36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mácsai Ráhel összes RPG hozzászólása (135 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. augusztus 8. 10:40 Ugrás a poszthoz

Agyrázkódott

- Nem merik... tudod - nevetek halkan. Az a helyzet, hogy tényleg ismerem őt, már amennyire volt alkalmam megismerni, így míg engem nem ér meglepetésként egy-egy megnyilvánulása, egy ápolót simán megijeszthet, főleg, ha valamihez hozzányúl, ami az övé. De sejtem, már a dolgozók is kaptak kóstolót ebből a jellemvonásból.
- Nincs rá szükségem, nézd csak - még ki is húzom magam, mert hát... megbarátkoztam a dolgokkal, meg a ténnyel, hogy vannak, és ezt mások is látják. Noha nem tudom máig sem, miért jó rajtuk legeltetni a szemeket, már nem zavar, és nem akarok elsüllyedni se, vagy hasonlók.
- Jó pénzért, bevállalom... - rázom meg a fejem, mert hát... pénzt biztos nem kérnék érte, most se fizet senki azért, hogy itt üljek mellette, és álljam a fintorgását.
- Nézd, ha ennyire nem tetszik.... visszaszőkülök - megvonom a vállat, mintha nem is lenne ez akkora dolog. Pedig az, és nekem tetszik, de nem szeretem, mikor Arlen fintorog. Az annyira rossz érzés.
- Lassan mennem kell... - állok is fel, mert hogy én most tényleg csak beszaladtam, hozni neki a felmentő cuccot.
- Remélem, hamar kiengednek - lépek oda hozzá, hogy adjak a homlokára egy puszit.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. augusztus 11. 19:25 Ugrás a poszthoz

Agyrázkódott

Egyszerűen nem agyalok azon, hogy most mi van. Elhívott, eljöttem. Hiányzott. Ez a pörgés nekem nagyon hiányzott, ami mellette van, pedig emlékszem, mennyire a pokolra kívántam ezt az egészet.
Aztán meg mikor a falak közé voltam kényszerülve, rájöttem ám, hogy az még rosszabb. Sokkal sokkal rosszabb. Elvagyok. Igaz ezeket az új embereket nem ismerem, csak a banda tagjait, bőven elég. És feltalálom magam. Az új számokat meghallgatom, meg olvasok, meg netezek. Szeretem ezt a helyet is, most is épp fel-feltekintgetek, hogy megnézzem Arlent, és elmosolyodok. Látszik rajta, hogy bár már évek óta csinálja ezt, nem un egyetlen pillanatot sem, csak akkor lesz morcos, mikor valaki elszúr egy hangot, akkor viszont fel is nevetek.
Szünet lesz, mindenki szétszéled, én meg két kólával a kezembe, megyek be a szupersztárhoz, majd szó nélkül nyújtom neki az egyiket.
- Grammyre hajtasz? - vigyorodok el, mert ha jól tudom, egy már van neki, bár nem vagyok benne biztos. Az igazat megvallva, az utóbbi időben nem követtem nyomon, és most se esek túlzásba, hiába... jó köztünk most  a légkör. Azt megtanultam, hogy mindketten kellően szeszélyesek vagyunk ahhoz, hogy ezt ne vegyem készpénznek.
- Ez az új számotok valami állati, kicsit... nem olyan, mint a többi - biccentek is mellé, amint megtalálom a megfelelő szavakat, majd kibontom az innit, és meg is húzom, mert hiába minden bűbáj, a meleg azért érezhető.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. augusztus 17. 21:00 Ugrás a poszthoz

Agyrázkódott

- De a múltkor már az voltál nem? - sőt... mindig az, mindig azt mondja, így elég furcsa fejet vághatok, mikor ezt közli velem. Arlen Loveguard beismeri, hogy nem tökéletes, mi lesz a következő? Etióp gyerekek potyognak az égből?
Mindenesetre, ez a dolog megmosolyogtat, mert megint olyan, mintha nem, vagy alig ismerném.
- Akkor tényleg tudhatott valamit - nevetek fel, újabb meglepődést leküzdve. Nem zavar, hogy erről beszél, nincs az a kellemetlen tüske, semmi.
- És mi a helyzet a régi dalokkal? mentek a kukába, vagy meghagyod ilyen nagy lemezekre vagy valami? - hisz van egy csomó kedvencem, amit mostanában már nem játszanak, mert valami fejlődni kell a korral, vagy mi van, mait én hülyeségnek tartok, de nem is értek ehhez.
- Várj... maradj így... - gyorsan lövök is róla egy képet, amit aztán mellé lépve megmutatok neki.
- Ez szerintem tök jó, kiposztolod? - pislogok rá mosolyogva, aztán a telomat visszacserélem a kólámra.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 13:06 Ugrás a poszthoz

Ákos


Nem igazán tartom fontosnak az olyan szociális eseményeket, mint az évnyitó, vagy a bulik. Volt bennük részem, és a nagy többségre nem tudok jó érzéssel visszagondolni. Ahhoz se volt túl sok kedvem, hogy a jelenlétemmel okot adjak az esetleges csamcsogásra azoknak, akik valamiért még itt vannak, és ismerhetnek.
Nem egyszer fordult elő, hogy szó esett rólam a pletykarovatban, de akkor sem bánom. Akkor ez történt, az ember meg akarva-akaratlan változik.
Most pedig számomra az a legfontosabb, hogy letudjam ezt a pár évet, és azzal foglalkozhassak, amivel tényleg szeretnék. Már nem keresem a szerelmet minden sarkon, sőt.
Ezért is fogadom meg a házvezető tanácsát, és keresem fel a boltot. Elcsodálkozok kicsit azon, tényleg mennyit fejlődött ez a hely, és most jó érzés is a macskaköveken járni. Régen ez nem ilyen volt. Egy métert nem tudtál úgy menni, hogy egy siető valaki ne botlott volna feléd, vagy ne lökött volna fel majdnem. Most még pillantást is tudok vetni a megrúnázott telefonomra, hogy jót mosolyogjak a mémen, amivel apám rendszeresen boldogít. Ő is teljesen más lett, mióta le tudtam vele ülni beszélni. Kellett ez. Hogy rendbe tegyük a dolgaink. Talán nekem jobban, mint neki.
Amint meglátom a kijelzőn a számot, ami hív, határozottan húzom az ujjam lefelé, és süllyesztem vissza a zsebembe a telefont. Nem érdekel, anyám - mármint a vérszerinti - mit akar. Megmondtam neki, nem kérek belőle, és nem kívánok az élete része lenni, hisz... ő volt az, aki lemondott rólam. Tudom, csak azt látja, lehet haszna belőlem.
- Jó napot - mosolygok a pult mögött állóra, aztán bevetem magam a polcok közé. Imádom ezt az illatot, na meg a lapok sercegő hangját. Az előttem haladó zsebéből kiesik egy cetli, amit még azelőtt felkapok, hogy földet érne, hogy az illető után lépjek vele. Óvatosan kocogtatom meg a vállát.
- Bocsánat, ezt elhagytad - nyújtom is felé a tulajdonát anélkül, hogy egy pillantást is vetnék arra a cetlire.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 15:46 Ugrás a poszthoz

Ákos


Nem arról van szó, hogy én egy ilyen helyre életembe nem tettem be a lábam. Minden látszat ellenére, stréber típus vagyok. Épp csak tisztában vagyok vele, minden bolt elrendezése más, és az itt dolgozók is elég elfoglaltnak tűnnek, nem akarom őket zavarni.
Ezért tűnhet esetlennek a toporgásom. Na meg nem segít a térdrögzítő sem, amit a nadrágom takar. Ez viszont már olyasmi, ami mindennapos kiegészítőmmé vált, lévén nem akarom én, hogy folyton folyvást kiugorjon, hiába rakom már vissza egy gyógyító rutinjával, a látvány nem szép, és nem is a világ legjobb érzése. Már azon vagyok, hogy mégis segítséget kérek, de észreveszem a cetlit, szóval úgy döntök, ráér az még. Inkább odaadom a tulajának, lehet ha észreveszi, hogy nincs meg, kicsit mérges lesz. Vagy fogalma se les róla, hogy hagyhatta el.
- Igazán nincs mit. Nem állhatok egy friss szerzemény útjába. Te is úgy szoktad kibontani, mintha karácsonyi ajándékot kapnál? - tudakolom meg egy félszeg mosoly kíséretében, mert lehet ez csak az én heppem. Főleg, ha sokat kell várni rá, mert mondjuk várólistás. Persze nem lehet nem észrevenni a remegő kezét, és esküszöm, még rá is kérdeznék a dologra, ha nem került volna belém az a kapcsoló, amiért mindig is könyörögtem. Most már tudom, hogy mikor kell tényleg csendben maradni.
- Ráhel - kezet nem nyújtok, lévén már nincs neki végtagja, amivel el tudná fogadni, és amúgy sem olyan helyen vagyunk, ahol a protokoll szerves részét képezné.
- Gondoltam úgy fair, ha én tudom a neved - feltéve, ha nem keresett személy vagy, aki inkognitózik - akkor te is tudd az enyém - osztom meg vele a gondolatmenetet, ami arra késztetett, bemutatkozzak.
- És megállapítottam gyorsban azt is, nem most jársz itt először. Kérhetek kis segítséget viszonzásképp? Ezt a könyvet keresem - nyújtom felé a saját cetlim, nem bírom megállni, hogy ne forgassam meg a szemem.
- Ajánlott olvasmány átoktörésre, de valószínűleg a tanár irtó jó pasi lehet, mert a könyvtárat kifosztották. És mielőtt nevetnél, ez egy valós statisztika, ha a tanár jó pasi, még a legrenitensebb diák is odateszi magát - azért én is elvigyorodok, mert mikor Minának kifejtettem ezt, ő nagyot nevetett rajta... de képtelen volt megcáfolni.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. október 10. 15:49
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 16:57 Ugrás a poszthoz

Ákos


Ez az, ami nem múlt el. Sőt, most, hogy megértettem és elfogadtam azt, aki vagyok, és ami a múltam, egyre nyitottabb vagyok. Viszont míg régen számtalanszor megkaptam, hogy csak magamra gondolok, csak az én sérelmeim fontosak, és engem senki nem ért meg, már ezek eltűntek. Megtanultam figyelni a másikra is. Megtanultam azt is, hogy két szép szó után, ne tekintsem az illetőt a legjobb barátomnak, és aggassam a nyakába a problémáim, mert azt nem feltétlenül értékelné, vagy ha mégis... egyszerűen nem tudna vele mit kezdeni. Észreveszem ám, hogy ő viszont nem olyan szószátyár, még a döbbenet is felntűnik, ami az arcára ül ki pár pillanatra.
- Ja bocsánat, én beszélős vagyok, ha idegesít, lőj le nyugodtan - megvonom a vállam, mert tudom azt is, nem mindenki viseli ezt el, és nem akarok kellemetlenséget okozni.
- De és ha pont az óvatosság buktatna le? Én úgy képzelem, a simlis alakok pont hogy kirakatba teszik magukat, vagy teljesen beleolvadnak a környezetükbe - még hümmögnék is, de az elmarad. Helyette inkább a férfi arcát fürkészem, mintha csak próbálnék belelátni a fejébe, hogy megállapítsam, nem egy olyan alak-e.
- Segítsek megfogni? - óvatosan és halkan kérdezem, mert ezzel mintegy tudtára adom, nem kerülte el a figyelmem, viszont tudom, hogy élből fogja visszautasítani, és akkor még örülhetek, hogy nem akad ki.
- Most keresed az összefüggést? Nem tudsz rájönni, miért keresek ilyen könyvet? Nincs nagy drámai jelentősége amúgy, csak felvettem a tárgyat - belőlem biztos nem lesz minden átok tudója, abszolút nem motivál, hogy ilyen veszélyes dolgokkal kísérletezzek.
- Óóó vagy úgy... összességében nem. De közrejátszott egy kamaszkor, meg egy bonyolult családi dráma - legyintek csak, mert míg akkor ezt tragédiának fogtam fel, mára pontosan ennyit jelent nekem minden, ami akkor történt.
- Mostanra inkább maximalista. Rendezvényszervező leszek, de ahhoz ugye el kell végeznem a mesterképzést. És ha már el kell, akkor nem szeretném, ha csak átrugdosnának - és ez a soft verzió. Azt inkább nem ecsetelem el neki, nálam mit takar a maximalizmus, félő nem tartana teljesen normálisnak.
Követem Ákost, de az a járása se kerüli el a figyelmem, így míg nem figyel, jól kianalizálom. Több verzió is eszembe jut, ami miatt kialakulhattak ezek nála, a stressz... a feszült tartás szinte kézzel tapintható. Igen, ha egy pszichológus a nevelőanyád, akkor akarva-akaratlan átveszel tőle dolgokat.
- Egyébként jól áll a nevetés. Nem szoktál sűrűn, igaz? - talán ez még bóknak is tűnhet, és nem tudom teljes válszélességgel állítani, hogy míg háttal állt nekem, nem siklott a tekintetem olyan helyekre, ahová nem kéne, de mindezt megtartom magamnak, inkább csak a verzióim egyikét akarom megtalálni.
- Ha nem tévedek, akkor te is visszatérő diák vagy... találgathatok? Levita? - így elsőre simán odasorolnám.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 19:24 Ugrás a poszthoz

Ákos


- Még nem tudtam eldönteni, hogy te az vagy-e, szóval... Akarsz valamit? - vonom fel a szemöldököm kihívón, egyedül az arcomon látszik, hogy ez a kérdés azért nem teljesen komoly. Egyszerűen ez egy magas labda, én meg az olyanokat lecsapom, na meg... hátha elcsípek még egy mosolyt. Komolyan jól áll neki.
- A világ legmenőbb dolga az okklumencia - én ezt persze másképp látom, mint ő. Bár lehet Zóját így se tudnám kikerülni, mert számára nem ilyen téren vagyok nyitott könyv.
Csak mosolyogva biccentek, mert tudtam én, hogy nem fogadja el, de ugye a reakciók... azok a fránya reakciók sok mindent el tudnak ám mondani, ha az ember...figyel. És meglepő, milyen könnyen megy ez nekem, holott évekkel ezelőtt még képtelen voltam rá.
- Érdekel, de túl fegyelmetlen vagyok ahhoz, hogy ilyesmire vetemedjek. Nem vagyok valami bátor, és még a sima bűbájokkal is meggyűlik a bajom. A nevelőanyám szerint, mert túl impulzív vagyok. Volt rá példa, hogy dühös lettem, és egy egész szoba dőlt romba, csak mert nem bírtam kontrollálni az erőm... azóta tanultam némi fegyelmet, de van még hogy így is túlnő rajtam az erő... Hidd el, ezzel teszek egy szívességet a világnak - most rajtam a sor, hogy nevessek, mert azt viszont nem mondhatja senki, nincs önkritikám. Nem is igazán mondanám kritikának, egyszerűen csak tisztában vagyok az erősségeimmel és a gyengeségeimmel. Van amiben szeretnék fejlődni, és van olyan, mint például a fegyelem, amit egyszerűen halott ügynek érzek.
- Attól függetlenül sok minden érdekel, az átoktörés, botanika... csillagászat, történelem. Elsős koromban felvettem minden tárgyat, aztán szelektáltam, ami nem is érdekel, annak esélyt sem adok... tudom, rossz szokás - húzom el a szám, de ez a másik, amin képtelen vagyok változtatni.
- Pedig valami eszméletlen. Jártál bálokon? Most ne feltétlenül a sulisokra gondolj, hanem például egy aranyvérű gálára... ahol még a szalvéta gyűrű is tökéletesen illik a dekorációhoz... és a zene pont olyan, amilyennek lennie kell, na.. az egy rendezvényszervező műve... a saját apám esküvőjét szerveztem meg, és teljesen beleszerettem - nem mintha nem lenne nyilvánvaló, hisz pillanatok alatt leszek szentimentális, és persze alig tudom abbahagyni az áradozást, de mint említettem, ott van az a kapcsoló.
- Neked van valami, amiért ennyire rajongsz? - persze hogy kíváncsi leszek ezek után. De újra el kell vigyorodnom az arcát látva.
- Nyugodj meg.. minden rendben, a világ se dőlt össze, apokalipszis sem ütött be... Sokan nem is gondolnák, hogy egy görbe, vagy a nevetés, milyen sokat jelent - megvonom a vállam, nem is igazán értem azokat, akik inkább egy merev álarc mögé bújnak, mert azt hiszik, az felér egy pajzzsal.
- Eridonos? Ne haragudj, ezt nem tudom rólad elképzelni, mert khmmm... én is az vagyok. De navinésként kezdtem, mennyivel jobb, mi? - mégis úgy érzem, jó helyen vagyok, így kellett ennek lennie.
- Brrr... úgy tűnik, és látod? Nem jó olyanokkal játszani, amik ilyesmiket tudnak okozni.... tényleg nem mindenkinek való - sóhajtok fel, kicsit elhúzva a szám, mert legyek bármennyire erős, azért vannak, amik kiverik nálam a biztosítékot, de ez normális nem?
- Ne haragudjanak, de leltároznánk - töri meg a számomra kellemes beszélgetést az egyik itt dolgozó.
- Ó elnézést, máris - azzal odaszaladok, kifizetem a könyvem, majd megvárom Ákost.
- Köszönöm.. nem sokszor beszélgetek ilyen jót egy könyves boltban úgy, hogy a könyvek szóba se jönnek, egy élmény volt - küldök felé egy szikrázó mosolyt.

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 20:10 Ugrás a poszthoz

Ákos


Épp egy újabb kilövési kísérletet nézek, és áldom a kastély fenntartóit, amiért fejet hajtottak a modern kor előtt, és hasít a net még itt is. El se tudnám képzelni a vacsorát anélkül, hogy videót néznék. És mielőtt bárki megszólna, hogy pff az idill, otthon ezt családostul csináljuk. Átküldve az aktuális videót a tabletra, ami pont úgy van elhelyezve, hogy mindenki látja. Sokkal jobb, mint hülye sablonkérdésekkel bombázni a másikat, főleg, hogy utána együtt elemezzük a látottakat, ezért is született meg a döntés, hogy Musk amúgy egy hatalmas arc.
A hivatalos vacsiidőnek vége, most már csak mi késeiek vagyunk, akik szét vagyunk szóródva ezen a hatalmas helyen. Igazából azt se tudom, milyen asztalnál ülök, de eddig még nem jött ide senki, akit zavarna a jelenlétem. A kaja viszont isteni, mint ahogy ezt már megszoktam.
- Banyek - termeszétesen azt is elfelejtem, hogy nem otthon vagyok, és tök csalódottá tesz, hogy a harmadik kísérlet is kudarcba fulladt. Szerencsére van ott pénz újabbakra, így bizakodva lépek át egy alpakkás videóra. Egyszerűen a rajongásom tárgyai, de bárhogy is próbáltam hatni apámra, nem kaptam... De plüssből.. abból van rengeteg, még a telefonom dísze is az, ami megvan bűvölve és váltogatja a színét. Kedvencem, mikor a mágia keveredik a mugli dolgokkal.
Iszok egy kortyot a narancsléből, kicsit ezzel fillapantva a kijelzőről. Látom, még az a kevés nép is fogyatkozik, de nagyobb figyelmet nem szentelek neki.
Az alpakkás videókból sose elég, de mivel már sokadjára röhögök úgy, hogy majdnem megfulladok a kajától, ezért valami más után keresgélek, de a youtube se elég nagy. Így határozom el magam, és hajolok le, halászom elő a könyvet, amit nehézségek árán szereztem be. Fellapozom, de gondosan ügyelek arra, hogy ne kerüljön rá máris a vacsorám nyoma.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 22:35 Ugrás a poszthoz

Ákos


Még ha le is pisszentenek, vagy hasonló, az nekem fel sem tűnik. Bár ha fel is tűnne, csak egy laza vállvonással letudnám, mert azért még nincs tiltólistán a röhögés. Az meg, hogy ki mit gondol rólam, már nem érdekel. Azt azért észleltem, hogy kevesen vannak már itt, akik ismerhetnek, és én ezt egy cseppet sem bánom.
Igazából csak lapozgatok, arra már nincs kapacitásom, hogy ténylegesen belemerüljek a könyvbe, s gyanítom, ha lett volna nálam egy Igéző például, előbb halászom elő azt. Mondjuk még ha árulónak is tűnök ezek után, nekem a francia magazinok akkor is jobban bejönnek. Ott az írok tényleg a legapróbb részletre is odafigyelnek, és megválogatják, ki szerepelhet a híres dupla oldalon. Na mindegy.
- Azt hittem, hirtelen december van - pillantok fel, meglepődést mímelve, elvégre olyan csilingelés kíséri, mintha a Mikulás jönne.
- Mit rejt a zsákod? - pislogok érdeklődve, bár azt nem várom el, hogy meg is ossza velem. Viszont így legalább jó eséllyel megérti, mire szólt a megjegyzésem.
- Ha tudnád... még a felét se láttad - vigyorodok el az ismerős hangot hallva. Nem mondom, hogy nem lep meg az, hogy csak úgy leszólít, mikor egyáltalán nem tűnt egy közvetlen típusnak, sőt. Az ember meg azt várná ennek fényében, hogy maximum odaköszön, aztán megy egy üres helyre. Mindenesetre a csalódás kellemes.
- Az összesből, nem csak abból... egyszerűen a táskámban maradt a könyv, és egyelőre a szobám beköltözés alatt áll. Ha pár perccel előbb jössz, lehet vissza is fordulsz, annyira röhögtem - vallok színt, még mielőtt tévesen ítélne meg. Kényelmesen hátradőlök a széken, bokám keresztbe fonva a lábam, ahogy újabbakat kortyolok a narancsléből.
- Köszi, még nagyon szemezek azzal a sütőtök pitével - és ha ezt bárki hallaná, aki szemtanúja volt annak, hogy annyit ettem, amitől egy afrikai falu jól lakna, talán most rosszul is lenne. De na, minden káros szevedélyem magam mögött hagytam, az evést leszámítva.
- Szóval... kiteríted a kártyákat, vagy jöjjek rá magamtól? - dőlök előre, hogy érzékeltessem, ez bizony egy komoly kérdés. Még a könyökeimmel is megtámaszkodok az asztalon, úgy vizslatom.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. október 10. 22:44
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 13:10 Ugrás a poszthoz

Rudolf


Futás. Ja, nem csak akkor szoktam, mikor féltucatnyian loholnak a hátam mögött. Hozzáteszem, az ilyen alkalmak száma igencsak megcsappant, de otthon Franciaországban volt, hogy olykor megesett.
De az ebédet le kell mozogni, főleg, hogy Mina szerint túltolom, pedig tényleg csak szeretek enni, az meg az ő hibája, hogy jól főz. A mozgás meg... olyan, mint a tetoválás, belekezdesz, aztán nem tudsz leállni. Egyikről sem. Ezért lelhető fel a karomon, meg a combomon, és a vádlimon is. Azért nem estem a ló túloldalára, igazán ízlésesek, mert nem engedtem, hogy ezt is homemadeban oldják meg, elmentem inkább szalonba.
Az viszont teljesen jó érzés, hogy nem úgy tekintenek rám az utcán lévők, mintha egy másik egy másik bolygóról érkezett űrlény lennék, aki nem fázik. Ilyenkor sose érzem, hogy hideg lenne. A fülemben dübörög a zene, és egyedül a légzésemre, meg a pulzusomra koncentrálok, meg az előttem haladó ismerős alakra. Kicsit belehúzok, hogy beérjem, majd mielőtt mellé érnék, kiszedem a fülhallgatót, és a zsebembe süllyesztem.
- Igaza volt, tényleg sokat változott ez a hely - nem tudom azt állítani, hogy nem direkt akarok szívbajt hozni rá a hirtelen felbukkanássommal. Még egy ártatlan mosolyt is küldök felé.
- Az utak például tök jók. Ja és köszönöm a tippet, megvan az a könyv, merre? - hogy hirtelen váltok? Megesik, de a kíváncsiságom sajnálatos módon még mindig nagyobb.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 14:05 Ugrás a poszthoz

Rudolf


Kicsit azért csalódott vagyok. Tényleg vártam, hogy összerezzen, vagy ugrik egyet, de semmi. Akkor annyira mégse mélyedhetetett el a gondolataiba. Pech.
Viszont hamar túllépek a dolgon, ez nem olyasmi, ami maga alá gyűrné az embert.
- Jöhetnek ám még tippek. Jó a kaja kivételével, azt a piacon szerzem be, vagy a Beeeen... na abba kereskedésbe. Azért durva, hogy ott aztán minden is van - pontosan ezért lett kedvenc boltjaim egyike. Ha szemspirál kell, van, ha fehérítős fogkrém, van.
- Hmmm.. miket játszanak? Meg egyébként az működik? Azt hiszem, mikor itt voltam, akkor igazgató váltás volt, talán? Na mindegy, nem igazán láttam egy darabot se, sőt a színészeinkkel se vagyok képben. A musicalt szeretem, csak a franciák vagy nagyon semmilyenek, vagy durván túltolják. Egyszerűen képtelenek megtalálni az arany középutat - igen, amikor azt mondtam, hogy tág az érdeklődési köröm, nem hazudtam. Jó, egy operára akkor se tudnának elrángatni, ha az életem múlna. Azt valahogy sehogyse veszi be a gyomrom, és nagyon fááj.
- Futottam. Otthon jó volt az ebéd, én meg szeretek enni... talán ez a legnagyobb bűnöm - nevetem el magam, s csak gondolatban téve hozzá, hogy már. Voltak durva dolgaim, de az egy másik szakasz volt, amit már lezártam és magam mögött hagytam. És úgy gondolom, jobb ha kamaszkorban jönnek ezek elő, minthogy harimncévesen családanyaként.
- Azt hiszem, múltkor láttam Elizabetet... ő az, aki nagyon esküvőt szervez? Csak nem first lady lesz? - vigyorodok el, mert a pletykák azok pletykák, épp csak nem tudom még magamban összerakni a dolgokat.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 14:42 Ugrás a poszthoz

Rudolf


- Ez azért nem változott. Az itteni létesítményeknek kimondhatatlan a nevük... hát még megjegyezni. Nekem egyébként a falatozó a kedvencem most is, nagyon élem, hogy mindig más kaja van, például eszembe nem jutott volna elruccanni Koreába egy normális ramenért, de itt... - sóhajtok fel. Ilyen téren inkább az a kísérletező típus vagyok, és bizony van, hogy olykor mellélövök rendesen.
- Barátnő? - jön az értelemszerű kérdés, nem is törődök azzal, hogy ehhez nekem nem sok közöm van.
- Feleség biztos nem, a múltkor se volt gyűrű az ujján, és most sincs... - villantom meg Sherlockot megszégyenítő tehetségem, mert hogy figyelek ám a részletekre, még ha ez elsőre nem is tűnik fel senkinek.
- Hát nézze, ha Révay Lilinek bármi köze is van a színházhoz, akkor az már eredendően nem lehet szar. Apámmal egyszer csak azért hazajöttünk, hogy megnézhessük Júliaként - tehát az állításom nem elfogultság kérdése, főleg, hogy ha hozzámvágnak valamit, se tudom megmondani, beszéltem-e vele itt létem alatt. Túl sok rossz történt, és az így egybe is folyt, az ilyenket meg az ember nem szívesen idézi fel.
- Én nem hiszek ebben... mármint a menny-pokol dologban, meg a bűnbánatban - pedig valamennyire vallásos vagyok, vagyis apám szülei nagyon. Talán pont ezért nem kérnek belőlem, a világnézetem nem fér bele az ő értékrendjükbe.
- Igen, igen... - villanyozódok fel, mert akkor jól sejtettem. Annak a nőnek már most olyan kisugárzása van, mint ahogy egy egyszerű ember a first ladyt képzeli.
- Az attól függ... - komorulok el, lehajtva a fejem, és összefonom a kezeim a mellkasom előtt.
- Ha a névért cserébe képes feláldozni mindenét. Képes végighallgatni egy pletykaáradatot, elnézni, hogy hol ezzel, hol azzal boronálják össze a férjét, csak mert leáll beszélgetni. Hogy rengetegen ismerik, és lehet még többen utálják... akkor ja, jó dolog - halkan beszélek, és lassan, de érződik a szavak mögött lévő tapasztalat.
- Tudja mit? Nem gond, ha elkísérem? Megnézném én is azt a színházat... csak gyorsan hazaszaladnék átöltözni, így már kezd hűvös lenni - mintha a libabőröm ennek lenne köszönhető, és nem a tapasztalatom tárgyának. Bárcsak képes lennék azt mondani, hogy jó érzéssel gondolok vissza rá... Nem megy.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 15:41 Ugrás a poszthoz

Rudolf


- Ez volt szerintem élete döntése - még biccentek is mellé, de ez már tényleg elfogultság. Az ottani kaja iránt természetesen, mert hogy a tulaj kilétéről fogalmam sincs, de az biztos, szobrot állítanék neki.
- Jaaa a bájitalok. Tudom ám, hogy átvette Fela helyét. És őszintén nagyon örülök neki, mert így talán a jövő generációja nem éli meg személyes traumaként az órákat. Imádtam Felát, de sokszor meghűlt a vér az ereimbe, mikor körbenézett, ki feleljen... és sose adott K-t, mindig csak VF-et, mert K-ra csak ő tudja az anyagot... gondolhatja, milyen jól esett ez a stréber önérzetemnek - forgatom meg a szemem, megmosolyogva az emléket, mert nem mondhatni, hogy ez most egy tátongó seb lenne, épp csak tanultam tőle is valamit. És ez a lényege egy tanárnak, nem? Most, hogy a módszerei milyenek, az megint más tészta, de ha én tanárnak adnám a fejem, inkább lennék olyan, akire még évek múltán is emlékeznek. Hát Fela ezt elérte.
- Ugye tudja, hogy most simán kemuzhatott volna valamit, ami nem vetne fel több kérdést? De nyugi, sok időbe telt, de megszereztem a kapcsolót, ami nem hagyja, hogy mások privát szférájába gyalogoljak a kíváncsiságom miatt - így biztosítom arról, ha nem akarja, nem faggatom tovább, elvégre kényes témák mindenkinek vannak, és én se beszélek az enyémről... illetve.
- Elmondjam a nagy titkom? Az anyám megszült, aztán pár hónap múlva lelépett. Ott hagyott engem a férjével egyik napról a másikra. Tizenhat voltam, mikor megtudtam, ki az, és hogy... hát prostinak állt - szárazan nevetem el magam, miközben ránézek.
- Érti? Jól élt, megvolt mindene, ami kell. Pénz, család, egy férj, akit állítólag szeretett, és ezt huss... eldobta... azért - rázom meg a fejem, mert ez számomra érthetetlen, főleg, hogy ő se tudta elmagyarázni, miért. Mindenesetre, most már tudok róla beszélni, mert tudom, nekem emiatt nem kell szégyenkeznem, ez az ő szegénységi bizonyítványa.
- De apu most rendben van, felesége van és lett egy öcsém, de nagyon sokáig élte az agglegény életet, és nem panaszkodott. Talán úgyis ez a fontos... a végeredmény, és tuti önnek is lesz majd happy end - biztatóan mosolygok rá, mert ebben az egyben biztos vagyok.
- Korombeli, az apja meg egy mumus - ebben pedig megingathatatlan vagyok.
- Mondjuk ez visszajöhetne a közdivatba, bár magamról nem tudnám elképzelni, hogy képes lennék egy férfi köré építeni az életem. Valószínűleg pont azért, mert nem ilyen nevelést kaptam. Jó, most nem azt mondom, hogy majd ha eljön az idő, ordítva fogok menekülni előle, épp csak nem akarok függni senkitől, és nagyon ritka az, ha valaki társat talál, nem valakit, akivel van... - én meg megvárom inkább azt. Voltam kiszolgáltatott, és az a legszomorúbb, hogy akkor azt hittem, ez így teljesen rendben van.
- Hát, ha tényleg nem gond akkor köszönöm - s ha megkapom a kabátot, szépen fel is veszem, még a cipzárt is összehúzom .
- Tényleg, és a tesója fog itt dolgozni? Elkell a városba egy pszichológus, majd meglátja - próbálom inkább másfelé terelni a témát, mielőtt még az életkedvem is lehúzom teljesen.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 17:43 Ugrás a poszthoz

Rudolf


- Hát nem tudom, szerintem így több a kérdés... harmincas, a testvérével él.. talán macska, vagy kutya. Vagy egy kisiklott házasság, vagy egy csúfosan véget ért kapcsolat, persze semmi közöm hozzá, és állítson le nyugodtan, ha túllépem a határt - szabadkozok egyből. Nem a melegség bennem tényleg nem fogalmazódott meg, egyszerűen tudom, hogy nem az, még annak ellenére is, hogy az első hozzá intézett kérdésem nem ezt sugallta.
- Akkor sem nevezem nőnek azt, akinek egy numera fontosabb a gyerekénél - nem mondom, hogy nem értem meg. Az apámat se kezdem védeni, hisz tisztában vagyok az alapvető hiányosságival, de. Én nem hagytam el, nem is tudnám, annak ellenére, hogy a nevét nem viselem.
- Révay mindenképp. Ő a sötét árnyék az ablak előtt. Fela nem feltétlenül mumus, tőle az ember megszokja, hogy ilyen, és egyszerűen beletörődik, és nem tart tőle tovább. Révay más. Nekem azok az ijesztő emberek, akiket nézhetek bármeddig, egyszerűen nem tudom hová tenni őket, nincs olyan skatulya, amelyikbe beleillenek, így nem is lehet tudni, hogy állj hozzá... mit fog reagálni, érted? - hogy átváltok tegeződésbe? Jelenleg fel sem tűnik, de ez ilyen. Én ilyen vagyok, ismerem a formaiságokat, követem is őket, de aztán egyszer csak jön, és felhagyok vele, még ha ez lehet most felháborító is.
- Egyenrangú félként talán sosem fogja tekinteni. Főleg, ha ő is ilyen tradícionális férfi, aki szerint az asszonynak a konyhában vann a helye, és csak a gyerek. Pedig kár lenne Elizabetért, az ilyen nők mindig baromi sikeresek, és valahogy bekerülnek a történelembe... de ugye ott a másik fél - amit nem ecsetelek, hisz nálam ő biztos jobban tudja, miről beszélek.
Amíg rám nem kerül az a kabát, fel sem tűnik, mennyire lehűlt az idő, vagy pusztán a pulzusom normalizálódott. De tény, hatványozottan jobban érzem magam, és nem kellet semmihez sem nyúlnom ezért, ez benne a legszebb.
- Talán ő csinálja jól, akkor gondolom nem is a pénz lebeg a szeme előtt, hanem, hogy akik hozzá járnak, tényleg meggyógyuljanak - mosolygok fel rá. Igen, fel kell, mert bár nőttem, azért nem eleget.
- Ooo, Szentivánéji-álom... na? - a plakátot anélkül ismerem fel, hogy a betűket is látnám. Merthogy közben odaérünk a színházhoz.
- Én veszek bérletet - halászom elő a telefontokomból a pénzt. Ez az, amiből nekem sose volt hiány, ellenben minden másból, így nem is ragadom meg két kézzel, és hajlamos vagyok úgy szórni, mint a konfettit.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 13. 21:36 Ugrás a poszthoz

Ákos


Nem vártam társaságot. Tényleg. De nem bánom, ha már egyszer így alakult, kicsit legalább elterelődnek a gondolataim. Nem szeretem, ha egyedül vagyok velük hagyva.
- Óóóó, és akkor most üljek az öledbe, és meséljem el, mennyire jó kislány voltam, és mire vágyom? - rebegtetem ártatlanul a pilláim. De könyörgöm, hogy lehet elmúlasztani egy ilyen magas labdát? Én képtelen vagyok. Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne csapjam le.
- Ez még csak az év eleje - vonok vállat, elemelve róla a tekintetem, azt a tökpitét fixírozva inkább. Nem tudok ilyesmit garantálni, egyszerűen még azzal sem vagyok tisztában, mi lesz itt velem. Hogy a terveimmel ellentétben, képes leszek-e végigcsinálni?
- Mondtam, ha már belekezdek, jól akarom csinálni, és én lennék a legboldogabb, ha beérnék a vizsgák során egy darab felvett tárggyal - drámaian sóhajtok, a szemem is megforgatom.
- Mármint Álomfejtés... komolyan, emellett Fekete Mágia... nekem ezekre valószínűleg az életben nem lesz szükségem, hacsak nem döntök úgy, hogy lesz*rok mindent és Demóna leszek, de... vagy ez, vagy a sárkányok, azokból nem kérek - még a hideg is kiráz. Egyszer volt szerencsém látni messziről egy Írt... igen még csak nem is Mennydörgő, de a ketrecet, amiben földet ért, majd szétszedte, és nem vagyok benne biztos, hogy a körülötte ugráló emberek közül az összes épp maradt.
- Abban? Semmi... de láttál már becsípett alpakkát? - újra rámtör a nevethetnék, persze ez egy visszafogottabb verzió. Csak hogy lássa Ákos, mennyire is futja nekem így esténként.
- Évek óta nyaggatom apámat, hogy vegyen nekem egyet, de mindig csak plüsst kapok - akár ez lehet egy örök trauma is, de azért inkább mímelt ez a szomorú ajakbiggyesztés.
Aztán bele a közepébe, minden előjel nélkül, mint ahogy azt elterveztem. A reakcióját látva muszáj felvonnom a szemöldököm. De vigyorogva dőlök hátra kényelmesen, sőőőt inkább diadalittasan.
- Blöfföltem - vágom a fejéhez ezt pontosan úgy, mint aki teljesen nyeregben érzi magát. Aztán oldalra döntöm a fejem.
- Szóval, mégis rejtegetsz valamit... - harapok az ajkamba, lassan futtatva végig a tekintetem rajta.

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 13. 23:22 Ugrás a poszthoz

Szössz


Azt megtudtam, hogy Szössz itt van, és őszintén szólva, olyannyira megörültem a hírnek, hogy leszarva a tényt, évekig nem is hallott felőlem, megbombáztam a szokásos bagollyal, a szokásos olvashatatlan betűimmel. Hogy eljön-e, abban nem vagyok biztos, azért is hívtam ide. Ha egyedül is maradok, legalább eszek egy jót.
Belépve viszont megnyugszom. A szőke hajzuhatagot bármikor képes vagyok kiszúrni, főleg, hogy Szössz nem cseszte el a haját, és a jellegzetes kis hullámok benne maradtak.
- Hát ez mennyit nőtt? - nem érdekel, ha ráhozom a frászt, muszáj a kezembe vennem, és jobban megnéznem a tincseit. De mosolygok, még akkor is, ha leülök szembe vele.
- Rendeltél már? Én rohadt éhes vagyok - igen, a semmiségek, ezek a töltelék dumák. De egyszerűen nem tudom, mit is mondhatnék. Bocs, hogy felszívódtam, de rendbe kellett tenni az életem? Az túl drámai lenne, és nem is volt ennyire drasztikus a helyzet. Jó, persze.. akkor én mindent katasztrófaként éltem meg, csak hogy legyen miért sajnáltatni magam, így nem meglepő, hogy ennek is nagyobb feneket kerítettem. Ahogy az se, Dante akkor képen röhögött.
- Azért ám... - vigyorogva döntöm oldalra a fejem, ahogy végignézek rajta.
- az évek rajtad is meglátszanak - szomorúan sóhajtok, mert valóban... az idő sajnos nem áll meg.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 14. 09:39 Ugrás a poszthoz

Romhányi



Nekem a kávé. Az a minden. Azt pedig, amit a kastélyban adnak, nem szeretem. Így hogy van lyukasom, meg engedélyem a szabad közlekedésre, gyorsan le is megyek a faluba, hogy beszerezzek egy jókora adaggal. Főleg, hogy mostanság nem igazán alszok jól, és ez már a szemeimen is kezd meglátszani. Mintha elvonási tüneteim lennének. Jó, nem tudom azt állítani, hogy olykor-olykor nem hiányzik...
Most viszont a koffein az, amiért a szervezetem üvölt. Mégis, ahogy meglátom az üvegház felé sétáló srácot, a pulzusom minden dopping nélkül repked fel száz fölé.
Kicsit felgyorsítok, hogy elé tudjak vágni, és elállni az útját, hogy aztán dühösen mérjem végig. Pedig csak gondolkodok, azt latolgatom, megéri-e ez nekem, mert hát, még egy alkalmam nem lesz... egyikre se. Döntök.
- Nyomorult - ahogy "köszönök", már veszem is le a papír pohár fedelét, hogy a benne lévő langyos löttyel jól nyakon öntsem. Még ezért is utálom, rá kellett pazarolnom ezt, és be kell érnem az ittenivel, de... ennyivel lógok.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 14. 09:43 Ugrás a poszthoz

Romhányi




Még így is jobban járt. Az az ital, amit rá pazaroltam tényleg finom, és nagyon szívesen megittam volna. De tényleg. Viszont ezt a helyzet szülte. Verekedni nem szeretek, átkozódni nem szoktam, és tényleg Merlin mentse meg azt, akire ilyenkor pálcát szegezek. Megrázom a fejem, ugyanolyan összeszűkült tekintettel meredve Romhányira.
- Gyors leszek és érthető - biztosítom róla, hogy nem szándékozom sokáig az időm pazarolni rá. Bár könnyebb lenne ezt eszközölni, ha nem lenne nyomorult közös óránk, és nem lennénk tanulótársak.
- Veled ellentétben nem vagyok egy retardált, szóval, ha azt mondod, fogjam be.. megteszem... komolyan.. hiszti nélkül - tudom, hogy ez furcsa, és nem kicsit megrengető, de ez az igazság. Tudom, nem mindenki bírja azt, ha fecsegek, sőt aláírom azt is, hogy valakit ez kimondottan zavar, de könyörgöm, attól, hogy szőke vagyok, még értem ám az emberi beszédet.
- Lógsz nekem egy kávéval - igen, a hangom is számonkérő, és teljesen csalódott vagyok, amiért ezt kellett tennem. Mint mondtam, az ő hibája.

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 14. 09:49 Ugrás a poszthoz

Romhányi



- Ha érdekelnél. Akkor esetleg figyelnék a jelekre, amiket küldesz - tudom, ez gyenge, de egyszerűen nem tudok vitába szállni ezzel. Tényleg még csak tanulom ezt a "figyeljünk a másikra" dolgot. Mindazonáltal, én egy padon ülő szobornak is lelkesen ecseteltem, hogy a srácnak csak nagy arca volt, és mire arra került volna a sor, visszatáncolt. Még kedveltem is, mert nem szólt közbe. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy akkor volt bennem némi... segítség, aminek köszönhetően elég valóságosnak tűnt, na.
Felvonom a szemöldököm a kihívást hallva, majd egy gúnyos vigyor után, épp csak hozzáérintve a nyelvem a nyakához, húzom rajta végig, hogy aztán hátrálva egy lépést, olyan grimaszt vágjak, amit ő is premier plánból tud végignézni.
- Elrontottad - biggyesztem le az ajkam, aztán újra közel lépve hozzá, ha nem tesz semmit, megfogom a pólója szegélyét, hogy felhúzva azt, megtöröljem vele a nyakát, persze közben végig a szemébe nézve.
- Ezért már úgyse kár... ellenben a lattemért... - igen, még most is dühös vagyok. Ezért is tervezem elengedni azt a pólót, és ellépve mellette, a kastély felé menni, hogy szerezhessek magamnak egy újat.
- Oh a francba... hát nem elkezdődött az a fránya óra? - azért még visszafordulva, ijedtséget mímelve teszem kezeim a mellkasomra, csak hogy pár másodperc múlva, újra csak a gúnyos vigyorom legyen.
- Gratulálok Romhányi.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 14. 09:55 Ugrás a poszthoz

Romhányi



Ahogy néz... csak megvonom a vállam. Nem kívánom elmagyarázni neki a miérteket, és nem csak azért, mert ez az egész abból indult ki, hogy lesz*rja a rizsám. Egyszerűen ilyen vagyok. Az ember ezt vagy megszokja, vagy szépen túllendül rajta.
- Csoda - szinte azonnal vágom rá, gondolkodás nélkül, s talán most először komolyan. Nem, köszönöm szépen, volt szerencsém hozzá hasonlóhoz, és őszintén, nem kérek belőle. Bírja a ő magát nélkülem is, én meg nem vagyok hajlandó asszisztálni.
- Nyilván... - rázom meg a fejem, szárazon nevetve mellé. És tényleg, így hogy megkóstoltam, nem is értem, hogy élhettem idáig nélküle. És most őszintén remélem, ebből mindenki kiérezte az iróniát.
Egyetlen másodperc tört része.. egyetlen apró érintés, és úgy kapom el a csuklóm, mintha minimum megégette volna... s fogom meg a másik kezemmel, de végig tartom a szemkontaktust, csak a tekintetemmel üzenve neki, nem ez is olyan dolog, ami őt nem izgatja (*).
- Nem szeretem a tüzet - küldök felé egy angyali mosolyt, még a pillám is megrebegtetve. A tekintetem viszont gyanakvóvá válik, bár ezt inkább paranoiának tudom be. Azt hiszem, le kell ülnöm Zójával, még ha ez fájni is fog... tudom.
- Még akkor se tenném, ha nem pletykálnák, hogy nagyító szükséges hozzá - óóó igen, ezt így stílusosan utána kiabálom, mintegy szívélyes búcsúként. De könyörgöm... komolyan... meglehet az ilyet állni? Ahogy a kastély felé veszem az irányt, azért kicsit el is nevetem magam, szigorúan úgy, hogy még véletlenül se legyen ennek tanúja.



*Mesélő - 2020.10.11. 20:32
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 15. 21:31 Ugrás a poszthoz

Miatyánk


Amikor már tudom, hogy én bármit is hiába teszek. Akkor jön a nehéz tüzérség. Lédával tök sokmindent átéltünk együtt, így ha valakiről el tudom mondani, hogy BFF-em, így nagy betűkkel, akkor az ő. És pont emiatt nem tudja elrejteni előlem, ha gáz van. Az van.
Azért nem bírom még most sem megállni röhögés nélkül, pedig tényleg a csárda felé haladok. Nem is tudom, mikor jártam itt utoljára. Talán mikor nagy bánatomban próbáltam Nicot rávenni, hogy adjon nekem piát, de hát... franc az erkölcsös pasikba. Na mindegy.
Belépve egyből megcsap a jellegzetesen büdös szag, de a gyomrom már bírja... már sokat bír.
- Hova hova? - a férfi szemei összeakadnak, és nem képes tovább emelni a tekintetét a melleimnél, így csak a szemem forgatom.
- Bocs, szivi rendelésre jöttem - vágom oda, és már hagyom is ott. Igazából nem érdekel, holnapra úgyse fog emlékezni rá, nekem meg pont nincs időm, részeg fószerekre. Pedig alapjáraton tök szívesen hallgatom őket, meg ahogy összeakad a nyelvük.
Mielőtt belépnék kettőt kopogok, de nem tehetek róla, a röhögés újra elkap.
- Óóó atyám, nincs hely a parókián? Egyből a bűn és fertő mocsarába? Uram irgalmazzon - szerintem már bőven megszokta. Mikor megtudtam, mire szentelte az életét, azóta húzom az agyát vele, és nem... nem bírok kifogyni.
- Na áldjá' meg, mielőtt belépek, mert félő megfordul a kereszt a falon - vigyorgok, mert tudja, ő tudja, az én nézeteim elég világiak, és nem... mégse sose gyóntam, de lehet már ideje lenne.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 15. 22:11 Ugrás a poszthoz

Miatyánk



- Azért... elmorzsolok egy rózsafűzért, meg pár könnycseppet... még mindig kár érted - biggyesztem le az ajkam, miután végigmértem magamnak. Ja, nem. Okkal nem megyek templomok közelébe, egyszerűen nem tudok viselkedni. Vagy nem csókolt homlokon az Isten, vagy keresztelésemkor kilöttyent a szentelt víz... majd megkérdezem apám, hogy volt. Bár, lehet nem kéne. Lehet meg se vagyok keresztelve.
- Ja ja igen - lépek beljebb, és egyből elkerekedik a szemem. Biblia, kereszt, szentképek, meg is borzongok kicsit, de aztán összeszűkült szemekkel nézek rá.
- A Hozsanna hol van? - jogos a kérdés, nem? Az is kell, hogy legyen.
- Na, na Atyám, a végén még te kényszerülsz gyónni - nevetek fel, mert persze, hogy félreértem a mondatát. Na de hamar túllépek rajta, és helyet foglalok az egyik fotelben. Szigorúan a bokáimnál kulcsolom össze a lábam, mint egy kib*szott úrihölgy. Kár, hogy attól kicsit távol vagyok. Kicsit.
- Atyaúristen - ha nem szól, észre se veszem azt a nyomorult keresztet, de egyből bűnbánó tekintettel nézek rá, és teszem a szám elé kezeim. Komolyan össze kell szednem magam. Mint mondta apám is, kinyílt a csipám. Pedig igyekszem figyelni, hogy ne szaladjon el velem a ló.
- Mert még én se tudom, mi van. Fizikailag igen, de... a múltkor is be volt állva. Komolyan. Tudom, az milyen, és te is - hisz látott már úgy, Debrecenben épp csak miatta nem fulladtam vízbe, mert annyira látni akartam a sellőt. De nem beszélünk ilyenekről, ugye? Főleg, mert az azt követő képek homályosak.
- Bor van? - egy pohár még egészséges is, annál többet meg úgyse iszok. Én tényleg leálltam, bár nem mondom azt, nincsenek nehezebb napok. Épp ezért vagyok dühös Lédára, ha komolyan a nyomomba akar szegődni, én nem biztos, hogy nem rántódok vele.
 

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 15. 22:55 Ugrás a poszthoz

Miatyánk


- Hogy mennyi, nyolc? - kerekedik el a szemem, de csak egy fél pillanatra, aztán újra csak vigyorgok. Igen, pofátlanság. Az vajon bűn? Kezd egyre hosszabb lenni az a lista.
- Jó, ne haragudj, de így rád nézek, és csak... jön - ez legalább igaz. És persze megvan már az a képességem, hogy be tudjam fogni, vagy észrevegyem, mikor sok már, de ez még nem az a pont. Tudom. Látom rajta.
- Azért jöttem, mert hiányoztál - pislogok ártatlanul, megrebegtetve a pilláim is, de aztán elkomorulok, most már tényleg. Mert a probléma valós, és sajnos én nagynak érzem. Ha rólam lenne szó, az más tészta, de Léda nem ilyen.
- Úgy. És bezárkózott, hárítja a kérdéseket, letud mindent azzal, hogy minden ok. Azt se tudja, mikor beszélt veled utoljára normálisan - rázom meg a fejem, összefonom a kezeim a mellkasom előtt, és felhúzom a térdeim. Nem megy ez nekem sokáig. Én ilyen vagyok.
- Azt hinném, pasi van a dologban, de nem láttam úgy senkivel, és... nem tudom, komolyan, fogalmam sincs, mi lelte - túrok egyből a hajamba idegesen. Mert a tehetetlen düh, na az csinál ki engem.
- Nem... még nem. És.. tudod... iskolába járunk. Nekem óráim vannak, és van pár, ami nem közös. És tanulok... nem vagyok annyit vele... de azt hittem, nincs is rá szükség. Balázs, nem az anyja, vagy a nővére vagyok, hogy folyton fogjam a kezét. És ezért vagyunk mi jó barátnők - sóhajtok fel. Nem válhatok anyáskodóvá. Azzal csak tönkretennék mindent, gyanítom azért is kapni fogok, mert most idejöttem, hozzá.
- A suliban nem nehéz ám, csak tudni kell, kit kell keresni... elfelejtetted, az ez előtti időket, Bazsa? - forgatom meg a szemem, ahogy rámutatok, arra ami ő.
- Úgy találtam a réten, nem volt otthon... valami? - félve teszem fel a kérdést, és igen tőle, miközben a szemébe nézek. Nem vigyorgok, az arcom meg se rándul, mert tényleg aggódok.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 28. 19:05 Ugrás a poszthoz

Romhányi


Léda szobájában vagyok. Ez egy feletébb megnyugtató, és annál inkább aggasztó tény, mert az éjszaka folyamán valahogy el kellett jutnom ide, ami sajnos kiesett, lévén nem voltam szomjas, és csudijó kedvem is volt, emellett fogalmam sincs, kivel futhattam össze az út során. Az már kevésbé aggaszt, hogy háztársam úgy bújik hozzám, mintha a plüssmacija lennék, épp csak lehámozni nehéz magamról, főleg, hogy amint kinyitom a szemem, belehasít a fájdalom a fejembe.
Az órára tekintve viszont egyből éberebb leszek.
- Kellj már baszki, elaludtunk - belerúgok az ágy lábába, mert ez legalább hatásos, és veszettül keresni kezdem a ruháim, amik....
- Hol_vannak_a_ruháim? - nem, nem vagyok ideges. Pont nem az Ákos órájáról akarok elkésni. Most nyeregben vagyok, mert ha azt vesszük, hülyét csinált belőlem, és nem akarok neki kedvezni olyasmivel, ami miatt még nekem kell bocsánatot kérnem.
- Ííí áúúú fogalmam sincs, vegyél fel valamit - tellegetve mutat a szekrényére, és átfordul a másik oldalára, ezzel mintegy jelezve, ő erről a napról lemondott.
Még jó hogy amúgy vannak köztünk méretbeli különbségek... tényleg. Jó, épp csak egy kicsi, a ruhái kényelmesek, csak túlságosan is feszülnek ott, amit nem igazán reklámozok, így az egész napom felettébb kellemetlen lesz. Jó, aki eszik, annak nagyobb a feneke, na...
- Komolyan, téged az Isten küldött... van most órád? - pislogok a srácra, akit elkapok kifelé haladva a klubhelyiségből.
- Kölcsönadnád a talárod? Esküszöm, egy életre adósod leszek - még ha a talár meg is esz... de legalább takar. Amint kézhez kapom, megnézem magam a tükörben, és gyors pálcamozdulatokkal legalább a külsőm rendbe teszem. A gyomrom persze bukfencezik, és ölni tudnék egy kávéért, mert tudom, arra már nem lesz időm.
Rohanok. Még az sem megy úgy, ahogy kellene, még csoda, hogy nem zakózok mellette egy nagyot. Viszont beérek, és megcélzom a helyem.. feltett szándékom legalább is. Megkönnyebbülve sóhajtok fel, nem törődve azzal, Romhányi ott van-e, vagy tesz-e valami megjegyzést, gyanítom úgyis lesz hozzám pár szép szava.
Elterülök, szinte az egész padot befoglalva ezzel, de a fejem nehéz, és úgyis forog minden, le kell hát hajtanom, és behunynom a szemeim, mielőtt csúnya dolgok történnek itt.


Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 28. 19:58 Ugrás a poszthoz

Ákos


- Nem kívánok változtatni a jelenlegi állapotomon, nem kell itt egyből sokkot kapni - a mosolyom szelídebb lesz, mert Isten ments, hogy bármit is gondoljon a szavak mögé. Már pedig az arcából ítélve, egyből olyasmire gondolt, ami nekem meg sem fordult a fejemben. Túlságosan élvezem ezt. A szabadságot, és azt, hogy mondhatok, tehetek igazából bármit, nincs mögöttem senki, aki ezen kiakadhatna.
- Ott akarok lenni, mikor egyeztetsz erről vele - nevetem el magam, mert azt a kört azért megnézném, na meg Rudolf arcát.
- Ez nem rossz... felírom - biccentek, mert egy pillanatra elgondolkodok a lehetőségen, és akár lenne is benne lehetőség, ha akadna rá igény. Na, ebben azért már kevésbé hiszek.
- Egyelőre egy jótékonysági est a toplistás... életem kihívása lenne - sóhajtok fel, mert azt egyelőre erősen kétlem, hogy bárki is rám töri az ajtót, és megbíz vele. Az annyira összetett, annyi ott a részlet, és annyi mindent el lehet bukni egy fél pillanat alatt, hogy talán most még be se vállalnám.
- Mert az emberek hülyék - vonok vállat lazán - tudnék mutatni durvább dolgokat is egy becsípett alpakkánál, de nem hiszem, hogy ezt így evés közben kellene - mit ne mondjak, a tecsőn én nagyon otthonosan mozgok, és szinte tényleg mindent IS láttam már ott.
- Most röhögni fogsz, de kis koromban apuval makett istállót készítettünk, hogy majd ha nagy leszek, megépítjük nagyba is. Minden csupa rózsaszín, még a kajája is szivárványos... - húzom el a szám, de utána egyből elmosolyodok, mert az az emlék kellemes nekem. Nekem sok ilyenem van gyerekkoromból, nem voltunk mi mindig ilyen jóban. Pontosan akkor nem volt mellettem, mikor szükségem lett volna rá.
- Viszont furkászom volt itt. Még mikor VZR diák volt, tőle is elcsórt valamit, azt hiszem akkor éreztem igazán félelmet, mikor szembe találkoztam vele... aztán utána jobbnak is láttam átruházni valakinek, aki értett is hozzájuk - most is megborzongok, hisz képes lett volna bántani.. ott volt a pálca a kezében, és rászegezte Ronra. A legijesztőbb emberek számomra azok, akik képesek lennének ártani egy állatnak, aki még csak meg se tudja védeni magát.
A beszélgetés viszont teljesen más irányt vesz, és már tényleg kezd érdekelni, mit rejtegethet Ákos ennyire... Mosolygok, még akkor is, mikor színt vall, csak a mosolyom lesz szélesebb.
Nézem egy pár percig, néma csendben, a szám húzogatva, olykor beharapva az ajkam.
- A te bűnöd nagyobb - összegzem egy biccentés kísértetében, aztán megvonom a vállam, és kortyolok az italomból, csak hogy utána újra megmutassam neki a "nyeregben vagyok" vigyoromat.
- Rudolf már az első percekben rendezte köztünk a viszonyokat, pedig őt is simán háztársamnak néztem, itt már sok mestertanonc megfordult, tudod? Konkrétan tudok olyanról aki harmincasan jött ide... vagy legalább is közel volt hozzá - döntöm oldalra a fejem, remélve, legalább egy kis lelkiismeretfurdalást okozok neki ezzel.
- Hmmmm hmmmm vajon ez etikus? - döntögetem a poharam, persze ügyelve arra, hogy ne löttyenjen ki a benne lévő folyadék. Persze csak tetézem vele a helyzetet... nem érzem kellemetlenül magam, nem érzem azt sem, hogy le kéne szegnem a fejem, elvégre ő volt, aki kihasználta a tudatlanságom.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 29. 18:35 Ugrás a poszthoz

Romhányi


Nem is foglalkozom azzal, ki van bent, ki nincs. Örülök egyelőre, hogy a helyem képes vagyok megtalálni. Mert, hogy az van. Pár bent lézengő szerint még a főnyereményt is megütöttem Romhányival, de igazából bármelyikkel szívesen cserélnék. Egyedül azért nem teszem, mert imádom nézni, ahogy az irigység kiül a képükre, de bocsássák már meg ezt nekem.
- Nem ázhatok el, csak úgy? Mindenképp dugnom is kell? - rekedt nyöszörgés, ennyivel tudok hozzájárulni a beszélgetéshez, de irtó óvatosan fészkelődök, hogy rá tudjak nézni anélkül, hogy a fejemet fel kellene emelnem.
- Jaaaa... kölcsönkértem az egyik háztársamtól... bár elvileg nem volt pasi a képben, fogalmam sincs, hol vannak a ruháim - őszinteség. Azt mondják az egy jó dolog, nem mintha számítana bármit is, a rellonos mit gondol rólam, vagy bárki itt. Szeretem az életem, szeretem kiengedni a gőzt, és bár most gyűlölöm, de a felejtős bulikat is nagyon imádom.
- De ez gyenge volt... jobbra nem futotta? - hallom Kállay hangját, de egyszerűen képtelen vagyok most arra, hogy két felé figyeljek.
- Jegyeztelsz? Tuti, hogy meg fog szivatni és írat belőle... - még így is próbálok bociszemekkel pislogni rá, mert hogy igen... szívességet kérek tőle... én... megéltük hát.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. október 29. 18:57
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 31. 21:13 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert


Lassan vége napnak.
Épp az utolsó papírokat rakom stócba, nagyot sóhajtva, hogy bár ma kicsit túlóráztam - valamiért szombaton mindig -, de letelik. Épp magamra veszem a blézerem, mikor a kandalló jellegzetes villanással jelzi, érkezik valaki. Viszont ő szabályosan repül, amit én felvont szemöldökkel nézek végig, aztán nevetem el magam.
- Őőő még jó hogy kint, igen kedves Róbert... ő a góré - hitetlenkedve nézek rá, ahogy szépen válaszolok, aztán megrázom a fejem.
- Szerintem benéztél valamit... tudod, ez Bogolyfalva és a hivatal... - mosolygok rá szelíden, mert én már csak tudom, mekkora csalódás az, ha nem ott kötsz ki, ahol szeretnél.
- Kávéval, vagy vízzel tudok szolgálni - más most nincs a repertoáromban sajnos, mert hogy voltak a napnak olyan szakai, amikor én is nagyobb kedvet éreztem ahhoz, hogy ledöntsek valamit.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. október 31. 21:14
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 31. 22:40 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert


- Bizony. Elvileg pedig megnézték - be is ugrik, hogy valamelyik nap voltak itt megnézni a kandallót, ezért ráncolom a homlokom. Aztán cseppet illetlenül, de felpattanok a pultra, hogy egy lapra rákanyaríntsam betűimet. Muszáj, mert amúgy feledékeny vagyok, viszont arról talán szólnom kellene, hogy még most sem igazi a hopp hálózat.
- Emlékszel rám? - óvatosan teszem fel a kérdést, mert hogy nem tudom, hogy az most jó, ha VZR megjegyzett magának, vagy kezdhetek gödröt ásni.
- Egyébként gratulálok... látom, már csak egy ugrásnyira vagy, hogy az iskolát urald... - mosolygok rá, mert az viszont cseppet sem meglepő. Ő mindig is olyas valaki volt, aki neve sok helyen szerepelt, és sokra is vitte... még ha épp most nem is azt a látszatot kelti.
- A seprű biznisz megy? - persze hogy érdekel, bár mióta lemondtam a kviddics karrieről, ennek nem igazán néztem utána.
- És tényleg... én már elfelejtettem - nevetem el magam kicsit hüledezve ezen. Akkor talán másodikos lehettem, mikor Ron lopott tőle? És csak az maradt meg bennem, hogy majdnem megölte szegényt, és valahogy még most is hihetetlen, sikerült megállítanom, de... Ron megúszta.
- Nagyon kíváncsi vagyok erre a trükkre, de nem lehetne, hogy ne itt? Imádom a munkám, de azért annyira nem, hogy még órákat lehúzzak itt - sóhajtok fel, és oldalra döntöm a fejem.
- Otthon is van kávém, meg vízem, ha neked megfelel - harapok az ajkamba, mert tényleg nem azért hívok valakit lakásra, amiért más gondolná, egyszerűen most így kényelmes, és nagy lány vagyok már.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. október 31. 22:47
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 4. 19:56 Ugrás a poszthoz

Miatyánk


- Azt erősen kétlem, de próbálkozz csak - még a hangom is komor, és kapásból fel tudnék dolgokat hozni, amiért én elítélem ezt, de nem teszem. Nem akarom megsérteni ezzel Balázst, és még most is tiszteletben tartom, hogy ő ezt az életet választotta, ahogy akkor is azt tettem, mikor bejelentette. Még annak ellenére is, hogy nem volt könnyű.
- Hogy lassan felnőtt lesz. Ennyi. Mindenkinek van egy olyan időszaka, amikor nem kér a családból, mert szeretné egyedül megismerni azt, ami körülveszi. És ez rendben is van. Nekem kicsit előbb jött, mint Lédának, és ráment a kapcsolatom apámmal, de sose tudnám azt mondani, bármelyik döntésemet megbántam volna - én ezt így gondolom, miután rendeződtek köztünk a viszonyok. Úgy gondolom, az összes hiba amit vétettem, kellett ahhoz, hogy most itt tartsak. Semmit nem csinálnék másképp, annak ellenére se, hogy sokszor nem bírtam a tükörbe nézni.
Hogy most a szavai nyugtattak meg, vagy a vállamra került keze, arról fogalmam sincs. Nyugodtabb lettem, az tény, de ugyanolyan merev tekintettel meredek magam elé, miközben magamban próbálok megoldást keresni.
- Vagy csak téged kerültek el... ne csinálj úgy, mintha évszázadnyi szakadék állna kettőnk között - dühít ez is. Nem tudom, hogy azért céloz ilyesmire, mert tart attól, hogy újra olyasmit mondok neki, amit nem kellene, vagy szimplán magával akarja elhitetni, hogy még mindig az a kislány vagyok, aki akkor szerelmet vallott neki. Nem tenném ezt másodszor is. Van büszkeségem.
- Erre egyáltalán nem gondoltam. Hidd el, ha csak felvetődött volna a dolog, arról tudtam volna. Inkább olyasmire, hogy megint összezörrent apjával, ő nagyon vaskalapos, és vicces, hogy pap létedre, te befogadóbb vagy - gyanítom az öreg még most se nézi jó szemmel, hogy ilyen szoros a kapocs köztünk Lédával, de ez ilyen, neki vajmi kevés beleszólása van, ezt értésére is adtam. Szerintem azóta se jártam náluk. Nem mintha hiányozna.
- Te most komolyan azt kéred, kémkedjek a legjobb barátnőm után, és játszak spiclit? - hitetlenül nevetem el magam, várva arra, mikor nevet ő is, tudatva velem, hogy csak viccnek szánta az egészet, de a szemei még mindig komolyan fürkésznek, így az én nevetésem is alábbhagy. S bár kellemes az érintése, lefejtem a vállamról a kezét lassan, majd felállok.
- Oké, de héj - sétálok az ajtó felé, azonban egyszer csak visszafordulok, hogy újra a szemébe tudjak nézni.
- Már nem vagyok az a kislány, aki beállva szerelmet vallott neked... ne kezelj úgy - ez abból is látszik, hogy képes vagyok a fejéhez vágni a sérelmem. Nem csak leszegett fejjel elkönyvelem, a szemébe sose leszek más.
- Nyugodalmas jó éjszakát, Atyám - ennek ellenére nem tudom kihagyni, gúnyosan bököm a jó kívánságom végére, még utoljára végignézve mielőtt elhagynám a szobát. Az ajtó pedig szinte azonnal csukódik mögöttem, s a furcsa csend után, egyből a fülembe szöknek a kocsma jellegzetes zajai. Mennyire utálom én ezt a helyet.


//  Love //
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. november 4. 19:57
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 4. 23:31 Ugrás a poszthoz

Balázs
a bál után


Nem mondom, hogy ura vagyok a helyzetnek, a gondolataim szerteszét, és zavart is vagyok. Egyedül abban vagyok biztos, nincs az a pasi, amiért cserben hagynám az egyik legfontosabb személyt az életemben, aki éppen...
- Repülöööök Ráheeeeel - felnyögök, nem olyan hosszú az út alapjáraton, de egy instabil, részeg Lédával - és őszintén ajánlom neki, hogy csak alkohol legyen benne - az út hossza megsokszorozódik.
- Léda... az egy fa... - rántom el, a fejem fogva. Ilyenkor eszembe jut, hogy ha én is ilyen voltam, mennyire jó fejek a többiek, hogy mindezt átélték a kedvemért, bár kevéske emlékeim szerint, én jobbára csak sírtam. Nehéz őt a járdán tartani, vagy épp meggátolni, hogy elüsse a mellettünk elhaladó hintó. Olyan furcsa érzésem lesz, amikor meglátom. Lehet, nem volt igaz, hogy nem akarom tudni, ki ő? Lehet igazából tudni akartam, és hagytam kicsúszni a kezeim közül az alkalmat? Nem, jobb ez így. Tuti nem lenne túl boldog, ha rájönne, akivel az estét töltötte, egy huszas mestertanonc...biztos, hogy idősebb volt nálam. Te jó ég, csak ne az egyik prof legyen... komolyan. Bár, a ruhám azért elrejtette a tetoválásom, esélytelen, hogy valaha is rájöjjenek, ki volt az...
- Ugye? - észre se veszem, hogy a kérdés hangosan is kicsúszik az ajkaim közül, majd elvigyorodok, mikor Léda megnyugtat úgy, hogy fogalma sincs, miről van szó.
- Az a srác egyébként... büdös volt a szája - grimaszol, mire én csak elnevetem magam, megnyugodva, hogy a csárda fényei feltűnnek, és hamar a körvonalak is.
- Úristen, Ráhel ne kérlek, csak ide hozzá ne - felvonom a szemöldököm, tudja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy ő most bármit is kérjen. A kezére is erősebben fogok, mert képes, és megszökik, de folytatom az utam, nem törődve az ellenkezésével.
Felcibálom a lépcsőn, és ha jól sejtem, mire az ajtóhoz érek, az már nyitva lesz, mert Léda üvöltése konkrétan az egész emeletet felveri.
- Meglepetéééés - veszem elő az angyali mosolyom, aztán kivételesen invitálás nélkül lépek be az atya szobájába, és fektetem le Lédát egyből az ágyára. A lány már a küszöbön földnek vágta a táskáját, nem mintha meghatott volna.
- Nem akarok itt lennnniiiiii - nyöszörög, de én állom ezt.
- Az senkit nem érdekel... kivennéd a táskájából a ruhát? Mindig van nála váltó - ezt már a bátyának címezem, aztán a kezemre nézek, mert valami nagyon zavaró tényező lett. Leszedem a csuklómról a nyamvadt maszkot, és az ágy szélére dobom.
- Meg kellene víz is... jó nagy kancsó - egyelőre csak Lédával foglalkozom, amellett, hogy rohadt dühös vagyok rá, aggódom is, mert így látva a szemét, már biztos vagyok benne, nem csak pia uralkodik a lány agya felett.
- Káromkodhatok anélkül, hogy vezekelnem kelljen egy hétig? - a kérdést végre Balázsnak címzem, és  rá is nézek most már.
- Igen, ő a kis húgod - nem, nem hülyülök, arcomon egyetlen apró jele sincs annak, hogy ezt poénnak szánnám. Egyszerűen elvárom, és jogosan, hogy segítsen, mert én az a fél voltam, aki most Léda, fogalmam sincs, mit kell csinálni. Már azon túl, amit már mondtam.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. november 4. 23:36
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mácsai Ráhel összes RPG hozzászólása (135 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel