Feszült figyelemmel követi a férfi minden egyes mozdulatát. Fel-felpillant arcára, szőke fürtjeire, de leginkább a keze, s annak mozgása köti le a figyelmét. Számára ez nagyon különleges és nem mindennapi, tekintve, hogy néhanapján látott bűvészkedést a cirkuszban, de ilyen közelről soha.
Kiválasztja a jobb oldali kártyát, és ujjai közé csippenti. Kérdőn néz az Idegenre, csak szeretné megtudni, ki húzza-e ujjai közül. A válasz igen, Hella pedig óvatosan, finoman tartva veszi el a lapot az utasításnak megfelelően.
Csodálkozásra álló ajkait megnyalja, majd vékony csíkká préseli. Zöldjeivel kémleli a másik kezének mozgását, ahogy csiribú-csiribá minielőadást tart neki. Csak neki. Nem tűnik fel a lánynak, de furcsa melegség járja át mellkasát.
Hang nélkül bólint és visszanyújtja a lapot, aztán újra felnéz a másik arcára. Pislog néhányat mielőtt visszavezetné tekintetét a kártyalapra, és a szavakat követően nagyon halk, de határozottan érezhető kuncogást ad ki magából. Ez minden, amit mutizmusa még olykor-olykor megenged.
Újra kezébe veszi a választott kártyát, és szemlátomást tetszik neki a kis meglepetés. Az óra, ami erre került, mosolygásra készteti. Mellkasa emelkedik a nagy sóhaj alatt, aztán száját nyitja, de hang nem jön ki a torkán. Most éppen íróeszköz sincs nála, amivel köszönetet tudna mondani.
Borzas hajába fúrja szabad kezének ujjait, majd megtorpanva a kártyát szívéhez emeli. Az Idegen szemébe néz, és néhány másodpercig ott tartja a lapot. Reméli, ezzel érti a köszönetnyilvánítást.
A röpke másodperceket követően visszaadja a lapot, és lopva oldalra pillant. Talán a másik is látja, hogy a nőre vezet a szeme. Jobbját a zsebébe dugja, ahonnan már ökölbe szorítva húzza ki, és rakja át a férfiéba.
Számára a testi érintkezés sokkal többet jelent, mint a szavak, így könnyedén lép kapcsolatba másokkal ebben a formában. Most pedig nincs más lehetőség arra, hogy a zsebórát a másik zsebébe csúsztassa.