Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szeretek beszélni. Nem azon a terjengő módon, hanem kellemesen. Ami jön belőlem. Viszont hallgatni is szeretek, amikor a helyzet megkívánja. Ez most megkívánja. Némán bólogatok a hölgy magyarázata közben. Kezeim az asztallapon összekulcsolva. Hol őt figyelem, hol lesütöm kissé a szemem. A szemem, ami lassan, de biztosan nedves csillogásba kezd. Lélegzetvételeim egyre jelentősebbek, néha talán aprót sóhajtok is. Szám olykor beleremeg.
Eddigi tevékeny és kalandos életem során sok szenvedésnek és halálnak voltam a tanúja. Viszont kétségbe esni akkor fogok, ha ezek már nem ráznak meg. Egyelőre ez nincs így. Koránt sem. Főleg, ha az elmúlást ilyen búcsú kíséri. Nem várt, végső elköszönés. Akár egy sajttorta, vagy egy kedves rokon látogatásának formájában.
Átveszem a gyászjelentést, egy hálás bólintással. Nem lehet könnyű a lánynak mindezt végigcsinálni. Látom is rajta. Bár tartja magát, amennyire lehet.
- Mindkét öntetet szeretem - mosolyodom el percek óta először.
- Felezzük meg őket, ha ez jó így önnek - ajánlom, már rendezgetve is a tányérokat, kiegészítőket. Nem szokásom csak ülni és várni, hogy kiszolgáljanak. Szeretek mindenhez hozzájárulni. Különösen az ilyen pillanatokhoz. Teszek is a sajtortám egyik felére a gyümölcsös, másik felére a karamellás szószból. Villámra kanyarintom az első falatot és megemelem a doktornő felé. Mintha csak a poharam emelném a nagynénje egészségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Evena Noxen
éjjel az utcán
Jó társaságban csak úgy repül az idő. Egy rég nem látott, kedves ismerősömmel ültem be a csárdába beszélgetni, és mire észbe kaptunk, már az éjszakában találtuk magunkat. Búcsút vettünk hát. A kastély felé ballagok. Összébb húzom magamon kabátomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Evena Noxen
éjjel az utcán
Gondolataimba merülve bandukolok. Összerezzenek az üvegtörés hangjára. Megállok és körbenézek, honnan jött a zaj. Lassan megindulok arra, amerről hallani véltem. A patika felé, ha nem csalt a fülem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Evena Noxen
éjjel a patikánál
Ahogy közelebb érek, egy hálóinges nő alakja rajzolódik ki. Hunyorgok kicsit, hogy biztosan jól látom-e. Azt pedig hamar összerakom, hogy ez bizony a falu gyógyítója lesz, akihez volt már szerencsém. De miért jött ki hálóruhában? És... most veszem csak észre... egy sarló van nála?
- Jól van? - kérdezem, kissé még távolról, de megszaporázom felé lépteimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Evena Noxen
éjjel az utcán
Úgy látom, nem esett baja. De ezt hamar meg is erősíti szóban.
- Mi történt? - nézek fel az ablakra.
- Vigyázzon, nehogy belelépjen! - mutatok az utcán heverő üvegszilánkokra, miután észreveszem, hogy mezítláb van.
- Szabad? - veszem elő a pálcámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bólogatok, hallgatva válaszát. Körbenézek. Nem látok senkit a közelben és akkor se láttam, mikor idekaptam a fejem a csörömpöléskor.
- Talán a huzat - vélekedek, majd pálcámat suhintva kimondom a megfelelő igét. A kis szilánkok felröppennek az ablakkerethez és igyekeznek szépen összeállni. Ám mivel túl sok darabkára tört, nem lesz az igazi az eredmény. Megtenni megteszi, de nagyon karcos. Lehet, hogy cserélni kell majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A hivatalban tettem tiszteletemet az imént. Így van ez, ha iskolaigazgató az ember. Nem intéztethetek mindent az irodavezetőmmel. Nem is akarom. Van, amin személyesen jobb megjelennem. Most is egy ilyen ügy után baktatok a falu utcáján, vissza a kastély felé. Nyomomban Pajkos szedi tappancsait.
