Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A faluból a kastélyig vezető utat általában gyalog teszem meg, mert nem vagyok lusta dög, de ezúttal jó okom van Shadowra pattanni és felébreszteni az egész környéket a hangos burrogással. Egy 85-ös járgány nem lesz már ennél csendesebb. Illetve lehetne, mágiával, de az olyan, mintha kasztrálnám szegényt, azt meg nem tenném meg vele, hiába próbál heti rendszerességgel megölni.

Sisakomat a hónom alatt szorongatva nézelődök, seggel az ülés oldalának dőlve. Jó időnk lesz. Még akár a kertbe is kimehetünk egy csapat egészségesebb bentlakóval. Focizhatunk vagy jógázhatunk is akár. Bár a farmer nem épp a galamb-pózra lett kitalálva, de majd csinálunk egyszerűbb dolgokat, amik nem igényelnek nagy lábmozgást.
Áhh, itt is van. Úgy közeledik felém, mint egy sokkos állapotban lévő aranyhal. Zavartan nézek le magamra. Értem én, hogy vonzó vagyok, de a múltkor egészen normálisan viselkedett a csaj. Ahogy odaér hozzám, rájövök, hogy én csak útban voltam. Shadow volt rá ilyen hatással. Hát persze.
- Amíg én vezetem és hordod a sisakot, mehetsz vele, igen - bólintok a hitetlen-boldog kérdésére. - Csak semmi szoknya alá nyúlás - állok félre, hogy jobban odaférjen a járgányhoz.
Remélem, hamar túlteszi magát ezen, hogy indulni tudjunk. Az egyetemistáim zsupszkulccsal érkeznek oda tízkor, s nekünk még egy kis időbe fog telni, mire átszeljük az ország egy részét. Feltéve, hogy a motor jól viselkedik, körülbelül tízkor mi is ott kéne legyünk, csak ahhoz el is kéne indulni.
- Tessék - nyomom a kezébe a másik sisakot, aztán az enyémet felcsatolom a fejemre. Felteszem a napszemüveget is, ráküldök egy vízállósító bűbájt, s pattanhatunk is fel a szárnyas paripámra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Miért van az, hogy egy ilyen hűtlen dög ilyen népszerű? Ha ott a járgány, engem mintha meg se látnának. Pedig azt hinné az ember, hogy hűde milyen menő leszek majd ettől. Francokat. Csak arra vagyok jó, hogy az emberek elkunyerálják Shadowt egy körre, meg rímánkodjanak nekem, hogy vigyem már őket, lééégysziiiii. Egy nyavajás sofőr lettem.
Nézem, ahogy rohangál, meg jól letörli róla a port olyan helyekről is, amit én nem szoktam elérni, amikor feldobom a fenekem. Adhatok egy rongyot is.
- Mögém, kapaszkodj az oldalamba, ne ess le és nem, nem kormányozhatsz sehol. - Most hogy ilyen szépen megbeszéltük, én vissza is nyomom a sisakomat a fejembe és felülök, hogy fel tudjon ülni ő is mögém. Shadow egy chopper, ezért könnyen átteheti ő is a lábát rajta, nem kell sámli.

Mivel épp azzal vagyok elfoglalva, hogy beindítsam a masinát, nem nézek szét, s majd csak a pletyka ér el hozzám teljesen elhagyva a valóság mezejét, miszerint én csajokat szöktetek meg a motrommal.
Felemelem a támasztót, berúgom a pedált, felburrog Shadow és gurulni kezdünk.
- Tedd fel oda a lábad - bökök a lábtartójára, mielőtt még a kipufogót kezdené el rugdosni nekem. Nem vicces, amikor ráolvad a cipőd talpa. Hamarosan jó kis sebességet veszünk fel, s mint a repülők a kifutópályán, taxizunk egy picit, s csak utána kezdünk el emelkedni. Ha valaki nem bírja a repülést, ezen a ponton szokta szétnyomni az ujjaival a vesémet. Remélem a lány lelkesedése kitart végig s nem fogja a sisakjába visszapakolni a reggelijét.
Egyre nagyobb sebességet veszünk fel, csak a motor búgása és a szél süvítése hallatszik. Ha ő kiabálna valamit, azt még talán meghallanám, mert a fülemhez tud hajolni, de az én szavam elveszne ebben a szélben. A kommunikálást majd megejtjük, ha leszálltunk, addigis ott van alattunk az egész világ s olykor egy-egy kacsa meg egyéb röpködő állat húz el a közelünkben. Annyira nem emelkedek fel, hogy a repülőket megzavarjuk vagy a radaron kiszúrjanak minket, de túl alacsonyan sem repülhetünk, mert akkor minden eget bambuló mugli meglátna. Nem állítanám, hogy először fordulna elő.
Jó az idő, csak a bárányfelhők takarják az eget, illetve most épp a földet alattunk, s hamarosan aláereszkedek, hogy meglessem, közeledünk-e. Még egyszer visszamegyünk a felhők fölé - kissé vizesek leszünk tőle, de hamar megszáradunk ezzel a sebességgel -, de hirtelen alábukunk. Ezt nem én csináltam.
- Shadow… - morgom a járgánynak, amint felfele próbálom húzni a kormányt, az meg kitartóan lefele mutat. A francba. Gyerünk, gyere vissza, még egy kicsit, itt nem szállhatunk le, s még egy város fölött el kell húzzunk. Néma könyörgésemet végre mintha meghallaná, vagy csak elunja a zuhanós játékát, s újra eltűnünk a földi népek elől. Remélem senki nem látott meg.

Nemsokára szándékosan és sokkal finomabban kezdünk ereszkedni s már látható lesz alattunk az ELME meg a körülötte lévő park. Körberepüljük az épületet s nagyot zuttyanva érkezünk meg a bejárat elé, pont az egyetemistáim mellé, akik köhögve, fulladozva legyezik el a port és füstöt.
- Jóó reggelt - köszönök oda, amíg várom, hogy Masa lemásszon mögülem. Lehámozom a fejemről a sisakot meg a szemüveget, s az ujjaimmal megpróbálok életet lehelni a lelapult tincseimbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szófogadó útitársam akadt szerencsére, mindenféle különös gond nélkül érkezünk meg, Shadow is csak egyszer próbált megölni, s azt sem gondolta igazán komolyan. Az egyetemistáim láthatóan jól szórakoznak azon, hogy egy kisdiákot hozok magammal, bár szóltam, hogy ma többen leszünk, de azt elfelejtettem említeni, hogy ki meg esetleg hány ember jön még. De ők ismerik a járást, nem kell fogjam a kezüket.
Ahogy szabaddá válik a hely mögöttem, leemelem a fenekem én is a motorról s kicsit megrázogatom a lábaim, hogy újra járni tudjak. A sisakjainkat felakasztom a kormány két végébe, tudom, hogy itt hagyhatom őket. A betegek nem járnak ide ki, esetleg felügyelettel, s ki merne meglépni egy gyilkoló gépezettel? Ismerik már a hírét a dögnek.
Csípőre tett kézzel figyelem, hogy mit művelnek az egyetemistáim Masával, de eszem ágában sincs közbelépni. Majd ha kiélvezkedték magukat, visszaadják, többé-kevésbé sértetlenül.
- Egy hajszállal távolabb került a kertitörpék nemzetségétől és a Harisnyás Pippik tőszomszédságába költözött - közlöm velük komolyan a szakszerű véleményem, ahogy végignézek a megterrorizált lányon. - Hagyjátok most szépen, a házvezetője az én fejemet fogja megvacsorázni.
Befele terelgetem őket legyező mozdulatokkal, s mint a neveletlen kiskacsák, nehézkesen besorjáznak az intézet kapuján. Mi zárjuk a sort a levitással, s hamar beérjük a többieket az előtérben. A recepciónál már várnak, az ügyeletes főnővér a tekintetével keres a tömegben, aztán megtalálva felém integet és kijön a pult mögül, hogy átadja a szokásos paksamétát aláírni.
- Szép napunk van, ugye? - kacsintok a nőnek, miközben levésem a nevem félmillió helyre, aztán egy gyors népszámlálást tartva azt is oda biggyesztem, hogy hányan fogjuk ma jelenlétünkkel boldogítani a bentlakókat. Ez a bürokrácia.
A nővér lelkesen mesélni kezd, úgy, hogy mindenki hallja, hogy mi a lakók mai programja, kit merre találunk s hol lenne szükség ránk. A kertben tai-chiznak fél óra múlva - varázslók tai-chiznak? what -, a nappaliban a szokásos társasozó banda gyűlt össze, aztán ott vannak a nyári kertben a virágosok és a hátsó teraszon csendéletet lehet festegetni.
- Mindenhova menjen legalább két személy, és cseréljétek meg a szokásos párokat. Tudom ám, hogy ki hova kivel szokott járni! - rázom utánuk az ujjamat, de azok már el is indultak, nem várják meg az utasításaimat. Visszafordulok Masához. - Hova szeretnél menni? Vagy kérjünk valami speciális küldetést?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Néhány pillanatig komolyan fontolgatom, hogy vörösre varázsolom a haját a lánynak, csak hogy ne tudjon ilyen gyenge kifogásokkal jönni, de aztán leteszek róla. Nem vagyok a legnagyobb zseni, még a végén az egész gyerek narancssárga lenne, s az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy bárki is hasonlóságot mutasson Trumppal.

Miután megkaptuk a szokásos utasításokat, Masát már próbálják is elorrozni előlem, de rendes gyerekként felém mutogat. A srácokra vigyorgok, ahogy vetnek rám egy futó pillantást s gyorsan arrébb állnak. Helyes döntés. Igazából nincs ellenemre, hogy mással menjen, nem kötöttem a bokáinkat össze, de azért szórakoztató nézni a nagy lurkókat, ahogy próbálnak barátkozni - vagy “barátkozni” -, én meg folyamatosan megakadályozom a terveiket. Sajnálom, ilyen partypooper vagyok.

- A festegetés főleg abból áll, hogy ülsz mellettük és dícséred a pacáikat, aztán ennyi, de akkor menjünk előbb a partizókhoz - intek előre a folyosón, aminek a végében álló lépcső tetejéről nyíló másik folyosó leghátsó csücskében lévő teremben szoktak a kőkemény mahjong-meccsek folyni. Néha próbálok hozni újabb mágus vagy mugli társasokat, de nehéz rávenni itt bárkit is, hogy újat próbáljon ki. Az alapból újonnan beutaltak nem szeretnek játszani, mert csak antiszockodnak a kert sarkában, a régiek meg azt hiszik, övék a kóceráj és ami eddig volt, az a legkirályabb. Hát mindegy, van néhány opció így is, ők meg élvezik, úgyhogy igazából nem panaszkodhatok.
- Általában van egy fiatal-sarok meg egy öreg-sarok - magyarázom menet közben. - A látszat ellenére a fiatalokkal nehezebb játszani, de épp emiatt nekik van nagyobb szükségük társaságra. Ha senki sincs ott a többiek közül, akkor válasszuk előbb őket, aztán az ÖTyÉt - öreg tyúkok egyesülete, tudod - teszem hozzá félhangosan, körbesandítva, hogy senki nincs a közelünkben, aki beillene ebbe a klubba s még magára venné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Néha ennél nagyobb a választék a tevékenységekben, főleg ha valakinek szülinapja van, valakit épp hazaengednek a régiek közül, valami ünnep van stb. De ma nem történt még semmi, ami nem feltétlenül hátrány. Elvégre a legtöbb nap ilyen. Ha a lányt érdekelni fogja a továbbiakban is, hogy önkénteskedjen itt vagy máshol, jobb, ha egy átlagos nappal ismerkedik meg.
Megérkezünk a játékterembe, ahol már javában áll a bál, mármint két asztalnál játszanak, egynél meg szeretnének. Ennél nagyobb tömeg nem is szokott lenni. Megindulok a partnert keresők felé, nyomomban Masával.
Már találkoztam egyszer velük, azt hiszem, egyszerre érkeztek ide, egy lány és egy fiú, barátok még odakintről. Általában ennél többet tudok a betegekről, de nem mindenki szereti megosztani a kórlapját mindenkivel. Nem is várom el tőlük, csak örülök, ha egy kicsit jól tudjuk érezni magukat s ők is elfelejthetik, hogy valójában hol s miért vannak.
Bemutatok mindenkit mindenkinek, aztán Masa arcára lesve megállapítom, hogy a szabályok felvázolásával fogjuk kezdeni.
- Nem olyan nehéz ám - teszem hozzá a végén, úgy öt percnyi, tömény információ-özön után. - S van egy rövidebb változata, ami szerintem most jobb volna... - a mondat végi hangsúly kérdésbe vált át, ahogy szétnézek az asztaltársaságunkon. Tudom, hogy ez a játék itt a szentírás, de ha nem bánják, nem ülnék két-három órát most, úgy, hogy a levitásomnak még teljesen új s emiatt valószínűleg nem is annyira szórakoztató. - Van még néhány más opció is utána, ha gondoljátok - elpillantok a polc felé, amin még néhány doboz ott sorakozik, sokkal pörgősebb parti- meg kártyajátékokkal.
- A kezdésnek külön szabályai vannak, de ezúttal kezdenék én, ha nem gond, hogy mire Masa sorra jut, már kezdje sejteni a dörgést.
Miután ilyen szépen megbeszéltük, mi is történjen s a partnereink eddig mindenbe belementek, összedörzsölöm a kezeim és megkezdem a játékot.

Ilyenkor persze nem maga a játék szokott lenni a fontos - nem számomra -, szeretek elcsacsogni mindenféléről, amiről hajlandóak a többiek beszélni. Egy kis ideig azért várok, csak játékra vonatkozó megjegyzéseket teszek, s figyelem a többieket, hagyom, hogy lazuljanak fel mindhárman s hátha maguktól felhoznak egy témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég awkward csendben kezdődik a játék, amit egy ideig csak az én hümmögő danonászásom és a kövek zörgése tör meg. Jó, ez így tényleg hosszas lesz, változtassunk a hangulaton. Mielőtt megszólalhatnék, Masa megteszi helyettem és bátorítóan mosolygok rá. Oda se figyeltem, hogy jól tette-e a köveket, de a többiek nem szóltak, úgyhogy biztos vagyok, hogy megy ez neki.
Az étel mindig jó közös téma. Néhány vállvonogatás után kiderül, hogy nem olyan vészes itt a kaja, házimanók főznek, mint a legtöbb mágikus intézetben, s egyébként is, ők nem komoly bentlakók, épp csak itt vannak ideig-óráig. Néha kapnak otthonról pakkot s nincs jobb a nagyi sütijénél.
- A Bagolykőben kifejezetten diéta-ellenes a koszt - teszem hozzá, a magam részéről csak ennyit, mert nem akarom ecsetelni az otthoni kaját - sem az anyámét, mert az csak eszükbe juttatná, hogy ők nem otthon vannak, sem az Árminnal közösen készítettet, mert. Csak mert. Pedig arról lehetne mesélni. Van egy kiskertünk! És a lányokkal néha ülünk az ágyásban s egy gyors tisztító bűbáj után ott helyben megesszük a termést, csorog a paradicsomlé az állunkon, az uborkát héjastól tömjük magunkba, s még a nyers krumplit is elropogtatjuk néha. A legjobban most a szőlő-érést várjuk, hogy létrára állva leszedhessék és aztán pukkadásig együk magunkat. Ami marad a felhozatalból, közösen vacsorát szoktunk főzni, mind a négyen, s ezeket szeretem a legjobban.
De ezt nem mondhatom el, hogyan is mondhatnám?
Mintha meghallották volna, Margit néni a szomszédos asztaltól feláll és egy kanna limonádéval áttotyog hozzánk. Elővarázsolok négy poharat s megköszönöm az italt, ami egy lehűtő bűbáj után pont tökéletes is lesz.
Közben Masát kezdik faggatni a mugli iskolákról, ha már így szóba hozta, aztán a Bagolykőről, ahova ők is jártak nemrég, csak épp a sárgákhoz, nem a kékekhez, de nagyon érdekli őket, hogy nálunk milyen az élet. Hátradőlve figyelem őket, miközben szürcsölöm a szirupos üdítőt és néha leteszek köveket, ha rám kerül a sor. Valószínűleg nem én fogom megnyerni ezt a meccset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Masa evési szokásai tényleg ilyen bizarrak, tanú vagyok rá. A srácok láthatóan nem tudják eldönteni, hogy most hülyéskedik vagy sem, s az arcukat látva horkantok egyet röhögve.
- Rejtély. - Felvont szemöldökkel megforgatom a szemeim, arcom a sokk tökéletes képe.
Igazából ilyen tekintetben nem sokban különbözik tőlem, én is szeretem a másoknak furcsa íz-társításokat, és ugyanúgy engem is hidegen hagy, hogy erről ki mit gondol. Foglalkozzanak a saját kajájukkal, chh.
Ahogy a tantárgyakra terelődik a szó, muszáj közbeszúrjam, hogy a jelenlegi oktatási rendszerrel mennyi analfabéta kerül ki az életbe, mert egyszerűen nem foglalkoznak eleget az olyan egyszerű, de létfontosságú dolgokkal, mint a nyelvtan vagy az általános műveltség. Vedd el egy varázslótól a pálcáját és rögtön életképtelen lesz, mint azok a hülye pandák a videókban. Mennyivel egyszerűbb a dolga a mugli származásúaknak, vagy akiket komolyan tanítanak otthon a szülei, pont ilyen megfontolásból.
A játékpartnerek nem igazán értenek egyet sem ezzel, sem Masa véleményével, de nincs kedvük jobban belemenni - bizonyára kicsit magukra is vették az egészet -, én meg aztán hagyom, elvégre nem téríteni jöttem ide. A nyelvtanjukat majd máskor fogom kielemezni.

A játék hirtelen véget ér és egy pár pillanatig nézem a táblát, hogy mi történt. Hát tényleg végzett az egyikük. Nem is olyan baj az, legalább mást is kipróbálhatunk, valami kevésbé ötszáz éves, komplikált szabályzatú társast. Masa hozza is a kártya paklikat s miután mindenki áldását adta az új menethez, bele is csapunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jóval a megbeszélt időpont előtt már itt vagyok. Igazából elnéztem az órát és azt hittem, kések, de ezt más nem kell megtudja. Nem vagyok az a kávézóban ücsörgős típus, itt is ezt az egy helyet ismerem, mert van finom süti és Árminékkal néha bejövünk. Mindenesetre biztosan jobb, mint egy üresen kongó, poros irodában találkozni a Minisztériumban. Minden jobb, mint a Minisztérium.
Még mindig nehéz felfognom, hogy nekik dolgozok. Szürreális az egész. Lemondtam a házvezetésről, hogy több időm legyen, s másnap már meg is találtak. Még le se járt a tanév, még helyettes voltam, épp csak eldöntöttem a dolgot. Elég creepy. A felkérés egy véletlen találkozás eredménye elvileg, de én már nem hiszek benne. Kiszagolták, hogy valakinek lett fölös szabadideje és rendelkezik pszichológiai végzettséggel, s lecsaptak rá! A galádok. Húztam is a számat, már láttam magam előtt Ármin reakcióját, amikor megtudja, hogy hátizé, mégsem leszek otthon többet és bocs, de már megint három munkám van, de aztán bekaptam a horgot azzal, hogy projekt-alapú és már meg is van az első kliens. Nem akartam soha pszichológusként dolgozni, de meglebegtették a gyilkosság/fekete mágia vörös posztóját és kész, végem volt.

Egy új projekt, egy újabb vörös rongy (tudom, nem a szín, hanem a mozdulat a fontos, igenigen), és nekem újból elgyengültek a térdeim.
A nő aktáját átolvastam, de nem hoztam magammal és nem is tervezem lépésenként kivesézni a történteket. Nem az a dolgom, hogy megállapítsam, akkor épp milyen szellemi és lelki állapotban volt, hanem hogy az akkori események hogyan hatottak ki az általános állapotára. És egyébként is jót tesz, ha nem koncentrálok a konkrét ügyre. Feldühít az egész, jobban, mint szabad volna - s csak nem volna valami profi részemről gratulálni neki, hogy megszabadította a bolygót egy életre méltatlan szeméttől.

Érkezik a nő, már messziről kiszúrom, s próbálok kedvesen ülni. Hogy lehet kedvesen ülni? Mindenesetre jó jelnek veszem, hogy megjelent, aztán nem rohant el, amikor meglátott, sőt, még helyet is foglalt.
- Szia Gerda - köszönök vissza, rögtön le is tegezve, elvégre én vagyok az idősebb, s nehogy magázni kezdjen. - Krushnic Dimitri - kéznyújtás helyett kap egy mosolyt és elé tolok egy bögre kávét, amit pár perce hoztak ki. Amilyen sokan vannak, nem akartam azzal tölteni az időt, hogy sorban áll, egyedül meg csak ökör iszik. Remélem jó lesz a klasszik cappuccino, ennél vadabb dolgot nem akartam kérni. A magam részéről remekül elvagyok a rövid feketével, abból is a harmadik csészével. Lassan hallom a színeket és látom a szagokat, vagymi.
- Jó lesz ez így...? - kérdezem körbepillantva, utalva a helyre meg teraszra meg az univerzumra. Tudom, hogy most úgy általában semmi se jó, de legalább nem kell úgy éreznie magát, mint egy újabb kihallgatáson. Még ha az is valamilyen szinten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemi-elméleti tantárgyakat oktatok, nem teljesen varázstalanokat, de mégis közelebb állnak a muglik által is ismert változatokhoz. Mindenesetre nyelvtan-kompatibilis az egész szakterületem, könyv-központú félig, úgyhogy az asztaltársaságom ignoranciájára lapos pillantásokat küldök feléjük. Nem hat meg, hogy mágusok, ha egyszer a hülyét is pontos jével írnák. Vannak ilyen furcsa berögződéseim, kevés van, tényleg kevés, de ez pont egy ilyen. Nem véletlenül szoktam elvenni az óráim elején a pálcákat. Boldoguljanak anélkül.
- A tornyot két kézzel, mágia nélkül kellett volna visszaépíteni - jegyzem meg Masának. - Jó, biztos megint összeomlott volna, de mindenki tanult volna egy kis hasznosat meg kellett volna számolni! Fuj, tudom, számok, de nagyon szórakoztató lett volna... egyeseknek.
Vajon mennyire lenne nehéz megint lebontani? Mármint úgy... véletlenül. Biztos megoldható lenne, bár nem veszélytelen. Na majd ezen még gondolkodok máskor.

Rohan is a levitás a kártyáért, aztán pillanatok alatt meglesznek a csapatok s már fogunk is neki a játéknak. Kifejezetten jó vagyok ebben, úgyhogy rettegjetek! Megbeszélem a partneremmel a titkos jelet, ami titkos, tehát nem tudhatod, sajnálom, aztán kezdünk.
Hamarosan két másik bentlakó is mellénk telepedik, szintén fiatalok, őket még nem ismerem, biztos újak. Csak nézni akarják, bár azért kezdenek bele-bele kotyogni. A nyugdíjas brigád is erreles néha, láthatóan már ők se bírnak ennyit mahjongozni. Pedig azt hittem, még a sírban is köveket fognak fordítgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy foglal helyet s úgy kémlel körbe, mintha arra számítana, itt is támadás áldozata lesz. Egy kicsit belecsavarodik a szívem, de az arcomon csak a szokásos mosoly látható még mindig, abból is a kevésbé idióta fajta. Jó, nem ígérek majd egy nagymama-szintű édes kedvességet, mert az bizarr is volna részemről, meg szerintem nem is volna annyira nyerő. Úgyhogy csak magamat hozom, egy enyhe cenzúrával, mint amikor a süti kicsit ronda, de rányomjuk a tejszínhabot s akkor nem látszik.
Nem teszek úgy, mintha nem látnám, hogy remeg a keze, de nem is bámulom, mint egy ökör. Belekortyolok a saját bögrémbe, aztán iszok egy kevés vizet rá.
- Kit nem? - Arcomon a mosoly szélesedik. A Minisztériumnak dolgozok, de a lelkem szabad, s nem is titkolom a véleményem. Teljesen tisztában vagyok azzal is, mennyire a szellemi deficitjüket bizonyítja, hogy engem kerestek meg. Ez nem holmi kéretlen önbizalomhiány, olyanom nincs, viszont tudom, hogyha egy olyan tapasztalatlan és minisztériumi politika-ellenes embert kértek fel erre a munkára, akkor nem volt más, nem volt jobb. A varázspszichológia még hátulgombolósban szarja össze magát, nincs olyan nagy választék olyan szakértőkből, akik nem futnak a kényszerzubbonyért az első normalitástól eltérő jel láttán. Vagy akikre nem kellene valóban ráadni azt a bizonyos kínzóeszközt.
- Nem kell mondanod semmit, amit nem szeretnél. Nem is muszáj beszélned. - Felvonom a vállaim és ide-oda ingatom a fejem. Felőlem csak elüldögélhetünk itt, kellemes az idő, jó a kávé, a székek sem olyan vészesek. Majd esetleg beszélni fog a második, harmadik találkozás alkalmával. Vagy most. Amikor csak szeretne. Én azért próbálkozni fogok, ha már - minden félelme ellenére - eljött ide, ne vesszen kárba az ideje és energiája.
- Milyennek tűnik a Bagolykő? Még minden tornya egyben van, mióta eljöttem? - Ilyen semleges vizekre evezek először, hogy megteremtsek egy alapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Gyere, nem ülünk itt estig, csak szaporán! - kiáltok hátra neki, de közben azért én is nyelem gyorsan a levegőt. A helyzet az, hogy nem igazságos egy tíz évvel fiatalabb kölyökkel járni futni. Nem tesz jót az önérzetemnek. De legalább motivál, hogy jobban hajtsak s majd' kiköpjem a tüdőmet.
Nyúzott AC/DC-s pólóm már csutakos, a napszemüvegemet kizárólag mágia tartja csúszós orromon, s áldom az eszem, hogy a rövidnadrágot választottam a reggel. Villantani tudom így a téli csirkelábaimat, de már csak napok kérdése és újra felveszik nyári barnaságukat. A karjaim már hetek óta sötét kreolok, de csak könyöktől lefele. Mivel nem csak futni, hanem kertészkedni is szoktunk a gyerekkel. Olykor a lányok is besegítenek, de ők még csak két marékkal tömik a sarat a szájukba, úgyhogy Ármin is mindig ott sündörög, hogy mentse meg őket, mielőtt a lapátnyelét keresztben a szájukba dugnák. Pedig én is vigyázok rájuk, igazán, csupán nevelési elveink nem találkoznak mindig. Szerintem egy gyerek akkor gyerek, ha koszos és legalább féltucat horzsolás van a testén.

Úgyhogy sokszor csak kettecskén ültetjük a krumplit Beliánnal, vagy olykor egyedül, én úgyis szeretem. Futni is jövök egyedül, de azért jobban érzem a motivációt és az idő is hamarabb telik, ha nem egyedül kell róni azokat a kilómétereket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elzúg mellettem egy hörgő Belián, befordul balra, s már előre röhögök magamban, mert látom, hogy mindjárt beájul az árokba. Nem a másik kárán való röhögés ez, hanem olyan megmondtamén. De főleg akkor lesz vicces az egész, ha én is borulok utána. Romlott a kondim, mióta elköltöztem, pedig egész nap gyerekek után rohangálok, a nyakamban cipelem őket vagy épp lovacskázunk, mikor kinek mire támad kedve. Egészség-vonalon most is egész jól tolom azért. Nálam a jóféle ebéd nem egyenlő az üres kalóriák halmozásával és a mozgás nélküli élet szürreális scifi-kategória. Nem vagyok én elég chill ahhoz, hogy nyugton üljek. Persze, egy jó komló... na de kell valami, amit ledolgozhatok, ne futkorásszak ennyit fölöslegesen. Az egyetemre már csak úgy szoktam beesni órát tartani, orral előre csúszok ki a kandallóból, be a katedra alá. De még nem panaszkodtak a diákok, legalább kevesebbet fárasztom őket - egyszerűen nincs energiám rá - s néha rájuk hagyom, hogy foglalkozzunk kellemesebb dolgokkal, mint a lecke.

- Persze, fogjad a nasira - vállon lököm, de csak finoman, nehogy tényleg összeessen, aztán lebegtethetem végig a falun hazáig. - Minden bagós a kajára fogja, meg az időre és a nehéz csontokra.
Azt kedvesen figyelmen kívül hagyom, hogy neki tényleg van egy jó oka, hogy ne legyen épp versenyformában. Kinyiffan a havijától, ez érthető.
Lelassulok, majd teljesen sétára fogom - nyilván mind az ő kedvéért, s nem azért, mert öntözőrendszert lehetne üzemeltetni a rajtam lecsorgó verejtékkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lehet, hogy nem látszik, de tényleg hálás vagyok, hogy van valaki, aki eljár velem futni meg bele lehet rángatni mindenféle ökörségbe. A szociális életem nem a legsívárabb, van Árminom, van ivócimbim, vannak jófej szomszédaim, haverek, kollégák, zöldséges ismerősök a piacról, a macskás néni két számmal odébb, aki évek óta össze akar hozni a lányával (még mindig nem esett le neki). Nem tudok már úgy végigsétálni a falun, hogy ne álljak meg legalább kétszer beszélgetni (még mindig falu nekem, igen). De azért kell még egy lüke.

- Jöjjünk ki holnap is, ha majd tudsz járni egyáltalán. - Elnézem, ahogy törölgeti magát, s nincs szívem varázslattal megszárítani magam. Megszáríthatnám őt is, de nem ez a lényeg. Nem lesz mindig egy mágus mellette. Inkább szenvedjünk együtt. Úgyhogy én is csak rázogatom a pólómat, meg élvezem, ahogy az egész pofám ragacsos lesz a sós verejtéktől. Zuhanyt akarok.

Már majdnem mondok valamit arra, hogy a hátamon cipeljem őt, de végül csak te ugye most viccelsz?-fejjel felvonom rá az egyik szemöldököm. A balt. A jobbot nem tudom.
- Persze-persze, döntetlen - hagyom rá nagyvonalúan, hogy nehogy rosszul aludjon majd emiatt.
- Hallod - kezdek neki, arcomon kigyúlt a villanykörte. Soha nem jelent semmi jót ez az arckifejezés. Azt jelzi, hogy jött egy ötletem. - Kéne valami futóversenyt szervezni, valami jótékonykodós menetet itt a faluban. - Már rögtön ezeregy ötletem támad, a névről, a jótékonyság céljáról, pólók, minden. Jaj. Tudom én, mi lesz ebből. Futóverseny.
Úgy nézek Beliánra vigyorogva, mint aki most fedezte fel Amerikát s örül a fejének. Abszolút meglehet, hogy szar az ötlet és a srác ezt most közölni is fogja velem, de abszolút nem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csak röhögök bájosan a fene nagy felháborodására és a büszke kijelentésére, amit a jelenlegi látványa egyáltalán nem támaszt alá.
- Jól van, jól van, majd akkor holnap reggel 8kor lássalak a szokásos helyen - hagyom rá, de azért komolyan mondom, én holnap reggel 8kor tényleg itt leszek, ha jön, ha nem. Jó, ha nem jönne esetleg, akkor valószínűleg teszek egy kítérőt felé, jól felrázom édes álmaiból és kikergetem edzeni. Én már csak ilyen kedves vagyok. Törődök a szomszédaim egészségével.
- Persze, hogy nem igaz - megint küldök felé egy olyan bitchplease pillantást. - Ez legjobb esetben is csak döntetlen, de majd holnap, na akkor majd kiderül, ki az ember a gáton! - Beleboxolok a levegőbe nagyon drámaian, amitől meghúzódik a vállam rögtön, nyögök egyet s tornásztatni kezdem előre-hátra evezve a semmiben. Aztán a nyakamat is ide-oda mozgatom, nyújtom fáradt izmaimat.
- Hát kérlek, kapna mindenki pólót, ez alap, erre kéne egy támogató, de majd becserkészek egy tehetősebb falulakót, aztán... - kicsit megvakargatom a borostás államat gondolkodás közben. - Lehetne valami színes menet, tudod, mint a muglikn - hát na, nálatok, tudod? - Folyton elfelejtem, hogy nem mágus a kis pajtim, de már megszokhatta tőlem, s másoktól is. A magyarázatom ha nem is túl értelmes pillanatnyi agyi kapacitásommal, legalább lelkes. - Minden kilóméternél különböző színű bombák robbannának, s aki az egészet lefutja, az lesz a legszínesebb.
- Öregek, árvák és menhely itt is van, nem kell messzire menni értük, elszoktam járni bridzsezni a közelben a vénségekhez, a kutyákat meg itt a faluban nem igazán szokásom látogatni, de biztos nekik is kéne a büdzsé. Mit szólsz, a falutanács engedélyezné? - Ezt csak úgy kérdem, mert mindketten tudjuk, hogy a falutanács igenis engedélyezni fogja, ha azt akarják, hogy leszálljak a fejükről. Meggyőző tudok lenni. Az pedig fel se merül bennem, hogy Belián esetleg nem akar szervező lenni. Önként kineveztem már főszervezőnek a tudtán kívül. Így járt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A matinális edzés iránti nemtetszésére csak horkantok, mint egy ló, s nézek rá csúful. A nyolc az nem korán. Próbáljon meg két totyogóval élni együtt, hamar rájönne, hogy reggel nyolcig az ember nagyon sokat eltud végezni - ha hagyják persze. Én csak adok egy kis ízelítőt a való életből. Vagyis... én olyan vagyok neki, mint egy két éves energiabomba? Remek.
- Jól van, tarthatod majd a bemelegítőt, ha nem alszol el két lábemelés közben. - Igazából abban sem vagyok biztos, hogy most nem fog elaludni s szépen beborulni az első bokorba. Ami azt illeti, én sem utasítanék el egy csésze finom kávét. Kell az energiapótlás fáradt testemnek.

Ahogy beindul az ötletelés, Belián sem rest, beszáll a maga gondolataival, én meg hümmögve rágom az ajkamat s bólogatok itt-ott.
- A póló azért valami jó minőségű futó cucc lenne, nem az a béna pizsama-felső - kicsit úgy érzem, meg kell védenem az ötletemet, de azért gondolkodok további ajándékokon s nyereményeken. - Nyeremények! Azok is kelleni fognak.
Hirtelen fogalmam sincs, mi lenne a nyeremény, ami nem kerülne sokba, de azért nem egy pár zokni. Bár egy minőségi zoknit nem szabad megvetni. - Vacsora két főre valahol? Egy ingyen, all inclusive éjszaka a kísértetházban? - Vakargatom a könyököm s töröm a fejem, de most csak ilyen mamlaszságok jönnek elő az agyamból.
- Lenne rövid táv is, persze, gondolni kell a nyolckor még alvó lustákra, meg a kicsikre, meg mindenkire, aki legfeljebb akkor szaladt, amikor eszébe jutott, hogy a maradék fagyi véletlenül kint maradt a pulton.
A gúnyos stílusom ellenére igazán nincs semmi bajom azokkal, akik nem élnek aktív életet bármilyen okból kifolyólag. A lustaság is egy elfogadható ok, mert az ő bajuk. Van, akinek nem kenyere. Lehet, hogy futni nem szokott, de másképp aktív. Ármin sem az a rohangálós típus, most sincs itt velem láthatóan, de azért megoldja ő az edzést.
- Igen-igen, a falutanács biztos okos lesz, majd őket megkérdezzük. - Most hirtelen ebbe kapaszkodok, saját brillírozás híján, de lehet, minden másképp alakul majd, ha túlvagyunk legalább egy kávén. Apropó. - Beszereznék valahol egy kis erős feketét elvitelre, mit szólsz? - Mondanám, hogy üljünk be, jobb nyugodtan meginni, de nem akarom elvenni senki étvágyát. Majd egy kinti pad is megteszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyedül ücsörgök otthon, lecketervet készítek - döbbenetes, de igen, szoktam -, ötletelek, ami általában jobban megy, ha másokkal brainstormingolhatok, de jelen pillanatban be kell érjem a saját gondolataimmal.
A kopogásra lassan reagálok, megszoktam, hogy Ármin mindig kinyitja. Aztán észbekapok, mikor nem történik semmi, nem hallom Ármint, nem nyílik az ajtó. Ennyire megszoktam volna már az együtt lakást, létezést? Ilyen párkapcsolatban élni, hogy mindig van valaki, aki beengedi a látogatókat, kiviszi a szemetet és ha leülsz este sörözni, egyből két üveget veszel ki a hűtőből (hacsak nem vagy nagyon szomjas ésvagy alkoholista)? Hirtelen borzalmasan hiányozni kezd a drága, pedig csak sétálni mentek ki a gyerekekkel. Nagyot sóhajtva emelem fel a valagom, menet közben meglátom a rég elfelejtett kávémat s épp melegítem a pálcámmal, mikor ajtót nyitok.
- Beli! - állapítom meg elmosolyodva, de hamar leolvad az arcomról a mosoly. Leengedem a pálcás karomat - itt nem lesz elég a kávé -, s szó nélkül félreállok, hogy bejöhessen.
- Mit iszol? - A sarkában lépkedve kérdezem, miközben terelgetem befelé. - A gyerekek kint vannak - jegyzem meg, magyarázva, miért ilyen csendes a ház. Még zene se megy, pedig valami rockot egyedül is beszoktam nyomni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ahogy ott lépked előttem sután, esetlen zavarában, valakit nagyon szeretnék megverni. Aki ezt tette vele. Régóta nem találkoztunk, kiestünk picit egymás életéből, úgyhogy csak tippelni tudok így elsőre. Összeszorítom inkább a számat, mielőtt még kicsúszna valami. Nem ezért jött hozzám. De a lényeg - megkeresett. Dimi, ne cseszd el, ne légy túl sok, ne akard megváltani hirtelen az életét.
- Kávét? - kérdezem, mikor beérünk a nappali-konyhába. Töltök vizet is azért, meg a saját kávémat tovább melegítem, hogy ihatóvá váljon.
- Tudod, hogy bármikor jöhetsz - kortyolok egyet a kávémból, ahogy felcsúszok az egyik székre, s ha kér, neki is készítek egy bögrével. Előrehajolok könyökölve s a szemöldököm alól felpislogok rá. Mi történt, Belián?
- Nem ismertél Ármin előtt - mondom csak úgy, mert hirtelen rájövök, miért olyan ismerős ez az arc. A tükörben láttam. Régóta nem bukkant elő, de nem felejtettem el, még nem telt el annyi idő, nem mondta Ármin eleget, hogy ez biztos a valóság, szeret, nem fog kirakni. Lehet soha nem fog elég idő eltelni. - De… Sokáig nem tudtam, milyen lehet ez. - Nem is tudom, minek nevezzem. - Boldognak lenni. - Mondom aztán kicsit sután, kis féloldalas mosollyal az arcomon. Mindig nagyon pörgősen szerettem élni, ott lenni a társaság közepén, szervezni, nyüzsögni. Tudom, hogy furcsa elképzelni rólam, hogy mindeközben boldogtalan lettem volna. De ha valaki megérti, az Belián.
- Aztán… valahol útközben rájöttem valamire. - Hirtelen zavarban érzem magam, így kimondani ezeket, amiket még soha senkinek nem ejtettem ki hangosan. Megköszörülöm a torkom s kortyolok párat, hogy leöblítsem a torkomba felgyülemlő gombócot. - Nem kell nekem senki ahhoz, hogy boldog legyek. Az irónia az, hogy amikor ezt elfogadtam, amikor rájöttem, hogy… én elég vagyok, hirtelen már nem voltam egyedül.
- Ez csak… igen, mindenkinek más, csak magamat láttam meg hirtelen benned. S most nem arra értem, hogy tényleg gyanús a hasonlóság és dns-tesztet kéne csináltassunk - teszem hozzá már vigyorogva.
Na, ennyit arról, hogy nem leszek sok. Úgy speechelek szegénynek, mintha olyan nagyon érdekelné. Mármint érdekelheti, de nem vagyok én egy paulocoelho, hogy úgy megmondjam a tutit, hogy abból egy életmentő releváció legyen a végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sejtettem, hogy nem elfelejtette a létezésem, csak nem akart terhemre lenni. A kijelentésére felhorkanok, bele a bögrébe, fel is megy kicsit a kávé az orromba. Fintorogva dörzsölgetem az orrnyergem.
- Ha akarnál se tudnál zavarogni - felelem, mikor már tudok szuszogni s nem csöpög a fekete lé belőlem.

Az egész lélekkiöntés elég életidegen tőlem, főleg erről beszélni, az egyedüllétről, a mosoly mögötti szomorúságról esik nehezemre. Most sem azért teszem, hogy sajnáljon vagy mert hű de milyen követendő példa lennék. Szánalmasan hosszú időt töltöttem azzal, hogy tagadtam az érzéseimet még magam előtt is, próbálva máshol menedékre lelni, közben nem figyelve arra, kit mennyire bántok meg. Ha valamire jó lehetnék mégis, az elrettentő példának. Úgy receptre lehet engem felírni, osztogatni, mint a cukrot, hátha valakit észhez térít az eszetlenségem.
Miután így kimondtam a dolgaimat, kicsit csend lesz, csak mosolygok egy féloldalasat arra, hogy teszteljünk, mert amúgy tényleg, vicces a hasonlóság. Kell majd beszélgessek apámmal kicsit.
Végre helyet foglal mellettem Belián s felengedi a zsilipet lassan, nyikorogva. Már nem iszom a kávémat, főleg mert továbbra is kávészagú a levegőm, de egyébként is elfeledkeztem róla, csak a srácot nézem, talán kicsit túlságosan is.
- Nem vagy tehetetlen - ingatom a fejem. - De nem felelhetsz másokért. Csak magadért. Idióta sem egyébként, csak olyan… jófajta lüke, a fajtámból való. - Remélem nem fogja sértésnek venni, hogy kvázi lehülyéztem, de mindezt szeretetből teszem. Talán már rájött, ez nem sértés tőlem, hanem inkább a legmélyebb bók. - Arról meg, hogy nem vagy férfi - felvonom a szemöldököm s végigmérem, hátha jól zavarba jön, bár nem feltétlen ez a célom. - Nincs férfiasabb dolog felvállalni az érzéseidet, és egyáltalán - érezni, bátran, sebezhetőn, félőn.
Nagyon erős késztetést érzek, hogy megöleljem vagy kezére tegyem a kezem vagy csak közelebb húzzam hozzá a székemet, de egyelőre nem teszek semmit. Elhessegetem anyatigris ösztöneimet, mielőtt még tényleg túl sok lennék.

Na jó, mióta érdekel engem, hogy túl sok lennék? Fuck it. Közelebb araszolok a seggemmel a széken, amíg elérem őt s átkarolva a nyakát, szorosan megölelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még mindig ég a fülem, tudom, hogy ez a pillanat sokáig lesz még táptalaja az utólagos szégyenkezésnek, majd mindig összezárom a szemeimet s megrázom magam, ha eszembe jut, s mégsem bánom, helyesnek érzem, hogy neki elmondom ezeket, máskor is akár, ő érteni fogja, s biztosan nem adja tovább, nem köti más orrára, még Árminéra sem, ha történetesen olyan jóban lennének.
- Ha meghallgatja, mondd el ezt neki is, de ha nem - fogadd el, érezd, hadd hogy hiányozzon. Csak annak hiányozhat valaki így, aki egyszer mert nagyon szeretni. Azt pedig soha nem kell bánni. - Van bennem egy fikarcnyi kétség azért, hogy ez mennyire működhet másnál, mert oké, hogy én eltudtam ezt rendezni magamban s úgy megbarátkoztam a saját fájdalmammal, hogy a végén már bffek voltunk, aki nem bánt, csak emlékeztet finoman egykori szenvedésemre. De kipróbálni talán érdemes lehet.

Mikor ilyen hősiesen feladtam a küzdelmet ösztöneimmel szemben, szorosan köré zárom karjaimat, tenyeremet hátára lapítom, finoman mozgatva ujjaimat fel-le. Örülök, mikor ő is visszaölel, nem húzódik el, hanem átadja magát, s érzem, ahogy a gát teljesen átszakad. Csak simogatom tovább a hátát, ahogy a kicsiknek teszem, mikor zokogva omolnak a karjaimba vagy ha rosszat álmodtak s azt hiszik, rémálmaik ott leselkednek a sötét sarokban. Mint velük, Beliánnal is csak csendben hagyom, sírjon, míg kijön minden, aminek ki kell jönnie. Közben halkan sisegek párat a nyakába megnyugtatólag.
- Nem, Beli, nem vagy idióta, csak nagyon szomorú - mosolygok rá bánatosan, mikor egy pillanatra elhúzódunk egymástól. Érzem, ahogy tovább töredezik a szívem így látni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lehet egyszer elmesélem neki a teljes sztorit, már csak ilyen anekdota-szinten vagy talán a sokadik vajsör után, nem tudom, de hirtelen úgy érzem, jó volna kiadni magamból mindent. Pedig már vége van, nem szenvedek láthatóan, jól vagyok, elértem, amit akartam, megkaptam, akiről álmodoztam. Csak az azelőtti évek, kvázi egész életem, mégis hagyott valami nyomot rajtam. De most nincs itt az ideje ennek, most ez nem rólam szól, s amit szerettem volna megértetni azzal, hogy itt kitártam félig-meddig szívem rozsdás zsalugátereit, az sikerült, vette a lapot, úgy érzem.
Belián ígéretére egyetértően hümmögök egyet, bólintok is, helyes, csak bátran, álljon szembe majd vele meg a saját érzéseivel.

Mindig jót tesz a kiadós sírás, nem is zavarom meg, amíg ő meg nem szólal. S ahogy megteszi, rájövök valami nagyon nyilvánvalóra. Először törték össze a szívét. Vagy legalábbis először igazán. Ettől most sikerült mégjobban elszomorodnom; Beli vállára teszem a kezem s finoman rászorítok.
- Nehéz, igen, nagyon nehéz egyben maradni, mikor összetörik a szívedet - értek egyet szomorkás félmosollyal. Válláról a kezem lejjebb megy s megbököm enyhén a szíve tájékát, mintha ő nem tudná, hol is van ez a szerve. - De helyre fogsz jönni. S nincs mitől félned. Egyedül nem maradsz.
Hirtelen felmerül bennem, hogy nem tudok minden részletet, s lehet tényleg van félnivalója, mert mit tudom én, a fizikai-lelki épsége van veszélyben. Ebben az esetben nagyon remélem, hogy elmondaná. Ha nem is nekem, valakinek, aki tud segíteni. Így optimista szavaim ellenére azért aggódva vizslatom, van-e még valami, amit nem mondott el, de jó volna, ha kikerülne az is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annak ellenére, hogy a szerelmi életeinkről nem szoktunk beszélni, nem lepett meg anno sem az új kapcsolat híre, sem az, hogy most felkeresett - bár maga a helyzet, amibe került, az meglepett nyilván, merthát mit tudtam én, mi folyik egy idegen ember fejében; de az, hogy itt van, az annyira nem, örülök, hogy megkeresett. Ami pedig a párválasztását illeti - soha nincsenek előre berögződött elgondolásaim. Nálam a heteroszexualitás nem a default. Nincs default. Mindenki tabula rasa, aztán amit tesznek, éreznek, mondanak, azzal töltik meg önmagukat.
Vállamat próbálom mozdulatlan tartani, kinyúlok az egyik karommal s megragadom a tekercs törlőpapírt, amit a gyerekek szoktak használni, hogy takarítsanak fel maguk után. Odateszem Belián keze ügyébe, aztán visszatérek a párnaságomhoz. Mivel nem tudok bólogatni ilyen formámban, csak hümmögök néha egyet, hogy értem, hallgatom, hallom. Szóval nincs összetörve; ez reményt kelt bennem, aminek nem adok hangot, megtartom magamnak. Elég ha kettőnk közül csak az egyik olyan buggyant, hogy mindenben reményt lát, s mindig azt a fránya silver liningot keresi. Ég a ház, de én boldog vagyok, mert lepisili egy kutya a kerítést.
- Ne, nem is jó ötlet folyton zaklatni. Nem felejt el az ember ilyenkor írni. Ha nem ír, az csak szándékos lehet. - Valószínűleg ezt pont nem akarja hallani, de ez a helyzet.
- Lehet, hogy nem egészséges, de szerintem csak így éri meg. - A selejtes jelzőre szeretném kicsit leborítani a székéről, ám mégsem teszem, kedvesaranyos vagyok s csak bordán pöckölöm a könyökömmel. A kiürült bögréjét - meg a sajátomat is - újratöltöm, aztán visszahelyezkedek kispárnának.

Valami szépet? Szusszanósan nevetek egy aprót; merthát a szépről nekem mindig egy ember jut eszembe, róla meg nem lenne tisztességes pont most mesélnem, mikor a másik szíve töredezik, ha nincs is még összetörve teljesen.
- Tegnap apának szólítottak az ikrek - mondom aztán hirtelen, s nagyon szélesen kezdek mosolyogni. Már hallhatta sokszor, ahogy a gyerekek Dimidimidimidiminek neveznek, mindig, soha máshogy, hisz örökké az életükben voltam, csak nem ilyen kapacitásban, mint az elmúlt másfél évben. Nem is erőltettem soha, hogy változtassanak ezen, nagyon boldog vagyok csak annyival is, hogy elfogadnak a családjuk részeként, Ármin párjaként, s nem kell titokban tartsuk előttük a kapcsolatunkat. De az ikrek még kicsik, totyogók, számukra minden nap új, könnyen elfogadják a változást, s úgy látszik, mára már természetes, hogy nem csak egy apukájuk van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sok van még itt, épp csak lebuktunk a felszín alá, de a mélyben alig látom a jéghegy alját. Nem akarom, hogy most aztán mindent elém tárjon, s azzal sem akarom áltatni - sem őt, sem magamat -, hogy majd én olyan jól megmondom a tutit, hogy minden búját-baját elfelejti. Nem vagyok én akkora paulocoelho, csak egy párna vagyok, egy taknyos párna, aki néha kávéval kínál.

A jó hírem legalább feléleszti pillanatra a mosolygós Beliánt, s olyan jó látni, hogy csavarodik egyet a szívem boldog fájdalmában. Féloldalas mosollyal nyugtázom, bólintok egyet, hogy bizony, ez szép. Régóta titkolt vágyam, hogy valakinek az apukája lehessek, hogy apró tipegő lábak dobogása töltse be az életemet. De soha nem gondoltam igazán bele, mert nem volt értelme kínoznom magamat. Rég elfogadtam, hogy amit szeretnék, nem lehet az enyém, s ez rendben is volt. Nem is akartam mindenáron, hogy az enyém legyen. Jó volt ez úgyis, ahogy volt. Aztán most... néha még most sem hiszem el, hogy ez az életem.
- Mint valami pici velociraptorok - bólogatok nagyra kerekedett, rettegő szemekkel, de az arcom rögtön vigyorba vált. - Falkába verődve támadnak az emberre s vérét veszik.
Csak a mágiának köszönhető, hogy nem látszik rajtam, mennyire szó szerint kell érteni a véres részét a dolognak. Persze csak szeretetből csinálják, de a múltkor is ébredés után rögtön egy halom földbe s virágba léptem - nevem napjára így köszöntettek, miután megtanítottam nekik, hogy nem tépjük le a virágokat -, majd a következő mozdulattal ráléptem az ott hagyott ásóra, ami orrba csapott. Jött is a kicsi nyuszi a nagy ollóval, nem tudom mi történt azután, de vért kellett kisuvickoljak a ruháimból, ágyneműből, szőnyegből, s napokkal később a falon is nyomokra bukkantam.
Amikor arról merengtem, milyen jó is lenne, ha valaki apának szólítana, nem pont ilyen kellemes szeretetkinyilvánításokra gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ármin & the Big Three
Pankás outfit

