szorított rajtuk egyet, arca grimaszba fordult, majd kisimult és Thomasra nézett, jelezve, hogy kezdheti, ő már kész van.
És mégis mikor ténylegesen hallgatta hogy miket csinál, azt érezte ez neki sok. Soha az életben nem érezte magát annyira bátornak, hogy még csak felemelje a hangját. Vagyis ez azért hazugság volt. Csak a szülei halála óta nem. A szülei halála. Már megint. Valahogy mindig ide vezetik vissza őt a szálak. Valami akkor megváltozott benne. Azóta vannak a kiesések, hogy nem tud megszólalni ismeretlenek előtt... Vagy valami nagyon eltörött benne, vagy egyenesen megőrült azon az estén, csak elfelejtettek szólni neki.
- Én erre képtelen lettem volna - jelentette ki magabiztosan. - Biztos nem kevertél össze valakivel? Szerintem ha meglátom azt a nagy káoszt, az első dolog, hogy azonnal lelépek onnan! - Szavai hangsúlyosak voltak, mögöttük nagy hit terpeszkedett. Hisz máshogy nem lehet. Vagy mégis?
Egy sürgő forgó lányka lépkedett el nem messze tőlük, és ez azonnal eszébe juttatta a fiúnak, hogy mennyi ember is veszi őket körbe.
- Menjünk valami csendesebb helyre, valamit el kell mondanom! - Nem volt benne biztos, hogy készen állt rá, de a másik olyan kétségbeesetten hallgatta és nézte, hogy nem hagyhatta csak úgy lógva. És amúgy is, már eltelt azóta kicsivel több, mint három év. Thomas volt a legnagyobb bizalmasa, és ez olyan dolog volt, amit az ilyen embereknek jó elmondani, mert megértik.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. július 30. 22:58
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 9. 18:08 Ugrás a poszthoz

Ainsley

A iskolai összefutásuk után Márton nem tudott másra gondolni, csak a szőkére. Folyamatosan azon gondolkodott, hogy hova vigye el délután. Késő délután. Mert nem akarta, hogy olyan nagyon meleg legyen, meg azt sem, hogy a lány még ne legyen ott a sátraknál. Bár igazából a könyvtárba is mehetett volna érte, de az nem lett volna olyan jó.
Órák után azonnal hazasietett, és egy kis táskába összekészített minden finomságot, amit a hűtőben talált, meg pokrócot, aztán hagyott egy cetlit Kirillnek, hogy későn jön, mert Thomasszal tanulnak.
Visszasétált az iskolába, és előkészítette a terepet. Leterítette a pokrócot az árnyékba, és rátette a táskát, s ami jól zárható dobozban volt, azt is kirakta. Aztán indult a lányért. Szerette volna, ha tökéletes sikerül a délutánjuk, bár igazán félt valamitől. A csóktól.
Még soha, senkit nem csókolt meg, és igazán szerette volna, ha nem ez lesz az, ami elijeszti a szőkét. De megpróbált erre nem gondolni. Ha túlagyalja a dolgot, az csak még rosszabbá teszi.
Amint a sátor előtt volt, azon gondolkodott, hogy most vajon mit kéne tennie. Kopogni nem nagyon tud rajta, bekiáltani meg annyira nem tűnt jó ötletnek. De szerencséjére egy másik levitás érkezése megmentette.
- Bocsánat, megkérhetnélek, hogy szólsz Ainsleynek, hogy várom? Márton vagyok, tudni fogja - tette hozzá, és rámosolygott a lányra, aki bólintott, és bement a sátorba.
Idegesen ácsorgott egyik lábáról a másikra, aztán megpillantott egy szál gyönyörű virágot a pavilon szélénél. Gyorsan odament, és letépte, hogy odaadja Ainsleynek, amikor kijön.  
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 9. 18:49 Ugrás a poszthoz