A patikánál lelassítok. Elpillantok a múltkor betört ablak felé. Most szebb, mint új korában. Elmosolyodom ezt látva. Ha meg már egyszer itt vagyok, és nem kell annyira sietnem, úgy döntök, beköszönök.
- Várj egy kicsit, Pajki... - szólok hátra kutyámnak, miközben benyitok.
- Szép jó napot! - köszönök, körbetekintve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem szólok többet egyelőre. Megvárom, hogy végezzen. Nem akarom zavarni. Ki tudja, milyen kényes művelet az, amiben benne van éppen. Addig is kioldom talárom és körbenézek. Igazán impozáns egy gyógyház ez. A bámészkodás közben olykor kipillantok kutyám felé, aki szépen üldögél az ajtó mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mikor szembefordul a hölgy, rámosolygok és közelebb sétálok.
- Igazán mutatós, igen - bólogatok. Meg sem fordul a fejemben kétértelműség. Csak és kizárólag a patikáról beszélek. A lányt nem illetném ilyen egyszerű jelzőkkel.
Meg akartam kérdezni, Pajkos bejöhet-e. Azonban meglátom az újságot, amit elővett. Az Edictum az. Akkor tehát jól sejtettem, hogy a múltkori megjegyzése a lapban megjelentekre vonatkozott. Mosolyogva sütöm le a szemem.
- Olvasta - állapítom meg csöndesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A nekrológ. Igen. Vonásaim szomorkásabbá válnak.
- Nagyon szép írás - bólogatok, együttérzően szemlélve őt. Pár pillanatig csöndben maradok, eltöprengve kicsit, majd ismét elevenség költözik vonásaimba.
- A festmények már csak ilyenek. A diákságról nem is beszélve - mosolyodom el szélesen, visszatérve az újságban megjelent cikkre, mely szerint a doktornő és én egybekeltünk. Még a mellékelt fotó is egészen ezt a benyomást kelti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolyom megmarad bár, de össze kell vonjam kissé szemöldökömet, amikor azokról a bizonyos jelekről beszél. Mindezt pedig nem csak azért teszem, mert nem igazán értek egyet a felvetéssel. Nem kell az embereknek az égvilágon semmi ahhoz, hogy mindenféle elképzelésekkel álljanak elő.
- Nem... Nem igazán - rázom a fejem, kissé talán félszegen. Félszegségem azonban nem a válaszom bizonytalanságát mutatja, sokkal inkább csak a lány hevülésére reagálok. Meg arra, hogy letegez. Ez eddig nem volt jellemző köztünk.
- Önt igen? - kérdezek vissza higgadt kedvességgel, tartva a magázó formát, hiszen én nem látom semmi okát, hogy felbontsuk azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Semmi baj - rázom a fejem szelíden.
- Sajnálom, hogy Önt zavarja. De higgye el, az iskolaújság olvasó pontosan tudják, hogy abban az egy-két rovatban mindig csak olyan történtek jelennek meg, amelyeknek legfeljebb valamilyen minimális alapja van, de igazságtartalma nem annyira sok - próbálom megnyugtatni őt efelől. Senki nem fogja elhinni, hogy valóban házasok lennénk. Ezek inkább csak amolyan szórakoztató felvetések. Ha lenne is, aki komolyan veszi, hamar helyreigazítják a tévedését.
A lány magyarázkodására nem tudok nem elmosolyodni kissé. Mivel pedig nem fejezi be a mondatot, csak megemelem szemöldököm, várva a folytatást. Kiváncsi vagyok, mi a baj. Miért gond neki az a cikk? Persze, meglehet, egyszerűen csak nem szeret semmilyen sajtóorgánumban szerepelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sok ez nekem. Már ami a szép szavakat illeti. Lesütöm szemem és csak mosolygok a felsoroláson. Viszont felkapom a fejem, amikor saját magát jellemzi. Bár igaz, nem feltétlen becsmérlő jelzőkkel. De a hangsúlyából és a szövegkörnyezetből valahogy azt veszem ki. Úgyhogy tekintetemmel üzenem, ne legyen ilyen szigorú magához.