Puttonyosan indultunk neki felfedezni az első városnapot. Város!!! Még mindig nem dolgoztam fel. De van ez így. Lassan dolgozok fel egyebeket is. Mint azt például, hogy a Bébé egyik tagja épp a tarkómat vakarássza szeretettel, miközben Ármin mellettem viszi a másik Bét a kendőben, Panka meg itt ugrál előttünk-mellettünk. Ez az egész így... még mindig szürreális. Hogy van itt nekem helyem. Velük. Hogy menet közben néha megfogja Ármin a kezem, észre se veszi, aztán engedi is el, amikor a nagylány után kell nyúljon, hogy felkaphassa. Önkéntelenül is ökölbe szorul a kezem, ahogy a hiányt megérzem.
Valahogy sikerül megérkezni a gyerekmegörzőhöz, egyben átverekedtük magunkat ide mindenféle hiszti nélkül. Ki volt az a zseni, aki édességes pultokat tett a megörző és a bejárat közé? Egy ilyen vásár egyébként is nehezített pálya a szülőknek. Ármin viszont nagyon jól kezeli az ilyesmit. Született apuka. Egy pillanatig belefeledkezek a réveteg bámulásba, ahogy őt figyelem, csak akkor zökkenek ki, amikor felém fordul, hogy lássa, hogy boldogulok. Elfelejtettem, hogy van egy gyerek a hátamon. Már rutinos mozdulatokkal oldom ki a kendőt s hozom előre a totyogót.
- Látod, Bori, mi van ott? - mutatok Rileyra, de valahogy ez az ellenkező hatást éri el. A kislány a sírás határán, remegő ajkakkal kapaszkodik a nyakamba, lábait is körém csavarja s nem enged.
- Mi a korhatár a játszóházban? - szólok ki a borifej mögül. Fél karral tartom, míg a másikkal csitítóan simogatom a hátát. - Benji és Panka bement már, nézd! - Erre már felemeli a fejét s óvatosan hátrales. Végül csak győz a kíváncsiság s elenged engem, bár még visszanéz mindkettőnkre, mielőtt kacsázva beszaladna a többiek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szürcsölgetem a papírpohárból a már langyosra melegedett jeges kávémat; ma kirúgunk a hámból s elmegyünk vásárolni! Kivételesen csak átvitt értelemben rúgunk ki, be nem fogunk, mert korán van még s a gyerekekre kellene költenem a pénzt, nem alkoholra, de egyébként sem érzek efféle késztetést. Ez a kávé pont jó volt arra, hogy a lelkem felsóhajtson elégedetten s a testem is kicsit erőre kapjon a nagy kaland előtt.
Először is elmentünk Beliánnak cipőt vásárolni, ami problémamentesen lezajlott, már el is felejtettem, milyen az, amikor nem veri senki magát földhöz, hogy "de én akkoris a csillámpónis szandált akarom!!!". Én csak szakmai hümmögésemmel kellett hozzájáruljak a nagy döntéshez, aztán mehettünk is újra ki az olvadó betondzsungelbe.
Szerencsére ebben az órában kevés vásárló merészkedik elő a légkondis irodákból, hűs lakásokból. Így senkinek nem fog szemet szúrni, amint bemasírozunk a gyerekruha boltba. Lecövekelek s csak nézek ide-oda. Balra a lányok, jobbra a fiúk. Roppant szexista ez a világ.
Beliánt elképeszti egy minilényre tervezett rugi, én viszont csak bólogatok bölcsen.
- Pedig létezik bizony, a saját szememmel láttam! Az tény, hogy utána hopp, máris nőni kezdenek, mint a gomba, s észre se veszed, de már pörögnek a fejeden.
Pillanatra elmerengek azon a napon, amikor az ikreket láttam. Születésük napja volt, Ármin karjaiban aludtak, két pici paszuly bepólyálva. Óvatosan átvettem a rózsaszín paszulyt s csak tartottam a kezemben. Alig volt súlyosabb egy kiscicánál. Az anyjuk még aludt, csak ketten voltunk Árminnal a szobában. Emlékszem, könnyes volt Ármin szeme, s épp kinyúltam felé hogy letöröljem, mikor rájöttem, én is sírok, s nem tudtam, miért is. Nagyon örültem s nagyon fájt egyszerre. Azóta persze megváltozott minden, de az az első találkozás még mindig szúr odabent.
- Tudományos tény, hogy ezek cukik - jelentem ki komolyan, aztán elvigyorodok, s elindulok a sorok között. - Amiért jöttünk, az a Bébék matching outfitje a szülinapjukra. Egyszerűbb volna a dolgunk, ha nem lenne minden kék, illetve rózsaszín, úgyhogy azt hiszem, valamit a kettő között kellene találni. Vagy valami... vicceset - megállok egy habos-babos ruha előtt s megvakarom a fejem.
Általában nem szoktunk sokat törődni, hogy ki mit vesz fel, már mindhárom poronty szereti egyedül eldönteni, épp milyen öltözéket akar felvenni. Amíg az időjárásnak megfelelő, addig senkit nem érdekel, hogy milyen színű, milyen állatka van rajta. A nagylány kicsit hátrányban van, ő senkitől se örököl és nincs akkora választási lehetősége, viszont már szavakkal is eltudja mondani, mit szeretne. Aztán ha az épp teljesíthető kívánság, akkor meg is kapja.
De most kitaláltuk, hogy első szülinap négyesben, meg kell ünnepelni. S nem jöhetnek a szokásos játszós cuccaikban. Kell valami... extra.
- Pffft - engedem ki a számon hangosan a levegőt. Halp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jó látni Beliánt így, nyugodtan slattyol a sorok között, beszélgetünk. Hétköznapi kis életünk. Tudom, hogy nem a legnagyobb gyerekszakértőt kértem fel erre a nemes feladatra, de abban mi lenne a kihívás, a poén? Így sokkal viccesebb, hogy egyikünk sem ért hozzá. Az eladó olykor felénk les, de látom rajta, nem tudja eldönteni, vegyen-e komolyan vagy hívja a rendőröket.
- Nem, ezt orosz tudósok mondták, a britek nem tudnak semmit - legyintek egy pár macis zoknival, aztán megnézem a méretüket s inkább visszaakasztom.
- Szerintem az ikrek örülnének, ha pizsamapartyt szerveznénk a napjukon, úgysem fogják fel igazán még, hogy miért olyan különleges az a nap. Mármint Panka megtanította nekik, hogyan mutassák, hogy három, ha valaki megkérdezi őket, hány évesek, de ez inkább betanítás, mint komolyabb megértés. A színes, kényelmes ruhákat viszont szeretik, úgyhogy... akár pizsama is lehet végülis. - Vonogatom a vállam, mert valóban nem látok hirtelen jobbat. Persze ebben a labirintusban még akadhat meglepetés bőven, sőt, ha nagyon akarjuk, tényleg utána nézhetünk az interneten is.
- Nézhetünk ötleteket, épp gondoltam is, csak az olyan... nem tudom. Még a rendelés is eszembe jutott, de nem hiszem, hogy kiszállítják Bogolyfalvára. Mi bezzeg nem vagyunk ilyen modernek, mint a muglik. Van egy-két bolt, a szülinapokon meg minden gyerek mini talárban rohangál s esik pofára, aztán annyi. Semmi kreativitás pfff. - Épp elkapom megint az eladó tekintetét s remélem, nem hallotta, amit az előbb mondtam. Remek figyelemelterésként, meg azért, hogy végre ne nézzen kríp pedofiloknak, átkarolom lazán Belián derekát s jó hangosan beszélek tovább. - Édes, ne kérdezzük meg az eladót, hogy mit javasol?
Most vagy idejön, vagy elmenekül, de ahogy rápillantok a szemem sarkából, épp felénk igyekszik szégyentől pirosló arccal. Navégre. Udvariasan köszönt minket s én is szélesen mosolyogva fogadom. Csak kicsit bújkál valami gonoszság a mosolyom alatt.
- Egy három éves ikerpárnak keresünk szülinapi ruhát, valami különlegeset, találót, de ne túl elegánsat. Lány és fiú - vázolom fel a helyzetet nagyon komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért még mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Belián nem varázsló, mint a mobilos megjegyzésére is. Oké, nekem is van, de elég későn érő típus voltam, meg egyébként sem szokott nekünk olyan ultramodern kütyünk lenni. Néhány éve még attól is extázisba esett bárki, hogy van internet a zsebünkben, nemhogy mittudomén mekkora colos képernyő s ujjlenyomatolvasó s egyéb kutyafüle. Ezért sem interneten kerestem a megoldást a szülinapi dilemmára. A mágus agy nehezen modernizálható.
A vodkás kérdésére csak komoly tekintetemet vetem felé. - Da - válaszolom fapofával, vastag orosz akcentussal.
Nem is tudom, mi a jobb, hogy nem értik a felhajtást az ikrek, vagy ha majd pontosan értik s lesznek elvárásaik, kéréseik és követeléseik. Pankának már nem lehet csak úgy összecsapni egy szülinapi tortát például. Vagy egyáltalán egy hétvégi palacsinta-reggelit. Pedig igazán jóféle gyerek, meglehet vele beszélni mindenfélét, de amikor ötletei jönnek, akkor nincs megállás. Mintha még ismernék valakit, akivel közeli rokonságban áll s nem lehet kiverni semmit a fejéből, ami egyszer ott fészket vert.
- Ha torta van, akkor azért már sejtik, hogy valakit ünneplünk, de mivel mindig ők másznak bele elsőként, szerintem úgy gondolják, mindig ők az ünnepeltek. Ami valahol igaz is. Én legalábbis idén biztosan nem akarok semmi felhajtást, lesz majd kertiparti s bulizunk majd az ugrálókastélyban - vázolom fel a terveket, s hümmögve szétnézek, hátha akad valami nekemvaló kosztüm is. Odalépek egy tündérszárnyhoz s a vállpántokat huzogatom. Szerintem ezt simán hosszabbra tudnám varázsolni. Diszkréten a karomra akasztom, hogy ezt akkor megvesszük s visszalépdelek Belián mellé. Közben azért figyelem az ikeás mesélését is, s tudom én már, hogy őt veszélyes beereszteni az ikeába.
- De tudod, ha kell ágy vagy valami bútor, segíthetek elkészíteni - vonogatom meg a vállam, mert azért nem vagyok én egy svéd bútorgyáros és lopott román fám sincs, de amit helyileg, kicsiben meg lehet csinálni, azt szívesen összerakhatom neki. Mondjuk egy ágyat még pont megtudok csinálni, azon nem lehet semmi túl komplikált. Otthon is sok minden az én kezem munkája, a dekorációért viszont általában már Panka tehet, az ő kifinomult ízlését tükrözik.
De közben idecsaltuk az eladót s hallgatom komolyan a válaszát, ahogy mutogat erre-arra, s el is indul, hogy levegyen valamit a polcról. Szépen bandukolunk mögötte, kézenfogva, mert másképp már nem férnénk el, hogy azért jelezzük, mi nagyon egy pár vagyunk - mondjuk Beli fenekét pont megfoghatnám, de azt a nő épp nem látná.
Az opciókon fájdalmasan forgatgatom a szemeim, bár azért a pici bőrkabátnál megakadok. Ez mindkettejüknek jó volna, de tény, hogy ebben ünnepelni tűző napon lehetetlen. Viszont máskor hordhatnák. Keresek két megfelelő méretet s ezeket is a karomra akasztom. Így már a család minden tagjának lesz motoros szerelése, imádom.
Kicsit arrébb lépve megpillantok egy szivárvány csíkos pólót. Nincs rajta semmi, csak a vidám csíkok. Ezekben könnyű lenne őket megtalálni egy tömegben is.
- Az ott - mutatok rá, hogy felhívjam rá Beli figyelmét. - Ahhoz mit szólsz?
Az eladó épp mutatna egy szolid ingecskét, de leengedi a karját s becsukja a száját. Biztosan rájött, hogy miért is jobb hallgatnia. Ügyes, leülhetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy én hajlamos vagyok elfelejteni Belián varázstalanságát, úgy szokott a világ megfeledkezni arról, hogy alapvetően orosz gyerek vagyok. Valahogy az adidasos melegítő nem a szívem csücske, meg pálinkával se szoktam reggel öblögetni, de ha kell, bármikor kicsapom a kamarinskaját s kifulladásig ropom a táncot. Meg igény szerint orosz akcentussal is beszélhetem a magyart, bár olyanom persze nincs, soha nem is volt, mert itt születtem e lapos magyar földön.
A téma a kertipartis szülinapomra terelődik, ami még arrébb lesz csak, de tudom, hogy milyen szívesen segít Beli, úgyhogy rögtön bele is egyezek.
- Nem lesz nagy buli, de mindenképp várunk majd, sütögetéssel vagy anélkül. - Hirtelen eszembe ötlik a tervünk Árminnal, vagyis pontosabban az ő terve és ajándéka nekem - egy igazi randi, valahol, ahol csak mi vagyunk. Már most pillangók röpködnek a gyomromban, ha rágondolok. Na majd ezt is szépen megbeszéljük, csak találjam ki, hogyan mondjam anélkül, hogy ne az legyen a reakció, hogy oké, vigyázok a gyerekekre, amíg ti szobára mentek. Mert... fogunk mást is csinálni. Valószínüleg.
- Akkor majd átugrok valamelyik nap s megnézzük, mit is szeretnél s mit is tudunk összehozni. Ha kéred, hozhatom a beltéri designeremet és asszisztensemet, Pankát is. Kiváló ízléssel rendelkezik, amíg szereted ha minden lehetséges felület más színű. - Ez nálunk pont nem probléma, bár nem bánnám, ha kevésbé lenne kaotikus a ház, de valahogy így illik hozzánk. Kezdem nagyon beleélni magam a queer családapa szerepébe - ha ez valaha kérdéses lett volna, ami nem volt.
Amíg nézelődünk, Belián dörgöli az arcát, orrát hozzám, s néha visszabököm az orrommal finoman s egy puha puszit is nyomok a borostájára. A nő roppant mód zavarban van. Imádom.
Mikor ilyen szépen megtaláltuk a tökéletes szerelést, el is indulunk a pénztár felé, hogy fizessünk s kiszabaduljunk innen végre. Azért máskor Ármint küldöm vagy tényleg az internetről fogok rendelni és kitalálom, hova is küldessem. Biztos okosak tudunk lenni, ha az a cél, hogy ne kelljen plázázni.
- Most merre, drága?
Megállok az ajtóban, hogy szétnézhessünk s eldönthessük, merre is induljunk, s közben még mindig a csípőjén pihentetem a kezem. A biztonsági őr áll az ajtó mellett és rezzenéstelen arccal néz minket. Megremeg a szám, ahogy próbál a röhögés utat törni magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látom, ahogy kivirul a kertipartis meneten, s már rögtön a menün kezd kattogni az agyam. Meg a játékokon a gyerekeknek, meg hogy előtte, ha lesz Beliándadusunk, akkor vajon hova is fog elvinni Ármin. Khm. Nem erre kéne most gondoljak.
- Annyira nem lesz sok édesség szerintem. Tudom, hogy Panka már cukorfüggő, de a kicsikkel próbáljuk másképp csinálni.
Mikor Panka még kicsi volt, az ikrek meg épp újszülöttek, Árminéknak nem volt sok idejük azzal foglalkozni, hogy ki mit eszik. Megértem, soha nem is hoztam fel, nem is hibáztattam érte. Az, hogy ilyen boldog, kiegyensúlyozott gyerekek lettek, már akkora csoda, hogy minden egyéb csak mellékes részlet. Viszont mostmár nincs egyedül Ármin, vagyok neki én, s ha rajtam múlik, kelkáposztán és dinnyén fognak felnőni. És igazából nagyon remélem, hogy rajtam is múlik majd. Hogy ott leszek végig. Hogy ez, ami történik, ez tényleg az életem. Kicsit... impostor szindrómám van. Vagy csak simán nehéz elfelejtenem az elmúlt huszonöt évet. És nehéz megállítanom ezeket a gondolatokat. Mindig ennél köröz az agyam, mint egy megszállott (hah) légy, nem bír leállni. Azért ráveszem magam s Beliánra figyelek, mert ő itt van, eljött velem, segít, meg ilyen lelkes és nem azt érdemli, hogy én közben egzisztenciális válságban fetrengjek.
Közben valahogy kiérünk újra a neonfényes nyüzsgésbe, karomon ott fityeg a kis szatyor, hogy mindenki lássa, mit vásároltunk, s miután korog egy hangosat a gyomrom, a közeli vendéglő-sor irányába kezdem el terelgetni Beliánt. Itt már elengedem a derekát, nem lehet úgy járni, s mostmár nem is akarom feltétlen a pláza összes látogatóját és alkalmazottját lesokkolni - meg nem is sokkolódna le mindenki, az meg nem fun.
- Akkor jövőhéten átugrunk s megbeszéljek, mi is legyen a terv. - Örülök, hogy van valami projekt megint, miután a házban már minden lehetséges sarokban van valami s amíg nem akarunk nagy beltéri átalakítást végezni - vagy nem költözünk el egy nagyobb lakásba -, túl sok dolgom nincs vele. Néha még egy reparo azért ráfér a bútorokra, de az olyan gyorsan megy, nincs benne semmi alkotói öröm.
Igazából... kezd egy gondolat formát ölteni a fejemben. Széles vigyorra húzódik a szám.
- Csinálhatnánk egyszer egy műhelyt gyerekeknek, ők még úgyis pálcátlanok, te meg alapból az vagy, engem meg a kétkezi munka elégít ki, na, szóval ilyen barkácsolós, festegetős, akár batikolós, faragós dologra gondoltam. Mit szólsz? - kérdezem teljesen felvillanyozva, s lelkesedésemben teljesen felé fordulok s beállok az arca elé a vigyorgó pofámmal, így lépkedek hátrafele s nézek rá babakékjeimmel, amiknek nem lehet nemet mondani. Vagyis lehet, de meg ne merje.