Ainsley


Ideges volt. Nem is kicsit. Még sose csinált ilyet, és még ember se volt, akitől megkérdezhette volna, hogy jól csinálja-e, mert egyszerűen annyira gyorsan folytak a dolgok.
Amint hallotta a mozgolódást a sátor felől, odanézett. És konkrétan kitágultak a szemei a döbbenettől.
- Szia! - mondta a fiú még mindig ámulva. Azt nem tudta elképzelni, hogy a lány ezt az elmúlt öt percben hozta össze. Az ölelés meglepte, de teste szinte azonnal reagált, és karjával szorosan átfogva húzta magához közelebb. Magába szívta az illatát, melyet tegnap is annyira élvezett, mint ma. - Gyönyörű vagy! - suttogta a fülébe, mintha a hangos beszéddel megtudná törni a varázst.
Amikor a lány távolabb lépett tőle, kezével szinte azonnal utána akart nyúlni, de még időben megálljt parancsolt magának. - Ez a tiéd - adta át azt az egy szál virágot. - Ha megengeded... - nyúlt a lány haja felé a virággal, hogy szépen belerakja, közben igyekezve nem szétszedni az olyan jól beállított frizurát. És tessék-lássék, sikerült neki. Elsőre. Egészen csodálatos volt.
- Van egy meglepetésem, gyere - fogta meg a lány kezét, és kezdte vezetni vissza az iskola felé. Még jó, hogy nem voltak olyan messze, hiszen alig tudta magában tartani, hogy hová is viszi.
- Mond, milyen napod volt? - kérdezte, hogy elüssék az időt, amíg odaérnek.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 9. 20:10 Ugrás a poszthoz

Ainsley


Ahogy ott sétálgattak kézen fogva, Márton szívébe valami egészen különleges, eddig nem ismert érzés költözött. Nyugodt volt, de mégis zakatolt. Fájt, de mégis elolvadt. És az arcizmait mintha folyton ez a valami irányította volna, mert egy pillanatra sem lehetett levakarni a mosolyát.
- Ne aggódj, jó lesz - nyugtatta meg, ezzel megadva a választ is, hogy bizony inkább hagyja a kérdezősködést, mert nem mondja el. A fiú inkább feltett egy kérdést, hogy terelje is a témát.
A választ úgy hallgatta, mintha a világot megváltó csodákról mesélne a lány. Mindent tudni akart róla, és a sok infót csak úgy szívta magába. - Még jó, hogy itt kint laksz, mert legalább arra foghatod a késést - mosolygott a fiú tovább.
- Ami azt illeti, nem festettünk. Csak kitaláltam - jelentette ki Márton. - De majd mindjárt meglátod miért - vezette tovább a lányt, egyenesen be az erdő mellett a kis rétre.
- Tádá! - tárta szét a karjait, mint egy porondmester. A kockás pokróc ott hevert, ahol hagyta, rajta a különböző holmikkal. A lány arcát fürkészte, kíváncsi volt, hogy mit szól hozzá.
- Gyere, ez még nem minden. - húzta oda, és elengedte egy kicsit a lány kezét, hogy mind a ketten kényelembe helyyezhessék magukat. Meg még valami. A táskából egy doboz vaníliafagyit húzott elő. - Tegnap mintha azt mondtad volna, megbolondulsz érte - vett még elő két kiskanalat is.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 9. 21:05 Ugrás a poszthoz

Ainsley


Persze, Márton remélte, hogy ez majd tetszeni fog a lánynak, pláne a fagyi, de ezt nem várta. Ez sokkal több volt, mint amire számított. Olyan hirtelen jött...nos, hát...a lány, hogy majdnem mind a ketten hátra is estek. Az utolsó pillanatban sikerült megtartania a fiúnak az egyensúlyát.
- Persze, hogy megjegyeztem. Minden egyes szót, amit tegnap, és ma mondtál - mosolygott bele a lány nyakába. A szőke fürtök selymesen simogatták az arcát, és nem is kellett hozzá az a fagyi, hogy érezze a finom vaníliának az illatát.
- Ez volt a tervem - mosolygott rá a szőkére. - De tudod ez neked is majdnem sikerült - utalt arra, hogy majdnem megherpengőztek a fűben. Bár ahogy belegondolt a dologba, igazából annyira nem bánta volna a dolgot.
- Ha mégis örömködni támadna kedved szólj, és félrerakom a fagyit, hogy ne essen baja - bontogatta a dobozt, aztán berakta kettőjük közé, és megvárta, míg a lány szedett először magának. Mindig hölgyeké az elsőbbség, ez egy aranyszabály volt.
Pár falat után letette a kanalát, és a táskába nyúlt, ahonnan két bögrét húzott elő, és az egyiket a lánynak nyújtotta, a másikat pedig lerakta a pokrócra.
- Megkínálhatlak egy kis... - kihúzott egy dobozt a táskájából. - ...kakaót? - húzogatta fel-le a szemöldökét a fiú mosolyogva. Remélte, hogy ez nem tartozik a csokik közé, hiszen inkább volt olyan íze, mint a csokitortának, mint a rendes táblás csokinak.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 9. 21:44 Ugrás a poszthoz

Ainsley


Elmosolyodott. Nem is tudta igazán, hogy azért, mert a lány vicceset mondott, vagy azért mert ő is vigyorgott.
- Tele vagyok meglepetésekkel - jegyzete meg, bár magában azért nem volt ennyire biztos. De természetesen ezt nem akarta kimutatni. És ezek szerint a kakóval sem lőtt nagyon mellé.
- Méghozzá a legjobb helyről. Legalábbis ami a környéket illeti - töltött először a lánynak, majd magának is. Aztán nyújtotta a bögrét, hogy koccintsanak. - Az egymásra találásunkra - mondta, aztán hagyta, hogy a két kerámia összeütődjön, mint ahogy ők is tették az első találkozásukkor. Úgy tűnt, mintha már vagy ezek éve lett volna, de igazából csak tegnap történt az egész. És mégis, olyan gyorsan és mélyen szerették egymást, mintha már jó ideje ismernék egymást.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. Tudod kicsit önző is voltam. Nagyon szerettem volna ma is veled lenni - vallotta be, ahogy a lányra nézett, és átnyúlt a fagyi felett, hogy megfogja a kezét. Hüvelykujjával cirógatta a kézfejét, és igazából el sem akarta engedni. Ahogy nézte a szőkeséget, egyszerűen megszűnt körülötte a világ. Már nem is félt annyira. Meg akarta tenni. Közelebb akart hajolni, és... de nem tudta. Hátrahajolt, és újra a kezébe fogta a kanalat inkább. Újabbat evett a fagyiból, és remélte, hogy a lánynak nem tűnt fel az egész közjáték. Még messze volt a randi vége, remélte, hogy közben megjön az a bizonyos szikrája, ami kell ahhoz, hogy meg merje lépni ezt a lépést.
- Ha gondolod hétvégén elmehetnénk a menhelyre egy cicáért - terelte el inkább a témát. Mosolygott, de belül igazából nagyon sajnálta, hogy ennyire gyáva volt.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 9. 22:29 Ugrás a poszthoz

Ainsley


Úgy tűnt Mártonnak, hogy a lány nem vette észre a dolgot, vagy legalábbis nem időzött el hosszan rajta. Tehát neki sem kéne. De nem tudott másra koncentrálni. Ahogy a lány beszélt, folyton az ajkait nézte. Na jó, néha a szemét is, mert annyira szép volt. Szinte el sem hitte, hogy ez a szőke gyönyörűség pont rá áldozza az idejét annyi srác közül.
- Biztos vagyok benne, hogy te leszel a legjobb cicagazdi, akit a világ látott - mosolygott a fiú, csak hogy megerősítse a lányt. - Ha pedig most nem találunk neked cicust, akkor addig keresünk, amíg meg nem találjuk a tökéletest - biztosította. Legszívesebben nyomott volna egy puszit a homlokára, de egyrészt túl messze volt, másrészt még mindig egy kicsit a csók-dolgon agyalt.
- Hát... valamennyire biztosan, de csak annyira, amennyire mi is - vigyorgott a lányra. Hirtelen felőlük mennydörgés hallatszott. - Ajjaj... - nyögte ki a fiú, és az eget kezdte vizslatni. Amíg ők csak egymással foglalkoztak, addig őket szépen körbevették a morcos felhők. Lehet mennünk kéne, mielőtt teljesen elázunk - jegyezte meg, bár nagyon nem akaródzott menni. Ha lehetett volna még az egész estét vele töltötte volna, sőt, remélte, hogy van még egy egész estéje. A csókra. Mert ha meri, ha nem, akkor is megteszi. Csak kell a megfelelő pillanat.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 9. 23:13 Ugrás a poszthoz

Ainsley


- Remélem, hogy nem ez lesz az egyetlen indok arra, hogy találkozzunk - jegyezte meg Márton félszegen, bár amennyire a lány mondataiból és viselkedéséből levette, ő sem bánja, ha többször találkoznak.
- Elég borúsak a felhők...de a tábor és a kastély is túl messze van ehhez... - mérlegelt a fiú, és egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a lány csak hallgat és nézi. Odapillantott, és már alig volt hely a kettőjük ajka között. A szemébe nézett, majd a szájára. Szerette volna, és itt volt a tökéletes alkalom. A keze nyúlt, hogy megfogja a lány arcát, már lendült, amikor dörgés. Mind a ketten kijöttek ebből a révült pillanatból, mert tudták, hogy most menniük kell.
Távolabb kerültek, és gyorsan elkezdték a táskába gyömöszölni a cuccokat. Szerencsére egyikőjük se hagyott kakaót, így az nem veszett kárba, aztán a bögréket is sutty, bepakolni, és a takarót is. Jól bezárta a cipzárt, majd a hátára vette azt. Megfogta a lány kezét, szinte reflexből jött, és elindult vissza a tábor felé. Ez még mindig esélyesebbnek tűnt.
Alig indultak el, az ég leszakadt. Óriási cseppekben kezdett el esni az eső. Márton maga elé húzta a lányt, és fölé görnyedt, hogy védje, miközben futottak. - Gyorsan, be a fa alá! - mutogatta, és közben lökte is a lányt.
A lányt körbezárta a fa törzse és Márton, ahogy felé hajolt. Lihegtek, szinte egymás levegőjét szívták, a fiú szeme újra végigfutott a szemen és az ajkakon, aztán nem habozott. Kezével megragadta a lány derekát, és magához húzta amilyen szorosan csak tudta. Száját a lányéra nyomta, először csak egy puszit lehelve az ajkakra, hogy lássa a reakciót, és ha Ainsley úgy tűnt szeretné, akkor meg is csókolta.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 9. 23:43 Ugrás a poszthoz

Ainsley


Márton egyszerre volt gyengéd, és sokat akaró. Úgy rántotta magához a lányt, mintha azonnal magába szerette volna szipolyozni. Aztán a szájrapuszi megint finom volt, majd ami utána jött, megint nem. Teljes összhangban voltak a lánnyal, a keze a lány hajába túrt, és a tarkóját tartotta, míg a másik továbbra is a derekát fogta. Csak közelebb, és közelebb araszolt, amennyire csak tudott, egyedül a fa állította meg őket. A fiú azt sem tudta igazán mit tesz, egyszerűen nem volt már ura testének, de nem is bánta.
Elváltak, de Márton a homlokát továbbra is a lányénak nyomta. Ujjai az arcát simogatták, mellkasa fel-le járt az oxigénhiánytól. Egyikük sem mondott semmit. Csak álltak. Tökéletes volt. Úgy érezte, hogy ő a legszerencsésebb ember a földön.
- Várj még... - mondta gyengéden, és próbálta megakadályozni, hogy elmenjen előle. - Azt hiszem pontosan tudom mire gondolsz - húzódott mosolyra a szája, és újabb csókot nyomott a lány szájára. Ez már nem volt olyan vad, mint az első, inkább azt éreztette vele, hogy még van idejük, mert az övéké az egész világ.
- Tökéletes vagy... - simított ki egy tincset a lány arcából, amikor elváltak. - Szeretnék még sokáig itt ácsorogni, de félek, hogy megfázol. Inkább menjünk - karolta át a lány vállát, és nyomott egy puszit a halántékára.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. augusztus 21. 12:38 Ugrás a poszthoz

Thomas


A kezében jó pár könyvet cipelt. Minden elhatározás ott volt benne, hogy bizony ő azokat el is fogja olvasni, bár rettentően félt tőle, hogy felesleges a próbálkozása, hiszen akár el is felejtheti majd őket addigra, mire szüksége lenne rá.
Lányról? Nem értette miről beszélt barátja, ráadásul nem akarta megemlíteni, hogy nem emlékezett rá, hogy ma máskor találkoztak volna már. Így is elég rossz volt, hogy rázúdította azt a sok mindent a múltkor. - Tom...
Hirtelen egy erős váll csapódott neki az övének, mire az eddig kezében tartott könyvhalom leesett a földre. Zsombi nézte, ahogy ott hevernek. Az arca kétségbeesésről tanúskodott, és talán fájdalomról. Aztán hirtelen már megváltozott. Az arca megkeményedett, a szeme valami sötétségről tanúskodott, amit mintha nem tudta volna visszafojtani. Megfordult, nem is foglalkozott már a folyosón szerte szóródó holmijaival.
- Hey s*eggfej! - kiáltott a távolodó eridonos felé. - Ha bajod van velem, akkor a szemembe mond beszari. Vagy nem mersz idejönni a kétajtós szekrény haverjaid nélkül? - mondta ki a szavakat meggondolás nélkül a fiú. Állkapcsa megfeszült, a düh a fejébe szállt, és látszódott rajta, hogy ha a másik visszaszól neki, akkor biztosan nincs ami megállítsa. Hiába oktatta az a Riley pasi már hetek óta arra, hogy ezt az érzelmét zárja magába, egyszerűen nem tudott rajta uralkodni. Pláne, ha nem csak őt bántották ezzel. Hiszen Thomast is biztosan kényelmetlenül érintette a téma, hallatszódott a hangján. És ha magát nem védi meg, akkor bizony Mártonnak kell.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csonka-Ramholcz Zsombor összes RPG hozzászólása (185 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Fel