- Ilyen felemelő példák előttem is állnak - árulom el, jó érzéssel. Nem feltétlen olyanok, amelyek a halált győzték le, hanem olyanok, amik az élet kihívásait és a hosszú éveket.
- Ó - adom ki egyfajta együttérzés hangját a múltkori csalódását illetően. Gondolom, nem gyakran fordul ez elő vele. Vélhetően kevés elutasítást kap, ha ez most így szíven ütötte. Pedig hát csak a könyvekben és mesékben talál egymásra rögvest a két főszereplő. Az életben az egyik egy mellékszereplővel találja meg a boldogságot, a másik pedig magával a léttel, nem valaki mással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Azt hiszem, hevernek azok a jelentkezők garmadával a lábai előtt, csak túl alacsonyan és nem feltétlen veszi észre őket. Ez természetesen szíve joga. Különben viszont dehogy kell örülnie, hogy velem összeboronálják. Mosolyogva fejet is rázok. A magyarázatát viszont még mindig türelemmel várom. Mint odakint a kutyám engem. Jól elnézelődik. Én is kipillantok felé kicsit. Nem erőltetem, hogy bejöjjön. Talán jobb is neki ott kint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Jól teszem, hogy kivárom a magyarázata végét. Hiszen már az elején sejtem, nem pont az bántja, hogy ez a hír nem igaz egészében, hanem az ő szerepe benne.
- Ne bánkódjon emiatt! Ilyesmin nem érdemes emészteni magát - buzdítom erre, lágy kedéllyel. Ugyanígy igaz lenne azt is mondanom, hogy fiatal még, és hogy akár már ma találkozhat ezzel a társsal. De tudom, ebben a pillanatban egyik sem vigasz.
- Minden eljön a maga idejében - ezt azért ki kell mondanom. Közben bólogatok, szememben szent meggyőződéssel. Élnünk kell az életünket és tenni, amit szeretünk és amiben hiszünk. A többi jön magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem is próbálkozom ráerőltetni ezeket a gondolatokat és érzéseket. Magának kell eljutnia erre a pontra. Én is magamtól jutottam el. Csak én valamikor kamasz koromban. Puszta szerencse. Ilyen alkat vagyok. Nem hajhászok semmit és nem vágyom búsan olyasmire, amit nincs hatalmam megteremteni.
- Remélem, azért nem fog kerülni engem emiatt! - közlöm mosolygón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sóhajtok egy kissé talán nehézkeset. Nem örülök, ha rajtam kívül álló okokból valakinek megváltozik a hozzáállása a személyemhez. Főleg a velem való viselkedése. Minden esetre bólint. Ha fontosabb számára, mit hisznek mások, mint az, hogy felkeressen valakit, ha szeretne, az az ő döntése. Tiszteletben tartom. Mások vagyunk.
- Nos igazából csak be akartam köszönni. Meg benézni. Nem jártam még itt - pillantok körbe a szép patikahelyiségben. Közben elkezdem bekötni talárom.
- Láttam, az ablakával is már minden rendben - bökök arrafelé fejemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Illik a helyhez - véleményezem az ablakot, bólogatva nézve fel rá. Közben hátrálok az ajtó felé. Talárom már összehúztam.
- Nos akkor... további szép napot - búcsúzok derűsen.
- Viszlát - köszönök el a lánytól, kilépve a patikából. Kutyám már pattan is fel ültéből farokcsóválva. Lehajolok hozzá, megsimogatom és mehetünk is. Vár minket a kastély.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

aggodalomra semmi ok, mindenki él és virul. csak vagy alszanak egész nap, vagy éppen édességet diktálnak magukba édesség után, vagy megfagytak odakinn. de majd felolvadnak. legkésőbb tavasszal

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy levelet írok éppen. Nem hivatalos levél. Mielőtt persze bárki azt hinné, hogy az igazgató sem dolgozik a szünetben, az igazán nagyot téved. De tény, ilyenkor a hivatalos és a nem hivatalos tennivalókból hasonlóbb mértékben jut ki, mint általában. Éppen ezen a baráti irományon ügyködök tehát a sátramban üldögélve, és elgondolkodó pihenőt tartok két mondat között, amikor észreveszem, hogy a Jack Russel Terrierem nincs sehol. Ez persze nem a kutyám neve, hanem a fajtája. A neve...
- Pajkos! - szólítom őt félhangosan, amint kilépek a sátorból. Csípőre teszem kezeimet, így nézek körbe a szomszédságon. Pár diák rám pillant, köszön nekem. Viszonzom az üdvözlést és már hozzá se teszem, hogy a kutyámat keresem. Ők, akik mellettem sátoroznak, már jól tudják, ki tartozik ehhez a névhez.
Megüti aztán a fülem egy nagyon gyanús kérdés. Bár az én ebem nem chipsimádó, de képes akármit megrágcsálni vagy akár be is falni. Úgyhogy nagy eséllyel őt találta meg a hang tulaja. Elindulok hát arra. Talárom súrolja a sátrak falát, ahogy lebeg jártamban.
- Á, hát itt vagy... - pillantom meg a lány karjaiban.
- Megette a chipsed vagy csak akarta? - kérdezek is rá egyből.
- Minden esetre elnézést érte - szögezem le bocsánatkérő mosollyal, hogy sajnálom, Pajki nevében is. De egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy kódorgás gátló bűbájt alkalmazzak rajta. Pedig talán az lesz a vége, hiszen egyre vakmerőbb sajnos. Addig nem volt gond, amíg csak elszökdösött az irodából és simogattatta magát bárkivel, aki az útjába akadt. De mindig messzebbre merészkedik mind távolságban, mind bármilyen más szempontból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szóval megette mindet. Gondoltam. Számat elhúzva rázom a fejem, megrovóan pillantva ebemre. Már amennyire egy kutyára lehet. Ő persze szánja-bánja bűnét. Fülét fejére simítja és nagy szemekkel néz. Igazán szégyelli a dolgot, egészen addig, míg alkalma nem nyílik egy újabb rosszaságra.
- Figyelni fogom, hogy érzi magát - bólogatok a tanácsára. Gyógyítóhoz azért nem rohannék vele. Falt ő már be mindenfélét, de nagyon jó szervezetük van ezeknek az állatkáknak. Minden esetre friss vizet mindenképpen teszek a táljába.
- Jack Russel Terrier keverék - felelem derűsen.
- Tartozom neked egy zacskó chipsszel - bólogatok, csípőre tett kézzel.
- De ha jó a burgonyaszirom vagy hasonló, azzal hamarabb szolgálhatok. Mugli üzletekben elég ritkán fordulok meg - vallom be töredelmesen. Hiszen az általa említett rágcsálnivalót nem nagyon kapni a varázsló boltokban. Legalábbos én nem igazán szoktam látni. Ez kifejezett mugli csemege szerintem.
Pajkos lekéreckedik a lány öléből és jön a lábamhoz bújni. Az orrával bökdösi a kezem, kicsit felugorva, aztán a vádlimnak dönti magát és várja, hogy lehajoljak simogatni őt. Ezt persze meg is teszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Amennyire üresek a folyosók, az én fejem annyira tele van. Meg a levegő is körülöttem, méghozzá papírokkal. Egy csomó irat lebeg a fejem felett és mellett, miközben haladok az irodám felé. Néha elkapok egyet-egyet közülük és beleolvasok. Ez az igazgatók sorsa. Mindig van mit csinálniuk. Az a szerencse, hogy én ezt élvezem.
A dokumentum felhőn át aztán észreveszek egy magas figurát. Elsöprök a kilátásból pár pergament és hamar ráismerek a jellegzetes, bőrdzsekis alakra.
