Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem akarom, hogy elcsesződjön, most eléggé elviselhető vagy.
Eddig ezt csak magamnak vallottam be, de attól még, hogy az egyik pillanatban megölném, a másikban meg megölelgetném, elég sokszor van most inkább az utóbbi, ami ijesztő. Éppen ezért is nem tudtam mit mondani Lewynek. Szeretném-e, hogy ő legyen az? Most éppen igen, de a következő pillanatban úgyis összeveszünk. Kristóf sosem vette ki a részét a gyereknevelésből, neki ott voltak az üzletei meg a női, a Csinszka féle csinosak. Én fel tudok mutatni egy családot, vélavért, és azt, hogy semmilyen extra hatással nem vagyok a férfiakra. Talán Dwayne-re, de ez nem túl nagy érdem.
- A volt férjem állítólag tönkrement. A szombati boszorkány szégyenrovatában volt. Nevet kellene változtatnom.
Ezt inkább feszültségoldónak szánom. Ilyen az, amikor az ember inkább a vélavér után megy. Most már legalább tudom, hogy miért akkora nagy ügy ennyi idővel később is, hogy Zója egy picikét hosszabb ideig, mint illendő volna, mágiája alatt tartotta Warrent. Mondjuk szívás, mert így nem fog még ilyen időközönként sem gyerektartást fizetni. Igen, ha nem is ő az apja, akkor se fogok neki szólni. Sértve érzem magam, fizessen csak, az ő neve van bejegyezve abba a rohadt papírba, ha Max nem tanult volna meg számolni, vagy ha nem mondom meg, hogy mennyi idős a gyerek, sosem jött volna rá, hogy Eszter apja akár ő is lehetne. Sosem akartam felhozni, a gyerek az enyém, én voltam mellette mindig, és ha az embert sugárban háromszor telibe hányja egy lázas gyerek két óra alatt, akkor kialakul egy kötelék.
- Ajánlom is, és csókolgathatod a talpam nyomát, ha kiderül, hogy igazam volt. Látni akarom.
Mondjuk ilyen úgysem lesz, előbb fojt meg a puszta gondolatával, de akkor is. Nézem, ahogy leteszi elém a sütit, de csak a borítékra tudok gondolni, és hogy mi van benne. Annyira rossz az időzítés. Mármint, neki ott van most Luca, végre boldog lehetne, erre ha az övé a gyerek, akkor tudom, hogy nem fogja hagyni a tény, és nem úgy, hogy megmérgezi, hanem úgy, hogy látni akarja Esztit, és kötődés lesz közöttük, és én leszek az ex, aki be fog zavarni. Nem kellett volna ennek az egésznek megtörténnie. Ha lenne egy időnyerőm, nem érdekelne az se, ha egy napig kell visszatekergetnem, meggátolnám ezt a mostani helyzetet. Végül a kezembe veszem a borítékot, és mint aki citromba harapott, úgy nyitom ki, és veszem ki a papírt, széthajtom, a szemem egyből megakad a válaszon, majd némán átnyújtva neki a lapot, inkább a sütemény felé fordulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A gondolatra, hogy legyek megint Liebhart, azt hiszem, kellőképpen nagyfokú megrökönyödés ül ki az arcomra, majd olyan erővel tör ki belőlem a nevetés, hogy félek, sosem fogom tudni abbahagyni, vagy ha mégis sikerül, akkor csakis azért, mert kiköpöm a tüdőmet az asztalra. Valószínűleg odáig lenne tőle, Mr. Úgy csinálok, mintha nem lettek volna jó pillanataink uraság is. Pedig voltak jók, még ha nem is sok, de a tény, hogy minden férjemet elhagytam, miután vele voltam, jelent valamit. Valószínűleg Kristófot is elhagytam volna, ha nem derül ki, hogy terhes vagyok. Akkor épp elég baj volt nekem a bennem növekvő élősködő gondolata, nem kellett még egy válás is. Kényelmes volt ez így.
Azért persze abbamarad a nevetésem, és egész kényelmessé válik a közérzetem. Eddig nem nagyon voltam jó passzba, amióta megláttam a levelet, egyszerűen gyomoridegem volt, de Max képes volt egyetlen kósza gondolattal megnevettetni. Most minden olyan nyugodt. Most, éppen. A könnyeimet törölgetve emelem fel a fejem, és meg is rázom egy kicsit. Már maga a gondolat felmerülése is lehetetlen opciókat repített elém. Lepillantok az ujjamra, ami feketéllik a szemfestékemtől, így gyorsan megtörölgetem még, nem akarok úgy kinézni, mint akinek nagyon csúnyán bevertek, vagy olyan, mint azok a lányok, akiknek az égben van a csodálkozós szemöldökük és vállalják.
- Mondhatnánk, hogy a kishúgod vagyok.
Igyekszem a lehető legkomolyabban kimondani, de ugyan már. Ez több szempontból is lehetetlen. Például azért, amit az a papír rejt, melyre most olyan ízlésesen ráhelyezte a papírját. Egy pillanatra elcsodálkozom a tetten. Mármint, nem is azon, hogy ezt tette, hanem a reakciómon, amit belül éreztem. Szomorúság és aggodalom egy pillanatnyi, furcsa keveréke. Nyilván, nem akarom ezt a papírt aranykeredben kiakasztani a falra, de azt akarom, hogy ha Eszter megtudja, alá tudjam támasztani, ne csak néhány szó legyen, mégis, megértem, hogy most ezt érzi helyesnek. Rápillantok a süteményre, és inkább egy újabb falatot kanyarítok belőle.
- Hmm... karácsonyra tőled kellene süteményt rendelnem. A nővérem tutira szétsüti az agyát, de valamit nekem is kéne vinnem, és emlékszel arra a csokidarabos meggyes pitére? Az isteni volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pont futni indultam, amikor az igazgató úr patrónusa felkeresett, és elmondta, hogy mi a tényállás, és hát bár már lejárt a munkaidőm, de azért segítenem kellene, mondjuk azonnal. Tekintve, hogy ma egyedül töltöttem volna az éjszakát, ez nem jelentett egy kicsit sem problémát. Nem kellett sem azzal számolnom, hogy mi legyen a gyerekemmel, sem azzal, hogy Ráhel mit fog vacsorázni. Az előbbi a nővéremnél, az utóbbi a kastélyban van, kizáródva. Vissza viszont már nem mentem a házhoz, inkább csak kocogósra vettem a figurát – elvégre harmincon túl, szunnyadó vélavérrel nem sok esélyem van a ráncok ellen – és csodás összeállításomban megjelentem a nagyterem ajtajában, éppen két röhögcsélő rellonos után.
Ennyit a szegény, tragédiát megélő gyerekekről. Beljebb sétálva a terembe, hidegtől elrózsaszínesedett kezeimet – tudom, legalább megy a kinézetemhez – elrejtem, és a hihetetlenül magas százötven centimmel elkezdem keresgélni, hogy hol tudok segíteni. Egyesek elég kreatívak, mint például az a páros, akik ahogy pakolnak ki, valahogy lopják a centiket egymás hálózsákja között. A tinik kreatívak, tudom, én is voltam tini.
- Búúú.
Állok meg végül az alapjáraton sem alacsony zöld házvezető mellett. Eddig csak magassarkúban látott, most viszont megcsodálhatja a valóságot is. Ha kicsit hajtogatnak rajtam, akkor akár egy nagyméretű bőröndben is kicsempészhető vagyok.
- Kriszpin szólt, hogy kellene segíteni, szóval itt vagyok.
Húzom ki magam büszkén. Talán nem kellett volna azt a fél pohár bolt betolni még futás előtt. De ha nem teszem, nem veszem rá magam arra se, hogy fussak, nem mintha így megtettem volna, de legalább motivációm volt.
- Sátrat állítunk? Szeretek állítani.
Ajj, ez a sok bevágódás, azt se tudom ám, hogyan csinálják azt, de csak nem lehet olyan nehéz, sokan csinálják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Még nem véresek a falak.
Húzom el a számat, miután körbenézek. A legtöbb gyerek arca értetlenséget tükröz, mozgásuk darabos. Egy kisebb csoport azt hiszi, hogy ez meg sem történik, csak gyakorlat és szivatás, megint mások meg éppen élvezik ugye, hogy nincsenek falak. Felpillantok a férfire, cicamosolyt küldve neki. Tudniillik én rellonos voltam, azokban a régi szép időkben, amikor Algood, Raziel meg Charlie Steerforth is ott koptatták az ülőalkalmatosságokat. A mai napig emlékszem arra, hogy utóbbi vörös vére ténylegesen felkenődött oda. Szerettem azt az időszakot, jó volt. Persze most se rossz, csak más.
- Hú, szép nagy példány.
Látom én a mosolyát, és igen, szándékosan mondtam, amit, és ezt még lehet fokozni, és meg is teszem, de persze csak ízlésesen. Azt mondta a napi tarotkártyás boszi a téren, hogy nem a megfelelő jeleket küldöm. Hát most kap ilyen jeleket. Utalásosakat. Csak úgy árasztom magamból a jeleket. Jobbat úgysem tudok tenni. Csak ne lenne ilyen piszok szép, amikor mosolyog, eléggé megnehezíti a dolgomat. Csinszka mindig azt mondta, hogy olyannak kell lennem, mintha én lennék a végzet asszonya, de én nem vagyok olyan, mint ő. Már a magasságom is gyerekes, szó szerint.
- Te is itt táborozol?
Teszem fel a kérdést felpillantva rá, és magamban megcsapkodva magam, nehogy bármilyen ajánlatot tegyek. Jó, hogy csak magamban csinálok ilyeneket, és nem nyíltan ütlegelem, mert még a végén kitiltanak innen és bedugnak a sárgaházba. Ott aztán beszélgethetek a belső hangjaimmal. Szóval most csak nézek fel rá, és várom, hogy milyen tervei vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te egy akkora faragatlan bunkó vagy, hogy az valami hihetetlen, Liebhart!
Csattanok fel, és még az asztalra is csapok. Bár belesajdul a kezem, rosszul találtam el a lapot, de egyetlen, hirtelen összerándult szemöldök összevonáson kívül nem tettem semmit. Nem álltam neki drámázni, sem lekámpicsorodott szájjal vigasztalásért esdekelni a másiknál. Azt hiszen, ilyen a felnőtt lét. Szörnyen unalmas.
- Huszonkilenc vagyok.
Már négy éve, és ha minden jól megy, a következő hatban is az leszek még. A huszonkilenc a nő legszebb tíz éve, szóval nem szólnék be, Mr. Liebhart, mert a férfiakra ez nem igaz. Ők csak öregednek. Pontosabban, ők az öregek, a nők érettebbé válnak.
- A nő olyan, mint a jó bor, az évek számával egyre kívánatosabbá válik. Irigykedsz csak.
Mondjuk nem tudom, hogy mire, de amilyen hihetetlenül hitelesen jelentem ezt ki, kissé még én is elhiszem, hogy igaz. Mintha bármire is irigykedhetne. Nem ő nevel egy gyereket egyesül, nem őt utálja meg az a kis méreggombóc időről időre azért, mert a világ dolgai nem úgy történnek, ahogy szeretné. Makacs, önfejű, tüneményes, éppen, mint a nagyanyja, pont olyan, mint az anyám. Tényleg igaz, hogy a tulajdonságok ugranak egy generációt.
- A málnás jól hangzik. Tudod mit? Lepj meg. Mondjuk három süteménnyel. Kifizetem, megéri.
Komolyan gondolom. Egyrészt mert finom, másrészt mert nem kell nekem az, hogy mások megszóljanak. Jó, oké, nem tudok sütni, de hát attól még nem vagyok rossz anya, főleg, hogy én ezt az egészet nem is akartam.
- Nem. De ha tíz év múlva megkérdezi, nem akarom letagadni.
Felelem nyugodtan, és én is egy nagyobb falatot veszek be a pofimba. Nem fogom tagadni a gyerek előtt, bár gondolom, a másik fél ennek örülne.
- Miért kellett ezt az egészet megbolygatni akkor, hm? Komolyan kérdezem, Max. Még a nővéremnek se mondtam el. Neki sem. Senkinek. Csak én tudtam. Miért kellett számolgatnod meg gondolkoznod ezen? Van egy gyereked, és akkor ezt most tagadjuk, és miközben folytonos tagadásban élünk, majd elhisszük, hogy ez nem is igaz? Komolyan nem értelek.
Szusszanok végül egyet, mert túl sok mindent mondtam egyetlen levegővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Csak otthonossá teszik a helyet.
Jelentem ki lelkesen, miközben körbepillantok. Egy kicsit előidézi a fiatalkoromat a tény, hogy ennyi rellonos vesz körbe. Imádtam a zöld egyenruhát, a sárkány szimbólumot. Mindent. Egy kicsit el is önt a lelkesedés, de most sajnos úgy kell csinálnom, mint egy komoly felnőtt, pedig nagyon is ínyemre lenne nekem is bevetni magam ide, megtalálni a tökéletes sátrat, ahonnan a legjobb a kilátás, ahol a legszebb a napfelkelte, és ahonnan a leggyorsabban el lehet érni reggel egy kis kakaót.
- Úgy vélem, rengeteg potenciál van önben, Mr. Magnus.
Kapom el a pillantását, és egy kicsit ki is húzom magam, ahogy anyukám tanította. Ki a cicit, be a hasat, fordulj fiam egy kicsit, hogy jobb szögben lássa a szemed. Rengeteg ilyen borzalmas tanácsom van az utókornak, olyanok, amiket belém neveltek, és amiket remélem nem adok tovább.
- Fontos, hogy kellőképpen messze legyenek az Eridontól.
Közben én is nekiállok a bontogatásnak, hogy tényleg mozogjon a kezünk is, ha már egyszer jöttem. Elpillantok az egyelőre veszteglő pirosak felé, majd vissza a férfira, végül négykézlábra ereszkedve elkezdem kihajtogatni a felém eső részt. Ez egy hatalmas sátor lesz, ha felállítják.
- Óóó Merlinre, az ott két grillszett?
Igen, négykézláb az ember egy új szinten ismerkedik meg a hellyel, még lejjebb is hajolok kicsit, hogy jobban el tudjam olvasni a feliratot rajta. Jó kis cucc, ezek szerint elég jól eltervezték már, hogy mi lesz itt.
- Még a végén el kell gondolkoznom azon, hogy a Rellon bosszantotta fel a festményeket. Igazából elég sok tippem hozzátok kötődik, pár a Navinéhez meg az Eridonhoz. De leginkább a zöldekhez passzol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Amilyen szerencsém van, csak utóbb fog megtörténni.
Felelem bosszúsan, de mivel most nincs itt, ezért el is engedem. Még a végén tényleg megöregszem abban, hogy miatta bosszankodom. Maximilian hivatalosan is ártalmas az ember egészségére, és nagyon, de nagyon fogom utálni őt, ha kiderül, hogy miatta lettem terhes. Én ezt nem akartam. Tényleg nem. Nem akartam anya lenni, nem akartam gyereket. Imádom, szeretem Esztert, de Merlinre mondom, sosem akartam, hogy nekem felelősséggel keljen viseltetnem egy másik emberi lény iránt. Én azt reméltem, hogy életem végén majd megállapítom, hogy nem volt unalmas az életem, aztán jóccakát. Semmi extrára nem vágytam, mert tudom, hogy nem vagyok rá alkalmas. Nem vagyok szülőnek való. Talán soha nem is leszek, küzdök érte, én tényleg minden egyes nap megküzdök a ténnyel, hogy anya vagyok, és hogy nem csak az egyik unokahúgom az, akivel mondjuk együtt töltök egy vagy két napot, hanem a saját gyerekem. Furcsa, de nálunk nem alakult ki az a kötődés az elején. Mondjuk, ha Liebhart vér folyik benne, az sok mindent megmagyaráz.
- Tényleg az. Csóri kölyök, én is megválogathattam volna az apajelölteket.
Húzom el a számat. Persze, mivel nem gondolkoztam gyerekben, nem gondolkoztam abban sem, hogy az apákat kellett volna válogatnom. De most már ez van. Hamarosan ki fog derülni, hogy Max-e vagy Kristóf, remek lesz. Csak nem tudom, hogy utána mégis mi fog változni, de már most érzem, hogy nem fog tetszeni a dolog. Viszont hagyjuk is, hiszen Lewy-ék csodálatos szülei lesznek egy csöpp kislánynak, aki olyan gyönyörű lesz, mint az anyukája, és olyan cserfes, mint az apukája. Egyszerűen tökéletes lesz az életük, és ennek örülök. A gyors támadás után elhúzódok, de már nem ülök vissza, mert bizony eltelt sajnos a tanóra, a következőben pedig már nincs olyan szerencsém, hogy itt legyek, pedig Lewy-vel szívesebben ellennék most.
- El kell mennem az életunt negyedévesekhez. Komolyan mondom, borzalmasak a kölykök abban a korban. A kicsik olyan aranyosak.
Vonom meg a vállam, amolyan ez van alapon. Végül is, nem tudok vele mit csinálni, másrészt meg én is voltam ennyi idős, és a tanáraim valószínűleg pont ennyire utálatosnak gondolhattak. Szépen felhúzom a cipőm és magamhoz veszem a jegyzeteimet.
- Hajrá apuka, várnak a repkedni vágyók. Később beszélünk.
Dobok egy puszit neki még a levegőben, végül aztán ellibbenek, hogy még idén odaérjek az órámra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A férfiak korábban halnak, mint a nők.
Világítok rá a tényre, villámmal a férfi felé bökve. Mondjuk az is igaz, hogy leginkább a nők miatt halnak korán, de hát az mellékes. Visszairányítom inkább az evőeszközt a sütemény felé, még mielőtt azt hinné, hogy le akarom szúrni, vagy ilyesmi, és egy újabb falatot emelek fel, ám mielőtt még bekapnám, hozzáteszem:
- Vagyis a földön töltött idődet nézve, te öregebb vagy, mint én.
Még egy lesajnáló arckifejezésre is futja, mielőtt bekapnám az isteni falatot. Valljuk be, azért ha valamihez nagyon ért Max, az a sütemény. Meg az, hogy hülyére vegye a nőket, de ez meg eléggé betesz az egomnak, így igyekszem nem koncentrálni rá. Engem is sokszor vett hülyére, sokszor meg közel álltam hozzá, hogy gyilkossá tegyen, de mázlija van, mert csak porcelánt törtem szét rajta, nem a kis életét.
- Voooa Voooa állj, állj, állj!
Hogy is van az? A pszichopaták háromszor mondanak ki bizonyos szavakat? Én esküszöm, hogy alapesetben meg sem fordul ilyesmi az eszemben, de ha róla van szó, elfog egy érzés, hogy szívesen küldeném a fájdalmas halálba. Úgy tűnik, nekünk házasoknak se kell lennünk, hogy eljussunk ide. Egyik pillanatban még sütizgetünk, a következőben a másik halálát tervezgetjük, miközben emelt hangon "kommunikálunk".
- Ki mondta, hogy együtt kéne élnünk? Hát hell no, öcsém, én nem akarom, hogy elszívd sz oxigénem. Sem te, sem más. Én a saját magam ura vagyok, és nem akarok egy ilyen klimaxos arccal együtt élni.
Az lehet, hogy Max megemelte csak a hangját, de én viszont kiabálok, mert mindig többet kell tennünk, egymás fölé kell kerekednünk. Mondjuk innen jön az, hogy ha én kiabálok, akkor ő fog tettlegességig eljutni, amit meg viszont nem fogok megvárni. Meg azt sem, hogy kioktasson, hogy nem is vagyok képes támogatás nélkül élni. Utálom, ha igaza van.
- Én sem tudtam, hogy a gyereked, jó?! Most tudtam meg én is. Ez van, Max, ha nem ez lenne a lételemed, akkor most nem tartanánk itt. Na és akkor mi van, ha nem csak egy gyereked van? Mi van, ha a világban rohangál még vagy nyolc Liebhart? Nincs rá garancia innentől, hogy csak egyszer ment mellé a történet.
Nem szép dolog bántani, és nem is akarom, de valahogy ezt hozza ki belőlem, bosszant, és pont ezért félek, hogy egy idő után Eszti is bosszantani fog. Nem is akartam gyereket, erre lehet, hogy éppen ezt a stílust örökli majd, én meg megyek a börtönbe, mert kinyírom. Remek kör lesz.
- Tudod mit, Max? Nekem van gyerekem. Több, mint egy éve nincs apja, és jól megvan így. Rendben? Nem kell aggódnod, sosem fog kiderülni. Most pedig, elmegyek.
Még az a tipikus néger nős mozdulat és arckifejezés is megvan, amit a túl sok tévénézés okoz. Egyszerűen felvettem onnan számos kellemetlen szokást. De mielőtt tényleg felfogná, hogy mi van, fogom magam, és kimegyek, hogy elkezdjem visszahúzni a cipőm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Szerintem túl nagy a nyugalom. Tudod, mint a vihar előtti csend. Egy jó verekedés, az hiányzik innen.
Ez az igazán szép. Itt vagyunk mi ketten, két tanár, egy házvezető és egy titkárságvezető, és arról beszélgetünk, hogy hiányzik a dráma a tizenévesek mindennapjaiból, valami, ami megmozgat minket is, egy esemény, ami a régi életünkre emlékeztet. Innen látszik, hogy vagyunk, akik vagyunk, az auror és a kocsmákban edződött pincérnő.
- Amúgy szomorú, hogy nem vagy kizáródva. Már majdnem felajánlottam a fél ágyamat. Ennyin múlott a dolog.
Felemelve az ujjaimat, apró távolságra tartom el őket egymástól. Szomorú, pedig milyen egyszerű és ártatlannak tűnő indok lett volna: "Házvezető vagy, ki kell pihenned magad." Nem mintha csak alvást tervezne ilyenkor az ember.
- Áááh, szóval te is az a fajta ember vagy, aki ha egyszer ráveszi magát, akkor mindenen túl akar esni. Bemész egy nagyáruházba, és mindent, amire úgy érzed, hogy az elkövetkező egy évben szükséged lesz, megveszed?
Láttam már pár ilyen embert, és pár csodálkozó arcot, amit az emberek vágnak a látványra, amikor kipakolnak egy-egy mindennel teli kosarat. Teljesen természetes, hogy az ember öt polár takaró mellé vesz hat szál kolbászt és hat sószórót.
- Ha a Rellon a legjobban nevelt, akkor most összetörte a gyerekkoromat, mister. Ugye, nem akarja, hogy szomorú legyek?
Tetetett elkámpicsorodással nézek rá, és még szipogok is egy kicsit. Aztán nevetek, mert amúgy se gondolom komolyan. Nem félek attól, hogy a Rellon átveszi majd a Levita helyét.
- Azért remélem, hogy nem fogsz ráhajtani Lucára, mint az egyetlen nőnemű házvezetőségi tagra a "tábortűz" mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Annyira kínos ez az egész. Egy órája értesítettek, hogy jobb lenne, ha bejönnék, mert Esztert elzárták a viselkedése miatt. Az a gyerek, amelyik a légynek sem képes ártani, most elzárást kapott, hat évesen. Ilyen egyszerűen nincs. Első körben arra gondoltam, hogy túl sok időt tölt Seannal, a második az, hogy ilyen apától mit vár az ember, a harmadik meg az, hogy olyan anyától, mint én, mit várhat bárki is. Aztán eszembe jutott az, hogy ugranak egy generációt a tulajdonságok, így az exanyósom és az anyám tehet mindenről. Remek, a gyerekem a sátán lesz maga, és végre a sötétség győzedelmeskedett az a kis jóság felett, ami fogalmam sincs honnan jutott belé, talán az elfogyasztott borral.
Lényeg a lényeg, hogy már tíz perce itt ülök egy puffon, amit inkább gyerekeknek találtak ki. A kabátomat és a táskámat az ölemben tartom, a bokáimat szorosan összefogva, időről időre alsó ajkamba harapva. Sosem voltam még ilyen helyzetben, a gyerekem sem harapott meg még senkit. Most meg állítólag az egyik tejfoga is kihullott a gyerekbe harapáskor. Igazán szép emlék lesz ez mindenkinek, a véres szájú lány. Meg fogom ölni.
Percenként előveszem a telefonom, fogalmam sincs, hogy minek. Kristófot akartam felhívni, ennyi idő után nem is értem, hogy minek. Ő már nem más, mint időről időre egy az ígéretéhez képes kevés számot tartalmazó csekk, semmi több. Most is van egy nálam, de nem tudok bemenni a bankba beváltani. Kellene a pénz, de úgy nem megy, hogy tudom, nincs köze hozzá. Ráállok a névjegyére, majd kinyomom a telefont, az elsötétült képernyőn meglátva az arcképemet aztán megint megnyomom oldalt, feloldom, és szembe néz velem a vigyorgó arcunk. a következő pillanatban pedig Max arca. Őt hívom, de aztán egyetlen csörrenés után gyorsan kinyomom. Mit mondhatnék neki a múltkoriak után? Megint elsötétül, de zavar, hogy ki fogja jelezni neki, hogy kerestem. Megint megnyomom, messengeren keresem meg, és csak annyit írok neki, hogy: "Véletlen volt. Bocs." Megnyugodtan nyomom ki megint, és a fejemet a falnak vetve nézem a velem szemben elterülő gyerekrajzok sokaságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tekintve, hogy a nővérem hamarosan akkora lesz, mint egy lufi, a hétvégén elégedetten néztem körbe a szekrényébe, és mondtam meg neki őszintén, hogy mi az, amit már nem fog többet felvenni. Így lett tíz új ruhám, ami szerintem egy elég jó felállás, nagyon ügyesnek érzem magam. Tehetséges nőszemély vagyok.
Ennek a sikeres fogásnak köszönhetik a másodévesek, hogy ma olyan órát kaptak tőlem, ahol kiélhették a kreativitásukat, és színezhettek. Oké, az igazsághoz az is hozzájárul, hogy összesen négyen voltak az órámon. A többiek részt vettek abban a fogadásban, ahol szó szerint csak belenyaltak az órai bájitalba, arra fogadva, hogy ki fog előbb elaludni. Egy hibás összevalónak köszönhetően azonban alvás helyett egy egészen más tevékenység miatt vannak most ott. Az biztos, hogy a szervezetük alapos tisztításon esik át. Hülye gondolat elhinni, hogy egy másodéves, éjjel, prefektusokat kerülgetve, helyes hozzávalókat lop a szertárból. Nem is baj, nem sok kedvem volt amúgy sem rendes órát tartani, szóval még jó, hogy van egy gyerek otthon, akinek köszönhetően van egy csomó színező is leledzik a házban, hozzá meg mindenféle filctoll, ceruza, toll. Így hát egészen kellemesen telt ez a háromnegyed óra.
Visszasétálva az eredeti munkaállomásomra, őszintén, körül sem nézek. Tudom, hogy Kriszpin még nincs itt, a naptár szerint valószínűleg nem is jön ma be, így szegény Lucának háttal lepakolok a kezeimből dúdolgatva. Békésen elrendezek mindent, és csak amikor a bögrémet felveszem, akkor fordulok meg.
- Jesszus! Ne haragudj, nem vettelek észre.
Nem is éreztem, hogy néznek, pedig általában feltűnik, ha van itt még valaki. Most viszont semmi. Rendesen, semmi. Öregszem. A bögrét inkább visszateszem a helyére. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, de valahogy nem is szeretnék elkezdeni összeesküvés elméleteket gyártani, mert csak magam alatt vágnám a fát.
- Az igazgató úr nincs most itt, tudok neked segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lucus

Gyorsan lepakolok mindent, de közben figyelmesen hallgatom Lucát. Szerencsés eset, hogy nő vagyok, mert így legalább tudok egyszerre több mindenre figyelni, míg a szakmai előéletem - a pincérnősködés kocsmákban -, hozzásegített ahhoz, hogy gyorsan el tudjam helyezni a félinfókat. Így teszek most is, miközben a mondat végére ér, már veszem is elő a megfelelő papírokat.
- Nem, Kriszpin nem foglalkozik ilyesmivel, ezt a hivatal küldi ki válás vagy házasság... esetén.
Egy leheletnyit talán megakad a hangom abban a pillanatban, hogy kimondom: házasság. Nem is kell a papírra néznem, hogy tudjam az áll benne, mégis, automatikusan kinyújtom a kezem a nő felé, hogy átvegyem tőle őket. Nem pillantok rá azonnal, hanem előbb besétálok az igazgatóhoz, és kihúzom az egyik fotelt, ami bent árválkodik.
- Jobb, ha leülsz, mert ez egy kicsit hosszú folyamat. Szoktak itt székek lenni, de őszintén szólva, nem tudom hova lettek. Már két napja keressük őket. Úgy vélem, komoly csíny áldozataivá váltak.
Tetetett szájelhúzással jelzem a szomorúságomat, mert eléggé megkedveltem őket. Csak ezek után ülök le, és egy néma sóhajtással hajtom szét a papírokat, melyek igazolják, hogy mostantól Mrs. Liebharttal van dolgom, és nem Czettner kisasszonnyal. Furcsa így látni Max nevét, meg kicsit furcsa az egész. Nem azért, mert bármit is akarnék tőle, hanem mert olyan csúnyán váltunk el. Azóta nem beszéltünk, azonban ő fogta magát, és megnősült, én pedig nem tudok mást csinálni, mint nézni a gyerekemet, és felmérni az esetleges vonásokat, melyekben eltér tőlem. Amióta pedig tudom, hogy biológiailag egy Liebhart, egyre több mindent fedezek fel benne, ami hozzá kapcsolódik. Bárcsak vissza lehetne ezt az egészet fordítani. Jól megvoltunk mi ketten, és nem éreznék most gyomorgörcsöt és bűntudatot, miközben a papírokat töltöm ki.
- Azt mondtad, hogy legutóbb. Voltál már férjnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szóval férjhez ment, akkor egészen jól tippeltem be a helyzetet. Hát ez egyszerűen nagyszerű. Nem, tényleg nem a helyzettel van bajom, csak eleve túl sok minden kavarog benne, a Liebhart név miatt, most meg békésen töltögetem ki a papírokat, ahol egy újabb asszonyt rögzítek be az életébe. Végül is, nekem is volt három, nem szólhatok.
