Lucy Moonlight INAKTÍV
RPG hsz: 62 Összes hsz: 1808
|
Egy magas idegenTermészetesen kioktatott, hogy ne legyek naiv. Ő meg ne legyen ennyire földhözragadt. Kicsit dühített, hogy azt hiszi, hogy egy törékeny virágszál vagyok. - Igen, képzeld tudok magamra vigyázni. És, gondolkodok.- fontam össze törzsem előtt a két kezemet, majd elindultam a falu felé, majd pár lépés után visszafordultam. - Látod, nem kell rám vigyázni! El tudok jutni a kastélyig egyedül is. Persze úgy, hogy nem támad meg senki.- makacskodtam, közben pedig leeresztem magam mellé a kezeimet, és észrevétlenül végigsimítottam a pálcámon.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lucy Moonlight INAKTÍV
RPG hsz: 62 Összes hsz: 1808
|
Öhm... igen? Mert ha nem is a tesi miatt, van kémia, rajz, technika, matek, angol, töri, +2 rajz a másik osztállyal. Hogy lehet nem szeretni a hétfőt?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lucy Moonlight INAKTÍV
RPG hsz: 62 Összes hsz: 1808
|
LeaÉppen, hogy felébredtem, megállapítottam, hogy lekésem a reggelit. Nem mintha nem tudnám, hogy hol a konyha, csak nem akarok már az első hetekben kihágással pontlevonást szerezni. Bár, vizsgaidőszak volt, és nem volt valószinű, hogy ezekben az órákban szeretnék a házamat néhány ponttal csonkítani, de nem ártott, ha gyorsan ott termek. Azonban, ahogy kiértem a klubbhelységünkat rejtő portrén, belebotlottam egy lányba. Nagyjából tíz centivel volt nálam magasabb, de, most, hogy egy magasított sarkú cipő volt rajtak, ez nem tűnt olyan vészesnek. Hosszú, barnás haja volt, és ügyesen megállapítottam, hogy még nem láttam errefelé. ~ Valószínűleg más házból való.- gondoltam magamban, majd képzeletben megtapsoltam magam. - Szia! Én Lucy vagyok, de nyugodtan becézhetsz, úgy, ahogy akarsz- mutatokoztam be, majd tisztáztam vele, hogy hogyan szólíthat.
|
|
|
|
Lucy Moonlight INAKTÍV
RPG hsz: 62 Összes hsz: 1808
|
LeaSzerencsére a lány nem vette tolakodásnak, hogy csak úgy bemutatkoztam, amiután összeütköztünk. - Semmi baj!- vágtam rá lazán, ami nekem elsőre egy kicsit furcsa volt így a saját számból hallani. Megkérdezte, hogy mi van a portré mögött. - Öhm, hát, izé...- próbáltam kibúvót találni, de sehogy sem sikerült. - Azt nem mondhatom el. Szívesen elmondanám, de nem tehetem- mondtam szemlesütve, mert hát így kezdeni egy "barátságot"... sőt, egyeltalán nem voltam benne biztos, hogy még mindig akar velem barátkozni. - Te melyik házba tartozol?- tettem fel kérdésem.
|
|
|
|
|
|
|