- Professzor - szólítom meg elmosolyodva a hátát.
- Hogy van? - tekintek végig bicegő alakján, ahogy -kihasználva jelenlegi állapotát- hamar beérem. Azt hittem, már felgyógyult pedig.
- Ma-holnap fel akartam keresni - árulom el neki, visszaengedve a körülöttem lebegő papírok közé azt, amit éppen a kezemben tartottam.
- Volna rám most pár percre? - érdeklődöm meg tőle, felfele pislogva rá.
- Csak amíg elérünk mondjuk az irodámig. Nem tartanám fel soká - nyugtatom meg efelől, ám lehet, ez esetben most magamból indulok ki, hiszen hiába igyekszem még a fontosabb teendőkkel is mihamarább végezni, mintha folyamatos késében lennék. Így év vége tájt egy nyugodtabb étkezés vagy hosszabb alvás elég nagy luxus.
Közben Pajkos kutyám is befut. Szó szerint. Csak úgy süvít utánunk, kicsit túl is szalad rajtunk, aztán rohangászik körülöttünk, szépen kísér minket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Válasza első felét mosolyogva, bólogatva hallgatom, aztán ezt az egész kifejezést még megspékelem azzal, hogy felvonom szemöldökön, mikor a lányaihoz ér.
- Ó, nahát... ezt... örömmel hallom... ? - állapítom meg derűsen akadozva, és reakcióm végére valahogy egy kis kérdő hangsúly is odaszökik. Egy részről mert nem nagyon látom át, nekem erről miért kell tudnom, más részről nem vagyok biztos benne, hogy a lányai is felhőtlenül boldogok ettől. Dehát egy apával kár lenne erről vitába szállni. Nem is teszem.
- Remekül, remekül. Dolgosan - felelek bólogatva és látszik rajtam, hogy nálam a remekül és a dolgosan tényleg szorosan összefügg. Szeretek nyüzsögni.
Jól elvigyorodom a vélekedésén a sétánk időtartamát illetően, aztán nekikezdek.
- Van egy jó meg egy rossz hírem. Kezdem a rosszal - jelentem be, nem adva meg neki a választás lehetőségét. Magamból indulok ki, márpedig én szeretek a rosszon túl lenni és valami jóval leöblíteni.
- Olyan híresztelések kaptak szárnyra, melyek szerint a legutóbbi eridonos összejövetelen néhány kiskorú is fogyasztott alkoholt... Erről tud valamit? - nézek rá felfelé fürkészően. Barna tekintetem vádlónak nem vádló, viszont látszik rajtam, hogy az igazat szeretném hallani, és különben is annyira már ismerhet, hogy tudja, meglehetősen szabad szellemű és elnéző vagyok. Jobb velem egyenesnek lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egy amolyan vagy-úgy féle hang hagyja el a számat, ahogy kiderül, a háza diáklányaira gondolt az imént. Bár ettől talán még jobban összezavarodom. Azonban úgy döntök, ezt a témát aztán tényleg nem kell tovább taglalni.
Figyelem őt, ahogy morfondírozik a kérdésem nyomán, aztán lemosolygok kicsit Pajkosra, aki éppen az eddigi folyosón rohangálás után most pihenésképp mellénk szegődik és kényelmes tempóban bandukol mellettünk. Közben érkezik a válasz.
- Köszönöm - felelek mindössze ennyit. Nincs mit igazán többet beszélni erről. Ha azt mondja, nem tud ilyenről, akkor nem tud ilyenről. Az pedig elég, hogy megígéri, kiemelten figyelni fog erre a későbbiekben.
Éppen elnézést akarnék kérni a harcias papíromért, amikor elkapja azt és felolvassa nekem. Nyitogatom kicsit a számat, hiszen felmerült bennem, hogy megkérem, ne olvassa el. De mire ezt megtettem volna, már megtörtént és a levél a semmibe foszlott. Egy apró sóhajjal engedem el a dolgot. Tudom, sokan tartanak pipogyának vagy éppen tehetetlennek a természetem miatt, azonban én egyszerűen csak békés vagyok, ráadásul súlyozok mindent. Úgy gondolom, van, amiért nem csak érdemes, de kötelességem is szót emelni, azonban egy felnőtt férfit nem fogok nekiállni megnevelni. Ő ilyen. Amíg ebből nincs különösebb gond, addig én nem fogok itt háborogni.
- Hát rendben - nyugtázom a levél tartalmát.
- Na de a jó hír... - térek vissza a témánkhoz és ehhez meg is állok a folyosó közepén, szembe fordulva a nálam egy-két fejjel magasabb professzorral.
- Az eridonosok továbbra is számítanak Önre, mint házvezetőjükre. Gratulálok - nyújtok kezet a férfinak. Kutyám leül mellénk és farokcsóválva figyel minket meg a körülöttünk repkedő iratokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Valóban, bizony. Nagyon jól végzi a munkáját a házban, minden kezdetleges ellenérzésének dacára. Nem egy tipikus tanárforma ő, ám végül az ilyen extravagánsabb figurák szoktak a leghatékonyabbnak bizonyulni. Az biztos, hogy ők hagyják a legmélyebb nyomokat a tanulókban.
- Valahogy hasonlóan vagyok. Nem hiszem, hogy túl jó, ha egy ház túlságosan ráfeszül a pontversenyre, viszont az mindenképp előnyükre válik, ha tesznek és dolgoznak valamiért, ami a közösséget szolgálja - fedem fel saját vélekedésemet, miközben indulok tovább. Pajkos is felpattan és folytatja a bóklászást, mancsai szedését. Nagyjából fél távnál tartunk az irodám felé vezető sétában.
- Nagyrészt itt - felelem, szélesen elmosolyodva.
- Az időm másik felében a szüleimmel és testvéreimmel Olarszországba látogatunk a rokonokhoz - árulom el neki, hogy azért persze nem a kastély üresen kongó falai között szándékozom eltölteni a teljes szünetet. De tény, hogy van itt mit csinálni mind az évzárással, mind a majdani évnyitással kapcsolatban.
- Hát Ön? - kérdezek vissza, felfelé pislogva rá, ám miközben a válaszát hallgatom, a fejem körül és fölött keringő dokumentumokba hirtelen mintha belekapna egy nem létező szél és egyszerűen nekisodorja őket az egyik festménynek. A kép lakóinak tompa jajveszékelése hallatszik a papírok tömege mögül. Nagyot sóhajtok és megindulok arra, elővéve pálcámat. Teljesen hozzászoktam már a Fejetlenség Folyosójának furcsa eseményeihez. Nem úgy, mint Pajki, aki nekiáll ugatni kicsit az irathalomra a falon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Végre süt a nap és csicseregnek a madarak. Ki az az őrült, aki ilyenkor nem jön ki egy kicsit a szabadba? Már amennyiben persze nem vámpír vagy fényérzékeny az illető. Vagy csak olyasvalaki, aki a hűsebb időt részesíti előnyben. Hm. Inkább át is fogalmazom a kérdést: milyen őrültség lenne tőlem, ha nem jönnék ki ilyenkor egy kicsit a szabadba? Hiszen mindenem megvan ahhoz, hogy élvezzem a tavaszt. Magyar-olasz vérem hozza a papírformát. Nem mintha volna olyan időjárás (a szélsőségest kivéve), amit ne szeretnék valamiért, azonban tény, hogy elememben ilyenkor vagyok.
Zsebretett kézzel ballagok ki a rétre. Szétnyitott talárom látni engedi, hogy alatta világos, lazán gombolt inget viselek. Kutyám boldogan futkározik körülöttem, és csakhamar megindul a maga felfedező útjaira a közelben. Hagyom kóborolni, nincs mitől féltenem itt és nincs, akit féltenék tőle. Végtelenül barátságos alak. Ezt jól mutatja, ahogy egy távoli padon üldögélő pár diákban azonnal új barátokra talál. A tanulók megsimogatják és kerítenek is egy botot, amit eldobhatnak neki. Mosolyogva figyelem a jelenetet, a fűben lépkedve. Mivel a tanoncok már jól tudják, hogy ez a kis Jack Russel Terrier én kutyám, keresnek is engem a tekintetükkel. Amikor meglátnak, biccentenek nekem. Van, aki még hangosan oda is köszön. Integetek nekik.
Ám nem csak egyszerű természetélvezés végett vagyok itt. Összekötöttem a kellemest a még kellemesebbel és küldtem egy baglyot Bárcián barátomnak, hogy találkozzunk a réten. Túl sok napja már, hogy csak futólag látjuk egymást, mindössze egy üdvözlésre meg pár röpke szóváltására. Ennek véget kell vetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Megérkezik a nálam jóval lengébb öltözékű barátom. Részemről a kastélyban és a birtokon mindig legalább talárban tartózkodom. Érdekes, hogy amennyire felháborítóan nyitott szellemű vagyok, annyira ragaszkodom a hagyományokhoz is. Nálam ez a kettő tökéletesen megfér. Éppen ezért egy pillanatig sem zavar, ha más mondjuk lazább ruhákat vesz fel az iskolai dolgozók közül, én azonban igazgatóként kellemes kötelességemnek érzem mindig megadni a módját az öltözködésnek. A hűtő bűbájok ebben nagy segítségemre vannak. Különben már régen elolvadtam volna a napon.
- Szia - fordulok Bárcián felé széles mosollyal.
- Örülök, hogy itt vagy - szorítom meg finoman, barátságosan a karját.
- Ne is mondd! - hunyorgok kicsit én is a nap miatt. Közben pedig ráérősen sétálok tovább, egyre közelebb jutva a padon üldögélőkhöz, akik felváltva dobják el a botot Pajkosnak. Ki puszta kézzel, ki némi bűbáj segítségével. Ez utóbbival néha a bolondját járatják vele, hisz a bot hol bumerángként viselkedik, hol mondjuk cikázik.
Visszatekintek a kastélyra, ha már szóba hoztuk. Végignézek rajta párszor, hiszen a nap nagy részében csak belülről csodálhatom. Pedig milyen pompás látvány így kívülről is, főleg ebben a tavaszi verőfényben. Soha nem unom meg.
- Itt jó lesz - közlöm a rét egy teljesen random pontján, félig egy fa árnyékában, kezeimet csípőre téve. Elégedetten nézek körbe, és azt igazából csak én tudhatom, mire lesz olyan nagyon jó ez a hely. Azonban nem telik bele pár pillanatba és barátom is meglátja. Előveszek ugyanis talárom belső zsebéből egy kék-zöld kockás kendőt, amit ahogy megrázok, a sokszorosára növekszik, pléd lesz belőle. Szépen engedem a földre ereszkedni, majd ismét előveszek valamit a zsebemből. A tárgy egy szalmagombolyagra emlékeztet. Odadobom a pokrócra, mire piknikes kosárrá változik.
Rámosolygok jóképű társaságomra és bűvészeket meghazudtoló eleganciával intek a leterített pléd felé, így kínálva őt hellyel. Ugyanis nem pusztán kutyasétáltatásra hívtam, hanem egy kellemes piknikre is. Ha nem éhes, akad majd neki innivaló vagy csak egy kis elmajszolgatható gyümölcs. Hogy pedig legyen a kis találkozónkban némi lázadás és rendbontás is: felhívnám a figyelmet arra az apróságra, hogy mi az egy köpésre található piknikező tisztás helyet bizony a réten fogunk nekiállni piknikezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Csak jót mosolygok elismerő szavain, miközben magam is kényelmesen helyet foglalok a pléden, taláromat alám simítva. Kilebegtetek a kosárból ezt-azt. Magamnak mindenképpen egy sütőtökleves üvegcsét meg egy szendvicset. Jobban Bárcián felé fordítom közben a kosarat, így bátorítva, hogy szolgálja csak ki magát mindenképpen. Részemről ezt a pikniket korai vacsorámnak is szántam. Jól tudom, hogy miután elbúcsúztunk barátommal, ismét a munkába vetem majd magam, akkor meg már éjjel lesz, mire szembe jutna enni valamit. Az időm beosztásáról szóló szavak éppen összecsengnek mindezzel.
- Azt igazából én se - közlöm derűsen.
- De tényleg - bólogatok egy falat lenyelése után.
- Mindig úgy kezdődik a nap, hogy elképzelésem sincs, hogyan leszek kész mindazzal, amit beterveztem mára, meg amiket Oravecz kisasszony betervezett nekem, aztán valahogy mégis minden megvan - vonok vállat én is. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ha én dolgozom, akkor dolgozom. Vagy az asztalom mögött ülök, dokumentumokat átnézve, aláírva papírokat, tárgyalva éppen valakivel; vagy nyakamba veszem a kastély, a falut, a hivatalokat és meg sem állok. Hogy nem fáradok-e el? Dehogynem. Nincs is gondom az alvással. Azonban én ezt nevezem kellemes fáradtságnak. Ezért jó, ha olyasmi a munkád, amivel könnyedén és szívesen foglalkozol.
- Szóval... - veszem fel a fonalat.
- Elég szépen megindult ez a tanév is. Örülök, hogy a legtöbb házvezetőnk viszi tovább a posztját. Szeretem, ha vannak ilyen állandó, biztos pontok a tanulók életében - taglalom neki az első adandó témát, ami eszembe jut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom és akiket mind társaságban, mind négyszemközt ugyanúgy szólítok, akkor sem említem másképp, ha nincsenek jelen. Márpedig szeretem a tanárokat professzorozni és az irodavezetőmet pedig -úgy éreztem a kezdettől- illendő mondjuk kisasszonyoznom. Ezek mind-mind a bagolyköves diákévek emlékeiből maradtak rám. A tanárok így beszéltek egymással, így szólították egymást és ez elmondhatatlanul tetszett. Azt hiszem, a ruházkodásom is erről a tőről fakad.
- Gondolom - bólintok együttérzően, amikor barátom elmondja, hogy hiányoznak neki a kékek. Különben pedig egy pillanatra se villant fel bennem, hogy a házvezetőkkel kapcsolatos megjegyzésemmel őt minősítsem. Eszembe se jut. Megértem én a távozó kollégák indokait, viszont tényleg nagyon örülök, ha a dolgok úgy alakulhatnak, hogy tudnak maradni a szerepükben.
- Természetesen - biztosítom erről egy korty után.
- Noha Várffy-Zoller professzor nem volt teljesen elragadtatva a megbizatástól, de kétségem sincs felőle, hogy lelkiismeretesen végzi majd a feladatát. A többi meg... nos... csak rajta áll - húzom fel vállaimat ártatlanul. Hiszen az ilyen helyzetekből még akármi lehet. A végén úgy megszereti a levitásokat, hogy elengedni se akarja majd őket.
- Ellátogatok olykor egy-egy önkéntestársamhoz. Szeretem tudni és látni, hogyan állnak a törekvéseink és mindaz, amit évekkel ezelőtt építeni kezdtünk - felelem elgondolkozva. Csak akkor tartok egy kis szünetet, ha harapok a paradicsomos-sonkás szendvicsből. Azt az időt is kihasználom arra, hogy merengjek azon, miket is csinálok ténylegesen az igazgatói tennivalóimon túl.
- A szünetben pedig elutaztunk a családdal meglátogatni a rokonokat Olaszországban - mesélem el neki mosolyogva gyorsan ezt is, ahogy eszembe jut. Bár lehet, tudott róla, hogy elvagyok, de személyesen még nem említettem neki.
- És te? - passzolom vissza a gurkót, mielőtt kortyolnék egyet.