Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ugyan, ez a minimum - elmosolyodva rázom meg fejem. Ennyi még tökéletesen belefér, sem Niko, sem pedig én nem fogunk beleroppanni egyetlen egy vajsörbe. A kézcsókra meglepetten emelem meg szemöldököm, egy kicsi, zavart mosoly jelenik meg arcomon. Nem, hogy őszinte legyek, nem szoktam hozzá az ilyesfajta bánásmódhoz, de nem mondom, hogy ellenemre lenne. Alexander. Ha jobban belegondolok, eddig nem ismertem valami sok Alexandert, pedig nem egy olyan ritka név.
- Talán ha ismerné a határait, lenne hova hazamennie - egy egészen aprót vonok vállaimon. Nem mintha elítélném az ide járókat, egyszerűen csak nem szeretem, mikor az ember nem ismeri a saját határait. Ha érzed, hogy nem bírsz el több alkoholt, akkor egyszerűen csak nem veszel több sört, és ennyi. Megmarad a jókedved, a pénzed, de még a büszkeséged is. Mert már nem azért, de egy szédelgő, magáról alig tudó tagnak ugyancsak kevés büszkesége lehet. - De nem az én dolgom - nos, a szóban forgó férfi sem családtagom, sem hozzátartozóm, de még csak azt sem mondhatom el róla, hogy ismerem. Lehet, hogy többször jár ide, sőt. valószínűleg, viszont nem vagyok köteles minden vendég arcát megjegyezni, és nem is hiszem, hogy képes lennék rá.
- Fiatal is vagyok - nagykorú vagyok ugyan, de ettől függetlenül igen, még fiatal. - Eddig még nem volt problémám velük - ismét megrázom fejem, mintegy megerősítéseként az elhangzottaknak. Valóban, a nagy átlag moderálni szokta magát, és nem is szoktam maradni késői műszakban. Diákmunkás vagyok, ez pedig azzal jár, hogy délutántól kora estig kell itt lennem, és nem is minden nap. Valamikor tanulnom is kell, nem?
- És te? Hol bujkáltál eddig? - mint mondtam, nem jegyzem meg az itt megforduló arcokat. Még az iskolában is vannak számomra teljesen ismeretlenek, akikkel összefutok a folyosón, vagy éppen a járőrözéseim közepette. Szóval lehet, hogy ide járt, vagy itt lakott, csak nem találkoztunk, vagy nem tett bennem olyan benyomást, hogy megjegyezzem. Ugyanakkor az is valószínű, hogy most van itt először, most költözött ide, vagy éppen csak átutazóban tekinti meg a falut. Bármi lehetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Jól indult a napom. Mármint tényleg jól indult, nem aludtam el, nem estem el a festékeimben, és még a testvéreim is sikerült felkeltenem. Pakoltam Dávidnak meg Alexának kaját, amióta az anyánk elment, egy pár feladatát én vettem át, a csomag másik felét meg a bátyám, szóval így jól elosztjuk magunk között. Elstartoltam a húgom az előkészítőbe, aztán én is átöltöztem pizsamáról egyenruhába, meg talárba. És ahogy kiléptem a kapun, jött is a meglepetés. Nem mondom azt, hogy ez egy hideg zuhany, mert alapvetően elég menő, hogy ilyenekre kiválasztanak engem, de mondjuk egy kevésbé iskolás reggelt is lehetett volna választani. Nos, mivel az a cucc elég feltűnő volt, ezért valahogy el kellett tüntetni a falról, nem mellesleg az utca felőli falról. Én megpróbáltam pálcával, tényleg, de ezek valami spéci festéket használhatnak, mert egy szemernyivel se volt jobb. Ekkor jött a hagyományos szivacs - víz páros. És nagyjából ez a története annak, hogy miért vagyok most elég nagy késésben a reptan órámról. Pedig eléggé nagyon szedtem a lábaim, ha nem lenne elég snassz, akkor még futottam is volna, de egy prefektus sosem szaladgál, mert az milyen fontoskodó már.
- Elnézést, elnézést, nem akartam elkésni, tényleg, bocsi - még éppen becsusszanok a csukódó ajtó, meg a fel között, aztán körbenézek, mindenki bent van, király. Ja, azt mondtam, hogy egy prefektusnak példát is kell mutatnia? Vagyis kéne. Mondjuk nem rólam fognak ebből a szempontból szobrot állítani, de én nagyon próbálkozom, tényleg. - Őőőőő, akkor én most keresek magamnak egy helyet, mintha mi sem történt volna - a tanerő felé fordítva a fejem bólintok, én ezt most tök jól megbeszéltem magammal, és én el is fogadtam a saját javaslatom, ja, kár, hogy nem én vagyok a tanár. - Ja, a tesztem tetszett hozni? - na jó, nincsenek nekem elvárásaim se semmi, de na, érdekel, hogy milyen minősítésem van. Nem mintha sok reményem lenne a tantárggyal szemben, valahogy a repkedés részét szeretem, a magolós részét kevésbé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Na jó, hát lehet mégis jobb lett volna nem bejönni. Ezernyi lehetőségem lett volna: ülhettem volna az eridonban, maradhattam volna otthon, de még Cameronhoz is benézhettem volna, hátha otthon van. Az még jó is lett volna, határozottan jobb, mint, hogy most itt lecseszerintsenek. De nem, mert nekem játszani kell itt a lelkiismeretes diákot, aha, nyilván. - Számonkérést? - egy kicsit összeráncolom homlokom, próbálom elképzelni, mi lehet egy írásos számonkérésben. Írjam le, hogy miért késtem, vagy mi? Azt el tudom mondani most is, nem kell ezért pergament meg tintát fogyasztani, de jó, jó, ha ettől jobb lesz, akkor megcsinálom. Aztán jön a következő, számomra nehezen felfogható mondat. Vágom én, hogy példát kéne mutassak, de ha egyszer egy tantárgy nem megy, mert hülye vagyok hozzá, akkor nyilván nem fogok kiválót írni belőle. Mindegy, nem én vagyok tanár, azt se tudom, miért vagyok egyáltalán prefektus, de ha már az vagyok, hülye leszek leadni. És akkor persze, el is jutunk a végletekhez, hogy dolgozat. Aha. Nem azért, nem vagyok most felháborodva mert tudom, hogy késtem, és tudom, hogy bűnös vagyok meg minden, de ehh, az ember nem nagyon örvend az ilyeneknek.
- Jó, akkor írok szorgalmit - megadóan szusszanok egyet, ahogy még bólintok is, hogy ebbe beleegyeztem, nem fogok kifogásokat keresni, mert az már végképp nem lenne példaértékű magatartásnak nevezhető. Nem hallottam még soha kiabálni Viktort, meg Ádit se, de nem most akarom megtapasztalni azért, mert engedetlen vagyok a tanárommal szemben.
- Leülhetek, vagy van még valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ja, hogy olyan számonkérést - bólintok, lényegében ez még mindig jobb, mintha arról kéne feleljek, hogy mit csináltam. Azt hiszem, senki nem értené meg, hogy ez milyen menő, és milyen jó, meg, hogy ez már lényegében egy kisebb csúcs az életemben, mert kiválasztottak. Úgy értem kiválasztottak engem!, hogy teljesítsem a kihívásuk! Látom ám a kételkedést a szemében, de nem fűzök hozzá már semmit. Ha valamit egyszer elvállalok, akkor azt bizony meg is csinálom, a legjobb tudásom szerint. Kár, hogy a reptan óra nem egy olyan dolog, amit önként vettem fel.
Puffogok egy kisebbet, miközben leülök, hát ez gáz. Eléggé nagyon gáz, hogy így mindenki előtt kijelentette, hogy maradjak, hogy lecseszhessen, vagy nem is tudom. Nem mintha Lewy egy antikrisztus lenne, de ha a tanárok azt mondják, hogy a szünetben is maradj bent, csak így kettesben, az soha nem jelent jót. Mert olyankor általában elbeszélgetnek veled, hogy miért romlottak a jegyeid, vagy miért nem foglalkozol annyit az iskolával, meg ilyenek. A szüleim válása óta elég sok ilyenen estem már keresztül, és hiába mondtam, hogy nincs semmi baj, meg nem ez a dolog hat ki rám így, úgy senki nem hiszi el nekem. Vagyis úgy csinálnak, mintha elhinnék, de látszik rajtuk, hogy nincsenek megelégedve a válaszommal.
Az óra további részében csendben ülök, jegyzetelek, meg csinálom, amit mondanak, amikor pedig lejár az idő, összepakolom bár a dolgaim, de nem megyek el, maradok szépen a helyemen. A ceruzámmal firkálgatok a papírra, amíg a többiek kimennek, egy arc finom, halvány vonásai rajzolódnak ki, majd egy nagyobbacskát szusszanva teszem le az íróeszközt, és nézek fel a tanerőre. Hát akkor most várok, elvégre ő tudja, hogy miért tart itt, neki kéne megszólalnia, vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hogy én jövök, az nem volt különösebben kérdéses, inkább abban kételkedtem, hogy Cameron megjelenik-e. De most itt van, és velem van, és én nagyon büszke vagyok magamra, mert hé, akárki mással eljöhetett volna. De most nem akárki mással van, hanem velem van, és ezért nyilván büszke is lehetek magamra. Azon sem különösebben aggódom szét magam, hogy mi van, ha nem is akar sokáig maradni. Ha nem érzi jól magát, szól, és mehet, lehet, hogy még én is megyek vele. De tényleg, nem vagyok én olyan lány, aki ebből problémát csinál, egyedül is feltalálnám magam, elég szociális vagyok, lenne valaki akire ráaggathatnám magam, és szólnia is csak azért kéne, hogy ne keressem feleslegesen. Nem a felesége vagyok, hogy magamhoz láncoljam. Mondjuk amióta a reptan tanár meg az a lány összeházasodtak, kezd valóssá válni a fejemben ez a mondat, mármint, hogy tényleg lehetnék a felesége. Mármint nem abban az álmodozós tinilány formában, hanem úgy, hogy ilyen dolog tényleg létezik, és tényleg megtörténhetne. De nem fog.
- Keressünk valami innivalót, szomjan halok - kap egy puszit az arcára, nem nagyon kell most lábujjhegyre állnom emiatt, valószínűleg nem is nagyon tudnék a magassarkúmban. Sokan biztos visszatáncoltak a helyszín miatt egy biztos topánkához, vagy valami kevésbé életveszélyeshez, de én ezekben születtem. Az Olümposzt is megmásznám bennük. Befűzöm ujjaim az övéi közé, miközben el is indulok az egyik asztal felé, szépen nyugisan, nem sietünk sehova. Vagyis nekem van időm, de ha már itt van, gondolom Cameronnak is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy kicsit féltem ám attól, hogy majd ő komolyan akarja gondolni ezt az egészet, de nem, és ez jó. Nem kell arra figyeljek, hogy most semmiképp se legyek félreérthető, mert veszekedni fog, vagy, hogy életem minden rezzenéséről beszámoljak neki, nem mondja meg mit csináljak, vagy mit ne csináljak, egyszóval nem köt meg, és ez jó. Cserébe én is ugyan így vagyok ezzel, és lám, mégis jobban elvagyunk mint sok komoly kapcsolat. Ami amúgy is hülyeség szerintem addig, amíg mindenki mindenkibe keresi a komolyat meg az igazit, és mindenki ugyan olyan. Ha majd az utadba kerül, úgyis tudni fogod, és kész.
- Hmmmm? Hát nem tudom - megvonogatom vállaim, most nyilván az "imádsz", és "annyira szeretsz" változatok kéne terítéken legyenek, de ezeket úgyse szeretem kimondani, és ő úgyse imád. Most minden lányos hiszti nélkül, tényleg. - Köszi - bele is kortyolok, minden bizonnyal nincsenek mérgezett cuccok egy iskolai bálon, ahol tanárok, meg defenzorok vannak, gondolom. De ebből az iskolából már bármi kitelik, komolyan, arról a lányról is, hogy elterjedtek a pletykák. Aztán senki nem kérdezi meg, hogy mi is történt igazából, csak mindenki beszél mindent. Ha nem lenne itt a húgom, meg a családom, amit nem akarok Dávid nyakára borítani, már az első vonattal elléptem volna valamerre. Például egy csereprogramra, hogy senki ne akarjon visszahozni.
- Ejha - meglepetten próbálok valamit látni, ahogy Cameronra támaszkodva - mármint tényleg rá támaszkodva, nem csak olyan lányos ráteszem a kezem módon - próbálok valamivel magasabbá válni, hogy lássak is valamit. Nem. Látok. Semmit. Nem tudom mi történik. mert egy törpe vagyok. De előrébb se fogok menni, az biztos, hogy nem hívom magamra a figyelmet, akármi is legyen ott.
- Kik azok? - oké, nem vagyok hülye, az átkokból felismerem, hogy ez bizonyára nem egy teaparti épp, de még mindig nem ismerem ezernemtudomhány diák hangját, nyomi vagyok, tudom tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hűha, jaj szegény Cameron, mekkora megterhelés lehet neki a jóindulattal ötven kilónak mondható súlyom... Jézus Krisztus, csak bele ne roppanjon. Nagyjából ezek a gondolatok tükröződnek az arcomon is, amikor visszanézek rá, mert ha már ő csúnyán méreget, akkor én miért is ne tehetném meg ugyanezt. Aztán csak így előre is kerülök, ugyanebből az indíttatásból valószínűleg. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én eléggé be tudok gurulni attól, ha engem csak így ráncigálnak meg pakolnak egyik helyről a másikra - márpedig az emberek hajlamosak erre, nagyon hajlamosak, tekintve, hogy nincs túl nehéz dolguk. Egy pillanatig dühösen nézek Cameronra, nem várom el, hogy meghassa, vagy akármi, ettől még lehetek ideges.
- Jaj tényleg, prefektus vagyok, el is felejtettem, hogy ettől már egyből ismernem kell az összes diák hangját - megforgatva szemeim rázom meg fejem, mindegy. Úgysem érek el semmit azzal, hogy hisztizek, már azon kívül, hogy jól itt hagynak egyedül.
- Hát... Háromból kettő prefektus - megemelem szemöldököm, ahogy elnézem Ráhelt, meg Dantét, meg úgy mindenkit akik ebben így benne vannak. - És egy defenzor is van velük - összeráncolva homlokom rázom meg a fejem, okéééé, hát ez így most nyilván egy elhanyagolt iskolai verekedés meg átokváltás, mert van velük egy felnőtt, viszont ez így még furább. - Nem tudom, mit kellene ilyenkor csinálni - eléggé el vagyok ettől amúgy bizonytalanodva. Mármint, nekem nyilván semmit, biztos nem fogom közéjük vetni magam, mert egyiket sem hatná meg, ha a nagy hősiességben betalálna egy átok. De fura, hogy nincs itt konkrétan egy tanár se, úgy értem, ez egy faking ISKOLAI BÁL, HOL A FRANCBAN VANNAK AZ ISKOLÁBÓL A TANÁROK? Egyre rosszabb ez a hely, komolyan.  
- Hm? - először nem is értem a kérdését, annyira belemerülök ebbe a tanár problémába, ami tényleg egy probléma, méghozzá nem is kicsi. - Ja, van ingyen kaja, vannak emberek, társaság - bár tény, hogy a séma minden évben ugyan az. Nagylelkűen hirdetnek szavazást, amit úgyis Annelie nyer majd meg, egymásra találnak a nagy szerelmek, táncolnak, lézengenek, van aki azért jön, hogy csak tátsa a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Tulajdonképp még mindig nem jöttem rá, hogy miért lettem pont én prefektus - erre a kérdésre a kinevezésem óta keresem a választ, de nem is nagyon tettem eddig panaszt az ügy érdekében. Szabadon járkálhatok éjszaka, hát hülye leszek visszaadni a jelvényem.
- Mindig ezt csinálja - megforgatva szemeim dőlök hátra a fotel másik végében, kényelmesem felrakom karom a karfára, még a lábaim is keresztbe rakom. Hát ennyire komolyan dolgozik bennem a munkamorál. Követem a tekintetét, kicsit még előre is dőlök, hogy biztos lássam, majd megvonogatva vállaim, vissza is ereszkedek. Rólam aztán azt is pletykálhatná, hogy unikornison lovagolok és terhes vagyok egy Bibivel, akkor sem különösebben hatna meg. Lehet, hogy egy kicsit újítanék a festésén, elvégre már úgyis aaannnnyira régi, de nem hatna meg.
- Hmmmmm, nem tudom. Eddig a szellemvécé volt a kedvencem, amikor azt mondta, hogy alvajár, de ezek mindig képesek kitalálni valamit - elvigyorodva csóválom meg fejem, jó jó, tudom, egy rossz szavam sem lehet ellenük, miután én is ugyan ezt csinálom, és csinálnám akkor is, ha nem lennék prefektus. Van egy így, nekem jutott a szabályos fele, másnak meg a rizikós. Nem mintha nem csinálnék elég rizikós dolgot úgy amúgy, a kastélyon kívül.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Prefektus vagyok, szóval az ilyen események szinte kötelezőek. Vagyis hát nem muszáj, de mint az ékes példamutató, jobb, ha itt vagyok. Nem mintha zavarna, szeretem az ilyen kis összeruccanásokat, mindenki ingyen eszik, és mindenki, mindenki jól érzi magát, és házon belül jobban összekovácsolódik a nép. Ez lenne a lényege az egész beosztásnak, nem? Az ember olyan társaságban van, ahol hamar megtalálja a közös hangot másokkal, és mindenki számíthat mindenkire, mert egy nagy család az egész. Vagyis én egy családban érzem magam, aztán kinek hogy. Elmosolyodva igyekszem integetni mindenkinek, meg váltani pár szót mindenkivel, és mivel még mindig nem tudom az egész ház nevét betéve arccal meg mindennel - szégyen szégyen, tudom - ezért igyekszem nem nagyon a nevükön szólítani őket.
- Óó, szia Nóri - elvigyorodva köszönök rá, mikor mellé sodródom. Ő az aktívabb tagjaink közé tartozik, egy csomó mindent csinál, szóval ő kivételesen megmaradt az emlékezetemben.
- Nagyon csini vagy ma, tetszik a ruhád, meg a hajad, meg minden - bólogatva támasztom alá a véleményem, miközben bekapok egy sütit, és igyekszem egyszerre enni meg érthetően beszélni is. - Mint egy igazi spanyol senjorita - büszkén bólintok még egy utolsót, miközben lenyelem a falatom, és összedörzsölve tenyereim szabadulok meg a morzsáktól.