- Egy komplett ágy?
Pillantok fel csodálkozva, a korábbi gondolatokat mélyre száműzve. Kicsit olyan vagyok ebből a szempontból, mint Scarlett, az Elfújta a szélből. Majd holnap ráérek belegondolni, most egyszerűen nincs hozzá kedvem/energiám/hangulatom. Én nem is vagyok az a fajta ember, aki az ilyeneken kiakad, sőt, nem is hiszem azt, hogy jogom lenne kiakadni, így aztán szépen eltárolom a problémát valahova mélyre, és leírom az újabb adatokat.
- Jesszus, milyen fiatal vagy!
Döbbenek meg, leginkább azon, hogy megdöbbentem. Azt hiszem, ez az a pillanat, hogy elkezdtem belegondolni, hogy mennyi idős is vagyok. Sok, nagyon nagyon sok. Oké, mentségemre legyen írva, hogy ennyi idősen én is férjhez mentem a tervezett igazihoz, ami három után már illendő volt, sőt, Eszti is úton volt, de akkor is, más lassan harminckét évesen belegondolni abba, hogy az ember volt huszonnégy is. Mindenesetre már a nagy ledöbbenésben eljutok a második oldalig, mire elmeséli, hogy villámlátogatást tett. Muszáj elnevetnem magam, mert nagyon tetszik ez a szó.
- Reméljük, ez hosszabb életű lesz akkor, csak ne engedd vélák közelébe, azok nagyon veszélyesek.
Én maximum Dwayne Warrenre fejtettem ki eddig hatást, de csak azért mert olyan gyenge a csórikám, hogy a kviblivélaságom is vonzza, hát azzal meg nem nagyon tudok mit csinálni. Szerintem vicces, de elhiszem neki, hogy nagyon kellemetlen lehet.
- Mivel friss házasok vagytok, bele kell írnunk azt is, hogy terveztek-e gyermeket az elkövetkezendő öt évben, illetve, hogy ha van szobád a kastélyban, akkor azt meg kívánod-e tartani, amennyiben nem, úgy a bejáráshoz milyen eszközt veszel igénybe. A térítés miatt leginkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mr. Magnus

- Hervasztó dolgokat nem éri meg csinálni.
Értek egyet vele, komolyan bólogatva. Meg aztán persze nem is tesz jót az ember közérzetének, ha olyan dolgokat kell csinálnia, ami nagyon távol áll tőle. Nekem például úgy kell viselkednem, mint egy felelősségteljes felnőttnek, tiszta szívás az egész. Amikor a férfi fülelni kezd, engedelmesen csendesedek el én is, sőt, még a mozdulataimat is megállítom, nehogy aztán még a végén elmulassza a titkos hang forrását. Fogalmam sincs, hogy mit hall, de benne vagyok a játékban, mert érzem, hogy ez csak nekem fog kedvezni.
- Óóóó, Merlinre! Meg kell mentselek!
Tetetett aggodalommal indulok el felé, a térdeimen suhanva, ami kívülről is vicces lehet, hát még amikor a bal térdemmel beletérdelek egy apró csavarba talán. Igazából fogalmam sincs mi az, de pont olyan érzés, mint amikor az ember legóba lép a sötét szobában, és egyszerre hívja segítségül, majd szidja el az összes istenséget minden vallásból.
- Szentséges szalamandra!
Én is meginogva dőlök végül is el oldalra, szerintem a másik fél számára lassított jelenetként, tekintve, hogy én magam is úgy érzékelem, mintha hirtelen megállt volna az idő, én pedig lassan adnám át magam a padló iránti vonzalomnak. A térdemet átölelve a karjaimmal, nyomom le végül a fájó pontot. Furcsa, de ez tényleg képes segíteni. Lehet persze, hogy csak bemesélem magamnak, de most éppen hat, mert alig egy pillanattal később már nevetek a férfi mellett fekve. Hihetetlen, hogy mennyire béna vagyok.
- Azt hiszem igazi bajba jutott hölgy lettem. Remélem, azért még így is játékban vagyok a fődíjért.
Pilláimat megrebegtetve, halál lazán teszem a jobb kezem a fejem alá, és mintha mi sem történt volna, felhúzott jobb lábamon átvetem a balt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lucus

- Mondjuk, én sajnos el tudom képzelni, hogy mire kelhetett.
Bár sok itt a tini terhesség, komolyan, mint egy javítóban, mégis elég sok a kényelmetlen felület. Én jó gyerek voltam, Bárcival igyekeztünk megtartani az illendő közeget. Nekem anno csak ő volt, nem váltogattam úgy a párjaimat, mint az alsóneműmet.
- Mondjuk elég érdekes, hogy senki se tudja, hova tűnik egy ágy. Mármint az rendesen nagy.
Teljesen meglepett a történet, még el is mutogatom, hogy ágy, mintha most először hallanánk róla, pedig az nem valami mugli csoda, hiszen mi is ágyon alszunk. De mégis megdöbbentő, hogy mi minden történik ezen a helyen.
- A magasságod miatt is, ugye? Eddig leginkább kocsmákban dolgoztam. Tudod milyen nehéz ezzel a magassággal a két méteres szekrények között egyensúlyozni? Egyszer olyan tömeg volt, hogy egy pasi szó szerint felkapott, és úgy vitt át a tömegen. Nem tudom, hogy mi nyomott minket, amikor megálltunk a növésben.
Az idősebbik nővérem és az anyám is modell, az apám egy magas, szikár ember, a nagyapám szintén, sőt a bátyám is. Zója valamivel magasabb, nem sokkal, de a verseny legnagyobb vesztese egyértelműen én lettem. Mondjuk engem annyira nem zavar, mert kicsi vagyok és praktikus.
- Egy idő után a válásokba is bele lehet jönni. Mondjuk furcsa, engem pont az utolsó csapott arcon. Az első három halálra volt ítélve.
Legyintek is egyet hozzá, nem érzek semmi mély dolgot velük kapcsolatban. Az utolsó, az az egy, ami igazán bosszant, de azt hiszem, az is csak a körülmények miatt, hogy egy véla tette ezt, egy olyan ember, akinek valóban megvolt a hatalom a kezében.
- Oké, akkor ezekre nem, és nem a válasz. Mondjuk igaz, nem hiszem, hogy egy képeslapért cserében Kriszpin elnézné az árát. De akkor ez korábban is így volt?
Nem rémlik, de azt hiszem azt nem is én csináltam. Jelzem a nőnek, hogy várjon egy pillanatot, és felpattanva besétálok az igazgató irodájába, majd fél perccel később visszatérek Luca aktájával.
- Ahogy nézem, az elődöm ezt nem töltötte ki, azért nem rémlett, hogy ilyen speciális a helyzet. Ezt itt hagyom, úgyis át kell írnom a nevet a gerincén is.
Leteszem magam mellé, és közben meghallgatom a következő kérdését, amire egy pillanatra felvonom a szemöldökömet, de utána rendezem gyorsan a vonásaimat.
- Ez látod egy jó kérdés. Eddig mindenki, aki ilyen adatlapot kitöltött azt mondta, nem tervez gyereket, de ti most házasodtatok össze. Megnézem a magyarázatot.
Gyorsan hátralapozok, és megkeresem a tizenegyes magyarázatot.
- A terhesség tizenharmadik hetén vagy köteles bejelenteni, a tervezettet meg azért jó, hogy a vezetőség az esetleges helyettesítéssel számolni tudjon. Mondjuk, a Navine esetében Lewy csak nem esik teherbe, szóval szerintem nem gáz az sem, ha beírjuk, hogy mondjuk két éven belül, nem? Az ilyen laza majdnem középút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lucus

- A hogyanra én is kíváncsi vagyok. Bevallom, nagyon szívesen végignéztem volna, ahogyan az egészet kitalálják és végigcsinálják. Szerintem nagy buli lehetett az elejétől a végéig.
Az én gyerekkoromban inkább a párbajozás volt a menő itt. Mondhatnánk ezt a változást a történelem iránti elköteleződésnek is, hiszen most érett meg a "szeretkezz, ne háborúzz" jelszó úgy igazán. Persze ez csak addig vicces, amíg nem én adminisztrálom a sok teherbe esett tizenévest. Onnantól nem annyira vicces a szituáció, mert belegondolok mindig abba, hogy egy nap Eszter is hazaállíthat azzal, hogy: "Na anyám, itt az ideje, hogy babázz, amíg én leteszem az alapvizsgákat." Persze, remélem azért ennél értelmesebbnek nevelem majd, de sosem lehet tudni, főleg elnézve a mai tizenéveseket.
- Az a lényeg, hogy meg tudod akkor oldani. Vannak ilyen utazási kedvezmények, amiket igénybe lehet venni, vész esetére. De az a legjobb ugyebár, ha nincsen vész.
Nem tudom, hogy az elődöm mennyi mindent mondott el, azt tudom, hogy amikor elment, akkor már régóta a hűsége miatt maradt az igazgató mellett, és nem azért, mert még dolgozni akart a nyugdíj mellett, szóval lehet, hogy már ezekbe annyira nem ment bele. A babás válaszra viszont hirtelen magasra szökött a szemöldököm, meg egy pillanatra a vérnyomásom is, és majdnem elindultam rárúgni az ajtót Liebhartra, hogy ha neki van gyereke, akkor mit vegzál engem azzal, hogy a saját példányomnak ki az apja. Különben is, amióta kiderült, csak én bosszankodom, ha eszembe jut, ő valahogy nem került elő. Jó, ezt annyira nem bánom, csak én még mindig nem érzem indokoltnak, hogy ennek az infonak ki kellett derülnie. El azonban mégsem indulok, mert úgy tippelem, hogy egy közös kisállatról van inkább szó.
- Ez igaz, Maja szerencsés, hiszen Lewy csodálatos apa, nem tudom, hogy láttam-e még férfit, aki így szereti a gyermekét. Majd mondom Kriszpinnek, hogy iktasson be kedvezményeket a kispapáknak is.
Mosolyodom el szélesen, majd a lány felé fordítom a papírköteget.
- Nézd át, hogy minden jó-e, és ha igen, akkor minden oldal alján szignózni kell, a végén pedig aláírni. Tényleg, a Reát választottad, de attól még a megszólításban megtartod a Lucát is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A filmekben minden olyan tökéletes. A lány összetöri magát, a férfi megmenti, és ellibbennek a naplementébe. A valóság azonban az, hogy ahogy felveti, hogy megnézné, hogy mennyire gyilkoltam le a térdem, a fejemben milliónyi kicsi Tati kezd el szaladgálni sikongatva, mert: Lehet, hogy petyhüdt a lábam, hiába futok. Lehet, hogy nincs olyan vonzó színem, mintha nyáron volt? És a legzavaróbb: Mikor gyantáztattam én utoljára?!?! Az egész olyan gyorsan átfut az agyamon, hogy szegény Alastair még csak meg sem emészthette a tényt, hogy eldőltem. Viszont ha a többiben nem is, az utolsóban megnyugodhattam, mert ahogy a gyanta szó bevillan az agyamba, jön a fájdalom érzete is, és a tény, hogy öt és fél napja történt. Aucs.
- Ne haragudj, kicsit hideg.
A kezemre gondolok, ahogy hozzá ér, és bár ott tényleg hideg maradok, a lábujjamtól a fejem búbjáig átjár a forróság. Túl vonzó ez a férfi ahhoz, hogy ne így történjen. Amúgy is, csak a javamra íródik, hogy hideg a kezem, hiszen azt mondják, ez egy másik előnyös képességre irányítják rá a figyelmet. Végignézem, ahogy szabaddá válik piros térdem, amin meglepődve tapasztalom, hogy van egy halvány vágás is, mint amikor az ember papírral vágja el magát.
- Óóó... harci sérülés. Hős vagyok.
Jelentem ki büszkén, felkönyökölve, elégedett mosollyal az arcomon. Milyen jól tűröm, hogy szerencsétlen vagyok, ugye? Ülésbe tornázom magam, és kicsit közelebb csúszok, és lehalkítva teszem meg az ajánlatomat:
- Mondd a paramétereket, és megmondom, hogy merre induljuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Végre egy kicsit kimozdulok. Komolyan mondom, ha még egy Dóra, a felfedezőt meg kell néznem, akkor esküszöm megkeresem ezt a Dórát kitaláló alakot, és addig verem, amíg mozog. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan férfi találta ki Dórát, aki utálta az anyját, és azt akarta, hogy más anyák is szenvedjenek. Most viszont a nővérem vigyáz a gyerekre, ami azt jelenti, hogy azt csinálok, amit csak akarok, és én tudtam, hogy bármit is csinálok, azt Bárcival akarom csinálni.
Így hát, amikor meglátom őt közeledni a megbeszélt találkozási ponthoz, megszaporázom a lépteimet, már amennyire ezeken a macskaköveken szaporázni lehet tűsarkúban, és olyan nagyon boldogan ölelem át, hogy félő, kiszorítom belőle a szuszt. Persze nem akarom, de esélyes.
- Hiányoztál.
Búgom bele a fülébe, és még egy cuppanós puszit is nyomok a nyakára. Örülök, hogy látom úgy is, hogy nem az irodájában ül, és ráncolja a homlokát egy-két kiadás miatt. Olyankor is szép persze, csak gondterhes, és olyankor látszik rajta, hogy felnőtté vált. Ilyenkor viszont olyan kis kölyökképe van, és sokkal kékebb a szeme.
- Egy sarokasztalt foglaltam, ott ritkábban törik be az arcodat.
Nem mintha tudnám, csak amikor bejöttem, és éppen befejezte a pultnál unatkozó kétajtós szekrény a nevetést, hogy én foglalni akarok ide egy asztalt, akkor mondta, hogy az ott általában védett, meg, hogy ne nagyon mutogassam magam, mert elveszthetem az erényemet. Négy férj után bájos, hogy valaki ezért még aggódik.
- Az lesz az.
Mutatok az elszeparált részre, aminek a környékén valóban üres minden.
- De ha arcoskodni akarsz, ülhetünk a pulthoz is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Van az a mese, aaa hosszú hajú lány, jaj mi a neve na…
Egy pillanatra meg kell állnom, mert végig kell gondolnom, hogy most ez melyik. Szörnyű, hogy ahogy Eszter öregszik, úgy kell nekem is egyre több hercegnővel tisztába lennem, és amikor mond valamit, akkor tudnom kell folytatni. Borzalmas, és az még inkább, hogy még megy is a dolog.
- Aranyhaj! Na abban van egy kocsmai jelenet, ahol mindenki énekel, mert a gonosz banditák igazából érző lelkek, és olyan aranyos álmaik vannak. Vicces lenne, ha ezt most itt megvalósítanád.
Elképzelni is vicces, ahogy Bárci jelenlétére egy halom bájital és egyéb tudatmódosítószer árus meg gyilkos nekiáll dalolni a világbékéről. Ha mégis megtörténik, én esküszöm, hogy állítok neki egy szobrot. Komolyan. Engedem, hogy odalépjen, és bár az asztal felé haladok, azért figyelemmel kísérem a rendelését is. Még nincs nagy hangzavar, ő pedig tudja, hogy mire van szükségem, elégedetten ülök hát le, és amikor csatlakozik hozzám, nagy szemekkel pillantok fel rá.
- Tudtam, hogy szeretsz.
Lelkesen kortyolok egyet a tökéletes arányú italomba, és elégedetten helyezem magam kényelmesebb testhelyzetbe, vagyis hátra dőlök, és elpillantok a pultos lány felé.
- Eldöntöttem, hogy váltok. Négy sikertelen házasság után, rájöttem, hogy azt a lányt fogom megszerezni. Ezt tíz éve nem volt képes senki így megcsinálni nekem.
Határozottan mondom ki, de persze nem ilyen könnyű a helyzet. Nem vonzódom a nőkhöz, az utolsó házasságomban azt hittem, hogy igen, de kiderült, hogy nem, csak nagyon meg akartam akkor felelni. Borzalmasan szerencsétlen voltam, és nagyon függő.
- Az a helyzet, hogy ma két éve váltam el, és már nem érzem azt, hogy egyedül nem megy. Nem kellemes, de képes vagyok rá.
Furcsa érzés ezt így kimondani, de mégis jól esik. Haladok, valamennyivel több lettem ez alatt a két év alatt. Még a végén sikerül teljesen felnőnöm. Megemelem a poharam és elégedetten kortyolok még egyet.
- És veled? Mindjárt itt az év vége. Hazamész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elpillantok a kérők irányába, és önkéntelen fintoros mosolyba húzódik a szám. Furcsa, fiatalabb koromban egy kicsit sem zavartak, imádtam pincérnő lenni, jót szórakoztam a részeges kérőkön, és a próbálkozásokon. Sokszor sokkal kedvesebbek voltak, és szebbeket mondtak, mint az aktuális férjem. Azt hiszem, ezért is csináltam olyan hosszan. Mármint, nem sokan rohangálnak a diplomájuk megszerzése után kocsmákba dolgozni, én tanítani azonban csak az elmúlt évben kezdtem el.
- Héhéhé, négy válás után van élet egyedül is. Te még egyszer sem váltál el, szóval nem védelek meg.
A kis keverőkével megkeverem lassan az italomat párszor, hogy koccanjon benne az a két jégkocka. Elpillantok életem új szerelme felé, aki éppen most tért ki ügyesen egy nyálas kézcsók elől. Lehet, hogy nem kiemelkedően szép, de a kisugárzása miatt nagyon is vonzó. A nők látják az ilyesmit, még akkor is, ha nem játszanak a saját kapujukra. Ez is olyan, mint a női megérzés, csak úgy van, és remek képesség.
- De elmesélheted neki, hogy nem érdeklődsz a lányok iránt, bár ezek után azt hiszem összetörnéd vele a szívét.
Nem könnyű, nekem sem volt az, visszatérve meghallgatni, hogy a főnököm az esete, de van egy olyan érzésem, hogy ha az unokákat említi, akkor már nagyon vágyik rájuk, ami érthető. Rendes asszony, jól nevelte Bárcit is. Még kétszer koccannak a kockáim egymással, mielőtt felpillantanék. Egy kicsit csendben voltunk, én pedig gondolkoztam.
- Mit szólnál Eszterhez? Mármint nem hozzá, hanem az enyémhez. Lassan hét, apátlan, nagymamátlan kis nyünny. Hátha jó hatással lennének egymásra anyuddal. Vagy ez nagyon rossz ötlet?
Valahogy csak úgy felmerült bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha, de persze lehet, hogy nagyon rossz gondolat, fogalmam sincs, de most hirtelen érzem, hogy elpirulok. Lehajtom a fejem, és próbálok valami vidámabb témát keresni.
- Mit szólsz a helyhez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Én nem azért mondtam, mármint, oké. Még egyszer.
Felemelkedek egy kicsit, muszáj levennem a kabátom, eddig csak kigomboltam, de fogalmam sincs, hogy miért nem vettem le ténylegesen. Azt hiszem, hogy már akkor sejtettem, hogy kell majd egy kis idő, hogy összeszedjem magam. Mielőtt visszaültem volna, a székemet kicsit közelebb csúsztattam Bárciéhoz, és a helyfoglalás közben még egy kortyot ittam az italomból. Az olyan jó, hogy muszáj még rendelnem belőle. Tényleg meg kell szereznem a lányt, vagy legalább a beosztását.
Tudom, hogy nem tévedés volt, de iránta úgy éreztél, ahogy irántam sosem, és ez fontos Bárci. Hidd el, az. Én egyik férjembe se voltam szerelmes.
- Tudom, ez borzalmasan hangzik, de ez az igazság. Sosem szerettem egyiket sem. Talán ha lett volna szerelem, sosem lépek túl könnyen, sosem csalom meg őket, és mint ahogy az a bájos vizsgálat kimutatta, valószínűleg sosem született volna gyerekem. Kristófnál sem az érzelmeim miatt voltam bosszús, hanem azért, mert az a nő, aki elvitte őt, valóban véla volt, nekem pedig semmi képességem sincs, csak egy rakás vélavérű rokonom. Bosszantó volt.
- Lehet, vagy letesztelhetitek, hogy milyen az élet gyerekkel. Lehet utána már nem próbálkozna nálad ezzel a témával… de persze a másik is lehetséges.
Nem könnyű, mert tényleg jó lenne, ha tudnék neki segíteni, de ahogy rápillantok, tudom, hogy ez mindenkinek nehéz lenne.
- Hát figyelj, az ebayen sok mindent lehet venni, szerintem feleséget is. Vehetnél egy csíkszemű asszonyt, aki hálás azért, hogy nem egy alagsorban robotol hamisítványokat varrva.
Szeretném oldani egy kicsit a feszültséget, és remélem, hogy megnevettetem azért egy kicsit. Persze nem szép dolog ezzel viccelődni, de hátha egy kicsit feloldódik. Az iskolán kívül vagyunk, egy kocsmában, körülöttünk ittas arcok, és mi mégis feszengünk. Nem jó ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ajaj, a lehajtott fej sosem jó, és tök rendes vagyok itt én is. Elhozom inni egy olyan helyre, ami tele van feszkóval, nem mintha átragadna rá bármi az itteni túltengésből, és még osztom is az észt egy olyan témáról, ami eleve nem könnyű neki. Hihetetlen mekkora barom tudok lenni. Kommandóskodok, hogy egy kicsit közelebb csusszanjak még hozzá, combomat finoman a combjának nyomom, udvarolok, hogy ne legyen szomorú. Mondjuk kicsi rá az esély, hogy két egymáshoz simuló comb miatt lesz neki jobb, de azért hátha örömet tudok okozni neki a közelségemmel is. Közben a tekintetem hol rajta, hol a kérőkön nyugtatom.
- Nézd, egy szerelő.
Mutatok a középső felé, akinek a dekoltázsát mind a ketten jól megcsodálhatjuk. Szerintem ezt a fajta nadrágot direkt nekik gyártják. Hódít ez a divat a különböző berendezéseinket szerelőink körében. Jól elvagyok itt, passzív dohányosként olykor mélyebben szívok a levegőbe. Sosem dohányoztam, nem is vágytam rá, de van valami aroma a dohányos levegőben, ami úgy vonz. Csak a baj van velem, tudom.
- Van egy ötletem, de ígérd meg, hogy nem akadsz ki.
Jó ilyet nem lehet megígértetni az emberekkel, de hát azért ismerhet már, tudja, hogy milyen elvadult tudok lenni néha. És most is valami egészen elvadult kép villant fel előttem.
- Mi lenne, ha csak úgy felbukkannánk? Mondjuk eltévedtünk, és ott kóborolnánk az utcán? Kirándulunk, és nem tudok térképet olvasni, és a tájoló bűbájhoz is alkalmatlan vagyok? Simán ki lehet nézni belőlem, hogy csődtömeg vagyok. Vacsoraidő, egy nagy kék szemekkel rendelkező kislány, aki olyan szépen néz rád, hogy csak na. Anyud meginvitálna vacsorára, utána felajánlaná, hogy maradjunk éjszakára, és akkor kigyerekezhetné magát.
Az anyák mintapéldánya vagyok, mert már most azt fontolgatom, hogy miként használhatom fel a hatévesemet arra, hogy különböző helyzetekben előnyhöz jussak. Biztos elítélendő a tett, de én vajúdtam vele olyan hosszan, hogy a végén már azt üvöltöttem, hogy ha kijön, megfojtom, szóval valahogy mégsem érzem magam olyan nagyon bűnösnek.
- És hidd el, ez nem is a legrosszabb gondolatom. Az első az volt, hogy bezavarom a kertbe, hogy játssza el, hogy eltévedt. Csak ahhoz nem olyan jó a sztori amit kitaláltam, mert meg kéne halnom, vagy legalábbis súlyosan megsérülnöm.
Látványosan sóhajtok is egyet, és szomorkodva felpillantok Bárcira, amolyan „bocs, hogy ez nem jött össze” nézéssel, aztán jön az iróniájával, és bele se gondolva, élből felcsattanok.
- Komolyan mondom Bárcián, te annyira hülye tudsz lenni!
Nem bosszankodom persze, de néha megcsapkodnám nagyon, amikor ennyire lebecsüli magát. Ő nem tudhatja, hogy milyen a párjának lenni, mert sosem volt önmaga párja, de én éltem vele kapcsolatban, és megnyugodhat, egyáltalán nem nyújt rossz teljesítményt ezen a téren, sőt, életem nagy kapcsolatai között igen előkelő helyen tartom számon, és ezt sejtheti is, mert a vidámabb téma egy olyan koncert, amit egyszerűen nem hagyhatok ki. Kizárt.
- Aaaazt akarod mondani, hogy a nyakadba is veszel, ha kell a jó kilátás, mert tudod, hogy lapos cipőbe megyek, hogy ugrálhassak? Mibe menjek? Van egy szoknyám, amit kábé sehova se tudok felvenni, ha ide nem veszem fel, vaaagy van egy shortom, amiben isteni a popsim, de lehet, hogy túl nagy a combom. Ajj, te miben jössz? És mikor megyünk?
Ezt így egy szusszra ontom rá, kipirulva és csillogó szemekkel. Egy kicsit túl nagy fan vagyok, és kicsit nagyon szeretek Bárcival Magicbombra járni. Elég nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Persze, így azért lényegesen könnyebb. Szóval akkor én innen most szépen ezt a részt kihúzom, aztán ha valami nem jó, akkor remélem, majd csak akkor veszik észre, amikor az unokáinkat sétáltatjuk.
Akkor meg aztán senki sem szólhat be nekünk, mert bizony addigra már nyugdíjasok leszünk. Nézünk majd nagy ártatlan szemekkel, hogy nem értjük a problémát, hiszen ez nem volt gond a „mi időnkben”. És ha valaki mégis problémázik? Hát akkor majd eladjuk, hogy zizisek vagyunk. Én általában zizis vagyok, így azt hiszem, egész jól fog ez menni mondjuk hatvan év múlva is, addig meg még gyakorolok is.  
- Nem nehéz összeegyeztetni? Én is két területen mozgok, ha házon belül, és néha az egész folyosón mondogatom magamnak az elintézendőt, nehogy kimenjen a fejemből.
A termem pedig még csak nincs is a közelben, így néha még álmaimban is azt mondogatom, amit egész nap. Borzalmas tud lenni, de ez legyen a legnagyobb bajom, amíg Eszter megkap mindent, amit egy korabeli gyereknek meg kell kapnia, addig nem hiszem, hogy lenne okom panaszra. Viszont az, hogy a világ bármelyik pontján legyek, majd itt, majd megint máshol, azt nem tudom elképzelni. Tíz évvel ezelőtt nem lett volna pro, bléma, de azt hiszem, öregszem és elkényelmesedtem.
- Pascallal? Nem, egyáltalán nem lesz semmi gond. Csak félreértettem hirtelen, azt hittem, hogy a közös gyereketek. Akkor megváltozott volna a szabadságaid száma is például.
Biztosítom kedvesen, egy kicsit magamat is korholva. Bár nem mutattam ki, hogy valójában mennyire nagyon meglepődtem, de úgy érzem, így sem volt jogos tőlem az a sok gondolat, főleg mivel a továbblépés szerintem teljesen természetes. Még mindig nem tudom felfogni ép elmével, hogy miért kellett például megbolygatni a jól bevált tényeket, vagyis, hogy Eszter egy Oravecz lány, akinek az apja hol küld egy csekket, hol nem. Egy hete éppen küldött, pár hónap után először. Én meg ott álltam a konyhában azzal a gondolattal, hogy visszaküldöm, megírom neki, hogy nincs gyereke, nem kell ezt tennie, de aztán Eszter szólt, hogy kell neki egy hercegnős jelmez a zsúrra, így szemrebbenés nélkül beváltottam. Szóval maga a tény, hogy házas, nem zavar, az sem, ha lesz egy halom gyerekük, hiszem, hogy Max jó apa lesz, de jelenleg nem érzem fairnek, hogy ezeket a belső zűröket csak nyelem és nyelem. Ha képes leszek a dns vizsgálaton felülkerekedni, akkor minden derűs lesz megint. Addig meg megtehetem, hogy nem vagyok maradéktalanul boldog a rám mért teherrel.
- Szülési szabadság, de ha jól tudom, nem átruházható, pedig nagyon aranyosak, én is szívesen adnék neki extra szabit, de akkor levennék a fejem. De ha van egy jó érved, amivel meggyőzhető a főnök, akkor örömmel megyek veled kampányolni értük.
Ezt komolyan is gondolom, hiszen őszintén imádom az ő párosukat. Egyike azoknak, akiket őszintén tökéletesnek és csodálatosnak hiszek. Bármit megtennék azért, hogy segítsek nekik.
- Lehet, hogy Maxnak van egy furcsa gerjedelme erre a magasságra.
Mondom ki hangosan a gondolatomat, mert Luca és köztem talán ha két centi van. Nem akarom kimondani, de mire vissza tudnám nyelni a szavakat, addigra már kint is vannak, én meg elnevetem magam, mert szerintem tényleg vicces, hogy Max kétszer is százhatvan alá célzott.
- Igen, teljesen készen vagyunk. Ha valami nyűg jön még közben, akkor meg mindenképpen szólok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Édesem…
Jaj, hogy is mondjam el neki úgy, hogy ne bántsam meg. Oké, az enyém őrült volt, de az övé meg annyira nem női aggyal gondolkozó, hogy az már szinte fáj. A nőknek általában ez fájni szokott, mármint, hogy a férfiak nem látják ilyenkor a mögöttes tartalmat.
- Anyukád nem madár, de nő. Elviszel egy nőt és a gyerekét a szülővárosodat megmutatni, és meghívod vacsorára, de nem akarsz tőle semmit, hogyne persze. Na anyud nem így fogja látni. Ő azt fogja látni, hogy a kicsi fia egy rituálét játszik le éppen. Úgy csinálna, mintha nem lenne semmi, de mégis van valami, méghozzá az, hogy megmutassa a nőt, és az unoka prototípust. Tudod, a nők gondolkodása és összeesküvés elméletei enyhén szólva is nyomorba döntöttek már pár sikeresnek gondolt világrendet, szóóval, ne becsüld le a női elme kicsavartságának elfuseráltságát.
Milyen szép szavak, innen látszik, hogy még nem ittam eleget. Gyorsan le is döntöm az édes, és enyhe fanyar ízt hagyó csodát. Kell szereznem még. Ki akarom élvezni ezt a mai estét, ritkán vagyok szabad, gyerekmentes, és az ilyen különleges pillanatoknak nagyon ki akarom élvezni, ezek motiválnak a továbbhaladásra. Még mindig a pocsék anya vagyok kategória élversenyzőjének tartom magam.
- Hozok még egy kört.
Jelentem ki határozottan, és felpattanva el is sétálok a pultig, kicsit rájátszva a csípőringásra, ha mondjuk Bárci nem is élvezi ki a látványt, de a többiek irigykedhetnek azon, hogy milyen szerencsés. Nem vagyok egoista, félreértés ne essék, de mivel pontosan tisztába vagyok a képességeimmel, és azzal, hogy az alkohol még jobbá tudja tenni a dolgokat. A két ital megszerzése után hasonlóan mutatom képességeimet visszafelé menet is, majd visszahuppanva mellé, megint olyan közel helyezkedem el, mint az előbb.
- Amúgy, egy, Gotthárd az ország legnyugatibb városa. Kettő, az ottani nemzeti park szinte érintetlen, ami csodálatos út lehet egy kislánynak, és három, mindenhol vannak látványosságok. Szóval simán eltévedhetünk. De ha te inkább teherbe ejtenél.
Még a nyelvemet is ki merem ölteni rá, elvégre az előbb hülyéztük le egymást. Nem félek tőle, hogy megsértődne, vagy esetleg megijedne tőlem, amiért ilyet mondok. A bal lábammal az asztal alsó támláján megtámasztom magam, és kicsit hintázni kezdek, még most, amíg épp csak belekortyoltam a második pohárba.
- Annyira hitetlenek vagytok, hogy nem tudjátok, hogy miben mentek. Miért mondtad el most? Így nem fogok tudni aludni, Bárci!! Be fogok szökni hozzád, és addig böködlek, amíg fel nem kelsz, és nem tudsz visszaaludni, és muszájnak érzed majd, hogy velem beszélgess, és zenét hallgass, és ráhangolódjunk, és miért nem mehetünk már most azonnal?
Nem kell megijedni, nem vagyok őrült, de tényleg fontosak nekem ezek a pillanatok. Kevés ember tud engem jól elviselni kisebb idegrohamok nélkül, éppen ezért igyekszem visszafogni magam, hogy ne jöjjenek rá, hogy jobb, ha elkerülnek, messzire.
- Szóval te mindent elintéztél?
Hihetetlenül édes lépés ez tőle, így odahajolok, és egy nagy puszit adok az arcára.
- Oké, nem vagy hülye, tök ügyes vagy és kedves, és jó lesz úgy az összeismertetés, ahogy te gondolod. Most remélem, nagyon örülsz, nyertél, Bárcián.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Tizenhat? Nem semmi.
Tizenhat évesen azt hiszem a legnagyobb pörgés az életemben Bárci volt, akinek a közelében az ember alapvetően olyan, mint egy beszívott lajhár. Nekem mondjuk még így is rendszeresen túlpörgésem van a közelében, de azért jóval inkább visszafogom magam.
- Csak nehogy az egészséged rovására menjen.
Én például már most is azt érzem,hogy néha kedvem lenne spontán meghalni, mert annyira elfáradok egy húzósabb hét végére. Ilyenkor jön elő az ugye, hogy kinek milyen tűrőképessége van, meg milyen területeken kell helyt állnia. Például ha magamat nézem, irodai munka, oktatás és egy gyerek, ez a három az, ami leszívja az energiáimat, és én még kismiska vagyok szemben egy kviddicsessel, vagy mondjuk egy olyan emberrel, akinek három-négy gyereke is van. A nővérem felnevelt már egyet, most van egy kisembere, akihez hozzájön egy újabb, én fogalmam sincs, hogy képes lennék-e erre, ez a fiatal nő pedig menhelyet vezet, kviddicsezik, házvezető és még Max is az életébe jött. Oké, utánanéztem, de az vesse rám az első követ, aki nem tette volna, főleg, ha a volt férjéről és a gyereke apjáról van szó. Jó tudni, hogy ki az, aki potenciálisan a gyerek közelében tartózkodhat hosszú távon.
- Ez nagyon aranyos tőle.
Erősítem meg a gondolatot egy mosollyal én is, majd a Lewy-s megjegyzésnél rajtam a sor, hogy bólogassak párat. Irigylem azt a lelkesedést, ami benne megvan, és kicsit irigykedek Majára is, hogy ilyen szerencsés férfit fogott ki, de elsődlegesen mindenképpen az öröm, ami jellemző, ha rájuk gondolok. Szerintem ők egy nagyon szuper páros, és nagyon örülök neki, hogy ilyen jól egymásra találtak, érzem, hogy őket senki és semmi sem szakíthatja szét. Aki meg mégis megpróbálja, annak egészen biztos, hogy még én sem kegyelmeznék.
- Szerintem keressük egymást. Nem hiszem amúgy, hogy ezt olyan sűrűn forgatja bárki is, de ha mégis, akkor lássa, hogy a lehető legtöbbet kihoztuk belőle. Én általában itt vagyok, ha nem itt, akkor órán, de ha itt hagysz egy üzenetet, megtalállak.
Az aláírás után szépen be is fűzöm a változások bejelentését, és ha nincs több kérdése, akkor útjára engedem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Tény, de igaz. A gyerekkori ismeretségünknek hála, én felismerem a mimikád olyan rejtett vonásait is, melyeket még te sem ismersz. És éppen most árultad el magad.
Mielőtt elsuhanok az asztaltól az italokért, ezt még itt hagyom neki, és társítok hozzá egy kacsintást is. Annyira utálhat ilyenkor, főleg mivel én ennyire nagyon élvezem a dolgot. Nem szép, tudom, de remélem, hogy némi alkohollal enyhíthetem a dolgot.
- Hm, el kell hagyjalak.
Jelentem ki egy nagy, drámai sóhajjal a szép kék szeműre pillantva, de aztán egy pillanatnyi komolyság után, mosolyra húzom az arcom.
- Azt mondta a copfos ürge, hogy ha megunom a kislányok társaságát, megmutatja nekem, milyen férfival lenni. Sosem kezdenék ilyen gyökérrel.
A végét kicsit bosszúsan morrantom, és ahelyett, hogy tovább foglalkoznék vele, inkább iszok még egy kortyot, mialatt Bárcián bedobja nekem a koncertet, és bumm, szinte érzem, ahogy átváltok, egyszerűen felpörgök, és olyan mennyiségű adrenalin suhan át a testemen egyetlen pillanat alatt, hogy szinte felrobbanok. Élvezem az izgulást, a vágyakozást, és azt, hogy bárcsak már ott lehetnénk. Ki akarok szabadulni innen, eddig nem is tudtam, vagy lehet, hogy tudtam, de elnyomtam az érzést, most mégis felszabadít. Az életem most teljesen más, mint eddig bármikor, nincs mellettem férfi, aki megmondja, mit akarok tenni, nincs semmi, ami biztos lenne, küzdök a felszínen maradásért, és bár nem vagyok jó anya, de egyre jobb vagyok, és talán majd egy nap eljutok oda is, hogy büszke legyek magamra. Kellett egy löket, kellett valami, ami átlendít, és vicces, hogy egy koncert lehetősége az, ami kihúzza azt a dugót, ami alá elfojtottam olyan sok mindent. Amikor azt mondja, hogy elintézi, hogy ne jussak be hozzá, felnevetek.
- Sosem félt még tőlem senki, de ez izgalmas, hogy éppen te, éppen tőlem. Így most még jobban ki akarok kezdeni veled, imádom, ha bosszankodsz.
Persze nem akarom, hogy megharagudjon rám, inkább csak azt, hogy nevessen egy kicsit ő is. Nyilván az első három helyen a barátságunk fontossága áll, és ezt nem tenném kockára, semmiért. A barátaim száma amúgy is ijesztően kevés, egészen pontosan egy, és ő itt ül mellettem. Olykor Lewy, de az a rész nagyon necces, Max miatt. Valahogy nem igazán tudom megszerettetni magam az emberekkel, mondjuk nem is arról vagyok híres, hogy embereknek udvarolok, hogy kedveljenek.
- Elmondjam, hogyan ismertesd meg anyukádat a gyermekemmel?
Mert azért ám én közben gondolkoztam, szóval megvan a tökéletes válaszom is rá. Legalábbis azt hiszem, hogy jól kitaláltam. Mondom, teljesen felpörögtem.
- Mivel te nem mentél haza, gyanús lenne, ha beállítanál, Eszterrel meg velem meg aztán főleg. De elhívhatnád ide anyukádat, mondjuk a Vajner birtokra, kicsit kikapcsolni. Aztán ártatlanul kettő negyvenkettőkor, de pontban akkor, felvethetnéd, hogy szép idő van, sétálhatnátok egyet, esetleg beülhetnétek a cukrászdába, mert ott jó a hangulat. Esztert három és három húsz között hozhatom el legkorábban a előkészítőből, szóval vagy út közben, vagy a cukrászdában találkozhatunk, teljesen véletlenül. És ha már találkozunk, akkor rendelhetnék tőle talárt Eszternek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kedden kora délután az emberek többsége éppen sétál vissza a munkahelyére, miután gyorsan ebédelt, a legtöbb diák vizsgázik, vagy szorgalmasan magol, az anyukák pedig kitartóan indulnak neki délutáni sétájukra, hogy kajakómás gyermeküket körbemutogassák a többieknek, azzal a rejtett üzenettel, hogy ők milyen nagyszerű szülők.
Ebben az időpontban indulok el én is, egy nagyobb táskával, melyben minden van, ami a mai délutánhoz kell. Ötig szabad vagyok, a vacsorát előkészítettem és ma nem vizsgáztatok. Még a mosást és a teregetést is kiviteleztem, ami nálam igazán szép eredmény, régen voltam már ilyen rövid időn belül ennyire hatékony.
Nem sokkal egy után érek a tóhoz, mely most kihaltabb, mint bármikor, amikor erre járok. Nem is baj, amúgy is emberundoritiszem van, nem kell, hogy a fenti tevékenységek bármelyikének szerves része legyek. A stéget szemeltem ki magamnak, melyen többnyire diákok romantikáznak. A nap melegen süt, így mertem olyan összeállítást választani, mely meleget is ad, meg nem is, de leginkább kényelmes.
Kisétálva lepakolok, majd a táskából előkerül egy vastagabb szövésű, fekete pléd, melyre arannyal néhány szívet hímeztek, meg a könyv, amit ma magammal hoztam. Egy ismerősöm küldte, akit annak idején a közbenjárásomra a férjem szponzorált. Azóta sikeres író lett, és ezt ezzel az egyik első példánnyal hálált meg, hiába mondtam neki, hogy erre igazán nincs semmi szükség. A könyv azonban olvastatja magát, de egy aktív kiskölyök mellett esélytelen. A gyerekem pedig mostanában, ha nem kap elég figyelmet harap, így kénytelen vagyok rá koncentrálni. De nem most. Most szépen ott van bent az iskolában, békében. Majd megyek érte, pár óra múlva, addig azonban felcsapom a napszemüvegem, az ölembe ejtem az epres limonádém, és felcsapom a huszonhatodik oldalt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A nyugalom teljesen átjár, a könyv oldalai pedig csak úgy fogynak, mire először eszembe jut, hogy innom kéne már a negyvenkettedik jön. Az meg ugye az élet értelme, ebből adódik, hogy ha nem iszok, baj lesz. Éppen ezért letettem a könyvet, majd kortyoltam párat, hogy mégse itt forduljak bele a vízbe, hiszen nincs a környéken egy jóképű hős se, aki kimentene, majd vissza a könyvhöz. Bumm az ötvenedik.
Ekkor hallom meg a hangot, amit komolyan mondom, akkor se tudnék összetéveszteni senkivel, ha amnéziás lennék, Liebhart. Egy pillanatig elgondolkozom rajta, hogy mégiscsak jobb lenne a tóba vetni magam, de az túl nagy zajjal járna. Inkább visszafordulok a könyv felé, és igyekszek kaméleonként beleolvadni a környezetbe. Nyilván ezt nem egy lila nadrágban és fekete felsőben fogom a legjobban elérni, tekintve, hogy az éledő táj körülöttem zöld meg kék. Kellemetlen, de hátha. Nem nagyon van ínyemre a kommunikáció vele, főleg mivel tönkretette a laptopomat is.
Pillangó vagyok, faág, bogyó, nem is vagyok itt, csak sétálj tovább. Már nem is tudok a könyvre koncentrálni, mert közben végig az van bennem, hogy itt van, és amíg nem megy el, addig bármelyik pillanatban észre vehet. Megtörténik, érzem magamon a pillantását, és igyekszem nem viszonozni. Betű, könyv, olvass! Korholom már a végén magam, de minek, hiszen ha akar, megszólít, és meg akar szólítani. Férfiak.
- Egy másik Maximilian Liebhartot kerestem, félrenyomtam.
Mondjuk, ha csak azt mondtam volna, hogy félrenyomtam, jobban elhinné, belőle elég kevés szaladgál a bolygón, nem hiheti ő sem, hogy ismerek még egyet, vagy nyolcat. Inkább intek neki, és megpaskolom a magam melletti részt, odafér a popója, meg még a kutyus is, aki valljuk be, eléggé nagyon aranyos.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Na látod, ebben határozottan igazad van, valóban nincs még egy olyan, mint amilyen te vagy.
Elmosolyodtam én is, mert úgy nézett ki, hogy a D-vitamin hiány okán extra bunkó voltam vele, pedig az alap bunkóság is bőven elég lett volna. Ilyen ez őszi-téli időszak, kegyetlen. Mivel közelebb értek, egy pillanatra el is felejtem Maxot, és inkább a kutyus felé fordítottam minden figyelmem.
- Hejhó Pascal, örülök, hogy végre találkoztunk.
Kinyújtom óvatosan a kezem, de csak annyira, hogy ne ijedjen meg tőle. A könyököm a térdemen pihentetem, és megint visszafordulok a férfi felé, ha már egyszer itt van, ugyebár.
- Biztos, hogy nem ülsz le? Eléggé magas vagy.
Nem mintha ezzel ne lenne tisztába. Én alapból is alacsony vagyok, hozzá képest meg aztán főleg, és most még ülök is, szóval nyilván, ha beszélgetek vele, akkor a fejét szeretném látni, és nem a térdét. Nem fogom a vízbe lökni, vagy ilyesmi, szerencsére eléggé felnőtt lettem már az ilyen apró marhaságok tekintetében. Bár most, hogy eszembe jutott… elgondolkodtató.
- Én is nehezen hiszem el, hogy van, szóval, csak csendesen mondd ki. Az igazgató azt mondta, pihenjek egy napot, ha ma úgysem vizsgáztatok, szóval van egyetlen napom, amikor nyugi van, béke, és napsütés, jajj Maxy, én úgy szeretem a napsütést, olyan jó.
Nem is veszem észre, hogy becézem, csak úgy kicsúszik, már majdnem olyan, mintha barátok lennénk. Jó dolog az ilyesmi, nem? De. Csak nem ártana dolgozni is rajta. Ez nálunk nem úgy megy, mint másoknál, hogy puff, barátok, nálunk sajnos ahhoz túl sok minden történt.
- Az egyik barátom kézirata. Nagyon tehetséges. Ajándékba küldte, mert anno rávettem Kristófot, hogy támogassa anyailag. Angelica Asprans, nem tudom, ismered-e, krimiket ír. Álnév csak, ráadásul a neme sem ez. Méregkeverő. Kicsi a világ.
Pillantok rá mosolyogva, mivel ő is az. A mosolyom pedig, hihetetlen, de kedves. Tudok én ilyen is lenni. Kedves, barátságos, már szinte kedvelhető. Ritka kincs ez a pillanat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Max

- Köszi, tudom, hogy ha ki akarnál nyírni, kitörnéd a nyakam, hogy ne rád gyanakodjanak, de ne ma gyakorolj rá. Olyan szép az idő.
Hálásan pillantok rá, hogy mégiscsak leült mellém. Itt most csak ketten vagyunk, és nem hiszem, hogy félnie kellene bármilyen pletykától, elvége csak ketten vagyunk most itt, plusz Pascal, de nem hinném, hogy ő alkotja az Edictum pletyka rovatát. Ha mégis, akkor én töröm ki a saját nyakam.
- Sosem élvezik ki az emberek, ezért szomorúvá válik, és elbújdosik, és bár nincs távol sokáig, mégis nagyon érezhető a hiánya.
Valami hasonlót magyaráztam a minap Eszternek is, így most már külön köszönünk reggel a napnak is, tizennyolc plüss mellett egy Nap üdvözlés ide vagy oda már nem nagyon számít.
- Húúú, mit nem? Ajánlom a Maria-t, öt férfi Matthew, Atos, Rafael, Ivan és Alexander időt futnak egymással és az idővel, hogy minél több embert kiiktassanak a listájukról. Nem tudod nem kedvelni a szereplőket, aztán ott van a Vérző szemek, a Macska a hóban, mondjuk az brutális, lélekölő, és a Pillangók szárnyai lehullnak, na ott rendesen letargiába estem. Imádom, ha meg tudnak döbbenteni, és ő megteszi minden alkalommal. Ha rám hallgatsz a Vérző szemekkel kezded, aztán a Maria, a Pillangók szárnyai, aztán a Macska a hóban. De kegyetlen az összes, viszont ha csak egyre van időd, akkor a Pillangók szárnyai lehullnak.
Régen nem lelkesültem fel ennyire, és nem mondtam neki ilyen sok mindent, főleg nem ilyen normálisan. Láss csodát, erre is képesek vagyunk. Egy pillanatra elhallgatok, majd elnevetem magam.
- Tudod, a Pillangót duplán ajánlom neked, mert rólam mintázták a női főhőst. Kegyetlen. Te élveznéd.
Tekintve, hogy brutális módon megkínoznak és meggyilkolnak benne háromszáz oldalon át, tényleg csak ajánlani tudom. Még a végén megsajnálna és megkedvelne.
- Eszter harap. Ha valami nem tetszik neki, megharapja azt, aki olyat mond, ami nem jön be neki. A múltkor az óvónőt harapta meg, aztán közölte vele, hogy büdös íze van. Behívattak, ott ültem azokon a kicsi székeken, és ment el mellettem a sok gyerek, én meg vártam az igazgatóra és égett a pofámról a bőr.
Még visszaemlékezni is rossz. Elhúzom a számat, és elpillantok a tó másik fele felé, majd vissza Maxra.
- Téged hívtalak, aztán arra gondoltam, hogy te csak tudni akartad, de ennyi. Letettem, felhívtam Kristófot, de nem vette fel. Nem is baj, mert ha meghallom a hangját, elmondom neki, hogy nem az ő gyereke. De akkor vissza kell vennem a Mácsait, és vissza kell fizetnem a pénzt, amit néha küldött, meg amit Esztire költött, és az rengeteg pénz, fogalmam sincs, honnan tudnám ezt megtenni.
Most legalább meg tudunk élni. Nem jól, nem nagyszerűen, de normálisan, viszont egy ideje mindig ezen kattogok, hogy ha ez kiderül, akkor mit fogok csinálni. Tudom, hogy nem helyes elfogadni azt a pénzt, vagy viselni a nevét, de félek tőle, hogy mi lesz utána.
- Szóval csak ültem ott, nyomkodtam a névjegyzéket, és azon gondolkoztam, hogy milyen rohadtul egyedül vagyok. És hogy a kisemberek milyen gonoszak egymással. Borzalmas dolog ott ülni, az ő szintjükön, és látni a gonoszságot a szemükben. Eléggé ijesztő gondolat, hogy Eszti se jobb, mint ők.