Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy guggoltam a konténerek és a kis sikátor takarásában, talán pár pillanatra a gyakorlottnak nem mondható mancsok bénázásán el is mosolyodtam, de ez csak kettőnknek szólt ott. Ahogy a kis játékunk megszakadt, és a második illúziómorzsám is lassan szertefoszlott apró fényfoszlányokat, majd foltokat, végül űrt hagyva maga mögött, a kis foltosért nyúltam, hogy az összehúzott kabátom felül szétgomboljam. A fejét a kabátom belső feléhez tolta, úgy húzódott a karjaim közé, ahogy elindultunk a már megbeszélt helyre. Öt perccel érkeztem előbb, de így sem voltam biztos benne, hogy várakoznom kell, avagy sem. Ha az ilyen alkalmakról volt szó, mindenkit jellemzett az, amit apával úgy szeretünk: a precízió.
Lassan lépdeltem, mivel nem tűsarkún topogtam, így viszonylag feltűnés és nagy koppanások mentesen is, mikor paranoiásan néztem körül kavicsokat hallva, mintha valaki szétrúgta volna őket. Elég bután meredtem előre, aztán megvakargattam a nyüszögő ebet, mielőtt tovább mentem volna, de ott megálltam. Illetve ebben semmi önszándék nem volt. Az arcom szigorú grimaszba csúszott, a torkomnak szegezett pálcával egy időben indult volna el a könyököm nagyjából a mögöttem álló gyomorszája irányába, mire meghallottam a hangot. Nagyon jól ismertem, talán túl jól is. Egyszerre éreztem az adrenalinlöketet az előző után, és terült el valami örömteli mosoly az arcomon. Valószínűleg nem túl épeszű megmozdulásnak titulálnák.
- Már éppen hiányoztál, Liebling - mondtam, de éppen közbe nyüszített a négylábú az ölemben. - Nincs baj, Schatzi. Most nézd meg, megijeszted a kicsit…
A fejem ingatva hajoltam el a pálcától egy nagyobb sóhajjal, de nem léptem el előle, a szabad kezemmel a derekamra fonódott karját még magamhoz szorítottam egy pillanatra, mielőtt oldalasan pislogtam volna hátra, mert ugye nem tudta, hogy ketten is jövünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Abban a pillanatban, ahogy éreztem azt a szellőt, amit inkább valami okoz, nem a természet, sejtettem, hogy nem vagyok egyedül, a kavicsok csikorgásából pedig nyilvánvalóvá is vált. Ha ösztönösebb vagyok, és nem az eszem meg a feltörő kíváncsiságom él, ki sem várom a beköszönését, de azt hiszem mindkettőnk jobban járt így. Neki most több olyan ponton lenne igen kellemetlen, amit nem szeretne, én meg utána most ápolónő lennék. Na nem mintha… mindegy is. Mindketten megúsztuk és még csak társaságunk sem akadt, így volt a legbiztosabb. Aprót szorítottam a magából melegséget dobó kutyuson, aki a simogatásom után a nyüszítést is abbahagyta.
- Már negyven órája, az majdnem két nap - nem mintha számolnám. Egyszerűen csak igen jó az időérzékem, és annál kevésbé kedvelem a menedzsmentem, de a fejek nem ma fognak hullani. Majd csak jövő héten, egyelőre remekül lefoglal minden más, bár eléggé idegesítő, hogy egy cseszett ütemtervhez képtelenek tartani magukat, aztán én állok ott és szívom meg. - Valahogy úgy, be akartalak mutatni, ha már kisebb harc után, és némi autentikus kiegészítőt követően belement apánk is, hogy jöjjön. Nem most terveztem…
Valójában úgy gondoltam, majd a napokban úgyis jön hozzám is és elég egyértelmű lesz neki, mi is a helyzet. Valahogy eleinte nem akartam szólni, mert úgy voltam vele a saját felelősségem, miért kellene? Aztán meg ott voltam, hogy amennyit együtt vagyunk, gyakorlatilag nincs, amiről ne tudna, ez pedig nem is titkolandó, egyszerűen még én sem tudtam, mennyire gondoltam komolyan az egészet. Lewy szavaival élve a gyerekvállalást. Ahogy a kezét elhúzta én felé fordultam igazítva egyet a kabáton, a négylábút pedig már nem szorongattam úgy a pórázát fogva le is tettem, hogy aztán tipegjen a szép piros, mintás sáljával megszagolgatni Sebby lábát.
- Ez volt a minimum a kis szívesség után, meg valljuk be, nem is olyan rossz - sosem mondtam, hogy az. Egyszerűen nem akartam teljesen alárendelni magam apámnak, most meg pontról pontra azt teszem, amit jó, bár legalább saját gondolatból. Többnyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem voltam az a kifejezetten habozós típus, ha el is gondolkodom, pontosan tudom merre van az arra és azt, mit is akarok. Most sem volt másként, elég határozottra sikerült a rendelésem, majd a hozzám képest kissé habozó Arabellára pillantottam egy halvány mosollyal, hogy kivárjam, ő mit szeretne. A pincér ezután el is vonult, hogy majd visszatérhessen az italainkkal. Idő közben kiderült, hogy mi is a helyzet vele és a profibb fotókkal, amire bólintottam párat, hogy értem a dolgot, mindenki kezdte valahol. Én nem a kamera előtt lettem szerelmes, de sokak tudom, hogy igen.
- Ez nem hangzik rosszul, az egyik legnehezebb dolog azt hiszem a munkámban együtt dolgozni másokkal. Itt most ne feltétlenül a többi lányra vagy fiúra gondolj - legyintettem elvigyorodva. - A fotósok, menedzserek, ügynökök és modellügynökségek fejvadászai olyanok, mint a kiéhezett, havibajos cápák. Ölni tudnának azért, hogy az legyen, amit ők elterveztek.
Nyilván indíthatnék a cukormázzal, de sosem tettem ezt a mentoráltaimnál, ezért is vitték valamire. Sokkal könnyebb lenne beleszerettetni őket, hogy aztán csak oldják meg, de ha valamirevaló embereket akarnak a cégek - márpedig ők igen - lelkileg kell készen álljanak. Kifognak egy paraszt fotóst, ne adj isten valami erőszakosabb menedzsert és az álmaik darabjaiban fürdőzhetnek könnyek között. Erre pedig itt nincs idő, ha azt a bizonyos végleges papírt aláírja majd.
- Magizoológus? Van konkrét terved is vele? - érdeklődtem tőle, kicsit szokatlanul kíváncsian. Igazából jó volt hallani, hogy vannak a korosztályában olyanok, akiknek vannak céljai, bármilyen irányú. Ez kiveszni látszott a diákokból ahogy tapasztaltam. A tanárságra csak somolygok magam elé, ez esetemben én magam sem tudom hogyan merült fel, de nem érzem rossz döntésnek, és csak bátorítani tudom azt, akit érdekel is. Közben megérkeztek az italok, a pincér pedig újra magunkra hagyott minket, csak ekkor feleltem neki.
- Általában, amit leadsz portfóliót, azt gyakorlatilag aznap szét is küldik. Kampányszervezőkhöz, magazinokhoz, tervezőkhöz és nagyobb kifutóra készítő ügynökségekhez. Amint valaki azt mondja, hogy igen, ez a lány nekünk kell behívnak a képviselőddel, ha nincs saját ügynököd, akkor a cég majd küld valakit, és a meghallgatás után akár kezdheted is az elsőt.
Változó, de, ha meggyőző lesz az első héten jöhetnek visszajelzések, viszont mivel nincs erre általános idő, egyelőre pontos választ nem adtam. Aztán csak azon múlik már minden, mennyire tudja jól végezni a feladatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyelőre a kis akciója nem tudtam eldönteni, hogy felpörgetett minket, vagy csak utólag fog lecsapódni, hogy csúnyán nézzek rá, mindenesetre ő eltette azt a vacakot, én pedig a szabad kezem elemelve az övéről keresztül nyúltam magam előtt, hogy az ujjammal jó szokásomhoz híven az orrára koppintsak egészen finoman.
- Butus, annak a kiszámolására ott a telefon, fut a háttérben a számláló - csóválom a fejem is, mintha annyira komolyan venném. Pedig amúgy valódi, de erről úgy érzem én nem akarok beszélni, ő sem hinném. Valamiért néha megnő az erről inkább nem kommunikálunk témák száma, mint csökkenne. Talán a stressz, az elmúlt hónapok. Fogalmam sincs. Valahogy elkezdtek helyükre kerülni a kockák, vagy legalábbis én élveztem, ő is, és örültem, mikor nem szomorú volt, hanem éppen ellenkezőleg. Szerettem mosolyogni és boldognak látni. De nem tudtam én sem túllépni a tényeken, hogy neki van valahova egy ígérete, amit nagyon rosszul is viseltem. Még akkor is, mikor nem álltunk úgy, ahogy a szülinapja óta.
- Tudod jól, milyen. De, khm, bemutatlak az új lakótársunknak - egy pillanatra teljesen leplezetlenül néztem a szemébe a szóhasználatom miatt, de annyit voltunk együtt, hogy gyakorlatilag nem mondtam újat, mégis furcsa volt, így inkább csak felé tartottam a kis szőrmókot, majd a földre került a tappancsos. - Dolfi ő Sebby, Liebling ő itt Dolfi.
Nem mondhatnám, hogy nem emeltem ki a kis becézett megnevezést egy hamiskás mosollyal, elfojtva a nevetési kényszerem. A sapira csak bólintottam pár aprót, értem a hiányérzetét és a kis jack russelnek még jól is állt volna. De most siettünk, így is beilleszkedik bővel azt hiszem.
- Régen jártunk itt így, együtt - jegyeztem meg rá pillantva, ahogy a tappancsok húzására elindultam a víz közelebb, figyelve, hogy túl közel azért ne menjen. Nem kellenek a balesetek, nem is tudom mit csinálnék. Viszont nem voltam pontos tudatában, miért, csak sejtéseim voltak így oldalra döntve a fejem ráztam meg kicsit, hogy akkor avasson be, mi is a helyzet. Közben a kezem kihúztam a kabát zsebéből felé nyújtva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A ki és mit kell számoljon témánkon szerencsére elég okos megoldással túllendültünk most is, ahogy mindig. Erre voltak a kis kütyük a legjobbak, meg sem kellett magam erőltetni, pedig ami azt illeti elég jó voltam, ha kellett, ebben is. Hozzám hasonló maximalista és eléggé számító pedig nem csak egy jutott a családba, ugyanis édesapámra is elég jellemző volt, hogy mindent pontosan és precízen kell a kezében tartson. Olykor ebbe beleértve az életem egyes mozzanatait is.
- Bizony, és túl gyorsan lopta be magát még az én nem létező szívembe is - közöltem kelletlenül, mintha annyira problémás lennék ebben, holott igazából ellenkezőleg, tényleg könnyen belebolondulok dolgokba, emberekbe és a jelek szerint állatokba is. Egészen egyszerűen ezt nem szeretem a tudomásukra hozni, mert ki tudja kitart-e, vagy rosszabb, kaptam már pofont, nem állok sorba újra érte. Ha mást nem, az elmúlt pár évben ezt elég jól megtanultam.
- Határozottan, de van egy rossz híre is, de arról majd később… - pillogtam rá pont azzal az arckifejezéssel, amivel, ha esetleg eszembe is jut, bocsánatot szoktam kérni, pedig csupán csak a nálam felejtett ingét magához vette a tappancsos alvókának, meg a szőke szépfiú helyén aludt a múlt éjjel. Helyén, ezt azért furcsa lenne kimondani.
Igyekeztem minden figyelmem neki szentelni, a helyről volt elég emlékünk, hogy tudjam oka van, de nem akartam magamban kombinálni, jobb szerettem a tiszta tényeket és ha ő árulja el, mi is a helyzet, éppen ezért a kezem nyújtva vártam ki, még elő nem került az ékszer. Pár pillanatig a gyűrűre meredtem, talán picit össze is kellett szorítanom a szám ki ne üljön az a túlságosan is elégedett vigyor az arcomra. A mosoly azért így is sikerült.
- Visszaadta? - érdeklődtem, ahogy a tenyerem az övébe csúsztatva a víz felé indultam. Nem éreztem úgy, hogy számon kéne kérnem, vagy faggatnom kellene a mikorról, igazából megértettem valahol. Gyakorlatilag én is benne voltam ebben az egész parádénak is rossz eljegyzéselőzményben, biztos voltam benne, hogy időre lehetett szüksége. Szükségünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha nem a pandáról lenne szó, biztosan lenne okom magyarázkodni, hogy vagyok képes így babusgatni, vagy eleve megtűrni bármilyen lelket magamon kívül. Mégis a jelek szerint működik, legalábbis úgy néz ki a négylábúval határozottan kölcsönös a rajongásunk, meg még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ízlésünk is, amit látok, meg tapasztaltam éppen az elmúlt időben, még végleg hozzám költözött.
- Mein Gott, dehogy, még csak az kellene - pillogtam döbbenten és talán felháborodva is egy percre. Egyrészt, azok szentek és sérthetetlenek, ezt meg kell értenie Dolfinak is, másfelől ő egy nagyon okos kutya, ezt már most látom, szóval ilyet feltételezni sem szabad, még ötleteket merít és elveszti az éles eszű státuszát. Végül csak hamiskás mosollyal pillogtam rá. - Inkább kisajátított dolgokat és helyeket a lakásomban.
Egyelőre nem bonyolódtam jobban bele, nem is volt éppen szükség rá mert egy jóval fontosabb dolog került elő, ami gyakorlatilag az ittlétünket is egyből megmagyarázza. Lehet, hogy kíváncsi lettem volna, sőt, bizonyosan, és ami azt illeti, az is maradok, mert sajnos ennél több önuralom és megfontoltság szorult belém. Ezért is hagytam annyiban és csupán annyit engedtem meg magamnak, hogy azt megtudjam, ki volt ennek az egésznek a kezdeményezője. Kicsit talán belül ezt a választ reméltem, nem csak most, korábban is, éppen ezért akaratlanul is megkönnyebbültem, ahogy a kezére szorítottam finoman.
- Jól döntöttél, Liebling - pillantottam rá, és igazából most leginkább miatta gondoltam ezt, semmint magam vagy kettőnk helyzetét nézve. Nagyon nem tett neki ez az egész jót, és már azon a nagyobb mosolyszünetünkön éreztem, hogy túl mélyen van a kezem benne abba, hogy ennyire boldogtalan, egyszerűen akkor még én sem tudtam mit akarok vagy mennyire.
Mikor megálltunk, azt hiszem tudtam mi jön, éppen ezért csak csendesen kivártam, hagyva, hogy Dolfi addig is a vizet figyelje távolról, teljesen belefeledkezve, a fenekét egy fűcsomón pihentetve. Nagyon aranyos teremtés, és azt hiszem ő és Sebby ébresztett rá arra, hogy tényleg nem volt jó nekem ez az egyedüllét és menekülés mindentől.
- Ezer örömmel - szélesedett ki a mosolyom, már majdnem vigyorrá, valahogy ez egy olyan ajánlat volt, pláne az elmúlt egy évünket nézve, ami visszautasíthatatlan. Figyeltem egy arabig a tenyerében a gyűrűt, még egy grimasz is kicsúszott, szinte biztos voltam benne, hogy ezt nem Ő választotta egyedül, nagy gonddal. Túl jól ismerem. Aztán elvettem, majd a hullámok felé fordultam.
- Készen állsz hogy ez is a többi szerencsétlen sorsára jusson?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem nagyon meglátszik rajtam, hogy abban az időben, mikor hercegnős meséken, hercegkergetésen, buta sminkek próbálgatásán és fura tinibandákon kellett volna függenem én már dolgoztam. Azt hiszem olyan hét éves voltam, talán majdnem nyolc, mikor utoljára volt, hogy nem volt hétvégén verseny, vagy nem volt valami próba, hogy ügyességet fejlesztessen rajtam anya, esetleg nem vásárolni mentünk nekem fotózásokra. Sosem kapott el igazán a mesék felé a rajongás, ismertem őket, de nem voltak az életem szerves részei. Mi volt? Azt hiszem én voltam magam körül az egyetlen állandó elem, legalábbis 15 éves koromig biztosan. Sokat olvastam, már az eredeti történeteket, és a leendő pályám miatt sem ártott volna képben lennem. Ellenben vannak dolgok, amikre úgy érzem a világért sem lehet túl sokszor rávenni: na ilyen például az is, hogy bármilyen disney szülte műre kétszer egymás után beüljek a moziba. Vagy két különbözőre, de rövid időn belül. Nem csábító, kicsit sem. Ha azon múlik, utcu neki bárki, most is itt vagyok, mert a szőke szépszeműm meg az első férjem asszonykája - valid, hagyjuk is - szerették volna. Én meg jó keresztanyuka lévén ott ültem Lewy másik oldalán és inkább egész idő alatt az alvó Klara kezét simogattam. Bár mikor néha rám nézett a hármas fogat valamelyik tagja erősen úgy tettem, mint aki a mesét nézi. Meg nem babázik. Néha igen imidzsromboló vagyok. Amúgy a mesének meg voltak tűrhető részei.
De nem mentem újabb kört, erre a Panda és Majácska jelentkeztek előszeretettel, miután orvosolta az anyuka a picilány igényeit. Szóval őket elhagytuk még másfél órára, én pedig feldobtam Lewynek ha már itt vagyunk, megint ketten. Illetve hárman, mi lenne, ha csinálnánk, amihez nagyon értünk. Egyébként is terveztem már ezt feldobni neki, de tudtam, hogy akkor lesznek kérdései. Nála már érthető a bővítés. Én még nem tudtam, hogy is állok az életem bővülésével. De bántja a szemem, hogy éppen nem ugyan úgy néz ki a lakásunk.
- Elza néni, ha minden igaz, költözik végre, ma bent van az ingatlanos nő. Elég családcentrikus vevőket keres a környék miatt… Egy újabb balhé, Schnucki? - néztem a lengyelre, majd a kislányra mosolyogtam, aki még éppen ébren volt az apukájánál. Amíg nem mondott semmit egyelőre csak a zsebemben forgattam a kis tokot, amiben az én gyűrűm hevert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem terveztem sunyi módon keríteni a dolgokat, de most hogy néz az ki, ha az ember azzal kezdi, hogy amúgy Dolfi beköltözött hozzám éjjel, már velem is alszik, nem csak lakik. Ja meg egyébként lopkod ruhákat, de nem az enyémeket. Cirip? Nehéz dolog ez, alapvetően abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a lehető legokosabb módon és alaposan átgondoltam még korábban, hogy nekem ő kell. Bár abban az vagyok, hogy szükségem volt erre és azt hiszem be is válunk egymásnak, már ha van ilyen opció.
- Tudod, volt az az új csapatmelegítőd, amit nálunk, vagyis nálam hagytál… szerinte is kényelmes, főleg a nagyágyban - vigyorodtam el a kutyára pillantva, majd aztán vissza Sebbyre. Nem igazán tudtam egyelőre elképzelni, hogyan fognak egymással állni, de a kutyusnak nem volt ellenére a Panda, ez már egész biztos. Nekem viszont sok dolog volt fura. Például mikor egy szőkére emlékeztető illatba borult kutya nyalogatta az arcom reggel ébresztőként. Ez nem volt a megegyezésünkben a tappancsossal, mikor beengedtem a szobába. És nem, elsősorban nem az arcon nyalásra gondoltam, de azért is csúnyán néztem rá.
Annak ellenére, hogy ez a találkozó egyszerre volt szokásos és szokatlan viszonylag hamar kiderült, miért is vagyunk itt. El is akartam és tudtam hinni, amit mondott, de jól meg kellett őt nézzem, mielőtt bármit mondtam volna. Azt hiszem egy éve azt sem hittem volna, hogy az esküvőnek nem fog végül nekiszaladni, utólag nézve eléggé bűntudatom lenne érte. És nem csak egyikünk miatt.
- Szokásom ilyenben csalódást okozni? - kérdeztem ezer wattos vigyort villantva, ahogy már elvettem tőle az ékszert és nézegettem kicsit, majd aztán a vizet. Túl sok rossz döntés bizonyítéka hever már ennek fenekén, remélhetőleg örökre ott is maradva. Ez a hely mindig hozott némi megkönnyebbülést, valami mást. Lehet erre már szükségünk is volt, a gyűrű ide vagy oda. Felé fordultam, a bólintás után pedig a szabad kezemmel a korlátba kapaszkodtam majd kicsit feltolva magam hajoltam előre. Lendült a kezem az apró ékszer pedig már repült is előre, talán magasabban is, mint gondoltam volna.
- Vártam a tűzijátékot…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha valakinek be kellett volna vállalni az ünneprontó szerepét, akkor biztos én lettem volna, mert, ha Lewy nem is kezd el érvelni és nincs ott a baba, akkor sem vagyok biztos benne, hogy bírom a Panda és Maja tempóját. Mondjuk azt, egy kicsit mást képviselünk, ami nem igazán zavart, valahogy a négyesünkben mindenki megtalálta mindenhez a párját, ha arról volt szó, és most valahogy hála a rajzfilmes rajongói brigádnak, összeállt a duónk a lengyellel. Ez nem mindig jelentett jót a múltban. Csak ne kérjék ki azokat az erkölcsi bizonyítványokat és rendben leszünk.
- Nem értem mire gondolsz… - közöltem ártatlanul meresztve a kékjeim, hogy aztán dobjak egyet a hajamon még megigazítottam a kabátom. Feléjük pillantottam, nem kellett kimondanom, hogy a néni külön motivált lett, bár lehet, hogy erről már tudott is a sztárkviddicses. A kis baráti körünkben nagy a szája sokaknak.
Örültem neki, nekik. Azt hiszem bármennyit is piszkáltam, kicsit talán úgy, mint az irritáló testvérek is szokták a másikat, én boldog voltam attól, hogy megtalálta az örömét. De az tény, hogy nem kicsit döbbentett le két éve Maja tényével, aztán meg, hogy ő bizony apuka akar lenni. Felfordult a világ Bojarskinál, de kínos lenne bevallani, hogy nem csak nála.
- Esetleg… sosem hittem volna, hogy egy esetleg leszek. Most biztos beadnám a válópert - néztem rá rosszallóan még a fejem is megráztam, aztán Klarara pillantottam, ahogy vártunk az utca egyik felén a gyalogátkelőnél. - Az apukád rettenetesen próbál ellenállni a sorsának… Igen, az ügyvédem megnézte az előző adásvételi alapján. Hát… eltelt mennyi is… 2 vagy 3 év? Novemberben már megvolt, nem? - pillantottam rá, ahogy elgondolkodtam. Nyilván csak az első mondatfoszlányt nem hozzá intéztem, de annyi ingatlan körül fordultunk meg 18 és 24 éves korunk között, nem emlékszem mindegyik évfordulójára. Ki emlékezne? Egyébként i talán kettőt használ mindegyikünk, az összes többi inkább üzleti bevétel. Bár én a helyében, amit megjárt a japcsi csaj, azt eladnám, még van értéke és keresnék mást.
- Azt mondtam neki, hogy szabadtéri, kellemes esküvőt tervezünk, sok virággal. Szóval minimum tavasszal kellett legyen, vagy nyáron utána. Azt hiszem csak a nászéjszaka után köszöntött be, szóval nem kellett túl sokat gyónnunk előtte…
Megálltam egy kirakat előtt, amiben jobban megnéztem magam még végig is simítva az oldalamon, hogy aztán elégedetten vigyorogjak magamra, majd vissza a lengyelre.
- Most nézd meg, egyetlenem, milyen szépen visszanyertem három hónap alatt az alakom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Idő kérdése volt, hogy kiderüljön, miért is nem voltak fennakadások a tappancsos és köztem. Tény, hogy biztos már valami tréner dolgozna Dolfival, ha nem viselkedne és belőlem kiindulva el lenne tiltva a kedvenc dolgaitól. Azt hiszem ez nem jó jel, anyám engem is így próbált a legtöbb dologra rávenni és régen megfogadtam, hogy én nem leszek ilyen. Erre már éppen ott volt a gondolataimban, jobb is hogy nincs szükség rá, hogy bármi nevelést elkövessek, a példák, amikből dolgozhatnék mindennek mondhatók, csak követendőnek nem.
- Pasi, mit vártál? Olyat keresett, ami nem rózsaszín vagy tüllös, gondolom - jegyeztem meg szórakozottan, ne nem mintha ne lett volna ilyen más a lakásban. Neki is vannak dolgai. Szép kendők többnyire, meg még ilyen kis pici egy hám is. Ez a ruha dolog, bármennyire is élném a dolgot, szerintem még az én szokásaimhoz is túl nagy pucc. Bár lenne olyan szett, amit azt hiszem elnézegetnénk rajta. - Majd megtárgyaljátok, ha esetleg nem enged az ágyba.
Nem tartottam attól, hogy ne lenne valahogy kutyásan is, egészen jól kezdtek ugyanis a dolgaink alakulni. Már az elmúlt pár hétben is azt éreztem, hogy most valami jóba kezdtünk és hogy nem akarok ennek véget vetni. Nyugalom volt és ezt el bírtam volna hosszútávon is viselni, pedig azt hinné az ember én a pezsgést élem. Azt hiszem neki a gyűrű távozása, nekem maga a helyzet okozta azt a fellélegző megkönnyebbülést, amit túl rég tartogattunk.
- Ah, ne is firtassuk - ingattam a fejem, jobb úgy mindenkinek. Szánt szándékkal nem szeretem a hozzám közelállókat bántani, pláne nem akarok csalódást okozni, így, ha történt is én szeretném a legkevésbé, ha fel lenne emlegetve. Végül azonban a kis ékszerre figyeltem, majd az nagy lendületesen szállt és talált. Újabban egyre többet csillogtatom akaratomon kívül a lövős készségeim. Tényleg lehet benne valami, hogy apám lánya vagyok. Csak ezt ő ne tudja meg.
- Hoppá? - néztem rá összepréselt ajkakkal, próbálva sajnálni, de a grimaszomból végül nevetés lett, hát, hogy lehetne ezt komolyan venni. Amúgy sem fájt a szívem a tollasért. Talán Dolfié igen, mert megugatta, azon a még vékonyka hangján. Bár erre nem sokáig tudtam koncentrálni, mert mire eszméltem, már egészen közel hajolt a szőke én pedig elmosolyodtam, ami egyre csak szélesedett egészen a csókig, amit finoman viszonoztam, ahogy az egyik kezem a nyakához húztam és megcirógattam a tarkóját.
- Nem, már határozottan nem. Egyébként… apa még nem kapott el az Oktoberfestes képek óta?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Pontosan, és maradjunk is ennél. - Lezártnak tekintettem, mert még a felvetés is sértő volt. Közöm hozzá? Ugyan. Kizárólag közvetetten, nem piszkolom be a formás kezeim, mert az ügynököm letépné a fejemet, hogy eladhatatlanná váltak. Pedig van cég, aki ölne ezekért a gyönyörűségekért. Megértem őket, bár azt nem miért olyan nagy gond nekik, hogy nem vagyok hajlandó jegygyűrűreklámra.
Nem voltam egy kifejezetten szülős alkat, vagyis ezt állították. Nyilvánosan abban is kételkedtek, hogy egy állattal képes vagyok bensőségesebb viszonyt kialakítani, a kapcsolataimról meg pláne megvolt a véleményük. Volt egy idő, mikor rengeteget voltunk a lengyellel címlapon, mint megjósolt álompár, amin mi jót röhögtünk. Bár néha azért kapóra tudott jönni egy-egy háttérsztorihoz.
- Szerintem az ügyvédeink nagy pártolói lennének, ha csak értékbecslésenként 2% jutalékot nézel ki nekik az úgy - vágtam elgondolkodó fejet, majd rá pillantottam. - Nem kellene többet dolgoznia.
Ahogy ácsorogtunk a lámpánál furcsa érzés volt, ez az egész év elég bizarr eddig. Itt állt Lewy, házas volt és gyereke, itt voltam én, aki éppen lakást készül bővíteni… magának. Apám, aki, ha jobban képben lenne, éppen pezsgőben fürdene és a jövőt tervezgetné. Csak megéreztük, hogy már bőven túlestünk a negyed évszázadon és több mint tíz éve indultunk először el valami miatt együtt. Szerencsére varázslók lakta, elszigeteltebb környék ez már, így nem annyira zavartattam magam, most sem. Ahogy a kezeim felemelve kezdtem az ujjaimmal a kislány felé inteni, ahogy lassan egy zöldes fénnyel megtörő buborék, majd alatta apróbbak jelentek meg előtte. Mikor hozzáért a kinyúló keze egyhez, én azt szerte foszlattam, mint ami kipukkant. A hang valahogy nem érkezett hozzá, pedig én esküszöm utána olvasgattam és pálcával, hátha úgy erősebb, próbáltam is. Egyelőre még nem. Alapvetően mikor elkezdtem az illúziómágiát, komolyan is gondoltam. De ahhoz, hogy eljussak oda, ahova akarok, ezek az apróságok is kellenek. Lehet csak túl precíz akarok lenni.
- Igen, ez pontosnak tűnik. Akkor stimmel az elképzelés a nyár eleji esküvőről, látod, neked csak élménybeszámoló lesz! Remélem élvezted az esküvőnket…
Ha szemmel lehetne szúrni, néha megtenném, de jelen esetben inkább a megszokott piszkálódás volt ez csak. Ahogy a kislányra pillantottam, rá kellett jönnöm, hogy az, mikor kiadtuk magunkat leendő családnak még semmi volt egy igazihoz képest.
- Kétlem, hogy bármilyen bolygón működnénk, de ha mégis, biztos rendes lenne. Irritálnak az elcseszett emberi kapcsolatok. - Pont eleget tudtunk egymás családi hátteréből ehhez, hogy egyikünk se vágyjon elrontott és nem elvárt formákra.
Idő közben egy kirakatos nézelődést beiktattam, a dicséretre meg csak rákacsintottam, hogy pár méterrel később betérjünk a kis utcába, ami a zöldövezet bejáratához vitt minket, ahol vár majd az ingatlanos.
- Elméletileg egy viszonylag friss házas, harmincas pasi, aki új. Szóval nem ismer minket, de a nevünk után biztos mondtak ezt-azt…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az elmúlt években mindig el tudtam mondani, mekkora esemény volt a szilveszterem, vagy éppen az új esztendő köszöntése, idén viszont rendesen megleptek. Aztán ez nyilván nem ért véget, hiszen nem sokkal később már a huszonhatodikba is beléptem, így nem maradva le a lengyeltől, nehogy egyedül kesereghessen ezen. Nem teljesen értettem, mikor is akadt nála be ez a kor-para, de azt hiszem kettőnk helyett is elviselem az egészet, ha arról van szó. Nem mellesleg az első olyan szülinapom volt, amin nem partyra vagy valami olyanra vágytam, amibe tudtam, hogy valaki pórul fog járni. A szokásos köszöntős kör után csak a Pandát akartam elrángatni magammal egy pizzára és sörre a kedvenc helyünkön. Semmi extra.
Aztán jött a hónap java, munka és ötletek, Lewyék hol jöttek, hol pedig mentek, néha mi meg Klaraztunk, ha úgy adódott Sebbyvel. Igazából én örültem ennek, nagyon aranyos kis csöppség, bár még mindig meredeknek érzem a dolgot négyünk közelében, aztán láthatja bárki, mennyire élve is van ez. Mindezt pedig már az új lakrészben tehettük, ugyanis kisebb problémák elhárulása után tartottam egy ingatlanberuházást, hogy aztán a szőkének a szülinapján feldobjam, mi lenne, ha holmistól is beköltözne. Fura volt, szerintem mindkettőnknek.
- Akarunk mi idén vizsgázni? - kérdeztem őszinte lelkesedés nélkül hátra pillantva, ahogy tapogattam ki ezt a szoborizét, hogy bejuthassunk oda, ahova terveztünk így kettecskén ma menni, ha már az egyetem miatt Pécsre keveredtünk ismét. Aztán az átjáró felé léptem, és ha sikerült elkaptam Sebby kezét, hogy az ujjaim az övéi közé fűzve lépjünk be a ránk szállt estébe.
- Azt hiszem lassan ideje lenne apához együtt is átmennünk az egyik vacsorájára - néztem rá, ahogy még a szemöldököm is összeszaladt. Szerintem egyikünknek sem volt ínyére, de úgy éreztem most már tényleg nem mehet úgy, hogy menekül és bujkál, meg kifogásokkal megússza én pedig megint a rossz gyereke vagyok apámnak, aki nem törődik vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Dolfi és Basti nem hiszem, hogy különösebben rosszul indítottak volna egymásnál, bár tény, hogy megejthettem volna korábban is már ezt a találkozott, mert én is látogattam a picit, mikor még nem lehetett elválasztani az anyakutyától. Meglepő, mi? Én is megleptem magam, de érdekelt, ő volt az egyetlen fiú az alomban, és nem is volt valami aktív eleinte, talán láttam benne mégis valamit. Tudtam, hogy majd mi segítünk egymásnak, ő pont olyan kutya lesz, mint kell, én pedig nem leszek addig sem egyedül, amikor muszáj lenne. Az évek alatt sok volt ez, mert, ha elméletben voltak is mellettem, ez a gyakorlatban maximum Lewyt jelentette, pár éve pedig Sebbyt. Nem valami fényes karrier.
- Azt én is, az egyik vendégszobát úgy is újra rendeztettem, kapott pár klassz holmit, ami elvileg majd jól elfoglalja… remélem. - Pontosan tudom, hogy legtöbben csak rám akarnak jó borsos áron sózni minden haszontalan cuccot is, így nem féltem a dologgal megkeresni Lucát elsődlegesen, aztán meg kikérni erről-arról szokásosan Lewy véleményét. Nem mindegy mibe fektet az ember.
Örültem, hogy túllendültünk a csalódás dolgon, nem voltam tőle túl boldog, hogy ilyen is akadt az életemben, de én legalább nem pottyantam a vízbe, mint a sirály. Neki ennyi volt mára. Inkább átkaroltam a hajtót és közel vonva magamhoz viszonoztam a csókját, könnyedén és természetesen, mintha ez sosem lett volna másmilyen. Pedig aztán…
- Akkor ezt még nem ma kezdjük el. Azt mondta vagy egy órát késni fog a csoportos találkáról, szóval… úgy egy óra múlva leléphetnénk enni - javasoltam, ahogy a kezeimmel az övéi után nyúltam, majd összefűzve az ujjainkat magamhoz intettem Dolfit, aki kicsit ugrálva és kacskaringósan de mellénk ért. Visszakapcsoltam a pórázát is lassan, majd bólintottam egyet, hogy aztán a hatalmas konténerek közt elveszve nyomunk se legyen a gyűrűnyelte, hideg víznél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ezt a félévet mindenki elkviddicsezte - emeltem ki vigyorogva rázva a fejem rosszallóan. Még én is, pedig a legközvetlenebb közöm hozzá életem három férfija. Mondjuk ez azért elég sok dolgot megmagyaráz. Sebby, a lengyel és az apám. Hagyjuk inkább a sorssal való ellenkezést.
Úgy ment ez nálunk, ha már azt hittük, hogy minden egészen normális, akkor valaki a team-ből, biztos, hogy olyan lépésre szánta el magát, amit az ember lánya csak akkor tud feldolgozni, ha van legalább öt év tapasztalata velük. A legtöbbekkel ez megvolt nekem, vagy még több is, mégis kicsit furán méregettem Maxot, mikor közölte, mit is lép meg, de nem volt ez másként azzal, ahogy Lewyék belejöttek a családosdival. Bár utóbbinak örültem, nem hiszem, hogy Maja előtt láttam volna őt ilyennek, egy-két közös balhénknál talán, de boldog volt, elmúlt a sok szar mindenki körül. Bár mi még nem dobhattuk égnek a kezeinket, hogy minden patent. És nem a vizsgák miatt.
- Pontosan tudom, én olyan két naponta kapom az üzeneteket, hogy ha szükség lenne rá, megvan neki a megfelelő templom száma, illetve arra gondolt, hogy egyszer hármasban megnézhetnénk az új utánpótlásközpontot, ahova a leendő unokáit is szeretné beíratni - pillantottam sokatmondóan a szőkére, aztán csak grimaszolva magam elé, miközben végre bejutottunk erre a fesztiválra. Azt hiszem már a meleg és a sötét színek magukért beszéltek, hogy a helyet ne akarjam egy pizzázóra cserélni.
- Tetszik, igen. Lesz nemsokára egy tűztáncos bemutató, ha jól láttam, azt megnézhetnénk, úgy olvastam otthoniak jöttek ide - mondtam mosolyogva, aztán tovább lépdeltem előre ide-oda forgatva a fejem. - Ami meg a vacsit illeti, csak egyszer éljük túl, jó? Ha már ő az egyetlen, akivel még tartom a kapcsolatot.
Sosem szoktam zavarban lenni -pláne kérni, szépen -, de mióta Lewyvel tisztáztuk pár héttel a felbukkanásom után, hogyan és miért tűntem el, nem nagyon ejtettem el a ténynél többet, hogy anyám nem érdekel. Azóta viszont nem is láttam. Egyszer beszéltünk telefonon. Üzleti ügyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Máskor azt mondanám, ez is csak egy unalmas hétköznap és hétkezdés, bár nagyon hétfő van, én mégis egész energikusan és vidáman vetettem bele magam a két órám után a napközis foglalkozásba. Ma az elsősök voltak az enyémek, kedveltem őket, még nem voltak azok, akik ott toporogtak a kamaszkor kapujában, de már lehetett is velük érdekes dolgokat csinálni. Ma, miután megcsináltuk a házifeladatot, az volt a dolguk, hogy kitaláljanak maguknak egy jövőt, mik is lesznek, ha nagyok lesznek és szeretném, ha a délután folyamán arra gondolnának mit kell elérniük hozzá. Ha őszinte akarok lenni, az ezen való agyalást nem lehet időben elkezdeni, én már kilenc éves koromra elég kész tervvel álltam az utamra, ők itt vannak 7-8 évesek és még azt sem tudják, a krumpliürét vagy a sültkrumplit szeretik jobban. Most is, ahogy figyelem őket az asztalon ülve, a lábam lógatva le róla azt látom, felemás a társaság. Gergő és Johanna éppen összevesznek egy koronán, melyikük is a király vagy a királynő, két kislány sétál fel s alá, mint a modellek, majd rám nézve vigyorognak nagyon, én csak rázom a fejem és nevetek ezen. Aztán vannak akik aurorok lennének szívesen, megint mások méregkeverők, vagy éppen kviddicsesek, mint Dávid is, az osztály ikerpárjának fiú tagja.
- Szia - tegezem le a nőt, és bár egész biztos vagyok benne, hogy ő az idősebb, természetesnek veszem. A szülőknél is csak azokkal magázódom, akikkel feltétlen muszáj. A gyerekek más tészták. A Hannah néni már egészen hozzám nőtt, de ha kérdezik tagadom. Ekkor kezdem keresni Dávid testvérét, de be is robbantak értük és gyorsabb volt a nagynénjük.
- Vivien, van pár perced? Beszélnünk kellene, addig hagyd csak - nézek rájuk, majd a színező lány mögé sétálok, leguggolok mellé és végigsimítok a lapján. - Nagyon szép lesz, ha beszéltem Vivivel, utána összepakolsz? Elviheted.
Amint felegyenesedtem, a kislány már bólogatott is én pedig Vivinek intettem az asztal felé, hogy ne  a gyerekek sűrűjében folytassuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sejtettem, hogy is nézhetünk ki így hárman kívülről, de ahhoz képest, néha mennyire problémás vagyok, kicsit sem zavart. Jó volt így látni, valahogy megtalálta azt, amiben élni akar, ennek pedig örültem. Családja volt, olyan, ami nem tartalmazza azt a sok szemetet, amit mindketten a nyakunkba kaptunk, együtt is ezen dolgoztunk, még ha sosem jött is tervbe, hogy ezt együtt tegyük, de azt valahol tudni lehetett, hogy ott leszünk a másik mellett. A támogató árnyék.
- Ugyan, a felmentési idejükben lennének már a per alatt - legyintettem és még el is nevettem magam, amire a kislány is felfigyelt, és mintha a száját tátogatva valamit gügyögött is volna vidáman. Valószínűleg csak éli a hangos és ismerős hangokat, de azért egészen édes. Ezért is kapta a várakozás alatt a kis bubikat, amik láthatóan sikert arattak, én meg ennek, így különösebb szó nélkül elégedett mosolyt adtam válaszul.
- Iiigen, egész jól állok. Belefér a fotózások üresjárataiba, az egyetem idén úgyis tudjuk milyen - vontam meg a vállam, mert sok dolog volt jellemző a csapatra mostanság, de Maxot kivéve az, hogy erősen oda is koncentrálnánk a vizsgaidőszak közeledtére, az nem. A válaszára csak elvigyorodtam, ha úgy vesszük itt már tényleg csak én vagyok, aki teljesen szerepet játszik. Ő csak éppen nem az igazi felesége mellett áll. Azt hiszem nekem ezért is nem volt furcsa az esküvője óta sem, hogy gyűrű van az ujján. Megesett az korábban is. Én megcsodáltam magam, ők meg bevártak, hogy aztán együtt érkezzünk meg az utcánkba. Rájuk pillantottam, aztán lassan kezdtem bólogatni és a lakópark bejáratánál meg is torpantam.
- Pontosan. És milyen csodaszép… elég bajban lennénk, ha nem szürkés lenne a szeme most - mondtam felnevetve, mert hogy is magyaráznék ki egy barna szemű kislányt. Akkor jöhetne is az a válás, már, ha komolyan vennénk a dolgokat. - Na, gyere, operáljuk fel, még van 10 percünk beérni.
Arrébb álltam, hogy elfordulhasson és előszedjük a kengurut, aztán elkezdtem segíteni Klarat beletenni és rácsatolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Sosem nézegettem meg jobban azt, kiért milyen szülők érkeznek, a koruk eleve irreleváns volt a gyereknevelésben, sok olyan pár volt, akik harminc alatt jártak, de okosabb és kreatívabb gyereket neveltek, mint egy negyven éves pár, akiknek van másik is. Nem beszélve arról, hogy a származás sokkal szembetűnőbb volt, az hamar kiüt a gyerekeken. A gyerekeket pásztázva egy kezemen meg tudtam volna számolni, ki az, aki tisztavérű, minden értelemben. Ekkor sétált be a szőke nő, én pedig egyből felé és az ikrek felé fordítottam a figyelmem.
- Biztos az is tetszeni fog neki - helyeseltem, de erre kicsit húzta a száját a kislány. Nem a tisztelet hiánya, inkább a direkt ellenkezés jellemezte őket. De ezt legutóbb akkor láttam, mikor Riri próbálta Dávidra a sapkát ráimádkozni. Segítettem rajta, mindenki jól járt. Én hamarabb mehettem a dolgomra és ők is hazajutottak.
- Az túlzás, mindkettejük igen furcsán viselkedik, aminek jó lenne elejét venni kicsit - kezdtem bele, mielőtt az asztalhoz indultam volna a gyerekeket magukra hagyva. Láttam a nőn, hogy nem igazán boldog ettől, sőt, inkább aggodalmasnak mondanám és rossz hírt várónak. Részben az is.
- Megesik, gyakori, hogy azokkal, akikhez közelebb állnak, nem tudnak nem baráti viszonyt kialakítani, így hiányzik a tisztelet. Viktória is így járt velük, ahogy láttam múlt pénteken.
Mindezt könnyedén meséltem neki, összefonva a kezeim magam előtt a hátammal az asztalnak dőltem, úgy figyeltem Vivire, majd a gyerekekre is közben. Az egyik kisfiúra rá kellett szólnom, mert éppen azt próbálta szemléltetni, egy auror mit tenne egy bűnözővel egy kislányon, aki már sírt. Értem én, hogy ezt a hátán ülős, hajhúzós dolgot időben be kell gyakorolni… bármihez is, de ez azért sok. Elsőben.
- Dóra kicsit túlságosan is függ a testvérétől. Ma a foglalkozáson külön csoportba kerültek és a fiú összebarátkozott egy másik kislánnyal, mikor Dávid megölelte az új pajtását, Dóra fogta, és ollóval levágta a lányka haját, majd megharapta - mesélem el a történteket, amiknek itt még közel sincs vége. - Arról nem beszélve, hogy van némi fogalomzavara. Van otthon nálatok esetleg vegetáriánus vagy vegán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Vivit hallgatva hamar rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem egyedi eset ez. A gyerekeknek sokszor a szüleik felé sincs megfelelő tiszteletük, vagy ők nem elég erélyesek, de az biztos, hogy ez kétoldalú dolog. Határozottnak kell lenni és néha keményebbnek, különben oda a lehetősége a fegyelemnek. Nem mondom, engem is sok esetben késztetett ez lázadásra, különben nem lettem volna a tizenhatodik szülinapomon nagykorúsíttatva, hogy önállóbb lehessek. Igaz, kellett három év, hogy teljesen kiszakadjak a fennhatóság alól, de az is csak anyám miatt volt.
- Vannak új, foglalkoztató magazinjaink, az egyik kviddicses, azzal elvolt pénteken egész délután a fiúcska, érdemes lenne ilyesmit adni a kezébe, nagyon érdeklődő. Ami pedig a lánykát illeti az újdonság hiányzik neki. Egy-két oldal után egy színező is unalmas, mert hasonlóak az ábrák a nekik valókban. Esetleg őt is megpróbálhatnád rávenni egy-egy újságra, amiben több a feladat is és eltérőek - ejtettem a szavakat könnyedén járatva a tekintetem a gyerekeken. Gyakorlatilag elmagyaráztam, mit tehetne egy hétéves ikerpárral, pedig aztán én tényleg itt vagyok csak velük kapcsolatban. Mondjuk az évek alatt felszedett emberismerő készségeim és gyors meglátásaim sokat segítenek.
- Ez sem baj, de ha nehéz velük, akkor változtatni kell. Lehet azt hiszik, ti vagytok a szabad kártya, ahol lehetnek ők a kis vezérek, nem szabad rájuk hagyni a dolgokat, pláne nem olyat engedni, amit mondjuk az édesanyád, vagy a testvéred nem enged nekik - mondtam összefonva a karjaimat. Gyakorlatilag ők itt mind mi vagyunk kicsiben. Ugyan úgy van akaratuk, kiállásuk, vágyaik, de még terveik is, a leglustábbnak is.
Lassan felvezettem, mi is történt ma és mi okozta a problémát a gyerkőcök között, nyilván várva, hogy a fogadtatás esetleg sokkoló lesz. Sokan nem nézik ki az agressziót, pedig sok érzelem van a kicsikben, élnek is vele eléggé, mint a hajhúzást végre befejező kisfiú, aki látva a pillantásom leült egy asztalhoz dünnyögni.
- Megbeszéltük utána úgy, ahogy a dolgokat, Dóra nem volt hajlandó megszólalni azóta, maximum egy két szót, meg az előbb az az egyetértés. Azt hiszem bűnbánó, ami jó, de meg kell érteni, hogy ez nem elég - magyaráztam Vivinek, ahogy a szöszke ikerpár lánykájára tekintettem, aki éppen minket nézegetett. Én azért elmosolyodtam, hisz nem volt okom haragudni rá. - Dávid szólt nekem, hogy gond van, segített rávenni a testvérét, hogy tegye le az ollót, megijedt…
Hozzá tartozott a történethez, hogy a legtöbb gyerek szintén, mert ollóval fenyegetőzött a szőke leányka. Aztán úgy éreztem igazából ez ennyi, nem volt mit mesélnem, megtörtént, kezeltük. Szükségtelen közbe lépni szülőknek, az jót se biztos, hogy szül.
- A mai napon azzal foglalkoztunk, milyen foglalkozások vannak, kinek a szülei, rokonai mit dolgoznak. Ezután mindenki felállt, és elmesélte, hogy mi lesz, ha nagy lesz, mit csinálna szívesen. Dóra volt az utolsó előtti, majd közölte, hogy vegán lesz, ha nagy lesz. - Alapvetően nem is lenne ezzel gond, de nem ez volt a kérdés, és kicsit erős is volt egy ennyi idős szájából hallani.
- Ha komoly a dolog, el lehetne vele beszélgetni, hogy ez egy életvitel, nem éppen életcél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hazudnék, ha azt állítanám, nem lett minden legalább egy kicsit más. Felnőttünk, egy úton megyünk, de közben mindenki máshol tart. Én boldog voltam, hogy rendben mennek a dolgai, ő meg támogatta még tavaly is, hogy úgy csesszem el a sajátom, ahogy akarom. De ha nem is mondta, a jelen helyzetet azt hiszem jobban éli ő is. Nem csak mert furcsa lenne keresztszülőket darabokban érni.
- Szerintem a svájci villákon is forogna az agyuk, pénzügyileg a végkielégítésükre is gondolniuk kell, amit el kell úgy helyezni, hogy még az unokáiknak is elég legyen minimálisan majd dolgozni. A tiédnek vagy az enyémnek van az a fia? - pillantottam rá elgondolkodva, mert bár tök irreleváns volt, egy ilyen helyzetben igen csak lényeges. Az ügyvéd akkor már nyilván a család miatt is megszedné magát.
Közben várakoztunk, én meg kihasználva az időt gyakorlásra - mondtam ezt magamnak, de azért élveztem a kislány szórakoztatását is - kicsit játszottam a lehetőségeimmel. A buborékok eléggé sikeresnek tűntek, majd legközelebb valami még jobbat kitalálok, de egyelőre ennyire futotta. Rövid volt az idő, a gondolataim meg a tanulást ignorálva akartak átsiklani a szakdolgozat szón. Hiába.
- Nekem idén kellene, de azt hiszem ezúttal én halasztok… - vontam meg a vállam, nem különösebben érdekelt. Ha nem idén kapom meg azt az első oklevelet, akkor nem. Senkit nem fog érdekelni, pláne, ha nem kezdek el vele dolgozni. A gyakorlati helyem amúgy is igényt tart rám, akkor hol itt a gond?
- Én is. Már persze a te helyedben, természetesen monogám házasságban élnék még én is, hova gondolsz - ráztam meg rosszallóan a fejem, ahogy még kicsit Klarat figyeltem mielőtt lassan megérkeztünk volna, de előbb feladat volt. Felnevettem, de tudtam milyen komolyan gondolja, szóval csak tettem a dolgom és előszedtem a kengut, majd adtam egy fél kezet a kislány tartásához is, ahogy ő vetkőzött. Szerencsére a felrakás és a visszaöltözés már könnyebb volt.
- Nagyon gyönyörűek vagytok - mosolyodtam el, aztán a porta felé indultam, ahol a férfinek lelkesen intve egyből el is indultam a belső udvarra, onnan pedig a lakásba a lengyellel, meg a kis lengyelessel. Pedig apám remélte, hogy ha már ott születik nálunk, kap egy kicsit még Lewy gyerekéből is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Lelkesen bólogatni tudok csak, de azt hiszem kicsit sem hatotta meg a lelkem, mennyire leeresztettünk. Még talán Lewy igyekezett, de szerintem a vizsgákat ő is skippeli inkább, elég neki Majáén izgulni. Bár nem tudom teszi-e, de úgy tűnt mindketten túl akarnak már ezen a részen esni, a terveikből kiindulva pedig először és utoljára, ha lehet. Én csak nem éreztem most indíttatást arra, hogy bármerre is lépjek érdemben, leginkább hogy előre. Kényelmes volt minden. Az kevésbé, hogy mi ugyan most már együtt laktunk, a fontosak előtt hivatalosan is, kivéve apát. Azt hiszem erre ő még nem készült fel. Vagy mi rá.
- Szerintem eleve volt. A helyekről én is hallottam a legutóbbi kávénk alkalmával, csak látványosan untam, ő meg megsértődött - húztam el a szám, mert minden volt ez, csak jó nem. Nem akartam vele összekapni, egyszerűen nem érzi, mikor túl sok. Mondjuk úgy mindig, ha Sebby a téma. - Én is megkérdeztem tőle, hogy mit akar Dolfival… természetesen egyből felvilágosított volna, hogy megy ez a család dolog…
Képtelen voltam nem felnevetni, mert ez több oldalról is röhejes volt. Pont nem apám, vagy a saját rokonaim lesznek azok, akiknek erről kikérem a véleményét. Mindent tudnak, csak azt nem, mi lenne a jó. Vagy ha igen, nálam például elég szarul csinálták. Ő hagyta, hogy anyám elvigen minket, tett is ránk eleinte, utána meg mindenbe próbált fontoskodni, egyik sem jobb a szüleim közül, de biztos, hogy közel sem akarom azt, amit ők megéltek.
- Lehet, hogy nekik van, elképzelésem sincs - ingattam a fejem, ahogy megszorítva finoman a kezét elindultam balra, remélve, hogy nem húz vissza. Ott úgy néztem van egy italos bódé, indulásnak pont jó lesz. - Ez mondjuk tény, de ahogy Lewy mesélte, elég jól ment az elején…
Eltűrtem a hajam a fülem mögé, ahogy halkan kuncogtam, eszembe jutott a szellőzős mese, meg a többi, ami igen csak fitt és kreatív emberre vall, miket meg nem csillogtat a Panda!
- Nem… csak. De szerintem eléggé jól néz ki, kipróbálhatnánk milyen belül…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nyolc és fél. Nem volt jobb dolgom, mint az órát nézni, még újra megszólal, még nem is értem a süteményem végére - forgattam meg a szemeim. Apám sosem volt egyszerű eset, bár amikor elkezdtünk ennyire összenőni, akkor tiszta lett számára és számomra is, hogy nem akarja az életem már másfelé vinni. Legalábbis ami a karrierem és a döntéseim illeti a munka és üzlet területén. Voltak, amikkel nem értett egyet, olyan is, amiben a segítségem kérte - bár ezt sosem ismerné el nyilvánosan - és közös akciók is. Szerettem vele dolgozni, ezt nem tagadtam, és egészen más volt, mint amit anyám szülő és tanácsadó szerepében próbált 24 éves koromig rám erőltetni. Éppen ezért sem voltam mára már annyira vehemens apámmal szemben, inkább próbáltam kimenekülni azokból a helyzetekből, amikben nem akartam vagy nem tudtam fixet mondani. Ilyen volt az összes létező lépésünk Bastival.
- Nem, mert még jött volna azzal, hogy "tehát már gondolkoztok rajta". Nem, nem tesszük. Örülök én Lewyéknek, de azért az egy lap, ez meg egy másik. Nem értem én ezt az egészet - ráztam a fejem értetlenül. Nagyon szerettem ezt a nagyjából inkább nagynéni, mintsem keresztanyu szerepet, amit Lewy kislányánál betöltöttem, ennek a férfiváltozatában pedig úgy láttam az oldalamon sétáló hajtó is remekül megvan. De ez nem mi voltunk. Szerettem előre tudni és tisztán látni mindent, és ha szomorú, ha nem, az én terveim között inkább az szerepelt, hogy se mi egymást, se minket apám ne nyírjon ki. Nem mondhatja senki, hogy nem küzdöttünk meg a jelen helyzetért, és nem én voltam a nagyobb szenvedő jól tudom ezt. Nem sietünk sehova, a lengyel barátunk tempója és felfogása is más, azt sem értem sokszor jóapám miért ezzel pedálozik, De legalább egy gyermeket biztosan küldhet a palántaképzőjébe.
- Nem, de mi jól jártunk, ez számít - mondtam határozottan, mielőtt a bódék között kezdtem a szememmel pásztázni olyan után, ahol a megfelelő márkákat vélhetem felfedezni. Nem iszunk akárhol és akármit, azért van egy tisztelet az ital felé is!
- Ebben biztos voltam, és szerintem ő is - mondtam, ahogy végül megvolt az a bizonyos célállomás, így csak arra kellett magunkat irányítanom, hogy aztán a két fős sort kivárjuk. - Jobban hangzik ez a sorrend, szóval igyunk valamit. Egyébként a vizsgákon kívül, a gyakorlatot leadod...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Sosem gondoltam, hogy nagy szakértője leszek, vagy éppen azt sem most, hogy az lennék jelenleg, de szemlátomást előrébb járok. Nem is a tanulmányaim, inkább a gyerekekkel való tapasztalat hozta ezt nekem azt hiszem. Leginkább olyan dolgokra tanítanak és készítenek minket, amik maximum a könyvben élnek példa szintjén. Persze a problémás gyerekek megléte, vagy a különleges bánásmód bármikor felmerülhet igény szintjén, de arra, hogy fogja magát egy ekkora gyerkőc és féltékenységi rohamában fodrásznak áll, nem hinném. Mondjuk az sem kizárt, hogy az indulatot más is elindított, ezt viszont már nem tisztem megítélni.
- Ha mentek kifelé, a portán is van pár példány, ott lehet hagyni az árát, de akár egy aláírt bizonylattal legközelebb is behozhatod, de most is elvihetitek őket - mondtam segítség gyanánt, nem tudom mások hogyan állnak a pénzügyekkel, azt gondolnám erről igazán egyedi a felfogásom. Az itt kapott gyakornoki havi bérem egyenlő más téren a napi keresetemmel. Engedjük is el hamar mindezt.
Vivien kutyás példájára felszaladt a szemöldököm, aztán csak elnevettem magam. Bár elég érdekes, de igen hasznos hasonlat. Bólintottam egy aprót, aztán oldalra intettem, ahol két szék volt összetéve, szétemeltem őket, hogy üljön le nyugodtan én is ezt tettem. Innen belátni a helyet, baj nem lehet.
- Az bizonyosan sokat segítene, bár nyilván Viktóriára ekkora felelősséget hárítani nem egyszerű, ő is még inkább gyermek, mint tinédzser vagy felnőtt. Nem kell irracionális elvárást támasztani, egyszerűen jó, ha vannak határok, amit képes mindenki tartani.
Abban nem voltam biztos, hogy egy tanács mindent megváltoztatna, de a törekvés is nagy lépés tud lenni, reméltem az ikrek érdekében. Nem rossz srácok alapvetően, a mai is igen furcsa és kizökkentő momentum volt. Sóhajtottam is egy nagyot, ahogy a térdeimre könyökölve támasztottam az állam a kézfejeimre. Igazából bólogattam párat, tegyen csak így, meglátjuk mire jut. Közben inkább kifejtettem mi is történt még.
- Igen, alapvetően tehet, amit engednek vagy szeretne, de a fogalomzavar komoly problémákra is utalhat. A diszlexia és diszgráfia is ilyennel kezdődik, az olvasás nyilván még nem annyira tesztelhető, de ha tisztázva lesz vele a fogalom érdemes vele többször beszélgetni mesék tartalmáról mondjuk. Lehet csak szabados a felfogása - vontam vállat, mert nyilván nem kell a legrosszabbtól tartani. Vivi keze után nyúlva megsimítottam a karját mielőtt aggódni kezdene, majd vissza is húztam.
- Elképzelhető, hogy félreértelmezett valamit, de nem kétlem, hogy megoldjátok otthon - mosolyodtam el, majd a fiúcskát kerestem a szemeimmel. - Igen, jelenleg nagyon érdekli, ma éppen a terelőséget emlegette és egész nap egy ceruzával imitálta az ütéseket. Aranyos.
Ahogy beszéltem hirtelen jött az inger és az utolsó szó után tüsszentettem is kettő-három nagyobbat. Előbb a szőkére pillantottam majd elnézést kérően zsebkendőt vettem elő. Akkor kezdtem érezni a kezemen az égő, kellemetlen és viszkető érzést. Jól ismertem sajnos.
- Hm, nehéz lenne megmondani, szerintem Dóra lesz az, akin előbb meg fog mutatkozni, nem érzem őt elég impulzívnak a mait leszámítva egy rellonoshoz, de ha engem kérdezel szerintem jövőre akár egy próbatesztet otthon csináltathatsz velük… - nyökögtem kicsit a végét két tüsszentés között, ahogy vakarózni kezdtem. MACSKÁK.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Percenként pillantottam jóformán az órámra, rossz berögzülés, de a legkevésbé sem szeretek semmiből kicsúszni és igyekszem a gyerekeket is erre nevelni. Számukra is hasznos, ha nem tartják őket tovább, vagy kényszerítik maradásra. Amíg a lelkesedésük él, addig kell nyújtózkodni, különben tényleg oda az egész élvezzék a tanulást lehetőség. Ma a történelem óra helyett is környezet volt, így az elsősökkel növényeket és állatokat rajzoltunk, amiket a legjobban szeretnek, majd el kellett mesélniük miért. Mikor ezen túlestünk, megkérdezték, hogy kimehetnek-e szünetben az ügyeletes nénikkel, én pedig bólintottam. Mikor lejárt az idő, akkor összeszedtem a rajzokat, majd a három-négy maradozó diákocskához sétáltam. Az egyikük éppen olvasni próbált, jóval előrébb járt, mint a társai én meg odahajolva hozzá szívesen segítettem neki.
- Ke-res-te… - segítettem ki szótagolva húzva a szón az ujjam, aztán rá mosolyogtam. Megsimogattam a kisfiú fejét, majd hagytam, hogy a képeket nézegetve azt a pár soros szösszenetet próbálgassa. A többiek játszottak vagy színeztek itt bent, én pedig az ablakra függesztve a szemem bámultam kifelé a hóba. Élvezik, pedig hideg, lucskos és egyáltalán nem ruha barát. Azt hiszem kicsit eltávolodtam ezektől én már az évek alatt. Ha már szerencsétleneknek bent kell lenni szombaton, de még csak nem is kis időt, legalább érje meg. Engem se vonzott különösebben az itt lét ténye, de a hosszúhétvégének tudtak örülni. Én úgyis dolgozom meg leginkább otthon leszek, nem is érint igazán. Egy sóhajjal karba fontam a kezem, aztán a tanári asztalnak dőltem a fenekemmel, úgy figyeltem őket elmosolyodva.