Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Indításnak ennél bénább nem is lehetett volna, de már nincs mit tenni. Próbálok azért jól kijönni ebből az egészből, mégis csak Kenzieről van szó, akivel nem ártana valamelyest jóban lennem, gondolom, Arlen is díjazná, ha a testvére nem akarna helyben megfojtani, vagy hasonló, nekem meg mostanság úgyis csak az a fontos, hogy neki jó legyen.
- AZ idióta, aki szakadó esőben dekkolt a házatok előtt, csak mert szereti a testvéred - forgatom meg a szemem, halványan el is mosolyodok, mert ennél jobb bemutatkozást keresve se találnék.
- Egyébként Ráhel, azt hiszem, nem volt alkalmam bemutatkozni - kezet nem nyújtok, gondolom az ilyen apróságok itt nem fontosak.
- Ahogy elnézem, nem túl jók, te is üres kézzel jöttél ki. Én meg általában máshol vagyok jártas, a barátnőm cipelt el, és egyébként marhára nem értek ehhez, mármint a vásárláshoz - húzom el a szám, afféle szabadkozásként, vagy tudom is én.
- Csatlakozhatok hozzád? Hátha melletted megkerül az érzékem is a divathoz - amit ugyan erősen kétlek, Noémi szerint az genetikailag hiányzik belőlem, de tanulni meg bármikor tanulhatunk, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nos igen, bármennyire is érett vagyok, a kamaszkorral egyszerűen nem tudok mit kezdeni, sem a vele járó hangulatingadozásokkal. Zója megnyugtatott, hogy ezen felesleges tépelődnöm, mert biológiai alapú bigyó, csak imádkozhatok, hogy hamar túlesek ezen, meg hogy ez mindenkivel megtörténik, az a nem normális, hogy nem. A felnőttek viszont ezt már elfelejtik, így nem csoda, ha kiakadnak, mikor szembekerülnek egy hormontúltengéses tinivel, vagy épp velem.
- Ne mondd, hogy nincs, képes vagy úgy felhúzni, ahogy még apám se tud - közlöm vele a vitathatatlan tényt.
- Pedig tőle most kaptam pisilős babát a szülinapomra... megjegyzem, hat évesen hisztiztem érte - forgatom meg a szemem, mert igen, minden alkalommal el fogom ezt mesélni, csak, hogy megtudják, Bercel apaként megbukott. Ja hát ez még a legkisebb gond vele igazából, de nem hiszem, hogy most van itt az ideje, csak úgy kivesézni. Igen, a szoba színének változását is a magaménak tudom be, hisz legalább annyira dühös vagyok, mint ő.
- És a gyorsaság? Nem vagy élsportoló, de még ha az lennél sem tudnál ilyen reflexekkel előállni... - szegezem neki a második kérdést, kihívóan emelve meg a szemöldököm. Láthatóan most van vallatható állapotban, de a nyakam ráteszem, ha Alec, vagy Farkas itt lenne, nekik ez sokkal jobban menne. Még csak napszemcsi sincs nálam, hogy NCIS-est játszak.
- Egyébként a feléről se tudsz. Aszociális személyiségzavarom van. És belöktek egy csomó ember közé, a félelem mellé került egy csomó komplexus, amit  a nagy számmal, vagy az érthetetlen távolságtartásommal kompenzálok. Kamasz vagyok, ezért tök labilis is... de Zója szerint ez még mindig kezelhető, és idővel elmúlik. Ja igen, egyébként nálam a pszichológus 0-24-ben játszik, mert nála lakom, hamarosan meg már a lánya is leszek, mert apám nem tud jó apa lenni, sőt apa se... - ha már ő elmondott valamit, én is vallhatok színt, mert ez így fair. A vállam persze megvonom, mert ezek mégsem eget rengető problémák, nem olyasmik, amiket sajnálni kell, az életemre viszont rendesen rányomják a bélyeget.
- Ha van nálad gumicukor, lehetünk jóban - teszem hozzá, halkan motyogva, mert az mégis mennyire gáz lenne, hogy kezdjük tiszta lappal, vagy hasonló szövegek? Azok sablonosak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Az ilyen, nem szülő - rázom meg a fejem, mert ha valamit, akkor ezt teljesen át tudom érezni. De én tettem azért, hogy ne nyomódjon rám teljesen bélyeg emiatt, és még most is életem egyik legjobb döntésének tartom.
- Mert nem viselkedsz úgy... ezt bonyi lenne megmagyarázni, ne is kérd, a lényeg, hogy tudom - sóhajtok fel, mert tényleg nem tudnám szavakba önteni azok viselkedését.
És kifakadok, vagy olyasmi. Jobbára csak választ adok a ki nem mondott kérdésekre. Nem várok sem szánakozást, sem hasonlót, sőt szerintem ki is akadnék, ha így lenne. Egyedül azt szeretném, hogy értse meg, nem feltétlenül szólt ellene minden, a kapcsolataim többsége is hasonló nehézségekkel indul, épp csak nem mindenki orrára kötöm, hogy miért. Amit tett, az viszont akkor sem hagy nyugodni, ismerem magam annyira, hogy tudjam, nem is fogok leállni, míg ki nem derítem, az pedig neki nem biztos, hogy kellemes lesz.
- Akkor légyszi hozz - ártatlan mosolyt küldök felé, egyedül szemeim villannak meg kihívóan, még a fejem is oldalra döntöm, és igazából felettébb ártatlannak hatok. A Zójával együtt töltött idő alkalmával, azért akarva- akaratlan ellestem tőle egyesmást, sőt... ha nem lennék biztos abban, hogy nem, simán azt hinném, hogy ténylegesen ő az anyám, sokszor annyira hasonlítunk már. Cseppet sem bánom egyébként, ha valakire hasonlítani kell, akkor az legyen ő, vagy Franci.
- A békásat nem szeretem, meg a gilisztásat se, azon kívül bármi jöhet - kezeimmel megtámaszkodok a hátam mögött, magamon hagyva azt a mosolyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Anya  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Szinte csak azokat ismerek. Apám kviddicstehetség kutató, amíg nem lett balesete pedig az egyik bajnok csapatban játszott, nagyon sokáig, és lett egy csomó haverja... jobbára mellettük nőttem fel - vonok vállat, nem tartom ezt akkora nagy dolognak.
- Például Sebastian Sieger... azt az ütőt, amit kerestem, tőle kaptam - nem hiszem, hogy sokat mondana neki a név, bár Sebi szekere rendesen beindult, manapság mindenhol ott a neve, aminek én egyébként nagyon örülök, és büszke is vagyok rá.
A tény viszont még mindig nem hagy nyugodni, bár már kezd egyre inkább alábbhagyni az érdeklődésem, mikor egyre jobban látom rajta, hogy úgyse húzok ki belőle igazából semmit.
Gumicukorért már csak azért is elküldöm, mert azt szeretem. Meglepődök picit, mikor tényleg elmegy érte, nekem jöhet a pizzás is, azzal is elvagyok, noha nem tartozik az imádom kategóriába.
- Köszönöm - veszem el tőle hálás mosollyal, aztán gondolva egyet, odaülök mellé, közénk helyezve a zacsit, elvégre, ha már hozott, akkor egyen belőle ő is.
- Miért vagy kedves? Én nem tudnék így viselkedni valakivel, akitől a falra mászok... - pislogok rá, mert a cselekedetei, meg a tény, hogy nem vagyok a szíve csücske, nem függ épp össze. Még a homlokom is ráncolom, de ezt sehogy nem sikerül megfejtenem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán jó döntés volt. Most biztosra érzem, hogy az volt, de ki tudja, ez megint mit von maga után? Most... most jó, most tudom, hogy van mögöttem valaki, aki segít kibogarászni a káoszt, amit magamnak okoztam, és nem fog pálcát törni a fejem felett.
- Mármint az, hogy a legjobb vagy, vagy az, hogy kaptál még egy nevelendő kölyköt? Ugye tudod, hogy a neheze csak most fog jönni? - mosolygok rá, pilláimat is megrebegtetem, mert a kamaszkor utolér. Annyit olvastam már róla, gondolatban már szinte kész terveim vannak arra, hogy vészelhetném ezt át magamtól, de aztán jön a valóság. Mikor már semmi sem egyszerű, nincs jó választás, sokszor még csak választás sincs, és csak a zavar, az a kuszaság, amivel igazából nem is tudok mit tenni, csak imádkozni, hogy vége legyen. Ezek a napok jók, ezeket szeretem. Zója se tűnik fáradtnak, és annyira látszik rajta, hogy képes végig hallgatni, és még figyel is, nem csak az egyik fülén be, a másikon meg ki. Még mindig ő az egyetlen, akinek fenntartások nélkül el tudok mondani bármit, mert nem félek. Mert segít.
- El fog jönni ez az idő. De tudod mi van? Akkor azt fogják posztolni, hogy milyen csodás anyjuk van, és hogy mennyire készen állnak már erre a világra. Ők szerencsések, nekik már az elejétől fogva ott van valaki, aki amellett, hogy mellettük van, fel is készíti őket erre, sokszor azért érzem magam ennyire elcseszettnek, mert lehet, ez nekem hiányzik. Amit mások annyira természetesnek vesznek, én arra csak pislogok, aztán pánikolni kezdek, mert nem tudom, mit kezdjek vele... aztán meg szaladok hozzád - igen, ha teljesen kilátástalan a helyzetem, ha végképp nem tudok már semmit kezdeni azzal, amibe csak úgy belecsöppentem, megyek hozzá. Igazából senki máshoz nem mennék, még akkor sem, ha Zójának ez csak nyűg lenne.
- Sajnálom, le fogok szokni róla... nagyon rajta vagyok, hogy leszokjak - teli vigyorral a képemen, hajtom egy pillanatra a vállára a fejem, mielőtt még bemennénk, de aztán meg megcsap a kajaszag, én meg érzem is, hogy mennyire éhes vagyok. Az utóbbi napok nem a rendszeres evésről szóltak. Le kellett győznöm a bűntudatot, szembe kellett néznem apámmal, le kellett küzdenem a dolgot, hogy annyira meg sem rengette, meg a tényt, hogy milyen könnyedén átpasszolt. Jó, igen, örülök neki, ez volt minden vágyam, de akkor is fáj egy kicsit. Ha még az első alkalom lett volna, hagyján, de... már sokadszorra teszik ezt meg velem.
- Én is pontosan ezt mondtam neki. Csak hozzácsaptam, hogy másodszorra ne szúrja el. Én nagyon bízom benne, hogy lesz majd egy családja, akiket akarni is fog, és akkor szülő lesz... meg abban is, ha segítségre szorul, nem felejti el, hogy én is vagyok neki. Eszem ágában sincs hátat fordítani neki, ő az apám, aki mégis csak próbálkozott, de ha ezt nem lépem meg, attól félek, megutáltam volna, vagy nem tudom... így már könnyebb csak a jó dolgokra gondolni, mert a felelős részt átvetted tőle, ő meg akár hétvégi apuka is lehet, az mindig jól ment neki - igen, azokat az alkalmakat szerettem, mikor csak fogott aztán elvitt, és azt csináltuk, amit szerettünk. Remélem, idővel ezek az alkalmak megint visszatérnek.
- Én is ugyanazt - mosolygok a pincérre, aztán sóhajtva dőlök hátra a széken.
- Milyennek kell lennie az első évednek? - látszólag random teszem fel a kérdést, de valójában szerintem mindketten tudjuk, hogy nem ok nélkül. Ok nélkül sose kérdezek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Na, azért csak elmosolyodik, még ha egy kicsit is, és talán egyetlen kósza pillanatra, de megteszi. Ami jó, ez az önsajnáltatás, meg a sebnyalogatás igazából eleinte még jól is esett. Kicsit hagyni, hogy fájjon, mert az ilyen tapasztalatok is kellenek, de meg kell tanulni túllépni rajtuk.
- Én is az leszek majd - ennyire nyíltan még sose közöltem, most is csak halkan teszem. Pedig emlékeszem, mennyire ódzkodtam tőle, mert mennyire veszélyes, de akkor még a kviddicsről is ezt hittem, és miután a seprűre ültem, tudtam valamiért, hogy csak akkor veszélyes, ha hagyom kicsúszni az irányítást a kezeim közül. Az első meccsem volt, bár jó lett volna, ha győzünk, mégis inkább az lebegett a szemem előtt, hogy sértetlenül szálljak le... az pedig sikerült. Talán, mire arra kerül a sor, már ez is menni fog, vagy más, amiben tényleg megtalálom a helyem.
- Igen, meg is súgok valamit... - bizalmasan hajolok hozzá kicsit közelebb, mert tényleg súgni szeretném, itt fogalmam sincs, mekkora füle van a falaknak.
- Hamarosan a lánya leszek... örökbe fogad - Farkas szavaiból ítélve, jóban vannak, így talán Zója se fogja levenni a fejem, hogy idő előtt eljárt a szám. Ugyanakkor mégis egy aurorról van szó, előbb utóbbi úgyis megtudná, én meg nem szeretném, ha úgy érezné, ezen a napon hülyét csináltam belőle, mert tény... az könnyebb lenne, csak nem valami egyenes. És látszólag ő is bízik bennem valamennyire, az ilyesmit pedig nem szabad eljátszani.
- Szerintem nagyon menő. Mármint... na jó, nem kezdek el poénkodni - harapok az ajkamba, mert hirtelen jut eszembe nagyon sok, de szerintem már mindet hallotta, és megbántani se szeretném.
- Ahhh... bárány, és még szerencse, hogy sokan ezzel nem foglalkoznak, mert egyből rájönnének, mennyire illik hozzám - forgatom meg a szemem, mert valóban báránylelkű vagyok, és ennél jobb nevem nem is lehetne, most mégis kicsit kellemetlenül érzem magam miatta, megint annyira gyámolatlannak hatok itt a sok ember között, akik már Isten tudja, mit megéltek... én meg sokszor még a saját árnyékomtól is összerezzenek.
- Arra még nem találtak fel bájitalt? Én azt hittem, már minden betegséget könnyen gyógyítanak - hümmögök, miközben én is feltápászkodom, mert hogy túrázni megyünk. Próbálom ám visszafojtani a lelkesedést, és nem arra gondolni, Farkasnak ebből mekkora baja lehet.
- Igen, csak nem ihatok... szóval ez olyan hétpecsétes titok, oké? - mosolygok rá, Zója egyelőre kifejezetten tiltja. Mármint a rendes kávét, a tejessel nincs gond, azt szabad, és amit egyébként nem tud, az nem is fáj neki.
Nekem bezzeg pipiskednem kell, hogy lássam a bent lévő alakot, nem törpeméretre tervezték ezeket az ablakokat.
- Ezt miből gondolod? - halkan kérdezem, mintha attól félnék, a bent lévők is meghallják, de így elsőre én abból a férfiből bármit kinézek.
- Milyen az a padlásszörny? - arról én még sose hallottam, úgyhogy megint társamnak szentelem a figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Csak félek, hogy galiba lesz belőle. Zójának már van családja, és bár Mináékkal jól kijövök, az apjukkal már kevésbé. Ismered Dwaynet? - kérdem sóhajtva, mert ha ismeri, akkor talán megérti az aggodalmam. Az a férfi eddig se szívesen látott ott, és félek attól, ami ezután lesz, esélyem nem lesz elkerülni.
- Nagyon szeretheted őt... hallani a hangodon - pislogok rá megszeppenve, mert ő morcos, és neki megy így... nekem meg talán sose fog. Én másképp mutatom ki neki, mert csak úgy vagyok képes, na meg, úton útfélen hajlamos vagyok elrebegni, mennyire jó embernek tartom, de hogy magának a nőnek ilyet mondjak... még sose jött ez a számra, pedig kéne.
- Én a helyedben tuti elhitettem volna velük, hogy teliholdkor átváltozok - vigyorodok el, annál viccesebb visszavágás nem is lehetne, és akkor ők is megtudják, miért nem szabad másokat szekálni. Sose értettem, mások mit élveznek abban, hogy bántanak valakit. Még csak bele se gondolnak, hogy milyen érzés lehet, vagy mit indítanak el ezzel.
- Jézusom, azt azért nem - nevetek fel, magam elé képzelve a képet. Én meg a bodor haj... valószínűleg zsákot húznék a fejemre, vagy nemes egyszerűséggel nem járnék emberek közé. Még így képzeletben is borzalmas, abba már bele se gondolok inkább, milyen lenne, ha tényleg olyan lenne.
- Túlságosan báránylelkű vagyok. Szinte  mindentől félek, és ha bántanak, vagy mást bántanak a közelemben, vagy csak úgy szólnak hozzám, elsírom magam. Nem tudok porcelánarcot mutatni a világ felé, és túlságosan is képes vagyok megbízni bárkiben. Közben meg... folyton meg kell menteni a hátsóm, hát... - vállat vonok, hisz ez elég kiábrándító lehet, még csak rá se nézek Farkasra, mert igazából még szégyellem is emiatt magam. Sokkal könnyebb lenne, ha csak egy kicsit is bátrabb lennék, vagy nem tudom, de én ilyen vagyok, és ha változtatni próbálnék, lehet, nem bírnék utána tükörbe nézni.
- Nem tűnsz úgy, mint aki ettől boldog lenne. Én mit nem adnék annyi lustizásért - igen, most rajtam a sor, hogy irigykedjek. Persze csak a lustizós részt venném át, a fájdalmakat nem, és most még rosszul is érzem magam, mert erre nem gondoltam.
- Sajnálom, biztos nem lehetett annyira jó, mint amennyire elsőnek hangzik - húzom el a szám, miközben gyorsan korrigálok is. Nem akarom megbántani az ártatlan fecsegésemmel, mert tudom, hogy képes lennék rá. Sokszor nem is figyelek arra, mik hagyják el a szám.
- Ááá, az nem ér semmit. Kisujj eskü - nyújtom is felé a sajátom, halálosan komoly arccal. Eddig még senki nem nézett hülyének emiatt, talán mert annyira látszik az arcomon, hogy nem viccelek. Pedig de, meg végül is ez az én vizsgám. Nessa is átment rajta, mikor csak nevetett, és nem azt mondta, mekkora hülye vagyok.
- Nem, csupán tizenöt évesen még nem szabad... meg ha káromkodok, kimossa a számat... de tényleg... először én is azt hittem, hogy csak viccel, de fuuu, nagyon rossz íze van a szappannak - nevetek halkan, a fejem is megrázom, mert a franc hitte volna, hogy ő ezt tényleg komolyan gondolta. De hát megérdemeltem, és ő is tudta, hogy csak kíváncsiság volt. És meglépte.
És jön az izgi része. Végig a bent lévőt nézem, miközben Farkas szavait hallgatom, s bár csak némán, de egyet értek vele.
- Milyen kérdéseket szoktál feltenni? Vannak már kimondottan olyanok, amikben biztos vagy, hogy azzal megtöröd? Vagy egyáltalán hogy tudjátok őket megtörni? - a hangomban is csak az izgatottság van jelen, eszem ágában sincs leplezni, hogy én ezt mennyire élvezem. Még Alec se mutatott nekem ilyet, csak mesélt, az meg mégis más.
- Én tuti, megijednék tőle... - az elmondottak alapján legalább is, és ha már félek, gond nélkül teszek meg bármit. Azt hiszem, ezt az auror dolgot nem ártana még egy kicsit átgondolni. Nem hiszem jelenleg, hogy sok hasznomat vennék.
Megijedek a nő láttán, az arcom is elfehéredik kicsit, mert ilyennel se sűrűn találkoztam, de aztán csak sikerül túllépnem ezen, úgyhogy oldalra döntött fejjel nézem.
- A férje halálfaló, vagy ex-halálfaló. Benne volt valami balhéban, és sikerült elmenekülnie. Behozták őt, hátha ki tudnak szedni belőle valamit, de úgy tűnik, vagy nem lett beavatva, vagy annyira erős a családi kötelék, hogy inkább lecsukatja magát... Vagy épp a nő volt az, aki megmérgezett valakit, és nem tűnik úgy, hogy annyira meghatná... - halkan beszélek, idő közben már farkas szemet nézve a bent ülővel. Észrevett, és én csak állom a tekintetét.
- Nem kérdezhetjük meg tőle? Van egy olyan érzésem, hogy egyik felvetésem sem helyt álló - ez a nő meg túl érdekes ahhoz, hogy csak átlibbenjek rajta, mint az előző delikvensen. És igen, ebben a pillanatban felejtem el, hogy igazából semmi keresnivalóm nincs itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ez is megtörtént hát. Az még sose fordult elő, hogy én egyedül megyek a cukrászdába, adózni az élvezeteknek, de a többiek nem érnek, ez meg nem ok arra, hogy én kihagyjam. A hét azon napját szeretem a legjobban, mikor ellátogatunk ide, a legjobb hely a faluban ez, ezt elfogultság nélkül mondhatom.
Persze az anya-lánya program miatt, tudom, na de egyedül sem fogok unatkozni, lévén a személyzet túlnyomó többsége már megfordult az asztalunknál. Még a neveket is tudom, jó a memóriám, aminek külön örülök, bár az sem okozna komolyabb problémát, hogy mindenkit Gizinek hívjak.
A vizsgaidőszak tönkreteszi az embert, én ezt mégsem hagyom, noha a mindenem K lesz elhatározásról lemondtam, azért megbukni se fogok. Aztán meg van még négy évem arra, hogy iskolaelső legyek, egyszer csak sikerül majd.
- Aztaaaaa, azt hittem már felmondtál - egy pillanatra meglepetten pislantok Annára, aztán vigyorogva szaladok oda hozzá és ölelem meg. Ez a holt idő előnye, ilyenkor még Ádi se néz morcosan. Gyorsan a helyünkre pislantok, és örömmel konstatálom, hogy az most is üres, mintha íratlan asztalfoglalásunk lenne.
- Van valami új? - ezt én mindig megkérdezem, miközben a kiszolgálóhoz masírozok, hogy felmérjem a készletet. Gyanítom, a világ összes sütiét végigkóstoltuk már, de mindig reménykedek a meglepetésekben.
- Ahh... somlóit szeretnék... kettőt - pislogok a lányra, még sóhajtok is, mert vagy gumicukorba fojtom a bánatom, vagy a somlóiba.
- Meg egy diétás kólát - noha ez először poénnak indult, most már vigyorogva teszem hozzá.
- Senki nem ér rá, hülye vizsgák, most nézd meg... egyedül fogok ott ülni... egyedül... uhh... kaphatok kávét is? Csak Zója meg ne tudja - ezt már kicsit halkabban súgom oda, miután ráeszméltem, hogy most lehet. Mondjuk, sose fogom érteni, hogy a nő miért ellenzi, de... amit nem tud...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Minám
Szalamanton

Kell csinálnom valamit, mielőtt begolyóznék. Talán ezt vehette észre Zója is, mert hogy Minával épp most csomagolunk ki a szobánkban, Szalamantonon, mert megérdemeljük. A vizsgák alapból kicsinálnak, mellette meg még három hónappal is meg kell küzdenem, ami csak elsőre tűnt könnyűnek. Jó ötlet volt ez a kiruccanás, és még jobb, hogy Mina is társul hozzám.
- Kár, hogy Franci nem jött, úgy lenne az igazi - bár, a szilveszteri buli után nem tartom jó ötletnek, hogy mi hárman együtt csapassunk, de akkor is.
- Amúgymeg... Grace? Pont kapóra jött, hogy kitálaltál, Zója annyira ki se akadt, hogy elszöktem Arlenhez - huppanok le az ágyra, kis szünetet tartva a pakolászásban. Nem annyira kényelmes, mint az otthoni, de egynek megteszi. A szobában meg csak körbe se nézek, úgyis minden hotelszoba egyforma.
- Honnan jött? - szebben nem tudom megkérdezni, de ez akkor is egy elég nagy volumenű dolog...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nagyon ajánlom, hogy így legyen, és Nath játsszon közre. Nem is illik Francihoz, jobbat érdemel nála - nagyon ellenszenvesen hangzanak el a szavak, de hát ez van. Mégse kedvelhetek én mindenkit, hiába próbálok. Na, meg Nath elvette őt tőlem, és azt sose fogom megbocsátani neki, na de hangoztatni se.
- Vigyünk majd neki valami teát, vagy nem tudom.... biztos találunk valamit, ami segít neki - sóhajtok fel, tényleg kicsit rossz, hogy nincs itt, de legalább végre Minával is van időnk. Hiába lakunk egy házban, sose tudunk normálisan beszélgetni, most meg a vizsgák miatt szinte nem is láttuk egymást.
- Megkapom a szobád, a tied nagyobb - viccelem el az egészet, jó testvér módjára, de csak pár pillanatig.
- Nem tudom, mi lesz... de ezen felesleges is agyalni, egyikünknek sincs jós tehetsége - rosszul érzem magam, amiért nem tudok normális tanácsot adni, aztán meg... Na ez az, amiről nem szeretnék beszélni, mégis elterülök az ágyon.
- Lefeküdt Rosieval, aztán meg odaállt elém egy csokorral... elvileg most együtt vagyunk, de elment három hónapra. Lehet... nem tudom, nekem erre szükségem van-e. Nem akarom, hogy megint az legyen, ami apuval. És vele még csak beszélni se lehet erről, mert nem hajlandó rá, és hisztinek veszi, de én meg nem tudok csak bólogatni, és várni, hogy sorra kerüljek... azt se tudom, hányadik vagyok a sorban. Minden sokkal könnyebb volt, amíg csak barátok voltunk... lehet, ehhez én még nem nőttem fel eléggé... - kezdem a plafont bámulni, mert valahol mélyen iszonyatosan jól esik erről is beszélni.
- Szeretem, de sokszor úgy okoz fájdalmat, hogy még csak észre se veszi... talán mi tényleg nem illünk egymáshoz - vonom meg a vállaim, mert mostanság csak erre tudok gondolni, amikor nincs a közelemben. Aztán mihelyst ott van, elfelejtek mindent... tiszta rossz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ha a szükség úgy hozza, a sajátomén is ki tudok mászni, de a tiedben szeretek ücsörögni... szoktam is, mikor nem vagy otthon - vallok színt, bár ez nem eget rengető dolog, főleg, mert a cuccaihoz viszont egyáltalán nem nyúlok engedély nélkül, tiszteletben tartom a privát szféráját és tényleg csak az ablakot sajátítom ki kicsit. Ott valamiért tanulni is jobb.
- Ez nem rossz hír... szeretem, mikor itthon vagy... tudod.. terelődik a figyelem - vigyorodok el, mert akkor tényleg nem csak én vagyok nagyító alá helyezve.
- De akkor még nem is voltunk együtt... de ha legközelebb is megteszi, felőlem jöhet egy egész virágbolttal is, akkor is elküldöm a fenébe - azért büszkeségem nekem is van, és hát tényleg nem állt úgy a szénám, hogy kérdőre vonjam, vagy bármit is felhozzak neki.
- Tőle ez egyébként nagy dolog... alapjáraton ennyi erőfeszítést sem tesz... és van itt még valami... emlékszel, mikor apu ott hagyott Üstösdön? De ez tényleg köztünk marad, oké? Mert marha nagy balhé lehet belőle... szóval.. akkor megölt valakit, és annak köszönhetem, hogy hazajöttem, ha ő akkor nem bukkan fel, nem tudom, mi lett volna, és még csak nem is gondolkodott... érted? Ezért nem tudok csak úgy túljutni, ilyet még a legjobb barátom, sőt... talán senki nem tenne... - hajtom le a fejem, mert bár még most is lever a víz, egyszerűen nem tudom ezt elfelejteni.
- Megcsalni nem fog, abban biztos vagyok. A látszat ellenére egyáltalán nem csapongó, egyedül velem volt címlapokon, azóta se láttam lányt a közelében. A gond inkább az, hogy nem mond semmit. Bennem meg az van, hogy olyan, mint apu... ígérgette, hogy amikor tud, meglátogat, de mi van, ha akkor láttam utoljára? Direkt nem is megyek fel semmilyen közösségire, nem olvasok újságot, mert elkezdek hülyeségeken gondolkodni, de kivárni is marha nehéz... és igen, tudtam, hogy ez lesz... és sose kérném arra, hogy mondjon le az életéről, csak most nézd meg... én itt vagyok tök szétesve, ő meg ki tudja, mit csinál épp - sóhajtva túrok a hajamba, bocsánatkérőn pislogva Minára, nem akartam mindezt rázúdítani, egyszerűen csak elindult, és nem tudom abbahagyni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Fel kell mennem a kastélyba, mert otthon megpusztulok. Tartom magam ahhoz, hogy nem agyalok, és elfogadom, és nem próbálom meg jóvá tenni. Felesleges lenne, mert előbb-utóbb úgyis előjönne ez a probléma. Most meg talán az idő segít. Vagy így, vagy úgy, mindenesetre jelentősen megkönnyíti a dolgom, hogy nincs az országon belül, mert ha így lenne, már nem a kastély felé venném az irányt, hanem megint egy vonaton ülnék.
Várom már a pillanatot, mikor levehetem a téli kabátom, mert most szinte vacogok a hidegtől, vagy a visszafojtott sírástól. Nem akarom, utálok, és a mellkasomban érzett ürességen az sem fog segíteni.
- Ne hara... Jé, szia - küldök Sebi felé egy erőtlen mosolyt, miután sikeresen neki is megyek, csak mert megfogadtam ugyebár, hogy nem agyalok.
- Hát te? Mi járatban? - pislogok rá, közben arra ösztökélve magam, hogy még véletlenül se keltsek olyan látszatot, mint akiben egy világ omlott össze, hiába van ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem nézem, merre lépek, vagy kik mennek el mellettem, nem érdekel az ég világon semmi, csak az, hogy ez talán most már végleges, és sürgősen el kéne kezdenem összeszedni a darabkáim, csak hát... azoknak fele meg sincs.
Némileg segít a helyzetem, hogy Sebibe botlok, egyetlen ok, hogy ne essek össze itt a kapu előtt, és kezdjek óvodásként bömbölni, mert esküszöm, ha ez nem történt volna meg, most lenne az a pillanat.
- Nincs - a lehető legőszintébben hagyja el a szócska a szám, a világ összes fájdalmát sikerült belesűrítenem, és még a fejem is lehajtom, mert nem akarom, hogy így lásson. De nekem az sose ment, hogy megjátsszam magam, most se tudom azt mutatni, hogy minden rendben, mikor a legkevésbé sem.
- Nagyon szépek - pislogok a virágokra, aztán rá.
- Kinek viszed őket? - csak mert úgy szorongatja, mintha nemzeti kincsek lennének.
- Én... én... nem tudom - vonok vállat, egy hatalmas sóhajtás kíséretében, tényleg nem tudom... nem tudok semmit.
- Körbevezesselek? Én már nem tévedek el - bár nem lepődnék meg rajta, ha elhajtana a fenébe, így nekem sem lenne kedvem magamhoz, és még csak gumicukor sincs nálam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Igen, az vagyok - rázom meg a fejem, mert Sebi rendesen beletalált a dolgok lényegébe, csupán egy kedvesnek szánt becézéssel.
- Arlen... a múltkor mondtam, hogy majd egyszer bemutatom, tudod.... hát már nem - és eddig bírtam, a szemem ellepik a könnyek, de hála égnek, csak a vállaim rázkódása mutatja azt, hogy sírok. Mert fáj, kegyetlenül fáj, pedig nem ez volt az első, egyszerűen csak... most már tényleg mintha mindegy mennyire akarom én őt, vagy ő engem, egyszerűen... nem működik, és beletörődni, na azt a legnehezebb.
- Igen - szipogok párat, aztán halványan rámosolygok. Azok a virágok olyan szép színesek, én meg mindent szeretek, ami színes és vidám, talán ettől jobb kedvem lesz... kétlem, de ki tudja.
- És hol akarod kezdeni? Itt kint, vagy ugorjunk a mély vízbe? Ha csak a rétet láttad, akkor legklasszabb dolgokról lemaradtál... - talán még nekem is jót fog tenni ez a kis túra, vagy legalább addig se agyalok, vagy nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem akartam így kifakadni, mégis jól esik... egy kicsit. Meg az is, hogy Sebi nem küld el a francba a hisztimmel együtt, vagy közli velem, hogy őt ez nem érdekli. Ahogy átkarolja a vállam, én a mellkasába fúrom a fejem, csak egy kicsit, míg ez elmúlik, nem szeretném, ha más is így látna, így is tök hülyén érzem magam.
- Tudom... elmúlik - motyogom, vállat vonva, és hálás mosollyal veszem el tőle először a zsepit, csak aztán a virágot.
- Szöszi... régen is így hívtál - forgatom meg a szemem, most már aránylag normális hangot megütve.
- Oké, de előbb ezt felviszem a szobámba. Van kedved úszni egyet? Az alagsorban van egy tök jó medence - pislogok rá, aztán ellépve tőle, el is indulok a kastély felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hát ez is életem legjobb napjai közé tartozik. Szerencsére ugyanannyi van belőlük, mint a rosszakból, vagy lehet, hogy pont ez a baj. Kisétálok az erkélyre. Életemben először vagyok Magyarországon kívül, és most még a hopponálást követő rosszulléttel se törődök, pedig... szerintem én sose fogom azt megszokni.
Ebben a pillanatban meg még azt is elfelejtem, kivel vagyok itt, szemeim csak az alattam lévő várost fürkészik. A nyüzsgést, meg a zajokat, én meg próbálom elhinni, hogy az Eiffel-torony ott velem szemben, nem csak hallucináció. Az sem foglalkoztat, ha úgy viselkedek, mint egy gyerek. Erősen kapaszkodok a korlátba, mégis kicsit kijjebb hajolok, hogy véletlenül se legyen semmi, ami elkerüli a figyelmem. Itt még az emberek is mások, bár lehet a napsütés miatt, de innen fentről mindenki olyan boldognak tűnik. Nem értem, mit mondanak, de biztos, nem morognak és hasonlók, ilyen helyen nem lehet durcáskodni. Még a levegő is más, még a szellő is jól esik, és bár nagyon fáradtnak érzem magam - mint ilyenkor mindig -, aludni most mégsem lennék képes.
Gyanítom Arlen is örül, hogy sikerül lefoglalnom magam, és nem az ő nyakán lógok, lehet, ez is volt a szándéka. Nagyon furcsa látni azt, amit olvastam, hogy tényleg viszik motron a virágokat, meg hogy a pincérek tényleg pingvinnek tűnnek, már pedig... ezen meg még el is kell mosolyodnom. Majd lövök is pár képet, hogy Mina is lássa. Ő mintha kicsit irigykedett volna, és én sem tudom, Arlen mit mondhatott, amiért Zója ebbe belement, mármint, hogy a hétvégéken vele lehessek, de ezt szépen csendben elfogadom, és örülök neki. A vizsgáim már úgyis le vannak tudva, a többségük még K is, ahogy az várható volt, most már tényleg csak pihizni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ablakból figyelő... az talán egy fokkal jobb - vonok vállat vigyorogva, mert nem tartom valószínűnek, de hát akkor is. És akkor Mina még nem is tudja, miféle hobbit űztem én, mikor volt még rá időm. Talán nem is bánom, hogy le kellett róla mondanom, noha akkor minden sokkal könnyebbnek tűnt.
- Öhh... köszönöm... szerinted... most már van joga az enyémet is olvasni? - kérdezem az ajkam rágcsálva, mert ha igen, akkor jobb lesz mielőbb eltüntetni, mielőtt még galiba lenne belőle. Mondjuk Zójából én ezt nem nézném ki, meg hát... a fontosabb dolgokba úgyis beavatom, amit meg titkolok előle, azt okkal.
- Csak próbálok belerendeződni ebbe a családosdiba. Ne érts félre, imádom, hogy vagytok, meg voltatok eddig is... de furcsa, hogy most már be kell számolnom, hová megyek, meg hasonlók... eddig erre nem volt szükség, mert apu tojt rá, anyu.. Zója meg mit tehetett volna... csak meg kell ezt szokni, aztán majd... jó húgod leszek... remélem - kezdem a takarót birizgálni, mert nehéz erről beszélni, mikor még én sem tudom, mi van. De ez az életem nagyobb hányadával így van, igen, és akkor jövök itt a nagy szavakkal, hogy beszéljünk és hasonlók, na mindegy.
- Nem - rázom meg a fejem, azt már nem is teszem hozzá, hogy azért megbeszéltük, hogy nem randizunk másokkal. Azon vagyok, hogy túllépjek ezen, bár gyanítom talán sose fogok, mindig ott lebeg a szemem előtt, hogy megteheti még egyszer, vagy még rosszabb.
- Cssss - intem csendre gyorsan, bár megértem a kiakadását, nekem órákba telt akkor azt feldolgozni, de akkor is mindig ott volt mellettem, és egy percre se ment el.
- Tudod... pálca.. zöld csóva... - annyira halkan beszélek, amennyire halkan csak tudok, mert ez nagyon kényes dolog, és őszintén bízom abban, hogy Mina is tartja magát az ígéretéhez, hogy senkinek nem mondja el.
- Akkor... akkor nekem órákba telt mire felfogtam, mi történt, most meg már csak arra gondolok, hogy mi történhetett volna, ha ő nem bukkan fel. És igen... utána kértem Zóját, hogy fogadjon örökbe, ha apám nem felejti el, hogy vagyok neki, ez a büdös életbe nem történt volna meg... De Arlen viszont végig mellettem volt - vonok vállat, ugyanolyan nyugodtan beszélve, tényleg csak attól vagyok feszült, hogy most már még valaki tud róla.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felsóhajtok. Próbálom realizálni, hogy akkor én most itt vagyok, de ez nem annyira egyszerű. Lassan szakítom el a tekintetem a városról, és pillantok Arlenre, mikor megszólal. Összeszűkült szemekkel vizslatom, nem néz ki jól, egyáltalán nem, leszámítva a szemüveget, ami kimondottan jól áll neki.
Lassan sétálok az ágyhoz, és ülök le a szélére, belepillantva a papírba, amiből még másodjára se értek semmit, így meg is rázom a fejem.
- Nézzük meg… menjünk ki – dobom fel az ötletet, mert rá is bőven ráfér, hazudna, ha azt mondaná, hogy nem, és ok nélkül ő nem szólal meg. Hangom persze kérlelő, elvégre én se a négy fal között akarom itt az időm tengetni.
- Vagy mehetek egyedül és hozhatok neked is – harapok az ajkamba, felajánlva egy másik lehetőséget is, ha neki aztán végképp nincs kedve kimenni innen, ami részben érthető is. Francitól kapott bross nálam van, a mugliknak meg nem kell tudnia, hogy nem csak egy kellék, én viszont könnyűszerrel megértek itt bárkit. A tájékozódási képességem ugyan hagy némi kivetnivalót maga után, de innen elég közelinek tűnik a hely ahhoz, hogy ne tévedjek el.
- Egyébként hordhatnád többször is – vigyorodok el oldalra döntött fejjel, csak nem bírom ki, hogy ne tegyem szóvá. Így az arca teljesen más, mégis iszonyat jól néz ki, még a karikákkal is, amiket viszont még igyekszem figyelmen kívül is hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Próbálok nagyon halk lenni, viszont minden igyekezetem ellenére, Arlen mocorogni kezd. Elhúzom a szám, mert nem tudom, ennyi alvás mennyire lesz elég neki, tényleg jó lenne, ha nem egy mosott sz**r díszelegne a színpadom. A szeme viszont lassan kinyílik, így sóhajtva viszem az ágyhoz a szerzeményeket.
- Ehhh... bocsi, én tényleg sietni akartam, csak... - valahogy most nem találok jó mentséget, de gondolom, nincs is rá szükség. Itt vagyok, és ami fontosabb, a nasi is, meg a kávém, amihez még időm se volt hozzányúlni, így most kortyolok belőle.
- Hoztam neked is kávét... azta... itt tényleg jó - biccentek elismerően az első korty után.
- Meg somlóit, meg tortaszeletet, meg csokibékát... - lévén, talán a gyerekek miatt, de az is volt ott. Ezért is lett annyira árulkodó, de így most nem tudom, hogy a muglik látják-e, vagy mit látnak helyette.
Leteszem mellé, amit hoztam, majd egy szó nélkül foglalom be én is a fürdőt, ami ugyan csak jó húsz percet vesz igénybe.
Egy száll törölközőbe rontok ki, aztán kezdem el keresni azt a másik ruhát, ami Franci szerint piszok jól áll, és meg kellett vennem.
- Mikor kezdtek? - kérdezek rá közben, mert hát a koncerten én is ott szeretnék lenni. Azokat mindig imádom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán jobb is, hogy ennyi idő után tértem vissza. Arlenen tényleg látszik a javulás, én meg örülök is neki. Az meg hatalmas plusz, hogy mivel van kaja, morcos sem lesz... talán.
- Imádom - vigyorodok el, többet nem is téve ehhez hozzá, mert úgysem tudnám megmagyarázni, őt meg úgysem érdekelné, ezzel meg legalább megnyugtatom, hogy nem utálok itt lenni. Mondjuk sehol sem utálok, ahol ő is ott van.
- Küldtem képeket haza, csak hogy tudják, még életben vagyok - mert hogy én erre is gondolok, nem akarom, hogy Zójáék aggódjanak miattam, már pedig a nőből ezt lazán kinézem.
Le kell zuhanyoznom nekem is, és jót is tesz, a fáradtság is kiszáll belőlem, bár az lehet, hogy a kávénak tudható be.
- Ehm... most tényleg nem, csak szeretnék időben elkészülni - akadok meg a mozzanatban, mikor nemes egyszerűséggel rám morran. Nem, én ezt talán sosem fogom megérteni.
- Provokállak? - mosolyogva hagyom ott a cuccom, és úgy, ahogy vagyok, megyek oda az ágyhoz. Megszárítottam magam előtte, szóval az ágy nem lesz vizes.
- Tudok én még olyat? - pislogok hitetlenül, aztán szembeülve vele, óvatosan simítok végig az arcán, majd adok a szájára egy puszit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Szerintem, örülhetsz neki, nem egy kellemes jelenség - sóhajtok fel, aprót rázva a fejemen. Gyanítom, az a nap sem fog bekövetkezni, mikor mi dűlőre jutunk, bár én azzal is beérnem, ha pusztán csak megtűrne és levegőnek nézne, az lenne mindenkinek a legkönnyebb.
- Több mint rendes, ő az a fajta ember, akiből több kéne - legalább is az én véleményem ez, és próbálok is úgy élni, hogy legalább megközelítőleg hasonlítsak rá, hogy ne hozzak rá szégyent.
- Szólj előtte, azt látni akarom - vigyorodok el, aztán gondolok csak bele, hogy lehet, még én is megijednék, valljuk be, nagy esély van rá, tekintve, hogy sokszor még a saját árnyékomtól is.
- Most nem tudom, hogy megnyugodnom kéne, vagy megsértődni - mosolyogva ingatom a fejem, jelezve, hogy csak viccnek szántam. Tény, ebben az állapotban korántsem lehetek ínycsiklandó, na meg lehet amúgy se. Meg hát... a zabálni való korszakom is elmúlt, hála égnek, így már Berta néninek is csak ritkán jut eszébe az arcomat csipkedni. Azzal mindig az őrületbe kergetett, és hát... azért fájt is.
- Én már azt se tudom, az mi, vagy hogyan kell. Mióta a kastélyba kerültem, arra nincs időm, hogy végiggondoljam azt, ami velem történik, ami talán jobb is, mert hamar összeroppannék. Most meg van a balhé az apámmal, az örökbefogadási mizéria, a prefiskedés, a színjátszó, és igazából vizsgázni is le szeretnék, szóval... - és csak az alap dolgokat soroltam fel, azokat nem, maik random bukkannak rám, beszínezve a napjaim, és az őrületbe kergetve ezzel.
- Én csak egyetlen ilyen napot szeretnék, amikor csak úgy kikapcsolom az agyam, és vagyok... szóval irigyellek - ezt így hosszas megfontolás után döntöttem el. Bár a betegség részét átugornám, nem szeretek beteg lenni, de egy ilyen nyugis időszak annyira rám is ráférne. Aztán még csak elsős vagyok.  
- Mondd már meg nekem, miért van az, ha Zója neve említésbe kerül, senki nem mer velem tilosban járni? Nem mintha gáz lenne, sőt azt hiszem tök felelős viselkedés, hogy inkább kompromisszumot kötsz, csak... ha nem mondtam volna, hogy Zója nem engedi, tuti kaptam volna rendeset is, ugye? - nem, korántsem akarom a bűnbe vinni, tényleg csak érdekel. A cukrászdát megértem, ott féltik az állásukat, Zója meg simán csaphatna balhét, mert "még gyerek vagyok", na de Farkas...
- A forrócsokit is nagyon szeretem - biztosítom mosolyogva arról, hogy nekem az is tökéletesen megfelel, nem fogok levágni emiatt egy hisztit.
- És ha csak úgy csendben marad? Mármint tényleg nem szól egy szót se, csak ül előtted mereven, pókerarccal, akkor mit csinálsz? - pislogok rá, mert szerintem ilyen egyszerűen meg lehet úszni egy vallatást, már ha elég kemény és kitartó az illető, meg profi volt csendkirályban. Bár az agyam egy része azért tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű, mégis szeretném azt hinni, hogy de.
Meglátva a nőt, pedig még nekem is eszembe jutnak lehetséges okok. Be kell vallanom, ez veszett jó játék, mégis kicsit rosszul érzem magam, elvégre, akiről szól, az nem vehet benne részt, így meg olyan, mintha kibeszélnénk a háta mögött.
- Persze... nagyon kíváncsi vagyok. Nézd, mintha nem is érdekelné, hol van és miért. Én ilyet még sose láttam - tényleg annyira merev az a nő, hogy kezdek valami elismerésfélét érezni, nekem ez sose menne, én nem tudnék ott ilyen nyugodtan ülni, főleg annak tudatában, hogy tettem valamit, ami miatt ott kell ülnöm.
- De figyu, neked ebből nem lesz bajod? Tudod... nem biztos, hogy itt lehetek ám - aggódva nézek detektív társamra, mert nem szeretném, ha miattam kerülne bajba. Korántsem vagyok biztos abban, hogy nekem ezeket szabad látnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egyszerűen csak megint nem gondolkodtam, ez mostanság nagyon sokszor előfordul velem, így történt az is, hogy most egy csöppség fogja a kezem, miközben a játszótér felé haladunk.
Én is imádtam ott lógni, biztos, neki is tetszeni fog, meg hát Sean is odavan tőle, ők csak nem különbözhetnek annyira.
Még szerencse, hogy hozzátudtam jutni a kávémhoz - így szünetben kicsit nehéz, senki nem mer velem szövetkezni, mert tart Zójától -, szóval még azt is fel bírom fogni, amit mond. Mosolygok azon, hogy szinte be sem áll a szája, de én másokkal ellentétben nagyon örülök neki. Nem szeretem a kínos csendeket, és mindig azon vagyok, hogy megtörjem őket, a végén pedig pontosan így teszek én is. Mondom, ami eszembe jut.
- Na de ügyes vagy. Ha így folytatod, hamar fogsz majd tudni levelet írni, például a szüleidnek - elismerően mosolygok rá, még a zsebemből is előhalászok egy gumicukrot, amit diszkréten nyújtok felé. Mondhat nekem bárki bármit, annál finomabb édesség nincs.
- És mit szólsz a többiekhez? Beszélgettél már valakivel? A tanárok jó fejek? Amikor én jártam oda, imádtam őket, főleg Everett bácsit, majd meglátod, az a férfi hatalmas fazon - vigyorgok rá, én nagyon szerettem az előkészítőt, emlékszem is, hogy év elején, mennyire nem akartam ott hagyni. Máig úgy látom, hogy ott sokkal jobb lenne még nekem is.
- Persze, csak előbb... - leguggolok, és megkötöm a cipőfűzőjét, meg szépen be is tűröm neki, nehogy itt orra essen, nem szeretném, ha bármi baja lenne.
- Na, verseny? - állok fel, és kihívóan mosolygok rá. Nem is olyan nehéz ez, és esküszöm, szeretek vele lógni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Biztos, hogy megfognak. De sok dolguk lehet, legyél türelmes, és addig fogadj szót Kirillnek. Ha azt mondja majd a szüleidnek, milyen okos és szófogadó vagy, biztos többet is fognak jönni - noha kicsit kellemetlen nekem ez a téma, meg az, hogy ilyet kell mondanom, biztos vagyok abban, hogy nem én leszek az, aki kiirtja belőle a reményt. Velem is így kezdődött, és lám mi lett a vége, tényleg remélem, hogy csöppség szülei nem arra játszanak, amire az én apám.
- Te is vagy olyan okos, egyszerűen csak nem volt lehetőséged megmutatni, de én látom ám - borzolom kicsit össze a haját vigyorogva. Tényleg hamar zöld ágra verődtünk mi ketten, furcsán jobban megértetem magam vele, mint mostanság bárkivel, és esküszöm, szükségem volt már erre.
A versenyfutásban viszont csalok kicsit, hagyom nyerni, elvégre az önbizalom építés a cél, aztán mikor látom rajta az örömöt, még büszke is vagyok.
- Hatalmas vagy, pacsi - nyújtom a kezem egy ötösre, aztán nevetek kicsit a próbálkozásán. Mikor közli velem, hogy még véletlenül se segítsek, teátrálisan lépek hátra egyet, kezeim a hátam mögött kulcsolom össze, hogy jelezzem, nem is fogok.
- Látod? Nálam máris jobb vagy. Nekem még ennyire se ment elsőre, Zójának kellett folyton meglöknie, mert csak egy helyben kalimpálóztam - ülök le aztán a másik hintába, és mivel most már a lábam is leér, könnyedén lököm meg magam.
- És mi a véleményed Kirillről, jól megvagytok? - fogalmam sincs, mennyire szeretne erről beszélni, de evidens, hogy tudni szeretném, hogy érzi magát nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Biztos, hogy nem bírnád az életem - nevetek fel keserűen. Tény, nagyon jó lenne, még csak egy napra is, de ez nem olyasmi, amit nyugodtan lepasszolhatsz másnak. Pedig néha megtenném, néha meg nem adnám semmi pénzért, de a kamaszkor azt hiszem, ilyen.
- Szeretem ezt. Óvnátok a széltől is, de nem hinném, hogy Zója elől bármit el lehetne titkolni. Biztosra veszem, hogy ő teljesen tisztában van azzal, hogy iszok, egyszerűen csak várja, hogy én terítsem ki a lapokat. Sose von kérdőre, egyszerűen úgy forgatja a szálakat, hogy esélyed se legyen más, csak színt vallani, szerintem neki is vallatónak kéne lennie, nagyon durva - ráadásul én meg is fogadtam, hogy nem titkolózok előtte. Lényegében pedig nem is, csak nem azonnal mesélek el dolgokat, meg hát... tényleg van amiről még nekem sem kell tudnom - hiába voltam jelen -, nemhogy neki. Az pedig még a fejem zugában sem létezik, minimálisan gondolok rá, nehogy egy legilimentorba fussak, mert akkor aztán cseszhetem.
- Ha kevés van, akkor van... majd elmeséled? - vigyorodok el, hozzátéve a varázsszócskát, mert nem is kérhetem tőle azt, hogy most azonnal avasson be ilyen titkos dolgokba, lehet, hogy már így is többet mondott a kelleténél. Hiába annyira izgalmas ez, nem akarom, hogy baja legyen abból, hogy nekem mesél.
- Nem tűnik sokkosnak. Én úgy látom, nagyon is tisztában van vele, miért van itt. De ha sokkos is, akkor jól elrejti. Látnál engem, mikor pókot látok - na az sokk a javából, az a fajta, amikor annyira sikítanál, de még azt se tudsz, és csak bámulod, és imádkozol, hogy még véletlenül se mozduljon meg, mert itt halsz szörnyet.
- Tudod... Arlennel, ha olyan kérdést tettek fel, csak mosolyogtunk, és hagytuk, hogy mindenki magának válaszoljon rá. Ez beválik. Egyébként, amíg téged nem rúgnak ki innen, engem ez a része nem érdekel - vállat vonok. Nem szoktam olyanokon görcsölni, hogy más mit gondol, vagy hisz, az az ő dolga.
- Szuper - ez a felállás így nagyon tetszik. Csak aztán nem lesz belőle semmi, mert Zójának nem kell írnunk. Félúton belebotlunk ugyanis, én meg őszinte fancsali képet vágok. Próbálom rábeszélni, hogy menjen még vissza, csak egy kicsit, mert Farkassal nekünk komoly dolgunk van, de nem hat rá. Nem kicsi szívfájdalommal búcsúzok el az új barátomtól, és hagyom magam mögött ezt a helyet.

// Köszönöm *-* //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Budanekeresdi Mágikus Színház

Ez megint olyasmi, amit az égadta világon senkinek nem kötöttem még az orrára, és ha minden jól megy, nem is kell, hogy bárki tudjon róla. Leszállva a vonatról, felveszem a napszemüvegem, és egész otthonosan járom be az utat a színházig, hazudnék, ha azt mondanám, most vagyok itt először. Valami elindította ezt, most meg már egyre biztosabb vagyok a dolgomban, egyedül csak attól tartok, hogy ez ki fog derülni. Nem kéne.
- Órám van - közlöm a recepción, mire meg is mondják nekem, hová kell mennem. Nem mondhatom, hogy nem izgulok, mert az hazugság lenne, de ez nem az a rossz fajta izgalom. Egyszerűen csak megint valami újba fogok bele, és van bennem egy egészséges para. Az új ruháim a táskában vannak, mégse lenne szerencsés úgy végiglejteni a városon.
- Jó napot - köszönök a nőnek, magamban elkönyvelve, hogy ő ma is hibátlanul fest, egyszerűen nem értem, hogy csinálja ezt, de majd idővel talán engem is beavat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Teljesen más úgy az utcát járni, hogy tudod, megint nem olyasmit fogsz tenni, amit mások díjaznának. Lehet, ez is közrejátszott abban, hogy a színházba megyek épp. Magát a színjátszást már megszerettem, s noha nem mondhatnám, hogy tömérdek tapasztalat áll a hátam mögött, most mégis úgy érzem, ez lesz a jó út nekem.
És még csak nem is kések, ami hatalmas teljesítmény, de nem titok, nem akarok már az első alkalmakkor leszerepelni.
- Világos - szinte meg se állok, már szinte szaladok az öltöző felé. Oda beérve viszont komoly problémába ütközök. Amikor először volt ez rajtam, akkor is segítettek felvenni, és hát... annyira el voltam foglalva azzal, hogy milyen jól néz már ki, hogy fogalmam sincs, mit kell ezzel csinálni. Jó, felveszem, mert kell, de magamnak nem tudom úgy összehúzni, és a másodpercek is telnek, szóval vágok egy grimaszt, aztán kimegyek úgy, ahogy vagyok.
- Azt hiszem, ehhez még amatőr vagyok, fogalmam sincs, hogy kell ezt úgy összeizélni - bűnbánón tekintek a nőre, de talán ő sem várja el, hogy az első alkalomkor minden flottul menjen. Ehhez még az agyamnak is át kell állnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Tuti, műk a mellei.
Fut át az agyamon egyetlen kósza pillanatra, miközben a nő mögém sétál, és segít megoldani a problémám. Hálás mosolyt küldök felé, főleg mert nem kezdett el lejáratni olyasmivel, hogy milyen béna vagyok, vagy hogy mihez kezdjen velem, ha még ehhez sem értek. Pedig első ránézésre simán ezt képzeli el róla bárki. Nekem is meggyűlt a bajom vele az első percekben, és még most sem tudom, megtaláltuk-e azt a bizonyos közös nevezőt.
- Aha, nem rossz.... azért otthon mégse mászkálnék ebben - húzom el a szám, mert ez az anyag furcsa, meg a kép is, amit a tükörben látok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi lesz is rajtam, mikor se halloween, se farsang. Mi jön ezek után, magassarkú?
Hogy nem törik ki benne a lába?
Jön a következő kérdés, mikor szememmel végigkísérem, ahogy a gramofonhoz megy. Őt se Noémit se, sőt egyetlen nőt sem vagyok képes megérteni, aki azt vallja, hogy az a centis valami ott a sarkadnál kényelmes, meg az, hogy folyton úgy kell menned, mintha pipiskednél, arról nem is beszélve, mennyire kell figyelni, hogy ne vágódj el.
Persze pislogok arra is, amit mondd és mutat. Én alapból nem szoktam a hajam dobálni, hála égnek az a szokás nem lett az enyém, mert tuti úgy csinálnám, ahogy utóbb mutatta. Bőven elég nekem amúgy az is, hogy az ajkam rágcsálom, mint például most is, mert nagyon figyelek. Egyszerűen nem tudok róla leszokni.
Helyet foglalok a széken, ha már hellyel kínált. Legalábbis én így értelmeztem.
- Nehéz lenne elképzelni, hogy maga is úgy pislogott itt, mint borjú az új kapura. És maga miért kezdett bele? Pasi? - erre tudok tippelni, mert ezt át is tudom érezni. Bár Arlennek van ehhez a legkevesebb köze, sokkal inkább Rosiet akarom végre überelni valamiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még szerencse, hogy itt már ismerek szinte mindenkit. Szétunnám magam egyedül, de az még jobb, hogy Anna van most itt, őt még szeretem is leamortizálni. Egyből le is rohanom, és jól megszorongatom, de már-már úgy, mint aki évek óta most látta volna először.
- Nagyon helyes, te vagy a kedvencem.... bocsi - vigyorgok a másik fiúra, aki a kijelentésem után, megköszörüli a torkát. De tény, Anna itt  a legjobb fej, és most még lesz is ideje rám, ahogy nézem.
- Jó, akkor kérek Pali tortát - biccentek teljesen komolyan, el is nevezve a zenélő kaját. Mondjuk mugliként tuti kiakadnék, de így legalább láthatok valami újat, ami miatt szintén kiakadok. Na mindegy.
- Jó, megvettél. De a kólát is szeretem... utána - biccentek, és csillogó szemekkel pislogok rá.
- Ott leszek - mutatok kezemmel a szokott helyünkre, aztán oda is sasszézok, majd előveszem Mina Glamour újságát, és azt lapozgatom addig, míg Ancsa nem csatlakozik, mert a menőbbek ez így csinálják.