Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most látványos grimaszokba kezdhettem volna, majd nagy háborogva a szokásos műsorba, hogy ugyan, ilyen nincs, nem létezhet, ezt mindketten tudjuk. Mégsem tettem. Egyrészt, mert hiába nem csak hiszem, tudom is, hogy ha maradni akarok, elérem, hogy más is akarja, hogy maradjak, másfelől kezdtem fejben kicsit helyre tenni az elmúlt időszakot. Ez nem igazán volt jó jel egyikünknek sem, én feszült lettem és egészen csendes, ő pedig jóformán kiakadt teljesen, ami most igen nagy ingadozások közepette hol csitult, hol újra felbukkant.
- Tudom, de nem csak ezért vagyok itt, itt lennék, ha nem kéne fogni is.
Megrántottam a vállam, mintha csak arról beszélnék, hogy mennyire egyszerű leugrani egy tábla csokiért a boltba. Pedig cseppet sem ez a helyzet. Sosem voltam egyszerű eset, a legtöbbször neki meg sem kellett tapasztalnia, vagy látnia azt, hogy mennyit szenvedtem bármelyik ember mellett, akivel komolyabb kapcsolatot akartam kialakítani. Sosem ment jól szavakkal a kifejezés, hiába nagy a szám, tettek meg… hát vegyes volt a visszajelzés, maradjunk abban. Esetében azonban mindenhogy nehéz volt. Mikor az a bizonyos karkötő a kezére került éppen azt akartam megelőzni, hogy valaha apámnak igaza legyen, vagy hogy irányítsa az életem. Holott magam is belegyalogoltam ott, akkor majdnem. Aztán idő és tér…
Most meg itt ülök, szembesülve a tényekkel, és az utolsó mondatáig kicsit reménykedtem abban, hogy ez a beszélgetés ilyen körülmények között sosem jön elő. Pláne nem egy ostoba fruska hatására.
- Lehet. - Egyszerű válasz, de rezzenéstelenül bámulok az ölembe mindeközben. Nem remeg meg a hangom, nem pillogok elveszetten, pillanatnyilag semerre nem figyelek, csak arra, ami a fejemben formálódik. Nem érzem úgy, hogy itt, ma jót tennék a kérdésekkel. Mégsem hagyom, nem hagyok soha semmit, mért most kezdeném el?
- És most el fogod, hogy is van ez? Mi van Veled? Velünk? Ezzel?
Ráemeltem a tekintetem és követtem, amerre ment, kerestem a tekintetét, mert ha nem is beszél, pont elég olvasható úgy is le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát, ha úgy gondolod ennyi, akkor ennyi.
Nem voltam egy pillanatig sem kedves, vagy éppen megértő. Azt túlzás lenne mondani, hogy haragszom, de biztos, hogy érezhető, mennyire csalódott vagyok. Nem a tényektől, inkább attól, hogy mindenáron a szőnyeg alá akar kerülni egy olyan dolog, ami szerintem nem oda való. Lehet rosszul vagyok összerakva és túl sok logikát és tényt keresek mindenben, de azt hiszem ez az agyamban jobban megütött, mint a lelkemben. Persze, most jöhetne a tipikus szöveg, hogy az úgyis elég fekete, de nem, belülről én is rózsaszín vagyok, mint mindenki, azért ki ne fordítson érte senki.
Figyeltem, ahogy tevékenységbe menekül, én csak hátradőlve a kanapén összefontam a karjaim magam előtt és a keresztbe rakott lábaim közül a szabadot lóbáltam. Mindenkinek szüksége van pótcselekvésre, nekem leginkább azért, hogy ne álljak neki idő előtt beszélni, főleg túl sokat és bántó dolgokat. Sajnos mindketten tisztában vagyunk vele, hogy nem vagyok a leglélekemelőbb ember olykor. Mit mondhatnék erre? Ezekre? Csak nézz körbe. Ezt teszi veled, hogy szeretsz. Nem… egyszerűen, mindegy. Azt hittem, mikor múltkor olyan voltam, amilyen hiba volt, most inkább a fejemben az kavarog, hol kezdődött ez és hol kerültem így ki az őszinteségi körből, hogy mindezt nem csak nem tudtam, de észre sem vettem. Túl sok célzás nyert értelmet hirtelen.
- Látszólag semmi, igazad van. Úgy látom nem is akarnál semmit tenni. Bár miért is. Van egy menyasszonyod biztos pontnak. Lényegtelen, hogy kitől, kitől nem, de tudom, amit tudok utólag, és ki tudja mit kellene, ha nem beszélünk meg semmit. Azt hiszem jobb lesz, ha inkább hazamegyek most.
Végigsimítottam a ruhámon még felálltam, mosolyogva lépdeltem a konyha felé, ahol a táskámat letettem, majd érte nyúlva kisebb hezitálással fordultam felé. Azt hiszem most először nem voltam se határozott, se ledöbbent, se pedig hisztis. Egyszerűen elkeseredett.
- Neked nyugalom kell, azzal én nem igazán szolgálhatok úgy nézem, sajnálom. Tudod, hogy fontos vagy nekem… de ez nem számít ahogy látom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felhagytam az engem jól jellemző bökdöséssel, elengedtem magam mellett a tényt, hogy nem irányíthatok mindent és már éppen kitartott az a kedvesség is bennem, amit egyébként bár ritkán, de képes vagyok előhúzni magamból. Aztán csak minden megtörtént. Mondhatnám, hogy pontosan lekövetve az eseményeket máshogy cselekednék, de nincs így. Egyszerűen még mindig munkált bennem a kislány felé valami harag, düh és még talán némi bántási szándék is, de amilyen buta, megérdemli hogy ezzel együtt kelljen élnie. Mindezekhez pedig hozzájött az, hogy képtelen vagyok kezelni az ilyen helyzeteket, mintha sosem tanultam volna, pedig az eszemre nem lehetett soha panasz. Nem sóhajtoztam, nem méregettem őt, magamat és a mozdulataimat figyelve egyszerűen csendben tűrtem, hogy végül én jussak a konklúzióra, amit előbb-utóbb ki kellett mondani: jelenleg nincs itt keresni valóm. Ha akarom, ha nem. Talán még fel sem fogtam mindent teljesen, a kérdéseket, amiket feltettem, annak ellenére, hogy máskor előre tudom a várt válaszokat, most inkább sötétben tapogatózásnak szántam. Sikertelenül.
Bólintottam, egészen aprót, miközben felálltam a megerősítésére. Még figyeltem a széttárt karokat, alig láthatóan megráztam a fejem, majd a táskámba kapaszkodtam. Ehhez nekem tér kell. Nem hagynám annyiban, nem akarnám, hogy ezzel elvágódjon tőlem bárki, aki igenis számít, ennek ellenére szívesség vagy sem, én lépek ki innen és azt hiszem ez az egyetlen amit tehetek. Ha ő nem beszél, én sem tudok mit mondani. Ördögi kör.
- Sosem kértem tőled ilyet, sosem tettem volna, és ezután se tenném.
Fogalmam sem volt róla, hogy milyen elvárásaim vannak, mait teljesít, mert mi más módon értelmezhettem volna ezt a kifakadást? Egy szóval sem kértem tőle soha többet annál, amit kértem volna attól, aki nekem is fontos. Most mégis még bennem hagy rossz érzést, ez valami új, valami pocsék új dolog.
