36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Révay A. Valentin összes hozzászólása (116 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. november 13. 15:18 Ugrás a poszthoz



Attól tartok, Szira kissé dramakingnek tart, amiért nem adtam be a derekamat. Mondjuk egyáltalán nem érdekelt, hogy mit gondol a viselkedésemről, hiszen az apja lehetnék és ugyan már nekem ő ne mondja meg, mi az illendő. Mindezektől függetlenül egészen jól tudtunk együttműködni, mert ne kezdett el rögtön hisztériázni, mikor közöltem az észrevételeimet. Ez nem volt mindenkire igaz a színházban.
Közben mind a ketten a hajproblémákkal küzdöttünk meg, mert a szauna sok mindenre jó, de nem mondhatni, hogy egy mesterfodrász. Semmi kedvem nem volt ma úgy kinézni, mint egy loncsos uszkárnak.
- Pf! "Akik méltóak rá". Már-már megjegyezném, hogy mintha kissé túl arrogáns lennél, de szerintem ahhoz, hogy ezt kijelenthessem, a munkatársainknak is lenne egy-két szava. "Valentin, te csak meg se szólalj! Az dobja rá az első követ..." - vékonyítottam el a hangom, utánozva az egyik színésznőt. Kb korombeli volt, kissé testesebb darab, az egyik ismertebb szerepe a dajka volt. Az agyamra tudott menni, egyszer megmondtam neki, hogy ne szólaljon meg többet a közelemben, mert ólmot öntök a saját fülembe...
- Jaj, elő se hozd, szerintem lassan érdemes lenne egy új után nézni, a tartalék cuccomban léptem fel, mert a másik szereposztásét hozta be az öltözőbe. Vagy zavarodott, vagy szimplán hülye... - sóhajtottam fel, miközben megtöröltem a homlokomat egy kicsit. A kérdésére kissé felszaladt a szemöldököm. Nem várt témaváltás. Az ilyesféle szociális interakciók nekem szokatlanok.
- Jól, ha minden igaz, szereti az új sulit. Nem tudom megérteni, hogy bírja ki egész nap emberek között... de hát ez az ő döntése, én ebbe nem szólok bele. A második válásomkor elhangzott mondatot idézem anyámtól. "Én ebbe nem szólok bele, a család hírnevén nem esett folt, úgy b.ssza el az életét, ahogy akarja"
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. december 30. 04:20 Ugrás a poszthoz


Nálam, kinézet

Ezektől az ünnepek közt zajló előadásoktól az ember rendesen ki tud készülni. Este tizenegy után végeztünk csak az előadással és őszintén, egy élőhalottra emlékeztető képem volt a tükörben. Talán azért, mert szellemet játszok a darabban, ez egészen kétséges dolog.
Míg a moszkvaiak furcsálltál, hogy jelmezben szeretek hazamenni, a pestiek már feldolgozták azt az elvemet, hogy ha azelőtt veszem le a jelmezt, hogy kiesnék - khm, kúsznék, a körmömmel kaparva a földet minden egyes centinél -  a szerepből, az olyan lenne, mintha megnyúznám magam és rossz hatással van a lelkivilágomra. Szóval nagy nehezen sikerült éppen hazakeverednem és terpeszkedtem a díványomon, mint aki jól végezte dolgát, mikor Buborék, a törpeagár veszett ugatásba kezdett.
Azonnal felpattant a szemem, majdnem leforráztam magam a forró frissítővel, és már talpon is voltam a konyha felé, ahonnét a zaj érkezett.
Mert hogy bizony, már én is hallottam, miután a karamell bundájú négylábú volt kedves elhallgatni. Persze, úgy érezte, szükséges, hogy más módon tegye hasznossá magát, ami azzal járt, hogy kis híján hasra estem benne. Veszett csörömpöléssel vágtam le a csészealjat a pultra, hogy aztán körbepillantsak.
Mielőtt kiszúrhattam volna a veszély forrását, a házőrzőm már azonosította és veszélyesnek minősítette a szőrcsomót, aki éppen egy narancsos teasüteménynek esett neki. Bizton állíthatom, hogy nehezményeztem ezt a megmozdulást a részéről.  
Mikor felé nyúltam, veszett fújásba kezdett, a gerince mentén felborzolva a szőrt és felém karmolt a levegőben. A válaszom erre a pálcarántás volt, ám ekkor három koppanás hallatszott az ajtó felől. Heves szitkozódásba kezdtem, majd felszabtam az ajtót, hogy lepillantsak a lányra.
- Gyorsan mondd! - A hangom meglepően magas és sürgető volt a várthoz képest, miközben a jobb kezemmel hevesen inzisztáltam, hogy bökje már ki végre.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. december 31. 22:45 Ugrás a poszthoz

Kellemes szilvesztert mindenkinek. KÖSZÖNÖM a felkoszontest,drága  sheriff-helyettesem Love
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. december 31. 22:50 Ugrás a poszthoz

Köszönöm szépen Love mondd meg hogy Kyle puszilja xD
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 4. 22:02 Ugrás a poszthoz



Napok óta nyomorultul éreztem magamat és ezen még az újév sem segített. Szóval amint sikerült ma letudnom a próbát Pesten, haza is jöttem, még egy kicsit előbb is jöttem el, mint ahogy szoktam. Nem bírtam aludni napok óta, a koncentrációm egyenértékű volt a nullával és mégis olyan kimerült voltam. Annyira kavarogtak bennem az érzések, hogy felborult bennem szinte minden, amiről azt hittem, hogy sosem fog változni. Egyetlen pont volt csupán: Franci. Gondoltam úgyis órákon van, de inkább megvárom otthon, semmint, hogy megint elszalasszam valahogy. Tényleg nem voltam jól, három nappal ezelőtt átmenet nélkül szívtam a cigarettákat, aztán már hangom sem volt rendesen, köhögtem, hát felhagytam vele, egyik pillanatról a másikra. Most viszont úgy remegett a kezem, hogy gyakorlatilag inni is csak félig töltött pohárból tudtam.
Tehát rövid matatás után sikerült bejutnom a lakásba, az első dolgom pedig az volt, hogy feltettem egy kanna vizet, teának, majd leváltottam az ingemet, ami a próbán volt rajtam. Ekkor hallottam lépéseket a lépcső felől és amint az utolsó három fok reccsenését hallottam, arra fordultam.
- Szia, prücsök - mosolyodtam el halványan, miközben a hátamat a falnak döntöttem. Fogalmam sincs, mikor járt el felettem annyira az idő, hogy Vesznából kész nő lett, de kétségkívül megtörtént. Bár igyekszem nem mindig úgy kezelni, mint egy kislányt, mikor már kész nő, most nem volt erőm rá, hát átöleltem szorosan és a hajába fúrtam az arcom kissé.
- Hiányoztál, Franci... - mosolyodtam el halványan, majd csókot nyomtam a feje búbjára és őt figyeltem aggódva. Ismerem, mint a tenyeremet, pontosan tudtam, hogy ahogyan nálam sincs minden rendben, úgy nála is gondok vannak.
Rám nézett azokkal az őzike szemeivel, amiknek egyszerűen nem tudok nemet mondani, szóval csak megcirógattam az arcát finoman.
- Nem bánom... de fél órán belül indulunk, vagy nem megyünk sehova! - erőltettem mosolyt az arcomra a kedvéért, hogy aztán mikor felrohant a lépcsőn, csináljak magamnak egy teát. Én útra kész voltam, hisz alig léptem be az ajtón, és ismét indulni készültem.
S valószínűleg utólagos karácsonyi csoda, de fél óra múlva már itt ültünk a cukrászdában, míg az én kis csillagom felsorolta a fél étlapot, hogy ő ezt meg azt szeretné. Még csak az arcom sem rezdült, néha régen is töménytelen mennyiségű cukrot tudott elfogyasztani.
- Nekem egy Vörös Bársony torta lesz és egy tea, fekete. - Ha most kávét kértem volna, ahhoz egyből kellett volna egy cigi, azután meg még egy és még egy. Nem lenne megállás, csak csúsznék le a lejtőn, míg ugyanott nem találom magam, nyakig a kátrányban. Ezzel részemről vége is volt a rendelésnek, s csak az én hercegnőm figyeltem töprengve.
- Minden rendben, csillagom? - kérdeztem az arcát fürkészve. A kezem a térdemen nyugtattam, egyszerűen nem hiányzott, hogy most még miattam is aggódjon.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 5. 00:54 Ugrás a poszthoz



Újabban meglepően sok időt töltöttem Bogolyfalván magamhoz képest, hiszen Moszkvában épp szünet volt. Azaz, engem nem hívtak be, a lányom miatt. Tehát már napok óta csak egy-két órára hagytam el a házat, akkor is csak próbára mentem a helyi, vagy a pesti színházba és igyekeztem minél kevesebb feltűnést kelteni.
Miért? Egyértelmű. Volt egy bizonyos személy, akivel egyelőre nagyon nem akaródzott összefutnom, annak ellenére sem, hogy hiányoltam. Sok mindent le kellett tisztáznom magamban és az, ha találkozom vele, nem segített volna ebben.
Ma viszont muszáj volt kimozdulnom a házból, nem bírtam már az olvasásra koncentrálni és amúgy is állt a füst a nappaliban, szóval szellőztetnem kellett, mielőtt Franci idegbajt kap.
Addig is úgy döntöttem, hogy igazán kéne már főzni is valamit, ne mindig szerencsétlen csillagomra maradjon az egész! Szóval minden különösebb átgondolás nélkül magamra kaptam a kabátomat és kivonultam a piac irányába. Pár dolgot megvettem a közértben, hogy ne kelljen kóvályognom, de mivel alapvetően utálok otthon ülni, csak betévedtem egy kicsit a piacra is.
Éppen szemügyre vettem magamnak egy adag instant sötétségport, mikor egy csíkos táska igyekezett megszabadítani a veséimtől. Persze azonnal arra fordultam.
- Már elnézést! - a hanglejtésemből egyértelmű volt, hogy egy cseppet sem bocsánatkérés miatt perdültem meg a tengelyem körül.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 5. 01:33 Ugrás a poszthoz


Nálam, kinézet


Biztos vagyok benne, hogy a legjobb szomszéd-díja szavazáson csak azért lenne esélyem, mert az esetek nagy többségében nem létezem, mint olyan. Na, de mikor igen, akkor hangos vagyok és borzalmas látvány, szóval erről ennyit, nem lesz trófeám. A lányka is tanúsíthatja, hogy nem öltöttem kellően kellemes ábrázatot, mielőtt felszabtam volna az ajtót. Miután nem jutott szóhoz, a fejem kissé előre biccentve, pislogás nélkül meredtem rá, ismét téve egy körző mozdulatot a kézfejemmel, jelezvén igényemet a gördülékenyebb társalgásra.
- Tökéletesen! - ismételten sivítás szerű válasz, lassan tényleg nem ártana már kikúsznom a szellemeskedésből, mert így sok mindenre viszem, de semminek nem lesz majd pozitív végkifejlete. - Őszintén remélem, nem azért kopogtattál az éééééjszaka közepén, hogy a fizikai és mentális állapotomról érdeklődj!
Nekem nem volt gondom a látogatókkal - mily kegyes hazugság, Valentin -, de mindennek megvan a maga ideje, a bájcsevegésé fölött pedig már eljárt az óra mutatója. A kérése hallatán oldalra biccentettem a fejemet, ismét semmi pislogás, sőt, talán még levegőt sem vettem. Most viszont teleszívtam a tüdőmet, szinte már túlcsordulásig, hogy aztán egy íves karmozdulattal invitáljam beljebb.
- Na jó, nem bánom, gyere be, mielőtt a karmos jószágod az összes süteményt felemészti! - fújtam ki az összes levegőt egy másodperc alatt, sarkon fordulva, s utamat ismét befelé irányítottam. - Kellemes új évet neked is.
Mondandómat apró bólogatásokkal toldottam meg, mintegy nyomatékosítva az imént elhangzottakat. A lányka szabadkozni kezdett, mire csak legyintettem neki, hogy hagyja el, nincs értelme olyasmi miatt esküdözni, ami biztosan ne történik meg. Ha tolvaj lenne, nem kopogott volna és a macskáját sem kéri, csupán bejelentette volna igényét a jószágra, majd berobban a nappalimba, mint egy üstökös.
- Igen, ezt már jó előre sejtettem. Ott a szőrcsomó! - mutattam a konyha felé, miközben felkaptam a látogatótól teljes extázisba eső, hiperaktív Buborékot. - Hitvány eb, szállj magadba! Nincs puszi!
Ezekkel a szavakkal igyekeztem rendre nevelni az olasz négylábúmat, aki pár pillanatig szinte grimaszolva tekintett rám, megint pár pillanatig reszketett, majd ismételten az arcom nyalogatására tett kísérletet. Beszélhetek én neki!
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 5. 01:39
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 6. 00:12 Ugrás a poszthoz



Értetlen arcot színleltem, mikor megkérdezte, hogy min gondolkozom. Ha másban nem is, legalább ebben még otthon voltam és úgy éreztem, minden a helyén van. Pár pillanatig kibámultam az ablakon, majd enyhén megvontam a vállamat, jelezvén, hogy magam sem vagyok benne biztos.
- Nem tudom... Rajtad. Rajtunk. Azon, hogy minden rendben megy-e. Aggódom - köszörültem meg a torkomat kicsit, mivel a hangom még most sem volt az igazi, de már sokkal inkább hasonlított. Mármint, a régire, még a dohányzás előttről.
Meg kell hagyni, Franci nem kímélte az önbizalmamat, hiszen megjegyezte, hogy pocsékul festek, erre pedig egyetlen válaszom egy apró biccentés volt.
- Tudok róla - nyeltem nagyot, miközben egy mosoly árnyékát varázsoltam a vonásaimra. Tény és való, hogy voltak már időszakaim, mikor sokkal jobban néztem ki, mint ahogyan most. Jobban belegondolva, szinte csak ilyen időszakaim voltak.
Minden szavát figyelmesen hallgattam, miközben elmesélte nekem, hogy mennyire szeret itt és mennyire megrémíti őt ez az egész mégis. Meg tudtam érteni, hiszen én magam is tanácstalan voltam a helyzetet illetően... Nem pont a lakhatást illetően. Furcsa volt ismét érezni, de nem bántam volna... ha nem rémít halálra az egész.
Míg ő maga a süteménye kipukkasztásával foglalatoskodott, én a teám elkészítésén fáradoztam, de odáig jutottam, hogy a cukromat jóformán tasakostól áztattam be, hogy ne változtassam cukorsivataggá az asztalt. Reménytelen volt ez az egész és szánalmas, ami csak még bosszantóbbá tette számomra a helyzetet.
Viszont Veszna pár pillanatig ismét gyerek volt és ez akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra.
- Ez kétségtelenül egyéni rekord volt - biccentettem elismerően, hogy aztán a könyököm az asztalon támasztva, két kézzel fogva a bögrét, a teámba kortyoljak. Pont ilyen leszek, öregen és hülyén, ha az a nap bekövetkezik. Veszna feltételezésén viszont csak megráztam a fejemet, hogy jelezzem, a feltevés is nonszensz.
- Én mindig itt leszek neked, kicsim, nem számít, hogy mennyire vagyunk távol egymástól. Egy leveledbe kerül csak, te is tudod... - biccentettem kicsit oldalra a fejemet, a szőkeségben gyönyörködve pár pillanatig. Soha nem lettem volna képes rá, hogy cserben hagyjam Francit. Ő azonban felkezdte, hogy miről is van szó, mire a teám kevergetése hirtelen nagyon fontos elfoglaltság lett.
- Semmi fontos. Munka, szerepek, szívügyek. Csak a szokásos - gyakorlatilag elhadartam a mondandómat, hogy az az egy szó ne tarthasson számot a kitüntető figyelmére. Mert hogy az ilyesmi tőlem sok minden volt, de nem szokványos. - Sikerült belerázódni a tanév tempójába? Mintha azt mondtad volna, kicsit gyors neked...
Alattomos csel volt a részemről, de kénytelen voltam megpróbálni terelni a témát.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 8. 22:36 Ugrás a poszthoz



Az utóbbi napokban meglehetősen eltértem a szokásos rutinomtól, ami elég látványosan sikeredett. Először is: szabadságot vettem ki a színházi nyíltnap után. Az igazgató természetesen azonnal aggódó leveleket küldött Vesznának, sőt, a legjobb tudomásom szerint Alexnak is, amiben arról érdeklődtek, hogy minden rendben van-e mert szarul néztem ki az utóbbi napokban és amúgy is én sose csinálok ilyet!
Az éjszakámat nem töltöttem otthon, az egyik rajongóm szobájában ébredtem, hajnali hatkor, amit gyors öltözés, majd hangtalan távozás követett. Hiába gondoltam, ez sem változtatott a lelkiállapotomon, ugyanúgy stagnált egy mínusz tizenhat körüli értéken.
Tegnap be kellett mennem a suliba, hogy elkérjem Vesznát az aznapi órákról, némi közös program tervezése miatt. Ekkor sikerült összefutnom a szintén Eridonos lánnyal, aki azt kérdezte tőlem, hol intézheti a beiratkozást. Még mindig az elvonási tüneteimmel nyüglődtem és igyekeztem nem a saját bajaimra koncentrálni, szóval nagy kegyesen elkísértem.
És tessék, ma itt álltam a belső udvaron, hogy ismét találkozzak a lánnyal. Nem számított erre, kedves közönségünk, right? Még a ruhám is egészen hétköznapi volt: fekete póló, fekete farmer és sportcipő, szintén ugyanilyen "színű" garbóval. Míg a lányt nem láttam, a vén varázsló szobrát figyeltem.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 10. 01:11
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 9. 00:03 Ugrás a poszthoz



Már éppen eljutottam volna odáig, hogy egye kutya, úgysem érdekel senkit és csak egy szál!... mikor lépéseket hallottam és fel is adtam az ismételt dohányzásról szóló álmaim, a kezemet fixírozva, próbálva leállítani a remegést. Kevés sikerrel, szóval zsebre vágtam inkább, mély levegőket véve.
Végül meghallottam a lány hangját, szóval a tagjaim ellazítottam, majd nyújtózkodtam egy kicsit és felé fordultam. Ő meglehetősen feszültnek és stresszesnek tűnt, talán izgult a mai találka miatt. Az ilyesmi elő szokott fordulni, ha rólam van szó.
- Semmi gond, megesik. Jegyezd meg: ha jó színész akarsz lenni, légy magabiztos. Nem kell folyton bocsánatot kérned, az vagy, aki vagy - közöltem, mintha ez teljesen egyértelmű lenne és minden ember eszerint élne. Egyértelmű volt, hogy nem mindenki képes a negatív kritikák semmibevételére.
- Igazából érdekelne, hogy volt-e már bármilyen tapasztalatod a színjátszással - húztam ki magam enyhén oldalra biccentve a fejemet. Igazából nem voltam oda a tanításért, jobban szerettem alig egy vagy két emberrel foglalkozni, de a lánynak most adtam egy lehetőséget. Csakis rajta múlott, hogy kihasználja-e majd, vagy nincs meg benne a szikra és az elszántság, ami szükséges.
- Amúgy a sulinak van színjátszó szakköre is. Ardai Kolost érdemes keresni miatta - említettem meg a Rellonos fiút.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 10. 01:12
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 10. 01:39 Ugrás a poszthoz



A lány megjegyezte, hogy igyekszik megjegyezni a tippet, mire röviden biccentettem. Nem az én érdekem volt az egész, hiszen ő akart színjátszást tanulni. Csak tanácsnak szántam a dolgot.
Ő közben válaszolt a kérdésemre és kifejtette, hogy bizony nem igazán színészkedett, de szerepelt már megemlékezésen. Pár pillanatig bámultam a "távolba", csupán egyet-kettőt pislogva, majd aprókat bólintottam végül, hogy értem a dolgot. Én az ő korában már az iskolai darabokban is igen jól teljesítettem, volt, akinek nyakába varrhatták a "rosszfiú" szerepét. Persze, ez még azelőtt volt, hogy a hamukuszma fel akarta volna égetni a Roxfortot.
- Az is több, mint a semmi. Legalább az biztos, hogy nem fogja kidobni a taccsot a lámpaláztól. Ugye...? - néztem a végén bizonytalanul a lányra. Mert ugye ez egyáltalán nem evidens, könnyedén megejtheti a sors azt a goromba fintort, hogy csak a színpadon állva nem érzi magát egy rakás szerencsétlenségnek.  
- Rellonos. Ha mást nem, támadja meg egy bagollyal... Na, nem szó szerint! - Kaptam fel mind a két kezem egy időben a mellkasom elé, mintha fizikailag próbálnám meggátolni a tett elkövetésében. Sokszor mondták, hogy jobban kéne figyelnem arra, hogyan fogalmazok, de mit tehetnék? Ami kint van, azt már nem tudom meg nem történtté formálni.
- Sokan azt mondják, hogy egy szerephez fontos a lelki egyensúly. A meditációt szokták javasolni ennek elérése érdekében - akár azt is mondhatjuk, hogy ezzel tippet adtam a lánynak. Szintén rajta állt, megfogadja-e, illetve szükséges-e az ő lelkének mindez.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 10. 20:40 Ugrás a poszthoz



Ez a piac dolog annyira mégsem volt jó ötlet. Nem azért, mert már pakoltak el az árusok, meg nem is azért, mert nem dolgoztam, hanem mert ahogy szemügyre vettem egy adag instant sötétségport, valaki úgy döntött, fizikai kontaktusba lép velem. Azaz, inkább úgy, hogy most megszabadít a veséimtől egy csíkos bevásárlótáska segítségével és még bocsánatot sem kér. Ez persze kiprovokálta belőlem azt, hogy sarkon fordulva cinikus megjegyzést tegyek a lánynak.
Ő azonban nem vette az adást, ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, kiült az arcára az értetlenség és elég meghökkentő kijelentést tett.
Egy pillanatig meredtem rá, majd a szokásosnál egy oktávval magasabb hangon kérdőre vontam:
- Hogy mi van?!
Általánosságban nem fogalmaztam volna ilyen pongyolán, hanem rejtetten küldtem volna el a jó meleg Afrikába, de ezúttal sokkhatásként ért a nő tapintatlansága.
Már-már hagytam volna az egészet, mikor a kijelentése megtorpanásra késztetett és az értetlenség jótékony köde pilledt az agytekervényeimre. Ez az áldásos állapot azonban pár másodperc után tova libbent és egyből fel is szökött az agyvizem az egekbe. Odáig jutott a mondókája közepén, hogy "itt és most", addigra már pálcát szegeztem a nőre, miközben mély levegőket véve igyekeztem lehiggadni: kevés sikerrel.
- Mondanám, hogy nézzen magába, de attól tartok, teljes a sötét - jegyeztem meg epésen, majd lendítettem is a kezem, hogy szétátkozzam.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 10. 21:16 Ugrás a poszthoz

Kira, majd Zója


Hiába is akartam végre kiönteni a lelkecském, hogy megszabaduljak az összes felgyülemlett feszültségtől - főleg attól, amit ez a csíkos táskás luvnya generált -, mert bár éppen átokra emeltem a pálcám, a sors közbeszólt.
Merlin szakállára esküszöm, hogy előbb vagy utóbb engem ezek a nyomokban vélát és földimogyorót tartalmazó hölgyek visznek majd a sírba. Mert hogy a nevemet rikkantva szökkent a képbe iskolánk nagyra becsült pszichomókusa, hogy megmentse a rettenetes piaci nőszemélyt a haragomtól.
Azonban első pillanatra még megfontoltam, hogy a kezem megdermedjen-e a mozdulatban, vagy esetleg megkockáztassam, hogy kiütöm a drága rokont. Végül jött az az ismerős érzés, majdhogynem rajongás, ami éreztette, hogy a lábaihoz borulva kéne imádjam, csak semmi átkozódás.
Csalódottan ejtettem vissza a pálcás kezemet az oldalam mellé, hogy aztán a nőre nézzek mély sóhajjal, majd gyilkos pillantással a csíkos táskásra. Szerencséje volt, isteni szerencséje.
- Zója... fejezd be a hősködést! Menjünk inkább innen - préseltem össze az ajkaimat, hogy aztán a földre pillantsak, majd zsebre vágjam a remegő kezem, a pálcát visszabiggyesztve a zakóm belső zsebébe, annak eredeti helyére.
Azután én mindenképpen hátat fordítottam a fura szerzetnek, megszereztem az időközben szabadlábra helyezett bevásárlásomat és igyekeztem ellenállni a kényszernek, hogy visszafordulva addig vonszoljam a hölgyet a főutcán míg meg nem válogatja a szavait.
- Mit keres itt, kisasszony? - kérdeztem végül kelletlenül Zójától.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 10. 21:16
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 11. 18:12 Ugrás a poszthoz



Én persze szemmel tartottam a lányt, hogy hogyan reagál, mihez mit szól. Én tényleg csak olyanokat voltam hajlandó emberszámba venni, akik tényleg komolyan gondolták a színészkedést. Valahogy a divat-hóbortokat sosem toleráltam túl jól.
- Nos, legalább egy gonddal kevesebb - biccentettem elégedetten. Ez a válasz egészen meggyőző volt, de mégsem szántam el magam első nap.
Azért a madaras megjegyzés után már egészen fesztelennek tűnik, ami jó. Én röviden biccentettem, majd hátradőltem, a hátam támlának döntöttem.
- Először is helyezkedj el kényelmesen. Attól függően, hol vagy és mennyi időd van, feküdj, vagy ülj le kényelmesen! - nyugtattam a tenyereim az egyik térdemen, aztán a jobb kezemmel tettem egy invitáló mozdulatot, hogy üljön le mellém, ha ki szeretné próbálni.
Ez után mély levegőt vettem és lassan kifújtam. Nekem mondhatni, már volt egy "kis" gyakorlatom, igaz ez csupán pár éve volt a rutinom része. Hat vagy hét? Talán.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 11. 19:31 Ugrás a poszthoz



A lány engedelmesen leült mellém és szinte már akaratlanul is követte a példámat a belégzésnél, illetve a helyezkedésnél is. Halványan elmosolyodtam, majd őt néztem, ahogy beszívja a levegőt. Kicsit megráztam a fejemet, miután pár pillanatig figyeltem.
- Ilyenkor képzeld azt, hogy a bensődben a lélegzéssel feltöltesz egy lufit. Ide, a hasadba szívd le a levegőt - veregettem meg a saját oldalamat kicsit, miközben mélyet lélegeztem. - Lassan szívd be, aztán tartsd bent pár másodpercig... és aztán lassan fújd ki!
Én személy szerint elég sokat gyakoroltam már, így a relaxációk során. Még az egyik lány tanította nekem ezt az egészet, Pesten. Egészen kedveltem a csajszit, csak neki férje volt, nekem meg munkám, így jobbnak láttuk, ha nem erőltetjük a dolgokat. Manapság is nagyon jóban vagyunk, néha beszélünk levélben, de azt hiszem, hogy ez minden, ami köztünk valaha is lesz.
- Ilyenkor hagyd, hogy a gondolataid kiürüljenek a fejedből. Ne erőlködj azon, hogy ne gondolj semmire, csak hagyd, hogy a gondolatok átáramoljanak a fejeden. Tudom, először nehéz. Idővel majd belejössz - vontam meg a vállamat, kinyitva a szemem és ránézve. Ezután ismét lehunytam és két vagy három percig meg sem szólaltam. Hagytam, hogy minden gondolat csak átcsordogáljon a fejemen, mint egy patak.
- Nem csak a színészkedésben segíthet, hogy lecsillapítsd a saját érzéseid és a karakteredre koncentrálj, de a depresszió, levertség, idegesség ellen is jó. Érdemes rászánni minden nap pár percet, idővel sokkal könnyebb lesz majd - néztem végül a lányra, sokatmondó pillantással.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 13. 00:08 Ugrás a poszthoz



- Jó, ez botor kérdés volt... mikor is ment nálunk? - kérdeztem szórakozottan magamhoz képest. Belegondolva, mi sosem voltunk rendes család, ahol a nagy átlag szerint minden rendben van. Talán azért, mert egy aranyvérű színész voltam, talán azért, mert sok port kavartam, vagy szimplán azért, mert másként - fogod a kezem, mint a többiek -, éltük az életünket.
Mikor Veszna közölte, hogy árt az aggodalom a szépségemnek, elnagyolt, elegáns mozdulattal az ajkamhoz érintettem a szalvétám pár alkalommal, majd az ölembe helyeztem azt és már-már kecses mozdulattal emeltem fel a kezem, kinyújtott középső ujjal. Futó gesztus volt csupán, s utána vissza is tértem a korábbi, érzéseket nem tükröző arckifejezésemhez.
Igazi apás pillanatok egyikének lehettünk tanúi, mikor Franci kipukkasztotta a sütit, s én elégedetten bólintva vettem el azt a felém nyújtott kis darabot, meg sem próbálkozva az elrágásával. Még nem kívánom megmerényelni a fogaimat, köszönöm szépen! Alapvetően ez a süti nekem túlságosan édes és szirupos volt, talán ezért nem is rendeltem ilyet magamnak.
A leírt, eltúlzott szituáció hallatán csak rosszalló fejrázást adtam válasz gyanánt, majd a teámba kortyoltam lassan. Az árulkodó köcs... khm, porcelán persze heves csilingelésbe kezdett a kezem remegése okán. Talán még mindig kicsit melegebb volt a tea a kelleténél, de oda se neki, nem csilingelhetek örökké!
- Jaj, nem dehogy... ennyire nem komoly a helyzet, csak valaki.... belebotlott a zenekari árokba. Arcátlan ficsúr volt. De, nem, nem vagyok eltiltva, egész egyszerűen... szünetet kell tartanom, azt hiszem - köszörültem meg a torkom és a remegő kezem visszatettem inkább a térdemre.
A csere javaslatára csak legyintettem, hogy egyáltalán nem jó ötlet, majd halványan rámosolyogtam, ami hatalmas erőfeszítésbe került. De én megtettem!
- Előbb jössz rá arra a tizenegy módszerre, mint én arra, hogy mászok ki ebből.
Hangozzék bármily poénosan is, attól még igazat mondtam. Közben terelni próbáltam a témát, Franci pedig vette a lapot, de hagyta, hadd legyen nekem gyereknap. Mert ugye nagy ritkán ez is megeshet. A jutalomra csak mély levegőt vettem, lassan kifújtam, miközben rezzenéstelen arccal figyeltem a szőkeséget.
- Mire gondoltál? - kérdeztem enyhén felvonva az egyik szemöldököm, majd ismét megkavartam a teámat. - Vagy kérdezzem azt, mennyire?
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 14. 19:47 Ugrás a poszthoz


Hogy mondjam el...?
Kinézek


A mai határozottan nagy nap volt. Mármint valakinek, egész biztosan nem nekem, de valahol, valaki egészen biztosan izgult és pörgött és élete nagy pillanatára készült. Én csupán odáig jutottam, hogy reggel lelöktem magamról az adott - fogalmam sincs, mi a neve - hölgy karját, összeszedtem a cuccaim és eltűntem a lakásból, még mielőtt felébredt volna. Szép start, nem tudom, hogy egy kézfogás vagy két durranós pofon tenne jobbat most.
Szóval sikeresen kitántorogtam kissé még ködös gondolattal az utcára, hogy aztán hazakeveredve lemossam magamról az éjszaka emlékét. Alig fél órával azután, hogy a kulcsom zörrent a zárban, már a hajammal igyekeztem valamit kezdeni a tükör előtt. Az ihlet teljes hiánya jellemezte a módszerem, szóval csak lenyaltam, majd elvégeztem az öltözetemen a végső simításokat. Igazából nem sok dolgom volt.
Rá kellett volna vennem magam, hogy bekopogjak Alexhoz, amiből csupán annyi valósult meg, hogy elsétáltam a házuk előtt, majd azzal a lendülettel mentem is tovább. Nem néztem hová megyek, csak hagytam, hogy a lábam vigyen.
Tíz perccel később azért csak megtorpantam, hogy a cigarettatárcám után keresgéljek. Végül csak ledermedtem a mozdulat közben és mély levegőt vettem, majd lassan ki is fújtam. A sors ma nem fogta a pártomat, egész egyszerűen nem akarta hagyni, hogy tovább toljam az elkerülhetetlent. Az előkészítő igazgatója bandukolt tőlem nem messze, láthatóan elgondolkozva.
Mire észbe kaphattam volna, már egy lépéssel lemaradva baktattam utána, hogy aztán a vállára tegyem a kezem, halvány mosollyal az ajkamon.
- Találd ki ki vagyok! - igyekeztem elfojtani a vigyorrá szélesedő mosolyt, de egyszerűen nem ment, szóval csak az ajkamba haraptam, hogy aztán a karját szorongatva húzzam valami kevésbé nénik által figyelt terület felé.
- Gyere, beszélnünk kell! - Na tessék, csak eljutottam idáig is. Az esetleges tiltakozásával nem különösebben törődtem, most éppen éreztem elé erőt, nem várom meg, míg megint inamba száll a bátorság.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 14. 19:48
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 14. 20:26 Ugrás a poszthoz


Hogy mondjam el...?
Kinézek


Azt hiszem, hogy nem meglepő, az esetleges önvédelmi funkció valahogy elmaradt a részéről. Vagy azért, mert az életösztöne egyszerűen annyira fejlett, mint egy csigának Franciaországban, vagy azért mert megismert. Én ez utóbbiban reménykedtem, bár lássuk be, azért elég durva lenne.
- Nem höh, hanem tessék, te tuskó! - A kezem finoman súrolta a tarkóját, inkább volt legyintés, semmint tasli, mint ahogy azt eredetileg terveztem. Én voltam kettőnk közül a fiatalabb és mégis én voltam már anno is az, aki minden hülyeségbe belerángatta. Néha szó szerint. Most sem volt ez másképp, noha volt bennem félsz, aziránt, mit fog ehhez az egészhez szólni.
Ő persze egyből azt hitte, ismét valami nincs rendben, kész, jöhet velem ásni, mire csak megráztam a fejem rosszallóan, enyhe mosollyal, immár elengedve a kezét. Hála az istennek, az aggodalmasabb szülők ilyen időben még nem hozták ki a kölköket játszani, tehát most csak ketten voltunk.
- Egyikük sem, maradj magadnak! Nem azért nem láttál, mert éppen előre kitervelt gyilkosságot követtem el, egész egyszerűen kellett egy kis idő, míg kifújtam magam, pihentem. Tudod, szabadság - ez a szó iszonyatosan esetlenül hangzott az ajkaim közül, olyan sután. Mintha nekem az, hogy nem dolgozhatok, megkönnyebbülés lenne! Viccnek is rettenetes.
Persze vetettem rá egy gyilkos pillantást, mikor rosszat szólt a ruházatomra, de mit volt mit tenni? A kedvenc fekete öltönyömet sikerült a nőnek összepezsgőznie, az ing meg csupa rúzsfolt volt. Még ilyet!
- Nem, nem készülök börtönbe, teljesen jól érzem magam idekint. Igazgatónak lenni úgyis szar - horkantam fel, miközben elhelyezkedtem az egyik strapabíróbb hintán. Amúgy szinte fölösleges volt, túl hosszú a lábam hozzá, de legalább így húzhattam kicsit az időt. A jobb kezem a láncra kulcsoltam, a fejem is kicsit nekidöntve, miközben felpillantottam a legjobbamra.
- Azt hiszem, illene megmagyaráznom a dolgokat, igaz? - kérdeztem, miközben éreztem, hogy ellágyultak a vonásaim kissé.  
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 14. 20:48 Ugrás a poszthoz



Azt hiszem, sikerült vele megértetnem a lényegét, mert arra a pár percre ő maga is csöndben maradt és nem kérdezgetett, hogy hogyan, mit és meddig tovább. Azért ezt értékeltem, mert mikor anno Pesten tanítottam pár hónapig az újoncokat, az egyik lány mániája volt, hogy be nem állt a szája.
- Igen, ezt egy ideje én is megtapasztaltam. Az egyik diákomtól tanultam én is. Mindig lehet az embernek újat mutatni - jelentettem ki, miközben kicsit ellazítottam az izmai és ismét hátradőltem, hogy aztán a lányra pillantsak. Nem is tudja, hogy jóformán neki is kezdett, persze, az emberek rögtön olyan kunsztokat akarnak tudni, mint az, hogyan válts tíz másodperc alatt mosolygásból sírásba, valódi könnyekkel.
- Attól függ, melyik részére gondolsz. A színészet összetett folyamat, egyelőre azt sem tudom, melyik része az, ami érdekel. Sok dolgot tanítanak, mint a beszédtechnika, a mozgás, a légzés... Szóval mit is akarunk éppen mi elkezdeni? - érdeklődtem végül a szemöldökömet elegánsan felvonva, miközben a felsőtestemmel félig a lány felé fordultam.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 14. 21:35 Ugrás a poszthoz


Merci, hogy vagy nekem...
Kinézek


Persze a beszólásra és a művészies meghajlásra csak a szememet forgattam. Nem tette volna zsebre, ha további reakciókat is produkálok az adott szituációban. Azért az a meghajlás figyelemre méltó volt, ha másban nem is volt annyira profi, ez elég jól ment neki.
Nem csak én érzékeltem úgy, hogy ez a szó rémesen hangzik, ahogy kiejtettem, egyenesen a lelkemre lett kötve, hogy többet ne mondjam, mire egyetértő bólogatásba kezdtem, összepréselve az ajkaimat.
- Hidd el, nekem sem tetszett, elég volt belőle! Fúj. Öblögetnem kéne... - grimaszoltam, szó szerint ízlelgetve látványosan, hogy mit hagyott maga után. Rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogyan ő elkezdett egyre több és több indokot a helyzet mögé látni. Egy pillanatra mintha aggodalom is felvillant volna az arcán, én pedig halványan elmosolyodtam és megráztam a fejemet, mielőtt még túlgondolja és olyasmin kattogna, ami nem valós.
- Jól vagyok, nem omlott össze a szervezetem, ha erre gondolsz... Nem dohányzom egy ideje - néztem zavartan a földre, majd vissza rá. Voltak esték, mikor a szokásosnál is elvontabb kedvemben különböző hangokon adtam elő neki ezt-azt és elég emlékezetesre sikeredett, hiszen a cigi egy-két hangszínt elég rendesen legyilkolt. Főleg azt ami viszonylag magas, de mégis lágy és dorombolós volt, legutóbb elkezdtem károgni, meg berekedni közben. Szóval most minden előzmény nélkül, afféle bizonyításként bedobtam, hogy "Nincs más út és vágy, szeretnem kell őt." A színházban pár embernek szabályosan leesett az álla. Na, igen, kicsit kevesebb bagó, egy szakember közbenjárása és eléggé össze tudja pakolni magát az ember.
Miután megkaptam, hogy mit tehetnék odébb tűrtem egy hajtincsem, aztán csábító vigyort öltve biccentettem oldalra a fejem.
- Csak szeretnéd, Alex, csak szeretnéd...
Voltak dolgok, amikben nagyon is különböztünk és ez volt az egyik. Ő szerette a felelősséget és a munkát, ami az igazgatósággal járt, én pedig a színpadon, a rivaldafényben, ujjongások közepette, minden nap más bőrében éreztem jól magam. Nem is kellett, hogy egyformák legyünk, így is jobban megértett, mint bárki, akit ismerek. Mindeközben letelepedtem, ő pedig megerősítette az állításom: ideje beszélnünk. Halványan elmosolyodtam az elméleten, majd megráztam a fejem ismét.
- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Szóval annyi az egész, hogy... kicsit összekuszálódtak bennem a dolgok, feje tetejére állt úgy nagyjából minden, aminek nem kellett volna. Megijedtem a saját érzelmeimtől és kellett egy kis idő, hogy... rendezzem őket. Szólhattam volna, de nem tudtam, hogy mondjam, hogy megértsd. Pedig igazán megtehettem volna, nem kellett volna csak úgy eltűnnöm... Sajnálom. - Ha eddig nem is esett le neki, mennyire komoly az eset, akkor most bizony, az utolsó szó hallatán összeállhatott a kép. Soha nem kértem tőle bocsánatot ok nélkül, pláne nem ennyire kétségbeesett arccal. Hogy mondjam el...?  
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 14. 22:35 Ugrás a poszthoz


Elmondom, mit eddig rejtve tartogattam...
Kinézek


Persze egyből rákérdezett, hogy van-e nálam cigi, mire halvány mosollyal mutattam fel a tárcát, ami már vagy ezer meg egy éves volt és abszurd módon mindig magammal vittem, néha akkor is, ha üres volt.
- Tudom, ilyen vagy, folyton hülyeségeken aggódsz. Rossz pénz nem vész el, maximum átalakul... Ja nem, várj, ez két külön mondás... ahj, mindegy - legyintettem ingerülten, hogy aztán felnevessek kicsit. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy nem állok teljes mértékben a helyzet magaslatán.
Azért csak sikerült mosolyt csalnom Alex arcára és ez - még ha tagadni próbálnám is - örömmel töltött el. De tudtam, hogy ez a téma még nincs lezárva, ahogyan azt is, hogy a neheze még hátra van. Ő megismételte azt az egy szót, én pedig az ajkamat belülről harapdálva bólintottam aprót. Nem akartam újra kimondani.
- Álmodozz csak, ellőttem a féléves keretet, nyújts be kérvényt bagolypostán, ha annyira izgat a dolog... - forgattam a szememet, majd rásandítottam, ahogy lecsüccsent a szomszédos hintába, ami neki is abszurd módon kicsi volt. Most nem könnyítette meg a helyzetem, mégis hogyan lehet ilyet karnyújtásnyi távolságban közölni?
A kijelentése hallatán összerándult az arcom és egy pillanatig azon is gondolkoztam, hogy nem, nem kéne semmit mondanom neki... aztán pedig csendesen beláttam, hogy teljes mértékben igaza van, hiszen sok ideig én is azt hittem, hogy nem érzek semmit. Talán könnyebb is lenne úgy.
- Nem kell magyarázkodj, tudom, hogy értetted. Sokáig én is azt hittem, nincsenek, de ez most eléggé szétcsapott... mármint... emlékszel, milyen voltam... Amelie után, ugye? - Még mindig mély levegőt kellett vennem, hogy hangosan is ki tudjam mondani a nevét. Talán egy másik életben, ahol nem veszem a szüleim intését semmibe, most is együtt élnénk és nem járnám a világot, elveszett lélekként.
Aztán Alex összekócolta a hajam és jött az a bizonyos mondat. Amint kiejtette a száján, felszisszentem, majd fel is ugrottam a hintáról, hogy némi távolságot teremtsek kettőnk között.
- Kitűnő érzéked van hozzá, hogy belenyúlj a dolgok közepébe, mondtam már? - kérdeztem és még én is éreztem azt a bizonyos sebzett élt a hangomban, miközben a mászókának támaszkodtam, háttal neki, az ujjperceim elfehéredtek, ahogyan szorítottam a vasat. Végül kihúztam magam, a karom magam mellé ejtve és lazán a mászókának támaszkodtam, Alexra bámulva.
- Erről akartam beszélni veled. Ráhibáztál. Nem tudom, hogy mióta vagy... vagy hogyan. És leginkább azt nem, hogy lehetek ekkora barom! De igen, Alex. Szeretlek - Az utolsó szónál egészen megremegett a hangom, a pillantásom pedig másfelé kaptam, miközben a cigarettatárcám után kutattam. Nem tudtam, ezek után mit is kéne mondanom, vagy kéne-e bármit egyáltalán. Nagyot nyeltem, majd félve, de felpillantottam rá. Egyszerre könnyebbültem meg és omlottam össze a nyomás alatt. Végül inkább ledobtam magam és a kezembe temettem az arcomat.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 15. 00:37 Ugrás a poszthoz


És hogyha sírsz, majd tudd
Hogy én is sírok ugyanúgy...

Kinézek


Talán nem erre a reakcióra számított, de máskor, egy másik világban, ahol nem vagyok ennyire elcseszett, nem is történt volna ez. Csak elnevettem volna magam a kijelentésén, majd vállba bokszolom és folyik tovább a csevej a normál medrében. Megállapította ő is, hogy jól megy neki ez az egész belenyúlós dolog, mire bólintottam egyet-kettőt.
Felé fordultam, majd elmondtam végre. Úgy nagyjából mindent, amit tudnia kell. Így is sokkal több volt, mint amit szerettem  vagy kellett volna mondanom jó barát lévén. Ő megtorpant, én nem mozdultam, ha valaki arra járt volna, akár azt is hihette, megállt az idő.
Hogy leültem, vagy összecsuklottam, csupán nézőpont kérdése, de inkább az utóbbi volt, a törődés és az óvatosság teljes hiányát tekintve. Annyi biztos, hogy nem tudtam válaszolni neki, mikor rákérdezett, csupán felpillantottam rá, de azt hiszem, eléggé ismert már ahhoz, hogy tudja a választ.
A térdemet felhúzva karoltam át, miközben a homlokom nekidöntöttem és igyekeztem mély levegőket venni, hogy lenyugodjak, de azt hiszem, ezzel már elkéstem.
- Nem zártam ki mindenkit, csak azt, aki számít. És igen, önző vagyok, de tudtad te ezt eddig is. Beszéltem róla, csak nem olyannal, akit érint a dolog. Könnyebb volt így, hidd el, ami másnak nehezebb, nekem könnyebb - mondtam halkan, de nem pillantottam fel rá, azután sem, hogy mellém ült. Pontosan tudtam, hogy el kellett volna meséljem korábban, mi a gond, hogy legalább részben elmondhattam volna. Egész egyszerűen csak képtelen lettem volt rá.
Végül nagyjából felegyenesedtem, de még mindig a térdemet karolva néztem a felém nyújtott cigarettára, majd nemet intettem a fejemmel. Átvettem, majd elnyomva a zsebembe dobtam. Mégiscsak egy játszótéren vagyunk, nem hagyhattam itt egy cigit a földre dobva.
Ő lejjebb csúszott, a válla az enyémhez ért, mire összerándultam, majd jelentőségteljesen rápillantva csúsztam odébb. Nem akartam, hogy hozzám érjen, egyszerűen nem azt a pillanatot éltem meg.
- Legalább egy dolgot jól tudsz - biccentettem lassan, miközben őt figyeltem, amint a semmibe bámul. Kettőnk közül nekem ment ez jobban, de ez az egy pillanat elég volt, hogy helyretegyem magamban a dolgokat. A kérdésére felvont a szemöldököm, majd megvontam lazán a vállamat, még mindig kifejezéstelen arccal.
- Az utóbbi hat éjszakát hét nővel töltöttem, nem evidens a kérdésed. Életünk? Alex, én csupán egy tényt közöltem, mert nem lett volna fair veled szemben, ha úgy löklek el magamtól, hogy azt sem tudod, miért tettem. Egy szóval sem mondtam, hogy bármit is várok tőled - közöltem már-már fagyosan, majd felkeltem és leporoltam magam, hogy aztán a hajam is nagyjából a helyére simítsam. Még futólag hátrapillantottam majd leszegtem a fejem az állkapcsom összeszorítva. - Azt hiszem ideje mennem.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 15. 01:45 Ugrás a poszthoz


Nyomát se mutattam a kedvességnek...
Kinézek


A megállapítására csak biccentettem egyet, hogy hát igen, ez is egy módja annak, hogy megbeszéld a dolgaid. Nem tettem volna, ha Luca nem mászik bele a kicsi, sérülékeny lelkem közepébe. Ezt persze nem ecseteltem neki, miért is kellett volna? Ő lejjebb csúszott, a válla az enyémhez ért, én pedig ebben a pillanatban képtelen voltam rá, hogy ott maradjak és mondjuk mint egy értelmes ember: a vállára hajtsam a fejemet. Sérülékenynek éreztem magam és kiszolgáltatottnak, ez pedig megrémített, nem éltem meg jól.
Alig hogy befejeztem a mondandómat, éreztem azt a bizonyos rántást, ami kibillentett az egyensúlyomból és maga felé fordított, aztán csattant a pofon, amire felszisszentem, de nem szólaltam meg, nem kaptam oda, pedig azt hiszem, felszakadt a bőröm. Átkozott járomcsont... Csak bámultam Tomra, rezzenéstelenül, mert tudtam, hogy az a bizonyos pofon most teljesen jogos volt.
Még a fejemet is leüvöltötte, és igazából nem is az bántott, hogy kiakadt, inkább az, hogy megint sikerült megbántsam?
- Ez az előnye a szívtelenségnek, Alex. Nem érint meg, ha nem marad senkid. De az, hogy a te érdekeidet tartom szem előtt, rohadtul nem az én szegénységi bizonyítványom - közöltem, megrángatva az öltönyöm, hogy nagyjából helyre álljon, majd a földet bámultam pár pillanatig, hogy aztán letöröljem a vért az arcomról. A vörösségre bámultam a kezem élén, majd felkaptam a fejem és utána siettem. Igen, ha normális lennék, most hagynám elmenni, mert feldúlt és dühös rám és talán meg is bántottam. De ki állítja, hogy én normális vagyok?
- Alex, várj! Ne menj így el! - Akár akarta, akár nem, bevágtam elé és őt figyelve hátráltam. Legfeljebb majd hanyatt esek és kiröhöghet. - Az isten szerelmére, te is tudod, hogy nem úgy értettem! Ha annyira bántani akarnálak, nem így tenném. Egész egyszerűen csak... csak nem akarlak elveszíteni, érted?
Az ajkamba haraptam és megtöröltem az arcom, ezúttal nem a vér miatt. Sűrűn pislogva néztem az arcára, majd megtorpanva el róla és mély levegőt vettem.
- Csak... inkább maradok a barátod, egy életen át, így, defektesen is, semmint hogy egy ostoba érzelem miatt elveszítselek... Én. Én Sajnálom. - Ez volt minden amit nyújthattam neki, ez volt, minden amim van. Ennyi voltam.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 15. 02:07
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 15. 17:35 Ugrás a poszthoz


Rút magányom bűnöst láttat, nem mást
Kinézek


Közölte, hogy nem játszhatok Istent, amire máskor egészen frappáns választ adnék, miszerint a kinézetem és a képességeim adottak hozzá, igenis megtehetem. Most viszont csöndben maradtam és biccentettem aprót, hogy aztán lesunyjam a fejem és hagyjam, hogy minden gondját-baját rám zúdítsa.
Megkaptam, hogy nincs jogom helyette dönteni, mire felpillantottam rá, felvont szemöldökkel, ismételten letörölve az arcomról a vért, némi könny társaságában és igyekeztem játszani a bátrat. Azonban Alex csak mondta és mondta feltartóztathatatlanul, elsorolta a harminc év sérelmeit.  
- Komolyan azt hiszed, hogy én egy szót is szóltam? Felnőtt ember vagy, nem fogok beleszólni, hogy mit és miért teszel, Alex - tártam szét a karom most már tanácstalanul. Megfordult a fejemben, hogy valójában talán nem is volt olyan jó ötlet utána jönnöm, de már mindegy volt, mégsem vághattam hátraarcot és hagyhattam ott. Pontosabban, megtehettem volna, de nem akartam ismét a lelkébe gázolni, mert ugye kettőnk közül ebben én vagyok a király. Még ha koronázatlan is.
Persze láttam rajta, hogy vannak dolgok, amiket nem fogok tudni megoldani egy egyszerű bocsánatkéréssel, de ennél többet nem tudtam nyújtani neki, s talán épp ezért ez egyelőre nyitott seb marad. Mit tehettem volna? Kússzak elé térden állva, összekulcsolt kézzel, tiporjam sárba a méltóságom megmaradt cafatjait is?
- Jézusom nem! És mégis szerinted az nekem miért lenne jó? Mit kell neked ezen emészteni? Mármint... Hagyjuk, ebből csak rosszul jöhetnék ki... - legyintettem le és egy pillanatra úgy tettem, mintha az orrnyergem masszíroznám. Jellemző volt rám, az idegességtől néha rám tört az a fránya migrén, ez a kis mozdulat pedig most éppen kapóra jött. Nem vagyok kisfiú, hogy sírdogáljak, csak azért, mert éppen valami lelki gondom támadt.
Megint felhozta a nősülési kérdést, mire kitört belőlem a nevetés és megcsóváltam a fejemet. Rettenetesen szánalmasan éreztem magamat, de olyan szinten hogy már muszáj volt nevetnem. Végül az újabb kis monológja hallgattatott el, amiben közölte, hogy attól tart, hogy egyedül marad. Figyelmes barát módjára végighallgattam, majd mellé állva, az öltönyöm ujját kicsit feljebb húzva lekentem neki egy taslit a tarkójára, ezúttal úgy, hogy azért érezze is.
- Igazán felfoghatnád már, hogy tőlem legfeljebb akkor szabadulsz meg, ha beadom a kulcsot. Amúgy is, milyen kifejezés ez? "Beadja a kulcsot"... Szóval, attól nem kell tartanod, hogy egyedül maradsz. Franci is felnőtt. Csak te vagy nekem... - mosolyodtam el halványan, miközben a zakómat a vállára terítettem, hogy meg ne fázzon nekem. Legfeljebb megüt, hogy miért mászok a magánszférájába. Egy pofon vagy kettő? Mit számít az nekem? Előhalásztam a zsebemből azt az egy darab zsepit, ami még volt nálam, majd a mutató- és a középső ujjam közt tartva átnyújtottam neki.
- Nehogy sírj, Alex... Ha megnősülsz legfeljebb majd titokban találkozgatsz velem - nevettem el magam kicsit, majd megráztam a fejemet.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 15. 20:18 Ugrás a poszthoz


Nincs más út és vágy, szeretnem kell őt
Kinézek


Éppen hogy csak a vállára akartam volna teríteni a zakómat, mielőtt még megfázik itt nekem és ápolgathatom a nátháját, mikor eléggé váratlanul átkarolt. Más esetben talán eltoltam volna nagy erőlködések árán és közöltem volna vele, hogy lesz szíves nem elhalmozni a túláradó szeretetével a nyilvánosság előtt. Most azonban nem ez a helyzet állt fent, hagytam, hogy öleljen, miközben kis habozás után viszonoztam a gesztust, az arcom kissé neki billentve.
- Kösz, darlin', igazán nagyra becsülöm a gesztust... - jegyeztem meg, majd miután elengedett, odébb pöccintettem egy hajtincset a homlokomból és felöltöttem a legsármosabb mosolyomat. Igen, olyanom is van, még ha a társaságában annyira nem is kamatoztattam a használatát. - Tudod, hogy csak egy szavadba kerül és leszek a Valentinod.
Csak hogy még elbűvölőbb legyek, egy kacsintást is társítottam az iménti mondatomhoz. Aki ismert, úgyis tudta, hogy a legaljább csajozós szövegeim egyik kissé kicsavart verzióját hallhatta az imént, de annyira magas labda volt, hogy nem lehetett kihagyni.
A vérzős megjegyzésre csak megrándítottam magamat, annyiszor ütöttek már meg, hogy nagy csodának számít, hogy az orrom még nem egy rohadt szerpentinre emlékeztet.
- Vigyázzál ám, még a végén a faluban szárnyra kél valami ízes pletyka - nevettem fel kicsit, finoman vállba lökve, de aztán hagytam, hogy belém karoljon. Ha a pletykák miatt aggódnék, már nyakig ülnék a trutyiban, hiszen volt szerencsém egy párhoz. Onnét kezdve, hogy egy 19 éves színészleányzónak készülő tanítványommal kavartam - csupán hat alkalom volt-,  azon át, hogy megcsalom Nadint - jelentősen több valóságalappal rendelkező infó -, egészen addig, hogy nem csak a nőkhöz vonzódom - elmehetnek a francba - volt már minden. Igazán nem tudnak már meglepni.
- Jó, nem bánom, majd összedobok valamit, szerintem Franci ma későn ért haza... ő sem bánná. Az arcomról meg csak kattanj le, egy: az a minimum, hogy rendbe hozod, kettő: így is találnék bőven olyat, akit megkaphatnék, emiatt nem igazán ildomos aggódnod. Amúgy is, én itt teszem neked a szépet, te meg nem értékelsz! Pf! - Persze, túlaffektált hangon adtam elő az egészet, látványos karmozdulatokkal, hogy érezhetően túldramatizáljam a helyzetet. A kérdésre felé kaptam a pillantásom, majd mindent tudó pillantás után haraptam az ajkamba.
- Hmmmm, mármint Róla? Még szép hogy. - doromboltam szinte, de aztán elnevettem magamat és megráztam a fejemet rosszallóan. - Harminc év után nem igen tudsz előttem titokban tartani semmit, hiába szeretnéd. Nem vagyok hülye.
Mindezek ellenére nem voltam sem féltékeny, sem megbántott. Ha boldog vele, hát egészségére, ki amire fogékony. Attól még velem csinál hülyét magából a falu közepén és nekem ez így tökéletes is.

//Köszöntem, My dear  Love //
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 15. 20:24
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 17. 20:25 Ugrás a poszthoz



Azt hiszem, hogy a múltkori este sikerült egy kissé rendbe tennem a lelkivilágomat, ami azzal járt együtt, hogy másnap reggel, fittyet hányva a szabadnapra, már ott tündököltem a próbákon, mint maga a megváltó. Nagyjából e szintű csodának is tartottak, az összes kicsi változásommal együtt.
Ez pedig azt az eredményt hozta, hogy ma már jelenésem volt a Rómeó és Júliában, amit előzetesen jeleztem is Francinak - fogalmam sincs, mennyire figyelt.
A szokás hatalma, hogy még kissé melankolikusan, dúdolgatva, a fekete színpadi ruházatomban poroszkáltam végig a falun, majd libbentem be az ajtón... ahol káosz és ricsaj fogadott. Meglehetősen tanácstalan fejjel pillantottam körbe.
Végül a zaj epicentrumát tűztem ki célul és a kb vállig érő hajamba túrtam kicsit - fene se érti a színházi fodrász trükkjeit.
- Miről maradtam le? - pillantottam be végül, az ajtófélfát szorongatva. Persze, közben nagyjából letisztáztam magamban, hogy valószínűleg ismét napközis táborrá avanzsáltunk. Pár nyújtott lépéssel átszeltem az ebédlőt, majd összeborzoltam egy laza mozdulattal Alex amúgy is botrányos frizuráját, hogy aztán puszit nyomjak a homlokára.
- Hello életke. Nem is szóltál, hogy pizsiparti lesz a nappaliban. Ki a hölgy? - néztem végül az ismeretlen nőre. A hangomban kivételesen semmi bántó nem volt, csak kíváncsiság.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 17. 21:41 Ugrás a poszthoz



Lehetséges, ha tudom, hogy ekkora párti van éppen zajlóban, még egy darabig bent maradok és esetleg teszek egy-két kísérletet arra, hogy kimásszak Tybalt köztudottan visszafogott és monogám karakteréből.
Alex pudlivá avanzsált, hogy aztán engem informáljon a loboncomról, mire elegáns mozdulattal beletúrtam, egy mosoly árnyékával az ajkamon.
- Nosztalgia... Áh, Tybalt, aztán két hét múlva Halál. Röviden és tömören. Miért? - kérdeztem, hogy végül lopva csókot nyomjak Franci feje búbjára. - Neked is szervusz, legfénylőbb csillagom.
Azért ilyenkor tudom, hogy van valami az "alma nem esett messze a fájától" mondásban.
Enyhén kicsavarodva néztem a nőre a vállam felett, majd mély levegőt véve sarkon fordultam és csókot leheltem a felém nyújtott kezére. Mondhatjuk, hogy a modorom ma este sima volt, mint a frissen vasal abrosz - ha a lelkem pontosabb tükrét szeretnénk kapni: frissen gázolt sündisznó.
- Ne szabadkozzon, még soha nem ettem meg senkit. Részemről az öröm - villantottam a nőre egy édes félmosolyt, majd felegyenesedve elengedtem a kezét.
Közben Alex drága megpróbálta egy sokkal szebb csomagolásba rejteni a váratlan és meglehetősen fárasztónak hangzó információt, mire vetettem rá egy olyan "ezért még jössz nekem" pillantást. A hölgy megjegyzésére végül halkan felnevettem, enyhén oldalra biccentve a fejemet.
- Meghiszem azt... Everett, a partiról még tárgyalunk - néztem a nőt, majd Alexot már széles mosollyal. Az egyetlen ember, aki számára ez a gesztus nem azt jelentette, hogy rohanj, mielőtt sikerülne ronggyá átkoznom.
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 17. 22:35 Ugrás a poszthoz



Alex megjegyzésére a szerencséről csak legyintettem, hogy butaság. Nem igazán hittem a szerencsében, a sorsban annál inkább. De ez nem a sors műve, csupán a pesti színház igazgatóságáé, akik nem pártolják a parókákat, csak kivételes esetekben. Nonszensz.
Közben bemutatkoztam Nomusának, mire megkaptam, hogy nőcsábász vagyok. Figyelmeztető pillantást villantottam rá, hogy aztán visszatérjek a mosolyomhoz.
- Egészen biztos vagyok benne, hölgyem - biccentettem aprót. Vagy nem, de ezt sosem tudod meg, hiszen Alex vendége vagy, én meg jó színész. Ezt csupán gondolatban tettem hozzá. Ha Veszna a szobában lett volna, most minden bizonnyal megkapja tőlem fennhangon, hogy "áruló", de a hölgy dezertált és itt hagyott nyakig a trutyiban.
- Hát ha így méregetsz, nem - közöltem fapofával, majd elnevettem magam, hogy aztán finoman vállba lökjem - Csak vicc. Tényleg nem ártana.
Végül a hölgyre pillantottam, aki az öltözékemről érdeklődött, én pedig az ajkamba haraptam egy pillanatra.
- Nos, igen, hóbort. Előadásról sosem jövök haza saját ruhában. Rombolná a sérülékeny lelkivilágom - még az utolsó mondatot is fapofával böktem ki, aztán a szobám felé indultam szó nélkül, hogy átöltözzek. Ami nálam átlag két percet vesz igénybe, de azért előtte még feküdtem egy pár percet az ágyamon azt dünnyögve, hogy "belém égett".
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 17. 23:39 Ugrás a poszthoz



Végül nagy nehezen rávettem magamat, hogy felkeljek az ágyamról és átöltözzek és őszintén: rossz volt. Még elidőztem volna egy kis ideig valaki olyan bőrében, aki olyan, mint én... csak jobb. Szóval felvettem egy fekete farmert, ugyanilyen pólóval, majd a hajam lófarokba kötve sétáltam vissza a konyhába. Sutyiban lehúztam egy fél pohárkával, majd mély levegőt véve az ebédlőbe léptem. Eszti kedvtelenül piszkálgatta a maradék spagettijét, azt hajtogatva, hogy de ő jóllakott és sokkal inkább szeretne még egy mesét hallgatni. Halványan elmosolyodtam, majd a kezem nyújtottam, hogy egye fene jöjjön.
- Azt hiszem én most kihagyom ezt a pompás összeröffenést. Örvendtem, Ms Baako - biccentettem, a szemem sarkából vetettem egy pillantást Francira, majd felkaptam a kicsilányt. - Úr isten, sok volt a tészta, tudod?
Révay balra el, halaszthatatlan Szépség és a Szörnyetege akadt, mert ugye azt olyan jól tudja felolvasni. Szóval bevackoltunk egy nagy rakás párna közé.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 17. 23:40
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 19. 18:06 Ugrás a poszthoz

Myrám Love
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Révay A. Valentin összes hozzászólása (116 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel