Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Te is úgy gondolod? Szerintem először az ér dagadna, aztán úgy végignézne rajtunk, hogy mi ezt tényleg komolyan gondoljuk-e. Ááá tuti elcseszném, már az első pillantásánál elfogna a röhögés - ahogy most is, pedig csak a szemem előtt zajlik le az a jelenet.
- Az benne a lényeg, sok puccos ember, puccos és vastag pénztárcával. És ha őket megnyered, már nem kell amiatt aggódnod, hogy munkanélkül maradsz - legalább is a tapasztalataim ezt mutatják, de hát tudom én, hogy egy ilyen lehetőségre nem mostanában számíthatok. Én ahhoz még zöldfülű vagyok.
- Ebben az állításban, tudod mi a legszebb? Az a pár kivétel, aki mégse - pedig azt hittem, majd jól helyre tesz, hogy ilyen kicsúszik a számon, vagy valami. Egyetértésre semmiképp nem számítok tőle, ezért talán ki is ül egy picit a meglepettség az arcomra.
- Aaaaz egy következő beszélgetés lesz, hidd el... akkor esetleg meg is mutatom, csak sajnos a kastély annyira nem modernizálódott, hogy itt legyen net, be kell érnem a mentett videóimmal - mert hogy akármit lementeni nem szoktam, csak olyanokat, amik nagyon tetszenek, vagy megihletnek.
- Persze, itt van velem, vagyis a faluban, ott lakok igazából. Nagynéném lánya odaadta az egyik régi játéklovát, hogy legyen lakója... tök exkluzív ám - már amennyire egy pár éves lány, be tudja azt rendezni. Ahhoz képest tényleg jól néz ki.
- Nekem mindig vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Ha úgy a közelben volt, elhittem, hogy fontos az aranyvér, és én is felvettem egy stílust, hogy tartsam a lépést, de egyébként csak egy arrogáns seggfejnek hittem, aki nem tudja, merre van arccal - megvonom a vállam, egy kamasz véleménye már igazán nem mérvadó, lehet VZR is visszább vett már az évek folyamán. Nem.. az fura lenne, főleg, hogy a biznisz megy nekik.
- Nagyon sajnálom, biztos egy érvágás volt... mondjuk, főleg ha diák voltál... nézhetted azt, mekkora buli van lent - az tényleg nagyon rossz lehetett. Sose állnék tanárnak, nekem az ilyen nem megy. Boldival is engedékenyebb vagyok a kelleténél, pedig most van abban a korszakban, hogy szorosabbra kel fogni azt a gyeplőt.
- Na figyu - döntök úgy, hogy teljesen felé fordulok jelezve, hogy ez most egy komoly dolog lesz.
- Én nem hozom fel többet, és nem rohanok az edictumhoz, se az igazgatóiba... ha a tanár úr se fogja azt gondolni, fel akartam szedni. Nem szeretném úgy indítani az évem, hogy elterjed a pletyka, fűztem a tanárom azért, hogy jobb jegyet kapjak, és biztos tudja, milyen ez a suli... meg a diákok - nyújtom ünnepélyesen a kezem, mert ha elfogadja, akkor ez így lesz. Én ezt lezárom mindenféle sérelem nélkül, hisz nem szenvedtem semmit, pár pillanaton kívül, ami miatt most igazán zavarba kéne lennem, de hát mégse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

a bál után

Valahol mélyen van bennem egy aprócska keserű érzés, amiért belerondítottak az estémbe, de látva az elázott barátnőm, hamar szerte is foszlik. Mindig is volt az életemben egy fontossági sorrend, amit úgy tűnik, nem hagytam magam mögött. Egy pillanatra nem vacilláltam, mégha így utólag rosszul is érzem magam. Léda fontosabb, ezt tudom. Azonban tudom azt is, hogy így eljönni nem volt túl szép dolog, még úgysem, hogy serényen hajtogattam, többet úgyse látom. Talán pont ez az, ami rossz. Hogy több ilyen alkalom nem lesz, hiába botlok belé, hiába sétál felém az utcán, jó eséllyel meg se fogjuk ismerni egymást. Pedig nem tudom megmondani, mikor éreztem utoljára ilyen jól magam.
Viszont most az ódzkodó barátnőm kell biztonságban tudnom, akkor is, ha tudom azt is, pár napig biztos nem fog szóba állni velem, amiért a bátyához viszem, de könyörgöm, nem volt jobb ötletem.
- Buli volt - megvonom a vállam, mintha ez annyira természetes lenne, de elnézve a lányt, még én sem tartom annak.
- Fogalmam sincs egyébként, egy srác szájából szedtem ki, de addigra már ilyen állapotban volt... és nem, nekem azt mondta, el se jön Halloweenezni, úgyhogy fogalmam sincs, mi történt vele... baszki hazudott nekem? - amit egyszerűen nem tudok elképzelni. Az nem lehet, hogy engem is kizár, mint Balázst. Hiába nyöszörög, megmosdatom, legalább az arcát meg a nyakát, aztán nézek a férfire.
- Kimennél? - tudhatja, hogy át akarom öltöztetni, s amint szót fogad, meg is teszem. Akaratlanul ugranak be képek, mikor az ilyen esetek fordítva történtek, épp ezért vagyok dühös. Én tudom, milyen az az út, amin a lány indult, azt is tudom, attól semmi sem lesz könnyebb, csak saját magát teszi tönkre.
- Valld be, hogy nem is akarsz - vigyorogva pillantok Balázsra amint visszatér, reflektálva a megjegyzésére, hogy úgysem tud megváltoztatni. De egyébként igaz is, ha változok, azt magam miatt teszem, vagy maga az idő lesz a ludas, eltűnt belőlem a megfelelési kényszer, már nem akarom, hogy mindenki kedveljen. Már elég az, ha nyugodt lelkiismerettel tükörbe tudok nézni.
Odaemeljük Lédát, ahová mondja, aztán elnézve, hogy a lány bealudt, fogom magam és leülök a kis kanapéra, mintegy jelezve, hogy húgával együtt, megkapott engem is.
- Szerinted adnak még itt lent kávét? - arra bizony szükségem lesz, mert aludni nem tervezek.
- Az? Az egy maszk... tudod... maszkos bál volt, gondolom téged meg sm hatott a szép meghívó, de legalább böjt volt? - kicsit kellemetlenül érzem magam így kettesben vele, miután az utolsó találkozásunkkor felhoztam olyasmit, amit talán nem kellett volna, de most az egyszer imádkozom némán azért, hogy ne kerüljön szóba. Hülye szoba. Hülye kereszt.
- Valószínűleg életem férfiját hagytam ott - sóhajtok fel az alvó barátnőm nézve, végre kicsit engedve a keserű érzésnek.
- De nem baj, tuti egy égi jel volt arra, hogy neki ne álljak pasizni - mert ugye fő a pozitívitás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

a bál után

- Igen! - kelek ki magamból én is, mert rosszul esik, hisz a húga fekszik az ágyán, mégis én kapom a fejmosást, pedig ennél józanabb nehezen lehetek.
- Képzeld most már ilyen. És ne csinálj úgy, mintha valaha is szentek lettünk volna. Idehoztam, mert a kastélyba nem vihettem, és mert valami miatt a segítségedre számítottam, de nekem nem vagy a bátyám, ezt majd rendezd le Lédával, ha életképes lesz - fújtatok dühösen, és persze, mi is lehetne a legjobb reakció, mint a fejéhez vágni, semmi köze hozzám.
- Sajnálom - mert bocsánatot kérni is tudok, és megy is, amint lenyugszom valamicskét. Nem tudom, miért csinálja ezt, mikor tudja, velem feleslegesen futja a köröket, én nem leszek más.
- Miért annyira meglepő? Talán csak te nem voltál ott. Fogalmad sincs, mit hagytál ki - mosolyodok el halványan, továbbra is szilárdan állítva, ő ilyen helyekre tuti nem jár, mert ellenkezik azzal,... ami ő.
- Vagy csak félúton meggondolta magát - vonok vállat, mert ez az aprócska részlet oly' mindegy. A jelenlegi állapoton már nem változtat.
- Így is mérföldekre vagyok attól, aki voltam. Miért akartok mindig többet? Majd az idő elrendez - rázom meg a fejem, hisz szerintem már bőven eleget változtam. Mindig más volt a forgatókönyv, mindig én voltam az, aki úgy feküdt az ágyon, hogy saját magáról se tudott, nem hogy arról, mi folyik körülötte. Én voltam az, aki napokra, hetekre felszívódott, hogy aztán egy hulladékként térjen haza, akit Léda összekanalazott, és felszedett a padlóról.
- Úgy viselkedsz, mintha legalább egy tanga lenne - forgatom  meg a szemem. Nem mindent tudok megszokni tőle, például azt se, hogy úgy néz arra a maszkra, mintha ördögtől való dolog lenne.
- Esküszöm nincs megvoodoozva - teszem szépen hozzá, hogy biztosítsam róla, ez az, aminek látszik. Nem több.
- Te? - nézek rá, amint sikerül úgy helyeznünk Lédát, ahogy ő akarja. Az sem szokása, hogy félbehagyja a mondatokat, engem meg általában mindig érdekel az, ami vele van. Berögződés.
- Hát volt ott valaki... ő... más volt, és tetszett, és jól éreztem magam vele... Aztán meg Hamupipőkét játszottam... megcsókoltam és leléptem, de tökmindegy, talán így volt jó, úgyse tudom meg az életben, hogy ki volt... Mit érdekelnek a pasi ügyeim? - szegezem neki hirtelen a kérdést, látszólag, hogy tereljem a témát.
- Nyugi, én beletörődtem ebbe... - mutatok végig rajta esetlenül, mert amúgy nem vagyok benne teljességgel biztos, hogy sikerült megértenem ezt mind, ami ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

a bál után

Számomra ez sem újdonság. Újonnan megtanultam kiállni magamért, főleg akkor, ha úgy érzem igazságtalanul bánnak úgy velem, ahogy most ő. Persze Balázst is megtudom érteni, biztos nem túl jó érzés neki így látni a húgát, de akkor sem kenheti rám. Nem, tőle nem fogom eltűrni, hogy ő is a fejemhez vágja, rossz hatással vagyok Lédára. Hisz a lány is felnőtt, kiválóan el tudja dönteni, mit akar csinálni, és a barátnőjeként maximum ott leszek mellette, megállítani nem fogom. Az amúgy is álszentség lenne részemről.
- Érthető... - nézek újra az alvó lányra, megvonva a vállam. Mert mégsem olyan sérelem ért, aminek nyoma életem végéig rajtam marad, és a kezdeti feldúltságot letudva, túl tudok rajta lendülni. Apu miatt profira fejlesztettem ezen képességem.
- Bőven elég hatást gyakorolsz rám enélkül is - tagadni viszont felesleges, így csak sóhajtok egyet. A szemébe viszont nem fogok nézni, nem akarom, hogy lássa, ezt a kijelentésem még komolyan is gondolom. Nem szabad, tudom.
- Léda még Léda, nem változott semmit, csak egy olyan időszakon megy keresztül, amihez nekem korábban szerencsém volt. Ha pasi van a dologban, az illető csúnyán elbánhatott vele. Én csak hálás lehetek azért, mert abban az időszakomban botlottam belétek... lehet ha nem így van, még nála is rosszabb lennék - komolyan beszélek, mert tudom milyen az, mikor a földre rúgnak, aztán még jól meg is taposnak....  majd mikor olyanjuk van, felbukkannak egy csokor virággal, vagy egy nyúllal, és azt hiszik, minden rendben.
- Nehogy te is rosszul legyél nekem - kerekedik el a szemem, és csak néztem rá. Egyszerűen lövésem nincs arról, mi baja van, úgyhogy ez az állapot megijeszt kicsit.
- Csak ennyi... - biccentek egyet, aztán keserűen nevetve, rázom meg a fejem, hisz jó tudni, hogy is állunk akkor.
- Tudod, miért volt az az idegen annyira más, olyan furcsa? Pontosan olyan volt, mint te... Balázs... a  nyamvadt atya nélkül, akivel tök jókat szórakoztam, akivel könnyedén beszélgettem át éjszakákat, és akit szerettem. Pár órára, de legalább visszakaptalak... egy kicsit. Na, ezért olyan nehéz. Itt állsz előttem, szinte semmit nem változtál, bennem megint feltámadtak érzések, és dobhatom őket a kukába egy nyamvadt kereszt miatt - halkan beszélek, nyugodtan, mert egyszerűen jól esik ezt ki is mondani, annak ellenére, hogy a szemébe most sem tudok nézni, csak a szőnyeg mintáit fixírozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