Kikívánkozott volna a sajnálom, de miért mondanék ilyet? Határozott léptekkel kivonultam az ajtón, hátra sem nézve csapódik-e az, avagy sem. Nem kellett sokáig távolodnom, ahogy megfelelő távolságba értem és magamra maradtam, egyből elhoppanáltam, ekkor már nem törődtem azzal mi maradt mögöttem, bár éppen azzal sem, mi várt rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudtam nem imádni, ahogy megláttam a rémületet a mosolyomra, vagy inkább a mondanivalómra adott reakciójában. Nem, a kislányt még mindig hasonlóan nehezen viseltem, ennek ellenére nagyon jól esett a lelkemnek, hogy a jelek szerint kicsit sem jöttem még ki a gyakorlatából az emberek rettegésben tartását tekintve. Szerettem nyomást gyakorolni és kifejezetten jól is ment, mi tagadás, most jó cél érdekében is tettem ki a lábamat Európán belül. Mondjuk úgy, hogy az erősen ajánlott tanácsaim sikerült egész nap alaposan a fejébe verni, így némi büszkeséggel vettem tudomásul, hogy a végére egészen ráérzett merre érdemes magának válogatnia. Persze azért még lett volna mit csiszolni, de Róma sem egy nap alatt épült fel ugyebár.
- Helyesebben melyik, és pontosabban melyik kettő.
Nem bírtam ki, hogy ne tegyem helyre a szavait, a szemem is megforgattam kicsit, de végül csak mosolyogva elfordultam, hogy egy teremmel arrébb menjünk. Ott az egész rész maga egy különleges próbaterem, volt már szerencsém hozzá párszor. Amíg pedig azt a két meglepetésemet megnézzük, addig minden mást össze is csomagolnak nekünk.
- Egy nő szekrénye üres a tökéletes alkalmi ruha nélkül. - Vezettem be a dolgot, mire a meglepően egyszerű, de a maga nemében csodaszép fekete darab mellé léptem, ami a próbababán pihent. Végigsimítottam az anyagon, az előtte pihenő fekete körömcipőre nézve és a kipakolt kiegészítőkre. Aztán pedig a lány mögötti kis kanapéra mutattam.
- De mégis csak kislány vagy még, vettem a célzást a kiszórt darabokból…
Igen, valóban nagyot kellett nyelnem, hogy az a becsomagolt doboz is hozzám köthető, de az eladóhölgy meggyőzött, hogy ez is a lehető legjobb, sokan jönnek kisgyerekkel vásárolni, fel vannak készülve. Innen a nyáriruha, amin azok a bizonyos unikornisok is felbukkannak. Ezt azért majd letagadom a későbbiekben.
- Azt hiszem, ha ezeket is összecsomagolják, lassan indulhatunk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hazudnék, ha azt mondanám könnyen és egyszerűen teltek az elmúlt hetek vagy éppen hónapok, ennek ellenére képes voltam a leglehetetlenebb helyzetekben is bűbájost mosolyt varázsolni az arcomra, ragyogni és tenni a dolgom. Ez a munkám, amit bárhonnan nézek imádok. Lehet azért, mert ebbe nőttem bele, vagy mert mást nem is nagyon ízleltem meg, de őszinte kell legyek, imádom. Szokták mondani, hogy az utazás és a napi lóti futi az én drogom, még akár igazuk is lehet. Viszont egyáltalán nem pihentető és kikapcsoló, pláne ha az ember lelke se kattant a helyére túl sokszor az utóbbi időben. Nem mondanám, hogy elsőre nagy volt a lelkesedésem, de Améliával mióta nem öljük egymást, szívesebben adtam az ötleteire, így arra is, hogy ide kimozduljunk. Meg akkor már egyből rám akadt két tervező, hogy egy pre-fesztivál szettet egyik nap, egy másikat meg másikon promózzak már be.
- Nem tudsz figyelni?! - Rivallnék rá a csávóra, aki nekem ütközött, kilöttyent tőle az italom, szépen vagyunk. Csípőre vágom a szabad kezem úgy fordulok felé, de ahogy látom nem egészen van képben, visszafordulva meg majdnem belém kapaszkodik, inkább kigyalogolok a zónából. Észleli két srác, hogy nem vagyok oda ezért a közeledését, az egyik arrébb is tessékeli a csávót. Egy hálás mosollyal aztán távolodni kezdek és a halvány fényekben az egyik színpad felé veszem az irányt, meg sem nézve jobban elsőre, kik voltak ezek, inkább az italomat pusztítom, ez még úgyis csak a harmadik lesz, semmi gond nincs itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mondanám, hogy túl könnyen megúsztam, de egészen hamar döbbenek rá, hogy ez kicsit sincs így. Nyilván megszoktam már, hogy tömegben, fesztiválon és nagyobb nyílt eseményeken az embernek nekimennek, ne adj isten ráakadnak irritáló delikvensek is, ahogy rám is szoktak. Kezelni még mindig nem tudom ennek ellenére valami kedvesen, sőt. Ilyenkor a leggyorsabb távozások mellett szoktam dönteni, anélkül, hogy az alkohol miatt lassabban működő agyam felfogná, mit vagy éppen kit láttam. Éppen nagy vidáman mozognék a zenére, mikor megérzem magamon a kart. Ledöbbenek, a szemeim is elkerekednek, aztán félrenyelve az italom köhécselek. Teljesen befeszülök az ölelésre, az arcom grimaszba ugrik és a korábban szívószálat szorongató kezem egyből lendül is a "támadóm felé", pláne a megszólítást halva, majd csattan is az arcán, talán kicsit az állán, ha elmértem azt. Nincs kis erőm, ha szándékom van, de ezt nagyon is megérdemeltnek érzem adni. Hát mit képzel egy pasi...ó, Bálint!
- Krisztusom, te komolyan szeretsz viperafészekben nyúlkálni? - Eltolom magamtól, még felfogja a pofont, meg a grimaszom, aztán végig is mérem Mr. Ősembert. ennek szülési szabin van a borbélya? Vagy ellopták a borotváját? Akkor veszem észre mögé pillantva a korábbi incidensem résztvevőit, innen ár kapcsolok, hogy esetleg ő volt az egyik "segítő".
- Áh! Bocs, az előbb nem ismertelek meg, nem tudtam, hogy medvebundában jársz fesztiválozni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kezdek kételkedni abban, hogy akivel valaha szakmailag hozott össze elsőre az élet, azok normálisak. Legyen szó itt szó szerinti kollégáról, vagy egy partin felkarolt tehetősebb emberről. Bálint nem különösebben tartozott azon férfiak sorába, akik már érzékelhették fizikai ellenszenvemet jobb horog vagy pofon kíséretében, de úgy tűnik, hogy ami késett, az csak nem jött időben. De komolyan, mit várt, hogy hagyom boldog-boldogtalannak, hogy csak úgy átkarolgasson meg a fülembe duruzsoljon?
- Én is próbálnám, de most miattad megfájdult a kezem. - Látványosan forgatom a csuklom és pillantok a bizsergő tenyeremre, még egy szúrós pillantást is kap, bár azt egy sóhajjal elengedem aztán csak megrázva a fejem próbálok elmosolyodni újra. Most kerülve a kötelező műmosolyt, azt ő úgyis remekül ismeri, szóval nem erőltetném a dolgot még nem jön az úgy igazán.
- A legutóbbi babapofid után, ami olyan kis tapiznivaló volt határozottan kellemetlen és bundás változás. De én aztán elfogadom a bizarr divatot, tudod jól. Amíg nem fonod be és fested zöldre, hiszen most az a divat és az élénk sárga a férfiaknál. - Gyorsan érkezik a kéretlen tanácsom, de azt gondolom, ezekre lehet nálam számítani. Aztán viszont megjött a valódi öröm az arcomba, ami egészen határozott röhögésben öltött testet. - Elég nagy bajban lennél, ha ettől válnál igazán komoly üzletemberré. Pedig már azt hittem az egyik legjobb vagy a szakmádban.
Még a mellkasát is megpaskoltam jelezve, hogy én bizony szimpatizáltam a dolgaival, mert tényleg. Nem azon nemtörődöm és tanácsadókra szoruló parasztok közé tartozott, akiknek az egyetlen önálló gondolata az volt, hogy minél fiatalabb szeretőt fogjon egy adományozó partyn. Na, nem mintha Ő és a fiatalabb generáció ne szedték volna fel, aki arra érdemes volt, de volt eszük mellé.
- Mármint, hogy jön újra Ő? - Mutatok a háta mögött közeledő páros valamivel magasabbik példánya felé és a szemeim is megforgatom. - Dolgozom, pár rucit meg kell mutatni a népnek, hogy ezt kajáld be, fesztiválszezon kezdődik. Meg lazítok, most jöttem vissza Mallorcáról ki kell pihenni.
Sanyarú sorsom van, bizony, más tuti epekedne az odaútért és vissza se akarna jönni egy ilyen egyszerűbb lehetőség miatt. Én azonban még más terveket dédelgettem a napokra nézve, mondjuk egy szőke pandát is megnéznék, ha már hazajöttem. Mást meg egyelőre nem tartottam fontosnak közölni.
- És te? Hogy-hogy nem két dinamikus és dekoratív barna támogat éppen a sátrak felé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mindig kellett valami és találtam is ilyen okot, amivel kicsit csípkedhettem, ez nem Bálint ellen szólt, a legtöbb emberrel, akit közelebbről ismertem így tartottam a kapcsolatot. Mondhatni nem vagyok egyszerű eset, de hát ez is kommunikáció. Én nem bántam, mikor visszavágtak, szokták mondani, hogy biztos szeretem, ha fáj, de inkább csak élvezem az ilyen éles helyzeteket.
- Hát, mondjuk végeztem. Bár most, hogy elképzeltelek mondjuk abban a fesztiválozós cuccban ott, sokkal viccesebb is lehetne. Megnyugtat, hogy van stílusod az öltönyön túl is. - Mögé mutattam egy eléggé kiterült csávóra, akin nem is igazán tudta eldönteni, hogy a ruha valami latex, egyberészes fürdőruhára vagy egy megnyirbált búvárruhára hasonlít-e jobban, ráadásul élénk pink és zöld színekben pompázott. Vannak bátor emberek. Hamiskás vigyorral az arcomon figyeltem fel rá mindeközben. Egy ölelésbe még én sem halok bele, meg amúgy is, hát nem vagyok ennyire nyűgös, csak kicsit harapok. Át is karoltam, meg a szokott puszikat is dobtam, de azért a haverja említésén felszökött a szemöldököm és mikor elengedtem a szám is elhúztam.
- Egy kis apróért még válogathat is az adománygyűjtőknél, kivel szeretne, az egyik barátnőm biztos örömmel szórakoztatná, igaz ő barna, de csinos lány. - Lehet Amélia kinyírna, bár még az is, hogy megköszöni, nem tudtam nála ezt belőni, magamnál is voltak ilyen lehetetlen pontok. De képtelen voltam nem nevetni a próbálkozáson. Azt hiszem egyszer egyedül fogok megöregedni két kutyával, vagy apám fegyvergyűjteményével. Ez az elkövetkezendő években még eldől. Mindenesetre nem tudom, hogy ezzel a környezetemnek rosszat teszek-e, inkább jót.
- Nem akartam rögtön megtaposni, de a második közös bulinkon elég sok nemet kapott, hogy megérthesse szerintem. De lehet más nyelvet beszéltünk. És ne is kezd, már ő is felajánlotta párszor a francia tudását! - Megráztam a fejem is, miközben tettem egy fél lépést jobbra, így, ha valahogy túl is jut idő előtt a haverja Bálinton, akkor is a semmibe szalad, egyelőre. - Férfiak. Küldhetett volna virágot, mint a többiek, bár legalább van üzleti érzéke, ingatlanba biztosabb fektetni, mint nőbe. Na jó, meg ne essen rajta a szívem. Gyertek, igyunk valamit, ha többet nem fogdos, talán még egy puszit is kap.
Alkudozni szerettem a társaság meg jól jött. Egyébként is, lehet, hogy részegen határozottabbak és erőszakosabbak az emberek, de gyengülnek is annyit. Ittam már asztal alá embereket, pár Októberfeszt igazán jó edzés volt, szóval egyelőre nem aggódtam. Én csak jól éreztem magam eddig az italoktól, az előny legalább megvolt. Bálintba karolva fordítottam őket a VIP szekció bárjához, ahol kevesebben is voltak és nem kellett a tömegen átvágtatni. Még elhagyjuk a társait véletlenül…
- Nem is tudtam, hogy buksz az anyukákra, lehet bemutattam volna már anyát, éppen megint keresi az igazit. - Vigyorogtam rá nagy lelkesen, persze viccnek szántam, de megérte. Anya is szőke, bár a korkülönbség egy érdekes dolog. - Hol szedted össze? Legalább az anyuka meg a lánya is az eseted? Várj, kitalálom, fiatal anyuka, és már a lányáért se büntetnek? Jaj, nem, ennyire még te sem lehetsz számító. Mondjuk nehezen hiszlek el gyerek közelében… Ti ezt hogy viselitek? - Fordultam a haverjai felé, illetve inkább ahhoz, aki még képben volt. Aztán vissza Bálinthoz.
- Semmi pofon, ígérem. Egész hétvége, vagy csak ma estetek ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sosem voltam a jótékony szeretetemről és kedvességemről híres, ez a mai nappal sem fog megváltozni, aki egy kicsit is odafigyelt a szavaimra, hangsúlyomra vagy a felröppenő pletykákra az életemből, ezt igazán jól tudta. A legtöbb próbálkozó csúfos kudarcot ért el, és azt hiszem félretéve az aktuális empátiahiányomat, nem Viktória lesz az, aki ebben sikert ér el. Azt hiszem, hogy a gyerekeken kívül, akiket tanítok, és a szűk, állandó baráti köröm kivételével nem nagyon lesz ember ehhez soha. Egyszerűen nem tartom érdemesnek ezeket a két lábra kapaszkodott szerencsétleneket, hogy engedjek kihasználásnak. Lehet túl sok paraszttal hozott össze önhibámból az élet és ezért, de működik a taktika. Minek változtassak? És kit áltatnék, imádok ennyire lekezelő és kritikus lenni egyszerre. Már majdnem szomorú.
Egyénileg eredményes napnak tudom le ezt, hiszen elhárítottam egy katasztrófát, megint elvertem egy csomó pénzt, ami kapcsán délután dobhatom a kimutatást a kis csoportos üzinkbe és megkapom a válsimimet, valamint viszonylag büszke lehetek magamra, kibírtam a nap nagyrészét ezzel a kislánnyal. Az ajándékom bármilyen néven is veszi tőlem, már megtörtént, ha nem tetszene neki is az övé, innentől nekem nem lenne rá gondom, de aztán…
- Arra még van időnk úgy gondolom.
Elégedett és őszinte mosoly kúszik az ajkaimra, összefonom a karjaim magam elé, a csípőm oldalra billentve állok meg és nézek a lány arcára, majd végig rajta, aztán a szemeibe. Minden nőben ezt kellene egyszer elültetni. Nem képlékeny emberekbe kell beleszeretni, hanem valami olyanba, amivel saját magát kezdi el kellően értékelni. Mint egy a szó minden értelmében tökéletes ruha.
- Ez határozottan kellemes csalódás - jegyzem meg neki a reakciójára. Még próbált viszonylag türelmesen vártam, és elintéztem a kártyámmal, amit kellett, szóltak is hogy minden készen is áll és a kijáratnál vár minket. Visszafordultam a navinés lányhoz, elégedetten mértem végig már a fekete ruhában, aztán hümmögve ráncoltam a homlokom. Tudtam, hogy remek döntés, de képtelen voltam megadni az azonnali örömöt neki, hogy igen, ez nagyon rendben van.
- Azt hiszem ez elég egyértelmű…
Halvány mosollyal jártam őt körbe, aztán hagytam, hogy kicsodálja magát, mielőtt vége szakadna a pillanatának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő