32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Alexandra Rachel Hanna Flaviu összes hozzászólása (36 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Lengyelország
Írta: 2014. június 14. 18:45
Ugrás a poszthoz

Petre, válás

Ma hivatalosan is, ismét Mrs. Flaviuból Ms. Krise lesz a megszólítása. Ma elválnak. A házasságuk eleve kudarcra ítélt dolog volt. Petre nem házasságpárti, ő pedig túl görcsössé vált benne. Szeretné hinni, hogy mindaz, ami régvolt még most is meglehet, ehhez pedig nem is kell mást tenni, csak elválni, hogy újra visszaszerezzék a szabadságukat. A dolog jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne.
A családjaikkal nem is közölték, mert nem akarták hallgatni a sápítozást, majd talán néhány hónap múlva, amikor csak úgy felmerül. Hamarosan úgyis házassági évfordulójuk lenne, a nyolcadik, biztos felmerül majd, hogyan szeretnék ünnepelni. Tíz év kapcsolat, nyolc év házasság. Ahhoz képest, hogy bukásra volt ítélve a dolog, egész jól kihúzták.
Járt ma Helennél is, jó volt kicsit beszélgetni vele. Ő is babát vár, ezzel hivatalosan is megint ők kerültek fölénybe. Boris pedig boldog, mindig örül az újabb gyereknek a háznál. Néha kicsit irigy volt rájuk, meg  arra, hogy milyen könnyen meg tudják oldani a problémáikat ennyi év után is, nekik viszont ez a képességük az évek során folyamatosan romlott, a vége pedig ide vezetett. Mondott azonban valamit Helen, nem szándékosan, csak úgy kicsúszott, ami nagyon megbotránkoztatta, és nagyon sok köze van a bizalomhoz, ami ezek szerint kezdettől fogva nincs meg a kapcsolatukba.
Mostanra már lehiggadt, ám mégis kicsit erélyesebb léptekkel közelíti meg az épületet és azon belül is a már várakozó Petrét. Külön jöttek, hiszen a Helennel való csajos beszélgetést Petre úgyis csak unta volna, egészen addig a pontig, ami ki nem tudódott most, és ami miatt az utolsó pár méteren a fejét rázza.
- Nem hiszem el, komolyan nem.
Halkan beszél, úgy, hogy lehetőleg más ne hallja, ez kettejük között is elég kellemetlen lesz. Eleve nem nagy nyilvánosan válnak, és akkor még ez is. Egyszerűen nem tudja elhinni a dolgot. Egész közel áll meg a férfihez, gyűrűs ujját, és rajta a gyűrűjét felé mutatva, mintha most látná a férfi először.
- Komolyan, nyomkövetőt tettél a gyűrűmbe, hogy mindig tudd, hol vagyok? Nem én vagyok az kettőnk közül, aki folyamatosan más nőkkel volt, és mégis te nem bíztál bennem? Miért? Mire volt jó ez az egész?
Ennyit arról, hogy több meglepetés már nem érheti Petrével vagy a házasságukkal kapcsolatban. A válasz viszont akkor is érdekli, nem számít, hogy évekig élt így.


Ruha
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. június 26. 15:33 Ugrás a poszthoz

Đomi

Mosolyogva hallgatja a fiú problémáit, igyekszik nyugalmat sugallni neki, anélkül, hogy erről említést tenne neki, csak egy kicsit hatol a fejébe, csak egy kicsit próbál nyugtató, ám mindenképpen hamis illatokat belecsempészni. Ezt a fiú nem is érezheti, hiszen nagyon erőlködnie se kell. Az elmúlt hosszú hónapok során eljutott már addig, hogy kiismerje, mi az, ami megnyugtatja a fiút, és mellette tud figyelni arra is, hogy mi mond.
- Olyat nem tudnak kérdezni. Különben is, a kérdezők nagyon idősek szoktak lenni, nem hallanak már olyan jól, ha valami nem stimmel, majd jelzem, ne aggódj, de már számtalanszor bizonyítottad, hogy az elmélettel nincs problémád. Csak lazán, képzeld azt, hogy én kérdezlek mindig, én is foglak, tévedés ne essék, mert nekem is kell, amolyan mentő kérdések lesznek, azt fogom kérdezni, amit a legjobban tudsz, hogy menjen az idő.
A másikra, mármint, hogy megzavarják kuncog egy kicsit és megrázz a fejét. Ezt elfelejtette elmondani, így itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba.
- Nem fognak. Azt csak én csinálom. Itt van egy kissé veszélyesebb pálya, ez tény, de a veszély csak akkor kezdődik, amikor már átváltoztál, és beléptél a pályára. Én viszont nem végzek fél munkát, ha valaki nálam tanul, az úgy tanulja meg az átváltozásokat, hogy azokat a kastély oltalmazó falain kilépve is alkalmazni tudja. Jó mesterem volt nekem is, aki továbbadta a tudását, és mellette megtanulhattam, milyen is az, amikor egy oktató nem figyel oda a világra, és milyen az, amikor úgy tanít, hogy azzal bármikor és bárhol megállhatod a helyed. Sokszor konzultáltam vele, ő az, aki a pályát is összeállította, a bizottság elnöke is ő lesz talán, de ez nem biztos. Egyet javaslok, álld a tekintetét, nagyon átható, mintha a vesédbe látna, de gondolj arra, hogy az első munkanapján felpofozta az egyik diákját, akivel azóta is rendszeresen találkozik, és társasjátékokat játszanak. Rá figyelj a leginkább, rendben? Ha beloptad magad a szívébe, akkor nincs már probléma, és ha egy olyan morcos embernek, mint Felagund professzor is sikerült meghódítania a szívét, akkor neked is menni fog.
Azt már nem teszi hozzá, hogy a nő amúgy animágus, hiszen érzi, ahogy a fiú a korábbi kijelentésétől megnyugodott, nem akarja most összezavarni azzal, hogy jaaa, amúgy az elnök az, mert lehet, akkor Đomi kifutna a világból.
- Persze, ettől nem kell tartanod, végig melletted leszek. Az átalakulás közben nyugodtan nézhetsz rám is, ha az megnyugtat, na de induljunk meg, mert még a végén azt hiszik nem is jövünk.
A fiú előtt lép be a hatalmas épületbe, ahol a recepción az eggyel lejjebb lévő szintre küldik, ott van egyedül olyan része a minisztériumnak, amit akármivé lehet alakítani. Biztatóan rámosolyog a fiúra, mielőtt kinyitnák előttük az ajtót, és a hét fős bizottság elé vonulnának.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 28. 18:00 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



Az elmúlt órák, talán napok is elég eseménydúsak voltak. Reggel szóltak neki, így a gyerekeket összekapva indult el Lengyelországba. Alina múltkor is, amikor itt jártak hisztizett, ami jogos, hiszen az apjáról van szó, de túlzás is, hogy így viselkedik, zavarva másokat, így aztán azt mondták, a nagyapához kell menniük, mert anyuék elutaznak. Apu már várja is őt, szóval nem maradhat. Utál hazudni a gyerekeinek, de ez olyan jól sikerült, hogy kivételesen semmi ellenkezés nem volt.
Onnan egyenesen ide jött, és azóta itt van. Amikor az orvosok vizsgálják elmegy egy kávéért, nyújtózik egy kicsit, próbálja ébren tartani magát. Könyvet és magazint olvas, hatodszorra is átfonja a haját, ami eleve nem kis munka, még altatódalt is dúdolt, hogy ébren maradjon. Ez utóbbi ugyan nagyon ellentétes dolog, de működött.
Volt ugyan egy nehéz időszak, amikor el-elaludt, azonban nagyrészt ébren volt, mert amikor mégis lehunyta a szemét, egyből látta, ahogy a férfi nekicsapódik valaminek és felborul, ez pedig nem olyan dolog, ami mellett kellemesen lehet pihenni. Abban a pillanatban, hogy Petre kinyitja a szemét, ösztönösen felpillant rá és hiába képzelte el vagy ötven féle módon, hogyan osztja ki Petrét a hülyesége miatt, most mégis csak felkel, és óvatosan, hogy ne fájjon neki nagyon, végigsimít az arcán.
- Üdv újra köztünk.
Bármennyire is igyekszik, hogy az arca nyugodt maradjon, mégis könnyessé válik a szeme, ami szinte mindent elmond arról, mit is érez odabent.
- Szólnom kell az orvosnak, hogy nézzen meg, addig ne csinálj semmi hülyeséget, jó?
Egy puszit is nyom a férfi homlokára, mielőtt kisétál, és vár kint egészen addig, amíg megvizsgálják, és visszaengedik. Addig igyekszik helyretenni magát, hogy határozottabban nézzen ki, ne úgy, mint aki minden pillanatban elsírja magát, mert az most pont nem segít a férfin.
- Miért csináltad ezt Petre? Egy vörös vagy barna mondott neked nemet? Tudod, hogy egy nő sem éri meg, hogy ennyire szétcsapasd magad. Mit fognak szólni az gyerekek, ha ezt megtudják, hm?  


Ruha
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 28. 23:22 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


- Várj, segítek.
Ellenkezésnek helye nincs, az ágy üres részére ül, táskájából, mint jól felkészült anya vesz ki nedves törlőkendőt, aminek hűsítő, kellemes illata nyugtathatja a férfit. Finom mozdulatokkal, óvatosan törölgeti az arcát, vigyázva, hogy ne okozzon neki nagyobb fájdalmat, mint amekkorát muszáj.
- Szóval egy szőke, pedig te a barna nőket szereted.
Nem is értette, hogyan vette el mégis őt, hiszen se nem magas, se nem vékony, se nem barna, és mégis leéltek egymás mellett majdnem tíz évet, ami nem rövid idő, főleg ha a házasságuk még négy gyermekkel is megajándékozza. Azt pedig senki se mondhatja, hogy nem Petre gyerekei, annyira hasonlítanak rá mind, hogy inkább az anyjuk lehetne kérdéses, ott csak a szülés ténye segít. Kicsit elhúzódva kidobja az elhasznált kendőket, kezét óvatosan a férfi kezére helyezve.  
- És mit szól a szőkéd ehhez?
Érdeklődik tovább, a férfi arcát vizsgálva, némi éllel a hangjában. Neeem, nem féltékeny, miért is lenne, hiszen ő kezdeményezte a válást, nincs rá joga, hogy most itt féltékenykedjen, csak mert a férfi továbblépett. Egy szőkével. Látatlanban is utálja a nőt, pedig valószínűleg nem tehet semmiről.
- Szegény Melanie… hát ő nincs jó bőrben.
Tudja, hogy a férfi mennyire szereti az autóit, mennyire odafigyel rájuk, és szinte már szerelmeiként tekint rájuk, így azt is tudja, hogy fáj, ha el kell veszítenie egyet, márpedig ez igen gyakran megesik.
- Elszállították azt, ami megmaradt belőle. Nem sok minden, nem is nagyon van értelme reménykedni belőle, hogy menthető, csoda, hogy te az voltál. Apád elhozta a visszapillantó tükröt, otthon van. Már ha a gyerekeid nem szedték még szét.
Nyilván feltűnt már Petrének is, hogy nincsenek itt, így gyorsan ezt is hozzáteszi még.
- Úgy tudják, hogy elutaztunk, örültek is neki, így nem kérdezősködtek. Nem akartuk, hogy Alina megint kiboruljon, mint a múltkor.

Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 29. 13:52 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



- Bizony, pedig azt mondják igen szép és drága autó volt.
Jó, hogy az embereknek ilyenek megállapítására is van ideje, viszont a férfi arca most már tiszta, így elégedetten nézhet tükörbe, már ha meg tudná tenni, jelen állapotában a feljebb ülés is megerőltető, a nő pedig jelezve, hogy ne csinálja, finoman a vállára teszi a kezét.
- Szerencséd van, ugrálhatsz még annyit, amennyit csak kedved tartja, de most pihenned kell. Nem szeretném, hogy pont most essen komolyabb bajod.
A férfi válláról a nyakára csúsztatja a kezét, ami egy igen ösztönös mozdulat már nála, és megsimogatja. Alinát is így szokta vigasztalni, amikor valami miatt szomorú. Legyen az az apja hiánya a vacsoraasztaltól vagy az, hogy egy kisfiú mindig meghúzza a haját.
- Tudod, hogy mindig jó helyre utazunk. Aranyosak voltak,, főleg Alina, azt mondta, hogy ha apa elvisz magával egy szép helyre, akkor illik érte puszit adni a szájára, mint régen. Nagyon szeretnék, ha tényleg ez történne, és apád adja még alájuk a lovat. Pedig azt hittem örül, hogy elváltunk.
Érik még meglepetések az embert ezek szerint, nem is kevés, elég csak arra gondolni, ahogy a férfi mondta, hogy nyugodjanak meg, anyu tudja, hogy kell apuval kedvesen bánni, és biztos kedves lesz vele. Azért reméli, ennél tovább nem megy, mert nem szeretné összetörni a gyerekei szívét, sem a sajátját.
- Apád azt mondta, néhány napig vigyázna ő a kölykökre, amíg össze nem szeded magad, és úgy nem nézel ki, mint aki tényleg elutazott csak. Elég komolynak tűnt a szándéka. Nagyon magányos lehet. Nem kellene neki társaságot szerezni? Amióta Rose elment, egyedül van. Biztos jól jönne neki, ha beszélgethetne olykor valakivel.
Bár ennél jobban nem gondolt bele a dologba, pedig lett volna ideje addig, amíg a férfi nem tért magához, de inkább arra fordította az energiáját, hogy pozitív képet próbáljon vágni, és ne lássa rajta Petre, mennyire aggódott érte.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 30. 16:15 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály

- Ez mondjuk igaz.
Sajnálja is a kislányt emiatt. A válás elején lévő hisztirohamok már épp elmúltak, nem kellene visszahozni ezt a divatba megint, szegény ajtó is biztos örül neki, hogy nem csapkodják be minden alkalommal, és Petrének is és Alinának is jobb úgy, hogy most béke van közöttük. Jó és rossz ez az állapot jelenleg, de minden változtatás nagyon kényes lenne.
- Szerintem nagyon édesek lennétek együtt. Apád a birtokból Playboy villát csinál, mindig érdemes lesz hazajárnod, ha legeltetni szeretnéd a szemed, aztán kiválaszt egyet, akit elvesz, aki mondjuk egy tízessel fiatalabb, mit te, és megszüli a gyerekeid nagybátyát, aki legalább egy évvel fiatalabb lesz, mint a legkisebb gyermeked. Legalább nem csak az én családom lenne terítéken, ha veszekszünk.
Nem mintha mostanában erre sor került volna, hiszen amióta elváltak, inkább olyanok mint két ismerős, akiknek merő véletlenségből van négy közös gyerekük is.  Most először vannak ilyen közel és ilyen közvetlen viszonyban azóta, hogy a férfi elköltözött.
- Szóval újra meg akarsz nősülni?
A kérdésre érződik a hangjában némi szomorúság, ami, bármennyire is igyekszik, kiül az arcára és a szemére is. Tekintetét azonban nem kapja el, még akkor sem, mikor a férfi pillantásába belepirul. Nem hitte volna, hogy kettejük között ez a beszélgetés elhangzik, pedig valljuk be, egy harminc alatti férfiról beszélünk, várható volt a dolog. A válasz előtt azonban az ujjai ökölbe rándulnak, majd egy magát is meglepő gyors mozdulattal, ajkai a férfi ajkain landolnak egy rövid csók erejéig, aztán elhúzódva, mint egy kezdő tini, zavartan a füle mögé tűr egy tincset, és igyekszik úgy beszélni, mint akinek nem ég az arca a hirtelen rátörő forróságtól.
- Umm … na és, jó volt a buli?
Igen, néha határozottan gyerekesen tud viselkedni.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 30. 16:57 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



A kérdésre, hogy mi ütött belő, ő maga se tudja a normális választ. Mi ütött belé? Hát az nagyon jó kérdés. Elfordítja a tekintetét a férfiről, szíve szerint el is futna, ha rátudná venni a testét, de azt mintha sóbálvány átokkal küldték volna meg, szinte mozdulatlan marad az ágyon ülve. Vállait kicsit megemeli, mint egy flegma vállvonást, majd a fejét is megrázza hozzá egy kicsit.
- Nem akarom, hogy legyen valaki, aki komoly, hogy elvegyél valakit, hogy gyereked legyen tőle. Nem a pénzed miatt, mert nem érdekel a pénzed, tőlem az egészet elverheted kocsikra, kaszinóban vagy amire jól esik, de, azt hiszem, én téged akarlak.
Azt mondják, ha az ember kimondja, ami a szívét nyomja, megkönnyebbül, hiszen a súly, mely eddig rátelepedett legördül, nem marad más, csak a szabadság. Hát ez kamu. Ő legalábbis egyáltalán nem nyugodott meg, szárnyalni meg aztán végképp nem szárnyal, hiszen fogalma sincs, hogyan reagál a férfi mindarra, amit most elmondott. Ideges és érzi, hogy elkezdett izzadni a tenyere. Ennyit régen nem szerencsétlenkedett már, nem is tudja, hogy kell. Eddig mindig olyan magabiztos volt, most meg semmi, mintha minden, ami eddig meglett volna benne, elpárolgott volna.
- Ha házasodni akarsz, gyere hozzám, vagyis vegyél el engem. Ostobaság volt a válás, elfelejtettük, hogy milyen emberek is voltunk az elején, hogy mibe szerettünk bele. Mind a kettőnknek megvoltak a maga hülyeségei, de nem láttunk túl a saját sértettségünkön. Én is hibáztam, sok hülyeséget csináltam, és te is sokat tűrtél, és tudom, hogy rossz döntést hoztam. Adj még egy esélyt nekem, kérlek. Ott van az a nagy ház, és hiába vannak ott a gyerekek, nem érzem jól magam úgy, hogy te nem vagy ott.
Egy szusszal, mint valami nagy, hazafias kampánybeszédet, úgy adja elő, majd mikor a lendület elfogy, az agya is reagál, és ijedten kapja a szája elé a kezét. Mintha valaki veritaserumot csepegtetett volna az italába.
- Oké, most már nevethetsz, tudom, elég nagy bolondot csináltam magamból.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 30. 18:51 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


- Meg saját magamat is.
Ezt csak halkan teszi hozzá, nem akarja, hogy a férfi esetleg ezen akadjon fent, de hát kibukik belőle, az ilyen csípős megjegyzések mindig kibuknak belőle, hiába próbálja visszafogni magát, az évek meg a rutin, amit a zöldek között elsajátított a mai napig megtalálhatóak.
- Nem, nem felejtettem el.
Azt azért már tudja, hogy nem célszerű kimondani „nem is fogom”, mert azzal bizony minden esélyét eljátszhatja. Már ha van egyáltalán esélye, Petre nem igazán tűnik boldognak, inkább menekülne szíve szerint, és ehhez még csak a fejébe se kell kutakodnia, minden ott van az arcán.
- Nem tudok mit tenni Petre, szeretlek.
Ez a szó pedig pont olyan őszintén cseng, mint a legelső alkalommal, amikor kimondta neki, amikor már biztos volt a dolgában, jóval azután, hogy a férfi elmondta neki, ő hogyan érez a nő iránt.
- Tudod ez sokszor nem racionális. Amikor eszembe jut, hogy milyen féltékeny voltál, ha megnézett valaki, vagy amikor megkérted a kezem, amikor Alinát először a kezedbe vetted, amikor mellettem voltál, pedig szétestem a sok bájitaltól, hogy fiút szülhessek neked, amikor még szinte aludtál, és lejöttél velem a pincébe, mert tudtad, hogy félek a dörgéstől, nem tudok úgy tekinteni rád, mint egy egyszerű emberre. Tudom, hogy sok minden történt közöttünk, ami nem szép emlék, de én se voltam szent.
A gyerekekre csak megforgatja a szemét és megrázza a fejét.
- Ha félnek, az éjszaka közepén, hiába hozzám bújnak, téged keresnek. Vacsoránál neked is terítenek. Nem királylányokról szól a mese esténként, hanem rólad, rólunk, a családunkról. A gyerekek nem léptek túl, azt remélik, hogy amikor „hazamegyünk”, akkor újra minden olyan lesz, mint régen, és nem  csak azért, mert apád ezt mondja.
Az utolsó kijelentésre viszont elneveti magát, na most jutott el oda, hogy kezd felszabadulni, hasonlítani a régi önmagára.
- Francba Bogolyfalvával. Te feladtad az itteni életed értem, most én jövök.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 30. 20:29 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


A feltételezés lehetne akár sértő is, ám most nincs kedve ilyenekkel húzni az időt. Láthatóan romlik a férfi állapota, bár reméli, hogy ez a korábbi balesetének köszönhető, és nem annak, amit éppen mond neki, mert az bizony összetörné a lelkét, ha csak ennyit tudna rá reagálni, és ezt komolyan is gondolná.
- Komolyan. Nem szórakozok veled. Úgy éreztem, hogy az, amit az apád mond, az komoly, és hogy mindenki jól látja, aki hisz bennünk, csak nekünk is hinnünk kéne. Hogy itt az esély, és ha ezt nem ragadom meg, akkor tényleg egy hatalmas ostoba vagyok, és nem akarom, hogy elússzon a lehetőségem.
A Varsóba visszatérés gondolatát még meg kell ugyan emésztenie, tényleg nem szerette, de a férfi is megtette érte ugyanezt, hát miért ne lehetne ez fordítva is így.
- Tényleg visszamennék. Te is utálok Bogolyfalvát, az elmúlt éveket mégis leélted ott velem. A házat szeretném megtartani. Nyári laknak mondjuk, néha kimozdulni, illetve azokkal találkozni, akiket oktatok. Már nem vagyok tanár, de a magándiákjaimat szeretném végigvinni.
- Oh mein Gott, es ist wunderschön. Vagy das. Es…Das… valahogy az agyam, amikor szelektálni kellett, ezt dobta ki először. Nem is értem… Máris.
Nem kap frászt a hányás gondolatától, négy gyerek és egy folyton balesetet szenvedő férj mellett, már rutinos mozdulatokkal látja el a feladatokat, hogy a környezetet a lehető legjobban megvédje.
- Jobb lenne, ha most inkább pihennél, eléggé felzaklattalak, itt leszek, ha felkelsz.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. augusztus 1. 05:36 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


A dolog végeztével újabb kendővel kicsit letakarítja a férfi arcát, elvégre nem túl szép látvány ilyenkor az ember, egy másikkal pedig az arca többi részét törölgeti át, ha másra nem is, arra mindenképpen jó, hogy egy kicsit kellemesebb érzést adjon.
- Hát látod, az lehet, de jól van ez így szerintem.
Válaszolja mosolyogva, a férfi haját simogatva. Ritka, amikor baleset után is ennyi van neki, és ezt nem árt kihasználni, főleg, ha inkább azt pártolja, hogy hosszabb haja legyen, mint gyakorlatilag kopasz.
- Igen, tudom.
Arra, hogy később megbeszélik, csak bólint, és felkelve újra elhelyezkedik az ágy melletti székben, ami valószínűleg a nem kevés anyagi hozzájárulásnak köszönhetően ilyen kényelmes. Kezét az ágyon pihenteti még, engedve a férfi érintését, ami most akármilyen hűvös is, jobban esik neki, mint bármi más az elmúlt időszakban.
- Nem is tudnék, hiszen éppen nyaralunk.
Jegyzi meg mosolyogva a férfinek, szabad kezével megsimogatva az övét tartó kezet.
- Szép álmokat Petre…ha felkelsz, itt leszek.
A végét magabiztosan és nyugodtan mondja ki és nagyon reméli, hogy a férfi nem akkor tér magához, amikor kiszalad kávéért. Kezébe véve a magával hozott könyvet, és a könyvjelzőnél kinyitva folytatja az olvasást, amíg el nem nyomja az álom, így valószínűleg, amikor a férfi ismét felpillant, a nő már az igazak álmát alussza az ágyra hajtva fejét.

Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. szeptember 18. 10:32 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Néhány hete ugyan próbálja rendberakni a magánéletét, azonban nem hanyagolhatja el azokat a kötelességeit, amiket már régen megígért. Az egyik ilyen Dwayne oktatása. A férfi túl sokat probálkozik egyedül, ezért igyekszik igen nagy részt kiszakítani az idejéből, hogy a férfivel foglalkozzon. Most is itt van nála, több, mint egy órája. A formaságok után nekikezdtek, és most jönne el az a pont, hogy átváltozzon a férfi azonban…
- Nem vagyok biztos benne, hogy meg kéne tenned.
A csendbe váratlannak tűnhet a megszólalása, de komolyan gondolja. Nem jár a férfi fejébe, de így is érzi a feszültséget, ami az egész szobát átjárja, és nem tűnik jó ötletnek, hogyha most hirtelen nekiállna az átváltozásnak. Ki kellene űriteni a fejét, kiadni mindent, és csak utána nekiállni az átváltozásnak, ám ha most éppen nem is gondol semmire, akkor is érződik, hogy könnyen elkalandozhatnak a gondolatai. Kicsit közelebb csúszik hozzá, térdeit felhúzva öleli át a karjaival.
- Meséld el barátom, mi a baj. Tartasz az átváltozástól vagy mi?
Megértené, ha tartana tőle, hiszen hajszálon múlik az élete, akkor is, ha jó képességekkel van megáldva, és nem először próbálja. Volt már elrontott átváltozása, érthető, hogy senki se szereti azt a fajta fájdalmat, ami ezzel az egésszel jár. Ő maga nem is tud átváltozni, mindig tartott tőle. Persze ismeri a fájdalmat, hiszen a az illúziómágia révén is volt része benne, meg aztán a gyerekei mellett is épp elég sérülést szedett össze, kezdve azzal, hogy Alina kitépte a füléből a fülbevalót.
- Jobb lenne, ha lassítanánk nem?
Miközben beszél, ujjai között forgatja összefont haját, miközben tekintetét a férfi arcát nézi.


Ruha
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. szeptember 18. 11:12 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Gratulálok.
Ösztönösen mozdul, hogy a férfi fejét megsimogassa, és puszit nyomjon rá. Jó ideje már, mióta gyerekei vannak, ezek az ösztönös mozdulatok nem tudnak elmaradni, ilyen szempontból nem is kicsit olyan lett, mint egy tyúkanyó, aki igyekszik mindenkit rendben és egészségben tudni. Megnézi, hogy nincs-e komolyabb baja, de valószínűleg egy púppal meg fogja úszni az egész fejbeverést.
- Látom. El kellene lazulnod kicsit. Mit szoktál csinálni ilyenkor?
Érdeklődik kedvesen, elhúzóva a férfitől. Azokat, amiket ő szokott, egész biztos nem veti be, nem tudná elképzelni Dwaynet, ahogy „csajos” napot tartva kenegeti az arcát pakolásokkal, vagy kényeztető lábfürdőt vesz, pedig szívesen befizetne rá.
- Csinálok egy teát, te is kérsz?
Viszonylag kiismerte már magát itt. Az is igaz, hogy viszonylag nagyobb rend szokott uralkodni, de hát nem finnyás ő, képes elmosni egy bögrét, amíg forr a víz. A legújabb mániája a kandírozott körtés csoda, amit hozott is magával, így amíg pakolászik, addig át is járja a teret az édeskés illat.
- Fel kellene venned valakit, aki takarít, amíg Léna távol van.
A kanapára ülve kevergeti az italt, miközben a férfire néz, és próbálja megfejteni a titkot, amivel közelebb érhetnek a célhoz.
- Mi lenne, ha ötvöznénk a kettőt? Elmondod, hogy mi az, ami igazán nyugodtá tesz, és elhitetem veled, és úgy változol át? Most már lassan meg kéne történnie, hogy elkezdjünk az utolsó részen dolgozni. Persze ezzel az is együtt jár, hogy ha megzavar minket valami, akkor belehalhatsz. Hm. Talán mégsem olyan jó ötlet.
Pedig mindig szerette volna kipróbálni, hogy milyen, ha a képességeket ötvözik, mint abban a fura mesében, amiért mostanában Blanka teljesen odavan, és amit minden este meg kell néznie anyu vagy apu társaságában. Nem tudja, hogy Petre meddig bírja még a színes csuhás népséget, akik mindenféle romantikusan drámai helyzetnem akcióznak.
- Masszázs? Hátha attól ellazulsz. Nincs több ötletem.
Tényleg nincs, lehet csak simán el kellene halasztani, mert nem hozott magával pénzt, hogy ásót vegyen a közeli kertészboltba, ha esetleg valami hiba történik most itt.

Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. szeptember 18. 13:09 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Amikor Dwayne elvigyorodik, ő is. Szerencsére nem egymással szemben vannak, a férfi biztos megölné, ha megtudná, hogy a fejében jár. Na nem mintha olyan ártatlan lenne a mi Warrenünk ott a földön ülve, mert bizony igen színes fantáziával van megáldva. Mindent csak szép sorjában, előbb a munka, aztán a szórakozás.
- Amikor valaki azt mondja, hogy laza és nyugodt, akkor van a legjobban befeszülve.
A teáját fújogatva néz a férfire komolyan, de azért meg is enyhül irányába. Nem menne már neki a kimondott tanári szerep, hiszen a szigora már messze nem olyan híres, mint régebben, pár éve, amikor még nem borult össze a világa. Azóta sokat szelídült.
- Én nem aggódom, de nem feltétlenül nyírnálak ki. Még hasznos lehetsz, akkor, amikor fogom magam, és világuralomra török, mert, hogy bizony ez fog következni.
Ezt már nem tudja megállni vigyorgás nélkül, ő meg a világuralom, na persze. Azt kellene még csak. Elég furcsa világ lenne itt most, ha ő venné át az irányítást. Belegondolni is veszélyes, hogy akkor milyen világ lenne. Meg valamilyen szinten mókás is, de az biztos, hogy hamar összeomlana a rendszer, meg az ő idegállapota is.
- Mára jobb lenne ha hagynánk nem? Inkább csináljunk valami mást. Mondjuk, amihez kedved van.
Az utolsó mondatot alig halhatóan, de érthetően teszi hozzá, mielőtt belekortyolna a teába, majd egy kicsit elhúzza a száját.
- Elfelejtettem a cukrot.
Nyugodtan, kel fel és sétál vissza a konyhába, tovább fújva a teát, hogy tegyen bele egy kis cukrot, majd visszasétálva nekitámaszkodik az ajtófélfának.
- Elmesélted már valakinek, hogy animágiát tanulsz?
Ez már régóta foglalkoztatja, de eddig valahogy mindig elmaradt a találkozásaik alkalmával. A tea viszont már tökéletes, így elégedetten kortyol bele. Az viszont még mindig bosszantja, hogy most túl sok minden van Dwayne életében, és tudja, hogy ez akaratlanul is hatással van rá most, viszont azt is tudja, hogy a férfi van olyan makacs, hogy csak azért is csinálja, mert ki ha ő nem, számára nincs akadály.

Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. szeptember 19. 22:17 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Lelombozó?
Érdeklődik, miközben a homlokán finom ráncok jelennek meg. Nem igazán érti a dolgot, bár nem nagyon ismeri Lénát, azonban mégis, máshogy képzelte el, nem pont ezekkel a szavakkal illetve. Ellöki magát az ajtófélfától, és visszasétálva leül Dwayne-nel szembe, törökülésben.
- Miért ne érdekelné? Nem gondoltad még, hogy nem mondasz neki eleget? Lehet, hogy csak többet akar tudni belőled, de nem tudja, hogyan kezdje. Elvégre ti most egy igen érzékeny viszonyba fogtatok. Az azért más, mint a barátság. Én pofátlanul rákérdezek mindenre, ami érdekel.
A következő kérdésre csak elmosolyodik, és megrázza a fejlét. A teát lerakja maga mellé, most rajta a sor, hogy finoman megvonja a vállát, miközben elkezdi kibontani a haját. Kicsit szorosra sikerült a fonat, húzza a haját, így jobb, ha kibontja, nem akar plusz kellemetlenséget magának.
- Ugyanúgy. Örülnek, hogy ott az apjuk. Jobb lett minden, azt hiszem. Bár volt már ilyen, mondtam már ezt. Furcsa az egész. A Petrével való viszonyom sose volt normális, vagy ideális, de akárhogy is nézzük, csak összetartozunk. Kezdek hinni benne, hogy tényleg van egy társunk, akivel, bármit is hoz az élet, összetartozunk. Milyen idióta a világ, nem?
Dwayne térdeira téve a kezét, érdeklődve pillant rá, majd fordítja el a tekintetét, aztán ismét rá. Oké, hogy mindent megkérdez, de azért van egy kis „gyűjtsünk hozzá bátorságot” időszak is, és most ez az el-eltekingetés is ilyen.
- Na és veled mi van? Mina elsős lesz, Zója visszatért, Léna elment. Eléggé megkavarta körülötted mindenki az állóvizet. Hogy viseled?
Tudja, hogy a férfinek nem könnyű, és valahol mélyen sajnálja is, hogy ennyi bonyodalom van az életében. Ez semmi ahhoz képest, ami neki és gyermekei drágalátos apjának a számlájára írandó. Csak remélni tudja, hogy a férfi meg tud birkózni mindezzel.  

Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. szeptember 19. 22:51 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Nézi, ahogy a féri hátradől, és egy kicsit elhúzza a száját, na, így beszélgessen vele az ember. Szereti látni a másik arcát, ami lehet egy fura szokás, de mindig, az óráján is, ha éppen röpdolgozatot iratott, szerette nézni a kölykök arcán a z érzelmi változásokat. Kiissza az utolsó kortyot is a tájából, majd az asztalra teszi, és nem zavartatva magát a férfi mellé fekszik. Olyan könnyen nem szabadul meg tőle.
- Nem semmi. Nem hittem volna, hogy ilyen gondolatok járnak a fejedben.
A csípőjét kicsit megemelve halássza ki a zsebéből a rágóját, nem szereti az ízt, amit a tea hagy a szájába, így gyorsan a szájába juttat egyet, kicsit rágja, behunyt szemmel, összeszedve a gondolatait. Minden új információt meg kell emésztenie, elvégre ezek tényleg olyan dolgok, melyek mellett nem mehet el az ember csak úgy.  
- Ez azért elég komoly lépés. Zója mit szólt hozzá?
Tudja, hogy a nő is most tele van érzelmi viharokkal, bár nem sokat találkozott vele az elmúlt időszakban, de előtte sokat beszélgettek a változásokról, melyek most következnek majd, és arról, hogyan birkózik majd meg mindennel. Elég labilis most az a front, mind a szülők, mind Mina részéről, így az apróságoknak is örülni kell, például, ha a felnőttek utálkozás és szomorkodás nélkül tudnak egymásnak köszönni, vagy elmennek egymás mellett és nem fagy meg a levegő körülöttük. Apróságok.
- Arra gondoltam, hogy levágom a hajam. Furcsa, hogy ez életem legnagyobb problémája. Hiányzik az iskola, meg, nem is tudom más lettem. Öregszem.
A lábait felhúzva ütögeti kicsit a térdét Dwayne térdéhez, miközben újra becsukja a szemét, és szusszanva élvezi a mentolt a szájában.
- Megszoktad már az itteni munkahelyed vagy még mindig haragszol, mert eladtak?  
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. november 12. 14:56 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Mostanában egy kicsit lassítottak. Volt sok érzelmi nyűg, aztán Dwayne összeszedte magát, most megint ott tartanak, hogy minden mehet a rendes kerékvágásban. Örülne neki, ha a férfi stabilan állna már a dologgal, hiszen jó ideje csinálják, és mielőtt bejegyzik, még az átváltozást is biztossá kell tenni, nem játszhatnak közre érzelmek, mert ha a bajaira koncentrál, nem tiszta az elméje és ha nincs rend a fejében, akkor bizony ki is nyírhatja magát, azt pedig egyikőjük se szeretné.
- Amikor úgy érzed, hogy készen állsz rá, akkor kezdheted is, ne feledd, most még csak lassan, fokozatosan haladj, szépen lassan.
Pillanatnyilag nem érez semmit, ami megzavarhatná a folyamatot. Nem titok, hogy ilyenkor bele-belekukkant a férfi fejébe, nem azért, hogy szívassa, hanem mert meg akar győződni róla, hogy tényleg nem lesz baja. Az eleje viszonylag simán megy, aztán hirtelen valami megváltozik. Nem is érti, hogyan borul be az egész.
- Dwayne! Elég!
Rászól, de sok értelme nincs, a külvilágot már kizárta a fejében azonban nagy a káosz. Jobb ötlet híján kilendül ülőhelyéből, mely eddig a padlón található szőnyeg volt, és előrelendülve gyakorlatilag ráveti magát Dwaynere, remélve, hogy a fizikai találat kizökkeni a nagy átváltozási hajlamból. Kviddicsezett ő, meg verekedett is gyerekként, sőt a kettő egyesült, amikor megismerte Petrét, szóval nem az a finom nőci, aminek kívülről tűnik. Olyan megtévesztő a szőke haj, meg a bambi szemek, hogy az hihetetlen. Azért egy kicsit meglepte, hogy ekkora erő van benne. Mostanában az anyaszerep miatt azt hitte elgyengült, hát nem.
Amúgy kívülről roppant érdekes a helyzet, ahogy Dwayne feje koppan a padlón, a hasán a szőkével, aki éppen lefogja a kezeit. Nem biztos, hogy egy aurorral ezt okos ötlet megcsinálni.


Ruha
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Krise, 2014. november 12. 14:58
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. november 12. 18:41 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Sejthette volna, hogy ez nem a legjobb ötlet, de akkor és abban a helyzetben nem volt idő gondolkodni. Csak cselekedett, ösztönösen, és meg is lett az eredménye, ugyanis a következő pillanatban lerepül a férfiről és gurulva állítja meg magát, egy jó másfél méterrel tőle. Számított rá, így ő legalább nem veri be a fejét, azonban minden mást igen.
Megállítva magát, először realizálja, hogy a földön van, másodszor, hogy beverte a könyökét, amit gyorsan meg is fog. Egy kicsit babonás a szentem. Nem nagyon tud mit mondani, egy hosszú percig csak nézi a plafont. Igazából hallott mindent, és éppen emészti a gondolatokat. Nem akar belemászni, de nem is olyan, ami felett elmehet. Evégre nem ölni tanítja, na nem mintha a férfit tanítani kéne rá, de nem azért tanulják mindezt, hogy még több alternatívája legyen a vér kiontására, hanem azért, hogy jobban túl tudjon élni bizonyos helyzeteket.
A férfi felé fordítja a fejét, elnyílnak az ajkai, szólni azonban nem szól, csak néz némán rá, magában lefolytatva egy erkölcsi beszélgetést az élet szeretetéről, az egymás iránti tiszteletről. Úgy tűnik a normális kerékvágás eddig tartott, mostanra a férfi megint belezavarodott az egészbe. Nem lesz ez így jó, mert így nem tudnak haladni. Így, ha folyton hullámzik érzelmileg, csak a saját életét sodorja veszélybe. Hosszan becsukja a szemét, majd mire ismét kinyitja, talán öt másodperc is eltelik szólal meg végül, az egészre egy könnyű magyarázatot adva a férfinek:
- Kizökkentél.
Kimondani ezt könnyű, de fél tőle, hogy a férfi rákérdez, mégis honnan tudta, így aztán egy kegyes hazugságot is gyárt hozzá, ami talán eltereli a figyelmét a tényről, hogy beleolvasott a fejébe. Elvégre nem volt annyira szándékos, csak félti, mivel tudja, hogy a férfi képes bajba sodorni magát.
- Valahogy olyan negatívvá vált minden, és az arcod is nyugtalanságot mutatott, elkalandozást. Van kedved mesélni róla?
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. november 15. 09:50 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Én is ezt mondhatnám.
Hihetetlen, hogy bár számít valamire az ember, mégis százszor rosszabbul esik neki a dolog, amikor ténylegesen megtörténik. Legyen ez érzelmi vagy fizikai töltetű. Már - már néha nevetségesen máshogy sül el az egész, bár most egészen jól megúszta.
- Persze, de lehet egyikünknek váratlan vendége lesz.
Igaz, hogy megfogta a könyökét, de biztos van erre valami gyorsasági szabály, bár ha azonnal tette volna, akkor meg csúnyán pofára érkezik. Ez talán a kisebbik rossz, aztán meg ki tudja. Fel azonban nem kel, most jó itt a földön, hogy kicsit összeszedje magát. Azért örül, hogy most olyannal van, aki nem röhög rajta és nem nézi teljesen hibbantnak. Sőt, szinte neki lenne kedve nevetni magán, amiért ilyen bénán hárította a problémát.De legalább senki se halt meg, ez határozottan pozitív.
- Biztos vagy benne?
Pedig jobb lenne, mondaná, hogy keresse fel az iskolai pszichológust, mert az ilyen gondolatok nem egészségesek, de egyrészt ő hivatalosan nem is tud semmiről, másrészt az iskolai pszichológus nyakig benne van Dwayne hülye helyzetében, ami megint nem jó, mivel, bármennyire is jó legyen a szakmájában, nem tudna pártatlan maradni. Ebben a témában egész biztosan nem.
- Nem értem az egészet.
Tekintetét a férfiről a plafon felé fordítja, arcára komolyság ül ki. Korábban is felmerült már a gondolat, de egyszerűen elhessegette, mintha valami zavaró légy lenne. Azonban nem teheti meg, hogy a végtelenségig tagad.
- Miért törnek rád negatív érzések, vágyak vagy nem tudom minek mondjam, akkor, amikor át kellene változnod? Nem értem, mintha az elméd meg akarná akadályozni az átváltozást. De miért?  
Az utolsó kérdés inkább költői, mégis roppant bosszantó, hiszen nem érti a miértet. Ötlete sincs, miért történik, és hogyan lehetne kiküszöbölni, elvégre rendesen akkor se ment, amikor a férfi élete viszonylag rendeződött.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. december 10. 19:24 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Hát persze.
Az sem az első eset, hogy ennyit mond. Hiába próbál segíteni, olyan mintha csak hátráltatná. Ő maga is hátráltatásnak érzi néha, hogy itt van. Lehet, hogy át kellene adnia Dwaynet másnak, de ha egyszer az is csoda, hogy benne megbízott, mielőtt kinyiffantja magát, akkor az még nagyobb csoda lenne, ha a gondolat felvetése után akárcsak felmérné a lehetőséget, nem hogy az, hogy igent is mondjon.
- Nyugi már.
Most már ő is egy kicsit frusztrált, de azért engedelmes gyerekként felül, pedig bevágta magát rendesen, ahogy „leszállt” a férfiról. Nem így tervezte a dolgot, nem érti, mi a baj, hiszen az eleje sima volt, aztán megint jöttek a zűrök, majd megint sima lett. Hullámzik az egész.
- Lehet, hogy egy kis időre le kellene állnunk. Át akarom gondolni ezt az egészet, hogy most mi is történt pontosan.
Nem igazán érti, hogy mi a baj, és ez nagyon, de nagyon bosszantja. Az egyetlen megoldás erre az lenne, ha valaki most szépen levezetné az egyenletet neki, vagy az, hogy elvonuljon kicsit egy csendes helyre, például az otthoni padlásszobába, és végigvigye a lépéseket, hogy mit rontottak el. A megoldás hihetetlen, és valószínűleg pofon egyszerű, pont ezért nem jut eszébe semmi.
- Adj nekem egy hetet.
Mondja végül egy hosszabb hallgatás után, majd villám tempóban fel is kel, szusszanva végignézve a férfin.
- Kitalálok valami megoldást, de most is hirtelen nem tudok okosabb lenni.
Érezhetően bosszankodik is emiatt, így aztán csak felveszi a kabátját némán, és a cipzárt felhúzva, fázósan húzza össze magát, pedig még ki sem lépett az ajtón.
- Megoldom.
Bár fogalma sincs, hogy miként, de meg lesz ez oldva, csak bírja ki egy kicsit. Végül aztán zavartan int egyet, és az ajtó felé indul, hogy gyorsan elhagyja az épületet, mintha minimum égne a feje fölött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Alexandra Rachel Hanna Flaviu összes hozzászólása (36 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel