Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Pár napja volt még csak Bogolyfalván, de igazság szerint eléggé megszerette a helyet. Kirill meggyőzte, hogy véletlenül sem fogja elvenni a szüleitől, csak valahol aludnia kell amíg nem jönnek érte. Bár a fiú nehezen hitt neki, de végül megtette. És azóta elkezdte élvezni az itt töltött időt.
Ma volt az első napja az előkészítőbe, és igazán élvezte ahhoz képest, hogy semmi ilyenhez nincsen hozzászokva. Amikor a szüleivel lakott egy házba, akkor ők azt akarták, hogy a legjobb neveltetésben részesüljön, ezért külön dajkát fogadtak neki. Az a nő minden idejét rászánta, és foglalkozott vele. Most nincs ilyen kiváltsága, mégis jól érzi így magát. Ráadásul ez a szőke lányka, akinek a kezét fogta éppen kivitte őt a játszótérre. Semmi panasza nem lehetett.
- És képzeld, még azt is megtanultam ma, hogy az a betűt hogyan kell írni - magyarázta tovább a dolgokat a szöszinek. Amióta elindultak a suliból, szinte be sem állt szája Mártonnak. Folyamatosan a nap eseményeiről beszélt, hiszen ez akkora élmény volt neki. Szinte pontról pontra elmesélte az egészet. Persze az egész nagy katyvasznak tűnt, hiszen össze vissza mondta, kezdve az ebéddel, folytatva a reggellel és most valahol a kora délelőttnél tarthatott. Ráhelnek rendesen figyelnie kellett, hogy el ne veszítse a fonalat.
- Hintázzunk! - csillant fel a szeme, amint megpillantotta az egész játszóteret. Persze azért továbbra és fogta Ráhel kezét, és várta a megerősítést, hogy tényleg odamehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Márton először mászkált a nagy iskola falai között. Éppen az előkészítőből tartottak hazafelé újdonsült apukájával, amikor az közölte vele, hogy valamiért még gyorsan be kell mennie. A kisgyerekre pedig ráparancsolt, hogy el ne mozduljon a bejárati csarnokból. Hát persze.
Az első furcsa külsős fiú után már ott sem volt, nem kellett neki sok minden, hogy eltereljék a figyelmét. Követte a beöltözött fiút, és hirtelen már azt sem tudta hol van. És nem csak azért, mert nem ismerte az iskolát, hanem azért is, mert egy csomó ijesztően beöltözött ember volt ott. Kicsit a "testvére" rajzaira emlékeztették a fiút, amiket a házban szinte mindenhol meg lehet találni szétszórtan.
Hirtelen az arca elé beúszott egy agancsos lányka. - Wáá! - hőkölt hátra ijedtében a kisfiú, de amikor jobban megnézte, rájött, hogy az előtte álló valahonnan ismerős neki. Nem tudta volna pontosan beazonosítani, de máris barátságosabbnak tűnt neki az egész buli.
- Szia! Márton vagyok - mosolygott rá barátságosan, amikor összeszedte magát. - Elnézésedet kérem az előbbi furcsa hang miatt. Kicsit furcsa ez az egész nekem... - nézett újra körbe. Próbálta pontosan azokat a szavakat használni, amelyeket az intézetben hallott a doktorok és a hozzátartozóktól. Mert hát ha másra nem is, de erre jó volt az ott töltött ideje.
- Nem ismerjük egymást valahonnan? Sajnos a sok... - mutatott az arcára, mert fogalma sem volt róla mi történt a lány arcával, és nem akarta megsérteni. - ...miatt nem tudom beazonosítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mind a ketten nagyon szószátyár módba kapcsoltak, mintha teljesen egymásra hangolódtak volna.
- Azt én is remélem. Majd megkérem őket, hogy ne siessenek értem jönni, de azért meglátogathatnának - mondta mosolyogva. Még a szokásosnál is jobb hangulata lett attól a gondolattól, hogy akkor tud majd beszélni a szüleivel. El is határozta magát fejben, hogy bizony sokat fogja gyakorolni az írást. Elvette a lánytól a gumicukrot, és miközben bekapta egy mosolyt küldött a szöszi felé köszönetképpen.
- Sajnos még nem sok mindenkivel találkoztam, még csak ma volt az első napom. De mindenki nagyon kedves volt. És okos - tette hozzá, és komolyan bólogatott hozzá, hogy bizonyítsa mennyire komolyan is gondolja.
Hagyta, hogy Ráhel bekösse a cipőjét, sőt még egy kicsit előre is nyújtotta a lábát, hogy ezzel is segítsen. A versenyfelhívásra bólintott, és azonnal rohanni kezdett a hinta felé. Úgy érezte ő a leggyorsabb a világon. És láss csodát, ő is ért oda először.
- Én győztem! - ujjongott és a magasba emelte a kezeit és úgy ugrált hozzá. Aztán gyorsan belepattant a hintába. Egy kicsit ugrania kellett hozzá, ugyanis nem ért le a lába. Egy ideig kapálódzott velük, és össze-vissza dülöngélt, hogy beindítsa a szerkezetet, de elég nehezen ment neki.
- Ne segíts, menni fog - mondta a szőke lánykának, és tovább erőlködött, míg végül kilendült a hinta, és egy örömteli mosollyal a kisfiú elkezdte hajtani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kisgyerkőc boldogan ad egy pacsit a lánynak, aminek igaz, hogy nincs valami nagy hangja, hiszen nem tud akkorát csapni, de nem is az a lényeg. Aztán percekig próbálkozik a hinta meglökésével, mire sikerül neki. Büszkeség tölti el, amikor a szöszi azt mondja neki, hogy elsőre még neki sem ment ennyire, és bizakodva nézi, hogy most viszont milyen könnyen löki be magát.
- Akkor nekem is ilyen könnyen fog menni, mint most neked - mosolyog a lánykára, miközben továbbra is hajtja a hintát. Ha egyszer megállna vele, akkor valószínűleg nem tudná újra elindítani. Jobb ez így.
- Igen. Azt hiszem senki más nem szeretnék ennyire, hogy vigyázzon rám - jelentette ki egy kis gondolkodás után. - Tudod van saját szobám is. És segít megtanulni gördeszkázni. Igaz, még nem megy annyira, de már csak idő kérdése. És lehet kapok egy kutyust is - mesélte csillogó szemekkel. - Bár ez lehet túlzás. Ezt még szerintem meg kell vele beszélnem... - gondolkodott el, ugyanis a kutya ötlete csak délelőtt ötlött fel benne, egyáltalán nem beszélt még erről vele. De szinte biztos volt benne, hogy meg fogja engedni.
- Milyen a nagysuli? - kérdezte, mert már hallott róla ezt-azt Kirilltől, de még egyszer sem vitte el. És ahogy látta nem is nagyon akarta. Bár az is lehet, hogy nem akarta a kisgyereket egyszerre ennyi változásnak kitenni. Ki tudja?
- Tudod egyszer majd egyszer én is oda szeretnék járni, csak nem tudom hogy anyáék addig nem visznek-e haza - magyarázta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hát persze, most már megismerte a lányt. Az előkészítőben látta valamelyik szakkörön talán. Teljesen összezavarta az a sok bizé a fején a megítélőképességét. Aztán meg rendesen figyelnie kellett Lili magyarázatára, hogy a sok maszk és agancs között ne vesszen el. Teljesen új volt ez az egész neki.
- Hát, azt hiszem egy kifestést még lehet - mosolygott. - Viszont semmi pénzért nem venném el egyik szarvadat sem, jól áll neked - próbált bókolni, ahogy a nagyoktól leste el.  Aztán mintha csak akkor jutott volna eszébe Kirill, hátra pillantott a válla felett.
- Ő nem az apukám. Ő csak vigyáz rám - borult be kicsit az arca. Nem szerette ezt. - A szüleim majd el fognak értem jönni, ha itt az idő - mondta el ugyanazt a mondatot makacsul, amit az utóbbi 1 hónapban számtalanszor.
- De igen, itt van. Valami fontos dolga támadt - bólintott. Aztán tekintete újra a járkáló emberekre tévedt. Mindenki furcsa ruhában volt, sőt még pár zenélő embert is látott. Kirill, magatartás ide vagy oda, neki is kellett valami, hogy ne tűnjön ennyire ki az emberek közül.
- Akkor hol fogod megcsinálni azt a bigyót? - kérdezte meg, hiszen már elég izgatott volt miatta. Reményei szerint azonnal követheti a lányt. Közben pedig azért felteszi a következő kérdést, ami felötlik benne.
- Tulajdonképpen itt mindig így öltöznek az emberek? - nagyon remélte, hogy a válasz nem lesz, de hát az ember soha nem tudhatja. Főleg akkor nem, ha még csak félember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A leghátsó padban ücsörgött. A szék olyan nagy volt neki, hogy a lába nem ért le, ezért azokat ide-oda lóbálta a levegőben. Rajta kívül már csak a tanár és Flóra voltak. A hátizsákja már összepakolva hevert az asztal lábánál. Kirillnek már egy fél órája ott kellene lennie. Ezt onnan tudta, hogy az egyik legelső dolog volt, amit megtanult az óra. Még a dadustól tanulta, akit szülei béreltek fel a nevelésére, és hogy napközben lefoglalja magát. Túl sok volt az energiája, és ezt valakivel le kellett dolgoznia. Néha kimentek a parkba, de volt egy külön játékuk csak kettőjüknek. De azok az idők elmúltak. A fiú még remélte, hogy egyszer láthatja dadusát. Ennél viszont még fontosabb volt, hogy szülei végre érte jöjjenek.
Fújtatott egy nagyot, ahogy várakozott. A padba karcolt mintákat kezdte el tanulmányozni. Semmi értelmük nem volt. Flóra leült mellé, de nem igazán beszélgettek. Ha pedig igen, akkor is csak fél szavakban válaszolt. Minden második pillantása ugyanis az ajtóra esett. Aztán megjelent benne egy férfi. Elsőre fellélegzett, hogy Kirill végre megjött, de nem a megszokott arccal találta szembe magát. Szomorúság költözött az arcára. Biztos volt benne, hogy a szemüveget viselő a mellette ücsörgő lányért jött. Ő maradt utoljára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Éppen a cipője orrát leste, amikor a tanár odasétált a padjukhoz. Azt gondolta, hogy biztos Flórát viszi majd, de meglepődésére az ő nevét hallotta.
- Márton, érted jöttek - szólt a nő lány hangján. A fiú szerette ezt a tanárt. Kedves volt, és megértő. Mindig figyelt rá. Bár ez általában így volt a tanárokkal. Valószínűleg a nagyok iskolájában már nincs így.
- Tanárnő, én nem ismerem ezt az embert - tágult ki a kisfiú szeme. Kiskorába elég rémmesét halott a bácsikról, akik cukrot osztogatnak és közben gyerekeket rabolna. Szülei pedig állandóan azzal nyaggatták, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Na, ha már ezt nem tartotta be, akkor legalább a nem megyünk el idegennel szabályt muszáj volt. Szerette Kirillt, és az iskolát is. Meg a szülei is ide jönnek érte. Őt ugyan nem fogja holmi jött-ment bedobni egy kocsiba, és elhajtani vele a következő országig.
Mindenesetre felállt, mert elhaló hangját a tanár már valószínűleg nem hallotta, kénytelen volt utána mennie. A nő leült, mint aki jól végezte dolgát. Sóhajtott, feldobta a hátára a táskát, és odasétált a várakozóhoz. Nem nézett rá, csak az ismerőst nézte.
- Tanárnő, én nem ismerem - ismételte meg az előbbi mondatát, hátha most nem fog süket fülekre találni a mondanivalója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem a tanár válaszolt, hanem az ajtóban toporgó férfi. A gyerek összeráncolta a szemöldökét, és a száját egy vonallá préselte össze, ahogy az idegen felé fordult. Nem tetszett neki. Szemüvege mögül a szeme valami egészen unszimpatikus érzelmet keltett a fiúban. Ráadásul a szakálla sem tetszett neki.
- Ha Kirill azt akarja, hogy elmenjek, akkor jöjjön ő ide értem - jelentette ki határozottan, és kezét összekulcsolta mellkasán. Úgy nézett ki, mint egy apró bomba, amikor bármikor kirobbanhat. És a tanár ezt tökéletesen tudta. Márton dühkitörése most senkinek nem hiányozna.
- Figyelj csak, én tudom, hogy Zsombor ismeri ezt a férfit. Sőt, megbízik benne. Valószínűleg ő is most valahol Kirill környékén van. Menj csak nyugodtan - bátorította. De a kisgyerek nem is figyelt rá. Összeszorította a szemeit apróra, és úgy nézte a férfit szúrósan. Tovább fixírozta a férfit. A ruháját, az arcát, mindent megnézett rajta tetőtől talpig.
- Én nem bízom benned - jelentette ki kertelés nélkül.