a bál után

Úgy érzem kicsit félreértette a megjegyzésem. Hogy véletlenül, vagy szándékosan, az most teljesen mindegy. És talán jobb is így. Úgy jöttem vissza ide, hogy mindennek hátat fordítok, ami a múlt, és tessék. Újra ugyanott találom magam, és ugyanannyira tehetetlenül.
Nem tudok, és nem is akarok vitába szállni, noha kicsit túlzásnak érzem a hirtelen dicséretet. Viszont nem tudom megcáfolni. Erős vagyok, azzá váltam, és magamhoz képest, tényleg pozitív a fejlődés, ami végigment bennem, és mégis... nem tudom teljesen jónak érezni magam. Mellette valahogy sose.
Minden összedől hirtelen, és lassan, de rájövök, hogy az a nyamvadt maszk a kiváltó ok. Azonban egyszerűen nem tudom mire vélni. Persze sejtem, hogy Léda miatt tajtékzik, de akkor is érzem, van valami más is ott, és talán életemben először szeretnék legilimentor lenni, hogy kiszedjem a fejéből, mégis mi baja.
Ehelyett kifakadok, és tényleg őszintén zúdítom rá mindazt, ami bennem van, mert ő a hibás. Minek jött ide? Miért engedett meg? Miért kért meg valamire, hogy okot adjon arra, újra és újra találkoznom kelljen vele? És bár tagad, miért érezteti mégis azt, hogy nem ezt gondolja? Vagy ezt már csak én látom a dolgok mögé?
- Nem tudom, feltűnt-e, de józan vagyok - szalad magasba a szemöldököm, mert bárcsak ráfoghatnám az alkoholra, bárcsak tényleg amiatt lenne ez az egész kaszvaty a fejemben, meg bennem. Akkor az holnapra elmúlna, nyoma se lenne, és én se vágynék tovább olyas valamire, amire felesleges.
- Talán elmondhatnád, hogy mi bajod. Annyira szörnyű ez? - halkan kérdezek rá, most belenézve a szemeibe, de érzem azt is, hogy nem kellene.
- Te tudhatod a legjobban, mióta csak ismerlek, ez van. Azt hiszed nekem annyira jó? Nagy szavakkal dobálózni, hogy nincs mögöttük valóság, szerinted
képes lennék erre? Feltenném a barátságom Lédával, tojnék arra, ami vagy, ha mindez, csak hazugság lenne? Szerinted élvezem, hogy olyas valaki iránt vannak érzelmeim, aki már elkötelezte magát? Szerinted jó az nekem, hogy olyas valamire vágyok, ami az életben nem lesz az enyém? Mégsem akadok ki, és kezdek idegbeteg módjára viselkedni - ahogy most sem. Lassan, nyugodtan, szépen tagoltan mondom ki a gondolataim, esélyt sem adva neki arra, hogy azt higgye, ez is csak egy hülye tréfa tőlem. Bárcsak az lenne.